blogbejegyzés:

Ezt a 10 kifejezést cseréld le és könnyebb lesz az életed!

A gondolataink, az érzéseink és a beszédünk is mind teremtő hatásúak.

Ma legyen ez a blogbejegyzés gyakorlatias és mutatok pár példát, hogy mit érdemes azonnal kihúznod az aktív szókincsedből és átalakítani, hogy pozitívabb legyen az életed.

Mert ilyen ártatlannak és aprónak tűnő szokásokkal (aminek többségét tényleg csak azért használjuk így, mert „így szokás”, vagy épp sokat hallottuk és belénk égett) sokkal-sokkal nagyobb rombolást vihetsz végbe a saját életedben, és a saját önbecsülésedben, mint azt gondolnád.

Szóval, ha ráadásul te épp azon is dolgozol, hogy növeld az önbecsülésed, az önszereteted, az önértékelésed, az önbizalmadat, a pozitív önképedet, akkor még fontosabb, hogy ezeket felismerd a saját kommunikációdban és elkezdj helyettük használni valami építőt.

(Persze úgy a hatásos igazán, ha ehhez hozzá igazítod azt is, ahogy belül önmagaddal kommunikálsz – gondolatban. Tehát nem is gondolhatod ezeket magadról sem, úgy az igazi!)

Kifejezések, amit cserélj le pozitívabbakra:


1) „Ó hát én milyen buta/ szerencsétlen/ hülye/ stb vagyok.”

Ez a típusú mondat/kifejezés akár szavak, akár gondolatok formájában is nagyon romboló hatású. (Ha magadra mondod, magadat rombolod, ha másra, akkor a másik embert és magadat is.)

Amit mondasz, amire gondolsz, azt erősíted. Így, ha azt mondod például (akár észrevétlenül, poénból, vagy bárhogy máshogy – még ha nem is gondolod komolyan), hogy buta vagy, akkor olyan szituációkat teremtesz magadnak, ahol minden okod meglesz arra, hogy butának is érezd magad. Ez által le tudod racionalizálni, hogy igen, ez így van, buta vagyok, nincs mit tenni. És így továbbra is fenntartod és erősíted ugyanezt a teremtést.

Tehát egy ördögi körré, egy szokássá válik, amiből csak úgy tudsz kilépni, ha abbahagyod önmagad degradálását és helyette a pozitív dolgokat kezded erősíteni. Például értékeled, dicséred, elismered magad.

Helyette: Dícsérd és ismerd el magad sokszor.

Például: Ügyes vagyok. Okos vagyok. Szerencsés vagyok. Megcsinálom. Legközelebb menni fog. Stb.


2) „Bocsánat.”

Önmagában a bocsánatkérés jó dolog…. ha valóban van miért bocsánatot kérnünk. Ilyen például, ha valóban kárt okoztunk, esetleg romboltuk a társunkat.

Viszont a mai világban nagyon elterjedt kifejezéssé vált és nagyjából minden 5. mondatunkban benne van az, hogy bocsánat.

Pl: „Bocsánat, arrébb állna?”, „Bocsánat, meg tudná mondani, hogy?”

Vagy bocsánatot kérünk minden apróságért, például tüsszentésért, köhögésért, stb. Ez már szinte olyan, mintha azért kérnénk bocsánatot, mert élünk.

A „bocsánat” már egy elterjedt töltelékszó lett és az illem egyik kifejeződése. De nagyon romboló, hiszen ezáltal azt közvetíted kifelé, hogy baj, ha hatással vagy valakire. És ezáltal olyan helyzeteket is teremtesz, amik valóban okot adnak arra, hogy azt érezd, mások terhére vagy.

Helyette: Inkább legyél máshogy illedelmes, például cseréld le a „bocsánatot” „kérem” re.

Pl. „Kérem megmondaná, hogy?”


3) „Szegény.”

Amilyen szavakat használsz és amilyen érzésekkel töltöd ezeket fel, olyan világot teremtesz magadnak.

Ha azt mondod valakire, hogy „szegény”, akkor ezáltal az ő, és általa a saját szegénységedet erősíted. Szegénységet pénzben mérve, energiában, időben, szeretetben, vagy bármiben. Tehát a sajnálat (akár mások sajnálata, akár önsajnálat) mindig a hiányt erősíti és teremti. És ezáltal nagyon rombol minden célt, amit el akarsz érni.

Tehát ezt a kifejezést mindenképpen érdemes lecserélni a szótáradban és megerősödni annyira érzelmileg, hogy ki tudd iktatni a belső világodból azt, hogy sajnálod magadat, vagy sajnálsz másokat. (A sajnálat az egyik leglehúzóbb erő, ráadásul hatalmi dráma is.)

Helyette: Poénból ilyenkor szoktam mondani, hogy „gazdag”, még ha nem is teljesen odaillő. Hogy ezáltal is a másik ember bőségét növeljem.

Vagy ha tényleg rászorulóról van szó, akkor sajnálat nélkül, objektív érzelemmentességben maradva (tehát semlegesen) áldást, szeretetet adok. Mert tudom, hogy egy olyan helyzetben ezzel tudom leginkább őt támogatni. A sajnálattal nem segítek senkinek sem.

Vagy ha egy-egy ilyen helyzetben nem tudok mit mondani, akkor inkább nem mondok és nem is gondolok róla semmit. Mert ha emelni nem is tudom, legalább ne romboljam.

Ez mellett törekszem arra, hogy másoknak sem engedem meg, hogy sajnáljanak engem. Tehát ha például valamilyen helyzetemre úgy reagálnak, hogy szegény te, akkor ezt ki szoktam kérni magamnak. Megszoktam mondani, hogy én bizony nem vagyok az (még ha éppen valóban pórul jártam, vagy csak 1000 Ft van a számlámon, akkor sem), így szeretettel kérem, hogy ne mondja ezt rám.


4) „Én ezt szeretném.”

Ez a kifejezésre elsőre talán egyáltalán nem tűnik rombolónak, hisz kinyilvánítjuk vele a vágyainkat. Nah igen, viszont a „szeretném” szóban nincs benne a saját erőnk. Nincs benne akarat. Ez inkább egyfajta vágyódás, sóvárgás, ezáltal átadjuk teremtő hatalmunk valamilyen külső erőnek. Tehát én szeretném, de igazából „tőled függ”, hogy megkapom-e. És ez a mögöttes gondolat az, ami romboló. (A benne lévő felelősséghárítás.)

Helyette: Használjuk e helyett bátran az „akarom” szót.

Mert ebben van mozgási, cselekvő erő (a-KAR), így sokkal hamarabb megvalósul az, amit akarunk, mint amit csak szeretnénk. Ráadásul az akarat motivációt is ad, ezáltal könnyebb megtennünk olyan dolgokért a kellő lépéseket, amit akarunk (főleg, ha nagyon akarjuk), mintha csak szeretnénk.

Biztos te is érzed a különbséget.


5) „Borzasztóan/Rettenetesen/… (pl Rettenetesen jó volt.)”

Ez is gyakori kifejezési mód, hogy valamit azzal hangsúlyozunk (hogy például valami mennyire jó volt), hogy egy erős negatív szót teszünk elé.

Igen, biztosan megérti a mondandónk a másik ember, viszont az univerzum felé azt közvetíted vele, hogy neked, ami borzalmas, borzasztó, rettentes, stb az a jó. Egyszerűen a jóval jár együtt.

Vagy például: Elképesztően jó:

Ez mit is jelent? Hogy nem hiszed el, hogy milyen jó volt. És ugye, amit nem hiszel el, azt nem is teremted meg újra. (Sokkal jobban jársz, ha inkább úgy állsz hozzá a jó dolgokhoz, hogy az neked természetes.)

Helyette: Pozitív szavakkal erősíts. Pl. Csodálatos volt.

Ha tetszik a cikk, és még nem követed az oldalt, nyomj rá itt, mielőtt folytatod az olvasást:

6) „Csak az a baj, hogy…”

 

Ha valaki így kezdi a mondatot, az egyértelmű jele annak, hogy a problémán van a figyelmének a fókusza. Tehát épp azt nézi, hogy például valamit miért nem tud megtenni. Ez önmagában is gátló, hiszen ahol a figyelmed, azt növeszted. Tehát, ha a problémán, akkor a problémát növeszted.

De ez mellett ez a kifejezés még azt is behozza a képbe, hogy mivel a „baj”-ra figyelsz, ezáltal még több „baj”-t teremtesz magadhoz. Ha ezt használod, nem meglepő, ha azt tapasztalod, baj baj hátán történik veled és mindenhol csak a problémákba ütközöl.

Átalakítod a gondolkodásodat és a kifejezéseidet és máris eltűnnek a problémák. Az életed pedig tele lesz lehetőséggel.

Helyette: Az „az van, hogy” már sokkal jobb. Viszont a „van” felerősíti és fixálja azt, amivel ez a mondat folytatódik. Tehát ha itt is egy problémát írsz, akkor ezzel is fixálod a problémádat, de ha levonod mondjuk a következtetéseidet, vagy vágyat, célt fogalmazol meg, vagy éppen azt, hogy mit fogsz most tenni a megoldás érdekében, akkor máris építő.

A problémáid helyett beszélj a lehetőségeidről és a céljaidról. Az a legjobb kivezető út ebből. Hagyd abba a panaszkodást.

 

7) A „de” használata

 

A „de” nem egy rossz kifejezés önmagában, de lehet önbecsülés rombolóan, vagy épp a fejlődésedet megakasztóan használni. És lehet jól is használni. Ezért érdemes rá figyelni.

A „de”-ben az az izgalmas, hogy rögtön megkérdőjelez és semmissé tesz mindent, ami a mondat elején van és azt teszi stabillá, ami a mondat végén.

Használhatod így:

„Tudom, de …”

„Csinálom, de …”

Ugye? Ez így rögtön azt sejteti, hogy ott kifogás van, szépítés, finomítás, stb. Hogy valójában nem tudja (vagy nem akarja tudni), illetve nem csinálja. – Függetlenül attól, hogy mi van a mondat folytatásában. És ez így összeségében a hitetlenséget, bizalmatlanságot erősíti.

Helyette:

A „De”-t használd a problémáid megszüntetésére: „Volt egy kis akadály, de…”. Sokkal jobb, ugye?

 

 

8) Szarkazmus, heccelés (igen, akkor is, ha csak poénból van)

 

Az univerzumnak bár gyakran jó a humora, a kommunikációnkat szó szerint érti. Tehát hiába mondod azt szarkasztikusan és tudod, érzed, hogy valójában mást akar az jelenteni, a teremtésed szó szerint történik. Épp ezért érdemes mindig megválogatni a poénokat és még viccből sem mondani olyat, amit egyébként nem akarnál, hogy megtörténjen.

Most mondhatod, hogy oké, ez csak vicc. De naponta hányszor vannak szarkasztikus megjegyzéseid? Na ezek mindig valami fura káoszt teremtenek az életedbe.

Ráadásul, ha még ezzel valaki más heccelve is van, az már a vallató hatalmi drámába is beletartozik. Ami azt jelenti, hogy a kommunikációval megcélzott személy önbecsülés rombolása zajlik éppen. (Ha magaddal viccelődsz így, akkor is. Szóval csak óvatosan a negatív poénokkal.)

Helyette: Ha már szarkazmus, legyen az pozitív.

 

 

9) „Nagyon vigyázz/Pórul fogsz járni.”

 

Aggódni néha mindannyian szoktunk. De elgondolkodtál már rajta, hogy ez valójában mit teremt az életedben?

Vegyük a „nagyon vigyázz magadra” példát. Mi van ez mögött? Valamitől féltem őt, tehát valamilyen félelem vezérel ezeknek a szavaknak a kimondásában. És mivel félelemmel mondom, egyrészt a saját félelmem erősítem, másrészt annak az embernek a félelmét erősítem, akinek mondom. Szóval magát a veszélyt erősítem így pont az ellenkezőjét érem el, mint amit eredetileg akartam. Hiszen épp az lenne a célom, hogy mondjuk biztonságban hazaérjen az illető.

Mondhatnánk, hogy hiszen ez jó, mert így óvatos lesz.

Na igen, de ha valakinek az elméjében a félelem van benne, fél attól, hogy valami bekövetkezik, akkor előbb-utóbb be is fog.

Épp ezért nagyon fontos, hogy lépésről lépésre megtanuljuk kezelve félelmeinket haladni előre a szeretet útján.

Helyette: A pozitív oldalát fogalmazd meg, amit erősíteni akarsz. Például: Biztonságot utat kívánok. Vagy „vigyázz, nehogy leesel” helyett: kapaszkodj erősen. Stb.

(És ez akkor az igazi, ha belül is sikerül az érzéseidet és a gondolataidat is átállítani a félelemről a szeretettel teli pozitív dolgok támogatására. Tehát ha a mondatot alapból nem a félelem és az aggódás vezérli, mert nem aggódsz. Ez gyakorlás kérdése, csináld és egyre jobban fog menni.)

 

10) „Tök ügyi vagy/Nagyon jól nézel ki/…

 

Ezek a kifejezések akkor hátráltatóak, ha csak illendőségből mondjuk őket és valójában nem úgy gondoljuk. Mert akkor hiába akarunk kedvesek lenni, ez hazugság. (Még ha jó szándékú is.)

A dicséret nagyon fontos, de dicsérj olyat, amit tényleg úgy is gondolsz.

Mert ezzel olyan helyzeteket teremtesz, amiben mások is hazudni fognak neked és ezáltal megnehezíted saját magadnak azt, hogy őszinte, önazonos, önfelvállaló és valóban támogató kapcsolatokat alakíts ki másokkal.

(Ráadásul a másik ember ezt általában érzi is, ha egy ilyen bók nem őszinte, szóval még hiteltelenné is válhatsz a szemében, esetleg még meg is haragszik rád.)

Helyette: Például, ha sarokba szorítanak egy ilyen helyzetben, emelj ki valami olyan részletet, ami tényleg tetszik. (Vagy használd a fent említett „de” kifejezést tompítónak: A fazon nem illik annyira hozzád, de a szín csodásan kiemeli a szemedet.)

Tényleg! Csak olyat dícsérj meg másban, ami tényleg tetszik. De ezt viszont gyakran. (Igen, lehet őszintén is jó fejnek lenni, sőt!)

 

Van még rengeteg ilyen kifejezésünk.

Fedezd fel a saját kommunikációs szokásaidat és alakítsd át pozitívabbá. Ezáltal egy sokkal szebb világban találod magad és még az emberi kapcsolataid is támogatóbbak lesznek.

Segíts másokhoz is eljuttatni ezt a bejegyzést. Itt találod a Facebookon megosztott részt, ha még nem tetted, nyomj rá egy lájkot, szivecskét és oszd meg, vagy írd meg hozzászólásban a gondolataidat, felismeréseidet:

Ha úgy gondolod, mások számára is érdekes lehet, oszd meg a cikket:

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn