fbpx

blogbejegyzés:

Hogyan használd ki jobban az idődet?

„A szegénynek és a királynak is csak 24 órája van.” – Tartja a mondás. Akkor mégis mitől függ az, hogy van, akiknek rengeteg minden belefér az idejükbe? Hogyan lehet az, hogy valakinek mindenre van ideje, miközben te meg folyton azt tapasztalod, hogy semmire sincs időd és mindig el vagy késve?

Én is gyakran tapasztaltam már, hogy nincs annyi időm, amennyi kéne. 

Nagyon utálom azt az érzést, amikor az idő súlya nyomja a vállam. Amikor valamit gyorsan-gyorsan kéne megcsinálni, de már így is alig látszok ki a teendőkből. Vagy épp az egyébként is telezsúfolt napba – időszakba jön valami probléma, amivel ott rögtön kell foglalkozni, miközben meg nem tudok haladni azzal, amivel akartam.

Egy idő után eléggé elegem szokott ebből lenni. Biztos neked is megvan az az érzés, amikor olyan sok dolgod van, hogy inkább nem csinálsz semmit. Nah, ilyenkor szoktam aztán átmenni „lustába”. Vagy legalábbis ilyenkor szokott lenni egy ilyen bűntudat bennem, ami aztán még inkább nyom. Ez miatt se a pihenés, se a dolgozás, se semmi más nem úgy történik, ahogy akarom.

Aztán pedig az is gyakran előfordult, hogy amikor dolgozom, akkor pihenésre vágyom, amikor meg végre pihenhetek, akkor meg dolgoznék. Ilyenkor is éreztem mindig a nyomást, a terhet, hogy nem csináltam meg azt, amit akartam és most csak úgy pihenek?! Szabad ezt egyáltalán?

Valahogy ez miatt sosem történtek a dolgok a megfelelő időzítéssel. Mindig vagy túl hamar, vagy későn, de sosem úgy, ahogy azt én akartam, ahogy terveztem (ha terveztem egyáltalán).

És nagyon utáltam ezt, hogy nem vagyok benne a saját ritmusomban, hogy nem sikerül az időtervezés, pedig annyi minden technikát kipróbáltam már és mégis mindig el vagyok késve.

A megoldást az nyújtotta, hogy ebben is, mint minden másban, elkezdtem belülről építkezni kifelé.

Ez azt jelenti, hogy először a gondolataimat és az érzéseimet raktam rendbe az idővel kapcsolatban, hogy kiléphessek végre a lineáris idő korlátai és láncai alól belül és felszabadulhassak belül, hogy aztán működjenek a technikák, amiket használok.

Mert vannak nagyon jó technikák, de ha belül nincs rend, ha a belső rendszerem nem kompatibilis azokkal a külső célokkal, amiket el akarok érni (hogy például tudjam tervezni hatékonyan napjaimat és uralni az időmet), akkor bizony több probléma lesz belőle, mint eredmény és siker. És ez bizony csak versenyfutás az idővel.

Épp ezért kezdem mindig belül! Mert az időuralás nem ott kezdődik, hogy előveszem a határidőnaplóm és teletöltöm.

 

Nézzük mik azok, amiket mindenképpen érdemes magadban rendbe tenni az idővel kapcsolatban, mielőtt előveszed a határidőnaplód:

 

1. „Nincs időm.”

Mint ahogy a pénznél is volt róla szó, első sorban át kell billenteni a gondolkodásmódot, a hozzáállásodat arról, hogy „nincs időm”, arra, hogy „van időm”. Tehát az idő hiányáról áttenni a figyelmed fókuszát az idő bőségére. Mert amíg úgy hiszed, hogy nincs időd, addig azt is fogod tapasztalni és folyamatosan olyan helyzeteket, akár plusz problémákat fogsz teremteni magadnak, ami újra és újra bebizonyítja neked, hogy „nincs időd”.

Egy ilyen apró paradigmaváltás már önmagában is hatalmas eredményeket hoz. Egyszerűen kitágul az idő, lelassul a pillanat és sokkal többnek tűnik az a 24 óra.

De ahhoz, hogy ezt megtapasztald, figyelned kell magadra, és nyakon kell magad csípni, amikor megint azt mondod valakinek, vagy gondolod magadban, hogy „nincs erre időm”, vagy „nincs időm”.

Mert van bőven időd! Azért tapasztalod, hogy nincs, mert az az idő nem a megfelelőképpen van kihasználva, de attól még van. Ezért figyelj erre.

Figyelj arra, hogy van időd és ezt a hozzáállást vidd bele minden pillanatodban. Gyakorold, tartsd fenn minél inkább ezt az állapotot és egy idő után természetessé válik. Tarts ki mellette! Csak csináld, hajrá! <3 

 

2. Írd össze, hogy mit is jelent neked az idő?

Mi az idő? Mit tudsz/hiszel róla? Mit tanítottak meg róla a szüleid? 

Gyakran hallani például olyat, hogy „az idő pénz” (ez egyébként elég sok sebből vérzik, de ezt most még hagyjuk kicsit). Vagy, hogy az idő az, amiből sosincs elég. Vagy az is egy köztudott dolog például, hogy az idő múlik, folyik, ráadásul az idő múlásával öregszünk és egyszer valamikor még meg is halunk.

Szóval te hogyan gondolkodsz az időről? Ezek emelőek, felszabadítóak, vagy félelemmel töltenek el, esetleg korlátoznak? Írd össze ezeket és fordítsd át őket pozitívvá, emelővé, hogy az idő felszabadítson téged.

 

3. Mit érzel az idővel kapcsolatban?

Ahhoz, hogy teljes legyen a kép, fontos még tisztánlátnod azt is, hogy hogyan érzel az idővel kapcsolatban?

Szereted? Utálod? Egy nyűg? Félelemmel tölt el, hogy egyszer elfogy? Bűntudatod van a késéseid, halogatásaid miatt? Alárendelődtél az időnek? Nyomaszt, terhel?

Ezeket is mind írd ki magadból.

Vedd elő a füzeted és írj ki minden érzést az idővel kapcsolatban, ami a csövön csak kifér!

Mert azáltal, hogy kirakod magadból ezeket a lehúzó érzéseket, már nem fognak terhelni, nem fognak korlátozni. Csak írd ki és engedd el őket. Csak ennyi.

És ezután, ha bármikor előjön valami negatív, lehúzó érzés az idővel kapcsolatban, ha megint elkezd terhelni, tedd ugyanezt. Közben pedig alkalmazd megerősítő mondatoknak a fent összegyűjtött pozitív, emelő gondolatokat az időről. És gyakorlással, lépésről lépésre való haladással ez szépen átíródik benned és ezáltal megváltozik gyökeresen az idővel való kapcsolatod. És innentől kezdve már nem teher használni azt a fránya határidőnaplót.

 

4. Urald az idődet

Az, amikor beleírod a határidőnaplóba a feladataidat, az nem azért történik, hogy minden feladatot el is végezz belőle. Nem azért van, hogy robot módjára telezsúfold az életed és érzelem mentesen feladatról feladatra haladj és pipálgasd az elkészült dolgokat. Ez engem nem szokott boldoggá tenni, téged?

Egy-két napig még jó játék volt így pipálgatni a dolgokat. De aztán nagyon kimerültem, elfáradtam és amint elkezdtem csúszni a tervezett dolgokkal, már nagyon terhelő lett és abbamaradt.

Szóval amikor elkezdtem tölteni a határidőnaplómat, elkezdtem elsőnek mindig a pihenéseket betervezni. Mert ha én elfáradtok, akkor nem tudok semmi mást csinálni, szóval a legfontosabb dolgom ezáltal az lett, hogy soha ne fáradjak ki teljesen. Épp ezért lett a legpriorosabb cselekvésem maga a pihenés. (Pluszban ennek az egóm is örült és ezáltal elkezdett mellém állni sokkal jobban, támogatni engem, hisz akkor hamarabb jöhetett a betervezett pihenés és az izgalmasabb programok.)

Utána pedig következőre nem azokat a feladatokat írom be, amiket „meg kell” csinálnom, mert azok, mivel úgyis meg kell őket csinálni, biztosan elkészülnek, vagy valahogy megoldódnak máshogy. Ami ennél sokkal fontosabb, azok azok a feladatok, amiket nem „kell” megcsinálni, viszont a céljaim felé leginkább előre visznek. (Ehhez viszont kellenek célok, mert ezek nélkül az „útjelzők” nélkül hogyan is tudnád eldönteni, hogy mik azok, amik a leghasznosabbak neked? Viszont ezt is lehet könnyedén, örömmel, művészien, játékosan csinálni. Erre egy szuper eszköz, ahol játszva pottyannak ki a végén a szívbéli vágyaidon alapuló céljaid ez, olvasd el.)

És mivel ezek kerülnek be a legfontosabb helyekre, és ezeket csinálom meg legelőször, így biztosan ezekre „van időm” és ez miatt soha nem fordulhat az elő, hogy nem haladok a céljaim irányába. Így vége a toporgásnak, a bűntudattal teli terheltségnek, hogy megint nem haladtam, hiszen mivel ezt pipálom ki először, már elmondhatom biztosan, hogy igen, rengeteget haladtam! És ha nem csinálok semmi mást, akkor is már egy sikeres nap a mai.

Utána jöhet a többi apró-cseprő feladat, a többi technika, stb, mert a lényeg már megvan!

Szóval ezzel a pár, pici lépéssel máris elérhető az, hogy kibújj a lineáris idő fogságából, az idő terhelő nyomása alól és egy hatékony haladást érj el, miközben te uralod a saját idődet!

És mindez mögött egy egyszerű gondolat áll: Rendezd magadban az idő fogalmát, aztán pedig minden nap csináld meg azt az egy dolgot először, ami a leghatékonyabban visz előre a céljaid felé.

Ha nincsenek ehhez céljaid, kezd azzal, hogy meglátod mi is jelenleg a célod, mert mindig van valami amit éppen akarsz, mégha nem is ültél le céltervezni! (Ha pedig szívbéli, saját vágyaidat akarod ehhez látni, tudni, akkor használd ezt a nagyon hatékony anyagot.)

Ez mellett, ami még korlátozhat ebben, az az agyalás, a beírt feladatok elvégzésének halogatása (valamilyen félelem miatt), tehát a laaassssúúúú cselekvés, meg még pár egyéb önismereti hiányosság. Ezáltal az önismereti belső munka, a belső rendezés itt is, mint mindenhol máshol, a hatékony előrehaladáshoz is elengedhetetlen. Mert ez nélkül még azt sem tudod, hogy jó irányban vagy-e.

Folytassuk ezt a beszélgetést a következő blogbejegyzésben.

Ha tetszik az idő téma és akarod, hogy még többet írjak róla, akkor azt jelezd hozzászólással, megosztással, like-okkal/szivecskékkel az eredeti Facebook bejegyzésnél, ezt egy bekezdéssel lejjebb találod.

Mutasd meg, hogy érdekel és akkor szívesen írok róla még többet, hogy kikerülhess még inkább az idő fogságából!

 

Ha úgy gondolod, mások számára is érdekes lehet, oszd meg a cikket:

Facebook
Pinterest
LinkedIn