blogbejegyzés:

Már a mindennapjaid részévé váltak a csodák?

Szeretnék most elmesélni nektek egy velem megtörtént csodás és tanulságos eseményt.

Amióta megismerkedtem az asztrozófia rendszerével, törekszem arra, hogy egységbe kerüljek az éppen aktuális energiákkal. Ezt azért tartom fontosnak, mert így tudom a lehető leginkább kihasználni az aktuális lehetőségeket és így tudok tudatosan, a lehető leggyorsabban haladni az életutatom.

Így tudok leginkább fejlődni.

Ez egyszerűen abban segít nekem, hogy tudom, éppen mire számíthatok, mire kell figyelnem. Így megtanultam egyre inkább felismerni az éppen aktuális jeleket, szimbólumrendszereket, ok – okozati összefüggéseket a külvilágban és magamban is.

Ezen a napon volt a nyári napforduló.

Ez a nap az asztrozófia világában Nimród koronázásáról szól.

Nimród, vagy más néven Orion egy Tejúton elhelyezkedő, úgynevezett beavató csillagkép. Ez azt jelenti, hogy abban az időszakban, amikor a Nap itt halad, beavatódhatunk a magasabb minőségekbe, közelebb kerülhetünk a tisztább létállapotokhoz. Szóval amiben épp akarunk fejlődni, ilyen időszakokban minőségi tudáshoz, tapasztalásokhoz juthatunk.

Az, hogy a napéjegyenlőség Nimród koronázása, azt jelenti, hogy ilyenkor a Nap konkrétan a Nimród csillagkép feje fölött, koronaként ragyog. Nimród egy uralkodó és ilyenkor kapja meg koronáját, ilyenkor győz a fény és hág tető fokára a beavatás.

De csak ha hagyjuk és ha észrevesszük.

Ezen a napon régi hagyomány a tűzgyújtás, hogy ez által, a fénnyel és tűzzel minél inkább fel tudjuk tölteni magunkat a következő, sötétebb időszakra. Tehát hogy tápláljuk belső tüzünket, lelkesedésünket, cselekvő erőnket, akaraterőnket.

Nem éppen az valósult meg, amit eredetileg terveztünk

Mivel jelenleg panel lakásba lakom, így a tervezett tűzgyújtási ceremónia az volt, hogy gyújtok pár mécsest a szobába és picit nézem a lángot. A napi feladataim során viszont jött egy fantasztikus ötlet, hogy ismerek egy helyet a Pilisben, egy pálos kolostor romot és jó lenne oda elmenni. Mivel már jártam ott, teljesen tisztában voltam azzal, hogy ez egy nagyon feltöltő hely, ahol lehetőség van tüzet gyújtani és sütögetni. Így mondtam is a férjemnek, hogy mivel úgyis randi estét akartunk tartani, legyen ez az esti programunk.

Pár óra múlva már úton is voltunk.

Ahogy beértünk a Pilis hangulatos, feltöltő, szerpentines útjaira, már sokkal jobban is éreztük magunkat, magasabb rezgésszintbe kerültünk.

Ahogy odaértünk, rögtön nekikezdtünk az ilyenkor szükséges feladat elvégzésének: fát gyűjtöttünk a tűzhöz. Ekkor már kezdett lemenni nap, ami így csodálatos hangulatot varázsolt. Viszont ott elérhető közelségbe nem igazán akadt annyi fa, amennyi nekünk kellett, így be kellett menni az erdőbe. Ekkor megjelent egy félelem a gondolataim között, ami felzaklatta a nyugalmamat: „Egyedül bemenni az erdőbe? Ez félelmetes. Már a fény sem olyan. Mi van, ha eltévedek? Jön egy állat? Rám sötétedik közben? …”

Ahogy észrevettem a félelmeimet, rögtön el is döntöttem, hogy oké, akkor én megyek be az erdőbe fáért.

Ekkor nekiindultam. Közben eldöntöttem, hogy biztonságban és szeretetben vagyok, minden rendben van, könnyen és gyorsan találok fát, amit fel tudunk használni és az egészet élvezem. Játéknak, küldetésnek, felfedezőútnak képzeltem el és bementem a sűrű erdőbe. Egyszercsak elértem egy olyan részhez, ahol a fák teljesen egymásra voltak borulva és így egy kaput alkottak. Csodaszép volt, úgyhogy döntöttem, belépek.

Ahogy bementem a kapun,…

…belül tágasabb volt a tér, a fejem felett és körülöttem mindenhol fák. A lombjaik között itt-ott bejöttek a naplemente sugarai. És sok letört fa hevert ott bent az erdőben.

Gyorsan össze is szedtem annyit, amennyit elbírtam és utána tértem még kétszer, mert annyira élveztem. Aztán a lemenő nap gyönyörű fényeiben meggyújtottuk a tüzet.

Közben egy csorda kecske ért mellénk és ott legelésztek.

Volt hím, nőstény és kiskecskék is. Ott ugráltak a romokon önfeledten, közben ették a friss füvet. Egy pásztor kísérte és terelgette őket.

Sokáig néztem a játszadozó kecskéket és a tüzet felváltva. Tudtam, hogy a kecskéknek szimbolikus jelentése van, de akkor ott még nem értettem, hogy pontosan mi is lehet, csak örültem, hogy ott voltak. El is döntöttem magamban, hogy nem agyalok ezen, csak élvezem a pillanatot és töltődök. Egyre jobban és jobban éreztem magam.

Már teljesen ránk sötétedett.

Épp a lángokra koncentráltam, amikor a pásztor hirtelen elkezdett zenélni a furulyáján. Érdekes volt, mert inkább meditációs zenére hasonlított, mint az eddig általam hallott furulyajátékra, népzenékre. Ez a hely, a tűz, a kecskék és a zene olyan hangulatot idéztek, amit talán még sose éreztem korábban. A bőröm végig bizsergett és teljesen „elszálltam”, miközben a legnagyobb békét és nyugalmat éreztem.

Majd elment a pásztor a kecskékkel, már eloltottuk a tüzet. Ott voltunk, teljesen sötétben, a csillagos ég alatt, közvetlen az erdő szélén és hirtelen eszembe jutott:

„Máskor ilyenkor szoktam félni.”

Ekkor tudatosodott bennem, hogy teljesen mély, 100%-os biztonságot érzek. Csodálatosan érzem magam, elmélyülve, kissé meghatódva. Egyáltalán nincs bennem se félelem, se kétely, se semmilyen negatív érzés, ami kibillentene ebből a belső békéből.

Ez, hogy ezt az állapotot megtapasztaltam és tudatosítottam, egy sorsdöntő pillanat volt, amit mostantól már fel tudok idézni magamban, amikor szükségem van rá. Attól a pillanattól kitűztem célnak, hogy törekszem arra, hogy ezt az állapotot minél többször átéljem és minél hosszabb ideig fenntartsam.

Később megnéztem a szimbólumok jelentését, hogy jobban tudatosítsam, mi is történt.

A kecskék (a hím kecske a bak), a pásztor és a furulya szó is a Bak csillagkép szimbólumai. Ő a szeretet bölcsességének a gyakorlatba ültetője. Ebben a stációban válik a Szeretet bölcsessége Tapasztalati bölcsességgé. Amikor valami szeretet alapú dolog megszületik itt a földön.

Ettől a pillanattól tudtam:

Megtapasztaltam az életemben a valódi szeretetet.

Egyszerűen imádom az önismeretet, mert ennek köszönhetően tudnak ilyen csodák a mindennapjaim részévé válni.

A sztori tanulságai számomra

  • Ha jön egy intuitív ötlet, hallgatni kell rá.
  • A félelem csak alacsony rezgésszinten létezik.
  • A félelmet egy határozott döntéssel könnyen át lehet lépni.
  • A félelem átlépésének megvan a gyümölcse.
  • Nagyon előrevivő, ha emeljük a rezgésszintünket.
  • Rettentő pozitív hatással tud lenni egy feltöltő elvonulás.
  • Megéri a jelenben lenni és befogadni az éppen aktuális gyönyörűségeket.
  • Érdemes figyelni a jelekre, de nem kell elveszni bennük.
  • Minden pillanatban jöhet tanító, sorsfordító szituáció, csak észre kell venni és bele kell lépni.
  • A 100% szeretet mellé 100%-os biztonság párosul. Így teljesen értelmetlen félni a magasabb állapotok elérésétől.

 

Te milyen más tanulságot látsz még benne?
Írd meg például hozzászólásban.

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel hírlevelemre lentebb, nehogy lemaradj a következőről. <3

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára

Ha úgy gondolod, mások számára is érdekes lehet, oszd meg a cikket:

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn