Imbolc

A kelta-ír kultúra ünnepe. Ez jelzi az év sötét felének közepét. Elnevezése a juhok termelődő tejére, ellésére utal, mely magában rejti a tavasz ígéretét, a gyarapodás időszakának kezdetét. A növekvő fény, a rituális megtisztulás és a tűz istennő, Brighid ünnepe ez, akihez a víz is éppúgy hozzákapcsolódik. E kelta istenség ugyanis gyógyító melegvizes forrásairól is híres, amik egyszerre ötvözik a tűz és a víz erejét. A tűz a megtisztulás és a Nap jelképe is egyben Imbolckor. Ez a növekedésre és megújulásra való felkészülés időszaka, mely eltart egészen március 21-ig, a tavaszi napfordulóig. Ilyenkor gyertyát raknak minden szobába, a Nap újjászületésének tiszteletére, a tűzhelyeket kitakarítják, a régit kisöprik, üdvözlik az újat és új tüzeket gyújtanak. Körbe ülik a kandallót és őrzik a családi tűzhelyet, történetekkel szórakoztatják egymást a családtagok. Imbolc éjjelén (február 1-ét megelőző éjszaka) az ajtó elé felajánlásként tejet és kerek süteményt, vajas kenyeret raknak ki Brighidnek, aki az éjszaka során végig járja tehenével a házakat. E célból hagynak selyemszalagot is az ajtó előtt. Az Istennő áldásával az gyógyító erővel fog bírni.
A későbbi Gyertyaszentelő, mint római ünnep, szintén ebből az ünnepből ered, és itt is fontos elem a gyertyaszertartás. Ez vált aztán Szűz Mária megtisztulásának ünnepévé, ahol Brighidről is megemlékeznek, akit a katolikusok már Szent Brigittaként említenek, aki a pásztorkodás és a termékenység védőszentje.
Akárhogy is, Imbolckor itt van ideje az örömtüzeknek és a megújulásnak…