blogbejegyzés:

Így fogod gyorsan és jól csinálni az elengedést

Az elengedés csak egy döntés. Akkor miért is megy ez annyira nehezen?

Az elengedés egy nagyon érdekes és fontos része az önismereti munkának. Mindenkivel megesik, hogy esetenként el kell engednünk valakit vagy valamit. Ez teljesen része a mindennapi életnek. Egy természetes, mindennapi, sűrűn előforduló folyamat.

Ahelyett viszont, hogy ezt a folyamatot könnyen, megszokásból, pár pillanat alatt elintéznénk magunkban (igen, tényleg csak pár pillanat kell hozzá), képesek vagyunk ezen őrlődni, napokig – hetekig, évekig, vagy akár egy életen át is.

Először nézzük meg azt, mi okozza az elengedés nehézségét

Te sírsz azért, ha el kell dobnod a fogkeféd és kell venned helyette újat? Vagy azért mert a vécén ülve engeded el az emésztésed végtermékét? Pedig ezek is ugyanúgy elengedések. Ugyanaz! Akkor mégis miért sokkal nehezebb, ha például egy szeretett személyt kell elengedni? Vagy egy szeretett tárgytól kell megválni? Vagy egy együtt tervezett jövőképtől? Vagy bármi mástól, amit szeretsz?

Most már alakul a kép. Lehet ennek a fájdalomnak inkább ahhoz van köze, hogy egyszerűen nem akarok megszabadulni olyan valamitől/valakitől, amit/akit szeretek?

Szóval igazából az fáj, hogy nem is akarom elengedni?

Bizony. Nem az elengedés fáj. Hanem az, hogy úgy akarod elengedni, hogy közben azért maradjon meg. És ez nagy feszültséget okoz benned és szétszakít.

Nem akarod feltétlenül, teljesen elengedni Őt, mert azért még akarsz vele kapcsolatot, még akarsz vele beszélgetni vagy még akarod, hogy újrakezdhesd vele.

De tudod, hogy el kell engedni, ezért el szeretnéd engedni. Ez a gyakorlatba nem ültetett elméleti tudás kínos annyira.

Nem akarod elengedni 100%-ban a múltat, csak a rosszat, a jó és a szép az pedig maradjon meg.

Félsz attól, hogy mindent elengedj.

Mert ha elengeded Őt, akkor az megsemmisít.

Megsemmisíti a múltadat, mert lehet szembe kell nézned az ott lévő hazugságokkal, látszat igazságokkal, amik csak azért szépek, mert az érzelmek és gondolatok nagy része ott van a szőnyeg alatt, megoldatlanul.

Megsemmisíti a jelenedet, mert már azt sem tudod, te ki vagy és megsemmisíti az egész jövődet, amit eddig úgy gondoltad, majd együtt fogtok átélni. Átalakít, megváltoztat mindent. Egy teljesen új jövőt kell élned, nélküle, magányosan. És ez rémisztő.

Továbbá még dühös is lehetsz, hogy te mindent megtettél, sok mindent feladtál, stb és mégis ezt érdemled? Vagy magadra haragszol, hogy te tehetsz arról, hogy elromlott ez az egész? Vagy esetleg miatta nem akarsz végetvetni teljesen, mert te tartod meg őt? Ezek az érzések még tovább erősítik a félelmed, mert nem akarsz kudarcot vallani és felelősséghárításban is tartanak.

Mindennek a tetejébe, ha nagyobb dologról van szó, ezt fel kell vállalni mások előtt is.

Hoppá. Akkor így ráadásul még mások sértő megjegyzéseinek, véleményezésének, piszkálódásának is ki vagy téve. Jöhetnek az “én megmondtam” és az egyéb (más helyzetben sem kellemes, de most még inkább fájdalmas) “kedvességből mondott” beszólások. Vagy akár “lehülyézések”, hogy miért csináltad ezt?

Ez akkor így behozza a “jógyerek” szerepet és a megfelelési kényszereket is. Hisz mit fognak mások gondolni rólad, ha megtudják, hogy kudarcot vallottál valamiben? Fel kell vállalnod a szüleid és a mindenki más előtt, hogy valami nem sikerült, elromlott. És ez szégyen.

Ez még tovább rombolja önbecsülésed és leválaszt belső erődről.

És ezért kapaszkodsz a múltad minden egyes szép percébe és inkább belehalsz, csak had hozhasd vissza azokat a szép perceket, had élhesd újra megint, vele. Te megtennél bármit, csak maradjon még, legalább egy kicsit, hogy neked ne kelljen felelősséget vállalnod önmagadért és a saját döntéseidért. Ne kelljen ebben az idegen jelenben, magányosan élned. Nem akarsz változni, változtatni és szembenézni a rád váró lehetőségekkel.

És így elzárod magad a szebb jövő elől.

De közben el akarod engedni Őt, elakarod engedni a veszekedéseiteket, vagy bármi mást. Hisz valamiért nem vagy teljesen boldog. Valami nem jó, valami elromlott ott a mélyben, valami másra vágysz, vagy máshogyan akarod csinálni. És ez a kettősség még inkább felőröl.

Kész téboly az egész.

Most már láthatod, nem az elengedés a probléma, hanem a ragaszkodás.

Ragaszkodás a megszokotthoz. Ragaszkodás ahhoz a képhez, amit mások gondolnak rólad, hogy te milyen vagy. Ragaszkodás a sikereidhez és az elért eredményeidhez. Ragaszkodás mindenhez, bármihez, csak ne kelljen változtatni.

Ahogy eltűnik az összes ragaszkodás, az elengedés magától megtörténik. Ennek eredménye pedig a felszabadulást. Az elengedéssel vagy csak képes felszabadulni azoktól a láncoktól, amik még mindig kötnek és elzárnak attól, hogy a szabad és boldog életedet megéld.

Nem tudsz úgy változtatni, hogy közben minden a régi maradjon.

Ha változtatni akarsz, újat akarsz építeni, akkor ahhoz mindenképp az elengedés kell.  Ha ragaszkodsz, felőröl, ha felengedsz, elengeded magad, akkor felfekszel a víz felszínére és könnyedén tudsz együtt úszni vele.

Ha valóban el akarod engedni, akkor engedd el, teljes egészében.

Vállald fel a sebezhetőséged, vállald fel a saját döntéseidet, vállald fel a vágyaidat, vállald fel a fájdalmadat és változtass. Menj szembe az új, félelmetes ismeretlen jövővel.

Ha pedig még mindig ragaszkodni akarsz hozzá, vele akarsz lenni, akkor fogadd el az egészet, tápláld azt, ami van és ne akard elengedni, ne akarj változtatni. Fogadd el, hogy így egyre szarabbul leszel, hisz tudod, hogy ez az egész eddig sem működött, mert ha működött volna, akkor most nem az elengedésen gondolkodnál.

Szóval így egyre jobban beleásod magad a problémáidba. Fogadd el, hogy a változás így is megfog történni, csak külső erők miatt, lehet belép egy harmadik fél, lehet ellopják a szeretett tárgyat vagy a pénzed, vagy bármi mást. Akármi is történik, valószínűleg sokkal jobban fog fájni, mintha szabad akaratodból te döntöttél volna az elengedés és a változás mellett.

Az igazság az, hogy nem látod az igazságot.

Amikor közel a lezárás, közel a változás, akkor mindig feltörnek a régi pozitív képek, emlékek és átírják az összes emlékünket. Tudod, hogy voltak problémák, de mégis olyan jó, hogy most itt van és ezt nem akarom tönkretenni. Majd úgy döntesz, benne maradsz.

Elmúlik a félelem a változástól, visszatér a régi rend és visszatérnek újra a megoldatlan ügye, csak most már kicsit erősebben. Most már jobban jelez, hogy változtatni kéne, így már még jobban fáj. Majd megint eldöntöd, vége van. És akkor megint előbújnak a szép emlékek az eddig eldugott helyről: “De jó lenne megint hozzábújni.”

Egyszerűen nem látod most, hogy milyen vagy valójában te, milyen ő és milyen a kettőtök között lévő kapcsolat valójában. Egy illúzióban élsz, az egód illúziója, mivel meg akar óvni a változás kellemetlenségeitől. És ez az illúzió össze fog törni, előbb-utóbb, így vagy úgy.

Minél tovább vársz vele, annál jobban fog fájni az igazság.

Ez a Te döntésed. Mit választasz?
Ragaszkodsz vagy elengedsz?

Ha továbbra is elengedni akarsz, csak akkor olvass tovább. Mert itt az elengedéshez kapsz tanácsokat.

Gratulálok a döntésedhez!

Nem mondom, hogy könnyű ez az út. Elsőre biztosan nem, de minél többet gyakorlod, minél inkább szokásoddá alakítod ki az elengedés (vagy inkább változtatás) útját, annál gyorsabban, könnyebben, örömtelibben fog veled megtörténni.

Akkor mi is az, amit el kell engedned?

El kell engedned a birtoklási vágyadat és a ragaszkodásaidat

Tehát el kell engedned az abba fektetett erődet, hogy szorítod magadhoz szereteted tárgyát és a jelenlegi megszokott létet, ami már biztosan nem épít téged tovább. El kell engedned a birtoklási vágyadat és azt az illúziót, amit te gondolsz az életetekről.

Tudod, a vizet is ha a kezeddel szorítod, kifolyik az ujjaid között. Minél inkább ragaszkodsz, annál többet veszítesz, mert egyszerűen pont ezért fog távolodni tőled a vágyad.

Engedd meg a szabadságot és a szabad akaratot magadnak és a másik félnek is. Engedd meg magadnak, hogy önfelvállalva saját magad lehess, és had lehessen ő is saját maga, úgy, ahogy van.

Ha a te és a párod szabad akarata, döntései, céljai így már nem egy irányba mutatnak, akkor sokkal jobban jártok, ha felszabadítva egymás életét külön utakon folytatjátok tovább. Mert csak így tudjátok mindketten megélni valóban boldogan önmagatokat. Máskülönben csak korlátozzátok és kalitkába zárjátok egymást. Így teszitek a legtöbbet egymásért.

Ekkor nem őt, hanem a kettőtök között lévő kapcsolódást kell elengedned (vagy úgy is mondhatnám, lerombolnod). Akár úgy döntötök ezután, hogy együtt folytatjátok, akár külön életet kezdtek, ez szükséges lépés a megújuláshoz.

(Ha az a célod, hogy együtt folytassátok, akkor is meg kell tenni pontosan ugyanúgy, ugyanannyira keményen és ugyanannyira mélyen az elválást a régi életetektől, a régi kapcsolatotoktól és így egymástól is. A fizikai távolság is mindenképpen jót tesz ilyenkor. Mert csak így tudjátok azt megcsinálni, hogy két “idegen” emberként új alapra építeni fel egy új kapcsolatot. Ilyen szempontból az eddigi, a “régi” kapcsolatotok valóban lezárul és valóban olyan, mintha szakítottatok volna. Szóval az elengedésben nincs különbség!)

El kell engedned az összes érzésedet és a gondolatodat a kapcsolatotokról és Róla.

Sosem Őt kell elengedned, hanem azokat a gondolatokat és érzéseket, amiket ő vált ki benned. Így tudsz csak új szemmel nézni rá és így megújulni vagy kilépni életedből. Így tudsz csak rálátni az érzelmi vihar mögött lévő valódi igazságra, hogy mi is van köztetek valójában.

Ezeket őszinteséggel és kérdésekkel tudod elérni és tisztánlátni.

Párkapcsolatos elengedésnél például ezeket tedd fel magadnak:

Légy magaddal őszinte. Valóban olyan jó (volt) az a kapcsolat? Kiteljesít? Támogat? Felfelé visz téged? Általa tudod megélni azt a szabad életet, amit szeretnél? Mellette növekszik az önbecsülésed, önértékelésed és önszereteted? A saját utadon haladsz? Ott van a szenvedélyes szerelem és szexualitás kettőtök között? Őszinte lehetsz úgy vele, hogy nem degradál, nem minősít téged érte?

Vagy inkább korlátoz? Lehúz? Degradál? Az orrod alá dörgöl dolgokat vagy zrikál? Csökkenti az önbecsülésed? Megszégyenít? Meg akarja mondani folyton mit csinálj? Okoskodik? Mindig neki kell, hogy igaza legyen? Folyamatosan fájdalmat okoz? Tele van hatalmi drámával, versengéssel, felelősséghárítással, elnyomással, hazugsággal és sumákolással?

És hogy álltok a társadalmi normákkal? Csak azt teszitek, amit egy nőnek/férfinek tennie kell? Vagy megengeditek egymásnak, hogy azt tegye, ami valóban boldoggá teszi és kiteljesíti?

Vannak elvárásaitok egymás iránt? Vagy eltudod fogadni és szeretni őt pont úgy, ahogy most van? Ha semmit az ég világon nem változtatna önmagán, akkor is szeretnéd és mellette maradnál?

Szóval mennyire felemelő a kapcsolatod valójában?

Most már látod, milyen gondolatokat, érzéseket és kapcsolódásokat kell elengedned?
Ettől mind válj meg.

(Ha más témában szeretnél elengedni, akkor arra irányuló kérdésekkel törekedj átlátni illúzióidon.)

Amit még el kell engedned az maga az elengedés vágya.

Mert csak úgy tudsz megszabadulni terheidtől, ha nincs benned görcsös akarás, az iránt, hogy elengedd ezeket. Mert amíg arra koncentrálsz, hogy mi minden rossz, mi mindent kell elengedni, mi mindenen kell változtatni, addig probléma tudatban és hiány tudatban vagy. Ennek pedig az a következménye, hogy ugyanezt a hiányt és a problémát teremted meg újra és újra.

Ezért inkább találd ki, hogy milyen jövőben élnél szívesen. Írd össze vágyaidat, álmaidat és hogy milyen érzésekkel akarsz rendelkezni, hogyan akarsz kapcsolódni például leendő pároddal (akárki is lesz az). És csak erre figyelj, ebbe az irányba tégy lépéseket, ezt akard megvalósítani.

Ami pedig ebben hátráltat, azt hagyd hátra, lépj át rajta és csak menj tovább.

Tehát akkor a lépések:

  1. Nézz szembe az igazsággal, hogy mi is történik valójában. (A fenti kérdések ebben segítenek.)
  2. Döntsd el, hogy elengeded. (Úgy döntöttem, elengedtem a …) Esetleg erre segíts rá vizualizációval vagy tépd szét a papírt, amire összeírtad a listád, stb. Itt engedd el a saját ragaszkodásodat, birtoklási vágyadat, érzéseidet, berögzült gondolataidat, sikereidet, kudarcaidat, mindent is.
  3. Találd ki, ezek helyett mit akarsz. (Találj ki egy jövőképet. Például: Milyen az az új kapcsolat, amit szeretnél?)
  4. Dönts és köteleződj el 100%-ban a céljaid mellett.
  5. Kezd el a megvalósítást, tedd meg az első lépést és innentől kezdve csak a céljaidra és ne a problémákra figyelj. Törekedj arra, hogy elérd őket, minden percben. És ha valaki vagy valami akar ebben korlátozni, ne hagyd magad.

Napi szinten kell kissebb-nagyobb dolgokat elengednünk és folyton megújulnunk. Ezért fontos, hogy ezt a folyamatot minél könnyedebben véghez tudd te is vinni. Ez hozzásegít ahhoz, hogy boldogabb, felszabadultabb, kiteljesedettebb életet élj. Ez hozzásegít ahhoz, hogy a saját utadon járj és hogy ez az út boldoggá is tegyen téged.

Sikeres megvalósítást és elengedést kívánok!

Javaslom tovább lépésnek a 14 napos ingyenes Hangolódj rá Önmagadra sorozatot!

Ha pedig van kérdésed vagy segítségre van szükséged, bátran írj emailt a hello@alkosdmegonmagad.hu címre, vagy jelentkezz személyes online konzultációra.

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára

Vége

Olvasnál még hasonlókat?

Ha még nem vagy feliratkozva a hírlevelemre, tedd meg most!

Miért? Mert ezekbe az e-mailekbe nem a máshol megszokott sablon tartalmak kerülnek.
Olyan dolgokat találsz bennük, amiket sem a blogon, sem más felületeken nem publikálok.
Nálam alap, hogy a feliratkozóim elsők között értesülnek minden újdonságról.
A spam-et elvből nem küldök, mivel én sem szeretem. Helyette időnként apró ajándékokat csempészek az e-mailekbe, ezért érdemes mindig végig olvasnod őket.

Ha ez így szimpi, csatlakozz ennek a mini űrlapnak a kitöltésével:

A feliratkozom gombra kattintással hozzájárulsz a megadott adataid biztonságos kezeléséhez az adatkezelési tájékoztatóban leírtak szerint.
ALKOSD MEG ÖNMAGAD

Sikeres feliratkozás!

Gratulálok és üdv a belső körben!

Az első e-mail perceken belül meg kell hogy érkezzen a megadott e-mail címedre. Kérlek olvasd át. Szükség esetén nézd meg a promóciók/spam és hasonló mappákat is.