tudatos gondolkodás

Erről megoszlanak a vélemények. És talán még nagyon régen én is azt hittem, hogy a szerencsén múlik minden. Akinek minden könnyen megy, sikeres, az szerencsés, gondoltam. Aztán elkezdtem felfedezni a saját belső természetes teremtő erőimet és rájöttem, hogy a szerencse előidézhető!

Ekkor egy nagyon izgalmas utazás vette kezdetét, amikor elkezdtem megismerkedni a szinkronicitással, a „véletlenekkel”, ahogy James Redfield a Mennyei próféciában írja. Már sokszor volt, hogy működött a vonzás törvénye, tudtam teremteni dolgokat, de valahogy még csak korlátozottan, kisebb dolgokban.

Ekkor még nem voltam folyamatosan benne a „szerencse sodrásában”, mindig ki-ki estem belőle.

Jöttek érzelmi hullámzások, sértődékenység, ingerlékenység, túlérzékenység, néha düh, harag, sokszor félelem, ami mind-mind kizökkentett ebből az állapotból. Sokszor éreztem azt, hogy nincs elég önbizalmam, magabiztosságom, hogy meglépjek dolgokat, hogy változtassak. Már rengeteg mindent tudtam, hogy hogyan kéne csinálnom, de a való világban megtorpantam. Gátak, akadályok, ellenállások, nehézségek jöttek és egyáltalán nem tudtam, hogy hová is tegyem mindezt.

Kerestem a választ arra, hogy hogyan kell tudatosan belépni a szerencsés véletlenek sodrásába, ami szenvedéllyel, örömmel tölt el engem? Hogyan tudom folyamatosan azt teremteni, amit akarok, hogy az valósuljon meg, ami örömmel tölt el? Ráadásul mindezt minél könnyedebben, hogy ne „vért izzadva” rengeteg munkával érjem el a vágyott állapotokat, érzéseket, célokat? És hogyan tudom azt érezni, hogy jó időben vagyok, hogy nem vagyok elkésve és nem kell folyton rohannom?

Jah, és volt még egy kérdés, amivel folyton foglalkoztam: annyi mindent meg kell fejlődnöm még, annyi mindent ki kell munkálnom magamban, akkor most mindennel egyszerre kell foglalkoznom? Nah ezt nagyon fárasztónak, káoszosnak éreztem és nagyon el is bizonytalanított. Kapkodtam a különböző témák között, de mélyen egyiken sem sikerült változtatnom. Azt éreztem én ezt mind egyedül nem vagyok képes megfejlődni. Épp ezért mindig ugyanazokkal a problémákkal kerültem szembe az életemben, amikből már nagyon elegem volt.

Bevallom, türelmetlen is voltam.

Volt bennem egy hang, aki mindent azonnal akart! Azonnali tudást, azonnali változást, azonnal mindent! Volt viszont a fejemben még egy hang, ami miatt féltem minden apró változástól. Épp ezért egy nagy halogatás volt az egész, még az apró döntéseket sem tudtam meghozni és ez miatt egyre nagyobb bűntudatom is lett. Egyre negatívabban láttam saját magam, gyengének, értéktelennek, tehetetlennek.

Dúlt a harc e két oldal között, ezért sokszor éreztem azt, hogy elbizonytalanodom (a célomban, magamban, mindenben).

Onnantól, hogy megláttam ezt a félelmet magamban (hogy mennyire félek a sikertől is), már könnyebb volt lépésről lépésre, türelmesen haladni az úton, ezáltal meglelve az arany középutat.

Az volt a kulcs, hogy mindig arra figyeltem: aktuálisan mi az az egy dolog, amivel foglalkoznom kell.

Végre nem éreztem azt, hogy egyszerre túl sok dolgom van, nem volt túl nagy a teher, mégis stabilan haladtam előre, ami hamar meg is hozta az első sikereket.

Ez magával hozta azt is, hogy egyre pozitívabban tudtam látni magam.

Az egyre nagyobb sikereket elérve pedig növekedett a magabiztosságom, a hitem önmagamban, és egyre inkább biztos lettem abban, hogy „képes vagyok rá”. Ez a folyamatos apró lépésekben történő, de izgalmas előrehaladás segített átlépni az egyre nagyobb félelemeket is és egyre bátrabbá tett.

A legegyszerűbb módszer, hogy tudd, mikor mivel kell foglalkoznod az önismereti fejlődésedben, a csillagok bölcs üzeneteinek figyelése. Azért ennyire egyszerű, mert az égi üzenetek mindig a belső világodban zajló folyamatokat mutatják („ahogy kint úgy bent” törvénye). Ezért azokat megismerve tisztán tudod látni, hogy mi az időszerű benned, mi az az egy lépés, amit éppen meg kell lépned.

Ez nem csak egy egyszerű tükör, hanem kulcs a természettel való összhangodhoz. Ez azt jelenti, hogy ha az épp aktuális dologgal foglalkozol, akkor abban a természet MINDEN ereje támogat téged. Ilyenkor az egész univerzum a te csapatodban játszik és a sikeredet akarja. Épp ezért tudsz könnyedebben, „szerencsésebben” haladni és mindez egy nagyon jó érzés. Egyszerűen érzed, hogy nem vagy egyedül. Így válik az út is örömtelivé, ami által olyan célokat tudsz elérni, amik valóban örömöt okoznak neked.

Ezek az energiák mindig működnek, akkor is, ha nem figyelsz rájuk.

De eldöntheted, hogy összhangban haladsz velük, kihasználva a lehetőségeiket és szenvedélyesen, örömben, sikereket érsz el. (Vagy ellenük dolgozol, ezért azt érzed, minden ellened van és végig szenveded az utat.)

Szóval miért jó, ha rendszeresen pici lépéseket teszel a természettel összhangban?

Mert így mindig jókor vagy jó helyen. Ilyenkor mindennek megvan a maga értelme (amit egyre jobban látsz is), ami sokkal könnyebbé teszi az utat. Ráadásul mivel kinyílik a szemed a valódi világra, sokkal több csodát, emelő dolgot, ajándékot is kapsz pluszban, mint amit eredetileg akartál.

Ilyenkor már tudod, hogy mindezt azért kapod, mert összhangban haladsz a természettel/belső lehetőségeiddel (és kiérdemelted), hogy szinkronban vagy a saját belső óráddal. Kívülről pedig leginkább annyi látszódik: te szerencsés vagy mert valahogy mindig jó helyen vagy jó időben.

Szóval ha nem bíznád a véletlenre a dolgot, és inkább tudatosan lennél jókor jó helyen, akkor tőlem minden támogatást megkapsz ehhez ide kattintva, az Önismereti Felfedezők Dobozában!