Mi mindent tanulhatsz a célmegvalósításról egy kirándulás során?

Szeretem a természetben töltött kalandozásaimat. Szeretem, mert a természet is egy olyan bölcs mesterem, aki sohasem azt adja, amire számítok, amit szeretnék, hanem azt, amire éppen szükségem van.

Szeretem, mert egy-egy túra mindig rámutat a jelenlegi megfejlődni való területemre. Illetve mindig “rákényszerít”, hogy ültessem is a gyakorlatba az általam már tudott dolgokat. Így sokkal érthetőbbé válik az egész és könnyebben használni tudom az életemben is a megszerzett információim.

Mert nem számít, hogy az életfeladatod élése, egy csodás párkapcsolat kialakítása, vagy bármi mást a célod. Ez mind cél. De cél az is, hogy megtedd a kijelölt túra útvonalat. Nincs különbség kis és nagy cél között. Ezért egy-egy túrázás pontosan jól megmutatja azt, hogy az adott ember miként éri el (vagy min múlik, hogy nem éri el) céljait. Megmutatja a gyengepontot, mert tisztán tudod látni az egész folyamatot.

Így nincs más hátra, mint az út során beleadni mindent, majd utána levonni a következtetéseket. Ekkor legtöbbször egyértelmű a párhuzam: “Te jó ég, ezt csinálom az életemben is.” És így már meg is van, mi az, amit úgy általában az életben, a mindennapokban is máshogy kell csinálni. Hol lehet fejlődni és hatékonyabb célmegvalósítóvá válni.

Ezek a kis utak mind olyanok, mint egy-egy beavatás. Beavatás saját erődbe, saját képességeidbe.

Hadd meséljem el neked most az egyik ilyen utam. Ezt én tapasztaltam, de mivel én a te tükröd vagyok, ezért ha ezt olvasod, ez a te utad is.

Olvasd hát figyelemmel, mert ami itt lezajlott, az ott van benned is.

Elinduljak egyáltalán?

Az indulás előtti kételyek…

A hely rövid felderítése után úgy döntöttünk, sétálunk egy rövidet az erdőben.

Az ég színein és a levegő illatán is érezhető volt, hogy hamarosan elkezd lemenni nap, így valóban csak az volt a cél, hogy egy picit legalább töltődjünk a hegyen, a fák között sétálva.

Ahogy tartottunk a hegy felé, a hegy tetejénél megláttunk egy házikó szerű valamit.

Ő felkiáltott: De jó lehet ott fent.

És én válaszoltam: Szerintem az egy kilátó, nagyon szép lehet onnan a kilátás, majd menjünk fel oda is valamikor.

És megegyeztünk: “Oké, majd máskor, ma nem mászunk fel egész olyan magasra.”

Az erdőbe belépve rögtön találtunk túra jelzéseket és térképet. Kicsit megálltunk kitűzni célunk, hogy merre is menjünk.

Megláttunk a közelben egy barlangot, ami úgy tűnt, elég közel van hozzánk és azt még meg tudjuk járni sötétedés előtt.

Picit gondolkodtunk, menjünk-e el arra. Nem tudtuk, milyen barlang az (aznap már 2 barlanghoz is elmentünk, ami akkor épp zárva volt).

Ez is zárva lesz? Vagy csak egy kis lyuk a földben? Be lehet oda menni? Egyáltalán megéri odamenni? Nekünk való? Vagy tűzzünk ki inkább egy másik utat, egy másik célt?

Az elindulás és a kezdeti nehézségek

Az út elején a legnagyobb az ellenálás…

A múlt árnyai, a múltbéli kudarcok tapasztalatainak lenyomatai így kicsit megpróbáltak lebeszélni. Majd döntöttünk: Bármi is legyen ott, megtaláljuk és megnézzük.

És elindultunk…

Pár méter után jött is egy meredek szakasz.

Emlékszem, az volt az első gondolatom, hogy: “Ide meg hogyan másszak fel?”

És jött kicsit az egós kétségbeesés: “Megéri egyáltalán küzdeni? Azt sem tudom milyen lesz az a barlang. És hamarosan lehet még ránk is sötétedik. Most ez komoly? Ennyit szenvedjek egy olyan dologért, amit egyáltalán nem tudhatok biztosra? Egyáltalán van ott valami érdekes?”

És jött a kérdés, ami minden egyes alkalommal, amikor a komfortzónám határához érek, eljön: ” Vagy forduljak vissza?”

De mivel már elég jól ismerem egóm “trükkjeit”, megint meghoztam határozott döntésem:

  • “Megyek tovább.”
  • “Oké, de hogyan?”
  • “Nem az a lényeg. Tudod mi a célod, oda fel akarsz jutni. Nem kell látnod és előre megtervezned az egész utat. Engedd el az irányítás- és tervezőmániád. Most nézz a lábad elé és tedd meg az első lépést. Mindig csak a következő lépéssel foglalkozz, azzal, hogy hová kell épp most tenned a lábad. Csak haladj, menet közben pedig majd meglátod, hogy a fák és kövek mennyire segítik utad. Ők lépcsőt alkotnak lábaid alatt. Csak menj végig rajta. Nem kell tudnod, hogyan, most még nem is láthatod előre, csak akkor, amikor már ott leszel.”

Jól van, gondoltam. Ezt teszem. És  tovább mentem. Szépen, egyik lábam a másik után. És ahogy haladtam, valóban így történt, szinte észre se vettem, hogyan jutottam fel. Csak mentem, lépkedtem a gyökereken, a köveken, a földön és néha belekapaszkodtam egy két segítő ágba.

Az első sikerek

Utólag már nem is tűnik olyan nehéznek…

Amikor felértem már azt gondoltam: “Nem is volt ez olyan nagy dolog.”

Hát igen, egy (rész)cél elérése után már nem tűnik az nagy, sem megoldhatatlan dolognak. De azért visszanézve láttam, hogy “asztaaa” és jött a következő egós gondolat: “Oké, fel még feljutottál és hogyan fogsz majd itt lemenni?” Erre mosolyogtam egyet és gondoltam: “Ez majd a jövő zenéje, majd akkor foglalkozok vele, amikor visszaérek ide. Most megyek tovább…”

Egy idő után olyan volt, mintha már órák óta haladnánk. Nagyon fárasztó, sok emelkedővel teli rész volt. A szívem már majd kiugrott a helyéről és zihálva vettem a levegőt. Pár résznél már szinte négykézláb kellett felmászni. Haladtunk és még mindig csak azt láttuk, az a barlang még mindig messze van.

A terv gyakran borul menet közben

Egy ami mindig ugyanaz marad: a cél…

Meglepődve tapasztaltuk, hogy bár értünk a térképekhez, ez azért jól megviccelt minket. Sokkal közelebbnek tűnt a cél az elején.

Ennek a helyzetnek következtében rengetegszer tűntek fel elmémben az egós próbálkozások, amik alatt nagy erővel igyekezett lebeszélni engem célom eléréséről, elhitetni velem, hogy maga a célkitűzés is rossz volt és hibás. Ráadásul már megy le a nap… “Hogyan fogsz sötétben visszamenni ezen a nagy lejtőn, ahol alig bírtál felmászni?” Mindent bevetett azért, hogy visszafordítson és megmagyarázza nekem azt, hogy miért lenne nekem jó, ha feladnám és nem érném el a célom.

De nem törődtem ezzel. Folyamatosan mondogattam magamban a döntésemet: “Megcsinálom. Elérem a célom. Már bármelyik pillanatban odaérhetünk.”

Ez így folytatódott még egy kicsit, majd elértünk végre egy turista információs táblához, ahol már a barlangról írtak. Megörültem: “Megérkeztünk! Juhúúúú. Hát sikerült.”

Így viszont sokkal többet kapsz, mint vártál

Közben olyan (más) céljaid is teljesülnek, hogy még magad is meglepődsz…

Odaértem és látom, épp a kilátónál vagyunk, amit lentről láttunk.

Jót nevettünk. Nem ide akartunk feljönni, nem tudtuk, hogy ez is útba esik. De nagyon örültünk e váratlan ajándéknak. Fáradozásainkért ugyanis egy csodaszép, naplementés kilátást kaptunk. Ott kicsit megpihentünk.

Kilátás a kilátóból
Kilátás a kilátóból

Amikor készen álltunk folytatni az utat, körbenéztünk és meglepődve tapasztaltuk, a barlang még mindig nincs sehol. Még tovább kell menni.

“Ha már idáig eljöttünk, most már “csakazértis”, legyen aminek lennie kell.”

Ezen a ponton egómnak már nem igazán volt ereje ellenállni, ő is fáradt volt. És ahogy ő fáradt, a valódi erőm csak egyre inkább növekedett és megmutatkozott. Bár fizikailag már inkább csak vonszoltam magam, mentálisan akkor jött meg az igazi erőm.

Akkor kell kitartónak lenni amikor a legnagyobb ellenállást érzünk

A cél előtti utolsó lépések tűnnek mindig a legnehezebbnek…

És ekkor megláttuk, merre vezet tovább az út…

Mint ahogy az a mesékben is lenni szokott, a kincset mindig a sárkány őrzi, ami jelenleg az utolsó nagy leküzdendő akadály. Mert általában már épp mielőtt elérnéd a célod, jön egy vizsga, aminek megtételével tudod bizonyítani, hogy készen állsz-e arra, hogy megkapd a kincset.

Jelen esetben egy nagyon meredek és hosszú félig lejtő, félig lépcsős út vezetett le körülbelül a hegy közepéig.

Szarkasztikusan gondoltam: “De jó.” Majd vetem egy jó nagy levegőt és elkezdtem mászni, most éppen lefelé. Szintén szükségem volt félelmem uralására és arra, hogy fókuszáltan haladjak lefelé egyik lábam a másik után rakva, mindig a jelenben, az adott lépésre figyelve. És egyszercsak elfogytak a lépcsők…

“Megérkeztem!”

Körbenéztem, megcsodáltam innen is a kilátást és megláttam a barlangot.

“Végre, itt vagyok.”

A célban ott a jutalom, de azt át is kell venni

Igen, az EGO még az utolsó utáni pillanatban is elvenné tőlünk amire annyira vágyunk…

Egy óriási lyuk volt a hegy oldalában. A szélén a felirat, miszerint itt régen ősemberek tanyáztak. Sötét, fekete lyuk volt, aminek nem látszódott a belseje. Nem látszódott milyen hosszú, hogy hol van a vége és hogy van-e benne valami.

A barlang bejárata
A barlang bejárata

Elkapott a félelem és jött megint az egó:

“Most ide belehet menni vagy sem? Ez nincs kiírva. Vagy lehet inkább vissza kéne fordulni. Hisz már ideértél, megérkeztél. Pipa, most már mehetsz vissza. Megcsináltad. Mire vársz még? Most komolyan be akarsz menni? Hisz veszélyes lehet! Lehet van bent valamilyen állat is. Lehet rádszakad az egész barlang. Normális vagy?”

De ha nem a félelmeinkre hallgatunk…

“Bemegyek, legalább egy kicsit. Akarom látni mi van bent. Meg akarom szerezni az ott lévő kincseket.”

Akkor is bemegyek
Akkor is bemegyek :)

Beléptem. Még a fényben voltam, de már éreztem a barlang érdekes erejét.

Gondoltam: “Bátorság próba, juhúúú. Még beljebb megyek…”

Mivel rengeteg kavics volt a lábam alatt, így gondoltam jobb lenne látni is és úgy haladni. Elővettem a telefonom és elkezdtem világítani. Körbe néztem és láttam, hogy az ott lévő járatok még beljebbre visznek. Még beljebb kell mennem, hogy lássam az egészet. Így megint: egyik lépés a másik után, elkezdtem haladni befelé a sötétségbe.

“Hiszek és bízom magamban.”

Nem kell, hogy bevilágítsa telefonom fénye a végét, ahogy haladok, így is mindig látom, mi van közvetlen előttem.

Néha visszanéztem és a barlang szája egyre kisebb volt.

A barlang szája bentről
A barlang szája bentről

És egyre inkább éreztem: “A barlang menedék. Ő óv és véd engem.”

Majd eszembe jutott csodálatossága, hogy több ezer éve már, hogy itt van és menedéket nyújt embernek és állatnak. Milyen csodálatos. Milyen stabil. Milyen erős. Milyen kitartó és türelmes ő.

Mire egészen beértem, már teljesen átjárt a barlangban lévő ősbiztonság. Tudtam és éreztem, hogy mennyire stabil és tartós.

Igyekeztem is hát magamhoz venni ezt a kincset és feltöltekezni általa, hogy én is erősebbé, stabilabbá, kitartóbbá és türelmesebbé váljak.

Megköszöntem neki ajándékát. Megköszöntem magamnak, hogy mertem szembe menni a félelmemmel. Majd elindultunk visszafelé.

Ami felfelé meredek volt, lefelé fel sem tűnt. Csak suhantunk át minden akadályon örömben, nevetve, játszva.

Én sem tudom hogyan, de rövid időn belül vissza is értünk a városba. Épp lement a nap és így láttuk a kivilágított szállásunkat, ami újra szépséggel töltötte el szívünket.

A sikert mindig meg kell ünnepelni

Köszönetképp megkoronázva a napot pedig szaunával és wellness fürdőzéssel ajándékoztuk és ünnepeltük meg elért sikereinket.

Megvolt az aktív feltöltődés, magunkhoz vettük önismereti muníciónk is, így a tudatos pihenést szem előtt tartva, jöhetett a megérdemelt passzív pihenés. Ami így kifáradt és felemelt egóval sokkal-sokkal könnyebb és még jobban is esik testnek és léleknek is egyaránt.

Majd a következő napon jöhet a következő kaland…

Végére értünk a jelenlegi történetnek.

Ez jól tükrözi egy általános célmegvalósítási folyamat összes lépését.

És ahogy láthatod, egy folyamattal több cél és előre meghatározhatatlan kincs érhető el. Mert mindig sokkal többet kapsz, mint amit előre látsz. Minden célmegvalósítás így tele van járulékos nyereséggel. Ezért nagyon fontos, hogy mindig valamerre haladj, mert csak így tud belépni az a minden az életedbe, amire vágysz.

Nem kell tudnod előre, hogy “hogyan”. Csak: cél → döntés → cselekvés. És mindez mindig, minden pillanatban, folyamatosan.

Érdemes most kicsit belülre tekintened:

Milyen tanulságokat fedezel fel a történetben?

Te kényelmes, komfort zónán belüli vagy félelmetes, komfortzónán kívüli célokat tűzöl ki?

Neked hol van a gyenge pontod? Melyik ponton fordulsz vissza és adod fel a céljaid?

Mit kell tenned most ahhoz, hogy elérd a vágyott célod és sikert érj el?

Várlak szeretettel az Alkosd meg Önmagad zárt (ingyenesen elérhető) Facebook csoportjában, ahol ez alatt a bejegyzés alatt felteheted a felmerült kérdéseidet, vagy megoszthatod a felismeréseidet.

A csoport egy szuper, elfogadó és segítő közösség, ahol bátran lehetsz önmagad, senki nem fog elítélni semmiért. Ha még nem vagy csoporttag, jelentkezz, akár ide kattintva.

(Majdnem) minden, amit a feltöltő, tudatos pihenésről tudni akartál

Mit teszek legelőször, ha

  • nem vagyok jól,
  • össze vissza kuszák és nyüzsgők a gondolataim,
  • türelmetlen vagyok vagy épp kicsit agresszív,
  • ki vagyok billenve érzelmileg a béke állapotából,
  • nem értem mi zajlik körülöttem,
  • nem tudok alkotni,
  • beszürkül a napom,
  • úgy érzem éppen bedarálnak a körülmények,
  • nem érzem magam képesnek valamire,
  • elegem van,
  • úgy érzem teljesen elakadtam a céljaimmal,
  • fáj a fejem,
  • úgy érzem el vagyok késve,
  • úgy érzem semmire sincs időm,
  • szét vagyok csúszva,
  • fókuszálatlan vagyok és elfelejtek dolgokat
  • vagy csak simán fáradt és kimerült vagyok?

Pihenek.

A céltudatos pihenés a célmegvalósítás egyik építő köve. Ugyanis pihenés nélkül nem tudok feltöltődni energiával, így nincs mit befektetni a céljaim megvalósításába.

Bizony, a tudatos pihenés, a szó szerinti “semmit tevés” növeli a hatékonyságot és rendez belül. Te gondoltad volna?

Mert én eleinte nagyon úgy hittem, hogy ha “nem csinálok semmit”, akkor lusta vagyok, nem haladok semmit és így értéktelen vagyok. Így sokszor megesett az, hogy például otthon épp filmeztem nagy nyugalomban, de amikor hazajött valaki, rögtön elkezdtem valamit csinálni. Nekikezdtem valamilyen munkának csak azért, hogy a családom tagja azt lássa, hasznos vagyok, csinálok valamit.

Bizony, akkor még megfelelési kényszerben voltam és egyáltalán nem is sejtettem, hogy valójában mennyire fontos a pihenés és feltöltődés.

Ebben az időszakban még azt is hittem, hogy azáltal leszek sikeresebb és hatékonyabb, ha többet, gyorsabban csinálom a dolgom. Továbbá, akkor leszek a legsikeresebb, ha még a munkának be is áldozom magam. Na, hát ez volt a csúcs. Arra törekedtem, hogy teljesen tele tömjem a napjaim, csak azért, hogy elmondhassam: Látod, ennyi mindent csináltam, már majdnem bele is döglöttem. (És magamban ezzel folytattam: Ügyes vagyok, igaz?)

Illetve ha fáradt voltam és energiátlan, az volt az erény. Hisz mondhattam, hogy mennyi mindent megtettem. Bebizonyíthattam a másiknak, hogy mennyire értékes vagyok úgy a munkahelyen, mint otthon a családom körében. És ha valamihez nagyon nem volt kedvem, kimagyarázhattam: nincs időm. Sőt, a túlhajszoltsággal még jól lehetett zsarolni is a környezetemet, így nem egyszer sajnáltattam magam, illetve sajnáltam is magam és elvártam, hogy mások kényeztessenek. Hisz megérdemlem, mert sokat dolgozom.

Akkor még nem tudtam, hogy ezzel mennyire saját magam alatt vágtam a fát és hogy épp az ellentétét értem el, mint amit szerettem volna.

Gondolj csak bele.

Szerinted hogy lehet több, minőségibb eredményt elérni, ha teljesen ki vagy merülve és nem pihensz? Vagy ha figyelsz arra, hogy rendszeresen töltődj, így nem kell, hogy teljesen kimerüljenek az aksijaid?

Én a feladatokat választottam, a túlórát, az egóm nyüzsgő sürgetését és unszolását, a türelmetlenséget és meg is lett az eredménye…

Így utólag ránézve nem csoda, hogy kissé depresszív állapotba kerültem ettől az egésztől, kiégtem pár év után a munkahelyemen és szinte semmi öröm, sem szenvedély nem volt a napjaimban.

De sikerült ezen a hozzáállásomon változtatnom és manapság már szerves része az időtervemnek a tudatos pihenéssel töltött idő.

Ráadásul azt szeretném, hogy te is megtapasztald az igazi pihenésnek az áldásos örömeit. Mert most már mondhatom, így sokkal boldogabb, szenvedélyesebb az életem, ráadásul úgy, hogy több teljesítményre is vagyok képes. Mert képzeld el, ha tele vagyok energiával, minden sokkal könnyebben, gyorsabban megy és nem is vonzok be annyi ellenálló körülményt.

Szóval pihenek és még sikeresebb is lettem. Hát ezt biztosan nem gondoltam volna régen, hogy lehet így is csinálni és nem kell beledögleni a hétköznapokba.

Mindenhol elvárják, hogy teljesíts

A mai rohanó világban tele vagyunk feladatokkal, kötelességekkel, munkákkal. Helyt kell állni otthon, a munkahelyen, a családdal, stb. Mindenhol csak teljesíteni kell.

Akár azon dolgozol, hogy hatékonyabbá válj és egyre több mindent végezz el és gyorsabban haladj, akár azon, hogy rendbe szedd magad, mert már teljesen ki vagy merülve és ki sem látsz a teendőkből, a megoldás számodra a céltudatos cselekvés és pihenés harmóniájában rejlik.

Ugyanis pihenés nélkül hamar kifáradunk, elvész a maradék energia is. Fáradtan pedig minden sokkal több időbe telik, ráadásul leesik az energia szint, így nyűgösebbé, hisztisebbé is válik az ember ilyenkor. Ilyen esetekben könnyebben eluralkodik rajtunk az egó, így erősebbek a félelmek, gátlások, ellenállások is. Ilyenkor az sem csoda, ha önsajnálatba kerülünk és minden kilátástalannak tűnik.

Fáradtan egyszerűen minden sokkal nehezebb és sokkal nagyobbak a szörnyek

Ennek következtében pedig felkerül az a bizonyos sötét/szürke szemüveg és mindent-mindenkit sokkal pesszimistábban, sötétebben, szürkébben látunk. Azt vesszük észre, hogy mindenki támad, bánt és már elééééég. Még arra sincs erő, hogy ezt kimondjuk, megvédjük magunkat, határt húzzunk és ennek következtében csak sodródunk a körülmények áradatában.

De ne ostorozd magad e miatt. Ezek mind természetes következményei az alacsony energia szintednek. E helyett inkább vedd kezedbe a gyeplőt és kezdj el pihenni.

Lehetsz bármennyire is tudatos önfejlesztő, alacsony energia szinten egyáltalán nem könnyű megtartani a kellő önfegyelmed, céltudatosságod sem. Ráadásul mivel ilyenkor negatívabb a gondolkodás, az még beárnyékolhatja az egész megvalósuló célodat is. És mivel ilyenkor túlsúlyban vannak a negatív gondolatok, így ekkor ezeket erősíted, nem pedig a vágyott céljaidat.

Biztosan tudod, miről beszélek, mert tapasztaltad már a teljes belső, lelki és fizikai fáradtságot

Amikor azt érzed, hogy mindenki csak hagyjon békén már egy kicsit.

A jó hír, hogy legközelebb nem kell megvárnod, hogy ennyire rosszul legyél.

Csak tarts rendszeresen pihenő és feltöltő időket. Ezekkel emelni tudod energia szintedet, és így nem kell, hogy újra teljesen lemerülj.

Vagy ha újra azt veszed észre, hogy kimondhatatlanul fáradt vagy, akkor az első dolgod legyen, hogy jól kipihened magad és irányba állítod a gondolkodásodat, mielőtt bármibe is belekezdnél.

Viszont, ha ez ennyire könnyű lenne, akkor mindenki csinálná és nem lenne ilyen gondunk, ugye?

Nézzük, mi is az, ami nem enged pihenni?

A jelenlegi szocializációnk nagyon munka és feladat orientált. Így ez miatt több gátló gondolat is van bennünk, benned is, ami megnehezíti a pihenő idők megélését.

  1. Ha pihensz és nem csinálsz semmit, akkor nem haladsz, nem vagy hatékony, így felesleges tagja vagy a társadalomnak.
  2. Bűntudatod van, ha nem csinálsz semmit.
  3. Azt gondolod, nem vagy elég jó, elég hasznos, elég értékes, ha sokat pihensz.
  4. Azt gondolod, csak úgy leszel eredményes, ha sokat dolgozol és beledöglesz.
  5. Félsz, hogy mit fognak gondolni mások, ha te sokat pihensz.
  6. Azt érzed nem érdemled meg, nem jár neked a pihenés.
  7. Más embereket, vagy teendőket saját magad, a saját jólléted elé helyezel.
  8. Azt gondolod, ha vért izzadva dolgozol, az többet ér, mintha örömmel, játszva végeznéd a feladataidat.

Ezen gátló gondolatok és érzések mögött leginkább az áll, hogy arra szocializálódtál te is, hogy nem vagy értékes tagja a társadalomnak, ha nem dolgozol teljesen a lemerülés széléig, tehát amíg bírsz.

Belénk van kódolva a rabszolgaság

Ezeket a gondolatokat és ezt a hozzáállást még őseinktől hoztuk, és az ő világukban ez még igaz is lehetett. Valóban megszólhatták, beköphették és megbüntethették a lusta embereket. Ez miatt a lustaság egy szitokszóvá vált és ez az egyik legrosszabb tulajdonság, ami létezik.

Mert az, aki lusta, az rossz és nem támogatja a társadalmat.

Ez belénk van kódolva.

Viszont ez ma már nem így van.

Gondolj csak bele. Mikor tudsz több teljesítményt leadni? Mikor tudsz valóban hatékonyabb lenni? Mikor tudsz több értéket teremteni, ha jól vagy, tele vagy energiával, vagy ha alig éled túl az aznapot?

De ez az idő már lejárt

Ma már nem kerülsz börtönbe és nem is ölnek meg, mert nem hajszolod túl magad.

A mennyiségi fizikai munkát (sok helyen) lecserélte a minőségi mentális munka. De ha esetleg mégis csak fizikai munkát végzel, akkor is biztosan többet bírsz, ha kipihenten végzed a feladataidat.

Értsd meg, nem attól leszel értékes, hogy mennyit dolgozol és hogy azt mennyire szenveded végig. Ez az idő már lejárt. Az tesz téged valóban értékessé, hogy mennyi értéket adsz a világnak, a családodnak, a környezetedben élőknek. De nem kell, hogy ezt szenvedve, fáradtan csináld.

És a legnagyobb érték, amit adhatsz, az Te magad vagy.

És akkor tudod a legjobb önmagad adni mindenkinek, ha jól vagy.

Ezért kéne, hogy mindenki életében az legyen az első, hogy ő, saját maga jól legyen. És ő utána jöhetne csak a többi ember.

Mert, ha te jól vagy, ha neked van energiád, ha te megvagy telve szeretettel, csak akkor tudsz adni szeretetet és energiát a szeretteidnek is.

Csak amid van, azt tudsz adni másoknak is. Így igenis szükséged van az energiára.

Ezért annyira fontos, hogy rendszeresen töltődj.

Ahhoz, hogy egyáltalán meg engedd magadnak a pihenést,…

…szükséged van az önértékelésed, önszereteted, önbizalmad, önbecsülésed növelésére.

Mert, ha úgy gondolod, nem érdemled meg a pihenést, és nem szereted magad annyira, hogy megadd ezt a felfrissülést önmagadnak, akkor egyszerűen hiába tervezed be a rendszeres pihenést, nem fogod tudni betartani. Mert jön mindig valami fontosabb, sürgősebb feladat, amit önmagad elé helyezel.

Így nagyon fontos, hogy eldöntsd és elköteleződj az mellett, hogy igenis, pihensz és betartod a tervezett pihenő időidet. Egyszerűen mert szükséged van rá és megérdemled.

Mert MEGÉRDEMLED!

Hidd el, kipihenve még csodálatosabb anyává, alkalmazottá, főnökké, baráttá, párrá válsz.

Így pihenéseddel másoknak is jót teszel, mert egy jobb önmagad tudod nekik adni.

Nem tanítottak meg minket rendesen pihenni

Ha azt mondom pihenés, a legtöbb embernek a tv, a filmnézés és az alvás ugrik be.

Viszont az a helyzet, hogy egyik sem valódi pihenés.

Szedjük szét ezt az egész témakört 3 részre: alvás, pihenés, feltöltődés.

Kezdjük az alvással

Az alvásra szüksége van a fizikai testnek. És ezért nagyon fontos, hogy minden nap meglegyen az az alvás mennyiség, ami neked konkrétan szükséges ahhoz, hogy jól legyél és kialudva, frissen érezd magad.

De tudtad, hogy amikor alszol, akkor az agyad nem pihen?

Az agyad ugyanis ilyenkor dolgozza fel az aznap történt dolgokat. Ő végig dolgozza az egész éjszakát. Ráadásul, ha éppen intenzív időszakon mész át, akkor még inkább le van strapálva. Biztosan éreztél te is olyat, hogy reggel, amikor felkeltél, mintha fáradtabb lennél, mint amikor elmentél aludni. Ez épp ezért van. Az agyad nem alszik éjjel.

Ezért szükséges még ezen felül is tudatosan beiktatni mentális pihenő időket, mert az alvás csak fizikai szintű pihenés.

Tudatos mentális pihenés

A pihenés konkrétan azt jelenti, hogy nem csinál az elméd semmit. Nem mozogsz, nem fogadsz be semmilyen impulzust, nem adsz kifelé semmit, nem agyalsz, nem gondolkodsz, nem tervezel, nem emlékezel vissza a múltra (se a régmúltra, se az 1 perccel ezelőttire) és nem is gondolsz a jövőre, sőt még arról sem veszel tudomást, hogy éppen akkor a külvilágban mi történik. Csak vagy és lélegzel.

Ezt azért így elsőre szinte lehetetlen megcsinálni, így lehetnek könnyítések, de a fő cél ugyanaz: az elméd teljesen ürítsd ki és legyen mentes a lehető legtöbb gondolattól.

Erre alkalmazhatsz jelenlét gyakorlatokat, meditációs gyakorlatokat, mozgás meditációs gyakorlatokat, révülést. Segítheted belső csendedet valamilyen finom meditációs zenével is.

Eszköz rengeteg van erre és bátran válaszd azt, ami neked könnyebb és testhez állóbb, csak csináld.

Eleinte akár napi 10 perc is csodákat tehet elméddel. (Ennyi időd csak van magadra, ugye?)

Intenzív időszakokban akár napi többször is használhatod.

Ezek a módszerek sokat segítenek téged abban, hogy megtartsd a fókuszodat a céljaidon, segítenek a céljaidban, egód kezelésében, hatékonyabbá tesznek, mert tisztább elmével sokkal könnyebb cselekedni. Továbbá segítik elmélyíteni a kapcsolatodat önmagaddal és ha erre figyelsz, akkor a nap folyamán akár végig ebben a mély, önmagaddal összekapcsolódott állapotban is tudsz maradni.

A lényeg, hogy értsd meg, a tvzés vagy filmezés, vagy másokkal beszélgetés, bulizás, gyerekkel játszás, stb. nem kapcsol ki mentálisan, mert ott túl sok az input. Túl sok impulzus van bennük ahhoz, hogy az pihentesse az elmét.

Nyugodtan filmezhetsz (főleg, ha az kifejezetten önismeretileg is építő) és bulizhatsz, csak ne a pihenés és a mentális kikapcsolódás címszó alatt. Tehát ne ebből a célból nézd kedvenc filmjeidet. Nézd inkább jutalmazásból, örömből, hobbyból.

Tudatos feltöltődés lehet aktív és passzív

A passzív alatt azt értem, hogy fizikailag nem nagyon végzel mozgást. Ilyenkor például egy feltöltő meditációt végzel, ahol összekapcsolódsz a belső forrásoddal és onnan töltöd önmagad.

Ez, mivel vezetett feltöltő meditáció, így nem kapcsol ki teljesen mentálisan. Nem kapcsol ki annyira, mint a teljes csend, de már ez is sokkal pihentetőbb, mint a normál hétköznapi teendők elvégzése, viszont visszatölti lemerült energiád.

Ez is nagyon jó módszer, hasznos, működő. És még hatékonyabbá teheted azzal, ha időnként ezt máshol végzed el. Kimész a természetbe és meditációd által az ott lévő erőkkel: erdővel, fával, vízzel, heggyel, stb kapcsolódsz össze.

De már csak az, ha természetben vagy, tölt. Ha csak nézed a leveleket, koncentrálsz arra, ahogy a víz hozzáér a bőrödhöz, vagy ahogy a szél simogatja az arcod. Figyelhetsz az illatokra, a látványra. Ez mind tölt, mélyít és segíti belső mély kapcsolódásod kialakítását Önmagadhoz.

Szüksége van testednek is a napfényre (vagy ennek hiányában a D vitaminra) a helyes és kiegyensúlyozott működéséhez, így még inkább feltöltő, ha gyakran tartózkodsz a napon.

Az aktív, mozgás alapú töltődés

Ez lehet egy jó fárasztó edzés, egy teljesítmény túrázás, stb. Bármi, ami kifáraszt fizikailag. (Mert egy aktív időtöltés után a test sokkal jobban meg tud pihenni, el tudnak engedni az izmok.)

Ez azért is jó, mert ha fizikailag eléred a komfortzónád szélét, akkor az megköveteli, hogy csak oda figyelj és ezáltal behoz a jelenbe. Ez továbbá nagyon fejleszti a mentális önfegyelmet, céltudatosságot és fókuszáltságot is, így nem csak feltöltődsz, de céljaidat is fókuszáltabban, hatékonyabban, erőteljesebben tudod megvalósítani.

Tested erősítése, még ha izomlázzal is jár, belül tölt és erőt ad neked a hétköznapokhoz.

Az aktív módszer kifejezetten ajánlott neked, ha úgy egyébként munkád során nem mozogsz túl sokat. Viszont kiemelném, hogy ezeket mindig kellő felkészültséggel érdemes végezni, kis lépésekben emelni a mennyiséget, stb. Ezáltal kikerülheted a fizikai sérüléseket. Így, ha most kezdesz bele valami új aktív cselekvésbe, azt érdemes olyan emberrel csinálni (vagy legalább konzultálni vele), aki hozzáértő.

A feltöltő tevékenységek legfontosabb kritériuma: olyan dolgok, amiket egy átlagos napon nem csinálsz

Feltöltő tevékenység lehet akár a rajzolás, festés, kézműveskedés, zene, olvasás (nem olyan témában, amivel foglalkozol napi szinten), tánc stb. Vagy igazából bármilyen tevékenység, amit szeretsz, vagy ami kifejezetten új számodra és így komfortzónát lépsz át vele.

Ezek mind kikapcsolnak, töltenek.

De ha egy feltöltő napon elkezdesz takarítani, vagy bármi mást csinálni, amit egyébként is egy átlagos napon csinálsz, akkor az már nem feltöltő nap.

Ami még segít a töltődést, az a fizikai távolság. Így kifejezetten ajánlott időnként elhagyni az otthonos területet, azt a környezetet, ahol élsz, ahol dolgozol. Akár az országon kívülre utazni.

Mert minél messzebbre mész, annál könnyebb kikapcsolni az otthoni rutint.

De ha elutazol valahová, és ugyanazt csinálod, mint otthon, tehát ugyanúgy főzöl, foglalkozol a gyerekekkel, figyelsz a rendre, stb, akkor az nem pihenés és feltöltődés.

Így mindennek az alapja: csinálj mást, mint szoktál.

Sőt, időnként pihenj teljesen egyedül. Ezt is teljes mértékben megengedheted magadnak. Mert mint írtam, családodnak is csak úgy tudsz többet adni, ha te jól vagy, kipihent vagy.

Milyen gyakran érdemes pihenni és töltődni?

Ajánlott:

  • napi pár alkalommal pár perc (vagy akár pár óra, ha megteheted)
  • hetente legalább fél/egy nap
  • havonta legalább egy teljes hétvége
  • negyedévente legalább 1 hét

Ezeknek az időpontjait érdemes előre megtervezni. Sőt, ezeket legelőször beírni a naptáradba és utána jöhet az összes többi feladat. Miért? Mert, ha ez nincs, nem fogod tudni kellőképpen megcsinálni a többi feladatodat sem. Egyszerűen túl fáradt leszel, hogy kihozd önmagadból a maximumot.

Másrészt ne ess át a ló túloldalára sem. Tehát amit beterveztél tartsd be, amennyi időd van a pihenésre, annyit pihenj. Viszont, ha ez már akadályozza a céljaid, az egyéb terveid megvalósítását és nem tudsz kilépni a pihenés állapotából, az már tényleg lustaság.

Szóval, ha 1 órád van a pihenésre, akkor pihenj 100%-ban 1 órát és utána térj vissza a feladataidhoz.

Ehhez szükséged van önfegyelemre, viszont ennek betartása egyben növeli is önfegyelmedet, így ne keseredj el, ha az első pár alkalommal nem sikerül.

Mit csináljak, ha beterveztem az időt, de nem sikerül pihennem?

Veled is megtörténhet, hogy betervezed a pihenőidőt, de aztán közbejön valami.

Az is lehet, hogy ott vagy, betartod a pihenő időd, de az egód fellázad ellened, bűntudatod lesz miatta, esetleg azt érzed, hogy valamit sürgősen kéne csinálnod. Előjöhet az az érzés is, hogy nem érdemled meg, nem teheted meg. Vagy ha fizikailag sikerül is pihenni, a gondolataid ugyanúgy a munkán, a családi feladatokon vannak, vagy épp előjön a félelem, stb.

Ilyen esetekben egód érzi vesztét és próbál eltántorítani a pihenéstől. Ezért sok mindent képes felhozni, amivel kibillenthet belső állapotodból.

Így ha ezt felismered magadban, akkor annyi a teendőd, hogy újra a pihenés mellett köteleződsz el és megteszel mindent annak érdekében, hogy megszabadulj a hátráltató érzésektől és gondolatoktól.

Például akár ki is írhatod őket a gondolatkiírós füzetedbe.

Ha nem vagy hozzászokva a mentális pihenéshez és feltöltődéshez, akkor valószínűleg nem fog elsőre teljesen sikerülni. Ezt is, mint minden más célirányos cselekvést gyakorolni kell, mielőtt teljesen menne. Így az a lényeg, hogy kitartóan gyakorold, ne add fel és így lépésről lépésre egyre könnyebben tudsz majd pihenni és így elérni teljesítményed maximumát is.

Csodálatos önismereti utazást kívánok!

U.i.: Az Önismereti Felfedezők Dobozában 1 hónapnyi önismereti anyagot kapsz, ahol mindig tudod, épp melyik életterület fejlesztésének van itt az ideje. És igen, vannak benne pihenő, feltöltő, összegző részek is! Szerezd be a sajátodat ezen az oldaon