A változás hulláma (azaz: KÁOSZ és REND)

Amikor épp változunk, amikor benne vagyunk a változás hullámában, akkor általában nem látjuk, hogy hol is vagyunk a folyamatban, mi van éppen. Olyan, mintha egy szeles, nagyon hullámzó vízben lennél, ahol a hullámok folyamatosan az arcodba csapnak és nem látod azt sem, hogy honnan jösz, sem azt, hogy hová tartasz, a jelenlegi helyzeted pedig egy nagy káosz és valahogy el kéne kezdeni uralni a szituációt, különben megfulladsz.

Épp ezért jó, ha ismered, hogy a változás hulláma milyen állomásokból is áll valójában.

1. állomás: Meghozod a döntést az új életed mellett

Minden változás egy céllal/vízióval (szándékkal) és egy döntéssel (elköteleződéssel) kezdődik. Ez indítja be a változás folyamatát, kiárad belőled és elkezdődik a hullámzás.

(Pl. Eldöntöd, hogy magas önbecsülést akarsz.)

2. állomás: Elindulsz az úton, hogy azzá az emberré válj, aki készen áll a célja elérésére

A következő sok lépésben a szemed a célon tartod és célirányosan lépsz előre újra és újra kitartóan. Minden lépés után megnézed újra a célod, ha kell, javítasz kicsit a belső vagy külső dolgokon, rendezed kicsit a helyzetet, majd újra döntést hozol és lépsz.

Ami ki akar tisztulni, azt közben hagyod hadd jöjjön fel, kitisztul, elengeded, kicsit szabadabbnak érzed magad.

Ez megy egy ideig újra és újra, amíg formálódik az eredmény és te is csiszolódsz, fejlődsz belül, hogy azzá az emberré válj, aki már könnyedén be tudja fogadni (Tehát elérni) a célját.

Ezt az előre haladó állapotot a tudatosságod szintjétől függően sokféleképpen át lehet élni:

– lehet ez játékos, örömteli könnyed haladás

– lehet káoszos

– lehet rendeződős

– lehet szenvedős harcolós, küzdős

– lehet problémákkal teli kitartáspróbás

– lehet lendületes, szinkronisztikus szinte magától megvalósulós

– lehet játékos kihívásokkal és megoldásokkal teli

– lehet szárnyalós, nevetős

– lehet hisztis, egós

– tapasztalhatod, hogy minden melletted van és támogat téged

– tapasztalhatod azt is, hogy minden ellened van és minden vizsga és próba tétel és nehéz.

– stb.

Ami közös bennük: lépésről lépésre finomodsz és lépésről lépésre kerülsz közelebb a célodhoz és könnyebben vagy nehezebben, de ugrod meg a fejlesztő feladatokat, amiket magadnak adsz, hogy felfejlődj a célodig.

Ami még közös bennük, hogy azt érzed: a cél megvalósulás még kicsit odébb van. Még fejlődni, tenni kell, még nem vagy ott, de egyre közelebb vagy, haladsz.

(A példánál maradva: fejleszted az önbecsülésed, lépésről lépésre, napról-napra.)

3. állomás: Visszatekintés az útra

A világ ilyenkor emlékeztet téged arra, hogy honnan indultál, miben is akartál fejlődni. És ez általában úgy történik, hogy megtapasztalod azt a régebbi állapotot, mielőtt bármit is fejlődtél volna. Épp ezért gyakran ez olyan érzés, hogy semmit sem fejlődtél.

Itt kell nagyon résen lenni! Ne engedd, hogy elhidd, nem haladtál semmit. Ez csupán egy visszatekintés, hogy lásd, milyen messzire is jutottál. Segít neked összegezni és tudatosítani, hogy miben fejlődtél, mi mindent csinálsz máshogy, milyen új készségeid, képességeid, nézőpontjaid vannak.

Mindez segít tudatosodnod, illetve felkészít arra, hogy amit összegyűjtöttél, megfejlődtél, innentől kezdve tudatosan tudd alkalmazni.

(A példánál maradva: Már tök sokat fejlődött az önbecsülésed, amikor hirtelen olyan élmények jönnek, ahol újra megtapasztalod, milyen az alacsony önbecsülés. Ebből láthatod, hogy eljött egy nagyobb összegzés ideje. Megmutatkoznak a tanulságok és hogy esetleg még mire kell rágyúrnod.)

4. állomás: A végső vizsga, az „átkattanás”

Aztán egyszercsak bumm jön egy keményebb vizsga feladat. A végső vizsga!

Az utolsó lépés, ami mind közül talán a legnehezebb. Nehéz, mert itt az egész útról mindent össze kell szedned és a gyakorlatba ültetned. Ilyenkor azt érezheted, visszakerültél a pálya legelejére, az eddigi lépéseid semmit sem értek!

Erre készít fel téged a visszatekintés. A végső vizsgán ugyanis tudatosan kell alkalmaznod mindazt, amit megtanultál és kitartani. Mert ha itt fenn tudod tartani a célod és tovább menni, gyakorlatba ülteted mindazt, amit megtanultál: MEGVALÓSUL A CÉLOD!

Ezt vagy megcsinálod vagy tényleg visszakerülsz a kör elejére. Tőled függ!

(A példánál maradva: Jön egy nehezebben kezelhető ember/szituáció, ahol tudatosan kell magas önbecsülésben lenned és úgy lekezelni a szituációt. Itt mindent, amit eddig tanultál, fel kell használni.)

5. állomás: Vedd észre, hogy megújultál

Oké, kész, megvalósult. Vagy mégsem?

Ez a lépés általában nem ennyire egyszerű: előszöris a megvalósult célt észre kell venni! Tehát fel kell emelni a fejed és meglátni: amiért eddig dolgoztál, meg van! Megvan, tehát már nem kell dolgoznod érte. (Gyakran hozzászoktunk annyira a haladáshoz és hogy fejlődni akarunk, hogy nehéz leállni.)

És ami ennél a fázisnál a legérdekesebb: azért nehéz észrevenni egy megvalósult célt, mert már automatikusan működteted! (hiszen megvalósult, tehát beépült!)

Épp ezért ezt a felismerést sokszor olyan felismerések hozzák, hogy ami eddig jól működött, az most valahogy nem működik. Amit eddig szerettél, az most nagyon nem esik jól. Akikkel eddig barátkoztál, most idegesítenek. Amik eddig örömöt okoztak most kifejezetten irritálnak. Többet lehetsz itt hisztis, nyűgös, dühös, ideges és ez még inkább zavar, hiszen arra törekszel, hogy jól legyél. (Ez mellett még az összegzések segítik ezeket a rálátásokat, azért csináljuk olyan sokszor, hogy ne kelljen megvárnunk ezt a hisztis káoszos részt annyira.)

Miért? Mert te megváltoztál belül! Tehát készen állsz arra, hogy megérkezzenek a külső változások is.

Elértél egy belső célt, de a külvilágod/szokásaid/hozzáállásod az életedhez még nem változott! Még nem érted be saját magad.

Tehát itt jön egy nagyobb káosz! De csak addig, amíg észreveszed, hogy már belül más életet élsz, mint ami kívül van.

Ha ilyet tapasztalsz. tehát, hogy valami hirtelen egyáltalán sehogysem jó, akkor ácsi! Történt valamilyen változás! Elértél valamit és ezt először tisztán kell látni. Magad először tisztán kell látnod!

Ez a felismerés egy villám erejével képes lecsapni és a nagy változásoknál képes borítani mindent! És hirtelen egy egész szintet ugrasz és ott vagy tudatosan is az új életed kapujában.

(A példánál maradva: Magas az önértékelésed. Ezáltal minden más ember, akinek alacsony körülötted, idegesít, mert tükröt mutat neked. Fáj, hogy nekik miért nem magas. Nagyon idegesít az is, amikor valaki rombolni akarja az önbecsülésedet. Illetve idegesít az életedben minden olyan dolog, ami a régebbi alacsonyabb önbecsülésedből következett. Ezáltal egyre inkább rombolod le a régit, engeded el azokat a dolgokat és embereket, akikkel csak az alacsony önbecsülésed volt a kapcsolódási pont és innentől értéktelenné vált a számodra.)

6. állomás: Megérkezik a kívül is az új világod

(A példánál maradva: A magasabb önbecsülésedhez híven elkezdesz kívül is máshogy csinálni dolgokat. Nem csak apróságokban más, hanem gyökeresen. Egy olyan élet alakul ki, ami már a magasabb önbecsülésedre épül, ami akár teljesen másmilyen is lehet. Itt már képesek belépni például új emberek, akik már az új énedhez kapcsolódnak, stb.)

Hurrá, ezért dolgoztál! Viszont ez a lépés lehet az egyik legrémisztőbb mind közül. Ugyanis itt történik az, hogy a külső világod is igazodik a belső világodhoz. Beéred önmagad, ami látható, kívül is tapasztalható változásokat hoz. És ez, mivel új, valószínűleg komfortzóna tágítást igényel.

És itt egy fontos döntés előtt állsz:

-> Megijedsz, kihátrálsz, visszafordulsz és visszaépíted a régi életedet, mert az kényelmesebb és elmenekülsz.

-> Benne maradsz a káoszban és egyre rosszabbul érzed magad (ez lehúzó spirálba visz át és előbb-utóbb szintén visszaépíted a régit, mert nem tudod merre van az előre)

-> Kialakítod az új életedhez illő új szokásokat, új hozzáállásokat, új kapcsolódásokat, stb. És mindent olyanná alakítasz, ahol az új személyiségeddel is egy emelkedett, örömteli, szeretettel telibb állapotban tudsz lenni!

Az első kettőt hagyjuk, mert nem ezért vagy itt!

A harmadikhoz ami kell:

-> Lásd tisztán a helyzetet, hogy miben változtál.

-> A megváltozott énedből már sokkal inkább fogod látni, hogy pontosan mit hogyan akarsz, mire vágsz. Ezek szerint határozd meg, hogy merre tovább.

-> Ezekhez igazítva alakítsd ki az új hozzáállásodat, szokásaidat, amik tovább emelnek.

-> Fedezd fel az új világod.

Ilyenkor teljesen új vagy a világodban, szóval teljesen okés, hogy gyerek cipőben érzed magad, hogy olyan, mintha a járást gyakorolnád, hogy azt érzed nem tudsz semmit, nem értesz semmit, stb.

Épp újjászülettél és egy új életben vagy, új emberekkel, új képességekkel, új tulajdonságokkal, egy tágabb, ismeretlen világban.

Ilyenkor tényleg ez van! Amit eddig tudtál és értettél az ezen az új körön már nem működik! Épp ezért kell elengedni teljesen a régi mindent (leginkább a belső dolgokat: mintákat, mi jó – mi nem jó, mit szeretsz – mit nem szeretsz, hogyan állsz hozzá dolgokhoz, mit hogyan kell csinálni, véleményedet a dolgokról, korábbi ítéleteket, stb.)

Ilyenkor az segít, ha azt játszod, hogy egy idegen lényként hirtelen itt termettél ebben a testben. A tested emlékei megvannak, de azok nem a te emlékeid, mert te teljesen új vagy itt, számodra ismeretlen ez a világ, fogalmad sincs mi hogyan működik, nem tudod mi az, hogy szabadság, szerelem, szeretet, kapcsolódás, és semmi mást sem. Az, aki melletted van, akkor látod először, önmagad a tükörben akkor látod először. Nem tudod milyen ételeket szeretsz, hová szeretsz utazni, mit szeretsz a szabadidődben csinálni, mi pihentet, emel, tölt és mi szívja az energiádat. Semmit sem tudsz ezen az új szinten! És itt indul a felfedezés és egy új haladás a célok felé.

Ez hozza el a káoszból az ÚJ RENDED!

És erre tudsz egy új külső világot is felépíteni úgy, ahogy új énedhez leginkább illik.

Attól függően, hogy mekkora változást tűztél ki célnak, ez a folyamat megtörténhet akár pár nap alatt, de évekig is eltarthat. Ha lépésről lépésre haladsz, akkor meglesz ez a folyamat, ha radikálisabban belecsapsz a lecsóba, akkor akár párhuzamosan is történhet mindez. Illetve, ez körbe-körbe tud menni, folyamatosan, ahogy mész előre, ismételve a folyamatot.

De reményeim szerint, most már sokkal jobban érted, hogy amikor azt érzed, káoszban vagy, az nem feltétlenül egy rossz, kerülendő dolog, mert abból, ha a régi rended ledől, meg tud születni az az új élet, amire annyira vágysz.

Minden káosz ezáltal lehetőség arra, hogy jobban kiteljesítsd önmagad és csodálatosabbá váljon az életed.

 

U.i.: hogy az ilyen dolgokon ne egyedül kelljen végig menned, csatlakozz a dobozosok csapatához. Részletek itt.

Mi történik akkor, amikor azt tapasztalod, hogy kirántják alólad a talajt?

Mi történik olyankor, amikor azt tapasztalod, hogy kirántják alólad a talajt?

Biztos megvan, hogy mire gondolok. Sőt, valószínűsítem, hogy mivel itt vagy, egy párszor tapasztaltad is ezt idén. Nem biztos, hogy meglépted, lehet ki tudtad kerülni – visszahátrálni, vagy lehet az élet lökött bele a szakadékba.
(Most hozok erre segítséget, olvasd végig az írást.)


A Szaturnusznak ez az egyik legnagyobb próbája, hogy el mered-e hagyni mindazt, ami komfortos, amit ismersz, ami biztonságos és ki mersz-e ugorni az új világba.

Igen, ugorni. Ez mindig olyan érzés, mintha épp egy szakadék szélén állnál. Lenéznél, de még az alját sem látod, feneketlen, épp ezért még félelmetesebb, sötét. És amit nem látunk, nem tudunk, attól az egó nagyon fél, mert veszélyeket rejt.

És igen, rejt veszélyeket is (ezért kockázatos is és egyáltalán nem kényelmes), de annál nagyobb lehetőségeket is, amiket nem tudsz elérni, ha nem ugrasz bele a mélységbe. Tehát az az öröm, bőség, szerelem, amire vágysz, ebben a lehetőségben rejlik.

Ez mindig egy próba, hogy készen állsz-e arra az új életre, amire vágysz, amit törekszel megteremteni. És ha nem ugrasz, ha visszatáncolsz, vagy agyalsz a szakadék szélén és csak az időt húzod, akkor vagy visszamész a régi életedbe, visszarendezkedsz (lemondasz valamiről, ami fontos neked és belül ott ragad az űr érzése – mindig tudni fogod, hogy valami hiányzik), vagy ott ragadsz a régi és az új között.

Ez utóbbi pedig végképp nem tesz boldoggá. Akkor azt érzed, hogy sehogy sem jó, a régit gyűlölöd, az újról semmit sem tudsz, félsz és egyre rosszabbul érzed magad.

Egyszerűen nem lehet úgy egy új életet kezdeni, vagy egy új munkát, új párkapcsolatot, új bármit, hogy közben benne vagy a régiben. Ez fizikailag is nagyon megterhelő, de az energiák és érzések szintjén is ugyanez a helyzet. Sőt, még önmagaddal kapcsolatban is ugyanez a helyzet.

Mondok példát:
Eldöntöd, hogy mostantól az örömöt éled, az örömöt választod. Ebben a pillanatban talán még át is éled, de a következőben visszalépsz a régi életedbe és ugyanazokat a dolgokat, ugyanazzal a hozzáállással, ugyanazzal a szenvedéssel, ugyanazokkal az érzésekkel és gondolatokkal, ugyanúgy csinálod tovább. És várod, hogy valami csoda folytán majd örömöt érezz (amit a külvilág okoz neked), de közben meg csak arra gondolsz, hogy mennyire utálod azt, ami most van.

Amíg ez így van az életedben, sosem leszel boldog, és nem lesz az, amire vágysz. Mert minden, amit akarsz, belőled indul ki. Belülről teremtünk kifelé. Tehát a külvilág csak a belső világunk tükre. Ezért nem tud senki megmenteni. Nincs herceg fehér lovon, vagy tündérkeresztanya, aki megment a szenvedéstől.

Nincs olyan tudás, könyv, vagy Doboz, ami meg tud menteni. Mert csak te tudod magad megmenteni. Nincs olyan körülmény, ami majd ha megtörténik, akkor könnyebb lesz lépni.

Mert egyszerűen egy adott pillanatban vagy a régi életedet éled vagy az újat. Vagy a régi szabályaid és döntéseid játszod az életed, vagy az új döntéseid szerint. És amiben vagy többször, ami az erősebb, az teremtődik meg.

Ezért nagyon fontos az elengedés (a múlt, a régi döntések, a régi szokások, a bekorlátozó mindennek az elengedése, elsősorban belül!)!

És ezért nagyon hátráltató, ha ott a veszteségtől való félelem. Tehát valamit birtokolsz (legyen az a párod, a házad, vagy bármi más), amit meg akarsz mindenáron tartani. És ez a „mindenár” nem más, mint a saját boldog, szabad, örömteli, bőséges életed élése.

Én úgy látom, ez az igazi áldozat. 

De nem a „jó fajta”, amiből áldás lesz, hanem ez a szíved feláldozása, ami egyre nagyobb szenvedést szül. A probléma csak az, hogy azt szoktuk meg, hogy ezt tegyük, ez a „könnyebb” (de valóban könnyebb?).

Nem azt mondom, hogy égess fel magad mögött minden hidat és hagyd ott a párod, a munkahelyed, a családod, a házad, stb.

Elsősorban belül kell elengedni a régi mintákat, szokásokat, régi döntéseket, azt ahogy magad és másokat láttál, a régi tapasztalatokat és egyszer ’s mindenkorra elköteleződni valóban Önmagad mellett.

Az ember egy multidimenzionális lény, nagyon sok szintű! Épp ezért, ha csak az anyagi világban gondolkodsz az életedről, magadról, ha azzal azonosítod magad, amiket csinálsz, amilyen sikereket elérsz, a szerepeiddel, az érzéseiddel, a félelmeiddel, a gondolataiddal vagy a birtokaiddal, akkor nagyon keveset látsz magadból.

Egyáltalán nem látod, hogy ki is vagy valójában. Nem látod magad. És ez is, félelmetes és ahhoz, hogy meglásd önmagad, ahhoz is „ugorni” kell.

Gyakorlatilag mindentől félünk, ez van, ebből kell főzni és nem arra várni, hogy „kész legyél” és amikor nem fogsz félni, akkor lépni. De, fogsz félni. Gyakorlatilag csak attól nem félsz, amit már nagyon-nagyon ismersz, tehát régitől nem félsz, az kényelmes.

Épp ezért, amíg a félelmet kerülöd, le akarod győzni, biztosan a kényelmes, a régi utat választod, amiből épp ki akarsz törni. A kényelem, a nyugodt, kellemes dolgok, amikor egyáltalán nincs ott az a fránya gyomorgörcs, nem visznek előre és nem hoznak fejlődést.

A Szaturnusz folyamatosan olyan helyzetekbe hoz, hogy meglásd a komfortzónádat és lehetőséged legyen azt átlépni. Először pici lépésekben, gyakorlásként, mint amikor ott vagy egy egyetem gyakorlati óráján.

Majd, amikor szerinte készen állsz, amikor itt az idő (amikor te azt érzed, még nem vagy készen, de valójában igen), jön a „záróvizsga”, ahol mindent elengedve (belül!) egy teljesen új világba ugorsz át.

Persze, mivel belül változás van, ez okozhat (sőt okoz is, hiszen amúgyis ez a cél is, ugye? tehát változást akarsz, ez azt jelenti, hogy akarod, hogy megváltozzon a külvilágod is) kint is változásokat.

De ezeknek belülről kell történnie, amit megelőz a belső változás. Viszont, ha csak kívül változtatsz, de belül nem, úgy nem lesz érdemi különbség, még akkor sem, ha látszatra minden más.

A változás sokrétű és nem is kell megismerni, érteni, tudni az egészet (ez is félelmetes és a megértés vágyát is el kell engedni).

Szóval mit is kell elengedni valójában?

Előszöris azt az egós vágyat, hogy maradjon minden ugyanolyan, mint most.

Ugyanolyan kényelmes, megszokott, biztonságos(-nak tűnő), stb.

  • El kell engedni azt, hogy csak akkor akarsz lépni, cselekedni, ha nincs benned félelem. Tehát a félelem kerülését, kitérni előle.
  • El kell engedni azt, hogy várod, hogy kívülről valaki megment (isten, párod, főnököd, stb).
  • El kell engedni a belső berögzült hitrendszereket és korlátozó szabályokat. („Ez jó nekem”, „Ez nem jó nekem”, „Ezt szeretem.”, „Ezt nem szeretem.”, „Ezért szenvedni kell.”, „Ezért meg kell küzdeni.”, „Ez úgy van, hogy és csak úgy lehet, nincs más módja.”, „Én tudom, hogy van és csak úgy van jól.”, „Ez jó amaz meg rossz.” …)
  • El kell engedni a megértés vágyát és a tudás vágyát. (Először biztosan nem fogod érteni, se tudni, hogy mit hogyan kell csinálni.)
  • El kell engedni azt, hogy kívülre helyezed a biztonságod. (Pénzbe, házba, vagyonba, emberekbe, …) Ez mind csak illúzió, amit bármikor kihúzhatnak a lábad alól, és mivel ezt mélyen tudod, félsz is tőle, hogy megtörténik és ragaszkodásokba, érdekkapcsolatokba visz.
  • El kell engedni a régi érzéseket – szégyeneket, bűntudatokat, stb.
  • El kell engedni régi szokásokat, amik már nem támogatnak. (Ezek a szokások lehetnek kívül, belül, lehetnek gondolati szokások, vagy érzelmiek is. Tehát például megszoktad, hogy reggel mindig nehéz felkelni. Vagy hogy a hétfőt utálni kell. Vagy hogy nyáron mindig köhögsz a légkonditól, ősszel pedig mindig megfázol.)
  • El kell engedni mindent, amire úgy gondolsz, hogy „mindig” és hogy „soha”. (Ha belegondolsz, ezek 99%-a amúgysem igazak, ugye?)

És még rengeteg mindent.

Gyakorlatilag el kell engedni azt az egészet, akinek gondolod – érzed magad, és ahogyan éled az életed. Mert minden valamilyen korábbi döntésnek (amit lehet még az életed előtt hoztál meg, vagy más tanított meg rá, hogy csak így lehet) az eredménye.

Az, aki most vagy és ahogyan élsz és ezzel, amit teremtesz kint, csak a korábbi döntéseidnek az eredményei.

Tehát amit igazából el kell engedni, azok ezek a korábbi döntések.

És az ugrás pedig azt jelenti, hogy választasz egy új döntést és onnantól kezdve kitartóan, türelmesen, lépésről lépésre a szerint építed fel az egész világod! (Ezt lehet lépésről lépésre, vagy néha megesik, hogy radikálisan kell, szitutól és embertől is függ.)

Ha én olvasnám most ezt, azt gondolnám, hogy lehetetlen.

De az a helyzet, hogy nem lehetetlen ezt megcsinálni.

Gyakorolni kell és egyre jobban, egyre gyorsabban, egyre teljesebben fog menni. És ez teljesen tökéletesen is van így, viszont haladni azt kell, ha változást akarsz. (A saját tempódban – nem gyorsabban és nem is lassabban.)

Ahhoz, hogy ez a lehető legkönnyebben menjen, sok minden a segítségedre válhat. De van 1 dolog, ami nélkül biztosan nem lehet ezt megtenni. Az eszencia, amit mindenképp fejlesztened kell magadban: ez pedig az ÖNBIZALOM.

Mert a valódi probléma mindezek mögött, ami ezt a rengeteg félelmet okozza és ami nehézzé teszi az elengedést az az, hogy kihelyezted a bizalmad.

Jobban bízol az orvosokban, a pénzben, egy fizikai helyben, a párodban, a fix munkádban, meg az egész külvilágban, mint saját magadban. Ezért kívülről várod a megoldásokat, hogy történjen valami kint, csináljon valaki valamit, hogy jobb legyen az életed.

És mivel te nem bízol magadban, ezért teljesen természetes, hogy olyan emberekkel veszed körbe magad (tükör törvénye), akik szintén nem bíznak magukban. Szóval olyan emberek kezébe helyezed át a te életed felelősségét és életed megoldását, akik szintén ugyanezt teszik a saját életükben. És ez így egy ördögi kör, ami elbutít, bekorlátoz, szenvedést hoz és csalódást okoz.

Most állj meg picit és nézd meg, hol érzel csalódottságot az életedben?

  • Milyen életterületen?
  • Kikkel kapcsolatban?
  • Hol érzel kiábrándultságot?

Ezekben a helyzetekben hol ruháztad át másra azt, ami a te felelősséged? (Hol adtad át életed uralmát?)

  • Hol nincs elég önbizalmad?
  • Miben érzed azt, hogy te nem vagy képes rá?

Az ember multidimenzionális, nagyon sokszintű, sokrétű lény, rengeteg képességgel.

Csak ezt elfeljtetted már, mert sok élete nem ezek szerint élsz és nem használod ki a valódi potenciáljaidat.

Most engedd el azt, hogy nem bízol magadban és csak döntsd el, hogy mostantól bízol magadban. És mindent meg is teszel azért, hogy ez a bizalom lépésről lépésre kifejlődjön, erősödjön – tehát gyakorlod.

Tegyük fel, hogy 100%-os az önbizalmad (tehát elhiszed, hogy tényleg bármire képes vagy, még arra is, amit elsőre lehetetlennek gondolsz), most már könnyű ugorni, igaz?

Minden egyes ugrás (kisebb és nagyobb is), minden valódi sikerélmény (amikor megugorva a félelmed a komfortzónádon kívül érsz el sikert – és ezt sikernek is látod – érzed) növeli ezt a mély önbizalmat. És mivel növekszik az önbizalmad, a külvilág is egyre kevesebb csalódást okoz.

Ez a valódi élet alapja, amikor tapasztalni is akarod az örömöt és boldogságot (nem csak vágyakozni rá, vagy gondolkodni róla).

Lehet nehezek most még Szaturnusz leckéi, de mind ide vezet, hogy bízz magadban, bízz a szívedben, az elmédben, a cselekvéseidben, a testedben, a minden sejtedben és minden energiádban, hogy az életed teljes uraként egy olyan életet tapasztalj és olyan úton járj, amit valóban szeretsz, ami örömöt, bőséget, szabadságot ad.

Mert ez az életfeladatod, ez a legnagyobb szolgálat, amit egy ember tehet.

Ha az önbizalom mellett döntesz elkötelezetten, ha az önbizalmat választod egyre több pillanatban, ez kinyitja a kaput a valódi szabadságba és megkapsz mindent ahhoz, hogy felismerd, mi mindenre is vagy képes valójában!

Ha az elengedés témájában olvasnál tovább, megteheted itt és itt.