A Vénusz álmokat megvalósító tánca

Fokozatosan bontakozik ki előttem, hogy mit jelent egyre mélyebb és mélyebb szinteken az, hogy „Alkosd meg Önmagad”. És most ehhez megmutatkozott egy új, asztrológiai eszköz is, amivel önmagunk, az életünk és álmaink megalkotását támogatni tudjuk.

Figyelsz? Máris mondom…

Az asztrológiai írásokban rengeteg szó esik a Nap és a Hold járásáról, ciklusairól. És ezekhez óriási jelentőség is van társítva. De tudtad, hogy vannak más természetes ciklusaink is, amik legalább ugyanennyire fontosak és meghatározóak az emberi élet számára?

Az egyik legfontosabb az elfeledett ciklusaink közül a Vénusz és a Nap közös tánca.

Ahogy a Vénusz és a Föld forognak a Nap körül, igazán izgalmas táncot járnak együtt. Magát a teremtésnek, az élet adásnak, az élet megalkotásának mágikus és egyben geometrikus táncát. Ez az a ciklus, amivel szívbéli vágyainknak életet tudunk adni, hogy azok megformálódjanak és megélhetőek legyenek számunkra.

Közös, harmonikus, rendezett táncukban fordulópontra került sor 2023. augusztus 13.-án. Ezen a napon kb. 9-10 és 19-20 hónapos időszak indult be az életünkben. (A teljes ciklusuk 8 évet ölel fel, tehát egyben 8 évet is zárunk és 8 évet is indítunk el.)

A Vénusz – Nap tánca mindig az Élet és a szívbéli vágyaink megvalósításáról szólnak. Amikor az Élet leérkezik és megformálódik az anyagi világban.

Nem véletlen például, hogy 9-10 hónap van két Vénusz – Nap együtt állás között és az emberi gyermek is nagyjából 9 hónapot tölt az anyja pocijában, míg kifejlődik. De például DNS-ünk is tartalmazza ezeket a geometriai kódokat, tehát maga a testünk is ugyanezen szabályok szerint ölt folyamatosan formát, alakul, működik, regenerálódik és ÉL. De ezek a geometriai kódok megvannak a természetben is, végtelen számban.

Ez az anyagi élet kódja, de ez nem csak a felszínes, felületes anyagról szól, hanem jóval mélyebb!

Ez az emberi természetes működésünk alapja, maga az emberi természet, amivel, ha összhangba kerülünk, magába a természetbe és a természetes életalkotó folyamatokba kapcsolódunk vissza. A nagy, közös Élet-álom megvalósításába.

E nélkül semmi sem ölthetne egyáltalán kézzelfogható, fizikai formát és nem lenne képes leérkezni a fény és az élet a fizikai szintre. A mi fizikai nézőpontunk és fogalmaink szerint, semmi sem lenne képes élni. Mert egyszerűen nem tudna anyaggá sűrűsödni. Ez nélkül csak láthatatlan energia, csak gondolat, ötlet lenne minden, mi magunk is.

Ez a ciklus köti össze a láthatót a láthatatlannal, többek között saját szívbéli vágyainkat azzal, hogy ténylegesen meg is tudjuk élni, tapasztalni, valósítani azokat, szeretetből.

A Nap asztrológiailag a fényt, magát az életet szimbolizálja. Azt, aki Te Vagy, és a Te önazonos, egyre kiteljesedettebb életedet. Aki épp ebben a pillanatban és úgy egészben is te vagy és amilyen életet élsz. Azt a fényt, ami ott van mindenben és mindenkiben, mert minden fényből való, még ha valamilyen „sötét felhő” el is takarja azt.

A Vénusz pedig a teremtés, az anyagi világ táplálása, megvalósítása, megformálása, illetve a vágy. Ez nem érzés, hanem erő, ami életre hív, bevonzza és egyesül a „maggal”, beindítja és formálja az életet. A Vénuszhoz tartozik ezen kívül maga az emberi test is, vagy épp a természet, illetve a béke, harmónia és a bőség is. Hozzá tartoznak az emberi kapcsolataink, beleértve a párkapcsolatot, szerelmet. És ez mellett pedig saját művészetünk is itt érhető el.

(A Vénusz és a Nap táncába bele tartozik egy harmadik energia is, maga a Föld bolygó, ami konkrétan azt az anyagot képviseli, ami a Vénusz által formálva van, a Nap „parancsai”, fény-magjai szerint.)

Ezzel a ciklussal összhangba kerülve tehát anyagba ültethetjük azt az életet, ami kiteljesít, ami önazonos, ami szívbéli vágyunk. Nem más, mint ami abban támogat minket, hogy termékenyen megvalósítsuk az álmainkat, békében, harmóniában és bőségben.

És mivel itt a Nappal egyesül Vénusz, itt a fény és a szeretet magjait fogadjuk be és kezdjük el megvalósítani, amit itt Vénusz szerelemmel, szeretettel táplál. Ami által ez túlmutat a pusztán anyagi megéléseken és a látszaton. Van benne mélység, mert lelkünk azért jött ide, mert ezeknek a megvalósulására vágyik.

Tehát itt a fénykódok jönnek le. Ez a fény, az isteni, időzítése és alkotása bennünk és általunk. És amikor ezzel összhangban teremtünk, saját felettes énünk akarata szerint alkotunk, összhangban a saját szívünkkel, a fény rendje szerint. (Alkosd meg Önmagad. – És egyébként maga az Alkosd meg Önmagad is egy Vénusz – Nap együtt álláskor született.)

Ők ketten együtt tehát önmagunkat (magát az emberi létet, akik mi vagyunk) és a saját életünket az anyagba is létrehozó, művészi alkotásként megvalósító folyamatot képviselik. Ezek azok a folyamatok, ez az a ciklus, amiben spirális alakban egyre inkább alkotod meg önmagad és azt az anyagi, tapasztalati életet, amit élsz és élni vágysz.

Érdekes, hogy a régebbi időkben az ötszöget (amit a Vénusz-Nap tánca rajzol újra meg újra körülöttünk) Luciferhez kötötték és „sátáni szimbólummá” tették. Pedig valójában az 5 elem varázslatos, teremtő szimbóluma, amiből összeáll a világunk. Illetve ez az ötszög egyfajta gondviselésre is felhívja a figyelmünket, hogy nem egyedül teremtjük az életünket, hanem fénysegítőinkkel együtt.

Amikor ezzel a ciklussal egységbe kerülünk, az univerzum mellénk áll, mert becsatlakoztunk a fény, az univerzum teremtésébe, nagyobb galaktikus alkotásának részei lettünk, így erősödik a szinkronicitás is. Sokkal inkább ott vagyunk általa, ahol kell és betöltjük így a nagy tervben való részvételünket, ami a csodák fény által kikövezett útja. Ami a lelkünket és a szívünket is elégedetté, kiteljesedetté teszi, értékesnek és boldognak tudjuk jobban megélni az életünket.

Lucifer egyik neve a Hajnalcsillag lett, mint ahogy Vénusz is egy esthajnalcsillag (Merkúrral együtt), mutatva itt is a kettő közti kapcsolatot. Érdekes módon Vénuszhoz tartozik a test, a szexualitás testi örömeinek megélése, a pénz (anyagi javak), amik mind a papoknak és a régebbi spirituális mesterek számára „tabu témák” voltak és le kellett róluk mondani, megtagadni maguktól.

A régebbi időkben, a régebbi mestereknek ezek mind „ördögtől való” dolgok voltak és lemondtak róluk. Valószínűsítem, hogy mindezt azért, mert ezt átitatták félelemmel, illetve ezek lettek az anyagi világnak a hatalom eszközei is, ami sok tiszta szívű embert is tévútra tudtak vinni. És mivel akkor még más lehetőségeik voltak, nem voltak ennyire könnyen elérhetőek a szellemi szintek, ezekről le kellett mondaniuk, mert a sűrű anyag ólomsúlyként húzta vissza őket.

Ma már arra vágyunk, hogy szabadok legyünk és teljes egészek. És hogy ne kelljen lemondanunk a minőségi szexualitásról, vagy ne kelljen szegénységi fogadalmat tennünk, ha el akarunk mélyülni mélyebben önmagunkban és a spiritualitásban.

A mai világ szerencsére már más mögöttes tartalommal bír. Ezért erre meg is van már minden lehetőségünk. Új energiák vannak most már, ezért más a fontos és új utak nyíltak előttünk. Ma azonban már más lehetőségek vannak, az egység és szeretet energiái sokkal inkább elérhetőek mindenki számára és sokkal közelebb vannak.

Ezért már lehetőségünk van újra kezünkbe venni a Vénusz-Nap művészi életalkotás erejét is és megélni a magas minőségét a kibillent, el anyagiasodott, ólomsúlyként nehezedő alacsony minőségek helyett, amik elfeledtették mindezt. Kezünkbe vehetjük és összehangolódhatunk saját természetünkből adódó mágiánkkal és belső képességeinkkel.

Ez azt jelenti, hogy most már integrálhatjuk (egyesíthetjük ezt is) önmagunkba, hogy teljesebbekké váljunk és ezáltal az anyagi világban is olyan életet éljünk, ami szerelemből való.

Az anyagi világ a sűrű sötétségből elkezdett felfényesedni, átalakulni (csak még ebből kevés látszódik, mert a folyamat hosszabb). Most már egy szabadabb világ van, ami által felszabadíthatjuk önmagunkban ezt a félreértelmezett, de mégis csodálatos energiát és már élhetünk szabadon lehetőségeivel, egységben úgy, hogy nem kell az anyagról lemondanunk. Tehát úgy alkothassuk életünket, ahogy természetünkből (az élet alap geometriájának tisztaságából is) adódik nekünk.

A Vénusz és Nap táncával tehát képes vagy életet adni, új élet teremtésébe kezdeni. Vagy a meglévőt még inkább feltölteni élettel, örömökkel, bőséggel, szerelemmel, a benned lévő fénnyel, békével, szépséggel, természetességgel és a fény rendjével összhangban. Ilyenkor képes vagy termékenyebbé és élettel telibbé, fénnyel telibbé tenni az életed.

Varázslatos lehetőségek ezek, ahol az összes elem, az élet alkotóelemeiként, a rendelkezésedre áll, hogy úgy formálhasd az életed, ahogy te ott a szíved mélyén akarod. Ezáltal az élet teremtését az egó félelemmel teli és hatalomszomjas kezéből átminősíthetjük a szív teremtésévé.

Így fogadd el magad nőként és légy egyre nőiesebb

Nőiesebb akarok lenni v.s. Fogadjanak el úgy, ahogy vagyok!

Több nő gondolja magáról, hogy nem elég nőies és hajt arra, hogy egyre nőiesebbé váljon. Ezért edz, szép ruhákat, cipőket, kiegészítőket vesz, sanyargatja a testét mindenféle tápanyag szegényes fogyókúrákkal stb. És kívül, egy látszat nőiességet épít fel magának, a nélkül, hogy a valódi, belső nőiességével foglalkozna és azt kezdené el megélni egyre jobban és stabil női önbecsülésben. Ezért hiába szép, nagyon könnyen kibillen és folyamatosan kapja a külvilágtól azokat a visszajelzéseket, hogy ő még mindig nem elég. És hiába szép, egyre rosszabbul érzi magát, ami elveszi a nőiesség fényét.

És van a másik oldal, aki ugyanezt érzi, csak benne van az a kissé dacos gondolat is, hogy “mindenki fogadjon el így, ahogy vagyok”. Ezért nem tesz semmit, hogy változtasson a saját nőiességén. És ez elmegy egy elvárásba a környezet felé, hogy mindenki fogadjon el ilyennek és bizonyítsa is be , hogy milyen jó nő. És aki nem ezt teszi, az a szemét. De mélyen ez a nő nem fogadta el magát, hanem beletörődött a helyzetébe. Épp ezért a külvilágtól sem tudja megkapni azt, amit annyira akar.


Mit jelent elfogadni önmagunkat?

Az elfogadás nem egyenlő azzal, hogy szeretem magam.

Viszont az elfogadás kell ahhoz, hogy eljussak a szeretethez.

(ezekről bővebben itt olvashatsz)

A saját testem, külsőm, belsőm elfogadása annyit jelent, hogy szembe nézek azzal, hogy mi van most. Bevallom, hogy most épp ez van és leteszem a kardom, nem harcolok ez ellen. Csak elfogadom. Ez egyfajta megengedés. Megengedem magamnak, hogy olyan vagyok épp most, amilyen vagyok.

(Ilyenkor jöhet a bőgés, a dühös, haragos érzések kiírása, mert ez mind-mind segíti az elfogadást.)

Ha pedig megvan az elfogadás, akkor bocsáss meg magadnak, hogy eddig ezt tetted magaddal. Bocsáss meg az önsanyargatásokért, a negatív véleményezésekért, amiket önmagad felé tápláltál, bocsásd meg az önutálatodért stb.

Ez csak annyi, hogy eldöntöd, hogy feloldozod magad a saját bűneid alól és eldöntöd, hogy nem dédelgeted ezeket a sebeket tovább magadban.

Ekkor már könnyű elengedni a harcot önmagaddal, a saját testeddel, a nőiességeddel.


Itt kezdődhet a tested és a nőiességed szeretetének az építése.

Ekkor már van valódi eredménye is azoknak, hogy például a tükör előtt mondogasd magadnak, hogy szeretem a testem, simogasd magad, stb.

Kérdezd meg magadtól, mire is vágysz valójában? Nem az a lényeg, hogy mások szerint, vagy a külvilág szerint mi “jó”, hanem, hogy te hogyan érzed jól magad nőként?


Mi kell ahhoz, hogy szabadnak, felszabadultnak érezd magad?

Ha pedig nem tudod, kezdd el felfedezni, megtapasztalni. De ezt már szeretet alapúan, mert fontos vagy önmagadnak és jót akarsz magadnak. És mivel te egyre jobban vagy, ez természetes módon, automatikusan azt eredményezi, hogy egyre nőiesebbé is válsz.

Hiszen ez a természetes mivoltod.

Ha valóban önmagad vagy, jól vagy, azt csinálod, ami örömmel, boldogsággal tölt el és fel vagy szabadulva, nem tudsz nem nőies lenni!

És itt mindegy mi van rajtad, mindegy hány kiló vagy, stb. Persze ez nem azt jelenti, hogy csak ezért megengedhető az, hogy elhanyagolod a tested. Csak itt már a motiváció más. Mert nem azért teszed, hogy szép legyél, mert szép vagy. Azért teszed, mert neked és a testednek ez a jó, így működik jól és így érzed magam még jobban a saját testedben.

Az őszinte önfelvállalás, az önazonosság és a saját (leginkább női, belső) képességeid felfedezése, megélése, a boldog, örömteli élet tesz valóban kisugárzóan széppé, egyre nőiesebbé és fiatalossá.

Aki nőként nem elég nőies, az le van kapcsolódva önmagáról, nem használja a saját erejét, képességeit.

Az önfelvállalással és az őszinteséggel kezdődik el minden. (Menet közben meg szépen lepakolsz minden plusz múltbéli terhet a válladról, minden sebet, ami gátolja a szabad nőiességed megélését és kifejezését.)


Adj magadnak stabil alapot a fenti tudás elmélyítéséhez!

Szorosan a témával összefügg, ezért ha még nem tetted, javaslom hogy regisztrálj ezen az oldalon a Hangolódj rá Önmagadra sorozatra, ahol 14 napig, minden nap egy apró lépést tehetsz meg azért, hogy jobban megéld önmagad. Ezen felül az Első lépéseid az életfeladatod felé sorozatnak is ingyenesen elérhető az első 5 része. Várlak ott is szeretettel, regisztrálj ezen az oldalon!

Szeretettel várom a véleményed, kérdésed az eredeti Facebook bejegyzés alatt, melyet itt találsz: