párkapcsolat

Hol találkozik az önismereted és a párkapcsolatod?

Szerző:

Az első alapkő a csodás párkapcsolatodhoz mindenképp a befele, önmagadra való ráfókuszálás és figyelés.

Megfigyelni, hogy mi is zajlik benned az érzelmek és a gondolatok szintjén. Mondhatjuk azt is, hogy megismerni önmagad mélyebb szinteken.

Az önismeretet, mint kifejezést nagyon sokan használják már, ezért először beszéljük meg, hogy mit is jelent nekünk itt az a szó, hogy önismeret? Ezt nem kell túlmisztifikálni, túlbonyolítani, ugyanis ez pusztán annyit jelent, hogy befelé (magadba, lelkedbe) figyelve egye inkább megismered azt, hogy:

  • hogyan működnek az érzelmeid (milyen fájdalom pontjaid vannak, milyen vágyaid vannak, mivel kapcsolatban van bűntudat, szégyen, félelem, mi okoz örömöt, szárnyalás érzést stb.),
  • hogyan gondolkozol (milyen szabályok és minták szerint, pozitívan – negatívan, milyennek látod magad, a világot, milyen tudatalatti szabályok működnek benned ott a mélyben, amik szabotálnak téged stb.)
  • és ahogy tágul a tudatosságod, egyre több új élményt, állapotot is tudsz felfedezni. Tehát, ahogy rakod le a múltbéli dolgokat, úgy egyre inkább kinyílnak a kapuk az új dolgok, a jövő felé is.

Pici lépésenként ahogy egyre inkább felfedezed a saját belső működésedet, egyre teljesebben látod önmagad. És amikor már látod önmagad, amikor tudod, hogy mi van benned, már könnyű megmutatni másoknak is. Ennek következtében a külvilág is máshogy fog rád reagálni, mert te más vagy.

(Amíg belül nem változtatsz, nem tudsz mást adni a világnak sem. Maximum másnak tűnik, máshogy néz ki, de mögötte, az érzelmek és gondolatok szintjén ugyanaz marad, ami miatt ugyanaz lesz az eredmény is.)

Tehát meg kell ismerni a belső rendszereidet, miértjeidet, motivációidat, belső szabályszerűségeidet. Mert ahogy megismered őket a kellő mélységben, máris át tudod őket írni. És ezáltal jön a fejlődés és a változás kívül is.

Azért fontos ez, mert a benned lévő minták és automatikus érzelmi reakcióktól most még beláthatatlanul sok minden függ az életedben.

A tudatalattidban lévő programoktól függ az például, hogy milyen férfiakra/nőkre figyelsz fel, kivel érzed magad „kompatibilisnek”, kivel érzed magad biztonságban, vagy ki az, aki idegesít stb. Rengeteg olyan dolog, amit az ember csak annyira tudatosít, hogy „ez tetszik, ez meg nem”, „ez jól esik, ez meg nem”.

Közben pedig ez mind belső, tudatalattidban lévő programjaid eredménye csak, ami miatt nagyon hasonló emberekkel kerülsz kapcsolatba, nagyon hasonló történések érnek, és kialakulnak az „ördögi körök”.


Rengeteg helyről épülhetnek be ilyen programok:

  • szülőktől átvett minták, tanítások, esetleg generációkon áthozott traumák (például alaki elvesztette korán a szerelmét, ami miatt öröklődhet ettől egy félelem tudat alatt)
  • szocializációból (amiről olvastál, amit másoktól láttál, amit annyiszor mondanak, hogy teljesen beépül, hogy azt úgy kell, az az igazság.)
  • saját tapasztalásból (a mintáid miatt újra és újra hasonló dolgok történnek veled, amik még inkább ráerősítenek a mintákra, hogy „már pedig ez tényleg így van”, „ez így igaz”).


Ahhoz, hogy változzanak a párkapcsolataid nem kell, hogy ismerd az egész rendszert! Nem kell, hogy teljesen megismerd önmagad! Viszont minél inkább ismered önmagad, annál nagyobb, szélesebb és mélyebb tud lenni az átalakulás.

Ezért van az, hogy az önismeret nem csak akkor hasznos, amikor éppen rossz passzban vagy és valamin SOS kell változtatni, hanem mindig a hű segéded tud lenni, mert mindig meg tudod ismerni még jobban saját magad. És ezáltal egyre több és több lehetőséget tudsz kihasználni, egyre több szuper dolgot tudsz magadnak teremteni és egy felfele ívelő fejlődési spirálon leszel, ahol egyre csodálatosabbá tud válni az egész életed.

A kezdeti sikerekhez elég már 1-1 jól célzott gondolat, érzés átalakítás is, mert már az óriási hatással tud lenni. Aztán szépen lépésről lépésre ezt lehet tovább fejleszteni, tágítani.


Honnan tudod, hogy melyikkel érdemes kezdeni?

Onnan, hogy el kell kezdeni figyelni befelé.

Figyelni önmagad, hogy milyen érzések és gondolatok cikáznak át benned nap mint nap.


Milyen gondolatok és érzések vannak benned, amikor a párkapcsolatra gondolsz?

Nagyon jó gyakorlat, hogy kezd el összeírni, mi minden is van benned. Figyelj és halld meg a gondolataid, érezd és próbáld megfogalmazni az érzéseidet.

Mindenképp ezeknek a tudatosítása az első lépés! És nem kell, hogy tökéletesen fogalmazd meg, tökéletesen lásd az egészet, csak kezd el. Indulj el.

Segít, ha felfedezőként állsz önmagadhoz. Ha azt játszod, hogy egyáltalán nem tudsz semmit magadról és friss szemmel, ítéletek, elvárások, skatulyák nélkül nézed meg, hogy valóban mi minden is van benned.

Mert minden, amit most „tudsz”, az is mind a mintákból adódik. És lehet csak korlátozzák azt, hogy meglásd, hogy valóban milyen is vagy és mi mindenre is vágysz. Ezért érdemes még itt az elején eldönteni, hogy elengedsz mindent, amit jelenleg hiszel, hogy tudsz magadról.

Érdemes kérdéseket feltenni magadnak, majd figyelni a reakcióidat.


Amikor én az önismereti utamat kezdtem, az érzéseimre kezdtem először felfigyelni. Azok erősebbek, hangosabbak voltak bennem, mint a gondolatok, ezért azokat könnyebb volt felismerni. Elkezdtem figyelni például a félelmet, a szorongásomat, hogy mikor kapcsol be, mi okozza, milyen gondolatok vannak a félelmeim mögött.

Mindenhová odaraktam, hogy „miért?” Mint egy pár éves gyerek, aki folyamatosan mindenre kíváncsi és mindent megkérdez.

Na de ez a „miért” nem az az önsajnáltatós miért volt, hogy „miért történik ez velem már megint?”. Hanem inkább a kíváncsi, felfedező miért, hogy miért pont ezt gondoltam? Miért pont ezt érzem? Mi okozza ezt? Ez minek a következménye bennem? Miért van bennem egyáltalán ez a gondolat? Honnan jött? Kitől hallottam? Kinek a gondolata, nézőpontja ez?

És utána figyeltem! Figyeltem befelé és ástam egyre mélyebbre és mélyebbre.

Amit pedig rögtön már az elején kitöröltem a szótáramból: „Én ezt nem tudom meglátni.” „Nem látom.” „Nem tudom.”

Mert igen, mindig meg lehet találni a válaszokat, minden ott van szinte az orrod előtt. Csak kicsit el kellett játszani a gondolattal, vissza kellett emlékezni, hogy hol is találkoztam azzal a gondolattal, vagy hogy milyen korábbi (gyerekkori) események váltották ki bennem ugyanazokat az érzéseket. (Tehát, hogy hol éreztem régen is magam pontosan ugyanúgy, mint az aktuális történésnél.)

Ezzel felfedeztem magamban például, hogy minden új dologtól féltem. Még attól is, hogy egy új boltba menjek be, ahol még korábban nem jártam. Ez a félelem ott volt mindig, amikor új emberrel ismerkedtem. Minden ismerkedésnél bezárkóztam, behúzódtam, akartam nyitni, mély kapcsolatokra vágytam, de egyszerűen nem ment. Amikor ott voltam, leblokkoltam és meg sem tudtam szólalni.

Ez minden ismerkedést gátolt, egyszerűen nem lettek sikeres randijaim, egyáltalán nem tudtam magam felvállalni mások előtt. Meg is kaptam többször, hogy nem mondok magamról semmit. És hát így nem csoda, hogy nem is tudtak szeretni, hiszen nem adtam magamból semmit, nem tudtam mit szeretni. Akinek pedig tudtam, ott meg be nem állt a szám és azt éreztem, túl sok vagyok. Azt éreztem, végre valaki meghallgat és csak adtam ki úgy, hogy a másik azt már tehernek, tapadósságnak, ragaszkodásnak érezte, hiszen mindig a nyakán csüngtem. :D

És óriási felszabadulás volt, amikor rájöttem, hogy mindez mögött csak annyi van, hogy féltem, hogy nem leszek elég jó és szégyelltem magam, aki vagyok, mert annyiszor kaptam büntetést azért, aki vagyok. (Azért, mert valamit élveztem, mert mertem kérdezni, mert nem úgy láttam valamit, ahogy mások.) Ez a félelem szülte a megfelelési kényszereket, és az összes többi reakciót.

Felszabadító volt, amikor elkezdtem ezt megváltoztatni magamban és elkezdtem a megfelelési kényszert lerakni. Felszabadító volt, hogy láttam, hogy mindez csak annak az eredménye, hogy annak idején a szüleimnél „jónak kellett lenni”, mert ha nem, akkor büntetések voltak. És felszabadító volt, hogy elkezdtem ezt begyógyítani magamban. Hogy elkezdtem lerakni azt a sok bűntudatot, szégyent és már egyre kevesebbszer volt „lefagyásom” is.

És ami a legfelszabadítóbb volt, hogy megtapasztalhattam, hogy nem kell tökéletesnek lenni, meg illeszkedni a mindenféle régi mintákhoz ahhoz, hogy valóban „jó legyek”, hogy szeretni tudjak és szeretni tudjanak engem. Ehhez csak mindössze oda kellett adnom magam a másiknak szeretettel. Mert a szeretet szeretetet szül.

Na de most egy kicsit előre szaladtam, ezekről még bővebben lesz szó.


Ami most fontos:

  • Ahhoz, hogy egy valóban örömteli, felszabadult kapcsolatban legyél, fel kell szabadítanod önmagad a régi, lehúzó, bebörtönző minták és érzelmi sérülések alól. Mert a szeretet szeretetet, a belső szabadság külső felszabadulást hoz. Ezáltal minden egyes lepakolt régi dolog után egyre könnyebbé, felszabadultabbá válsz és ezért egyre felszabadultabban tudod megélni a szeretetet és a szerelmet is.
  • Ehhez pedig az első lépés, hogy figyelj befelé. Figyeld meg a gondolataidat, érzéseidet és kíváncsi felfedezőként kutasd fel, hogy miért is pont úgy van, ahogy.
  • Ha nem megy egyedül, kérdezz, kérj segítséget, mert egy külső, objektív figyelő más szempontokból is rá tud mutatni az összefüggésekre. Más szemszögből tudod meglátni önmagad, ami gyorsabb és mélyebb felismeréseket hoz.

Szabadság vs. párkapcsolat: Ezért nem kell választanod!

Szerző:

Manapság, leginkább a fiatalabbak (vagy inkább fiatalabb gondolkodásúak) körében egyre nagyobb az igény, hogy szabadon önmagunk lehessünk egy párkapcsolaton belül is. Megújulást, változást akarunk, önmagunk akarunk lenni boldogan, miközben megéljük a mély szerelmet is a párunkkal.

Érezzük, hogy egy párkapcsolat nem csak arról szól, hogy legyen valaki fixen mellettünk, vagy legyen kire főzni-mosni és nem is valamilyen érdekről, hanem sokkal többről, a szabad szerelem csodálatos táncáról van itt szó.

És mivel a szerelem egy ilyen alap elemünk, a jelenlegi életünk egyik tartóoszlopa, ezért nagy is a tét.

Szerencsére egyre többen választják, hogy ezt a szerelmet élik és hátrahagyják a régi, korlátozó programokat. Mert egyszerűen mások vagyunk, másra van szükségünk, szabadon akarunk élni és szabadon akarunk szeretni és ezt megosztani a partnerünkkel.

Az y-os generáció egy reformer generáció. Vagy mondhatnám szabadságharcosnak is és annyira jó látni, hogy egyre többen vállaljuk fel a nézőpontunkat, véleményünket, valódi vágyainkat. A y-osok az úttörők, akik levetve a régi láncokat (amik régebben még tökéletesen megfeleltek, de most már, a több lehetőség idejében korlátoznak és megkötik a szabadságot) egy újabb, szabadabb világot alkotnak. És ezáltal a fiatalabb generációk már ebben a szabadabb világban nőhetnek fel (nekik már természetes a szabadság és ezért kitudják teljesíteni azt, amiért ők idejöttek).

Igen, az újítás kissé félelmetes, elsőre, hiszen nincs kitaposva, ezért tele van kockázatokkal. Azért is, mert az elmúlt 2000 évben (de még valószínűleg jóval messzebb sem) biztosan nem élhetett senki meg akkora szabadságot, mint most és itt mi. Egyszerűen nem voltak adottak a körülmények hozzá, muszáj volt lehajtani a fejet és behódolni bizonyos dolgoknak.

A régi dolgok, a régi idők, a régi szokások sem rosszak, csak mások, amik nem erre a világra vannak szabva. Mert most már nem ilyen idő van. De mivel már vannak, akik így élnek, épp ezért nem vagy egyedül ebben.

Változott a világ és épp ezért változnak, fejlődnek az emberek és az emberi kapcsolatok is. Törekszünk mindent egyre szabadabbá és szabadabbá formálni, tágítani.

És mivel a térben itt-ott most pont lehetünk korlátozva még, ezért még fontosabb, még sürgetőbb, hogy otthon, a családunkban, a szerelmünkkel meg tudjuk élni a valódi szabadságunkat. Mert hol máshol, ha ott nem? Nekem nagyon nem lenne elég, ha csak egy nyaraláson tudnám megélni szabadon önmagam (vagy még ott sem).

A tapasztalatod azt sugallja (vagy inkább sugallta eddig), hogy egy párkapcsolat kompromisszumokkal jár, hogy ott le kell mondanod dolgokról (akár az egész szabadságodról), de ez nincs feltétlen így. Ideje levetni a régi, korlátozó párkapcsolati mintákat, amik a szabad és önazonos párkapcsolatodban gátolnak téged.

Gyakran kapok mostanában olyan kérdéseket, hogy „Klári, hogyan kell szabad párkapcsolatban élni?” vagy „Milyen egy szabad párkapcsolat úgy egyáltalán? Nem tudom elképzelni.”

És bizony, amit az ember nem tud még halványan elképzelni sem, akkor azt nem tudja megteremteni. Kell valami kiindulópont, valami inspiráció, hogy egyáltalán észre lehessen venni, hogy lehet egy párkapcsolat ettől sokkal-sokkal jobb is. Hogy lehetünk szabadok együtt is. És persze nem lemásolni a másikat (mert mindenkinek máshogyan igazán jó egy szabad párkapcsolat), hanem inspirálódva, tanulva az ő útjából felfedezni a sajátunkat.

Mert nem kell lemondanod arról, hogy önmagad lehess, hogy megéld az életet azért, mert van egy párkapcsolatod. Tudom, mert már egy ideje egy szabad párkapcsolatban élek.

 

Milyen egy szabad párkapcsolat?

Egy szabad párkapcsolatban valóban önmagad tudsz lenni úgy, ahogy neked jó. Nincs ott az a félelem, hogy mit gondol majd a másik, hogy tetszeni-e fog neki. Elfogad Téged és abban kapsz támogatást, hogy megvalósítsd a szabad céljaid és hogy egyre jobban és jobban önmagad lehess. (És ő is.)

Nem kell a párodtól engedélyeket, beleegyezést kérni. Megmarad teljesen a szabad akaratod. Nemet vagy igent mondhatsz bármire, amit akarsz és ezért nem kapsz büntetést, bosszút, vagy egy hatalmi drámázós „csinálj, amit akarsz”-ot. (És persze a párod is megteheti ezt.)

Azért, hogy mindez valóban könnyen megtörténhessen, a párkapcsolatban maximum már csak nyomokban vannak jelen alá-fölé rendeltségek, elnyomások, érzelmi manipulációk, érzelmi zsarolások, hatalmi drámák. És amikor esetleg előfordul még, azt nagyon gyorsan kezelitek, rendezitek.

Ez a rész a kedvencem! Mert már nem kell soha többet sem kimondatlanul, sem kimondva harcolnod a pároddal. Ehelyett egyenrangúság van és közös megegyezések, tehát az erőtöket a közös célok és a közös csodás életetek megvalósításába tudjátok tenni és nem belső, akár kimondatlan érzelmi harcokba. A nő már nincsen elnyomva és ezért bosszúból már nem is kasztrálja a férfit. Béke, szerelem és egység van.

Egy szabad párkapcsolat őszinte és épp ezért könnyedén lehet asszertívan kommunikálni benne. Mindig meg tudtok egyezni úgy, hogy mindkét félnek kompromisszumok nélkül jó legyen a végkifejlet. Úgy győz a párkapcsolati csapatod, hogy mindkét fél győz benne, te és a párod is.

Ha bármi megoldandó helyzet van, csapatként álltok neki. Mert együtt erősebbek vagytok. Ebbe beletartozik önmagatok felé is és egymás felé is a hit és a bizalom is. Hisztek magatokban, egymásban, a csapatban.

Egy szabad párkapcsolatban semmi sincs, ami kötelező. Mivel csapat vagytok és fontos nektek a saját és a másik jólléte is, így mindent csak addig csinálsz, amíg az neked jó. Amikor pedig már nem tesz szabaddá a dolog, köttök egy új megegyezést és változtattok. (Mivel mindkettőtöknek fontos, hogy a másik fél is jól legyen.) Ezért nincsenek elvárások (főleg nem kimondatlanok), csak az, amiben megegyeztetek. Ráadásul pedig így sosem vagy egyedül, van háttértámogatásod még akkor is, amikor neked kell megcsinálnod dolgokat.

Egy szabad párkapcsolatban a férfi tud férfi lenni és a nő tud nő lenni. A helyeteken vagytok és megélitek a saját nemetek energiáit. Mert csak egy férfi és egy nő tud egy párkapcsolatban igazi szerelmi egységet alkotni. (Ez persze azonos nemű kapcsolatokban kicsit más, de akkor is azt az oldalatokat élhetitek meg, amelyik nagyobb örömöt okoz.) Ezáltal a szexualitás is felszabadult, örömteli, szenvedélyes, több, mint kielégítő.

És persze nincs semmi természetesnek véve, hiszen minden értékes, amit te vagy a párod csinál, mert azzal előre viszi a csapatot. Épp ezért minden értékelhető, minden szerethető, becsülhető. Igazán erőt adó és felemelő kapcsolódás az ilyen, ahol valóban értékesnek, szeretettnek tudod magad érezni és ezt megadni a párodnak is. Szeretitek, becsülitek egymást és a csapatotokat.

Így az egész élet egy nagy és csodálatos közös kalanddá változik!

 

Miért nem él mindenki szabad párkapcsolatban?

A szabad párkapcsolatban élés, tehát hogy úgy élj párkapcsolatban, amire a szíved valójában vágyik, egy teljesen másmilyen élet.

Nem elég levetni a régi mintákat, mert ezek elengedése után jön a sokk: Oké, ez már nincs, ezt már nem szeretem, akkor hogyan tovább? Fogalmam sincs. – És itt, ezen a ponton, mivel nincsenek meg az új lépések, az új módszerek, máris a tudatalatti automatikusan hozza vissza a régit. És ez egyre nagyobb ellentétet szül, mert már tudod, hogy nem így akarsz élni, de mégis ez van. És nem bírsz kilépni.

Ahhoz, hogy egy szabad párkapcsolatot felépíts, kell elköteleződés a részedről önmagad és a saját szabadságod mellett. Ha ez nincs, akkor könnyen elveszel már az elején. Épp ezért fontos az, hogy te valóban szabadon akarj élni és önmagad akarj lenni. Ha ez az akarat megvan benned, ha eldöntötted, akkor te biztosan ki tudod ezt a kapcsolatot alakítani (akár van párod most, akár nincs).

Mert te képes vagy biztosan arra, hogy kifejleszd az új, felszabadító képességeidet, amikkel tudod menedzselni a leendő szabad párkapcsolatod. És közben egyre inkább felszabadítani magad és megengedni a párodnak is, hogy egyre szabadabb legyen melletted.

Az elején teljesen természetes, hogy van benned félelem. Hiszen ez az egész új neked, veszélyesnek tűnik. Viszont valójában nem az! Egy korlátozó, elnyomó, hatalmi drámázós kapcsolat sokkal veszélyesebb rád nézve, hiszen ott egyikőtök sincsen valójában jól és csak bántjátok egymást.

Lehet félelmed attól is, hogy mit fog gondolni a párod, ha te változol.

Nos, először biztosan meglepődik majd, viszont amikor már látja, hogy ez neki is jó, őt is szabadabbá, boldogabbá teszi és egy csomó energiája felszabadul, akkor már nagyon értékelni fogja.

Lehet félelmed attól is, hogy a párodat is szabadon kell engedned, mert félsz, hogy akkor elhagy.

Ettől én is féltem nagyon! Viszont, ez csak abból adódik, hogy nem érzed magad elég értékesnek, hogy a párod teljesen szabad akaratából is melletted maradjon. De a párod, mivel veled van, így nagyrészt biztos, hogy szeret és mivel egyre jobb és jobb önmagaddá válsz a folyamat alatt, valószínűleg egyre jobban és jobban fog téged szeretni.

Mi minél szabadabbá váltunk, annál inkább akartunk együtt lenni. Talán még soha nem szerettük egymást ennyire, mint mos és nem akartunk ennyire együtt lenni, mint most. Mert egyszerűen együtt egyre jobb és jobb lenni. És hiába dönthetnénk bármelyik nap arról, hogy lelépünk, nem akarunk, hiszen nagyon jó együtt lenni.

Folytathatnám a félelmek listáját még, de nem teszem, mert mind mögött ugyanaz a dolog áll: mivel még nem voltál ilyen kapcsolatban, nincsenek kiépítve ezek a belső szokások, nem vagy a szabadsághoz hozzászokva, ezért új, ismeretlen és ilyenkor az egó félelmekkel bombáz.

De a félelmeid legnagyobb része illúzió és a helyzetek nagyon sok esetben megoldhatók. És csak szélsőségesebb esetekben (amikor valamiért tényleg nagyon nem összeegyeztethetőek a dolgok) okoz szakítást. Ilyenkor pedig épp a szakítással tudjátok igazán felszabadítani egymást.

Tehát leginkább eddig az ismeretlentől való félelem gátolt (ragaszkodás a régihez), illetve az, hogy nem tudtad, hogyan is lehetne mindezt elérni. De ha valóban akarod a szabad párkapcsolatot, akkor ezek az akadályok semmissé válnak itt és most.

 

Hogyan tudod megvalósítani a szabad párkapcsolatot?

 

Elsősorban saját fejlődésed, az önismereted növelése szükséges hozzá.

Amiket érdemes fejleszteni:

  • A régi programok, fájdalmak elengedése és feloldása. (Hogy párod egyre kevesebbszer tenyereljen bele a fájó pontjaidba és ne ugyanazokat a szituációkat teremtsd újra meg újra.)
  • Érzelmeid magas szintű kezelése, uralása. (Hogy ne csak automatikus érzelmi reagálásaid legyenek, hanem tudatosan meg tudd élni a magasabb, örömteli érzéseket is.)
  • Kommunikációs képességeid fejlesztése. (Hogy bármit meg tudj beszélni a pároddal, őszinteén és asszertíven.)
  • Önszeretet, önértékelés, önelfogadás, önbecsülés, önbizalom fejlesztés. (Elsősorban neked kell szeretned, értékelned, elfogadnod, becsülnöd magad és bíznod magadban, mert így tud a párod is többet adni neked ebből.)
  • Csapatépítő képességek fejlesztése. (Hogy könnyebb legyen csapatként együtt működni.)
  • A szabadságod égő vággyal való akarása. (Ez a vággyal teli akarat nyitja meg a kapukat.)
  • Önmagadról alkotott pozitívabb kép kialakítása és egyre inkább felismerni, mit is jelent neked a szabadság, hogyan akarsz te szabadon élni.
  • Nőiesség/férfiasság megélése.
  • És persze céltudatosság, hogy legyen közös és egyéni álmok, amik felé lehet haladni, együtt.

Ahogy láthatod, a felsorolásból semmi sem utal arra, hogy meg kell változtatnod a párod, vagy hogy neki is kellene fejlesztenie magát. Nem kell! Ha te ezt az utat járod, akkor az bőven elég, mert a te fejlődésed meghozza az áhított változásokat a párkapcsolatodban is.

Pici apró lépésekkel szinte játszva érhető el egy szabad, kompromisszumok nélküli párkapcsolat.

Ilyen párkapcsolatot akarsz?

Ha igen, akkor most megkapsz hozzá minden külső segítséget!

Egy videós tréningbe összegyűjtjük neked mindazt, amire egy ilyen párkapcsolat kialakításához szükséged lehet:

Tudást: A fentebb említett életterületek fejlesztéséhez szükséges információkat és gyakorlati anyagokat

Inspirációt: Bepillantást nyerhetsz azokba a “titkainkba”, amikkel több mint 10 éve működtetünk egy egyre boldogabb, támogató párkapcsolatot

Válaszokat: A tréning közben biztosan merülnek majd fel kérdéseid, például hogy egy-egy adott dolog  nálad hogy működhetne. Ezeket mind megválaszoljuk.

A tréninget itt találod!

Így függ össze a nőiességed és a szüleiddel való kapcsolatod

Szerző:

Mindannyiunkban él egy női és egy férfi rész is.

De még mielőtt belekezdenénk abba, hogy pontosan mi tartozik a női és mi a férfi oldalhoz, vizsgáljuk meg, hogy pontosan hogyan is alakult ki a jelenlegi helyzeted.
Biztosan rengetegszer hallottad már, hogy a szülőktől hozzuk a mintáinkat. Most ebbe menjünk bele részletesebben.

Ezek mind befolyásolhatták a nőiségedet gyermekkorodban:

Édesanyád hogyan/mennyire/milyen formában élte meg a nőiségét? Milyen nő ő? Mi a véleménye a nőkről? Mennyire tudta elfogadni magát, mint nőt? Mit gondolt a saját nőiességéről?

Ha nő vagy, akkor ezek arra mutatnak rá (ha még nem írtad felül őket), hogy te hogyan/mennyire éled meg a nőiségedet.
Itt nem csak az számít, hogy mennyire festette magát, vagy mennyire öltözött csinin, hanem az ő mintái, gondolatai, kisugárzása, amit már csak a jelenlétével is közvetít feléd. Hisz gyerekként az egész energiarendszerét átvesszük, nem csak azt, amit mond vagy tesz.

Nézd meg: 

  • Mennyire vannak összhangban a tettei azzal, amit mond?
  • Mennyire volt egyenrangú partner, vagy inkább elnyomó, esetleg elnyomott volt?

Megnézheted külön a női szerepeket is: 

  • Az anyaság előtt hogyan élte meg a nőiességét? (mert ha még nem vagy anya, lehet épp ezeket a mintáit éled)
  • Az anyasággal elvesztette a nőiségét vagy sikerült megélnie? (És te ha anya vagy, nálad ez hogyan alakult?)

Nézd meg őt a te korodban vagy helyzetedben, milyen volt ő akkor?

  • Milyen anya? Milyen szerető? Milyen feleség/partner?
  • Hogyan élte meg édesanyád a szexualitását? Hogyan és mire használta? Te mennyit láttál ebből? Mit mondtak neked erről? Mit tanított neked ezekkel?
  • Hallottad, láttad a szüleidet szeretkezni? Láttad őket más intimebb helyzetekben? Ezek milyen érzéseket keltettek benned? Hogyan mutatták ki egymásnak a vonzalmukat?

Édesapád mit gondolt/érzett/sugárzott ki a nőkkel kapcsolatban? Mi a véleménye róluk? Hogyan viselkedett veled, illetve a nőkkel általában?

  • Hogyan kezelték a szüleid a meztelenséget?
  • Édesanyád hogyan viszonyult a saját testéhez? Szerette? Törődött vele, vagy sanyargatta, elhanyagolta? Voltak elvárásai?
  • Édesapád szerint ki a “jó nő”? Milyennek kell lennie egy igazi nőnek? Ő milyen nőket szeret? (És mit érzel, ha esetleg te épp másmilyen vagy – esetleg akarsz lenni?)
  • Édesapád mennyire örülhetett vajon annak, hogy lánya született? (itt sem az a lényeg, hogy mit mondott, hanem hogy valójában hogyan érzett legbelül, amit esetleg el is nyomott. – Ezt valószínűleg racionálisan nem tudod, de lehet róla megérzésed, véleményed, hogy szerinted hogy lehetett.)
  • Amikor elkezdtél fejlődni, nőiesedni, apukád hogyan reagált erre? Tudta ezt kezelni? Esetleg bűntudatot érzett és eltávolodott tőled, nehogy “valami rosszat” tegyen? Vagy esetleg ki mutatta valamilyen formában a vonzalmát? Vagy tök szuperül kezelte és dícsért, támogatott, hogy nőjön a női önbecsülésed?
  • Úgy általánosságban mennyire tette nyilvánvalóvá édesapád azt, hogy jó nő vagy? (Vagy mit tett ez helyett?) Mennyire volt nyitott a társaságodra?

Tudom, elsőre kicsit sok ez a kérdés és talán sok időt is vesz igénybe, de teljesen megéri! 

(És nem is kell egyszerre megválaszolnod az összeset, csak kezd el és bármikor visszatérhetsz.) 

Hiszen ezáltal sokkal tisztábban láthatod saját magadat, egy magasabb szintről, jobban rendszerbe tudod rakni a saját nőiességedet. És onnantól kezdve, hogy valamit látsz, tudsz rajta változtatni is, ha úgy döntesz, hogy mást akarsz helyette.
Tehát nézd meg a válaszaidat és vond le a következtetéseket. Ha nem megy egyedül, bátran kérj tőlem segítséget vagy itt, vagy e-mailben a hello@alkosdmegonmagad.hu-n.

Jah igen: Édasanya alatt a gyerekkorodban lévő női mintát értem, édesapa alatt pedig a férfi mintát. Ha például nevelő apád volt, vagy a nagyszüleid neveltek, vagy a szomszéd nénivel töltöttél rengeteg időt, ő tőlük is vehetted a mintákat.

Említést kell tennem még arról is, hogy alapvetően két csoportba oszthatjuk a “mintakövető embereket”. Vannak szülő másolók (“én ilyen akarok lenni”) és szülő dacolók (“ilyen biztos nem akarok lenni”). A probléma mindkét oldallal ugyanaz: Ha akarod, ha nem, ugyanúgy a szüleidet másolod és így nem úgy éled meg az adott témát, ahogy te valóban szeretnéd.

A szülő dacolók azért vannak kicsit nehezebb helyzetben, mert náluk ez az egész el van nyomva, de ugyanúgy bennük él és tudat alatt dolgozik. Így időnként lehet ki is robban.

Az elnyomással még az a gond, hogy ekkor nem veszed át azokat a kincseket, örökségeket sem, amiket át kell venned. Így “félember” vagy csak. Hisz nem az a lényeg, hogy “nem akarok olyan lenni mint ő, ezért alapból elutasítom.”, hanem szépen felelősséget kell érte vállalni, kezedbe venni az erőd, csak magasabb szinten működtetni, úgy, ahogy te akarod. Mert ez is a részed.
Ha ez a helyzet áll fent, érdemes megcsinálni (ha kell, többször is) az 5 lépést az érzéseid és az édesanyáddal való kapcsolatod rendezésével kapcsolatban: elfogadás, megbocsátás, elengedés, szeretet, hála. Illetve bármikor csináld végig, ha feljön egy új minta.

És ne hagyd ki magad sem. (Tehát csináld meg minden alkalommal saját magadra is.)
Ha nem tudod mi ez a módszer, ebben a bejegyzésben bővebben olvashatsz róla.

Így fogadd el magad nőként és légy egyre nőiesebb

Szerző:

Nőiesebb akarok lenni v.s. Fogadjanak el úgy, ahogy vagyok!

Több nő gondolja magáról, hogy nem elég nőies és hajt arra, hogy egyre nőiesebbé váljon. Ezért edz, szép ruhákat, cipőket, kiegészítőket vesz, sanyargatja a testét mindenféle tápanyag szegényes fogyókúrákkal stb. És kívül, egy látszat nőiességet épít fel magának, a nélkül, hogy a valódi, belső nőiességével foglalkozna és azt kezdené el megélni egyre jobban és stabil női önbecsülésben. Ezért hiába szép, nagyon könnyen kibillen és folyamatosan kapja a külvilágtól azokat a visszajelzéseket, hogy ő még mindig nem elég. És hiába szép, egyre rosszabbul érzi magát, ami elveszi a nőiesség fényét.

És van a másik oldal, aki ugyanezt érzi, csak benne van az a kissé dacos gondolat is, hogy “mindenki fogadjon el így, ahogy vagyok”. Ezért nem tesz semmit, hogy változtasson a saját nőiességén. És ez elmegy egy elvárásba a környezet felé, hogy mindenki fogadjon el ilyennek és bizonyítsa is be , hogy milyen jó nő. És aki nem ezt teszi, az a szemét. De mélyen ez a nő nem fogadta el magát, hanem beletörődött a helyzetébe. Épp ezért a külvilágtól sem tudja megkapni azt, amit annyira akar.


Mit jelent elfogadni önmagunkat?

Az elfogadás nem egyenlő azzal, hogy szeretem magam.

Viszont az elfogadás kell ahhoz, hogy eljussak a szeretethez.

(ezekről bővebben itt olvashatsz)

A saját testem, külsőm, belsőm elfogadása annyit jelent, hogy szembe nézek azzal, hogy mi van most. Bevallom, hogy most épp ez van és leteszem a kardom, nem harcolok ez ellen. Csak elfogadom. Ez egyfajta megengedés. Megengedem magamnak, hogy olyan vagyok épp most, amilyen vagyok.

(Ilyenkor jöhet a bőgés, a dühös, haragos érzések kiírása, mert ez mind-mind segíti az elfogadást.)

Ha pedig megvan az elfogadás, akkor bocsáss meg magadnak, hogy eddig ezt tetted magaddal. Bocsáss meg az önsanyargatásokért, a negatív véleményezésekért, amiket önmagad felé tápláltál, bocsásd meg az önutálatodért stb.

Ez csak annyi, hogy eldöntöd, hogy feloldozod magad a saját bűneid alól és eldöntöd, hogy nem dédelgeted ezeket a sebeket tovább magadban.

Ekkor már könnyű elengedni a harcot önmagaddal, a saját testeddel, a nőiességeddel.


Itt kezdődhet a tested és a nőiességed szeretetének az építése.

Ekkor már van valódi eredménye is azoknak, hogy például a tükör előtt mondogasd magadnak, hogy szeretem a testem, simogasd magad, stb.

Kérdezd meg magadtól, mire is vágysz valójában? Nem az a lényeg, hogy mások szerint, vagy a külvilág szerint mi “jó”, hanem, hogy te hogyan érzed jól magad nőként?


Mi kell ahhoz, hogy szabadnak, felszabadultnak érezd magad?

Ha pedig nem tudod, kezdd el felfedezni, megtapasztalni. De ezt már szeretet alapúan, mert fontos vagy önmagadnak és jót akarsz magadnak. És mivel te egyre jobban vagy, ez természetes módon, automatikusan azt eredményezi, hogy egyre nőiesebbé is válsz.

Hiszen ez a természetes mivoltod.

Ha valóban önmagad vagy, jól vagy, azt csinálod, ami örömmel, boldogsággal tölt el és fel vagy szabadulva, nem tudsz nem nőies lenni!

És itt mindegy mi van rajtad, mindegy hány kiló vagy, stb. Persze ez nem azt jelenti, hogy csak ezért megengedhető az, hogy elhanyagolod a tested. Csak itt már a motiváció más. Mert nem azért teszed, hogy szép legyél, mert szép vagy. Azért teszed, mert neked és a testednek ez a jó, így működik jól és így érzed magam még jobban a saját testedben.

Az őszinte önfelvállalás, az önazonosság és a saját (leginkább női, belső) képességeid felfedezése, megélése, a boldog, örömteli élet tesz valóban kisugárzóan széppé, egyre nőiesebbé és fiatalossá.

Aki nőként nem elég nőies, az le van kapcsolódva önmagáról, nem használja a saját erejét, képességeit.

Az önfelvállalással és az őszinteséggel kezdődik el minden. (Menet közben meg szépen lepakolsz minden plusz múltbéli terhet a válladról, minden sebet, ami gátolja a szabad nőiességed megélését és kifejezését.)


Adj magadnak stabil alapot a fenti tudás elmélyítéséhez!

Szorosan a témával összefügg, ezért ha még nem tetted, javaslom hogy regisztrálj ezen az oldalon a Hangolódj rá Önmagadra sorozatra, ahol 14 napig, minden nap egy apró lépést tehetsz meg azért, hogy jobban megéld önmagad. Ezen felül az Első lépéseid az életfeladatod felé sorozatnak is ingyenesen elérhető az első 5 része. Várlak ott is szeretettel, regisztrálj ezen az oldalon!

Szeretettel várom a véleményed, kérdésed az eredeti Facebook bejegyzés alatt, melyet itt találsz:

Mit tegyél, ha berobban a párkapcsolatodban az atombomba?

Szerző:

Mit tegyél, ha berobban a párkapcsolatodban az atombomba?

Minden kapcsolatban elérkezik egy olyan pont, amikor az adott kapcsolódásból azon a szinten már kihoztátok a legtöbbet. Mint amikor mondjuk túrázol és felérsz a hegy tetejére. Nincs tovább.

És ekkor hirtelen összedől minden és azt veszed észre, hogy visszakerültél a kezdő pozícióba. Érzed, hogy bármi is lesz, az már soha nem lesz olyan, mint volt. Már nem úgy néztek egymásra, már nem olyan a másik társaságában lenni, mint eddig. Valami nagyon megváltozott és összedőlt az elmúlt idők illúziója.

Ha már foglalkozol egy ideje önismerettel, akkor valószínűleg már van egy olyan részed, aki titkon képes már örülni ennek, mert tudod, hogy nagy lehetőségeket tartogat. De még neked is biztos van olyan részed is, akinek viszont nagyon fáj, aki bármit megtenne, hogy vissza lehessen rendezni a régi helyzetet, a régi állapotot, még ha az nem is volt a legjobb. Inkább visszamennél, csak ne kelljen küzdeni, ne kelljen a komfortzónán kívül a kellemetlen, új helyzetben lenni. Nagyon szívesen megalkudnál. De talán már erősebb benned a vágy, hogy ezt ne tedd meg.

Így végül 2 fő irányba mehetsz tovább:

  • Valahogy, szenvedéssel, megalkuvással, ragaszkodással, önrombolással visszarendeződsz a régibe (ez általában nagy lemondásokba kerül).

    Ez a legrosszabb, amit tehetsz. Ilyenkor teljesen elnyomod azt a halk belső hangot, aki azt mondja, nincs itt többé keresnivalód, tovább kell menned. Megtagadod önmagad csak azért, hogy a kényelmes és romboló helyzetedben maradhass. Abban a helyzetben, amit már megszoktál, amit ismersz. Megalkuszol csak azért, mert azt gondolod, csak így szerethetnek téged, csak így vagy értékes és itt érzed magad biztonságban. Ezt ismered, az ismeretlen pedig nagyon félelmetes és így önszántadból alárendeled magad a másiknak.
  • Felszabadítjátok egymást és elindultok együtt vagy külön-külön az új, magasabb szintű életetekbe.
    Ha a fejlődés híve vagy, csak erre mehetsz tovább. Ez félelmetes, mert bizony itt minden változik, minden új, ismeretlen, gyomorgörcsös, félelmetes.

    Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy szakítanotok kell. Ilyenkor egy kapcsolat vagy mélyül, vagy szakad (ezt általában nem lehet előre tudni). Ez attól függ, hogy az életfeladatotokat, tehát Titeket melyik támogat jobban. Még tudtok-e úgy együtt haladni, hogy mindkettőtök a saját útját járja, vagy ez már lemondásokkal járna az egyik vagy mindkét fél számára.

Itt két dolgot mindenképp érdemes eldöntened:

  • Fontos vagy magadnak annyira, hogy te légy az életedben a legfontosabb és a saját egyéni utadat éld tovább? Fontos neked annyira az egyéni fejlődésed, az életfeladatod, a boldogságod, a vágyaid hogy kilépj a régi életedből és lerázd a múlt láncait? (Vagy fáj már annyira, hogy hajlandó vagy ebbe az irányba lépni?)
  • Szereted annyira a másikat, hogy megengeded neki, hogy ő is a saját útját választja, a saját döntését kövesse, a saját életét élhesse, még ha ez neked fáj is?

Most talán már látod, hogy az ilyen robbanások elsősorban az egyéni fejlődésről szólnak. És ettől általában félünk is. Félünk, hogy ha változunk, akkor párunk már nem fog annyira szeretni minket. Így sokszor inkább lemondunk saját fejlődésünkről csak azért, hogy benne maradjunk egy-egy kapcsolatban. Mert azt érezzük, a másik kell nekünk, szükségünk van rá a teljességhez.

De ez is csak egy illúzió.

Fontos megértened, hogy párodnak nem az a feladata, hogy kiegészítsen téged. Nem az a feladata, hogy szeressen, hogy megadja neked a figyelmet, a törődést, az ajándékokat, a simogatást, a bármit, amit vársz tőle. Ez nem az ő dolga és nem az ő felelőssége, hogy te megkapod-e vagy sem.

Ha azt tapasztalod, hogy mással szívesebben tölt időt, nem ad annyi vagy olyan figyelmet amilyet szeretnél, nem becsül eléggé, nem szeret eléggé, az nem az ő hibája. A párod téged tükröz. Tehát ha ő például nem ad elég figyelmet neked, akkor valójában te nem adsz elég figyelmet magadnak. Ha azt érzed nem szeret eléggé, akkor te nem szereted eléggé magad. Ha nem tölt elég minőségi időt veled, akkor te nem töltesz elég minőségi időt magaddal. És azzal, hogy te ezt elvárod tőle, átadod neki a felelősséget a saját életeddel kapcsolatban.

Ne hibáztasd magad ezért, nem igazán tanít meg ez a világ minket úgy igazán szeretni. Az egyéni munkánk egyik nagyon fontos része, hogy felfényesítsük önmagunkat. Inkább csak fogadd el, hogy eddig ez volt, bocsáss meg magadnak, a párodnak és változtass. Emeld fel magad a saját életedben oda, ahová valóban tartozol. Legyél te mostantól életed középpontjában és mindent adj meg önmagadnak. Kívülről ne várj el semmit, csak adj először magadnak, majd a másiknak. Mert te egyszerűen mások nélkül is értékes, szerethető, figyelemre méltó, teljes vagy. És meglátod, mások is így fognak hozzád állni, de ez már csak egy jutalom, egy bónusz ajándék lesz. Ha te teljesen elfogadod magad, mások is el fognak fogadni úgy ahogy vagy.

Ez a tiszta, őszinte, támogató, szabad kapcsolatok alapja.

Nos, most valld be magadnak őszintén, te mi mindent vársz el a másiktól?

Te ezeket megadod önmagadnak? És megadod a párodnak?

Az önismereti fejlődés során mindig újra és újra van egy olyan pont, amikor lehull az illúzó, a hazugság. Az egyik – vagy mindkét fél rájön, hogy nem a saját életét éli, hanem például a szüleiét. Hogy régmúlt, felesleges mintákat működtet, arra építkezik, pedig nincs is ezeknek már létjogosultsága. Az ilyen felismeréseknél természetes, hogy megborul a rendszer. Lerombolódik, hogy egy tisztább, őszintébb, önazonosabb kapcsolat alakulhasson ki.

Nekem az a tapasztalatom, hogy nem véletlenül vagyunk épp a párunkkal kapcsolatban. Nem csak a mintáinkkal tudunk kapcsolódni, hanem van ott valamilyen titokzatos mély kapcsolat is. Így a legnagyobb rombolások is mélyüléssel járhatnak, ha mindkét fél bátran megtudja lépni egyénileg azt a fejlődést, ahol éppen tart. Ráadásul a poén az, hogy ez után még erősebb, még szeretettel telibb a kapcsolat. Minél inkább önazonosak, önfelvállalóak, önmagunk vagyunk, annál könnyebb szeretnünk egymást. Ráadásul ez már nem ragaszkodáson, hanem szabadságon alapul. És ez lenne a cél.

De természetesen benne van a pakliban, hogy két külön útra vezet minket életutunk. Ilyenkor önszeretetből, önbecsülésből, önértékelésből, önmagam tiszteletéből nem mondhatok le saját utamról, viszont meg kell engednem, hogy párom is szabadon járja útját. És ha ez miatt válni kell, akkor bizony meg kell lépni. Az, hogy megtegyem, amiért erre a világra jöttem, fontosabb, mint egy kényelmi, ragaszkodáson alapuló kapcsolat. És ha én a páromat ebben hátráltatom, miattam nem tudja járni a saját útját, akkor is el kell őt engednem.

Van még egy lehetőség, ami gyakran elő szokott fordulni. Ez pedig az, hogy az egyik fél fejlődik, át meri lépni a komfortzónáját, de a másik ember nem meri. Ő inkább a félelmet, a kényelmet, a biztonságosat, a megszokottat választja és megpróbálja visszarángatni a régibe a párját. Az ilyen helyzetben is fontos, hogy önszeretetből, saját fejlődő utad fontossága szerint döntsd. Ha úgy látod, már csak elvesz, de nem tesz hozzád semmit, szintén szabadon kell engednetek egymást, mert ez az egész nem előrevivő.

A rombolás, a szakítás fáj. Ne de kinek is fáj ez valójában?

Az egódnak. Csak az egó tud szenvedni, mert csak ő tud ragaszkodni. Lelked szabad, így neki nem fáj az, ha valamit vagy valakit el kell engednie.

Mi is a ragaszkodás egyáltalán?

Ha máshogy akarnám megfogalmazni, akkor azt úgy lehetne, hogy van valamim, amit meg akarok tartani. Birtoklok valamit, amit nem akarok elveszíteni, továbbra is akarom birtokolni. Ez az én vágyam. Semmi köze nincs ahhoz, hogy mit birtoklok és annak se, hogy ez annak a valaminek jó-e vagy sem.

Bármit lehet birtokolni. Lehet birtokolni tárgyakat, emlékeket, pénzt, nagyobb vagyont és akár embereket is (saját magunkat is).

Nem mondom, hogy a birtoklás és a ragaszkodás rossz dolog. Nem ez a lényeg, hanem inkább az, hogy mi a célod és ahhoz mi visz előre? A ragaszkodás és a birtoklás? Vagy valami más?

Először nézzük, honnan is jön.

Mondhatnánk rögtön: szülői minta. Nah igen, alapvetően szerintem mindünk mintájában ez ott van. De ez miért van?
Nagyon egyszerű:

A múltban még teljesen más szabályok uralkodtak. És egyszerűen volt egy olyan szabály: „Amid van, az vagy te.”

  • Ha volt pénzed, akkor tudtál élni nyugiban, tudtál adózni, így nem kaptál büntetéseket és láthatatlanul tudtál élni. Ez kellett az életbenmaradáshoz.
  • Ha voltak értékes dolgaid, akkor értél valamit.
  • Ha volt házasságod, akkor az jó volt. Meg egyébként is kellett utód, aki tovább viszi a családi dolgokat.
  • Ha ezek nem voltak, akkor pedig megaláztak, megszégyenítettek, kiközösítettek, különc voltál, nem szerettek, stb. Tehát az alapján ítéltek meg, hogy mid van.

Ezáltal jött az az érzés: Valami kell ahhoz, hogy boldog legyek. Birtokolnom kell valamit, ez adja a boldogságot. És elindult a látszatpolitika.

Ezzel párhuzamosan jött egy másik érzés is: „Mi lesz, ha elvesztem?”

És mivel valószínűleg az ember el is vesztette, amije volt (hisz semmi sem tart örökké és minden hullámzik), az is erősödött, hogy a veszteség nem egy felemelő érzés. Így a félelem tovább erősödött.
És mivel a félelem egyre erősebbé vált, úgy elkezdtünk egyre inkább ragaszkodni. Még jobban szorítottuk. Hisz nélküle semmi vagyok, nem érek semmit egyedül, egyedül nem tudok túlélni…

Ha nem is te élted át ezeket, akkor a felmenőid, így egyszerűen a génjeidben vannak, mint nekem is.

Szóval akkor min is alapul a ragaszkodás?

A veszteségtől való félelmen.

Egyszerűen nem akarjuk elveszíteni, mert nem tartjuk méltónak magunkat jobbra/másra, nem érdemeljük meg, nem lesz még egy ilyen szerencsém, ilyen csak egyszer adatik meg az életben, nem lesz már soha úgy, mint eddig, stb.

Szóval nincs elég önbizalmad, önértékelésed sem a szabadság megéléséhez, sem a tovább lépéshez.
Mintha egyedül például nem lennél teljes ember, egyedül esetleg nélküle nem lehetne boldogulni, stb.

Pedig de. Manapság már teljesen más a helyzet, mint régen.

Ráadásul ma már mindenki szabadságra vágyakozik. Így nem csoda, hogy ezek után káosz van benned ez miatt. Egyszerre vágyjuk és kerüljük, félünk a szabadságtól, mert annak ára van.

A ragaszkodás és birtoklás a párkapcsolatokban fáj a legjobban.

Mert kevesen vagyunk azok, akik meg merjük engedni a másiknak azt, hogy legyen szabad akarata. És ez, ha egy picit is feldereng, kicsit is elkezd a másik önálló döntéseket hozni, szépen inkább lecsapjuk a szárnyait, csak maradjon bent a kalitkánkban. És erre rámondjuk, hogy „azért mert szeretem”.

De ez nem Szeretet, csak birtoklás, vagy akár rabszolgaság.

Mégis, hogy szerethetnéd a másikat, ha börtönbe zárod? Ha nem engeded neki, hogy az legyen, aki akar lenni? Pusztán önzőségből, mert nem akarod azt, hogy neked fájjon? Mert van esély arra, hogy esetleg nem melletted dönt?

Ez önzőség, veszteségtől való félelem és önbizalom és bizalom hiány.

Azt hiszed, csak úgy maradhat veled, ha magadhoz láncolod. Mert ha hagyod, hogy ő döntsön, akkor megbánt téged és ettől is félsz. Nem akarod, hogy fájjon.

Szóval ennyire nem hiszed, hogy a másik ember, ha szeret téged, önszántából is melletted dönt?
És ha esetleg önszántából nem melletted dönt, szüksége van a láncokra, akkor vajon tényleg szeret?
Akarsz olyan párkapcsolatban élni egyáltalán, ahol valójában nem is szeretitek egymást?

Mert szerintem ettől többet érdemelsz, még akkor is, ha ezt most még nem is látod.

Mondhatnánk, hogy a ragaszkodás ellentéte az elengedés.

Én inkább azt mondanám, hogy a ragaszkodás ellentéte a szabadon engedés.

Meghagyom a másik szabadságát. És ezáltal megengedem magamnak is, hogy szabad legyek.

Mindezt csak úgy tudod alátámasztani, akkor tudod megtenni, ha van elég önbizalmad, önértékelésed, önszereteted. Erre rengeteg technika van, alapvetően nem a technika a lényeg.

Viszont amíg csak fejben, elméletben erősíted magad. Megerősítéseket mondasz, motivációs idézeteket olvasgatsz, nem fogod elszánni magad a lépésre és nem történik meg a valódi fejlődés.

Mert a valódi önszeretetet, önbecsülést és önbizalmat csak az adja, hogy szépen apró lépésekben elkezdesz beleállni a szituációkba. Elkezdesz máshogy cselekedni. Elkezded szabadon engedni a másikat, hogy önálló döntéseket hozzon, még ha neked az fájhat is. És elkezded magadnak is megengedni azt, hogy olyan döntéseket hozz, ami neked jó, még ha az a másiknak fáj is.

Az önszeretetből hozott döntés és a szabadság megélése nem önzőség. Az az önzőség, ha ezt nem teszed meg.

Mert ha szereted őt, szabadon engeded. És ha ő is szeret, úgy is veled marad.

Mert ha szereted magad, szabadon engeded magad. És akkor más is szabadon enged téged.

Nincs felszabadítóbb kapcsolat, mint amikor azt két szabad ember éli.

Nem tanítottak meg minket szabadon élni.
Ez az, ami miatt ez az egész nehéz.

Tőled függ, hogy megtanulod-e. Tőled függ, hogy hajlandó vagy-e arra, hogy megtegyél mindent annak érdekében, hogy megélhesd a saját szabadságod és ezáltal más is megélhesse azt melletted.

Tehát mit tegyél, ha felrobban a párkapcsolatodban az atombomba?

  • Állítsd be/állítsd helyre az önbizalmad, önértékelésed, önszeretetet, önbecsülésedet. Mert bizony nem kell senki neked ahhoz, hogy kerek egész legyél.
  • Erősítsd a bizalmad és a hited önmagadban, az emberekben és a gondviselésben.
  • Vedd észre a tanulandó leckéidet, lásd meg a tükröd a párodban/exedben. (Hol vannak még elvárásaid? Mit nem adtál meg magadnak és a másiknak? Hol birtokolsz/ragaszkodsz/hatalmi drámázol?). Ezek segítenek neked abban, hogy mostantól tisztábban, őszintébben, támogatóbban kapcsolódj az emberekhez.
  • Engedd szabadon önmagad és a másikat is. Ha van közös utatok még, úgyis együtt maradtok egy magasabb minőségben (tudod, mélyülhet is, nem csak mindig szakad).
  • Lépj bele minden szituációba, te legyél magadnak a legfontosabb (ne alkudj meg, ne add alább annál, amit megérdemelsz)
  • Tölts egy kis időt egyedül, rendezd magad. Ha a rendezés nem megy egyedül, kérj segítséget egy hozzáértőtől.
  • Tűzz ki új (felszabadító, önszereteten alapuló) célokat, hozz új döntéseket, szabályokat a szabadabb párkapcsolatodhoz, amik támogatják a szabad életedet és kezdd el ezeket megélni, ha van párkapcsolatod, ha nincs.

Az írással kapcsolatos visszajelzésedet vagy kérdése(i)det szeretettel várom a hello@alkosdmegonmagad.hu címen, vagy lent kommenben!

A nem működő párkapcsolatok titkai

Szerző:

És a belőlük induló kiút…

A nőiségeden/férfiasságodon dolgozol?

Vagy szeretnéd, hogy kiteljesedettebb legyen a párkapcsolatod? (Vagy hogy legyen párkapcsolatod?)

A fizikai, testi szinten az embereknél nem létezik nemtelenség. Mind vagy férfiak vagyunk, vagy nők. Nincs átmenet és nincs más lehetőség sem.

Így mind az érme valamelyik oldalán helyezkedünk el.

Ennek köszönhetően sok mindenben mások vagyunk, de mégis egy érme két oldalát képviseljük. Így egyszerre, együtt alkotunk egy egészet.

De nemünk mellett ugyanúgy mind elmondhatjuk azt is magunkról, hogy emberek vagyunk.

És mint emberben, mint a teljes egészben, bennünk rejlik egyszerre a teljes kép is. Tehát ott van benned a kiteljesedés lehetősége is.

Hiába vagy nő vagy éppen férfi, belül (programként) benned rejlik a másik oldal is.

Pont úgy, mint a jing-jang jelben, a fehérben is van fekete és a feketében is van fehér.

Ezért érdemes mindig a teljes képet figyelni.

Az Ember

Tehát ha mint emberre, mélyebben, tekintesz önmagadra, észreveszed, hogy nő és férfi oldalad is van egyszerre.

És ami még összezavaróbbá és egyben csodálatosabbá teszi a sztorit az az, hogy csak úgy tudod igazán kiteljesíteni önmagad, ha belül a férfi és női részed harmóniában van.

Ehhez pedig szükség van arra, hogy a női és a férfi minőségekkel is egyaránt foglalkozz és rendbe tedd őket, mert így fogod teljes egésznek érezni magad. Így fogod tényleg szuperül érezni magad a bőrödben. És párkapcsolatod is így tud igazán kiteljesedni.

Ugyanis a világ egy tükör, tehát azzal, hogy a benned élő férfit és nőt rendezed, a fizikai szinten, ez a párkapcsolatodra is hatással van és ezt a rendeződést élheted meg a fizikai világban is.
És így beteljesedhet a hercegnő és a herceg “boldogan élünk amíg meg nem” meséje is. Mert egy igazi, szabad, kiteljesített párkapcsolat nem két félből alkot egy egész kört, hanem két teljes körből a csodálatos végtelent jeleníti meg. És ez igazán szabaddá tud tenni mindkettőtöket. (Úgy kint, mint bent.)

A női és a férfi oldal mintáit is a szüleinktől kaptuk

Biztosan hallottál már arról, hogy programjainkat, beidegződésünket, szokásainkat a szüleinktől vettük át. (Ha tisztában vagyunk vele, ha nem.)
Így van ez a női és a férfi minőségekkel is.
Gyerekként, amikor még “szivacsként működtünk”, láttuk, hogy szüleink hogyan élték meg nőiségüket, férfiasságukat, édesanyánknak milyen véleménye volt a férfiakról és édesapánknak a nőkről. És ezt mind magunkba szívtuk. Abban az időben nem láttunk más példát, nem láttunk más lehetőséget. És mivel a szüleink voltak az isteneink, így teljes mértékben elhittük nekik: ez csak így működik és így van jól. Ezért megkérdőjelezés nélkül magunkba építettük az ő mintáikat, reakcióikat, gondolataikat, véleményüket, programjaikat.

Mi ezzel a teendő?

Most mondhatod azt is: “Láttam szüleim hogyan éltek és én olyat biztosan nem akarok és ezért mindent meg is teszek. Én nem akarom azt!”
És ez teljesen érthető. Ezt nevezzük szülő dacolásnak.
De amíg a puszta gondolat is, hogy másolod szüleidet ellenséges, harcias reakciót vált ki benned, addig biztosra veheted, hogy ezek a minták még mindig aktívan működnek benned, a tudatalattidban. Szóval úgy, hogy valójában észre sem veszed, nem is tudatosítod magát a mintát, csak ha megvizsgálod életed kicsit mélyebben, látod, hogy hasonló életet élsz. Még annak ellenére is, hogy tudatosan nem ezt akarod.
Tehát még ilyen esetben sem éled a saját életed, csak belépd épült mintáid áldozata vagy.
Először nézzük meg, milyen kérdésekre érdemes válaszolnod, ha párkapcsolati vagy férfi/női problémáid vannak.

Nézzük a női oldalt

Nőként ezekkel a kérdésekkel a saját nőiségedre, elvárásaidra, a nőiségről alkotott képedre láthatsz rá jobban. Férfiként a nőkről alkotott képedet, a feléjük támasztott elvárásaidat ismerheted meg.

  • Édesanyád hogyan/mennyire/milyen formában élte meg a nőiségét? Mi a véleménye a nőkről? Mennyire tudta elfogadni magát, mint nőt?

Itt nem csak az számít, hogy mennyire festette magát, vagy mennyire öltözött csinin, hanem az ő mintái, gondolatai, kisugárzása, amit már csak a jelenlétével is közvetít feléd. Hisz gyerekként az egész energiarendszerét átvesszük, nem csak azt, amit mond vagy tesz.
Esetleg megnézheted, mennyire vannak összhangban a tettei azzal, amit mond?

  • Mennyire volt egyenrangú partner vagy inkább elnyomó vagy elnyomott volt?
  • Te hogyan viselkedtél vele? Milyen kapcsolatotok volt?
  • Megnézheted külön a női szerepeket is: 

Az anyaság előtt hogyan élte meg a nőiességét? (mert ha még nem vagy anya, lehet épp ezeket a mintáit éled) 
Az anyasággal elvesztette a nőiségét vagy sikerült megélnie? (És te ha anya vagy, nálad ez hogyan alakult?)
Nézd meg őt a te korodban vagy helyzetedben, milyen volt ő akkor?

  • Édesapád mit gondolt/érzett/sugárzott ki a nőkkel kapcsolatban? Mi a véleménye róluk? Hogyan viselkedett a lányával, a feleségével, illetve a nőkkel általában?
  • Édesapád szerint ki a “jó nő”? Milyennek kell lennie egy igazi nőnek? Ő milyen nőket szeret? (És mit érzel, ha esetleg te épp másmilyen vagy – esetleg akarsz lenni?)
  • (Ha nő vagy) Édesapád mennyire örülhetett vajon annak, hogy lánya született? (itt sem az a lényeg, hogy mit mondott, hanem hogy valójában hogyan érzett legbelül, amit esetleg el is nyomott. – Ezt valószínűleg racionálisan nem tudod, de lehet róla megérzésed, véleményed, hogy szerinted hogy lehetett.)
  • (Ha nő vagy) Amikor elkezdtél fejlődni, nőiesedni, apukád hogyan reagált erre? Tudta ezt kezelni? Esetleg bűntudatot érzett és eltávolodott tőled, nehogy “valami rosszat” tegyen? Vagy esetleg ki mutatta valamilyen formában a vonzalmát? Vagy tök szuperül kezelte és dícsért, támogatott, hogy nőjjön a női önbecsülésed?
  • (Ha nő vagy) Úgy általánosságban mennyire tette nyilvánvalóvá édesapád azt, hogy jó nő vagy? (Vagy mit tett ez helyett?) Mennyire volt nyitott a társaságodra?

Nézzük a férfi oldalt

Nőként és férfiként is érdemes tisztában lennünk azzal, hogy a férfi oldallal mi a helyzet bennünk.

Mert ha épp például egy degradáló férfi rész él benned, akkor az a női részed degradálja, lenyomja és így nem tudod megélni sem a nőiségedet, sem a teljességedet. Arról nem is beszélve, hogy ez az egész hatással van a párkapcsolatodra is. Hisz a benned élő férfi rész tükröződik vissza párodban.

Két dologra hívnám itt fel a figyelmed, amit érdemes megvizsgálnod. Az egyik, hogy nézd meg, édesapád (vagy a gyerekkorodban élő férfikép) milyen férfi volt:

  • Hogyan élte meg a férfiasságát? El volt nyomva, vagy ki tudott teljesedni?
  • Mit gondol, hogyan érez azzal kapcsolatban, hogy milyen egy férfi? Tehát milyen férfiképnek igyekszik megfelelni?
  • Hogyan viselkedik a nőkkel?
  • Milyen volt a kapcsolatotok? Hogyan viselkedtetek egymással?

Másrészt nézd meg anyukád oldaláról is:

  • Szerinte milyen egy igazi férfi? Mi az ő ideálja?
  • Miket gondol/érez/mond úgy általában a férfiakról?
  • Milyen elvárásokat támaszt a férfiakkal kapcsolatban?

A kettejük között lévő kapcsolat

Ha végig nézted mindkettőjüket, érdemes ránézni arra is, hogy milyen volt a szüleid párkapcsolata?

Milyen hatalmi drámát játszanak? Hogyan mutatják ki egymás iránt a szeretetüket? Mennyire állnak támogatóan – szeretettel és elfogadással telve egymáshoz? Vagy folyton meg akarják egymást változtatni? Vagy beletörődtek? Hogyan viszonyulnak egymáshoz?

És te ebből mit vettél át az életedbe?

Most nézd meg magad is.

Te milyen nő/férfi vagy? Hogyan éled ezt meg? Milyen vágyaid/elvárásaid vannak a másik nemmel kapcsolatban?

Milyen a párkapcsolatod?

Mennyire éled ugyanazt, mint amit a szüleid?

Hogyan állasz hozzá szüleid mintáihoz: követő vagy dacoló vagy?

Mit tegyél, ha rájöttél egy-egy új mintára?

Ha most rádöbbentél pár mintára, amik negatív érzelmeket váltanak ki benned, esetleg haragszol mintáidért szüleidre,akkor érdemes megcsinálni (ha kell, többször is) az 5 lépést az érzéseid és a szüleiddel való kapcsolatod rendezésével kapcsolatban: elfogadás, megbocsátás, elengedés, szeretet, hála.
Illetve bármikor csináld végig, amikor feljön egy új minta, aminél azt érzed felborzolta a nyugalmadat vagy hogy nehéz megbocsátani azt.
És ne hagyd ki a gyakorlatból önmagad sem. Tehát csináld meg minden alkalommal saját magadra is a gyakorlatot.

Ha nem tudod mi ez a módszer, már írtam róla blog bejegyzést, azt itt találod:
5+1 lépés amivel végleg lepakolhatod érzelmi terheidet

Majd ha ezzel megvagy, fogalmazd meg önmagadnak:

Mit szeretnél helyette?

Mire vágysz valójában? (Milyen nő/férfi akarsz lenni? Milyen férfit/nőt szeretnél magad mellé? Mit szeretnél tapasztalni a párkapcsolatodban?)

És aztán céltudatos cselekvéssel és gondolkodással kezd el ennek a megvalósítását.

Mit tegyél, ha még ennek ellenére sem látod, mi miért van? Vagy hiába látod, nem tudsz mit kezdeni vele, esetleg folyton ismétlődik?

Az egó sokszor nagy bűvész és képes elrejteni előlünk a nyilvánvaló dolgokat is. Egyszerűen védekezési mechanizmusaid nem engedik, hogy meglásd a fő okot, a teljes képet.

Erre szokták azt mondani: “Nem látja a fától az erdőt”.

Ez teljesen természetes dolog. Egyszerűen egyedül nem megy.

Így arra buzdítalak, a múltad feltérképezésében kérj szakértői segítséget, mert egy objektív nézőpont sokkal-sokkal több mindenre tudja felhívni a figyelmedet és így gyorsabban, hatékonyabban tudsz haladni a vágyott párkapcsolatod felé.

Egy ilyen lehetőség az online személyes tréningem is.

Több tréningesem is már a nőiség, vagy párkapcsolati problémák miatt keresett meg. És velük már csodás eredményeket értünk el együtt.

Remélem te leszel a következő.

Gyere és nézz be erre az oldalra: Klikk/bökj ide.

Alkosd meg Önmagad
Facebook-f Instagram Youtube Soundcloud

© 2021 - minden jog fenntartva