A Vénusz álmokat megvalósító tánca

Fokozatosan bontakozik ki előttem, hogy mit jelent egyre mélyebb és mélyebb szinteken az, hogy „Alkosd meg Önmagad”. És most ehhez megmutatkozott egy új, asztrológiai eszköz is, amivel önmagunk, az életünk és álmaink megalkotását támogatni tudjuk.

Figyelsz? Máris mondom…

Az asztrológiai írásokban rengeteg szó esik a Nap és a Hold járásáról, ciklusairól. És ezekhez óriási jelentőség is van társítva. De tudtad, hogy vannak más természetes ciklusaink is, amik legalább ugyanennyire fontosak és meghatározóak az emberi élet számára?

Az egyik legfontosabb az elfeledett ciklusaink közül a Vénusz és a Nap közös tánca.

Ahogy a Vénusz és a Föld forognak a Nap körül, igazán izgalmas táncot járnak együtt. Magát a teremtésnek, az élet adásnak, az élet megalkotásának mágikus és egyben geometrikus táncát. Ez az a ciklus, amivel szívbéli vágyainknak életet tudunk adni, hogy azok megformálódjanak és megélhetőek legyenek számunkra.

Közös, harmonikus, rendezett táncukban fordulópontra került sor 2023. augusztus 13.-án. Ezen a napon kb. 9-10 és 19-20 hónapos időszak indult be az életünkben. (A teljes ciklusuk 8 évet ölel fel, tehát egyben 8 évet is zárunk és 8 évet is indítunk el.)

A Vénusz – Nap tánca mindig az Élet és a szívbéli vágyaink megvalósításáról szólnak. Amikor az Élet leérkezik és megformálódik az anyagi világban.

Nem véletlen például, hogy 9-10 hónap van két Vénusz – Nap együtt állás között és az emberi gyermek is nagyjából 9 hónapot tölt az anyja pocijában, míg kifejlődik. De például DNS-ünk is tartalmazza ezeket a geometriai kódokat, tehát maga a testünk is ugyanezen szabályok szerint ölt folyamatosan formát, alakul, működik, regenerálódik és ÉL. De ezek a geometriai kódok megvannak a természetben is, végtelen számban.

Ez az anyagi élet kódja, de ez nem csak a felszínes, felületes anyagról szól, hanem jóval mélyebb!

Ez az emberi természetes működésünk alapja, maga az emberi természet, amivel, ha összhangba kerülünk, magába a természetbe és a természetes életalkotó folyamatokba kapcsolódunk vissza. A nagy, közös Élet-álom megvalósításába.

E nélkül semmi sem ölthetne egyáltalán kézzelfogható, fizikai formát és nem lenne képes leérkezni a fény és az élet a fizikai szintre. A mi fizikai nézőpontunk és fogalmaink szerint, semmi sem lenne képes élni. Mert egyszerűen nem tudna anyaggá sűrűsödni. Ez nélkül csak láthatatlan energia, csak gondolat, ötlet lenne minden, mi magunk is.

Ez a ciklus köti össze a láthatót a láthatatlannal, többek között saját szívbéli vágyainkat azzal, hogy ténylegesen meg is tudjuk élni, tapasztalni, valósítani azokat, szeretetből.

A Nap asztrológiailag a fényt, magát az életet szimbolizálja. Azt, aki Te Vagy, és a Te önazonos, egyre kiteljesedettebb életedet. Aki épp ebben a pillanatban és úgy egészben is te vagy és amilyen életet élsz. Azt a fényt, ami ott van mindenben és mindenkiben, mert minden fényből való, még ha valamilyen „sötét felhő” el is takarja azt.

A Vénusz pedig a teremtés, az anyagi világ táplálása, megvalósítása, megformálása, illetve a vágy. Ez nem érzés, hanem erő, ami életre hív, bevonzza és egyesül a „maggal”, beindítja és formálja az életet. A Vénuszhoz tartozik ezen kívül maga az emberi test is, vagy épp a természet, illetve a béke, harmónia és a bőség is. Hozzá tartoznak az emberi kapcsolataink, beleértve a párkapcsolatot, szerelmet. És ez mellett pedig saját művészetünk is itt érhető el.

(A Vénusz és a Nap táncába bele tartozik egy harmadik energia is, maga a Föld bolygó, ami konkrétan azt az anyagot képviseli, ami a Vénusz által formálva van, a Nap „parancsai”, fény-magjai szerint.)

Ezzel a ciklussal összhangba kerülve tehát anyagba ültethetjük azt az életet, ami kiteljesít, ami önazonos, ami szívbéli vágyunk. Nem más, mint ami abban támogat minket, hogy termékenyen megvalósítsuk az álmainkat, békében, harmóniában és bőségben.

És mivel itt a Nappal egyesül Vénusz, itt a fény és a szeretet magjait fogadjuk be és kezdjük el megvalósítani, amit itt Vénusz szerelemmel, szeretettel táplál. Ami által ez túlmutat a pusztán anyagi megéléseken és a látszaton. Van benne mélység, mert lelkünk azért jött ide, mert ezeknek a megvalósulására vágyik.

Tehát itt a fénykódok jönnek le. Ez a fény, az isteni, időzítése és alkotása bennünk és általunk. És amikor ezzel összhangban teremtünk, saját felettes énünk akarata szerint alkotunk, összhangban a saját szívünkkel, a fény rendje szerint. (Alkosd meg Önmagad. – És egyébként maga az Alkosd meg Önmagad is egy Vénusz – Nap együtt álláskor született.)

Ők ketten együtt tehát önmagunkat (magát az emberi létet, akik mi vagyunk) és a saját életünket az anyagba is létrehozó, művészi alkotásként megvalósító folyamatot képviselik. Ezek azok a folyamatok, ez az a ciklus, amiben spirális alakban egyre inkább alkotod meg önmagad és azt az anyagi, tapasztalati életet, amit élsz és élni vágysz.

Érdekes, hogy a régebbi időkben az ötszöget (amit a Vénusz-Nap tánca rajzol újra meg újra körülöttünk) Luciferhez kötötték és „sátáni szimbólummá” tették. Pedig valójában az 5 elem varázslatos, teremtő szimbóluma, amiből összeáll a világunk. Illetve ez az ötszög egyfajta gondviselésre is felhívja a figyelmünket, hogy nem egyedül teremtjük az életünket, hanem fénysegítőinkkel együtt.

Amikor ezzel a ciklussal egységbe kerülünk, az univerzum mellénk áll, mert becsatlakoztunk a fény, az univerzum teremtésébe, nagyobb galaktikus alkotásának részei lettünk, így erősödik a szinkronicitás is. Sokkal inkább ott vagyunk általa, ahol kell és betöltjük így a nagy tervben való részvételünket, ami a csodák fény által kikövezett útja. Ami a lelkünket és a szívünket is elégedetté, kiteljesedetté teszi, értékesnek és boldognak tudjuk jobban megélni az életünket.

Lucifer egyik neve a Hajnalcsillag lett, mint ahogy Vénusz is egy esthajnalcsillag (Merkúrral együtt), mutatva itt is a kettő közti kapcsolatot. Érdekes módon Vénuszhoz tartozik a test, a szexualitás testi örömeinek megélése, a pénz (anyagi javak), amik mind a papoknak és a régebbi spirituális mesterek számára „tabu témák” voltak és le kellett róluk mondani, megtagadni maguktól.

A régebbi időkben, a régebbi mestereknek ezek mind „ördögtől való” dolgok voltak és lemondtak róluk. Valószínűsítem, hogy mindezt azért, mert ezt átitatták félelemmel, illetve ezek lettek az anyagi világnak a hatalom eszközei is, ami sok tiszta szívű embert is tévútra tudtak vinni. És mivel akkor még más lehetőségeik voltak, nem voltak ennyire könnyen elérhetőek a szellemi szintek, ezekről le kellett mondaniuk, mert a sűrű anyag ólomsúlyként húzta vissza őket.

Ma már arra vágyunk, hogy szabadok legyünk és teljes egészek. És hogy ne kelljen lemondanunk a minőségi szexualitásról, vagy ne kelljen szegénységi fogadalmat tennünk, ha el akarunk mélyülni mélyebben önmagunkban és a spiritualitásban.

A mai világ szerencsére már más mögöttes tartalommal bír. Ezért erre meg is van már minden lehetőségünk. Új energiák vannak most már, ezért más a fontos és új utak nyíltak előttünk. Ma azonban már más lehetőségek vannak, az egység és szeretet energiái sokkal inkább elérhetőek mindenki számára és sokkal közelebb vannak.

Ezért már lehetőségünk van újra kezünkbe venni a Vénusz-Nap művészi életalkotás erejét is és megélni a magas minőségét a kibillent, el anyagiasodott, ólomsúlyként nehezedő alacsony minőségek helyett, amik elfeledtették mindezt. Kezünkbe vehetjük és összehangolódhatunk saját természetünkből adódó mágiánkkal és belső képességeinkkel.

Ez azt jelenti, hogy most már integrálhatjuk (egyesíthetjük ezt is) önmagunkba, hogy teljesebbekké váljunk és ezáltal az anyagi világban is olyan életet éljünk, ami szerelemből való.

Az anyagi világ a sűrű sötétségből elkezdett felfényesedni, átalakulni (csak még ebből kevés látszódik, mert a folyamat hosszabb). Most már egy szabadabb világ van, ami által felszabadíthatjuk önmagunkban ezt a félreértelmezett, de mégis csodálatos energiát és már élhetünk szabadon lehetőségeivel, egységben úgy, hogy nem kell az anyagról lemondanunk. Tehát úgy alkothassuk életünket, ahogy természetünkből (az élet alap geometriájának tisztaságából is) adódik nekünk.

A Vénusz és Nap táncával tehát képes vagy életet adni, új élet teremtésébe kezdeni. Vagy a meglévőt még inkább feltölteni élettel, örömökkel, bőséggel, szerelemmel, a benned lévő fénnyel, békével, szépséggel, természetességgel és a fény rendjével összhangban. Ilyenkor képes vagy termékenyebbé és élettel telibbé, fénnyel telibbé tenni az életed.

Varázslatos lehetőségek ezek, ahol az összes elem, az élet alkotóelemeiként, a rendelkezésedre áll, hogy úgy formálhasd az életed, ahogy te ott a szíved mélyén akarod. Ezáltal az élet teremtését az egó félelemmel teli és hatalomszomjas kezéből átminősíthetjük a szív teremtésévé.

A „jókor jó helyen lenni” tanulható?

Amikor jókor vagy jó helyen és minden tökéletesen alakul: szerencse vagy tudatosság?

Erről megoszlanak a vélemények. És talán még nagyon régen én is azt hittem, hogy a szerencsén múlik minden. Akinek minden könnyen megy, sikeres, az szerencsés, gondoltam. Aztán elkezdtem felfedezni a saját belső természetes teremtő erőimet és rájöttem, hogy a szerencse előidézhető!

Ekkor egy nagyon izgalmas utazás vette kezdetét, amikor elkezdtem megismerkedni a szinkronicitással, a „véletlenekkel”, ahogy James Redfield a Mennyei próféciában írja. Már sokszor volt, hogy működött a vonzás törvénye, tudtam teremteni dolgokat, de valahogy még csak korlátozottan, kisebb dolgokban.

Ekkor még nem voltam folyamatosan benne a „szerencse sodrásában”, mindig ki-ki estem belőle.

Jöttek érzelmi hullámzások, sértődékenység, ingerlékenység, túlérzékenység, néha düh, harag, sokszor félelem, ami mind-mind kizökkentett ebből az állapotból. Sokszor éreztem azt, hogy nincs elég önbizalmam, magabiztosságom, hogy meglépjek dolgokat, hogy változtassak. Már rengeteg mindent tudtam, hogy hogyan kéne csinálnom, de a való világban megtorpantam. Gátak, akadályok, ellenállások, nehézségek jöttek és egyáltalán nem tudtam, hogy hová is tegyem mindezt.

Kerestem a választ arra, hogy hogyan kell tudatosan belépni a szerencsés véletlenek sodrásába, ami szenvedéllyel, örömmel tölt el engem? Hogyan tudom folyamatosan azt teremteni, amit akarok, hogy az valósuljon meg, ami örömmel tölt el? Ráadásul mindezt minél könnyedebben, hogy ne „vért izzadva” rengeteg munkával érjem el a vágyott állapotokat, érzéseket, célokat? És hogyan tudom azt érezni, hogy jó időben vagyok, hogy nem vagyok elkésve és nem kell folyton rohannom?

Jah, és volt még egy kérdés, amivel folyton foglalkoztam: annyi mindent meg kell fejlődnöm még, annyi mindent ki kell munkálnom magamban, akkor most mindennel egyszerre kell foglalkoznom? Nah ezt nagyon fárasztónak, káoszosnak éreztem és nagyon el is bizonytalanított. Kapkodtam a különböző témák között, de mélyen egyiken sem sikerült változtatnom. Azt éreztem én ezt mind egyedül nem vagyok képes megfejlődni. Épp ezért mindig ugyanazokkal a problémákkal kerültem szembe az életemben, amikből már nagyon elegem volt.

Bevallom, türelmetlen is voltam.

Volt bennem egy hang, aki mindent azonnal akart! Azonnali tudást, azonnali változást, azonnal mindent! Volt viszont a fejemben még egy hang, ami miatt féltem minden apró változástól. Épp ezért egy nagy halogatás volt az egész, még az apró döntéseket sem tudtam meghozni és ez miatt egyre nagyobb bűntudatom is lett. Egyre negatívabban láttam saját magam, gyengének, értéktelennek, tehetetlennek.

Dúlt a harc e két oldal között, ezért sokszor éreztem azt, hogy elbizonytalanodom (a célomban, magamban, mindenben).

Onnantól, hogy megláttam ezt a félelmet magamban (hogy mennyire félek a sikertől is), már könnyebb volt lépésről lépésre, türelmesen haladni az úton, ezáltal meglelve az arany középutat.

Az volt a kulcs, hogy mindig arra figyeltem: aktuálisan mi az az egy dolog, amivel foglalkoznom kell.

Végre nem éreztem azt, hogy egyszerre túl sok dolgom van, nem volt túl nagy a teher, mégis stabilan haladtam előre, ami hamar meg is hozta az első sikereket.

Ez magával hozta azt is, hogy egyre pozitívabban tudtam látni magam.

Az egyre nagyobb sikereket elérve pedig növekedett a magabiztosságom, a hitem önmagamban, és egyre inkább biztos lettem abban, hogy „képes vagyok rá”. Ez a folyamatos apró lépésekben történő, de izgalmas előrehaladás segített átlépni az egyre nagyobb félelemeket is és egyre bátrabbá tett.

A legegyszerűbb módszer, hogy tudd, mikor mivel kell foglalkoznod az önismereti fejlődésedben, a csillagok bölcs üzeneteinek figyelése. Azért ennyire egyszerű, mert az égi üzenetek mindig a belső világodban zajló folyamatokat mutatják („ahogy kint úgy bent” törvénye). Ezért azokat megismerve tisztán tudod látni, hogy mi az időszerű benned, mi az az egy lépés, amit éppen meg kell lépned.

Ez nem csak egy egyszerű tükör, hanem kulcs a természettel való összhangodhoz. Ez azt jelenti, hogy ha az épp aktuális dologgal foglalkozol, akkor abban a természet MINDEN ereje támogat téged. Ilyenkor az egész univerzum a te csapatodban játszik és a sikeredet akarja. Épp ezért tudsz könnyedebben, „szerencsésebben” haladni és mindez egy nagyon jó érzés. Egyszerűen érzed, hogy nem vagy egyedül. Így válik az út is örömtelivé, ami által olyan célokat tudsz elérni, amik valóban örömöt okoznak neked.

Ezek az energiák mindig működnek, akkor is, ha nem figyelsz rájuk.

De eldöntheted, hogy összhangban haladsz velük, kihasználva a lehetőségeiket és szenvedélyesen, örömben, sikereket érsz el. (Vagy ellenük dolgozol, ezért azt érzed, minden ellened van és végig szenveded az utat.)

Szóval miért jó, ha rendszeresen pici lépéseket teszel a természettel összhangban?

Mert így mindig jókor vagy jó helyen. Ilyenkor mindennek megvan a maga értelme (amit egyre jobban látsz is), ami sokkal könnyebbé teszi az utat. Ráadásul mivel kinyílik a szemed a valódi világra, sokkal több csodát, emelő dolgot, ajándékot is kapsz pluszban, mint amit eredetileg akartál.

Ilyenkor már tudod, hogy mindezt azért kapod, mert összhangban haladsz a természettel/belső lehetőségeiddel (és kiérdemelted), hogy szinkronban vagy a saját belső óráddal. Kívülről pedig leginkább annyi látszódik: te szerencsés vagy mert valahogy mindig jó helyen vagy jó időben.

Szóval ha nem bíznád a véletlenre a dolgot, és inkább tudatosan lennél jókor jó helyen, akkor tőlem minden támogatást megkapsz ehhez ide kattintva, az Önismereti Felfedezők Dobozában!

Már a mindennapjaid részévé váltak a csodák?

Szeretnék most elmesélni nektek egy velem megtörtént csodás és tanulságos eseményt.

Amióta megismerkedtem az asztrozófia rendszerével, törekszem arra, hogy egységbe kerüljek az éppen aktuális energiákkal. Ezt azért tartom fontosnak, mert így tudom a lehető leginkább kihasználni az aktuális lehetőségeket és így tudok tudatosan, a lehető leggyorsabban haladni az életutatom.

Így tudok leginkább fejlődni.

Ez egyszerűen abban segít nekem, hogy tudom, éppen mire számíthatok, mire kell figyelnem. Így megtanultam egyre inkább felismerni az éppen aktuális jeleket, szimbólumrendszereket, ok – okozati összefüggéseket a külvilágban és magamban is.

Ezen a napon volt a nyári napforduló.

Ez a nap az asztrozófia világában Nimród koronázásáról szól.

Nimród, vagy más néven Orion egy Tejúton elhelyezkedő, úgynevezett beavató csillagkép. Ez azt jelenti, hogy abban az időszakban, amikor a Nap itt halad, beavatódhatunk a magasabb minőségekbe, közelebb kerülhetünk a tisztább létállapotokhoz. Szóval amiben épp akarunk fejlődni, ilyen időszakokban minőségi tudáshoz, tapasztalásokhoz juthatunk.

Az, hogy a napéjegyenlőség Nimród koronázása, azt jelenti, hogy ilyenkor a Nap konkrétan a Nimród csillagkép feje fölött, koronaként ragyog. Nimród egy uralkodó és ilyenkor kapja meg koronáját, ilyenkor győz a fény és hág tető fokára a beavatás.

De csak ha hagyjuk és ha észrevesszük.

Ezen a napon régi hagyomány a tűzgyújtás, hogy ez által, a fénnyel és tűzzel minél inkább fel tudjuk tölteni magunkat a következő, sötétebb időszakra. Tehát hogy tápláljuk belső tüzünket, lelkesedésünket, cselekvő erőnket, akaraterőnket.

Nem éppen az valósult meg, amit eredetileg terveztünk

Mivel jelenleg panel lakásba lakom, így a tervezett tűzgyújtási ceremónia az volt, hogy gyújtok pár mécsest a szobába és picit nézem a lángot. A napi feladataim során viszont jött egy fantasztikus ötlet, hogy ismerek egy helyet a Pilisben, egy pálos kolostor romot és jó lenne oda elmenni. Mivel már jártam ott, teljesen tisztában voltam azzal, hogy ez egy nagyon feltöltő hely, ahol lehetőség van tüzet gyújtani és sütögetni. Így mondtam is a férjemnek, hogy mivel úgyis randi estét akartunk tartani, legyen ez az esti programunk.

Pár óra múlva már úton is voltunk.

Ahogy beértünk a Pilis hangulatos, feltöltő, szerpentines útjaira, már sokkal jobban is éreztük magunkat, magasabb rezgésszintbe kerültünk.

Ahogy odaértünk, rögtön nekikezdtünk az ilyenkor szükséges feladat elvégzésének: fát gyűjtöttünk a tűzhöz. Ekkor már kezdett lemenni nap, ami így csodálatos hangulatot varázsolt. Viszont ott elérhető közelségbe nem igazán akadt annyi fa, amennyi nekünk kellett, így be kellett menni az erdőbe. Ekkor megjelent egy félelem a gondolataim között, ami felzaklatta a nyugalmamat: „Egyedül bemenni az erdőbe? Ez félelmetes. Már a fény sem olyan. Mi van, ha eltévedek? Jön egy állat? Rám sötétedik közben? …”

Ahogy észrevettem a félelmeimet, rögtön el is döntöttem, hogy oké, akkor én megyek be az erdőbe fáért.

Ekkor nekiindultam. Közben eldöntöttem, hogy biztonságban és szeretetben vagyok, minden rendben van, könnyen és gyorsan találok fát, amit fel tudunk használni és az egészet élvezem. Játéknak, küldetésnek, felfedezőútnak képzeltem el és bementem a sűrű erdőbe. Egyszercsak elértem egy olyan részhez, ahol a fák teljesen egymásra voltak borulva és így egy kaput alkottak. Csodaszép volt, úgyhogy döntöttem, belépek.

Ahogy bementem a kapun,…

…belül tágasabb volt a tér, a fejem felett és körülöttem mindenhol fák. A lombjaik között itt-ott bejöttek a naplemente sugarai. És sok letört fa hevert ott bent az erdőben.

Gyorsan össze is szedtem annyit, amennyit elbírtam és utána tértem még kétszer, mert annyira élveztem. Aztán a lemenő nap gyönyörű fényeiben meggyújtottuk a tüzet.

Közben egy csorda kecske ért mellénk és ott legelésztek.

Volt hím, nőstény és kiskecskék is. Ott ugráltak a romokon önfeledten, közben ették a friss füvet. Egy pásztor kísérte és terelgette őket.

Sokáig néztem a játszadozó kecskéket és a tüzet felváltva. Tudtam, hogy a kecskéknek szimbolikus jelentése van, de akkor ott még nem értettem, hogy pontosan mi is lehet, csak örültem, hogy ott voltak. El is döntöttem magamban, hogy nem agyalok ezen, csak élvezem a pillanatot és töltődök. Egyre jobban és jobban éreztem magam.

Már teljesen ránk sötétedett.

Épp a lángokra koncentráltam, amikor a pásztor hirtelen elkezdett zenélni a furulyáján. Érdekes volt, mert inkább meditációs zenére hasonlított, mint az eddig általam hallott furulyajátékra, népzenékre. Ez a hely, a tűz, a kecskék és a zene olyan hangulatot idéztek, amit talán még sose éreztem korábban. A bőröm végig bizsergett és teljesen „elszálltam”, miközben a legnagyobb békét és nyugalmat éreztem.

Majd elment a pásztor a kecskékkel, már eloltottuk a tüzet. Ott voltunk, teljesen sötétben, a csillagos ég alatt, közvetlen az erdő szélén és hirtelen eszembe jutott:

„Máskor ilyenkor szoktam félni.”

Ekkor tudatosodott bennem, hogy teljesen mély, 100%-os biztonságot érzek. Csodálatosan érzem magam, elmélyülve, kissé meghatódva. Egyáltalán nincs bennem se félelem, se kétely, se semmilyen negatív érzés, ami kibillentene ebből a belső békéből.

Ez, hogy ezt az állapotot megtapasztaltam és tudatosítottam, egy sorsdöntő pillanat volt, amit mostantól már fel tudok idézni magamban, amikor szükségem van rá. Attól a pillanattól kitűztem célnak, hogy törekszem arra, hogy ezt az állapotot minél többször átéljem és minél hosszabb ideig fenntartsam.

Később megnéztem a szimbólumok jelentését, hogy jobban tudatosítsam, mi is történt.

A kecskék (a hím kecske a bak), a pásztor és a furulya szó is a Bak csillagkép szimbólumai. Ő a szeretet bölcsességének a gyakorlatba ültetője. Ebben a stációban válik a Szeretet bölcsessége Tapasztalati bölcsességgé. Amikor valami szeretet alapú dolog megszületik itt a földön.

Ettől a pillanattól tudtam:

Megtapasztaltam az életemben a valódi szeretetet.

Egyszerűen imádom az önismeretet, mert ennek köszönhetően tudnak ilyen csodák a mindennapjaim részévé válni.

A sztori tanulságai számomra

  • Ha jön egy intuitív ötlet, hallgatni kell rá.
  • A félelem csak alacsony rezgésszinten létezik.
  • A félelmet egy határozott döntéssel könnyen át lehet lépni.
  • A félelem átlépésének megvan a gyümölcse.
  • Nagyon előrevivő, ha emeljük a rezgésszintünket.
  • Rettentő pozitív hatással tud lenni egy feltöltő elvonulás.
  • Megéri a jelenben lenni és befogadni az éppen aktuális gyönyörűségeket.
  • Érdemes figyelni a jelekre, de nem kell elveszni bennük.
  • Minden pillanatban jöhet tanító, sorsfordító szituáció, csak észre kell venni és bele kell lépni.
  • A 100% szeretet mellé 100%-os biztonság párosul. Így teljesen értelmetlen félni a magasabb állapotok elérésétől.

 

Te milyen más tanulságot látsz még benne?
Írd meg például hozzászólásban.

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel hírlevelemre lentebb, nehogy lemaradj a következőről. <3

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára

Hogyan érd el a félelmetesebb céljaidat is játékos könnyedséggel?

Festővé alkotom magam – 3. rész

Neked könnyű vagy nehéz elkezdened dolgokat?

És folytatni?

Tapasztaltad már, hogy összegyűjtöd az energiádat, nekikezdesz valaminek, aztán hamarosan el is fogy a lendület?

Amit elkezdtél, fent tudod tartani?

Tudod táplálni?

Vagy inkább abbahagyod?

Régebben írtam már a védekezési mechanizmusokról, amik ilyenkor bekapcsolnak. Ezt itt tudod elolvasni: Azok a fránya védekezési mechanizmusok

Most nézzünk rá erre kicsit másik szemszögből.

Már rengetegszer ugrottam neki dolgoknak, hol több, hol kevesebb sikerrel. Párszor, nagyon sok erőfeszítéssel sikerült is végigvinni ezeket. Úgy gondolom, ha már korábban tudom azt, amit itt most neked le írok, akkor sokkal több mindent megvalósítottam volna régebben is.

Mit is jelent az, hogy elkezdeni és befejezni valamit?

Amikor elkezdesz valamit, akkor az történik, hogy kitűzöl egy célt és elindulsz felé, megteszed az első lépést. Az elkezdés nem a célkitűzés, hanem az első lépés. Például, beiratkozol egy tanfolyamra. Vagy még előtte: keresel egy tanfolyamot.

A befejezés pedig azt jelenti, amikor elérted a kitűzött célodat. A listádon odateheted mellé a pipát és le veheted róla a figyelmedet.

Amikor kitűzöl egy célt, jó esetben egy távolabbi, félelmetesebb célt tűzöl ki. Ekkor a védekezési mechanizmusaid elkezdenek korlátozni, beindulnak például a félelmek és elkezdheted mondjuk halogatni a dolgot.

Hogyan tudsz benne maradni a folyamatban?

Szedd szét a céljaidat kisebb célokra, részcélokra, feladatokra. A részfeladatokra is tekints célként.

Ezeket beírhatod a naptáradba priorizálva, sorrendbe rendezve. Így fókuszálhatsz a nagy, félelmetes célod helyett az első részfeladatra, ami valószínűleg már kevesebb félelemmel tölt el. (Bár néha azért így is át kell lépni a komfortzónát, csak nem tűnik annyira vészesnek.) Ha ez a cél még mindig nagy, azt is szétszedheted kisebb lépésekre.

Ha ezt megcsináltad, nincs más dolgod, mint a lépéssorodon végighaladni szépen, lépésről lépésre, kipipálva folyamatosan a részfeladatokat és egyszercsak azt veszed észre, hogy el is érted a nagy célodat.

Mindezzel pedig beindítottad és fenntartottad a szinkronisztikus folyamatot is. (A számodra előnyös, céljaid irányába vivő véletlenek sorozatát.)

A folyamat szemlélet

Van egy további előnye annak, ha mindig csak a következő lépésre figyelsz:

Így minden lépésed az első lépés lesz. Ezt kipipálhatod, elérted a célod és mehetsz tovább a folyamatban. A céljaid elérése után pedig még meg is ünnepelheted nagyszerűségedet, hogy elérted azt. (Persze az elért célhoz mérten.)

Tehát mi történik itt?

  • Kitűzöl egy célt.
  • Döntesz, hogy eléred.
  • Megteszed az első lépést.
  • Ekkor meg is jutalmazhatod magad.
  • Majd újra célt tűzöl ki.
  • Most megint döntesz.
  • Megcsinálod az első lépést és kész is vagy.
  • Újra jutalmazhatod magad és így mehetsz lépésről lépésre előre.

Így bár a lépcsőkre fókuszálsz, de mégis emeleteket haladhatsz fel és közben sokkal kevesebbszer jut eszedbe a tériszonyod.

Tehát mi is történik itt? Van egy távolabbi célod. Például mint nekem az, hogy professzionális minőségű képeket festek. Ezt tekinthetném egy nagy célnak, amihez kb 1000, vagy még több lépés kell, hogy elérjem. Ehelyett minden egyes lépésre célként tekintek. Tehát például minden következő rajz egy cél és amikor megvan, örülök, ünneplek annak, hogy megcsináltam.

Ez hozzáállásbeli különbség. Ezzel a szemléletmóddal több sikerélményed lehet. Ezzel erősítheted önbecsülésedet, önmagadba vetett hitedet is, hisz többször van a MEGCSINÁLTAM! érzés és tapasztalat.

Egy cél elérése mindig folyamat, lépések folyamata, bármilyen nagy is legyen.

Mikor hová érdemes fókuszálni?

Amikor álmodozol, célkitűzöl, akkor figyelj távolabbra. Így teremted meg az áhított jövőd és tartod magad az utadon.

Amikor pedig valósítod meg, figyelj csak épp az orrod elé, arra a feladatra, amit még játszva megoldasz.

Így könnyedén, örömben, játékosan, önfeledten tudod elérni az elérhetetlennek tűnő céljaidat is.

Ez segíti a kitartásodat, és az önfegyelmedet is, ráadásul a folyamatos  cselekvés a motivációdat is erősíti.

A cselekvésbe így már nem kell belevinned az érzelmeidet, a félelmeidet sem. Pozitív érzelmeidet pedig használd a képalkotásra, a jövőd vizualizációjára.

Előtted lehet a távolabbi célod, az hívogathat téged úgy, hogy közben a jelenre fókuszálsz, megéled a létezésedet és a cselekvéseidet, félelem nélkül.

+1 tipp

Fogd fel az egészet játékként. Csinálj a feladataidból, a célod felé vezető lépésekből játékot, kihívásokat vagy küldetéseket.

Például:

Én most egy 30 napos kihívást kezdek, ami arról szól, hogy minden nap fogok festeni/rajzolni, vagy digitálisan, vagy papíron. Amikor kimarad egy nap, akkor pedig kezdem elölről.

Az első gyors festős gyakorlásomat a bejegyzés képében láthatjátok.

Ha bármilyen kérdésed van, írd meg hozzászólásban vagy üzenet a hello@alkosdmegonmagad.hu.

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára