Már a mindennapjaid részévé váltak a csodák?

Szeretnék most elmesélni nektek egy velem megtörtént csodás és tanulságos eseményt.

Amióta megismerkedtem az asztrozófia rendszerével, törekszem arra, hogy egységbe kerüljek az éppen aktuális energiákkal. Ezt azért tartom fontosnak, mert így tudom a lehető leginkább kihasználni az aktuális lehetőségeket és így tudok tudatosan, a lehető leggyorsabban haladni az életutatom.

Így tudok leginkább fejlődni.

Ez egyszerűen abban segít nekem, hogy tudom, éppen mire számíthatok, mire kell figyelnem. Így megtanultam egyre inkább felismerni az éppen aktuális jeleket, szimbólumrendszereket, ok – okozati összefüggéseket a külvilágban és magamban is.

Ezen a napon volt a nyári napforduló.

Ez a nap az asztrozófia világában Nimród koronázásáról szól.

Nimród, vagy más néven Orion egy Tejúton elhelyezkedő, úgynevezett beavató csillagkép. Ez azt jelenti, hogy abban az időszakban, amikor a Nap itt halad, beavatódhatunk a magasabb minőségekbe, közelebb kerülhetünk a tisztább létállapotokhoz. Szóval amiben épp akarunk fejlődni, ilyen időszakokban minőségi tudáshoz, tapasztalásokhoz juthatunk.

Az, hogy a napéjegyenlőség Nimród koronázása, azt jelenti, hogy ilyenkor a Nap konkrétan a Nimród csillagkép feje fölött, koronaként ragyog. Nimród egy uralkodó és ilyenkor kapja meg koronáját, ilyenkor győz a fény és hág tető fokára a beavatás.

De csak ha hagyjuk és ha észrevesszük.

Ezen a napon régi hagyomány a tűzgyújtás, hogy ez által, a fénnyel és tűzzel minél inkább fel tudjuk tölteni magunkat a következő, sötétebb időszakra. Tehát hogy tápláljuk belső tüzünket, lelkesedésünket, cselekvő erőnket, akaraterőnket.

Nem éppen az valósult meg, amit eredetileg terveztünk

Mivel jelenleg panel lakásba lakom, így a tervezett tűzgyújtási ceremónia az volt, hogy gyújtok pár mécsest a szobába és picit nézem a lángot. A napi feladataim során viszont jött egy fantasztikus ötlet, hogy ismerek egy helyet a Pilisben, egy pálos kolostor romot és jó lenne oda elmenni. Mivel már jártam ott, teljesen tisztában voltam azzal, hogy ez egy nagyon feltöltő hely, ahol lehetőség van tüzet gyújtani és sütögetni. Így mondtam is a férjemnek, hogy mivel úgyis randi estét akartunk tartani, legyen ez az esti programunk.

Pár óra múlva már úton is voltunk.

Ahogy beértünk a Pilis hangulatos, feltöltő, szerpentines útjaira, már sokkal jobban is éreztük magunkat, magasabb rezgésszintbe kerültünk.

Ahogy odaértünk, rögtön nekikezdtünk az ilyenkor szükséges feladat elvégzésének: fát gyűjtöttünk a tűzhöz. Ekkor már kezdett lemenni nap, ami így csodálatos hangulatot varázsolt. Viszont ott elérhető közelségbe nem igazán akadt annyi fa, amennyi nekünk kellett, így be kellett menni az erdőbe. Ekkor megjelent egy félelem a gondolataim között, ami felzaklatta a nyugalmamat: „Egyedül bemenni az erdőbe? Ez félelmetes. Már a fény sem olyan. Mi van, ha eltévedek? Jön egy állat? Rám sötétedik közben? …”

Ahogy észrevettem a félelmeimet, rögtön el is döntöttem, hogy oké, akkor én megyek be az erdőbe fáért.

Ekkor nekiindultam. Közben eldöntöttem, hogy biztonságban és szeretetben vagyok, minden rendben van, könnyen és gyorsan találok fát, amit fel tudunk használni és az egészet élvezem. Játéknak, küldetésnek, felfedezőútnak képzeltem el és bementem a sűrű erdőbe. Egyszercsak elértem egy olyan részhez, ahol a fák teljesen egymásra voltak borulva és így egy kaput alkottak. Csodaszép volt, úgyhogy döntöttem, belépek.

Ahogy bementem a kapun,…

…belül tágasabb volt a tér, a fejem felett és körülöttem mindenhol fák. A lombjaik között itt-ott bejöttek a naplemente sugarai. És sok letört fa hevert ott bent az erdőben.

Gyorsan össze is szedtem annyit, amennyit elbírtam és utána tértem még kétszer, mert annyira élveztem. Aztán a lemenő nap gyönyörű fényeiben meggyújtottuk a tüzet.

Közben egy csorda kecske ért mellénk és ott legelésztek.

Volt hím, nőstény és kiskecskék is. Ott ugráltak a romokon önfeledten, közben ették a friss füvet. Egy pásztor kísérte és terelgette őket.

Sokáig néztem a játszadozó kecskéket és a tüzet felváltva. Tudtam, hogy a kecskéknek szimbolikus jelentése van, de akkor ott még nem értettem, hogy pontosan mi is lehet, csak örültem, hogy ott voltak. El is döntöttem magamban, hogy nem agyalok ezen, csak élvezem a pillanatot és töltődök. Egyre jobban és jobban éreztem magam.

Már teljesen ránk sötétedett.

Épp a lángokra koncentráltam, amikor a pásztor hirtelen elkezdett zenélni a furulyáján. Érdekes volt, mert inkább meditációs zenére hasonlított, mint az eddig általam hallott furulyajátékra, népzenékre. Ez a hely, a tűz, a kecskék és a zene olyan hangulatot idéztek, amit talán még sose éreztem korábban. A bőröm végig bizsergett és teljesen „elszálltam”, miközben a legnagyobb békét és nyugalmat éreztem.

Majd elment a pásztor a kecskékkel, már eloltottuk a tüzet. Ott voltunk, teljesen sötétben, a csillagos ég alatt, közvetlen az erdő szélén és hirtelen eszembe jutott:

„Máskor ilyenkor szoktam félni.”

Ekkor tudatosodott bennem, hogy teljesen mély, 100%-os biztonságot érzek. Csodálatosan érzem magam, elmélyülve, kissé meghatódva. Egyáltalán nincs bennem se félelem, se kétely, se semmilyen negatív érzés, ami kibillentene ebből a belső békéből.

Ez, hogy ezt az állapotot megtapasztaltam és tudatosítottam, egy sorsdöntő pillanat volt, amit mostantól már fel tudok idézni magamban, amikor szükségem van rá. Attól a pillanattól kitűztem célnak, hogy törekszem arra, hogy ezt az állapotot minél többször átéljem és minél hosszabb ideig fenntartsam.

Később megnéztem a szimbólumok jelentését, hogy jobban tudatosítsam, mi is történt.

A kecskék (a hím kecske a bak), a pásztor és a furulya szó is a Bak csillagkép szimbólumai. Ő a szeretet bölcsességének a gyakorlatba ültetője. Ebben a stációban válik a Szeretet bölcsessége Tapasztalati bölcsességgé. Amikor valami szeretet alapú dolog megszületik itt a földön.

Ettől a pillanattól tudtam:

Megtapasztaltam az életemben a valódi szeretetet.

Egyszerűen imádom az önismeretet, mert ennek köszönhetően tudnak ilyen csodák a mindennapjaim részévé válni.

A sztori tanulságai számomra

  • Ha jön egy intuitív ötlet, hallgatni kell rá.
  • A félelem csak alacsony rezgésszinten létezik.
  • A félelmet egy határozott döntéssel könnyen át lehet lépni.
  • A félelem átlépésének megvan a gyümölcse.
  • Nagyon előrevivő, ha emeljük a rezgésszintünket.
  • Rettentő pozitív hatással tud lenni egy feltöltő elvonulás.
  • Megéri a jelenben lenni és befogadni az éppen aktuális gyönyörűségeket.
  • Érdemes figyelni a jelekre, de nem kell elveszni bennük.
  • Minden pillanatban jöhet tanító, sorsfordító szituáció, csak észre kell venni és bele kell lépni.
  • A 100% szeretet mellé 100%-os biztonság párosul. Így teljesen értelmetlen félni a magasabb állapotok elérésétől.

 

Te milyen más tanulságot látsz még benne?
Írd meg például hozzászólásban.

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel hírlevelemre lentebb, nehogy lemaradj a következőről. <3

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára

Hogyan érd el a félelmetesebb céljaidat is játékos könnyedséggel?

Festővé alkotom magam – 3. rész

Neked könnyű vagy nehéz elkezdened dolgokat?

És folytatni?

Tapasztaltad már, hogy összegyűjtöd az energiádat, nekikezdesz valaminek, aztán hamarosan el is fogy a lendület?

Amit elkezdtél, fent tudod tartani?

Tudod táplálni?

Vagy inkább abbahagyod?

Régebben írtam már a védekezési mechanizmusokról, amik ilyenkor bekapcsolnak. Ezt itt tudod elolvasni: Azok a fránya védekezési mechanizmusok

Most nézzünk rá erre kicsit másik szemszögből.

Már rengetegszer ugrottam neki dolgoknak, hol több, hol kevesebb sikerrel. Párszor, nagyon sok erőfeszítéssel sikerült is végigvinni ezeket. Úgy gondolom, ha már korábban tudom azt, amit itt most neked le írok, akkor sokkal több mindent megvalósítottam volna régebben is.

Mit is jelent az, hogy elkezdeni és befejezni valamit?

Amikor elkezdesz valamit, akkor az történik, hogy kitűzöl egy célt és elindulsz felé, megteszed az első lépést. Az elkezdés nem a célkitűzés, hanem az első lépés. Például, beiratkozol egy tanfolyamra. Vagy még előtte: keresel egy tanfolyamot.

A befejezés pedig azt jelenti, amikor elérted a kitűzött célodat. A listádon odateheted mellé a pipát és le veheted róla a figyelmedet.

Amikor kitűzöl egy célt, jó esetben egy távolabbi, félelmetesebb célt tűzöl ki. Ekkor a védekezési mechanizmusaid elkezdenek korlátozni, beindulnak például a félelmek és elkezdheted mondjuk halogatni a dolgot.

Hogyan tudsz benne maradni a folyamatban?

Szedd szét a céljaidat kisebb célokra, részcélokra, feladatokra. A részfeladatokra is tekints célként.

Ezeket beírhatod a naptáradba priorizálva, sorrendbe rendezve. Így fókuszálhatsz a nagy, félelmetes célod helyett az első részfeladatra, ami valószínűleg már kevesebb félelemmel tölt el. (Bár néha azért így is át kell lépni a komfortzónát, csak nem tűnik annyira vészesnek.) Ha ez a cél még mindig nagy, azt is szétszedheted kisebb lépésekre.

Ha ezt megcsináltad, nincs más dolgod, mint a lépéssorodon végighaladni szépen, lépésről lépésre, kipipálva folyamatosan a részfeladatokat és egyszercsak azt veszed észre, hogy el is érted a nagy célodat.

Mindezzel pedig beindítottad és fenntartottad a szinkronisztikus folyamatot is. (A számodra előnyös, céljaid irányába vivő véletlenek sorozatát.)

A folyamat szemlélet

Van egy további előnye annak, ha mindig csak a következő lépésre figyelsz:

Így minden lépésed az első lépés lesz. Ezt kipipálhatod, elérted a célod és mehetsz tovább a folyamatban. A céljaid elérése után pedig még meg is ünnepelheted nagyszerűségedet, hogy elérted azt. (Persze az elért célhoz mérten.)

Tehát mi történik itt?

  • Kitűzöl egy célt.
  • Döntesz, hogy eléred.
  • Megteszed az első lépést.
  • Ekkor meg is jutalmazhatod magad.
  • Majd újra célt tűzöl ki.
  • Most megint döntesz.
  • Megcsinálod az első lépést és kész is vagy.
  • Újra jutalmazhatod magad és így mehetsz lépésről lépésre előre.

Így bár a lépcsőkre fókuszálsz, de mégis emeleteket haladhatsz fel és közben sokkal kevesebbszer jut eszedbe a tériszonyod.

Tehát mi is történik itt? Van egy távolabbi célod. Például mint nekem az, hogy professzionális minőségű képeket festek. Ezt tekinthetném egy nagy célnak, amihez kb 1000, vagy még több lépés kell, hogy elérjem. Ehelyett minden egyes lépésre célként tekintek. Tehát például minden következő rajz egy cél és amikor megvan, örülök, ünneplek annak, hogy megcsináltam.

Ez hozzáállásbeli különbség. Ezzel a szemléletmóddal több sikerélményed lehet. Ezzel erősítheted önbecsülésedet, önmagadba vetett hitedet is, hisz többször van a MEGCSINÁLTAM! érzés és tapasztalat.

Egy cél elérése mindig folyamat, lépések folyamata, bármilyen nagy is legyen.

Mikor hová érdemes fókuszálni?

Amikor álmodozol, célkitűzöl, akkor figyelj távolabbra. Így teremted meg az áhított jövőd és tartod magad az utadon.

Amikor pedig valósítod meg, figyelj csak épp az orrod elé, arra a feladatra, amit még játszva megoldasz.

Így könnyedén, örömben, játékosan, önfeledten tudod elérni az elérhetetlennek tűnő céljaidat is.

Ez segíti a kitartásodat, és az önfegyelmedet is, ráadásul a folyamatos  cselekvés a motivációdat is erősíti.

A cselekvésbe így már nem kell belevinned az érzelmeidet, a félelmeidet sem. Pozitív érzelmeidet pedig használd a képalkotásra, a jövőd vizualizációjára.

Előtted lehet a távolabbi célod, az hívogathat téged úgy, hogy közben a jelenre fókuszálsz, megéled a létezésedet és a cselekvéseidet, félelem nélkül.

+1 tipp

Fogd fel az egészet játékként. Csinálj a feladataidból, a célod felé vezető lépésekből játékot, kihívásokat vagy küldetéseket.

Például:

Én most egy 30 napos kihívást kezdek, ami arról szól, hogy minden nap fogok festeni/rajzolni, vagy digitálisan, vagy papíron. Amikor kimarad egy nap, akkor pedig kezdem elölről.

Az első gyors festős gyakorlásomat a bejegyzés képében láthatjátok.

Ha bármilyen kérdésed van, írd meg hozzászólásban vagy üzenet a hello@alkosdmegonmagad.hu.

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára