A lustaság előny!
Egy művészi életben nem „kell” dolgozni, sőt, nem „kell” semmit sem csinálni. Engedd meg, hogy kifejtsem ezt bővebben.
Kezdjük ott, hogy én mindig olyan életre vágytam, ahol nincs olyan, hogy „kell”. Nem kell dolgozni, nem kell reggel 6-kor kelni, nem kell napi 8 órában csinálni ugyanazt míg elmegyek nyugdíjba, nem kell takarítani, nem kell mosni – főzni – takarítani, nem kell lemondanom a filmezésről, nem kell lemondani olyan dolgokról, amiket szeretek csinálni, nem kell harcolni, nem kell veszekedni,…
Viszont mivel annyira tele volt a fejem a „mit kell” és hogy „mit hogyan kell” (mi hogyan „jó” – ezt is pont jól ismered te is) csinálni-val , egyáltalán nem tudtam, hogy mit csinálnék egy olyan életben, ahol semmit sem kell csinálni. Mégis mihez kezdenék?
Azt gondoltam, hogy semmit sem akarok csinálni. Szóval, ha ez esetleg még talán meg is valósulhatna (nagyjából ennyi esélyt láttam rá akkor :D), akkor egész nap nem csinálnék semmit. Csak sorozatokat néznék, esetleg olvasnék, és utaznék, kimennék a természetbe. De ez lustaság, gondoltam, ami miatt még rosszul is éreztem magam, hogy „de én nem akarok lusta lenni”.
Szóval a „semmit tenni”, a „nem kell” élet egy lusta élet lenne? NEM, mindjárt meglátod, csak olvasd tovább… Viszont amit már így is világos, hogy sok olyan ellentétes gondolat, berögzülés van az elménkben, ami (az ellentéte miatt) nem engedi, hogy tisztánláss és meglásd azt, amit tényleg szívből akarsz, mert ha be mernéd magadnak azt vallani, ha meglátnád, akkor az szembe menne egy programnak. Pl itt, hogy az lustaság lenne és én nem akarok lusta lenni.
Akkor még küzdöttem a lustaság ellen és csak az a kérdés járt a fejemben: „Hogyan győzhetném le a lustaságot?”… ez nagy hiba volt. Mert most már tudom, hogy ahol a figyelem, ott az energia (ezt a kvantum fizika, a vonzás törvénye és sok más dolog is már bőven bebizonyította), szóval amire figyelek, amire gondolok, azt növesztem, azt teremtem az életemben. Szóval mit teremtek akkor, ha „nem akarok lusta lenni”? Hát perszehogy a lustaságot! Legalábbis azt, hogy egyre több energia kell a cselekvéshez, az egyre fárasztóbb, egyre fáradtabb vagyok és ezáltal egyre nehezebb otthagyni a kedvenc sorozatomat/filmemet/stb, mert valamit épp tenni „kell”. És ez növelte a bűntudatomat is, és lehúzta az önértékelésemet, önbizalmamat, önszeretetemet és önbecsülésemet is. És ez miatt belső háborút vívtam, hogy kivel? Magammal, a múlttal, a mintákkal, a saját akaratommal, az idővel, a gondolataimmal, az életemmel és néha másokkal is kint.
Egy ördögi kör, ami már egyre inkább tudatosult, hogy nagyon lehúz és sehogy sem jó. Egyik oldal sem jó nekem, egyik oldalon sem vagyok boldog. Ha nem csinálok semmit, az lustaság, ha meg igen, az börtön (legalábbis ezt éreztem). Mi a kiút?
Ezen a ponton mondhatnám, hogy találd meg önmagad, vagy valósítsd meg önmagad, stb. De ez nem sokat segítene, hiszen még mindig ott az a belső feszültség, ami ezt nem engedi. Mégis hogyan valósíthatnám meg önmagam, ha bűntudatom van azért, ha pihenek és épp ezért mindent utállok, amiért meg kell mozdulni és semmihez sincs kedvem?
Szóval még mielőtt azon kezdtem volna agyalni, hogy mit is csinálnék én szívből, fel kellett szabadítanom a szívemet, hogy egyáltalán lássam ezt. Tudatosítanom kellett az érzéseimet (az elnyomottakat, a sérüléseket, és azt is, amit a mostban érzek) és ezeket megtanulni a helyükön kezelni, és végül uralni úgy, hogy az nem elnyomás. És ami még legalább ugyanilyen fontos, megtanulni észrevenni, tisztánlátni ezeket a belső gondolati ellentéteket, egymást akadályozó belső programkódokat. Mert ezek feloldása nélkül az egész élet egy nagy harc és arra, amit szívből akarok, nem marad energia, sőt, meg sem látom, hogy mi az. És én egyáltalán nem akartam harcolni! Nem akartam elpazarolni az időm (mert az a legértékesebb kincsünk) és nem akartam teljesen felesleges harcokba fektetni az energiám, ami csak még több harchoz vezet és egy silány, örömtelen, bezárt, unalmas, teljesen boldogtalan, rabságban tartó életet eredményez.
Ezért úgy döntöttem, lerakom a kardom és valódi, mély önismerettel, belső rendezéssel REND-be rakom az életem, hogy az egy művészi életté váljon. Azért, hogy minden pillanat értékes legyen, minden pillanat örömteli legyen, hogy az összes napom áthassa a boldogság, a szeretet, a szenvedély, a szerelem, a szépség, a művészet és az egész életem egy örömteli pillanatokból álló nagy alkotás legyen, ami így egy művészi életté áll össze. De eddig még sok lépés állt előttem. Ezek a lépések teljesen egyéniek, egyediek, mindenkinél mások. Épp ezért kellett egy „mester”, vagy mentor, egy segítő, egy bölcs tükör, aki segít nekem mindig átlátni azokon a belső gondolati programokon, ellentéteken, amiken egyedül nem tudok (vagy csak sok szenvedős tapasztalat árán látnám meg és hát én már akkor úgy döntöttem, nem akarok szenvedni és a hatékonyabb utat választom, még akkor is, ha egyedül is képes lennék rá.).
Ezért első lépésként azt javaslom, tedd le te is a kardod, hagyj fel a harccal és fogadd el: Lusta vagyok! Meg minden mást is, hogy most épp olyan vagy, amilyen. (Az elfogadás nem beletörődés!)
Ha elfogadtad és már nem harcolsz ellene, akkor meg is nézhetjük, hogy mi minden csodás dologra lehet felhasználni a lustaságot.
Az egyik első nagy felszabadulásom ez volt, hogy rájöttem, a lustaság egy hasznos készség!
Ez talán meredeknek tűnik először, elmagyarázom, miért gondolom ezt:
Az életben a napok, az évek mind ciklusokban működnek. Az ember, ha összhangban van saját magával, tehát egységben van, szinkronban van a belső valódi énjével, akkor olyan, mint egy fa. Ez a szimbólum nagyon mély, sok oldalt lehetne róla írni, ezért itt csak azt veszem ki, ami most ebből nekünk kell: a lomblevelű fák évszak szerint változnak. A fák télen nem csinálnak semmit. Most akkor ők lusták? Erre kapásból mondod biztos, hogy dehogy, hiszen télen épp az a dolguk, készülnek az újjászületésre, megújulnak, hogy tavasszal új erőre kapjanak. És igen, épp ez az! Az embernél is pontosan ugyanígy van!
Az embernek szüksége van a pihenésre, hogy megújuljon az energiája, megújuljon az akaratereje, hogy feltöltődjön és ezáltal sokkal több energiát, sokkal lelkesebben, szenvedélyesebben tudjon beletenni abba, amit csinál. És ez a regenerálódás nem csak az alvás! Az alvás a test pihenése, az elméjé nem. Pihenés nélkül, alvás nélkül és az elme pihentetése nélkül nincs tudatos, előremutató, örömöt hozó cselekvés. Nélküle csak küzdelem és harc van, ami egy egyre sz@rabb és boldogtalanabb élethez vezet.
Ez már nem a szoci, ahol úgy vagy jó, ha folyton csinálsz valamit. A mai világban az a fontos, hogy elérted-e az eredményt. Sokkal inkább a minőségre hajtanak és hogy lelkesedsz-e az iránt, amit csinálsz (és ez már a jobb munkahelyeken is így van – amikor még volt munkahelyem, nálam is ezt nézték: mindegy volt, hogy mit tanultam, mennyi időt dolgoztam, a lényeg az volt, hogy megcsináltam-e a feladatomat és azt kellően jó minőségűre csináltam-e meg. Senkit nem érdekelt, ha két feladat között a saját önismereti fejlődésemen dolgoztam, olvastam, stb. És én nagyon hálás is vagyok nekik ezért. Az, akkor, ott tökéletes volt számomra.)
Akár munkahelyed van, akár a saját felettesed vagy, pontosan jól tudod, hogy így van. Ez már inkább a minőségről szól. És minőségi cselekvést úgy tudsz csinálni, ha jól vagy. És úgy vagy jól, és ez a titok, ha a pihenés és a cselekvés ki van egyensúlyozva!
És ez a lustaság nagy előnye! Akiben van lustaság, az:
- A LUSTA EMBER TUD PIHENNI ÉS SZERET IS PIHENNI! Ez lehet nem tűnik annyira nagy előnynek, de rengeteg emberrel találkoztam, aki nem tud pihenni, csak folyton menne, csinálna valamit, agyal, stb. Nekik egy nagy harc, hogy leüljenek 5 percre és ne csináljanak semmit. A leglustábbaknak ez nagyon-nagyon jól megy! És ez egyáltalán nem felesleges – csak arra kell figyelni, hogy ez valóban pihentessen is, viszont így, jó alapokkal, sokkal könnyebb ebben is fejlődni.
- A LUSTA EMBER NEM SZERET FELESLEGESEN DOLGOZNI! Tehát mindent a lehető legrövidebb idő alatt, a legkevesebb erőbefektetéssel, a legjobb minőségben akar csinálni (hogy vissza mehessen pihenni és azt csinálhasson, amihez épp kedve van). Épp ezért sokszor a leglustább emberektől származnak a legkreatívabb megoldások, hogy hogyan lehet hatékonyabban tenni dolgokat. (Mert hát ő akar pihenni is, nem csak egész nap robotolni. És ez JÓ!)
És az az igazság, hogy ez a művészi élet stabil alapja, amikor már képes vagy cselekedni is és képes vagy pihenni is, mert egyensúlyban van a kettő! Mert ha bármelyik irányban ki van billenve a mérleg, akkor nincs örömteli élet.
Ha túl sokat cselekedsz: egy örömtelen, fárasztó, robot életed van, tehát annak éllenére, hogy valószínűleg sok sikert érsz el, belül nagyon nem érzed magad jól. És ilyenkor sokall be az ember, ilyenkor vannak a kiégések, stb. És mivel egyáltalán nem vagy összekapcsolódva önmagaddal, fogalmad sincs, hogy mit kéne másképp csinálni, mi okozna örömöt.
Ha meg az ember túl sokat pihen, akkor meg semmi nem halad a külvilágban, nincsenek sikerek és egyre nagyobb a bűntudat, a halogatás, és az húz le.
(A megállás = halál, a pihenés viszont nem megállás, hanem tudatos döntés, hogy feltöltsd az aksijaid. A telódat is időnként fel kell rakni a töltőre, miért lenne ez veled másképp?)
A legrosszabb, amikor ez a kettő váltakozik: sokat lustálkodsz, egyre nagyobb a bűntudat, a halogatás, majd felidegesíted magad, elindulsz cselekedni és mindent egyszerre akarsz megcsinálni, egós nyüzsgésben, és addig tolod, amíg túlhajtod magad, teljesen elfáradsz és nem tudsz már mást csinálni csak pihenni. Aztán innen nehéz visszatölteni magad, ezért sokat pihensz, túl sokat, ami miatt megint bűntudatod van és így tovább…
Mindhárom eset a teljes egó, ami teljesen lekapcsol téged a szívedről! Szóval ideje újra kapcsolódnod önmagaddal és összhangba kerülni vele.
Hangsúlyoznám, nem az arany középút kell! Hanem mindkét szélsőség, de tudatosan és magas minőségben működtetve, uralva. Tehát:
- Amikor pihensz, akkor nagyon pihenj! Tudatosan. Olyan tevékenységeket választva, amik tényleg feltöltenek, tényleg örömmel töltenek el, lenyugtatnak, belassítanak, békét adnak, stb. Ha ez nem megy, fejleszd a pihenési/feltöltődős szokásaidat és találd meg azt a pihenési módot, ami hozzád illik. És fedezz fel újabbakat és újabbakat akár. Ahogy tapasztalsz, egyre inkább tudni fogod, hogy mikor milyen pihenésre/feltöltődésre van szükséged. (És ez sohasem felesleges dolog!)
- Amikor cselekedsz, nagyon cselekedj! Nem egóból, gyorsan! Hanem békében, tudatosan, a lehető leghatékonyabban, a legnagyobb önfegyelemmel, a legfókuszáltabban és a legnagyobb lendülettel, lelkesedéssel, szenvedéllyel. (Erről még biztosan fogok írni később.)
- És ezeket tudatosan váltogasd, hogy egyensúlyban legyél! Ne akkor pihenj, amikor már teljesen lemerültél. Azért pihenj, hogy soha ne merülj le. Mert csak úgy lehetsz tudatos, úgy tudod uralni önmagad, úgy lehetsz önfegyelemben, úgy lehetsz örömben, ha van energiád! Ezért fontos nagyon a pihenés. Ha csak akkor pihensz, amikor már lemerültél, nem csoda, ha nem bírsz utána megmozdulni, miért is lenne kedved hozzá?! (Hiszen tudod jól, hogy utána megint csak szenvedteted magad a teljes kimerülésig, ehhez senkinek sincs kedve. De ha már tudod, hogy megadod magadnak a pihenést és nem hajtod magad túl, ha már megvan ez az önbizalom, akkor sokkal több erővel tudsz elindulni.)
- Gyomláld ki a csak energiaszívó, de semmit nem adó dolgokat. (Mindent kérdőjelezz meg amit csinálsz! És tedd fel magadnak a kérdést: Miért is csinálom ezt? Mit ad nekem? Megfelelés? Megszokás? Vagy örömöt okoz? Milyen célhoz visz közelebb? Akarom én ezt?)
Eleinte, mivel szokatlan és új szokás, valószínűleg kihívásokkal teli lesz, de ahogy rászoktatod magad erre az új rendszerre, azt fogod észrevenni magadon, hogy:
- Egyre jobban vagy és mindig van energiád.
- Egyre jobban szereted az életedet.
- Egyre nagyobb az önfegyelmed, önuralmad, élesebb a fókuszod és erősebb az akaratod, nagyobb a lendületed és a motivációd.
- Egyre több olyan dolgot csinálsz, amit élvezel is.
- Egyre kreatívabb vagy, egyre több ötleted van arra, hogy mit is csinálnál szívesen, mi okoz örömöt és lesz is kedved ezeket megcsinálni.
- Egyre tisztábban látod önmagad, a gondolataidat és az érzéseidet.
- Egyre inkább szereted, becsülöd, értékeled önmagad és egyre inkább fogsz bízni is magadban és így másokban is.
- Egyre több szeretet lesz az életedben.
- Mivel már sokszor megtapasztaltad, könnyű lesz elindulni cselekedni és csinálni dolgokat és könnyű lesz meg is állni pihenni, mert már jól ismered a körforgást. Ezért nem lesz bűntudatod a pihenés miatt sem.
- Egyre jobban kezeled a saját idődet, ezáltal egyre inkább látod az értékét és egyre inkább olyan dolgokba akarod befektetni, ami tényleg értékes.
- Egyre minőségibbek lesznek a kapcsolataid másokkal. (Mivel van energiád, ezért mindenkihez a „jobb” oldaladdal tudsz hozzáállni, ami építő.)
- Szépen kihull minden, ami „kell” és helyettük jönnek olyanok, amiket szívesen csinálsz. Így egyre tisztábban látod, hogy valóban mit is csinálnál örömmel.
- … és még sorolhatnám.
Még pár tipp:
- Csak olyan dolgokat csinálj, ami előre visz, ami jól esik. Ami nem visz előre, csak húzza az idődet, vagy elveszi feleslegesen az energiádat azt cseréld fel valami jobbra. (Viszont vigyázz, sokszor, ami feleslegesnek tűnik, az nem felesleges és ami fontosnak tűnik elsőre, az nem fontos. Legyél szemfüles és gondold át valóban azt, hogy mit miért is csinálsz alójában! Fedezd fel a gondolati programjaid, a mintáid, mert ezzel láthatod tisztán, hogy valóban neked mivel is kell foglalkoznod. Ha találsz ellentéteket, mint ami itt is volt, azokat oldd fel.)
- Amit mindenképpen „kell”, azt törekedj lecsökkenteni és a lehető leghatékonyabban, legrövidebb idő alatt elvégezni, hogy több időd maradjon a „szeretem” dolgokra.
- Legyen több olyan tevékenységed, ami jól esik, amit szeretsz. Ha nem tudod, hogy mik ezek, kiindulhatsz a gyerekkorodból is, hogy ott miket szerettél és próbáld ki azokat most is, vagy próbálj ki teljesen új dolgokat.
Szóval milyen egy művészi élet? Ezt a témát még biztosan folytatom, de az biztos, hogy egyensúlyban van benne a pihenés és a cselekvés, ami már önmagában rengeteg korlát alól felszabadít.
Kezdd el gyakorolni te is és fedezd fel, hogy mi mindent képes adni ez az egy szokásváltozás.
Ha elakadnál, vagy segítség kéne, kereshetsz bátran a hello@alkosdmegonmagad.hu e-mail címen, vagy dobj egy üzit Messengeren.
Szeretettel,
Klári
