Fizikai

Ez a kategória tartalmazza főleg a fizikai intelligenciához tartozó, cselekvéssel kapcsolatos írásokat.

Visszatalálni a saját természetedhez és az álmaidhoz

Szerző:

Már pár éve figyelemmel kísérem Vénusz és Nap táncát és azt gondolom, nagyon fontos információkat és lehetőségeket nyújtanak ők így együtt az önismeretünkhöz és az életünk menedzseléséhez egyaránt.

Amikor először megláttam, hogy milyen csodaszép és harmonikus a közös mozgásuk és mennyire tele van a teremtés geometriájával, egyszerűen lenyűgözött. Akkor még nem tudtam pontosan, hogy ez mennyire fontos, de éreztem, hogy különleges és mély.

Ekkor kezdtem el tudatosan megfigyelni, kutatni ennek a lehetőségeit.

De ahogy visszamenőleg is végig gondoltam, hogy mi minden történt az életemben odáig is a Vénusz – Nap együtt állások, láttam, hogy sok meghatározó és nagyon fontos momentum épp ezekre az alkalmakra, vagy közvetlenül ezek köré esett.

Az egyik ilyen emlékezetes alkalom számomra az, amikor elindultam az önismeret útján.

Elég kaotikus idő volt az. Épp sikerült elérnem mindent, amit korábban kitűztem. Elvégeztem az egyetemet, főállásban dolgoztam egy szuper cégnél és csudijó csapatban. Volt lakásom és egy csodálatos párom is, akivel már sok éve együtt voltunk akkor. Megcsináltam! Megalkottam az akkori önmagam és azt az életet, amiről odáig álmodtam.

Tisztán emlékszem arra a napra, amikor megkaptam a névjegykártyám és ott jött el a „készen vagyok” érzése. És ezzel együtt megérkezett az az érzés is, hogy nem tudom merre menjek tovább, mert bár elértem, amit kitűztem, az életem nem tesz boldoggá. Valójában nem a saját álmaimat valósítottam meg, hanem csak pipipáltam pár célt, amikről azt gondoltam, hogy fontos, de kiderült, hogy mégsem voltak annyira azok. Nem rólam szóltak, nem voltak kiteljesítőek, sem önazonosak, sem szívből jövőek. És amikor belegondoltam, hogy még sok évig (életem végéig) ezt az életet kell élnem, akkor szó szerint fájt az unalmasság érzése és azt éreztem, pár évnél többet biztos nem birok így ki.

Ezért meg is hoztam a döntést, hogy elkezdek változtatni.

Pár sorral lentebb, a piros keret alatt folytatjuk, addig is, ha még nem vagy feliratkozva a hírlevelemre, akkor érdemes itt és most megtenned. Miért?
Ezekbe az e-mailekbe ugyanis nem a máshol megszokott sablon tartalmak kerülnek. Olyan dolgokat találsz bennük, amiket sem a blogon, sem más felületeken nem publikálok. Nálam alap, hogy a feliratkozóim elsők között értesülnek minden újdonságról.
A spam-et olyan messziről kerülöm, ahogy csak tudom, helyette időnként apró ajándékokat csempészek az e-mailekbe, ezért érdemes mindig végig olvasnod őket.
Ha ez így szimpi, csatlakozz ennek a mini űrlapnak a kitöltésével:

A feliratkozom gombra kattintással hozzájárulsz a megadott adataid biztonságos kezeléséhez az adatkezelési tájékoztatóban leírtak szerint.

És akkor, a 8 évvel ezelőtti nyáron volt az, hogy borítottam mindent és már nem csak gondolkodtam a változáson, hanem bele is léptem. Szakítottam az addigi életemmel és bár nagyon új volt, fogalmam sem volt, hogy mit akarok, egy új álmot választottam és azt tűztem ki célul, hogy a saját életemet akarom élni. Ami már nem a múltról, nem a tudatalattiban lévő robotpilóta programokról, nem a szülői mintákról szól, hanem arról, hogy én mit is szeretek igazán.

Ott, 8 éve azon a nyáron léptem rá a Szeretet kiteljesítő útjára. Ott léptem bele ténylegesen abba a döntésembe, hogy márpedig az életem tényleg Rólam fog szólni.

Ez a 8 év végig arról szólt, hogy kerestem, hogy ez mit is jelent nekem. Kerestem az életfeladatomat. Kerestem, hogy mi tesz kiteljesedetté és egésszé engem. Majd pedig el is kezdtem megtalálni ezeket a válaszokat és ezek szerint alkotni tovább önmagam és az életemet.

Így visszatekintve látom, hogy 8 éve ekkor egy óriási sorfordítást csináltam és egy új álmot kezdtem el alkotni és 8 év alatt odáig jutottam el, hogy most már abban élek. És most újra indul egy új álom megalkotása, ami az eddigit tovább viszi, még feljebb.

Amikor még nem tudtam (mert akkor még egyáltalán nem foglalkoztam asztrológiával még olvasás szintjén sem), hogy micsoda a Vénusz és Nap együtt állás és mi ez a ciklus, már akkor az határozta meg az álmaim megvalósításának ritmusát.

(Érdekességképpen, akkor voltam egyébként 24 éves, tehát még ebben is ott volt, hogy épp zártam az életemben is egy 8-as kört – 3×8=24, mint ahogy most is zárom a 4×8-at.)

Ez után szintén volt sok fontos lépés a Vénusz – Nap együtt állásokkor. Átgondolva, visszanézve, visszaemlékezve, az életem végig ez szerint a ciklus szerint alakult és formálódott és ez szerint valósítottam meg az álmaimat, vágyaimat. És ez a ciklus uralta mindazt a dolgot, ami úgy általában is a Vénusz szimbólumához és erejéhez kapcsolódik.

Ilyen lépcső volt ezen az úton például az is, hogy 2016.június 6.-án volt egy Vénusz – Nap együtt állás, ami az Ikrek jegyben volt (többek között a tanulás, információ, tisztánlátás jegye) és mögötte ott volt a Rigel csillag (az útra lépés csillaga, ahol például választhatsz, hogy spirituális útra lépsz, vagy maradsz az anyagi utakon). Ezen a nyáron gondolkodtam már nagyon erőteljesen azon, hogy elkéne kezdeni tanulni az asztrozófiát. A végső döntés végül augusztusban született csak meg, de mivel erre az egészre volt 9 hónap, így még belefért… az alatt a 9 hónap alatt léptem rá a mélyebb spirituális útra és kezdtem el elsajátítani hozzá az új álmomhoz szükséges dolgokat. Így ez egy nagy szintet lépett előre.

Egy másik ilyen lépcső volt, ami napra pontosan egy Vénusz – Nap együtt állás során történt (egyáltalán nem volt szándékos), hogy 2018. januárjában elindult az Alkosd meg Önmagad (ami „véletlenül” pont a nevében is hordozza ezt az energiát és küldetése is ezt megmutatni, hirdetni, tanítani, hogy ezzel segítse, hogy mások is még inkább meg tudják valósítani a szívbéli álmaikat).

És még tudnék több ilyet sorolni, de talán már jobban látod te is, hogy mennyire meghatározó is a Vénusz – Nap tánca az életünket nézve is.

Nem csak ez a ciklus fontos, nem csak e szerint működünk. De ez IS nagyon fontos és megismerve és kiaknázva a lehetőségeit szó szerint az álmainkat valósíthatjuk meg. Mert ez a ciklus konkrétan azokat a belső természetes időzítéseinket mutatja, amivel a vágyainkat alkotjuk meg.

A természetemből adódóan abban a szerencsés helyzetben voltam (úgy tűnik végig) és vagyok, hogy természetes összehangoltságban vagyok ezzel a ciklussal. De még így is azt gondolom, ha tudtam volna korábban, amit most tudok 8 év sokkal több mindenre elég lett volna.

Azoknál az embereknél, akiknél a születési képletükben is van egy Vénusz – Nap együtt állás, azt vettem észre, hogy elképesztően jól tudnak manifesztálni dolgokat. Van hozzá művészi képességük, ami által rövid idő alatt is sok minden formát tud ölteni az életükben.

De szerencsére ez tanulható és fejleszthető is, ami által bárki, aki összhangba kerül ezzel a természetes erővel, megtanulhatja meglovagolni ezeket a hullámokat. Mert ez a természet harmóniája, ami mindegyikünkben ott rezeg, formál, csak a kezünkbe kell venni és kiaknázni a lehetőségeit.

Ez nem csak azt teszi lehetővé, hogy anyagilag tudsz egyre könnyebben változtatni az életeden, ugyanis Vénuszhoz nem csak az anyagi dolgok tartoznak. Hozzá tartozik a béke, a harmónia, a szerelem is.

Tehát ezzel a ciklussal összhangban lenni valójában azt jelenti, hogy békében vagy önmagaddal, békében vagy az univerzummal, megéled a békét a jelenben és harmonikusan, áramolva, művészien alakítod önmagad és az egész életedet. Megéled a saját természetedet és mély kapcsolatban vagy a természet mágiájával és működésével. (A kiszakított ember újra visszatalál a természethez, a természetes állapotához, a természetes képességeihez, a saját életéhez és ezáltal jobban a helyére kerül. Azonosul a bolygót átölelő egységes kapcsolati rendszerbe, a természet összhangjába.)

Egyfajta belső béke és belső – külső harmónia is elérhető általa. Vagy épp egyfajta szakrális életharmónia, amit a Vénusz mágiájával és a Nap fényével áthatott élet eredményez, amiben jelen van minden pillanatban az élet szentsége és gyönyöre. Amikor az életünk élése és megalkotása tényleg teljes egészében életünk legművészibb alkotásává válik.

Ebbe a világba akarlak bevezetni téged. Figyeld az oldalt és tarts velem.

A változás hulláma (azaz: KÁOSZ és REND)

Szerző:

Amikor épp változunk, amikor benne vagyunk a változás hullámában, akkor általában nem látjuk, hogy hol is vagyunk a folyamatban, mi van éppen. Olyan, mintha egy szeles, nagyon hullámzó vízben lennél, ahol a hullámok folyamatosan az arcodba csapnak és nem látod azt sem, hogy honnan jösz, sem azt, hogy hová tartasz, a jelenlegi helyzeted pedig egy nagy káosz és valahogy el kéne kezdeni uralni a szituációt, különben megfulladsz.

Épp ezért jó, ha ismered, hogy a változás hulláma milyen állomásokból is áll valójában.

1. állomás: Meghozod a döntést az új életed mellett

Minden változás egy céllal/vízióval (szándékkal) és egy döntéssel (elköteleződéssel) kezdődik. Ez indítja be a változás folyamatát, kiárad belőled és elkezdődik a hullámzás.

(Pl. Eldöntöd, hogy magas önbecsülést akarsz.)

2. állomás: Elindulsz az úton, hogy azzá az emberré válj, aki készen áll a célja elérésére

A következő sok lépésben a szemed a célon tartod és célirányosan lépsz előre újra és újra kitartóan. Minden lépés után megnézed újra a célod, ha kell, javítasz kicsit a belső vagy külső dolgokon, rendezed kicsit a helyzetet, majd újra döntést hozol és lépsz.

Ami ki akar tisztulni, azt közben hagyod hadd jöjjön fel, kitisztul, elengeded, kicsit szabadabbnak érzed magad.

Ez megy egy ideig újra és újra, amíg formálódik az eredmény és te is csiszolódsz, fejlődsz belül, hogy azzá az emberré válj, aki már könnyedén be tudja fogadni (Tehát elérni) a célját.

Ezt az előre haladó állapotot a tudatosságod szintjétől függően sokféleképpen át lehet élni:

– lehet ez játékos, örömteli könnyed haladás

– lehet káoszos

– lehet rendeződős

– lehet szenvedős harcolós, küzdős

– lehet problémákkal teli kitartáspróbás

– lehet lendületes, szinkronisztikus szinte magától megvalósulós

– lehet játékos kihívásokkal és megoldásokkal teli

– lehet szárnyalós, nevetős

– lehet hisztis, egós

– tapasztalhatod, hogy minden melletted van és támogat téged

– tapasztalhatod azt is, hogy minden ellened van és minden vizsga és próba tétel és nehéz.

– stb.

Ami közös bennük: lépésről lépésre finomodsz és lépésről lépésre kerülsz közelebb a célodhoz és könnyebben vagy nehezebben, de ugrod meg a fejlesztő feladatokat, amiket magadnak adsz, hogy felfejlődj a célodig.

Ami még közös bennük, hogy azt érzed: a cél megvalósulás még kicsit odébb van. Még fejlődni, tenni kell, még nem vagy ott, de egyre közelebb vagy, haladsz.

(A példánál maradva: fejleszted az önbecsülésed, lépésről lépésre, napról-napra.)

3. állomás: Visszatekintés az útra

A világ ilyenkor emlékeztet téged arra, hogy honnan indultál, miben is akartál fejlődni. És ez általában úgy történik, hogy megtapasztalod azt a régebbi állapotot, mielőtt bármit is fejlődtél volna. Épp ezért gyakran ez olyan érzés, hogy semmit sem fejlődtél.

Itt kell nagyon résen lenni! Ne engedd, hogy elhidd, nem haladtál semmit. Ez csupán egy visszatekintés, hogy lásd, milyen messzire is jutottál. Segít neked összegezni és tudatosítani, hogy miben fejlődtél, mi mindent csinálsz máshogy, milyen új készségeid, képességeid, nézőpontjaid vannak.

Mindez segít tudatosodnod, illetve felkészít arra, hogy amit összegyűjtöttél, megfejlődtél, innentől kezdve tudatosan tudd alkalmazni.

(A példánál maradva: Már tök sokat fejlődött az önbecsülésed, amikor hirtelen olyan élmények jönnek, ahol újra megtapasztalod, milyen az alacsony önbecsülés. Ebből láthatod, hogy eljött egy nagyobb összegzés ideje. Megmutatkoznak a tanulságok és hogy esetleg még mire kell rágyúrnod.)

4. állomás: A végső vizsga, az „átkattanás”

Aztán egyszercsak bumm jön egy keményebb vizsga feladat. A végső vizsga!

Az utolsó lépés, ami mind közül talán a legnehezebb. Nehéz, mert itt az egész útról mindent össze kell szedned és a gyakorlatba ültetned. Ilyenkor azt érezheted, visszakerültél a pálya legelejére, az eddigi lépéseid semmit sem értek!

Erre készít fel téged a visszatekintés. A végső vizsgán ugyanis tudatosan kell alkalmaznod mindazt, amit megtanultál és kitartani. Mert ha itt fenn tudod tartani a célod és tovább menni, gyakorlatba ülteted mindazt, amit megtanultál: MEGVALÓSUL A CÉLOD!

Ezt vagy megcsinálod vagy tényleg visszakerülsz a kör elejére. Tőled függ!

(A példánál maradva: Jön egy nehezebben kezelhető ember/szituáció, ahol tudatosan kell magas önbecsülésben lenned és úgy lekezelni a szituációt. Itt mindent, amit eddig tanultál, fel kell használni.)

5. állomás: Vedd észre, hogy megújultál

Oké, kész, megvalósult. Vagy mégsem?

Ez a lépés általában nem ennyire egyszerű: előszöris a megvalósult célt észre kell venni! Tehát fel kell emelni a fejed és meglátni: amiért eddig dolgoztál, meg van! Megvan, tehát már nem kell dolgoznod érte. (Gyakran hozzászoktunk annyira a haladáshoz és hogy fejlődni akarunk, hogy nehéz leállni.)

És ami ennél a fázisnál a legérdekesebb: azért nehéz észrevenni egy megvalósult célt, mert már automatikusan működteted! (hiszen megvalósult, tehát beépült!)

Épp ezért ezt a felismerést sokszor olyan felismerések hozzák, hogy ami eddig jól működött, az most valahogy nem működik. Amit eddig szerettél, az most nagyon nem esik jól. Akikkel eddig barátkoztál, most idegesítenek. Amik eddig örömöt okoztak most kifejezetten irritálnak. Többet lehetsz itt hisztis, nyűgös, dühös, ideges és ez még inkább zavar, hiszen arra törekszel, hogy jól legyél. (Ez mellett még az összegzések segítik ezeket a rálátásokat, azért csináljuk olyan sokszor, hogy ne kelljen megvárnunk ezt a hisztis káoszos részt annyira.)

Miért? Mert te megváltoztál belül! Tehát készen állsz arra, hogy megérkezzenek a külső változások is.

Elértél egy belső célt, de a külvilágod/szokásaid/hozzáállásod az életedhez még nem változott! Még nem érted be saját magad.

Tehát itt jön egy nagyobb káosz! De csak addig, amíg észreveszed, hogy már belül más életet élsz, mint ami kívül van.

Ha ilyet tapasztalsz. tehát, hogy valami hirtelen egyáltalán sehogysem jó, akkor ácsi! Történt valamilyen változás! Elértél valamit és ezt először tisztán kell látni. Magad először tisztán kell látnod!

Ez a felismerés egy villám erejével képes lecsapni és a nagy változásoknál képes borítani mindent! És hirtelen egy egész szintet ugrasz és ott vagy tudatosan is az új életed kapujában.

(A példánál maradva: Magas az önértékelésed. Ezáltal minden más ember, akinek alacsony körülötted, idegesít, mert tükröt mutat neked. Fáj, hogy nekik miért nem magas. Nagyon idegesít az is, amikor valaki rombolni akarja az önbecsülésedet. Illetve idegesít az életedben minden olyan dolog, ami a régebbi alacsonyabb önbecsülésedből következett. Ezáltal egyre inkább rombolod le a régit, engeded el azokat a dolgokat és embereket, akikkel csak az alacsony önbecsülésed volt a kapcsolódási pont és innentől értéktelenné vált a számodra.)

6. állomás: Megérkezik a kívül is az új világod

(A példánál maradva: A magasabb önbecsülésedhez híven elkezdesz kívül is máshogy csinálni dolgokat. Nem csak apróságokban más, hanem gyökeresen. Egy olyan élet alakul ki, ami már a magasabb önbecsülésedre épül, ami akár teljesen másmilyen is lehet. Itt már képesek belépni például új emberek, akik már az új énedhez kapcsolódnak, stb.)

Hurrá, ezért dolgoztál! Viszont ez a lépés lehet az egyik legrémisztőbb mind közül. Ugyanis itt történik az, hogy a külső világod is igazodik a belső világodhoz. Beéred önmagad, ami látható, kívül is tapasztalható változásokat hoz. És ez, mivel új, valószínűleg komfortzóna tágítást igényel.

És itt egy fontos döntés előtt állsz:

-> Megijedsz, kihátrálsz, visszafordulsz és visszaépíted a régi életedet, mert az kényelmesebb és elmenekülsz.

-> Benne maradsz a káoszban és egyre rosszabbul érzed magad (ez lehúzó spirálba visz át és előbb-utóbb szintén visszaépíted a régit, mert nem tudod merre van az előre)

-> Kialakítod az új életedhez illő új szokásokat, új hozzáállásokat, új kapcsolódásokat, stb. És mindent olyanná alakítasz, ahol az új személyiségeddel is egy emelkedett, örömteli, szeretettel telibb állapotban tudsz lenni!

Az első kettőt hagyjuk, mert nem ezért vagy itt!

A harmadikhoz ami kell:

-> Lásd tisztán a helyzetet, hogy miben változtál.

-> A megváltozott énedből már sokkal inkább fogod látni, hogy pontosan mit hogyan akarsz, mire vágsz. Ezek szerint határozd meg, hogy merre tovább.

-> Ezekhez igazítva alakítsd ki az új hozzáállásodat, szokásaidat, amik tovább emelnek.

-> Fedezd fel az új világod.

Ilyenkor teljesen új vagy a világodban, szóval teljesen okés, hogy gyerek cipőben érzed magad, hogy olyan, mintha a járást gyakorolnád, hogy azt érzed nem tudsz semmit, nem értesz semmit, stb.

Épp újjászülettél és egy új életben vagy, új emberekkel, új képességekkel, új tulajdonságokkal, egy tágabb, ismeretlen világban.

Ilyenkor tényleg ez van! Amit eddig tudtál és értettél az ezen az új körön már nem működik! Épp ezért kell elengedni teljesen a régi mindent (leginkább a belső dolgokat: mintákat, mi jó – mi nem jó, mit szeretsz – mit nem szeretsz, hogyan állsz hozzá dolgokhoz, mit hogyan kell csinálni, véleményedet a dolgokról, korábbi ítéleteket, stb.)

Ilyenkor az segít, ha azt játszod, hogy egy idegen lényként hirtelen itt termettél ebben a testben. A tested emlékei megvannak, de azok nem a te emlékeid, mert te teljesen új vagy itt, számodra ismeretlen ez a világ, fogalmad sincs mi hogyan működik, nem tudod mi az, hogy szabadság, szerelem, szeretet, kapcsolódás, és semmi mást sem. Az, aki melletted van, akkor látod először, önmagad a tükörben akkor látod először. Nem tudod milyen ételeket szeretsz, hová szeretsz utazni, mit szeretsz a szabadidődben csinálni, mi pihentet, emel, tölt és mi szívja az energiádat. Semmit sem tudsz ezen az új szinten! És itt indul a felfedezés és egy új haladás a célok felé.

Ez hozza el a káoszból az ÚJ RENDED!

És erre tudsz egy új külső világot is felépíteni úgy, ahogy új énedhez leginkább illik.

Attól függően, hogy mekkora változást tűztél ki célnak, ez a folyamat megtörténhet akár pár nap alatt, de évekig is eltarthat. Ha lépésről lépésre haladsz, akkor meglesz ez a folyamat, ha radikálisabban belecsapsz a lecsóba, akkor akár párhuzamosan is történhet mindez. Illetve, ez körbe-körbe tud menni, folyamatosan, ahogy mész előre, ismételve a folyamatot.

De reményeim szerint, most már sokkal jobban érted, hogy amikor azt érzed, káoszban vagy, az nem feltétlenül egy rossz, kerülendő dolog, mert abból, ha a régi rended ledől, meg tud születni az az új élet, amire annyira vágysz.

Minden káosz ezáltal lehetőség arra, hogy jobban kiteljesítsd önmagad és csodálatosabbá váljon az életed.

 

U.i.: hogy az ilyen dolgokon ne egyedül kelljen végig menned, csatlakozz a dobozosok csapatához. Részletek itt.

Miért és hogyan alakíts ki új (jó) szokásokat?

Szerző:

Miért nehéz új szokásokat kialakítani?

Vagy elhagyni a régi, lehúzó szokásokat?

 

A Szűz csillagkép segít megértenünk a szokásaink valódi viselkedését.

A Nap most a Szűz jövőbe lépő lábánál halad együtt a Marssal és a Merkúrral. A múltból ellépő lábnál elhagyhattunk olyan dolgokat, amik hátráltatnak, amik már csak a múlthoz tartoznak. Az elmúlt időszakban elléphettünk ezáltal a múlttól és most pedig a jövő felé lépünk.

A Szűz a belső rendezés és az aratás művésze. A Szűz mindig a hétköznapi életünkről szól leginkább, tehát azzal, hogy akik vagyunk, ahogy élünk, az milyen világot és milyen eredményeket teremt. Erre tudunk jobban rálátni, megérteni és rendezni.

És mikor már látjuk, hogy mik azok a szokásaink (akár mentális, érzelmi, vagy fizikai – cselekvési, esetleg kommunikációs, stb.), akkor azokat el tudjuk hagyni.

A Szűz „szokásai” azok, amik függetlenül, hogy mit csinálunk, hogy dolgozunk, pihenünk, otthon vagyunk, vagy nyaralunk, azokat működtetjük. Mert annyira az alapvető részeinket képezik. Olyan részeket, amik mindig ott vannak velünk, bennünk, ezáltal folyamatosan működnek.

Ezek a szokások először a tudatalattinkban lévő régi mintáink és sebeink következményei. Ekkor működünk „robotpilóta” üzemmódban, amikor tudtunkon és döntéseinken kívül ezek a tudatalatti programok teremtik az életünket. És amikor ezeket sikerül leleplezni, akkor már meg tudjuk őket változtatni, átírni.

Na de biztos tapasztaltad már, hogy ez általában nem egy csettintésre működik.

Akármilyen új dolgot is próbálsz elérni (új gondolatokat, új érzéseket, új reakciókat, új tetteket, stb), ahhoz más szokások kellenek. Tehát valójában minden változásnál, belső munkánál új szokásokat alakítasz ki önmagadban. Olyan parancsokat programozol ilyenkor magadba, hogy a régi reakciók helyett valahogy másként csináld, amivel a tudatosan egy szebb jövőt teremtesz magadnak.

Sokan azt hiszik, új szokásokat felvenni és ezáltal változni nehéz.

Sokan azt hiszik, hogy vannak olyan szokások, amiknek a kialakítása nehezebb, mint más szokásoké.

Sokan azt hiszik, hogy nehéz elhagyni régi szokásainkat vagy hogy nem is lehetséges.

 

1. Ne leépíteni akarj valamit, hanem egy újat felépíteni

Az első dolog, ami mindenképp megkönnyíti a dolgod, hogy sose egy régi szokás leépítésén dolgozz.

Helyette mindig egy újjal akard felcserélni azt. Így sokkal könnyebb.

És ez azért is hatékonyabb, mivel figyelmed át tudod rakni arra az új szokásra, így nem probléma tudatban munkálkodsz (nem a problémára figyelsz, nem a problémád erősíted), hanem céltudatosságban (ezáltal az új életed teremted).

Ez akkor működik igazán, ha az az új szokás egy olyan dolog, ami alapból kizárja a régit.

Tehát, ha az újat működteted, akkor az egy teljesen más érzést, más környezeted ad, ahol esélye sincs bekúszni a réginek. Ezért fontos, hogy mindig tudd, hogy mit akarsz a régi helyett, tehát mi az az új dolog, amin dolgozol, ami felé napról napra, rendszeresen lépdelsz.

Ha például alacsony az önszereteted, vagy az önértékelésed, akkor nem visz előre, ha a szeretet hiányt akarod leépíteni, a szeretet hiány ellen küzdesz, vagy folyamatosan azon dolgozol, hogy emeld az önszeretet és önértékelés szintedet. (Amikor „emelni akarod” ezeket, akkor az mögött is sokszor a hiány a motiváció, hiszen akinek már van elég, az nem feltétlen akarja annyira emelni azt.)

Ez helyett például sokkal előrevivőbb, ha azt az állapotot erősítjük magunkban, hogy „Magas az önértékelésem és önbizalmam.” Nem majd, nem akarok dolgozni érte, hanem az van már itt és most, már elértem. És ez az állapot, amikor így érzed magad, automatikusan kizárja az alacsony önszeretet és önértékelés érzését és állapotát, mert vagy az egyikben, vagy a másikban vagy benne.

 

2. Az elején minden új hazugságnak tűnik, mindig!

Amikor eldöntötted ezt a pozitív állapotot, akkor el kell kezdeni törekedni arra, hogy ezt megéld minél többször. Ebben segítenek a megerősítő mondatok, vizualizációk is, de az is, ha bármit csinálsz, azt már ebben az új állapotban csinálod. Kicsit olyan, mintha egész nap azt játszanád, hogy már ebben az új állapotban létezel és ez van, rendelkezel vele, ez vagy te.

Az egód ilyenkor elkezd elbizonytalanítani, ellenállásokat kelt, elkedvetlenít, összezavarja a céljaidat, kétségeket rak eléd, akadályokat, esetleg külső fura szituációkat, vagy fura testérzeteket.

Az egód ilyenkor be akarja bizonyítani, hogy ez az új állapot nem hozzád tartozik, nem te vagy és ez az egész csak egy hazugság.

Ezt az állapotot egy dolog eredményezi csak: a tudatalattidban még a régi szokások vannak és az új állapot még csak a tudatos énedben van jelen. Ezért eleinte „összeakad” a kettő. Ezért tűnik hazugságnak, mivel minden új „hazugság” eleinte, hiszen az még nincs beépülve a tudatalattiba.

Ilyenkor nem hazudsz, csak egy új dolgot teremtesz!

Idő kell, amíg ez az új dolog a tudatalattiban is szokássá válik és beépül az alap programodba, hogy már ne okozzon semmilyen ellenállást.

Mert valójában az nem okoz semmilyen ellenállást, ami be van épülve, ami már a szokásod, amit megszoktál, hogy működteted, hogy ott van. És ehhez gyakorlat, kitartás, folyamatos ismétlés, önmagad emlékeztetése, célirányos gondolkodás és cselekvés kell.

 

3. A régi kitisztul, az életed elkezd változni, jön az elbizonytalanító transzmutáció

Ami még a 2. ponttal párhuzamosan elkezd történni, hogy minél inkább fenntartod az új állapotot, minden, ami a régi programokra épül, elkezd kitisztulni, elengedődni.

Ez további őrületeket tud eredményezni, ugyanis erre az új állapotra át kell állni az egész testednek, a gondolkodásodnak, az érzéseidnek és a cselekedeteidnek is. Ez miatt először kicsit káoszos helyzetek adódhatnak, amikor borulnak, tisztulnak ki a régi programokhoz tartozó lenyomatok.

Ezeket érezheted úgy, hogy nem történt változás. Érezheted úgy, hogy ugyanaz ismétlődik továbbra is. Vagy akár azt, hogy hiába változtattál, nincs eredménye, mert a külvilágban sem történt még változás.

Itt is még kitartás kell, ugyanis az új programok, szokások fenntartásával és az önmagadba fektetett bizalommal, hittel ezek pár hét alatt kitisztulnak és mivel már elkezd beépülni a tudatalattiba az új, kívül is elkezdenek változni a dolgok és egyre természetesebbé válik az új állapot.

Adj magadnak időt, bizalmat, türelmet és engedd meg magadnak, hogy minden szinten átalakulhass ebbe az új állapotba, ahogy élni akarsz.

Ugyanis változás, transzmutáció nélkül, a régi dolgok kitisztulása nélkül nem léphet be az életedben 100%-ban az új.

 

4. A szokások kialakításának a szokása

Sokan azt hisszük, azért nem tudunk változtatni, vagy új szokásokat felvenni, mert mélyek a sebek, mélyek a régi programok.

Az, ha azt hisszük valamilyen szokást nehezebb felvenni, mint egy másikat, valóban nehezítheti a folyamatot. De pusztán csak azért, mert azt hisszük, hogy ez így van.

Valójában egy szokás felvétele mindig nehézkes tud lenni, amíg ki nem alakítod magadban azt a szokást, hogy folyamatosan és rendszeresen új szokásokat veszel fel, mert akkor már ez is természetessé válik.

Ezért az egyik legfontosabb, hogy ki kell alakítani az új szokások felvételének a szokását. Mert így bármilyen új szokást fel tudsz könnyedén venni.

Ezt nyugodtan letesztelheted magadon és megtapasztalhatod, hogy pusztán ennek a szokásnak a hiánya mennyire megnehezíti számodra a változást. Próbáld ki, hogy 1 hétig minden nap húzol egy papírlapra egy vonalat.

Ez nem bonyolult feladat, nem kell hozzá semmilyen mentális, sem fizikai erőbefektetés, egyáltalán nem nehéz napi feladat. Viszont az, hogy egy hosszabb ideig minden nap meg kell ezt csinálni, már rögtön meg is mutatja neked, hogy hol állsz a szokások kialakításának a szokásával.

Ez sok embernek, aki nem szokott hozzá, hogy új szokásokat vegyen fel, kihívást okoz. Pár nap után elfelejtjük, vagy unalmassá, értéktelenné, feleslegessé válik ez a feladat. Elvesztjük a lelkesedést, vagy közbe jönnek dolgok.

Új szokások kialakítása soha nem azért nem sikerül, mert nincs rá időd! Ez is csak ennek az egó elbizonytalanító mechanizmusnak az egyik megnyilvánulása.

Ebből láthatod, hogy a legtöbb erő nem is egy program átírásához, vagy egy seb begyógyításához kell, hanem pusztán ahhoz, hogy ez az új szokás kialakuljon benned.

Magához a rendszerességhez, kitartáshoz van szükségünk a legtöbb önfegyelmünkre, függetlenül a kifejlesztendő szokás nehézségétől.

Ezt gyakorlattal, új szokások gyakorlásával erősítheted magadban.

Minden egyes új szokás bevezetésével növekszik a mentális erőnléted és egyre inkább tudod uralni az egód, az érzelmeid, önmagad. Ezáltal nagyon sokat növekszik az érzelmi és mentális önfegyelmed, ami az életed tudatos és csodálatos megélésének egyik kulcsa.

Márpedig minden tartós változás csak új, előre vivő szokások kialakításával lehetséges.

 

5. Ne csak akkor akarj új szokást kialakítani, amikor már nagyon fáj a régi – nem kell, hogy szenvedj!

Mindezek fényében ezért leggyakrabban akkor akarunk változni és változtatni, amikor már muszáj, amikor van valamilyen külső körülmény, ami rákényszerít.

De ez a nehezebb út!

A kellő gyakorlattal, önfegyelemmel, a szokások kialakításának szokásával ezek a kényszerítő körülmények kihagyhatók és már nem kell megvárni, hogy nagyon fájjon.

Ezért azt gondolom, hogy az önismeret nem csak a szenvedők eszköze. Tehát nem csak akkor kell és érdemes foglalkozni új szokások kialakításával és a változással, amikor már nagyon fáj valami.

Egyszerűen megszoktuk, hogy a kemény dolgokból tanulunk, de mindig vannak előtte kisebb leckék is. Ha már azokat észrevesszük és már ott erőt veszünk magunkon és használjuk mindezt, felvesszük az új szokásokat, elkerülhetők a nehezebb leckék. Egyszerűen nem lesz rájuk szükség.

Ehhez pedig az kell, hogy egyre fontosabbá váljunk önmagunk számára és egyre fontosabbá váljanak számunkra a saját céljaink.

Ha csak akkor változtatunk, amikor fáj, akkor azzal szükségünk van a problémákra a változáshoz. Ez is csak egy szokás, miszerint probléma kell a változáshoz. És ha a változás hívei vagyunk, akkor problémákat is teremtünk magunknak ezzel a szokással.

Viszont, ha már nem a problémáink a változást beindító tényezők, hanem az akaratunk, a céljaink, a vágyaink, akkor már nem lesz a változáshoz szükségünk problémákra. Nem lesznek külső ráerőltető tényezők és ezáltal nem kell „szenvedni” a változáshoz sem.

Ebben segít sokat a céltudatosság fejlesztése, hogy a valódi vágyaid és a szíved motiváljanak, ne pedig a problémák és a nehézségek. Így is – úgyis lehet változni, de te döntöd el, hogy melyik szokás szerint akarsz élni. (Ez a különbség, ha a félelem, a problémák motiválnak, vagy a szeretet és a valódi céljaid.)

Ezekkel sokkal problémamentesebb, céltudatosabb, pozitívabb élet alakítható ki!

Ebből is láthatod, hogy az új szokások kialakításához, ezáltal egy új élet éléséhez időre, apró és rendszeres lépésekre van szükség, hogy az új szemléletek, új érzések, új belső és külső szokások beépüljenek a tudatalattidba és automatikussá, könnyűvé, természetessé váljanak a számodra. ÉS mindez természetesen új eredményeket hozzon létre a külvilágodban is.

Változni lehetséges, viszont a tudatalattidban lévő programokat csak rendszerességgel tudod átalakítani. És ez hozza a valódi eredményeket, és ezt aratja le a Szűz is

„Nagyon akarom, csak most nincs rá pénzem…”

Szerző:

„Nincs pénzem.”

Ez az egyik legegyszerűbb, legegyértelműbb mégis a legkorlátozóbb gondolatunk. És mégis, ez is csak egy gondolat.

És én abban hiszek, hogy ahhoz, hogy egy probléma megoldódjon, először mindig a gondolatot, a mögöttes hozzáállást, az ehhez kapcsolódó érzéseket kell megváltoztatni. Ezután jöhetnek az új gondolatokhoz, új érzéseinkhez illő tettek.

Meg akarod oldani azt, hogy „nincs pénzed”?

Csak akkor olvass tovább, ha igen! Mivel itt hasznos, gyakorlatba ültethető és működő lépéseket találsz.

Szóval, ha te még mindig szenvedni akarsz és kifogásként akarod használni azt, hogy „nincs pénzem” azért, hogy az önsajnálatodban maradhass, mert így kényelmesebb, akkor kérlek ne olvass tovább!

Mert ez csak azoknak való, akik valóban akarják a változást!

Ha úgy döntesz, hogy akarsz pénzt, akarsz változást, akarsz egy bőségesebb életet, akkor olvasd végig és ültesd a gyakorlatba. Én hiszem, hogy könnyen megy ez neked is!

Én hiszem, hogy minden külső eredmény valamilyen belső munka, belső változás eredménye. Épp ezért itt ezekre a belső lépésekre fókuszálunk, mert így tudod sikerre vinni a cselekvéseidet.

Nézzük lépésenként:

  1. Probléma helyett fókuszálj a célra: „Van pénzem”.

Ugyanis ahhoz, hogy megoldj egy problémát, először máshogy kell gondolkodnod róla.

Ezt az szokta megnehezíteni, hogy a tapasztalat eleinte mást mutat. Tehát a fizikai világban mondjuk üres a pénztárcád és ennek teljesen természetes következménye az a gondolat, hogy „nincs pénzem”. De gyakran használod biztos úgy is, hogy ha nem tudsz valamit megvenni: „Most éppen erre nincs pénzem.” (És ezzel le is mondasz az adott dologról, milyen kár. Mindenképpen olvasd végig ezt a cikket!)

Ezért a legelső dolog, amit tudsz tenni, hogy ez változzon, kezdj el máshogy gondolkodni ugyanarról a helyzetről. Fogalmazd át a gondolataidat valami építőbbre, haladóbbra, fejlesztőbbre. Tehát: kezdd el azt teremteni a gondolataiddal, amit tapasztalni akarsz. És ehhez az kell, hogy elkülönítsd a gondolatot a tapasztalattól, az aktuális helyzettől. (Könnyen beláthatod, hogy tényleg nem ugyanaz a kettő.)

Például az, hogy üres a pénztárcád jelentheti azt is, hogy csak kézpénzed nincs, közben meg a bankszámládon van egy rakás pénzed. De ha még ott sincs, akkor is biztosan vannak elszórva apróid a lakásban, a zsebeidben, stb. Szóval könnyű racionálisan bebizonyítani magadnak, hogy az, hogy „nincs pénzem” az kifejezetten hazugság is. Mert általában nincs olyan, hogy tényleg semmi sincs, még valami kicsi sem.

Ezért állítsd át a gondolkodásod arra, hogy „van pénzem”. Mert biztos, hogy valamennyi van!

És onnantól kezdve, hogy arra figyelsz, hogy „van pénzed”, így ebbe fektetsz energiát, ezért ezt növeszted és ezáltal egyre inkább lesz a jövőben is. (Ráadásul még sokkal jobban fogod élvezni is, hogy van.)

Amíg mindig azt gondolod és mindenkinek azt mondod, hogy „nincs pénzem”, addig ne is számíts arra, hogy ez megváltozik. Mert tök mindegy, hogy mennyi pénzed van, úgyis a szegénységet fogod belőle érezni és az a bizonyos pohár mindig félig üres lesz. Mert bizony lehet sok pénzzel is szegénységben élni! Amikor hiába van pénzed, mindig olyan helyzetekbe futsz bele, hogy bebizonyosodik, még az sem elég. Ezáltal sok pénzzel is érezhetedet a nyomort, a korlátokat, hogy nem tudod megvenni magadnak, amit akarsz és ami boldoggá tesz téged.

(Nemrég épp napoztam egy strandon és egy szuper yachttal kötöttek ki mellém. Sajnos elég hangosan beszélgettek ott mellettünk, ezért akaratlanul is meghallottam, hogy pénzügyi gondjaik vannak. Épp ugyanúgy érzi magát az az illető, mint az az ember, aki minimálbért keres és az nem elég neki. Szóval igen, hiába van több pénze, abból ugyanazt a szegénységet tapasztalja és érzi. Nem a pénz mennyiségétől függ, hanem a belső gondolkodástól! Gazdagon is lehet valaki szegény! Fura lehet ez így elsőre, de igaz.)

Állítsd át a gondolkodásod arra, hogy „van pénzem” és erről is beszélj, legalább 3 hónapig és akkor biztosan sokkal inkább bőségben fogod magad érezni. (És innentől már csak következetes kis lépések kellenek ahhoz, hogy ez kint is megvalósuljon és gazdagsággá váljon. De érzésre már így is sokkal jobb és nagyobb boldogságot hoz!)

Mert az, hogy szegénynek vagy gazdagnak érzed magad, nem attól függ, hogy mennyi pénzed van! Ez a szemléletmód váltás egyszerűen kell hozzá!

Használd például ezeket a gondolatokat:

„Van pénzem.”

„A pénz van és mindenhol jelen van.”

„Egyre több és több pénzem van és ezt élvezem.”

 

Ha pedig beleütközöl egy problémába, ahol kell pénz, ott se engedd meg magadnak azt a gondolatot, hogy „nincs”. Hanem csak fogadd el, hogy oké, most ez a helyzet, kell teremtenem pénzt. És helyezd át a figyelmedet a „nincs-ről” a megoldásra, vagy a célra. (Lentebb leírom ezt bővebben.)

Ezáltal gyorsan, sokat fejlődik a pénzteremtő képességed is.

 

  1. A pozitív, „van” központú gondolkodásmódhoz pozitív, felemelő érzéseket társíts.

Figyeld meg magadban, hogy mit érzel egyáltalán, ha a pénzre gondolsz.

A hátad közepére sem kívánod? Haragszol rá, mert nincs? Semmi kedved sincs vele foglalkozni, egy nyűg? Gyűlölöd? Kerülöd? Utálsz róla beszélni? Szégyent érzel vele kapcsolatban vagy bűntudatot?

Ezeket a lehúzó, negatív érzéseket mindenképpen rendezned kell! Mert ha a pénzzel kapcsolatban például undort érzel, akkor a tudatalattid automatikusan szabadulni fog minden pénztől, ami befolyik.

Ezeket a negatív érzéseket írd ki magadból, tedd ki, engedd el.

És kezdj el egy pozitív, emelő érzelmi viszonyt kialakítani a pénzzel: „Szeretlek pénz, jó, hogy itt vagy.”

Az érzéseidre hatással tudsz lenni, szóval gyakorold. Akarj pozitív érzéseket társítani a pénzhez és ahogy bejön valamilyen lehúzó érzés azt cseréld ki valami pozitívra.

Örülj neki, szeresd, légy hálás érte!

Ebben segít az is, ha megnézed, hogy a múltban milyen tapasztalataid voltak a pénzzel, a szüleid mi mindent tanítottak neked a pénzről, a gazdagokról. Tehát, hogy milyen minták, milyen tapasztalatok, milyen érzelmi lenyomatok vannak benned, amik gátolják a pénzáramlásod.

Ezt csak kezd el, aztán egyre tisztábbá válik az egész.

Szóval vegyél elő egy papírt, gondold végig a mintáidat és a tapasztalataidat, a saját érzéseidet és írj ki mindent, amit találsz.

Majd válassz egy pozitívabb beállítottságot, pozitív gondolatokat, pozitívabb érzelmeket.

Fordítsd át őket a gondolataid és az érzelmeid szintjén.

Szóval mi minden van benned a pénzzel kapcsolatban?

Pl: a könnyen jött pénz könnyen megy, a pénz a szükséges rossz, „acch nincs kedvem cashflowt írni, utálom”, a pénz égeti zsebem, …

Gondold végig, szedj össze minél többet és kezdd el beprogramozni magadban (pl megerősítő mondatokkal) ezeknek a pozitív ellentettjét és itasd át ezeket szeretettel, örömmel, hálával.

(Ha kell segítség, kérj bátran.)

 

  1. Cselekedj pozitívan!

Mindig, amikor a pénzről gondolkodsz, használd a fenti pozitívabb és bőségtelibb beállítottságot.

És amikor menedzseled a pénzed, akkor is a szeretet és a hála járjon át a „nincs kedvem” és a „nyűg vagy” helyett. Szeretve foglalkozz a saját pénzeddel.

De ez nem jelent egyben se fösvénységet, se kapzsiságot, se ragaszkodást a pénzhez. Ugye? Gondolj csak bele: ha pl. ragaszkodsz a pénzhez, akkor az is azért van, mert azt gondolod, meg kell tartanod, mert „nincs több”. Szóval már megint a „nincs”-nél járunk.

Szóval akkor, hogy állj hozzá, amikor mondjuk kifizetsz valamit?

Ezt is szeretettel, játszd azt, hogy éppen adakozol, mert egy milliárdos vagy. Egy milliárdos, aki boldog is a pénzétől, vajon hogyan fizeti ki a számláit? Milyen hozzáállással, milyen érzésekkel? Te is tegyél így. (Ez nem azt jelenti, hogy szórni kell a pénzt, mert egy milliárdos is meggondolja, hogy mit akar éppen megvenni és semmit nem vesz meg feleslegesen, csakis önszeretetből, mert örömét leli benne, és céltudatosan, magas pénzügyi intelligenciával használja fel!)

Ha veszel valamit, akkor legyen benne az önszereteted is! Tehát azért vegyél dolgokat, mert szereted magad és az a valami neked jó! Ha csak a rezsit fizeted ki, az is neked jó, érezd közben a szeretetet, a hálát és adakozz abban a cégben dolgozó embereknek pénzt, hogy ezt ők is átélhessék.

Gazdagodj, hogy gazdagabbá tehesd a világot. Ez egy szép, emelő kör, ráadásul egyre jobb és jobb emberré is tesz téged és a világod is szebb lesz általa.

 

  1. Cselekedj céltudatosan!

Mit tegyél, amikor valamit akarsz, de nincs hozzá elég pénzed?

Rendezd az előző lépéseket, majd nézd meg, hogy mennyi pénzre van szükséged hozzá. Ne törődj bele abba, hogy „nincs pénzed”, hiszen van! Szóval maximum csak idő kell, amíg az ide is ér hozzád, amíg megteremted, mert még valahol máshol van, de van!

Ilyenkor tűzd ki egyértelműen a célod, mondjuk, hogy meg akarsz venni egy tréninget, ami 100 000 Ft. Tök jó, akkor ez a cél!

Ezután hozd meg a döntést:

„Úgy döntöttem, megveszem a tréninget! Úgy döntöttem, van rá 100 000 Ft-om, mert megteremtem! Megcsinálom 1 hónapon belül!”

Fontos, hogy ehhez a döntéshez köteleződj el! Állj mögé teljes vállszélességgel, hogy igen, te ezt akarod! AKAROD és ÍGY VAN!

Aztán ott rögtön tedd meg az első lépést!

Például: Regisztrálj be arra a tréningre, válassz átutalásos fizetést és ezáltal van időd megteremteni rá a pénzt.

Majd haladj lépésről lépésre, mindig lépd meg a következő lépést.

Csinálj akciótervet, ötletelj, hogy hogyan tudod ezt megoldani és tedd is őket meg!

És közben legyél nyitott az új, jobb ötletekre, lehetőségekre. Mert általában úgy szokott ez összejönni, ahogyan az elején még nem is számítottál rá. (És tényleg, mindig meg lehet valahogy oldani!)

(És ne engedj annak a gondolatnak, hogy „nincs”, vagy hogy neked ez „nem megy”. Figyelj végig a bőséghozzáállásra: „VAN!” Még véltelenül se add fel menet közben!)

Ami a legjobb ebben az egészben, hogy még úgyis működik, ha a döntésedkor fogalmad sincs, honnan jön össze neked ez az összeg! És akkor is működik, ha csak most kezded ezt használni! Miért? Mert ez a teremtő erő mindannyiunk természetes része, de ez már más téma, most nem kell ezt még értened sem, csak használd, mert működik.

A kedvenc ilyen esetem az volt, hogy nekem is hirtelen, 8 napon belül kellett egy tréningre plusz pénz. Ugyanígy kitűztem a célt, kimutattam az elköteleződésem azzal, hogy beregisztráltam a tréningre, és fogalmam sem volt, hogy hogyan fog ez megvalósulni. Ezért nyitva hagytam az elmém, folyamatosan a célomra figyeltem, ismételgettem a döntésem, pozitívan álltam hozzá, és tudtam, hogy sikerülni fog, hogy megcsinálom.

És pár napon belül, az akkori munkahelyemen, teljesen váratlanul kaptam bónuszt. És szinte forintra annyit, amennyire szükségem volt ehhez a tréninghez.

Nagyon megörültem neki és ott teljesen biztossá vált számomra, hogy ez a módszer működik és bármikor, bármire tudom használni, amit csak meg akarok teremteni. Úgyhogy azóta is sűrűn gyakorlom, használom, mindenre. Már észrevétlen szokássá vált épp ezért erősödött a hitem, az önbizalmam, az erőm, stb.

Ez egy szuper és könnyen használható teremtő játék. Használd az összes lépést és alakítsd ki a saját bőséged!

Vedd meg magadnak, amit meg akarsz! És többé ne legyen kifogás az, hogy „nincs pénzem”, mert most már tudod, hogy hogyan tudod ezt teremtően átírni magadban.

Ha ezek után valamire nem sikerül megteremtened a pénzt, akkor azt valójában nem akartad eléggé, ezért nem tettél meg minden lépést, ami kell hozzá és csak felelősséget hárítasz rá! Szóval ezt inkább hagyd abba és csinálj helyette magadnak inkább több pénzt.

Én tudom, hogy neked is megy!

Én tudom, hogy „van pénzed”!

Csak csináld végig ezeket a lépéseket és ha valahol elakadsz, kérj segítséget és beszéljük meg!

Sok sikert és sok pénzt kívánok neked!

Szeretettel,

Klári

U.i: a pénzről is beszélek részletesebben a 30 napos Első lépéseid az életfeladatod felé sorozatban, melynek az első 5 része ingyenesen elérhető. Regisztrálj itt.

Milyenek a pénzügyeid? – Asztrológia önismereti megközelítéssel: A Bika csillagkép

Szerző:

Nem fogok jósolni, jövendőt mondani, nincs semmi hókuszpókusz. Az asztrológia tudományának és az önismeretnek az ötvözésével igyekszem segíteni a fejlődésed. A csillagképekhez különböző minőségek tartoznak, ezeket nézzük át. Ezúttal a motivációt nézzük meg a Kos csillagképen keresztül!

Nézzük folyamatában. A Kos csillagképnél az Isten felé törekedve, fel az égbe, kitűzve célunkat, beállítva akaratunkat, hozzáállásunkat, lelkesen motiváltan elindultunk. Elkezdtük nem csak mentálisan a teremtést, de a fizikai szinten is megtettük az első lépést.

A Kos bár igyekszik nagyban gondolkodni, nagy célt kitűzni, mivel ő az első lépcső, így nem sok mindent tud (hisz csak a régiről van tudása) és így rengeteg mindent nem is ért. Csak elindul, fogalma sincs, hogy hogyan. Csak azt tudja: Akarom!

A Kos csillagkép végénél jön a következő stáció, a Bika csillagkép.
 
Amit a Kosban elindítottunk, azt itt gondozzuk, műveljük, hogy termékennyé váljon számunkra. Itt tesszük bele az energiát, fektetjük bele a pénzt, az időt és tesszük-tesszük amit tenni kell.
A Bika csillagképet a kert gondozásához lehet hasonlítani. A Kos elülteti a magokat (a kezdetben benne van az egész), aztán a Bika elkezdi termővé varázsolni a földet. Öntözi, gyomlálja, és mindent magad a növényeknek ahhoz, hogy növekedni, fejlődni tudjanak. Tehát a teremtés megvalósulhasson az anyagi világban.
 
De először a növények még csak a földben vannak, még nem is látszanak. Aztán kibújnak, kitörnek a föld alól (ez is Kos szimbolika még).
 
És itt még mindig nem terem semmit a növény, ez még bőven az út eleje. Így rengeteg energiát rak bele a földműves úgy, hogy végig tudja, csak később lesz belőle haszna. De attól még itt is mindent megtesz, hisz ezek a lépések mind teljes mértékben befolyásolják, hogy a későbbiekben mennyit tud majd aratni.
 
A Bika stációja így kissé monoton lehet. De mint más helyzetekben, itt is az ember dönti el, hogy ezt milyen hozzáállással éli meg.
 
Ez az anyagba öntés időszaka. Amit a Kos kitalált és elindított, a Bika megvalósítja, megformálja, formába önti, élettel tölti fel. Tehát beleteszi az energiát, cselekszik, és a legjobb esetben ezt örömmel, a vágyait teljesítve, megélve, szeretetben teszi ezt.
(Csak nagyon alacsony szinten lusta a Bika. A lustaság, amikor az embernek “nincs kedve” energiát fektetni a teremtésébe, az egy hátráltató belső hozzáállás, a tudatosság hiánya, esetleg egy nem motiváló cél, vagy épp a céltalanság eredménye. Tehát ha valami “rosszul” van elkezdve, azt nem is tudjuk olyan gondosan növeszteni.)
 
Minden gondolatunkkal, érzésünkkel, tettünkkel táplálunk valamit! Nincs olyan, hogy nem! A kérdés, hogy az adott pillanatban mit táplálsz? Mit növesztesz? A félelmeidet? A problémáidat? Vagy egy olyan életet, ami boldoggá tesz?
A Bika ennek a tudatosítására és a tudatos táplálásra tanít, amikor szeretettel táplálod a valódi szívbéli vágyaidat.
 
A csillagképet nézve a Nap először a Bika testén halad át. Így itt a cselekvés hozza a termékenységet. Maga a termékenység is anyagi jellegű lehet.
 
A Teste felett van a Pleiádok csillaghalmaz (vagy másnéven Fiastyúk), ami az Istenek Szerelmi Fészke. Itt tudnak ők találkozni (a bolygók útjai itt metszik egymást), ezáltal együtt tudnak dolgozni és így termékennyé tudják tenni egymást. Ezáltal ez az ég legtermékenyebb pontja. Tehát itt minden erő adott ahhoz, hogy a fizikai szinten bármit létre lehessen hozni.
(A szexuális energia átformálása történik itt, ezt fektetik bele a megvalósításba. És ez hozza a valódi anyagi eredményeket, amik örömmel töltenek el.)
 
A bolygók egyébként a cselekvő archetípusok. Ők adják a mozgási energiát. MOZGÁSI, tehát CSELEKVŐ energiát. Itt a fizikai mozgás, a fizikai cselekvés hozza a termékenységet. Nem elég itt csak gondolkodni, meditálni, döntéseket hozni. Ha nincs meg benne a mozgás, nincsen meglépve ami kell a cél eléréséhez, nem történik semmi.
 
Mint ahogy a növény is elpusztul, ha nem mész ki és nem öntözöd meg. Nem elég tudni, hogy a növény szereti a vizet. Nem elég tudni, hogy hol a csap. Nem elég elképzelni, hogy kimész és öntözöl. Nem elég imádkozni a felhőkhöz, hogy öntözzék meg a kertedet. Bár vannak ajándékok, de vannak szárazabb időszakok, amikor igenis ki kell menni öntözni, akár naponta többször is.
Szóval eddig mi történt? Nem más, mint: cél-döntés-cselekvés. (Pont ebben a sorrendben.)
És itt jön csak a Bika Feje! A megértés szimbóluma. Csak itt értjük meg, itt jön meg az az információ, hogy “hogyan”. Itt kezdjük el tisztánlátni, hogy mi is történik és hogy hogyan lehetünk még termékenyebbek. Hogyan hozhatunk ki belső kertünkből még többet.
 
Az, aki vár a “hogyanra”, vagy a pénzre, vagy a különböző lehetőségekre és azért nem indul el, az soha nem is fog elindulni. Épp ezért. Mert vár, várja az ihletet, várja a lehetőségeket anélkül, hogy elindította volna a folyamatot és bele tette volna a mozgási energiát. Pedig ez mind szükséges hozzá.
 
A Bika Feje nem más, mint a Hyádok csillaghalmaz. Ennek a legfényesebb csillaga, a Bika Szeme, az Aldebaran csillag. Ez a csillag a világ egyik tartóoszlopa.
A Bika a Tejútra néz, a jövőbe, a magas tudásba. Így végig ebbe az irányba halad, ezért cselekszik és meg is kapja a folyamatos cselekvéshez a tisztánlátást, és a “hogyanokat”.
Tehát a fizikai cselekvést, a fizikai termékenységet követően szellemileg is termékenyebbé válhatunk, ami aztán tovább viszi a folyamatot.
 
A Kosnál is írtam, hogy ő is a Tejútra néz, de amíg az ott még távoli, még szinte láthatatlan cél, az itt már közeli.
 
A Bika csillagkép harmadik része a Bika Szarvai. Ezek már a Tejúton vannak! Ezáltal antennaként csatornázzák le az ötleteket, az információkat.
 
Ha mély kapcsolatban vagy önmagaddal, felettes éneddel, itt záporoznak a megérzések, az intuíciók, az ötletek. Kinyílik a kapu, jön le az információ, a lehetőségek, amik mind céljaid megvalósulását támogatják.
 
Így itt megvan az első lehetőség is a feljebb emelkedésre. A Bika Szarvain ugyanis, mint egy létrán, akár feljebb is mászhatunk. Meg van hozzá az erőnk.
 
Ezen a ponton látjuk a lényeget, látjuk a labirintusból kivezető utat (Minotaurusz – Bika jelkép- és Ariadné fonala), látjuk, mik azok, amik hátráltatnak és mik azok, amik életet adnak, termékenyebbé tesznek. Itt bepillanthatunk a bőségbe minden szinten.
 
A Bika csillagkép tehát a Tejútra (az Istenek Útjára, a magas tudásba, az igazságokba) való felkészítés stációja.
 
Tehát ahhoz, hogy méltóvá válj a beavatásra, cselekedni, megvalósítani, anyagba ültetni, termékenyíteni kell. Ezáltal feladat az is, hogy ezáltal körről-körre egyre nagyobb bőséget és gazdagságot érj el világodban.
 
Mert amíg a “nincsből” és a hiányból van bőséged, nem vagy készen arra, hogy bepillanthass abba a világba, ahol minden lehetséges. Mert egyszerűen nem tudod befogadni azt.
 
És ehhez szükséges a cselekvés és a tapasztalás.
 
A Bika kérdései:
 
Nézd meg, mi van jelen most az életedben. Ami van, legyen az akár probléma, akár lehetőségek, örömök, azokat tápláltad korábban. És az a beültetett figyelem energia hozza most azokat a gyümölcsöket, amiket tapasztalsz most az életedben. Te mit tápláltál eddig? Mennyi valódi öröm van az életedben? Mennyi pénzed és vagyonod van? Milyen a szexuális életed? Meg vagy ezekkel elégedve? (Hajlandó vagy végre máshogy cselekedni?)
 
Ahová a figyelmedet teszed, azt növeszted, azt táplálod. Ha a problémáiddal foglalkozol, azokra figyelsz, a problémáidat növeszted. Ha a múltban van a figyelmed, szeretsz nosztalgiázni, a múltadat teremted meg újra meg újra. Ha küzdesz valami ellen, akkor épp ellenségedet erősíted. Ha félsz a jövőtől, ha sokat aggódsz, akkor épp a félelmeid tárgyát teremted.
 
Szóval, te mit táplálsz? Hol van legtöbbször a figyelmed?
 
Kezdj el befele figyelni, mert ha magadra figyelsz ahelyett, hogy folyton a külvilággal foglalkozol, magadat növeled.
**Ha te 05.11-06.15 között születtél, akkor a te Napod a Bika csillagképben állt a születésedkor.
**(Igen, 05.11 és 05.14 között a Kos és a Bika is jelen volt. Ekkor ők ketten, együtt segítik cselekvő utad.)
 
Ez azt jelenti, hogy te akkor tudsz igazán haladni, cselekedni, kiáradni, kiteljesedni, ha magas szinten működteted a fent leírtakat. (Nálad ez ezért nagyon hangsúlyos.) A fentiek gyakorlásával, emelésével sokkal jobban önmagad tudsz lenni. Te így cselekedsz alapból, ezek a mögöttes működések hoznak téged mozgásba és csak tőled függ, hogy alacsony vagy magas szinten éled meg ezt! (Hogy mindezt elszenveded, vagy megéled az előnyeit szenvedélyesen.)
 
(Ne feledd, az, hogy a Nap hol áll, csak egy pici része az egésznek. Tehát ha a te Napod nem itt áll, önmagában nem jelent semmit. Illetve sokkal több vagy annál, hogy “hol áll a Nap”.)
 
Mostanra ennyi, a következő részben folytatjuk a következő stációval, az Orionnal/Nimróddal.

Így fogadd el magad nőként és légy egyre nőiesebb

Szerző:

Nőiesebb akarok lenni v.s. Fogadjanak el úgy, ahogy vagyok!

Több nő gondolja magáról, hogy nem elég nőies és hajt arra, hogy egyre nőiesebbé váljon. Ezért edz, szép ruhákat, cipőket, kiegészítőket vesz, sanyargatja a testét mindenféle tápanyag szegényes fogyókúrákkal stb. És kívül, egy látszat nőiességet épít fel magának, a nélkül, hogy a valódi, belső nőiességével foglalkozna és azt kezdené el megélni egyre jobban és stabil női önbecsülésben. Ezért hiába szép, nagyon könnyen kibillen és folyamatosan kapja a külvilágtól azokat a visszajelzéseket, hogy ő még mindig nem elég. És hiába szép, egyre rosszabbul érzi magát, ami elveszi a nőiesség fényét.

És van a másik oldal, aki ugyanezt érzi, csak benne van az a kissé dacos gondolat is, hogy “mindenki fogadjon el így, ahogy vagyok”. Ezért nem tesz semmit, hogy változtasson a saját nőiességén. És ez elmegy egy elvárásba a környezet felé, hogy mindenki fogadjon el ilyennek és bizonyítsa is be , hogy milyen jó nő. És aki nem ezt teszi, az a szemét. De mélyen ez a nő nem fogadta el magát, hanem beletörődött a helyzetébe. Épp ezért a külvilágtól sem tudja megkapni azt, amit annyira akar.


Mit jelent elfogadni önmagunkat?

Az elfogadás nem egyenlő azzal, hogy szeretem magam.

Viszont az elfogadás kell ahhoz, hogy eljussak a szeretethez.

(ezekről bővebben itt olvashatsz)

A saját testem, külsőm, belsőm elfogadása annyit jelent, hogy szembe nézek azzal, hogy mi van most. Bevallom, hogy most épp ez van és leteszem a kardom, nem harcolok ez ellen. Csak elfogadom. Ez egyfajta megengedés. Megengedem magamnak, hogy olyan vagyok épp most, amilyen vagyok.

(Ilyenkor jöhet a bőgés, a dühös, haragos érzések kiírása, mert ez mind-mind segíti az elfogadást.)

Ha pedig megvan az elfogadás, akkor bocsáss meg magadnak, hogy eddig ezt tetted magaddal. Bocsáss meg az önsanyargatásokért, a negatív véleményezésekért, amiket önmagad felé tápláltál, bocsásd meg az önutálatodért stb.

Ez csak annyi, hogy eldöntöd, hogy feloldozod magad a saját bűneid alól és eldöntöd, hogy nem dédelgeted ezeket a sebeket tovább magadban.

Ekkor már könnyű elengedni a harcot önmagaddal, a saját testeddel, a nőiességeddel.


Itt kezdődhet a tested és a nőiességed szeretetének az építése.

Ekkor már van valódi eredménye is azoknak, hogy például a tükör előtt mondogasd magadnak, hogy szeretem a testem, simogasd magad, stb.

Kérdezd meg magadtól, mire is vágysz valójában? Nem az a lényeg, hogy mások szerint, vagy a külvilág szerint mi “jó”, hanem, hogy te hogyan érzed jól magad nőként?


Mi kell ahhoz, hogy szabadnak, felszabadultnak érezd magad?

Ha pedig nem tudod, kezdd el felfedezni, megtapasztalni. De ezt már szeretet alapúan, mert fontos vagy önmagadnak és jót akarsz magadnak. És mivel te egyre jobban vagy, ez természetes módon, automatikusan azt eredményezi, hogy egyre nőiesebbé is válsz.

Hiszen ez a természetes mivoltod.

Ha valóban önmagad vagy, jól vagy, azt csinálod, ami örömmel, boldogsággal tölt el és fel vagy szabadulva, nem tudsz nem nőies lenni!

És itt mindegy mi van rajtad, mindegy hány kiló vagy, stb. Persze ez nem azt jelenti, hogy csak ezért megengedhető az, hogy elhanyagolod a tested. Csak itt már a motiváció más. Mert nem azért teszed, hogy szép legyél, mert szép vagy. Azért teszed, mert neked és a testednek ez a jó, így működik jól és így érzed magam még jobban a saját testedben.

Az őszinte önfelvállalás, az önazonosság és a saját (leginkább női, belső) képességeid felfedezése, megélése, a boldog, örömteli élet tesz valóban kisugárzóan széppé, egyre nőiesebbé és fiatalossá.

Aki nőként nem elég nőies, az le van kapcsolódva önmagáról, nem használja a saját erejét, képességeit.

Az önfelvállalással és az őszinteséggel kezdődik el minden. (Menet közben meg szépen lepakolsz minden plusz múltbéli terhet a válladról, minden sebet, ami gátolja a szabad nőiességed megélését és kifejezését.)


Adj magadnak stabil alapot a fenti tudás elmélyítéséhez!

Szorosan a témával összefügg, ezért ha még nem tetted, javaslom hogy regisztrálj ezen az oldalon a Hangolódj rá Önmagadra sorozatra, ahol 14 napig, minden nap egy apró lépést tehetsz meg azért, hogy jobban megéld önmagad. Ezen felül az Első lépéseid az életfeladatod felé sorozatnak is ingyenesen elérhető az első 5 része. Várlak ott is szeretettel, regisztrálj ezen az oldalon!

Szeretettel várom a véleményed, kérdésed az eredeti Facebook bejegyzés alatt, melyet itt találsz:

Mi mindent tanulhatsz a célmegvalósításról egy kirándulás során?

Szerző:

Szeretem a természetben töltött kalandozásaimat. Szeretem, mert a természet is egy olyan bölcs mesterem, aki sohasem azt adja, amire számítok, amit szeretnék, hanem azt, amire éppen szükségem van.

Szeretem, mert egy-egy túra mindig rámutat a jelenlegi megfejlődni való területemre. Illetve mindig “rákényszerít”, hogy ültessem is a gyakorlatba az általam már tudott dolgokat. Így sokkal érthetőbbé válik az egész és könnyebben használni tudom az életemben is a megszerzett információim.

Mert nem számít, hogy az életfeladatod élése, egy csodás párkapcsolat kialakítása, vagy bármi mást a célod. Ez mind cél. De cél az is, hogy megtedd a kijelölt túra útvonalat. Nincs különbség kis és nagy cél között. Ezért egy-egy túrázás pontosan jól megmutatja azt, hogy az adott ember miként éri el (vagy min múlik, hogy nem éri el) céljait. Megmutatja a gyengepontot, mert tisztán tudod látni az egész folyamatot.

Így nincs más hátra, mint az út során beleadni mindent, majd utána levonni a következtetéseket. Ekkor legtöbbször egyértelmű a párhuzam: “Te jó ég, ezt csinálom az életemben is.” És így már meg is van, mi az, amit úgy általában az életben, a mindennapokban is máshogy kell csinálni. Hol lehet fejlődni és hatékonyabb célmegvalósítóvá válni.

Ezek a kis utak mind olyanok, mint egy-egy beavatás. Beavatás saját erődbe, saját képességeidbe.

Hadd meséljem el neked most az egyik ilyen utam. Ezt én tapasztaltam, de mivel én a te tükröd vagyok, ezért ha ezt olvasod, ez a te utad is.

Olvasd hát figyelemmel, mert ami itt lezajlott, az ott van benned is.

Elinduljak egyáltalán?

Az indulás előtti kételyek…

A hely rövid felderítése után úgy döntöttünk, sétálunk egy rövidet az erdőben.

Az ég színein és a levegő illatán is érezhető volt, hogy hamarosan elkezd lemenni nap, így valóban csak az volt a cél, hogy egy picit legalább töltődjünk a hegyen, a fák között sétálva.

Ahogy tartottunk a hegy felé, a hegy tetejénél megláttunk egy házikó szerű valamit.

Ő felkiáltott: De jó lehet ott fent.

És én válaszoltam: Szerintem az egy kilátó, nagyon szép lehet onnan a kilátás, majd menjünk fel oda is valamikor.

És megegyeztünk: “Oké, majd máskor, ma nem mászunk fel egész olyan magasra.”

Az erdőbe belépve rögtön találtunk túra jelzéseket és térképet. Kicsit megálltunk kitűzni célunk, hogy merre is menjünk.

Megláttunk a közelben egy barlangot, ami úgy tűnt, elég közel van hozzánk és azt még meg tudjuk járni sötétedés előtt.

Picit gondolkodtunk, menjünk-e el arra. Nem tudtuk, milyen barlang az (aznap már 2 barlanghoz is elmentünk, ami akkor épp zárva volt).

Ez is zárva lesz? Vagy csak egy kis lyuk a földben? Be lehet oda menni? Egyáltalán megéri odamenni? Nekünk való? Vagy tűzzünk ki inkább egy másik utat, egy másik célt?

Az elindulás és a kezdeti nehézségek

Az út elején a legnagyobb az ellenálás…

A múlt árnyai, a múltbéli kudarcok tapasztalatainak lenyomatai így kicsit megpróbáltak lebeszélni. Majd döntöttünk: Bármi is legyen ott, megtaláljuk és megnézzük.

És elindultunk…

Pár méter után jött is egy meredek szakasz.

Emlékszem, az volt az első gondolatom, hogy: “Ide meg hogyan másszak fel?”

És jött kicsit az egós kétségbeesés: “Megéri egyáltalán küzdeni? Azt sem tudom milyen lesz az a barlang. És hamarosan lehet még ránk is sötétedik. Most ez komoly? Ennyit szenvedjek egy olyan dologért, amit egyáltalán nem tudhatok biztosra? Egyáltalán van ott valami érdekes?”

És jött a kérdés, ami minden egyes alkalommal, amikor a komfortzónám határához érek, eljön: ” Vagy forduljak vissza?”

De mivel már elég jól ismerem egóm “trükkjeit”, megint meghoztam határozott döntésem:

  • “Megyek tovább.”
  • “Oké, de hogyan?”
  • “Nem az a lényeg. Tudod mi a célod, oda fel akarsz jutni. Nem kell látnod és előre megtervezned az egész utat. Engedd el az irányítás- és tervezőmániád. Most nézz a lábad elé és tedd meg az első lépést. Mindig csak a következő lépéssel foglalkozz, azzal, hogy hová kell épp most tenned a lábad. Csak haladj, menet közben pedig majd meglátod, hogy a fák és kövek mennyire segítik utad. Ők lépcsőt alkotnak lábaid alatt. Csak menj végig rajta. Nem kell tudnod, hogyan, most még nem is láthatod előre, csak akkor, amikor már ott leszel.”

Jól van, gondoltam. Ezt teszem. És  tovább mentem. Szépen, egyik lábam a másik után. És ahogy haladtam, valóban így történt, szinte észre se vettem, hogyan jutottam fel. Csak mentem, lépkedtem a gyökereken, a köveken, a földön és néha belekapaszkodtam egy két segítő ágba.

Az első sikerek

Utólag már nem is tűnik olyan nehéznek…

Amikor felértem már azt gondoltam: “Nem is volt ez olyan nagy dolog.”

Hát igen, egy (rész)cél elérése után már nem tűnik az nagy, sem megoldhatatlan dolognak. De azért visszanézve láttam, hogy “asztaaa” és jött a következő egós gondolat: “Oké, fel még feljutottál és hogyan fogsz majd itt lemenni?” Erre mosolyogtam egyet és gondoltam: “Ez majd a jövő zenéje, majd akkor foglalkozok vele, amikor visszaérek ide. Most megyek tovább…”

Egy idő után olyan volt, mintha már órák óta haladnánk. Nagyon fárasztó, sok emelkedővel teli rész volt. A szívem már majd kiugrott a helyéről és zihálva vettem a levegőt. Pár résznél már szinte négykézláb kellett felmászni. Haladtunk és még mindig csak azt láttuk, az a barlang még mindig messze van.

A terv gyakran borul menet közben

Egy ami mindig ugyanaz marad: a cél…

Meglepődve tapasztaltuk, hogy bár értünk a térképekhez, ez azért jól megviccelt minket. Sokkal közelebbnek tűnt a cél az elején.

Ennek a helyzetnek következtében rengetegszer tűntek fel elmémben az egós próbálkozások, amik alatt nagy erővel igyekezett lebeszélni engem célom eléréséről, elhitetni velem, hogy maga a célkitűzés is rossz volt és hibás. Ráadásul már megy le a nap… “Hogyan fogsz sötétben visszamenni ezen a nagy lejtőn, ahol alig bírtál felmászni?” Mindent bevetett azért, hogy visszafordítson és megmagyarázza nekem azt, hogy miért lenne nekem jó, ha feladnám és nem érném el a célom.

De nem törődtem ezzel. Folyamatosan mondogattam magamban a döntésemet: “Megcsinálom. Elérem a célom. Már bármelyik pillanatban odaérhetünk.”

Ez így folytatódott még egy kicsit, majd elértünk végre egy turista információs táblához, ahol már a barlangról írtak. Megörültem: “Megérkeztünk! Juhúúúú. Hát sikerült.”

Így viszont sokkal többet kapsz, mint vártál

Közben olyan (más) céljaid is teljesülnek, hogy még magad is meglepődsz…

Odaértem és látom, épp a kilátónál vagyunk, amit lentről láttunk.

Jót nevettünk. Nem ide akartunk feljönni, nem tudtuk, hogy ez is útba esik. De nagyon örültünk e váratlan ajándéknak. Fáradozásainkért ugyanis egy csodaszép, naplementés kilátást kaptunk. Ott kicsit megpihentünk.

Kilátás a kilátóból
Kilátás a kilátóból

Amikor készen álltunk folytatni az utat, körbenéztünk és meglepődve tapasztaltuk, a barlang még mindig nincs sehol. Még tovább kell menni.

“Ha már idáig eljöttünk, most már “csakazértis”, legyen aminek lennie kell.”

Ezen a ponton egómnak már nem igazán volt ereje ellenállni, ő is fáradt volt. És ahogy ő fáradt, a valódi erőm csak egyre inkább növekedett és megmutatkozott. Bár fizikailag már inkább csak vonszoltam magam, mentálisan akkor jött meg az igazi erőm.

Akkor kell kitartónak lenni amikor a legnagyobb ellenállást érzünk

A cél előtti utolsó lépések tűnnek mindig a legnehezebbnek…

És ekkor megláttuk, merre vezet tovább az út…

Mint ahogy az a mesékben is lenni szokott, a kincset mindig a sárkány őrzi, ami jelenleg az utolsó nagy leküzdendő akadály. Mert általában már épp mielőtt elérnéd a célod, jön egy vizsga, aminek megtételével tudod bizonyítani, hogy készen állsz-e arra, hogy megkapd a kincset.

Jelen esetben egy nagyon meredek és hosszú félig lejtő, félig lépcsős út vezetett le körülbelül a hegy közepéig.

Szarkasztikusan gondoltam: “De jó.” Majd vetem egy jó nagy levegőt és elkezdtem mászni, most éppen lefelé. Szintén szükségem volt félelmem uralására és arra, hogy fókuszáltan haladjak lefelé egyik lábam a másik után rakva, mindig a jelenben, az adott lépésre figyelve. És egyszercsak elfogytak a lépcsők…

“Megérkeztem!”

Körbenéztem, megcsodáltam innen is a kilátást és megláttam a barlangot.

“Végre, itt vagyok.”

A célban ott a jutalom, de azt át is kell venni

Igen, az EGO még az utolsó utáni pillanatban is elvenné tőlünk amire annyira vágyunk…

Egy óriási lyuk volt a hegy oldalában. A szélén a felirat, miszerint itt régen ősemberek tanyáztak. Sötét, fekete lyuk volt, aminek nem látszódott a belseje. Nem látszódott milyen hosszú, hogy hol van a vége és hogy van-e benne valami.

A barlang bejárata
A barlang bejárata

Elkapott a félelem és jött megint az egó:

“Most ide belehet menni vagy sem? Ez nincs kiírva. Vagy lehet inkább vissza kéne fordulni. Hisz már ideértél, megérkeztél. Pipa, most már mehetsz vissza. Megcsináltad. Mire vársz még? Most komolyan be akarsz menni? Hisz veszélyes lehet! Lehet van bent valamilyen állat is. Lehet rádszakad az egész barlang. Normális vagy?”

De ha nem a félelmeinkre hallgatunk…

“Bemegyek, legalább egy kicsit. Akarom látni mi van bent. Meg akarom szerezni az ott lévő kincseket.”

Akkor is bemegyek
Akkor is bemegyek :)

Beléptem. Még a fényben voltam, de már éreztem a barlang érdekes erejét.

Gondoltam: “Bátorság próba, juhúúú. Még beljebb megyek…”

Mivel rengeteg kavics volt a lábam alatt, így gondoltam jobb lenne látni is és úgy haladni. Elővettem a telefonom és elkezdtem világítani. Körbe néztem és láttam, hogy az ott lévő járatok még beljebbre visznek. Még beljebb kell mennem, hogy lássam az egészet. Így megint: egyik lépés a másik után, elkezdtem haladni befelé a sötétségbe.

“Hiszek és bízom magamban.”

Nem kell, hogy bevilágítsa telefonom fénye a végét, ahogy haladok, így is mindig látom, mi van közvetlen előttem.

Néha visszanéztem és a barlang szája egyre kisebb volt.

A barlang szája bentről
A barlang szája bentről

És egyre inkább éreztem: “A barlang menedék. Ő óv és véd engem.”

Majd eszembe jutott csodálatossága, hogy több ezer éve már, hogy itt van és menedéket nyújt embernek és állatnak. Milyen csodálatos. Milyen stabil. Milyen erős. Milyen kitartó és türelmes ő.

Mire egészen beértem, már teljesen átjárt a barlangban lévő ősbiztonság. Tudtam és éreztem, hogy mennyire stabil és tartós.

Igyekeztem is hát magamhoz venni ezt a kincset és feltöltekezni általa, hogy én is erősebbé, stabilabbá, kitartóbbá és türelmesebbé váljak.

Megköszöntem neki ajándékát. Megköszöntem magamnak, hogy mertem szembe menni a félelmemmel. Majd elindultunk visszafelé.

Ami felfelé meredek volt, lefelé fel sem tűnt. Csak suhantunk át minden akadályon örömben, nevetve, játszva.

Én sem tudom hogyan, de rövid időn belül vissza is értünk a városba. Épp lement a nap és így láttuk a kivilágított szállásunkat, ami újra szépséggel töltötte el szívünket.

A sikert mindig meg kell ünnepelni

Köszönetképp megkoronázva a napot pedig szaunával és wellness fürdőzéssel ajándékoztuk és ünnepeltük meg elért sikereinket.

Megvolt az aktív feltöltődés, magunkhoz vettük önismereti muníciónk is, így a tudatos pihenést szem előtt tartva, jöhetett a megérdemelt passzív pihenés. Ami így kifáradt és felemelt egóval sokkal-sokkal könnyebb és még jobban is esik testnek és léleknek is egyaránt.

Majd a következő napon jöhet a következő kaland…

Végére értünk a jelenlegi történetnek.

Ez jól tükrözi egy általános célmegvalósítási folyamat összes lépését.

És ahogy láthatod, egy folyamattal több cél és előre meghatározhatatlan kincs érhető el. Mert mindig sokkal többet kapsz, mint amit előre látsz. Minden célmegvalósítás így tele van járulékos nyereséggel. Ezért nagyon fontos, hogy mindig valamerre haladj, mert csak így tud belépni az a minden az életedbe, amire vágysz.

Nem kell tudnod előre, hogy “hogyan”. Csak: cél → döntés → cselekvés. És mindez mindig, minden pillanatban, folyamatosan.

Érdemes most kicsit belülre tekintened:

Milyen tanulságokat fedezel fel a történetben?

Te kényelmes, komfort zónán belüli vagy félelmetes, komfortzónán kívüli célokat tűzöl ki?

Neked hol van a gyenge pontod? Melyik ponton fordulsz vissza és adod fel a céljaid?

Mit kell tenned most ahhoz, hogy elérd a vágyott célod és sikert érj el?

Várlak szeretettel az Alkosd meg Önmagad zárt (ingyenesen elérhető) Facebook csoportjában, ahol ez alatt a bejegyzés alatt felteheted a felmerült kérdéseidet, vagy megoszthatod a felismeréseidet.

A csoport egy szuper, elfogadó és segítő közösség, ahol bátran lehetsz önmagad, senki nem fog elítélni semmiért. Ha még nem vagy csoporttag, jelentkezz, akár ide kattintva.

(Majdnem) minden, amit a feltöltő, tudatos pihenésről tudni akartál

Szerző:

Mit teszek legelőször, ha

  • nem vagyok jól,
  • össze vissza kuszák és nyüzsgők a gondolataim,
  • türelmetlen vagyok vagy épp kicsit agresszív,
  • ki vagyok billenve érzelmileg a béke állapotából,
  • nem értem mi zajlik körülöttem,
  • nem tudok alkotni,
  • beszürkül a napom,
  • úgy érzem éppen bedarálnak a körülmények,
  • nem érzem magam képesnek valamire,
  • elegem van,
  • úgy érzem teljesen elakadtam a céljaimmal,
  • fáj a fejem,
  • úgy érzem el vagyok késve,
  • úgy érzem semmire sincs időm,
  • szét vagyok csúszva,
  • fókuszálatlan vagyok és elfelejtek dolgokat
  • vagy csak simán fáradt és kimerült vagyok?

Pihenek.

A céltudatos pihenés a célmegvalósítás egyik építő köve. Ugyanis pihenés nélkül nem tudok feltöltődni energiával, így nincs mit befektetni a céljaim megvalósításába.

Bizony, a tudatos pihenés, a szó szerinti “semmit tevés” növeli a hatékonyságot és rendez belül. Te gondoltad volna?

Mert én eleinte nagyon úgy hittem, hogy ha “nem csinálok semmit”, akkor lusta vagyok, nem haladok semmit és így értéktelen vagyok. Így sokszor megesett az, hogy például otthon épp filmeztem nagy nyugalomban, de amikor hazajött valaki, rögtön elkezdtem valamit csinálni. Nekikezdtem valamilyen munkának csak azért, hogy a családom tagja azt lássa, hasznos vagyok, csinálok valamit.

Bizony, akkor még megfelelési kényszerben voltam és egyáltalán nem is sejtettem, hogy valójában mennyire fontos a pihenés és feltöltődés.

Ebben az időszakban még azt is hittem, hogy azáltal leszek sikeresebb és hatékonyabb, ha többet, gyorsabban csinálom a dolgom. Továbbá, akkor leszek a legsikeresebb, ha még a munkának be is áldozom magam. Na, hát ez volt a csúcs. Arra törekedtem, hogy teljesen tele tömjem a napjaim, csak azért, hogy elmondhassam: Látod, ennyi mindent csináltam, már majdnem bele is döglöttem. (És magamban ezzel folytattam: Ügyes vagyok, igaz?)

Illetve ha fáradt voltam és energiátlan, az volt az erény. Hisz mondhattam, hogy mennyi mindent megtettem. Bebizonyíthattam a másiknak, hogy mennyire értékes vagyok úgy a munkahelyen, mint otthon a családom körében. És ha valamihez nagyon nem volt kedvem, kimagyarázhattam: nincs időm. Sőt, a túlhajszoltsággal még jól lehetett zsarolni is a környezetemet, így nem egyszer sajnáltattam magam, illetve sajnáltam is magam és elvártam, hogy mások kényeztessenek. Hisz megérdemlem, mert sokat dolgozom.

Akkor még nem tudtam, hogy ezzel mennyire saját magam alatt vágtam a fát és hogy épp az ellentétét értem el, mint amit szerettem volna.

Gondolj csak bele.

Szerinted hogy lehet több, minőségibb eredményt elérni, ha teljesen ki vagy merülve és nem pihensz? Vagy ha figyelsz arra, hogy rendszeresen töltődj, így nem kell, hogy teljesen kimerüljenek az aksijaid?

Én a feladatokat választottam, a túlórát, az egóm nyüzsgő sürgetését és unszolását, a türelmetlenséget és meg is lett az eredménye…

Így utólag ránézve nem csoda, hogy kissé depresszív állapotba kerültem ettől az egésztől, kiégtem pár év után a munkahelyemen és szinte semmi öröm, sem szenvedély nem volt a napjaimban.

De sikerült ezen a hozzáállásomon változtatnom és manapság már szerves része az időtervemnek a tudatos pihenéssel töltött idő.

Ráadásul azt szeretném, hogy te is megtapasztald az igazi pihenésnek az áldásos örömeit. Mert most már mondhatom, így sokkal boldogabb, szenvedélyesebb az életem, ráadásul úgy, hogy több teljesítményre is vagyok képes. Mert képzeld el, ha tele vagyok energiával, minden sokkal könnyebben, gyorsabban megy és nem is vonzok be annyi ellenálló körülményt.

Szóval pihenek és még sikeresebb is lettem. Hát ezt biztosan nem gondoltam volna régen, hogy lehet így is csinálni és nem kell beledögleni a hétköznapokba.

Mindenhol elvárják, hogy teljesíts

A mai rohanó világban tele vagyunk feladatokkal, kötelességekkel, munkákkal. Helyt kell állni otthon, a munkahelyen, a családdal, stb. Mindenhol csak teljesíteni kell.

Akár azon dolgozol, hogy hatékonyabbá válj és egyre több mindent végezz el és gyorsabban haladj, akár azon, hogy rendbe szedd magad, mert már teljesen ki vagy merülve és ki sem látsz a teendőkből, a megoldás számodra a céltudatos cselekvés és pihenés harmóniájában rejlik.

Ugyanis pihenés nélkül hamar kifáradunk, elvész a maradék energia is. Fáradtan pedig minden sokkal több időbe telik, ráadásul leesik az energia szint, így nyűgösebbé, hisztisebbé is válik az ember ilyenkor. Ilyen esetekben könnyebben eluralkodik rajtunk az egó, így erősebbek a félelmek, gátlások, ellenállások is. Ilyenkor az sem csoda, ha önsajnálatba kerülünk és minden kilátástalannak tűnik.

Fáradtan egyszerűen minden sokkal nehezebb és sokkal nagyobbak a szörnyek

Ennek következtében pedig felkerül az a bizonyos sötét/szürke szemüveg és mindent-mindenkit sokkal pesszimistábban, sötétebben, szürkébben látunk. Azt vesszük észre, hogy mindenki támad, bánt és már elééééég. Még arra sincs erő, hogy ezt kimondjuk, megvédjük magunkat, határt húzzunk és ennek következtében csak sodródunk a körülmények áradatában.

De ne ostorozd magad e miatt. Ezek mind természetes következményei az alacsony energia szintednek. E helyett inkább vedd kezedbe a gyeplőt és kezdj el pihenni.

Lehetsz bármennyire is tudatos önfejlesztő, alacsony energia szinten egyáltalán nem könnyű megtartani a kellő önfegyelmed, céltudatosságod sem. Ráadásul mivel ilyenkor negatívabb a gondolkodás, az még beárnyékolhatja az egész megvalósuló célodat is. És mivel ilyenkor túlsúlyban vannak a negatív gondolatok, így ekkor ezeket erősíted, nem pedig a vágyott céljaidat.

Biztosan tudod, miről beszélek, mert tapasztaltad már a teljes belső, lelki és fizikai fáradtságot

Amikor azt érzed, hogy mindenki csak hagyjon békén már egy kicsit.

A jó hír, hogy legközelebb nem kell megvárnod, hogy ennyire rosszul legyél.

Csak tarts rendszeresen pihenő és feltöltő időket. Ezekkel emelni tudod energia szintedet, és így nem kell, hogy újra teljesen lemerülj.

Vagy ha újra azt veszed észre, hogy kimondhatatlanul fáradt vagy, akkor az első dolgod legyen, hogy jól kipihened magad és irányba állítod a gondolkodásodat, mielőtt bármibe is belekezdnél.

Viszont, ha ez ennyire könnyű lenne, akkor mindenki csinálná és nem lenne ilyen gondunk, ugye?

Nézzük, mi is az, ami nem enged pihenni?

A jelenlegi szocializációnk nagyon munka és feladat orientált. Így ez miatt több gátló gondolat is van bennünk, benned is, ami megnehezíti a pihenő idők megélését.

  1. Ha pihensz és nem csinálsz semmit, akkor nem haladsz, nem vagy hatékony, így felesleges tagja vagy a társadalomnak.
  2. Bűntudatod van, ha nem csinálsz semmit.
  3. Azt gondolod, nem vagy elég jó, elég hasznos, elég értékes, ha sokat pihensz.
  4. Azt gondolod, csak úgy leszel eredményes, ha sokat dolgozol és beledöglesz.
  5. Félsz, hogy mit fognak gondolni mások, ha te sokat pihensz.
  6. Azt érzed nem érdemled meg, nem jár neked a pihenés.
  7. Más embereket, vagy teendőket saját magad, a saját jólléted elé helyezel.
  8. Azt gondolod, ha vért izzadva dolgozol, az többet ér, mintha örömmel, játszva végeznéd a feladataidat.

Ezen gátló gondolatok és érzések mögött leginkább az áll, hogy arra szocializálódtál te is, hogy nem vagy értékes tagja a társadalomnak, ha nem dolgozol teljesen a lemerülés széléig, tehát amíg bírsz.

Belénk van kódolva a rabszolgaság

Ezeket a gondolatokat és ezt a hozzáállást még őseinktől hoztuk, és az ő világukban ez még igaz is lehetett. Valóban megszólhatták, beköphették és megbüntethették a lusta embereket. Ez miatt a lustaság egy szitokszóvá vált és ez az egyik legrosszabb tulajdonság, ami létezik.

Mert az, aki lusta, az rossz és nem támogatja a társadalmat.

Ez belénk van kódolva.

Viszont ez ma már nem így van.

Gondolj csak bele. Mikor tudsz több teljesítményt leadni? Mikor tudsz valóban hatékonyabb lenni? Mikor tudsz több értéket teremteni, ha jól vagy, tele vagy energiával, vagy ha alig éled túl az aznapot?

De ez az idő már lejárt

Ma már nem kerülsz börtönbe és nem is ölnek meg, mert nem hajszolod túl magad.

A mennyiségi fizikai munkát (sok helyen) lecserélte a minőségi mentális munka. De ha esetleg mégis csak fizikai munkát végzel, akkor is biztosan többet bírsz, ha kipihenten végzed a feladataidat.

Értsd meg, nem attól leszel értékes, hogy mennyit dolgozol és hogy azt mennyire szenveded végig. Ez az idő már lejárt. Az tesz téged valóban értékessé, hogy mennyi értéket adsz a világnak, a családodnak, a környezetedben élőknek. De nem kell, hogy ezt szenvedve, fáradtan csináld.

És a legnagyobb érték, amit adhatsz, az Te magad vagy.

És akkor tudod a legjobb önmagad adni mindenkinek, ha jól vagy.

Ezért kéne, hogy mindenki életében az legyen az első, hogy ő, saját maga jól legyen. És ő utána jöhetne csak a többi ember.

Mert, ha te jól vagy, ha neked van energiád, ha te megvagy telve szeretettel, csak akkor tudsz adni szeretetet és energiát a szeretteidnek is.

Csak amid van, azt tudsz adni másoknak is. Így igenis szükséged van az energiára.

Ezért annyira fontos, hogy rendszeresen töltődj.

Ahhoz, hogy egyáltalán meg engedd magadnak a pihenést,…

…szükséged van az önértékelésed, önszereteted, önbizalmad, önbecsülésed növelésére.

Mert, ha úgy gondolod, nem érdemled meg a pihenést, és nem szereted magad annyira, hogy megadd ezt a felfrissülést önmagadnak, akkor egyszerűen hiába tervezed be a rendszeres pihenést, nem fogod tudni betartani. Mert jön mindig valami fontosabb, sürgősebb feladat, amit önmagad elé helyezel.

Így nagyon fontos, hogy eldöntsd és elköteleződj az mellett, hogy igenis, pihensz és betartod a tervezett pihenő időidet. Egyszerűen mert szükséged van rá és megérdemled.

Mert MEGÉRDEMLED!

Hidd el, kipihenve még csodálatosabb anyává, alkalmazottá, főnökké, baráttá, párrá válsz.

Így pihenéseddel másoknak is jót teszel, mert egy jobb önmagad tudod nekik adni.

Nem tanítottak meg minket rendesen pihenni

Ha azt mondom pihenés, a legtöbb embernek a tv, a filmnézés és az alvás ugrik be.

Viszont az a helyzet, hogy egyik sem valódi pihenés.

Szedjük szét ezt az egész témakört 3 részre: alvás, pihenés, feltöltődés.

Kezdjük az alvással

Az alvásra szüksége van a fizikai testnek. És ezért nagyon fontos, hogy minden nap meglegyen az az alvás mennyiség, ami neked konkrétan szükséges ahhoz, hogy jól legyél és kialudva, frissen érezd magad.

De tudtad, hogy amikor alszol, akkor az agyad nem pihen?

Az agyad ugyanis ilyenkor dolgozza fel az aznap történt dolgokat. Ő végig dolgozza az egész éjszakát. Ráadásul, ha éppen intenzív időszakon mész át, akkor még inkább le van strapálva. Biztosan éreztél te is olyat, hogy reggel, amikor felkeltél, mintha fáradtabb lennél, mint amikor elmentél aludni. Ez épp ezért van. Az agyad nem alszik éjjel.

Ezért szükséges még ezen felül is tudatosan beiktatni mentális pihenő időket, mert az alvás csak fizikai szintű pihenés.

Tudatos mentális pihenés

A pihenés konkrétan azt jelenti, hogy nem csinál az elméd semmit. Nem mozogsz, nem fogadsz be semmilyen impulzust, nem adsz kifelé semmit, nem agyalsz, nem gondolkodsz, nem tervezel, nem emlékezel vissza a múltra (se a régmúltra, se az 1 perccel ezelőttire) és nem is gondolsz a jövőre, sőt még arról sem veszel tudomást, hogy éppen akkor a külvilágban mi történik. Csak vagy és lélegzel.

Ezt azért így elsőre szinte lehetetlen megcsinálni, így lehetnek könnyítések, de a fő cél ugyanaz: az elméd teljesen ürítsd ki és legyen mentes a lehető legtöbb gondolattól.

Erre alkalmazhatsz jelenlét gyakorlatokat, meditációs gyakorlatokat, mozgás meditációs gyakorlatokat, révülést. Segítheted belső csendedet valamilyen finom meditációs zenével is.

Eszköz rengeteg van erre és bátran válaszd azt, ami neked könnyebb és testhez állóbb, csak csináld.

Eleinte akár napi 10 perc is csodákat tehet elméddel. (Ennyi időd csak van magadra, ugye?)

Intenzív időszakokban akár napi többször is használhatod.

Ezek a módszerek sokat segítenek téged abban, hogy megtartsd a fókuszodat a céljaidon, segítenek a céljaidban, egód kezelésében, hatékonyabbá tesznek, mert tisztább elmével sokkal könnyebb cselekedni. Továbbá segítik elmélyíteni a kapcsolatodat önmagaddal és ha erre figyelsz, akkor a nap folyamán akár végig ebben a mély, önmagaddal összekapcsolódott állapotban is tudsz maradni.

A lényeg, hogy értsd meg, a tvzés vagy filmezés, vagy másokkal beszélgetés, bulizás, gyerekkel játszás, stb. nem kapcsol ki mentálisan, mert ott túl sok az input. Túl sok impulzus van bennük ahhoz, hogy az pihentesse az elmét.

Nyugodtan filmezhetsz (főleg, ha az kifejezetten önismeretileg is építő) és bulizhatsz, csak ne a pihenés és a mentális kikapcsolódás címszó alatt. Tehát ne ebből a célból nézd kedvenc filmjeidet. Nézd inkább jutalmazásból, örömből, hobbyból.

Tudatos feltöltődés lehet aktív és passzív

A passzív alatt azt értem, hogy fizikailag nem nagyon végzel mozgást. Ilyenkor például egy feltöltő meditációt végzel, ahol összekapcsolódsz a belső forrásoddal és onnan töltöd önmagad.

Ez, mivel vezetett feltöltő meditáció, így nem kapcsol ki teljesen mentálisan. Nem kapcsol ki annyira, mint a teljes csend, de már ez is sokkal pihentetőbb, mint a normál hétköznapi teendők elvégzése, viszont visszatölti lemerült energiád.

Ez is nagyon jó módszer, hasznos, működő. És még hatékonyabbá teheted azzal, ha időnként ezt máshol végzed el. Kimész a természetbe és meditációd által az ott lévő erőkkel: erdővel, fával, vízzel, heggyel, stb kapcsolódsz össze.

De már csak az, ha természetben vagy, tölt. Ha csak nézed a leveleket, koncentrálsz arra, ahogy a víz hozzáér a bőrödhöz, vagy ahogy a szél simogatja az arcod. Figyelhetsz az illatokra, a látványra. Ez mind tölt, mélyít és segíti belső mély kapcsolódásod kialakítását Önmagadhoz.

Szüksége van testednek is a napfényre (vagy ennek hiányában a D vitaminra) a helyes és kiegyensúlyozott működéséhez, így még inkább feltöltő, ha gyakran tartózkodsz a napon.

Az aktív, mozgás alapú töltődés

Ez lehet egy jó fárasztó edzés, egy teljesítmény túrázás, stb. Bármi, ami kifáraszt fizikailag. (Mert egy aktív időtöltés után a test sokkal jobban meg tud pihenni, el tudnak engedni az izmok.)

Ez azért is jó, mert ha fizikailag eléred a komfortzónád szélét, akkor az megköveteli, hogy csak oda figyelj és ezáltal behoz a jelenbe. Ez továbbá nagyon fejleszti a mentális önfegyelmet, céltudatosságot és fókuszáltságot is, így nem csak feltöltődsz, de céljaidat is fókuszáltabban, hatékonyabban, erőteljesebben tudod megvalósítani.

Tested erősítése, még ha izomlázzal is jár, belül tölt és erőt ad neked a hétköznapokhoz.

Az aktív módszer kifejezetten ajánlott neked, ha úgy egyébként munkád során nem mozogsz túl sokat. Viszont kiemelném, hogy ezeket mindig kellő felkészültséggel érdemes végezni, kis lépésekben emelni a mennyiséget, stb. Ezáltal kikerülheted a fizikai sérüléseket. Így, ha most kezdesz bele valami új aktív cselekvésbe, azt érdemes olyan emberrel csinálni (vagy legalább konzultálni vele), aki hozzáértő.

A feltöltő tevékenységek legfontosabb kritériuma: olyan dolgok, amiket egy átlagos napon nem csinálsz

Feltöltő tevékenység lehet akár a rajzolás, festés, kézműveskedés, zene, olvasás (nem olyan témában, amivel foglalkozol napi szinten), tánc stb. Vagy igazából bármilyen tevékenység, amit szeretsz, vagy ami kifejezetten új számodra és így komfortzónát lépsz át vele.

Ezek mind kikapcsolnak, töltenek.

De ha egy feltöltő napon elkezdesz takarítani, vagy bármi mást csinálni, amit egyébként is egy átlagos napon csinálsz, akkor az már nem feltöltő nap.

Ami még segít a töltődést, az a fizikai távolság. Így kifejezetten ajánlott időnként elhagyni az otthonos területet, azt a környezetet, ahol élsz, ahol dolgozol. Akár az országon kívülre utazni.

Mert minél messzebbre mész, annál könnyebb kikapcsolni az otthoni rutint.

De ha elutazol valahová, és ugyanazt csinálod, mint otthon, tehát ugyanúgy főzöl, foglalkozol a gyerekekkel, figyelsz a rendre, stb, akkor az nem pihenés és feltöltődés.

Így mindennek az alapja: csinálj mást, mint szoktál.

Sőt, időnként pihenj teljesen egyedül. Ezt is teljes mértékben megengedheted magadnak. Mert mint írtam, családodnak is csak úgy tudsz többet adni, ha te jól vagy, kipihent vagy.

Milyen gyakran érdemes pihenni és töltődni?

Ajánlott:

  • napi pár alkalommal pár perc (vagy akár pár óra, ha megteheted)
  • hetente legalább fél/egy nap
  • havonta legalább egy teljes hétvége
  • negyedévente legalább 1 hét

Ezeknek az időpontjait érdemes előre megtervezni. Sőt, ezeket legelőször beírni a naptáradba és utána jöhet az összes többi feladat. Miért? Mert, ha ez nincs, nem fogod tudni kellőképpen megcsinálni a többi feladatodat sem. Egyszerűen túl fáradt leszel, hogy kihozd önmagadból a maximumot.

Másrészt ne ess át a ló túloldalára sem. Tehát amit beterveztél tartsd be, amennyi időd van a pihenésre, annyit pihenj. Viszont, ha ez már akadályozza a céljaid, az egyéb terveid megvalósítását és nem tudsz kilépni a pihenés állapotából, az már tényleg lustaság.

Szóval, ha 1 órád van a pihenésre, akkor pihenj 100%-ban 1 órát és utána térj vissza a feladataidhoz.

Ehhez szükséged van önfegyelemre, viszont ennek betartása egyben növeli is önfegyelmedet, így ne keseredj el, ha az első pár alkalommal nem sikerül.

Mit csináljak, ha beterveztem az időt, de nem sikerül pihennem?

Veled is megtörténhet, hogy betervezed a pihenőidőt, de aztán közbejön valami.

Az is lehet, hogy ott vagy, betartod a pihenő időd, de az egód fellázad ellened, bűntudatod lesz miatta, esetleg azt érzed, hogy valamit sürgősen kéne csinálnod. Előjöhet az az érzés is, hogy nem érdemled meg, nem teheted meg. Vagy ha fizikailag sikerül is pihenni, a gondolataid ugyanúgy a munkán, a családi feladatokon vannak, vagy épp előjön a félelem, stb.

Ilyen esetekben egód érzi vesztét és próbál eltántorítani a pihenéstől. Ezért sok mindent képes felhozni, amivel kibillenthet belső állapotodból.

Így ha ezt felismered magadban, akkor annyi a teendőd, hogy újra a pihenés mellett köteleződsz el és megteszel mindent annak érdekében, hogy megszabadulj a hátráltató érzésektől és gondolatoktól.

Például akár ki is írhatod őket a gondolatkiírós füzetedbe.

Ha nem vagy hozzászokva a mentális pihenéshez és feltöltődéshez, akkor valószínűleg nem fog elsőre teljesen sikerülni. Ezt is, mint minden más célirányos cselekvést gyakorolni kell, mielőtt teljesen menne. Így az a lényeg, hogy kitartóan gyakorold, ne add fel és így lépésről lépésre egyre könnyebben tudsz majd pihenni és így elérni teljesítményed maximumát is.

Csodálatos önismereti utazást kívánok!

U.i.: Az Önismereti Felfedezők Dobozában 1 hónapnyi önismereti anyagot kapsz, ahol mindig tudod, épp melyik életterület fejlesztésének van itt az ideje. És igen, vannak benne pihenő, feltöltő, összegző részek is! Szerezd be a sajátodat ezen az oldaon! 

Még keresed az utad? Mutatom az első lépést…

Szerző:

Ott vagy épp egy munkahelyen, de érzed, hogy ez már nem sokáig járható út?

Érzed, hogy váltani kéne (akár más életterületen is), mert valami másra vágysz, de nem tudod, hogy mi is tenne hosszútávon boldoggá?

Nem tudod, hogy merre kéne menned? Melyik a te utad?

Az önismeret az az eszköz, ami válaszokat tud adni a benned lévő kérdésekre.

Miért ennyire fontos az önismeret?

Általában az emberek, amíg nem mélyülnek el gyakorlati szinten a valódi önismeretben, robotpilóta üzemmódban élnek.

Gondolkodtál már azon, hogy vajon te mennyire éled tudatosan az életed? Vagy hogy te mi alapján hozod meg döntéseidet? Az érzéseid után mész?

Biztosan neked is a szokásaid és az érzelmeid befolyásolják a cselekedeteidet. Mivel emberek vagyunk, ez természetes. Önismeret nélkül viszont átadod ezeknek az érzéseknek és automatikus programoknak életed vezetését és a döntéshozás feletti hatalmadat. Lemondasz a felelősségedről és így a változtatási lehetőségedről is. Ezáltal már lehet fel sem tűnik, de robotpilótaként működsz.

“Nem lehet megoldani a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.”

– Albert Einstein

Ezt abból is láthatod, hogy biztosan szívesebben választasz olyan tevékenységeket, amiket ismersz, megszokott, amiket szívesen csinálsz, kényelmesen és biztonságosan érzed magad benne és jóleső érzéssel tölt el.

Tehát általános esetben a komfortzónádon belül élsz.

Ez alapvetően nem gond. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor az ilyen tevékenységek hátráltatnak. A kérdés az, hogy észreveszed ezeket a helyzeteket? Képes és hajlandó vagy átlépni a kényelmi, komfortzóna és érzelmi biztonságod határaid ahhoz, hogy elérd a célod és változtass valamilyen problémán? Vagy meghátrálsz és a könnyebb, a járt utat választod, ami eddig sem vitt téged közelebb céljaidhoz?

Vagy nézzünk egy fordított helyzetet. Vannak olyan helyzetek, amikor épp azért nem teszel meg valamit, mert félsz tőle? Vagy esetleg maga a szorongás és az aggódás érzése teljesen leköt órákra vagy napokra és addig amíg el nem múlik ez a feszültség semmi mással nem tudsz foglalkozni?

Az Önismerettel ezeket a helyzeteket tudod egyre inkább észrevenni, tisztánlátni és megváltoztatni, amikor erre szükség van. Így az önismereted mélyülésével életed vezetésének egyre nagyobb részét tudod a kezedbe venni és így egyre tudatosabb teremtővé válni. Ez rengeteg előnnyel jár, például a döntéshozás is egyre könnyebbé válik.

Az érzéseid rabszolgája vagy, te is.

Manapság szeretünk az érzéseink után menni. És ez azzal jár, hogy ha valami félelmetesnek vagy kellemetlennek tűnik, valami, ami a komfortzónánkon kívül van és bizonytalanságot okoz, azt nem csináljuk meg. Helyette inkább lehuppanunk a kényelmes kanapéra és bekapcsoljuk a kedvenc sorozatunkat. Mert miért ne.

Az az igazság, hogy ezáltal nem te vagy az érzelmeid ura. Helyette inkább az érzéseid uralkodnak rajtad. Ez abból is látszik, hogy a cselekvéseid függenek az érzéseidtől. Tehát az érzés mintha egy magasabb rendű dolog lenne és csak az a jó, ami jó érzéseket hoz. Ami pedig rossz érzéseket hoz, azt messziről el kell kerülni.

Viszont az új dolgok, amik esetleg pozitív változást hozhatnának az életedbe, azok mind komfortzónádon kívül vannak. Mert ha belül lennének akkor csinálnád és nem is lenne meg maga a probléma. Tehát az új, előrevivő dolgok is valójában (legtöbbször) negatív érzésekkel járnak (először, amíg meg nem tanulod). Csak azért, mert új, számodra ismeretlen dolog.

Tehát ha kerülöd a negatív(nak titulált) érzéseket, valójában nem is tudsz tartós pozitív változást elérni.

Az önismerettel, és az ebből adódó tudatos döntéshozással, továbbá azzal, hogy esetenként akár az érzéseid ellenére is megcsinálsz valamit, nagy változásokat érhetsz el és sokkal hatékonyabban érheted el céljaidat.

Most azt gondolhatod, hogy azért te mégis szeretnéd jól érezni magad. Akkor először nézzük meg, mi is az érzés valójában.

Te tudod, hogy honnan jönnek az érzések, amiknek átadod a hatalmad?

Ma már köztudott dolog, hogy az érzések a gondolatok lenyomatai.

Tehát eszedbe jut például a holnapi beszélgetés a főnököddel. Ha ehhez a jövőképhez olyan gondolatok társulnak, mint például „Úristen mi lesz, mit mondjak, hogyan mondjam”. És előjön például egy kis megfelelési kényszer is, miszerint a legjobb arcod szeretnéd neki mutatni, ráadásul még az is eszedbe jut, hogy „mi lesz, ha valamit nem jól csináltam és éppen le akar szidni?„

És te csak agyalgatsz, pörgeted le a fejedben lévő negatív lehetőségeket. Aztán csodálkozol, hogy miért van akkora görcs a gyomrodban, miért izzadsz (vagy esetleg fagysz le), amikor már ott állsz főnököd előtt. Ráadásul így valószínűleg el is rontod a megbeszélést.

Pedig épp azzal generáltad a félelem érzését és ennek következményeit, hogy félelemmel teli történeteket, mumusokat és démonokat alkottál te magad a saját fejedben.

Az érzéseid valójában csak az idegrendszered reakciói a gondolataidra (agyi munkádra). Mégis milyen nagy szerepet adunk nekik.

A félelem, mint bármilyen más érzés is, csak egy gondolattal kezdődik.

A fenti példa szemléletes, bár nem fedi teljesen a valóságot. Az igazság az, hogy maga a gondolkodás nagyon gyorsan történik. Sokkal gyorsabban, mint amit észlelni tudunk belőle. Ez azt jelenti, hogy a gondolataink többségét észre sem vesszük.

A legtöbb gondolatod tehát teljesen automatikus és ezáltal „láthatatlanul” alkotják meg a különböző érzéseidet. Ezért lehet az, hogy néha elkap mondjuk a félelem, de azt sem tudod, hogy mitől félsz.

Tudatos agy és a tudatalatti

Ez azért történik így, mert a tudatos gondolatok lakhelye, a tudatos agy sokkal-sokkal több energiát használ fel, mint az agyad tudatalatti része. Ezért, szimplán a túlélésért, az agyunk szinte folyamatosan robotpilóta üzemmódban működik. Amiről egyszerűen nem tudunk.

Gondolj bele: volt már veled olyan, hogy például reggel hullafáradtan keltél fel és zombimódra csináltad végig a reggeli rituálédat? Mennyit gondolkodtál például a fogmosáson? Vagy például a zuhanyzás mennyire megy neked természetesen? Megszokásból szoktad végre hajtani, vagy figyeled minden egyes mozdulatodat és tudatosan döntesz, hogy mikor minek kell történnie? Vagy már annyira be van járatva az egész procedúra, hogy akár félálomban (vagy máson teljesen elmerengve) is automatikusan végig tudod csinálni?

Az ilyen szokások is mind a tudatalattidba vannak mélyen beépülve, ezért megy automatikusan az egész.

De ilyen tudatalattiba beépült gondolat lehet az is, hogy:

„Én nem vagyok elég jó.”
„Nincs nyelvérzékem.”
„Nem túl jó a memóriám.”
„A pénzért meg kell küzdeni.”
„Én mindig lefagyok.”
„Félős vagyok.”
„Nem tudok jól kommunikálni.”
„A zenélést gyermekkorban kell elkezdeni.”
stb.

Igazából bármilyen gondolat és bármilyen érzelmi reakció beépülhet a tudatalattiba. Ráadásul a tudatalatti jóval több információt dolgoz fel, mint amit mi eltudunk képzelni.

Így gyakorlatilag egy átlagos napon az érzéseid és az ezek által befolyásolt cselekvéseid nagyrésze ezekből a tudatalattiban tárolt mintákból jön létre.

A leglényegesebb ilyen minták még a gyermekkorban épülnek be.

Egy gyerek olyan, mint a szivacs, a ki nem mondott szavakat is érzi és magába szívja. Így gyerekként gyakorlatilag szüleid (nevelőid) összes reakcióját, gondolatát, véleményét, szavát, nézetét, elvét, prioritását, szabályát, hitrendszerét, párkapcsolati, férfi/női mintáját, stb magadba szívtad.

És ez mind ott a mélyben dolgozik benned.

A leírtak alapján nézzük meg újra a folyamatot:

  • A tudatos agyad csak akkor kapcsol be és használja az energiádat, amikor az mindenképpen szükséges, vagy te úgy akarod. Így leginkább a tudatalattidon van a főszerep. Ezért az ott lévő berögzült gondolatok, már meglévő hitrendszerek rendszeresen aktiválódnak.
    (Ezek leginkább szülői mintáidra és az eddigi tapasztalataidra vezethetők vissza. Így önismeret nélkül felnőttként is leginkább a szüleid nézetei vezetnek téged. Hiába “repültél ki a fészekből”.)
  • Az itt tárolt gondolataid, szokásaid, megszokott reakcióid generálják automatikusan az érzéseidet vagy akár automatikus tetteidet.
  • Amikor az „érzéseidre hallgatsz”, valójában a benned lévő mintáid szerint cselekszel.
    (Ugyanez van, ha engedsz a félelmeidnek, aggódsz a jövődtől, szorongsz, stb. Szóval azt érzed jónak, amit szüleid is jónak tartottak gyerek korodban. Jutalmaztak téged érte és például azt érzed negatívnak, amivel szembemész ezzel a hitrendszerrel.)

Ezért is mondja azt a Sydney-i kutatóintézet kutatója Allan Snyder, hogy:

A napi cselekedeteink 90%-át öntudatlanul hajtjuk végre.

Tehát az egész életedet egy robotpilóta üzemmódban éled. Ráadásul olyan programok működnek benned, olyan dolgok vezérelnek tudat alatt, amik egyáltalán nem a te gondolataid.

Szóval mi valójában az Önismeret lényege?

Nem csak az, hogy milyen alap személyiség típusba tartozol. Nem az, hogy mi jellemző a horoszkópodra, vagy hogy milyen vagy. Ezektől sokkal lényegesebb, hogy az egyes problémás területeiden mi van a tudatalattidban, ami ezt az egész helyzetet automatikusan okozza.

Mert csak ha látod, mi van benned, akkor tudsz tartósan változtatni.

Ebből is láthatod, hogy ha tényleg változtatni akarsz az életed bármelyik részén, akkor ennek a változásnak a tudatalattidig kell lehatolnia. A legmélyebb szinteken is végre kell hajtani a változtatást. Mert csak úgy lesz maradandó.

Ráadásul nem elég, ha a gondolataidat megváltoztatod, hanem ha feljönnek a komfortzónádba visszahúzó érzéseid, gondolataid, akkor ezekre nem-et kell mondanod és megcselekedni azt, amit az új nézeted szerint kell tenned.

Mindemellett pedig választhatsz új érzelmi reakciókat az új gondolataidra. Így hosszútávon nem fogod rosszabbul érezni magad, sőt, egyre jobban. Viszont van, amikor a hosszútávú állapot érdekében a jelenben át kell lépned a negatív érzéseiden.

Az ilyen változtatás (tehát a tudatalattid átprogramozása) leghamarabb fél év alatt történik meg, de sok esetben inkább 18 hónap a tényleg tartós változás ideje.

Tehát nem megy egyik pillanatról a másikra, ráadásul egyedül sem megy. Mert egyszerűen kell olyan objektív tükör, aki megmutatja neked, hogy mikor estél újra a tudatalattid rabságába. Mert egyedül elmegy a fókuszod, elfárad tudatos agyad, visszaadod az irányítást és még észre sem veszed.

Visszatérve az eredeti kérdésekhez. Ha nem tudod, hogy merre van a te utad, vagy mire is vágysz valójában,

akkor szintén meg kell ismerned önmagad. Ez nem pályaválasztási tanácsadás, vagy az erősségeid felmérése közben történik. (Bár ez is felismeréseket hozhat, de nem annyira mélyre ható.) Hanem kőkemény önismereti munka, ami által meglátod és lehámozod magadról azokat a visszahúzó, a tudatalattidban lévő berögzüléseket, amik gátolnak téged abban, hogy be merd magadnak vallani az igazi vágyadat.

Csak így megy igazán

A vágyadat és az utadat nem kell keresned. Az mindig megvolt, ott van benned. Csak meg kell látnod, belül.

A Hamupipőke (Disney) mesében a királyfi, amikor megy a Hamupipőkéhez, egy óriási, a kastélyt teljesen körbeölelő, sűrű, szúrós tövisbokrokból álló védelmi falon kell átvágnia magát. Épp ilyen a te tudatalattid is. A vágyad végig ott van, csak nem látod a sok gaztól és félelemtől.

Egy adott szintig mind robotpilóta üzemmódban élünk, szimplán azért, mert emberek vagyunk. Akkor mit jelent a tudatos élet?

Talán a legfontosabb az az, hogy a tudatos embereknek vannak céljaik. Ráadásul komfortzónán kívüli célok. (Tehát ha a céljaikra gondolnak, ők is ugyanúgy gyomorgörcsösek tudnak lenni.) Mert csak ezek adnak teret arra, hogy tényleg fejlődni lehessen.

Ezek a célok mondják meg az irányt. Csak így láthatod, hogy a különböző célok, cselekvések stb előre visznek vagy hátráltatnak. Ez az a stabil pont, amihez tudod mérni saját viselkedésedet.

Most kérdezheted: „Épp azért kezdtem el olvasni ezt a cikket, mert nem tudom, mi legyen a célom. Akkor most mivan?”

Erre csak azt tudom mondani, hogy biztosan neked is van vágyad, csak még annyira rémisztő ez, hogy nem mered magadnak bevallani. Amíg ez így van, addig az legyen a célod, hogy megismerd magad jobban és megismerd, hogy mit is szeretsz valójában. És ezt nem agyalgatva fogod felismerni, hanem csakis tapasztalással.

Csak lépj valamerre

A nemdöntés is döntés. Csak ez káoszban tart. Most az a legjobb amit tehetsz, hogy bármerre elindulsz. Tapasztalj meg új dolgokat, amihez legalább egy kis kedved van, vagy kíváncsi vagy rá. Lépegess szépen apró lépésekben ki a komfortzónádból. Ahogy rakod le így a félelmeidet és növekszik belső erőd, úgy tudsz egyre bátrabban szembenézni a valódi vágyaddal.

Tűzz ki először kisebb (ne pedig egy életre szóló) célokat és valósítsd is meg őket.

Azok, akik tudatosan élnek, hajlandóak a berögzüléseikkel és akár az érzéseikkel is szembe menni, ha azok a céljaikat hátráltatják.

Ez nem egyenlő a harcolással, ez egy folyamatos célirányos önmunka, egy folyamatos átprogramozás.

Például, ha valamilyen célt kitűzök, de nincs kedvem ebbe az irányba cselekedni vagy félek tőle, akkor is megteszem. Minden más csak kifogás.

Mert, ha nem teszem meg, nem megyek szembe a félelmeimmel, nem alakítom át a célommal kapcsolatos gondolkodásomat, akkor nincs változás, nincs „jobbulás”. (Vagy csak nagyon rövid ideig tart.)

Így önmunka (tehát gondolataid és cselekvéseid felülbírálása és reformja) nélkül bármilyen úton is indulj el, azt fogod tapasztalni, hogy idővel ugyanabba a helyzetbe kerülsz, újra. (Erre szokták azt mondani, hogy csöbörből vödörbe.)

A jó hír viszont az, hogy sok gyakorlással a változás is egyre könnyebbé válik. Mert az, hogy „a változás félelmetes, rossz, nehéz” is csak egy minta, egy szokás, ami menet közben átíródik.

És mi van az érzésekkel?

Fentebb nem foglalkoztam annyira az érzelmeid átformálásával, mert igazából az építő gondolatok beépüléséből automatikusan következnek a pozitívabb érzések is. Tehát addig kell nemet mondanod a negatív érzéseidnek, és akár félelmed ellenére is cselekedned, amíg meg nem szoktad az adott új gondolatot és cselekvést. Mert, ha ez megtörténik, akkor már jól fogod magad érezni eközben is.

Tehát:

Amíg az érzelmeidre hallgatsz, az érzéseid uralkodnak feletted. Inkább te döntsd el, hogy milyen érzéssel akarsz rendelkezni és az ezt létrehozó gondolatot tedd bele tudatos elmédbe sokszor, hogy beépülhessen tudatalattidba is. Majd innentől kezdve csakis az új gondolat szerint cselekedj, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban mit érzel, mert az még mindig csak múltad lenyomata.

Csak a jelen változtatásával építheted a jövőt és bizony ez azzal jár, hogy néha akár érzéseiddel ellentétesen kell cselekedned. Erre kell az önfegyelem.

Összegezve:

Ne akard tapasztalás nélkül rögtön a legtökéletesebb döntést hozni. Mert a tudatalatti programjaid miatt úgysem látod az összes lehetőségedet. Csak utólag, a megvalósítás után látod, hogy az adott út mennyire felel meg neked, illetve hol kell még változtatnod rajta.

Csak a tapasztalás által tudhatod meg, hogy tényleg mi tesz téged boldoggá.

Így ne pazarolj több időt arra, hogy ezen rágódsz, inkább dönts (ha kell dobj fel egy érmét) bármelyik út mellett és közben dolgozz azon, hogy mélyüljön az önismereted.

Mert csak menet közben rajzolódik ki, hogy az az út valóban neked való-e.

A járt utat a járatlanért hagyd el, mert csak menet közben, az új impulzusoknak köszönhetően tágul a gondolkodásmódod, és így tudsz egyre több lehetőséget észrevenni az életedben.

 

Csak lépj és kezdj el változtatni a megszokott dolgaidon, tapasztalj.

 

+ Tipp:

Megosztok itt veled pár megerősítő mondatot, amivel el tudod kezdeni a tudatalattid átprogramozását és közelebb kerülhetsz a valódi vágyaidhoz.

Ezeket a mondatokat mondogasd legalább 30 napig, mindennap, legalább egyszer.

„Úgy döntöttem, szeretem a változást, szeretek változni.”

„Úgy döntöttem, be merem magamnak vallani, mire vágyom valójában.”

„Úgy döntöttem, tisztán látom, mire vágyom valójában.”

A tudatalattid bővebb feltárásáért pedig bátran kérhetsz segítséget tőlem, illetve online személyes tréningem is tökéletesen alkalmas az ilyen blokkok és korlátok feltárására és céljaid – jövőképed pontosabb meghatározására.

 

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára
Önismereti tréner és asztrozófus

Hogyan érd el a félelmetesebb céljaidat is játékos könnyedséggel?

Szerző:

Festővé alkotom magam – 3. rész

Neked könnyű vagy nehéz elkezdened dolgokat?

És folytatni?

Tapasztaltad már, hogy összegyűjtöd az energiádat, nekikezdesz valaminek, aztán hamarosan el is fogy a lendület?

Amit elkezdtél, fent tudod tartani?

Tudod táplálni?

Vagy inkább abbahagyod?

Régebben írtam már a védekezési mechanizmusokról, amik ilyenkor bekapcsolnak. Ezt itt tudod elolvasni: Azok a fránya védekezési mechanizmusok

Most nézzünk rá erre kicsit másik szemszögből.

Már rengetegszer ugrottam neki dolgoknak, hol több, hol kevesebb sikerrel. Párszor, nagyon sok erőfeszítéssel sikerült is végigvinni ezeket. Úgy gondolom, ha már korábban tudom azt, amit itt most neked le írok, akkor sokkal több mindent megvalósítottam volna régebben is.

Mit is jelent az, hogy elkezdeni és befejezni valamit?

Amikor elkezdesz valamit, akkor az történik, hogy kitűzöl egy célt és elindulsz felé, megteszed az első lépést. Az elkezdés nem a célkitűzés, hanem az első lépés. Például, beiratkozol egy tanfolyamra. Vagy még előtte: keresel egy tanfolyamot.

A befejezés pedig azt jelenti, amikor elérted a kitűzött célodat. A listádon odateheted mellé a pipát és le veheted róla a figyelmedet.

Amikor kitűzöl egy célt, jó esetben egy távolabbi, félelmetesebb célt tűzöl ki. Ekkor a védekezési mechanizmusaid elkezdenek korlátozni, beindulnak például a félelmek és elkezdheted mondjuk halogatni a dolgot.

Hogyan tudsz benne maradni a folyamatban?

Szedd szét a céljaidat kisebb célokra, részcélokra, feladatokra. A részfeladatokra is tekints célként.

Ezeket beírhatod a naptáradba priorizálva, sorrendbe rendezve. Így fókuszálhatsz a nagy, félelmetes célod helyett az első részfeladatra, ami valószínűleg már kevesebb félelemmel tölt el. (Bár néha azért így is át kell lépni a komfortzónát, csak nem tűnik annyira vészesnek.) Ha ez a cél még mindig nagy, azt is szétszedheted kisebb lépésekre.

Ha ezt megcsináltad, nincs más dolgod, mint a lépéssorodon végighaladni szépen, lépésről lépésre, kipipálva folyamatosan a részfeladatokat és egyszercsak azt veszed észre, hogy el is érted a nagy célodat.

Mindezzel pedig beindítottad és fenntartottad a szinkronisztikus folyamatot is. (A számodra előnyös, céljaid irányába vivő véletlenek sorozatát.)

A folyamat szemlélet

Van egy további előnye annak, ha mindig csak a következő lépésre figyelsz:

Így minden lépésed az első lépés lesz. Ezt kipipálhatod, elérted a célod és mehetsz tovább a folyamatban. A céljaid elérése után pedig még meg is ünnepelheted nagyszerűségedet, hogy elérted azt. (Persze az elért célhoz mérten.)

Tehát mi történik itt?

  • Kitűzöl egy célt.
  • Döntesz, hogy eléred.
  • Megteszed az első lépést.
  • Ekkor meg is jutalmazhatod magad.
  • Majd újra célt tűzöl ki.
  • Most megint döntesz.
  • Megcsinálod az első lépést és kész is vagy.
  • Újra jutalmazhatod magad és így mehetsz lépésről lépésre előre.

Így bár a lépcsőkre fókuszálsz, de mégis emeleteket haladhatsz fel és közben sokkal kevesebbszer jut eszedbe a tériszonyod.

Tehát mi is történik itt? Van egy távolabbi célod. Például mint nekem az, hogy professzionális minőségű képeket festek. Ezt tekinthetném egy nagy célnak, amihez kb 1000, vagy még több lépés kell, hogy elérjem. Ehelyett minden egyes lépésre célként tekintek. Tehát például minden következő rajz egy cél és amikor megvan, örülök, ünneplek annak, hogy megcsináltam.

Ez hozzáállásbeli különbség. Ezzel a szemléletmóddal több sikerélményed lehet. Ezzel erősítheted önbecsülésedet, önmagadba vetett hitedet is, hisz többször van a MEGCSINÁLTAM! érzés és tapasztalat.

Egy cél elérése mindig folyamat, lépések folyamata, bármilyen nagy is legyen.

Mikor hová érdemes fókuszálni?

Amikor álmodozol, célkitűzöl, akkor figyelj távolabbra. Így teremted meg az áhított jövőd és tartod magad az utadon.

Amikor pedig valósítod meg, figyelj csak épp az orrod elé, arra a feladatra, amit még játszva megoldasz.

Így könnyedén, örömben, játékosan, önfeledten tudod elérni az elérhetetlennek tűnő céljaidat is.

Ez segíti a kitartásodat, és az önfegyelmedet is, ráadásul a folyamatos  cselekvés a motivációdat is erősíti.

A cselekvésbe így már nem kell belevinned az érzelmeidet, a félelmeidet sem. Pozitív érzelmeidet pedig használd a képalkotásra, a jövőd vizualizációjára.

Előtted lehet a távolabbi célod, az hívogathat téged úgy, hogy közben a jelenre fókuszálsz, megéled a létezésedet és a cselekvéseidet, félelem nélkül.

+1 tipp

Fogd fel az egészet játékként. Csinálj a feladataidból, a célod felé vezető lépésekből játékot, kihívásokat vagy küldetéseket.

Például:

Én most egy 30 napos kihívást kezdek, ami arról szól, hogy minden nap fogok festeni/rajzolni, vagy digitálisan, vagy papíron. Amikor kimarad egy nap, akkor pedig kezdem elölről.

Az első gyors festős gyakorlásomat a bejegyzés képében láthatjátok.

Ha bármilyen kérdésed van, írd meg hozzászólásban vagy üzenet a hello@alkosdmegonmagad.hu.

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára

Alkosd meg Önmagad
Facebook-f Instagram Youtube Soundcloud

© 2021 - minden jog fenntartva

ALKOSD MEG ÖNMAGAD

Sikeres feliratkozás!

Gratulálok és üdv a belső körben!

Az első e-mail perceken belül meg kell hogy érkezzen a megadott e-mail címedre. Kérlek olvasd át. Szükség esetén nézd meg a promóciók/spam és hasonló mappákat is.

Vissza az oldalra
Tovább a blogra