blogbejegyzés:

Még keresed az utad? Mutatom az első lépést…

Ott vagy épp egy munkahelyen, de érzed, hogy ez már nem sokáig járható út?

Érzed, hogy váltani kéne (akár más életterületen is), mert valami másra vágysz, de nem tudod, hogy mi is tenne hosszútávon boldoggá?

Nem tudod, hogy merre kéne menned? Melyik a te utad?

Az önismeret az az eszköz, ami válaszokat tud adni a benned lévő kérdésekre.

Miért ennyire fontos az önismeret?

Általában az emberek, amíg nem mélyülnek el gyakorlati szinten a valódi önismeretben, robotpilóta üzemmódban élnek.

Gondolkodtál már azon, hogy vajon te mennyire éled tudatosan az életed? Vagy hogy te mi alapján hozod meg döntéseidet? Az érzéseid után mész?

Biztosan neked is a szokásaid és az érzelmeid befolyásolják a cselekedeteidet. Mivel emberek vagyunk, ez természetes. Önismeret nélkül viszont átadod ezeknek az érzéseknek és automatikus programoknak életed vezetését és a döntéshozás feletti hatalmadat. Lemondasz a felelősségedről és így a változtatási lehetőségedről is. Ezáltal már lehet fel sem tűnik, de robotpilótaként működsz.

“Nem lehet megoldani a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.”

– Albert Einstein

Ezt abból is láthatod, hogy biztosan szívesebben választasz olyan tevékenységeket, amiket ismersz, megszokott, amiket szívesen csinálsz, kényelmesen és biztonságosan érzed magad benne és jóleső érzéssel tölt el.

Tehát általános esetben a komfortzónádon belül élsz.

Ez alapvetően nem gond. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor az ilyen tevékenységek hátráltatnak. A kérdés az, hogy észreveszed ezeket a helyzeteket? Képes és hajlandó vagy átlépni a kényelmi, komfortzóna és érzelmi biztonságod határaid ahhoz, hogy elérd a célod és változtass valamilyen problémán? Vagy meghátrálsz és a könnyebb, a járt utat választod, ami eddig sem vitt téged közelebb céljaidhoz?

Vagy nézzünk egy fordított helyzetet. Vannak olyan helyzetek, amikor épp azért nem teszel meg valamit, mert félsz tőle? Vagy esetleg maga a szorongás és az aggódás érzése teljesen leköt órákra vagy napokra és addig amíg el nem múlik ez a feszültség semmi mással nem tudsz foglalkozni?

Az Önismerettel ezeket a helyzeteket tudod egyre inkább észrevenni, tisztánlátni és megváltoztatni, amikor erre szükség van. Így az önismereted mélyülésével életed vezetésének egyre nagyobb részét tudod a kezedbe venni és így egyre tudatosabb teremtővé válni. Ez rengeteg előnnyel jár, például a döntéshozás is egyre könnyebbé válik.

Az érzéseid rabszolgája vagy, te is.

Manapság szeretünk az érzéseink után menni. És ez azzal jár, hogy ha valami félelmetesnek vagy kellemetlennek tűnik, valami, ami a komfortzónánkon kívül van és bizonytalanságot okoz, azt nem csináljuk meg. Helyette inkább lehuppanunk a kényelmes kanapéra és bekapcsoljuk a kedvenc sorozatunkat. Mert miért ne.

Az az igazság, hogy ezáltal nem te vagy az érzelmeid ura. Helyette inkább az érzéseid uralkodnak rajtad. Ez abból is látszik, hogy a cselekvéseid függenek az érzéseidtől. Tehát az érzés mintha egy magasabb rendű dolog lenne és csak az a jó, ami jó érzéseket hoz. Ami pedig rossz érzéseket hoz, azt messziről el kell kerülni.

Viszont az új dolgok, amik esetleg pozitív változást hozhatnának az életedbe, azok mind komfortzónádon kívül vannak. Mert ha belül lennének akkor csinálnád és nem is lenne meg maga a probléma. Tehát az új, előrevivő dolgok is valójában (legtöbbször) negatív érzésekkel járnak (először, amíg meg nem tanulod). Csak azért, mert új, számodra ismeretlen dolog.

Tehát ha kerülöd a negatív(nak titulált) érzéseket, valójában nem is tudsz tartós pozitív változást elérni.

Az önismerettel, és az ebből adódó tudatos döntéshozással, továbbá azzal, hogy esetenként akár az érzéseid ellenére is megcsinálsz valamit, nagy változásokat érhetsz el és sokkal hatékonyabban érheted el céljaidat.

Most azt gondolhatod, hogy azért te mégis szeretnéd jól érezni magad. Akkor először nézzük meg, mi is az érzés valójában.

Te tudod, hogy honnan jönnek az érzések, amiknek átadod a hatalmad?

Ma már köztudott dolog, hogy az érzések a gondolatok lenyomatai.

Tehát eszedbe jut például a holnapi beszélgetés a főnököddel. Ha ehhez a jövőképhez olyan gondolatok társulnak, mint például „Úristen mi lesz, mit mondjak, hogyan mondjam”. És előjön például egy kis megfelelési kényszer is, miszerint a legjobb arcod szeretnéd neki mutatni, ráadásul még az is eszedbe jut, hogy „mi lesz, ha valamit nem jól csináltam és éppen le akar szidni?„

És te csak agyalgatsz, pörgeted le a fejedben lévő negatív lehetőségeket. Aztán csodálkozol, hogy miért van akkora görcs a gyomrodban, miért izzadsz (vagy esetleg fagysz le), amikor már ott állsz főnököd előtt. Ráadásul így valószínűleg el is rontod a megbeszélést.

Pedig épp azzal generáltad a félelem érzését és ennek következményeit, hogy félelemmel teli történeteket, mumusokat és démonokat alkottál te magad a saját fejedben.

Az érzéseid valójában csak az idegrendszered reakciói a gondolataidra (agyi munkádra). Mégis milyen nagy szerepet adunk nekik.

A félelem, mint bármilyen más érzés is, csak egy gondolattal kezdődik.

A fenti példa szemléletes, bár nem fedi teljesen a valóságot. Az igazság az, hogy maga a gondolkodás nagyon gyorsan történik. Sokkal gyorsabban, mint amit észlelni tudunk belőle. Ez azt jelenti, hogy a gondolataink többségét észre sem vesszük.

A legtöbb gondolatod tehát teljesen automatikus és ezáltal „láthatatlanul” alkotják meg a különböző érzéseidet. Ezért lehet az, hogy néha elkap mondjuk a félelem, de azt sem tudod, hogy mitől félsz.

Tudatos agy és a tudatalatti

Ez azért történik így, mert a tudatos gondolatok lakhelye, a tudatos agy sokkal-sokkal több energiát használ fel, mint az agyad tudatalatti része. Ezért, szimplán a túlélésért, az agyunk szinte folyamatosan robotpilóta üzemmódban működik. Amiről egyszerűen nem tudunk.

Gondolj bele: volt már veled olyan, hogy például reggel hullafáradtan keltél fel és zombimódra csináltad végig a reggeli rituálédat? Mennyit gondolkodtál például a fogmosáson? Vagy például a zuhanyzás mennyire megy neked természetesen? Megszokásból szoktad végre hajtani, vagy figyeled minden egyes mozdulatodat és tudatosan döntesz, hogy mikor minek kell történnie? Vagy már annyira be van járatva az egész procedúra, hogy akár félálomban (vagy máson teljesen elmerengve) is automatikusan végig tudod csinálni?

Az ilyen szokások is mind a tudatalattidba vannak mélyen beépülve, ezért megy automatikusan az egész.

De ilyen tudatalattiba beépült gondolat lehet az is, hogy:

„Én nem vagyok elég jó.”
„Nincs nyelvérzékem.”
„Nem túl jó a memóriám.”
„A pénzért meg kell küzdeni.”
„Én mindig lefagyok.”
„Félős vagyok.”
„Nem tudok jól kommunikálni.”
„A zenélést gyermekkorban kell elkezdeni.”
stb.

Igazából bármilyen gondolat és bármilyen érzelmi reakció beépülhet a tudatalattiba. Ráadásul a tudatalatti jóval több információt dolgoz fel, mint amit mi eltudunk képzelni.

Így gyakorlatilag egy átlagos napon az érzéseid és az ezek által befolyásolt cselekvéseid nagyrésze ezekből a tudatalattiban tárolt mintákból jön létre.

A leglényegesebb ilyen minták még a gyermekkorban épülnek be.

Egy gyerek olyan, mint a szivacs, a ki nem mondott szavakat is érzi és magába szívja. Így gyerekként gyakorlatilag szüleid (nevelőid) összes reakcióját, gondolatát, véleményét, szavát, nézetét, elvét, prioritását, szabályát, hitrendszerét, párkapcsolati, férfi/női mintáját, stb magadba szívtad.

És ez mind ott a mélyben dolgozik benned.

A leírtak alapján nézzük meg újra a folyamatot:

  • A tudatos agyad csak akkor kapcsol be és használja az energiádat, amikor az mindenképpen szükséges, vagy te úgy akarod. Így leginkább a tudatalattidon van a főszerep. Ezért az ott lévő berögzült gondolatok, már meglévő hitrendszerek rendszeresen aktiválódnak.
    (Ezek leginkább szülői mintáidra és az eddigi tapasztalataidra vezethetők vissza. Így önismeret nélkül felnőttként is leginkább a szüleid nézetei vezetnek téged. Hiába “repültél ki a fészekből”.)
  • Az itt tárolt gondolataid, szokásaid, megszokott reakcióid generálják automatikusan az érzéseidet vagy akár automatikus tetteidet.
  • Amikor az „érzéseidre hallgatsz”, valójában a benned lévő mintáid szerint cselekszel.
    (Ugyanez van, ha engedsz a félelmeidnek, aggódsz a jövődtől, szorongsz, stb. Szóval azt érzed jónak, amit szüleid is jónak tartottak gyerek korodban. Jutalmaztak téged érte és például azt érzed negatívnak, amivel szembemész ezzel a hitrendszerrel.)

Ezért is mondja azt a Sydney-i kutatóintézet kutatója Allan Snyder, hogy:

A napi cselekedeteink 90%-át öntudatlanul hajtjuk végre.

Tehát az egész életedet egy robotpilóta üzemmódban éled. Ráadásul olyan programok működnek benned, olyan dolgok vezérelnek tudat alatt, amik egyáltalán nem a te gondolataid.

Szóval mi valójában az Önismeret lényege?

Nem csak az, hogy milyen alap személyiség típusba tartozol. Nem az, hogy mi jellemző a horoszkópodra, vagy hogy milyen vagy. Ezektől sokkal lényegesebb, hogy az egyes problémás területeiden mi van a tudatalattidban, ami ezt az egész helyzetet automatikusan okozza.

Mert csak ha látod, mi van benned, akkor tudsz tartósan változtatni.

Ebből is láthatod, hogy ha tényleg változtatni akarsz az életed bármelyik részén, akkor ennek a változásnak a tudatalattidig kell lehatolnia. A legmélyebb szinteken is végre kell hajtani a változtatást. Mert csak úgy lesz maradandó.

Ráadásul nem elég, ha a gondolataidat megváltoztatod, hanem ha feljönnek a komfortzónádba visszahúzó érzéseid, gondolataid, akkor ezekre nem-et kell mondanod és megcselekedni azt, amit az új nézeted szerint kell tenned.

Mindemellett pedig választhatsz új érzelmi reakciókat az új gondolataidra. Így hosszútávon nem fogod rosszabbul érezni magad, sőt, egyre jobban. Viszont van, amikor a hosszútávú állapot érdekében a jelenben át kell lépned a negatív érzéseiden.

Az ilyen változtatás (tehát a tudatalattid átprogramozása) leghamarabb fél év alatt történik meg, de sok esetben inkább 18 hónap a tényleg tartós változás ideje.

Tehát nem megy egyik pillanatról a másikra, ráadásul egyedül sem megy. Mert egyszerűen kell olyan objektív tükör, aki megmutatja neked, hogy mikor estél újra a tudatalattid rabságába. Mert egyedül elmegy a fókuszod, elfárad tudatos agyad, visszaadod az irányítást és még észre sem veszed.

Visszatérve az eredeti kérdésekhez. Ha nem tudod, hogy merre van a te utad, vagy mire is vágysz valójában,

akkor szintén meg kell ismerned önmagad. Ez nem pályaválasztási tanácsadás, vagy az erősségeid felmérése közben történik. (Bár ez is felismeréseket hozhat, de nem annyira mélyre ható.) Hanem kőkemény önismereti munka, ami által meglátod és lehámozod magadról azokat a visszahúzó, a tudatalattidban lévő berögzüléseket, amik gátolnak téged abban, hogy be merd magadnak vallani az igazi vágyadat.

Csak így megy igazán

A vágyadat és az utadat nem kell keresned. Az mindig megvolt, ott van benned. Csak meg kell látnod, belül.

A Hamupipőke (Disney) mesében a királyfi, amikor megy a Hamupipőkéhez, egy óriási, a kastélyt teljesen körbeölelő, sűrű, szúrós tövisbokrokból álló védelmi falon kell átvágnia magát. Épp ilyen a te tudatalattid is. A vágyad végig ott van, csak nem látod a sok gaztól és félelemtől.

Egy adott szintig mind robotpilóta üzemmódban élünk, szimplán azért, mert emberek vagyunk. Akkor mit jelent a tudatos élet?

Talán a legfontosabb az az, hogy a tudatos embereknek vannak céljaik. Ráadásul komfortzónán kívüli célok. (Tehát ha a céljaikra gondolnak, ők is ugyanúgy gyomorgörcsösek tudnak lenni.) Mert csak ezek adnak teret arra, hogy tényleg fejlődni lehessen.

Ezek a célok mondják meg az irányt. Csak így láthatod, hogy a különböző célok, cselekvések stb előre visznek vagy hátráltatnak. Ez az a stabil pont, amihez tudod mérni saját viselkedésedet.

Most kérdezheted: „Épp azért kezdtem el olvasni ezt a cikket, mert nem tudom, mi legyen a célom. Akkor most mivan?”

Erre csak azt tudom mondani, hogy biztosan neked is van vágyad, csak még annyira rémisztő ez, hogy nem mered magadnak bevallani. Amíg ez így van, addig az legyen a célod, hogy megismerd magad jobban és megismerd, hogy mit is szeretsz valójában. És ezt nem agyalgatva fogod felismerni, hanem csakis tapasztalással.

Csak lépj valamerre

A nemdöntés is döntés. Csak ez káoszban tart. Most az a legjobb amit tehetsz, hogy bármerre elindulsz. Tapasztalj meg új dolgokat, amihez legalább egy kis kedved van, vagy kíváncsi vagy rá. Lépegess szépen apró lépésekben ki a komfortzónádból. Ahogy rakod le így a félelmeidet és növekszik belső erőd, úgy tudsz egyre bátrabban szembenézni a valódi vágyaddal.

Tűzz ki először kisebb (ne pedig egy életre szóló) célokat és valósítsd is meg őket.

Azok, akik tudatosan élnek, hajlandóak a berögzüléseikkel és akár az érzéseikkel is szembe menni, ha azok a céljaikat hátráltatják.

Ez nem egyenlő a harcolással, ez egy folyamatos célirányos önmunka, egy folyamatos átprogramozás.

Például, ha valamilyen célt kitűzök, de nincs kedvem ebbe az irányba cselekedni vagy félek tőle, akkor is megteszem. Minden más csak kifogás.

Mert, ha nem teszem meg, nem megyek szembe a félelmeimmel, nem alakítom át a célommal kapcsolatos gondolkodásomat, akkor nincs változás, nincs „jobbulás”. (Vagy csak nagyon rövid ideig tart.)

Így önmunka (tehát gondolataid és cselekvéseid felülbírálása és reformja) nélkül bármilyen úton is indulj el, azt fogod tapasztalni, hogy idővel ugyanabba a helyzetbe kerülsz, újra. (Erre szokták azt mondani, hogy csöbörből vödörbe.)

A jó hír viszont az, hogy sok gyakorlással a változás is egyre könnyebbé válik. Mert az, hogy „a változás félelmetes, rossz, nehéz” is csak egy minta, egy szokás, ami menet közben átíródik.

És mi van az érzésekkel?

Fentebb nem foglalkoztam annyira az érzelmeid átformálásával, mert igazából az építő gondolatok beépüléséből automatikusan következnek a pozitívabb érzések is. Tehát addig kell nemet mondanod a negatív érzéseidnek, és akár félelmed ellenére is cselekedned, amíg meg nem szoktad az adott új gondolatot és cselekvést. Mert, ha ez megtörténik, akkor már jól fogod magad érezni eközben is.

Tehát:

Amíg az érzelmeidre hallgatsz, az érzéseid uralkodnak feletted. Inkább te döntsd el, hogy milyen érzéssel akarsz rendelkezni és az ezt létrehozó gondolatot tedd bele tudatos elmédbe sokszor, hogy beépülhessen tudatalattidba is. Majd innentől kezdve csakis az új gondolat szerint cselekedj, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban mit érzel, mert az még mindig csak múltad lenyomata.

Csak a jelen változtatásával építheted a jövőt és bizony ez azzal jár, hogy néha akár érzéseiddel ellentétesen kell cselekedned. Erre kell az önfegyelem.

Összegezve:

Ne akard tapasztalás nélkül rögtön a legtökéletesebb döntést hozni. Mert a tudatalatti programjaid miatt úgysem látod az összes lehetőségedet. Csak utólag, a megvalósítás után látod, hogy az adott út mennyire felel meg neked, illetve hol kell még változtatnod rajta.

Csak a tapasztalás által tudhatod meg, hogy tényleg mi tesz téged boldoggá.

Így ne pazarolj több időt arra, hogy ezen rágódsz, inkább dönts (ha kell dobj fel egy érmét) bármelyik út mellett és közben dolgozz azon, hogy mélyüljön az önismereted.

Mert csak menet közben rajzolódik ki, hogy az az út valóban neked való-e.

A járt utat a járatlanért hagyd el, mert csak menet közben, az új impulzusoknak köszönhetően tágul a gondolkodásmódod, és így tudsz egyre több lehetőséget észrevenni az életedben.

 

Csak lépj és kezdj el változtatni a megszokott dolgaidon, tapasztalj.

 

+ Tipp:

Megosztok itt veled pár megerősítő mondatot, amivel el tudod kezdeni a tudatalattid átprogramozását és közelebb kerülhetsz a valódi vágyaidhoz.

Ezeket a mondatokat mondogasd legalább 30 napig, mindennap, legalább egyszer.

„Úgy döntöttem, szeretem a változást, szeretek változni.”

„Úgy döntöttem, be merem magamnak vallani, mire vágyom valójában.”

„Úgy döntöttem, tisztán látom, mire vágyom valójában.”

A tudatalattid bővebb feltárásáért pedig bátran kérhetsz segítséget tőlem, illetve online személyes tréningem is tökéletesen alkalmas az ilyen blokkok és korlátok feltárására és céljaid – jövőképed pontosabb meghatározására.

 

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára
Önismereti tréner és asztrozófus

Ha úgy gondolod, mások számára is érdekes lehet, oszd meg a cikket:

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn