(A Skorpió és Mérleg csillagkép közös tanítása)
A Skorpió csillagkép rengeteg bölcs tanítást hordoz a számunkra. Ebben az írásban most ennek a lényegét, mítoszát szeretném megosztani veled is.
Már indul be a Skorpiós időszak elmélyülése, ezért fontosnak tartom, hogy tudd, miről is szól mindez és mit akar neked valójában adni.
A Skorpió csillagkép eredete már nagyon régi, ő az egyik legrégebbi csillagkép.
De a formája alakult az idők során, ugyanis eredetileg a Skorpió és a Mérleg csillagkép együtt alkották az eredeti Skorpió csillagképet. A Mérleg ugyanis a Skorpió Ollói voltak. Később döntöttek úgy, hogy inkább szétszedik két csillagképre őket, ami által aránylag „fiatal” a mai elosztásuk.
Ezért a mai Mérleg és Skorpió csillagképek jelentését érdemes együtt nézni, mert így érthetőbbé válik az üzenetük. Ez magyarázza azt is, hogy az ide köthető történetek, „mesék” is együtt kezelik őket.
A Mérleghez és a Skorpióhoz köthető történet az egyiptomi halottaskönyvben van. Ez az írás részletesen leírja, hogy milyen próbákon kell átmenni egy léleknek, amikor a magasabb szintű túlvilágra (paradicsom, mennyek, … ) akar jutni.
Nagyvonalakban ezt írja:
Először a léleknek át kell haladnia egy labirintuson, ahol mindenféle szörnyek és akadályok vannak. Amikor a lélek a megfelelően kezelte ezeket, kinyílt egy kapu és mehetett tovább.
Sok kapun kellett áthaladnia, majd elérkezett az Igazság csarnokához, ahol be kellett bizonyítania 42 bíró és Ozirisz előtt, hogy a szíve és a lelke tiszta, nem bűnös. Ez után pedig jöhetett a végső vizsga, a szív megmérettetése.
A szív megmérettetése arról szólt, hogy egy mérlegre, az egyik serpenyőjébe tették a lélek szívét és a másik serpenyőbe pedig Maat istennő (Igazság és Rend) tollát. És ha ezek egyensúlyban voltak, akkor a lélek átléphetett a paradicsomba, a felső túlvilágba. Ha pedig nem, akkor továbbra is a sötétségben maradt, mert terhelt, romlott, nem-igaz volt a szíve, ami által további megpróbáltatások vártak rá. (Kellett még tovább dolgoznia önmagán.)
Ez eddig még elég megfoghatatlan, „mese”. De mégis mi értelme van nekünk, élőknek a mindennapi életünkhöz?
Máris mondom ezt is…
Ennek az egész tortúrának van értelme számunkra is, ugyanis ez egy fontos állomás ahhoz, hogy boldogan, elégedetten, belső békében, szeretetben tudjunk élni.
Élő emberként is, ha szívünk nem elég tiszta, akkor bűntudatunk van. Illetve a labirintus sötétjében lévő szörnyek és akadályok folyamatosan képesek kizökkenteni, megfélemlíteni.
Azt gondolom számunkra elsősorban nem azért fontos mindez, hogy mi lesz majd a halálunk után, hanem, hogy mi mindent élhetünk meg még a halálunkig itt a Földön. Hogy a szív terhei miatt folyamatosan csak bűnbocsánatot keresünk és vezeklünk, szenvedünk, vagy pedig leraktuk ezt a terhet és képesek vagyunk kinyílni valóban az életnek és a szeretetnek.
A mesével ellentétben, ez itt az életben nem ennyire bináris, vagy-vagy állapot. Ez inkább egy folyamat, egy spirális fejlődés, ahol évről évre mindig ebben az időszakban megtesszük ezeket a lépéseket és megtesszük ezt a vizsgát, hogy tudjuk, hol tartunk a folyamatban.
Minél könnyebb a szívünk, annál szélesebben, stabilabban, teljesebben nyílik ki a Szeretet világa. Ha pedig egyre terheltebbek vagyunk, annál inkább erősödnek a félelmek és a lehúzó érzések és ezáltal egy lehúzó spirálba kerülünk.
Ez az időszak annak a „vizsgája”, hogy bebizonyosodjon, megérdemled, hogy az életed évről évre és napról napra jobbá váljon. Nem mások előtt, hanem magad előtt! Annak is ideje, hogy te feloldozd magad a bűneid alól, és abbahagyd a vezeklést, az önbüntetést és ezáltal kinyílj az életedben a jó dolgokra.
Ilyenkor minden évben lehetőséged van, hogy terheket pakolj le magadról. Hogy megbocsáss, hogy megtisztulj, hogy ezáltal kinyílj annak a sok jónak az életedben, amit valójában megérdemelsz.
Ez az Igazság ideje, a Szív Igazságáé, ami folyamatosan azt súgja és azt akarja: válaszd a szeretetet. Válaszd azt, hogy megérdemled a boldog életet. Hogy elhidd, hogy megérdemled a „mennyek világát”, a „paradicsomot”. És ezt úgy érheted el, hogy lepakolod a bűnbánat, bűntudat terheit, egyre mélyebben és mélyebben önmagadról, lépésről lépésre.
De ez a vizsga sosem könnyű. Ilyenkor tényleg az arcodba vannak rakva a saját démonaid, amik ijesztgetnek, bűntudatot keltenek. Akik azt súgják neked, hogy nem vagy elég jó, nem vagy elég ügyes, nem vagy még kész, nem tartasz még ott, …
Ezért szükséges most nagyon az éberség és a belső önismereti munka és önfejlesztés, tudatosság. Hogy nevükön tudd nevezni ezeket a „démonokat” és azt tudd mondani rájuk teljesen őszintén: Nem, ez nem igaz! Már nem igaz, ez már nem én vagyok. Nem félek tőled és már nincs hatalmad felettem „démon”.
Mik ezek a démonok valójában? A félelem hangjai. Ők azok, akik elszakadtak a belső tudatosságtól, belső fénytől, a szeretettől, ezért magányosak, félelemmel teliek és mivel elszakadtak a Forrástól, muszáj valahogy energiát szívniuk. Ezért zökkentenek ki, vonják magukra a figyelmet, hogy agyalj rajta, hogy legyen bűntudatod, hogy aggódj, mert addig is életben tudnak maradni és erősödni.
A tudatosság fényével pedig lehúzható róluk a lepel és ráláthatsz arra, hogy kik is ők valójában, miért úgy éreznek, ahogy … És ezáltal már képes vagy őket uralni és a barátoddá tenni, hogy egyre kevesebb legyen a belső harc.
Hadd tisztázzam, nem vagyunk skizok…ezek nem személyiséghasadások, vagy hasonlók. Nem mentális betegségek és nem is olyan „hangok”, amik miatt őrült lennél. Ezek inkább mintákból, előző tapasztalatokból és előző életekből átörökített történésekből jövő, teljesen normális személyiség részeink. A személyiséged különböző oldalai, erősségeiddel és gyengeségeiddel együtt, a személyiséged alacsonyabb és magasabb minőségei. Attól függően, hogy egy-egy rész emelő, szeretettel teli, fényszemélyiségnek hívom és amelyek lehúzóak, tudattalanok és ösztönösek, azok pedig árnyék részeknek.
Mondok pár példát, hogy érthetőbb legyen:
Árnyékrész például a „lustaság démona”. Ő az, aki ha elhatalmasodik rajtam, akkor nagyon nehéz megmozdulni és bármit is csinálni. Ezért akadályoz a céljaim elérésében és árnyékrésznek minősül. Mindent korlátoz, demotiváltá és elernyeté, gyengévé válok olyankor. Ráadásul minél inkább nem csinálok semmit, annál fáradtabb, energiátlanabb is vagyok. Ő az, aki gyakran azt mondja „majd holnap megcsináljuk”. Ezért a halogatás nagymestere.
Amikor pedig tudom, hogy rengeteg mindent kellene csinálnom, akkor elkezdődik a belső harc a „csinálom” és a „majd holnap” között, ami szívja az energiát. Küzdelem van belül, hatalmi harc, ami elviszi a figyelmet a fontos dolgoktól. Illetve rengeteg erő rámegy erre a belső harcra, ami miatt kívül egyre erőtlenebb és gyengébb vagyok. Ott van bennem, hogy „ez nem jó így”, ami miatt pedig jön a bűntudat is, ami ezáltal még lehúzóbbá teszi ezt az egészet.
De nézzünk egy másik démont. Például ott van az, nevezzük a „szeretethiány démonának”, aki folyton azt mondja „engem senki sem szeret”. Mik jellemzőek rá? Ott van a magány, az elzárkózás, a szomorúság, az érzelmi fájdalmak. Szétszakítva érzi magát, egyedül gyengének, értéktelennek. Folyton másoktól várja el a szeretetet és csalódik, ha nem kapja meg. Aztán ott van még többet között az az érzés is, hogy ezért bosszút akar állni, vagy a másik pillanatban magát ostorozza. Azt gondolja, ő rossz és biztos valamit csinált, vagy valamilyen és ezért nem szeretik. Szintén ott a bűntudat, ott a félelem, mert mi van, ha soha senki sem fog szeretni…
De szerencsére nem csak „démonaink” vannak. Vannak olyanok, akik képesek minket emelni, segíteni előre. Ilyenek azok az oldalaink, magasabb minőségei a személyiségünknek, akik szeretet alapúak és támogatóak.
Ott van például a Kíváncsi Kalandor. Aki azt mondja, hogy menjünk, csináljuk, fedezzük fel azt is. Vagy épp a Reményteli, aki képes megvigasztalni, amikor épp szomorú vagy, vagy jön egy-egy nehézség. Vagy az egyik kedvencem, a Megfigyelő, aki segít a tisztánlátásban, aki képes azt mondani, hogy „ezt csak a félelem mondatja veled, ne hallgass rá, nem igaz”.
Belül, amikor fényszemélyiségrészeid az uralkodóak, akkor azt érzed, szeretve és támogatva, elfogadva vagy. Olyan, mintha folyamatosan egy támogató közegben lennél és bármi is történik kívül, te képes vagy erős maradni, hinni és menni tovább előre, boldogan, örömben, kreatívan, …
Amikor pedig az árnyékszemélyiségrészeid veszik át a gyeplőt, akkor ők elbizonytalanítanak, lehúznak, félelemmel, bűntudattal, szégyennel telítenek. Pont olyan, mint amikor kívül is azt éled meg, hogy egy elnyomó, lehúzó társaságban vagy és érzed, ahogy pillanatról pillanatra egyre inkább megsemmisülsz.
Miért fontos ezeket a részeidet ismerned? Mert ezáltal tudod elfogadni és szeretni magad úgy, ahogy éppen vagy! És amikor már nincs egy irdatlan nagy belső harc benned, egyre nagyobb teret nyer a béke és a szeretet.
A november 18.-ai workshopot akár úgyis nevezhettem volna: Békélj meg önmagaddal, vagy Megbocsátok magamnak workshop…
Ez a sorsfordító változás időszaka minden évben, amikor a belső terheidet, lehúzó dolgaidat lepakolva felszabadulhatsz és kinyílhatsz. Mindez azt is jelenti, hogy amit ekkor sikerül leraknod és meghaladod az adott évkörnek ezt a kihívását, egy nagy győzelmet aratsz és az itt elengedett dolgokat végleg magad mögött tudod hagyni.
Ez az egész nem egy misztikum, hanem inkább a mindennapjaink, az életünk talán egyik legfontosabb lépései. Ezek alapozzák meg a következő év, évek sikereit.
A Mérleg csillagkép ideje lehetőséget ad számodra minden évben, hogy lerakd szívedről egyre jobban a terheket, bűntudatokat, hogy mebocsáss magadnak és megbékélj önmagaddal. Ezáltal egyre inkább békében, egyensúlyban legyél, aki az isteni törvények igazságai szerint (a szeretet törvényei szerint) éli az életét. Ez a megbékülés ideje.
A Skorpió csillagkép pedig levezet téged egyre mélyebben önmagadba, hogy felfedje előtted a Szeretet állapotát. Emlékeztet valódi Önmagadra és segít kapcsolódni a lelkeddel, ami mindig is tiszta és fényes volt.
Az elfogadás, megbocsátás és a régi hozzáállás elengedése visz le a Skorpió Szívéig, a Szeretetig, majd onnan még tovább, …
Érdekes, hogy a Skorpió Szívétől (az Antaresz csillagtól) tovább haladva, a Skorpió Fullánkja a végső „áldozatok” és kihívások, elmélyülések mentén egész a Galaktikus központba visz el, ami pedig az egész galaxisunk őrző-védő-teremtő középpontja. Ami életet ad, megtart, gondoskodik rólunk. Ezáltal elvisz a fény születésének helyére…
A Nyilas csillagkép aztán ebből meríti a hitét, bizonyosságát, bölcsességét, tudását. Ezt tanulja felhasználni, megélni. Így lesz ő Életművész. Ami után pedig a Bak csillagkép ezt meg is alkotja, csiszolja, „finom hangolja”, tapasztalati módon fejleszti tovább…
A Bak csillagképhez tartoznak aztán a kitűzött céljaink és elválalt küldetéseink is. De ezek nem tudnak szívből jövők lenni addig, amíg nem merünk ebben a Skorpiós időszakban lemenni a szívünkig! Amíg nem rakjuk le magunkról a sok bűntudatot és terhet.
Most, itt, 2023 novemberében erre kifejezetten nagy lehetőségünk van! Most itt a Mérleg csillagkép Jövő Serpenyőjében áll együtt a Mars és a Nap, ami által van bátorságunk, erőnk ahhoz, hogy lepakoljuk magunkról mindazt, ami lehúzza és terheli a jövőnket.
Ez az együtt állás pontosan november 18.-án jön létre. Itt indulunk neki ennek a küldetésnek (a workshopon együtt), ami két év alatt fog teljesen kifejlődni és ezáltal egy nagyobb emelkedést megvalósítani az életünkben.
Nagy nap ez, épp ezért tettem ide a Kerülj vissza az érzelmi középpontodba workshopot, ahol megtanulod jobban megélni ezt az „alámerülést”, hogy nem csak itt, de a jövőben is egyre inkább le tudd pakolni a szíved terheit, hogy kinyílj a valódi, boldog, szeretettel teli életednek és egy békésebb belső együttműködést tudj kialakítani a különböző személyiségrészeid között.
Gyere és tapasztald meg, hogy nincs mitől félned, amikor elmélyülsz önmagadban. Legyél belső labirintusod ura, aki képes nevén nevezni és ezáltal „elmondani a megfelelő imát” az adott kihívásoknál, hogy kinyíljanak lépésről lépésre a belső kapuk a saját csodálatosságod felé.
Ez egy elmélyülős, önismereti, önfejlesztő és asztrológiai workshop, ami minden életterületedre emelő hatást fog kelteni, mert te belőled, a szívedtől indul.
Gyere el és tapasztald meg.
