Te is keresed az életfeladatod? Ez az írás segíthet a tisztánlátásodban.
Miért nem látjuk életfeladatunk?
Amikor kíváncsiak vagyunk életfeladatunkra, általában valamilyen misztikus dologra gondolunk vagy valami óriási, konkrét tervre, amit meg kell valósítanunk életünk folyamán.
Akármit is gondolunk feladatunkról először, általában arra vágyunk, hogy kapjunk egy konkrét utasítást, hogy mit csináljunk, mit vigyünk véghez. Mert ha nem konkrét az utasítás, az félelmetes, mivel nekünk kell felelősséget vállalnunk döntéseink következményeiért. Ezért az is lehet, hogy inkább neki sem kezdünk.
Az életfeladat témaköre másmilyen félelmeket is generálhat, ami miatt esetleg nem merünk vele szembenézni:
- Félhetünk attól, hogy nem olyan céllal születtünk le, amit mi szeretnénk csinálni, ami nekünk tetszik.
- Félhetünk attól, hogy túl nagy terv van a számunkra, amit nem fogunk tudni megcsinálni.
- Félhetünk attól, hogy túl kicsi a terv, pedig mi valami óriási dolgot akarunk létrehozni.
- Félhetünk a szembenézéstől.
- Félhetünk attól, hogy ha megcsináljuk ezt a tervet, akkor már értelmetlen tovább itt maradnunk.
- Félhetünk a haláltól és ez miatt halogathatjuk az egész életet.
És még sok mindentől félhetünk.
Közben a valóság sokkal egyszerűbb, kevésbé misztikus és nem is annyira titkos, mint első látásra tűnik. Az, hogy nem látjuk, éppen abból adódik, hogy túlzottan a szemünk előtt van. Csak azért nem látjuk, mert egónk a félelem által gátolja, de ott van előttünk.
Sokszor túl is bonyolítjuk ezt az egész kérdéskört.
Hogy mit is jelent ez?
Ott van az orrunk előtt.
Pont ott. Hisz akár már azt is éljük.
Sőt, tutira már azt éled most te is.
Vagy legalábbis egy részét. Persze ezt kell fejleszteni, emelni, finomítani.
Van tovább, mindig van tovább.
Mi az életfeladatod? Hol van ez kódolva?
Már babaként úgy jösz a napvilágra, hogy ez az életfeladat benned van. Ott van a szívedben. Ott van minden tettedben. Ott van abban, amivel játszol, ami iránt érdeklődsz, amire vágyakozol. Ott van minden pillanatban. Ott van a környezetedben, a szülői mintákban, a veled történt eseményekben.
Ott vannak végig a feladatok előtted.
Amikor önismerettel foglalkozol és tanulod meg sorban a leckéket, pakolod le magadról a hátráltató mintákat, az már az életfeladatod része.
Amikor azt teszed, azzal foglalkozol amit szeretsz, akkor már az életfeladatodat hajtod végre, akár tudsz róla, akár nem.
Az életfeladat valójában egy folyamat. Az életed folyamata. Minél inkább élsz, annál több mindent valósítasz meg belőle.
Azzal tudod magad hátráltatni, ha nem teszel semmit, és engedsz a megfelelési kényszereknek, az egódnak, a védekezési mechanizmusodnak, a félelmeidnek. Mivel így folyamatosan ugyanazokat a köröket járod újra és újra és egy helyben toporogsz, nincs fejlődés. Mintha egy játékban egy körön nem bírnál túl jutni.
Mivel segítheted, hogy mihamarabb meglásd életfeladatod?
Engedd meg magadnak, hogy meglásd, mit is szeretsz csinálni, mi tölt el örömmel, szeretettel. És nem kell itt sem konkrét dologra gondolni. Mert a konkrétumok csak eszközök, hogyanok. A mögöttes mozgató rugó a lényegi rész.
Neked mi a miérted?
Miért szereted azt, amit szeretsz?
Mi benne a jó?
Miért okoz az örömöt?
Mit szeretsz benne?
Mire vagy képes?
Merj szembenézni vele, valld be magadnak bátran.
Mi az, amit szeretsz például a munkahelyedben?
A munkádban?
Vagy ha annyira nem szereted, miért nem szereted?
Mi az, ami nem tetszik és ezt mire cserélnéd fel?
Én például e-mail-t írni nagyon szeretek. Jó érzéssel tölt el, amikor kérdeznek tőlem és szeretek rá válaszolni. Az én miértem: Szeretem megosztani a tudásomat. Örömet okoz, ha ezzel tudok adni másoknak és tisztul a kép a fejükben.
A mögöttes ok nem konkrét, létrehozandó terv. Ráadásul nem is egy nagy dolog. Viszont nagy dolgokat hozhatsz létre vele, ha akarod. Ebben nincsen benne az, hogyan fogod megvalósítani. A hogyan az teljesen a szabad akaratodon múlik, ráadásul menet közben biztosan többször is megváltozik.
Nálam gyerekkorban azzal kezdődött, hogy sokszor rólam másolták a házikat, hozzám jöttek a leckéért, ha nem voltak suliban és tőlem kértek segítséget, amikor nem tudtak kiszámolni egy matek példát. Aztán informatikusként support (támogatás) tevékenységet (is) végeztem, és most pedig önismereti trénerkedéssel foglalkozok. De ez csak tőlem függ, hogy éppen így használom ki azt a belső vágyamat, hogy segítsek rendet tenni az emberek fejében.
Szóval:
Mi az a tevékenység, amit te szívesen végzel?
Miben vagy jó?
Miben vagy tehetséges?
Miben vagy erős?
Nézz ezek mögé… Hogyan áll össze ez a sok minden egy nagy képpé? Szóval mit szeretsz?
Legyél nyitott a válaszokra, majd idővel folyamatosan tisztulnak, mélyülnek és egyre jobban, egyre magasabbról látsz rá.
Viszont akárhogyan is látod az életfeladatodat most, az ne korlátozzon téged abban, hogy megéld. Az, hogy esetleg nem látod, vagy csak részben látod vagy nem tudod leracionalizálni magadnak, az ne gátoljon a cselekvésben.
Csak cselekvés közben tudod megtapasztalni, hogy egy adott cselekvés tényleg szeretettel tölt-e el téged vagy sem.
Kísérletezz. Próbálj ki több mindent. Formáld a képet.
Tehát mi az életfeladatod?
Az, hogy önmagad légy.
Pakold le a múlt terheit, a mintáid, a félelmeid, fejleszd magad és cselekedd meg, amire vágysz, mert:
- Az a feladatod, hogy olyan életet élj, amit te tényleg szeretnél.
- Az a feladatod, hogy olyan munkát végezz, amit te tényleg szeretsz.
- Az a feladatod, hogy az légy, aki te valójában vagy.
És hogy ez által mi mindent valósítasz meg a világban?
Ez már csak hab a tortán. Jön “magától”, ahogy elkezded használni a benned szunnyadó erőket és megélni a saját vágyaidat, ajtók nyílnak előtted.
Az életfeladatod az, hogy egyre jobban megismerd, kiteljesítsd és megalkosd saját magad.
És mivel az önismeret egy életforma, egy végtelen folyamat, így mindig lehet hová fejlődni, mindig van még feljebb.
Hajrá!
Alkosd meg te is Önmagad.
Ha bármi kérdés merülne fel benned, írj bátran hozzászólásban vagy emailban a hello@alkosdmegonmagad.hu – ra.
Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára
