Mi mindent tanulhatsz a célmegvalósításról egy kirándulás során?

Szeretem a természetben töltött kalandozásaimat. Szeretem, mert a természet is egy olyan bölcs mesterem, aki sohasem azt adja, amire számítok, amit szeretnék, hanem azt, amire éppen szükségem van.

Szeretem, mert egy-egy túra mindig rámutat a jelenlegi megfejlődni való területemre. Illetve mindig “rákényszerít”, hogy ültessem is a gyakorlatba az általam már tudott dolgokat. Így sokkal érthetőbbé válik az egész és könnyebben használni tudom az életemben is a megszerzett információim.

Mert nem számít, hogy az életfeladatod élése, egy csodás párkapcsolat kialakítása, vagy bármi mást a célod. Ez mind cél. De cél az is, hogy megtedd a kijelölt túra útvonalat. Nincs különbség kis és nagy cél között. Ezért egy-egy túrázás pontosan jól megmutatja azt, hogy az adott ember miként éri el (vagy min múlik, hogy nem éri el) céljait. Megmutatja a gyengepontot, mert tisztán tudod látni az egész folyamatot.

Így nincs más hátra, mint az út során beleadni mindent, majd utána levonni a következtetéseket. Ekkor legtöbbször egyértelmű a párhuzam: “Te jó ég, ezt csinálom az életemben is.” És így már meg is van, mi az, amit úgy általában az életben, a mindennapokban is máshogy kell csinálni. Hol lehet fejlődni és hatékonyabb célmegvalósítóvá válni.

Ezek a kis utak mind olyanok, mint egy-egy beavatás. Beavatás saját erődbe, saját képességeidbe.

Hadd meséljem el neked most az egyik ilyen utam. Ezt én tapasztaltam, de mivel én a te tükröd vagyok, ezért ha ezt olvasod, ez a te utad is.

Olvasd hát figyelemmel, mert ami itt lezajlott, az ott van benned is.

Elinduljak egyáltalán?

Az indulás előtti kételyek…

A hely rövid felderítése után úgy döntöttünk, sétálunk egy rövidet az erdőben.

Az ég színein és a levegő illatán is érezhető volt, hogy hamarosan elkezd lemenni nap, így valóban csak az volt a cél, hogy egy picit legalább töltődjünk a hegyen, a fák között sétálva.

Ahogy tartottunk a hegy felé, a hegy tetejénél megláttunk egy házikó szerű valamit.

Ő felkiáltott: De jó lehet ott fent.

És én válaszoltam: Szerintem az egy kilátó, nagyon szép lehet onnan a kilátás, majd menjünk fel oda is valamikor.

És megegyeztünk: “Oké, majd máskor, ma nem mászunk fel egész olyan magasra.”

Az erdőbe belépve rögtön találtunk túra jelzéseket és térképet. Kicsit megálltunk kitűzni célunk, hogy merre is menjünk.

Megláttunk a közelben egy barlangot, ami úgy tűnt, elég közel van hozzánk és azt még meg tudjuk járni sötétedés előtt.

Picit gondolkodtunk, menjünk-e el arra. Nem tudtuk, milyen barlang az (aznap már 2 barlanghoz is elmentünk, ami akkor épp zárva volt).

Ez is zárva lesz? Vagy csak egy kis lyuk a földben? Be lehet oda menni? Egyáltalán megéri odamenni? Nekünk való? Vagy tűzzünk ki inkább egy másik utat, egy másik célt?

Az elindulás és a kezdeti nehézségek

Az út elején a legnagyobb az ellenálás…

A múlt árnyai, a múltbéli kudarcok tapasztalatainak lenyomatai így kicsit megpróbáltak lebeszélni. Majd döntöttünk: Bármi is legyen ott, megtaláljuk és megnézzük.

És elindultunk…

Pár méter után jött is egy meredek szakasz.

Emlékszem, az volt az első gondolatom, hogy: “Ide meg hogyan másszak fel?”

És jött kicsit az egós kétségbeesés: “Megéri egyáltalán küzdeni? Azt sem tudom milyen lesz az a barlang. És hamarosan lehet még ránk is sötétedik. Most ez komoly? Ennyit szenvedjek egy olyan dologért, amit egyáltalán nem tudhatok biztosra? Egyáltalán van ott valami érdekes?”

És jött a kérdés, ami minden egyes alkalommal, amikor a komfortzónám határához érek, eljön: ” Vagy forduljak vissza?”

De mivel már elég jól ismerem egóm “trükkjeit”, megint meghoztam határozott döntésem:

  • “Megyek tovább.”
  • “Oké, de hogyan?”
  • “Nem az a lényeg. Tudod mi a célod, oda fel akarsz jutni. Nem kell látnod és előre megtervezned az egész utat. Engedd el az irányítás- és tervezőmániád. Most nézz a lábad elé és tedd meg az első lépést. Mindig csak a következő lépéssel foglalkozz, azzal, hogy hová kell épp most tenned a lábad. Csak haladj, menet közben pedig majd meglátod, hogy a fák és kövek mennyire segítik utad. Ők lépcsőt alkotnak lábaid alatt. Csak menj végig rajta. Nem kell tudnod, hogyan, most még nem is láthatod előre, csak akkor, amikor már ott leszel.”

Jól van, gondoltam. Ezt teszem. És  tovább mentem. Szépen, egyik lábam a másik után. És ahogy haladtam, valóban így történt, szinte észre se vettem, hogyan jutottam fel. Csak mentem, lépkedtem a gyökereken, a köveken, a földön és néha belekapaszkodtam egy két segítő ágba.

Az első sikerek

Utólag már nem is tűnik olyan nehéznek…

Amikor felértem már azt gondoltam: “Nem is volt ez olyan nagy dolog.”

Hát igen, egy (rész)cél elérése után már nem tűnik az nagy, sem megoldhatatlan dolognak. De azért visszanézve láttam, hogy “asztaaa” és jött a következő egós gondolat: “Oké, fel még feljutottál és hogyan fogsz majd itt lemenni?” Erre mosolyogtam egyet és gondoltam: “Ez majd a jövő zenéje, majd akkor foglalkozok vele, amikor visszaérek ide. Most megyek tovább…”

Egy idő után olyan volt, mintha már órák óta haladnánk. Nagyon fárasztó, sok emelkedővel teli rész volt. A szívem már majd kiugrott a helyéről és zihálva vettem a levegőt. Pár résznél már szinte négykézláb kellett felmászni. Haladtunk és még mindig csak azt láttuk, az a barlang még mindig messze van.

A terv gyakran borul menet közben

Egy ami mindig ugyanaz marad: a cél…

Meglepődve tapasztaltuk, hogy bár értünk a térképekhez, ez azért jól megviccelt minket. Sokkal közelebbnek tűnt a cél az elején.

Ennek a helyzetnek következtében rengetegszer tűntek fel elmémben az egós próbálkozások, amik alatt nagy erővel igyekezett lebeszélni engem célom eléréséről, elhitetni velem, hogy maga a célkitűzés is rossz volt és hibás. Ráadásul már megy le a nap… “Hogyan fogsz sötétben visszamenni ezen a nagy lejtőn, ahol alig bírtál felmászni?” Mindent bevetett azért, hogy visszafordítson és megmagyarázza nekem azt, hogy miért lenne nekem jó, ha feladnám és nem érném el a célom.

De nem törődtem ezzel. Folyamatosan mondogattam magamban a döntésemet: “Megcsinálom. Elérem a célom. Már bármelyik pillanatban odaérhetünk.”

Ez így folytatódott még egy kicsit, majd elértünk végre egy turista információs táblához, ahol már a barlangról írtak. Megörültem: “Megérkeztünk! Juhúúúú. Hát sikerült.”

Így viszont sokkal többet kapsz, mint vártál

Közben olyan (más) céljaid is teljesülnek, hogy még magad is meglepődsz…

Odaértem és látom, épp a kilátónál vagyunk, amit lentről láttunk.

Jót nevettünk. Nem ide akartunk feljönni, nem tudtuk, hogy ez is útba esik. De nagyon örültünk e váratlan ajándéknak. Fáradozásainkért ugyanis egy csodaszép, naplementés kilátást kaptunk. Ott kicsit megpihentünk.

Kilátás a kilátóból
Kilátás a kilátóból

Amikor készen álltunk folytatni az utat, körbenéztünk és meglepődve tapasztaltuk, a barlang még mindig nincs sehol. Még tovább kell menni.

“Ha már idáig eljöttünk, most már “csakazértis”, legyen aminek lennie kell.”

Ezen a ponton egómnak már nem igazán volt ereje ellenállni, ő is fáradt volt. És ahogy ő fáradt, a valódi erőm csak egyre inkább növekedett és megmutatkozott. Bár fizikailag már inkább csak vonszoltam magam, mentálisan akkor jött meg az igazi erőm.

Akkor kell kitartónak lenni amikor a legnagyobb ellenállást érzünk

A cél előtti utolsó lépések tűnnek mindig a legnehezebbnek…

És ekkor megláttuk, merre vezet tovább az út…

Mint ahogy az a mesékben is lenni szokott, a kincset mindig a sárkány őrzi, ami jelenleg az utolsó nagy leküzdendő akadály. Mert általában már épp mielőtt elérnéd a célod, jön egy vizsga, aminek megtételével tudod bizonyítani, hogy készen állsz-e arra, hogy megkapd a kincset.

Jelen esetben egy nagyon meredek és hosszú félig lejtő, félig lépcsős út vezetett le körülbelül a hegy közepéig.

Szarkasztikusan gondoltam: “De jó.” Majd vetem egy jó nagy levegőt és elkezdtem mászni, most éppen lefelé. Szintén szükségem volt félelmem uralására és arra, hogy fókuszáltan haladjak lefelé egyik lábam a másik után rakva, mindig a jelenben, az adott lépésre figyelve. És egyszercsak elfogytak a lépcsők…

“Megérkeztem!”

Körbenéztem, megcsodáltam innen is a kilátást és megláttam a barlangot.

“Végre, itt vagyok.”

A célban ott a jutalom, de azt át is kell venni

Igen, az EGO még az utolsó utáni pillanatban is elvenné tőlünk amire annyira vágyunk…

Egy óriási lyuk volt a hegy oldalában. A szélén a felirat, miszerint itt régen ősemberek tanyáztak. Sötét, fekete lyuk volt, aminek nem látszódott a belseje. Nem látszódott milyen hosszú, hogy hol van a vége és hogy van-e benne valami.

A barlang bejárata
A barlang bejárata

Elkapott a félelem és jött megint az egó:

“Most ide belehet menni vagy sem? Ez nincs kiírva. Vagy lehet inkább vissza kéne fordulni. Hisz már ideértél, megérkeztél. Pipa, most már mehetsz vissza. Megcsináltad. Mire vársz még? Most komolyan be akarsz menni? Hisz veszélyes lehet! Lehet van bent valamilyen állat is. Lehet rádszakad az egész barlang. Normális vagy?”

De ha nem a félelmeinkre hallgatunk…

“Bemegyek, legalább egy kicsit. Akarom látni mi van bent. Meg akarom szerezni az ott lévő kincseket.”

Akkor is bemegyek
Akkor is bemegyek :)

Beléptem. Még a fényben voltam, de már éreztem a barlang érdekes erejét.

Gondoltam: “Bátorság próba, juhúúú. Még beljebb megyek…”

Mivel rengeteg kavics volt a lábam alatt, így gondoltam jobb lenne látni is és úgy haladni. Elővettem a telefonom és elkezdtem világítani. Körbe néztem és láttam, hogy az ott lévő járatok még beljebbre visznek. Még beljebb kell mennem, hogy lássam az egészet. Így megint: egyik lépés a másik után, elkezdtem haladni befelé a sötétségbe.

“Hiszek és bízom magamban.”

Nem kell, hogy bevilágítsa telefonom fénye a végét, ahogy haladok, így is mindig látom, mi van közvetlen előttem.

Néha visszanéztem és a barlang szája egyre kisebb volt.

A barlang szája bentről
A barlang szája bentről

És egyre inkább éreztem: “A barlang menedék. Ő óv és véd engem.”

Majd eszembe jutott csodálatossága, hogy több ezer éve már, hogy itt van és menedéket nyújt embernek és állatnak. Milyen csodálatos. Milyen stabil. Milyen erős. Milyen kitartó és türelmes ő.

Mire egészen beértem, már teljesen átjárt a barlangban lévő ősbiztonság. Tudtam és éreztem, hogy mennyire stabil és tartós.

Igyekeztem is hát magamhoz venni ezt a kincset és feltöltekezni általa, hogy én is erősebbé, stabilabbá, kitartóbbá és türelmesebbé váljak.

Megköszöntem neki ajándékát. Megköszöntem magamnak, hogy mertem szembe menni a félelmemmel. Majd elindultunk visszafelé.

Ami felfelé meredek volt, lefelé fel sem tűnt. Csak suhantunk át minden akadályon örömben, nevetve, játszva.

Én sem tudom hogyan, de rövid időn belül vissza is értünk a városba. Épp lement a nap és így láttuk a kivilágított szállásunkat, ami újra szépséggel töltötte el szívünket.

A sikert mindig meg kell ünnepelni

Köszönetképp megkoronázva a napot pedig szaunával és wellness fürdőzéssel ajándékoztuk és ünnepeltük meg elért sikereinket.

Megvolt az aktív feltöltődés, magunkhoz vettük önismereti muníciónk is, így a tudatos pihenést szem előtt tartva, jöhetett a megérdemelt passzív pihenés. Ami így kifáradt és felemelt egóval sokkal-sokkal könnyebb és még jobban is esik testnek és léleknek is egyaránt.

Majd a következő napon jöhet a következő kaland…

Végére értünk a jelenlegi történetnek.

Ez jól tükrözi egy általános célmegvalósítási folyamat összes lépését.

És ahogy láthatod, egy folyamattal több cél és előre meghatározhatatlan kincs érhető el. Mert mindig sokkal többet kapsz, mint amit előre látsz. Minden célmegvalósítás így tele van járulékos nyereséggel. Ezért nagyon fontos, hogy mindig valamerre haladj, mert csak így tud belépni az a minden az életedbe, amire vágysz.

Nem kell tudnod előre, hogy “hogyan”. Csak: cél → döntés → cselekvés. És mindez mindig, minden pillanatban, folyamatosan.

Érdemes most kicsit belülre tekintened:

Milyen tanulságokat fedezel fel a történetben?

Te kényelmes, komfort zónán belüli vagy félelmetes, komfortzónán kívüli célokat tűzöl ki?

Neked hol van a gyenge pontod? Melyik ponton fordulsz vissza és adod fel a céljaid?

Mit kell tenned most ahhoz, hogy elérd a vágyott célod és sikert érj el?

Várlak szeretettel az Alkosd meg Önmagad zárt (ingyenesen elérhető) Facebook csoportjában, ahol ez alatt a bejegyzés alatt felteheted a felmerült kérdéseidet, vagy megoszthatod a felismeréseidet.

A csoport egy szuper, elfogadó és segítő közösség, ahol bátran lehetsz önmagad, senki nem fog elítélni semmiért. Ha még nem vagy csoporttag, jelentkezz, akár ide kattintva.

A nem működő párkapcsolatok titkai

És a belőlük induló kiút…

A nőiségeden/férfiasságodon dolgozol?

Vagy szeretnéd, hogy kiteljesedettebb legyen a párkapcsolatod? (Vagy hogy legyen párkapcsolatod?)

A fizikai, testi szinten az embereknél nem létezik nemtelenség. Mind vagy férfiak vagyunk, vagy nők. Nincs átmenet és nincs más lehetőség sem.

Így mind az érme valamelyik oldalán helyezkedünk el.

Ennek köszönhetően sok mindenben mások vagyunk, de mégis egy érme két oldalát képviseljük. Így egyszerre, együtt alkotunk egy egészet.

De nemünk mellett ugyanúgy mind elmondhatjuk azt is magunkról, hogy emberek vagyunk.

És mint emberben, mint a teljes egészben, bennünk rejlik egyszerre a teljes kép is. Tehát ott van benned a kiteljesedés lehetősége is.

Hiába vagy nő vagy éppen férfi, belül (programként) benned rejlik a másik oldal is.

Pont úgy, mint a jing-jang jelben, a fehérben is van fekete és a feketében is van fehér.

Ezért érdemes mindig a teljes képet figyelni.

Az Ember

Tehát ha mint emberre, mélyebben, tekintesz önmagadra, észreveszed, hogy nő és férfi oldalad is van egyszerre.

És ami még összezavaróbbá és egyben csodálatosabbá teszi a sztorit az az, hogy csak úgy tudod igazán kiteljesíteni önmagad, ha belül a férfi és női részed harmóniában van.

Ehhez pedig szükség van arra, hogy a női és a férfi minőségekkel is egyaránt foglalkozz és rendbe tedd őket, mert így fogod teljes egésznek érezni magad. Így fogod tényleg szuperül érezni magad a bőrödben. És párkapcsolatod is így tud igazán kiteljesedni.

Ugyanis a világ egy tükör, tehát azzal, hogy a benned élő férfit és nőt rendezed, a fizikai szinten, ez a párkapcsolatodra is hatással van és ezt a rendeződést élheted meg a fizikai világban is.
És így beteljesedhet a hercegnő és a herceg “boldogan élünk amíg meg nem” meséje is. Mert egy igazi, szabad, kiteljesített párkapcsolat nem két félből alkot egy egész kört, hanem két teljes körből a csodálatos végtelent jeleníti meg. És ez igazán szabaddá tud tenni mindkettőtöket. (Úgy kint, mint bent.)

A női és a férfi oldal mintáit is a szüleinktől kaptuk

Biztosan hallottál már arról, hogy programjainkat, beidegződésünket, szokásainkat a szüleinktől vettük át. (Ha tisztában vagyunk vele, ha nem.)
Így van ez a női és a férfi minőségekkel is.
Gyerekként, amikor még “szivacsként működtünk”, láttuk, hogy szüleink hogyan élték meg nőiségüket, férfiasságukat, édesanyánknak milyen véleménye volt a férfiakról és édesapánknak a nőkről. És ezt mind magunkba szívtuk. Abban az időben nem láttunk más példát, nem láttunk más lehetőséget. És mivel a szüleink voltak az isteneink, így teljes mértékben elhittük nekik: ez csak így működik és így van jól. Ezért megkérdőjelezés nélkül magunkba építettük az ő mintáikat, reakcióikat, gondolataikat, véleményüket, programjaikat.

Mi ezzel a teendő?

Most mondhatod azt is: “Láttam szüleim hogyan éltek és én olyat biztosan nem akarok és ezért mindent meg is teszek. Én nem akarom azt!”
És ez teljesen érthető. Ezt nevezzük szülő dacolásnak.
De amíg a puszta gondolat is, hogy másolod szüleidet ellenséges, harcias reakciót vált ki benned, addig biztosra veheted, hogy ezek a minták még mindig aktívan működnek benned, a tudatalattidban. Szóval úgy, hogy valójában észre sem veszed, nem is tudatosítod magát a mintát, csak ha megvizsgálod életed kicsit mélyebben, látod, hogy hasonló életet élsz. Még annak ellenére is, hogy tudatosan nem ezt akarod.
Tehát még ilyen esetben sem éled a saját életed, csak belépd épült mintáid áldozata vagy.
Először nézzük meg, milyen kérdésekre érdemes válaszolnod, ha párkapcsolati vagy férfi/női problémáid vannak.

Nézzük a női oldalt

Nőként ezekkel a kérdésekkel a saját nőiségedre, elvárásaidra, a nőiségről alkotott képedre láthatsz rá jobban. Férfiként a nőkről alkotott képedet, a feléjük támasztott elvárásaidat ismerheted meg.

  • Édesanyád hogyan/mennyire/milyen formában élte meg a nőiségét? Mi a véleménye a nőkről? Mennyire tudta elfogadni magát, mint nőt?

Itt nem csak az számít, hogy mennyire festette magát, vagy mennyire öltözött csinin, hanem az ő mintái, gondolatai, kisugárzása, amit már csak a jelenlétével is közvetít feléd. Hisz gyerekként az egész energiarendszerét átvesszük, nem csak azt, amit mond vagy tesz.
Esetleg megnézheted, mennyire vannak összhangban a tettei azzal, amit mond?

  • Mennyire volt egyenrangú partner vagy inkább elnyomó vagy elnyomott volt?
  • Te hogyan viselkedtél vele? Milyen kapcsolatotok volt?
  • Megnézheted külön a női szerepeket is: 

Az anyaság előtt hogyan élte meg a nőiességét? (mert ha még nem vagy anya, lehet épp ezeket a mintáit éled) 
Az anyasággal elvesztette a nőiségét vagy sikerült megélnie? (És te ha anya vagy, nálad ez hogyan alakult?)
Nézd meg őt a te korodban vagy helyzetedben, milyen volt ő akkor?

  • Édesapád mit gondolt/érzett/sugárzott ki a nőkkel kapcsolatban? Mi a véleménye róluk? Hogyan viselkedett a lányával, a feleségével, illetve a nőkkel általában?
  • Édesapád szerint ki a “jó nő”? Milyennek kell lennie egy igazi nőnek? Ő milyen nőket szeret? (És mit érzel, ha esetleg te épp másmilyen vagy – esetleg akarsz lenni?)
  • (Ha nő vagy) Édesapád mennyire örülhetett vajon annak, hogy lánya született? (itt sem az a lényeg, hogy mit mondott, hanem hogy valójában hogyan érzett legbelül, amit esetleg el is nyomott. – Ezt valószínűleg racionálisan nem tudod, de lehet róla megérzésed, véleményed, hogy szerinted hogy lehetett.)
  • (Ha nő vagy) Amikor elkezdtél fejlődni, nőiesedni, apukád hogyan reagált erre? Tudta ezt kezelni? Esetleg bűntudatot érzett és eltávolodott tőled, nehogy “valami rosszat” tegyen? Vagy esetleg ki mutatta valamilyen formában a vonzalmát? Vagy tök szuperül kezelte és dícsért, támogatott, hogy nőjjön a női önbecsülésed?
  • (Ha nő vagy) Úgy általánosságban mennyire tette nyilvánvalóvá édesapád azt, hogy jó nő vagy? (Vagy mit tett ez helyett?) Mennyire volt nyitott a társaságodra?

Nézzük a férfi oldalt

Nőként és férfiként is érdemes tisztában lennünk azzal, hogy a férfi oldallal mi a helyzet bennünk.

Mert ha épp például egy degradáló férfi rész él benned, akkor az a női részed degradálja, lenyomja és így nem tudod megélni sem a nőiségedet, sem a teljességedet. Arról nem is beszélve, hogy ez az egész hatással van a párkapcsolatodra is. Hisz a benned élő férfi rész tükröződik vissza párodban.

Két dologra hívnám itt fel a figyelmed, amit érdemes megvizsgálnod. Az egyik, hogy nézd meg, édesapád (vagy a gyerekkorodban élő férfikép) milyen férfi volt:

  • Hogyan élte meg a férfiasságát? El volt nyomva, vagy ki tudott teljesedni?
  • Mit gondol, hogyan érez azzal kapcsolatban, hogy milyen egy férfi? Tehát milyen férfiképnek igyekszik megfelelni?
  • Hogyan viselkedik a nőkkel?
  • Milyen volt a kapcsolatotok? Hogyan viselkedtetek egymással?

Másrészt nézd meg anyukád oldaláról is:

  • Szerinte milyen egy igazi férfi? Mi az ő ideálja?
  • Miket gondol/érez/mond úgy általában a férfiakról?
  • Milyen elvárásokat támaszt a férfiakkal kapcsolatban?

A kettejük között lévő kapcsolat

Ha végig nézted mindkettőjüket, érdemes ránézni arra is, hogy milyen volt a szüleid párkapcsolata?

Milyen hatalmi drámát játszanak? Hogyan mutatják ki egymás iránt a szeretetüket? Mennyire állnak támogatóan – szeretettel és elfogadással telve egymáshoz? Vagy folyton meg akarják egymást változtatni? Vagy beletörődtek? Hogyan viszonyulnak egymáshoz?

És te ebből mit vettél át az életedbe?

Most nézd meg magad is.

Te milyen nő/férfi vagy? Hogyan éled ezt meg? Milyen vágyaid/elvárásaid vannak a másik nemmel kapcsolatban?

Milyen a párkapcsolatod?

Mennyire éled ugyanazt, mint amit a szüleid?

Hogyan állasz hozzá szüleid mintáihoz: követő vagy dacoló vagy?

Mit tegyél, ha rájöttél egy-egy új mintára?

Ha most rádöbbentél pár mintára, amik negatív érzelmeket váltanak ki benned, esetleg haragszol mintáidért szüleidre,akkor érdemes megcsinálni (ha kell, többször is) az 5 lépést az érzéseid és a szüleiddel való kapcsolatod rendezésével kapcsolatban: elfogadás, megbocsátás, elengedés, szeretet, hála.
Illetve bármikor csináld végig, amikor feljön egy új minta, aminél azt érzed felborzolta a nyugalmadat vagy hogy nehéz megbocsátani azt.
És ne hagyd ki a gyakorlatból önmagad sem. Tehát csináld meg minden alkalommal saját magadra is a gyakorlatot.

Ha nem tudod mi ez a módszer, már írtam róla blog bejegyzést, azt itt találod:
5+1 lépés amivel végleg lepakolhatod érzelmi terheidet

Majd ha ezzel megvagy, fogalmazd meg önmagadnak:

Mit szeretnél helyette?

Mire vágysz valójában? (Milyen nő/férfi akarsz lenni? Milyen férfit/nőt szeretnél magad mellé? Mit szeretnél tapasztalni a párkapcsolatodban?)

És aztán céltudatos cselekvéssel és gondolkodással kezd el ennek a megvalósítását.

Mit tegyél, ha még ennek ellenére sem látod, mi miért van? Vagy hiába látod, nem tudsz mit kezdeni vele, esetleg folyton ismétlődik?

Az egó sokszor nagy bűvész és képes elrejteni előlünk a nyilvánvaló dolgokat is. Egyszerűen védekezési mechanizmusaid nem engedik, hogy meglásd a fő okot, a teljes képet.

Erre szokták azt mondani: “Nem látja a fától az erdőt”.

Ez teljesen természetes dolog. Egyszerűen egyedül nem megy.

Így arra buzdítalak, a múltad feltérképezésében kérj szakértői segítséget, mert egy objektív nézőpont sokkal-sokkal több mindenre tudja felhívni a figyelmedet és így gyorsabban, hatékonyabban tudsz haladni a vágyott párkapcsolatod felé.

Egy ilyen lehetőség az online személyes tréningem is.

Több tréningesem is már a nőiség, vagy párkapcsolati problémák miatt keresett meg. És velük már csodás eredményeket értünk el együtt.

Remélem te leszel a következő.

Gyere és nézz be erre az oldalra: Klikk/bökj ide.

(Majdnem) minden, amit a feltöltő, tudatos pihenésről tudni akartál

Mit teszek legelőször, ha

  • nem vagyok jól,
  • össze vissza kuszák és nyüzsgők a gondolataim,
  • türelmetlen vagyok vagy épp kicsit agresszív,
  • ki vagyok billenve érzelmileg a béke állapotából,
  • nem értem mi zajlik körülöttem,
  • nem tudok alkotni,
  • beszürkül a napom,
  • úgy érzem éppen bedarálnak a körülmények,
  • nem érzem magam képesnek valamire,
  • elegem van,
  • úgy érzem teljesen elakadtam a céljaimmal,
  • fáj a fejem,
  • úgy érzem el vagyok késve,
  • úgy érzem semmire sincs időm,
  • szét vagyok csúszva,
  • fókuszálatlan vagyok és elfelejtek dolgokat
  • vagy csak simán fáradt és kimerült vagyok?

Pihenek.

A céltudatos pihenés a célmegvalósítás egyik építő köve. Ugyanis pihenés nélkül nem tudok feltöltődni energiával, így nincs mit befektetni a céljaim megvalósításába.

Bizony, a tudatos pihenés, a szó szerinti “semmit tevés” növeli a hatékonyságot és rendez belül. Te gondoltad volna?

Mert én eleinte nagyon úgy hittem, hogy ha “nem csinálok semmit”, akkor lusta vagyok, nem haladok semmit és így értéktelen vagyok. Így sokszor megesett az, hogy például otthon épp filmeztem nagy nyugalomban, de amikor hazajött valaki, rögtön elkezdtem valamit csinálni. Nekikezdtem valamilyen munkának csak azért, hogy a családom tagja azt lássa, hasznos vagyok, csinálok valamit.

Bizony, akkor még megfelelési kényszerben voltam és egyáltalán nem is sejtettem, hogy valójában mennyire fontos a pihenés és feltöltődés.

Ebben az időszakban még azt is hittem, hogy azáltal leszek sikeresebb és hatékonyabb, ha többet, gyorsabban csinálom a dolgom. Továbbá, akkor leszek a legsikeresebb, ha még a munkának be is áldozom magam. Na, hát ez volt a csúcs. Arra törekedtem, hogy teljesen tele tömjem a napjaim, csak azért, hogy elmondhassam: Látod, ennyi mindent csináltam, már majdnem bele is döglöttem. (És magamban ezzel folytattam: Ügyes vagyok, igaz?)

Illetve ha fáradt voltam és energiátlan, az volt az erény. Hisz mondhattam, hogy mennyi mindent megtettem. Bebizonyíthattam a másiknak, hogy mennyire értékes vagyok úgy a munkahelyen, mint otthon a családom körében. És ha valamihez nagyon nem volt kedvem, kimagyarázhattam: nincs időm. Sőt, a túlhajszoltsággal még jól lehetett zsarolni is a környezetemet, így nem egyszer sajnáltattam magam, illetve sajnáltam is magam és elvártam, hogy mások kényeztessenek. Hisz megérdemlem, mert sokat dolgozom.

Akkor még nem tudtam, hogy ezzel mennyire saját magam alatt vágtam a fát és hogy épp az ellentétét értem el, mint amit szerettem volna.

Gondolj csak bele.

Szerinted hogy lehet több, minőségibb eredményt elérni, ha teljesen ki vagy merülve és nem pihensz? Vagy ha figyelsz arra, hogy rendszeresen töltődj, így nem kell, hogy teljesen kimerüljenek az aksijaid?

Én a feladatokat választottam, a túlórát, az egóm nyüzsgő sürgetését és unszolását, a türelmetlenséget és meg is lett az eredménye…

Így utólag ránézve nem csoda, hogy kissé depresszív állapotba kerültem ettől az egésztől, kiégtem pár év után a munkahelyemen és szinte semmi öröm, sem szenvedély nem volt a napjaimban.

De sikerült ezen a hozzáállásomon változtatnom és manapság már szerves része az időtervemnek a tudatos pihenéssel töltött idő.

Ráadásul azt szeretném, hogy te is megtapasztald az igazi pihenésnek az áldásos örömeit. Mert most már mondhatom, így sokkal boldogabb, szenvedélyesebb az életem, ráadásul úgy, hogy több teljesítményre is vagyok képes. Mert képzeld el, ha tele vagyok energiával, minden sokkal könnyebben, gyorsabban megy és nem is vonzok be annyi ellenálló körülményt.

Szóval pihenek és még sikeresebb is lettem. Hát ezt biztosan nem gondoltam volna régen, hogy lehet így is csinálni és nem kell beledögleni a hétköznapokba.

Mindenhol elvárják, hogy teljesíts

A mai rohanó világban tele vagyunk feladatokkal, kötelességekkel, munkákkal. Helyt kell állni otthon, a munkahelyen, a családdal, stb. Mindenhol csak teljesíteni kell.

Akár azon dolgozol, hogy hatékonyabbá válj és egyre több mindent végezz el és gyorsabban haladj, akár azon, hogy rendbe szedd magad, mert már teljesen ki vagy merülve és ki sem látsz a teendőkből, a megoldás számodra a céltudatos cselekvés és pihenés harmóniájában rejlik.

Ugyanis pihenés nélkül hamar kifáradunk, elvész a maradék energia is. Fáradtan pedig minden sokkal több időbe telik, ráadásul leesik az energia szint, így nyűgösebbé, hisztisebbé is válik az ember ilyenkor. Ilyen esetekben könnyebben eluralkodik rajtunk az egó, így erősebbek a félelmek, gátlások, ellenállások is. Ilyenkor az sem csoda, ha önsajnálatba kerülünk és minden kilátástalannak tűnik.

Fáradtan egyszerűen minden sokkal nehezebb és sokkal nagyobbak a szörnyek

Ennek következtében pedig felkerül az a bizonyos sötét/szürke szemüveg és mindent-mindenkit sokkal pesszimistábban, sötétebben, szürkébben látunk. Azt vesszük észre, hogy mindenki támad, bánt és már elééééég. Még arra sincs erő, hogy ezt kimondjuk, megvédjük magunkat, határt húzzunk és ennek következtében csak sodródunk a körülmények áradatában.

De ne ostorozd magad e miatt. Ezek mind természetes következményei az alacsony energia szintednek. E helyett inkább vedd kezedbe a gyeplőt és kezdj el pihenni.

Lehetsz bármennyire is tudatos önfejlesztő, alacsony energia szinten egyáltalán nem könnyű megtartani a kellő önfegyelmed, céltudatosságod sem. Ráadásul mivel ilyenkor negatívabb a gondolkodás, az még beárnyékolhatja az egész megvalósuló célodat is. És mivel ilyenkor túlsúlyban vannak a negatív gondolatok, így ekkor ezeket erősíted, nem pedig a vágyott céljaidat.

Biztosan tudod, miről beszélek, mert tapasztaltad már a teljes belső, lelki és fizikai fáradtságot

Amikor azt érzed, hogy mindenki csak hagyjon békén már egy kicsit.

A jó hír, hogy legközelebb nem kell megvárnod, hogy ennyire rosszul legyél.

Csak tarts rendszeresen pihenő és feltöltő időket. Ezekkel emelni tudod energia szintedet, és így nem kell, hogy újra teljesen lemerülj.

Vagy ha újra azt veszed észre, hogy kimondhatatlanul fáradt vagy, akkor az első dolgod legyen, hogy jól kipihened magad és irányba állítod a gondolkodásodat, mielőtt bármibe is belekezdnél.

Viszont, ha ez ennyire könnyű lenne, akkor mindenki csinálná és nem lenne ilyen gondunk, ugye?

Nézzük, mi is az, ami nem enged pihenni?

A jelenlegi szocializációnk nagyon munka és feladat orientált. Így ez miatt több gátló gondolat is van bennünk, benned is, ami megnehezíti a pihenő idők megélését.

  1. Ha pihensz és nem csinálsz semmit, akkor nem haladsz, nem vagy hatékony, így felesleges tagja vagy a társadalomnak.
  2. Bűntudatod van, ha nem csinálsz semmit.
  3. Azt gondolod, nem vagy elég jó, elég hasznos, elég értékes, ha sokat pihensz.
  4. Azt gondolod, csak úgy leszel eredményes, ha sokat dolgozol és beledöglesz.
  5. Félsz, hogy mit fognak gondolni mások, ha te sokat pihensz.
  6. Azt érzed nem érdemled meg, nem jár neked a pihenés.
  7. Más embereket, vagy teendőket saját magad, a saját jólléted elé helyezel.
  8. Azt gondolod, ha vért izzadva dolgozol, az többet ér, mintha örömmel, játszva végeznéd a feladataidat.

Ezen gátló gondolatok és érzések mögött leginkább az áll, hogy arra szocializálódtál te is, hogy nem vagy értékes tagja a társadalomnak, ha nem dolgozol teljesen a lemerülés széléig, tehát amíg bírsz.

Belénk van kódolva a rabszolgaság

Ezeket a gondolatokat és ezt a hozzáállást még őseinktől hoztuk, és az ő világukban ez még igaz is lehetett. Valóban megszólhatták, beköphették és megbüntethették a lusta embereket. Ez miatt a lustaság egy szitokszóvá vált és ez az egyik legrosszabb tulajdonság, ami létezik.

Mert az, aki lusta, az rossz és nem támogatja a társadalmat.

Ez belénk van kódolva.

Viszont ez ma már nem így van.

Gondolj csak bele. Mikor tudsz több teljesítményt leadni? Mikor tudsz valóban hatékonyabb lenni? Mikor tudsz több értéket teremteni, ha jól vagy, tele vagy energiával, vagy ha alig éled túl az aznapot?

De ez az idő már lejárt

Ma már nem kerülsz börtönbe és nem is ölnek meg, mert nem hajszolod túl magad.

A mennyiségi fizikai munkát (sok helyen) lecserélte a minőségi mentális munka. De ha esetleg mégis csak fizikai munkát végzel, akkor is biztosan többet bírsz, ha kipihenten végzed a feladataidat.

Értsd meg, nem attól leszel értékes, hogy mennyit dolgozol és hogy azt mennyire szenveded végig. Ez az idő már lejárt. Az tesz téged valóban értékessé, hogy mennyi értéket adsz a világnak, a családodnak, a környezetedben élőknek. De nem kell, hogy ezt szenvedve, fáradtan csináld.

És a legnagyobb érték, amit adhatsz, az Te magad vagy.

És akkor tudod a legjobb önmagad adni mindenkinek, ha jól vagy.

Ezért kéne, hogy mindenki életében az legyen az első, hogy ő, saját maga jól legyen. És ő utána jöhetne csak a többi ember.

Mert, ha te jól vagy, ha neked van energiád, ha te megvagy telve szeretettel, csak akkor tudsz adni szeretetet és energiát a szeretteidnek is.

Csak amid van, azt tudsz adni másoknak is. Így igenis szükséged van az energiára.

Ezért annyira fontos, hogy rendszeresen töltődj.

Ahhoz, hogy egyáltalán meg engedd magadnak a pihenést,…

…szükséged van az önértékelésed, önszereteted, önbizalmad, önbecsülésed növelésére.

Mert, ha úgy gondolod, nem érdemled meg a pihenést, és nem szereted magad annyira, hogy megadd ezt a felfrissülést önmagadnak, akkor egyszerűen hiába tervezed be a rendszeres pihenést, nem fogod tudni betartani. Mert jön mindig valami fontosabb, sürgősebb feladat, amit önmagad elé helyezel.

Így nagyon fontos, hogy eldöntsd és elköteleződj az mellett, hogy igenis, pihensz és betartod a tervezett pihenő időidet. Egyszerűen mert szükséged van rá és megérdemled.

Mert MEGÉRDEMLED!

Hidd el, kipihenve még csodálatosabb anyává, alkalmazottá, főnökké, baráttá, párrá válsz.

Így pihenéseddel másoknak is jót teszel, mert egy jobb önmagad tudod nekik adni.

Nem tanítottak meg minket rendesen pihenni

Ha azt mondom pihenés, a legtöbb embernek a tv, a filmnézés és az alvás ugrik be.

Viszont az a helyzet, hogy egyik sem valódi pihenés.

Szedjük szét ezt az egész témakört 3 részre: alvás, pihenés, feltöltődés.

Kezdjük az alvással

Az alvásra szüksége van a fizikai testnek. És ezért nagyon fontos, hogy minden nap meglegyen az az alvás mennyiség, ami neked konkrétan szükséges ahhoz, hogy jól legyél és kialudva, frissen érezd magad.

De tudtad, hogy amikor alszol, akkor az agyad nem pihen?

Az agyad ugyanis ilyenkor dolgozza fel az aznap történt dolgokat. Ő végig dolgozza az egész éjszakát. Ráadásul, ha éppen intenzív időszakon mész át, akkor még inkább le van strapálva. Biztosan éreztél te is olyat, hogy reggel, amikor felkeltél, mintha fáradtabb lennél, mint amikor elmentél aludni. Ez épp ezért van. Az agyad nem alszik éjjel.

Ezért szükséges még ezen felül is tudatosan beiktatni mentális pihenő időket, mert az alvás csak fizikai szintű pihenés.

Tudatos mentális pihenés

A pihenés konkrétan azt jelenti, hogy nem csinál az elméd semmit. Nem mozogsz, nem fogadsz be semmilyen impulzust, nem adsz kifelé semmit, nem agyalsz, nem gondolkodsz, nem tervezel, nem emlékezel vissza a múltra (se a régmúltra, se az 1 perccel ezelőttire) és nem is gondolsz a jövőre, sőt még arról sem veszel tudomást, hogy éppen akkor a külvilágban mi történik. Csak vagy és lélegzel.

Ezt azért így elsőre szinte lehetetlen megcsinálni, így lehetnek könnyítések, de a fő cél ugyanaz: az elméd teljesen ürítsd ki és legyen mentes a lehető legtöbb gondolattól.

Erre alkalmazhatsz jelenlét gyakorlatokat, meditációs gyakorlatokat, mozgás meditációs gyakorlatokat, révülést. Segítheted belső csendedet valamilyen finom meditációs zenével is.

Eszköz rengeteg van erre és bátran válaszd azt, ami neked könnyebb és testhez állóbb, csak csináld.

Eleinte akár napi 10 perc is csodákat tehet elméddel. (Ennyi időd csak van magadra, ugye?)

Intenzív időszakokban akár napi többször is használhatod.

Ezek a módszerek sokat segítenek téged abban, hogy megtartsd a fókuszodat a céljaidon, segítenek a céljaidban, egód kezelésében, hatékonyabbá tesznek, mert tisztább elmével sokkal könnyebb cselekedni. Továbbá segítik elmélyíteni a kapcsolatodat önmagaddal és ha erre figyelsz, akkor a nap folyamán akár végig ebben a mély, önmagaddal összekapcsolódott állapotban is tudsz maradni.

A lényeg, hogy értsd meg, a tvzés vagy filmezés, vagy másokkal beszélgetés, bulizás, gyerekkel játszás, stb. nem kapcsol ki mentálisan, mert ott túl sok az input. Túl sok impulzus van bennük ahhoz, hogy az pihentesse az elmét.

Nyugodtan filmezhetsz (főleg, ha az kifejezetten önismeretileg is építő) és bulizhatsz, csak ne a pihenés és a mentális kikapcsolódás címszó alatt. Tehát ne ebből a célból nézd kedvenc filmjeidet. Nézd inkább jutalmazásból, örömből, hobbyból.

Tudatos feltöltődés lehet aktív és passzív

A passzív alatt azt értem, hogy fizikailag nem nagyon végzel mozgást. Ilyenkor például egy feltöltő meditációt végzel, ahol összekapcsolódsz a belső forrásoddal és onnan töltöd önmagad.

Ez, mivel vezetett feltöltő meditáció, így nem kapcsol ki teljesen mentálisan. Nem kapcsol ki annyira, mint a teljes csend, de már ez is sokkal pihentetőbb, mint a normál hétköznapi teendők elvégzése, viszont visszatölti lemerült energiád.

Ez is nagyon jó módszer, hasznos, működő. És még hatékonyabbá teheted azzal, ha időnként ezt máshol végzed el. Kimész a természetbe és meditációd által az ott lévő erőkkel: erdővel, fával, vízzel, heggyel, stb kapcsolódsz össze.

De már csak az, ha természetben vagy, tölt. Ha csak nézed a leveleket, koncentrálsz arra, ahogy a víz hozzáér a bőrödhöz, vagy ahogy a szél simogatja az arcod. Figyelhetsz az illatokra, a látványra. Ez mind tölt, mélyít és segíti belső mély kapcsolódásod kialakítását Önmagadhoz.

Szüksége van testednek is a napfényre (vagy ennek hiányában a D vitaminra) a helyes és kiegyensúlyozott működéséhez, így még inkább feltöltő, ha gyakran tartózkodsz a napon.

Az aktív, mozgás alapú töltődés

Ez lehet egy jó fárasztó edzés, egy teljesítmény túrázás, stb. Bármi, ami kifáraszt fizikailag. (Mert egy aktív időtöltés után a test sokkal jobban meg tud pihenni, el tudnak engedni az izmok.)

Ez azért is jó, mert ha fizikailag eléred a komfortzónád szélét, akkor az megköveteli, hogy csak oda figyelj és ezáltal behoz a jelenbe. Ez továbbá nagyon fejleszti a mentális önfegyelmet, céltudatosságot és fókuszáltságot is, így nem csak feltöltődsz, de céljaidat is fókuszáltabban, hatékonyabban, erőteljesebben tudod megvalósítani.

Tested erősítése, még ha izomlázzal is jár, belül tölt és erőt ad neked a hétköznapokhoz.

Az aktív módszer kifejezetten ajánlott neked, ha úgy egyébként munkád során nem mozogsz túl sokat. Viszont kiemelném, hogy ezeket mindig kellő felkészültséggel érdemes végezni, kis lépésekben emelni a mennyiséget, stb. Ezáltal kikerülheted a fizikai sérüléseket. Így, ha most kezdesz bele valami új aktív cselekvésbe, azt érdemes olyan emberrel csinálni (vagy legalább konzultálni vele), aki hozzáértő.

A feltöltő tevékenységek legfontosabb kritériuma: olyan dolgok, amiket egy átlagos napon nem csinálsz

Feltöltő tevékenység lehet akár a rajzolás, festés, kézműveskedés, zene, olvasás (nem olyan témában, amivel foglalkozol napi szinten), tánc stb. Vagy igazából bármilyen tevékenység, amit szeretsz, vagy ami kifejezetten új számodra és így komfortzónát lépsz át vele.

Ezek mind kikapcsolnak, töltenek.

De ha egy feltöltő napon elkezdesz takarítani, vagy bármi mást csinálni, amit egyébként is egy átlagos napon csinálsz, akkor az már nem feltöltő nap.

Ami még segít a töltődést, az a fizikai távolság. Így kifejezetten ajánlott időnként elhagyni az otthonos területet, azt a környezetet, ahol élsz, ahol dolgozol. Akár az országon kívülre utazni.

Mert minél messzebbre mész, annál könnyebb kikapcsolni az otthoni rutint.

De ha elutazol valahová, és ugyanazt csinálod, mint otthon, tehát ugyanúgy főzöl, foglalkozol a gyerekekkel, figyelsz a rendre, stb, akkor az nem pihenés és feltöltődés.

Így mindennek az alapja: csinálj mást, mint szoktál.

Sőt, időnként pihenj teljesen egyedül. Ezt is teljes mértékben megengedheted magadnak. Mert mint írtam, családodnak is csak úgy tudsz többet adni, ha te jól vagy, kipihent vagy.

Milyen gyakran érdemes pihenni és töltődni?

Ajánlott:

  • napi pár alkalommal pár perc (vagy akár pár óra, ha megteheted)
  • hetente legalább fél/egy nap
  • havonta legalább egy teljes hétvége
  • negyedévente legalább 1 hét

Ezeknek az időpontjait érdemes előre megtervezni. Sőt, ezeket legelőször beírni a naptáradba és utána jöhet az összes többi feladat. Miért? Mert, ha ez nincs, nem fogod tudni kellőképpen megcsinálni a többi feladatodat sem. Egyszerűen túl fáradt leszel, hogy kihozd önmagadból a maximumot.

Másrészt ne ess át a ló túloldalára sem. Tehát amit beterveztél tartsd be, amennyi időd van a pihenésre, annyit pihenj. Viszont, ha ez már akadályozza a céljaid, az egyéb terveid megvalósítását és nem tudsz kilépni a pihenés állapotából, az már tényleg lustaság.

Szóval, ha 1 órád van a pihenésre, akkor pihenj 100%-ban 1 órát és utána térj vissza a feladataidhoz.

Ehhez szükséged van önfegyelemre, viszont ennek betartása egyben növeli is önfegyelmedet, így ne keseredj el, ha az első pár alkalommal nem sikerül.

Mit csináljak, ha beterveztem az időt, de nem sikerül pihennem?

Veled is megtörténhet, hogy betervezed a pihenőidőt, de aztán közbejön valami.

Az is lehet, hogy ott vagy, betartod a pihenő időd, de az egód fellázad ellened, bűntudatod lesz miatta, esetleg azt érzed, hogy valamit sürgősen kéne csinálnod. Előjöhet az az érzés is, hogy nem érdemled meg, nem teheted meg. Vagy ha fizikailag sikerül is pihenni, a gondolataid ugyanúgy a munkán, a családi feladatokon vannak, vagy épp előjön a félelem, stb.

Ilyen esetekben egód érzi vesztét és próbál eltántorítani a pihenéstől. Ezért sok mindent képes felhozni, amivel kibillenthet belső állapotodból.

Így ha ezt felismered magadban, akkor annyi a teendőd, hogy újra a pihenés mellett köteleződsz el és megteszel mindent annak érdekében, hogy megszabadulj a hátráltató érzésektől és gondolatoktól.

Például akár ki is írhatod őket a gondolatkiírós füzetedbe.

Ha nem vagy hozzászokva a mentális pihenéshez és feltöltődéshez, akkor valószínűleg nem fog elsőre teljesen sikerülni. Ezt is, mint minden más célirányos cselekvést gyakorolni kell, mielőtt teljesen menne. Így az a lényeg, hogy kitartóan gyakorold, ne add fel és így lépésről lépésre egyre könnyebben tudsz majd pihenni és így elérni teljesítményed maximumát is.

Csodálatos önismereti utazást kívánok!

U.i.: Az Önismereti Felfedezők Dobozában 1 hónapnyi önismereti anyagot kapsz, ahol mindig tudod, épp melyik életterület fejlesztésének van itt az ideje. És igen, vannak benne pihenő, feltöltő, összegző részek is! Szerezd be a sajátodat ezen az oldaon

Miért érzem azt, hogy nem vagyok elég jó?

[KÉP: miért érzem azt, hogy nem vagyok elég jó]

Pontosan mit érzel? Nem vagy elég jó nő /férfi /feleség /férj? Vagy nem vagy elég jó anya /szakember /szomszéd /barát /alkalmazott /szerető /vezető /…?

Vagy nem vagy elég jó EMBER?

Nem vagy elég jó, hogy mások szeressenek téged? Nem vagy elég szerethető?

Pedig te mindent megteszel, hogy az légy?

Minden nap, saját határaidat túllépve, megteszed ami kell. Mindent megadsz, megcsinálsz, elvégzel, akár egyedül is, segítség nélkül.

És mégis azt érzed, nem kapsz cserébe semmit.

Semmi elismerés, semmi tisztelet, semmi szeretet, pedig annyi mindent feláldoztál már.

De a másik nem látja, neki ez természetes. Pedig te mennyit dolgozol, mennyit adsz. És észre sem veszi. Gondolod: Mi lenne veled nélkülem?

Talán mélyen belül tudod: megérdemled a szeretetet. De mások valahogy nem ezt mutatják, így már ebben is bizonytalan vagy.

“Talán még sem vagyok annyira jó? És amúgyis, az a másik ember meg sem érdemli, amit én érte teszek. “

Ekkor akár megtörténhet az is, hogy kiveszel egy nap “szabadságot” és nem teszed meg, amit amúgy szoktál. Nem takarítasz, nem főzöl, vagy bármi.

“Így majd meglátja, milyen hasznos vagyok…”

De ekkor jön a bűntudat és a szégyen újra: “De ha nem csinálom meg, elhagy/kirúg. Nem fog szeretni.”

Te vajon kinek az életét éled?

Mert így a tiédet biztosan nem! Hisz teljesen kiszorítottad magad a saját életedből. Elnyomtad minden és mindenki miatt.

Még a kóborkutya az utcán is fontosabb, mint TE, saját magadnak.

Ha még te sem kezeled magad a saját életed főszereplőjeként, akkor hogy várhatod el ezt mástól?

Ha még te sem szereted magad annyira, hogy kiállj magadért, hogy várhatod el, hogy más szeressen téged és kiálljon érted?

Nézzük először, mi is történik itt…

Téged hogyan szerettek gyerekként?

Gyerekkorunkban a szüleink az isteneink, tőlük veszünk át mindent. Nem csak amit mondanak, hanem mindent, amit tesznek, éreznek, gondolnak, sugároznak önmagukból.

A gyerekek energia-szinten másolják szüleiket. Így nem léteznek titkok, kimondatlan igazságok. Ehelyett pontosan jól megtanuljuk, hogy titkolózni és sumákolni kell, hisz ami ott a mélyben van, azt nem lehet kimondani.

És mivel valószínű, hogy a szüleid nem foglalkoztak mély önismerettel, ez azt is jelenti, hogy bizony ők is sumákoltak. Így többek között azt tanultad el, hogy hogyan kell látszatpolitikás életet élni, ami hazugságokra, elvárásokra, szőnyeg alá söprésekre, hatalmi drámákra, megfelelési kényszerekre épül. Ezért nem csoda, hogy te sem tudod őszintén, asszertíven, támogatóan felvállalni önmagad, hisz nem tanultad meg. Nem ilyen példa volt előtted.

Így kapcsolataid nem másról szólnak, mint a figyelem és szeretet iránti harcról.

Mert bizony régen a szeretetért meg kellett küzdened. Az nem járt csak úgy, feltétel nélkül…

Olyan feltételei lehettek, mint például: jó jegyek a suliban, jó viselkedés, “ne sírj”, “ne kiabálj”, “legyél csendben”, “legyél jó”, “köszönj a boltban”, “adj puszit a nagyinak” (ha van kedved hozzá, hanem – mert így illik és hát nem akartátok megbántani nagyit), stb.

Így az életed mozgató rugója nem más, mint: “Én nem akarlak megbántani, csak szeress.”

Mert ha a másikat megbántod, vagy felhívod magadra valamilyen formában a figyelmet, ha kilógsz a sorból és így neadjisten ütközik a véleményetek, az elképzelésetek, a gondolataitok, akkor bizony nagy valószínűségben szeretet megvonásban részesülsz. Vagy legalább egy jó kis hatalmi harcban lehet részed, aminek te vagy a vesztese. Így eltaposva, nulla önbecsüléssel és önértékeléssel hagyod el a helyszínt. És azt érzed: “Soha többet ilyet, inkább szótfogadok.” Vagy fellázadsz a minden ellen és mindenki elhúzhat ahová akar, mert te egyedül is király vagy, mert te majd tudod.

Bárhogy is végződött, még mindig benned van a minta: “A szeretetért meg kell dolgozni.”

Ergó: Valamit tennem kell azért, hogy szerethető legyek. A tetteid értékétől függ, hogy mennyire fognak szeretni.

Így még mindig, meg is dolgozol érte. Így megfelelési kényszerben vagy a párod/férjed/élettársad felé, a gyerekeid felé, a főnököd felé, a közösséged felé, a barátaid felé, a szomszéd néni felé (hisz mit fog gondolni…), stb.

(És ha ez ellen lázadsz is, akkor annak egyenes következménye, hogy szeretetlenségben élsz. Hisz nem dolgozol meg érte, nem teszel semmit így biztosan szeretni sem fognak.)

Nem csoda, hogy fáradt vagy. Hisz energiád nagy része arra megy el, hogy megfelelésből elvégzel rengeteg munkát (csak a szeretetért, mert ezt tanultad, hogy így kell, ez kell ahhoz, hogy mások szeressenek. Mert ilyen egy jó feleség, egy jó háziasszony, egy jó férj, egy jó gyerek, egy jó alkalmazott, stb.), plusz végig kontrollálod és visszafogod magad, hogy még véletlenül, seholse legyen olyan megnyilvánulásod, ami “nem illik”. Hisz nincs is rosszabb, minthogy valaki meglátná, miket is gondolsz – érzel valójában.

Egy látszat világban élsz, amiben te, mint Főszereplő nem vagy benne…

Nem csoda, hogy boldogtalan vagy és nem találod a helyed és azt érzed, senki sem fogad el, nem vagy elég jó.

Hisz titkolod, hogy ki vagy valójában. Hogy várhatod el másoktól, hogy szeressenek, ha nem is mutatod meg magad?

Így ha akarnak, sem tudnak téged szeretni. Ilyenkor csak az álarcaidat tudják szeretni, de mivel ezek törékenyek, így valóban félelmetes az egész.

Hisz tudod, bármikor lehullhat az álarc. De mi lesz akkor?

Itt az alkalom: ÉBREDJ VÉGRE FEL!

Hisz lassú öngyilkosságban élsz. Mire jó az, ha egyszer megtelik a pohár és egyidőben robban fel az a sok minden, amit végig elnyomtál magadban?

Vajon mi lesz ennek a következménye? Vagy inkább tényleg belehalsz? Vagy függőségekbe kergeted magad, hogy ne kelljen ezekkel szembenézned?

Te döntesz!

Én ezeket javaslom:

1# Szépen, apró lépésekben kezdj el őszinte lenni

Először is őszinte magaddal. Merd bevallani, hogy nem a saját életedet éled.

Majd szépen folyamatosan merd meglátni, mi van jelenleg a világodban. Valószínűleg először a szörnyűségeket fogod látni, de merj szembenézni vele. Bőgd ki magad, nyugodtan, de kezdj el őszinte lenni. (Érzéseidet rendezheted ezzel a módszerrel is.)

2# Kezd el bevallani magadnak, hogy mire is vágysz valójában?

Mi az amit azért csinálsz, mert tényleg szereted? És mi az, amit csak másokért csinálsz?

Nem lennének jobbak olyan kapcsolatok, ahol nincs szükség színjátékra? Ahol 100%-ban önmagadat adhatod és pont ezért szeretnek? Mert te Te vagy?

Aki nem így áll hozzád, annak van bármilyen keresnivalója az életedben?

Aki nem tud feltétel nélkül szeretni, és folyton elvárásokat támaszt feléd és ha nem így viselkedsz, megbüntet, az valóban szeret téged?

Ezek mögött motivációként mindenhol a félelem lapul. Félelem alapú vagy szeretet alapú életet szeretnél inkább élni?

Nézd csak végig, hol zavar az, ha kritika ér? Mi az, amit mindenképp meg kell csinálnod, mert ha nem…? Ezeket a szituációkat vizsgáld át. Hol vagy benne Te? Kiről szól ez az egész? Kinek akarsz mindenáron megfelelni? És te mit akarsz?

3# Kezd el végre legalább Te szeretni magad

  • Ennek első lépése, hogy tiszteld meg magad az őszinteségeddel. És ha lehet, másokat is, az őszinte önfelvállalásoddal.
    Kezd el apró lépésekben felvállalni a saját gondolataidat, érzéseidet, vágyaidat. Hisz mennyire éreznéd magad szerethetőnek, ha rejtegetnek egy sötét szobában?
  • Az önszeretet egy másik fontos lépése, hogy kezdj el felelősséget vállalni a saját életedért. Hisz a te felelősséged csak az, hogy te boldog legyél. Az nem a te felelősséged, hogy más boldog legyen, azzal foglalkozzon ő. Ezáltal kezd el előtérbe helyezni magad és kezdj igent mondani magadra és nem-et arra, ami nem hozzád tartozik /nem akarsz /nem szeretsz.
  • Kezdj el adni magadnak. Adni időt, adni ajándékokat, adni tapasztalatokat, adni figyelmet, adni pihenést, adni művész időt, adni bármit, ami épít téged és segít neked abban, hogy egyre jobban érezd magad a bőrödben.

Így egyre inkább tisztulni fog a kép önmagadról és szépen lépésről lépésre, egyre inkább a saját életedet élheted.

Ez nem egyszeri munka, folyamatosan kell ezekkel foglalkozni és beépíteni a mindennapjaidba.

Tedd ezeket szokásoddá és így biztosan haladni fogsz előre a felszabadult, boldog életed irányába.

Így cseréltem le a zárkózottságot önmegvalósításra

Neked is teljesen szürkék, szenvedéssel és félelemmel teliek a hétköznapjaid?

Úgy érzed, hogy csak kötelességeid, feladataid vannak és kiveszett a játékosság és az öröm az életedből?

Vagy csak keresed a benned megbújó kreatív forrást, játékosságot, spontaneitást, bátorságot, örömöt?

Ha ilyen vagy ehhez hasonló problémáid vannak, akkor ez azt (is) jelenti, hogy benső gyermekeddel még nem felhőtlen a kapcsolatotok.

Most megmutatom, bennem milyen folyamatok zajlottak ezzel kapcsolatban. Így tanulva a példámból, neked is lehetőséged nyílhat rendezni saját kapcsolatodat saját gyermeki éneddel.

(Titkon megsúgom, hogy ennek még lesz folytatása is, amiben további értékes információkat, módszereket, technikákat, konkrét lépéseket osztok meg veled, így ne feledkezz meg feliratkozni lentebb a hírlevélre vagy like-olni a Facebook oldalt, hogy tudjalak mihamarabb értesíteni az újdonságokról.)

Bennem még mindig ott él a kislány.

A kislány, aki folyton játszani akar, élvezni az életet és kalandozni. Az a kislány, aki imád fára mászni, bunkert építeni, festeni, rajzolni, tanulni, biciklizni, mindig menni, élni.

Gyerekkoromban sokat voltam egyedül, így számomra a magány lett a természetes állapot.

Gyerekkoromban nem igazán szólhattam bele a dolgokba. És mivel a szüleim voltak az isteneim, az ő szavuk volt a szent. Ha az én véleményem nem egyezett az övékkel, az csakis hülyeség lehetett.

Gyerekkoromban a szüleim voltak a döntéshozók, mindent ők mondtak, ők féltettek, ők aggódtak értem, ők hozták a szabályokat. Így nem volt más választásom, mint ezek szerint élni.

Gyerekkoromban a szüleim adták azt a törődést, figyelmet, szeretetet, amire nekem szükségem volt. Így ha ők azt mondták, most nem jár, mert rossz vagyok, elhittem és igyekeztem inkább jó lenni, hogy szeressenek.

De ezek az ő szabályaik, nem pedig a világ szabályai és legfőképp nem az én valódi szabályaim.

Nem meglepő hát, hogy a magány, az önbizalomhiány, a csendesség, az elbújás, a véleménytelenség, a megfelelési kényszerek és a jó gyerek szerep lett az alap attitűdöm.

Röviden: önmagamat teljesen elnyomtam és az életem csak arról szólt, hogy ezeknek a (sokszor már elavult) szabályoknak megfeleljek.

Nem hibáztatom a szüleimet. Sőt, hálás vagyok nekik, mivel a tőlük telhető legtöbbet tették értem és adták nekem. Ezt köszönöm nekik.

Most már viszont én vagyok a felnőtt,

és most már én vagyok köteles a legtöbbet tenni magamért. Viszont hiába nőttem fel, ha nem fejlődök, nincs változás és még mindig a régi szabályok működnek (hisz ehhez vagyok hozzászokva). És a bennem élő kislány egyre mérgesebb, szomorúbb, elkeseredettebb, hisztisebb. Pedig ő csak játszani akar és megélni az életet.

Felnőttként, ha ki akarom szabadítani ezt a kislányt a börtönéből, szembe kell mennem a régi megszokott szabályokkal.

Nem lehetek tovább jó kislány, nem lehetek láthatatlan, nem bújhatok el és legfőképp most már én vagyok a felelős és meg kell hoznom a saját döntéseimet. Meg kell alkotnom az új önmagam és az új életem. Ehhez pedig a régi nem elég. Változtatni kell.

Meghoztam ezt a döntést, változom.

Ezért az önismeret eszközével mindent megteszek, hogy békét kössek ezzel a kislánnyal, bennem.

Törekszem megadni neki azt a feltétlen szeretetet és figyelmet, amit érdemel.

Törekszem meghallgatni a gondolatait, érzéseit és asszertívan megegyezni vele abban, ami számunkra a legjobb.

Törekszem megadni neki a lehetőségeket a játékra, arra, hogy akár minden perc maga legyen a játék.

Azt akarom, hogy megélje a vágyait, megélje végre az életet.

Ehhez persze néha kezelni kell a hisztijét, a dacosságát is. Hisz az évek során sok fájdalom érte. Puszit kell adnom a sebeire és engednem kell, hogy kisírja a fájdalmát, hogy minden begyógyulhasson és ő felszabadulhasson.

Mert szabad gyermekként lehetek csak szabad felnőtt.

Minden egyes alkalom, amikor ezt sikerül megélnem, az maga a csoda. Amikor önmagamat tudom adni úgy, hogy mások is elfogadnak, figyelnek rám, szeretnek. Mert ahogy magammal viselkedem, úgy viselkednek velem mások is. És mivel egyre szeretettel telibben viselkedek magammal, így ezt is tükröződik vissza másokban.

Már van kivel játszanom. Most már nem vagyok egyedül. Most már nem kell harcolnom a szeretetért és a figyelemért. Most már őszintén elmondhatom a véleményemet és a saját vágyaimat követve, nem vagyok „rossz gyerek”.

Most már egyre inkább képes vagyok játszva, szabadon élni az életem.

Ilyen csodás megéléseket kívánok neked is.

Ha tetszett az írás, oszd meg és iratkozz fel lentebb a hírlevélre is, hogy küldhessem a további hasznos és értékes tartalmakat.

Hogy még több hasznos gondolatot adhassak neked, like-old be a Facebbok oldalamat is itt.

Ha pedig kérdésed, véleményed, elakadásod van, írj hozzászólást vagy küldhetsz levelet nekem a hello@alkosdmegonmagad.hu címre is.

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára

Itt az október legjelentősebb, lényegi üzenete

Te is kíváncsi vagy, mit ígér számunkra az október?

Az októberi csillagállásokat nézve úgy látom, hogy igen aktív hónap előtt állunk.

Szeptemberben egy szempillantás alatt köszöntött be az ősz, aminek köszönhetően elindultunk befelé önmagunkba.

Biztosan te is érzed ezt a mélyülést belül.

Már kint is látszik, hogy egyre sötétebb minden és a levegőnek is már nagyon őszi illata van. Eljött a plédek ideje.

Ez a folyamat pedig most csak még tovább fokozódik.

Egyre nagyobb a sötétség, ami lehetőséget ad arra, hogy egyre őszintébben tudjunk szembenézni a bennünk működő folyamatokkal, elakadásokkal, de ugyanúgy a bennünk lévő szépségekkel és csodákkal is. A kinti fényről átkerül a figyelmünk a bennünk lévő fényre, szeretetre és életre.

Az egyre hidegebb napokon ez adja majd azt a melegséget és világosságot, ami kintről hiányzik.

Röviden: az önismeretünk mélyülése történik.

Így nagy fejlődéseket, változásokat hozhat ez az időszak. Az őszi – téli hónapok mindig mélyebbek, mint például a tavaszik vagy a nyárik és én, mint buzgó önismereti utazó, mindig izgatottan várom, hogy most épp milyen csodákat tartogat a számomra. Remélem, te is így vagy ezzel. :D

Ez az október viszont tartogat újdonságokat, mert

Ez a változások hónapja is

Most a benned lévő szeretet és fény kiárasztásával tudsz olyan állapotba kerülni, ahol kinyílnak a lehetőségek kapui és beindul a sorsfordító változás. (Igen, az a változás, amiért mostanában annyira dolgoztál, amit már annyira akarsz.) Most átugorhatsz abba a vágyott életbe, amit szeretnél élni, de csak ha megteszed azokat a dolgokat, amik célod eléréséhez a fizikai világban szükségesek.

Ha csak a problémákat, félelmeket, gondokat, terheket, hibákat és egyéb negatív dolgokat látod meg a világban és nem cselekszel, akkor eluralkodik a szíveden is a sötétség és egyre ridegebb lesz minden. Akkor a káoszt láthatod és azt érezheted, hogy elmerülsz benne. Elhagy az erőd és bábuként sodor az élet óceánja ide-oda és az is lehet, hogy néha hozzácsap egy-egy sziklához is. Szóval jöhet az az érzés: „Minden és mindenki csak bánt és ellenem van.”

A változás megtörténik, így vagy úgy. A kérdés, hogy te hogyan éled meg? Milyen hozzáállással állsz hozzá? Problémának vagy lehetőségnek, ugródeszkának tekinted az egészet?

Ehhez fogsz további segítséget kapni a következő hetekben itt és a Facebook oldalon is. Ezért ajánlom, iratkozz fel itt lentebb a hírlevélre és like-old a Facebook oldalt is, hogy nehogy lemaradj ezekről a fontos, gyakorlatba ültethető tudás anyagokról.

Én jól akarom megélni és ki akarok hozni ebből az időszakból (is) mindent, amit lehet. Ha te is, akkor most nézzük is meg együtt, hogyan tudjuk „jól megélni”, mi a legfontosabb dolgunk ebben a hónapban.

Így éld meg “jól” a most következő változásokat

Biztosan van egy vágyad, egy célod. Ez a vágyad gyújtja meg a szívedben a szeretetet tüzét. Ez hoz szenvedélyt, ez okoz örömöt. Ez ott volt van és lesz mindig a szívedben. Most is benned van! Csak lehet félelmeid elhomályosítják.

Ha erre a vágyadra irányítod figyelmed, akkor a benned égő tűz egyre nagyobb és nagyobb lesz, mivel egyre jobban meg is tudod valósítani azt. Ezáltal egyre több szépséget tudsz meglátni kint és önmagadban is. Egyszerűen csak azáltal, hogy te jobban vagy. Mert te a helyeden vagy.

Amikor ilyen szeretettel tudod végezni a mindennapi feladataidat (is) és így a szívbéli vágyad felé mész, akkor tudod igazán meglátni azt a sok szépséget, amit ez az időszak hoz.

Csak ha van célod, akkor tudsz haladni előre. Egyébként honnan is tudnád, hogy mikor mész előre, mikor mész kerülő úton, vagy mikor távolodsz a saját életedtől? A cél az, ami segít téged az orientációban. A szívbéli vágyad az, ami iránytűként segít téged, hogy uralkodhass az óceánon és kikerülve a sziklákat átjuss a másik partra, a célodhoz. E nélkül hogyan döntöd el, hogy merre kell menned?

Ezért jó időszak ez arra, hogy bevalld magadnak, mit is akarsz valójában? Miben lelsz örömöt? Mi az a cél, ami fényt gyújt benned?

Nem tudsz rossz célt kitűzni!

Ha jelenleg még egyáltalán nem látod minek az irányába is akarsz menni, akkor nulladik lépésként döntsd el ezt:

„Úgy döntöttem, tisztánlátom és bátran bevallom önmagamnak, hogy mit akarok.”

Ezután pedig nyitott szívvel figyelj és megérkezik hozzád, a válasz.

Ha van szívbéli célod, akkor tudatosan, a jelenben cselekedve eggyé válhatsz a jelképes óceánnal (a történésekkel – eseményekkel), ami így támogató játszótársként segít téged át az akadályokon.

Ekkor tudod, hogy ha jön egy hullám, az csak azért van, hogy megfejlődd és tovább haladj. Ez mind ahhoz segít hozzá téged, hogy végül elérd a nagyobb célodat.

Csak játék az egész.

Csak azért történik minden, hogy meglásd, mi minden rejtőzik benned. Megláthatod a lehetőségeidet és megfejlődni való beakadásaidat is. Te szembe mersz velük nézni?

Igen, van, hogy félünk a lehetőségeinktől is. Egyszerűen félünk az újtól, a változástól. Ez mindenkiben benne van, el kell ezt fogadnunk. Ez az emberségünk része. Épp ezért nem igazán van értelme ellene küzdeni sem. Ha küzdesz a félelmeiddel, csak erősíted, mélyíted ezeket a megéléseket.

E helyett inkább arra törekedj, hogy növeld a bátorságodat. Arra törekedj, hogy bármennyire is félsz, te urald a helyzetet és bátran, magabiztosan meg tudd cselekedni, amit kell.

Ezt úgy tudod megtenni, hogy szépen, apró lépésekben cselekszel és teszed a dolgod. Igen, a gyomorgörcsöt csak a cselekvéssel tudod megszüntetni. Tudom, ez kicsit tyúk – tojás probléma, egy ördögi kör, de ha nem hiszed, próbáld ki és tapasztald meg, hogy így ki lehet belőle lépni.

Tehát ahhoz, hogy ennek a hónapnak a legtöbb kincsét le tudd szüretelni, végig cselekvésre van szükség.

Ráadásul olyan cselekvésre, amivel a céljaidat, vágyaidat építed és közben érzed, ahogy kitölt a szeretet. Olyan cselekvéssel, amivel vágyad felé közelítesz minden pillanatban.

Tehát törekedned kell arra, hogy minden pillanatod, minden perced a legfőbb vágyadat építse. És ami útközben, megoldandó feladatként feljön, azt rendberakod, megfejlődöd és mész tovább.

Nem kell előre mindent kitalálni. Nem kell szét agyalni előre minden cselekvésedet. Sőt. Tapasztalj és menet közben vedd észre az egyre jobban kitárulkozó lehetőségeket. Erős (önmagadba vetett) hittel csak lépj és nézd meg, mi van az egyes döntéseid mögött.

Alkalmazd végig a cél – döntés – cselekvés teremtő isteni egységét:

Tűzz ki egy célt, döntsd el, hogy már megvan és cselekvés közben kitalálod, hogyan oldod meg.

Nem kell, hogy lásd, hogyan jutsz el a célodig. Elég, ha mindig csak a következő lépést látod és azt megléped.

Csak ebben a célirányos, pozitív, nyitott szívű hozzáállásban mutatkoznak meg előtted az aktuális csodák és szépségek. Márpedig ebből rengeteg lesz. Így tudsz olyan változásokat, sorsfordulatokat előidézni, amik örömmel és boldogsággal töltenek el ahelyett, hogy csak a káoszt és a rombolást élnéd meg.

Összegezve tehát amit mindenképpen hagyj most el ebben a hónapban:

  • hagyd el a probléma tudatod (ne a problémára fókuszálj, hanem a célodra)
  • hagyd el a hiánygondolkodásodat (tehát azt, hogy azzal foglalkozol, mi mindened nincs és inkább foglalkozz céljaid elérésével)

Szóval mit kell tenned ahhoz, hogy a legtöbbet kihozd ebből a hónapból?

  • a külvilág helyett önmagadra, befelé figyelj
  • töltsd fel a napjaidat szeretettel és örömmel
  • lásd meg a szép/pozitív dolgokat és fejlődési lehetőségeket az egyre sötétedő külvilágban is
  • ha nincs célod, gyorsan tűzz ki egy olyat, amire most éppen vágysz
  • belső szeretetből és örömből célirányosan cselekedj, függetlenül attól, hogy a külvilágban éppen mi történik
  • belső szeretetből és örömből célirányosan cselekedj, függetlenül attól, hogy te éppen hogyan érzed magad.

Tehát a leglényegibb dolog, hogy mindenáron, mindenen keresztül: CSELEKEDJ. És ennek meg is lesz a gyümölcse.

Csak tedd a dolgod.

Ha bizonytalan vagy a célodban, vagy a megvalósításban vagy ha elakadtál vagy bármilyen kérdésed, véleményed van, akkor bátran írj hozzászólást, vagy üzenetet a hello@alkosdmegonmagad.hu email címre.

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára

 

Így rendezi az érzelmeit a Művész

Így rendezi az érzelmeit a Művész

Egy előző Facebook bejegyzésben arról írtam, hogy miről szól a szeptemberi időszak (ezt itt találod) és hogy miért is fontosak a belső munkák, rendrakások.

Ezután készült egy másik bejegyzés, ami egy olyan önismereti eszköz használatát írja le, amivel leteheted akár a nagyon erős és mély érzelmi terheidet is és eljuthatsz akár a hála állapotáig.

Most pedig menjünk még kicsit tovább az érzéseink kezelésének és felszabadításának témájában.

Az érzelmeink le tudnak téríteni a céljainkhoz vezető útról

Főleg most.

Te is biztosan tapasztaltad már, hogy az érzéseid (akár pozitív, akár negatív), nagyon magukkal tudnak sodorni és akár a figyelmed is elveszhet bennük. Ilyenkor csak az az egy érzés létezik benned és nem tudsz másra gondolni. Lehet ez akár frusztráció, félelem, szorongás, bármilyen belső érzelmi káosz. Ahelyett, hogy a céljaidra tudnál figyelni és belső békében, fókuszáltan, céltudatosan haladhatnál előre.

Továbbá ez az időszak még inkább fel tudja korbácsolni az érzéseidet, amiket nagyon hasznos, ha képes vagy kezelni és ki tudod alakítani azt a képességet, hogy az érzelmi viharok közepén is objektívan tudod szemlélni magad és az eseményeket. Ezáltal láthatod tisztán, hogy mi is történik veled valójában.

Belső békéd és egyensúlyod visszaszerzéséhez hoztam neked egy eszközt

Az itt leírtak mindig használhatóak, viszont most szeptemberben és októberben még hatásosabbá válhatnak és sokkal jobban eshetnek a lelkednek.

Van az úgy, hogy jön valamilyen érzés, de azt nem igazán tudjuk történéshez, eseményhez, emberhez kötni. Lehet ez általános kedvetlenség, vagy az, hogy bal lábbal keltünk fel, vagy hiszti, vagy bármi, ami kizökkent a belső békénkből, esetleg csak azt érezzük, valami nem stimmel.

Vagy az is lehet, hogy pontosan látod, milyen érzések is sodornak jobbra-balra.

Akár melyik eset jellemző rád most, segíthet a rajzolás, a firkálgatás vagy a festés.

Az ekkor történő kézmozdulatok tisztítják az érzéseidet, akár tudatosan próbálod ezeket kifirkálni magadból, vagy csak szabadjára engeded magad és hagyod, hogy kifollyon belőled minden és megtisztulj.

Milyen hozzáállás kell ahhoz, hogy a legtöbbet kihozd a tisztító művészkedésből?

Akármilyen eszközt vagy témát választasz, fontos ilyenkor, hogy ne kontrolláld, ne fogd vissza magad. Bármi, ami ki akarj jönni, hagyd. Nem számít, hogy ha nem lesz szép, mert itt nem ez a lényeg. (Bár sokszor amikor elkészül mégis igen szép és sokatmondó tud lenni.)

Ha van olyan tudásod, hogy például milyen szín/forma mit jelent és ha így vagy úgy festesz, akkor az mit árul el rólad, stb., ezeket tedd félre egy kicsit és engedd át magad az élménynek. Nem kell senkinek sem megmutatni, amit alkottál, ha nem akarod.

Csak hagyd, hogy úgy jöjjön ki minden, ahogy benned van, ne kontrolláld, ne folyts vissza semmit csak azért, mert nem akarsz vele szembenézni.

Épp ez a lényeg, úgy tudod kirakni magadból a gondolataidat, érzéseidet, hogy ezeket nem kell tudatosítani, nem kell fájdalmas szembesüléseken átesned.

De ehhez át kell adnod magad a színeknek és a formáknak és el kell felejtened erre az időre az összes tudásodat és korlátozó gondolatodat és ELVÁRÁSAIDAT.

Mert nem kell az sem, hogy a professzionális alkotások szabályainak megfeleljen a műved.

Konkrét témát rajzoljak/fessek, vagy csak úgy, ami jön?

Választhatsz olyat, hogy csak kezedbe veszel egy eszközt, elkezdesz firkálni/rajzolni és közben majd alakul a kép. Ez nagy szabadságot ad és jobban teret ad tudatalattidnak, hogy kirakd magadból ami ott van és ezáltal megszabadulj tőle.

Választhatod azt is, hogy egy konkrét témában rajzolsz/festesz. Ilyenkor nagyon előrevivő, ha ez a téma illik az aktuális állapotodhoz, vagy az univerzum aktualitásaihoz.

Például, ha nehezen viseled, hogy el kell engedni a nyári bulikat és a pörgést. Ha nem megy, fáj az elengedés, akkor egy őszi tájkép kifestése felszabadító lehet.

Amikor az adott időszakra aktuális témákkal dolgozol, akkor még az univerzum energiáival is össze tudsz kapcsolódni és megélni azokat a tanításokat, energiákat, lehetőségeket, amik éppen adottak.

Ha szívesen alkotnál egy adott témában, de nem tudod, hogy mi illik most éppen hozzád, akkor csak válassz olyat, ami éppen megtetszik és jól esne azzal foglalkozni. (Hisz biztosan az sem véletlen, hogy éppen ahhoz van kedved, sőt, menet közben még az is kiderülhet, miért pont arra volt a legnagyobb szükséged.)

Ebben sem kell lekorlátozni magad.

Adok még pár tippet, hogy hogyan válassz magadnak ehhez eszközöket

Ha például ideges, dühös vagy, esetleg más nagyon erős érzésed van, választhatsz eszköznek akár zsírkrétát vagy olajpasztelt is (vagy bármilyen más eszközt, amit erősen kell rányomni a felületre), mivel ezek használatakor erőt kell kifejteni, ezért az alkotásba bele tudod vezetni ezeket a benned működő erős érzéseket és gondolatokat. (Ahelyett, hogy rombolnád a világodat.)

Ha például akaratodat, kitartásodat, belső erődet, határozottságodat akarod erősíteni, arra is kiválók ezek az eszközök.

Ha pedig békésebb állapotban vagy, esetleg egy ilyen elszállósabb, kellemesebb, lebegősebb, harmonikusabb, relaxáltabb állapotba akarsz kerülni, használhatsz filcet, pasztellkrétát stb. Olyan eszközöket, amelyek lágyabb, finomabb mozdulatokkal is felvihetők.

A ceruza az az eszköz, ami mindkét fenti csoportba beletartozhat. Ha erősebben nyomod, akkor az első, férfiasabb, határozottabb, erősebb csoportba, ha csak lágyan festesz vele, akkor a második, békésebb, nőiesebb csoportba tartozik.

Ha pedig kifejezetten dúlnak benned a női érzések, a hisztik, az érzékenység, stb, akkor fess akvarellel. Mivel hozzá kell a legtöbb víz, így női oldalad ezen kerül tud leginkább megmutatkozni.

Az alkotás pozitív hatásai (akár már az első alkalommal is)

Minél inkább le tudod tenni az alkotás közbeni kontrollt, megfelelési vágyat és elvárásokat, annál több pozitív hatása lehet.

Akármelyik eszközt is választod, egy kis használat után össze tudsz kapcsolódni önmagaddal, belső világoddal és akár flow állapotba is juthatsz. Ebben a koncentrált állapotban elmúlik a stressz és lecsökken minden más negatív érzés.

Amikor olyan állapotba kerülsz, például egy kifestő színezése során, hogy megszűnnek a gondolatok és csak az eszközzel való alkotásra koncentrálsz, lépésről lépésre alakul ki előtted a kép és csak sodródsz, akkor az egy igen pihentető állapot az agyad számára is.

Ez már egy koncentrációs gyakorlattal is felér. Így a koncentrációs képességed is javulhat és ezáltal könnyebben elérheted a belső csendet is. A csend állapota, a belső nyugalom az agy számára pihentetőbb, mint az alvás (hisz ott ő nem pihen, hanem dolgozik), ezért érdemes ezt is gyakorolni, de erről majd máskor.

A rajzolás, festés által nem csak érzelmeidet és gondolataidat csendesítheted le, de fejlődik általa érzelmi önfegyelmed is. Ez pedig alapvető fontosságú ahhoz, hogy érzelmeidet te tudd uralni és tudatosan kezelni.

Önismereti szempontból lehet még egy érdekes eredménye a festésnek, rajzolásnak. Mivel az alkotás közben lecsendesedik a mentális és érzelmi zaj, így könnyebben jönnek fel építő gondolatok, intuíciók, ötletek is. Ezért (főleg ha éppen akkortájt valamire nagyon megoldást akarsz találni) érdemes egy jegyzetfüzetet is a közelben elhelyezni. Ide lejegyezheted a felmerülő gondolataidat, ötleteidet, felismeréseidet.

Így a festés felsőbbrendű énünknek is jó eszköz arra, hogy kapcsolatba lépjen velünk és üzeneteket küldjön a számunkra.

Csak a festés/rajzolás jó módszer erre?

Ebben egyébként más alkotási módok is segíthetnek. Hisz minden alkotás. Lehet ez akár főzés is, ha a megfelelő mentális állapotban és beállítottságban csinálod. Vagy akár agyagozhatsz vagy egyéb kreatív alkotó tevékenységet is folytathatsz.

Ezekkel mind gyakorolhatod a jelenben levés állapotát.

Még előny az alkotás mellett

Ami még az alkotás mellett szól, hogy kiélheted általa benső gyermeked kreativitását, játékosságát is, ami nem hogy elvesz, hanem inkább feltölt energiával és szeretettel.

És a színek pozitív hatásáról még nem is esett szó.

Ezáltal az egész világot színesebbnek, szebbnek, játékosabbnak láthatod. Így még széplátásod és nem utolsó sorban kreativitásod is fejlődhet.

Hajrá, alkosd meg Önmagad.

Ha tetszett a cikk, lentebb fel tudsz iratkozni a hírlevélre, hogy a jövőbeli cikkekről se maradj le.

Ha segítségre van szükséged vagy kérdésed van, akkor bátran írd meg a hello@alkosdmegonmagad.hu email címre vagy itt, lent hozzászólásra.

Hatalmas Szeretettel:
Hajabács Klára

5+1 lépés, amivel végleg lepakolhatod érzelmi terheidet

Érzelmi terhek lepakolása kép

Biztosan veled is történtek olyan dolgok a múltban, amik még most is fájdalmat okoznak. Lehet olyan lenyomatokra is már ráleltél, amiket folyamatosan újra és újra megteremtesz az életedben. Lehet voltak olyan emberek, akik megszégyenítettek, vagy valami miatt bűntudatot, vagy valaki iránt haragot érzel.

Az előző Facebook bejegyzésben arról olvashattál, hogy miről szól a szeptemberi időszak (ezt itt találod) és hogy miért is fontosak a belső munkák, rendrakások.

A következő időszak sok érzelmet felhozhat, sok múltbéli fájdalom, emlék törhet felszínre. Így sok lehetőség nyílik arra, hogy rendezzük a múltat és fejlődjünk érzelmeink karbantartásában. Ez igazi gyakorlópálya, hogy megtanuljuk jól kezelni érzéseinket.

Most az érzelmi terheid lepakolására írok itt le egy jól működő módszert. A leírása hosszú, viszont a gyakorlatban akár 1-2 perc alatt is megvalósíthatod.

A módszer rendszeres használatával nagy változásokat, felszabadulásokat tudsz megvalósítani az életedben.

Ezzel a módszerrel végre kiléphetsz az érzelmi mókuskerékből

Mivel a jelenlegi érzelmeid és gondolataid teremtik a jövődet, így fontos az, hogy megbékélj a múltaddal és begyógyítsd az ott ért sérüléseket. Ezzel tudod elérni azt, hogy már nem a múltbéli helyzeteket fogod újra meg újra megteremteni. Továbbá nem fogsz ösztönösen negatívan reagálni különböző szituációkban, amikor a másik fél véletlenül megnyomta az érzelmileg fájó pontodat.

Mivel már nem fáj.

Ezáltal kitárul előtted a világ és meglátod, hogy minden helyzetben van választásod. Kiléphetsz az érzelmi ördögi körökből, az automatikus reakciókból, érzelmi szokásokból és a leblokkolós helyzetekből. Ezáltal úgy viselkedhetsz, reagálhatsz, kommunikálhatsz, ahogy azt te éppen akkor szeretnéd.

Te mit vetsz ebben az időszakban?

“Két alapvető választás van az életben: elfogadjuk a körülményeket, ahogy vannak, vagy elfogadjuk a felelősséget a megváltoztatásukra.”
(Denis Waitley)

Legelőször ezt a döntést kell neked is meghoznod.

Mivel most vetjük a következő időszak magvait, így a kezedben van a lehetőség arra, hogy változtass.  (Ez egyébként mindig lehetséges, csak ebben az időszakban jobban előtérbe kerül.)

Felelősséget vállalsz az életedért?

Ha igen, olvass tovább.

A felelősségvállalással elismered teremtő erődet és a változtatás képességét. Ne lepődj meg, ha ez mellé odafészkel egy bűntudat is, ami azt sugallja, hogy:

“Már rég változtathattam volna, miért nem cselekedtem hamarabb.”
“Ha elég jó vagyok, akkor az egész meg sem történik”.

Vagy valami hasonlók, amivel hibáztatod saját magad (is).

Ezek miatt fontos, hogy ezt a lenti 5+1 lépést mindig magadra is csináld végig, tedd rendbe a saját magad iránt érzett negatív érzéseket is. Ezáltal tudsz nem meghunyászkodva, nem szégyenkezve, hanem magabiztosan felelősséget vállalni az életedért.

0. lépés: Add ki az érzéseidet

Nulladik lépésként vegyél elő egy tollat és egy papírt és írd ki a fájdalmadat egy adott személlyel, vagy eseménnyel, szituációval kapcsolatban (amit le akarsz rakni). Tedd ki magadból. Írj ki minden érzést, minden gondolatot, írhatsz itt csúnyákat és jól meg is mondhatod mindenkinek, hogy hol a helyük. Ha kell, sírd ki magad közben, csak add ki a fájdalmadat, a dühödet, az érzéseidet.

Írj egy személyre szóló levelet, ahol kiadsz magadból mindent. Persze ezt aztán nem kell elküldened. Sőt, akár meg is semmisítheted. (Ez nagyon jól szokott esni.)

Ennek a módszernek az is a haszna, hogy nem bántasz vele másokat, nem rombolod az életedet, a kapcsolataidat, mégis le tudod pakolni a terheidet.

(Ez helyett kipróbálhatod a rajzolást, a festést vagy más művészeteket is. Nem kell, hogy szép, kifejező alkotás legyen, a lényeg, hogy kiadd az érzéseidet.)

1. lépés: Elfogadás

Ezután pedig fogadd el azt, ami történt. Fogadd el a másik embert, a helyzetet, az elhangzottakat, a tetteket. Fogadd el benne a saját szerepedet, felelősségedet is.

Tudod, hogy nem véletlenül születtél a szüleidhez. Nem véletlenül élted át a különböző szituációkat, bármennyire is szörnyűek. Ezek mind fejlődésedet, evolúciódat segítik. És ha szembenézel a benne lévő leckékkel, akkor sokkal magasabb szintre tudsz kerülni, mint ahol most vagy. Ők mind a te tanítóid.

Most csak fogadd el.

Életed tudatos teremtőjeként fogadd el, hogy történt, ami történt, a múlton nem, viszont a jövőn tudsz változtatni. Itt az ideje továbblépni és nem dédelgetni a fájdalmakat és nyalogatni a sebeket.

2. lépés: Megbocsátás

Következő lépés a megbocsátás. Bocsáss meg magadnak és a történet szereplőinek is.

A megbocsátás soha nem a másikról szól, hanem Rólad. Azzal még nem ismered el azt, hogy a másik jól viselkedett, nem oldozod őt fel. Az, hogy ő milyen, az rá tartozik, azt neki kell megfejlődni, viszont a te érzéseidért te vagy a felelős.

A megbocsátással csak elengeded a fájdalmas érzéseket dédelgetését, szorítását és felengedsz.

Ezért felszabadító a megbocsátás, ezért éri meg törekedni arra, hogy senkivel kapcsolatban se őrizgess haragot, még ha nagy dolgot vétett ellened, akkor sem.

Te már felelősséget vállaltál a saját életedért. Ezért felelősségteljesen azzal teszel magadnak a legtöbbet, ha az összes érzést az adott szituációval kapcsolatban megbocsájtod, majd a következő lépésként: elengeded.

3. lépés: Elengedés

Engedd el az összes érzésedet.

Az elengedés után már egy semleges állapot van jelen. Ekkor már akár meg tudod látni a tanulságokat, a leckéket, a fejlődési lehetőségeket is, mert nem vagy benne érzelmi dobozodban. Eddig a pontig nem érdemes keresni a „miérteket” és az okokat, hogy miért történt az, ami történt.

Sőt, ha most sem látod, sebaj. Csak haladj tovább.

Ha nem megy az elengedés és még mindig dúlnak benned az érzések: valamelyik lépés kimaradt

Amikor már rágondolsz az adott emberre, eseményre, viselkedésre, stb és már nem vált ki belőled negatív érzést, akkor mondhatod el, hogy sikerült elengedned.

Amíg ez nem sikerül, érdemes ismételni az eddigi lépéseket, tehát:

  • elfogadás
  • megbocsátás
  • elengedés

4 és 5 lépés: Szeretet és Hála

Az őszinte elengedés után tudsz csak továbblépni a szeretet, majd a hála állapotába.

Ezekre is megéri törekedni, mivel itt már leteszed új, szeretettel telibb, bőségesebb, boldogabb életed alapjait is.

Ezekben az állapotokban már láthatod és érezheted azt is, hogy kifejezetten szükséged volt az adott történésre, mert nagy dolgot tanított. Ez még tovább emelheti a pozitív állapotodat.

Minél többet vagy a szeretet és a hála állapotában (ami tényleg őszinte és nem pedig az elnyomott érzések feletti felszínes látszatállapot), annál boldogabb életet tudsz teremteni. Mivel amit vetsz, azt arathatsz. Ha szeretetet vetsz, szeretetet is fogsz kapni.

Összegezve a módszer lépéseit

Ezzel a technikával sorra pakolhatod le az érzelmi terheidet. Ezáltal egyre nagyobb béke és szeretet alakulhat ki benned. Elmélyülhetsz a saját csodáidban, jobban meghallhatod intuíciód hangját, nyitottabbá válhatsz az életedbe lépő csodákra.

Így az összes téged felzaklató, bántó múlt és jelenbéli eseménnyel érdemes végig haladni ezen az 5 lépcsőn (ha kell újra és újra, amíg valóban megtörténik a felszabadulás):

  • elfogadás
  • megbocsátás
  • elengedés
  • szeretet
  • hála

De hogyan is valósítsd ezt meg a gyakorlatban?
–  Leginkább döntésekkel, de adok további tippeket is.

Hozz döntéseket, az adott szinteken:

1.szint:

Döntsd el, hogy elfogadod a múltbéli szituációt, elfogadod a saját viselkedésedet, elfogadod a másikat olyannak, amilyen, elfogadod a másik viselkedését, mert akkor ott a legtöbbet hozta ki önmagából, amit tudott.

2. szint:

Döntsd el, hogy megbocsájtasz önmagadnak az akkori hibádért, a teremtésedért, a viselkedésedért, az érzéseidért, a mondataidért és a gondolataidért. Döntsd el, hogy megbocsátasz a másik félnek és az összes szereplőnek mindenért.

Az elfogadást és a megbocsátást a saját önismereti fejlődésed is megkönnyíti a számodra. Mert ahogy önmagadat egyre jobban megismered, úgy látod egyre tisztábban a többi embert is. Ezáltal növekszik emberismereted, jobban tudod, hogy valójában mit miért csinált a másik. Így még könnyebb elfogadni és megbocsájtani az egészet.

3. szint:

Ezután döntsd el, hogy elengeded, hogy elengedsz mindent.

Ennél a pontál rá is erősíthetsz például vizualizációval, hogy az érzéseid, a történések elszállnak mint egy lufi, vagy elégnek, elporladnak, vagy elviszi a víz.

Én volt, hogy konkrétan elégettem a listát, amire ezeket összeírtam, vagy lehúztam a wc-n, vagy elképzeltem, hogy ezek a gondolatok, emlékek, érzések beleszállnak egy kőbe, amit beledobtam a vízbe.

De csinálhatsz papírhajót is, amit elsodor a víz.

Bármivel ráérősíthetsz, légy kreatív, ami éppen jól esik. A lényeg, hogy dönts és engedd el.

4-5. szint:

Ez után hozhatsz döntéseket arról, hogy eltölt a szeretet, szeretetet érzel, szeretsz, majd pedig arról, hogy hálás vagy.

A szeretet és a hála létállapotok. Tehát nem kell, hogy egy bizonyos személyt szeress, vagy legyél neki hálás a valamiért, sőt. Hatásosabb, ha csak úgy szeretsz és hálás vagy a mindenért.

Használhatod ezeket a megerősítéseket: „Szeretek.” „Hálás vagyok.”

Ezeket akár naponta sokszor, „csak úgy” is alkalmazhatod, mert velük tudod emelni a rezgésszintedet és így a kedved, érzéseid szintjét is.

 

Ez a módszer egy folyamat, amin végig kell menni. A lépések nem felcserélhetőek és egyik sem kihagyható. Ha nagyon mély és fájdalmas a seb, akkor szükséges lehet többször is ezen végig menni. Ilyenkor légy türelmes és kitartó és csináld addig, amíg már teljesen elmúlnak a negatív érzéseid.

Ha pedig elakadtál a módszerben, vagy nagyon nem látod az érzéseid mögötti okokat, akkor kérj segítséget és írj a hello@alkosdmegonmagad.hu-ra.

Ha kérdésed van, azt is bátran írd meg.

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára

Már a mindennapjaid részévé váltak a csodák?

Szeretnék most elmesélni nektek egy velem megtörtént csodás és tanulságos eseményt.

Amióta megismerkedtem az asztrozófia rendszerével, törekszem arra, hogy egységbe kerüljek az éppen aktuális energiákkal. Ezt azért tartom fontosnak, mert így tudom a lehető leginkább kihasználni az aktuális lehetőségeket és így tudok tudatosan, a lehető leggyorsabban haladni az életutatom.

Így tudok leginkább fejlődni.

Ez egyszerűen abban segít nekem, hogy tudom, éppen mire számíthatok, mire kell figyelnem. Így megtanultam egyre inkább felismerni az éppen aktuális jeleket, szimbólumrendszereket, ok – okozati összefüggéseket a külvilágban és magamban is.

Ezen a napon volt a nyári napforduló.

Ez a nap az asztrozófia világában Nimród koronázásáról szól.

Nimród, vagy más néven Orion egy Tejúton elhelyezkedő, úgynevezett beavató csillagkép. Ez azt jelenti, hogy abban az időszakban, amikor a Nap itt halad, beavatódhatunk a magasabb minőségekbe, közelebb kerülhetünk a tisztább létállapotokhoz. Szóval amiben épp akarunk fejlődni, ilyen időszakokban minőségi tudáshoz, tapasztalásokhoz juthatunk.

Az, hogy a napéjegyenlőség Nimród koronázása, azt jelenti, hogy ilyenkor a Nap konkrétan a Nimród csillagkép feje fölött, koronaként ragyog. Nimród egy uralkodó és ilyenkor kapja meg koronáját, ilyenkor győz a fény és hág tető fokára a beavatás.

De csak ha hagyjuk és ha észrevesszük.

Ezen a napon régi hagyomány a tűzgyújtás, hogy ez által, a fénnyel és tűzzel minél inkább fel tudjuk tölteni magunkat a következő, sötétebb időszakra. Tehát hogy tápláljuk belső tüzünket, lelkesedésünket, cselekvő erőnket, akaraterőnket.

Nem éppen az valósult meg, amit eredetileg terveztünk

Mivel jelenleg panel lakásba lakom, így a tervezett tűzgyújtási ceremónia az volt, hogy gyújtok pár mécsest a szobába és picit nézem a lángot. A napi feladataim során viszont jött egy fantasztikus ötlet, hogy ismerek egy helyet a Pilisben, egy pálos kolostor romot és jó lenne oda elmenni. Mivel már jártam ott, teljesen tisztában voltam azzal, hogy ez egy nagyon feltöltő hely, ahol lehetőség van tüzet gyújtani és sütögetni. Így mondtam is a férjemnek, hogy mivel úgyis randi estét akartunk tartani, legyen ez az esti programunk.

Pár óra múlva már úton is voltunk.

Ahogy beértünk a Pilis hangulatos, feltöltő, szerpentines útjaira, már sokkal jobban is éreztük magunkat, magasabb rezgésszintbe kerültünk.

Ahogy odaértünk, rögtön nekikezdtünk az ilyenkor szükséges feladat elvégzésének: fát gyűjtöttünk a tűzhöz. Ekkor már kezdett lemenni nap, ami így csodálatos hangulatot varázsolt. Viszont ott elérhető közelségbe nem igazán akadt annyi fa, amennyi nekünk kellett, így be kellett menni az erdőbe. Ekkor megjelent egy félelem a gondolataim között, ami felzaklatta a nyugalmamat: „Egyedül bemenni az erdőbe? Ez félelmetes. Már a fény sem olyan. Mi van, ha eltévedek? Jön egy állat? Rám sötétedik közben? …”

Ahogy észrevettem a félelmeimet, rögtön el is döntöttem, hogy oké, akkor én megyek be az erdőbe fáért.

Ekkor nekiindultam. Közben eldöntöttem, hogy biztonságban és szeretetben vagyok, minden rendben van, könnyen és gyorsan találok fát, amit fel tudunk használni és az egészet élvezem. Játéknak, küldetésnek, felfedezőútnak képzeltem el és bementem a sűrű erdőbe. Egyszercsak elértem egy olyan részhez, ahol a fák teljesen egymásra voltak borulva és így egy kaput alkottak. Csodaszép volt, úgyhogy döntöttem, belépek.

Ahogy bementem a kapun,…

…belül tágasabb volt a tér, a fejem felett és körülöttem mindenhol fák. A lombjaik között itt-ott bejöttek a naplemente sugarai. És sok letört fa hevert ott bent az erdőben.

Gyorsan össze is szedtem annyit, amennyit elbírtam és utána tértem még kétszer, mert annyira élveztem. Aztán a lemenő nap gyönyörű fényeiben meggyújtottuk a tüzet.

Közben egy csorda kecske ért mellénk és ott legelésztek.

Volt hím, nőstény és kiskecskék is. Ott ugráltak a romokon önfeledten, közben ették a friss füvet. Egy pásztor kísérte és terelgette őket.

Sokáig néztem a játszadozó kecskéket és a tüzet felváltva. Tudtam, hogy a kecskéknek szimbolikus jelentése van, de akkor ott még nem értettem, hogy pontosan mi is lehet, csak örültem, hogy ott voltak. El is döntöttem magamban, hogy nem agyalok ezen, csak élvezem a pillanatot és töltődök. Egyre jobban és jobban éreztem magam.

Már teljesen ránk sötétedett.

Épp a lángokra koncentráltam, amikor a pásztor hirtelen elkezdett zenélni a furulyáján. Érdekes volt, mert inkább meditációs zenére hasonlított, mint az eddig általam hallott furulyajátékra, népzenékre. Ez a hely, a tűz, a kecskék és a zene olyan hangulatot idéztek, amit talán még sose éreztem korábban. A bőröm végig bizsergett és teljesen „elszálltam”, miközben a legnagyobb békét és nyugalmat éreztem.

Majd elment a pásztor a kecskékkel, már eloltottuk a tüzet. Ott voltunk, teljesen sötétben, a csillagos ég alatt, közvetlen az erdő szélén és hirtelen eszembe jutott:

„Máskor ilyenkor szoktam félni.”

Ekkor tudatosodott bennem, hogy teljesen mély, 100%-os biztonságot érzek. Csodálatosan érzem magam, elmélyülve, kissé meghatódva. Egyáltalán nincs bennem se félelem, se kétely, se semmilyen negatív érzés, ami kibillentene ebből a belső békéből.

Ez, hogy ezt az állapotot megtapasztaltam és tudatosítottam, egy sorsdöntő pillanat volt, amit mostantól már fel tudok idézni magamban, amikor szükségem van rá. Attól a pillanattól kitűztem célnak, hogy törekszem arra, hogy ezt az állapotot minél többször átéljem és minél hosszabb ideig fenntartsam.

Később megnéztem a szimbólumok jelentését, hogy jobban tudatosítsam, mi is történt.

A kecskék (a hím kecske a bak), a pásztor és a furulya szó is a Bak csillagkép szimbólumai. Ő a szeretet bölcsességének a gyakorlatba ültetője. Ebben a stációban válik a Szeretet bölcsessége Tapasztalati bölcsességgé. Amikor valami szeretet alapú dolog megszületik itt a földön.

Ettől a pillanattól tudtam:

Megtapasztaltam az életemben a valódi szeretetet.

Egyszerűen imádom az önismeretet, mert ennek köszönhetően tudnak ilyen csodák a mindennapjaim részévé válni.

A sztori tanulságai számomra

  • Ha jön egy intuitív ötlet, hallgatni kell rá.
  • A félelem csak alacsony rezgésszinten létezik.
  • A félelmet egy határozott döntéssel könnyen át lehet lépni.
  • A félelem átlépésének megvan a gyümölcse.
  • Nagyon előrevivő, ha emeljük a rezgésszintünket.
  • Rettentő pozitív hatással tud lenni egy feltöltő elvonulás.
  • Megéri a jelenben lenni és befogadni az éppen aktuális gyönyörűségeket.
  • Érdemes figyelni a jelekre, de nem kell elveszni bennük.
  • Minden pillanatban jöhet tanító, sorsfordító szituáció, csak észre kell venni és bele kell lépni.
  • A 100% szeretet mellé 100%-os biztonság párosul. Így teljesen értelmetlen félni a magasabb állapotok elérésétől.

 

Te milyen más tanulságot látsz még benne?
Írd meg például hozzászólásban.

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel hírlevelemre lentebb, nehogy lemaradj a következőről. <3

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára

Hogyan juss közelebb az életfeladatodhoz?

Te is keresed az életfeladatod? Ez az írás segíthet a tisztánlátásodban.

Miért nem látjuk életfeladatunk?

Amikor kíváncsiak vagyunk életfeladatunkra, általában valamilyen misztikus dologra gondolunk vagy valami óriási, konkrét tervre, amit meg kell valósítanunk életünk folyamán.

Akármit is gondolunk feladatunkról először, általában arra vágyunk, hogy kapjunk egy konkrét utasítást, hogy mit csináljunk, mit vigyünk véghez. Mert ha nem konkrét az utasítás, az félelmetes, mivel nekünk kell felelősséget vállalnunk döntéseink következményeiért. Ezért az is lehet, hogy inkább neki sem kezdünk.

Az életfeladat témaköre másmilyen félelmeket is generálhat, ami miatt esetleg nem merünk vele szembenézni:

  • Félhetünk attól, hogy nem olyan céllal születtünk le, amit mi szeretnénk csinálni, ami nekünk tetszik.
  • Félhetünk attól, hogy túl nagy terv van a számunkra, amit nem fogunk tudni megcsinálni.
  • Félhetünk attól, hogy túl kicsi a terv, pedig mi valami óriási dolgot akarunk létrehozni.
  • Félhetünk a szembenézéstől.
  • Félhetünk attól, hogy ha megcsináljuk ezt a tervet, akkor már értelmetlen tovább itt maradnunk.
  • Félhetünk a haláltól és ez miatt halogathatjuk az egész életet.

És még sok mindentől félhetünk.

Közben a valóság sokkal egyszerűbb, kevésbé misztikus és nem is annyira titkos, mint első látásra tűnik. Az, hogy nem látjuk, éppen abból adódik, hogy túlzottan a szemünk előtt van. Csak azért nem látjuk, mert egónk a félelem által gátolja, de ott van előttünk.

Sokszor túl is bonyolítjuk ezt az egész kérdéskört.

Hogy mit is jelent ez?

Ott van az orrunk előtt.

Pont ott. Hisz akár már azt is éljük.

Sőt, tutira már azt éled most te is.

Vagy legalábbis egy részét. Persze ezt kell fejleszteni, emelni, finomítani.

Van tovább, mindig van tovább.

Mi az életfeladatod? Hol van ez kódolva?

Már babaként úgy jösz a napvilágra, hogy ez az életfeladat benned van. Ott van a szívedben. Ott van minden tettedben. Ott van abban, amivel játszol, ami iránt érdeklődsz, amire vágyakozol. Ott van minden pillanatban. Ott van a környezetedben, a szülői mintákban, a veled történt eseményekben.

Ott vannak végig a feladatok előtted.

Amikor önismerettel foglalkozol és tanulod meg sorban a leckéket, pakolod le magadról a hátráltató mintákat, az már az életfeladatod része.

Amikor azt teszed, azzal foglalkozol amit szeretsz, akkor már az életfeladatodat hajtod végre, akár tudsz róla, akár nem.

Az életfeladat valójában egy folyamat. Az életed folyamata. Minél inkább élsz, annál több mindent valósítasz meg belőle.

Azzal tudod magad hátráltatni, ha nem teszel semmit, és engedsz a megfelelési kényszereknek, az egódnak, a védekezési mechanizmusodnak, a félelmeidnek. Mivel így folyamatosan ugyanazokat a köröket járod újra és újra és egy helyben toporogsz, nincs fejlődés. Mintha egy játékban egy körön nem bírnál túl jutni.

Mivel segítheted, hogy mihamarabb meglásd életfeladatod?

Engedd meg magadnak, hogy meglásd, mit is szeretsz csinálni, mi tölt el örömmel, szeretettel. És nem kell itt sem konkrét dologra gondolni. Mert a konkrétumok csak eszközök, hogyanok. A mögöttes mozgató rugó a lényegi rész.

Neked mi a miérted?

Miért szereted azt, amit szeretsz?

Mi benne a jó?

Miért okoz az örömöt?

Mit szeretsz benne?

Mire vagy képes?

Merj szembenézni vele, valld be magadnak bátran.

Mi az, amit szeretsz például a munkahelyedben?

A munkádban?

Vagy ha annyira nem szereted, miért nem szereted?

Mi az, ami nem tetszik és ezt mire cserélnéd fel?

Én például e-mail-t írni nagyon szeretek. Jó érzéssel tölt el, amikor kérdeznek tőlem és szeretek rá válaszolni. Az én miértem: Szeretem megosztani a tudásomat. Örömet okoz, ha ezzel tudok adni másoknak és tisztul a kép a fejükben.

A mögöttes ok nem konkrét, létrehozandó terv. Ráadásul nem is egy nagy dolog. Viszont nagy dolgokat hozhatsz létre vele, ha akarod. Ebben nincsen benne az, hogyan fogod megvalósítani. A hogyan az teljesen a szabad akaratodon múlik, ráadásul menet közben biztosan többször is megváltozik.

Nálam gyerekkorban azzal kezdődött, hogy sokszor rólam másolták a házikat, hozzám jöttek a leckéért, ha nem voltak suliban és tőlem kértek segítséget, amikor nem tudtak kiszámolni egy matek példát. Aztán informatikusként support (támogatás) tevékenységet (is) végeztem, és most pedig önismereti trénerkedéssel foglalkozok. De ez csak tőlem függ, hogy éppen így használom ki azt a belső vágyamat, hogy segítsek rendet tenni az emberek fejében.

Szóval:

Mi az a tevékenység, amit te szívesen végzel?

Miben vagy jó?

Miben vagy tehetséges?

Miben vagy erős?

Nézz ezek mögé… Hogyan áll össze ez a sok minden egy nagy képpé? Szóval mit szeretsz?

Legyél nyitott a válaszokra, majd idővel folyamatosan tisztulnak, mélyülnek és egyre jobban, egyre magasabbról látsz rá.

Viszont akárhogyan is látod az életfeladatodat most, az ne korlátozzon téged abban, hogy megéld. Az, hogy esetleg nem látod, vagy csak részben látod vagy nem tudod leracionalizálni magadnak, az ne gátoljon a cselekvésben.

Csak cselekvés közben tudod megtapasztalni, hogy egy adott cselekvés tényleg szeretettel tölt-e el téged vagy sem.

Kísérletezz. Próbálj ki több mindent. Formáld a képet.

Tehát mi az életfeladatod?

Az, hogy önmagad légy.

Pakold le a múlt terheit, a mintáid, a félelmeid, fejleszd magad és cselekedd meg, amire vágysz, mert:

  • Az a feladatod, hogy olyan életet élj, amit te tényleg szeretnél.
  • Az a feladatod, hogy olyan munkát végezz, amit te tényleg szeretsz.
  • Az a feladatod, hogy az légy, aki te valójában vagy.

És hogy ez által mi mindent valósítasz meg a világban?

Ez már csak hab a tortán. Jön “magától”, ahogy elkezded használni a benned szunnyadó erőket és megélni a saját vágyaidat, ajtók nyílnak előtted.

Az életfeladatod az, hogy egyre jobban megismerd, kiteljesítsd és megalkosd saját magad.

És mivel az önismeret egy életforma, egy végtelen folyamat, így mindig lehet hová fejlődni, mindig van még feljebb.

Hajrá!

Alkosd meg te is Önmagad.

Ha bármi kérdés merülne fel benned, írj bátran hozzászólásban vagy emailban a hello@alkosdmegonmagad.hu – ra.

Szeretettel és Hálával:

Hajabács Klára