„Nagyon akarom, csak most nincs rá pénzem…”

„Nincs pénzem.”

Ez az egyik legegyszerűbb, legegyértelműbb mégis a legkorlátozóbb gondolatunk. És mégis, ez is csak egy gondolat.

És én abban hiszek, hogy ahhoz, hogy egy probléma megoldódjon, először mindig a gondolatot, a mögöttes hozzáállást, az ehhez kapcsolódó érzéseket kell megváltoztatni. Ezután jöhetnek az új gondolatokhoz, új érzéseinkhez illő tettek.

Meg akarod oldani azt, hogy „nincs pénzed”?

Csak akkor olvass tovább, ha igen! Mivel itt hasznos, gyakorlatba ültethető és működő lépéseket találsz.

Szóval, ha te még mindig szenvedni akarsz és kifogásként akarod használni azt, hogy „nincs pénzem” azért, hogy az önsajnálatodban maradhass, mert így kényelmesebb, akkor kérlek ne olvass tovább!

Mert ez csak azoknak való, akik valóban akarják a változást!

Ha úgy döntesz, hogy akarsz pénzt, akarsz változást, akarsz egy bőségesebb életet, akkor olvasd végig és ültesd a gyakorlatba. Én hiszem, hogy könnyen megy ez neked is!

Én hiszem, hogy minden külső eredmény valamilyen belső munka, belső változás eredménye. Épp ezért itt ezekre a belső lépésekre fókuszálunk, mert így tudod sikerre vinni a cselekvéseidet.

Nézzük lépésenként:

  1. Probléma helyett fókuszálj a célra: „Van pénzem”.

Ugyanis ahhoz, hogy megoldj egy problémát, először máshogy kell gondolkodnod róla.

Ezt az szokta megnehezíteni, hogy a tapasztalat eleinte mást mutat. Tehát a fizikai világban mondjuk üres a pénztárcád és ennek teljesen természetes következménye az a gondolat, hogy „nincs pénzem”. De gyakran használod biztos úgy is, hogy ha nem tudsz valamit megvenni: „Most éppen erre nincs pénzem.” (És ezzel le is mondasz az adott dologról, milyen kár. Mindenképpen olvasd végig ezt a cikket!)

Ezért a legelső dolog, amit tudsz tenni, hogy ez változzon, kezdj el máshogy gondolkodni ugyanarról a helyzetről. Fogalmazd át a gondolataidat valami építőbbre, haladóbbra, fejlesztőbbre. Tehát: kezdd el azt teremteni a gondolataiddal, amit tapasztalni akarsz. És ehhez az kell, hogy elkülönítsd a gondolatot a tapasztalattól, az aktuális helyzettől. (Könnyen beláthatod, hogy tényleg nem ugyanaz a kettő.)

Például az, hogy üres a pénztárcád jelentheti azt is, hogy csak kézpénzed nincs, közben meg a bankszámládon van egy rakás pénzed. De ha még ott sincs, akkor is biztosan vannak elszórva apróid a lakásban, a zsebeidben, stb. Szóval könnyű racionálisan bebizonyítani magadnak, hogy az, hogy „nincs pénzem” az kifejezetten hazugság is. Mert általában nincs olyan, hogy tényleg semmi sincs, még valami kicsi sem.

Ezért állítsd át a gondolkodásod arra, hogy „van pénzem”. Mert biztos, hogy valamennyi van!

És onnantól kezdve, hogy arra figyelsz, hogy „van pénzed”, így ebbe fektetsz energiát, ezért ezt növeszted és ezáltal egyre inkább lesz a jövőben is. (Ráadásul még sokkal jobban fogod élvezni is, hogy van.)

Amíg mindig azt gondolod és mindenkinek azt mondod, hogy „nincs pénzem”, addig ne is számíts arra, hogy ez megváltozik. Mert tök mindegy, hogy mennyi pénzed van, úgyis a szegénységet fogod belőle érezni és az a bizonyos pohár mindig félig üres lesz. Mert bizony lehet sok pénzzel is szegénységben élni! Amikor hiába van pénzed, mindig olyan helyzetekbe futsz bele, hogy bebizonyosodik, még az sem elég. Ezáltal sok pénzzel is érezhetedet a nyomort, a korlátokat, hogy nem tudod megvenni magadnak, amit akarsz és ami boldoggá tesz téged.

(Nemrég épp napoztam egy strandon és egy szuper yachttal kötöttek ki mellém. Sajnos elég hangosan beszélgettek ott mellettünk, ezért akaratlanul is meghallottam, hogy pénzügyi gondjaik vannak. Épp ugyanúgy érzi magát az az illető, mint az az ember, aki minimálbért keres és az nem elég neki. Szóval igen, hiába van több pénze, abból ugyanazt a szegénységet tapasztalja és érzi. Nem a pénz mennyiségétől függ, hanem a belső gondolkodástól! Gazdagon is lehet valaki szegény! Fura lehet ez így elsőre, de igaz.)

Állítsd át a gondolkodásod arra, hogy „van pénzem” és erről is beszélj, legalább 3 hónapig és akkor biztosan sokkal inkább bőségben fogod magad érezni. (És innentől már csak következetes kis lépések kellenek ahhoz, hogy ez kint is megvalósuljon és gazdagsággá váljon. De érzésre már így is sokkal jobb és nagyobb boldogságot hoz!)

Mert az, hogy szegénynek vagy gazdagnak érzed magad, nem attól függ, hogy mennyi pénzed van! Ez a szemléletmód váltás egyszerűen kell hozzá!

Használd például ezeket a gondolatokat:

„Van pénzem.”

„A pénz van és mindenhol jelen van.”

„Egyre több és több pénzem van és ezt élvezem.”

 

Ha pedig beleütközöl egy problémába, ahol kell pénz, ott se engedd meg magadnak azt a gondolatot, hogy „nincs”. Hanem csak fogadd el, hogy oké, most ez a helyzet, kell teremtenem pénzt. És helyezd át a figyelmedet a „nincs-ről” a megoldásra, vagy a célra. (Lentebb leírom ezt bővebben.)

Ezáltal gyorsan, sokat fejlődik a pénzteremtő képességed is.

 

  1. A pozitív, „van” központú gondolkodásmódhoz pozitív, felemelő érzéseket társíts.

Figyeld meg magadban, hogy mit érzel egyáltalán, ha a pénzre gondolsz.

A hátad közepére sem kívánod? Haragszol rá, mert nincs? Semmi kedved sincs vele foglalkozni, egy nyűg? Gyűlölöd? Kerülöd? Utálsz róla beszélni? Szégyent érzel vele kapcsolatban vagy bűntudatot?

Ezeket a lehúzó, negatív érzéseket mindenképpen rendezned kell! Mert ha a pénzzel kapcsolatban például undort érzel, akkor a tudatalattid automatikusan szabadulni fog minden pénztől, ami befolyik.

Ezeket a negatív érzéseket írd ki magadból, tedd ki, engedd el.

És kezdj el egy pozitív, emelő érzelmi viszonyt kialakítani a pénzzel: „Szeretlek pénz, jó, hogy itt vagy.”

Az érzéseidre hatással tudsz lenni, szóval gyakorold. Akarj pozitív érzéseket társítani a pénzhez és ahogy bejön valamilyen lehúzó érzés azt cseréld ki valami pozitívra.

Örülj neki, szeresd, légy hálás érte!

Ebben segít az is, ha megnézed, hogy a múltban milyen tapasztalataid voltak a pénzzel, a szüleid mi mindent tanítottak neked a pénzről, a gazdagokról. Tehát, hogy milyen minták, milyen tapasztalatok, milyen érzelmi lenyomatok vannak benned, amik gátolják a pénzáramlásod.

Ezt csak kezd el, aztán egyre tisztábbá válik az egész.

Szóval vegyél elő egy papírt, gondold végig a mintáidat és a tapasztalataidat, a saját érzéseidet és írj ki mindent, amit találsz.

Majd válassz egy pozitívabb beállítottságot, pozitív gondolatokat, pozitívabb érzelmeket.

Fordítsd át őket a gondolataid és az érzelmeid szintjén.

Szóval mi minden van benned a pénzzel kapcsolatban?

Pl: a könnyen jött pénz könnyen megy, a pénz a szükséges rossz, „acch nincs kedvem cashflowt írni, utálom”, a pénz égeti zsebem, …

Gondold végig, szedj össze minél többet és kezdd el beprogramozni magadban (pl megerősítő mondatokkal) ezeknek a pozitív ellentettjét és itasd át ezeket szeretettel, örömmel, hálával.

(Ha kell segítség, kérj bátran.)

 

  1. Cselekedj pozitívan!

Mindig, amikor a pénzről gondolkodsz, használd a fenti pozitívabb és bőségtelibb beállítottságot.

És amikor menedzseled a pénzed, akkor is a szeretet és a hála járjon át a „nincs kedvem” és a „nyűg vagy” helyett. Szeretve foglalkozz a saját pénzeddel.

De ez nem jelent egyben se fösvénységet, se kapzsiságot, se ragaszkodást a pénzhez. Ugye? Gondolj csak bele: ha pl. ragaszkodsz a pénzhez, akkor az is azért van, mert azt gondolod, meg kell tartanod, mert „nincs több”. Szóval már megint a „nincs”-nél járunk.

Szóval akkor, hogy állj hozzá, amikor mondjuk kifizetsz valamit?

Ezt is szeretettel, játszd azt, hogy éppen adakozol, mert egy milliárdos vagy. Egy milliárdos, aki boldog is a pénzétől, vajon hogyan fizeti ki a számláit? Milyen hozzáállással, milyen érzésekkel? Te is tegyél így. (Ez nem azt jelenti, hogy szórni kell a pénzt, mert egy milliárdos is meggondolja, hogy mit akar éppen megvenni és semmit nem vesz meg feleslegesen, csakis önszeretetből, mert örömét leli benne, és céltudatosan, magas pénzügyi intelligenciával használja fel!)

Ha veszel valamit, akkor legyen benne az önszereteted is! Tehát azért vegyél dolgokat, mert szereted magad és az a valami neked jó! Ha csak a rezsit fizeted ki, az is neked jó, érezd közben a szeretetet, a hálát és adakozz abban a cégben dolgozó embereknek pénzt, hogy ezt ők is átélhessék.

Gazdagodj, hogy gazdagabbá tehesd a világot. Ez egy szép, emelő kör, ráadásul egyre jobb és jobb emberré is tesz téged és a világod is szebb lesz általa.

 

  1. Cselekedj céltudatosan!

Mit tegyél, amikor valamit akarsz, de nincs hozzá elég pénzed?

Rendezd az előző lépéseket, majd nézd meg, hogy mennyi pénzre van szükséged hozzá. Ne törődj bele abba, hogy „nincs pénzed”, hiszen van! Szóval maximum csak idő kell, amíg az ide is ér hozzád, amíg megteremted, mert még valahol máshol van, de van!

Ilyenkor tűzd ki egyértelműen a célod, mondjuk, hogy meg akarsz venni egy tréninget, ami 100 000 Ft. Tök jó, akkor ez a cél!

Ezután hozd meg a döntést:

„Úgy döntöttem, megveszem a tréninget! Úgy döntöttem, van rá 100 000 Ft-om, mert megteremtem! Megcsinálom 1 hónapon belül!”

Fontos, hogy ehhez a döntéshez köteleződj el! Állj mögé teljes vállszélességgel, hogy igen, te ezt akarod! AKAROD és ÍGY VAN!

Aztán ott rögtön tedd meg az első lépést!

Például: Regisztrálj be arra a tréningre, válassz átutalásos fizetést és ezáltal van időd megteremteni rá a pénzt.

Majd haladj lépésről lépésre, mindig lépd meg a következő lépést.

Csinálj akciótervet, ötletelj, hogy hogyan tudod ezt megoldani és tedd is őket meg!

És közben legyél nyitott az új, jobb ötletekre, lehetőségekre. Mert általában úgy szokott ez összejönni, ahogyan az elején még nem is számítottál rá. (És tényleg, mindig meg lehet valahogy oldani!)

(És ne engedj annak a gondolatnak, hogy „nincs”, vagy hogy neked ez „nem megy”. Figyelj végig a bőséghozzáállásra: „VAN!” Még véltelenül se add fel menet közben!)

Ami a legjobb ebben az egészben, hogy még úgyis működik, ha a döntésedkor fogalmad sincs, honnan jön össze neked ez az összeg! És akkor is működik, ha csak most kezded ezt használni! Miért? Mert ez a teremtő erő mindannyiunk természetes része, de ez már más téma, most nem kell ezt még értened sem, csak használd, mert működik.

A kedvenc ilyen esetem az volt, hogy nekem is hirtelen, 8 napon belül kellett egy tréningre plusz pénz. Ugyanígy kitűztem a célt, kimutattam az elköteleződésem azzal, hogy beregisztráltam a tréningre, és fogalmam sem volt, hogy hogyan fog ez megvalósulni. Ezért nyitva hagytam az elmém, folyamatosan a célomra figyeltem, ismételgettem a döntésem, pozitívan álltam hozzá, és tudtam, hogy sikerülni fog, hogy megcsinálom.

És pár napon belül, az akkori munkahelyemen, teljesen váratlanul kaptam bónuszt. És szinte forintra annyit, amennyire szükségem volt ehhez a tréninghez.

Nagyon megörültem neki és ott teljesen biztossá vált számomra, hogy ez a módszer működik és bármikor, bármire tudom használni, amit csak meg akarok teremteni. Úgyhogy azóta is sűrűn gyakorlom, használom, mindenre. Már észrevétlen szokássá vált épp ezért erősödött a hitem, az önbizalmam, az erőm, stb.

Ez egy szuper és könnyen használható teremtő játék. Használd az összes lépést és alakítsd ki a saját bőséged!

Vedd meg magadnak, amit meg akarsz! És többé ne legyen kifogás az, hogy „nincs pénzem”, mert most már tudod, hogy hogyan tudod ezt teremtően átírni magadban.

Ha ezek után valamire nem sikerül megteremtened a pénzt, akkor azt valójában nem akartad eléggé, ezért nem tettél meg minden lépést, ami kell hozzá és csak felelősséget hárítasz rá! Szóval ezt inkább hagyd abba és csinálj helyette magadnak inkább több pénzt.

Én tudom, hogy neked is megy!

Én tudom, hogy „van pénzed”!

Csak csináld végig ezeket a lépéseket és ha valahol elakadsz, kérj segítséget és beszéljük meg!

Sok sikert és sok pénzt kívánok neked!

Szeretettel,

Klári

U.i: a pénzről is beszélek részletesebben a 30 napos Első lépéseid az életfeladatod felé sorozatban, melynek az első 5 része ingyenesen elérhető. Regisztrálj itt.

Mi mindent tanulhatsz a célmegvalósításról egy kirándulás során?

Szeretem a természetben töltött kalandozásaimat. Szeretem, mert a természet is egy olyan bölcs mesterem, aki sohasem azt adja, amire számítok, amit szeretnék, hanem azt, amire éppen szükségem van.

Szeretem, mert egy-egy túra mindig rámutat a jelenlegi megfejlődni való területemre. Illetve mindig “rákényszerít”, hogy ültessem is a gyakorlatba az általam már tudott dolgokat. Így sokkal érthetőbbé válik az egész és könnyebben használni tudom az életemben is a megszerzett információim.

Mert nem számít, hogy az életfeladatod élése, egy csodás párkapcsolat kialakítása, vagy bármi mást a célod. Ez mind cél. De cél az is, hogy megtedd a kijelölt túra útvonalat. Nincs különbség kis és nagy cél között. Ezért egy-egy túrázás pontosan jól megmutatja azt, hogy az adott ember miként éri el (vagy min múlik, hogy nem éri el) céljait. Megmutatja a gyengepontot, mert tisztán tudod látni az egész folyamatot.

Így nincs más hátra, mint az út során beleadni mindent, majd utána levonni a következtetéseket. Ekkor legtöbbször egyértelmű a párhuzam: “Te jó ég, ezt csinálom az életemben is.” És így már meg is van, mi az, amit úgy általában az életben, a mindennapokban is máshogy kell csinálni. Hol lehet fejlődni és hatékonyabb célmegvalósítóvá válni.

Ezek a kis utak mind olyanok, mint egy-egy beavatás. Beavatás saját erődbe, saját képességeidbe.

Hadd meséljem el neked most az egyik ilyen utam. Ezt én tapasztaltam, de mivel én a te tükröd vagyok, ezért ha ezt olvasod, ez a te utad is.

Olvasd hát figyelemmel, mert ami itt lezajlott, az ott van benned is.

Elinduljak egyáltalán?

Az indulás előtti kételyek…

A hely rövid felderítése után úgy döntöttünk, sétálunk egy rövidet az erdőben.

Az ég színein és a levegő illatán is érezhető volt, hogy hamarosan elkezd lemenni nap, így valóban csak az volt a cél, hogy egy picit legalább töltődjünk a hegyen, a fák között sétálva.

Ahogy tartottunk a hegy felé, a hegy tetejénél megláttunk egy házikó szerű valamit.

Ő felkiáltott: De jó lehet ott fent.

És én válaszoltam: Szerintem az egy kilátó, nagyon szép lehet onnan a kilátás, majd menjünk fel oda is valamikor.

És megegyeztünk: “Oké, majd máskor, ma nem mászunk fel egész olyan magasra.”

Az erdőbe belépve rögtön találtunk túra jelzéseket és térképet. Kicsit megálltunk kitűzni célunk, hogy merre is menjünk.

Megláttunk a közelben egy barlangot, ami úgy tűnt, elég közel van hozzánk és azt még meg tudjuk járni sötétedés előtt.

Picit gondolkodtunk, menjünk-e el arra. Nem tudtuk, milyen barlang az (aznap már 2 barlanghoz is elmentünk, ami akkor épp zárva volt).

Ez is zárva lesz? Vagy csak egy kis lyuk a földben? Be lehet oda menni? Egyáltalán megéri odamenni? Nekünk való? Vagy tűzzünk ki inkább egy másik utat, egy másik célt?

Az elindulás és a kezdeti nehézségek

Az út elején a legnagyobb az ellenálás…

A múlt árnyai, a múltbéli kudarcok tapasztalatainak lenyomatai így kicsit megpróbáltak lebeszélni. Majd döntöttünk: Bármi is legyen ott, megtaláljuk és megnézzük.

És elindultunk…

Pár méter után jött is egy meredek szakasz.

Emlékszem, az volt az első gondolatom, hogy: “Ide meg hogyan másszak fel?”

És jött kicsit az egós kétségbeesés: “Megéri egyáltalán küzdeni? Azt sem tudom milyen lesz az a barlang. És hamarosan lehet még ránk is sötétedik. Most ez komoly? Ennyit szenvedjek egy olyan dologért, amit egyáltalán nem tudhatok biztosra? Egyáltalán van ott valami érdekes?”

És jött a kérdés, ami minden egyes alkalommal, amikor a komfortzónám határához érek, eljön: ” Vagy forduljak vissza?”

De mivel már elég jól ismerem egóm “trükkjeit”, megint meghoztam határozott döntésem:

  • “Megyek tovább.”
  • “Oké, de hogyan?”
  • “Nem az a lényeg. Tudod mi a célod, oda fel akarsz jutni. Nem kell látnod és előre megtervezned az egész utat. Engedd el az irányítás- és tervezőmániád. Most nézz a lábad elé és tedd meg az első lépést. Mindig csak a következő lépéssel foglalkozz, azzal, hogy hová kell épp most tenned a lábad. Csak haladj, menet közben pedig majd meglátod, hogy a fák és kövek mennyire segítik utad. Ők lépcsőt alkotnak lábaid alatt. Csak menj végig rajta. Nem kell tudnod, hogyan, most még nem is láthatod előre, csak akkor, amikor már ott leszel.”

Jól van, gondoltam. Ezt teszem. És  tovább mentem. Szépen, egyik lábam a másik után. És ahogy haladtam, valóban így történt, szinte észre se vettem, hogyan jutottam fel. Csak mentem, lépkedtem a gyökereken, a köveken, a földön és néha belekapaszkodtam egy két segítő ágba.

Az első sikerek

Utólag már nem is tűnik olyan nehéznek…

Amikor felértem már azt gondoltam: “Nem is volt ez olyan nagy dolog.”

Hát igen, egy (rész)cél elérése után már nem tűnik az nagy, sem megoldhatatlan dolognak. De azért visszanézve láttam, hogy “asztaaa” és jött a következő egós gondolat: “Oké, fel még feljutottál és hogyan fogsz majd itt lemenni?” Erre mosolyogtam egyet és gondoltam: “Ez majd a jövő zenéje, majd akkor foglalkozok vele, amikor visszaérek ide. Most megyek tovább…”

Egy idő után olyan volt, mintha már órák óta haladnánk. Nagyon fárasztó, sok emelkedővel teli rész volt. A szívem már majd kiugrott a helyéről és zihálva vettem a levegőt. Pár résznél már szinte négykézláb kellett felmászni. Haladtunk és még mindig csak azt láttuk, az a barlang még mindig messze van.

A terv gyakran borul menet közben

Egy ami mindig ugyanaz marad: a cél…

Meglepődve tapasztaltuk, hogy bár értünk a térképekhez, ez azért jól megviccelt minket. Sokkal közelebbnek tűnt a cél az elején.

Ennek a helyzetnek következtében rengetegszer tűntek fel elmémben az egós próbálkozások, amik alatt nagy erővel igyekezett lebeszélni engem célom eléréséről, elhitetni velem, hogy maga a célkitűzés is rossz volt és hibás. Ráadásul már megy le a nap… “Hogyan fogsz sötétben visszamenni ezen a nagy lejtőn, ahol alig bírtál felmászni?” Mindent bevetett azért, hogy visszafordítson és megmagyarázza nekem azt, hogy miért lenne nekem jó, ha feladnám és nem érném el a célom.

De nem törődtem ezzel. Folyamatosan mondogattam magamban a döntésemet: “Megcsinálom. Elérem a célom. Már bármelyik pillanatban odaérhetünk.”

Ez így folytatódott még egy kicsit, majd elértünk végre egy turista információs táblához, ahol már a barlangról írtak. Megörültem: “Megérkeztünk! Juhúúúú. Hát sikerült.”

Így viszont sokkal többet kapsz, mint vártál

Közben olyan (más) céljaid is teljesülnek, hogy még magad is meglepődsz…

Odaértem és látom, épp a kilátónál vagyunk, amit lentről láttunk.

Jót nevettünk. Nem ide akartunk feljönni, nem tudtuk, hogy ez is útba esik. De nagyon örültünk e váratlan ajándéknak. Fáradozásainkért ugyanis egy csodaszép, naplementés kilátást kaptunk. Ott kicsit megpihentünk.

Kilátás a kilátóból
Kilátás a kilátóból

Amikor készen álltunk folytatni az utat, körbenéztünk és meglepődve tapasztaltuk, a barlang még mindig nincs sehol. Még tovább kell menni.

“Ha már idáig eljöttünk, most már “csakazértis”, legyen aminek lennie kell.”

Ezen a ponton egómnak már nem igazán volt ereje ellenállni, ő is fáradt volt. És ahogy ő fáradt, a valódi erőm csak egyre inkább növekedett és megmutatkozott. Bár fizikailag már inkább csak vonszoltam magam, mentálisan akkor jött meg az igazi erőm.

Akkor kell kitartónak lenni amikor a legnagyobb ellenállást érzünk

A cél előtti utolsó lépések tűnnek mindig a legnehezebbnek…

És ekkor megláttuk, merre vezet tovább az út…

Mint ahogy az a mesékben is lenni szokott, a kincset mindig a sárkány őrzi, ami jelenleg az utolsó nagy leküzdendő akadály. Mert általában már épp mielőtt elérnéd a célod, jön egy vizsga, aminek megtételével tudod bizonyítani, hogy készen állsz-e arra, hogy megkapd a kincset.

Jelen esetben egy nagyon meredek és hosszú félig lejtő, félig lépcsős út vezetett le körülbelül a hegy közepéig.

Szarkasztikusan gondoltam: “De jó.” Majd vetem egy jó nagy levegőt és elkezdtem mászni, most éppen lefelé. Szintén szükségem volt félelmem uralására és arra, hogy fókuszáltan haladjak lefelé egyik lábam a másik után rakva, mindig a jelenben, az adott lépésre figyelve. És egyszercsak elfogytak a lépcsők…

“Megérkeztem!”

Körbenéztem, megcsodáltam innen is a kilátást és megláttam a barlangot.

“Végre, itt vagyok.”

A célban ott a jutalom, de azt át is kell venni

Igen, az EGO még az utolsó utáni pillanatban is elvenné tőlünk amire annyira vágyunk…

Egy óriási lyuk volt a hegy oldalában. A szélén a felirat, miszerint itt régen ősemberek tanyáztak. Sötét, fekete lyuk volt, aminek nem látszódott a belseje. Nem látszódott milyen hosszú, hogy hol van a vége és hogy van-e benne valami.

A barlang bejárata
A barlang bejárata

Elkapott a félelem és jött megint az egó:

“Most ide belehet menni vagy sem? Ez nincs kiírva. Vagy lehet inkább vissza kéne fordulni. Hisz már ideértél, megérkeztél. Pipa, most már mehetsz vissza. Megcsináltad. Mire vársz még? Most komolyan be akarsz menni? Hisz veszélyes lehet! Lehet van bent valamilyen állat is. Lehet rádszakad az egész barlang. Normális vagy?”

De ha nem a félelmeinkre hallgatunk…

“Bemegyek, legalább egy kicsit. Akarom látni mi van bent. Meg akarom szerezni az ott lévő kincseket.”

Akkor is bemegyek
Akkor is bemegyek :)

Beléptem. Még a fényben voltam, de már éreztem a barlang érdekes erejét.

Gondoltam: “Bátorság próba, juhúúú. Még beljebb megyek…”

Mivel rengeteg kavics volt a lábam alatt, így gondoltam jobb lenne látni is és úgy haladni. Elővettem a telefonom és elkezdtem világítani. Körbe néztem és láttam, hogy az ott lévő járatok még beljebbre visznek. Még beljebb kell mennem, hogy lássam az egészet. Így megint: egyik lépés a másik után, elkezdtem haladni befelé a sötétségbe.

“Hiszek és bízom magamban.”

Nem kell, hogy bevilágítsa telefonom fénye a végét, ahogy haladok, így is mindig látom, mi van közvetlen előttem.

Néha visszanéztem és a barlang szája egyre kisebb volt.

A barlang szája bentről
A barlang szája bentről

És egyre inkább éreztem: “A barlang menedék. Ő óv és véd engem.”

Majd eszembe jutott csodálatossága, hogy több ezer éve már, hogy itt van és menedéket nyújt embernek és állatnak. Milyen csodálatos. Milyen stabil. Milyen erős. Milyen kitartó és türelmes ő.

Mire egészen beértem, már teljesen átjárt a barlangban lévő ősbiztonság. Tudtam és éreztem, hogy mennyire stabil és tartós.

Igyekeztem is hát magamhoz venni ezt a kincset és feltöltekezni általa, hogy én is erősebbé, stabilabbá, kitartóbbá és türelmesebbé váljak.

Megköszöntem neki ajándékát. Megköszöntem magamnak, hogy mertem szembe menni a félelmemmel. Majd elindultunk visszafelé.

Ami felfelé meredek volt, lefelé fel sem tűnt. Csak suhantunk át minden akadályon örömben, nevetve, játszva.

Én sem tudom hogyan, de rövid időn belül vissza is értünk a városba. Épp lement a nap és így láttuk a kivilágított szállásunkat, ami újra szépséggel töltötte el szívünket.

A sikert mindig meg kell ünnepelni

Köszönetképp megkoronázva a napot pedig szaunával és wellness fürdőzéssel ajándékoztuk és ünnepeltük meg elért sikereinket.

Megvolt az aktív feltöltődés, magunkhoz vettük önismereti muníciónk is, így a tudatos pihenést szem előtt tartva, jöhetett a megérdemelt passzív pihenés. Ami így kifáradt és felemelt egóval sokkal-sokkal könnyebb és még jobban is esik testnek és léleknek is egyaránt.

Majd a következő napon jöhet a következő kaland…

Végére értünk a jelenlegi történetnek.

Ez jól tükrözi egy általános célmegvalósítási folyamat összes lépését.

És ahogy láthatod, egy folyamattal több cél és előre meghatározhatatlan kincs érhető el. Mert mindig sokkal többet kapsz, mint amit előre látsz. Minden célmegvalósítás így tele van járulékos nyereséggel. Ezért nagyon fontos, hogy mindig valamerre haladj, mert csak így tud belépni az a minden az életedbe, amire vágysz.

Nem kell tudnod előre, hogy “hogyan”. Csak: cél → döntés → cselekvés. És mindez mindig, minden pillanatban, folyamatosan.

Érdemes most kicsit belülre tekintened:

Milyen tanulságokat fedezel fel a történetben?

Te kényelmes, komfort zónán belüli vagy félelmetes, komfortzónán kívüli célokat tűzöl ki?

Neked hol van a gyenge pontod? Melyik ponton fordulsz vissza és adod fel a céljaid?

Mit kell tenned most ahhoz, hogy elérd a vágyott célod és sikert érj el?

Várlak szeretettel az Alkosd meg Önmagad zárt (ingyenesen elérhető) Facebook csoportjában, ahol ez alatt a bejegyzés alatt felteheted a felmerült kérdéseidet, vagy megoszthatod a felismeréseidet.

A csoport egy szuper, elfogadó és segítő közösség, ahol bátran lehetsz önmagad, senki nem fog elítélni semmiért. Ha még nem vagy csoporttag, jelentkezz, akár ide kattintva.

Így írd felül a régi hitrendszereidet és változtass az életeden

[kép: 7 lépés a régi hitrendszered felülírásához]

Megesett már veled is az, hogy jött egy erős felismerésed, de nem tudtad, mit kezdj vele?

Ráláttál valamire önmagadban, de nem tudtad, hogyan változtasd ezt meg?

Vagy örülsz egy-egy felismerésnek napokig – hetekig, megjött a felszabadulás érzés, úgy érzed, megvan a szentgrál, de aztán mégsem történik meg a kívánt változás és újra meg újra ugyanazt a szituációt vonzod be?

Sokan kereső üzemmódban élik az életüket.

Keresik a válaszokat az életükben, a múltjukban, hogy mi miért következett be.

Ennek következtében olvasnak rengeteg ezzel kapcsolatos írást, könyvet, gyűjtik az információkat.

Kereső munkájuknak köszönhetően valószínűleg út közben rá is látnak felszabadító, vagy néha fájdalmas belső beakadásokra, gátakra. Ezáltal megjön a felismerés: Hát ezért történt. Itt van az ok, látom.

Aztán itt sokszor kiszabadulnak az érzések, a könnyek, esetleg a könnyes nevetés is. Felszabadul, ami ott a mélyben el volt nyomva idáig. Megjön a megértés.

Majd élik tovább az életüket, és előjön újra, ugyanaz a szituáció. Ekkor már kezd gyanússá válni a dolog és felmerül a következő kérdés: Talán még sem az miatt történt? Talán valami más az oka?

És elkezdenek kutatni tovább. Majd megint jön egy felismerés, és azt érzik: na most már biztosan megvan a szentgrál, EZ AZ!!!

De ezután sem történik meg a kívánt változás...

…és ezáltal nem történik meg a kívánt megértés sem. És a kereső ember még mindig a keresésben él tovább, úgy érzi válaszok nélkül.

Ez odáig “elfajulhat”, hogy rengeteg mindent lát emberünk a múltjában, rengeteg mindent ért, tud. És mégis keres tovább. Keresi azt a felismerést, ami majd gyökerestül megváltoztatja az életét, de már egyik felismerés sem elég kielégítő. Már egyik felismerés sem okoz örömöt, sem felszabadulást. És egyre inkább bizonytalanabbá, reménytelenebbé, kétségbeesettebbé válik. Egyszerre érzi, hogy mindent tud, de érzi, hogy ezzel nem megy semmire sem. Egyre inkább csökken az önbizalma, önszeretete és önértékelése. És egyre inkább azt érzi és látja, innen nincs kiút, nincs menekvés. Hiába kutat, ás le a mélyre, nem történik változás.

Így végül levonja következtetését: Ilyen vagyok. Ez a sorsom.

És beletörődik: Nem lehet változni és változtatni, mert ő már mindent megtett, de nem sikerült. Pedig ő egyáltalán nem így szeretne élni, nem ilyen szeretne lenni, de “ez van, ezt kell szeretni”.

Ekkor már lehet a keresést is feladja. Felad minden próbálkozást, mert elveszett a remény és azt érzi, az eddigi munkája mind felesleges volt, mert nincs semmilyen eredmény.

De nem kell, hogy Te is így végezd, mint Ő. Csak alkalmazd a gyakorlatban azokat a gondolatokat, amiket itt leírok neked.

#1. buktató: TÚLZOTT KERESÉS

Aki élete nagy részében kereső üzemmódban van, az rengeteg információt halmoz fel, de alapvetően nem kezd velük semmit. Mivel a felismerései gyakorlatba ültetése helyett keresi tovább a válaszokat. Cselekvés helyett keres tovább, így végig a problémáira összpontosít és nem hogy javítaná, csökkentené ezt, de inkább még felduzzasztja, növeli. Mivel ahová figyelsz, oda rakod az energiádat és az energia táplál. Tehát ha túl sok időt és figyelmet, tehát energiát fektetsz a problémáid okainak kikutatásába, azzal, mivel a problémáidon van a figyelmed, tovább növeled a problémádat, de nem jutsz közelebb ahhoz, hogy kigyere belőle.

Persze kell, hogy lásd a problémád gyökerét. Ezért a tréningeken is azt csinálom, hogy először közösen megkeressük a probléma gyökerét. De ezt a lehető legrövidebb idő alatt tesszük, hogy minél hamarabb rátérhessünk a megoldásra és a valódi változtatásra.

#2. buktató: RÖGTÖN MINDENT AKARSZ TUDNI

Nem szükséges, hogy az önismereti utad legelején tisztánlásd az egész múltad. Ahogy fejlődsz, ahogy haladsz, ahogy tágul a tudatod és így egyre több és mélyebb információt tudsz befogadni, úgy tudsz egyre több mindent megérteni is. Így már ebből is láthatod, hogy ha csak keresel, de ebből semmit nem ültetsz a gyakorlatba, úgy folyamatosan határokba fogsz ütközni. Ezeket a határokat csak a gyakorlatba ültetett felismerések tudják tágítani.

Így a múlt kutatása nem egy egyszeri feladat, hanem ez az egész egy ciklikus folyamat: rálátsz valamire → gyakorlatba ülteted, megfejlődöd → szintet lépsz → ezen az új szinten újra rálátsz valamire → majd ezt újra megfejlődöd → …

Ahogy látod, ha már az elején megakadsz a keresésnél, gyakorlatilag megakadsz az első lépésnél és nem haladsz semmit, sőt, inkább mélyül a probléma és egyre nehezebb lesz belőle kimászni.

#3. buktató: NEM KÉRSZ SEGÍTSÉGET

Lehet jött egy szuperszónikus felismerésed. De mi van, ha csak az egód akarja ezt a képet mutatni és elhitetni veled, hogy megvan a gyökér probléma? Mi van, ha egy olyan felismerést akarsz épp a gyakorlatba ültetni, ami egyébként a vágyott életedtől hátráltat? Mi van, ha a nem megfelelő konklúziót vontad le a történésekből?

Egy külső szemlélő, aki egyben támogató közeged is (így ő is azt szeretné, hogy haladj előre és ebben segít), ilyenre sokkal könnyebben fel tudja hívni a figyelmed.

A jó időben feltett megfelelő kérdéseknek “varázserejük” van, amivel le lehet hullajtani az egó által észrevétlenül felaggatott hazugság lepleket.

Egyedül szinte lehetetlen tisztánlátni a saját életedet. Így nagyban megkönnyíti a fejlődésedet és a haladásodat, ha a múltad kutatásában, illetve felismeréseid kezelésében kérsz segítséget.

#4. buktató: BEPÁNIKOLSZ ÉS LEÁLLÍTOD MAGAD, HA ÉPP SZINTET LÉPTÉL

Amikor már az úton haladsz, akkor is lesznek olyan időszakok, amikor azt érzed, nem tudsz semmit és azt, hogy az eddigi munkád felesleges volt és nem látsz semmilyen változást az életedben.

Ekkor érdemes megint megkérdőjelezni ezeket a gondolatokat. Tényleg így van? Tényleg nem változtam és nem változott semmi? Objektívan összegezz picit. Mit látsz?

Mivel az önismeret egy spirál formájában egyre inkább táguló folyamat, így érezheted azt, hogy körbe körbe haladsz. Mindig amikor a spirál új szintjére érünk, szintet léptünk, akkor az azt jelenti, hogy az eddig megszerzett tudásod, tapasztalatod nem elég a jelenlegi szinthez. Ekkor jön az a tipikus érzés: Én semmit sem tudok. Én nem vagyok elég.

De ez nem igaz! Rengeteg mindent tudsz már most is, csak az új szint miatt most a már megszerzett tudásodat mélyíteni, bővíteni, tovább fejleszteni kell, hogy meg tudd lépni a következő szint akadályait.

Pont úgy, mint egy játékban. Hiába szereztél meg az előző körben szuper fegyvereket, a kövi körben tovább kell fejlesztened az eszköztáradat és a karakteredet, hogy az új, erősebb ellenségeket is le tudd győzni. És ahhoz, hogy ezt megtedd, haladni kell előre. Ha visszafordulsz, vagy megállsz, akkor a játék elejére kerülsz vissza.

Így ha ezt tapasztalod, ünnepeld meg a szintlépést és haladj tovább előre. Nem reménytelen a helyzet, csak mindig van hová fejlődni és mélyíteni a tudásod.

#5. buktató: HIÁBA ROMBOLTAD LE A RÉGIT, NEM TŰZTÉL KI HELYETTE CÉLT

Ez az egyik legfontosabb dolog, amit mindenképpen tegyél meg, ha van egy új felismerésed.

Amikor rálátsz egy régi mintára, egy beakadásra, elavult hitrendszerre vagy bármire, ami valamilyen formában nem támogat téged, rögtön egy szintig már le is romboltad azt. Ez már nagyrészt rombolás, azért is érzed azt a fájdalmat vagy épp örömöt, amit ilyenkor tapasztalsz. Így ez minden alkalommal egy kis egó-halál.

Viszont csak úgy lesz teljes ez a kör, hogy ha egyben újjászületéssé is alakítod. Ezt pedig úgy tudod megtenni, ha minél hamarabb kitalálod, megfogalmazod, leírod: mit szeretnék helyette?

Sokan abba a csapdába esnek, hogy elkezdenek örömtáncot járni a felismeréssel kapcsolatban, hogy milyen nagyszerűek ők, hogy erre rájöttek. Majd elkezdenek gondolkodni, agyalni azon, hogy mit kéne tenni, közben elbizonytalanodnak, stb és ez az egész egy szinte végtelen agyalásba csap át. Így nem születik meg a végső döntés, hogy: Oké, tudom mit nem akarok, de akkor mi legyen helyette?

Így ha rálátsz bármire, amit át akarsz írni magadban, az első dolog, hogy meghatározod a célt, tehát azt, hogy mit akarsz és ez mellett döntést hozol és el is köteleződsz döntésed mellett, felelősséget vállalva önmagadért és a vágyadért.

Ez után pedig már csak a gyakorlatba ültetés következik a céltudatos cselekvés és gondolkodás által.

#6. buktató: NEM ÜLTETED A GYAKORLATBA

Az 5. pont mellett ez az, ami nélkül még biztosan nem történik változás.

Mert hiába van segítséged, hiába vannak szuper felismeréseid, hiába hoztál döntéseket, tűztél ki célokat és látod tisztán az egész életedet. Ha ezt az egész tudást nem ülteted a gyakorlatba, nem történik változás.

Ekkor nem magát a felismerést kell a gyakorlatba ültetned, mert az még legtöbbször a problémáról szól. Ehelyett kezd el mihamarabb a célod (amit akarsz “helyette”) megvalósítását, minden szinten.

Így a célodat építve írhatsz megerősítő mondatokat, vizualizálhatsz, kipakolhatod a célod a szemed elé, hogy folyton lásd és így a fókuszodban, a figyelmedben tartsd. Ismételd, olvasd át rendszeresen, hogy mit akarsz. Ez a mentális szint, a célodat hozd be a jelenedbe a gondolataid és figyelmed által.

Az érzelmi szinten kezdj el a céljaiddal összhangban érezni. Tehát ha például egy szerelemmel teli párkapcsolat a célod, akkor érezd, hogy már életed szerelme melletted van, függetlenül attól, hogy mi van a valóságodban. Vagy ha például határozott akarsz lenni, akkor tudatosan erősítsd magadban az erő, a határozottság, a magabiztosság érzését, stb.

A fizikai szinten pedig kezdj el a céloddal összhangban cselekedni. Kezdj el úgy viselkedni, mint aki már elérte a célját. Például ha magabiztos akarsz lenni, cselekedj úgy, mintha már magabiztos lennél.Illetve kezd el megvalósítani a célodat, tegyél érte a fizikai világban lépéseket, amik a céljaidat támogatják.

Amikor pedig válaszút elé érkezel, dönts az szerint, hogy melyik építi leginkább a célodat?

#7. buktató: ELINDUL A VÁLTOZÁS, DE MEGIJEDSZ TŐLE ÉS VISSZAHÍVOD A RÉGIT

Egy új cél mindig komfortzóna tágító hatású, így előjöhetnek tisztulós fizikai tünetek, vagy fura fizikai érzetek, miközben a tested épp alakul át az új céljaid szerint (transzmutálódsz, magasabb rezgésszintbe lépsz). Illetve elő jöhetnek félelmek, gyomorgörcsös lehetsz és mindenféle egós védekezési mechanizmus is előtérbe kerülhet (halogatás, “elfelejtettem”, “nincs időm”, “közbejött valami”, …). Ekkor nagyon fontos, hogy kitartasz célod mellett? Vagy engedsz védekezési mechanizmusaidnak és feladva vágyaidat visszarendeződsz a régi rendszeredbe.

Ha visszarendződsz, akkor azzal visszahozod a régi mintákat és nem hogy nem történik változás, de a bűntudat miatt még mélyebbre süllyedhetsz. Így igen fontos, hogy a félelmeid ellenére is tovább haladj és ne visszarendeződj, hanem kialakítsd az új Rendedet, ami előre visz.

Ebben az segít téged, ha tudatosan figyelsz magadra és amint rajtakapod magad, hogy szabotálod a célod megvalósulását, változtatsz hozzáállásodon és viselkedéseden.

Ezen kívül pedig a támogató, szeretettel teli, felemelő közösség, és/vagy egy mentor jelenléte az, ami ki tud emelni az ilyenkor jelen lévő káoszból és a helyes irányba tud állítani.

Végignéztük tehát a 7 fő buktatót, ami akadályozza a változásodat.

Ez alapján láthatod, hogy hol van éppen elakadásod vagy melyik pont az, amin jelenleg nem tudsz túllendülni.

Nem ciki az, ha segítséget kérsz. Ahogy láthattad is, természetes védekezési működéseinkből adódóan egyedül vagy nem megy, vagy sokkal-sokkal lassabban, több felesleges plusz körrel megy az új életed kiépítése, mint támogató segítőiddel együtt.

Így ha bármilyen kérdésed van, ne habozz feltenni a hello@alkosdmegonmagad.hu email címen vagy a Facebook csoportomban.

Vagy ha intenzívebb haladásra vágysz, hogy minél gyorsabban elérd vágyott, boldog, tartalmas életedet, jelentkezz be online tréningemre, ahol minden szükséges információt és támogatást megkapsz  tőlem.