együttműködés Archívum

Visszatalálni a saját természetedhez és az álmaidhoz

2023-09-022023-08-25 Szerző: Hajabács Klára

Már pár éve figyelemmel kísérem Vénusz és Nap táncát és azt gondolom, nagyon fontos információkat és lehetőségeket nyújtanak ők így együtt az önismeretünkhöz és az életünk menedzseléséhez egyaránt.

Amikor először megláttam, hogy milyen csodaszép és harmonikus a közös mozgásuk és mennyire tele van a teremtés geometriájával, egyszerűen lenyűgözött. Akkor még nem tudtam pontosan, hogy ez mennyire fontos, de éreztem, hogy különleges és mély.

Ekkor kezdtem el tudatosan megfigyelni, kutatni ennek a lehetőségeit.

De ahogy visszamenőleg is végig gondoltam, hogy mi minden történt az életemben odáig is a Vénusz – Nap együtt állások, láttam, hogy sok meghatározó és nagyon fontos momentum épp ezekre az alkalmakra, vagy közvetlenül ezek köré esett.

Az egyik ilyen emlékezetes alkalom számomra az, amikor elindultam az önismeret útján.

Elég kaotikus idő volt az. Épp sikerült elérnem mindent, amit korábban kitűztem. Elvégeztem az egyetemet, főállásban dolgoztam egy szuper cégnél és csudijó csapatban. Volt lakásom és egy csodálatos párom is, akivel már sok éve együtt voltunk akkor. Megcsináltam! Megalkottam az akkori önmagam és azt az életet, amiről odáig álmodtam.

Tisztán emlékszem arra a napra, amikor megkaptam a névjegykártyám és ott jött el a „készen vagyok” érzése. És ezzel együtt megérkezett az az érzés is, hogy nem tudom merre menjek tovább, mert bár elértem, amit kitűztem, az életem nem tesz boldoggá. Valójában nem a saját álmaimat valósítottam meg, hanem csak pipipáltam pár célt, amikről azt gondoltam, hogy fontos, de kiderült, hogy mégsem voltak annyira azok. Nem rólam szóltak, nem voltak kiteljesítőek, sem önazonosak, sem szívből jövőek. És amikor belegondoltam, hogy még sok évig (életem végéig) ezt az életet kell élnem, akkor szó szerint fájt az unalmasság érzése és azt éreztem, pár évnél többet biztos nem birok így ki.

Ezért meg is hoztam a döntést, hogy elkezdek változtatni.

Pár sorral lentebb, a piros keret alatt folytatjuk, addig is, ha még nem vagy feliratkozva a hírlevelemre, akkor érdemes itt és most megtenned. Miért?
Ezekbe az e-mailekbe ugyanis nem a máshol megszokott sablon tartalmak kerülnek. Olyan dolgokat találsz bennük, amiket sem a blogon, sem más felületeken nem publikálok. Nálam alap, hogy a feliratkozóim elsők között értesülnek minden újdonságról.
A spam-et olyan messziről kerülöm, ahogy csak tudom, helyette időnként apró ajándékokat csempészek az e-mailekbe, ezért érdemes mindig végig olvasnod őket.
Ha ez így szimpi, csatlakozz ennek a mini űrlapnak a kitöltésével:

És akkor, a 8 évvel ezelőtti nyáron volt az, hogy borítottam mindent és már nem csak gondolkodtam a változáson, hanem bele is léptem. Szakítottam az addigi életemmel és bár nagyon új volt, fogalmam sem volt, hogy mit akarok, egy új álmot választottam és azt tűztem ki célul, hogy a saját életemet akarom élni. Ami már nem a múltról, nem a tudatalattiban lévő robotpilóta programokról, nem a szülői mintákról szól, hanem arról, hogy én mit is szeretek igazán.

Ott, 8 éve azon a nyáron léptem rá a Szeretet kiteljesítő útjára. Ott léptem bele ténylegesen abba a döntésembe, hogy márpedig az életem tényleg Rólam fog szólni.

Ez a 8 év végig arról szólt, hogy kerestem, hogy ez mit is jelent nekem. Kerestem az életfeladatomat. Kerestem, hogy mi tesz kiteljesedetté és egésszé engem. Majd pedig el is kezdtem megtalálni ezeket a válaszokat és ezek szerint alkotni tovább önmagam és az életemet.

Így visszatekintve látom, hogy 8 éve ekkor egy óriási sorfordítást csináltam és egy új álmot kezdtem el alkotni és 8 év alatt odáig jutottam el, hogy most már abban élek. És most újra indul egy új álom megalkotása, ami az eddigit tovább viszi, még feljebb.

Amikor még nem tudtam (mert akkor még egyáltalán nem foglalkoztam asztrológiával még olvasás szintjén sem), hogy micsoda a Vénusz és Nap együtt állás és mi ez a ciklus, már akkor az határozta meg az álmaim megvalósításának ritmusát.

(Érdekességképpen, akkor voltam egyébként 24 éves, tehát még ebben is ott volt, hogy épp zártam az életemben is egy 8-as kört – 3×8=24, mint ahogy most is zárom a 4×8-at.)

Ez után szintén volt sok fontos lépés a Vénusz – Nap együtt állásokkor. Átgondolva, visszanézve, visszaemlékezve, az életem végig ez szerint a ciklus szerint alakult és formálódott és ez szerint valósítottam meg az álmaimat, vágyaimat. És ez a ciklus uralta mindazt a dolgot, ami úgy általában is a Vénusz szimbólumához és erejéhez kapcsolódik.

Ilyen lépcső volt ezen az úton például az is, hogy 2016.június 6.-án volt egy Vénusz – Nap együtt állás, ami az Ikrek jegyben volt (többek között a tanulás, információ, tisztánlátás jegye) és mögötte ott volt a Rigel csillag (az útra lépés csillaga, ahol például választhatsz, hogy spirituális útra lépsz, vagy maradsz az anyagi utakon). Ezen a nyáron gondolkodtam már nagyon erőteljesen azon, hogy elkéne kezdeni tanulni az asztrozófiát. A végső döntés végül augusztusban született csak meg, de mivel erre az egészre volt 9 hónap, így még belefért… az alatt a 9 hónap alatt léptem rá a mélyebb spirituális útra és kezdtem el elsajátítani hozzá az új álmomhoz szükséges dolgokat. Így ez egy nagy szintet lépett előre.

Egy másik ilyen lépcső volt, ami napra pontosan egy Vénusz – Nap együtt állás során történt (egyáltalán nem volt szándékos), hogy 2018. januárjában elindult az Alkosd meg Önmagad (ami „véletlenül” pont a nevében is hordozza ezt az energiát és küldetése is ezt megmutatni, hirdetni, tanítani, hogy ezzel segítse, hogy mások is még inkább meg tudják valósítani a szívbéli álmaikat).

És még tudnék több ilyet sorolni, de talán már jobban látod te is, hogy mennyire meghatározó is a Vénusz – Nap tánca az életünket nézve is.

Nem csak ez a ciklus fontos, nem csak e szerint működünk. De ez IS nagyon fontos és megismerve és kiaknázva a lehetőségeit szó szerint az álmainkat valósíthatjuk meg. Mert ez a ciklus konkrétan azokat a belső természetes időzítéseinket mutatja, amivel a vágyainkat alkotjuk meg.

A természetemből adódóan abban a szerencsés helyzetben voltam (úgy tűnik végig) és vagyok, hogy természetes összehangoltságban vagyok ezzel a ciklussal. De még így is azt gondolom, ha tudtam volna korábban, amit most tudok 8 év sokkal több mindenre elég lett volna.

Azoknál az embereknél, akiknél a születési képletükben is van egy Vénusz – Nap együtt állás, azt vettem észre, hogy elképesztően jól tudnak manifesztálni dolgokat. Van hozzá művészi képességük, ami által rövid idő alatt is sok minden formát tud ölteni az életükben.

De szerencsére ez tanulható és fejleszthető is, ami által bárki, aki összhangba kerül ezzel a természetes erővel, megtanulhatja meglovagolni ezeket a hullámokat. Mert ez a természet harmóniája, ami mindegyikünkben ott rezeg, formál, csak a kezünkbe kell venni és kiaknázni a lehetőségeit.

Ez nem csak azt teszi lehetővé, hogy anyagilag tudsz egyre könnyebben változtatni az életeden, ugyanis Vénuszhoz nem csak az anyagi dolgok tartoznak. Hozzá tartozik a béke, a harmónia, a szerelem is.

Tehát ezzel a ciklussal összhangban lenni valójában azt jelenti, hogy békében vagy önmagaddal, békében vagy az univerzummal, megéled a békét a jelenben és harmonikusan, áramolva, művészien alakítod önmagad és az egész életedet. Megéled a saját természetedet és mély kapcsolatban vagy a természet mágiájával és működésével. (A kiszakított ember újra visszatalál a természethez, a természetes állapotához, a természetes képességeihez, a saját életéhez és ezáltal jobban a helyére kerül. Azonosul a bolygót átölelő egységes kapcsolati rendszerbe, a természet összhangjába.)

Egyfajta belső béke és belső – külső harmónia is elérhető általa. Vagy épp egyfajta szakrális életharmónia, amit a Vénusz mágiájával és a Nap fényével áthatott élet eredményez, amiben jelen van minden pillanatban az élet szentsége és gyönyöre. Amikor az életünk élése és megalkotása tényleg teljes egészében életünk legművészibb alkotásává válik.

Ebbe a világba akarlak bevezetni téged. Figyeld az oldalt és tarts velem.

Hol találkozik az önismereted és a párkapcsolatod?

2023-09-022021-10-19 Szerző: Hajabács Klára

Az első alapkő a csodás párkapcsolatodhoz mindenképp a befele, önmagadra való ráfókuszálás és figyelés.

Megfigyelni, hogy mi is zajlik benned az érzelmek és a gondolatok szintjén. Mondhatjuk azt is, hogy megismerni önmagad mélyebb szinteken.

Az önismeretet, mint kifejezést nagyon sokan használják már, ezért először beszéljük meg, hogy mit is jelent nekünk itt az a szó, hogy önismeret? Ezt nem kell túlmisztifikálni, túlbonyolítani, ugyanis ez pusztán annyit jelent, hogy befelé (magadba, lelkedbe) figyelve egye inkább megismered azt, hogy:

hogyan működnek az érzelmeid (milyen fájdalom pontjaid vannak, milyen vágyaid vannak, mivel kapcsolatban van bűntudat, szégyen, félelem, mi okoz örömöt, szárnyalás érzést stb.),
hogyan gondolkozol (milyen szabályok és minták szerint, pozitívan – negatívan, milyennek látod magad, a világot, milyen tudatalatti szabályok működnek benned ott a mélyben, amik szabotálnak téged stb.)
és ahogy tágul a tudatosságod, egyre több új élményt, állapotot is tudsz felfedezni. Tehát, ahogy rakod le a múltbéli dolgokat, úgy egyre inkább kinyílnak a kapuk az új dolgok, a jövő felé is.

Pici lépésenként ahogy egyre inkább felfedezed a saját belső működésedet, egyre teljesebben látod önmagad. És amikor már látod önmagad, amikor tudod, hogy mi van benned, már könnyű megmutatni másoknak is. Ennek következtében a külvilág is máshogy fog rád reagálni, mert te más vagy.

(Amíg belül nem változtatsz, nem tudsz mást adni a világnak sem. Maximum másnak tűnik, máshogy néz ki, de mögötte, az érzelmek és gondolatok szintjén ugyanaz marad, ami miatt ugyanaz lesz az eredmény is.)

Tehát meg kell ismerni a belső rendszereidet, miértjeidet, motivációidat, belső szabályszerűségeidet. Mert ahogy megismered őket a kellő mélységben, máris át tudod őket írni. És ezáltal jön a fejlődés és a változás kívül is.

Azért fontos ez, mert a benned lévő minták és automatikus érzelmi reakcióktól most még beláthatatlanul sok minden függ az életedben.

A tudatalattidban lévő programoktól függ az például, hogy milyen férfiakra/nőkre figyelsz fel, kivel érzed magad „kompatibilisnek”, kivel érzed magad biztonságban, vagy ki az, aki idegesít stb. Rengeteg olyan dolog, amit az ember csak annyira tudatosít, hogy „ez tetszik, ez meg nem”, „ez jól esik, ez meg nem”.

Közben pedig ez mind belső, tudatalattidban lévő programjaid eredménye csak, ami miatt nagyon hasonló emberekkel kerülsz kapcsolatba, nagyon hasonló történések érnek, és kialakulnak az „ördögi körök”.

Rengeteg helyről épülhetnek be ilyen programok:

szülőktől átvett minták, tanítások, esetleg generációkon áthozott traumák (például alaki elvesztette korán a szerelmét, ami miatt öröklődhet ettől egy félelem tudat alatt)
szocializációból (amiről olvastál, amit másoktól láttál, amit annyiszor mondanak, hogy teljesen beépül, hogy azt úgy kell, az az igazság.)
saját tapasztalásból (a mintáid miatt újra és újra hasonló dolgok történnek veled, amik még inkább ráerősítenek a mintákra, hogy „már pedig ez tényleg így van”, „ez így igaz”).

Ahhoz, hogy változzanak a párkapcsolataid nem kell, hogy ismerd az egész rendszert! Nem kell, hogy teljesen megismerd önmagad! Viszont minél inkább ismered önmagad, annál nagyobb, szélesebb és mélyebb tud lenni az átalakulás.

Ezért van az, hogy az önismeret nem csak akkor hasznos, amikor éppen rossz passzban vagy és valamin SOS kell változtatni, hanem mindig a hű segéded tud lenni, mert mindig meg tudod ismerni még jobban saját magad. És ezáltal egyre több és több lehetőséget tudsz kihasználni, egyre több szuper dolgot tudsz magadnak teremteni és egy felfele ívelő fejlődési spirálon leszel, ahol egyre csodálatosabbá tud válni az egész életed.

A kezdeti sikerekhez elég már 1-1 jól célzott gondolat, érzés átalakítás is, mert már az óriási hatással tud lenni. Aztán szépen lépésről lépésre ezt lehet tovább fejleszteni, tágítani.

Honnan tudod, hogy melyikkel érdemes kezdeni?

Onnan, hogy el kell kezdeni figyelni befelé.

Figyelni önmagad, hogy milyen érzések és gondolatok cikáznak át benned nap mint nap.

Milyen gondolatok és érzések vannak benned, amikor a párkapcsolatra gondolsz?

Nagyon jó gyakorlat, hogy kezd el összeírni, mi minden is van benned. Figyelj és halld meg a gondolataid, érezd és próbáld megfogalmazni az érzéseidet.

Mindenképp ezeknek a tudatosítása az első lépés! És nem kell, hogy tökéletesen fogalmazd meg, tökéletesen lásd az egészet, csak kezd el. Indulj el.

Segít, ha felfedezőként állsz önmagadhoz. Ha azt játszod, hogy egyáltalán nem tudsz semmit magadról és friss szemmel, ítéletek, elvárások, skatulyák nélkül nézed meg, hogy valóban mi minden is van benned.

Mert minden, amit most „tudsz”, az is mind a mintákból adódik. És lehet csak korlátozzák azt, hogy meglásd, hogy valóban milyen is vagy és mi mindenre is vágysz. Ezért érdemes még itt az elején eldönteni, hogy elengedsz mindent, amit jelenleg hiszel, hogy tudsz magadról.

Érdemes kérdéseket feltenni magadnak, majd figyelni a reakcióidat.

Amikor én az önismereti utamat kezdtem, az érzéseimre kezdtem először felfigyelni. Azok erősebbek, hangosabbak voltak bennem, mint a gondolatok, ezért azokat könnyebb volt felismerni. Elkezdtem figyelni például a félelmet, a szorongásomat, hogy mikor kapcsol be, mi okozza, milyen gondolatok vannak a félelmeim mögött.

Mindenhová odaraktam, hogy „miért?” Mint egy pár éves gyerek, aki folyamatosan mindenre kíváncsi és mindent megkérdez.

Na de ez a „miért” nem az az önsajnáltatós miért volt, hogy „miért történik ez velem már megint?”. Hanem inkább a kíváncsi, felfedező miért, hogy miért pont ezt gondoltam? Miért pont ezt érzem? Mi okozza ezt? Ez minek a következménye bennem? Miért van bennem egyáltalán ez a gondolat? Honnan jött? Kitől hallottam? Kinek a gondolata, nézőpontja ez?

És utána figyeltem! Figyeltem befelé és ástam egyre mélyebbre és mélyebbre.

Amit pedig rögtön már az elején kitöröltem a szótáramból: „Én ezt nem tudom meglátni.” „Nem látom.” „Nem tudom.”

Mert igen, mindig meg lehet találni a válaszokat, minden ott van szinte az orrod előtt. Csak kicsit el kellett játszani a gondolattal, vissza kellett emlékezni, hogy hol is találkoztam azzal a gondolattal, vagy hogy milyen korábbi (gyerekkori) események váltották ki bennem ugyanazokat az érzéseket. (Tehát, hogy hol éreztem régen is magam pontosan ugyanúgy, mint az aktuális történésnél.)

Ezzel felfedeztem magamban például, hogy minden új dologtól féltem. Még attól is, hogy egy új boltba menjek be, ahol még korábban nem jártam. Ez a félelem ott volt mindig, amikor új emberrel ismerkedtem. Minden ismerkedésnél bezárkóztam, behúzódtam, akartam nyitni, mély kapcsolatokra vágytam, de egyszerűen nem ment. Amikor ott voltam, leblokkoltam és meg sem tudtam szólalni.

Ez minden ismerkedést gátolt, egyszerűen nem lettek sikeres randijaim, egyáltalán nem tudtam magam felvállalni mások előtt. Meg is kaptam többször, hogy nem mondok magamról semmit. És hát így nem csoda, hogy nem is tudtak szeretni, hiszen nem adtam magamból semmit, nem tudtam mit szeretni. Akinek pedig tudtam, ott meg be nem állt a szám és azt éreztem, túl sok vagyok. Azt éreztem, végre valaki meghallgat és csak adtam ki úgy, hogy a másik azt már tehernek, tapadósságnak, ragaszkodásnak érezte, hiszen mindig a nyakán csüngtem. :D

És óriási felszabadulás volt, amikor rájöttem, hogy mindez mögött csak annyi van, hogy féltem, hogy nem leszek elég jó és szégyelltem magam, aki vagyok, mert annyiszor kaptam büntetést azért, aki vagyok. (Azért, mert valamit élveztem, mert mertem kérdezni, mert nem úgy láttam valamit, ahogy mások.) Ez a félelem szülte a megfelelési kényszereket, és az összes többi reakciót.

Felszabadító volt, amikor elkezdtem ezt megváltoztatni magamban és elkezdtem a megfelelési kényszert lerakni. Felszabadító volt, hogy láttam, hogy mindez csak annak az eredménye, hogy annak idején a szüleimnél „jónak kellett lenni”, mert ha nem, akkor büntetések voltak. És felszabadító volt, hogy elkezdtem ezt begyógyítani magamban. Hogy elkezdtem lerakni azt a sok bűntudatot, szégyent és már egyre kevesebbszer volt „lefagyásom” is.

És ami a legfelszabadítóbb volt, hogy megtapasztalhattam, hogy nem kell tökéletesnek lenni, meg illeszkedni a mindenféle régi mintákhoz ahhoz, hogy valóban „jó legyek”, hogy szeretni tudjak és szeretni tudjanak engem. Ehhez csak mindössze oda kellett adnom magam a másiknak szeretettel. Mert a szeretet szeretetet szül.

Na de most egy kicsit előre szaladtam, ezekről még bővebben lesz szó.

Ami most fontos:

Ahhoz, hogy egy valóban örömteli, felszabadult kapcsolatban legyél, fel kell szabadítanod önmagad a régi, lehúzó, bebörtönző minták és érzelmi sérülések alól. Mert a szeretet szeretetet, a belső szabadság külső felszabadulást hoz. Ezáltal minden egyes lepakolt régi dolog után egyre könnyebbé, felszabadultabbá válsz és ezért egyre felszabadultabban tudod megélni a szeretetet és a szerelmet is.
Ehhez pedig az első lépés, hogy figyelj befelé. Figyeld meg a gondolataidat, érzéseidet és kíváncsi felfedezőként kutasd fel, hogy miért is pont úgy van, ahogy.
Ha nem megy egyedül, kérdezz, kérj segítséget, mert egy külső, objektív figyelő más szempontokból is rá tud mutatni az összefüggésekre. Más szemszögből tudod meglátni önmagad, ami gyorsabb és mélyebb felismeréseket hoz.

Szabadság vs. párkapcsolat: Ezért nem kell választanod!

2023-09-022021-07-30 Szerző: Hajabács Klára

Manapság, leginkább a fiatalabbak (vagy inkább fiatalabb gondolkodásúak) körében egyre nagyobb az igény, hogy szabadon önmagunk lehessünk egy párkapcsolaton belül is. Megújulást, változást akarunk, önmagunk akarunk lenni boldogan, miközben megéljük a mély szerelmet is a párunkkal.

Érezzük, hogy egy párkapcsolat nem csak arról szól, hogy legyen valaki fixen mellettünk, vagy legyen kire főzni-mosni és nem is valamilyen érdekről, hanem sokkal többről, a szabad szerelem csodálatos táncáról van itt szó.

És mivel a szerelem egy ilyen alap elemünk, a jelenlegi életünk egyik tartóoszlopa, ezért nagy is a tét.

Szerencsére egyre többen választják, hogy ezt a szerelmet élik és hátrahagyják a régi, korlátozó programokat. Mert egyszerűen mások vagyunk, másra van szükségünk, szabadon akarunk élni és szabadon akarunk szeretni és ezt megosztani a partnerünkkel.

Az y-os generáció egy reformer generáció. Vagy mondhatnám szabadságharcosnak is és annyira jó látni, hogy egyre többen vállaljuk fel a nézőpontunkat, véleményünket, valódi vágyainkat. A y-osok az úttörők, akik levetve a régi láncokat (amik régebben még tökéletesen megfeleltek, de most már, a több lehetőség idejében korlátoznak és megkötik a szabadságot) egy újabb, szabadabb világot alkotnak. És ezáltal a fiatalabb generációk már ebben a szabadabb világban nőhetnek fel (nekik már természetes a szabadság és ezért kitudják teljesíteni azt, amiért ők idejöttek).

Igen, az újítás kissé félelmetes, elsőre, hiszen nincs kitaposva, ezért tele van kockázatokkal. Azért is, mert az elmúlt 2000 évben (de még valószínűleg jóval messzebb sem) biztosan nem élhetett senki meg akkora szabadságot, mint most és itt mi. Egyszerűen nem voltak adottak a körülmények hozzá, muszáj volt lehajtani a fejet és behódolni bizonyos dolgoknak.

A régi dolgok, a régi idők, a régi szokások sem rosszak, csak mások, amik nem erre a világra vannak szabva. Mert most már nem ilyen idő van. De mivel már vannak, akik így élnek, épp ezért nem vagy egyedül ebben.

Változott a világ és épp ezért változnak, fejlődnek az emberek és az emberi kapcsolatok is. Törekszünk mindent egyre szabadabbá és szabadabbá formálni, tágítani.

És mivel a térben itt-ott most pont lehetünk korlátozva még, ezért még fontosabb, még sürgetőbb, hogy otthon, a családunkban, a szerelmünkkel meg tudjuk élni a valódi szabadságunkat. Mert hol máshol, ha ott nem? Nekem nagyon nem lenne elég, ha csak egy nyaraláson tudnám megélni szabadon önmagam (vagy még ott sem).

A tapasztalatod azt sugallja (vagy inkább sugallta eddig), hogy egy párkapcsolat kompromisszumokkal jár, hogy ott le kell mondanod dolgokról (akár az egész szabadságodról), de ez nincs feltétlen így. Ideje levetni a régi, korlátozó párkapcsolati mintákat, amik a szabad és önazonos párkapcsolatodban gátolnak téged.

Gyakran kapok mostanában olyan kérdéseket, hogy „Klári, hogyan kell szabad párkapcsolatban élni?” vagy „Milyen egy szabad párkapcsolat úgy egyáltalán? Nem tudom elképzelni.”

És bizony, amit az ember nem tud még halványan elképzelni sem, akkor azt nem tudja megteremteni. Kell valami kiindulópont, valami inspiráció, hogy egyáltalán észre lehessen venni, hogy lehet egy párkapcsolat ettől sokkal-sokkal jobb is. Hogy lehetünk szabadok együtt is. És persze nem lemásolni a másikat (mert mindenkinek máshogyan igazán jó egy szabad párkapcsolat), hanem inspirálódva, tanulva az ő útjából felfedezni a sajátunkat.

Mert nem kell lemondanod arról, hogy önmagad lehess, hogy megéld az életet azért, mert van egy párkapcsolatod. Tudom, mert már egy ideje egy szabad párkapcsolatban élek.

Milyen egy szabad párkapcsolat?

Egy szabad párkapcsolatban valóban önmagad tudsz lenni úgy, ahogy neked jó. Nincs ott az a félelem, hogy mit gondol majd a másik, hogy tetszeni-e fog neki. Elfogad Téged és abban kapsz támogatást, hogy megvalósítsd a szabad céljaid és hogy egyre jobban és jobban önmagad lehess. (És ő is.)

Nem kell a párodtól engedélyeket, beleegyezést kérni. Megmarad teljesen a szabad akaratod. Nemet vagy igent mondhatsz bármire, amit akarsz és ezért nem kapsz büntetést, bosszút, vagy egy hatalmi drámázós „csinálj, amit akarsz”-ot. (És persze a párod is megteheti ezt.)

Azért, hogy mindez valóban könnyen megtörténhessen, a párkapcsolatban maximum már csak nyomokban vannak jelen alá-fölé rendeltségek, elnyomások, érzelmi manipulációk, érzelmi zsarolások, hatalmi drámák. És amikor esetleg előfordul még, azt nagyon gyorsan kezelitek, rendezitek.

Ez a rész a kedvencem! Mert már nem kell soha többet sem kimondatlanul, sem kimondva harcolnod a pároddal. Ehelyett egyenrangúság van és közös megegyezések, tehát az erőtöket a közös célok és a közös csodás életetek megvalósításába tudjátok tenni és nem belső, akár kimondatlan érzelmi harcokba. A nő már nincsen elnyomva és ezért bosszúból már nem is kasztrálja a férfit. Béke, szerelem és egység van.

Egy szabad párkapcsolat őszinte és épp ezért könnyedén lehet asszertívan kommunikálni benne. Mindig meg tudtok egyezni úgy, hogy mindkét félnek kompromisszumok nélkül jó legyen a végkifejlet. Úgy győz a párkapcsolati csapatod, hogy mindkét fél győz benne, te és a párod is.

Ha bármi megoldandó helyzet van, csapatként álltok neki. Mert együtt erősebbek vagytok. Ebbe beletartozik önmagatok felé is és egymás felé is a hit és a bizalom is. Hisztek magatokban, egymásban, a csapatban.

Egy szabad párkapcsolatban semmi sincs, ami kötelező. Mivel csapat vagytok és fontos nektek a saját és a másik jólléte is, így mindent csak addig csinálsz, amíg az neked jó. Amikor pedig már nem tesz szabaddá a dolog, köttök egy új megegyezést és változtattok. (Mivel mindkettőtöknek fontos, hogy a másik fél is jól legyen.) Ezért nincsenek elvárások (főleg nem kimondatlanok), csak az, amiben megegyeztetek. Ráadásul pedig így sosem vagy egyedül, van háttértámogatásod még akkor is, amikor neked kell megcsinálnod dolgokat.

Egy szabad párkapcsolatban a férfi tud férfi lenni és a nő tud nő lenni. A helyeteken vagytok és megélitek a saját nemetek energiáit. Mert csak egy férfi és egy nő tud egy párkapcsolatban igazi szerelmi egységet alkotni. (Ez persze azonos nemű kapcsolatokban kicsit más, de akkor is azt az oldalatokat élhetitek meg, amelyik nagyobb örömöt okoz.) Ezáltal a szexualitás is felszabadult, örömteli, szenvedélyes, több, mint kielégítő.

És persze nincs semmi természetesnek véve, hiszen minden értékes, amit te vagy a párod csinál, mert azzal előre viszi a csapatot. Épp ezért minden értékelhető, minden szerethető, becsülhető. Igazán erőt adó és felemelő kapcsolódás az ilyen, ahol valóban értékesnek, szeretettnek tudod magad érezni és ezt megadni a párodnak is. Szeretitek, becsülitek egymást és a csapatotokat.

Így az egész élet egy nagy és csodálatos közös kalanddá változik!

Miért nem él mindenki szabad párkapcsolatban?

A szabad párkapcsolatban élés, tehát hogy úgy élj párkapcsolatban, amire a szíved valójában vágyik, egy teljesen másmilyen élet.

Nem elég levetni a régi mintákat, mert ezek elengedése után jön a sokk: Oké, ez már nincs, ezt már nem szeretem, akkor hogyan tovább? Fogalmam sincs. – És itt, ezen a ponton, mivel nincsenek meg az új lépések, az új módszerek, máris a tudatalatti automatikusan hozza vissza a régit. És ez egyre nagyobb ellentétet szül, mert már tudod, hogy nem így akarsz élni, de mégis ez van. És nem bírsz kilépni.

Ahhoz, hogy egy szabad párkapcsolatot felépíts, kell elköteleződés a részedről önmagad és a saját szabadságod mellett. Ha ez nincs, akkor könnyen elveszel már az elején. Épp ezért fontos az, hogy te valóban szabadon akarj élni és önmagad akarj lenni. Ha ez az akarat megvan benned, ha eldöntötted, akkor te biztosan ki tudod ezt a kapcsolatot alakítani (akár van párod most, akár nincs).

Mert te képes vagy biztosan arra, hogy kifejleszd az új, felszabadító képességeidet, amikkel tudod menedzselni a leendő szabad párkapcsolatod. És közben egyre inkább felszabadítani magad és megengedni a párodnak is, hogy egyre szabadabb legyen melletted.

Az elején teljesen természetes, hogy van benned félelem. Hiszen ez az egész új neked, veszélyesnek tűnik. Viszont valójában nem az! Egy korlátozó, elnyomó, hatalmi drámázós kapcsolat sokkal veszélyesebb rád nézve, hiszen ott egyikőtök sincsen valójában jól és csak bántjátok egymást.

Lehet félelmed attól is, hogy mit fog gondolni a párod, ha te változol.

Nos, először biztosan meglepődik majd, viszont amikor már látja, hogy ez neki is jó, őt is szabadabbá, boldogabbá teszi és egy csomó energiája felszabadul, akkor már nagyon értékelni fogja.

Lehet félelmed attól is, hogy a párodat is szabadon kell engedned, mert félsz, hogy akkor elhagy.

Ettől én is féltem nagyon! Viszont, ez csak abból adódik, hogy nem érzed magad elég értékesnek, hogy a párod teljesen szabad akaratából is melletted maradjon. De a párod, mivel veled van, így nagyrészt biztos, hogy szeret és mivel egyre jobb és jobb önmagaddá válsz a folyamat alatt, valószínűleg egyre jobban és jobban fog téged szeretni.

Mi minél szabadabbá váltunk, annál inkább akartunk együtt lenni. Talán még soha nem szerettük egymást ennyire, mint mos és nem akartunk ennyire együtt lenni, mint most. Mert egyszerűen együtt egyre jobb és jobb lenni. És hiába dönthetnénk bármelyik nap arról, hogy lelépünk, nem akarunk, hiszen nagyon jó együtt lenni.

Folytathatnám a félelmek listáját még, de nem teszem, mert mind mögött ugyanaz a dolog áll: mivel még nem voltál ilyen kapcsolatban, nincsenek kiépítve ezek a belső szokások, nem vagy a szabadsághoz hozzászokva, ezért új, ismeretlen és ilyenkor az egó félelmekkel bombáz.

De a félelmeid legnagyobb része illúzió és a helyzetek nagyon sok esetben megoldhatók. És csak szélsőségesebb esetekben (amikor valamiért tényleg nagyon nem összeegyeztethetőek a dolgok) okoz szakítást. Ilyenkor pedig épp a szakítással tudjátok igazán felszabadítani egymást.

Tehát leginkább eddig az ismeretlentől való félelem gátolt (ragaszkodás a régihez), illetve az, hogy nem tudtad, hogyan is lehetne mindezt elérni. De ha valóban akarod a szabad párkapcsolatot, akkor ezek az akadályok semmissé válnak itt és most.

Hogyan tudod megvalósítani a szabad párkapcsolatot?

Elsősorban saját fejlődésed, az önismereted növelése szükséges hozzá.

Amiket érdemes fejleszteni:

A régi programok, fájdalmak elengedése és feloldása. (Hogy párod egyre kevesebbszer tenyereljen bele a fájó pontjaidba és ne ugyanazokat a szituációkat teremtsd újra meg újra.)
Érzelmeid magas szintű kezelése, uralása. (Hogy ne csak automatikus érzelmi reagálásaid legyenek, hanem tudatosan meg tudd élni a magasabb, örömteli érzéseket is.)
Kommunikációs képességeid fejlesztése. (Hogy bármit meg tudj beszélni a pároddal, őszinteén és asszertíven.)
Önszeretet, önértékelés, önelfogadás, önbecsülés, önbizalom fejlesztés. (Elsősorban neked kell szeretned, értékelned, elfogadnod, becsülnöd magad és bíznod magadban, mert így tud a párod is többet adni neked ebből.)
Csapatépítő képességek fejlesztése. (Hogy könnyebb legyen csapatként együtt működni.)
A szabadságod égő vággyal való akarása. (Ez a vággyal teli akarat nyitja meg a kapukat.)
Önmagadról alkotott pozitívabb kép kialakítása és egyre inkább felismerni, mit is jelent neked a szabadság, hogyan akarsz te szabadon élni.
Nőiesség/férfiasság megélése.
És persze céltudatosság, hogy legyen közös és egyéni álmok, amik felé lehet haladni, együtt.

Ahogy láthatod, a felsorolásból semmi sem utal arra, hogy meg kell változtatnod a párod, vagy hogy neki is kellene fejlesztenie magát. Nem kell! Ha te ezt az utat járod, akkor az bőven elég, mert a te fejlődésed meghozza az áhított változásokat a párkapcsolatodban is.

Pici apró lépésekkel szinte játszva érhető el egy szabad, kompromisszumok nélküli párkapcsolat.

Ilyen párkapcsolatot akarsz?

Ha igen, akkor most megkapsz hozzá minden külső segítséget!

Egy videós tréningbe összegyűjtjük neked mindazt, amire egy ilyen párkapcsolat kialakításához szükséged lehet:

Tudást: A fentebb említett életterületek fejlesztéséhez szükséges információkat és gyakorlati anyagokat

Inspirációt: Bepillantást nyerhetsz azokba a “titkainkba”, amikkel több mint 10 éve működtetünk egy egyre boldogabb, támogató párkapcsolatot

Válaszokat: A tréning közben biztosan merülnek majd fel kérdéseid, például hogy egy-egy adott dolog nálad hogy működhetne. Ezeket mind megválaszoljuk.

A tréninget itt találod!

Küzdesz az egóddal? Ezt mindenképp el kell olvasnod!

2023-09-022020-08-29 Szerző: Hajabács Klára

Az egót vehetjük úgy, hogy ő a mi részünk, vagy szerepünk (esetleg bizonyos szerepeink összessége).

Gyakran úgy gondolnak rá, hogy ő a „sötét oldal”. Épp ezért a legtöbben úgy állnak hozzá, hogy le akarják küzdeni magukban. Azt hiszik, hogy az egó rossz. És kialakul egy belső harc. Ellenségként tekintenek rá és le akarják győzni, harcolnak ellene.

Viszont ez a lehető legrosszabb dolog, amit tehetnek. Viszont te, mivel ezt olvasod, már lehetőséget kapsz arra, hogy jól állj hozzá a saját egódhoz!

Ha ellene cselekszel, csak őt növeled. Gyakorlatilag fegyvert és erőforrást adsz a kezébe, hogy még inkább lenyomjon téged és kiadod a kezedből az uralmat.

Pedig TE valójában sokkal nagyobb vagy, hiszen mivel ő a részed, te vagy az ő teremtője is. Az egód valójában csak illúzió…a múltbéli tapasztalataid, a múltbéli minták benned élő lenyomatai. Viszont ezek messze vannak a Te valódi Erőforrásodtól, valódi Lényegi részedtől. Csak azt akarja elhitetni veled, hogy áldozat vagy, de ez nem igaz!

Az egó tudatalatti mintáid, tanult programjaid, tapasztalataid és az ezekből kialakult védekező mechanizmusaid gyűjteménye. Semmi több, nem egy szörnyeteg, amit le kell küzdeni. Csak egy csomó program, beléd égett szabály, ami a tudatalattidban működik és igyekszik ezáltal bent tartani a kényelmes, komfortos környezetedben. Például olyan dolgok vannak itt mélyen bekódolva, hogy mi jó, meg mi rossz. Tehát, ha a szívedben valamilyen olyan vágy bukkanna fel, ami már kicsit is beleesik a tanult „rossz”, vagy „veszélyes” kategóriába (függetlenül attól, hogy a valóságban tényleg az-e), akkor már elkezd szabotálni a haladásban.

Az egó az az erő benned, ami biztonságban akar téged tudni és minden erejét/képességét erre használja fel. Épp ezért, ha valami nem úgy történik, ahogy az „egó akarja”, jöhet reakcióként például a hiszti, panaszkodás, önsajnálat vagy épp valamilyen agresszívebb kirohanás, düh is.

Az egó legnegatívabb hatása az életedre, hogy mivel félelem generálással akar téged rákényszeríteni, hogy biztonságos környezetben maradj, elszakít a benned lévő szeretettől. (Egyszerűen, mert az nem komfortos – eleinte.) Ez miatt szétszakítottságot hoz létre benned: szétszakítottságot a szíved vágya és a jelenlegi életed között, szétszakítottságot az emberi és az isteni részed között.

Mégis azt mondom, jobb inkább együttműködni vele, mert így tudsz belül nagyobb egységben lenni magaddal. Mivel ő is a te részed, így tudod visszavenni erőd egy jókora részét. Hidd el, sokkal jobban jársz, ha együtt működsz vele és erejét a szívbéli vágyaid megvalósításába teszi, mint ha ellened munkálkodik.

Mikor hasznos és mikor hátráltat az egó?

Egy csecsemő még nem érzi magát elkülönülve a világtól. Ő még tisztán, egységben él és jobb esetben minden igényét kielégítik. Automatikusan kap táplálékot, van tető a feje felett, stb. Így alapvetően neki még nincs egója sem, csak pusztán beprogramozott ösztönök.

Az egód kb 3 éves korodra, én tudatoddal együtt alakult ki. 3 éves korodra már beléd épültek azok a fő programok (kondícionált – rengetegszer hallott – gondolatok), amik alapján látod, hogy te és a világ az két különböző dolog. Így elkezdődik a “szétszakítottság” érzése. Ez mellett még azt is megtanulod, létezik veszély a világban. Mert mivel a világ nem Te vagy, így nincs is rá hatásod.

Ezáltal egód innentől kezdve azt csinálja, hogy ezekre a beépült veszélyekre figyelmeztet és védelmez téged.

A probléma abból adódik, hogy ezek a “veszélyek” sokszor alaptalanok, csak illúziók. Így alapvetően sokkal kevesebbet engedsz meg magadnak, mint amennyit még életveszély nélkül lehetne.

Biztosan hallottál már a Maslow piramisról.

Ennek alsó két szintje a fizikai szükségletek (étel, ital, levegő, alvás, szex, …) és a biztonsági szükségletek (pénz, ház-lakás, őrző kutya, …) szintje.

Mondhatod, hogy neked ezek már nem fontosak, mert például a szeretet vagy önmegvalósítás szintjén vagy és neked már ezek nem számítanak. Viszont ez csak önámítás. Hiába vagyunk spirituális lények, itt vagyunk a fizikai világban, itt vagyunk testünkben. És ennek a helyzetnek a fenntartásához bizony el kell fogadnunk, hogy vannak a 3D-nek játékszabályai, amik mögül, ha kibújnánk, a fizikai testünk életét vesztené.

Nah és ez az egó valódi és igenis hasznos területe.

Tudnod kell, ha nem stabil az alsó két szint, akkor az egész piramis instabil, csak látszat és bármikor összedőlhet. Mert csak akkor tudsz valóban feljebb lépni, ha az alsó két szint legalább minimálisan rendben van. Például, ha azt éled meg, hogy nem tudod befizetni a számláidat, akkor biztosan nem tudsz teljesen önmegvalósítani sem. Mert egyszerűen a „ki kell fizetni a számláimat” erősebb és elviszi a kreativitást, nem tudod úgy élvezni az életet. Ezért érdemes alulról felfelé haladni.

Az egó ehhez a két szinthez tartozik. Ő felel azért, hogy ez a két szint rendben legyen. Így az ehhez kapcsolódó vágyak is például leginkább egós vágyak (ha túlzásokba esünk, egyébként ezek is kellenek!).

És ezzel nincs is semmi gond. Mert ahogy mondtam is, ha az alsó két szint stabil, akkor tudsz feljebb is építkezni.

Ezért szükségünk van az egóra!

Mert az ő vágyai és törekvései nélkül nem tudnánk megadni magunknak a fizikai és a biztonsági szükségleteinket, és így valószínűleg nem is élnénk túl sokáig vagy ha igen, akkor az lassú öngyilkosság lenne.

Például, az egó akar birtokolni dolgokat. A szellemünk meg például egy szabad életre vágyik. Viszont ebben a fizikai világban csak úgy tudunk igazán szabad és értékes életet élni, ha meg van a fizikai szabadság is (nem csak a belső) és ehhez viszont pénz kell. Vagy mondjuk, ha akarsz utazni, ahhoz kell egy autó, vagy repülőjegy, szóval valamit, ha csak ideiglenesen is, de kell birtokolni (és ez az egónak öröm, amit ki is tudsz használni). Ebből is látszik, hogy az egó és a magasabb részeiddel jól tud együtt működni, ha mindenkinek a saját területébe van beleszólása!

Hol van az egónak a „helye”?

Az egóval alapvetően nincs probléma, így nem is kell vele harcolni. Inkább használd őt eszközként a 3D-s szükségleteid kielégítéséhez és biztonságod kialakításához. Ha van az egóddal problémád, akkor az inkább abból adódik, hogy az egód nem kezeled a helyén. Ennek az szokott lenni a következménye, hogy az egó átveszi az uralmat és ez a részed akar eldönteni dolgokat, hogy mi hogyan legyen az életedben (a tudatosabb, önmegvalósítóbb részeid helyett).

Ezért kell megtanulni ezeket a részeinket felismerni és megtanulni a helyükön kezelni.

Az egó legerősebb eszköze, a félelem. Ezért, ha gyakran a saját félelmed áldozata vagy, akkor biztosan az egód uralkodik rajtad.

Az egó segítségével tudjuk bebiztosítani fizikai szükségleteinket és a biztonságunkkal kapcsolatos szükségleteinket. Viszont egy önismereti utazónak pusztán az ezeken a szinteken való létezés általában nem elég. Többre vágyunk. Megelégeltük a mókuskereket, a szüleink mintáit, a régi újra és újra felbukkanó köröket. Sok esetben ráeszméltünk, hogy mintáinknak köszönhetően másolunk, így nem a saját életünket éljük. Nem azt, amit ott bent a szívünk legmélyén szeretnénk és ez miatt elégedetlenek vagyunk. Változást, fejlődést, újítást akarunk és ki akarunk törni a régiből, a múltból. És tovább akarunk lépni a következő szintekre.

Na és ilyenkor jön elő a probléma.

Csak a múltban megtapasztalt és megtanult dolgokat ismerjük. És amit ismerünk, megtapasztaltuk, arról van is véleményünk (jó, rossz, biztonságos, veszélyes, csábító, kerülendő, stb.) Ezt ismeri egónk és ez miatt (a védekezés szintjén) igyekszik eltéríteni minket abba az irányba, ami szerinte biztonságos. És az ismeretlen bizony veszélyes. Így minden új dolog veszélyes.

Tehát bármilyen új szokást akarsz bevezetni, új dolgok akarsz behozni az életedben, azt nem ismered. Nem tudod, hogy mire számíthatsz, milyen eredményt fog hozni, sikeres leszel-e benne vagy kudarc fog érni. Ha sikeres leszel, mi lesz az eredménye, milyen “lavinát indít el” az életedben, milyen következményei lesznek a jelenlegi életedre, szeretteidre.

És jön az egyik legnagyobb félelem is: Ha megváltozok, ha máshogy döntök, akkor is fognak szeretni? Mit fog mondani a párom, a gyerekem, a szüleim, a barátaim? Akkor is mellettem lesznek? Vagy elvesztem őket és mindent amit szeretek, ha megváltozok?

Így minden ismeretlen és új dolognál bekapcsol az egó vészjelzője. Ő figyelmeztet: Új útra léptél, így légy óvatos, nem tudod mi történhet.

És sokan itt fordulnak vissza, mert az egójuk, a védekezési mechanizmusaik alapján hozza meg a döntést az életük felett. Erre szoktuk mondani, hogy „egóban van”. Ilyenkor egyszerűen nem lát teljesen tisztán az ember, minden sokkal félelmetesebb, veszélyesebb, szűkebb, stb. És egyszerűen nem mer lépni.

Ezek az emberek vágynak az új életükre, mert egyszerűen a régi már járhatatlan és jön a félelem, jön a gyomorgorcs, jön az egós ellenállás és azt mondják: Ez így még sem nekem való. Inkább nem is akarom. Nem ér annyit.

És ekkor az egó megkönnyebbül, a vészjelzés leáll és visszatér a nyugalom, a “semmi”, a gyomorgörcs nélküliség az életedbe. És megnyugtatod magad, nah ez a jó út, jól döntöttem, mert “jól vagyok”.

Nah, de vajon tényleg akkor vagy jól, ha az érzed “nyugi van”? Ha azt érzed nincs veszély? Ha nem félsz?

Az a helyzet, hogy ha most nincs semmi miatt gyomorgörcsöd, akkor a múlt mintái szerint élsz, tehát a járt, a megszokott úton vagy. Ilyenkor a komfortzónádban vagy. Tehát újra a régi, megszokott köröket futod. És ha így élsz, akkor bizony nem lesz változás. Mert csak attól nem félsz, amit ismersz. Viszont amit ismersz, az nem tesz boldoggá, nem elég, tudod jól. Ha ismernéd, mi tesz boldoggá, akkor már boldog lennél.

A legnagyobb mókuskerék, amiből ki kell mindannyiunknak egyszer lépni, az ez, az ismertből – megszokottból az ismeretlenbe!

A változás, az újítás mindig félelemmel és gyomorgörccsel jár. Ez egyszerűen kikerülhetetlen.
Ha ez nincs jelen az életedben, vagy halogatod, akkor bizony tudd: egód védekezési mechanizmusaiban vagy benne, ő az úr az életedben.

Bent vagy a kalitkádban és bár lehet nyitva van az ajtó is, nem akarsz kirepülni. Mert nem ismered, milyen a kint lét. Nem tudod mi vár kint. És kint bizony lehetnek veszélyes dolgot.

Lehet néha fájni fog, biztosan érnek majd kudarcok is. De csak így lehetsz valójában szabad. Ha vállalod a kudarcok kockázatát.

Ha a kalitkádban akarsz maradni, úgy is jó, a te döntésed, a te felelősséged. Az ajtó mindig nyitva áll, mindig dönthetsz másképp.

Az egó legnagyobb fegyvere a félelem (és az ebből kiinduló halogatás). Így félelmeid mutatják a járatlan utat. A félelmeid jelentik azt az útjelzést, amire mindig is vágytál, csak nem merted meglépni.

Félsz mindentől, de ezek legtöbbször nem valós veszélyt sejtetnek, hanem csak egy automatikus reakció, gondolatok, amik vissza akarnak fogni téged. Sokszor nem is a te tapasztalataidon alapulnak, hanem mások véleményén, gondolatain. Legtöbbször még nem is rólad szólnak. Így legtöbbször nem igazán lehet hinni nekik.

Vedd vissza az irányítást, lépj a járatlan útra és higgy inkább a saját tapasztalataidnak!

Én azt mondom, érdemes belelépni a szituációkba. Érdemes meglépni, ami félelmetes. Mert félelmeid között rejlik az az élet is, amire vágysz. De ezt csak akkor tudod meg, ha már megtapasztaltad, kipróbáltad, megismerted. És ez a komfortzónádon belül nem megy!

A félelmeid még ha néha meg is nehezítik az utat, jó barátok. Használd őket útjelzőnek és hallgass a szívedben rejlő hívó szóra.

Mi az a “spirituális egó”?

Az ő hangját lehet leginkább összekeverni az intuíció hangjával. Ő a kellemes, “elszállós” érzésekkel manipulál. Nagyon szuperjó érzéseket gerjeszt, ami miatt azt érzed, ebből nem akarsz kijönni, ezt nem akarod abbahagyni. Mert ha ennek a felemelő érzésnek vége, akkor vissza kell menni és foglalkozni kell a hétköznapi dolgokkal, amik unalmasak, “rosszak”, félelmetesek, “nem szeretem feladatok”.

Az intuíció hangja általában felemelő, de kissé félelmetes – gyomorgörcsös is (mert járatlan, ismeretlen útra mutat és felelősséget kell vállalni).

A spiri egó ellenben nem vállal felelősséget, hárít, halogat így olyan “jó érzésekkel” lát el, amik ugyanúgy benne hagynak a komfortzónádban. És ugyanúgy szétszakítottságot eredményeznek benned.

Neki köszönhetet azt az érzést például, hogy amikor művészkedsz, alkotsz, filmezel, meditálsz, akkor az mennyire jó és ez miatt nincs kedved visszatérni az előre vivő feladataidhoz. És ez bizony hátráltató tényező és rettentően tudja gátolni a haladásodat. (Épp ezért nem hallod meg intuíciód halk hangját.)

Egy másik példa, ami gyakran megesik:

Eldöntötted, hogy valami újba kezdesz. Ezt elkezded tanulni, de végig azt érzed, te nem tudsz eleget. Nem tudsz eleget ahhoz, hogy ebbe a valamibe belekezdj. Kell még információ, kell tudás. Kell még 10 szakkönyv, meg 5 tanfolyam, amit biztosan el kell olvasni és el kell végezni, mert nélkülük nem lehet elkezdeni. És azt veszed észre, hogy látszólag foglalkozol a céljaiddal, gyűjtöd az információt, olvasol, csinálod az önismereti gyakorlatokat, olvasod a megerősítő mondatokat, rengeteg technikát ismersz már stb és mégsem történik változás.

Ilyenkor azért nem történik semmi, mert egyrészt azt érzed, hogy még nem tartasz ott, nem elég nagy az önértékelésed, másrészt pedig nem ülteted gyakorlatba a tanultakat. Nem cselekszel, csak halmozod a tudást. Nem használod az összegyűjtött információt mindig, minden pillanatban. (A spirituális egód ekkor a tanulási vágyadat, a keresésedet használja fel halogatásra, hogy el tudd kerülni a félelmetes nagy, előremutató lépést.)

A spiri egó elhiteti veled, hogy nem vagy kész, nem tudsz eleget és ezzel megállít. A spiri egó az, aki kíváncsiságával belehajt téged a tudás gyűjtésébe és azt érezteti: még kell, mert ami van, az nem elég, nem működik, nem használ. (A fontos tudások megszerzéséről meg gyakran lebeszél: „ezt már tudom, ez nem kell”.)

Tehát a spiri egó által történhetnek olyan szituációk, mint például az, hogy a meditációd során belső békében vagy, de a munkádban már az első dolog kizökkent és fuccs is a belső békének.
És ez miatt alig várod, hogy újra meditálhass, mert akkor van a “béke órája”. A cél viszont épp az lenne, hogy a példában szereplő békéd minden pillanatban meg tudd élni, ne pedig csak akkor, amikor “minden összeáll”. Mert így jön létre az egység.

A spiri egó mögött ugyanúgy a félelem, és a védekezés áll és összességében a célja pontosan ugyanaz, mint a „sima” egónak. Csak az eszközök mások.

Ő az, aki hárítja a felelősséget az eszközökre, emberekre.

A spiri egó tehát hárít és türelmetlen. Folyamatosan. És ezt bizony sokszor nehéz is észrevenni.

Kilépni mindkettőből csak úgy lehet, ha meghozod azt a félelmetes döntést és rálépsz arra a bizonyos félelmetes útra. Bármilyen érzést is váltsanak ki belőled: ha kellemetlen, ha kényelmetlen, ha nincs hozzá kedved, ha félsz tőle, stb.

Sokszor például épp ezért nem megy a célkitűzés sem, mert már az félelmetes és az egó (bármelyik) elrejti. Pedig mindenkinek mindig van valamilyen célja!

Mi kell az előrehaladáshoz?

Előszöris kellenek bátor célok és ezek felé tett bátor lépések.

Ezek lehetnek pici és nagyobb célok is, ez jelenleg nem számít, a lényeg, hogy akard elérni. Akkor fogod tudni bátran meglépni mindig a következő lépést.

Ahhoz, hogy egyre könnyebben tudd meglépni és kezelni félelmeidet, szükséged van a mentális és érzelmi önfegyelmed fejlesztésére is.

Ez mellett segít, ha fejleszted magadban a megbocsátás képességét. Ezáltal függetlenítheted magad a világtól és rendezheted saját érzelmeidet. Valószínűleg ezt nem is kell mondanom, hogy békében sokkal inkább a saját életedet tudod élni, mintha folyton dühöngenél és bűntudatod lenne. Csak a megbocsátáson keresztül lehet kapcsolódni a szeretettel és a szeretet az alapja annak, hogy egységbe kerülj magaddal.

Ami még kikerülhetetlen, az a felelősségvállalás, az önfelvállalás, és az őszinteség képességének fejlesztése. Ez segít abban, hogy szembe tudj nézni a következményekkel, az esetleges hibákkal, kudarcokkal. Mert bizony lesznek. Kudarc és hiba nélkül nincs siker sem. Ha mégis, akkor az azt jelenti, hogy azt már tudtad korábban is, tehát komfortzónán belül volt. Nem félni kell a kudarcoktól, hanem minél rövidebb idő alatt minél többet elkövetni (azért nem szándékosan a kudarcot kitűzni célként), mert így fogsz gyorsan haladni.

Továbbá az egyik legfontosabb terület még, ami nélkül nem tudsz szívbéli célokat kitűzni és nem mered őket bevallani sem magadnak: önszeretet, önbecsülés, önértékelés, pozitív énkép.

Nagy segítség lehet még a megegyezés képessége és az asszertív attitűd kifejlesztése. Így egóddal is könnyen, békésen, nyer-nyer helyzetben egyezhettek meg.

Továbbá ami még nagyon fontos, az a rendszeres pihenés és feltöltődés. Ugyanis, ha fáradt vagy, és nincs erőd, akkor egód sokkal könnyebben átveszi a hatalmat feletted.

Gyakorolhatod továbbá még a flow, a meditáció és a “jelen levés” állapotait is. Hiszek ezeknek célja alapból az egó nélküli állapot megteremtése. Minél több ilyen gyakorlatot iktatsz be a napjaidban, annál inkább tudod folyamatosan fenntartani a tudatosság állapotát és így fókuszált, célirányos maradni.

Ennek az egésznek pedig az lesz az eredménye, hogy egy sokkal mélyebb kapcsolatba tudsz lépni saját magaddal, intuícióddal. És így egy sokkal boldogabb, ihletettebb életet élhetsz.

Ahogy egyre inkább elkezdesz 100%-os felelősséget vállalni az életedért, és visszaveszed saját életed kormányát, megtapasztalhatod, hogy egód nagyon szívesen, örömmel szolgál téged. Főleg, ha ezért jutalmat is kap, ajándékokat. Épp ezért segít sokat, ha mindig ünnepled sikereidet és gyakran ajándékozod meg magad.

Így együtt, egy csapatként megvalósíthatjátok céljaitokat.
Mert az egó bizony rossz úr, de nagyon jó szolga. Legyél Te az ő vezetője.

Arra, hogy ezekben mind, 30 nap alatt, pici lépésekben tudj fejlődni és ezáltal közelebb kerülni a szíved valódi útjához, létre hoztam ezt a tréninget rengeteg elméleti-gyakorlati anyaggal, pici játékos feladatokkal (hogy rögtön gyakorlatba is ültethesd a tanultakat), tisztánlátást segítő füzetekkel, meditációkkal, rengeteg ajándékkal:

https://www.alkosdmegonmagad.hu/elso-lepeseid-az-eletfeladatod-fele/

Csatlakozz te is!

Milyen egy szabad párkapcsolat?

Miért nem él mindenki szabad párkapcsolatban?

Ilyen párkapcsolatot akarsz?

Sikeres feliratkozás!