Az egót vehetjük úgy, hogy ő a mi részünk, vagy szerepünk (esetleg bizonyos szerepeink összessége).
Gyakran úgy gondolnak rá, hogy ő a „sötét oldal”. Épp ezért a legtöbben úgy állnak hozzá, hogy le akarják küzdeni magukban. Azt hiszik, hogy az egó rossz. És kialakul egy belső harc. Ellenségként tekintenek rá és le akarják győzni, harcolnak ellene.
Viszont ez a lehető legrosszabb dolog, amit tehetnek. Viszont te, mivel ezt olvasod, már lehetőséget kapsz arra, hogy jól állj hozzá a saját egódhoz!
Ha ellene cselekszel, csak őt növeled. Gyakorlatilag fegyvert és erőforrást adsz a kezébe, hogy még inkább lenyomjon téged és kiadod a kezedből az uralmat.
Pedig TE valójában sokkal nagyobb vagy, hiszen mivel ő a részed, te vagy az ő teremtője is. Az egód valójában csak illúzió…a múltbéli tapasztalataid, a múltbéli minták benned élő lenyomatai. Viszont ezek messze vannak a Te valódi Erőforrásodtól, valódi Lényegi részedtől. Csak azt akarja elhitetni veled, hogy áldozat vagy, de ez nem igaz!
Az egó tudatalatti mintáid, tanult programjaid, tapasztalataid és az ezekből kialakult védekező mechanizmusaid gyűjteménye. Semmi több, nem egy szörnyeteg, amit le kell küzdeni. Csak egy csomó program, beléd égett szabály, ami a tudatalattidban működik és igyekszik ezáltal bent tartani a kényelmes, komfortos környezetedben. Például olyan dolgok vannak itt mélyen bekódolva, hogy mi jó, meg mi rossz. Tehát, ha a szívedben valamilyen olyan vágy bukkanna fel, ami már kicsit is beleesik a tanult „rossz”, vagy „veszélyes” kategóriába (függetlenül attól, hogy a valóságban tényleg az-e), akkor már elkezd szabotálni a haladásban.
Az egó az az erő benned, ami biztonságban akar téged tudni és minden erejét/képességét erre használja fel. Épp ezért, ha valami nem úgy történik, ahogy az „egó akarja”, jöhet reakcióként például a hiszti, panaszkodás, önsajnálat vagy épp valamilyen agresszívebb kirohanás, düh is.
Az egó legnegatívabb hatása az életedre, hogy mivel félelem generálással akar téged rákényszeríteni, hogy biztonságos környezetben maradj, elszakít a benned lévő szeretettől. (Egyszerűen, mert az nem komfortos – eleinte.) Ez miatt szétszakítottságot hoz létre benned: szétszakítottságot a szíved vágya és a jelenlegi életed között, szétszakítottságot az emberi és az isteni részed között.
Mégis azt mondom, jobb inkább együttműködni vele, mert így tudsz belül nagyobb egységben lenni magaddal. Mivel ő is a te részed, így tudod visszavenni erőd egy jókora részét. Hidd el, sokkal jobban jársz, ha együtt működsz vele és erejét a szívbéli vágyaid megvalósításába teszi, mint ha ellened munkálkodik.
Mikor hasznos és mikor hátráltat az egó?
Egy csecsemő még nem érzi magát elkülönülve a világtól. Ő még tisztán, egységben él és jobb esetben minden igényét kielégítik. Automatikusan kap táplálékot, van tető a feje felett, stb. Így alapvetően neki még nincs egója sem, csak pusztán beprogramozott ösztönök.
Az egód kb 3 éves korodra, én tudatoddal együtt alakult ki. 3 éves korodra már beléd épültek azok a fő programok (kondícionált – rengetegszer hallott – gondolatok), amik alapján látod, hogy te és a világ az két különböző dolog. Így elkezdődik a “szétszakítottság” érzése. Ez mellett még azt is megtanulod, létezik veszély a világban. Mert mivel a világ nem Te vagy, így nincs is rá hatásod.
Ezáltal egód innentől kezdve azt csinálja, hogy ezekre a beépült veszélyekre figyelmeztet és védelmez téged.
A probléma abból adódik, hogy ezek a “veszélyek” sokszor alaptalanok, csak illúziók. Így alapvetően sokkal kevesebbet engedsz meg magadnak, mint amennyit még életveszély nélkül lehetne.
Biztosan hallottál már a Maslow piramisról.
Ennek alsó két szintje a fizikai szükségletek (étel, ital, levegő, alvás, szex, …) és a biztonsági szükségletek (pénz, ház-lakás, őrző kutya, …) szintje.
Mondhatod, hogy neked ezek már nem fontosak, mert például a szeretet vagy önmegvalósítás szintjén vagy és neked már ezek nem számítanak. Viszont ez csak önámítás. Hiába vagyunk spirituális lények, itt vagyunk a fizikai világban, itt vagyunk testünkben. És ennek a helyzetnek a fenntartásához bizony el kell fogadnunk, hogy vannak a 3D-nek játékszabályai, amik mögül, ha kibújnánk, a fizikai testünk életét vesztené.
Nah és ez az egó valódi és igenis hasznos területe.
Tudnod kell, ha nem stabil az alsó két szint, akkor az egész piramis instabil, csak látszat és bármikor összedőlhet. Mert csak akkor tudsz valóban feljebb lépni, ha az alsó két szint legalább minimálisan rendben van. Például, ha azt éled meg, hogy nem tudod befizetni a számláidat, akkor biztosan nem tudsz teljesen önmegvalósítani sem. Mert egyszerűen a „ki kell fizetni a számláimat” erősebb és elviszi a kreativitást, nem tudod úgy élvezni az életet. Ezért érdemes alulról felfelé haladni.
Az egó ehhez a két szinthez tartozik. Ő felel azért, hogy ez a két szint rendben legyen. Így az ehhez kapcsolódó vágyak is például leginkább egós vágyak (ha túlzásokba esünk, egyébként ezek is kellenek!).
És ezzel nincs is semmi gond. Mert ahogy mondtam is, ha az alsó két szint stabil, akkor tudsz feljebb is építkezni.
Ezért szükségünk van az egóra!
Mert az ő vágyai és törekvései nélkül nem tudnánk megadni magunknak a fizikai és a biztonsági szükségleteinket, és így valószínűleg nem is élnénk túl sokáig vagy ha igen, akkor az lassú öngyilkosság lenne.
Például, az egó akar birtokolni dolgokat. A szellemünk meg például egy szabad életre vágyik. Viszont ebben a fizikai világban csak úgy tudunk igazán szabad és értékes életet élni, ha meg van a fizikai szabadság is (nem csak a belső) és ehhez viszont pénz kell. Vagy mondjuk, ha akarsz utazni, ahhoz kell egy autó, vagy repülőjegy, szóval valamit, ha csak ideiglenesen is, de kell birtokolni (és ez az egónak öröm, amit ki is tudsz használni). Ebből is látszik, hogy az egó és a magasabb részeiddel jól tud együtt működni, ha mindenkinek a saját területébe van beleszólása!
Hol van az egónak a „helye”?
Az egóval alapvetően nincs probléma, így nem is kell vele harcolni. Inkább használd őt eszközként a 3D-s szükségleteid kielégítéséhez és biztonságod kialakításához. Ha van az egóddal problémád, akkor az inkább abból adódik, hogy az egód nem kezeled a helyén. Ennek az szokott lenni a következménye, hogy az egó átveszi az uralmat és ez a részed akar eldönteni dolgokat, hogy mi hogyan legyen az életedben (a tudatosabb, önmegvalósítóbb részeid helyett).
Ezért kell megtanulni ezeket a részeinket felismerni és megtanulni a helyükön kezelni.
Az egó legerősebb eszköze, a félelem. Ezért, ha gyakran a saját félelmed áldozata vagy, akkor biztosan az egód uralkodik rajtad.
Az egó segítségével tudjuk bebiztosítani fizikai szükségleteinket és a biztonságunkkal kapcsolatos szükségleteinket. Viszont egy önismereti utazónak pusztán az ezeken a szinteken való létezés általában nem elég. Többre vágyunk. Megelégeltük a mókuskereket, a szüleink mintáit, a régi újra és újra felbukkanó köröket. Sok esetben ráeszméltünk, hogy mintáinknak köszönhetően másolunk, így nem a saját életünket éljük. Nem azt, amit ott bent a szívünk legmélyén szeretnénk és ez miatt elégedetlenek vagyunk. Változást, fejlődést, újítást akarunk és ki akarunk törni a régiből, a múltból. És tovább akarunk lépni a következő szintekre.
Na és ilyenkor jön elő a probléma.
Csak a múltban megtapasztalt és megtanult dolgokat ismerjük. És amit ismerünk, megtapasztaltuk, arról van is véleményünk (jó, rossz, biztonságos, veszélyes, csábító, kerülendő, stb.) Ezt ismeri egónk és ez miatt (a védekezés szintjén) igyekszik eltéríteni minket abba az irányba, ami szerinte biztonságos. És az ismeretlen bizony veszélyes. Így minden új dolog veszélyes.
Tehát bármilyen új szokást akarsz bevezetni, új dolgok akarsz behozni az életedben, azt nem ismered. Nem tudod, hogy mire számíthatsz, milyen eredményt fog hozni, sikeres leszel-e benne vagy kudarc fog érni. Ha sikeres leszel, mi lesz az eredménye, milyen “lavinát indít el” az életedben, milyen következményei lesznek a jelenlegi életedre, szeretteidre.
És jön az egyik legnagyobb félelem is: Ha megváltozok, ha máshogy döntök, akkor is fognak szeretni? Mit fog mondani a párom, a gyerekem, a szüleim, a barátaim? Akkor is mellettem lesznek? Vagy elvesztem őket és mindent amit szeretek, ha megváltozok?
Így minden ismeretlen és új dolognál bekapcsol az egó vészjelzője. Ő figyelmeztet: Új útra léptél, így légy óvatos, nem tudod mi történhet.
És sokan itt fordulnak vissza, mert az egójuk, a védekezési mechanizmusaik alapján hozza meg a döntést az életük felett. Erre szoktuk mondani, hogy „egóban van”. Ilyenkor egyszerűen nem lát teljesen tisztán az ember, minden sokkal félelmetesebb, veszélyesebb, szűkebb, stb. És egyszerűen nem mer lépni.
Ezek az emberek vágynak az új életükre, mert egyszerűen a régi már járhatatlan és jön a félelem, jön a gyomorgorcs, jön az egós ellenállás és azt mondják: Ez így még sem nekem való. Inkább nem is akarom. Nem ér annyit.
És ekkor az egó megkönnyebbül, a vészjelzés leáll és visszatér a nyugalom, a “semmi”, a gyomorgörcs nélküliség az életedbe. És megnyugtatod magad, nah ez a jó út, jól döntöttem, mert “jól vagyok”.
Nah, de vajon tényleg akkor vagy jól, ha az érzed “nyugi van”? Ha azt érzed nincs veszély? Ha nem félsz?
Az a helyzet, hogy ha most nincs semmi miatt gyomorgörcsöd, akkor a múlt mintái szerint élsz, tehát a járt, a megszokott úton vagy. Ilyenkor a komfortzónádban vagy. Tehát újra a régi, megszokott köröket futod. És ha így élsz, akkor bizony nem lesz változás. Mert csak attól nem félsz, amit ismersz. Viszont amit ismersz, az nem tesz boldoggá, nem elég, tudod jól. Ha ismernéd, mi tesz boldoggá, akkor már boldog lennél.
A legnagyobb mókuskerék, amiből ki kell mindannyiunknak egyszer lépni, az ez, az ismertből – megszokottból az ismeretlenbe!
A változás, az újítás mindig félelemmel és gyomorgörccsel jár. Ez egyszerűen kikerülhetetlen.
Ha ez nincs jelen az életedben, vagy halogatod, akkor bizony tudd: egód védekezési mechanizmusaiban vagy benne, ő az úr az életedben.
Bent vagy a kalitkádban és bár lehet nyitva van az ajtó is, nem akarsz kirepülni. Mert nem ismered, milyen a kint lét. Nem tudod mi vár kint. És kint bizony lehetnek veszélyes dolgot.
Lehet néha fájni fog, biztosan érnek majd kudarcok is. De csak így lehetsz valójában szabad. Ha vállalod a kudarcok kockázatát.
Ha a kalitkádban akarsz maradni, úgy is jó, a te döntésed, a te felelősséged. Az ajtó mindig nyitva áll, mindig dönthetsz másképp.
Az egó legnagyobb fegyvere a félelem (és az ebből kiinduló halogatás). Így félelmeid mutatják a járatlan utat. A félelmeid jelentik azt az útjelzést, amire mindig is vágytál, csak nem merted meglépni.
Félsz mindentől, de ezek legtöbbször nem valós veszélyt sejtetnek, hanem csak egy automatikus reakció, gondolatok, amik vissza akarnak fogni téged. Sokszor nem is a te tapasztalataidon alapulnak, hanem mások véleményén, gondolatain. Legtöbbször még nem is rólad szólnak. Így legtöbbször nem igazán lehet hinni nekik.
Vedd vissza az irányítást, lépj a járatlan útra és higgy inkább a saját tapasztalataidnak!
Én azt mondom, érdemes belelépni a szituációkba. Érdemes meglépni, ami félelmetes. Mert félelmeid között rejlik az az élet is, amire vágysz. De ezt csak akkor tudod meg, ha már megtapasztaltad, kipróbáltad, megismerted. És ez a komfortzónádon belül nem megy!
A félelmeid még ha néha meg is nehezítik az utat, jó barátok. Használd őket útjelzőnek és hallgass a szívedben rejlő hívó szóra.
Mi az a “spirituális egó”?
Az ő hangját lehet leginkább összekeverni az intuíció hangjával. Ő a kellemes, “elszállós” érzésekkel manipulál. Nagyon szuperjó érzéseket gerjeszt, ami miatt azt érzed, ebből nem akarsz kijönni, ezt nem akarod abbahagyni. Mert ha ennek a felemelő érzésnek vége, akkor vissza kell menni és foglalkozni kell a hétköznapi dolgokkal, amik unalmasak, “rosszak”, félelmetesek, “nem szeretem feladatok”.
Az intuíció hangja általában felemelő, de kissé félelmetes – gyomorgörcsös is (mert járatlan, ismeretlen útra mutat és felelősséget kell vállalni).
A spiri egó ellenben nem vállal felelősséget, hárít, halogat így olyan “jó érzésekkel” lát el, amik ugyanúgy benne hagynak a komfortzónádban. És ugyanúgy szétszakítottságot eredményeznek benned.
Neki köszönhetet azt az érzést például, hogy amikor művészkedsz, alkotsz, filmezel, meditálsz, akkor az mennyire jó és ez miatt nincs kedved visszatérni az előre vivő feladataidhoz. És ez bizony hátráltató tényező és rettentően tudja gátolni a haladásodat. (Épp ezért nem hallod meg intuíciód halk hangját.)
Egy másik példa, ami gyakran megesik:
Eldöntötted, hogy valami újba kezdesz. Ezt elkezded tanulni, de végig azt érzed, te nem tudsz eleget. Nem tudsz eleget ahhoz, hogy ebbe a valamibe belekezdj. Kell még információ, kell tudás. Kell még 10 szakkönyv, meg 5 tanfolyam, amit biztosan el kell olvasni és el kell végezni, mert nélkülük nem lehet elkezdeni. És azt veszed észre, hogy látszólag foglalkozol a céljaiddal, gyűjtöd az információt, olvasol, csinálod az önismereti gyakorlatokat, olvasod a megerősítő mondatokat, rengeteg technikát ismersz már stb és mégsem történik változás.
Ilyenkor azért nem történik semmi, mert egyrészt azt érzed, hogy még nem tartasz ott, nem elég nagy az önértékelésed, másrészt pedig nem ülteted gyakorlatba a tanultakat. Nem cselekszel, csak halmozod a tudást. Nem használod az összegyűjtött információt mindig, minden pillanatban. (A spirituális egód ekkor a tanulási vágyadat, a keresésedet használja fel halogatásra, hogy el tudd kerülni a félelmetes nagy, előremutató lépést.)
A spiri egó elhiteti veled, hogy nem vagy kész, nem tudsz eleget és ezzel megállít. A spiri egó az, aki kíváncsiságával belehajt téged a tudás gyűjtésébe és azt érezteti: még kell, mert ami van, az nem elég, nem működik, nem használ. (A fontos tudások megszerzéséről meg gyakran lebeszél: „ezt már tudom, ez nem kell”.)
Tehát a spiri egó által történhetnek olyan szituációk, mint például az, hogy a meditációd során belső békében vagy, de a munkádban már az első dolog kizökkent és fuccs is a belső békének.
És ez miatt alig várod, hogy újra meditálhass, mert akkor van a “béke órája”. A cél viszont épp az lenne, hogy a példában szereplő békéd minden pillanatban meg tudd élni, ne pedig csak akkor, amikor “minden összeáll”. Mert így jön létre az egység.
A spiri egó mögött ugyanúgy a félelem, és a védekezés áll és összességében a célja pontosan ugyanaz, mint a „sima” egónak. Csak az eszközök mások.
Ő az, aki hárítja a felelősséget az eszközökre, emberekre.
A spiri egó tehát hárít és türelmetlen. Folyamatosan. És ezt bizony sokszor nehéz is észrevenni.
Kilépni mindkettőből csak úgy lehet, ha meghozod azt a félelmetes döntést és rálépsz arra a bizonyos félelmetes útra. Bármilyen érzést is váltsanak ki belőled: ha kellemetlen, ha kényelmetlen, ha nincs hozzá kedved, ha félsz tőle, stb.
Sokszor például épp ezért nem megy a célkitűzés sem, mert már az félelmetes és az egó (bármelyik) elrejti. Pedig mindenkinek mindig van valamilyen célja!
Mi kell az előrehaladáshoz?
Előszöris kellenek bátor célok és ezek felé tett bátor lépések.
Ezek lehetnek pici és nagyobb célok is, ez jelenleg nem számít, a lényeg, hogy akard elérni. Akkor fogod tudni bátran meglépni mindig a következő lépést.
Ahhoz, hogy egyre könnyebben tudd meglépni és kezelni félelmeidet, szükséged van a mentális és érzelmi önfegyelmed fejlesztésére is.
Ez mellett segít, ha fejleszted magadban a megbocsátás képességét. Ezáltal függetlenítheted magad a világtól és rendezheted saját érzelmeidet. Valószínűleg ezt nem is kell mondanom, hogy békében sokkal inkább a saját életedet tudod élni, mintha folyton dühöngenél és bűntudatod lenne. Csak a megbocsátáson keresztül lehet kapcsolódni a szeretettel és a szeretet az alapja annak, hogy egységbe kerülj magaddal.
Ami még kikerülhetetlen, az a felelősségvállalás, az önfelvállalás, és az őszinteség képességének fejlesztése. Ez segít abban, hogy szembe tudj nézni a következményekkel, az esetleges hibákkal, kudarcokkal. Mert bizony lesznek. Kudarc és hiba nélkül nincs siker sem. Ha mégis, akkor az azt jelenti, hogy azt már tudtad korábban is, tehát komfortzónán belül volt. Nem félni kell a kudarcoktól, hanem minél rövidebb idő alatt minél többet elkövetni (azért nem szándékosan a kudarcot kitűzni célként), mert így fogsz gyorsan haladni.
Továbbá az egyik legfontosabb terület még, ami nélkül nem tudsz szívbéli célokat kitűzni és nem mered őket bevallani sem magadnak: önszeretet, önbecsülés, önértékelés, pozitív énkép.
Nagy segítség lehet még a megegyezés képessége és az asszertív attitűd kifejlesztése. Így egóddal is könnyen, békésen, nyer-nyer helyzetben egyezhettek meg.
Továbbá ami még nagyon fontos, az a rendszeres pihenés és feltöltődés. Ugyanis, ha fáradt vagy, és nincs erőd, akkor egód sokkal könnyebben átveszi a hatalmat feletted.
Gyakorolhatod továbbá még a flow, a meditáció és a “jelen levés” állapotait is. Hiszek ezeknek célja alapból az egó nélküli állapot megteremtése. Minél több ilyen gyakorlatot iktatsz be a napjaidban, annál inkább tudod folyamatosan fenntartani a tudatosság állapotát és így fókuszált, célirányos maradni.
Ennek az egésznek pedig az lesz az eredménye, hogy egy sokkal mélyebb kapcsolatba tudsz lépni saját magaddal, intuícióddal. És így egy sokkal boldogabb, ihletettebb életet élhetsz.
Ahogy egyre inkább elkezdesz 100%-os felelősséget vállalni az életedért, és visszaveszed saját életed kormányát, megtapasztalhatod, hogy egód nagyon szívesen, örömmel szolgál téged. Főleg, ha ezért jutalmat is kap, ajándékokat. Épp ezért segít sokat, ha mindig ünnepled sikereidet és gyakran ajándékozod meg magad.
Így együtt, egy csapatként megvalósíthatjátok céljaitokat.
Mert az egó bizony rossz úr, de nagyon jó szolga. Legyél Te az ő vezetője.
Arra, hogy ezekben mind, 30 nap alatt, pici lépésekben tudj fejlődni és ezáltal közelebb kerülni a szíved valódi útjához, létre hoztam ezt a tréninget rengeteg elméleti-gyakorlati anyaggal, pici játékos feladatokkal (hogy rögtön gyakorlatba is ültethesd a tanultakat), tisztánlátást segítő füzetekkel, meditációkkal, rengeteg ajándékkal:
https://www.alkosdmegonmagad.hu/elso-lepeseid-az-eletfeladatod-fele/
Csatlakozz te is!
