Még keresed az utad? Mutatom az első lépést…

Ott vagy épp egy munkahelyen, de érzed, hogy ez már nem sokáig járható út?

Érzed, hogy váltani kéne (akár más életterületen is), mert valami másra vágysz, de nem tudod, hogy mi is tenne hosszútávon boldoggá?

Nem tudod, hogy merre kéne menned? Melyik a te utad?

Az önismeret az az eszköz, ami válaszokat tud adni a benned lévő kérdésekre.

Miért ennyire fontos az önismeret?

Általában az emberek, amíg nem mélyülnek el gyakorlati szinten a valódi önismeretben, robotpilóta üzemmódban élnek.

Gondolkodtál már azon, hogy vajon te mennyire éled tudatosan az életed? Vagy hogy te mi alapján hozod meg döntéseidet? Az érzéseid után mész?

Biztosan neked is a szokásaid és az érzelmeid befolyásolják a cselekedeteidet. Mivel emberek vagyunk, ez természetes. Önismeret nélkül viszont átadod ezeknek az érzéseknek és automatikus programoknak életed vezetését és a döntéshozás feletti hatalmadat. Lemondasz a felelősségedről és így a változtatási lehetőségedről is. Ezáltal már lehet fel sem tűnik, de robotpilótaként működsz.

“Nem lehet megoldani a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.”

– Albert Einstein

Ezt abból is láthatod, hogy biztosan szívesebben választasz olyan tevékenységeket, amiket ismersz, megszokott, amiket szívesen csinálsz, kényelmesen és biztonságosan érzed magad benne és jóleső érzéssel tölt el.

Tehát általános esetben a komfortzónádon belül élsz.

Ez alapvetően nem gond. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor az ilyen tevékenységek hátráltatnak. A kérdés az, hogy észreveszed ezeket a helyzeteket? Képes és hajlandó vagy átlépni a kényelmi, komfortzóna és érzelmi biztonságod határaid ahhoz, hogy elérd a célod és változtass valamilyen problémán? Vagy meghátrálsz és a könnyebb, a járt utat választod, ami eddig sem vitt téged közelebb céljaidhoz?

Vagy nézzünk egy fordított helyzetet. Vannak olyan helyzetek, amikor épp azért nem teszel meg valamit, mert félsz tőle? Vagy esetleg maga a szorongás és az aggódás érzése teljesen leköt órákra vagy napokra és addig amíg el nem múlik ez a feszültség semmi mással nem tudsz foglalkozni?

Az Önismerettel ezeket a helyzeteket tudod egyre inkább észrevenni, tisztánlátni és megváltoztatni, amikor erre szükség van. Így az önismereted mélyülésével életed vezetésének egyre nagyobb részét tudod a kezedbe venni és így egyre tudatosabb teremtővé válni. Ez rengeteg előnnyel jár, például a döntéshozás is egyre könnyebbé válik.

Az érzéseid rabszolgája vagy, te is.

Manapság szeretünk az érzéseink után menni. És ez azzal jár, hogy ha valami félelmetesnek vagy kellemetlennek tűnik, valami, ami a komfortzónánkon kívül van és bizonytalanságot okoz, azt nem csináljuk meg. Helyette inkább lehuppanunk a kényelmes kanapéra és bekapcsoljuk a kedvenc sorozatunkat. Mert miért ne.

Az az igazság, hogy ezáltal nem te vagy az érzelmeid ura. Helyette inkább az érzéseid uralkodnak rajtad. Ez abból is látszik, hogy a cselekvéseid függenek az érzéseidtől. Tehát az érzés mintha egy magasabb rendű dolog lenne és csak az a jó, ami jó érzéseket hoz. Ami pedig rossz érzéseket hoz, azt messziről el kell kerülni.

Viszont az új dolgok, amik esetleg pozitív változást hozhatnának az életedbe, azok mind komfortzónádon kívül vannak. Mert ha belül lennének akkor csinálnád és nem is lenne meg maga a probléma. Tehát az új, előrevivő dolgok is valójában (legtöbbször) negatív érzésekkel járnak (először, amíg meg nem tanulod). Csak azért, mert új, számodra ismeretlen dolog.

Tehát ha kerülöd a negatív(nak titulált) érzéseket, valójában nem is tudsz tartós pozitív változást elérni.

Az önismerettel, és az ebből adódó tudatos döntéshozással, továbbá azzal, hogy esetenként akár az érzéseid ellenére is megcsinálsz valamit, nagy változásokat érhetsz el és sokkal hatékonyabban érheted el céljaidat.

Most azt gondolhatod, hogy azért te mégis szeretnéd jól érezni magad. Akkor először nézzük meg, mi is az érzés valójában.

Te tudod, hogy honnan jönnek az érzések, amiknek átadod a hatalmad?

Ma már köztudott dolog, hogy az érzések a gondolatok lenyomatai.

Tehát eszedbe jut például a holnapi beszélgetés a főnököddel. Ha ehhez a jövőképhez olyan gondolatok társulnak, mint például „Úristen mi lesz, mit mondjak, hogyan mondjam”. És előjön például egy kis megfelelési kényszer is, miszerint a legjobb arcod szeretnéd neki mutatni, ráadásul még az is eszedbe jut, hogy „mi lesz, ha valamit nem jól csináltam és éppen le akar szidni?„

És te csak agyalgatsz, pörgeted le a fejedben lévő negatív lehetőségeket. Aztán csodálkozol, hogy miért van akkora görcs a gyomrodban, miért izzadsz (vagy esetleg fagysz le), amikor már ott állsz főnököd előtt. Ráadásul így valószínűleg el is rontod a megbeszélést.

Pedig épp azzal generáltad a félelem érzését és ennek következményeit, hogy félelemmel teli történeteket, mumusokat és démonokat alkottál te magad a saját fejedben.

Az érzéseid valójában csak az idegrendszered reakciói a gondolataidra (agyi munkádra). Mégis milyen nagy szerepet adunk nekik.

A félelem, mint bármilyen más érzés is, csak egy gondolattal kezdődik.

A fenti példa szemléletes, bár nem fedi teljesen a valóságot. Az igazság az, hogy maga a gondolkodás nagyon gyorsan történik. Sokkal gyorsabban, mint amit észlelni tudunk belőle. Ez azt jelenti, hogy a gondolataink többségét észre sem vesszük.

A legtöbb gondolatod tehát teljesen automatikus és ezáltal „láthatatlanul” alkotják meg a különböző érzéseidet. Ezért lehet az, hogy néha elkap mondjuk a félelem, de azt sem tudod, hogy mitől félsz.

Tudatos agy és a tudatalatti

Ez azért történik így, mert a tudatos gondolatok lakhelye, a tudatos agy sokkal-sokkal több energiát használ fel, mint az agyad tudatalatti része. Ezért, szimplán a túlélésért, az agyunk szinte folyamatosan robotpilóta üzemmódban működik. Amiről egyszerűen nem tudunk.

Gondolj bele: volt már veled olyan, hogy például reggel hullafáradtan keltél fel és zombimódra csináltad végig a reggeli rituálédat? Mennyit gondolkodtál például a fogmosáson? Vagy például a zuhanyzás mennyire megy neked természetesen? Megszokásból szoktad végre hajtani, vagy figyeled minden egyes mozdulatodat és tudatosan döntesz, hogy mikor minek kell történnie? Vagy már annyira be van járatva az egész procedúra, hogy akár félálomban (vagy máson teljesen elmerengve) is automatikusan végig tudod csinálni?

Az ilyen szokások is mind a tudatalattidba vannak mélyen beépülve, ezért megy automatikusan az egész.

De ilyen tudatalattiba beépült gondolat lehet az is, hogy:

„Én nem vagyok elég jó.”
„Nincs nyelvérzékem.”
„Nem túl jó a memóriám.”
„A pénzért meg kell küzdeni.”
„Én mindig lefagyok.”
„Félős vagyok.”
„Nem tudok jól kommunikálni.”
„A zenélést gyermekkorban kell elkezdeni.”
stb.

Igazából bármilyen gondolat és bármilyen érzelmi reakció beépülhet a tudatalattiba. Ráadásul a tudatalatti jóval több információt dolgoz fel, mint amit mi eltudunk képzelni.

Így gyakorlatilag egy átlagos napon az érzéseid és az ezek által befolyásolt cselekvéseid nagyrésze ezekből a tudatalattiban tárolt mintákból jön létre.

A leglényegesebb ilyen minták még a gyermekkorban épülnek be.

Egy gyerek olyan, mint a szivacs, a ki nem mondott szavakat is érzi és magába szívja. Így gyerekként gyakorlatilag szüleid (nevelőid) összes reakcióját, gondolatát, véleményét, szavát, nézetét, elvét, prioritását, szabályát, hitrendszerét, párkapcsolati, férfi/női mintáját, stb magadba szívtad.

És ez mind ott a mélyben dolgozik benned.

A leírtak alapján nézzük meg újra a folyamatot:

  • A tudatos agyad csak akkor kapcsol be és használja az energiádat, amikor az mindenképpen szükséges, vagy te úgy akarod. Így leginkább a tudatalattidon van a főszerep. Ezért az ott lévő berögzült gondolatok, már meglévő hitrendszerek rendszeresen aktiválódnak.
    (Ezek leginkább szülői mintáidra és az eddigi tapasztalataidra vezethetők vissza. Így önismeret nélkül felnőttként is leginkább a szüleid nézetei vezetnek téged. Hiába “repültél ki a fészekből”.)
  • Az itt tárolt gondolataid, szokásaid, megszokott reakcióid generálják automatikusan az érzéseidet vagy akár automatikus tetteidet.
  • Amikor az „érzéseidre hallgatsz”, valójában a benned lévő mintáid szerint cselekszel.
    (Ugyanez van, ha engedsz a félelmeidnek, aggódsz a jövődtől, szorongsz, stb. Szóval azt érzed jónak, amit szüleid is jónak tartottak gyerek korodban. Jutalmaztak téged érte és például azt érzed negatívnak, amivel szembemész ezzel a hitrendszerrel.)

Ezért is mondja azt a Sydney-i kutatóintézet kutatója Allan Snyder, hogy:

A napi cselekedeteink 90%-át öntudatlanul hajtjuk végre.

Tehát az egész életedet egy robotpilóta üzemmódban éled. Ráadásul olyan programok működnek benned, olyan dolgok vezérelnek tudat alatt, amik egyáltalán nem a te gondolataid.

Szóval mi valójában az Önismeret lényege?

Nem csak az, hogy milyen alap személyiség típusba tartozol. Nem az, hogy mi jellemző a horoszkópodra, vagy hogy milyen vagy. Ezektől sokkal lényegesebb, hogy az egyes problémás területeiden mi van a tudatalattidban, ami ezt az egész helyzetet automatikusan okozza.

Mert csak ha látod, mi van benned, akkor tudsz tartósan változtatni.

Ebből is láthatod, hogy ha tényleg változtatni akarsz az életed bármelyik részén, akkor ennek a változásnak a tudatalattidig kell lehatolnia. A legmélyebb szinteken is végre kell hajtani a változtatást. Mert csak úgy lesz maradandó.

Ráadásul nem elég, ha a gondolataidat megváltoztatod, hanem ha feljönnek a komfortzónádba visszahúzó érzéseid, gondolataid, akkor ezekre nem-et kell mondanod és megcselekedni azt, amit az új nézeted szerint kell tenned.

Mindemellett pedig választhatsz új érzelmi reakciókat az új gondolataidra. Így hosszútávon nem fogod rosszabbul érezni magad, sőt, egyre jobban. Viszont van, amikor a hosszútávú állapot érdekében a jelenben át kell lépned a negatív érzéseiden.

Az ilyen változtatás (tehát a tudatalattid átprogramozása) leghamarabb fél év alatt történik meg, de sok esetben inkább 18 hónap a tényleg tartós változás ideje.

Tehát nem megy egyik pillanatról a másikra, ráadásul egyedül sem megy. Mert egyszerűen kell olyan objektív tükör, aki megmutatja neked, hogy mikor estél újra a tudatalattid rabságába. Mert egyedül elmegy a fókuszod, elfárad tudatos agyad, visszaadod az irányítást és még észre sem veszed.

Visszatérve az eredeti kérdésekhez. Ha nem tudod, hogy merre van a te utad, vagy mire is vágysz valójában,

akkor szintén meg kell ismerned önmagad. Ez nem pályaválasztási tanácsadás, vagy az erősségeid felmérése közben történik. (Bár ez is felismeréseket hozhat, de nem annyira mélyre ható.) Hanem kőkemény önismereti munka, ami által meglátod és lehámozod magadról azokat a visszahúzó, a tudatalattidban lévő berögzüléseket, amik gátolnak téged abban, hogy be merd magadnak vallani az igazi vágyadat.

Csak így megy igazán

A vágyadat és az utadat nem kell keresned. Az mindig megvolt, ott van benned. Csak meg kell látnod, belül.

A Hamupipőke (Disney) mesében a királyfi, amikor megy a Hamupipőkéhez, egy óriási, a kastélyt teljesen körbeölelő, sűrű, szúrós tövisbokrokból álló védelmi falon kell átvágnia magát. Épp ilyen a te tudatalattid is. A vágyad végig ott van, csak nem látod a sok gaztól és félelemtől.

Egy adott szintig mind robotpilóta üzemmódban élünk, szimplán azért, mert emberek vagyunk. Akkor mit jelent a tudatos élet?

Talán a legfontosabb az az, hogy a tudatos embereknek vannak céljaik. Ráadásul komfortzónán kívüli célok. (Tehát ha a céljaikra gondolnak, ők is ugyanúgy gyomorgörcsösek tudnak lenni.) Mert csak ezek adnak teret arra, hogy tényleg fejlődni lehessen.

Ezek a célok mondják meg az irányt. Csak így láthatod, hogy a különböző célok, cselekvések stb előre visznek vagy hátráltatnak. Ez az a stabil pont, amihez tudod mérni saját viselkedésedet.

Most kérdezheted: „Épp azért kezdtem el olvasni ezt a cikket, mert nem tudom, mi legyen a célom. Akkor most mivan?”

Erre csak azt tudom mondani, hogy biztosan neked is van vágyad, csak még annyira rémisztő ez, hogy nem mered magadnak bevallani. Amíg ez így van, addig az legyen a célod, hogy megismerd magad jobban és megismerd, hogy mit is szeretsz valójában. És ezt nem agyalgatva fogod felismerni, hanem csakis tapasztalással.

Csak lépj valamerre

A nemdöntés is döntés. Csak ez káoszban tart. Most az a legjobb amit tehetsz, hogy bármerre elindulsz. Tapasztalj meg új dolgokat, amihez legalább egy kis kedved van, vagy kíváncsi vagy rá. Lépegess szépen apró lépésekben ki a komfortzónádból. Ahogy rakod le így a félelmeidet és növekszik belső erőd, úgy tudsz egyre bátrabban szembenézni a valódi vágyaddal.

Tűzz ki először kisebb (ne pedig egy életre szóló) célokat és valósítsd is meg őket.

Azok, akik tudatosan élnek, hajlandóak a berögzüléseikkel és akár az érzéseikkel is szembe menni, ha azok a céljaikat hátráltatják.

Ez nem egyenlő a harcolással, ez egy folyamatos célirányos önmunka, egy folyamatos átprogramozás.

Például, ha valamilyen célt kitűzök, de nincs kedvem ebbe az irányba cselekedni vagy félek tőle, akkor is megteszem. Minden más csak kifogás.

Mert, ha nem teszem meg, nem megyek szembe a félelmeimmel, nem alakítom át a célommal kapcsolatos gondolkodásomat, akkor nincs változás, nincs „jobbulás”. (Vagy csak nagyon rövid ideig tart.)

Így önmunka (tehát gondolataid és cselekvéseid felülbírálása és reformja) nélkül bármilyen úton is indulj el, azt fogod tapasztalni, hogy idővel ugyanabba a helyzetbe kerülsz, újra. (Erre szokták azt mondani, hogy csöbörből vödörbe.)

A jó hír viszont az, hogy sok gyakorlással a változás is egyre könnyebbé válik. Mert az, hogy „a változás félelmetes, rossz, nehéz” is csak egy minta, egy szokás, ami menet közben átíródik.

És mi van az érzésekkel?

Fentebb nem foglalkoztam annyira az érzelmeid átformálásával, mert igazából az építő gondolatok beépüléséből automatikusan következnek a pozitívabb érzések is. Tehát addig kell nemet mondanod a negatív érzéseidnek, és akár félelmed ellenére is cselekedned, amíg meg nem szoktad az adott új gondolatot és cselekvést. Mert, ha ez megtörténik, akkor már jól fogod magad érezni eközben is.

Tehát:

Amíg az érzelmeidre hallgatsz, az érzéseid uralkodnak feletted. Inkább te döntsd el, hogy milyen érzéssel akarsz rendelkezni és az ezt létrehozó gondolatot tedd bele tudatos elmédbe sokszor, hogy beépülhessen tudatalattidba is. Majd innentől kezdve csakis az új gondolat szerint cselekedj, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban mit érzel, mert az még mindig csak múltad lenyomata.

Csak a jelen változtatásával építheted a jövőt és bizony ez azzal jár, hogy néha akár érzéseiddel ellentétesen kell cselekedned. Erre kell az önfegyelem.

Összegezve:

Ne akard tapasztalás nélkül rögtön a legtökéletesebb döntést hozni. Mert a tudatalatti programjaid miatt úgysem látod az összes lehetőségedet. Csak utólag, a megvalósítás után látod, hogy az adott út mennyire felel meg neked, illetve hol kell még változtatnod rajta.

Csak a tapasztalás által tudhatod meg, hogy tényleg mi tesz téged boldoggá.

Így ne pazarolj több időt arra, hogy ezen rágódsz, inkább dönts (ha kell dobj fel egy érmét) bármelyik út mellett és közben dolgozz azon, hogy mélyüljön az önismereted.

Mert csak menet közben rajzolódik ki, hogy az az út valóban neked való-e.

A járt utat a járatlanért hagyd el, mert csak menet közben, az új impulzusoknak köszönhetően tágul a gondolkodásmódod, és így tudsz egyre több lehetőséget észrevenni az életedben.

 

Csak lépj és kezdj el változtatni a megszokott dolgaidon, tapasztalj.

 

+ Tipp:

Megosztok itt veled pár megerősítő mondatot, amivel el tudod kezdeni a tudatalattid átprogramozását és közelebb kerülhetsz a valódi vágyaidhoz.

Ezeket a mondatokat mondogasd legalább 30 napig, mindennap, legalább egyszer.

„Úgy döntöttem, szeretem a változást, szeretek változni.”

„Úgy döntöttem, be merem magamnak vallani, mire vágyom valójában.”

„Úgy döntöttem, tisztán látom, mire vágyom valójában.”

A tudatalattid bővebb feltárásáért pedig bátran kérhetsz segítséget tőlem, illetve online személyes tréningem is tökéletesen alkalmas az ilyen blokkok és korlátok feltárására és céljaid – jövőképed pontosabb meghatározására.

 

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára
Önismereti tréner és asztrozófus

Így rendezi az érzelmeit a Művész

Így rendezi az érzelmeit a Művész

Egy előző Facebook bejegyzésben arról írtam, hogy miről szól a szeptemberi időszak (ezt itt találod) és hogy miért is fontosak a belső munkák, rendrakások.

Ezután készült egy másik bejegyzés, ami egy olyan önismereti eszköz használatát írja le, amivel leteheted akár a nagyon erős és mély érzelmi terheidet is és eljuthatsz akár a hála állapotáig.

Most pedig menjünk még kicsit tovább az érzéseink kezelésének és felszabadításának témájában.

Az érzelmeink le tudnak téríteni a céljainkhoz vezető útról

Főleg most.

Te is biztosan tapasztaltad már, hogy az érzéseid (akár pozitív, akár negatív), nagyon magukkal tudnak sodorni és akár a figyelmed is elveszhet bennük. Ilyenkor csak az az egy érzés létezik benned és nem tudsz másra gondolni. Lehet ez akár frusztráció, félelem, szorongás, bármilyen belső érzelmi káosz. Ahelyett, hogy a céljaidra tudnál figyelni és belső békében, fókuszáltan, céltudatosan haladhatnál előre.

Továbbá ez az időszak még inkább fel tudja korbácsolni az érzéseidet, amiket nagyon hasznos, ha képes vagy kezelni és ki tudod alakítani azt a képességet, hogy az érzelmi viharok közepén is objektívan tudod szemlélni magad és az eseményeket. Ezáltal láthatod tisztán, hogy mi is történik veled valójában.

Belső békéd és egyensúlyod visszaszerzéséhez hoztam neked egy eszközt

Az itt leírtak mindig használhatóak, viszont most szeptemberben és októberben még hatásosabbá válhatnak és sokkal jobban eshetnek a lelkednek.

Van az úgy, hogy jön valamilyen érzés, de azt nem igazán tudjuk történéshez, eseményhez, emberhez kötni. Lehet ez általános kedvetlenség, vagy az, hogy bal lábbal keltünk fel, vagy hiszti, vagy bármi, ami kizökkent a belső békénkből, esetleg csak azt érezzük, valami nem stimmel.

Vagy az is lehet, hogy pontosan látod, milyen érzések is sodornak jobbra-balra.

Akár melyik eset jellemző rád most, segíthet a rajzolás, a firkálgatás vagy a festés.

Az ekkor történő kézmozdulatok tisztítják az érzéseidet, akár tudatosan próbálod ezeket kifirkálni magadból, vagy csak szabadjára engeded magad és hagyod, hogy kifollyon belőled minden és megtisztulj.

Milyen hozzáállás kell ahhoz, hogy a legtöbbet kihozd a tisztító művészkedésből?

Akármilyen eszközt vagy témát választasz, fontos ilyenkor, hogy ne kontrolláld, ne fogd vissza magad. Bármi, ami ki akarj jönni, hagyd. Nem számít, hogy ha nem lesz szép, mert itt nem ez a lényeg. (Bár sokszor amikor elkészül mégis igen szép és sokatmondó tud lenni.)

Ha van olyan tudásod, hogy például milyen szín/forma mit jelent és ha így vagy úgy festesz, akkor az mit árul el rólad, stb., ezeket tedd félre egy kicsit és engedd át magad az élménynek. Nem kell senkinek sem megmutatni, amit alkottál, ha nem akarod.

Csak hagyd, hogy úgy jöjjön ki minden, ahogy benned van, ne kontrolláld, ne folyts vissza semmit csak azért, mert nem akarsz vele szembenézni.

Épp ez a lényeg, úgy tudod kirakni magadból a gondolataidat, érzéseidet, hogy ezeket nem kell tudatosítani, nem kell fájdalmas szembesüléseken átesned.

De ehhez át kell adnod magad a színeknek és a formáknak és el kell felejtened erre az időre az összes tudásodat és korlátozó gondolatodat és ELVÁRÁSAIDAT.

Mert nem kell az sem, hogy a professzionális alkotások szabályainak megfeleljen a műved.

Konkrét témát rajzoljak/fessek, vagy csak úgy, ami jön?

Választhatsz olyat, hogy csak kezedbe veszel egy eszközt, elkezdesz firkálni/rajzolni és közben majd alakul a kép. Ez nagy szabadságot ad és jobban teret ad tudatalattidnak, hogy kirakd magadból ami ott van és ezáltal megszabadulj tőle.

Választhatod azt is, hogy egy konkrét témában rajzolsz/festesz. Ilyenkor nagyon előrevivő, ha ez a téma illik az aktuális állapotodhoz, vagy az univerzum aktualitásaihoz.

Például, ha nehezen viseled, hogy el kell engedni a nyári bulikat és a pörgést. Ha nem megy, fáj az elengedés, akkor egy őszi tájkép kifestése felszabadító lehet.

Amikor az adott időszakra aktuális témákkal dolgozol, akkor még az univerzum energiáival is össze tudsz kapcsolódni és megélni azokat a tanításokat, energiákat, lehetőségeket, amik éppen adottak.

Ha szívesen alkotnál egy adott témában, de nem tudod, hogy mi illik most éppen hozzád, akkor csak válassz olyat, ami éppen megtetszik és jól esne azzal foglalkozni. (Hisz biztosan az sem véletlen, hogy éppen ahhoz van kedved, sőt, menet közben még az is kiderülhet, miért pont arra volt a legnagyobb szükséged.)

Ebben sem kell lekorlátozni magad.

Adok még pár tippet, hogy hogyan válassz magadnak ehhez eszközöket

Ha például ideges, dühös vagy, esetleg más nagyon erős érzésed van, választhatsz eszköznek akár zsírkrétát vagy olajpasztelt is (vagy bármilyen más eszközt, amit erősen kell rányomni a felületre), mivel ezek használatakor erőt kell kifejteni, ezért az alkotásba bele tudod vezetni ezeket a benned működő erős érzéseket és gondolatokat. (Ahelyett, hogy rombolnád a világodat.)

Ha például akaratodat, kitartásodat, belső erődet, határozottságodat akarod erősíteni, arra is kiválók ezek az eszközök.

Ha pedig békésebb állapotban vagy, esetleg egy ilyen elszállósabb, kellemesebb, lebegősebb, harmonikusabb, relaxáltabb állapotba akarsz kerülni, használhatsz filcet, pasztellkrétát stb. Olyan eszközöket, amelyek lágyabb, finomabb mozdulatokkal is felvihetők.

A ceruza az az eszköz, ami mindkét fenti csoportba beletartozhat. Ha erősebben nyomod, akkor az első, férfiasabb, határozottabb, erősebb csoportba, ha csak lágyan festesz vele, akkor a második, békésebb, nőiesebb csoportba tartozik.

Ha pedig kifejezetten dúlnak benned a női érzések, a hisztik, az érzékenység, stb, akkor fess akvarellel. Mivel hozzá kell a legtöbb víz, így női oldalad ezen kerül tud leginkább megmutatkozni.

Az alkotás pozitív hatásai (akár már az első alkalommal is)

Minél inkább le tudod tenni az alkotás közbeni kontrollt, megfelelési vágyat és elvárásokat, annál több pozitív hatása lehet.

Akármelyik eszközt is választod, egy kis használat után össze tudsz kapcsolódni önmagaddal, belső világoddal és akár flow állapotba is juthatsz. Ebben a koncentrált állapotban elmúlik a stressz és lecsökken minden más negatív érzés.

Amikor olyan állapotba kerülsz, például egy kifestő színezése során, hogy megszűnnek a gondolatok és csak az eszközzel való alkotásra koncentrálsz, lépésről lépésre alakul ki előtted a kép és csak sodródsz, akkor az egy igen pihentető állapot az agyad számára is.

Ez már egy koncentrációs gyakorlattal is felér. Így a koncentrációs képességed is javulhat és ezáltal könnyebben elérheted a belső csendet is. A csend állapota, a belső nyugalom az agy számára pihentetőbb, mint az alvás (hisz ott ő nem pihen, hanem dolgozik), ezért érdemes ezt is gyakorolni, de erről majd máskor.

A rajzolás, festés által nem csak érzelmeidet és gondolataidat csendesítheted le, de fejlődik általa érzelmi önfegyelmed is. Ez pedig alapvető fontosságú ahhoz, hogy érzelmeidet te tudd uralni és tudatosan kezelni.

Önismereti szempontból lehet még egy érdekes eredménye a festésnek, rajzolásnak. Mivel az alkotás közben lecsendesedik a mentális és érzelmi zaj, így könnyebben jönnek fel építő gondolatok, intuíciók, ötletek is. Ezért (főleg ha éppen akkortájt valamire nagyon megoldást akarsz találni) érdemes egy jegyzetfüzetet is a közelben elhelyezni. Ide lejegyezheted a felmerülő gondolataidat, ötleteidet, felismeréseidet.

Így a festés felsőbbrendű énünknek is jó eszköz arra, hogy kapcsolatba lépjen velünk és üzeneteket küldjön a számunkra.

Csak a festés/rajzolás jó módszer erre?

Ebben egyébként más alkotási módok is segíthetnek. Hisz minden alkotás. Lehet ez akár főzés is, ha a megfelelő mentális állapotban és beállítottságban csinálod. Vagy akár agyagozhatsz vagy egyéb kreatív alkotó tevékenységet is folytathatsz.

Ezekkel mind gyakorolhatod a jelenben levés állapotát.

Még előny az alkotás mellett

Ami még az alkotás mellett szól, hogy kiélheted általa benső gyermeked kreativitását, játékosságát is, ami nem hogy elvesz, hanem inkább feltölt energiával és szeretettel.

És a színek pozitív hatásáról még nem is esett szó.

Ezáltal az egész világot színesebbnek, szebbnek, játékosabbnak láthatod. Így még széplátásod és nem utolsó sorban kreativitásod is fejlődhet.

Hajrá, alkosd meg Önmagad.

Ha tetszett a cikk, lentebb fel tudsz iratkozni a hírlevélre, hogy a jövőbeli cikkekről se maradj le.

Ha segítségre van szükséged vagy kérdésed van, akkor bátran írd meg a hello@alkosdmegonmagad.hu email címre vagy itt, lent hozzászólásra.

Hatalmas Szeretettel:
Hajabács Klára

5+1 lépés, amivel végleg lepakolhatod érzelmi terheidet

Érzelmi terhek lepakolása kép

Biztosan veled is történtek olyan dolgok a múltban, amik még most is fájdalmat okoznak. Lehet olyan lenyomatokra is már ráleltél, amiket folyamatosan újra és újra megteremtesz az életedben. Lehet voltak olyan emberek, akik megszégyenítettek, vagy valami miatt bűntudatot, vagy valaki iránt haragot érzel.

Az előző Facebook bejegyzésben arról olvashattál, hogy miről szól a szeptemberi időszak (ezt itt találod) és hogy miért is fontosak a belső munkák, rendrakások.

A következő időszak sok érzelmet felhozhat, sok múltbéli fájdalom, emlék törhet felszínre. Így sok lehetőség nyílik arra, hogy rendezzük a múltat és fejlődjünk érzelmeink karbantartásában. Ez igazi gyakorlópálya, hogy megtanuljuk jól kezelni érzéseinket.

Most az érzelmi terheid lepakolására írok itt le egy jól működő módszert. A leírása hosszú, viszont a gyakorlatban akár 1-2 perc alatt is megvalósíthatod.

A módszer rendszeres használatával nagy változásokat, felszabadulásokat tudsz megvalósítani az életedben.

Ezzel a módszerrel végre kiléphetsz az érzelmi mókuskerékből

Mivel a jelenlegi érzelmeid és gondolataid teremtik a jövődet, így fontos az, hogy megbékélj a múltaddal és begyógyítsd az ott ért sérüléseket. Ezzel tudod elérni azt, hogy már nem a múltbéli helyzeteket fogod újra meg újra megteremteni. Továbbá nem fogsz ösztönösen negatívan reagálni különböző szituációkban, amikor a másik fél véletlenül megnyomta az érzelmileg fájó pontodat.

Mivel már nem fáj.

Ezáltal kitárul előtted a világ és meglátod, hogy minden helyzetben van választásod. Kiléphetsz az érzelmi ördögi körökből, az automatikus reakciókból, érzelmi szokásokból és a leblokkolós helyzetekből. Ezáltal úgy viselkedhetsz, reagálhatsz, kommunikálhatsz, ahogy azt te éppen akkor szeretnéd.

Te mit vetsz ebben az időszakban?

“Két alapvető választás van az életben: elfogadjuk a körülményeket, ahogy vannak, vagy elfogadjuk a felelősséget a megváltoztatásukra.”
(Denis Waitley)

Legelőször ezt a döntést kell neked is meghoznod.

Mivel most vetjük a következő időszak magvait, így a kezedben van a lehetőség arra, hogy változtass.  (Ez egyébként mindig lehetséges, csak ebben az időszakban jobban előtérbe kerül.)

Felelősséget vállalsz az életedért?

Ha igen, olvass tovább.

A felelősségvállalással elismered teremtő erődet és a változtatás képességét. Ne lepődj meg, ha ez mellé odafészkel egy bűntudat is, ami azt sugallja, hogy:

“Már rég változtathattam volna, miért nem cselekedtem hamarabb.”
“Ha elég jó vagyok, akkor az egész meg sem történik”.

Vagy valami hasonlók, amivel hibáztatod saját magad (is).

Ezek miatt fontos, hogy ezt a lenti 5+1 lépést mindig magadra is csináld végig, tedd rendbe a saját magad iránt érzett negatív érzéseket is. Ezáltal tudsz nem meghunyászkodva, nem szégyenkezve, hanem magabiztosan felelősséget vállalni az életedért.

0. lépés: Add ki az érzéseidet

Nulladik lépésként vegyél elő egy tollat és egy papírt és írd ki a fájdalmadat egy adott személlyel, vagy eseménnyel, szituációval kapcsolatban (amit le akarsz rakni). Tedd ki magadból. Írj ki minden érzést, minden gondolatot, írhatsz itt csúnyákat és jól meg is mondhatod mindenkinek, hogy hol a helyük. Ha kell, sírd ki magad közben, csak add ki a fájdalmadat, a dühödet, az érzéseidet.

Írj egy személyre szóló levelet, ahol kiadsz magadból mindent. Persze ezt aztán nem kell elküldened. Sőt, akár meg is semmisítheted. (Ez nagyon jól szokott esni.)

Ennek a módszernek az is a haszna, hogy nem bántasz vele másokat, nem rombolod az életedet, a kapcsolataidat, mégis le tudod pakolni a terheidet.

(Ez helyett kipróbálhatod a rajzolást, a festést vagy más művészeteket is. Nem kell, hogy szép, kifejező alkotás legyen, a lényeg, hogy kiadd az érzéseidet.)

1. lépés: Elfogadás

Ezután pedig fogadd el azt, ami történt. Fogadd el a másik embert, a helyzetet, az elhangzottakat, a tetteket. Fogadd el benne a saját szerepedet, felelősségedet is.

Tudod, hogy nem véletlenül születtél a szüleidhez. Nem véletlenül élted át a különböző szituációkat, bármennyire is szörnyűek. Ezek mind fejlődésedet, evolúciódat segítik. És ha szembenézel a benne lévő leckékkel, akkor sokkal magasabb szintre tudsz kerülni, mint ahol most vagy. Ők mind a te tanítóid.

Most csak fogadd el.

Életed tudatos teremtőjeként fogadd el, hogy történt, ami történt, a múlton nem, viszont a jövőn tudsz változtatni. Itt az ideje továbblépni és nem dédelgetni a fájdalmakat és nyalogatni a sebeket.

2. lépés: Megbocsátás

Következő lépés a megbocsátás. Bocsáss meg magadnak és a történet szereplőinek is.

A megbocsátás soha nem a másikról szól, hanem Rólad. Azzal még nem ismered el azt, hogy a másik jól viselkedett, nem oldozod őt fel. Az, hogy ő milyen, az rá tartozik, azt neki kell megfejlődni, viszont a te érzéseidért te vagy a felelős.

A megbocsátással csak elengeded a fájdalmas érzéseket dédelgetését, szorítását és felengedsz.

Ezért felszabadító a megbocsátás, ezért éri meg törekedni arra, hogy senkivel kapcsolatban se őrizgess haragot, még ha nagy dolgot vétett ellened, akkor sem.

Te már felelősséget vállaltál a saját életedért. Ezért felelősségteljesen azzal teszel magadnak a legtöbbet, ha az összes érzést az adott szituációval kapcsolatban megbocsájtod, majd a következő lépésként: elengeded.

3. lépés: Elengedés

Engedd el az összes érzésedet.

Az elengedés után már egy semleges állapot van jelen. Ekkor már akár meg tudod látni a tanulságokat, a leckéket, a fejlődési lehetőségeket is, mert nem vagy benne érzelmi dobozodban. Eddig a pontig nem érdemes keresni a „miérteket” és az okokat, hogy miért történt az, ami történt.

Sőt, ha most sem látod, sebaj. Csak haladj tovább.

Ha nem megy az elengedés és még mindig dúlnak benned az érzések: valamelyik lépés kimaradt

Amikor már rágondolsz az adott emberre, eseményre, viselkedésre, stb és már nem vált ki belőled negatív érzést, akkor mondhatod el, hogy sikerült elengedned.

Amíg ez nem sikerül, érdemes ismételni az eddigi lépéseket, tehát:

  • elfogadás
  • megbocsátás
  • elengedés

4 és 5 lépés: Szeretet és Hála

Az őszinte elengedés után tudsz csak továbblépni a szeretet, majd a hála állapotába.

Ezekre is megéri törekedni, mivel itt már leteszed új, szeretettel telibb, bőségesebb, boldogabb életed alapjait is.

Ezekben az állapotokban már láthatod és érezheted azt is, hogy kifejezetten szükséged volt az adott történésre, mert nagy dolgot tanított. Ez még tovább emelheti a pozitív állapotodat.

Minél többet vagy a szeretet és a hála állapotában (ami tényleg őszinte és nem pedig az elnyomott érzések feletti felszínes látszatállapot), annál boldogabb életet tudsz teremteni. Mivel amit vetsz, azt arathatsz. Ha szeretetet vetsz, szeretetet is fogsz kapni.

Összegezve a módszer lépéseit

Ezzel a technikával sorra pakolhatod le az érzelmi terheidet. Ezáltal egyre nagyobb béke és szeretet alakulhat ki benned. Elmélyülhetsz a saját csodáidban, jobban meghallhatod intuíciód hangját, nyitottabbá válhatsz az életedbe lépő csodákra.

Így az összes téged felzaklató, bántó múlt és jelenbéli eseménnyel érdemes végig haladni ezen az 5 lépcsőn (ha kell újra és újra, amíg valóban megtörténik a felszabadulás):

  • elfogadás
  • megbocsátás
  • elengedés
  • szeretet
  • hála

De hogyan is valósítsd ezt meg a gyakorlatban?
–  Leginkább döntésekkel, de adok további tippeket is.

Hozz döntéseket, az adott szinteken:

1.szint:

Döntsd el, hogy elfogadod a múltbéli szituációt, elfogadod a saját viselkedésedet, elfogadod a másikat olyannak, amilyen, elfogadod a másik viselkedését, mert akkor ott a legtöbbet hozta ki önmagából, amit tudott.

2. szint:

Döntsd el, hogy megbocsájtasz önmagadnak az akkori hibádért, a teremtésedért, a viselkedésedért, az érzéseidért, a mondataidért és a gondolataidért. Döntsd el, hogy megbocsátasz a másik félnek és az összes szereplőnek mindenért.

Az elfogadást és a megbocsátást a saját önismereti fejlődésed is megkönnyíti a számodra. Mert ahogy önmagadat egyre jobban megismered, úgy látod egyre tisztábban a többi embert is. Ezáltal növekszik emberismereted, jobban tudod, hogy valójában mit miért csinált a másik. Így még könnyebb elfogadni és megbocsájtani az egészet.

3. szint:

Ezután döntsd el, hogy elengeded, hogy elengedsz mindent.

Ennél a pontál rá is erősíthetsz például vizualizációval, hogy az érzéseid, a történések elszállnak mint egy lufi, vagy elégnek, elporladnak, vagy elviszi a víz.

Én volt, hogy konkrétan elégettem a listát, amire ezeket összeírtam, vagy lehúztam a wc-n, vagy elképzeltem, hogy ezek a gondolatok, emlékek, érzések beleszállnak egy kőbe, amit beledobtam a vízbe.

De csinálhatsz papírhajót is, amit elsodor a víz.

Bármivel ráérősíthetsz, légy kreatív, ami éppen jól esik. A lényeg, hogy dönts és engedd el.

4-5. szint:

Ez után hozhatsz döntéseket arról, hogy eltölt a szeretet, szeretetet érzel, szeretsz, majd pedig arról, hogy hálás vagy.

A szeretet és a hála létállapotok. Tehát nem kell, hogy egy bizonyos személyt szeress, vagy legyél neki hálás a valamiért, sőt. Hatásosabb, ha csak úgy szeretsz és hálás vagy a mindenért.

Használhatod ezeket a megerősítéseket: „Szeretek.” „Hálás vagyok.”

Ezeket akár naponta sokszor, „csak úgy” is alkalmazhatod, mert velük tudod emelni a rezgésszintedet és így a kedved, érzéseid szintjét is.

 

Ez a módszer egy folyamat, amin végig kell menni. A lépések nem felcserélhetőek és egyik sem kihagyható. Ha nagyon mély és fájdalmas a seb, akkor szükséges lehet többször is ezen végig menni. Ilyenkor légy türelmes és kitartó és csináld addig, amíg már teljesen elmúlnak a negatív érzéseid.

Ha pedig elakadtál a módszerben, vagy nagyon nem látod az érzéseid mögötti okokat, akkor kérj segítséget és írj a hello@alkosdmegonmagad.hu-ra.

Ha kérdésed van, azt is bátran írd meg.

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára