A változás hulláma (azaz: KÁOSZ és REND)

Amikor épp változunk, amikor benne vagyunk a változás hullámában, akkor általában nem látjuk, hogy hol is vagyunk a folyamatban, mi van éppen. Olyan, mintha egy szeles, nagyon hullámzó vízben lennél, ahol a hullámok folyamatosan az arcodba csapnak és nem látod azt sem, hogy honnan jösz, sem azt, hogy hová tartasz, a jelenlegi helyzeted pedig egy nagy káosz és valahogy el kéne kezdeni uralni a szituációt, különben megfulladsz.

Épp ezért jó, ha ismered, hogy a változás hulláma milyen állomásokból is áll valójában.

1. állomás: Meghozod a döntést az új életed mellett

Minden változás egy céllal/vízióval (szándékkal) és egy döntéssel (elköteleződéssel) kezdődik. Ez indítja be a változás folyamatát, kiárad belőled és elkezdődik a hullámzás.

(Pl. Eldöntöd, hogy magas önbecsülést akarsz.)

2. állomás: Elindulsz az úton, hogy azzá az emberré válj, aki készen áll a célja elérésére

A következő sok lépésben a szemed a célon tartod és célirányosan lépsz előre újra és újra kitartóan. Minden lépés után megnézed újra a célod, ha kell, javítasz kicsit a belső vagy külső dolgokon, rendezed kicsit a helyzetet, majd újra döntést hozol és lépsz.

Ami ki akar tisztulni, azt közben hagyod hadd jöjjön fel, kitisztul, elengeded, kicsit szabadabbnak érzed magad.

Ez megy egy ideig újra és újra, amíg formálódik az eredmény és te is csiszolódsz, fejlődsz belül, hogy azzá az emberré válj, aki már könnyedén be tudja fogadni (Tehát elérni) a célját.

Ezt az előre haladó állapotot a tudatosságod szintjétől függően sokféleképpen át lehet élni:

– lehet ez játékos, örömteli könnyed haladás

– lehet káoszos

– lehet rendeződős

– lehet szenvedős harcolós, küzdős

– lehet problémákkal teli kitartáspróbás

– lehet lendületes, szinkronisztikus szinte magától megvalósulós

– lehet játékos kihívásokkal és megoldásokkal teli

– lehet szárnyalós, nevetős

– lehet hisztis, egós

– tapasztalhatod, hogy minden melletted van és támogat téged

– tapasztalhatod azt is, hogy minden ellened van és minden vizsga és próba tétel és nehéz.

– stb.

Ami közös bennük: lépésről lépésre finomodsz és lépésről lépésre kerülsz közelebb a célodhoz és könnyebben vagy nehezebben, de ugrod meg a fejlesztő feladatokat, amiket magadnak adsz, hogy felfejlődj a célodig.

Ami még közös bennük, hogy azt érzed: a cél megvalósulás még kicsit odébb van. Még fejlődni, tenni kell, még nem vagy ott, de egyre közelebb vagy, haladsz.

(A példánál maradva: fejleszted az önbecsülésed, lépésről lépésre, napról-napra.)

3. állomás: Visszatekintés az útra

A világ ilyenkor emlékeztet téged arra, hogy honnan indultál, miben is akartál fejlődni. És ez általában úgy történik, hogy megtapasztalod azt a régebbi állapotot, mielőtt bármit is fejlődtél volna. Épp ezért gyakran ez olyan érzés, hogy semmit sem fejlődtél.

Itt kell nagyon résen lenni! Ne engedd, hogy elhidd, nem haladtál semmit. Ez csupán egy visszatekintés, hogy lásd, milyen messzire is jutottál. Segít neked összegezni és tudatosítani, hogy miben fejlődtél, mi mindent csinálsz máshogy, milyen új készségeid, képességeid, nézőpontjaid vannak.

Mindez segít tudatosodnod, illetve felkészít arra, hogy amit összegyűjtöttél, megfejlődtél, innentől kezdve tudatosan tudd alkalmazni.

(A példánál maradva: Már tök sokat fejlődött az önbecsülésed, amikor hirtelen olyan élmények jönnek, ahol újra megtapasztalod, milyen az alacsony önbecsülés. Ebből láthatod, hogy eljött egy nagyobb összegzés ideje. Megmutatkoznak a tanulságok és hogy esetleg még mire kell rágyúrnod.)

4. állomás: A végső vizsga, az „átkattanás”

Aztán egyszercsak bumm jön egy keményebb vizsga feladat. A végső vizsga!

Az utolsó lépés, ami mind közül talán a legnehezebb. Nehéz, mert itt az egész útról mindent össze kell szedned és a gyakorlatba ültetned. Ilyenkor azt érezheted, visszakerültél a pálya legelejére, az eddigi lépéseid semmit sem értek!

Erre készít fel téged a visszatekintés. A végső vizsgán ugyanis tudatosan kell alkalmaznod mindazt, amit megtanultál és kitartani. Mert ha itt fenn tudod tartani a célod és tovább menni, gyakorlatba ülteted mindazt, amit megtanultál: MEGVALÓSUL A CÉLOD!

Ezt vagy megcsinálod vagy tényleg visszakerülsz a kör elejére. Tőled függ!

(A példánál maradva: Jön egy nehezebben kezelhető ember/szituáció, ahol tudatosan kell magas önbecsülésben lenned és úgy lekezelni a szituációt. Itt mindent, amit eddig tanultál, fel kell használni.)

5. állomás: Vedd észre, hogy megújultál

Oké, kész, megvalósult. Vagy mégsem?

Ez a lépés általában nem ennyire egyszerű: előszöris a megvalósult célt észre kell venni! Tehát fel kell emelni a fejed és meglátni: amiért eddig dolgoztál, meg van! Megvan, tehát már nem kell dolgoznod érte. (Gyakran hozzászoktunk annyira a haladáshoz és hogy fejlődni akarunk, hogy nehéz leállni.)

És ami ennél a fázisnál a legérdekesebb: azért nehéz észrevenni egy megvalósult célt, mert már automatikusan működteted! (hiszen megvalósult, tehát beépült!)

Épp ezért ezt a felismerést sokszor olyan felismerések hozzák, hogy ami eddig jól működött, az most valahogy nem működik. Amit eddig szerettél, az most nagyon nem esik jól. Akikkel eddig barátkoztál, most idegesítenek. Amik eddig örömöt okoztak most kifejezetten irritálnak. Többet lehetsz itt hisztis, nyűgös, dühös, ideges és ez még inkább zavar, hiszen arra törekszel, hogy jól legyél. (Ez mellett még az összegzések segítik ezeket a rálátásokat, azért csináljuk olyan sokszor, hogy ne kelljen megvárnunk ezt a hisztis káoszos részt annyira.)

Miért? Mert te megváltoztál belül! Tehát készen állsz arra, hogy megérkezzenek a külső változások is.

Elértél egy belső célt, de a külvilágod/szokásaid/hozzáállásod az életedhez még nem változott! Még nem érted be saját magad.

Tehát itt jön egy nagyobb káosz! De csak addig, amíg észreveszed, hogy már belül más életet élsz, mint ami kívül van.

Ha ilyet tapasztalsz. tehát, hogy valami hirtelen egyáltalán sehogysem jó, akkor ácsi! Történt valamilyen változás! Elértél valamit és ezt először tisztán kell látni. Magad először tisztán kell látnod!

Ez a felismerés egy villám erejével képes lecsapni és a nagy változásoknál képes borítani mindent! És hirtelen egy egész szintet ugrasz és ott vagy tudatosan is az új életed kapujában.

(A példánál maradva: Magas az önértékelésed. Ezáltal minden más ember, akinek alacsony körülötted, idegesít, mert tükröt mutat neked. Fáj, hogy nekik miért nem magas. Nagyon idegesít az is, amikor valaki rombolni akarja az önbecsülésedet. Illetve idegesít az életedben minden olyan dolog, ami a régebbi alacsonyabb önbecsülésedből következett. Ezáltal egyre inkább rombolod le a régit, engeded el azokat a dolgokat és embereket, akikkel csak az alacsony önbecsülésed volt a kapcsolódási pont és innentől értéktelenné vált a számodra.)

6. állomás: Megérkezik a kívül is az új világod

(A példánál maradva: A magasabb önbecsülésedhez híven elkezdesz kívül is máshogy csinálni dolgokat. Nem csak apróságokban más, hanem gyökeresen. Egy olyan élet alakul ki, ami már a magasabb önbecsülésedre épül, ami akár teljesen másmilyen is lehet. Itt már képesek belépni például új emberek, akik már az új énedhez kapcsolódnak, stb.)

Hurrá, ezért dolgoztál! Viszont ez a lépés lehet az egyik legrémisztőbb mind közül. Ugyanis itt történik az, hogy a külső világod is igazodik a belső világodhoz. Beéred önmagad, ami látható, kívül is tapasztalható változásokat hoz. És ez, mivel új, valószínűleg komfortzóna tágítást igényel.

És itt egy fontos döntés előtt állsz:

-> Megijedsz, kihátrálsz, visszafordulsz és visszaépíted a régi életedet, mert az kényelmesebb és elmenekülsz.

-> Benne maradsz a káoszban és egyre rosszabbul érzed magad (ez lehúzó spirálba visz át és előbb-utóbb szintén visszaépíted a régit, mert nem tudod merre van az előre)

-> Kialakítod az új életedhez illő új szokásokat, új hozzáállásokat, új kapcsolódásokat, stb. És mindent olyanná alakítasz, ahol az új személyiségeddel is egy emelkedett, örömteli, szeretettel telibb állapotban tudsz lenni!

Az első kettőt hagyjuk, mert nem ezért vagy itt!

A harmadikhoz ami kell:

-> Lásd tisztán a helyzetet, hogy miben változtál.

-> A megváltozott énedből már sokkal inkább fogod látni, hogy pontosan mit hogyan akarsz, mire vágsz. Ezek szerint határozd meg, hogy merre tovább.

-> Ezekhez igazítva alakítsd ki az új hozzáállásodat, szokásaidat, amik tovább emelnek.

-> Fedezd fel az új világod.

Ilyenkor teljesen új vagy a világodban, szóval teljesen okés, hogy gyerek cipőben érzed magad, hogy olyan, mintha a járást gyakorolnád, hogy azt érzed nem tudsz semmit, nem értesz semmit, stb.

Épp újjászülettél és egy új életben vagy, új emberekkel, új képességekkel, új tulajdonságokkal, egy tágabb, ismeretlen világban.

Ilyenkor tényleg ez van! Amit eddig tudtál és értettél az ezen az új körön már nem működik! Épp ezért kell elengedni teljesen a régi mindent (leginkább a belső dolgokat: mintákat, mi jó – mi nem jó, mit szeretsz – mit nem szeretsz, hogyan állsz hozzá dolgokhoz, mit hogyan kell csinálni, véleményedet a dolgokról, korábbi ítéleteket, stb.)

Ilyenkor az segít, ha azt játszod, hogy egy idegen lényként hirtelen itt termettél ebben a testben. A tested emlékei megvannak, de azok nem a te emlékeid, mert te teljesen új vagy itt, számodra ismeretlen ez a világ, fogalmad sincs mi hogyan működik, nem tudod mi az, hogy szabadság, szerelem, szeretet, kapcsolódás, és semmi mást sem. Az, aki melletted van, akkor látod először, önmagad a tükörben akkor látod először. Nem tudod milyen ételeket szeretsz, hová szeretsz utazni, mit szeretsz a szabadidődben csinálni, mi pihentet, emel, tölt és mi szívja az energiádat. Semmit sem tudsz ezen az új szinten! És itt indul a felfedezés és egy új haladás a célok felé.

Ez hozza el a káoszból az ÚJ RENDED!

És erre tudsz egy új külső világot is felépíteni úgy, ahogy új énedhez leginkább illik.

Attól függően, hogy mekkora változást tűztél ki célnak, ez a folyamat megtörténhet akár pár nap alatt, de évekig is eltarthat. Ha lépésről lépésre haladsz, akkor meglesz ez a folyamat, ha radikálisabban belecsapsz a lecsóba, akkor akár párhuzamosan is történhet mindez. Illetve, ez körbe-körbe tud menni, folyamatosan, ahogy mész előre, ismételve a folyamatot.

De reményeim szerint, most már sokkal jobban érted, hogy amikor azt érzed, káoszban vagy, az nem feltétlenül egy rossz, kerülendő dolog, mert abból, ha a régi rended ledől, meg tud születni az az új élet, amire annyira vágysz.

Minden káosz ezáltal lehetőség arra, hogy jobban kiteljesítsd önmagad és csodálatosabbá váljon az életed.

 

U.i.: hogy az ilyen dolgokon ne egyedül kelljen végig menned, csatlakozz a dobozosok csapatához. Részletek itt.

Ezt a 10 kifejezést cseréld le és könnyebb lesz az életed!

A gondolataink, az érzéseink és a beszédünk is mind teremtő hatásúak.

Ma legyen ez a blogbejegyzés gyakorlatias és mutatok pár példát, hogy mit érdemes azonnal kihúznod az aktív szókincsedből és átalakítani, hogy pozitívabb legyen az életed.

Mert ilyen ártatlannak és aprónak tűnő szokásokkal (aminek többségét tényleg csak azért használjuk így, mert „így szokás”, vagy épp sokat hallottuk és belénk égett) sokkal-sokkal nagyobb rombolást vihetsz végbe a saját életedben, és a saját önbecsülésedben, mint azt gondolnád.

Szóval, ha ráadásul te épp azon is dolgozol, hogy növeld az önbecsülésed, az önszereteted, az önértékelésed, az önbizalmadat, a pozitív önképedet, akkor még fontosabb, hogy ezeket felismerd a saját kommunikációdban és elkezdj helyettük használni valami építőt.

(Persze úgy a hatásos igazán, ha ehhez hozzá igazítod azt is, ahogy belül önmagaddal kommunikálsz – gondolatban. Tehát nem is gondolhatod ezeket magadról sem, úgy az igazi!)

 

Kifejezések, amit cserélj le pozitívabbakra:

 

 

1) „Ó hát én milyen buta/ szerencsétlen/ hülye/ stb vagyok.”

 

Ez a típusú mondat/kifejezés akár szavak, akár gondolatok formájában is nagyon romboló hatású. (Ha magadra mondod, magadat rombolod, ha másra, akkor a másik embert és magadat is.)

Amit mondasz, amire gondolsz, azt erősíted. Így, ha azt mondod például (akár észrevétlenül, poénból, vagy bárhogy máshogy – még ha nem is gondolod komolyan), hogy buta vagy, akkor olyan szituációkat teremtesz magadnak, ahol minden okod meglesz arra, hogy butának is érezd magad. Ez által le tudod racionalizálni, hogy igen, ez így van, buta vagyok, nincs mit tenni. És így továbbra is fenntartod és erősíted ugyanezt a teremtést.

Tehát egy ördögi körré, egy szokássá válik, amiből csak úgy tudsz kilépni, ha abbahagyod önmagad degradálását és helyette a pozitív dolgokat kezded erősíteni. Például értékeled, dicséred, elismered magad.

Helyette: Dícsérd és ismerd el magad sokszor.

Például: Ügyes vagyok. Okos vagyok. Szerencsés vagyok. Megcsinálom. Legközelebb menni fog. Stb.

 

 

2) „Bocsánat.”

 

Önmagában a bocsánatkérés jó dolog…. ha valóban van miért bocsánatot kérnünk. Ilyen például, ha valóban kárt okoztunk, esetleg romboltuk a társunkat.

Viszont a mai világban nagyon elterjedt kifejezéssé vált és nagyjából minden 5. mondatunkban benne van az, hogy bocsánat.

Pl: „Bocsánat, arrébb állna?”, „Bocsánat, meg tudná mondani, hogy?”

Vagy bocsánatot kérünk minden apróságért, például tüsszentésért, köhögésért, stb. Ez már szinte olyan, mintha azért kérnénk bocsánatot, mert élünk.

A „bocsánat” már egy elterjedt töltelékszó lett és az illem egyik kifejeződése. De nagyon romboló, hiszen ezáltal azt közvetíted kifelé, hogy baj, ha hatással vagy valakire. És ezáltal olyan helyzeteket is teremtesz, amik valóban okot adnak arra, hogy azt érezd, mások terhére vagy.

Helyette: Inkább legyél máshogy illedelmes, például cseréld le a „bocsánatot” „kérem” re.

Pl. „Kérem megmondaná, hogy?”

 

 

3) „Szegény.”

 

Amilyen szavakat használsz és amilyen érzésekkel töltöd ezeket fel, olyan világot teremtesz magadnak.

Ha azt mondod valakire, hogy „szegény”, akkor ezáltal az ő, és általa a saját szegénységedet erősíted. Szegénységet pénzben mérve, energiában, időben, szeretetben, vagy bármiben. Tehát a sajnálat (akár mások sajnálata, akár önsajnálat) mindig a hiányt erősíti és teremti. És ezáltal nagyon rombol minden célt, amit el akarsz érni.

Tehát ezt a kifejezést mindenképpen érdemes lecserélni a szótáradban és megerősödni annyira érzelmileg, hogy ki tudd iktatni a belső világodból azt, hogy sajnálod magadat, vagy sajnálsz másokat. (A sajnálat az egyik leglehúzóbb erő, ráadásul hatalmi dráma is.)

Helyette: Poénból ilyenkor szoktam mondani, hogy „gazdag”, még ha nem is teljesen odaillő. Hogy ezáltal is a másik ember bőségét növeljem.

Vagy ha tényleg rászorulóról van szó, akkor sajnálat nélkül, objektív érzelemmentességben maradva (tehát semlegesen) áldást, szeretetet adok. Mert tudom, hogy egy olyan helyzetben ezzel tudom leginkább őt támogatni. A sajnálattal nem segítek senkinek sem.

Vagy ha egy-egy ilyen helyzetben nem tudok mit mondani, akkor inkább nem mondok és nem is gondolok róla semmit. Mert ha emelni nem is tudom, legalább ne romboljam.

Ez mellett törekszem arra, hogy másoknak sem engedem meg, hogy sajnáljanak engem. Tehát ha például valamilyen helyzetemre úgy reagálnak, hogy szegény te, akkor ezt ki szoktam kérni magamnak. Megszoktam mondani, hogy én bizony nem vagyok az (még ha éppen valóban pórul jártam, vagy csak 1000 Ft van a számlámon, akkor sem), így szeretettel kérem, hogy ne mondja ezt rám.

 

 

4) „Én ezt szeretném.”

 

Ez a kifejezésre elsőre talán egyáltalán nem tűnik rombolónak, hisz kinyilvánítjuk vele a vágyainkat. Nah igen, viszont a „szeretném” szóban nincs benne a saját erőnk. Nincs benne akarat. Ez inkább egyfajta vágyódás, sóvárgás, ezáltal átadjuk teremtő hatalmunk valamilyen külső erőnek. Tehát én szeretném, de igazából „tőled függ”, hogy megkapom-e. És ez a mögöttes gondolat az, ami romboló. (A benne lévő felelősséghárítás.)

Helyette: Használjuk e helyett bátran az „akarom” szót.

Mert ebben van mozgási, cselekvő erő (a-KAR), így sokkal hamarabb megvalósul az, amit akarunk, mint amit csak szeretnénk. Ráadásul az akarat motivációt is ad, ezáltal könnyebb megtennünk olyan dolgokért a kellő lépéseket, amit akarunk (főleg, ha nagyon akarjuk), mintha csak szeretnénk.

Biztos te is érzed a különbséget.

 

 

5) „Borzasztóan/Rettenetesen/… (pl Rettenetesen jó volt.)”

 

Ez is gyakori kifejezési mód, hogy valamit azzal hangsúlyozunk (hogy például valami mennyire jó volt), hogy egy erős negatív szót teszünk elé.

Igen, biztosan megérti a mondandónk a másik ember, viszont az univerzum felé azt közvetíted vele, hogy neked, ami borzalmas, borzasztó, rettentes, stb az a jó. Egyszerűen a jóval jár együtt.

Vagy például: Elképesztően jó:

Ez mit is jelent? Hogy nem hiszed el, hogy milyen jó volt. És ugye, amit nem hiszel el, azt nem is teremted meg újra. (Sokkal jobban jársz, ha inkább úgy állsz hozzá a jó dolgokhoz, hogy az neked természetes.)

Helyette: Pozitív szavakkal erősíts. Pl. Csodálatos volt.

 

6) „Csak az a baj, hogy…”

 

Ha valaki így kezdi a mondatot, az egyértelmű jele annak, hogy a problémán van a figyelmének a fókusza. Tehát épp azt nézi, hogy például valamit miért nem tud megtenni. Ez önmagában is gátló, hiszen ahol a figyelmed, azt növeszted. Tehát, ha a problémán, akkor a problémát növeszted.

De ez mellett ez a kifejezés még azt is behozza a képbe, hogy mivel a „baj”-ra figyelsz, ezáltal még több „baj”-t teremtesz magadhoz. Ha ezt használod, nem meglepő, ha azt tapasztalod, baj baj hátán történik veled és mindenhol csak a problémákba ütközöl.

Átalakítod a gondolkodásodat és a kifejezéseidet és máris eltűnnek a problémák. Az életed pedig tele lesz lehetőséggel.

Helyette: Az „az van, hogy” már sokkal jobb. Viszont a „van” felerősíti és fixálja azt, amivel ez a mondat folytatódik. Tehát ha itt is egy problémát írsz, akkor ezzel is fixálod a problémádat, de ha levonod mondjuk a következtetéseidet, vagy vágyat, célt fogalmazol meg, vagy éppen azt, hogy mit fogsz most tenni a megoldás érdekében, akkor máris építő.

A problémáid helyett beszélj a lehetőségeidről és a céljaidról. Az a legjobb kivezető út ebből. Hagyd abba a panaszkodást.

 

7) A „de” használata

 

A „de” nem egy rossz kifejezés önmagában, de lehet önbecsülés rombolóan, vagy épp a fejlődésedet megakasztóan használni. És lehet jól is használni. Ezért érdemes rá figyelni.

A „de”-ben az az izgalmas, hogy rögtön megkérdőjelez és semmissé tesz mindent, ami a mondat elején van és azt teszi stabillá, ami a mondat végén.

Használhatod így:

„Tudom, de …”

„Csinálom, de …”

Ugye? Ez így rögtön azt sejteti, hogy ott kifogás van, szépítés, finomítás, stb. Hogy valójában nem tudja (vagy nem akarja tudni), illetve nem csinálja. – Függetlenül attól, hogy mi van a mondat folytatásában. És ez így összeségében a hitetlenséget, bizalmatlanságot erősíti.

Helyette:

A „De”-t használd a problémáid megszüntetésére: „Volt egy kis akadály, de…”. Sokkal jobb, ugye?

 

 

8) Szarkazmus, heccelés (igen, akkor is, ha csak poénból van)

 

Az univerzumnak bár gyakran jó a humora, a kommunikációnkat szó szerint érti. Tehát hiába mondod azt szarkasztikusan és tudod, érzed, hogy valójában mást akar az jelenteni, a teremtésed szó szerint történik. Épp ezért érdemes mindig megválogatni a poénokat és még viccből sem mondani olyat, amit egyébként nem akarnál, hogy megtörténjen.

Most mondhatod, hogy oké, ez csak vicc. De naponta hányszor vannak szarkasztikus megjegyzéseid? Na ezek mindig valami fura káoszt teremtenek az életedbe.

Ráadásul, ha még ezzel valaki más heccelve is van, az már a vallató hatalmi drámába is beletartozik. Ami azt jelenti, hogy a kommunikációval megcélzott személy önbecsülés rombolása zajlik éppen. (Ha magaddal viccelődsz így, akkor is. Szóval csak óvatosan a negatív poénokkal.)

Helyette: Ha már szarkazmus, legyen az pozitív.

 

 

9) „Nagyon vigyázz/Pórul fogsz járni.”

 

Aggódni néha mindannyian szoktunk. De elgondolkodtál már rajta, hogy ez valójában mit teremt az életedben?

Vegyük a „nagyon vigyázz magadra” példát. Mi van ez mögött? Valamitől féltem őt, tehát valamilyen félelem vezérel ezeknek a szavaknak a kimondásában. És mivel félelemmel mondom, egyrészt a saját félelmem erősítem, másrészt annak az embernek a félelmét erősítem, akinek mondom. Szóval magát a veszélyt erősítem így pont az ellenkezőjét érem el, mint amit eredetileg akartam. Hiszen épp az lenne a célom, hogy mondjuk biztonságban hazaérjen az illető.

Mondhatnánk, hogy hiszen ez jó, mert így óvatos lesz.

Na igen, de ha valakinek az elméjében a félelem van benne, fél attól, hogy valami bekövetkezik, akkor előbb-utóbb be is fog.

Épp ezért nagyon fontos, hogy lépésről lépésre megtanuljuk kezelve félelmeinket haladni előre a szeretet útján.

Helyette: A pozitív oldalát fogalmazd meg, amit erősíteni akarsz. Például: Biztonságot utat kívánok. Vagy „vigyázz, nehogy leesel” helyett: kapaszkodj erősen. Stb.

(És ez akkor az igazi, ha belül is sikerül az érzéseidet és a gondolataidat is átállítani a félelemről a szeretettel teli pozitív dolgok támogatására. Tehát ha a mondatot alapból nem a félelem és az aggódás vezérli, mert nem aggódsz. Ez gyakorlás kérdése, csináld és egyre jobban fog menni.)

 

10) „Tök ügyi vagy/Nagyon jól nézel ki/…

 

Ezek a kifejezések akkor hátráltatóak, ha csak illendőségből mondjuk őket és valójában nem úgy gondoljuk. Mert akkor hiába akarunk kedvesek lenni, ez hazugság. (Még ha jó szándékú is.)

A dicséret nagyon fontos, de dicsérj olyat, amit tényleg úgy is gondolsz.

Mert ezzel olyan helyzeteket teremtesz, amiben mások is hazudni fognak neked és ezáltal megnehezíted saját magadnak azt, hogy őszinte, önazonos, önfelvállaló és valóban támogató kapcsolatokat alakíts ki másokkal.

(Ráadásul a másik ember ezt általában érzi is, ha egy ilyen bók nem őszinte, szóval még hiteltelenné is válhatsz a szemében, esetleg még meg is haragszik rád.)

Helyette: Például, ha sarokba szorítanak egy ilyen helyzetben, emelj ki valami olyan részletet, ami tényleg tetszik. (Vagy használd a fent említett „de” kifejezést tompítónak: A fazon nem illik annyira hozzád, de a szín csodásan kiemeli a szemedet.)

Tényleg! Csak olyat dícsérj meg másban, ami tényleg tetszik. De ezt viszont gyakran. (Igen, lehet őszintén is jó fejnek lenni, sőt!)

 

Van még rengeteg ilyen kifejezésünk.

Fedezd fel a saját kommunikációs szokásaidat és alakítsd át pozitívabbá. Ezáltal egy sokkal szebb világban találod magad és még az emberi kapcsolataid is támogatóbbak lesznek.

Segíts másokhoz is eljuttatni ezt a bejegyzést. Itt találod a Facebookon megosztott részt, ha még nem tetted, nyomj rá egy lájkot, szivecskét és oszd meg, vagy írd meg hozzászólásban a gondolataidat, felismeréseidet:

 

Aktuális energiák és lehetőségek (2020/08/10 – 16)

Ez a hét is bővelkedik az izgalmas lehetőségekben!

Ezek az előrejelzések a belső lehetőségeket tárják eléd, nem pedig külső történéseket. Mert az, hogy ezek pontosan hogyan valósulnak meg egy-egye ember életében, az teljesen egyéni. Ez függ az adott ember életétől, belső programjaitól és gondolkodásmódjától is.

Ezért tekints most kicsit befelé és gondolkodj el, mit is jelent neked az, hogy szabadság? Mi tesz téged szabaddá? Mitől érzed azt, hogy szabad vagy? Kik mellett tudsz igazán felszabadult lenni?

És mi az, ami ebben gátol téged? Vagy épp ki az?

Mindenképp gondolkodj el ezeken, ugyanis most minden a környezetedben és belül is arra fog törekedni, hogy ezekre a kérdésekre megkapd a választ és tisztán láss.

De ez most még nem elég. A puszta megértés semmit sem ér, ha nem változtatsz azon, hogy mit és hogyan csinálsz. Tehát ha nincs meg a kettő összhangja. Hiába „tudod”, hogy mi van. Ha nem változtatsz a saját hozzáállásodban, gondolkodásodban, cselekvésedben, akkor ez csak elméleti tudássá válik és nem lesz hasznodra, sőt, lehúz, bűntudatot generál, hogy tudod, máshogy kéne csinálnod csak nem teszed.

Ezért ez a hét egyben egy szabadságharc is, ahol a szabadabb életedért tett aktív (belső és külső) lépésekre van szükség.

Tehát meglátsz valamit, azt megléped. És ez után jön a következő szintje a megértésnek, a cselekvés után. Épp ezért nem gond, ha nem látod egyszerre az egészet, kezdj el változtatni kint is.

A hét rögtön egy Uránusz – Merkúr megvalósító, megértő kapcsolattal kezdődik. Így itt már törnek elő nagy erővel azok a dolgok, azok a tudattágító információk, amik a tágabb szabadságodra akarnak rámutatni.

Merd magadnak bevallani, hogy mi korlátoz téged, hogy mit utálsz az életedben! Így is – úgyis szembe fognak ezek jönni a következő időszakban, szóval sokkal könnyebb, ha bátran szembenézel velük.

 

11.-én a Merkúr együtt áll az Acubens csillaggal, ami a Rák csillagkép elengedő lábának az Olló csillaga.

Így itt az idő elengedni, „levágni” a visszahúzó gondolataidat, amik gátolnak, rombolnak, elbizonytalanítanak, kételyeket szülnek benned. Alakítsd át, hogy hogyan gondolkodsz magadról, az életedről, a szabadságodról és engedd el a régit.

Mert sokszor nem azért nem tudod megélni a szabadságod, mert az életedben van valamilyen hátráltató körülmény, hanem azért, mert nem jól gondolkodsz róla. Mert nem jó a hozzáállásod az adott szituációhoz, emberhez, körülményhez, történéshez. És ezzel az új gondolkodásmóddal nincs összhangban a cselekvésed. (Például azért, mert félsz kilépni a régi, megszokott viselkedésből, hogy majd „ki mit fog gondolni”.)

Ha megtanulsz emelően, támogatóan gondolkodni magadról és az életedről, egy sokkal örömtelibb, sikeresebb, szabadabb világba csöppensz.

 

13.-án a Mars megvalósító kapcsolatba kerül a Plútóval.

Már egy ideje érződik ez, alakul, formálódik, mozgolódik bent az erő és ez itt ér a csúcspontjára. Biztos te is érzed, hogy most erőteljesebbek a hisztik, jön elő jobban a düh, a konfliktus, és azt érzed, minden az idegeidre megy. Ezek mind a lecke részei, és nem történnek „csak úgy” és nem is büntetni akarnak, hanem rámutatni, hogy hol mindenhol nem vagy még szabad.

És ha foglalkozol mélyen önismerettel (ha még nem, akkor kezdd el!), akkor könnyen tisztán láthatod, hogy miről is szól a te életedben ez az egész és hogy hogyan támogat téged ez abban, hogy felszabadultabban és boldogabban éld az életed.

Ha nem tudod egyedül megoldani az életedben most előtörő helyzeteket, ne törődj bele, ne dagonyázz a szenvedésben, nem ciki segítséget kérni, oldjuk meg őket együtt:

https://www.alkosdmegonmagad.hu/vess-veget-eleted-legnagyobb-problemajanak/

Szóval 13.-a környékén a legerőteljesebb az az energia, amikor úgy tényleg a feje tetejére tud állni minden és hirtelen rombolás történhet, kicsúszhat alólad a talaj, de ez is csak azért, hogy megtörténjen utána a minőségi emelkedés, a „felszállás”.

Jöttek, jöttek a leckék, a tanítások és itt berobban. Itt kiderül, hogy az eddigi erőfeszítések elegek voltak-e egy szintlépéshez, vagy sem. Ha nem, akkor még mindig van lehetőség változtatni.

Így ez a változás elindulása (persze ha belül nem ellenállsz és kellő mértékben, a megoldásokra-célokra fókuszálva fekteted be az erődet).

Te mit döntesz, felemelkedsz, vagy zuhansz?

Mindenképpen változás van itt! De az, hogy ez hegyre fel, vagy lejtőbe le, az tőled függ! Pontosabban a külső és belső befektetett erődtől!

 

És aztán jön a következő intenzív pár nap, amikor 15-16.-án az Uránusz „megáll” az égboltunkon és ezt követően elkezd visszafele haladni, tehát retrográd mozgást kezd végezni.

Így még inkább behozza az Uránusz a szabadság témáját. Ő most nagyon-nagyon fel akar minket szabadítani és épp ezért mutatja meg, hogy mi minden korlátoz még minket. Ezáltal tovább erősíti a hét energiáit.

Az Uránusz a reformer, aki szeret szétzúzni már felépített rendszereket. De csak azért, hogy aztán egy jobb, szebb, szabadabb, magasabb rendűbb kerüljön a helyébe. Ezért itt lehetnek hirtelen, váratlan események, amik ezekre akarják felhívni a figyelmedet. Persze, ha kellő mértékben tudsz figyelni befelé, és képes vagy a kisebb tanításokból is megérteni a leckét, akkor nem történik katasztrófa, figyelj, legyél tudatos befele, értelmezd jól a külvilági eseményeket, hogy számodra azok amit tanítanak és akkor könnyen megy majd ez a pár nap.

A tisztánlátás sokat segít most!

Lásd meg, hogy hol vagy függésben, ragaszkodásban, amik gátolják a szabadságodat. Az anyagi világban mi minden van csak megszokásból, vagy mások elvárásából, amit téged nem tesz már boldoggá? Itt az idő megreformálni a dolgokat! És ezt te is érzed, belül.

Ez azért is egy erős időszak, mert itt, egy darabig egész 5 égitest halad egyszerre retrográd irányba, aminek köszönhetően minden ilyen lassabb, sok a lecke, sok a rombolás (a jobbnak helyet csinálva) és ezért érezheted azt, hogy minden több energiát kíván tőled, nehezebb előre haladni. (De ez is tőled függ, hogy ezt jól, vagy szenvedve, fájdalmasan éled meg.)

 

Az Uránusz január 15.-éig fog visszafelé haladni, szóval addig megy majd a tanítás, a felszabadítás.

(Ezért is tökéletes alkalom ez arra, hogy gyere az online személyes önismereti konzultációmra, hogy ezt az időszakot már sokkal jobban éld meg.)

Mindez, ha jól éled meg, egy nagy tisztulást, felszabadulást, felfrissülés, szabadságot hoz létre benned és körülötted. Szellemileg és az anyagi világban is egy szabadabb életet tudsz kialakítani azzal, hogy lebontod a magad körül épített falakat.

 

Csodás, örömteli felszabadulást kívánok neked!

Miért nem léteznek negatív tulajdonságok?

Hogy ezt jobban megértsük, engedd meg, hogy kicsit elkalauzoljalak a saját fejedben!

Az agyunk (pontosabban a tudatalattink) egy matricázógép.

Na jó, ez így elsőre erősnek vagy furának tűnhet, de így van, máris kifejtem!

Azt már biztosan tudod, hogy vannak dolgok, amiket tudatosan teszünk (pl. felemeljük a mobilunkat az asztalról), és vannak dolgok, amiket nem tudatosan.

Most persze nem alvajárásra vagy öntudatlan állapotra gondolok. Mindössze arról van szó, hogy az agyunk mindent a lehető legegyszerűbben próbál megjegyezni.

Ez persze nem probléma, képzeld csak el, hogy milyen lenne, ha mindent végig kellene újra és újra gondolnod. Most ha ránézel pl. a sárga színre, azonnal tudod, hogy az sárga. Nem kezdesz el gondolkodni rajta, hogy milyen színű, azonnal tudod, mert a tudatalattid érezteti veled.

Na itt kapcsol be a matricázógép…

Mert amint meglátod azt a sárga valamit, a tudatalattid azonnal ráragasztja azt a matricát, hogy az sárga.

Miért van szó továbbra is a dolgok matricázásáról?

Mert valójában nem egy matricát ragaszt rá a dolgokra az agyunk, hanem annyit, hogy megszámolni is nehéz lenne. Osszuk szét ezeket 3 csoportba!

  1. csoport: Ha már a sárga színnél járunk, legyen a példa ezúttal egy sárga szék. Most már a szék matricát is megkapta, hiszen ezen sem kell gondolkodnod. Ha ez a szék például fából van, akkor az egy további matrica. Ezt is lehetne folytatni, de a lényeg: ezek objektívnek tűnő matricák. Ezeket megtanultuk, így használjuk.
  2. csoport: A tárgyunk továbbra is ugyanaz a szék. Gyerekkorodban felmászni sem tudtál rá, olyan magas volt. Később kényelmes magasságúnak tekintetted, ha pedig igazán magasra nőttél, az is lehet, hogy alacsonynak találod. Lehet, hogy tetszik, de az is, hogy nem. Ezek a szubjektív matricák.
  3. csoport: ide pedig azok a matricák tartoznak, amiről nincs információnk, de az agyunk az előző két csoport alapján kreál hozzá új információkat. Tehát ez már csak következtetés, de attól még ott van. Például, ha még sosem ültél azon a széken, de szövettel van borítva, akkor elképzeled valamennyire puhának. De valójában amíg nem ültél rá, nem tapintottad, nem tudhatod, mennyire puha. Ebbe a csoportba tartozik az intuíció/megérzés, de az előítélet is.

Ha még mindig velem vagy, akkor mostanra sejtheted, hogy a negatív szó is csupán egy matrica.

De akkor hogy kerül ez a bizonyos “negatív” matrica egy tulajdonságodra?

Legyen a példa ezúttal a rugalmas HomeOffice, azaz otthonról dolgozni valami olyat, amit akkor végez valaki (mondjuk egy ismerősöd), amikor jól esik, a lényeg, hogy elkészüljön.

Első hozzávaló: tanult információk alapján kerül a képbe negatív matrica

Ilyenért szerintem senkinek sem kell a szomszédba mennie. Szülők, nagyszülők és dédszülők teljesen másképp látták a világot, mint te. Ezért elképzelhetőnek tartom, hogy hallottad már ezt, vagy egy nagyon hasonló mondatot: „ez a gyerek folyton csak a számítógép előtt ül, sosem lesz semmi belőle, ücsörgésből és semmittevésből nem lehet megélni…”. Kutatások igazolják, hogy ha valamit kellően sokszor ismételgetünk (vagy ebben a példában mások ismételgetik nekünk), akkor azt – legalább egy bizonyos szintig – elhisszük.

Ezért simán lehet, hogy ha ezt sokszor hallottad, akkor az említett ismerősödet, lustának, életképtelennek tartod (legalább egy kicsit).

Ennél talán még meglepőbb, hogy saját magadról is ezt gondolhatod, szóval vagy bele sem mersz kezdeni ilyen munkába, vagy ha mégis, akkor vagy rossz érzéseid vannak, mert úgy tudod, hogy ilyet lusták és életképtelenek csinálnak. Szélsőséges esetben ilyen helyzetben akár szorgalmas ember tényleg lustává is válhat.

Második hozzávaló: Szubjektív meglátás.

Mit gondolsz a HomeOffice-ról Te? Bejársz az irodába, de nincs HomeOffice? Esetleg van, csak nem adják meg neked? Vagy nem is irodai munkát végzel számítógép előtt? Bármelyik is legyen, van egy szubjektív véleményed arról, hogy magad milyennek találod a dolgot. A példa kedvéért legyen az, hogy vonzónak találod a HomeOffice lehetőségét.

Harmadik hozzávaló: a hiányzó infókat az agyad megpróbálja az előző kettőt összemosni.

Na és itt kiakad. Mert te vonzónak találod a lehetőséget, de azt tanultad róla, hogy az nem jó, de mégis vágysz rá. Mindemellett még ki sem próbáltad, tehát azon kattog az agyad, hogy milyen érzés lenne. Be tudnád-e kényelmesen illeszteni a napjaidba? Esetleg félsz-e attól, hogy ellustulod, és nem lesznek kész a dolgok? Mit csinálsz, ha a gyereked 5percenként odarohan hozzád, vagy a párod épp filmezne, amikor te épp dolgoznál, pedig az téged zavar?

Azt hiszem, érted a lényeget, én mégis kiemelnék összegzésként 3 dolgot:

  • Amíg nem próbálsz ki valamit, addig nem tudsz teljes képet kialakítani arról, hogy az milyen, mert nem élted át, ezért az agyad a hiányzó információkat az előzőek alapján próbálja kitölteni
  • A benned lévő feszültségek nagy része azért keletkezik, mert az első és a második pontban megismert dolgok ütköznek
  • És végül: az, hogy valamit negatívnak vagy pozitívnak érzékelünk, a fentebb leírt 3 csoport alapján ítéljük meg

Ez alapján a negatív tulajdonságainkat is a fentebb leírtak alapján matricázzuk negatívnak.

Most akkor azok tényleg negatívak? Vagy ebben a formában léteznek egyáltalán negatív tulajdonságok?

A helyes válasz tehát: az a negatív, amit te annak tartasz.

Javaslom, hogy próbáld ki, ha legközelebb valamit egyértelműen pozitívnak, vagy negatívnak titulálsz, akkor vizsgáld meg a fentebb leírt részeket, hogy eldönthesd, tényleg úgy gondolod-e, vagy csak megszokásból titulálod negatívnak/pozitívnak.

Ha pedig itt járunk, többek között a „negatív tulajdonságokról” is szó esik a 14 napos ingyenes Hangolódj rá Önmagadra sorozatban, ahol minden nap kapsz egy e-mailt az aznapi oktató anyaggal és egy pici hozzá tartozó fejlesztő feladatot, amit 1-2 perc alatt el tudsz végezni. Így nem csak tanulsz, de azonnal gyakorlatba is ülteted a tanultakat!

Regisztrálj ingyenesen az alábbi gombra nyíló oldalon:

 

Szeretettel várom a véleményed, kérdésed az eredeti Facebook bejegyzés alatt, melyet itt találsz: