Belső utazás a jelenbe

Ha azt tapasztalod az életedben, hogy gyakran elviszi az erőd és a figyelmed a félelem, aggódás, vagy épp rengeteget agyalsz és ez miatt rengetegszer kibillensz és elrohan melletted az életed és nem tudod kiaknázni a benned lévő potenciálokat, akkor ez az írás mindenképpen neked szól.

Itt most nem okoskodni akarok, vagy rengeteg információt átadni neked. Inkább egy olyan írással készültem, ami gyakorlatibb jellegű. Ahogy olvasod, dönthetsz úgy, hogy közben csinálod velem együtt és átéled, megéled a jelentését és jelentőségét. Ezzel pedig rögtön tapasztalatokat szerzel. Vagy dönthetsz úgy is, hogy inspirálódsz belőle és beépíted ezeket a gondolatokat, apró gyakorlatokat a hétköznapjaidba, hogy belül és kívül is békésebb légy.

(Ha még nem olvastad, mindenképp ajánlom neked ezt a blogbejegyzést, ahol leírom, miért nagyon fontos most ennek a blogbejegyzésnek minden egyes sora.)

Úgy döntöttem, most kapcsolódom magammal, befele figyelek.

Érzem a saját jelenlétem és érzem, ahogy figyelmem a belső világomat és belső teremet pásztázza.

Minél fókuszáltabb vagyok, a külvilág annál inkább megszűnik létezni. Egyre halkabbak a hangok, egyre kevesebb a kívülről jövő input, ami nyugodtabbá, békésebbé tesz.

Most csak én létezem, mert egyszerűen ezekben a pillanatokban elfeledkezem mindenről, ami a világban van. Törekszem tudatosan elfelejteni egy kicsit mindent. Nem a menekülés miatt, hanem, hogy sikerüljön belülre figyelni és felvenni magammal a kapcsolatot.

Elfeledkezem a teendőkről, problémákról, a harcokról, a küzdelmekről. Elfeledkezem a megfeleléseimről, megfeledkezem a határidőimről, az elvárásaimról, az ígéreteimről, az emberekről, a munkáról, a háztartásról, … Most épp nem akarok adni semmit senkinek és nem is fogadok be semmit sem kívülről. Elengedtem egy kicsit a külvilágot és az ott élt életemet és csak vagyok.

Lecsatlakoztam a külvilágról és most csak én vagyok és ezt az időt csak magammal töltöm, mert megérdemlem. Szeretem magam.

Ahogy leveszem a figyelmem a külvilágról, a belső világ, a belső történések felerősödnek és egyre inkább kitisztulnak.

Először tovább élesítem a fókuszomat és tisztítom az elmém. Ugyanis feltűnik, hogy be-be kúszik egy-egy gondolat.

Egyszerűen eszembe jutnak dolgok. Most van egy kis terük és rögtön meg is rohamoz minden ötlet, gondolat, feladat, amit az elmémben akarok tartani, vagy korábban elfelejtettem. Az is lehet, hogy elkezdenek ijesztgetni a saját gondolataim és félelmeket keltenek.

Akármilyen gondolatok is jönnek, figyelmem arra fordítom, hogy a fejem, az agyam ellazuljon, szellőssé váljon. Ahol görcsösséget érzek, oda figyelek és elképzelem, átérzem, hogy ellazul a fejem, az agyam és ezzel az elmém is. Közben pedig nem ragadok le egy gondolatnál sem. Csak látom, hogy ott van, de nem kapaszkodom belé, elengedem és hagyom, hadd menjen tovább. Csak eldöntöm, hogy amilyen gondolat érkezik, szóljon az a múltról, vagy a jövőről, arra most nincs szükségem és elengedem. Semmit sem kell most ezekből megtartanom, semmire sem kell emlékeznem, mert tudom, hogy ami fontos, az majd később is az eszembe jut. Most csak a jelenre figyelek és a szél mintha minden más gondolatot csak elfújna.

Most jöhetnek az érzések.

Milyen érzések vannak most bennem? Mit is érzek most? Mekkora a szorongás? Vagy épp ideges, vagy haragos vagyok? Vagy már nyugodt és békés? Felhatalmazom itt magamra, hogy érezzek és tudatosítsam is, hogy épp milyen érzések cikáznak bennem.

Érzéseim a múltról, a jelenről vagy a jövőről szólnak? És milyen gondolatok keltik ezeket az érzéseket?

A jelenben most nyugalom van. Épp csak itt vagyok, megpihenve, megállva kicsit. Bármilyen zűrzavar is van egyébként az életembe, vagy általában a külvilágba, most az nem ér el hozzám. Ezért a nyugalmon, a békén, a szereteten kívül semmilyen más érzés nem tartozik a jelenemhez. Itt és most nincs mitől félnem, hiszen minden félelem és szorongás azt jelenti, hogy elmém épp a jövőben kalandozik. És minden szégyen, bűntudat, harag azt jelenti, hogy elmém épp a múltban jár. Ezért nincs más dolgom, mint eldönteni, hogy a jelenre figyelek és a jelenben vagyok.

Hogyan tudom legkönnyebben lehorgonyozni elmém a jelenbe? Azzal, hogyha arra figyelek, amit éppen csinálok. Legkönnyebb valamilyen mozdulatra, vagy történésre figyelni, mert az könnyebben leköti az elmét, mint a csend és a mozdulatlanság (ez már a haladó szint). Ezért eleinte lélegzetemet figyelem. És törekszem egyre több apróságot megfigyelni a légzésemben. Törekszem magam átadni a lélegzetem átélésének és tudatosításának.

Rengeteg mindent meg lehet figyelni a lélegzetvételben… Lélegzem be és ki. Amikor belélegzem, a mellkasom felemelkedik, amikor kilélegzem, leereszkedik. Megpróbálom változtatni kicsit a légzésem sebességét, vagy épp a mélységét. Amikor tudatosan lassítom, érzem, ahogy a testem enyhe légszomjat kap és vágyik a levegőre, szüksége van rá. Amikor kifújom pedig más-más érzés, ha lassan vagy ha gyorsan fújom ki. Amikor belélegzek, érzem, ahogy energiát vesz fel a testem. Érzem, hogy felfrissít, felpörget. Érzem, ahogy az oxigén elkezd a tüdőmből szétáradni a testemben. És érzem, ahogy kifújásnál elengedem a fáradtságot és megnyugszom. Most elkezdek kísérletezni azzal, hogy milyen, amikor benntartom a levegőt. Érzem, hogy a bent maradt levegő feszít és ki akar törni. Amikor pedig kifújom, várok egy picit, mielőtt újra levegőt vennék és érzem a levegőtlenség csendjét, ürességét és nyugalmát. Az itt keletkező szívó, befogadó erőt, ami aztán a tüdőm mozgásra készteti, hogy újra belélegezzen.

Mindez csak megfigyelés. Minden alkalommal kicsit másmilyen és más dolgokat lehet megfigyelni. És egyre mélyebben, egyre több részletet, egész addig, vagy még azon is túl, ahogy a lélegzet kapcsolódik a lélekkel és az energia testtel és arra is hatással van.

Ez után sokkal inkább a jelenben vagyok, lenyugodva, megbékélve. Az itt érkező, jövő-menő gondolatok és érzések tisztábbak, lassabbak, tudatosíthatóbbak, ha ebben az állapotban maradok.

Ebben az állapotban tisztán látszik, hogy egy-egy gondolat mennyire fel tudja korbácsolni ezt a nyugalmat és kizökkenteni. Hogy a gondolatoknak mekkora hatalma van a jól-létre. Hogy egy-egy gondolat rögtön érzéseket hoz és a különböző érzések máris hatással vannak a légzésre is.

Ebben a jelenben való megfigyelő állapotban kirajzolódnak lépésről lépésre a belső összefüggések, belső kapcsolatok, hogy hogyan épül fel az egész belső világom. És egyre inkább látom azt is, hogy nem csak megfigyelője vagyok ennek, hanem van jogom, erőm és képességem arra is, hogy hatással legyek rá és beleszólja a folyamat menetébe.

Dönthetek például úgy, hogy azt mondom egy aggódó gondolatnak, hogy neked most nem adok teret és időt. Most nincs az aggódásnak helye, mert itt és most egyáltalán nincs miért aggódnom, mert ez csak a jövő bizonytalanságából eredő késztetés. De itt és most biztos lehet a dolgomban. Biztos vagyok abban, hogy most itt vagyok, hogy most itt ülök-állok, lélegzem. Biztos vagyok abban, hogy most élek, létezem, hogy vagyok és ez épp elég ahhoz, hogy biztonságban, stabilan, békében, nyugalomban legyek épp most. Sőt, még arra is elég, hogy ebben a pillanatban boldog legyek, mert itt és most mindenem megvan, amire most szükségem van. Mindenem megvan ahhoz, hogy itt megcsináljam a jelenben az önmegfigyelésemet és ez ebben a pillanatban épp elég, teljes és tökéletes.

Bármi történt is a múltban (akár pár perce is), most itt vagyok és megérdemlem, hogy megéljem a békét. Bármi is várjon rám a jövőben, most itt vagyok biztonságban és megérdemlem, hogy megéljem a békét.

Most, erre a kis időre elfeledkezve a külvilágról, munkákról, feladatokról, emberekről, megérezhetem, milyen úgy lenni, hogy csak én vagyok. Milyen önálló, teljes embernek lenni. Olyannak, akinek itt és most mindene megvan. Nem hiányzik a vágyott szerelem, mert ehhez a gyakorlathoz nincs rá szükség, úgyis csak el kéne most engedni. Nem hiányzik a vágyott munka, életfeladat, elismerés, kívülről jövő szeretet, pénz,… mert itt és most ezekre nincs szükségem. Ehhez a gyakorlathoz nincs. Lehet 5 perc múlva már szükségem van rá, de itt és most nincs, épp ezért megélhetem, hogy most mindenem megvan ehhez a pillanathoz. Most csak én vagyok és ez bőven elég.

Most nem függök semmitől, ami kívül van. Nem függök véleményektől, értékelésektől, reakcióktól. Nem függök válaszoktól, viselkedésektől. Nem függök attól, hogy megkapom-e amit kértem, vagy hogy elérem-e kívül, amit akarok. Mert itt és most csak én vagyok és bőven elég.

Itt vagyok én, önállóan.

Lehet ez nagyon szokatlan. Lehet első pár alkalommal unalmas, vagy akár félelmetes ez az üresség, béke, hogy nem történik semmi. Ilyenkor emlékeztetem magam, hogy ezt csak azért érzem, mert elfeledkeztem arról, hogy milyen is önmagammal kapcsolódni. Ilyenkor félek magamtól, hogy mit fogok találni belül…de ez a félelem is csak egy jövőtől való félelem, aminek itt és most nincs jogosultsága. Hiszen most semmi félelmetes sincs bennem, mert csak vagyok.

Érzem, hogy ez a befele való figyelem erősít, stabilizál. Érzem, ahogy a gerincem kiegyenesedik és érzem, hogy mennyire erős, megtartó, egyenes. Érzem, ahogy áramlik rajta az energia, ami teljes mértékben belülről fakad és független a külvilágtól, másoktól. És érzem azt is, hogy a gyomromból jön ez az erő, onnan sugárzik szét a testembe. (Vagy lehet épp azt érzem, hogy éhes vagyok és ideje feltölteni tápláló étellel ezt az erőközpontot.) Érzem, ahogy ez az erő szétárad a testemben és erőt ad minden mozdulatthoz, tetthez, szóhoz. Erőt ad ahhoz, hogy megtegyem, amit meg kell tennem. Stabil vagyok, erős és energikus. Mert belegyökereztem önmagamba és a jelen pillanatba.

Most már képes vagyok rá, hogy önállóan, teljes egész emberként, erős gerinccel beleálljak az életembe. Mert megvan a saját középpontom, megvagyok én. És erre időről időre emlékeztetem is magam, hogy az én életem csak akkor tud stabilan, kiteljesítően felépülni, ha én ott vagyok stabil tartó oszlopként középen. A saját életem elsősorban rólam szól, hiszen ez az én életem, én vagyok a főszereplője. Ez után jöhet mindenki más. Hiszen amíg én nem vagyok jelen a saját életemben, nem tudom másnak sem igazán odaadni magam.

Gyakran félsz, hogy visszatér, amiről úgy gondolod, hogy már elengedted?

Kaptam egy szuper kérdést a minap és úgy gondoltam, hogy erről, illetve a válaszról neked is tudnod kell!

A kérdés a következő:

„Elengedtem az exem, már más pasival vagyok, de félek, hogy ugyanazt fogja csinálni, mint az exem. Pedig ő nem olyan és ő nem is tehet a múltbéli fájdalomról. Nem akarom rá kivetíteni ezt a félelmet. Mit tegyek?”

Gondolom neked is megvan ez az érzés, ez a szituáció: volt a múltban valami, ami fájdalmat okozott és hiába vannak már más körülményeid, félsz, hogy újra megtörténik veled, hogy bevonzod, stb. Lehet ez pasival kapcsolatos, de történhetett ilyen a munkahelyeden, vagy bármi mással kapcsolatban is. A lényeg: van valami, amit nem akarsz, hogy megismétlődjön.

 

Azt gondolom, két eset lehetséges itt, ami ezt a félelmet táplálja:

  1. Nem vagy tisztában a saját teremtő erőddel.

És ezáltal azt érzed, a körülmények áldozata vagy és nincs ráhatásod arra, ami történik veled (vagy hogy az épp melletted lévő férfi hogyan viselkedik veled).

 

A vonzás törvénye kimondja, hogy ahogy gondolkodsz, ahogy érzel, tehát aki vagy éppen, azt sugárzod ki magadból és mint egy visszhang, csapódik vissza rád az életed eseményein, az életedben lévő embereken keresztül ugyanaz az energia.

 

Tehát ha például azt érzed, hogy te nem vagy elég jó, akkor újra és újra olyan helyzetben találod magad, ahol ezt éreztetik veled. És ez megerősíti benned a hitet, hogy valóban nem vagy elég jó és így mélyül egy probléma. És mivel már sokáig fennáll egy-egy ilyen szituáció, már nem is igazán tudod elképzelni, hogy ez lehet máshogy is. Így szűkül le a látásunk és így zárjuk be magunkat ugyanabba a kalitkába, ördögi körbe újra meg újra. És közben elhisszük, hogy nem tudunk rajta változtatni, mert ez valami rajtunk kívül álló, ördögi valami, amire nincs ráhatásunk, hanem „csak úgy” megtörténik. De valójában semmi sem történik „csak úgy”, ok nélkül. És az okok mind benned vannak, a te gondolkodásodban!

 

Épp ezért van akkora hatalma mindennek, ami tágítja a képzelő erőd, ami arra tanít téged, hogy máshogy gondolkozz az életedről, önmagadról. Ami elhiteti veled, hogy te is megtudod csinálni és meg is tanít, hogy hogyan gondolkodj, hogy azt teremtsd, ami boldoggá tesz. Sőt, ha még azt is segíti, hogy mélyre áss önmagadban és valóban mélyen megismerd önmagad, a saját működésed, akkor meg a határ tényleg csak a csillagos ég!

 

De ehhez saját gondolkodásod tágítása, fejlesztése szükséges, lépésről lépésre. Mert ez átalakítja a benned lévő hitrendszereket és ha ezekkel az új programokkal összhangban is cselekszel, nagyon gyorsan tudnak jönni az első sikerek. És ehhez az első lépés: meg kell látnod, mivel is teremtetted az adott szituációt? Mit akar neked tanítani? Milyen tükröt mutat ez rólad? Mit nem mertél eddig bevallani magadnak?

És ha ezen változtatsz, megváltoznak a körülményeid is, mert megváltozik a „visszhangod”.

 

  1. Ha láttad a Titkot, vagy valahonnan máshonnan ismered a vonzás törvényét, tehát ha tisztában vagy azzal, hogy az életedben történő eseményeket te teremted, akkor ez egyszerre lehet félelmetes és felszabadító is.

Felszabadító, mert ha belőled indul ki, ha te teremted a dolgokat, akkor tök jó, mert tudsz is rajta változtatni. Viszont épp ez okozza a félelmet is: „Mi van, ha újra megteremtem? Ha nem sikerül változtatni a gondolataimon, érzéseimetn.” És ezért sokan inkább nem is foglalkoznak a témával, mert azt gondolják, nem elég kitartóak ehhez, nincs elég önuralmuk, nem látják eléggé tisztán önmagukat, stb. Tehát azt hiszik, nem képesek kézben tartani a dolgokat és félnek, hogy még rosszabb lesz ezáltal minden.

 

Egy ilyen korai „beavatásnak” abba, hogy minden esemény belőled indul ki (főleg, ha ezt a megfelelő szakértői segítő jelenlét nélkül csinálod, aki képes tartani benned a lelket a kezdeti lépéseknél) nagy kockázata van! Nem hiába tanulták az ókori Egyiptom papjai is 21 évig az elme erejének elsajátítását, hiszen nem lehet rögtön rázúdítani egy emberre a valódi hatalmát, mert megrémül tőle és még inkább elzárkózik a fejlődés útja elől. Pici és jól irányzott lépések kellenek, mert különben egyszerűen azt érzi, hogy ő erre nem képes, és mivel ezt hiszi, így is van, ami miatt még lejjebb csúszik és jobban szenved. És mivel kudarcokat ér el, ez még inkább megerősödik benne, hogy ő erre nem képes, pedig ez hazugság!

 

Mindannyian képesek vagyunk változtatni az életünkön, bármilyen nehéz helyzetben is vagyunk, vagy bármilyen nehéznek tűnő szituációk jönnek újra meg újra vissza az életünkbe! Nem létezik olyan karma, se semmilyen átok, vagy bármi más, ami annyire belekényszerít valamibe, hogy nem lehetséges kimászni belőle! A te erőd minden körülménytől nagyobb, csak meg kell tanulni tudatosan használni.

 

Mindig van valamilyen kiút! Csak ehhez a megfelelő lépéseket kell megtenni a megfelelő irányba. És ezek a lépések biztosan új lépések. A kiúthoz új szokások, új hozzáállás, új gondolkodás kell! Mert az, amit eddig gondoltál, éreztél, tettél, az csak arra volt elég, ami most van jelen az életedben.

 

Ha képes vagy máshogy hozzáállni önmagadhoz és az életedhez és ezzel összhangban cselekszel, akkor bármilyen „ördögi kör” feloldható. Ez nem csettintésre történik! Változtatni kell magadon, belül és ennek megvannak a saját technikái, amiket bárki el tud sajátítani a kellő elszántsággal és akarattal. És ebben nincs semmi hókuszpókusz. Eddig is teremtetted a világod, nem ezt kell itt megtanulnod, mert ezt már tudod. Csak tudatosítani kell, hogy ezt mivel csináltad eddig, fel kell ismerned a tudatalatti programjaidat, amivel a jelenlegi életedet teremtetted meg és mást kell vele teremteni. Kell egy új cél, egy másik dolog, amit tapasztalni akarsz és arra kell felhasználni a teremtő képességed. Tehát csak át kell programoznod az elméd és azzal összhangban cselekedni.

 

Nagyon egyszerű ez, csak egy kis szorgalom és lépésről lépésre való haladás kell. (A kitartás nem ahhoz kell itt, hogy egy-egy technikát minden nap megcsinálj, hanem hogy kitarts az mellett a jobb élet gondolata mellett, ami benned ég és meg akar valósulni.)

 

Szóval mit kell tenned, ha mást akarsz tapasztalni, mint eddig?

  1. Nézd meg, mire akar tanítani a szituáció.

Gondold végig, hogy milyen érzést okoz neked ez a szituáció. Mikor érezted életedben legelősször ugyanezt? Mi volt az a szituáció? (Ha visszafele haladsz és elmész a legrégebbi emlékedhez, amire emlékszel, akkor sok összefüggés tisztává válik előtted.) Szóval milyen régi fájdalomban gyökerezik ebben a szituációban? Vagy épp te hol/kivel/milyen helyzetben viselkedsz ugyanúgy? (Milyen viselkedéssel, gondolattal árasztod ki ugyanazt az energiát?) Milyen tükör ez neked és mire akar tanítani?

 

Legyél magaddal teljesen őszinte, mert az felszabadít!

 

  1. Oldd fel az ezzel kapcsolatos sérüléseket, lehúzó érzéseket.

Ha megvan a fájdalompont, akkor vegyél elő egy papírt és írd ki magadból az összes fájdalmat, dühöt, bűntudatod az adott szituációval, vagy a benne lévő emberekkel kapcsolatban.

 

Azzal a szándékkal írj, hogy kiraksz magadból mindent. Mintha kimennél egy hegytetőre, hogy kiordítsd magadból a fájdalmad. Épp ezért használj bátran káromkodást, bármit, amit abban segít neked, hogy minden kijöjjön, aminek ki kell. Mintha csak épp ordítanál az adott emberrel!

 

Ha jól esik, ha végeztél el is égetheted a papírt, vagy széttépheted.

 

(Ezt csináld meg önmagaddal is, biztos vagyok benne, hogy önmagaddal kapcsolatban is van itt valami düh, harag, bűntudat, stb.)

 

  1. Fogalmazd meg, hogy mostantól mit akarsz helyette.

Pl azt tapasztalod, hogy a párod mindig megcsal. Megnézted, hogy milyen tükör ez neked: mutathatja például, hogy gyerekként a női önbecsülésed teljesen el volt nyomva bizonyos szituációk, emberek által és ez miatt nem érzed magad elég jó nőnek. És ezt bizonyítja be újra meg újra neked az összes férfi. De mutathatja ez még azt is, hogy saját magadhoz, a saját vágyaidhoz, céljaidhoz nem vagy elég hűséges (épp ezért mások sem hűségesek hozzád). Ezeket mind összeszedted, tisztán látod, érted az összefüggéseket (legalább amit jelenleg tudnod kell) és rendezted az ezzel kapcsolatos érzéseidet, szóval most már egy semleges állapotban vagy érzelmileg, ha erre a szituációra gondolsz. Megbocsátottál, elengedted a történéseket és most jöhet az új.

 

Ebben a példában az új, amit akarsz helyette az a hűség. Ezért ezt a hűséget kell elkezdeni építeni. Erre a hűségre kell figyelni, ezt kell táplálni a figyelmeddel és az energiáddal. Hűséget magadhoz, hűséget a saját céljaidhoz, azokhoz a dolgokhoz, amiket szeretsz, amik neked fontosak. Továbbá növelni a női önbecsülést. Ha ezek beépülnek a te tudatodba, hitrendszeredbe és ezzel összhangban is döntesz, cselekszel a jelen életedben, akkor egy kis idő múlva már mások is így fognak viselkedni veled.

Szóval ha megvan, hogy mit akarsz helyette (pozitív megfogalmazásban), akkor minden reggel és este emlékeztesd magad erre. Írd fel magadnak, tedd szem elé és újra meg újra emlékeztesd magad arra, hogy ez van, ezt akarod, ezt táplálod, ez az új szabályrendszered, szóval e szerint viselkedsz.

 

Pl: Úgy döntöttem, hűséges vagyok önmagamhoz.

 

  1. Amikor döntési helyzetbe kerülsz, hogy a régi vagy az új program szerint cselkedj, válaszd az új utat.

Talán egyszerűbb, ha példával magyarázom el. Eldöntötted, hogy hűséges vagy magadhoz és pár óra múlva jön egy olyan szituáció, hogy választanod kell, hogy vagy mások kedvére csinálsz meg valamit (ez a régi minta), mert elvárják de neked nem esik jól, nem szeretnéd, vagy pedig magadat választod és nemet mondasz neki.

Ez a trükkös rész, mert ha az ilyen szituációkban nem az új szabályaid (döntéseid, akaratod, céljaid) szerint reagálod le a helyzeteket, akkor bizony a régi programot futtatod továbbra is. Ez miatt nem történik változás!

Tipp ahhoz, hogy megkönnyítsd ezt:

Ülj le és írd le, milyen az életed akkor, amikor ezek az új döntéseid már megvalósultak. Mit jelent neked mindez? Milyen ember vagy, ha már ezek beépültek az életedben? Miben nyilvánul mindez meg? Hogyan viselkedsz az új szabályaid szerint?

A példánál maradva: hogyan nyilvánul meg a te életedben az, hogy hűséges vagy magaddal? Mikor nem szoktál az lenni? Hogyan veszed ezt észre? Konkrétan mi fog azáltal változni, hogy hűséges vagy? És ezzel mi mindent teremtesz meg az életedben?

Ha megvan ez az új vízió, akkor pedig játszd azt minden nap, kitartóan, hogy már ez az ember vagy, már rendelkezel ezekkel a képességekkel. És egy idő után a játék, a képzelet észrevétlenül valósággá válik, mert szokássá alakul ez az új gondolat az életedben.

 

  1. Hidd el, hogy ezt te is megtudod csinálni!

Ez is csak egy belső hozzáállás. Állj hozzá az egészhez úgy, hogy lehetségesnek tartod, hogy ez az egész működik a te életedben is. (Mert működik!)

Ha úgy csinálod az egészet, hogy „áá, nekem ez úgysem megy”, akkor igazad lesz, mert ebben hiszel! Csípd fülön a kételyeidet és fordítsd meg a belső hozzáállásod.

Mondogasd folyamatosan: „Meg tudom csinálni!”, „Képes vagyok rá!”, „Nekem is megy!”, …

Akár a kezedre is felírhatod, vagy tedd ezt is szem elé, hogy minden nap sokszor rápillanthass.

Onnantól kezdve, hogy elhiszed, hogy lehetséges, sikert érsz el vele!

 

Ha bármilyen kérdésed van, nem látod tisztán az összefüggéseket, vagy hogy mit kell máshogy csinálnod, dobj egy e-mailt bátran a hello@alkosdmeginmagad.hu-ra és kérdezz.

Ha pedig nem csak elengedni akarsz, hanem ezzel együtt új dolgokat is építeni ezek helyére, amiket már a saját vágyaid diktálnak, tarts velem a 30 napos, izgalmas, gyakorlatias tréningre!