A lustaság ELŐNY!

A lustaság előny!

Egy művészi életben nem „kell” dolgozni, sőt, nem „kell” semmit sem csinálni. Engedd meg, hogy kifejtsem ezt bővebben.

Kezdjük ott, hogy én mindig olyan életre vágytam, ahol nincs olyan, hogy „kell”. Nem kell dolgozni, nem kell reggel 6-kor kelni, nem kell napi 8 órában csinálni ugyanazt míg elmegyek nyugdíjba, nem kell takarítani, nem kell mosni – főzni – takarítani, nem kell lemondanom a filmezésről, nem kell lemondani olyan dolgokról, amiket szeretek csinálni, nem kell harcolni, nem kell veszekedni,…

Viszont mivel annyira tele volt a fejem a „mit kell” és hogy „mit hogyan kell” (mi hogyan „jó” – ezt is pont jól ismered te is) csinálni-val , egyáltalán nem tudtam, hogy mit csinálnék egy olyan életben, ahol semmit sem kell csinálni. Mégis mihez kezdenék?

Azt gondoltam, hogy semmit sem akarok csinálni. Szóval, ha ez esetleg még talán meg is valósulhatna (nagyjából ennyi esélyt láttam rá akkor :D), akkor egész nap nem csinálnék semmit. Csak sorozatokat néznék, esetleg olvasnék, és utaznék, kimennék a természetbe. De ez lustaság, gondoltam, ami miatt még rosszul is éreztem magam, hogy „de én nem akarok lusta lenni”.

Szóval a „semmit tenni”, a „nem kell” élet egy lusta élet lenne? NEM, mindjárt meglátod, csak olvasd tovább… Viszont amit már így is világos, hogy sok olyan ellentétes gondolat, berögzülés van az elménkben, ami (az ellentéte miatt) nem engedi, hogy tisztánláss és meglásd azt, amit tényleg szívből akarsz, mert ha be mernéd magadnak azt vallani, ha meglátnád, akkor az szembe menne egy programnak. Pl itt, hogy az lustaság lenne és én nem akarok lusta lenni.

Akkor még küzdöttem a lustaság ellen és csak az a kérdés járt a fejemben: „Hogyan győzhetném le a lustaságot?”… ez nagy hiba volt. Mert most már tudom, hogy ahol a figyelem, ott az energia (ezt a kvantum fizika, a vonzás törvénye és sok más dolog is már bőven bebizonyította), szóval amire figyelek, amire gondolok, azt növesztem, azt teremtem az életemben. Szóval mit teremtek akkor, ha „nem akarok lusta lenni”? Hát perszehogy a lustaságot! Legalábbis azt, hogy egyre több energia kell a cselekvéshez, az egyre fárasztóbb, egyre fáradtabb vagyok és ezáltal egyre nehezebb otthagyni a kedvenc sorozatomat/filmemet/stb, mert valamit épp tenni „kell”. És ez növelte a bűntudatomat is, és lehúzta az önértékelésemet, önbizalmamat, önszeretetemet és önbecsülésemet is. És ez miatt belső háborút vívtam, hogy kivel? Magammal, a múlttal, a mintákkal, a saját akaratommal, az idővel, a gondolataimmal, az életemmel és néha másokkal is kint.

Egy ördögi kör, ami már egyre inkább tudatosult, hogy nagyon lehúz és sehogy sem jó. Egyik oldal sem jó nekem, egyik oldalon sem vagyok boldog. Ha nem csinálok semmit, az lustaság, ha meg igen, az börtön (legalábbis ezt éreztem). Mi a kiút?

Ezen a ponton mondhatnám, hogy találd meg önmagad, vagy valósítsd meg önmagad, stb. De ez nem sokat segítene, hiszen még mindig ott az a belső feszültség, ami ezt nem engedi. Mégis hogyan valósíthatnám meg önmagam, ha bűntudatom van azért, ha pihenek és épp ezért mindent utállok, amiért meg kell mozdulni és semmihez sincs kedvem?

Szóval még mielőtt azon kezdtem volna agyalni, hogy mit is csinálnék én szívből, fel kellett szabadítanom a szívemet, hogy egyáltalán lássam ezt. Tudatosítanom kellett az érzéseimet (az elnyomottakat, a sérüléseket, és azt is, amit a mostban érzek) és ezeket megtanulni a helyükön kezelni, és végül uralni úgy, hogy az nem elnyomás. És ami még legalább ugyanilyen fontos, megtanulni észrevenni, tisztánlátni ezeket a belső gondolati ellentéteket, egymást akadályozó belső programkódokat. Mert ezek feloldása nélkül az egész élet egy nagy harc és arra, amit szívből akarok, nem marad energia, sőt, meg sem látom, hogy mi az. És én egyáltalán nem akartam harcolni! Nem akartam elpazarolni az időm (mert az a legértékesebb kincsünk) és nem akartam teljesen felesleges harcokba fektetni az energiám, ami csak még több harchoz vezet és egy silány, örömtelen, bezárt, unalmas, teljesen boldogtalan, rabságban tartó életet eredményez.

Ezért úgy döntöttem, lerakom a kardom és valódi, mély önismerettel, belső rendezéssel REND-be rakom az életem, hogy az egy művészi életté váljon. Azért, hogy minden pillanat értékes legyen, minden pillanat örömteli legyen, hogy az összes napom áthassa a boldogság, a szeretet, a szenvedély, a szerelem, a szépség, a művészet és az egész életem egy örömteli pillanatokból álló nagy alkotás legyen, ami így egy művészi életté áll össze. De eddig még sok lépés állt előttem. Ezek a lépések teljesen egyéniek, egyediek, mindenkinél mások. Épp ezért kellett egy „mester”, vagy mentor, egy segítő, egy bölcs tükör, aki segít nekem mindig átlátni azokon a belső gondolati programokon, ellentéteken, amiken egyedül nem tudok (vagy csak sok szenvedős tapasztalat árán látnám meg és hát én már akkor úgy döntöttem, nem akarok szenvedni és a hatékonyabb utat választom, még akkor is, ha egyedül is képes lennék rá.).

Ezért első lépésként azt javaslom, tedd le te is a kardod, hagyj fel a harccal és fogadd el: Lusta vagyok! Meg minden mást is, hogy most épp olyan vagy, amilyen. (Az elfogadás nem beletörődés!)

Ha elfogadtad és már nem harcolsz ellene, akkor meg is nézhetjük, hogy mi minden csodás dologra lehet felhasználni a lustaságot.

Az egyik első nagy felszabadulásom ez volt, hogy rájöttem, a lustaság egy hasznos készség!

Ez talán meredeknek tűnik először, elmagyarázom, miért gondolom ezt:

Az életben a napok, az évek mind ciklusokban működnek. Az ember, ha összhangban van saját magával, tehát egységben van, szinkronban van a belső valódi énjével, akkor olyan, mint egy fa. Ez a szimbólum nagyon mély, sok oldalt lehetne róla írni, ezért itt csak azt veszem ki, ami most ebből nekünk kell: a lomblevelű fák évszak szerint változnak. A fák télen nem csinálnak semmit. Most akkor ők lusták? Erre kapásból mondod biztos, hogy dehogy, hiszen télen épp az a dolguk, készülnek az újjászületésre, megújulnak, hogy tavasszal új erőre kapjanak. És igen, épp ez az! Az embernél is pontosan ugyanígy van!

Az embernek szüksége van a pihenésre, hogy megújuljon az energiája, megújuljon az akaratereje, hogy feltöltődjön és ezáltal sokkal több energiát, sokkal lelkesebben, szenvedélyesebben tudjon beletenni abba, amit csinál. És ez a regenerálódás nem csak az alvás! Az alvás a test pihenése, az elméjé nem. Pihenés nélkül, alvás nélkül és az elme pihentetése nélkül nincs tudatos, előremutató, örömöt hozó cselekvés. Nélküle csak küzdelem és harc van, ami egy egyre sz@rabb és boldogtalanabb élethez vezet.

Ez már nem a szoci, ahol úgy vagy jó, ha folyton csinálsz valamit. A mai világban az a fontos, hogy elérted-e az eredményt. Sokkal inkább a minőségre hajtanak és hogy lelkesedsz-e az iránt, amit csinálsz (és ez már a jobb munkahelyeken is így van – amikor még volt munkahelyem, nálam is ezt nézték: mindegy volt, hogy mit tanultam, mennyi időt dolgoztam, a lényeg az volt, hogy megcsináltam-e a feladatomat és azt kellően jó minőségűre csináltam-e meg. Senkit nem érdekelt, ha két feladat között a saját önismereti fejlődésemen dolgoztam, olvastam, stb. És én nagyon hálás is vagyok nekik ezért. Az, akkor, ott tökéletes volt számomra.)

Akár munkahelyed van, akár a saját felettesed vagy, pontosan jól tudod, hogy így van. Ez már inkább a minőségről szól. És minőségi cselekvést úgy tudsz csinálni, ha jól vagy. És úgy vagy jól, és ez a titok, ha a pihenés és a cselekvés ki van egyensúlyozva!

És ez a lustaság nagy előnye! Akiben van lustaság, az:

  1. A LUSTA EMBER TUD PIHENNI ÉS SZERET IS PIHENNI! Ez lehet nem tűnik annyira nagy előnynek, de rengeteg emberrel találkoztam, aki nem tud pihenni, csak folyton menne, csinálna valamit, agyal, stb. Nekik egy nagy harc, hogy leüljenek 5 percre és ne csináljanak semmit. A leglustábbaknak ez nagyon-nagyon jól megy! És ez egyáltalán nem felesleges – csak arra kell figyelni, hogy ez valóban pihentessen is, viszont így, jó alapokkal, sokkal könnyebb ebben is fejlődni.
  2. A LUSTA EMBER NEM SZERET FELESLEGESEN DOLGOZNI! Tehát mindent a lehető legrövidebb idő alatt, a legkevesebb erőbefektetéssel, a legjobb minőségben akar csinálni (hogy vissza mehessen pihenni és azt csinálhasson, amihez épp kedve van). Épp ezért sokszor a leglustább emberektől származnak a legkreatívabb megoldások, hogy hogyan lehet hatékonyabban tenni dolgokat. (Mert hát ő akar pihenni is, nem csak egész nap robotolni. És ez JÓ!)

És az az igazság, hogy ez a művészi élet stabil alapja, amikor már képes vagy cselekedni is és képes vagy pihenni is, mert egyensúlyban van a kettő! Mert ha bármelyik irányban ki van billenve a mérleg, akkor nincs örömteli élet.

Ha túl sokat cselekedsz: egy örömtelen, fárasztó, robot életed van, tehát annak éllenére, hogy valószínűleg sok sikert érsz el, belül nagyon nem érzed magad jól. És ilyenkor sokall be az ember, ilyenkor vannak a kiégések, stb. És mivel egyáltalán nem vagy összekapcsolódva önmagaddal, fogalmad sincs, hogy mit kéne másképp csinálni, mi okozna örömöt.

Ha meg az ember túl sokat pihen, akkor meg semmi nem halad a külvilágban, nincsenek sikerek és egyre nagyobb a bűntudat, a halogatás, és az húz le.

(A megállás = halál, a pihenés viszont nem megállás, hanem tudatos döntés, hogy feltöltsd az aksijaid. A telódat is időnként fel kell rakni a töltőre, miért lenne ez veled másképp?)

A legrosszabb, amikor ez a kettő váltakozik: sokat lustálkodsz, egyre nagyobb a bűntudat, a halogatás, majd felidegesíted magad, elindulsz cselekedni és mindent egyszerre akarsz megcsinálni, egós nyüzsgésben, és addig tolod, amíg túlhajtod magad, teljesen elfáradsz és nem tudsz már mást csinálni csak pihenni. Aztán innen nehéz visszatölteni magad, ezért sokat pihensz, túl sokat, ami miatt megint bűntudatod van és így tovább…

Mindhárom eset a teljes egó, ami teljesen lekapcsol téged a szívedről! Szóval ideje újra kapcsolódnod önmagaddal és összhangba kerülni vele.

Hangsúlyoznám, nem az arany középút kell! Hanem mindkét szélsőség, de tudatosan és magas minőségben működtetve, uralva. Tehát:

  • Amikor pihensz, akkor nagyon pihenj! Tudatosan. Olyan tevékenységeket választva, amik tényleg feltöltenek, tényleg örömmel töltenek el, lenyugtatnak, belassítanak, békét adnak, stb. Ha ez nem megy, fejleszd a pihenési/feltöltődős szokásaidat és találd meg azt a pihenési módot, ami hozzád illik. És fedezz fel újabbakat és újabbakat akár. Ahogy tapasztalsz, egyre inkább tudni fogod, hogy mikor milyen pihenésre/feltöltődésre van szükséged. (És ez sohasem felesleges dolog!)

  • Amikor cselekedsz, nagyon cselekedj! Nem egóból, gyorsan! Hanem békében, tudatosan, a lehető leghatékonyabban, a legnagyobb önfegyelemmel, a legfókuszáltabban és a legnagyobb lendülettel, lelkesedéssel, szenvedéllyel. (Erről még biztosan fogok írni később.)

  • És ezeket tudatosan váltogasd, hogy egyensúlyban legyél! Ne akkor pihenj, amikor már teljesen lemerültél. Azért pihenj, hogy soha ne merülj le. Mert csak úgy lehetsz tudatos, úgy tudod uralni önmagad, úgy lehetsz önfegyelemben, úgy lehetsz örömben, ha van energiád! Ezért fontos nagyon a pihenés. Ha csak akkor pihensz, amikor már lemerültél, nem csoda, ha nem bírsz utána megmozdulni, miért is lenne kedved hozzá?! (Hiszen tudod jól, hogy utána megint csak szenvedteted magad a teljes kimerülésig, ehhez senkinek sincs kedve. De ha már tudod, hogy megadod magadnak a pihenést és nem hajtod magad túl, ha már megvan ez az önbizalom, akkor sokkal több erővel tudsz elindulni.)

  • Gyomláld ki a csak energiaszívó, de semmit nem adó dolgokat. (Mindent kérdőjelezz meg amit csinálsz! És tedd fel magadnak a kérdést: Miért is csinálom ezt? Mit ad nekem? Megfelelés? Megszokás? Vagy örömöt okoz? Milyen célhoz visz közelebb? Akarom én ezt?)

Eleinte, mivel szokatlan és új szokás, valószínűleg kihívásokkal teli lesz, de ahogy rászoktatod magad erre az új rendszerre, azt fogod észrevenni magadon, hogy:

  • Egyre jobban vagy és mindig van energiád.
  • Egyre jobban szereted az életedet.
  • Egyre nagyobb az önfegyelmed, önuralmad, élesebb a fókuszod és erősebb az akaratod, nagyobb a lendületed és a motivációd.
  • Egyre több olyan dolgot csinálsz, amit élvezel is.
  • Egyre kreatívabb vagy, egyre több ötleted van arra, hogy mit is csinálnál szívesen, mi okoz örömöt és lesz is kedved ezeket megcsinálni.
  • Egyre tisztábban látod önmagad, a gondolataidat és az érzéseidet.
  • Egyre inkább szereted, becsülöd, értékeled önmagad és egyre inkább fogsz bízni is magadban és így másokban is.
  • Egyre több szeretet lesz az életedben.
  • Mivel már sokszor megtapasztaltad, könnyű lesz elindulni cselekedni és csinálni dolgokat és könnyű lesz meg is állni pihenni, mert már jól ismered a körforgást. Ezért nem lesz bűntudatod a pihenés miatt sem.
  • Egyre jobban kezeled a saját idődet, ezáltal egyre inkább látod az értékét és egyre inkább olyan dolgokba akarod befektetni, ami tényleg értékes.
  • Egyre minőségibbek lesznek a kapcsolataid másokkal. (Mivel van energiád, ezért mindenkihez a „jobb” oldaladdal tudsz hozzáállni, ami építő.)
  • Szépen kihull minden, ami „kell” és helyettük jönnek olyanok, amiket szívesen csinálsz. Így egyre tisztábban látod, hogy valóban mit is csinálnál örömmel.
  • … és még sorolhatnám.

Még pár tipp:

  • Csak olyan dolgokat csinálj, ami előre visz, ami jól esik. Ami nem visz előre, csak húzza az idődet, vagy elveszi feleslegesen az energiádat azt cseréld fel valami jobbra. (Viszont vigyázz, sokszor, ami feleslegesnek tűnik, az nem felesleges és ami fontosnak tűnik elsőre, az nem fontos. Legyél szemfüles és gondold át valóban azt, hogy mit miért is csinálsz alójában! Fedezd fel a gondolati programjaid, a mintáid, mert ezzel láthatod tisztán, hogy valóban neked mivel is kell foglalkoznod. Ha találsz ellentéteket, mint ami itt is volt, azokat oldd fel.)
  • Amit mindenképpen „kell”, azt törekedj lecsökkenteni és a lehető leghatékonyabban, legrövidebb idő alatt elvégezni, hogy több időd maradjon a „szeretem” dolgokra.
  • Legyen több olyan tevékenységed, ami jól esik, amit szeretsz. Ha nem tudod, hogy mik ezek, kiindulhatsz a gyerekkorodból is, hogy ott miket szerettél és próbáld ki azokat most is, vagy próbálj ki teljesen új dolgokat.

Szóval milyen egy művészi élet? Ezt a témát még biztosan folytatom, de az biztos, hogy egyensúlyban van benne a pihenés és a cselekvés, ami már önmagában rengeteg korlát alól felszabadít.

Kezdd el gyakorolni te is és fedezd fel, hogy mi mindent képes adni ez az egy szokásváltozás.

Ha elakadnál, vagy segítség kéne, kereshetsz bátran a hello@alkosdmegonmagad.hu e-mail címen, vagy dobj egy üzit Messengeren.

Szeretettel,

Klári

Mi a csuda az az önszeretet?

Jól megtanultuk már, hogy ahhoz, hogy szeressenek mások, először szeretnünk kell önmagunkat. Mégis ez annyira megfoghatatlan, érthetetlen dolog sokszor. Mit jelent ez egyáltalán?

Még mielőtt rátérnénk az önszeretetre, mit jelent a szeretet?

Az ember egyik legnagyobb vágya, hogy szeressen és szeretve legyen. De mi a szeretet? Egy érzés? Egy szokás? Egy cselekvés? Egy nyelv? Nagyon nehéz megfogalmazni…

Állj meg kicsit és gondolkodj el rajta: neked mit jelent a szeretet, amit annyira keresel?

Ismerjük jól, hogy a szeretet mi nem, ezt sokkal könnyebb megfogalmazni: nem ítélkezik, nem féltékeny, nem bíráskodó, nem idegeskedő, … De akkor mi igen, mi a szeretet?

Mert ezt kéne tudnunk ahhoz, hogy tudjuk szeretni önmagunkat és ezáltal tudjuk, hogy mi az önszeretet, ugye? Vagy nem?

A bonyolultabb érzéseket sokszor nehéz megfogalmazni. Amikor sikerül, akkor is az inkább egy vers, egy szép hasonlat formájában mutatkozik meg leginkább, nem konkrét.  Körülírhatjuk, utalhatunk rá, éreztethetjük, de hogy szavakkal 100%-osan le tudjuk írni, ahhoz igazán a szavak művészének kell lenni és még úgy sem biztos, hogy az olvasó/hallgató ugyanazt érti alatta.

Ezt még inkább megnehezíti, hogy amikor a szeretetre gondolunk, érzéseket kutatunk magunkban, pedig a szeretet nem érzés!

A szeretet egy létállapot. Egy tudatállapot, amiben létezel és nem pedig csak egy aktuális érzés, az érzések fölött áll sokkal! (Épp ezért tud nagyon megtévesztő lenni.)

Valójában az érzéseidtől teljesen független dolog ez és ha az érzéseid nagyon kesze-kuszák és uralnak téged, ha tele vagy bűntudattal, szégyennel, haraggal, ha rengeteg benned a félelem, addig a háttérben húzódó szeretet sokszor nem is látszik. Sőt, általában nem látszik, pedig a szeretet ott van mindenben. Nah ez egyre furább, ugye?

Az, amikor fejlesztjük például a saját önszeretetünket, akkor valójában azt csináljuk, hogy összehangoljuk elménk ezzel a szeretetnek mondott állapottal, hogy ebből a szemszögből tudjuk látni magunkat és ezáltal az életünket is. És ha ezt tartósan fent akarjuk tartani, akkor meg kell tanulnunk, hogy ebből az állapotból hozzuk meg a döntéseinket és ezt vigyük bele minden kisebb-nagyobb cselekvésbe, minden momentumba.

Egy-egy pillanatra biztosan tapasztaltad már ezt az állapotot. Fenntartani, na az a nehezebb, de nem lehetetlen! Csak ahhoz, hogy ez valóban tartósan fenn tudjon maradni (magad és a világ felé is) rengeteg mindent ki kell kukázni magadból. Ehhez le kell dönteni az illúziókat. Mert az a sok elnyomott érzés, az a sok csalódás, az a sok negatív érzés, sőt még a saját egód is, mind-mind gátol téged benne és lecsatlakoztat róla.

Először át kell verekedned magad a saját érzéseiden, és azokat megtanulni magas szinten kezelni. Ez az az út (legalábbis az első pár lépése), ami elvisz a valódi szeretethez, ami már nem függ semmilyen külső körülménytől, nem függ mástól. Ami már teljes mértékben feltétel nélküli, elfogadó, megbocsátó, de mégis meg tudja tartani a saját határait, szeretetből. És ez minden pillanatban, mindenben működtetve is van. Mert a szeretet nem kizsákmányolás, nem gyengeség, nem valami finom-puha cuki buborékfelhő, nem egy rózsaszín szemüveg. Ez egy erő, ami sokkal erősebb bármilyen félelmetes dolognál, szörnynél vagy sötétségnél.

A szeretet az maga az egység. Egység benned, amikor egységben a szíved vágyaival, azokat gyakorlatba ültetve, haladva a saját utadon, elfogadva saját szolgálatodat élsz. Tehát hogy azért vagy itt, hogy boldogan, örömben, szerelemben, bőségben éld az életed és minden pillanatban ezt ülteted a gyakorlatba, tehát meg is éled.

Az, hogy a szeretet létállapot, az azt jelenti, hogy az egy olyan valami, ami áthatja az egész aktuális létezésedet. Tehát nem csak az érzéseidet, hanem a hozzáállásodat, a gondolataidat, a tetteidet, a szavaidat, mindent, amit csinálsz, ahogy csinálod és aki te vagy abban a pillanatban.

Így végezetül, ha leegyszerűsítjük a szeretet fogalmát, hogy egy kissé megfoghatóbb legyen, nem egy érzést, hanem inkább egy gondolkodási formát kapunk. És az ezekből a gondolatokból összhangban, következményként, kiinduló egyéb dolgokat.

Ezért a szeretet nem az érzésektől kezdődik, a szeretet érzése inkább már csak következménye a szeretet alapú gondolkodásmódnak. Viszont az érzéseiden keresztül vezet el ide az út.

Az önszeretet az egy hozzáállás, amit ki kell alakítanod önmagaddal kapcsolatban, aminek a szeretet adja a „szabályait”. És ahogy elkezdesz ezen szabályok szerint gondolkodni magadról, és kialakítod ezzel összhangban az új szokásaid, hamar tudnak hozzá kapcsolódni a szeretettel átitatott érzések is önmagad felé. És itt jutsz el arra a pontra, amikor ezek vissza is tükröződnek a külvilágból, tehát mások is jobban tudnak szeretni és könnyebben be is tudod fogadni a szeretetet másoktól.

Akkor mi az önszeretet? Összegezzük kicsit:

Valójában a szeretet mindig van. Az önszeretet az az, hogy mennyire tudsz önmagaddal kapcsolatban ehhez az alap szeretethez kapcsolódni és megélni. Tehát, mennyire tudod megélni önmagaddal ezt a szeretet állapotot.
Az út ehhez: lebontani lépésről-lépésre magadban mindent, ami gátol téged ennek megélésében. Így tágulsz a szeretet felé, egyre nagyobb szinten be tudod fogadni és így fenn tudod tartani vele a kapcsolatot. Mert ekkor képes vagy már könnyedén szeretet alapú új szokásokat felvenni és a szeretet törvényeit alkalmazni. Tehát a szeretet tudatállapotában tudsz lenni (először rövidebb, majd egyre hosszabb ideig).
A lebontás közben jöhet a felfedezés, az egyre nagyobb megértés és a valódi szeretet egyre jobbani megtapasztalása. Ez egy út, egy folyamat, ami folyamatosan egyre nagyobb kincseket és csodákat nyújt neked. Épp ezért jönnek már hamar a kezdeti megtapasztalások.
Itt is gyakorolni kell, menet közben bontakoznak ki a dolgok. Senki sem tudja neked pontosan leírni, mi a szeretet, de amint felfigyelsz rá, tudni fogod, hogy ez az, mert valójában a te szíved is ismeri már.

Első lépés az önszeretethez: saját, önmagaddal kapcsolatos érzéseid rendezése és olyan szokások kialakítása, ami segíti a „rendben vagyok magammal” állapotát fenntartani, hogy ez egyre jobban táguljon.

Huhh, hát ez egy komplex téma.

Hogyan csináld?

Folytassuk ezzel egy következő írásban…

Te mit tennél meg, hogy szeressenek?

„Csak azt akarom, hogy szeressenek…”

Robbant ki belőlem elkeseredetten, de óriási erővel ez a mondat.

„…és ezért megtennék bármit.”
„Bármit? Tényleg? Mi mindent teszel most érte?”
„Olyan ételeket főzök, amiket szeret. Elnézek neki rengeteg dolgot. Igyekszem kényelmessé tenni az életét még akkor is, ha ez nekem lemondással jár. Bármit megteszek neki.”
„És, ha ezekre ő nem reagál semmit? Vagy nem teszi meg azt, amit te vársz el tőle?”
„Hát az természetesen dühít. Fáj. Fáj, hogy annyi mindent megteszek érte, ő meg nem teszi meg ugyanezt.”

„És mit jelent neked a szeretet?”


„A szeretet az, amikor olyan melegség önt el. Amikor kimutatja, hogy fontos vagyok neki. Az olyan feltétel nélküli, amikor például ad valamit csak úgy. Vagy segít nekem. Észreveszi, ha fáradt vagyok. Ha figyelmes. Stb.”
„És te mikor adsz neki valamit „csak úgy”, amikor nem várod el tőle a szeretet viszonzását sem? Vagy: Te mikor tudod befogadni az ő figyelmességeit úgy, hogy közben te sem érzed azt, hogy ezért akkor tartozol neki? Ha „bármit megteszel neki a szeretetért” az már így nem lesz feltétel nélküli, igaz?”
„Hát ebben lehet van valami. De tudom, hogy a szeretet nem ítélkezik, …”
„És te akkor nem ítéled el őt, amikor nem azt teszi, amit szerinted éppen tennie kéne? Vagy amikor a saját ötletét követi ahelyett, hogy rád hallgatna?”
„Hát de. De….”
„Azt mondod, hogy bármit megteszel azért, hogy szeressenek.”
„Igen, bármit!”
„Akkor előszöris kezd el te feltétel nélkül szeretni magad. Majd kezd ezt a feltétel nélküli szeretetet kisugározni mások felé is. Ne kívül akard a változást, hanem csináld meg belül, önmagadban. Ne várd el, hogy szeressenek, csak szeress és akkor szeretni fognak. Ez nem naivitás.”
„És ezt mégis hogyan csináljam?”
„A valódi szeretet nem egy érzés, hanem egy létállapot. Egy állapot, amit egy hozzáállás, egy gondolkodásmód és ezzel összhangban lévő érzések, cselekvések hoznak létre. Mindezt nagy önuralommal, önfegyelemmel, tudatosan.
Épp ezért nem elég, ha csak „melegséget érzel”. Az még önmagában nem az igazi szeretet.
Vagy ha valaki figyelmes feléd, az önmagában még nem szeretet. Eshet jól, igen. De nem a Szeretet az.

A Szeretet egy nagyon mély, bensőséges állapot, amiben, ha valakit szeretsz, átadod magad neki teljesen. Ekkor megszűnnek a falak, a védekezések. Ez egy nagyon őszinte, tiszta állapot. Egy egység állapot (tehát nincsenek titkok). Épp ezért semmilyen sumákolásnak, védelemnek, még a legapróbb rejtegetésnek sincs itt létjogosultsága.
Ez egy nagyon csodálatos érzés, benne lenni, de épp ezért nagyon veszélyes is, mert teljesen védtelen a szíved. Vagy legalábbis nem az eddig megszokott módon vagy védve.
Ezért választják ezt az utat kevesen. Mert bátor, Oroszlán Szív kell hozzá.
Mert csak bátorsággal lehet teljesen őszintén megnyílni a Szeretet előtt. Az előtt is, hogy szeresd magad, vagy szeress mást és az előtt is, hogy megengedd, hogy szeressenek téged.
Ehhez át kell ütnöd az automatikus érzelmi reakcióid védekező falait. Fel kell oldanod a szívedben lévő keserűséget, rég hordozott lehúzó fájdalmakat. És ami talán meglepő, át kell programoznod a gondolkodásmódod! 

Igen, ez is kell hozzá.

Ahhoz, hogy valóban Szeress és Szeressenek, a szó legmagasabb értelmében nézve, ami szavakkal kifejezhetetlen létállapot, sok munkát kell elvégezned. Belső munkát! Az érzelmeid és gondolataid urává kell válnod, magas önfegyelmet kell kialakítanod, hogy ezek már ne szegjék szíved útját és meghalld a Szeretet valódi súgását.
Tiszta elme és tiszta szív kell a Szeretet létállapotához. És ez önmagában is erő.
És ami a legszebb az egészben, sokkal erősebb és stabilabb vagy a Szeretet által, mint bármilyen fal, korlát, védekezés által, ami eddig volt szíveden. Mert ez tesz valóban erőssé, hogy felvállalod a sebezhetőséged. Hogy nem a szíved köré építesz falakat, hanem szíved teszed önmagában erőssé, egy Oroszlán Szívvé!
Mert valójában ilyen a te szíved is. Tele van fénnyel, ami csak azt várja, hogy mikor sugározhat már ki onnan. Az a nyomás, amit érzel a mellkasodban, a kitörni vágyó Szeretet. Mert a falak, amiket felemeltél, nem csak a szörnyeket tartják távol, hanem saját szíved is bezárja. Nem úgy dobog, nem abban a ritmusban, ahogy ő szabadon dobogna.

Engedd meg magadnak, hogy Szeress.
Legyél te az Oroszlán.

Használd az Oroszlán tiszta elméjét és erős szívét, hogy szíved és elméd összhangja, egysége, együtt működtetése, magasan az ösztön erőket megfejlődve és uralva erejét megmutathassa irányod a Fény felé. És cselekedd azt, amit szívből szeretsz, önmagadat kiárasztva, életed uralkodójaként.
A valódi Szeretet állapotában megszűnik minden félelem. El tudod ezt képzelni?
Bátor tudsz lenni félve is. Ezért ez már jóval túlmutat a bátorságon. Ezért ahhoz kell csak bátorság, hogy eljuss a Szeretetig, mert ott már erre sincs szükséged, nincs létjogosultsága ott, abban a pillanatban.
Egyszerűen leírhatatlan, ezért azt javaslom, inkább tapasztald meg te magad! Mert elérhető!
Azt mondtad bármit megtennél a szeretetért.
Ha ez valóban igaz, akkor nézz szembe Önmagaddal és foglalkozz mélyebb önismerettel, mert ez visz el oda!
Mindenki meg tudja csinálni, aki beleteszi a kellő belső munkát és energiát. Aki hajlandó bátor lenni, átlépni pár félelmen, és akár kis lépésekben is, de haladni befele, le a mélyebb szintekre, miközben egyre tudatosabbá válik a külvilágra.

Azt mondtad bármit megtennél a szeretetért! Szóval tudom, hogy képes vagy rá, csak ne azt csináld, amit eddig tettél, mert ez csak arra volt elég, ami most van. Csináld máshogy a dolgokat és nézz szembe a saját Szíveddel.

Sikerülni fog. Hajrá!”

Mitől nő egy nő?

Nézzük meg a nő alap tulajdonságait.

Induljunk ki a fizikai szintből. Itt teljesen egyértelmű, hogy melyik oldalhoz tartozol, csak meg kell nézned, mi van a lábad között. Ez a fajta különbség már kisgyerekként feltűnik.

De ha mélyebben belegondolsz a női és férfi nemi szervek működésébe, láthatod, hogy már ezekben is benne rejlenek a női és férfi minőségek működésének elvei.

A női test a befogadásra van optimalizálva. És megvan minden szükséges eszköze. Képes befogadni az élet magját és a legerősebb, legéletrevalóbb mag által megtermékenyül.

A megtermékenyülés után táplálja, gondozza ezt a magot és így létrehozva egy új valamit, egy új testet, ami az új élet szikráját őrzi. A mag számára képes megadni mindent, amire annak szüksége van ahhoz, hogy fejlődjön és elkészüljön.

Majd, amikor elkészült bent, megszüli és létrehozza azt a külvilágban. Elengedi testéből, ami egyben egy új befogadás is, mert így már a külvilágban a saját életébe, felelőssége és gondoskodása alá veszi őt. Így újra jön a tápláló folyamat, csak már nem bent, hanem kint.

Táplálás az anya tej is, ami egyébként a Tejút szimbóluma, ami nem más, mint az igaz tudás, gondviselés, ősbiztonság és ősbizalom. Itt fénnyel és szeretettel, tehát élettel táplálsz. Itt van minden, ami igaz és valódi, maga az egész univerzum. Így a táplálás során a nő leföldel, bebiztosít, stabillá, életerőssé, termékennyé, bőségessé is teszi a dolgot.

És amikor már itt is elkészült, “felnőtt”, újra elengedi művét, hogy az a saját életét, a saját sorsát élhesse.

Direkt nem mondom, hogy ez az anyaság, bár az. Azért nem hívom alapvetően így, mert akkor ezt rögtön a gyerekszüléssel párosítod össze és igazad is lesz. Viszont ha belegondolsz, bármit hozol létre az életedben, bármit is fogadsz be az életedbe, azzal pont ugyanezeket a lépéseket zongorázod le.

Például egy vállalkozás a női oldal táplálása és gondoskodása, leföldelése nélkül valószínűleg már meg sem születik. Vagy ha valahogy meg is született, nem lesz hosszú életű, nem lesz termékeny, nem hoz bőséget, nem lesz életerős, nem lesz inspirált, és ezáltal valóban értékes, mert hiányzik belőle a női oldal.

Hiába van földed, és hiába vetsz el bele magokat, ha azokat nem gondozod, nem táplálod, nem öntözöd, nem tudsz szüretelni sem. Menet közben meghal a dolog, elvész, elenyészik mert nem kap figyelmet, szeretetet, törődést és mindent, amire szüksége van a működéshez.

Ahogy láthatod, a nő egy Művész.

És teljesen mindegy, hogy ezt a művészetedet miben kamatoztatod. Bármit is teszel, ha kellő felelősségvállalással és gondoskodással teszed, annak anyjává, létrehozójává, művészévé válsz.

Mennyire éled művészien az életedet?

Amit nap mint nap csinálsz, a munkád, a saját életed, a kapcsolataid, a gyermeked (belső és külső is) mennyire gondozod, táplálod?

Mennyire tudod az élet kincseit befogadni és elfogadni?

Mennyi mindent engedsz be a bőségből az életedbe?

Vagy esetleg nem tud megérkezni az új, mert ragaszkodsz a régihez és nem tudsz elengedni? Tehát a múltban ragadtál?

Esetleg túl kontrollálod a folyamatot és minden lépését irányítani akarod?

Mennyire inspirált az életed? Mennyire tudod működtetni az intuícióid? (Vagy meg sem tudod őket különböztetni az egótól?)

Ezek mind alap női kérdések.

Nem tudod ezt teljesen kizárni, sem elnyomni magadban, már csak azért sem, mert lélegzel, dobog a szíved.

Azt, hogy ezeket hogyan működteted, megmutatkozik párkapcsolatodban, szexualitásodban, pénzügyeidben, mindenben, amihez hozzányúlsz.

A kérdés inkább az, hogy mennyire működteted ezeket magas minőségben? Vagy inkább alacsonyan használod őket és a “gondok” látszódnak?

Ha bármelyik kérdéssel elakadásod van, ezen az oldalon szeretettel várlak konzultációra. Ha további kérdéseket szeretnél, amelyek segítik a fejlődésed, javaslom az első lépéseid az életfeladatod felé sorozatot.

 

 

Így függ össze a nőiességed és a szüleiddel való kapcsolatod

Mindannyiunkban él egy női és egy férfi rész is.

De még mielőtt belekezdenénk abba, hogy pontosan mi tartozik a női és mi a férfi oldalhoz, vizsgáljuk meg, hogy pontosan hogyan is alakult ki a jelenlegi helyzeted.
Biztosan rengetegszer hallottad már, hogy a szülőktől hozzuk a mintáinkat. Most ebbe menjünk bele részletesebben.

Ezek mind befolyásolhatták a nőiségedet gyermekkorodban:

Édesanyád hogyan/mennyire/milyen formában élte meg a nőiségét? Milyen nő ő? Mi a véleménye a nőkről? Mennyire tudta elfogadni magát, mint nőt? Mit gondolt a saját nőiességéről?

Ha nő vagy, akkor ezek arra mutatnak rá (ha még nem írtad felül őket), hogy te hogyan/mennyire éled meg a nőiségedet.
Itt nem csak az számít, hogy mennyire festette magát, vagy mennyire öltözött csinin, hanem az ő mintái, gondolatai, kisugárzása, amit már csak a jelenlétével is közvetít feléd. Hisz gyerekként az egész energiarendszerét átvesszük, nem csak azt, amit mond vagy tesz.

Nézd meg: 

  • Mennyire vannak összhangban a tettei azzal, amit mond?
  • Mennyire volt egyenrangú partner, vagy inkább elnyomó, esetleg elnyomott volt?

Megnézheted külön a női szerepeket is: 

  • Az anyaság előtt hogyan élte meg a nőiességét? (mert ha még nem vagy anya, lehet épp ezeket a mintáit éled)
  • Az anyasággal elvesztette a nőiségét vagy sikerült megélnie? (És te ha anya vagy, nálad ez hogyan alakult?)

Nézd meg őt a te korodban vagy helyzetedben, milyen volt ő akkor?

  • Milyen anya? Milyen szerető? Milyen feleség/partner?
  • Hogyan élte meg édesanyád a szexualitását? Hogyan és mire használta? Te mennyit láttál ebből? Mit mondtak neked erről? Mit tanított neked ezekkel?
  • Hallottad, láttad a szüleidet szeretkezni? Láttad őket más intimebb helyzetekben? Ezek milyen érzéseket keltettek benned? Hogyan mutatták ki egymásnak a vonzalmukat?

Édesapád mit gondolt/érzett/sugárzott ki a nőkkel kapcsolatban? Mi a véleménye róluk? Hogyan viselkedett veled, illetve a nőkkel általában?

  • Hogyan kezelték a szüleid a meztelenséget?
  • Édesanyád hogyan viszonyult a saját testéhez? Szerette? Törődött vele, vagy sanyargatta, elhanyagolta? Voltak elvárásai?
  • Édesapád szerint ki a “jó nő”? Milyennek kell lennie egy igazi nőnek? Ő milyen nőket szeret? (És mit érzel, ha esetleg te épp másmilyen vagy – esetleg akarsz lenni?)
  • Édesapád mennyire örülhetett vajon annak, hogy lánya született? (itt sem az a lényeg, hogy mit mondott, hanem hogy valójában hogyan érzett legbelül, amit esetleg el is nyomott. – Ezt valószínűleg racionálisan nem tudod, de lehet róla megérzésed, véleményed, hogy szerinted hogy lehetett.)
  • Amikor elkezdtél fejlődni, nőiesedni, apukád hogyan reagált erre? Tudta ezt kezelni? Esetleg bűntudatot érzett és eltávolodott tőled, nehogy “valami rosszat” tegyen? Vagy esetleg ki mutatta valamilyen formában a vonzalmát? Vagy tök szuperül kezelte és dícsért, támogatott, hogy nőjön a női önbecsülésed?
  • Úgy általánosságban mennyire tette nyilvánvalóvá édesapád azt, hogy jó nő vagy? (Vagy mit tett ez helyett?) Mennyire volt nyitott a társaságodra?

Tudom, elsőre kicsit sok ez a kérdés és talán sok időt is vesz igénybe, de teljesen megéri! 

(És nem is kell egyszerre megválaszolnod az összeset, csak kezd el és bármikor visszatérhetsz.) 

Hiszen ezáltal sokkal tisztábban láthatod saját magadat, egy magasabb szintről, jobban rendszerbe tudod rakni a saját nőiességedet. És onnantól kezdve, hogy valamit látsz, tudsz rajta változtatni is, ha úgy döntesz, hogy mást akarsz helyette.
Tehát nézd meg a válaszaidat és vond le a következtetéseket. Ha nem megy egyedül, bátran kérj tőlem segítséget vagy itt, vagy e-mailben a hello@alkosdmegonmagad.hu-n.

Jah igen: Édasanya alatt a gyerekkorodban lévő női mintát értem, édesapa alatt pedig a férfi mintát. Ha például nevelő apád volt, vagy a nagyszüleid neveltek, vagy a szomszéd nénivel töltöttél rengeteg időt, ő tőlük is vehetted a mintákat.

Említést kell tennem még arról is, hogy alapvetően két csoportba oszthatjuk a “mintakövető embereket”. Vannak szülő másolók (“én ilyen akarok lenni”) és szülő dacolók (“ilyen biztos nem akarok lenni”). A probléma mindkét oldallal ugyanaz: Ha akarod, ha nem, ugyanúgy a szüleidet másolod és így nem úgy éled meg az adott témát, ahogy te valóban szeretnéd.

A szülő dacolók azért vannak kicsit nehezebb helyzetben, mert náluk ez az egész el van nyomva, de ugyanúgy bennük él és tudat alatt dolgozik. Így időnként lehet ki is robban.

Az elnyomással még az a gond, hogy ekkor nem veszed át azokat a kincseket, örökségeket sem, amiket át kell venned. Így “félember” vagy csak. Hisz nem az a lényeg, hogy “nem akarok olyan lenni mint ő, ezért alapból elutasítom.”, hanem szépen felelősséget kell érte vállalni, kezedbe venni az erőd, csak magasabb szinten működtetni, úgy, ahogy te akarod. Mert ez is a részed.
Ha ez a helyzet áll fent, érdemes megcsinálni (ha kell, többször is) az 5 lépést az érzéseid és az édesanyáddal való kapcsolatod rendezésével kapcsolatban: elfogadás, megbocsátás, elengedés, szeretet, hála. Illetve bármikor csináld végig, ha feljön egy új minta.

És ne hagyd ki magad sem. (Tehát csináld meg minden alkalommal saját magadra is.)
Ha nem tudod mi ez a módszer, ebben a bejegyzésben bővebben olvashatsz róla.

Így fogadd el magad nőként és légy egyre nőiesebb

Nőiesebb akarok lenni v.s. Fogadjanak el úgy, ahogy vagyok!

Több nő gondolja magáról, hogy nem elég nőies és hajt arra, hogy egyre nőiesebbé váljon. Ezért edz, szép ruhákat, cipőket, kiegészítőket vesz, sanyargatja a testét mindenféle tápanyag szegényes fogyókúrákkal stb. És kívül, egy látszat nőiességet épít fel magának, a nélkül, hogy a valódi, belső nőiességével foglalkozna és azt kezdené el megélni egyre jobban és stabil női önbecsülésben. Ezért hiába szép, nagyon könnyen kibillen és folyamatosan kapja a külvilágtól azokat a visszajelzéseket, hogy ő még mindig nem elég. És hiába szép, egyre rosszabbul érzi magát, ami elveszi a nőiesség fényét.

És van a másik oldal, aki ugyanezt érzi, csak benne van az a kissé dacos gondolat is, hogy “mindenki fogadjon el így, ahogy vagyok”. Ezért nem tesz semmit, hogy változtasson a saját nőiességén. És ez elmegy egy elvárásba a környezet felé, hogy mindenki fogadjon el ilyennek és bizonyítsa is be , hogy milyen jó nő. És aki nem ezt teszi, az a szemét. De mélyen ez a nő nem fogadta el magát, hanem beletörődött a helyzetébe. Épp ezért a külvilágtól sem tudja megkapni azt, amit annyira akar.


Mit jelent elfogadni önmagunkat?

Az elfogadás nem egyenlő azzal, hogy szeretem magam.

Viszont az elfogadás kell ahhoz, hogy eljussak a szeretethez.

(ezekről bővebben itt olvashatsz)

A saját testem, külsőm, belsőm elfogadása annyit jelent, hogy szembe nézek azzal, hogy mi van most. Bevallom, hogy most épp ez van és leteszem a kardom, nem harcolok ez ellen. Csak elfogadom. Ez egyfajta megengedés. Megengedem magamnak, hogy olyan vagyok épp most, amilyen vagyok.

(Ilyenkor jöhet a bőgés, a dühös, haragos érzések kiírása, mert ez mind-mind segíti az elfogadást.)

Ha pedig megvan az elfogadás, akkor bocsáss meg magadnak, hogy eddig ezt tetted magaddal. Bocsáss meg az önsanyargatásokért, a negatív véleményezésekért, amiket önmagad felé tápláltál, bocsásd meg az önutálatodért stb.

Ez csak annyi, hogy eldöntöd, hogy feloldozod magad a saját bűneid alól és eldöntöd, hogy nem dédelgeted ezeket a sebeket tovább magadban.

Ekkor már könnyű elengedni a harcot önmagaddal, a saját testeddel, a nőiességeddel.


Itt kezdődhet a tested és a nőiességed szeretetének az építése.

Ekkor már van valódi eredménye is azoknak, hogy például a tükör előtt mondogasd magadnak, hogy szeretem a testem, simogasd magad, stb.

Kérdezd meg magadtól, mire is vágysz valójában? Nem az a lényeg, hogy mások szerint, vagy a külvilág szerint mi “jó”, hanem, hogy te hogyan érzed jól magad nőként?


Mi kell ahhoz, hogy szabadnak, felszabadultnak érezd magad?

Ha pedig nem tudod, kezdd el felfedezni, megtapasztalni. De ezt már szeretet alapúan, mert fontos vagy önmagadnak és jót akarsz magadnak. És mivel te egyre jobban vagy, ez természetes módon, automatikusan azt eredményezi, hogy egyre nőiesebbé is válsz.

Hiszen ez a természetes mivoltod.

Ha valóban önmagad vagy, jól vagy, azt csinálod, ami örömmel, boldogsággal tölt el és fel vagy szabadulva, nem tudsz nem nőies lenni!

És itt mindegy mi van rajtad, mindegy hány kiló vagy, stb. Persze ez nem azt jelenti, hogy csak ezért megengedhető az, hogy elhanyagolod a tested. Csak itt már a motiváció más. Mert nem azért teszed, hogy szép legyél, mert szép vagy. Azért teszed, mert neked és a testednek ez a jó, így működik jól és így érzed magam még jobban a saját testedben.

Az őszinte önfelvállalás, az önazonosság és a saját (leginkább női, belső) képességeid felfedezése, megélése, a boldog, örömteli élet tesz valóban kisugárzóan széppé, egyre nőiesebbé és fiatalossá.

Aki nőként nem elég nőies, az le van kapcsolódva önmagáról, nem használja a saját erejét, képességeit.

Az önfelvállalással és az őszinteséggel kezdődik el minden. (Menet közben meg szépen lepakolsz minden plusz múltbéli terhet a válladról, minden sebet, ami gátolja a szabad nőiességed megélését és kifejezését.)


Adj magadnak stabil alapot a fenti tudás elmélyítéséhez!

Szorosan a témával összefügg, ezért ha még nem tetted, javaslom hogy regisztrálj ezen az oldalon a Hangolódj rá Önmagadra sorozatra, ahol 14 napig, minden nap egy apró lépést tehetsz meg azért, hogy jobban megéld önmagad. Ezen felül az Első lépéseid az életfeladatod felé sorozatnak is ingyenesen elérhető az első 5 része. Várlak ott is szeretettel, regisztrálj ezen az oldalon!

Szeretettel várom a véleményed, kérdésed az eredeti Facebook bejegyzés alatt, melyet itt találsz:

Miért érzem azt, hogy nem vagyok elég jó?

[KÉP: miért érzem azt, hogy nem vagyok elég jó]

Pontosan mit érzel? Nem vagy elég jó nő /férfi /feleség /férj? Vagy nem vagy elég jó anya /szakember /szomszéd /barát /alkalmazott /szerető /vezető /…?

Vagy nem vagy elég jó EMBER?

Nem vagy elég jó, hogy mások szeressenek téged? Nem vagy elég szerethető?

Pedig te mindent megteszel, hogy az légy?

Minden nap, saját határaidat túllépve, megteszed ami kell. Mindent megadsz, megcsinálsz, elvégzel, akár egyedül is, segítség nélkül.

És mégis azt érzed, nem kapsz cserébe semmit.

Semmi elismerés, semmi tisztelet, semmi szeretet, pedig annyi mindent feláldoztál már.

De a másik nem látja, neki ez természetes. Pedig te mennyit dolgozol, mennyit adsz. És észre sem veszi. Gondolod: Mi lenne veled nélkülem?

Talán mélyen belül tudod: megérdemled a szeretetet. De mások valahogy nem ezt mutatják, így már ebben is bizonytalan vagy.

“Talán még sem vagyok annyira jó? És amúgyis, az a másik ember meg sem érdemli, amit én érte teszek. “

Ekkor akár megtörténhet az is, hogy kiveszel egy nap “szabadságot” és nem teszed meg, amit amúgy szoktál. Nem takarítasz, nem főzöl, vagy bármi.

“Így majd meglátja, milyen hasznos vagyok…”

De ekkor jön a bűntudat és a szégyen újra: “De ha nem csinálom meg, elhagy/kirúg. Nem fog szeretni.”

Te vajon kinek az életét éled?

Mert így a tiédet biztosan nem! Hisz teljesen kiszorítottad magad a saját életedből. Elnyomtad minden és mindenki miatt.

Még a kóborkutya az utcán is fontosabb, mint TE, saját magadnak.

Ha még te sem kezeled magad a saját életed főszereplőjeként, akkor hogy várhatod el ezt mástól?

Ha még te sem szereted magad annyira, hogy kiállj magadért, hogy várhatod el, hogy más szeressen téged és kiálljon érted?

Nézzük először, mi is történik itt…

Téged hogyan szerettek gyerekként?

Gyerekkorunkban a szüleink az isteneink, tőlük veszünk át mindent. Nem csak amit mondanak, hanem mindent, amit tesznek, éreznek, gondolnak, sugároznak önmagukból.

A gyerekek energia-szinten másolják szüleiket. Így nem léteznek titkok, kimondatlan igazságok. Ehelyett pontosan jól megtanuljuk, hogy titkolózni és sumákolni kell, hisz ami ott a mélyben van, azt nem lehet kimondani.

És mivel valószínű, hogy a szüleid nem foglalkoztak mély önismerettel, ez azt is jelenti, hogy bizony ők is sumákoltak. Így többek között azt tanultad el, hogy hogyan kell látszatpolitikás életet élni, ami hazugságokra, elvárásokra, szőnyeg alá söprésekre, hatalmi drámákra, megfelelési kényszerekre épül. Ezért nem csoda, hogy te sem tudod őszintén, asszertíven, támogatóan felvállalni önmagad, hisz nem tanultad meg. Nem ilyen példa volt előtted.

Így kapcsolataid nem másról szólnak, mint a figyelem és szeretet iránti harcról.

Mert bizony régen a szeretetért meg kellett küzdened. Az nem járt csak úgy, feltétel nélkül…

Olyan feltételei lehettek, mint például: jó jegyek a suliban, jó viselkedés, “ne sírj”, “ne kiabálj”, “legyél csendben”, “legyél jó”, “köszönj a boltban”, “adj puszit a nagyinak” (ha van kedved hozzá, hanem – mert így illik és hát nem akartátok megbántani nagyit), stb.

Így az életed mozgató rugója nem más, mint: “Én nem akarlak megbántani, csak szeress.”

Mert ha a másikat megbántod, vagy felhívod magadra valamilyen formában a figyelmet, ha kilógsz a sorból és így neadjisten ütközik a véleményetek, az elképzelésetek, a gondolataitok, akkor bizony nagy valószínűségben szeretet megvonásban részesülsz. Vagy legalább egy jó kis hatalmi harcban lehet részed, aminek te vagy a vesztese. Így eltaposva, nulla önbecsüléssel és önértékeléssel hagyod el a helyszínt. És azt érzed: “Soha többet ilyet, inkább szótfogadok.” Vagy fellázadsz a minden ellen és mindenki elhúzhat ahová akar, mert te egyedül is király vagy, mert te majd tudod.

Bárhogy is végződött, még mindig benned van a minta: “A szeretetért meg kell dolgozni.”

Ergó: Valamit tennem kell azért, hogy szerethető legyek. A tetteid értékétől függ, hogy mennyire fognak szeretni.

Így még mindig, meg is dolgozol érte. Így megfelelési kényszerben vagy a párod/férjed/élettársad felé, a gyerekeid felé, a főnököd felé, a közösséged felé, a barátaid felé, a szomszéd néni felé (hisz mit fog gondolni…), stb.

(És ha ez ellen lázadsz is, akkor annak egyenes következménye, hogy szeretetlenségben élsz. Hisz nem dolgozol meg érte, nem teszel semmit így biztosan szeretni sem fognak.)

Nem csoda, hogy fáradt vagy. Hisz energiád nagy része arra megy el, hogy megfelelésből elvégzel rengeteg munkát (csak a szeretetért, mert ezt tanultad, hogy így kell, ez kell ahhoz, hogy mások szeressenek. Mert ilyen egy jó feleség, egy jó háziasszony, egy jó férj, egy jó gyerek, egy jó alkalmazott, stb.), plusz végig kontrollálod és visszafogod magad, hogy még véletlenül, seholse legyen olyan megnyilvánulásod, ami “nem illik”. Hisz nincs is rosszabb, minthogy valaki meglátná, miket is gondolsz – érzel valójában.

Egy látszat világban élsz, amiben te, mint Főszereplő nem vagy benne…

Nem csoda, hogy boldogtalan vagy és nem találod a helyed és azt érzed, senki sem fogad el, nem vagy elég jó.

Hisz titkolod, hogy ki vagy valójában. Hogy várhatod el másoktól, hogy szeressenek, ha nem is mutatod meg magad?

Így ha akarnak, sem tudnak téged szeretni. Ilyenkor csak az álarcaidat tudják szeretni, de mivel ezek törékenyek, így valóban félelmetes az egész.

Hisz tudod, bármikor lehullhat az álarc. De mi lesz akkor?

Itt az alkalom: ÉBREDJ VÉGRE FEL!

Hisz lassú öngyilkosságban élsz. Mire jó az, ha egyszer megtelik a pohár és egyidőben robban fel az a sok minden, amit végig elnyomtál magadban?

Vajon mi lesz ennek a következménye? Vagy inkább tényleg belehalsz? Vagy függőségekbe kergeted magad, hogy ne kelljen ezekkel szembenézned?

Te döntesz!

Én ezeket javaslom:

1# Szépen, apró lépésekben kezdj el őszinte lenni

Először is őszinte magaddal. Merd bevallani, hogy nem a saját életedet éled.

Majd szépen folyamatosan merd meglátni, mi van jelenleg a világodban. Valószínűleg először a szörnyűségeket fogod látni, de merj szembenézni vele. Bőgd ki magad, nyugodtan, de kezdj el őszinte lenni. (Érzéseidet rendezheted ezzel a módszerrel is.)

2# Kezd el bevallani magadnak, hogy mire is vágysz valójában?

Mi az amit azért csinálsz, mert tényleg szereted? És mi az, amit csak másokért csinálsz?

Nem lennének jobbak olyan kapcsolatok, ahol nincs szükség színjátékra? Ahol 100%-ban önmagadat adhatod és pont ezért szeretnek? Mert te Te vagy?

Aki nem így áll hozzád, annak van bármilyen keresnivalója az életedben?

Aki nem tud feltétel nélkül szeretni, és folyton elvárásokat támaszt feléd és ha nem így viselkedsz, megbüntet, az valóban szeret téged?

Ezek mögött motivációként mindenhol a félelem lapul. Félelem alapú vagy szeretet alapú életet szeretnél inkább élni?

Nézd csak végig, hol zavar az, ha kritika ér? Mi az, amit mindenképp meg kell csinálnod, mert ha nem…? Ezeket a szituációkat vizsgáld át. Hol vagy benne Te? Kiről szól ez az egész? Kinek akarsz mindenáron megfelelni? És te mit akarsz?

3# Kezd el végre legalább Te szeretni magad

  • Ennek első lépése, hogy tiszteld meg magad az őszinteségeddel. És ha lehet, másokat is, az őszinte önfelvállalásoddal.
    Kezd el apró lépésekben felvállalni a saját gondolataidat, érzéseidet, vágyaidat. Hisz mennyire éreznéd magad szerethetőnek, ha rejtegetnek egy sötét szobában?
  • Az önszeretet egy másik fontos lépése, hogy kezdj el felelősséget vállalni a saját életedért. Hisz a te felelősséged csak az, hogy te boldog legyél. Az nem a te felelősséged, hogy más boldog legyen, azzal foglalkozzon ő. Ezáltal kezd el előtérbe helyezni magad és kezdj igent mondani magadra és nem-et arra, ami nem hozzád tartozik /nem akarsz /nem szeretsz.
  • Kezdj el adni magadnak. Adni időt, adni ajándékokat, adni tapasztalatokat, adni figyelmet, adni pihenést, adni művész időt, adni bármit, ami épít téged és segít neked abban, hogy egyre jobban érezd magad a bőrödben.

Így egyre inkább tisztulni fog a kép önmagadról és szépen lépésről lépésre, egyre inkább a saját életedet élheted.

Ez nem egyszeri munka, folyamatosan kell ezekkel foglalkozni és beépíteni a mindennapjaidba.

Tedd ezeket szokásoddá és így biztosan haladni fogsz előre a felszabadult, boldog életed irányába.

A november lényegi üzenete

Novemberben több fontos és mély jelentésű esemény is történik. Ezáltal ez az egész hónap a szeretet csodáinak hónapja. A hónap folytán ez ráadásul napról napra egyre erősebben is hathat.

Ez nem azt jelenti, hogy akkor most üljünk le és várjuk, milyen csodák fognak velünk történni. Nem. Most is vannak ugyanúgy feladataink, fejlődési lehetőségeink, amiket meglépve tudunk egyre inkább megnyílni a tiszta szeretet előtt.

Bárhol is tartasz most az életedben, ez mindenképpen hatással van rád is.

Ez a szeretet erő nem válogat, nem feltételekhez szabott, nem ítélkezik. Így mindenkihez eljut. Az viszont előfordulhat, hogy annyira egód rabja vagy, hogy ezt nem veszed észre és egyszerűen elmész mellette.

Belső – tudati tágulás szükséges ahhoz, hogy az új, minőségibb lehetőségek, emberek, kapcsolatok, bőség, vagy bármi, amit szeretnél, be is tudjon lépni az életedbe. Ha nem lépsz magasabbra, nem emeled fel gondolataidat, szokásaidat, hitrendszereidet, akkor viszont csak a régi, megszokott, lehúzó emberek, gátak, korlátok vagy egyéb dolgok fognak bumeráng szerűen visszajönni. Ez is csak akkor probléma, ha te már új életre vágysz, mert akkor ők visszahúznak téged a régi életedbe.

Ha ezt veszed észre, jusson eszedbe, hogy valami még mindig gátol téged abban, hogy megtanuld a leckét. Ezeket pedig észreveheted, a gátló, visszahúzó, korlátozó tényezőket, félelmeket, gondolatokat levághatod önmagadról és felszabadulhatsz általuk.

Ha nem látod, mi gátol, mit kell elhagynod, levágnod, megváltoztatnod vagy csak túl káoszos az egész, hogy tisztán lásd a helyzetet, kérj segítséget.

Nem szégyen, ha nem tudod. Sőt, most a kérdezés és a segítség kérés még fontosabb, ugyanis mélyen, a tudatalatti legmélyebb szintjeiről is törhet fel bármi, amit ha nem látsz tisztán, akkor talán nem is lehet jól helyre tenni.

November első felében a Nap a Mérleg csillagképnél jár. Ő az égi kapu, amin áthaladva beljebb, mélyebb juthatunk önmagunkban.

Ez lehet fájdalmas, de lehet csodálatos is.

Az egyik út, a félelem útja

Ez az egész akkor fájdalmas, ha rengeteg felelősség hárítás, elnyomás lakozik benned. Mert ekkor bizony előfordulhat, hogy szembejönnek veled saját démonaid és rákényszerítenek a szembenézésre.

Belső démonaid mind a félelemben gyökereznek. Minden dolog, ami félelemmel tölt el, frusztrációt, szorongást, aggódást, halogatást kelt benned, abból adódik, hogy egyszer (lehet nem tudatosan) hoztál egy félelem alapú döntést és e szerint törekszel élni az életedet.

A szeretet helyett a félelmet, a könnyebbik, a járt utat választottad. És ennek hatására most belső világodban széthúzás van jelen. Egyszerre mennél több irányba. Mivel választottál már egyet, viszont mélyebben rejtőző vágyaid más úton szeretnének haladni.

Tehát van benned egy szeretet alapú vágy, amit megtagatsz önmagadban. Ezt akarod, erre vágyik minden porcikád, viszont mivel ez a járatlan – ismeretlen út, ez félelemmel tölt el. És a félelemre hallgatva inkább egy másik, könnyebb, ismerősebb, járt úton haladsz.

És ez a káosz még inkább növeli a félelmed, még inkább elgyengít és egyre jobban lefelé húz.

De választhatsz más utat is, a szeretet útját

Ekkor dönthetsz, hogy önszántadból szembenézel saját egykori döntéseiddel, elfogadod és megbocsátod ezt magadnak és rálépsz a szeretet útjára.

Itt nem az a megoldás, hogy elkezdesz harcolni a félelemmel vagy hogy uralni akarod a félelmedet.

“Mint már mondtam, azt hiszed, képtelen vagy uralni a félelmet,… Valójában már maga az a feltevés is csak tovább erősíti a félelmet, miszerint a félelmet uralni kell. A valódi megoldás a szeretet elsajátításában rejlik.” – Csodák tanítása

A félelem ellentéte nem a bátorság. Bátor tudsz úgy is lenni, ha közben félsz. Sőt, igazán csak az tud bátor lenni, aki a félelmei ellenére is képes a cselekvésre. De még itt is jelen van a félelem.

Tehát a bátorság nem a félelem ellentéte. Az igazi ellentét egy vagy-vagy állapot. Ha az egyik van, ott nem lehet jelen a másik. Nem lehet egyszerre mindkettő.

Ilyen kapcsolatban a félelemmel a valódi, tiszta, feltétel nélküli szeretet áll. Ott, ahol jelen van ez a szintű szeretet, nincsen félelem. Ha pedig egy icipici félelem, szorongás, aggódás, halogatás, stb van benned, ott nincs jelen a tiszta szeretet. Ekkor maximum egy birtokló, félelmekkel teli szeretetnek hívott, de inkább ragaszkodáson alapuló, alacsony rendű érzelmet érezhetsz még.

Milyen a valódi, tiszta szeretet?

A valódi szeretet nem birtokló, nem véleményező, nem ítélkező.

Ezt ne úgy képzeld el, mint egy érzést. Mert nem az. Ez minden érzés felett áll. Ez egy állapot, amiben vagy benne vagy éppen az adott pillanatban, vagy nem. Ez a két állapot hullámozhat.

A tiszta szeretetben minden biztonságos és mindenhol rend van.

Ez az állapot tudja csak átvenni a benned lévő félelem helyét. Csak ez lehet a megoldás.

Amire figyelsz, azt erősíted magadban és az általad látott – alkotott világban is.

Amikor tehát azon dolgozol, hogy a félelmet legyőzd, vagy a félelmet urald, valójában az életedben a benned lévő káoszt és félelmet növeled. Ezekben a pillanatokban éppen olyan élményeket teremtesz magadnak, amik arra hivatottak, hogy bebizonyítsák neked, hogy van mitől félned és a félelem erősebb mint te. (Mivel démonaid félelem alapúak, így velük is ugyanez a helyzet.)

Tehát a gondolataid és a hozzáállásod által te magad növeled a saját félelmed. A félelem nem létezik, ahogyan démonaid sem léteznek. Fél – elem. Ez csak a te gondolataidban létezik. A külvilágban lévő események – emberek pedig ezt a benned lévő félelemet tükrözik vissza. Ez csak kivetítés.

A szeretet (vagy szer-elem) viszont létezik. Pont olyan a kapcsolata a félelemmel mint a fénynek a sötétséggel. A sötétség sem létezik önmagában. Ő csak a fény hiánya. Pont úgy, mint a félelem a szeretet hiánya. Ezért nincs is.

A félelem csak egy hiányállapot. És ezt a hiányt csak a szeretettel lehet betömni.

Így ha te is azon munkálkodsz, hogy az életedben kevesebb legyen a félelem, akkor ezt most rögtön hagyd abba. És figyelmedet inkább a szeretet növelésére helyezd át.

Arra törekedj, hogy minél több pillanatban tudd megélni ezt a tiszta szeretet állapotot. És ezáltal szépen, lépésről lépésre elgyengül, majd eltűnik minden, ami félelemből való.

A félelem semmi. A szeretet viszont minden. (Erről a szeretetről szól ez az írásom is.)

Döntsd el most, hogy te melyiket választod.

“Úgy döntöttem, a szeretetet választom.”

A hónap fő feladata, hogy ezt a mondatot jól bevésd tudatodba. És amikor csak lehet, ebből az elvből kiindulva cselekedj. E szerint hozd meg a szembejövő döntéseket, és e szerint válassz lehetőségeid közül. Mert a szeretetből hozott döntések képesek elhozni számodra a vágyott csodákat és a bőséget.

Ezt az elvet kell alkalmaznod ugyanúgy önmagad felett és mások felett is.

Ha emlékszel az 5 érzelmi lépcsőre akkor tudod, a szeretet csak a 4. lépcsőfok.

Ez azt jelenti, hogy ha az előző szinteken el vagy akadva önmagaddal vagy mással kapcsolatban, akkor ezt nem tudod megélni. Nem lépheted át a lépcsőfokokat.

Ekkor tehát az a dolgod, hogy elfogadj – megbocsáss – elengedj. Az, hogy ezt végig csináld, az pedig csakis érted van, érted történik és rólad szól. Ezt az egész folyamatot tehát önszeretetből csináld végig.

(Erről a folyamatról itt olvashatsz.)

Ehhez a szintű szeretethez tartozik a gyermeki szeretet is, ami szintén nagy hangsúlyt kap ebben a hónapban is.

Tehát ha még nem tetted, iratkozz fel ingyenes Belső gyermek oktató sorozatomra. Itt a múlt rendbetételéhez és a belső gyermekkel való kapcsolathoz és önszereteted növeléséhez is kapsz tanácsokat és hasznos eszközöket. Ezek mind segítik könnyíteni a lelked, lerakhatod terheidet és így több szeretetnek lesz helye benned és körülötted.

Így ha már olvastad, de még nem ültetted gyakorlatba a feladatokat, akkor még nincs késő, csak tedd meg.

A tanfolyam végén elérhető megerősítő mondatok pedig tökéletesen támogatnak téged abban, hogy az e havi energiákat egy magasabb szinten tudd megélni.

Összesítve

A hónap fő feladata a szeretettel és önszeretettel való kapcsolatod átértékelése, rendezése, felemelése és gyakorlatba ültetése. Ez az a kulcs dolog, amivel ki tudod aknázni a fő lehetőségeket, amiket folyamatosan, hónap közben még megosztok veled.

Csodákkal és bőséggel teli hónapot kívánok neked.

Ha kérdésed vagy elakadásod van, akkor bátran kérdezz vagy kérj segítséget tőlem a hello@alkosdmegonmagad.hu e-mail címen.

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára
Önismereti tréner és asztrozófus