Így függ össze a nőiességed és a szüleiddel való kapcsolatod

Mindannyiunkban él egy női és egy férfi rész is.

De még mielőtt belekezdenénk abba, hogy pontosan mi tartozik a női és mi a férfi oldalhoz, vizsgáljuk meg, hogy pontosan hogyan is alakult ki a jelenlegi helyzeted.
Biztosan rengetegszer hallottad már, hogy a szülőktől hozzuk a mintáinkat. Most ebbe menjünk bele részletesebben.

Ezek mind befolyásolhatták a nőiségedet gyermekkorodban:

Édesanyád hogyan/mennyire/milyen formában élte meg a nőiségét? Milyen nő ő? Mi a véleménye a nőkről? Mennyire tudta elfogadni magát, mint nőt? Mit gondolt a saját nőiességéről?

Ha nő vagy, akkor ezek arra mutatnak rá (ha még nem írtad felül őket), hogy te hogyan/mennyire éled meg a nőiségedet.
Itt nem csak az számít, hogy mennyire festette magát, vagy mennyire öltözött csinin, hanem az ő mintái, gondolatai, kisugárzása, amit már csak a jelenlétével is közvetít feléd. Hisz gyerekként az egész energiarendszerét átvesszük, nem csak azt, amit mond vagy tesz.

Nézd meg: 

  • Mennyire vannak összhangban a tettei azzal, amit mond?
  • Mennyire volt egyenrangú partner, vagy inkább elnyomó, esetleg elnyomott volt?

Megnézheted külön a női szerepeket is: 

  • Az anyaság előtt hogyan élte meg a nőiességét? (mert ha még nem vagy anya, lehet épp ezeket a mintáit éled)
  • Az anyasággal elvesztette a nőiségét vagy sikerült megélnie? (És te ha anya vagy, nálad ez hogyan alakult?)

Nézd meg őt a te korodban vagy helyzetedben, milyen volt ő akkor?

  • Milyen anya? Milyen szerető? Milyen feleség/partner?
  • Hogyan élte meg édesanyád a szexualitását? Hogyan és mire használta? Te mennyit láttál ebből? Mit mondtak neked erről? Mit tanított neked ezekkel?
  • Hallottad, láttad a szüleidet szeretkezni? Láttad őket más intimebb helyzetekben? Ezek milyen érzéseket keltettek benned? Hogyan mutatták ki egymásnak a vonzalmukat?

Édesapád mit gondolt/érzett/sugárzott ki a nőkkel kapcsolatban? Mi a véleménye róluk? Hogyan viselkedett veled, illetve a nőkkel általában?

  • Hogyan kezelték a szüleid a meztelenséget?
  • Édesanyád hogyan viszonyult a saját testéhez? Szerette? Törődött vele, vagy sanyargatta, elhanyagolta? Voltak elvárásai?
  • Édesapád szerint ki a “jó nő”? Milyennek kell lennie egy igazi nőnek? Ő milyen nőket szeret? (És mit érzel, ha esetleg te épp másmilyen vagy – esetleg akarsz lenni?)
  • Édesapád mennyire örülhetett vajon annak, hogy lánya született? (itt sem az a lényeg, hogy mit mondott, hanem hogy valójában hogyan érzett legbelül, amit esetleg el is nyomott. – Ezt valószínűleg racionálisan nem tudod, de lehet róla megérzésed, véleményed, hogy szerinted hogy lehetett.)
  • Amikor elkezdtél fejlődni, nőiesedni, apukád hogyan reagált erre? Tudta ezt kezelni? Esetleg bűntudatot érzett és eltávolodott tőled, nehogy “valami rosszat” tegyen? Vagy esetleg ki mutatta valamilyen formában a vonzalmát? Vagy tök szuperül kezelte és dícsért, támogatott, hogy nőjön a női önbecsülésed?
  • Úgy általánosságban mennyire tette nyilvánvalóvá édesapád azt, hogy jó nő vagy? (Vagy mit tett ez helyett?) Mennyire volt nyitott a társaságodra?

Tudom, elsőre kicsit sok ez a kérdés és talán sok időt is vesz igénybe, de teljesen megéri! 

(És nem is kell egyszerre megválaszolnod az összeset, csak kezd el és bármikor visszatérhetsz.) 

Hiszen ezáltal sokkal tisztábban láthatod saját magadat, egy magasabb szintről, jobban rendszerbe tudod rakni a saját nőiességedet. És onnantól kezdve, hogy valamit látsz, tudsz rajta változtatni is, ha úgy döntesz, hogy mást akarsz helyette.
Tehát nézd meg a válaszaidat és vond le a következtetéseket. Ha nem megy egyedül, bátran kérj tőlem segítséget vagy itt, vagy e-mailben a hello@alkosdmegonmagad.hu-n.

Jah igen: Édasanya alatt a gyerekkorodban lévő női mintát értem, édesapa alatt pedig a férfi mintát. Ha például nevelő apád volt, vagy a nagyszüleid neveltek, vagy a szomszéd nénivel töltöttél rengeteg időt, ő tőlük is vehetted a mintákat.

Említést kell tennem még arról is, hogy alapvetően két csoportba oszthatjuk a “mintakövető embereket”. Vannak szülő másolók (“én ilyen akarok lenni”) és szülő dacolók (“ilyen biztos nem akarok lenni”). A probléma mindkét oldallal ugyanaz: Ha akarod, ha nem, ugyanúgy a szüleidet másolod és így nem úgy éled meg az adott témát, ahogy te valóban szeretnéd.

A szülő dacolók azért vannak kicsit nehezebb helyzetben, mert náluk ez az egész el van nyomva, de ugyanúgy bennük él és tudat alatt dolgozik. Így időnként lehet ki is robban.

Az elnyomással még az a gond, hogy ekkor nem veszed át azokat a kincseket, örökségeket sem, amiket át kell venned. Így “félember” vagy csak. Hisz nem az a lényeg, hogy “nem akarok olyan lenni mint ő, ezért alapból elutasítom.”, hanem szépen felelősséget kell érte vállalni, kezedbe venni az erőd, csak magasabb szinten működtetni, úgy, ahogy te akarod. Mert ez is a részed.
Ha ez a helyzet áll fent, érdemes megcsinálni (ha kell, többször is) az 5 lépést az érzéseid és az édesanyáddal való kapcsolatod rendezésével kapcsolatban: elfogadás, megbocsátás, elengedés, szeretet, hála. Illetve bármikor csináld végig, ha feljön egy új minta.

És ne hagyd ki magad sem. (Tehát csináld meg minden alkalommal saját magadra is.)
Ha nem tudod mi ez a módszer, ebben a bejegyzésben bővebben olvashatsz róla.

A nem működő párkapcsolatok titkai

És a belőlük induló kiút…

A nőiségeden/férfiasságodon dolgozol?

Vagy szeretnéd, hogy kiteljesedettebb legyen a párkapcsolatod? (Vagy hogy legyen párkapcsolatod?)

A fizikai, testi szinten az embereknél nem létezik nemtelenség. Mind vagy férfiak vagyunk, vagy nők. Nincs átmenet és nincs más lehetőség sem.

Így mind az érme valamelyik oldalán helyezkedünk el.

Ennek köszönhetően sok mindenben mások vagyunk, de mégis egy érme két oldalát képviseljük. Így egyszerre, együtt alkotunk egy egészet.

De nemünk mellett ugyanúgy mind elmondhatjuk azt is magunkról, hogy emberek vagyunk.

És mint emberben, mint a teljes egészben, bennünk rejlik egyszerre a teljes kép is. Tehát ott van benned a kiteljesedés lehetősége is.

Hiába vagy nő vagy éppen férfi, belül (programként) benned rejlik a másik oldal is.

Pont úgy, mint a jing-jang jelben, a fehérben is van fekete és a feketében is van fehér.

Ezért érdemes mindig a teljes képet figyelni.

Az Ember

Tehát ha mint emberre, mélyebben, tekintesz önmagadra, észreveszed, hogy nő és férfi oldalad is van egyszerre.

És ami még összezavaróbbá és egyben csodálatosabbá teszi a sztorit az az, hogy csak úgy tudod igazán kiteljesíteni önmagad, ha belül a férfi és női részed harmóniában van.

Ehhez pedig szükség van arra, hogy a női és a férfi minőségekkel is egyaránt foglalkozz és rendbe tedd őket, mert így fogod teljes egésznek érezni magad. Így fogod tényleg szuperül érezni magad a bőrödben. És párkapcsolatod is így tud igazán kiteljesedni.

Ugyanis a világ egy tükör, tehát azzal, hogy a benned élő férfit és nőt rendezed, a fizikai szinten, ez a párkapcsolatodra is hatással van és ezt a rendeződést élheted meg a fizikai világban is.
És így beteljesedhet a hercegnő és a herceg “boldogan élünk amíg meg nem” meséje is. Mert egy igazi, szabad, kiteljesített párkapcsolat nem két félből alkot egy egész kört, hanem két teljes körből a csodálatos végtelent jeleníti meg. És ez igazán szabaddá tud tenni mindkettőtöket. (Úgy kint, mint bent.)

A női és a férfi oldal mintáit is a szüleinktől kaptuk

Biztosan hallottál már arról, hogy programjainkat, beidegződésünket, szokásainkat a szüleinktől vettük át. (Ha tisztában vagyunk vele, ha nem.)
Így van ez a női és a férfi minőségekkel is.
Gyerekként, amikor még “szivacsként működtünk”, láttuk, hogy szüleink hogyan élték meg nőiségüket, férfiasságukat, édesanyánknak milyen véleménye volt a férfiakról és édesapánknak a nőkről. És ezt mind magunkba szívtuk. Abban az időben nem láttunk más példát, nem láttunk más lehetőséget. És mivel a szüleink voltak az isteneink, így teljes mértékben elhittük nekik: ez csak így működik és így van jól. Ezért megkérdőjelezés nélkül magunkba építettük az ő mintáikat, reakcióikat, gondolataikat, véleményüket, programjaikat.

Mi ezzel a teendő?

Most mondhatod azt is: “Láttam szüleim hogyan éltek és én olyat biztosan nem akarok és ezért mindent meg is teszek. Én nem akarom azt!”
És ez teljesen érthető. Ezt nevezzük szülő dacolásnak.
De amíg a puszta gondolat is, hogy másolod szüleidet ellenséges, harcias reakciót vált ki benned, addig biztosra veheted, hogy ezek a minták még mindig aktívan működnek benned, a tudatalattidban. Szóval úgy, hogy valójában észre sem veszed, nem is tudatosítod magát a mintát, csak ha megvizsgálod életed kicsit mélyebben, látod, hogy hasonló életet élsz. Még annak ellenére is, hogy tudatosan nem ezt akarod.
Tehát még ilyen esetben sem éled a saját életed, csak belépd épült mintáid áldozata vagy.
Először nézzük meg, milyen kérdésekre érdemes válaszolnod, ha párkapcsolati vagy férfi/női problémáid vannak.

Nézzük a női oldalt

Nőként ezekkel a kérdésekkel a saját nőiségedre, elvárásaidra, a nőiségről alkotott képedre láthatsz rá jobban. Férfiként a nőkről alkotott képedet, a feléjük támasztott elvárásaidat ismerheted meg.

  • Édesanyád hogyan/mennyire/milyen formában élte meg a nőiségét? Mi a véleménye a nőkről? Mennyire tudta elfogadni magát, mint nőt?

Itt nem csak az számít, hogy mennyire festette magát, vagy mennyire öltözött csinin, hanem az ő mintái, gondolatai, kisugárzása, amit már csak a jelenlétével is közvetít feléd. Hisz gyerekként az egész energiarendszerét átvesszük, nem csak azt, amit mond vagy tesz.
Esetleg megnézheted, mennyire vannak összhangban a tettei azzal, amit mond?

  • Mennyire volt egyenrangú partner vagy inkább elnyomó vagy elnyomott volt?
  • Te hogyan viselkedtél vele? Milyen kapcsolatotok volt?
  • Megnézheted külön a női szerepeket is: 

Az anyaság előtt hogyan élte meg a nőiességét? (mert ha még nem vagy anya, lehet épp ezeket a mintáit éled) 
Az anyasággal elvesztette a nőiségét vagy sikerült megélnie? (És te ha anya vagy, nálad ez hogyan alakult?)
Nézd meg őt a te korodban vagy helyzetedben, milyen volt ő akkor?

  • Édesapád mit gondolt/érzett/sugárzott ki a nőkkel kapcsolatban? Mi a véleménye róluk? Hogyan viselkedett a lányával, a feleségével, illetve a nőkkel általában?
  • Édesapád szerint ki a “jó nő”? Milyennek kell lennie egy igazi nőnek? Ő milyen nőket szeret? (És mit érzel, ha esetleg te épp másmilyen vagy – esetleg akarsz lenni?)
  • (Ha nő vagy) Édesapád mennyire örülhetett vajon annak, hogy lánya született? (itt sem az a lényeg, hogy mit mondott, hanem hogy valójában hogyan érzett legbelül, amit esetleg el is nyomott. – Ezt valószínűleg racionálisan nem tudod, de lehet róla megérzésed, véleményed, hogy szerinted hogy lehetett.)
  • (Ha nő vagy) Amikor elkezdtél fejlődni, nőiesedni, apukád hogyan reagált erre? Tudta ezt kezelni? Esetleg bűntudatot érzett és eltávolodott tőled, nehogy “valami rosszat” tegyen? Vagy esetleg ki mutatta valamilyen formában a vonzalmát? Vagy tök szuperül kezelte és dícsért, támogatott, hogy nőjjön a női önbecsülésed?
  • (Ha nő vagy) Úgy általánosságban mennyire tette nyilvánvalóvá édesapád azt, hogy jó nő vagy? (Vagy mit tett ez helyett?) Mennyire volt nyitott a társaságodra?

Nézzük a férfi oldalt

Nőként és férfiként is érdemes tisztában lennünk azzal, hogy a férfi oldallal mi a helyzet bennünk.

Mert ha épp például egy degradáló férfi rész él benned, akkor az a női részed degradálja, lenyomja és így nem tudod megélni sem a nőiségedet, sem a teljességedet. Arról nem is beszélve, hogy ez az egész hatással van a párkapcsolatodra is. Hisz a benned élő férfi rész tükröződik vissza párodban.

Két dologra hívnám itt fel a figyelmed, amit érdemes megvizsgálnod. Az egyik, hogy nézd meg, édesapád (vagy a gyerekkorodban élő férfikép) milyen férfi volt:

  • Hogyan élte meg a férfiasságát? El volt nyomva, vagy ki tudott teljesedni?
  • Mit gondol, hogyan érez azzal kapcsolatban, hogy milyen egy férfi? Tehát milyen férfiképnek igyekszik megfelelni?
  • Hogyan viselkedik a nőkkel?
  • Milyen volt a kapcsolatotok? Hogyan viselkedtetek egymással?

Másrészt nézd meg anyukád oldaláról is:

  • Szerinte milyen egy igazi férfi? Mi az ő ideálja?
  • Miket gondol/érez/mond úgy általában a férfiakról?
  • Milyen elvárásokat támaszt a férfiakkal kapcsolatban?

A kettejük között lévő kapcsolat

Ha végig nézted mindkettőjüket, érdemes ránézni arra is, hogy milyen volt a szüleid párkapcsolata?

Milyen hatalmi drámát játszanak? Hogyan mutatják ki egymás iránt a szeretetüket? Mennyire állnak támogatóan – szeretettel és elfogadással telve egymáshoz? Vagy folyton meg akarják egymást változtatni? Vagy beletörődtek? Hogyan viszonyulnak egymáshoz?

És te ebből mit vettél át az életedbe?

Most nézd meg magad is.

Te milyen nő/férfi vagy? Hogyan éled ezt meg? Milyen vágyaid/elvárásaid vannak a másik nemmel kapcsolatban?

Milyen a párkapcsolatod?

Mennyire éled ugyanazt, mint amit a szüleid?

Hogyan állasz hozzá szüleid mintáihoz: követő vagy dacoló vagy?

Mit tegyél, ha rájöttél egy-egy új mintára?

Ha most rádöbbentél pár mintára, amik negatív érzelmeket váltanak ki benned, esetleg haragszol mintáidért szüleidre,akkor érdemes megcsinálni (ha kell, többször is) az 5 lépést az érzéseid és a szüleiddel való kapcsolatod rendezésével kapcsolatban: elfogadás, megbocsátás, elengedés, szeretet, hála.
Illetve bármikor csináld végig, amikor feljön egy új minta, aminél azt érzed felborzolta a nyugalmadat vagy hogy nehéz megbocsátani azt.
És ne hagyd ki a gyakorlatból önmagad sem. Tehát csináld meg minden alkalommal saját magadra is a gyakorlatot.

Ha nem tudod mi ez a módszer, már írtam róla blog bejegyzést, azt itt találod:
5+1 lépés amivel végleg lepakolhatod érzelmi terheidet

Majd ha ezzel megvagy, fogalmazd meg önmagadnak:

Mit szeretnél helyette?

Mire vágysz valójában? (Milyen nő/férfi akarsz lenni? Milyen férfit/nőt szeretnél magad mellé? Mit szeretnél tapasztalni a párkapcsolatodban?)

És aztán céltudatos cselekvéssel és gondolkodással kezd el ennek a megvalósítását.

Mit tegyél, ha még ennek ellenére sem látod, mi miért van? Vagy hiába látod, nem tudsz mit kezdeni vele, esetleg folyton ismétlődik?

Az egó sokszor nagy bűvész és képes elrejteni előlünk a nyilvánvaló dolgokat is. Egyszerűen védekezési mechanizmusaid nem engedik, hogy meglásd a fő okot, a teljes képet.

Erre szokták azt mondani: “Nem látja a fától az erdőt”.

Ez teljesen természetes dolog. Egyszerűen egyedül nem megy.

Így arra buzdítalak, a múltad feltérképezésében kérj szakértői segítséget, mert egy objektív nézőpont sokkal-sokkal több mindenre tudja felhívni a figyelmedet és így gyorsabban, hatékonyabban tudsz haladni a vágyott párkapcsolatod felé.

Egy ilyen lehetőség az online személyes tréningem is.

Több tréningesem is már a nőiség, vagy párkapcsolati problémák miatt keresett meg. És velük már csodás eredményeket értünk el együtt.

Remélem te leszel a következő.

Gyere és nézz be erre az oldalra: Klikk/bökj ide.

Miért érzem azt, hogy nem vagyok elég jó?

[KÉP: miért érzem azt, hogy nem vagyok elég jó]

Pontosan mit érzel? Nem vagy elég jó nő /férfi /feleség /férj? Vagy nem vagy elég jó anya /szakember /szomszéd /barát /alkalmazott /szerető /vezető /…?

Vagy nem vagy elég jó EMBER?

Nem vagy elég jó, hogy mások szeressenek téged? Nem vagy elég szerethető?

Pedig te mindent megteszel, hogy az légy?

Minden nap, saját határaidat túllépve, megteszed ami kell. Mindent megadsz, megcsinálsz, elvégzel, akár egyedül is, segítség nélkül.

És mégis azt érzed, nem kapsz cserébe semmit.

Semmi elismerés, semmi tisztelet, semmi szeretet, pedig annyi mindent feláldoztál már.

De a másik nem látja, neki ez természetes. Pedig te mennyit dolgozol, mennyit adsz. És észre sem veszi. Gondolod: Mi lenne veled nélkülem?

Talán mélyen belül tudod: megérdemled a szeretetet. De mások valahogy nem ezt mutatják, így már ebben is bizonytalan vagy.

“Talán még sem vagyok annyira jó? És amúgyis, az a másik ember meg sem érdemli, amit én érte teszek. “

Ekkor akár megtörténhet az is, hogy kiveszel egy nap “szabadságot” és nem teszed meg, amit amúgy szoktál. Nem takarítasz, nem főzöl, vagy bármi.

“Így majd meglátja, milyen hasznos vagyok…”

De ekkor jön a bűntudat és a szégyen újra: “De ha nem csinálom meg, elhagy/kirúg. Nem fog szeretni.”

Te vajon kinek az életét éled?

Mert így a tiédet biztosan nem! Hisz teljesen kiszorítottad magad a saját életedből. Elnyomtad minden és mindenki miatt.

Még a kóborkutya az utcán is fontosabb, mint TE, saját magadnak.

Ha még te sem kezeled magad a saját életed főszereplőjeként, akkor hogy várhatod el ezt mástól?

Ha még te sem szereted magad annyira, hogy kiállj magadért, hogy várhatod el, hogy más szeressen téged és kiálljon érted?

Nézzük először, mi is történik itt…

Téged hogyan szerettek gyerekként?

Gyerekkorunkban a szüleink az isteneink, tőlük veszünk át mindent. Nem csak amit mondanak, hanem mindent, amit tesznek, éreznek, gondolnak, sugároznak önmagukból.

A gyerekek energia-szinten másolják szüleiket. Így nem léteznek titkok, kimondatlan igazságok. Ehelyett pontosan jól megtanuljuk, hogy titkolózni és sumákolni kell, hisz ami ott a mélyben van, azt nem lehet kimondani.

És mivel valószínű, hogy a szüleid nem foglalkoztak mély önismerettel, ez azt is jelenti, hogy bizony ők is sumákoltak. Így többek között azt tanultad el, hogy hogyan kell látszatpolitikás életet élni, ami hazugságokra, elvárásokra, szőnyeg alá söprésekre, hatalmi drámákra, megfelelési kényszerekre épül. Ezért nem csoda, hogy te sem tudod őszintén, asszertíven, támogatóan felvállalni önmagad, hisz nem tanultad meg. Nem ilyen példa volt előtted.

Így kapcsolataid nem másról szólnak, mint a figyelem és szeretet iránti harcról.

Mert bizony régen a szeretetért meg kellett küzdened. Az nem járt csak úgy, feltétel nélkül…

Olyan feltételei lehettek, mint például: jó jegyek a suliban, jó viselkedés, “ne sírj”, “ne kiabálj”, “legyél csendben”, “legyél jó”, “köszönj a boltban”, “adj puszit a nagyinak” (ha van kedved hozzá, hanem – mert így illik és hát nem akartátok megbántani nagyit), stb.

Így az életed mozgató rugója nem más, mint: “Én nem akarlak megbántani, csak szeress.”

Mert ha a másikat megbántod, vagy felhívod magadra valamilyen formában a figyelmet, ha kilógsz a sorból és így neadjisten ütközik a véleményetek, az elképzelésetek, a gondolataitok, akkor bizony nagy valószínűségben szeretet megvonásban részesülsz. Vagy legalább egy jó kis hatalmi harcban lehet részed, aminek te vagy a vesztese. Így eltaposva, nulla önbecsüléssel és önértékeléssel hagyod el a helyszínt. És azt érzed: “Soha többet ilyet, inkább szótfogadok.” Vagy fellázadsz a minden ellen és mindenki elhúzhat ahová akar, mert te egyedül is király vagy, mert te majd tudod.

Bárhogy is végződött, még mindig benned van a minta: “A szeretetért meg kell dolgozni.”

Ergó: Valamit tennem kell azért, hogy szerethető legyek. A tetteid értékétől függ, hogy mennyire fognak szeretni.

Így még mindig, meg is dolgozol érte. Így megfelelési kényszerben vagy a párod/férjed/élettársad felé, a gyerekeid felé, a főnököd felé, a közösséged felé, a barátaid felé, a szomszéd néni felé (hisz mit fog gondolni…), stb.

(És ha ez ellen lázadsz is, akkor annak egyenes következménye, hogy szeretetlenségben élsz. Hisz nem dolgozol meg érte, nem teszel semmit így biztosan szeretni sem fognak.)

Nem csoda, hogy fáradt vagy. Hisz energiád nagy része arra megy el, hogy megfelelésből elvégzel rengeteg munkát (csak a szeretetért, mert ezt tanultad, hogy így kell, ez kell ahhoz, hogy mások szeressenek. Mert ilyen egy jó feleség, egy jó háziasszony, egy jó férj, egy jó gyerek, egy jó alkalmazott, stb.), plusz végig kontrollálod és visszafogod magad, hogy még véletlenül, seholse legyen olyan megnyilvánulásod, ami “nem illik”. Hisz nincs is rosszabb, minthogy valaki meglátná, miket is gondolsz – érzel valójában.

Egy látszat világban élsz, amiben te, mint Főszereplő nem vagy benne…

Nem csoda, hogy boldogtalan vagy és nem találod a helyed és azt érzed, senki sem fogad el, nem vagy elég jó.

Hisz titkolod, hogy ki vagy valójában. Hogy várhatod el másoktól, hogy szeressenek, ha nem is mutatod meg magad?

Így ha akarnak, sem tudnak téged szeretni. Ilyenkor csak az álarcaidat tudják szeretni, de mivel ezek törékenyek, így valóban félelmetes az egész.

Hisz tudod, bármikor lehullhat az álarc. De mi lesz akkor?

Itt az alkalom: ÉBREDJ VÉGRE FEL!

Hisz lassú öngyilkosságban élsz. Mire jó az, ha egyszer megtelik a pohár és egyidőben robban fel az a sok minden, amit végig elnyomtál magadban?

Vajon mi lesz ennek a következménye? Vagy inkább tényleg belehalsz? Vagy függőségekbe kergeted magad, hogy ne kelljen ezekkel szembenézned?

Te döntesz!

Én ezeket javaslom:

1# Szépen, apró lépésekben kezdj el őszinte lenni

Először is őszinte magaddal. Merd bevallani, hogy nem a saját életedet éled.

Majd szépen folyamatosan merd meglátni, mi van jelenleg a világodban. Valószínűleg először a szörnyűségeket fogod látni, de merj szembenézni vele. Bőgd ki magad, nyugodtan, de kezdj el őszinte lenni. (Érzéseidet rendezheted ezzel a módszerrel is.)

2# Kezd el bevallani magadnak, hogy mire is vágysz valójában?

Mi az amit azért csinálsz, mert tényleg szereted? És mi az, amit csak másokért csinálsz?

Nem lennének jobbak olyan kapcsolatok, ahol nincs szükség színjátékra? Ahol 100%-ban önmagadat adhatod és pont ezért szeretnek? Mert te Te vagy?

Aki nem így áll hozzád, annak van bármilyen keresnivalója az életedben?

Aki nem tud feltétel nélkül szeretni, és folyton elvárásokat támaszt feléd és ha nem így viselkedsz, megbüntet, az valóban szeret téged?

Ezek mögött motivációként mindenhol a félelem lapul. Félelem alapú vagy szeretet alapú életet szeretnél inkább élni?

Nézd csak végig, hol zavar az, ha kritika ér? Mi az, amit mindenképp meg kell csinálnod, mert ha nem…? Ezeket a szituációkat vizsgáld át. Hol vagy benne Te? Kiről szól ez az egész? Kinek akarsz mindenáron megfelelni? És te mit akarsz?

3# Kezd el végre legalább Te szeretni magad

  • Ennek első lépése, hogy tiszteld meg magad az őszinteségeddel. És ha lehet, másokat is, az őszinte önfelvállalásoddal.
    Kezd el apró lépésekben felvállalni a saját gondolataidat, érzéseidet, vágyaidat. Hisz mennyire éreznéd magad szerethetőnek, ha rejtegetnek egy sötét szobában?
  • Az önszeretet egy másik fontos lépése, hogy kezdj el felelősséget vállalni a saját életedért. Hisz a te felelősséged csak az, hogy te boldog legyél. Az nem a te felelősséged, hogy más boldog legyen, azzal foglalkozzon ő. Ezáltal kezd el előtérbe helyezni magad és kezdj igent mondani magadra és nem-et arra, ami nem hozzád tartozik /nem akarsz /nem szeretsz.
  • Kezdj el adni magadnak. Adni időt, adni ajándékokat, adni tapasztalatokat, adni figyelmet, adni pihenést, adni művész időt, adni bármit, ami épít téged és segít neked abban, hogy egyre jobban érezd magad a bőrödben.

Így egyre inkább tisztulni fog a kép önmagadról és szépen lépésről lépésre, egyre inkább a saját életedet élheted.

Ez nem egyszeri munka, folyamatosan kell ezekkel foglalkozni és beépíteni a mindennapjaidba.

Tedd ezeket szokásoddá és így biztosan haladni fogsz előre a felszabadult, boldog életed irányába.

Így függ össze a belső egyensúly és a belső gyermek

[kép: belső gyermek]

Így függ össze a belső egyensúly
és a belső gyermek

Avagy hogyan érd el a belső egyensúlyod a belső gyermeked rendezésével.

--- Ez egy haladó írás. Ha vannak részek, amelyek nem teljesen tiszták vagy érthetőek, kérdezz kommentben vagy e-mailben (mindkettőt megtalálod a cikk végén) ---

Mostanában kijönnek rajtad a gyermeki hisztik és legszívesebben követelőznél, csapkodnál, ordítanál, sírnál?

Vagy épp semmihez sincs kedved és ennek ellenére rengeteg a feladatod?

Esetleg minden dühít és már a legkisebb dolgok is teljesen kiborítanak?

Könnyen lehet, hogy mi, felnőttek is mostanában gyerek módjára viselkedünk és pont úgyis hisztizünk és dühöngünk, mint egy hároméves.

Ez is mutatja, hogy egónk bizony betárazott a gyermeki eszközeikből 2019-re.

2019 a Merkúr, a gyerek éve

Az, hogy 2019 a Merkúr éve, önmagában rengeteg dolgot jelent, de szimbolikájának legfontosabb része talán a gyermeki minőség. Így itt most erre hívnám fel leginkább a figyelmedet.

Mint minden minőségnek, ennek is van alacsony és magas szintje.

De még mielőtt ebbe belemennék, beszéljünk egy kicsit a nőről és a férfiról, a gyermek szüleiről.

A benned élő férfi és női minőség

Akár nő legyél, akár férfi, alapvetően mindkét minőség benned él. Így minden emberben, függetlenül a nemétől van egy női és egy férfi része.

E kettő erő egyensúlyba hozásával válhatsz teljes egésszé.

A férfi rész a…

céltudatos, lendületes, cselekvő, aktív, előretörő, motiváló, ötletelő, tervező, kiáradó, magvető, nemző, harcos, uralkodó, vezető, király. Tele van szenvedéllyel, lelkesedéssel és halad, árasztja ki magából a fényt, a szeretetet és életvezetőként vezeti önmagát.

A női rész a…

befogadó, tápláló, elengedő, gondoskodó, elvonuló, termékennyé tevő, művészi. Ő fogadja be a magot, az ötletet és ad neki életet, táplálja és szüli meg. Ő a létrehozó művész és a belső otthon melegének őrzője.

Ők egy érme két arca

Egyik sem jobb a másiknál, hanem ketten együttműködve alkotnak egy teljes egészet. Így amikor a két fél között belül feszültség van, kibillen a mérleg. Ilyenkor általában az egyik oldal túl sok teret kap a másik fél rovására, aki így el van nyomva. Ekkor kiesel a belső egyensúly állapotából.

Mindkét félre szükség van az élethez.

A két fél egyensúlya maga az élet

A valódi egyensúly soha nem egy mozdulatlan pont. Ez az egyensúly a mozgás és a változás egyensúlya, a behatolás és befogadás váltakozása.

Amikor e két rész egyesül belül, nem semmittevés van, sőt. Akkor van a legnagyobb alkotás és teremtés.

Gondolj csak bele, mi történik, ha a fizikai világban egyesül a két fél. Az is szüntelen mozgás, folyamatos változás addig, amíg meg nem történik a teremtés, a gyermek teremtése.

A gyermek nem a két fél összege, hanem egy harmadik egész

A szülőktől örökölt génekből végül egy teljesen új lény születik. Egy harmadik, tiszta és ártatlan emberi lény, aki még tisztaságának köszönhetően teljességben, kiegyensúlyozva létezik. A nő és férfi egységéből, de nem összegéből született. Ő sokkal több ennél, magasabb szinten áll.

Neki nem számít semmi (még a neme sem), csak a jelen pillanat élvezete, a felfedezés és a kalandozás, tapasztalás. Ő még teljességében bízik, szeret, hisz, figyel, jelen van és rettentően kreatív, játékos zseni. Nem létezik benne félelem, bizonytalanság, hazugság.

És mindenek fejében, pontosan jól tudja, hogy mit akar. És ennek hangot is ad, ha éppen erre van szükség.

Gyermeki mester, vagy mester gyermek?

Ártatlanságának köszönhetően ő a híd Isten (felettes én vagy hívd, ahogy számodra kényelmesebb) és ember között. Ő kapcsolattartó és egy tisztánlátó, őszinte mester.

Nem véletlen, hogy az idős, bölcs mesterek mind gyermekien viselkednek, játszanak és néha nem tűnnek épp komolynak és felelősség teljesnek. Pedig azok, csak azért tűnik számunkra abszurdnak, mert nekünk ismeretlen ez az erős hit és bizalom a mindenség felé. Ősbizalomban élnek, összehangban a természettel, mint a gyermekek.

Szokták is mondani, hogy a fejlődés lényege, hogy visszatalálj gyermeki lényed tisztaságához és meg tudd élni újra ezt az állapotot.

A benned élő gyermek kiteljesedése

Ha a benned élő férfi és női minőség teljes, akkor nem egy kört alkotnak. Inkább a két körből egy végtelen jel jön létre. Ez létrehozza a folyamatos váltakozást, áramlást, hullámzást és folyamatos együttműködést, csapatmunkát a két fél között. Ez az igazi egyensúly. Amikor kell, az egyik minőséget hívod elő, a másik pillanatba pedig a másikat. Így mivel együtt tudod működtetni a két oldalt, helyet adsz a benned élő gyermek kiteljesedésének is, mivel ő megkapja a méltó és szükséges környezetet ehhez.

Az ő segítségével vagy képes játszva, könnyedén, lendületesen, légiesen élni. Ráadásul közben a vágyaid után mész, 100% szeretetben, aminek következtében eltűnik életedből a félelem. Így megélheted mély kapcsolódásodat önmagaddal és az egész világgal, mivel látod és éled értékességedet, hisz pontosan jól látod, hogy ki vagy.

Az emberi agy is így van felépítve

Alapból még az emberi agyféltekék is ezt mutatják. A bal agyfélteke a férfi oldal, a jobb a női és akkor tudsz igazán kreatív zsenivé válni, ha képes vagy mindkettőt magas szinten működtetni. 

Azt mondtam a legelején, hogy ez a gyerek éve.
Ez akkor mit is jelent?

Ebben az évben többek között abban fogunk fejlődni, hogy hogyan lehet (és kell is) ezt a két oldalt összehangoltan, áramoltatva, játszva működtetni. Ráadásul mindkettőt magas szinten, tehát mindkét oldalt kiteljesítve, felemelve és nem elnyomva. (Erre már 2018-ban is kaptunk leckéket.)

Ez támogatja, hogy belső gyermeked, a benned élő kreatív játékos zseni is egyre feljebb emelkedjen. (Ahogy a szülők is nevelik a gyermeket.)

De ez még nem minden

A belső gyermekedről tudnod kell, hogy vannak igényei.

Folyamatosan szeretetre, figyelemre és játékra vágyik.

Így hiába működteted magas szinten a női-férfi oldalad, meg is kell adnod neki azt, amire vágyik: időt apával, időt anyával, végtelen szeretetet és lehetőséget a kreativitása működtetésére (játékra).

Mert amikor ezekből valamit nem kap meg, na akkor jön az egós gyermeki hiszti és más egyéb gyermeki eszközök, például a durcáskodás.

Szóval mit kell tenned?

1. Vedd kezedbe a vágyaid megvalósítását
Még ha gyakorlott önismereti utazó vagy, akkor is bizonyára előfordul, hogy egyes vágyaidról nem szeretnél tudomást venni. Ott van benned a vágyakozó gyermek, de nem vagy hajlandó tenni azért, hogy ezt a vágyat kielégítsd. (Tudom, fájdalmas és nehéz ilyet bevallani, de pontosan jól tudod, miről beszélek.)

Vagy mert nem hiszel magadban eléggé, vagy mert túl félelmetes, vagy éppen nincs rá időd (más dolgok sokkal fontosabbnak tűnnek). Hát nem csoda, hogy hisztizel, nem engeded meg magadnak még a vágyakozást sem.

Így, ha tapasztalod magadon a hisztit, nézz szembe azzal, hogy mire is vágysz igazából? Mit szeretnél?

És még mielőtt elkezdenéd a felelősséget hárítani valami külső dologra, főnökre, világra, országra, helyzetre, pénzre, időre, stb, jusson eszedbe, hogy TE VAGY A SAJÁT ÉLETEDÉRT A FELELŐS.

Jó szülőhöz méltón a te dolgod, hogy te mindent megkapj, amire szükséged van. (Nem a főnöködé, a párodé, vagy a szüleidé, vagy bárki másé.)

Vállalj önmagadért és a vágyaidért felelősséget, tűzd ki a célt, hozz döntést, és kezdj neki a megvalósításnak.

Csak így lehetsz egész.

2. Törekedj arra, hogy az életedet, a feladataidat gyermeki örömmel és játékossággal éld meg
Engedd magad játszani, bármit is csinálsz. (Légy bátran őrült kreatív zseni minden tevékenységedben.)
3. Rendezd belső gyermeked múltbéli sebeit
Ne cipeld tovább fájdalmaid.
4. Növeld önbizalmadat és önmagadba vetett hitedet
Hogy tudd, mindent megérdemelsz, értékes vagy úgy ahogy vagy és bármit meg tudsz valósítani.
5. Egyensúlyozd ki a benned élő férfit és nőt
Legyen egyensúlyban a kiáradás és befogadás, a kifelé fordulás a befelé fordulással, az aktív programok a passzív programokkal, az elkezdés-céltervezés lendülete a megvalósítással, stb.)
Ha még nem tetted, a képre kattinva iratkozz fel belső gyermek oktató sorozatomra, mert ott további segédleteket találsz ezzel a témával kapcsolatban.
Illetve gyere ingyenes Facebook csoportomba, ahol közösen, játszva, egymást támogatva tudunk utazni. Itt jelenleg - kéréseitek alapján - a nőiség témájával foglalkozunk
(a csoport megnyitásához klikk az ikonra)
És kövesd az Alkosd meg Önmagad Facebook oldalt is, hogy lásd a napi támogató gondolatokat
(a Facebook oldal megnyitásához klikk az ikonra)
Ha pedig bármilyen kérdésed, gondolatod van, bátran írd meg a csoportban, vagy írhatsz emailt a hello@alkosdmegonmagad.hu e-mail címre is. Ezekre mindig szívesen válaszolok.

Csodásan játékos utat kívánok!

Hálás Szeretettel,
Hajabács Klára

A gyakorlatba ültetett önismeret szakértője

Még keresed az utad? Mutatom az első lépést…

Ott vagy épp egy munkahelyen, de érzed, hogy ez már nem sokáig járható út?

Érzed, hogy váltani kéne (akár más életterületen is), mert valami másra vágysz, de nem tudod, hogy mi is tenne hosszútávon boldoggá?

Nem tudod, hogy merre kéne menned? Melyik a te utad?

Az önismeret az az eszköz, ami válaszokat tud adni a benned lévő kérdésekre.

Miért ennyire fontos az önismeret?

Általában az emberek, amíg nem mélyülnek el gyakorlati szinten a valódi önismeretben, robotpilóta üzemmódban élnek.

Gondolkodtál már azon, hogy vajon te mennyire éled tudatosan az életed? Vagy hogy te mi alapján hozod meg döntéseidet? Az érzéseid után mész?

Biztosan neked is a szokásaid és az érzelmeid befolyásolják a cselekedeteidet. Mivel emberek vagyunk, ez természetes. Önismeret nélkül viszont átadod ezeknek az érzéseknek és automatikus programoknak életed vezetését és a döntéshozás feletti hatalmadat. Lemondasz a felelősségedről és így a változtatási lehetőségedről is. Ezáltal már lehet fel sem tűnik, de robotpilótaként működsz.

“Nem lehet megoldani a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.”

– Albert Einstein

Ezt abból is láthatod, hogy biztosan szívesebben választasz olyan tevékenységeket, amiket ismersz, megszokott, amiket szívesen csinálsz, kényelmesen és biztonságosan érzed magad benne és jóleső érzéssel tölt el.

Tehát általános esetben a komfortzónádon belül élsz.

Ez alapvetően nem gond. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor az ilyen tevékenységek hátráltatnak. A kérdés az, hogy észreveszed ezeket a helyzeteket? Képes és hajlandó vagy átlépni a kényelmi, komfortzóna és érzelmi biztonságod határaid ahhoz, hogy elérd a célod és változtass valamilyen problémán? Vagy meghátrálsz és a könnyebb, a járt utat választod, ami eddig sem vitt téged közelebb céljaidhoz?

Vagy nézzünk egy fordított helyzetet. Vannak olyan helyzetek, amikor épp azért nem teszel meg valamit, mert félsz tőle? Vagy esetleg maga a szorongás és az aggódás érzése teljesen leköt órákra vagy napokra és addig amíg el nem múlik ez a feszültség semmi mással nem tudsz foglalkozni?

Az Önismerettel ezeket a helyzeteket tudod egyre inkább észrevenni, tisztánlátni és megváltoztatni, amikor erre szükség van. Így az önismereted mélyülésével életed vezetésének egyre nagyobb részét tudod a kezedbe venni és így egyre tudatosabb teremtővé válni. Ez rengeteg előnnyel jár, például a döntéshozás is egyre könnyebbé válik.

Az érzéseid rabszolgája vagy, te is.

Manapság szeretünk az érzéseink után menni. És ez azzal jár, hogy ha valami félelmetesnek vagy kellemetlennek tűnik, valami, ami a komfortzónánkon kívül van és bizonytalanságot okoz, azt nem csináljuk meg. Helyette inkább lehuppanunk a kényelmes kanapéra és bekapcsoljuk a kedvenc sorozatunkat. Mert miért ne.

Az az igazság, hogy ezáltal nem te vagy az érzelmeid ura. Helyette inkább az érzéseid uralkodnak rajtad. Ez abból is látszik, hogy a cselekvéseid függenek az érzéseidtől. Tehát az érzés mintha egy magasabb rendű dolog lenne és csak az a jó, ami jó érzéseket hoz. Ami pedig rossz érzéseket hoz, azt messziről el kell kerülni.

Viszont az új dolgok, amik esetleg pozitív változást hozhatnának az életedbe, azok mind komfortzónádon kívül vannak. Mert ha belül lennének akkor csinálnád és nem is lenne meg maga a probléma. Tehát az új, előrevivő dolgok is valójában (legtöbbször) negatív érzésekkel járnak (először, amíg meg nem tanulod). Csak azért, mert új, számodra ismeretlen dolog.

Tehát ha kerülöd a negatív(nak titulált) érzéseket, valójában nem is tudsz tartós pozitív változást elérni.

Az önismerettel, és az ebből adódó tudatos döntéshozással, továbbá azzal, hogy esetenként akár az érzéseid ellenére is megcsinálsz valamit, nagy változásokat érhetsz el és sokkal hatékonyabban érheted el céljaidat.

Most azt gondolhatod, hogy azért te mégis szeretnéd jól érezni magad. Akkor először nézzük meg, mi is az érzés valójában.

Te tudod, hogy honnan jönnek az érzések, amiknek átadod a hatalmad?

Ma már köztudott dolog, hogy az érzések a gondolatok lenyomatai.

Tehát eszedbe jut például a holnapi beszélgetés a főnököddel. Ha ehhez a jövőképhez olyan gondolatok társulnak, mint például „Úristen mi lesz, mit mondjak, hogyan mondjam”. És előjön például egy kis megfelelési kényszer is, miszerint a legjobb arcod szeretnéd neki mutatni, ráadásul még az is eszedbe jut, hogy „mi lesz, ha valamit nem jól csináltam és éppen le akar szidni?„

És te csak agyalgatsz, pörgeted le a fejedben lévő negatív lehetőségeket. Aztán csodálkozol, hogy miért van akkora görcs a gyomrodban, miért izzadsz (vagy esetleg fagysz le), amikor már ott állsz főnököd előtt. Ráadásul így valószínűleg el is rontod a megbeszélést.

Pedig épp azzal generáltad a félelem érzését és ennek következményeit, hogy félelemmel teli történeteket, mumusokat és démonokat alkottál te magad a saját fejedben.

Az érzéseid valójában csak az idegrendszered reakciói a gondolataidra (agyi munkádra). Mégis milyen nagy szerepet adunk nekik.

A félelem, mint bármilyen más érzés is, csak egy gondolattal kezdődik.

A fenti példa szemléletes, bár nem fedi teljesen a valóságot. Az igazság az, hogy maga a gondolkodás nagyon gyorsan történik. Sokkal gyorsabban, mint amit észlelni tudunk belőle. Ez azt jelenti, hogy a gondolataink többségét észre sem vesszük.

A legtöbb gondolatod tehát teljesen automatikus és ezáltal „láthatatlanul” alkotják meg a különböző érzéseidet. Ezért lehet az, hogy néha elkap mondjuk a félelem, de azt sem tudod, hogy mitől félsz.

Tudatos agy és a tudatalatti

Ez azért történik így, mert a tudatos gondolatok lakhelye, a tudatos agy sokkal-sokkal több energiát használ fel, mint az agyad tudatalatti része. Ezért, szimplán a túlélésért, az agyunk szinte folyamatosan robotpilóta üzemmódban működik. Amiről egyszerűen nem tudunk.

Gondolj bele: volt már veled olyan, hogy például reggel hullafáradtan keltél fel és zombimódra csináltad végig a reggeli rituálédat? Mennyit gondolkodtál például a fogmosáson? Vagy például a zuhanyzás mennyire megy neked természetesen? Megszokásból szoktad végre hajtani, vagy figyeled minden egyes mozdulatodat és tudatosan döntesz, hogy mikor minek kell történnie? Vagy már annyira be van járatva az egész procedúra, hogy akár félálomban (vagy máson teljesen elmerengve) is automatikusan végig tudod csinálni?

Az ilyen szokások is mind a tudatalattidba vannak mélyen beépülve, ezért megy automatikusan az egész.

De ilyen tudatalattiba beépült gondolat lehet az is, hogy:

„Én nem vagyok elég jó.”
„Nincs nyelvérzékem.”
„Nem túl jó a memóriám.”
„A pénzért meg kell küzdeni.”
„Én mindig lefagyok.”
„Félős vagyok.”
„Nem tudok jól kommunikálni.”
„A zenélést gyermekkorban kell elkezdeni.”
stb.

Igazából bármilyen gondolat és bármilyen érzelmi reakció beépülhet a tudatalattiba. Ráadásul a tudatalatti jóval több információt dolgoz fel, mint amit mi eltudunk képzelni.

Így gyakorlatilag egy átlagos napon az érzéseid és az ezek által befolyásolt cselekvéseid nagyrésze ezekből a tudatalattiban tárolt mintákból jön létre.

A leglényegesebb ilyen minták még a gyermekkorban épülnek be.

Egy gyerek olyan, mint a szivacs, a ki nem mondott szavakat is érzi és magába szívja. Így gyerekként gyakorlatilag szüleid (nevelőid) összes reakcióját, gondolatát, véleményét, szavát, nézetét, elvét, prioritását, szabályát, hitrendszerét, párkapcsolati, férfi/női mintáját, stb magadba szívtad.

És ez mind ott a mélyben dolgozik benned.

A leírtak alapján nézzük meg újra a folyamatot:

  • A tudatos agyad csak akkor kapcsol be és használja az energiádat, amikor az mindenképpen szükséges, vagy te úgy akarod. Így leginkább a tudatalattidon van a főszerep. Ezért az ott lévő berögzült gondolatok, már meglévő hitrendszerek rendszeresen aktiválódnak.
    (Ezek leginkább szülői mintáidra és az eddigi tapasztalataidra vezethetők vissza. Így önismeret nélkül felnőttként is leginkább a szüleid nézetei vezetnek téged. Hiába “repültél ki a fészekből”.)
  • Az itt tárolt gondolataid, szokásaid, megszokott reakcióid generálják automatikusan az érzéseidet vagy akár automatikus tetteidet.
  • Amikor az „érzéseidre hallgatsz”, valójában a benned lévő mintáid szerint cselekszel.
    (Ugyanez van, ha engedsz a félelmeidnek, aggódsz a jövődtől, szorongsz, stb. Szóval azt érzed jónak, amit szüleid is jónak tartottak gyerek korodban. Jutalmaztak téged érte és például azt érzed negatívnak, amivel szembemész ezzel a hitrendszerrel.)

Ezért is mondja azt a Sydney-i kutatóintézet kutatója Allan Snyder, hogy:

A napi cselekedeteink 90%-át öntudatlanul hajtjuk végre.

Tehát az egész életedet egy robotpilóta üzemmódban éled. Ráadásul olyan programok működnek benned, olyan dolgok vezérelnek tudat alatt, amik egyáltalán nem a te gondolataid.

Szóval mi valójában az Önismeret lényege?

Nem csak az, hogy milyen alap személyiség típusba tartozol. Nem az, hogy mi jellemző a horoszkópodra, vagy hogy milyen vagy. Ezektől sokkal lényegesebb, hogy az egyes problémás területeiden mi van a tudatalattidban, ami ezt az egész helyzetet automatikusan okozza.

Mert csak ha látod, mi van benned, akkor tudsz tartósan változtatni.

Ebből is láthatod, hogy ha tényleg változtatni akarsz az életed bármelyik részén, akkor ennek a változásnak a tudatalattidig kell lehatolnia. A legmélyebb szinteken is végre kell hajtani a változtatást. Mert csak úgy lesz maradandó.

Ráadásul nem elég, ha a gondolataidat megváltoztatod, hanem ha feljönnek a komfortzónádba visszahúzó érzéseid, gondolataid, akkor ezekre nem-et kell mondanod és megcselekedni azt, amit az új nézeted szerint kell tenned.

Mindemellett pedig választhatsz új érzelmi reakciókat az új gondolataidra. Így hosszútávon nem fogod rosszabbul érezni magad, sőt, egyre jobban. Viszont van, amikor a hosszútávú állapot érdekében a jelenben át kell lépned a negatív érzéseiden.

Az ilyen változtatás (tehát a tudatalattid átprogramozása) leghamarabb fél év alatt történik meg, de sok esetben inkább 18 hónap a tényleg tartós változás ideje.

Tehát nem megy egyik pillanatról a másikra, ráadásul egyedül sem megy. Mert egyszerűen kell olyan objektív tükör, aki megmutatja neked, hogy mikor estél újra a tudatalattid rabságába. Mert egyedül elmegy a fókuszod, elfárad tudatos agyad, visszaadod az irányítást és még észre sem veszed.

Visszatérve az eredeti kérdésekhez. Ha nem tudod, hogy merre van a te utad, vagy mire is vágysz valójában,

akkor szintén meg kell ismerned önmagad. Ez nem pályaválasztási tanácsadás, vagy az erősségeid felmérése közben történik. (Bár ez is felismeréseket hozhat, de nem annyira mélyre ható.) Hanem kőkemény önismereti munka, ami által meglátod és lehámozod magadról azokat a visszahúzó, a tudatalattidban lévő berögzüléseket, amik gátolnak téged abban, hogy be merd magadnak vallani az igazi vágyadat.

Csak így megy igazán

A vágyadat és az utadat nem kell keresned. Az mindig megvolt, ott van benned. Csak meg kell látnod, belül.

A Hamupipőke (Disney) mesében a királyfi, amikor megy a Hamupipőkéhez, egy óriási, a kastélyt teljesen körbeölelő, sűrű, szúrós tövisbokrokból álló védelmi falon kell átvágnia magát. Épp ilyen a te tudatalattid is. A vágyad végig ott van, csak nem látod a sok gaztól és félelemtől.

Egy adott szintig mind robotpilóta üzemmódban élünk, szimplán azért, mert emberek vagyunk. Akkor mit jelent a tudatos élet?

Talán a legfontosabb az az, hogy a tudatos embereknek vannak céljaik. Ráadásul komfortzónán kívüli célok. (Tehát ha a céljaikra gondolnak, ők is ugyanúgy gyomorgörcsösek tudnak lenni.) Mert csak ezek adnak teret arra, hogy tényleg fejlődni lehessen.

Ezek a célok mondják meg az irányt. Csak így láthatod, hogy a különböző célok, cselekvések stb előre visznek vagy hátráltatnak. Ez az a stabil pont, amihez tudod mérni saját viselkedésedet.

Most kérdezheted: „Épp azért kezdtem el olvasni ezt a cikket, mert nem tudom, mi legyen a célom. Akkor most mivan?”

Erre csak azt tudom mondani, hogy biztosan neked is van vágyad, csak még annyira rémisztő ez, hogy nem mered magadnak bevallani. Amíg ez így van, addig az legyen a célod, hogy megismerd magad jobban és megismerd, hogy mit is szeretsz valójában. És ezt nem agyalgatva fogod felismerni, hanem csakis tapasztalással.

Csak lépj valamerre

A nemdöntés is döntés. Csak ez káoszban tart. Most az a legjobb amit tehetsz, hogy bármerre elindulsz. Tapasztalj meg új dolgokat, amihez legalább egy kis kedved van, vagy kíváncsi vagy rá. Lépegess szépen apró lépésekben ki a komfortzónádból. Ahogy rakod le így a félelmeidet és növekszik belső erőd, úgy tudsz egyre bátrabban szembenézni a valódi vágyaddal.

Tűzz ki először kisebb (ne pedig egy életre szóló) célokat és valósítsd is meg őket.

Azok, akik tudatosan élnek, hajlandóak a berögzüléseikkel és akár az érzéseikkel is szembe menni, ha azok a céljaikat hátráltatják.

Ez nem egyenlő a harcolással, ez egy folyamatos célirányos önmunka, egy folyamatos átprogramozás.

Például, ha valamilyen célt kitűzök, de nincs kedvem ebbe az irányba cselekedni vagy félek tőle, akkor is megteszem. Minden más csak kifogás.

Mert, ha nem teszem meg, nem megyek szembe a félelmeimmel, nem alakítom át a célommal kapcsolatos gondolkodásomat, akkor nincs változás, nincs „jobbulás”. (Vagy csak nagyon rövid ideig tart.)

Így önmunka (tehát gondolataid és cselekvéseid felülbírálása és reformja) nélkül bármilyen úton is indulj el, azt fogod tapasztalni, hogy idővel ugyanabba a helyzetbe kerülsz, újra. (Erre szokták azt mondani, hogy csöbörből vödörbe.)

A jó hír viszont az, hogy sok gyakorlással a változás is egyre könnyebbé válik. Mert az, hogy „a változás félelmetes, rossz, nehéz” is csak egy minta, egy szokás, ami menet közben átíródik.

És mi van az érzésekkel?

Fentebb nem foglalkoztam annyira az érzelmeid átformálásával, mert igazából az építő gondolatok beépüléséből automatikusan következnek a pozitívabb érzések is. Tehát addig kell nemet mondanod a negatív érzéseidnek, és akár félelmed ellenére is cselekedned, amíg meg nem szoktad az adott új gondolatot és cselekvést. Mert, ha ez megtörténik, akkor már jól fogod magad érezni eközben is.

Tehát:

Amíg az érzelmeidre hallgatsz, az érzéseid uralkodnak feletted. Inkább te döntsd el, hogy milyen érzéssel akarsz rendelkezni és az ezt létrehozó gondolatot tedd bele tudatos elmédbe sokszor, hogy beépülhessen tudatalattidba is. Majd innentől kezdve csakis az új gondolat szerint cselekedj, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban mit érzel, mert az még mindig csak múltad lenyomata.

Csak a jelen változtatásával építheted a jövőt és bizony ez azzal jár, hogy néha akár érzéseiddel ellentétesen kell cselekedned. Erre kell az önfegyelem.

Összegezve:

Ne akard tapasztalás nélkül rögtön a legtökéletesebb döntést hozni. Mert a tudatalatti programjaid miatt úgysem látod az összes lehetőségedet. Csak utólag, a megvalósítás után látod, hogy az adott út mennyire felel meg neked, illetve hol kell még változtatnod rajta.

Csak a tapasztalás által tudhatod meg, hogy tényleg mi tesz téged boldoggá.

Így ne pazarolj több időt arra, hogy ezen rágódsz, inkább dönts (ha kell dobj fel egy érmét) bármelyik út mellett és közben dolgozz azon, hogy mélyüljön az önismereted.

Mert csak menet közben rajzolódik ki, hogy az az út valóban neked való-e.

A járt utat a járatlanért hagyd el, mert csak menet közben, az új impulzusoknak köszönhetően tágul a gondolkodásmódod, és így tudsz egyre több lehetőséget észrevenni az életedben.

 

Csak lépj és kezdj el változtatni a megszokott dolgaidon, tapasztalj.

 

+ Tipp:

Megosztok itt veled pár megerősítő mondatot, amivel el tudod kezdeni a tudatalattid átprogramozását és közelebb kerülhetsz a valódi vágyaidhoz.

Ezeket a mondatokat mondogasd legalább 30 napig, mindennap, legalább egyszer.

„Úgy döntöttem, szeretem a változást, szeretek változni.”

„Úgy döntöttem, be merem magamnak vallani, mire vágyom valójában.”

„Úgy döntöttem, tisztán látom, mire vágyom valójában.”

A tudatalattid bővebb feltárásáért pedig bátran kérhetsz segítséget tőlem, illetve online személyes tréningem is tökéletesen alkalmas az ilyen blokkok és korlátok feltárására és céljaid – jövőképed pontosabb meghatározására.

 

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára
Önismereti tréner és asztrozófus

Így cseréltem le a zárkózottságot önmegvalósításra

Neked is teljesen szürkék, szenvedéssel és félelemmel teliek a hétköznapjaid?

Úgy érzed, hogy csak kötelességeid, feladataid vannak és kiveszett a játékosság és az öröm az életedből?

Vagy csak keresed a benned megbújó kreatív forrást, játékosságot, spontaneitást, bátorságot, örömöt?

Ha ilyen vagy ehhez hasonló problémáid vannak, akkor ez azt (is) jelenti, hogy benső gyermekeddel még nem felhőtlen a kapcsolatotok.

Most megmutatom, bennem milyen folyamatok zajlottak ezzel kapcsolatban. Így tanulva a példámból, neked is lehetőséged nyílhat rendezni saját kapcsolatodat saját gyermeki éneddel.

(Titkon megsúgom, hogy ennek még lesz folytatása is, amiben további értékes információkat, módszereket, technikákat, konkrét lépéseket osztok meg veled, így ne feledkezz meg feliratkozni lentebb a hírlevélre vagy like-olni a Facebook oldalt, hogy tudjalak mihamarabb értesíteni az újdonságokról.)

Bennem még mindig ott él a kislány.

A kislány, aki folyton játszani akar, élvezni az életet és kalandozni. Az a kislány, aki imád fára mászni, bunkert építeni, festeni, rajzolni, tanulni, biciklizni, mindig menni, élni.

Gyerekkoromban sokat voltam egyedül, így számomra a magány lett a természetes állapot.

Gyerekkoromban nem igazán szólhattam bele a dolgokba. És mivel a szüleim voltak az isteneim, az ő szavuk volt a szent. Ha az én véleményem nem egyezett az övékkel, az csakis hülyeség lehetett.

Gyerekkoromban a szüleim voltak a döntéshozók, mindent ők mondtak, ők féltettek, ők aggódtak értem, ők hozták a szabályokat. Így nem volt más választásom, mint ezek szerint élni.

Gyerekkoromban a szüleim adták azt a törődést, figyelmet, szeretetet, amire nekem szükségem volt. Így ha ők azt mondták, most nem jár, mert rossz vagyok, elhittem és igyekeztem inkább jó lenni, hogy szeressenek.

De ezek az ő szabályaik, nem pedig a világ szabályai és legfőképp nem az én valódi szabályaim.

Nem meglepő hát, hogy a magány, az önbizalomhiány, a csendesség, az elbújás, a véleménytelenség, a megfelelési kényszerek és a jó gyerek szerep lett az alap attitűdöm.

Röviden: önmagamat teljesen elnyomtam és az életem csak arról szólt, hogy ezeknek a (sokszor már elavult) szabályoknak megfeleljek.

Nem hibáztatom a szüleimet. Sőt, hálás vagyok nekik, mivel a tőlük telhető legtöbbet tették értem és adták nekem. Ezt köszönöm nekik.

Most már viszont én vagyok a felnőtt,

és most már én vagyok köteles a legtöbbet tenni magamért. Viszont hiába nőttem fel, ha nem fejlődök, nincs változás és még mindig a régi szabályok működnek (hisz ehhez vagyok hozzászokva). És a bennem élő kislány egyre mérgesebb, szomorúbb, elkeseredettebb, hisztisebb. Pedig ő csak játszani akar és megélni az életet.

Felnőttként, ha ki akarom szabadítani ezt a kislányt a börtönéből, szembe kell mennem a régi megszokott szabályokkal.

Nem lehetek tovább jó kislány, nem lehetek láthatatlan, nem bújhatok el és legfőképp most már én vagyok a felelős és meg kell hoznom a saját döntéseimet. Meg kell alkotnom az új önmagam és az új életem. Ehhez pedig a régi nem elég. Változtatni kell.

Meghoztam ezt a döntést, változom.

Ezért az önismeret eszközével mindent megteszek, hogy békét kössek ezzel a kislánnyal, bennem.

Törekszem megadni neki azt a feltétlen szeretetet és figyelmet, amit érdemel.

Törekszem meghallgatni a gondolatait, érzéseit és asszertívan megegyezni vele abban, ami számunkra a legjobb.

Törekszem megadni neki a lehetőségeket a játékra, arra, hogy akár minden perc maga legyen a játék.

Azt akarom, hogy megélje a vágyait, megélje végre az életet.

Ehhez persze néha kezelni kell a hisztijét, a dacosságát is. Hisz az évek során sok fájdalom érte. Puszit kell adnom a sebeire és engednem kell, hogy kisírja a fájdalmát, hogy minden begyógyulhasson és ő felszabadulhasson.

Mert szabad gyermekként lehetek csak szabad felnőtt.

Minden egyes alkalom, amikor ezt sikerül megélnem, az maga a csoda. Amikor önmagamat tudom adni úgy, hogy mások is elfogadnak, figyelnek rám, szeretnek. Mert ahogy magammal viselkedem, úgy viselkednek velem mások is. És mivel egyre szeretettel telibben viselkedek magammal, így ezt is tükröződik vissza másokban.

Már van kivel játszanom. Most már nem vagyok egyedül. Most már nem kell harcolnom a szeretetért és a figyelemért. Most már őszintén elmondhatom a véleményemet és a saját vágyaimat követve, nem vagyok „rossz gyerek”.

Most már egyre inkább képes vagyok játszva, szabadon élni az életem.

Ilyen csodás megéléseket kívánok neked is.

Ha tetszett az írás, oszd meg és iratkozz fel lentebb a hírlevélre is, hogy küldhessem a további hasznos és értékes tartalmakat.

Hogy még több hasznos gondolatot adhassak neked, like-old be a Facebbok oldalamat is itt.

Ha pedig kérdésed, véleményed, elakadásod van, írj hozzászólást vagy küldhetsz levelet nekem a hello@alkosdmegonmagad.hu címre is.

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára