Teremtés

A „jókor jó helyen lenni” tanulható?

Szerző:

Amikor jókor vagy jó helyen és minden tökéletesen alakul: szerencse vagy tudatosság?

Erről megoszlanak a vélemények. És talán még nagyon régen én is azt hittem, hogy a szerencsén múlik minden. Akinek minden könnyen megy, sikeres, az szerencsés, gondoltam. Aztán elkezdtem felfedezni a saját belső természetes teremtő erőimet és rájöttem, hogy a szerencse előidézhető!

Ekkor egy nagyon izgalmas utazás vette kezdetét, amikor elkezdtem megismerkedni a szinkronicitással, a „véletlenekkel”, ahogy James Redfield a Mennyei próféciában írja. Már sokszor volt, hogy működött a vonzás törvénye, tudtam teremteni dolgokat, de valahogy még csak korlátozottan, kisebb dolgokban.

Ekkor még nem voltam folyamatosan benne a „szerencse sodrásában”, mindig ki-ki estem belőle.

Jöttek érzelmi hullámzások, sértődékenység, ingerlékenység, túlérzékenység, néha düh, harag, sokszor félelem, ami mind-mind kizökkentett ebből az állapotból. Sokszor éreztem azt, hogy nincs elég önbizalmam, magabiztosságom, hogy meglépjek dolgokat, hogy változtassak. Már rengeteg mindent tudtam, hogy hogyan kéne csinálnom, de a való világban megtorpantam. Gátak, akadályok, ellenállások, nehézségek jöttek és egyáltalán nem tudtam, hogy hová is tegyem mindezt.

Kerestem a választ arra, hogy hogyan kell tudatosan belépni a szerencsés véletlenek sodrásába, ami szenvedéllyel, örömmel tölt el engem? Hogyan tudom folyamatosan azt teremteni, amit akarok, hogy az valósuljon meg, ami örömmel tölt el? Ráadásul mindezt minél könnyedebben, hogy ne „vért izzadva” rengeteg munkával érjem el a vágyott állapotokat, érzéseket, célokat? És hogyan tudom azt érezni, hogy jó időben vagyok, hogy nem vagyok elkésve és nem kell folyton rohannom?

Jah, és volt még egy kérdés, amivel folyton foglalkoztam: annyi mindent meg kell fejlődnöm még, annyi mindent ki kell munkálnom magamban, akkor most mindennel egyszerre kell foglalkoznom? Nah ezt nagyon fárasztónak, káoszosnak éreztem és nagyon el is bizonytalanított. Kapkodtam a különböző témák között, de mélyen egyiken sem sikerült változtatnom. Azt éreztem én ezt mind egyedül nem vagyok képes megfejlődni. Épp ezért mindig ugyanazokkal a problémákkal kerültem szembe az életemben, amikből már nagyon elegem volt.

Bevallom, türelmetlen is voltam.

Volt bennem egy hang, aki mindent azonnal akart! Azonnali tudást, azonnali változást, azonnal mindent! Volt viszont a fejemben még egy hang, ami miatt féltem minden apró változástól. Épp ezért egy nagy halogatás volt az egész, még az apró döntéseket sem tudtam meghozni és ez miatt egyre nagyobb bűntudatom is lett. Egyre negatívabban láttam saját magam, gyengének, értéktelennek, tehetetlennek.

Dúlt a harc e két oldal között, ezért sokszor éreztem azt, hogy elbizonytalanodom (a célomban, magamban, mindenben).

Onnantól, hogy megláttam ezt a félelmet magamban (hogy mennyire félek a sikertől is), már könnyebb volt lépésről lépésre, türelmesen haladni az úton, ezáltal meglelve az arany középutat.

Az volt a kulcs, hogy mindig arra figyeltem: aktuálisan mi az az egy dolog, amivel foglalkoznom kell.

Végre nem éreztem azt, hogy egyszerre túl sok dolgom van, nem volt túl nagy a teher, mégis stabilan haladtam előre, ami hamar meg is hozta az első sikereket.

Ez magával hozta azt is, hogy egyre pozitívabban tudtam látni magam.

Az egyre nagyobb sikereket elérve pedig növekedett a magabiztosságom, a hitem önmagamban, és egyre inkább biztos lettem abban, hogy „képes vagyok rá”. Ez a folyamatos apró lépésekben történő, de izgalmas előrehaladás segített átlépni az egyre nagyobb félelemeket is és egyre bátrabbá tett.

A legegyszerűbb módszer, hogy tudd, mikor mivel kell foglalkoznod az önismereti fejlődésedben, a csillagok bölcs üzeneteinek figyelése. Azért ennyire egyszerű, mert az égi üzenetek mindig a belső világodban zajló folyamatokat mutatják („ahogy kint úgy bent” törvénye). Ezért azokat megismerve tisztán tudod látni, hogy mi az időszerű benned, mi az az egy lépés, amit éppen meg kell lépned.

Ez nem csak egy egyszerű tükör, hanem kulcs a természettel való összhangodhoz. Ez azt jelenti, hogy ha az épp aktuális dologgal foglalkozol, akkor abban a természet MINDEN ereje támogat téged. Ilyenkor az egész univerzum a te csapatodban játszik és a sikeredet akarja. Épp ezért tudsz könnyedebben, „szerencsésebben” haladni és mindez egy nagyon jó érzés. Egyszerűen érzed, hogy nem vagy egyedül. Így válik az út is örömtelivé, ami által olyan célokat tudsz elérni, amik valóban örömöt okoznak neked.

Ezek az energiák mindig működnek, akkor is, ha nem figyelsz rájuk.

De eldöntheted, hogy összhangban haladsz velük, kihasználva a lehetőségeiket és szenvedélyesen, örömben, sikereket érsz el. (Vagy ellenük dolgozol, ezért azt érzed, minden ellened van és végig szenveded az utat.)

Szóval miért jó, ha rendszeresen pici lépéseket teszel a természettel összhangban?

Mert így mindig jókor vagy jó helyen. Ilyenkor mindennek megvan a maga értelme (amit egyre jobban látsz is), ami sokkal könnyebbé teszi az utat. Ráadásul mivel kinyílik a szemed a valódi világra, sokkal több csodát, emelő dolgot, ajándékot is kapsz pluszban, mint amit eredetileg akartál.

Ilyenkor már tudod, hogy mindezt azért kapod, mert összhangban haladsz a természettel/belső lehetőségeiddel (és kiérdemelted), hogy szinkronban vagy a saját belső óráddal. Kívülről pedig leginkább annyi látszódik: te szerencsés vagy mert valahogy mindig jó helyen vagy jó időben.

Szóval ha nem bíznád a véletlenre a dolgot, és inkább tudatosan lennél jókor jó helyen, akkor tőlem minden támogatást megkapsz ehhez ide kattintva, az Önismereti Felfedezők Dobozában!

Ezt a 10 kifejezést cseréld le és könnyebb lesz az életed!

Szerző:

A gondolataink, az érzéseink és a beszédünk is mind teremtő hatásúak.

Ma legyen ez a blogbejegyzés gyakorlatias és mutatok pár példát, hogy mit érdemes azonnal kihúznod az aktív szókincsedből és átalakítani, hogy pozitívabb legyen az életed.

Mert ilyen ártatlannak és aprónak tűnő szokásokkal (aminek többségét tényleg csak azért használjuk így, mert „így szokás”, vagy épp sokat hallottuk és belénk égett) sokkal-sokkal nagyobb rombolást vihetsz végbe a saját életedben, és a saját önbecsülésedben, mint azt gondolnád.

Szóval, ha ráadásul te épp azon is dolgozol, hogy növeld az önbecsülésed, az önszereteted, az önértékelésed, az önbizalmadat, a pozitív önképedet, akkor még fontosabb, hogy ezeket felismerd a saját kommunikációdban és elkezdj helyettük használni valami építőt.

(Persze úgy a hatásos igazán, ha ehhez hozzá igazítod azt is, ahogy belül önmagaddal kommunikálsz – gondolatban. Tehát nem is gondolhatod ezeket magadról sem, úgy az igazi!)

 

Kifejezések, amit cserélj le pozitívabbakra:

 

 

1) „Ó hát én milyen buta/ szerencsétlen/ hülye/ stb vagyok.”

 

Ez a típusú mondat/kifejezés akár szavak, akár gondolatok formájában is nagyon romboló hatású. (Ha magadra mondod, magadat rombolod, ha másra, akkor a másik embert és magadat is.)

Amit mondasz, amire gondolsz, azt erősíted. Így, ha azt mondod például (akár észrevétlenül, poénból, vagy bárhogy máshogy – még ha nem is gondolod komolyan), hogy buta vagy, akkor olyan szituációkat teremtesz magadnak, ahol minden okod meglesz arra, hogy butának is érezd magad. Ez által le tudod racionalizálni, hogy igen, ez így van, buta vagyok, nincs mit tenni. És így továbbra is fenntartod és erősíted ugyanezt a teremtést.

Tehát egy ördögi körré, egy szokássá válik, amiből csak úgy tudsz kilépni, ha abbahagyod önmagad degradálását és helyette a pozitív dolgokat kezded erősíteni. Például értékeled, dicséred, elismered magad.

Helyette: Dícsérd és ismerd el magad sokszor.

Például: Ügyes vagyok. Okos vagyok. Szerencsés vagyok. Megcsinálom. Legközelebb menni fog. Stb.

 

 

2) „Bocsánat.”

 

Önmagában a bocsánatkérés jó dolog…. ha valóban van miért bocsánatot kérnünk. Ilyen például, ha valóban kárt okoztunk, esetleg romboltuk a társunkat.

Viszont a mai világban nagyon elterjedt kifejezéssé vált és nagyjából minden 5. mondatunkban benne van az, hogy bocsánat.

Pl: „Bocsánat, arrébb állna?”, „Bocsánat, meg tudná mondani, hogy?”

Vagy bocsánatot kérünk minden apróságért, például tüsszentésért, köhögésért, stb. Ez már szinte olyan, mintha azért kérnénk bocsánatot, mert élünk.

A „bocsánat” már egy elterjedt töltelékszó lett és az illem egyik kifejeződése. De nagyon romboló, hiszen ezáltal azt közvetíted kifelé, hogy baj, ha hatással vagy valakire. És ezáltal olyan helyzeteket is teremtesz, amik valóban okot adnak arra, hogy azt érezd, mások terhére vagy.

Helyette: Inkább legyél máshogy illedelmes, például cseréld le a „bocsánatot” „kérem” re.

Pl. „Kérem megmondaná, hogy?”

 

 

3) „Szegény.”

 

Amilyen szavakat használsz és amilyen érzésekkel töltöd ezeket fel, olyan világot teremtesz magadnak.

Ha azt mondod valakire, hogy „szegény”, akkor ezáltal az ő, és általa a saját szegénységedet erősíted. Szegénységet pénzben mérve, energiában, időben, szeretetben, vagy bármiben. Tehát a sajnálat (akár mások sajnálata, akár önsajnálat) mindig a hiányt erősíti és teremti. És ezáltal nagyon rombol minden célt, amit el akarsz érni.

Tehát ezt a kifejezést mindenképpen érdemes lecserélni a szótáradban és megerősödni annyira érzelmileg, hogy ki tudd iktatni a belső világodból azt, hogy sajnálod magadat, vagy sajnálsz másokat. (A sajnálat az egyik leglehúzóbb erő, ráadásul hatalmi dráma is.)

Helyette: Poénból ilyenkor szoktam mondani, hogy „gazdag”, még ha nem is teljesen odaillő. Hogy ezáltal is a másik ember bőségét növeljem.

Vagy ha tényleg rászorulóról van szó, akkor sajnálat nélkül, objektív érzelemmentességben maradva (tehát semlegesen) áldást, szeretetet adok. Mert tudom, hogy egy olyan helyzetben ezzel tudom leginkább őt támogatni. A sajnálattal nem segítek senkinek sem.

Vagy ha egy-egy ilyen helyzetben nem tudok mit mondani, akkor inkább nem mondok és nem is gondolok róla semmit. Mert ha emelni nem is tudom, legalább ne romboljam.

Ez mellett törekszem arra, hogy másoknak sem engedem meg, hogy sajnáljanak engem. Tehát ha például valamilyen helyzetemre úgy reagálnak, hogy szegény te, akkor ezt ki szoktam kérni magamnak. Megszoktam mondani, hogy én bizony nem vagyok az (még ha éppen valóban pórul jártam, vagy csak 1000 Ft van a számlámon, akkor sem), így szeretettel kérem, hogy ne mondja ezt rám.

 

 

4) „Én ezt szeretném.”

 

Ez a kifejezésre elsőre talán egyáltalán nem tűnik rombolónak, hisz kinyilvánítjuk vele a vágyainkat. Nah igen, viszont a „szeretném” szóban nincs benne a saját erőnk. Nincs benne akarat. Ez inkább egyfajta vágyódás, sóvárgás, ezáltal átadjuk teremtő hatalmunk valamilyen külső erőnek. Tehát én szeretném, de igazából „tőled függ”, hogy megkapom-e. És ez a mögöttes gondolat az, ami romboló. (A benne lévő felelősséghárítás.)

Helyette: Használjuk e helyett bátran az „akarom” szót.

Mert ebben van mozgási, cselekvő erő (a-KAR), így sokkal hamarabb megvalósul az, amit akarunk, mint amit csak szeretnénk. Ráadásul az akarat motivációt is ad, ezáltal könnyebb megtennünk olyan dolgokért a kellő lépéseket, amit akarunk (főleg, ha nagyon akarjuk), mintha csak szeretnénk.

Biztos te is érzed a különbséget.

 

 

5) „Borzasztóan/Rettenetesen/… (pl Rettenetesen jó volt.)”

 

Ez is gyakori kifejezési mód, hogy valamit azzal hangsúlyozunk (hogy például valami mennyire jó volt), hogy egy erős negatív szót teszünk elé.

Igen, biztosan megérti a mondandónk a másik ember, viszont az univerzum felé azt közvetíted vele, hogy neked, ami borzalmas, borzasztó, rettentes, stb az a jó. Egyszerűen a jóval jár együtt.

Vagy például: Elképesztően jó:

Ez mit is jelent? Hogy nem hiszed el, hogy milyen jó volt. És ugye, amit nem hiszel el, azt nem is teremted meg újra. (Sokkal jobban jársz, ha inkább úgy állsz hozzá a jó dolgokhoz, hogy az neked természetes.)

Helyette: Pozitív szavakkal erősíts. Pl. Csodálatos volt.

 

6) „Csak az a baj, hogy…”

 

Ha valaki így kezdi a mondatot, az egyértelmű jele annak, hogy a problémán van a figyelmének a fókusza. Tehát épp azt nézi, hogy például valamit miért nem tud megtenni. Ez önmagában is gátló, hiszen ahol a figyelmed, azt növeszted. Tehát, ha a problémán, akkor a problémát növeszted.

De ez mellett ez a kifejezés még azt is behozza a képbe, hogy mivel a „baj”-ra figyelsz, ezáltal még több „baj”-t teremtesz magadhoz. Ha ezt használod, nem meglepő, ha azt tapasztalod, baj baj hátán történik veled és mindenhol csak a problémákba ütközöl.

Átalakítod a gondolkodásodat és a kifejezéseidet és máris eltűnnek a problémák. Az életed pedig tele lesz lehetőséggel.

Helyette: Az „az van, hogy” már sokkal jobb. Viszont a „van” felerősíti és fixálja azt, amivel ez a mondat folytatódik. Tehát ha itt is egy problémát írsz, akkor ezzel is fixálod a problémádat, de ha levonod mondjuk a következtetéseidet, vagy vágyat, célt fogalmazol meg, vagy éppen azt, hogy mit fogsz most tenni a megoldás érdekében, akkor máris építő.

A problémáid helyett beszélj a lehetőségeidről és a céljaidról. Az a legjobb kivezető út ebből. Hagyd abba a panaszkodást.

 

7) A „de” használata

 

A „de” nem egy rossz kifejezés önmagában, de lehet önbecsülés rombolóan, vagy épp a fejlődésedet megakasztóan használni. És lehet jól is használni. Ezért érdemes rá figyelni.

A „de”-ben az az izgalmas, hogy rögtön megkérdőjelez és semmissé tesz mindent, ami a mondat elején van és azt teszi stabillá, ami a mondat végén.

Használhatod így:

„Tudom, de …”

„Csinálom, de …”

Ugye? Ez így rögtön azt sejteti, hogy ott kifogás van, szépítés, finomítás, stb. Hogy valójában nem tudja (vagy nem akarja tudni), illetve nem csinálja. – Függetlenül attól, hogy mi van a mondat folytatásában. És ez így összeségében a hitetlenséget, bizalmatlanságot erősíti.

Helyette:

A „De”-t használd a problémáid megszüntetésére: „Volt egy kis akadály, de…”. Sokkal jobb, ugye?

 

 

8) Szarkazmus, heccelés (igen, akkor is, ha csak poénból van)

 

Az univerzumnak bár gyakran jó a humora, a kommunikációnkat szó szerint érti. Tehát hiába mondod azt szarkasztikusan és tudod, érzed, hogy valójában mást akar az jelenteni, a teremtésed szó szerint történik. Épp ezért érdemes mindig megválogatni a poénokat és még viccből sem mondani olyat, amit egyébként nem akarnál, hogy megtörténjen.

Most mondhatod, hogy oké, ez csak vicc. De naponta hányszor vannak szarkasztikus megjegyzéseid? Na ezek mindig valami fura káoszt teremtenek az életedbe.

Ráadásul, ha még ezzel valaki más heccelve is van, az már a vallató hatalmi drámába is beletartozik. Ami azt jelenti, hogy a kommunikációval megcélzott személy önbecsülés rombolása zajlik éppen. (Ha magaddal viccelődsz így, akkor is. Szóval csak óvatosan a negatív poénokkal.)

Helyette: Ha már szarkazmus, legyen az pozitív.

 

 

9) „Nagyon vigyázz/Pórul fogsz járni.”

 

Aggódni néha mindannyian szoktunk. De elgondolkodtál már rajta, hogy ez valójában mit teremt az életedben?

Vegyük a „nagyon vigyázz magadra” példát. Mi van ez mögött? Valamitől féltem őt, tehát valamilyen félelem vezérel ezeknek a szavaknak a kimondásában. És mivel félelemmel mondom, egyrészt a saját félelmem erősítem, másrészt annak az embernek a félelmét erősítem, akinek mondom. Szóval magát a veszélyt erősítem így pont az ellenkezőjét érem el, mint amit eredetileg akartam. Hiszen épp az lenne a célom, hogy mondjuk biztonságban hazaérjen az illető.

Mondhatnánk, hogy hiszen ez jó, mert így óvatos lesz.

Na igen, de ha valakinek az elméjében a félelem van benne, fél attól, hogy valami bekövetkezik, akkor előbb-utóbb be is fog.

Épp ezért nagyon fontos, hogy lépésről lépésre megtanuljuk kezelve félelmeinket haladni előre a szeretet útján.

Helyette: A pozitív oldalát fogalmazd meg, amit erősíteni akarsz. Például: Biztonságot utat kívánok. Vagy „vigyázz, nehogy leesel” helyett: kapaszkodj erősen. Stb.

(És ez akkor az igazi, ha belül is sikerül az érzéseidet és a gondolataidat is átállítani a félelemről a szeretettel teli pozitív dolgok támogatására. Tehát ha a mondatot alapból nem a félelem és az aggódás vezérli, mert nem aggódsz. Ez gyakorlás kérdése, csináld és egyre jobban fog menni.)

 

10) „Tök ügyi vagy/Nagyon jól nézel ki/…

 

Ezek a kifejezések akkor hátráltatóak, ha csak illendőségből mondjuk őket és valójában nem úgy gondoljuk. Mert akkor hiába akarunk kedvesek lenni, ez hazugság. (Még ha jó szándékú is.)

A dicséret nagyon fontos, de dicsérj olyat, amit tényleg úgy is gondolsz.

Mert ezzel olyan helyzeteket teremtesz, amiben mások is hazudni fognak neked és ezáltal megnehezíted saját magadnak azt, hogy őszinte, önazonos, önfelvállaló és valóban támogató kapcsolatokat alakíts ki másokkal.

(Ráadásul a másik ember ezt általában érzi is, ha egy ilyen bók nem őszinte, szóval még hiteltelenné is válhatsz a szemében, esetleg még meg is haragszik rád.)

Helyette: Például, ha sarokba szorítanak egy ilyen helyzetben, emelj ki valami olyan részletet, ami tényleg tetszik. (Vagy használd a fent említett „de” kifejezést tompítónak: A fazon nem illik annyira hozzád, de a szín csodásan kiemeli a szemedet.)

Tényleg! Csak olyat dícsérj meg másban, ami tényleg tetszik. De ezt viszont gyakran. (Igen, lehet őszintén is jó fejnek lenni, sőt!)

 

Van még rengeteg ilyen kifejezésünk.

Fedezd fel a saját kommunikációs szokásaidat és alakítsd át pozitívabbá. Ezáltal egy sokkal szebb világban találod magad és még az emberi kapcsolataid is támogatóbbak lesznek.

Segíts másokhoz is eljuttatni ezt a bejegyzést. Itt találod a Facebookon megosztott részt, ha még nem tetted, nyomj rá egy lájkot, szivecskét és oszd meg, vagy írd meg hozzászólásban a gondolataidat, felismeréseidet:

 

Gyakran félsz, hogy visszatér, amiről úgy gondolod, hogy már elengedted?

Szerző:

Kaptam egy szuper kérdést a minap és úgy gondoltam, hogy erről, illetve a válaszról neked is tudnod kell!

A kérdés a következő:

„Elengedtem az exem, már más pasival vagyok, de félek, hogy ugyanazt fogja csinálni, mint az exem. Pedig ő nem olyan és ő nem is tehet a múltbéli fájdalomról. Nem akarom rá kivetíteni ezt a félelmet. Mit tegyek?”

Gondolom neked is megvan ez az érzés, ez a szituáció: volt a múltban valami, ami fájdalmat okozott és hiába vannak már más körülményeid, félsz, hogy újra megtörténik veled, hogy bevonzod, stb. Lehet ez pasival kapcsolatos, de történhetett ilyen a munkahelyeden, vagy bármi mással kapcsolatban is. A lényeg: van valami, amit nem akarsz, hogy megismétlődjön.

 

Azt gondolom, két eset lehetséges itt, ami ezt a félelmet táplálja:

  1. Nem vagy tisztában a saját teremtő erőddel.

És ezáltal azt érzed, a körülmények áldozata vagy és nincs ráhatásod arra, ami történik veled (vagy hogy az épp melletted lévő férfi hogyan viselkedik veled).

 

A vonzás törvénye kimondja, hogy ahogy gondolkodsz, ahogy érzel, tehát aki vagy éppen, azt sugárzod ki magadból és mint egy visszhang, csapódik vissza rád az életed eseményein, az életedben lévő embereken keresztül ugyanaz az energia.

 

Tehát ha például azt érzed, hogy te nem vagy elég jó, akkor újra és újra olyan helyzetben találod magad, ahol ezt éreztetik veled. És ez megerősíti benned a hitet, hogy valóban nem vagy elég jó és így mélyül egy probléma. És mivel már sokáig fennáll egy-egy ilyen szituáció, már nem is igazán tudod elképzelni, hogy ez lehet máshogy is. Így szűkül le a látásunk és így zárjuk be magunkat ugyanabba a kalitkába, ördögi körbe újra meg újra. És közben elhisszük, hogy nem tudunk rajta változtatni, mert ez valami rajtunk kívül álló, ördögi valami, amire nincs ráhatásunk, hanem „csak úgy” megtörténik. De valójában semmi sem történik „csak úgy”, ok nélkül. És az okok mind benned vannak, a te gondolkodásodban!

 

Épp ezért van akkora hatalma mindennek, ami tágítja a képzelő erőd, ami arra tanít téged, hogy máshogy gondolkozz az életedről, önmagadról. Ami elhiteti veled, hogy te is megtudod csinálni és meg is tanít, hogy hogyan gondolkodj, hogy azt teremtsd, ami boldoggá tesz. Sőt, ha még azt is segíti, hogy mélyre áss önmagadban és valóban mélyen megismerd önmagad, a saját működésed, akkor meg a határ tényleg csak a csillagos ég!

 

De ehhez saját gondolkodásod tágítása, fejlesztése szükséges, lépésről lépésre. Mert ez átalakítja a benned lévő hitrendszereket és ha ezekkel az új programokkal összhangban is cselekszel, nagyon gyorsan tudnak jönni az első sikerek. És ehhez az első lépés: meg kell látnod, mivel is teremtetted az adott szituációt? Mit akar neked tanítani? Milyen tükröt mutat ez rólad? Mit nem mertél eddig bevallani magadnak?

És ha ezen változtatsz, megváltoznak a körülményeid is, mert megváltozik a „visszhangod”.

 

  1. Ha láttad a Titkot, vagy valahonnan máshonnan ismered a vonzás törvényét, tehát ha tisztában vagy azzal, hogy az életedben történő eseményeket te teremted, akkor ez egyszerre lehet félelmetes és felszabadító is.

Felszabadító, mert ha belőled indul ki, ha te teremted a dolgokat, akkor tök jó, mert tudsz is rajta változtatni. Viszont épp ez okozza a félelmet is: „Mi van, ha újra megteremtem? Ha nem sikerül változtatni a gondolataimon, érzéseimetn.” És ezért sokan inkább nem is foglalkoznak a témával, mert azt gondolják, nem elég kitartóak ehhez, nincs elég önuralmuk, nem látják eléggé tisztán önmagukat, stb. Tehát azt hiszik, nem képesek kézben tartani a dolgokat és félnek, hogy még rosszabb lesz ezáltal minden.

 

Egy ilyen korai „beavatásnak” abba, hogy minden esemény belőled indul ki (főleg, ha ezt a megfelelő szakértői segítő jelenlét nélkül csinálod, aki képes tartani benned a lelket a kezdeti lépéseknél) nagy kockázata van! Nem hiába tanulták az ókori Egyiptom papjai is 21 évig az elme erejének elsajátítását, hiszen nem lehet rögtön rázúdítani egy emberre a valódi hatalmát, mert megrémül tőle és még inkább elzárkózik a fejlődés útja elől. Pici és jól irányzott lépések kellenek, mert különben egyszerűen azt érzi, hogy ő erre nem képes, és mivel ezt hiszi, így is van, ami miatt még lejjebb csúszik és jobban szenved. És mivel kudarcokat ér el, ez még inkább megerősödik benne, hogy ő erre nem képes, pedig ez hazugság!

 

Mindannyian képesek vagyunk változtatni az életünkön, bármilyen nehéz helyzetben is vagyunk, vagy bármilyen nehéznek tűnő szituációk jönnek újra meg újra vissza az életünkbe! Nem létezik olyan karma, se semmilyen átok, vagy bármi más, ami annyire belekényszerít valamibe, hogy nem lehetséges kimászni belőle! A te erőd minden körülménytől nagyobb, csak meg kell tanulni tudatosan használni.

 

Mindig van valamilyen kiút! Csak ehhez a megfelelő lépéseket kell megtenni a megfelelő irányba. És ezek a lépések biztosan új lépések. A kiúthoz új szokások, új hozzáállás, új gondolkodás kell! Mert az, amit eddig gondoltál, éreztél, tettél, az csak arra volt elég, ami most van jelen az életedben.

 

Ha képes vagy máshogy hozzáállni önmagadhoz és az életedhez és ezzel összhangban cselekszel, akkor bármilyen „ördögi kör” feloldható. Ez nem csettintésre történik! Változtatni kell magadon, belül és ennek megvannak a saját technikái, amiket bárki el tud sajátítani a kellő elszántsággal és akarattal. És ebben nincs semmi hókuszpókusz. Eddig is teremtetted a világod, nem ezt kell itt megtanulnod, mert ezt már tudod. Csak tudatosítani kell, hogy ezt mivel csináltad eddig, fel kell ismerned a tudatalatti programjaidat, amivel a jelenlegi életedet teremtetted meg és mást kell vele teremteni. Kell egy új cél, egy másik dolog, amit tapasztalni akarsz és arra kell felhasználni a teremtő képességed. Tehát csak át kell programoznod az elméd és azzal összhangban cselekedni.

 

Nagyon egyszerű ez, csak egy kis szorgalom és lépésről lépésre való haladás kell. (A kitartás nem ahhoz kell itt, hogy egy-egy technikát minden nap megcsinálj, hanem hogy kitarts az mellett a jobb élet gondolata mellett, ami benned ég és meg akar valósulni.)

 

Szóval mit kell tenned, ha mást akarsz tapasztalni, mint eddig?

  1. Nézd meg, mire akar tanítani a szituáció.

Gondold végig, hogy milyen érzést okoz neked ez a szituáció. Mikor érezted életedben legelősször ugyanezt? Mi volt az a szituáció? (Ha visszafele haladsz és elmész a legrégebbi emlékedhez, amire emlékszel, akkor sok összefüggés tisztává válik előtted.) Szóval milyen régi fájdalomban gyökerezik ebben a szituációban? Vagy épp te hol/kivel/milyen helyzetben viselkedsz ugyanúgy? (Milyen viselkedéssel, gondolattal árasztod ki ugyanazt az energiát?) Milyen tükör ez neked és mire akar tanítani?

 

Legyél magaddal teljesen őszinte, mert az felszabadít!

 

  1. Oldd fel az ezzel kapcsolatos sérüléseket, lehúzó érzéseket.

Ha megvan a fájdalompont, akkor vegyél elő egy papírt és írd ki magadból az összes fájdalmat, dühöt, bűntudatod az adott szituációval, vagy a benne lévő emberekkel kapcsolatban.

 

Azzal a szándékkal írj, hogy kiraksz magadból mindent. Mintha kimennél egy hegytetőre, hogy kiordítsd magadból a fájdalmad. Épp ezért használj bátran káromkodást, bármit, amit abban segít neked, hogy minden kijöjjön, aminek ki kell. Mintha csak épp ordítanál az adott emberrel!

 

Ha jól esik, ha végeztél el is égetheted a papírt, vagy széttépheted.

 

(Ezt csináld meg önmagaddal is, biztos vagyok benne, hogy önmagaddal kapcsolatban is van itt valami düh, harag, bűntudat, stb.)

 

  1. Fogalmazd meg, hogy mostantól mit akarsz helyette.

Pl azt tapasztalod, hogy a párod mindig megcsal. Megnézted, hogy milyen tükör ez neked: mutathatja például, hogy gyerekként a női önbecsülésed teljesen el volt nyomva bizonyos szituációk, emberek által és ez miatt nem érzed magad elég jó nőnek. És ezt bizonyítja be újra meg újra neked az összes férfi. De mutathatja ez még azt is, hogy saját magadhoz, a saját vágyaidhoz, céljaidhoz nem vagy elég hűséges (épp ezért mások sem hűségesek hozzád). Ezeket mind összeszedted, tisztán látod, érted az összefüggéseket (legalább amit jelenleg tudnod kell) és rendezted az ezzel kapcsolatos érzéseidet, szóval most már egy semleges állapotban vagy érzelmileg, ha erre a szituációra gondolsz. Megbocsátottál, elengedted a történéseket és most jöhet az új.

 

Ebben a példában az új, amit akarsz helyette az a hűség. Ezért ezt a hűséget kell elkezdeni építeni. Erre a hűségre kell figyelni, ezt kell táplálni a figyelmeddel és az energiáddal. Hűséget magadhoz, hűséget a saját céljaidhoz, azokhoz a dolgokhoz, amiket szeretsz, amik neked fontosak. Továbbá növelni a női önbecsülést. Ha ezek beépülnek a te tudatodba, hitrendszeredbe és ezzel összhangban is döntesz, cselekszel a jelen életedben, akkor egy kis idő múlva már mások is így fognak viselkedni veled.

Szóval ha megvan, hogy mit akarsz helyette (pozitív megfogalmazásban), akkor minden reggel és este emlékeztesd magad erre. Írd fel magadnak, tedd szem elé és újra meg újra emlékeztesd magad arra, hogy ez van, ezt akarod, ezt táplálod, ez az új szabályrendszered, szóval e szerint viselkedsz.

 

Pl: Úgy döntöttem, hűséges vagyok önmagamhoz.

 

  1. Amikor döntési helyzetbe kerülsz, hogy a régi vagy az új program szerint cselkedj, válaszd az új utat.

Talán egyszerűbb, ha példával magyarázom el. Eldöntötted, hogy hűséges vagy magadhoz és pár óra múlva jön egy olyan szituáció, hogy választanod kell, hogy vagy mások kedvére csinálsz meg valamit (ez a régi minta), mert elvárják de neked nem esik jól, nem szeretnéd, vagy pedig magadat választod és nemet mondasz neki.

Ez a trükkös rész, mert ha az ilyen szituációkban nem az új szabályaid (döntéseid, akaratod, céljaid) szerint reagálod le a helyzeteket, akkor bizony a régi programot futtatod továbbra is. Ez miatt nem történik változás!

Tipp ahhoz, hogy megkönnyítsd ezt:

Ülj le és írd le, milyen az életed akkor, amikor ezek az új döntéseid már megvalósultak. Mit jelent neked mindez? Milyen ember vagy, ha már ezek beépültek az életedben? Miben nyilvánul mindez meg? Hogyan viselkedsz az új szabályaid szerint?

A példánál maradva: hogyan nyilvánul meg a te életedben az, hogy hűséges vagy magaddal? Mikor nem szoktál az lenni? Hogyan veszed ezt észre? Konkrétan mi fog azáltal változni, hogy hűséges vagy? És ezzel mi mindent teremtesz meg az életedben?

Ha megvan ez az új vízió, akkor pedig játszd azt minden nap, kitartóan, hogy már ez az ember vagy, már rendelkezel ezekkel a képességekkel. És egy idő után a játék, a képzelet észrevétlenül valósággá válik, mert szokássá alakul ez az új gondolat az életedben.

 

  1. Hidd el, hogy ezt te is megtudod csinálni!

Ez is csak egy belső hozzáállás. Állj hozzá az egészhez úgy, hogy lehetségesnek tartod, hogy ez az egész működik a te életedben is. (Mert működik!)

Ha úgy csinálod az egészet, hogy „áá, nekem ez úgysem megy”, akkor igazad lesz, mert ebben hiszel! Csípd fülön a kételyeidet és fordítsd meg a belső hozzáállásod.

Mondogasd folyamatosan: „Meg tudom csinálni!”, „Képes vagyok rá!”, „Nekem is megy!”, …

Akár a kezedre is felírhatod, vagy tedd ezt is szem elé, hogy minden nap sokszor rápillanthass.

Onnantól kezdve, hogy elhiszed, hogy lehetséges, sikert érsz el vele!

 

Ha bármilyen kérdésed van, nem látod tisztán az összefüggéseket, vagy hogy mit kell máshogy csinálnod, dobj egy e-mailt bátran a hello@alkosdmeginmagad.hu-ra és kérdezz.

Ha pedig nem csak elengedni akarsz, hanem ezzel együtt új dolgokat is építeni ezek helyére, amiket már a saját vágyaid diktálnak, tarts velem a 30 napos, izgalmas, gyakorlatias tréningre!

 

 

„Nagyon akarom, csak most nincs rá pénzem…”

Szerző:

„Nincs pénzem.”

Ez az egyik legegyszerűbb, legegyértelműbb mégis a legkorlátozóbb gondolatunk. És mégis, ez is csak egy gondolat.

És én abban hiszek, hogy ahhoz, hogy egy probléma megoldódjon, először mindig a gondolatot, a mögöttes hozzáállást, az ehhez kapcsolódó érzéseket kell megváltoztatni. Ezután jöhetnek az új gondolatokhoz, új érzéseinkhez illő tettek.

Meg akarod oldani azt, hogy „nincs pénzed”?

Csak akkor olvass tovább, ha igen! Mivel itt hasznos, gyakorlatba ültethető és működő lépéseket találsz.

Szóval, ha te még mindig szenvedni akarsz és kifogásként akarod használni azt, hogy „nincs pénzem” azért, hogy az önsajnálatodban maradhass, mert így kényelmesebb, akkor kérlek ne olvass tovább!

Mert ez csak azoknak való, akik valóban akarják a változást!

Ha úgy döntesz, hogy akarsz pénzt, akarsz változást, akarsz egy bőségesebb életet, akkor olvasd végig és ültesd a gyakorlatba. Én hiszem, hogy könnyen megy ez neked is!

Én hiszem, hogy minden külső eredmény valamilyen belső munka, belső változás eredménye. Épp ezért itt ezekre a belső lépésekre fókuszálunk, mert így tudod sikerre vinni a cselekvéseidet.

Nézzük lépésenként:

  1. Probléma helyett fókuszálj a célra: „Van pénzem”.

Ugyanis ahhoz, hogy megoldj egy problémát, először máshogy kell gondolkodnod róla.

Ezt az szokta megnehezíteni, hogy a tapasztalat eleinte mást mutat. Tehát a fizikai világban mondjuk üres a pénztárcád és ennek teljesen természetes következménye az a gondolat, hogy „nincs pénzem”. De gyakran használod biztos úgy is, hogy ha nem tudsz valamit megvenni: „Most éppen erre nincs pénzem.” (És ezzel le is mondasz az adott dologról, milyen kár. Mindenképpen olvasd végig ezt a cikket!)

Ezért a legelső dolog, amit tudsz tenni, hogy ez változzon, kezdj el máshogy gondolkodni ugyanarról a helyzetről. Fogalmazd át a gondolataidat valami építőbbre, haladóbbra, fejlesztőbbre. Tehát: kezdd el azt teremteni a gondolataiddal, amit tapasztalni akarsz. És ehhez az kell, hogy elkülönítsd a gondolatot a tapasztalattól, az aktuális helyzettől. (Könnyen beláthatod, hogy tényleg nem ugyanaz a kettő.)

Például az, hogy üres a pénztárcád jelentheti azt is, hogy csak kézpénzed nincs, közben meg a bankszámládon van egy rakás pénzed. De ha még ott sincs, akkor is biztosan vannak elszórva apróid a lakásban, a zsebeidben, stb. Szóval könnyű racionálisan bebizonyítani magadnak, hogy az, hogy „nincs pénzem” az kifejezetten hazugság is. Mert általában nincs olyan, hogy tényleg semmi sincs, még valami kicsi sem.

Ezért állítsd át a gondolkodásod arra, hogy „van pénzem”. Mert biztos, hogy valamennyi van!

És onnantól kezdve, hogy arra figyelsz, hogy „van pénzed”, így ebbe fektetsz energiát, ezért ezt növeszted és ezáltal egyre inkább lesz a jövőben is. (Ráadásul még sokkal jobban fogod élvezni is, hogy van.)

Amíg mindig azt gondolod és mindenkinek azt mondod, hogy „nincs pénzem”, addig ne is számíts arra, hogy ez megváltozik. Mert tök mindegy, hogy mennyi pénzed van, úgyis a szegénységet fogod belőle érezni és az a bizonyos pohár mindig félig üres lesz. Mert bizony lehet sok pénzzel is szegénységben élni! Amikor hiába van pénzed, mindig olyan helyzetekbe futsz bele, hogy bebizonyosodik, még az sem elég. Ezáltal sok pénzzel is érezhetedet a nyomort, a korlátokat, hogy nem tudod megvenni magadnak, amit akarsz és ami boldoggá tesz téged.

(Nemrég épp napoztam egy strandon és egy szuper yachttal kötöttek ki mellém. Sajnos elég hangosan beszélgettek ott mellettünk, ezért akaratlanul is meghallottam, hogy pénzügyi gondjaik vannak. Épp ugyanúgy érzi magát az az illető, mint az az ember, aki minimálbért keres és az nem elég neki. Szóval igen, hiába van több pénze, abból ugyanazt a szegénységet tapasztalja és érzi. Nem a pénz mennyiségétől függ, hanem a belső gondolkodástól! Gazdagon is lehet valaki szegény! Fura lehet ez így elsőre, de igaz.)

Állítsd át a gondolkodásod arra, hogy „van pénzem” és erről is beszélj, legalább 3 hónapig és akkor biztosan sokkal inkább bőségben fogod magad érezni. (És innentől már csak következetes kis lépések kellenek ahhoz, hogy ez kint is megvalósuljon és gazdagsággá váljon. De érzésre már így is sokkal jobb és nagyobb boldogságot hoz!)

Mert az, hogy szegénynek vagy gazdagnak érzed magad, nem attól függ, hogy mennyi pénzed van! Ez a szemléletmód váltás egyszerűen kell hozzá!

Használd például ezeket a gondolatokat:

„Van pénzem.”

„A pénz van és mindenhol jelen van.”

„Egyre több és több pénzem van és ezt élvezem.”

 

Ha pedig beleütközöl egy problémába, ahol kell pénz, ott se engedd meg magadnak azt a gondolatot, hogy „nincs”. Hanem csak fogadd el, hogy oké, most ez a helyzet, kell teremtenem pénzt. És helyezd át a figyelmedet a „nincs-ről” a megoldásra, vagy a célra. (Lentebb leírom ezt bővebben.)

Ezáltal gyorsan, sokat fejlődik a pénzteremtő képességed is.

 

  1. A pozitív, „van” központú gondolkodásmódhoz pozitív, felemelő érzéseket társíts.

Figyeld meg magadban, hogy mit érzel egyáltalán, ha a pénzre gondolsz.

A hátad közepére sem kívánod? Haragszol rá, mert nincs? Semmi kedved sincs vele foglalkozni, egy nyűg? Gyűlölöd? Kerülöd? Utálsz róla beszélni? Szégyent érzel vele kapcsolatban vagy bűntudatot?

Ezeket a lehúzó, negatív érzéseket mindenképpen rendezned kell! Mert ha a pénzzel kapcsolatban például undort érzel, akkor a tudatalattid automatikusan szabadulni fog minden pénztől, ami befolyik.

Ezeket a negatív érzéseket írd ki magadból, tedd ki, engedd el.

És kezdj el egy pozitív, emelő érzelmi viszonyt kialakítani a pénzzel: „Szeretlek pénz, jó, hogy itt vagy.”

Az érzéseidre hatással tudsz lenni, szóval gyakorold. Akarj pozitív érzéseket társítani a pénzhez és ahogy bejön valamilyen lehúzó érzés azt cseréld ki valami pozitívra.

Örülj neki, szeresd, légy hálás érte!

Ebben segít az is, ha megnézed, hogy a múltban milyen tapasztalataid voltak a pénzzel, a szüleid mi mindent tanítottak neked a pénzről, a gazdagokról. Tehát, hogy milyen minták, milyen tapasztalatok, milyen érzelmi lenyomatok vannak benned, amik gátolják a pénzáramlásod.

Ezt csak kezd el, aztán egyre tisztábbá válik az egész.

Szóval vegyél elő egy papírt, gondold végig a mintáidat és a tapasztalataidat, a saját érzéseidet és írj ki mindent, amit találsz.

Majd válassz egy pozitívabb beállítottságot, pozitív gondolatokat, pozitívabb érzelmeket.

Fordítsd át őket a gondolataid és az érzelmeid szintjén.

Szóval mi minden van benned a pénzzel kapcsolatban?

Pl: a könnyen jött pénz könnyen megy, a pénz a szükséges rossz, „acch nincs kedvem cashflowt írni, utálom”, a pénz égeti zsebem, …

Gondold végig, szedj össze minél többet és kezdd el beprogramozni magadban (pl megerősítő mondatokkal) ezeknek a pozitív ellentettjét és itasd át ezeket szeretettel, örömmel, hálával.

(Ha kell segítség, kérj bátran.)

 

  1. Cselekedj pozitívan!

Mindig, amikor a pénzről gondolkodsz, használd a fenti pozitívabb és bőségtelibb beállítottságot.

És amikor menedzseled a pénzed, akkor is a szeretet és a hála járjon át a „nincs kedvem” és a „nyűg vagy” helyett. Szeretve foglalkozz a saját pénzeddel.

De ez nem jelent egyben se fösvénységet, se kapzsiságot, se ragaszkodást a pénzhez. Ugye? Gondolj csak bele: ha pl. ragaszkodsz a pénzhez, akkor az is azért van, mert azt gondolod, meg kell tartanod, mert „nincs több”. Szóval már megint a „nincs”-nél járunk.

Szóval akkor, hogy állj hozzá, amikor mondjuk kifizetsz valamit?

Ezt is szeretettel, játszd azt, hogy éppen adakozol, mert egy milliárdos vagy. Egy milliárdos, aki boldog is a pénzétől, vajon hogyan fizeti ki a számláit? Milyen hozzáállással, milyen érzésekkel? Te is tegyél így. (Ez nem azt jelenti, hogy szórni kell a pénzt, mert egy milliárdos is meggondolja, hogy mit akar éppen megvenni és semmit nem vesz meg feleslegesen, csakis önszeretetből, mert örömét leli benne, és céltudatosan, magas pénzügyi intelligenciával használja fel!)

Ha veszel valamit, akkor legyen benne az önszereteted is! Tehát azért vegyél dolgokat, mert szereted magad és az a valami neked jó! Ha csak a rezsit fizeted ki, az is neked jó, érezd közben a szeretetet, a hálát és adakozz abban a cégben dolgozó embereknek pénzt, hogy ezt ők is átélhessék.

Gazdagodj, hogy gazdagabbá tehesd a világot. Ez egy szép, emelő kör, ráadásul egyre jobb és jobb emberré is tesz téged és a világod is szebb lesz általa.

 

  1. Cselekedj céltudatosan!

Mit tegyél, amikor valamit akarsz, de nincs hozzá elég pénzed?

Rendezd az előző lépéseket, majd nézd meg, hogy mennyi pénzre van szükséged hozzá. Ne törődj bele abba, hogy „nincs pénzed”, hiszen van! Szóval maximum csak idő kell, amíg az ide is ér hozzád, amíg megteremted, mert még valahol máshol van, de van!

Ilyenkor tűzd ki egyértelműen a célod, mondjuk, hogy meg akarsz venni egy tréninget, ami 100 000 Ft. Tök jó, akkor ez a cél!

Ezután hozd meg a döntést:

„Úgy döntöttem, megveszem a tréninget! Úgy döntöttem, van rá 100 000 Ft-om, mert megteremtem! Megcsinálom 1 hónapon belül!”

Fontos, hogy ehhez a döntéshez köteleződj el! Állj mögé teljes vállszélességgel, hogy igen, te ezt akarod! AKAROD és ÍGY VAN!

Aztán ott rögtön tedd meg az első lépést!

Például: Regisztrálj be arra a tréningre, válassz átutalásos fizetést és ezáltal van időd megteremteni rá a pénzt.

Majd haladj lépésről lépésre, mindig lépd meg a következő lépést.

Csinálj akciótervet, ötletelj, hogy hogyan tudod ezt megoldani és tedd is őket meg!

És közben legyél nyitott az új, jobb ötletekre, lehetőségekre. Mert általában úgy szokott ez összejönni, ahogyan az elején még nem is számítottál rá. (És tényleg, mindig meg lehet valahogy oldani!)

(És ne engedj annak a gondolatnak, hogy „nincs”, vagy hogy neked ez „nem megy”. Figyelj végig a bőséghozzáállásra: „VAN!” Még véltelenül se add fel menet közben!)

Ami a legjobb ebben az egészben, hogy még úgyis működik, ha a döntésedkor fogalmad sincs, honnan jön össze neked ez az összeg! És akkor is működik, ha csak most kezded ezt használni! Miért? Mert ez a teremtő erő mindannyiunk természetes része, de ez már más téma, most nem kell ezt még értened sem, csak használd, mert működik.

A kedvenc ilyen esetem az volt, hogy nekem is hirtelen, 8 napon belül kellett egy tréningre plusz pénz. Ugyanígy kitűztem a célt, kimutattam az elköteleződésem azzal, hogy beregisztráltam a tréningre, és fogalmam sem volt, hogy hogyan fog ez megvalósulni. Ezért nyitva hagytam az elmém, folyamatosan a célomra figyeltem, ismételgettem a döntésem, pozitívan álltam hozzá, és tudtam, hogy sikerülni fog, hogy megcsinálom.

És pár napon belül, az akkori munkahelyemen, teljesen váratlanul kaptam bónuszt. És szinte forintra annyit, amennyire szükségem volt ehhez a tréninghez.

Nagyon megörültem neki és ott teljesen biztossá vált számomra, hogy ez a módszer működik és bármikor, bármire tudom használni, amit csak meg akarok teremteni. Úgyhogy azóta is sűrűn gyakorlom, használom, mindenre. Már észrevétlen szokássá vált épp ezért erősödött a hitem, az önbizalmam, az erőm, stb.

Ez egy szuper és könnyen használható teremtő játék. Használd az összes lépést és alakítsd ki a saját bőséged!

Vedd meg magadnak, amit meg akarsz! És többé ne legyen kifogás az, hogy „nincs pénzem”, mert most már tudod, hogy hogyan tudod ezt teremtően átírni magadban.

Ha ezek után valamire nem sikerül megteremtened a pénzt, akkor azt valójában nem akartad eléggé, ezért nem tettél meg minden lépést, ami kell hozzá és csak felelősséget hárítasz rá! Szóval ezt inkább hagyd abba és csinálj helyette magadnak inkább több pénzt.

Én tudom, hogy neked is megy!

Én tudom, hogy „van pénzed”!

Csak csináld végig ezeket a lépéseket és ha valahol elakadsz, kérj segítséget és beszéljük meg!

Sok sikert és sok pénzt kívánok neked!

Szeretettel,

Klári

U.i: a pénzről is beszélek részletesebben a 30 napos Első lépéseid az életfeladatod felé sorozatban, melynek az első 5 része ingyenesen elérhető. Regisztrálj itt.

Még keresed az utad? Mutatom az első lépést…

Szerző:

Ott vagy épp egy munkahelyen, de érzed, hogy ez már nem sokáig járható út?

Érzed, hogy váltani kéne (akár más életterületen is), mert valami másra vágysz, de nem tudod, hogy mi is tenne hosszútávon boldoggá?

Nem tudod, hogy merre kéne menned? Melyik a te utad?

Az önismeret az az eszköz, ami válaszokat tud adni a benned lévő kérdésekre.

Miért ennyire fontos az önismeret?

Általában az emberek, amíg nem mélyülnek el gyakorlati szinten a valódi önismeretben, robotpilóta üzemmódban élnek.

Gondolkodtál már azon, hogy vajon te mennyire éled tudatosan az életed? Vagy hogy te mi alapján hozod meg döntéseidet? Az érzéseid után mész?

Biztosan neked is a szokásaid és az érzelmeid befolyásolják a cselekedeteidet. Mivel emberek vagyunk, ez természetes. Önismeret nélkül viszont átadod ezeknek az érzéseknek és automatikus programoknak életed vezetését és a döntéshozás feletti hatalmadat. Lemondasz a felelősségedről és így a változtatási lehetőségedről is. Ezáltal már lehet fel sem tűnik, de robotpilótaként működsz.

“Nem lehet megoldani a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.”

– Albert Einstein

Ezt abból is láthatod, hogy biztosan szívesebben választasz olyan tevékenységeket, amiket ismersz, megszokott, amiket szívesen csinálsz, kényelmesen és biztonságosan érzed magad benne és jóleső érzéssel tölt el.

Tehát általános esetben a komfortzónádon belül élsz.

Ez alapvetően nem gond. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor az ilyen tevékenységek hátráltatnak. A kérdés az, hogy észreveszed ezeket a helyzeteket? Képes és hajlandó vagy átlépni a kényelmi, komfortzóna és érzelmi biztonságod határaid ahhoz, hogy elérd a célod és változtass valamilyen problémán? Vagy meghátrálsz és a könnyebb, a járt utat választod, ami eddig sem vitt téged közelebb céljaidhoz?

Vagy nézzünk egy fordított helyzetet. Vannak olyan helyzetek, amikor épp azért nem teszel meg valamit, mert félsz tőle? Vagy esetleg maga a szorongás és az aggódás érzése teljesen leköt órákra vagy napokra és addig amíg el nem múlik ez a feszültség semmi mással nem tudsz foglalkozni?

Az Önismerettel ezeket a helyzeteket tudod egyre inkább észrevenni, tisztánlátni és megváltoztatni, amikor erre szükség van. Így az önismereted mélyülésével életed vezetésének egyre nagyobb részét tudod a kezedbe venni és így egyre tudatosabb teremtővé válni. Ez rengeteg előnnyel jár, például a döntéshozás is egyre könnyebbé válik.

Az érzéseid rabszolgája vagy, te is.

Manapság szeretünk az érzéseink után menni. És ez azzal jár, hogy ha valami félelmetesnek vagy kellemetlennek tűnik, valami, ami a komfortzónánkon kívül van és bizonytalanságot okoz, azt nem csináljuk meg. Helyette inkább lehuppanunk a kényelmes kanapéra és bekapcsoljuk a kedvenc sorozatunkat. Mert miért ne.

Az az igazság, hogy ezáltal nem te vagy az érzelmeid ura. Helyette inkább az érzéseid uralkodnak rajtad. Ez abból is látszik, hogy a cselekvéseid függenek az érzéseidtől. Tehát az érzés mintha egy magasabb rendű dolog lenne és csak az a jó, ami jó érzéseket hoz. Ami pedig rossz érzéseket hoz, azt messziről el kell kerülni.

Viszont az új dolgok, amik esetleg pozitív változást hozhatnának az életedbe, azok mind komfortzónádon kívül vannak. Mert ha belül lennének akkor csinálnád és nem is lenne meg maga a probléma. Tehát az új, előrevivő dolgok is valójában (legtöbbször) negatív érzésekkel járnak (először, amíg meg nem tanulod). Csak azért, mert új, számodra ismeretlen dolog.

Tehát ha kerülöd a negatív(nak titulált) érzéseket, valójában nem is tudsz tartós pozitív változást elérni.

Az önismerettel, és az ebből adódó tudatos döntéshozással, továbbá azzal, hogy esetenként akár az érzéseid ellenére is megcsinálsz valamit, nagy változásokat érhetsz el és sokkal hatékonyabban érheted el céljaidat.

Most azt gondolhatod, hogy azért te mégis szeretnéd jól érezni magad. Akkor először nézzük meg, mi is az érzés valójában.

Te tudod, hogy honnan jönnek az érzések, amiknek átadod a hatalmad?

Ma már köztudott dolog, hogy az érzések a gondolatok lenyomatai.

Tehát eszedbe jut például a holnapi beszélgetés a főnököddel. Ha ehhez a jövőképhez olyan gondolatok társulnak, mint például „Úristen mi lesz, mit mondjak, hogyan mondjam”. És előjön például egy kis megfelelési kényszer is, miszerint a legjobb arcod szeretnéd neki mutatni, ráadásul még az is eszedbe jut, hogy „mi lesz, ha valamit nem jól csináltam és éppen le akar szidni?„

És te csak agyalgatsz, pörgeted le a fejedben lévő negatív lehetőségeket. Aztán csodálkozol, hogy miért van akkora görcs a gyomrodban, miért izzadsz (vagy esetleg fagysz le), amikor már ott állsz főnököd előtt. Ráadásul így valószínűleg el is rontod a megbeszélést.

Pedig épp azzal generáltad a félelem érzését és ennek következményeit, hogy félelemmel teli történeteket, mumusokat és démonokat alkottál te magad a saját fejedben.

Az érzéseid valójában csak az idegrendszered reakciói a gondolataidra (agyi munkádra). Mégis milyen nagy szerepet adunk nekik.

A félelem, mint bármilyen más érzés is, csak egy gondolattal kezdődik.

A fenti példa szemléletes, bár nem fedi teljesen a valóságot. Az igazság az, hogy maga a gondolkodás nagyon gyorsan történik. Sokkal gyorsabban, mint amit észlelni tudunk belőle. Ez azt jelenti, hogy a gondolataink többségét észre sem vesszük.

A legtöbb gondolatod tehát teljesen automatikus és ezáltal „láthatatlanul” alkotják meg a különböző érzéseidet. Ezért lehet az, hogy néha elkap mondjuk a félelem, de azt sem tudod, hogy mitől félsz.

Tudatos agy és a tudatalatti

Ez azért történik így, mert a tudatos gondolatok lakhelye, a tudatos agy sokkal-sokkal több energiát használ fel, mint az agyad tudatalatti része. Ezért, szimplán a túlélésért, az agyunk szinte folyamatosan robotpilóta üzemmódban működik. Amiről egyszerűen nem tudunk.

Gondolj bele: volt már veled olyan, hogy például reggel hullafáradtan keltél fel és zombimódra csináltad végig a reggeli rituálédat? Mennyit gondolkodtál például a fogmosáson? Vagy például a zuhanyzás mennyire megy neked természetesen? Megszokásból szoktad végre hajtani, vagy figyeled minden egyes mozdulatodat és tudatosan döntesz, hogy mikor minek kell történnie? Vagy már annyira be van járatva az egész procedúra, hogy akár félálomban (vagy máson teljesen elmerengve) is automatikusan végig tudod csinálni?

Az ilyen szokások is mind a tudatalattidba vannak mélyen beépülve, ezért megy automatikusan az egész.

De ilyen tudatalattiba beépült gondolat lehet az is, hogy:

„Én nem vagyok elég jó.”
„Nincs nyelvérzékem.”
„Nem túl jó a memóriám.”
„A pénzért meg kell küzdeni.”
„Én mindig lefagyok.”
„Félős vagyok.”
„Nem tudok jól kommunikálni.”
„A zenélést gyermekkorban kell elkezdeni.”
stb.

Igazából bármilyen gondolat és bármilyen érzelmi reakció beépülhet a tudatalattiba. Ráadásul a tudatalatti jóval több információt dolgoz fel, mint amit mi eltudunk képzelni.

Így gyakorlatilag egy átlagos napon az érzéseid és az ezek által befolyásolt cselekvéseid nagyrésze ezekből a tudatalattiban tárolt mintákból jön létre.

A leglényegesebb ilyen minták még a gyermekkorban épülnek be.

Egy gyerek olyan, mint a szivacs, a ki nem mondott szavakat is érzi és magába szívja. Így gyerekként gyakorlatilag szüleid (nevelőid) összes reakcióját, gondolatát, véleményét, szavát, nézetét, elvét, prioritását, szabályát, hitrendszerét, párkapcsolati, férfi/női mintáját, stb magadba szívtad.

És ez mind ott a mélyben dolgozik benned.

A leírtak alapján nézzük meg újra a folyamatot:

  • A tudatos agyad csak akkor kapcsol be és használja az energiádat, amikor az mindenképpen szükséges, vagy te úgy akarod. Így leginkább a tudatalattidon van a főszerep. Ezért az ott lévő berögzült gondolatok, már meglévő hitrendszerek rendszeresen aktiválódnak.
    (Ezek leginkább szülői mintáidra és az eddigi tapasztalataidra vezethetők vissza. Így önismeret nélkül felnőttként is leginkább a szüleid nézetei vezetnek téged. Hiába “repültél ki a fészekből”.)
  • Az itt tárolt gondolataid, szokásaid, megszokott reakcióid generálják automatikusan az érzéseidet vagy akár automatikus tetteidet.
  • Amikor az „érzéseidre hallgatsz”, valójában a benned lévő mintáid szerint cselekszel.
    (Ugyanez van, ha engedsz a félelmeidnek, aggódsz a jövődtől, szorongsz, stb. Szóval azt érzed jónak, amit szüleid is jónak tartottak gyerek korodban. Jutalmaztak téged érte és például azt érzed negatívnak, amivel szembemész ezzel a hitrendszerrel.)

Ezért is mondja azt a Sydney-i kutatóintézet kutatója Allan Snyder, hogy:

A napi cselekedeteink 90%-át öntudatlanul hajtjuk végre.

Tehát az egész életedet egy robotpilóta üzemmódban éled. Ráadásul olyan programok működnek benned, olyan dolgok vezérelnek tudat alatt, amik egyáltalán nem a te gondolataid.

Szóval mi valójában az Önismeret lényege?

Nem csak az, hogy milyen alap személyiség típusba tartozol. Nem az, hogy mi jellemző a horoszkópodra, vagy hogy milyen vagy. Ezektől sokkal lényegesebb, hogy az egyes problémás területeiden mi van a tudatalattidban, ami ezt az egész helyzetet automatikusan okozza.

Mert csak ha látod, mi van benned, akkor tudsz tartósan változtatni.

Ebből is láthatod, hogy ha tényleg változtatni akarsz az életed bármelyik részén, akkor ennek a változásnak a tudatalattidig kell lehatolnia. A legmélyebb szinteken is végre kell hajtani a változtatást. Mert csak úgy lesz maradandó.

Ráadásul nem elég, ha a gondolataidat megváltoztatod, hanem ha feljönnek a komfortzónádba visszahúzó érzéseid, gondolataid, akkor ezekre nem-et kell mondanod és megcselekedni azt, amit az új nézeted szerint kell tenned.

Mindemellett pedig választhatsz új érzelmi reakciókat az új gondolataidra. Így hosszútávon nem fogod rosszabbul érezni magad, sőt, egyre jobban. Viszont van, amikor a hosszútávú állapot érdekében a jelenben át kell lépned a negatív érzéseiden.

Az ilyen változtatás (tehát a tudatalattid átprogramozása) leghamarabb fél év alatt történik meg, de sok esetben inkább 18 hónap a tényleg tartós változás ideje.

Tehát nem megy egyik pillanatról a másikra, ráadásul egyedül sem megy. Mert egyszerűen kell olyan objektív tükör, aki megmutatja neked, hogy mikor estél újra a tudatalattid rabságába. Mert egyedül elmegy a fókuszod, elfárad tudatos agyad, visszaadod az irányítást és még észre sem veszed.

Visszatérve az eredeti kérdésekhez. Ha nem tudod, hogy merre van a te utad, vagy mire is vágysz valójában,

akkor szintén meg kell ismerned önmagad. Ez nem pályaválasztási tanácsadás, vagy az erősségeid felmérése közben történik. (Bár ez is felismeréseket hozhat, de nem annyira mélyre ható.) Hanem kőkemény önismereti munka, ami által meglátod és lehámozod magadról azokat a visszahúzó, a tudatalattidban lévő berögzüléseket, amik gátolnak téged abban, hogy be merd magadnak vallani az igazi vágyadat.

Csak így megy igazán

A vágyadat és az utadat nem kell keresned. Az mindig megvolt, ott van benned. Csak meg kell látnod, belül.

A Hamupipőke (Disney) mesében a királyfi, amikor megy a Hamupipőkéhez, egy óriási, a kastélyt teljesen körbeölelő, sűrű, szúrós tövisbokrokból álló védelmi falon kell átvágnia magát. Épp ilyen a te tudatalattid is. A vágyad végig ott van, csak nem látod a sok gaztól és félelemtől.

Egy adott szintig mind robotpilóta üzemmódban élünk, szimplán azért, mert emberek vagyunk. Akkor mit jelent a tudatos élet?

Talán a legfontosabb az az, hogy a tudatos embereknek vannak céljaik. Ráadásul komfortzónán kívüli célok. (Tehát ha a céljaikra gondolnak, ők is ugyanúgy gyomorgörcsösek tudnak lenni.) Mert csak ezek adnak teret arra, hogy tényleg fejlődni lehessen.

Ezek a célok mondják meg az irányt. Csak így láthatod, hogy a különböző célok, cselekvések stb előre visznek vagy hátráltatnak. Ez az a stabil pont, amihez tudod mérni saját viselkedésedet.

Most kérdezheted: „Épp azért kezdtem el olvasni ezt a cikket, mert nem tudom, mi legyen a célom. Akkor most mivan?”

Erre csak azt tudom mondani, hogy biztosan neked is van vágyad, csak még annyira rémisztő ez, hogy nem mered magadnak bevallani. Amíg ez így van, addig az legyen a célod, hogy megismerd magad jobban és megismerd, hogy mit is szeretsz valójában. És ezt nem agyalgatva fogod felismerni, hanem csakis tapasztalással.

Csak lépj valamerre

A nemdöntés is döntés. Csak ez káoszban tart. Most az a legjobb amit tehetsz, hogy bármerre elindulsz. Tapasztalj meg új dolgokat, amihez legalább egy kis kedved van, vagy kíváncsi vagy rá. Lépegess szépen apró lépésekben ki a komfortzónádból. Ahogy rakod le így a félelmeidet és növekszik belső erőd, úgy tudsz egyre bátrabban szembenézni a valódi vágyaddal.

Tűzz ki először kisebb (ne pedig egy életre szóló) célokat és valósítsd is meg őket.

Azok, akik tudatosan élnek, hajlandóak a berögzüléseikkel és akár az érzéseikkel is szembe menni, ha azok a céljaikat hátráltatják.

Ez nem egyenlő a harcolással, ez egy folyamatos célirányos önmunka, egy folyamatos átprogramozás.

Például, ha valamilyen célt kitűzök, de nincs kedvem ebbe az irányba cselekedni vagy félek tőle, akkor is megteszem. Minden más csak kifogás.

Mert, ha nem teszem meg, nem megyek szembe a félelmeimmel, nem alakítom át a célommal kapcsolatos gondolkodásomat, akkor nincs változás, nincs „jobbulás”. (Vagy csak nagyon rövid ideig tart.)

Így önmunka (tehát gondolataid és cselekvéseid felülbírálása és reformja) nélkül bármilyen úton is indulj el, azt fogod tapasztalni, hogy idővel ugyanabba a helyzetbe kerülsz, újra. (Erre szokták azt mondani, hogy csöbörből vödörbe.)

A jó hír viszont az, hogy sok gyakorlással a változás is egyre könnyebbé válik. Mert az, hogy „a változás félelmetes, rossz, nehéz” is csak egy minta, egy szokás, ami menet közben átíródik.

És mi van az érzésekkel?

Fentebb nem foglalkoztam annyira az érzelmeid átformálásával, mert igazából az építő gondolatok beépüléséből automatikusan következnek a pozitívabb érzések is. Tehát addig kell nemet mondanod a negatív érzéseidnek, és akár félelmed ellenére is cselekedned, amíg meg nem szoktad az adott új gondolatot és cselekvést. Mert, ha ez megtörténik, akkor már jól fogod magad érezni eközben is.

Tehát:

Amíg az érzelmeidre hallgatsz, az érzéseid uralkodnak feletted. Inkább te döntsd el, hogy milyen érzéssel akarsz rendelkezni és az ezt létrehozó gondolatot tedd bele tudatos elmédbe sokszor, hogy beépülhessen tudatalattidba is. Majd innentől kezdve csakis az új gondolat szerint cselekedj, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban mit érzel, mert az még mindig csak múltad lenyomata.

Csak a jelen változtatásával építheted a jövőt és bizony ez azzal jár, hogy néha akár érzéseiddel ellentétesen kell cselekedned. Erre kell az önfegyelem.

Összegezve:

Ne akard tapasztalás nélkül rögtön a legtökéletesebb döntést hozni. Mert a tudatalatti programjaid miatt úgysem látod az összes lehetőségedet. Csak utólag, a megvalósítás után látod, hogy az adott út mennyire felel meg neked, illetve hol kell még változtatnod rajta.

Csak a tapasztalás által tudhatod meg, hogy tényleg mi tesz téged boldoggá.

Így ne pazarolj több időt arra, hogy ezen rágódsz, inkább dönts (ha kell dobj fel egy érmét) bármelyik út mellett és közben dolgozz azon, hogy mélyüljön az önismereted.

Mert csak menet közben rajzolódik ki, hogy az az út valóban neked való-e.

A járt utat a járatlanért hagyd el, mert csak menet közben, az új impulzusoknak köszönhetően tágul a gondolkodásmódod, és így tudsz egyre több lehetőséget észrevenni az életedben.

 

Csak lépj és kezdj el változtatni a megszokott dolgaidon, tapasztalj.

 

+ Tipp:

Megosztok itt veled pár megerősítő mondatot, amivel el tudod kezdeni a tudatalattid átprogramozását és közelebb kerülhetsz a valódi vágyaidhoz.

Ezeket a mondatokat mondogasd legalább 30 napig, mindennap, legalább egyszer.

„Úgy döntöttem, szeretem a változást, szeretek változni.”

„Úgy döntöttem, be merem magamnak vallani, mire vágyom valójában.”

„Úgy döntöttem, tisztán látom, mire vágyom valójában.”

A tudatalattid bővebb feltárásáért pedig bátran kérhetsz segítséget tőlem, illetve online személyes tréningem is tökéletesen alkalmas az ilyen blokkok és korlátok feltárására és céljaid – jövőképed pontosabb meghatározására.

 

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára
Önismereti tréner és asztrozófus

5+1 lépés, amivel végleg lepakolhatod érzelmi terheidet

Szerző:
Érzelmi terhek lepakolása kép

Biztosan veled is történtek olyan dolgok a múltban, amik még most is fájdalmat okoznak. Lehet olyan lenyomatokra is már ráleltél, amiket folyamatosan újra és újra megteremtesz az életedben. Lehet voltak olyan emberek, akik megszégyenítettek, vagy valami miatt bűntudatot, vagy valaki iránt haragot érzel.

Az előző Facebook bejegyzésben arról olvashattál, hogy miről szól a szeptemberi időszak (ezt itt találod) és hogy miért is fontosak a belső munkák, rendrakások.

A következő időszak sok érzelmet felhozhat, sok múltbéli fájdalom, emlék törhet felszínre. Így sok lehetőség nyílik arra, hogy rendezzük a múltat és fejlődjünk érzelmeink karbantartásában. Ez igazi gyakorlópálya, hogy megtanuljuk jól kezelni érzéseinket.

Most az érzelmi terheid lepakolására írok itt le egy jól működő módszert. A leírása hosszú, viszont a gyakorlatban akár 1-2 perc alatt is megvalósíthatod.

A módszer rendszeres használatával nagy változásokat, felszabadulásokat tudsz megvalósítani az életedben.

Ezzel a módszerrel végre kiléphetsz az érzelmi mókuskerékből

Mivel a jelenlegi érzelmeid és gondolataid teremtik a jövődet, így fontos az, hogy megbékélj a múltaddal és begyógyítsd az ott ért sérüléseket. Ezzel tudod elérni azt, hogy már nem a múltbéli helyzeteket fogod újra meg újra megteremteni. Továbbá nem fogsz ösztönösen negatívan reagálni különböző szituációkban, amikor a másik fél véletlenül megnyomta az érzelmileg fájó pontodat.

Mivel már nem fáj.

Ezáltal kitárul előtted a világ és meglátod, hogy minden helyzetben van választásod. Kiléphetsz az érzelmi ördögi körökből, az automatikus reakciókból, érzelmi szokásokból és a leblokkolós helyzetekből. Ezáltal úgy viselkedhetsz, reagálhatsz, kommunikálhatsz, ahogy azt te éppen akkor szeretnéd.

Te mit vetsz ebben az időszakban?

“Két alapvető választás van az életben: elfogadjuk a körülményeket, ahogy vannak, vagy elfogadjuk a felelősséget a megváltoztatásukra.”
(Denis Waitley)

Legelőször ezt a döntést kell neked is meghoznod.

Mivel most vetjük a következő időszak magvait, így a kezedben van a lehetőség arra, hogy változtass.  (Ez egyébként mindig lehetséges, csak ebben az időszakban jobban előtérbe kerül.)

Felelősséget vállalsz az életedért?

Ha igen, olvass tovább.

A felelősségvállalással elismered teremtő erődet és a változtatás képességét. Ne lepődj meg, ha ez mellé odafészkel egy bűntudat is, ami azt sugallja, hogy:

“Már rég változtathattam volna, miért nem cselekedtem hamarabb.”
“Ha elég jó vagyok, akkor az egész meg sem történik”.

Vagy valami hasonlók, amivel hibáztatod saját magad (is).

Ezek miatt fontos, hogy ezt a lenti 5+1 lépést mindig magadra is csináld végig, tedd rendbe a saját magad iránt érzett negatív érzéseket is. Ezáltal tudsz nem meghunyászkodva, nem szégyenkezve, hanem magabiztosan felelősséget vállalni az életedért.

0. lépés: Add ki az érzéseidet

Nulladik lépésként vegyél elő egy tollat és egy papírt és írd ki a fájdalmadat egy adott személlyel, vagy eseménnyel, szituációval kapcsolatban (amit le akarsz rakni). Tedd ki magadból. Írj ki minden érzést, minden gondolatot, írhatsz itt csúnyákat és jól meg is mondhatod mindenkinek, hogy hol a helyük. Ha kell, sírd ki magad közben, csak add ki a fájdalmadat, a dühödet, az érzéseidet.

Írj egy személyre szóló levelet, ahol kiadsz magadból mindent. Persze ezt aztán nem kell elküldened. Sőt, akár meg is semmisítheted. (Ez nagyon jól szokott esni.)

Ennek a módszernek az is a haszna, hogy nem bántasz vele másokat, nem rombolod az életedet, a kapcsolataidat, mégis le tudod pakolni a terheidet.

(Ez helyett kipróbálhatod a rajzolást, a festést vagy más művészeteket is. Nem kell, hogy szép, kifejező alkotás legyen, a lényeg, hogy kiadd az érzéseidet.)

1. lépés: Elfogadás

Ezután pedig fogadd el azt, ami történt. Fogadd el a másik embert, a helyzetet, az elhangzottakat, a tetteket. Fogadd el benne a saját szerepedet, felelősségedet is.

Tudod, hogy nem véletlenül születtél a szüleidhez. Nem véletlenül élted át a különböző szituációkat, bármennyire is szörnyűek. Ezek mind fejlődésedet, evolúciódat segítik. És ha szembenézel a benne lévő leckékkel, akkor sokkal magasabb szintre tudsz kerülni, mint ahol most vagy. Ők mind a te tanítóid.

Most csak fogadd el.

Életed tudatos teremtőjeként fogadd el, hogy történt, ami történt, a múlton nem, viszont a jövőn tudsz változtatni. Itt az ideje továbblépni és nem dédelgetni a fájdalmakat és nyalogatni a sebeket.

2. lépés: Megbocsátás

Következő lépés a megbocsátás. Bocsáss meg magadnak és a történet szereplőinek is.

A megbocsátás soha nem a másikról szól, hanem Rólad. Azzal még nem ismered el azt, hogy a másik jól viselkedett, nem oldozod őt fel. Az, hogy ő milyen, az rá tartozik, azt neki kell megfejlődni, viszont a te érzéseidért te vagy a felelős.

A megbocsátással csak elengeded a fájdalmas érzéseket dédelgetését, szorítását és felengedsz.

Ezért felszabadító a megbocsátás, ezért éri meg törekedni arra, hogy senkivel kapcsolatban se őrizgess haragot, még ha nagy dolgot vétett ellened, akkor sem.

Te már felelősséget vállaltál a saját életedért. Ezért felelősségteljesen azzal teszel magadnak a legtöbbet, ha az összes érzést az adott szituációval kapcsolatban megbocsájtod, majd a következő lépésként: elengeded.

3. lépés: Elengedés

Engedd el az összes érzésedet.

Az elengedés után már egy semleges állapot van jelen. Ekkor már akár meg tudod látni a tanulságokat, a leckéket, a fejlődési lehetőségeket is, mert nem vagy benne érzelmi dobozodban. Eddig a pontig nem érdemes keresni a „miérteket” és az okokat, hogy miért történt az, ami történt.

Sőt, ha most sem látod, sebaj. Csak haladj tovább.

Ha nem megy az elengedés és még mindig dúlnak benned az érzések: valamelyik lépés kimaradt

Amikor már rágondolsz az adott emberre, eseményre, viselkedésre, stb és már nem vált ki belőled negatív érzést, akkor mondhatod el, hogy sikerült elengedned.

Amíg ez nem sikerül, érdemes ismételni az eddigi lépéseket, tehát:

  • elfogadás
  • megbocsátás
  • elengedés

4 és 5 lépés: Szeretet és Hála

Az őszinte elengedés után tudsz csak továbblépni a szeretet, majd a hála állapotába.

Ezekre is megéri törekedni, mivel itt már leteszed új, szeretettel telibb, bőségesebb, boldogabb életed alapjait is.

Ezekben az állapotokban már láthatod és érezheted azt is, hogy kifejezetten szükséged volt az adott történésre, mert nagy dolgot tanított. Ez még tovább emelheti a pozitív állapotodat.

Minél többet vagy a szeretet és a hála állapotában (ami tényleg őszinte és nem pedig az elnyomott érzések feletti felszínes látszatállapot), annál boldogabb életet tudsz teremteni. Mivel amit vetsz, azt arathatsz. Ha szeretetet vetsz, szeretetet is fogsz kapni.

Összegezve a módszer lépéseit

Ezzel a technikával sorra pakolhatod le az érzelmi terheidet. Ezáltal egyre nagyobb béke és szeretet alakulhat ki benned. Elmélyülhetsz a saját csodáidban, jobban meghallhatod intuíciód hangját, nyitottabbá válhatsz az életedbe lépő csodákra.

Így az összes téged felzaklató, bántó múlt és jelenbéli eseménnyel érdemes végig haladni ezen az 5 lépcsőn (ha kell újra és újra, amíg valóban megtörténik a felszabadulás):

  • elfogadás
  • megbocsátás
  • elengedés
  • szeretet
  • hála

De hogyan is valósítsd ezt meg a gyakorlatban?
–  Leginkább döntésekkel, de adok további tippeket is.

Hozz döntéseket, az adott szinteken:

1.szint:

Döntsd el, hogy elfogadod a múltbéli szituációt, elfogadod a saját viselkedésedet, elfogadod a másikat olyannak, amilyen, elfogadod a másik viselkedését, mert akkor ott a legtöbbet hozta ki önmagából, amit tudott.

2. szint:

Döntsd el, hogy megbocsájtasz önmagadnak az akkori hibádért, a teremtésedért, a viselkedésedért, az érzéseidért, a mondataidért és a gondolataidért. Döntsd el, hogy megbocsátasz a másik félnek és az összes szereplőnek mindenért.

Az elfogadást és a megbocsátást a saját önismereti fejlődésed is megkönnyíti a számodra. Mert ahogy önmagadat egyre jobban megismered, úgy látod egyre tisztábban a többi embert is. Ezáltal növekszik emberismereted, jobban tudod, hogy valójában mit miért csinált a másik. Így még könnyebb elfogadni és megbocsájtani az egészet.

3. szint:

Ezután döntsd el, hogy elengeded, hogy elengedsz mindent.

Ennél a pontál rá is erősíthetsz például vizualizációval, hogy az érzéseid, a történések elszállnak mint egy lufi, vagy elégnek, elporladnak, vagy elviszi a víz.

Én volt, hogy konkrétan elégettem a listát, amire ezeket összeírtam, vagy lehúztam a wc-n, vagy elképzeltem, hogy ezek a gondolatok, emlékek, érzések beleszállnak egy kőbe, amit beledobtam a vízbe.

De csinálhatsz papírhajót is, amit elsodor a víz.

Bármivel ráérősíthetsz, légy kreatív, ami éppen jól esik. A lényeg, hogy dönts és engedd el.

4-5. szint:

Ez után hozhatsz döntéseket arról, hogy eltölt a szeretet, szeretetet érzel, szeretsz, majd pedig arról, hogy hálás vagy.

A szeretet és a hála létállapotok. Tehát nem kell, hogy egy bizonyos személyt szeress, vagy legyél neki hálás a valamiért, sőt. Hatásosabb, ha csak úgy szeretsz és hálás vagy a mindenért.

Használhatod ezeket a megerősítéseket: „Szeretek.” „Hálás vagyok.”

Ezeket akár naponta sokszor, „csak úgy” is alkalmazhatod, mert velük tudod emelni a rezgésszintedet és így a kedved, érzéseid szintjét is.

 

Ez a módszer egy folyamat, amin végig kell menni. A lépések nem felcserélhetőek és egyik sem kihagyható. Ha nagyon mély és fájdalmas a seb, akkor szükséges lehet többször is ezen végig menni. Ilyenkor légy türelmes és kitartó és csináld addig, amíg már teljesen elmúlnak a negatív érzéseid.

Ha pedig elakadtál a módszerben, vagy nagyon nem látod az érzéseid mögötti okokat, akkor kérj segítséget és írj a hello@alkosdmegonmagad.hu-ra.

Ha kérdésed van, azt is bátran írd meg.

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára

Már a mindennapjaid részévé váltak a csodák?

Szerző:

Szeretnék most elmesélni nektek egy velem megtörtént csodás és tanulságos eseményt.

Amióta megismerkedtem az asztrozófia rendszerével, törekszem arra, hogy egységbe kerüljek az éppen aktuális energiákkal. Ezt azért tartom fontosnak, mert így tudom a lehető leginkább kihasználni az aktuális lehetőségeket és így tudok tudatosan, a lehető leggyorsabban haladni az életutatom.

Így tudok leginkább fejlődni.

Ez egyszerűen abban segít nekem, hogy tudom, éppen mire számíthatok, mire kell figyelnem. Így megtanultam egyre inkább felismerni az éppen aktuális jeleket, szimbólumrendszereket, ok – okozati összefüggéseket a külvilágban és magamban is.

Ezen a napon volt a nyári napforduló.

Ez a nap az asztrozófia világában Nimród koronázásáról szól.

Nimród, vagy más néven Orion egy Tejúton elhelyezkedő, úgynevezett beavató csillagkép. Ez azt jelenti, hogy abban az időszakban, amikor a Nap itt halad, beavatódhatunk a magasabb minőségekbe, közelebb kerülhetünk a tisztább létállapotokhoz. Szóval amiben épp akarunk fejlődni, ilyen időszakokban minőségi tudáshoz, tapasztalásokhoz juthatunk.

Az, hogy a napéjegyenlőség Nimród koronázása, azt jelenti, hogy ilyenkor a Nap konkrétan a Nimród csillagkép feje fölött, koronaként ragyog. Nimród egy uralkodó és ilyenkor kapja meg koronáját, ilyenkor győz a fény és hág tető fokára a beavatás.

De csak ha hagyjuk és ha észrevesszük.

Ezen a napon régi hagyomány a tűzgyújtás, hogy ez által, a fénnyel és tűzzel minél inkább fel tudjuk tölteni magunkat a következő, sötétebb időszakra. Tehát hogy tápláljuk belső tüzünket, lelkesedésünket, cselekvő erőnket, akaraterőnket.

Nem éppen az valósult meg, amit eredetileg terveztünk

Mivel jelenleg panel lakásba lakom, így a tervezett tűzgyújtási ceremónia az volt, hogy gyújtok pár mécsest a szobába és picit nézem a lángot. A napi feladataim során viszont jött egy fantasztikus ötlet, hogy ismerek egy helyet a Pilisben, egy pálos kolostor romot és jó lenne oda elmenni. Mivel már jártam ott, teljesen tisztában voltam azzal, hogy ez egy nagyon feltöltő hely, ahol lehetőség van tüzet gyújtani és sütögetni. Így mondtam is a férjemnek, hogy mivel úgyis randi estét akartunk tartani, legyen ez az esti programunk.

Pár óra múlva már úton is voltunk.

Ahogy beértünk a Pilis hangulatos, feltöltő, szerpentines útjaira, már sokkal jobban is éreztük magunkat, magasabb rezgésszintbe kerültünk.

Ahogy odaértünk, rögtön nekikezdtünk az ilyenkor szükséges feladat elvégzésének: fát gyűjtöttünk a tűzhöz. Ekkor már kezdett lemenni nap, ami így csodálatos hangulatot varázsolt. Viszont ott elérhető közelségbe nem igazán akadt annyi fa, amennyi nekünk kellett, így be kellett menni az erdőbe. Ekkor megjelent egy félelem a gondolataim között, ami felzaklatta a nyugalmamat: „Egyedül bemenni az erdőbe? Ez félelmetes. Már a fény sem olyan. Mi van, ha eltévedek? Jön egy állat? Rám sötétedik közben? …”

Ahogy észrevettem a félelmeimet, rögtön el is döntöttem, hogy oké, akkor én megyek be az erdőbe fáért.

Ekkor nekiindultam. Közben eldöntöttem, hogy biztonságban és szeretetben vagyok, minden rendben van, könnyen és gyorsan találok fát, amit fel tudunk használni és az egészet élvezem. Játéknak, küldetésnek, felfedezőútnak képzeltem el és bementem a sűrű erdőbe. Egyszercsak elértem egy olyan részhez, ahol a fák teljesen egymásra voltak borulva és így egy kaput alkottak. Csodaszép volt, úgyhogy döntöttem, belépek.

Ahogy bementem a kapun,…

…belül tágasabb volt a tér, a fejem felett és körülöttem mindenhol fák. A lombjaik között itt-ott bejöttek a naplemente sugarai. És sok letört fa hevert ott bent az erdőben.

Gyorsan össze is szedtem annyit, amennyit elbírtam és utána tértem még kétszer, mert annyira élveztem. Aztán a lemenő nap gyönyörű fényeiben meggyújtottuk a tüzet.

Közben egy csorda kecske ért mellénk és ott legelésztek.

Volt hím, nőstény és kiskecskék is. Ott ugráltak a romokon önfeledten, közben ették a friss füvet. Egy pásztor kísérte és terelgette őket.

Sokáig néztem a játszadozó kecskéket és a tüzet felváltva. Tudtam, hogy a kecskéknek szimbolikus jelentése van, de akkor ott még nem értettem, hogy pontosan mi is lehet, csak örültem, hogy ott voltak. El is döntöttem magamban, hogy nem agyalok ezen, csak élvezem a pillanatot és töltődök. Egyre jobban és jobban éreztem magam.

Már teljesen ránk sötétedett.

Épp a lángokra koncentráltam, amikor a pásztor hirtelen elkezdett zenélni a furulyáján. Érdekes volt, mert inkább meditációs zenére hasonlított, mint az eddig általam hallott furulyajátékra, népzenékre. Ez a hely, a tűz, a kecskék és a zene olyan hangulatot idéztek, amit talán még sose éreztem korábban. A bőröm végig bizsergett és teljesen „elszálltam”, miközben a legnagyobb békét és nyugalmat éreztem.

Majd elment a pásztor a kecskékkel, már eloltottuk a tüzet. Ott voltunk, teljesen sötétben, a csillagos ég alatt, közvetlen az erdő szélén és hirtelen eszembe jutott:

„Máskor ilyenkor szoktam félni.”

Ekkor tudatosodott bennem, hogy teljesen mély, 100%-os biztonságot érzek. Csodálatosan érzem magam, elmélyülve, kissé meghatódva. Egyáltalán nincs bennem se félelem, se kétely, se semmilyen negatív érzés, ami kibillentene ebből a belső békéből.

Ez, hogy ezt az állapotot megtapasztaltam és tudatosítottam, egy sorsdöntő pillanat volt, amit mostantól már fel tudok idézni magamban, amikor szükségem van rá. Attól a pillanattól kitűztem célnak, hogy törekszem arra, hogy ezt az állapotot minél többször átéljem és minél hosszabb ideig fenntartsam.

Később megnéztem a szimbólumok jelentését, hogy jobban tudatosítsam, mi is történt.

A kecskék (a hím kecske a bak), a pásztor és a furulya szó is a Bak csillagkép szimbólumai. Ő a szeretet bölcsességének a gyakorlatba ültetője. Ebben a stációban válik a Szeretet bölcsessége Tapasztalati bölcsességgé. Amikor valami szeretet alapú dolog megszületik itt a földön.

Ettől a pillanattól tudtam:

Megtapasztaltam az életemben a valódi szeretetet.

Egyszerűen imádom az önismeretet, mert ennek köszönhetően tudnak ilyen csodák a mindennapjaim részévé válni.

A sztori tanulságai számomra

  • Ha jön egy intuitív ötlet, hallgatni kell rá.
  • A félelem csak alacsony rezgésszinten létezik.
  • A félelmet egy határozott döntéssel könnyen át lehet lépni.
  • A félelem átlépésének megvan a gyümölcse.
  • Nagyon előrevivő, ha emeljük a rezgésszintünket.
  • Rettentő pozitív hatással tud lenni egy feltöltő elvonulás.
  • Megéri a jelenben lenni és befogadni az éppen aktuális gyönyörűségeket.
  • Érdemes figyelni a jelekre, de nem kell elveszni bennük.
  • Minden pillanatban jöhet tanító, sorsfordító szituáció, csak észre kell venni és bele kell lépni.
  • A 100% szeretet mellé 100%-os biztonság párosul. Így teljesen értelmetlen félni a magasabb állapotok elérésétől.

 

Te milyen más tanulságot látsz még benne?
Írd meg például hozzászólásban.

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel hírlevelemre lentebb, nehogy lemaradj a következőről. <3

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára

Alkosd meg Önmagad

Szerző:

Alkosd meg Önmagad.

Mit is jelent ez?

Sokszor találkozok azzal a kifejezéssel: Keresem önmagam.

Ebben a kifejezésben benne van, hogy végig csak keresem, a keresés folyamatában vagyok. És ameddig keresem, addig nem találom meg. Csak keresem, folyamatosan.

A helyzet viszont az, hogy megvagyunk, nem kell keresnünk magunkat.
0-24-ben önmagunkkal vagyunk.

A kérdés inkább az, hogy mit hozunk ki magunkból, a képességeinkből, az életünkből.

Az az érzés, hogy nem tudod ki vagy és valójában milyen vagy, mi mindenre vagy képes, az abból adódik, hogy nem a saját életedet éled. Tele vagy megfelelési kényszerekkel, félelmekkel, amik eltakarják előled a valóságot.

Ki életét éled? És honnan jön ez a sok félelem?

Azoknak az embereknek az életét éled, akiket mintának láttál gyerekkorodban.
Megtanultad tőlük, hogy mi a jó, mi a rossz. Mit szabad, mit nem. Mikor kapsz szeretetet és mikor vagy bűnös, érdemelsz büntetést.
Elraktározódott benned sok sok minta, több embertől, főleg a szüleidtől.

Ezért valójában, amíg nem teszel tudatosan ellene, az ő játékszabályaik, mintáik alapján éled az életedet, tehát másolod a szüleidet. Még felnőtt korodban is.
Ezért van, hogy nem a saját életedet éled, hanem másokét. Úgy, ahogy nekik tetszik.

De neked nem kell, hogy ugyanaz legyen az igényed, ugyanilyen életet akarj, lemásolva az ő hibáikat is.

Ekkor jön a gondolat: Hát akkor megkeresem/megtalálom/megismerem magamat.

Az önismeret eszközt ad a kezedbe, hogy felismerd ezeket a mintákat és letegyél mindent, ami nem a tiéd, ami csak minta és el tudd dönteni, hogy mit akarsz ebből megtartani és mit nem.

Amikor már elég sok mindent lepakoltál, nőtt az önbecsülésed, önszereteted, önértékelésed és már jobban látod életed magasabb összefüggéseit, akkor felismered: Teremtő vagy.

Ekkor megtapasztalod, hogy végig te teremtetted eddigi életedet, te teremtetted a jelen pillanatot és ugyanúgy a jelen gondolataival, érzéseivel és cselekedeteivel teremted a jövődet.

Ekkor már nem az a célod, hogy keresd magad, mert tudod: Te vagy a minden.

Helyette, a vágyaidból és a szeretetből kiindulva elkezded tudatosan teremteni, alkotni azt a világod, amiben szeretnél élni. És ehhez az kell, hogy megalkosd magadból azt az embert, aki a céljaidat könnyedén meg tudja valósítani.
Így az tudsz lenni, aki akarsz és ezt folyamatosan változtathatod is, kedved szerint.

Egy élő alkotás vagy. A te alkotásod.

Alkosd meg hát Önmagad.

Szeretettel é Hálával:
Hajabács Klára

Ha van kérdésed, bátran írj hozzászólást vagy küldj üzenetet a hello@alkosdmegonmagad.hu-ra.

Alkosd meg Önmagad
Facebook-f Instagram Youtube Soundcloud

© 2021 - minden jog fenntartva