Alkosd meg Önmagad

Önismeret

Miért és hogyan alakíts ki új (jó) szokásokat?

Szerző:

Miért nehéz új szokásokat kialakítani?

Vagy elhagyni a régi, lehúzó szokásokat?

 

A Szűz csillagkép segít megértenünk a szokásaink valódi viselkedését.

A Nap most a Szűz jövőbe lépő lábánál halad együtt a Marssal és a Merkúrral. A múltból ellépő lábnál elhagyhattunk olyan dolgokat, amik hátráltatnak, amik már csak a múlthoz tartoznak. Az elmúlt időszakban elléphettünk ezáltal a múlttól és most pedig a jövő felé lépünk.

A Szűz a belső rendezés és az aratás művésze. A Szűz mindig a hétköznapi életünkről szól leginkább, tehát azzal, hogy akik vagyunk, ahogy élünk, az milyen világot és milyen eredményeket teremt. Erre tudunk jobban rálátni, megérteni és rendezni.

És mikor már látjuk, hogy mik azok a szokásaink (akár mentális, érzelmi, vagy fizikai – cselekvési, esetleg kommunikációs, stb.), akkor azokat el tudjuk hagyni.

A Szűz „szokásai” azok, amik függetlenül, hogy mit csinálunk, hogy dolgozunk, pihenünk, otthon vagyunk, vagy nyaralunk, azokat működtetjük. Mert annyira az alapvető részeinket képezik. Olyan részeket, amik mindig ott vannak velünk, bennünk, ezáltal folyamatosan működnek.

Ezek a szokások először a tudatalattinkban lévő régi mintáink és sebeink következményei. Ekkor működünk „robotpilóta” üzemmódban, amikor tudtunkon és döntéseinken kívül ezek a tudatalatti programok teremtik az életünket. És amikor ezeket sikerül leleplezni, akkor már meg tudjuk őket változtatni, átírni.

Na de biztos tapasztaltad már, hogy ez általában nem egy csettintésre működik.

Akármilyen új dolgot is próbálsz elérni (új gondolatokat, új érzéseket, új reakciókat, új tetteket, stb), ahhoz más szokások kellenek. Tehát valójában minden változásnál, belső munkánál új szokásokat alakítasz ki önmagadban. Olyan parancsokat programozol ilyenkor magadba, hogy a régi reakciók helyett valahogy másként csináld, amivel a tudatosan egy szebb jövőt teremtesz magadnak.

Sokan azt hiszik, új szokásokat felvenni és ezáltal változni nehéz.

Sokan azt hiszik, hogy vannak olyan szokások, amiknek a kialakítása nehezebb, mint más szokásoké.

Sokan azt hiszik, hogy nehéz elhagyni régi szokásainkat vagy hogy nem is lehetséges.

 

1. Ne leépíteni akarj valamit, hanem egy újat felépíteni

Az első dolog, ami mindenképp megkönnyíti a dolgod, hogy sose egy régi szokás leépítésén dolgozz.

Helyette mindig egy újjal akard felcserélni azt. Így sokkal könnyebb.

És ez azért is hatékonyabb, mivel figyelmed át tudod rakni arra az új szokásra, így nem probléma tudatban munkálkodsz (nem a problémára figyelsz, nem a problémád erősíted), hanem céltudatosságban (ezáltal az új életed teremted).

Ez akkor működik igazán, ha az az új szokás egy olyan dolog, ami alapból kizárja a régit.

Tehát, ha az újat működteted, akkor az egy teljesen más érzést, más környezeted ad, ahol esélye sincs bekúszni a réginek. Ezért fontos, hogy mindig tudd, hogy mit akarsz a régi helyett, tehát mi az az új dolog, amin dolgozol, ami felé napról napra, rendszeresen lépdelsz.

Ha például alacsony az önszereteted, vagy az önértékelésed, akkor nem visz előre, ha a szeretet hiányt akarod leépíteni, a szeretet hiány ellen küzdesz, vagy folyamatosan azon dolgozol, hogy emeld az önszeretet és önértékelés szintedet. (Amikor „emelni akarod” ezeket, akkor az mögött is sokszor a hiány a motiváció, hiszen akinek már van elég, az nem feltétlen akarja annyira emelni azt.)

Ez helyett például sokkal előrevivőbb, ha azt az állapotot erősítjük magunkban, hogy „Magas az önértékelésem és önbizalmam.” Nem majd, nem akarok dolgozni érte, hanem az van már itt és most, már elértem. És ez az állapot, amikor így érzed magad, automatikusan kizárja az alacsony önszeretet és önértékelés érzését és állapotát, mert vagy az egyikben, vagy a másikban vagy benne.

 

2. Az elején minden új hazugságnak tűnik, mindig!

Amikor eldöntötted ezt a pozitív állapotot, akkor el kell kezdeni törekedni arra, hogy ezt megéld minél többször. Ebben segítenek a megerősítő mondatok, vizualizációk is, de az is, ha bármit csinálsz, azt már ebben az új állapotban csinálod. Kicsit olyan, mintha egész nap azt játszanád, hogy már ebben az új állapotban létezel és ez van, rendelkezel vele, ez vagy te.

Az egód ilyenkor elkezd elbizonytalanítani, ellenállásokat kelt, elkedvetlenít, összezavarja a céljaidat, kétségeket rak eléd, akadályokat, esetleg külső fura szituációkat, vagy fura testérzeteket.

Az egód ilyenkor be akarja bizonyítani, hogy ez az új állapot nem hozzád tartozik, nem te vagy és ez az egész csak egy hazugság.

Ezt az állapotot egy dolog eredményezi csak: a tudatalattidban még a régi szokások vannak és az új állapot még csak a tudatos énedben van jelen. Ezért eleinte „összeakad” a kettő. Ezért tűnik hazugságnak, mivel minden új „hazugság” eleinte, hiszen az még nincs beépülve a tudatalattiba.

Ilyenkor nem hazudsz, csak egy új dolgot teremtesz!

Idő kell, amíg ez az új dolog a tudatalattiban is szokássá válik és beépül az alap programodba, hogy már ne okozzon semmilyen ellenállást.

Mert valójában az nem okoz semmilyen ellenállást, ami be van épülve, ami már a szokásod, amit megszoktál, hogy működteted, hogy ott van. És ehhez gyakorlat, kitartás, folyamatos ismétlés, önmagad emlékeztetése, célirányos gondolkodás és cselekvés kell.

 

3. A régi kitisztul, az életed elkezd változni, jön az elbizonytalanító transzmutáció

Ami még a 2. ponttal párhuzamosan elkezd történni, hogy minél inkább fenntartod az új állapotot, minden, ami a régi programokra épül, elkezd kitisztulni, elengedődni.

Ez további őrületeket tud eredményezni, ugyanis erre az új állapotra át kell állni az egész testednek, a gondolkodásodnak, az érzéseidnek és a cselekedeteidnek is. Ez miatt először kicsit káoszos helyzetek adódhatnak, amikor borulnak, tisztulnak ki a régi programokhoz tartozó lenyomatok.

Ezeket érezheted úgy, hogy nem történt változás. Érezheted úgy, hogy ugyanaz ismétlődik továbbra is. Vagy akár azt, hogy hiába változtattál, nincs eredménye, mert a külvilágban sem történt még változás.

Itt is még kitartás kell, ugyanis az új programok, szokások fenntartásával és az önmagadba fektetett bizalommal, hittel ezek pár hét alatt kitisztulnak és mivel már elkezd beépülni a tudatalattiba az új, kívül is elkezdenek változni a dolgok és egyre természetesebbé válik az új állapot.

Adj magadnak időt, bizalmat, türelmet és engedd meg magadnak, hogy minden szinten átalakulhass ebbe az új állapotba, ahogy élni akarsz.

Ugyanis változás, transzmutáció nélkül, a régi dolgok kitisztulása nélkül nem léphet be az életedben 100%-ban az új.

 

4. A szokások kialakításának a szokása

Sokan azt hisszük, azért nem tudunk változtatni, vagy új szokásokat felvenni, mert mélyek a sebek, mélyek a régi programok.

Az, ha azt hisszük valamilyen szokást nehezebb felvenni, mint egy másikat, valóban nehezítheti a folyamatot. De pusztán csak azért, mert azt hisszük, hogy ez így van.

Valójában egy szokás felvétele mindig nehézkes tud lenni, amíg ki nem alakítod magadban azt a szokást, hogy folyamatosan és rendszeresen új szokásokat veszel fel, mert akkor már ez is természetessé válik.

Ezért az egyik legfontosabb, hogy ki kell alakítani az új szokások felvételének a szokását. Mert így bármilyen új szokást fel tudsz könnyedén venni.

Ezt nyugodtan letesztelheted magadon és megtapasztalhatod, hogy pusztán ennek a szokásnak a hiánya mennyire megnehezíti számodra a változást. Próbáld ki, hogy 1 hétig minden nap húzol egy papírlapra egy vonalat.

Ez nem bonyolult feladat, nem kell hozzá semmilyen mentális, sem fizikai erőbefektetés, egyáltalán nem nehéz napi feladat. Viszont az, hogy egy hosszabb ideig minden nap meg kell ezt csinálni, már rögtön meg is mutatja neked, hogy hol állsz a szokások kialakításának a szokásával.

Ez sok embernek, aki nem szokott hozzá, hogy új szokásokat vegyen fel, kihívást okoz. Pár nap után elfelejtjük, vagy unalmassá, értéktelenné, feleslegessé válik ez a feladat. Elvesztjük a lelkesedést, vagy közbe jönnek dolgok.

Új szokások kialakítása soha nem azért nem sikerül, mert nincs rá időd! Ez is csak ennek az egó elbizonytalanító mechanizmusnak az egyik megnyilvánulása.

Ebből láthatod, hogy a legtöbb erő nem is egy program átírásához, vagy egy seb begyógyításához kell, hanem pusztán ahhoz, hogy ez az új szokás kialakuljon benned.

Magához a rendszerességhez, kitartáshoz van szükségünk a legtöbb önfegyelmünkre, függetlenül a kifejlesztendő szokás nehézségétől.

Ezt gyakorlattal, új szokások gyakorlásával erősítheted magadban.

Minden egyes új szokás bevezetésével növekszik a mentális erőnléted és egyre inkább tudod uralni az egód, az érzelmeid, önmagad. Ezáltal nagyon sokat növekszik az érzelmi és mentális önfegyelmed, ami az életed tudatos és csodálatos megélésének egyik kulcsa.

Márpedig minden tartós változás csak új, előre vivő szokások kialakításával lehetséges.

 

5. Ne csak akkor akarj új szokást kialakítani, amikor már nagyon fáj a régi – nem kell, hogy szenvedj!

Mindezek fényében ezért leggyakrabban akkor akarunk változni és változtatni, amikor már muszáj, amikor van valamilyen külső körülmény, ami rákényszerít.

De ez a nehezebb út!

A kellő gyakorlattal, önfegyelemmel, a szokások kialakításának szokásával ezek a kényszerítő körülmények kihagyhatók és már nem kell megvárni, hogy nagyon fájjon.

Ezért azt gondolom, hogy az önismeret nem csak a szenvedők eszköze. Tehát nem csak akkor kell és érdemes foglalkozni új szokások kialakításával és a változással, amikor már nagyon fáj valami.

Egyszerűen megszoktuk, hogy a kemény dolgokból tanulunk, de mindig vannak előtte kisebb leckék is. Ha már azokat észrevesszük és már ott erőt veszünk magunkon és használjuk mindezt, felvesszük az új szokásokat, elkerülhetők a nehezebb leckék. Egyszerűen nem lesz rájuk szükség.

Ehhez pedig az kell, hogy egyre fontosabbá váljunk önmagunk számára és egyre fontosabbá váljanak számunkra a saját céljaink.

Ha csak akkor változtatunk, amikor fáj, akkor azzal szükségünk van a problémákra a változáshoz. Ez is csak egy szokás, miszerint probléma kell a változáshoz. És ha a változás hívei vagyunk, akkor problémákat is teremtünk magunknak ezzel a szokással.

Viszont, ha már nem a problémáink a változást beindító tényezők, hanem az akaratunk, a céljaink, a vágyaink, akkor már nem lesz a változáshoz szükségünk problémákra. Nem lesznek külső ráerőltető tényezők és ezáltal nem kell „szenvedni” a változáshoz sem.

Ebben segít sokat a céltudatosság fejlesztése, hogy a valódi vágyaid és a szíved motiváljanak, ne pedig a problémák és a nehézségek. Így is – úgyis lehet változni, de te döntöd el, hogy melyik szokás szerint akarsz élni. (Ez a különbség, ha a félelem, a problémák motiválnak, vagy a szeretet és a valódi céljaid.)

Ezekkel sokkal problémamentesebb, céltudatosabb, pozitívabb élet alakítható ki!

Ebből is láthatod, hogy az új szokások kialakításához, ezáltal egy új élet éléséhez időre, apró és rendszeres lépésekre van szükség, hogy az új szemléletek, új érzések, új belső és külső szokások beépüljenek a tudatalattidba és automatikussá, könnyűvé, természetessé váljanak a számodra. ÉS mindez természetesen új eredményeket hozzon létre a külvilágodban is.

Változni lehetséges, viszont a tudatalattidban lévő programokat csak rendszerességgel tudod átalakítani. És ez hozza a valódi eredményeket, és ezt aratja le a Szűz is

Gyakorlatok az újholdhoz: megengedés, csend, szeretet

Szerző:

Az Újhold egy mély, varázslatos kezdetet jelöl, mivel a Nappal és a Holddal most együtt áll a Neptunusz és a Vénusz is, a Halak jegyben és Halak csillagképben.

Ez mély korszakváltásból jön itt az elindulás. Viszont a mélység miatt a befejezés nem biztos, hogy tudatos, vagy hogy egyértelműen tudott/látott dolog. Ha ez a befejezés a felszínre jön, akkor az inkább érzésben nyilvánul meg. Úgy érezhetjük magunkat, hogy valaminek, valami nagynak most vége van, valamit el kell engedni.

Ha ragaszkodunk ehhez a régi, mély valamihez, akkor nem biztos, hogy jön a felemelkedés, akkor a mókuskerékben lehet még ragadni. Viszont aki itt tudatosan és mélyen hagyja, hogy megtörténjen a leválás, nagyot mélyülhet és sokkal inkább a láthatatlan világokból indulhat ki a cselekvés és a mostani új kör. Ezért itt mindenképpen érdemes a racionalitást félre téve a szeretetből és az egyéb magasabb állapotokból elindulni előre.

Itt most nagyon elválik a világ két felé: te döntesz, hogy most az egó világát, a félelem világát látod, hogy ezt hagyod, vagy megengeded, hogy megmutatkozzon a szeretet világa, az isteni világ, ami szintén belőled indul ki.

Az isteni vagy emberi arcodat engeded meg látni most magadnak? A félelem erejét vagy a szeretet erejét látod, használod most? Te döntöd el, hogy melyiknek adsz most teret, ez most nem a külvilágtól függ. Ha még nem tetted, nem késő függetlenedni a külső káosztól, hogy mélyre, belülre tudj most érezni és kincsekre lelj magadban.

A megérzések, intuíciók, érzékelések itt csúcsra lehetnek járatva. Rengeteg üzenet jöhet álmokban, látásokban és minden más formában.

Ráláthatunk olyan dolgokra, amik segítenek lezárni a fent lévő ügyeinket is, ezért, ha van olyan dolog, amit tudatosan lezárnánk, érdemes kicsit ránézni, összegezni, kiírni, mert az is segíti ezt a nagyobb befejezést.

Rendkívüli érzékenységgel rendelkezhetünk itt.

Mivel itt a Vénusz is, mindez összeforr művészünkkel, művészetünkkel, emberi kapcsolatainkkal, itt könnyebben érezhetjük az embereket is, és mélyebben tudunk kapcsolódni saját művészetünkkel, vagy párunkkal is.

Nagyon előre visz most, ha mély szerelemben vagy saját magaddal és ha felnézel magadra.
Ezért mindenképpen érdemes ma elmélyülni, csendben lenni vagy ha csinálsz valamit, azt művészien, szerelmesen csinálni. Nagyon mélyen hat most minden olyan tevékenység, amiben meg tudod élni a kreatív művészt, ahol szenvedéllyel tudsz alkotni, és tudod használni a fantáziád.

Ha nagyon racionálisan akarjuk látni itt a dolgokat, csak azt látjuk, hogy titkokba burkolózik a világ. Ezért kifejezetten fontos az őszinteség, a megengedés és elfogadás, hogy ebben a mélységben is megmaradjon a tisztánlátás. Ne akarjuk erőltetve látni, hogy hova is futnak ki a céljaink, pontosan hogyan fognak megvalósulni, stb. Ne akarjunk ma „tudni”, „érteni”, se harcolni, csak érezzünk, tedd le a kardod, pihenj és csak engedd meg, hogy a vágyaid megvalósuljanak.
Nem biztos, hogy ma fognak megvalósulni a vágyaid, viszont ha most megengeded azt magadnak, hogy megvalósuljon az, amit szívből imádsz, hogy megvalósuljon a szerelemben gazdag életed, akkor egy óriásit léptél előre. És ez lépésről lépésre ki is fog bontakozni (ha nem állsz az útjában és nem szabotálod be később sem).

A célok, vágyak megvalósulása, a segítség sohasem jön „csak úgy”. Mert mivel te vagy a teremtő, a te engedélyed kell hozzá, szabad akaratodból. Ez az engedély pedig most a megengedés! Hogy nem akarsz már küzdeni, nem akarsz már a múltadon dolgozni, nem táplálod azokat a gondolataidat, hogy miért vagy te kevés, hogy miért nem kaphatod meg, amiket akarsz, hanem mindezt félre teszed és azt mondod: Készen vagyok! Megengedem, hogy megvalósuljon az, amit akarok.

Mert nem azt akarod, hogy a múltad rendezve legyen, hanem azt, hogy a rendezett múltadból kifejlődhessen egy boldogabb jövő. És most itt az idő, hogy a múltat végleg zárd le, jelentsd ki: készen van! Rendeztem! És most jöhet a jövő, amit megengedek magamnak, hogy megéljem, mert megengedem.

Mivel ők együtt állnak az MC-vel, ezért ennek a minél magasabb szintű működtetése kell ahhoz, hogy előre haladjunk a céljaink felé. Vezetnünk, uralnunk kell ezt a mélységet és felhasználni a győzelemhez és ehhez kell a bátorság is.

Épp ezért nagyon mélyen rá tudunk érezni a céljainkra, mély szinten tisztán tudjuk látni, ha nyitott és felelősségteli a szívünk. Viszont az is lehet, hogy épp még mindig semmit nem látunk belőle, csak irracionális módon, a szívünkre hallgatva kell művészien előre haladni és ebből indítani az új hónapot.

Engedd meg magadnak ma az Életet! Engedd meg, hogy ráérezz, hogy mi az, ami valóban érték a számodra és csak megengedően, könnyedén hagyj mindent elmenni, ami már nem érték, nem emel téged.

Ezen a hétvégén érdemes a szíved vágyával foglalkoznod, vizualizálva átélni a boldogságot, a bőséget, a szerelmet, az örömöt, a céljaid – vágyaid megvalósulását. Éld ma át ezt a fantáziádban és játszd azt, hogy ennek a képnek te vagy a kreatív alkotója és minden pontosan úgy valósul meg (az elmédben és kint is), hogy neked a legnagyobb örömöt adja. Majd akaratoddal add az áldásod és a beleegyezésedet, hogy ez csodálatos módon megvalósul. Ez a beleegyezés, a mai „teremtő parancs”, amivel bármiben előre léphetsz, az a megengedés.

Ne görcsösen akard, ne akard racionálisan megmondani, hogy pontosan mi hogyan valósuljon meg. Engedd el az irányítást, a kontrollt. Ez a hétvége egy varázs hétvége és az, hogy mekkora csodákat, beavatásokat élsz át, csak attól függ, hogy mennyire tudod picit félre téve az egódat megengedni. Most csak ennyi a dolgod belül: lépj hátra és figyelj.

A megengedés nem beletörődés és nem kompromisszum, hanem egy óriási erő. A hit + megengedés pedig varázserő! Varázserő pedig olyan erő, amivel a saját belső láthatatlan erőiddel (belső mágiáddal) megteremted azt az éned és azt a világot, amit élni szeretnél. („Alkosd meg Önmagad”). Szóval ma engedd át magad annak az énednek, ami mindig ott van benned. Ez az éned tiszta, bűntelen, szeretetre méltó, szeretettel teli, értékes, és egyszerűen ő a legjobb jó részed. Engedd meg, hogy ma megmutassa magát neked, hogy megmutasd Magad magadnak és hagyd, hogy a csodálatos és emelő beavatása által közelebb vigyen téged a Szeretethez és a Szerelemhez.

Mivel ez az egész nagyon mély, nagyon érzékeny lehet, ez matt nagyon jól jön, ha mindig van nálad egy füzet, amibe egész hétvégén írod az érzéseidet, gondolataidat, ötleteidet. Nem kell, hogy most értsd, csak rakj ki mindent, hogy szívedbe és elmédbe is minél nagyobb csend legyen. Mert most a Csend avat be. Vonulj el és légy Csendben. Ebben a természet sokat tud segíteni neked.

Ehhez valószínűleg kell egó áldozat. Ez mit jelent? Nem kell itt óriási dolgokra gondolni, pusztán annyi, hogy kell egy kis határozottság, energia befektetés, hogy csendben legyél és megengedj. Jöhetnek ma kihívások, amik bekapcsolják az egódat, amik halogatásra késztetnek, érzelmileg kibillentenek, elviszik a figyelmed valami másra, vagy nem lesz kedved egyszerűen hozzá. Minden kifogás és minden, ami ma meggátol téged abban, hogy csendben legyél, az egód védekezési mechanizmusa, amitől most el kell tekintened. Csak tedd félre, ne harcolj vele. Nem kell még az sem, hogy megold, csak most ne foglalkozz vele, ne is gondolkozz róla. Ha jön valami kihívás a külvilágban, old meg hétfőn, ezt a hétvégét pedig add meg teljesen magadnak. Ha pedig belül jön valami kibillentés, akkor rendezd azt gondolat/érzés kiírással (ne zúdítsd rá a környezetre, belül rendeződj) és éld meg a csend erejének felszabadulását.

Csak engedd meg! Hétvégén minden kihívásodra ez a kulcsszó, ami a megoldást nyújtja. Engedj meg ma mindent, amit akarsz, hogy legyen. Írj listát, hogy mi mindent engedsz meg magadnak mély önszeretetből.

Mit csinálj, ha nem szeretet önmagad ehhez eléggé? Akkor engedd meg az önszeretetet! Engedd meg magadnak az önbizalmat, az értékességet, engedd meg, hogy nagyra becsüld magad. Most ne legyen semmi kifogás, hogy „oké, de”, se pedig az, hogy „hogyan csináljam?”. Tényleg most ennyire egyszerű: hagyd a „de”-ket és csak engedd meg, ez csak egy belső, szívből jövő elhatározás.

Ez most sokat hozzátesz belső békédhez is!

Egyáltalán ne nézz most semmilyen félelem keltő dolgot és ne is beszélgess olyan emberekkel, mert akkor nem jönnek a beavatások! Ezért is a legjobb az, ha csak simán egyedül vagy.

Uncsinak tűnik? Lehet elsőre az lesz kicsit, igen, de ez is csak az egó ellenállása. Viszont minden, ami ebben a csendben most megengedődik általad (a te döntésed által és beleegyezésed által), az hosszútávú dolgokat képes elindítani, amik mivel mélyek, nagyon stabilak.

Engedd el, hogy minden leváljon rólad, amire már nincs szükséged és csak hátráltat, visszahúz.
Szóval mi a feladat most?

Minden, amit akarsz, amit szeretnél élni, ahogy akarsz élni, aki akarsz lenni, abba egyezz bele, engedd meg, hogy megvalósuljon, add rá az áldásod. Ha nem tudod pontosan mit akarsz, akkor engedd meg, hogy minden úgy alakuljon, hogy neked a legjobb, ahogy téged a legboldoggabbá tesz és leginkább örömöt okoz. Engedd meg magadnak az örömöt!

És ne várd! Ne akard! Csak legyél csendben, éld meg minél jobban a szerelmet, a kreativitást, a csendet, a szeretetet (minden, ami ezt gátolja azt írd ki magadból, hogy ezzel rendezd belül), hogy amit megengedtél, annak első morzsái meg is érkezhessenek mihamarabb hozzád. (Ha nincs csend, nincs hely, akkor nem tud megérkezni, ürülj ki, amint ahogy a Hold is.)

Ha a csend még túl nagy falat, vagy nem tudsz kimenni a természetbe, dolgozol, stb, akkor ezzel a zenével segítheted magadban a fent leírt folyamatot:

https://www.youtube.com/watch?v=zwGyF3hUurI

Ha rengeteg teendőd van, akkor is mindenképp állj meg egy kicsit és adj magadnak időt erre a gyakorlatra.

Bátorság, ha ezeket szívből megengeded magadnak, később nagyon hálás leszel magadnak! Hiszen megengedéseddel minden a lehető legjobban alakul, úgy, ahogy neked a legjobb. Épp ezért egyáltalán nincs mitől félni!

Engedd meg, hogy Önmagad legyél, hogy te legyél a megtestesült béke, a boldogság, a szerelem, a szeretet, az öröm, függetlenül minden külső körülménytől.!

Még keresed az utad? Mutatom az első lépést…

Szerző:

Ott vagy épp egy munkahelyen, de érzed, hogy ez már nem sokáig járható út?

Érzed, hogy váltani kéne (akár más életterületen is), mert valami másra vágysz, de nem tudod, hogy mi is tenne hosszútávon boldoggá?

Nem tudod, hogy merre kéne menned? Melyik a te utad?

Az önismeret az az eszköz, ami válaszokat tud adni a benned lévő kérdésekre.

Miért ennyire fontos az önismeret?

Általában az emberek, amíg nem mélyülnek el gyakorlati szinten a valódi önismeretben, robotpilóta üzemmódban élnek.

Gondolkodtál már azon, hogy vajon te mennyire éled tudatosan az életed? Vagy hogy te mi alapján hozod meg döntéseidet? Az érzéseid után mész?

Biztosan neked is a szokásaid és az érzelmeid befolyásolják a cselekedeteidet. Mivel emberek vagyunk, ez természetes. Önismeret nélkül viszont átadod ezeknek az érzéseknek és automatikus programoknak életed vezetését és a döntéshozás feletti hatalmadat. Lemondasz a felelősségedről és így a változtatási lehetőségedről is. Ezáltal már lehet fel sem tűnik, de robotpilótaként működsz.

“Nem lehet megoldani a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.”

– Albert Einstein

Ezt abból is láthatod, hogy biztosan szívesebben választasz olyan tevékenységeket, amiket ismersz, megszokott, amiket szívesen csinálsz, kényelmesen és biztonságosan érzed magad benne és jóleső érzéssel tölt el.

Tehát általános esetben a komfortzónádon belül élsz.

Ez alapvetően nem gond. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor az ilyen tevékenységek hátráltatnak. A kérdés az, hogy észreveszed ezeket a helyzeteket? Képes és hajlandó vagy átlépni a kényelmi, komfortzóna és érzelmi biztonságod határaid ahhoz, hogy elérd a célod és változtass valamilyen problémán? Vagy meghátrálsz és a könnyebb, a járt utat választod, ami eddig sem vitt téged közelebb céljaidhoz?

Vagy nézzünk egy fordított helyzetet. Vannak olyan helyzetek, amikor épp azért nem teszel meg valamit, mert félsz tőle? Vagy esetleg maga a szorongás és az aggódás érzése teljesen leköt órákra vagy napokra és addig amíg el nem múlik ez a feszültség semmi mással nem tudsz foglalkozni?

Az Önismerettel ezeket a helyzeteket tudod egyre inkább észrevenni, tisztánlátni és megváltoztatni, amikor erre szükség van. Így az önismereted mélyülésével életed vezetésének egyre nagyobb részét tudod a kezedbe venni és így egyre tudatosabb teremtővé válni. Ez rengeteg előnnyel jár, például a döntéshozás is egyre könnyebbé válik.

Az érzéseid rabszolgája vagy, te is.

Manapság szeretünk az érzéseink után menni. És ez azzal jár, hogy ha valami félelmetesnek vagy kellemetlennek tűnik, valami, ami a komfortzónánkon kívül van és bizonytalanságot okoz, azt nem csináljuk meg. Helyette inkább lehuppanunk a kényelmes kanapéra és bekapcsoljuk a kedvenc sorozatunkat. Mert miért ne.

Az az igazság, hogy ezáltal nem te vagy az érzelmeid ura. Helyette inkább az érzéseid uralkodnak rajtad. Ez abból is látszik, hogy a cselekvéseid függenek az érzéseidtől. Tehát az érzés mintha egy magasabb rendű dolog lenne és csak az a jó, ami jó érzéseket hoz. Ami pedig rossz érzéseket hoz, azt messziről el kell kerülni.

Viszont az új dolgok, amik esetleg pozitív változást hozhatnának az életedbe, azok mind komfortzónádon kívül vannak. Mert ha belül lennének akkor csinálnád és nem is lenne meg maga a probléma. Tehát az új, előrevivő dolgok is valójában (legtöbbször) negatív érzésekkel járnak (először, amíg meg nem tanulod). Csak azért, mert új, számodra ismeretlen dolog.

Tehát ha kerülöd a negatív(nak titulált) érzéseket, valójában nem is tudsz tartós pozitív változást elérni.

Az önismerettel, és az ebből adódó tudatos döntéshozással, továbbá azzal, hogy esetenként akár az érzéseid ellenére is megcsinálsz valamit, nagy változásokat érhetsz el és sokkal hatékonyabban érheted el céljaidat.

Most azt gondolhatod, hogy azért te mégis szeretnéd jól érezni magad. Akkor először nézzük meg, mi is az érzés valójában.

Te tudod, hogy honnan jönnek az érzések, amiknek átadod a hatalmad?

Ma már köztudott dolog, hogy az érzések a gondolatok lenyomatai.

Tehát eszedbe jut például a holnapi beszélgetés a főnököddel. Ha ehhez a jövőképhez olyan gondolatok társulnak, mint például „Úristen mi lesz, mit mondjak, hogyan mondjam”. És előjön például egy kis megfelelési kényszer is, miszerint a legjobb arcod szeretnéd neki mutatni, ráadásul még az is eszedbe jut, hogy „mi lesz, ha valamit nem jól csináltam és éppen le akar szidni?„

És te csak agyalgatsz, pörgeted le a fejedben lévő negatív lehetőségeket. Aztán csodálkozol, hogy miért van akkora görcs a gyomrodban, miért izzadsz (vagy esetleg fagysz le), amikor már ott állsz főnököd előtt. Ráadásul így valószínűleg el is rontod a megbeszélést.

Pedig épp azzal generáltad a félelem érzését és ennek következményeit, hogy félelemmel teli történeteket, mumusokat és démonokat alkottál te magad a saját fejedben.

Az érzéseid valójában csak az idegrendszered reakciói a gondolataidra (agyi munkádra). Mégis milyen nagy szerepet adunk nekik.

A félelem, mint bármilyen más érzés is, csak egy gondolattal kezdődik.

A fenti példa szemléletes, bár nem fedi teljesen a valóságot. Az igazság az, hogy maga a gondolkodás nagyon gyorsan történik. Sokkal gyorsabban, mint amit észlelni tudunk belőle. Ez azt jelenti, hogy a gondolataink többségét észre sem vesszük.

A legtöbb gondolatod tehát teljesen automatikus és ezáltal „láthatatlanul” alkotják meg a különböző érzéseidet. Ezért lehet az, hogy néha elkap mondjuk a félelem, de azt sem tudod, hogy mitől félsz.

Tudatos agy és a tudatalatti

Ez azért történik így, mert a tudatos gondolatok lakhelye, a tudatos agy sokkal-sokkal több energiát használ fel, mint az agyad tudatalatti része. Ezért, szimplán a túlélésért, az agyunk szinte folyamatosan robotpilóta üzemmódban működik. Amiről egyszerűen nem tudunk.

Gondolj bele: volt már veled olyan, hogy például reggel hullafáradtan keltél fel és zombimódra csináltad végig a reggeli rituálédat? Mennyit gondolkodtál például a fogmosáson? Vagy például a zuhanyzás mennyire megy neked természetesen? Megszokásból szoktad végre hajtani, vagy figyeled minden egyes mozdulatodat és tudatosan döntesz, hogy mikor minek kell történnie? Vagy már annyira be van járatva az egész procedúra, hogy akár félálomban (vagy máson teljesen elmerengve) is automatikusan végig tudod csinálni?

Az ilyen szokások is mind a tudatalattidba vannak mélyen beépülve, ezért megy automatikusan az egész.

De ilyen tudatalattiba beépült gondolat lehet az is, hogy:

„Én nem vagyok elég jó.”
„Nincs nyelvérzékem.”
„Nem túl jó a memóriám.”
„A pénzért meg kell küzdeni.”
„Én mindig lefagyok.”
„Félős vagyok.”
„Nem tudok jól kommunikálni.”
„A zenélést gyermekkorban kell elkezdeni.”
stb.

Igazából bármilyen gondolat és bármilyen érzelmi reakció beépülhet a tudatalattiba. Ráadásul a tudatalatti jóval több információt dolgoz fel, mint amit mi eltudunk képzelni.

Így gyakorlatilag egy átlagos napon az érzéseid és az ezek által befolyásolt cselekvéseid nagyrésze ezekből a tudatalattiban tárolt mintákból jön létre.

A leglényegesebb ilyen minták még a gyermekkorban épülnek be.

Egy gyerek olyan, mint a szivacs, a ki nem mondott szavakat is érzi és magába szívja. Így gyerekként gyakorlatilag szüleid (nevelőid) összes reakcióját, gondolatát, véleményét, szavát, nézetét, elvét, prioritását, szabályát, hitrendszerét, párkapcsolati, férfi/női mintáját, stb magadba szívtad.

És ez mind ott a mélyben dolgozik benned.

A leírtak alapján nézzük meg újra a folyamatot:

  • A tudatos agyad csak akkor kapcsol be és használja az energiádat, amikor az mindenképpen szükséges, vagy te úgy akarod. Így leginkább a tudatalattidon van a főszerep. Ezért az ott lévő berögzült gondolatok, már meglévő hitrendszerek rendszeresen aktiválódnak.
    (Ezek leginkább szülői mintáidra és az eddigi tapasztalataidra vezethetők vissza. Így önismeret nélkül felnőttként is leginkább a szüleid nézetei vezetnek téged. Hiába “repültél ki a fészekből”.)
  • Az itt tárolt gondolataid, szokásaid, megszokott reakcióid generálják automatikusan az érzéseidet vagy akár automatikus tetteidet.
  • Amikor az „érzéseidre hallgatsz”, valójában a benned lévő mintáid szerint cselekszel.
    (Ugyanez van, ha engedsz a félelmeidnek, aggódsz a jövődtől, szorongsz, stb. Szóval azt érzed jónak, amit szüleid is jónak tartottak gyerek korodban. Jutalmaztak téged érte és például azt érzed negatívnak, amivel szembemész ezzel a hitrendszerrel.)

Ezért is mondja azt a Sydney-i kutatóintézet kutatója Allan Snyder, hogy:

A napi cselekedeteink 90%-át öntudatlanul hajtjuk végre.

Tehát az egész életedet egy robotpilóta üzemmódban éled. Ráadásul olyan programok működnek benned, olyan dolgok vezérelnek tudat alatt, amik egyáltalán nem a te gondolataid.

Szóval mi valójában az Önismeret lényege?

Nem csak az, hogy milyen alap személyiség típusba tartozol. Nem az, hogy mi jellemző a horoszkópodra, vagy hogy milyen vagy. Ezektől sokkal lényegesebb, hogy az egyes problémás területeiden mi van a tudatalattidban, ami ezt az egész helyzetet automatikusan okozza.

Mert csak ha látod, mi van benned, akkor tudsz tartósan változtatni.

Ebből is láthatod, hogy ha tényleg változtatni akarsz az életed bármelyik részén, akkor ennek a változásnak a tudatalattidig kell lehatolnia. A legmélyebb szinteken is végre kell hajtani a változtatást. Mert csak úgy lesz maradandó.

Ráadásul nem elég, ha a gondolataidat megváltoztatod, hanem ha feljönnek a komfortzónádba visszahúzó érzéseid, gondolataid, akkor ezekre nem-et kell mondanod és megcselekedni azt, amit az új nézeted szerint kell tenned.

Mindemellett pedig választhatsz új érzelmi reakciókat az új gondolataidra. Így hosszútávon nem fogod rosszabbul érezni magad, sőt, egyre jobban. Viszont van, amikor a hosszútávú állapot érdekében a jelenben át kell lépned a negatív érzéseiden.

Az ilyen változtatás (tehát a tudatalattid átprogramozása) leghamarabb fél év alatt történik meg, de sok esetben inkább 18 hónap a tényleg tartós változás ideje.

Tehát nem megy egyik pillanatról a másikra, ráadásul egyedül sem megy. Mert egyszerűen kell olyan objektív tükör, aki megmutatja neked, hogy mikor estél újra a tudatalattid rabságába. Mert egyedül elmegy a fókuszod, elfárad tudatos agyad, visszaadod az irányítást és még észre sem veszed.

Visszatérve az eredeti kérdésekhez. Ha nem tudod, hogy merre van a te utad, vagy mire is vágysz valójában,

akkor szintén meg kell ismerned önmagad. Ez nem pályaválasztási tanácsadás, vagy az erősségeid felmérése közben történik. (Bár ez is felismeréseket hozhat, de nem annyira mélyre ható.) Hanem kőkemény önismereti munka, ami által meglátod és lehámozod magadról azokat a visszahúzó, a tudatalattidban lévő berögzüléseket, amik gátolnak téged abban, hogy be merd magadnak vallani az igazi vágyadat.

Csak így megy igazán

A vágyadat és az utadat nem kell keresned. Az mindig megvolt, ott van benned. Csak meg kell látnod, belül.

A Hamupipőke (Disney) mesében a királyfi, amikor megy a Hamupipőkéhez, egy óriási, a kastélyt teljesen körbeölelő, sűrű, szúrós tövisbokrokból álló védelmi falon kell átvágnia magát. Épp ilyen a te tudatalattid is. A vágyad végig ott van, csak nem látod a sok gaztól és félelemtől.

Egy adott szintig mind robotpilóta üzemmódban élünk, szimplán azért, mert emberek vagyunk. Akkor mit jelent a tudatos élet?

Talán a legfontosabb az az, hogy a tudatos embereknek vannak céljaik. Ráadásul komfortzónán kívüli célok. (Tehát ha a céljaikra gondolnak, ők is ugyanúgy gyomorgörcsösek tudnak lenni.) Mert csak ezek adnak teret arra, hogy tényleg fejlődni lehessen.

Ezek a célok mondják meg az irányt. Csak így láthatod, hogy a különböző célok, cselekvések stb előre visznek vagy hátráltatnak. Ez az a stabil pont, amihez tudod mérni saját viselkedésedet.

Most kérdezheted: „Épp azért kezdtem el olvasni ezt a cikket, mert nem tudom, mi legyen a célom. Akkor most mivan?”

Erre csak azt tudom mondani, hogy biztosan neked is van vágyad, csak még annyira rémisztő ez, hogy nem mered magadnak bevallani. Amíg ez így van, addig az legyen a célod, hogy megismerd magad jobban és megismerd, hogy mit is szeretsz valójában. És ezt nem agyalgatva fogod felismerni, hanem csakis tapasztalással.

Csak lépj valamerre

A nemdöntés is döntés. Csak ez káoszban tart. Most az a legjobb amit tehetsz, hogy bármerre elindulsz. Tapasztalj meg új dolgokat, amihez legalább egy kis kedved van, vagy kíváncsi vagy rá. Lépegess szépen apró lépésekben ki a komfortzónádból. Ahogy rakod le így a félelmeidet és növekszik belső erőd, úgy tudsz egyre bátrabban szembenézni a valódi vágyaddal.

Tűzz ki először kisebb (ne pedig egy életre szóló) célokat és valósítsd is meg őket.

Azok, akik tudatosan élnek, hajlandóak a berögzüléseikkel és akár az érzéseikkel is szembe menni, ha azok a céljaikat hátráltatják.

Ez nem egyenlő a harcolással, ez egy folyamatos célirányos önmunka, egy folyamatos átprogramozás.

Például, ha valamilyen célt kitűzök, de nincs kedvem ebbe az irányba cselekedni vagy félek tőle, akkor is megteszem. Minden más csak kifogás.

Mert, ha nem teszem meg, nem megyek szembe a félelmeimmel, nem alakítom át a célommal kapcsolatos gondolkodásomat, akkor nincs változás, nincs „jobbulás”. (Vagy csak nagyon rövid ideig tart.)

Így önmunka (tehát gondolataid és cselekvéseid felülbírálása és reformja) nélkül bármilyen úton is indulj el, azt fogod tapasztalni, hogy idővel ugyanabba a helyzetbe kerülsz, újra. (Erre szokták azt mondani, hogy csöbörből vödörbe.)

A jó hír viszont az, hogy sok gyakorlással a változás is egyre könnyebbé válik. Mert az, hogy „a változás félelmetes, rossz, nehéz” is csak egy minta, egy szokás, ami menet közben átíródik.

És mi van az érzésekkel?

Fentebb nem foglalkoztam annyira az érzelmeid átformálásával, mert igazából az építő gondolatok beépüléséből automatikusan következnek a pozitívabb érzések is. Tehát addig kell nemet mondanod a negatív érzéseidnek, és akár félelmed ellenére is cselekedned, amíg meg nem szoktad az adott új gondolatot és cselekvést. Mert, ha ez megtörténik, akkor már jól fogod magad érezni eközben is.

Tehát:

Amíg az érzelmeidre hallgatsz, az érzéseid uralkodnak feletted. Inkább te döntsd el, hogy milyen érzéssel akarsz rendelkezni és az ezt létrehozó gondolatot tedd bele tudatos elmédbe sokszor, hogy beépülhessen tudatalattidba is. Majd innentől kezdve csakis az új gondolat szerint cselekedj, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban mit érzel, mert az még mindig csak múltad lenyomata.

Csak a jelen változtatásával építheted a jövőt és bizony ez azzal jár, hogy néha akár érzéseiddel ellentétesen kell cselekedned. Erre kell az önfegyelem.

Összegezve:

Ne akard tapasztalás nélkül rögtön a legtökéletesebb döntést hozni. Mert a tudatalatti programjaid miatt úgysem látod az összes lehetőségedet. Csak utólag, a megvalósítás után látod, hogy az adott út mennyire felel meg neked, illetve hol kell még változtatnod rajta.

Csak a tapasztalás által tudhatod meg, hogy tényleg mi tesz téged boldoggá.

Így ne pazarolj több időt arra, hogy ezen rágódsz, inkább dönts (ha kell dobj fel egy érmét) bármelyik út mellett és közben dolgozz azon, hogy mélyüljön az önismereted.

Mert csak menet közben rajzolódik ki, hogy az az út valóban neked való-e.

A járt utat a járatlanért hagyd el, mert csak menet közben, az új impulzusoknak köszönhetően tágul a gondolkodásmódod, és így tudsz egyre több lehetőséget észrevenni az életedben.

 

Csak lépj és kezdj el változtatni a megszokott dolgaidon, tapasztalj.

 

+ Tipp:

Megosztok itt veled pár megerősítő mondatot, amivel el tudod kezdeni a tudatalattid átprogramozását és közelebb kerülhetsz a valódi vágyaidhoz.

Ezeket a mondatokat mondogasd legalább 30 napig, mindennap, legalább egyszer.

„Úgy döntöttem, szeretem a változást, szeretek változni.”

„Úgy döntöttem, be merem magamnak vallani, mire vágyom valójában.”

„Úgy döntöttem, tisztán látom, mire vágyom valójában.”

A tudatalattid bővebb feltárásáért pedig bátran kérhetsz segítséget tőlem, illetve online személyes tréningem is tökéletesen alkalmas az ilyen blokkok és korlátok feltárására és céljaid – jövőképed pontosabb meghatározására.

 

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára
Önismereti tréner és asztrozófus

A november lényegi üzenete

Szerző:

Novemberben több fontos és mély jelentésű esemény is történik. Ezáltal ez az egész hónap a szeretet csodáinak hónapja. A hónap folytán ez ráadásul napról napra egyre erősebben is hathat.

Ez nem azt jelenti, hogy akkor most üljünk le és várjuk, milyen csodák fognak velünk történni. Nem. Most is vannak ugyanúgy feladataink, fejlődési lehetőségeink, amiket meglépve tudunk egyre inkább megnyílni a tiszta szeretet előtt.

Bárhol is tartasz most az életedben, ez mindenképpen hatással van rád is.

Ez a szeretet erő nem válogat, nem feltételekhez szabott, nem ítélkezik. Így mindenkihez eljut. Az viszont előfordulhat, hogy annyira egód rabja vagy, hogy ezt nem veszed észre és egyszerűen elmész mellette.

Belső – tudati tágulás szükséges ahhoz, hogy az új, minőségibb lehetőségek, emberek, kapcsolatok, bőség, vagy bármi, amit szeretnél, be is tudjon lépni az életedbe. Ha nem lépsz magasabbra, nem emeled fel gondolataidat, szokásaidat, hitrendszereidet, akkor viszont csak a régi, megszokott, lehúzó emberek, gátak, korlátok vagy egyéb dolgok fognak bumeráng szerűen visszajönni. Ez is csak akkor probléma, ha te már új életre vágysz, mert akkor ők visszahúznak téged a régi életedbe.

Ha ezt veszed észre, jusson eszedbe, hogy valami még mindig gátol téged abban, hogy megtanuld a leckét. Ezeket pedig észreveheted, a gátló, visszahúzó, korlátozó tényezőket, félelmeket, gondolatokat levághatod önmagadról és felszabadulhatsz általuk.

Ha nem látod, mi gátol, mit kell elhagynod, levágnod, megváltoztatnod vagy csak túl káoszos az egész, hogy tisztán lásd a helyzetet, kérj segítséget.

Nem szégyen, ha nem tudod. Sőt, most a kérdezés és a segítség kérés még fontosabb, ugyanis mélyen, a tudatalatti legmélyebb szintjeiről is törhet fel bármi, amit ha nem látsz tisztán, akkor talán nem is lehet jól helyre tenni.

November első felében a Nap a Mérleg csillagképnél jár. Ő az égi kapu, amin áthaladva beljebb, mélyebb juthatunk önmagunkban.

Ez lehet fájdalmas, de lehet csodálatos is.

Az egyik út, a félelem útja

Ez az egész akkor fájdalmas, ha rengeteg felelősség hárítás, elnyomás lakozik benned. Mert ekkor bizony előfordulhat, hogy szembejönnek veled saját démonaid és rákényszerítenek a szembenézésre.

Belső démonaid mind a félelemben gyökereznek. Minden dolog, ami félelemmel tölt el, frusztrációt, szorongást, aggódást, halogatást kelt benned, abból adódik, hogy egyszer (lehet nem tudatosan) hoztál egy félelem alapú döntést és e szerint törekszel élni az életedet.

A szeretet helyett a félelmet, a könnyebbik, a járt utat választottad. És ennek hatására most belső világodban széthúzás van jelen. Egyszerre mennél több irányba. Mivel választottál már egyet, viszont mélyebben rejtőző vágyaid más úton szeretnének haladni.

Tehát van benned egy szeretet alapú vágy, amit megtagatsz önmagadban. Ezt akarod, erre vágyik minden porcikád, viszont mivel ez a járatlan – ismeretlen út, ez félelemmel tölt el. És a félelemre hallgatva inkább egy másik, könnyebb, ismerősebb, járt úton haladsz.

És ez a káosz még inkább növeli a félelmed, még inkább elgyengít és egyre jobban lefelé húz.

De választhatsz más utat is, a szeretet útját

Ekkor dönthetsz, hogy önszántadból szembenézel saját egykori döntéseiddel, elfogadod és megbocsátod ezt magadnak és rálépsz a szeretet útjára.

Itt nem az a megoldás, hogy elkezdesz harcolni a félelemmel vagy hogy uralni akarod a félelmedet.

“Mint már mondtam, azt hiszed, képtelen vagy uralni a félelmet,… Valójában már maga az a feltevés is csak tovább erősíti a félelmet, miszerint a félelmet uralni kell. A valódi megoldás a szeretet elsajátításában rejlik.” – Csodák tanítása

A félelem ellentéte nem a bátorság. Bátor tudsz úgy is lenni, ha közben félsz. Sőt, igazán csak az tud bátor lenni, aki a félelmei ellenére is képes a cselekvésre. De még itt is jelen van a félelem.

Tehát a bátorság nem a félelem ellentéte. Az igazi ellentét egy vagy-vagy állapot. Ha az egyik van, ott nem lehet jelen a másik. Nem lehet egyszerre mindkettő.

Ilyen kapcsolatban a félelemmel a valódi, tiszta, feltétel nélküli szeretet áll. Ott, ahol jelen van ez a szintű szeretet, nincsen félelem. Ha pedig egy icipici félelem, szorongás, aggódás, halogatás, stb van benned, ott nincs jelen a tiszta szeretet. Ekkor maximum egy birtokló, félelmekkel teli szeretetnek hívott, de inkább ragaszkodáson alapuló, alacsony rendű érzelmet érezhetsz még.

Milyen a valódi, tiszta szeretet?

A valódi szeretet nem birtokló, nem véleményező, nem ítélkező.

Ezt ne úgy képzeld el, mint egy érzést. Mert nem az. Ez minden érzés felett áll. Ez egy állapot, amiben vagy benne vagy éppen az adott pillanatban, vagy nem. Ez a két állapot hullámozhat.

A tiszta szeretetben minden biztonságos és mindenhol rend van.

Ez az állapot tudja csak átvenni a benned lévő félelem helyét. Csak ez lehet a megoldás.

Amire figyelsz, azt erősíted magadban és az általad látott – alkotott világban is.

Amikor tehát azon dolgozol, hogy a félelmet legyőzd, vagy a félelmet urald, valójában az életedben a benned lévő káoszt és félelmet növeled. Ezekben a pillanatokban éppen olyan élményeket teremtesz magadnak, amik arra hivatottak, hogy bebizonyítsák neked, hogy van mitől félned és a félelem erősebb mint te. (Mivel démonaid félelem alapúak, így velük is ugyanez a helyzet.)

Tehát a gondolataid és a hozzáállásod által te magad növeled a saját félelmed. A félelem nem létezik, ahogyan démonaid sem léteznek. Fél – elem. Ez csak a te gondolataidban létezik. A külvilágban lévő események – emberek pedig ezt a benned lévő félelemet tükrözik vissza. Ez csak kivetítés.

A szeretet (vagy szer-elem) viszont létezik. Pont olyan a kapcsolata a félelemmel mint a fénynek a sötétséggel. A sötétség sem létezik önmagában. Ő csak a fény hiánya. Pont úgy, mint a félelem a szeretet hiánya. Ezért nincs is.

A félelem csak egy hiányállapot. És ezt a hiányt csak a szeretettel lehet betömni.

Így ha te is azon munkálkodsz, hogy az életedben kevesebb legyen a félelem, akkor ezt most rögtön hagyd abba. És figyelmedet inkább a szeretet növelésére helyezd át.

Arra törekedj, hogy minél több pillanatban tudd megélni ezt a tiszta szeretet állapotot. És ezáltal szépen, lépésről lépésre elgyengül, majd eltűnik minden, ami félelemből való.

A félelem semmi. A szeretet viszont minden. (Erről a szeretetről szól ez az írásom is.)

Döntsd el most, hogy te melyiket választod.

“Úgy döntöttem, a szeretetet választom.”

A hónap fő feladata, hogy ezt a mondatot jól bevésd tudatodba. És amikor csak lehet, ebből az elvből kiindulva cselekedj. E szerint hozd meg a szembejövő döntéseket, és e szerint válassz lehetőségeid közül. Mert a szeretetből hozott döntések képesek elhozni számodra a vágyott csodákat és a bőséget.

Ezt az elvet kell alkalmaznod ugyanúgy önmagad felett és mások felett is.

Ha emlékszel az 5 érzelmi lépcsőre akkor tudod, a szeretet csak a 4. lépcsőfok.

Ez azt jelenti, hogy ha az előző szinteken el vagy akadva önmagaddal vagy mással kapcsolatban, akkor ezt nem tudod megélni. Nem lépheted át a lépcsőfokokat.

Ekkor tehát az a dolgod, hogy elfogadj – megbocsáss – elengedj. Az, hogy ezt végig csináld, az pedig csakis érted van, érted történik és rólad szól. Ezt az egész folyamatot tehát önszeretetből csináld végig.

(Erről a folyamatról itt olvashatsz.)

Ehhez a szintű szeretethez tartozik a gyermeki szeretet is, ami szintén nagy hangsúlyt kap ebben a hónapban is.

Tehát ha még nem tetted, iratkozz fel ingyenes Belső gyermek oktató sorozatomra. Itt a múlt rendbetételéhez és a belső gyermekkel való kapcsolathoz és önszereteted növeléséhez is kapsz tanácsokat és hasznos eszközöket. Ezek mind segítik könnyíteni a lelked, lerakhatod terheidet és így több szeretetnek lesz helye benned és körülötted.

Így ha már olvastad, de még nem ültetted gyakorlatba a feladatokat, akkor még nincs késő, csak tedd meg.

A tanfolyam végén elérhető megerősítő mondatok pedig tökéletesen támogatnak téged abban, hogy az e havi energiákat egy magasabb szinten tudd megélni.

Összesítve

A hónap fő feladata a szeretettel és önszeretettel való kapcsolatod átértékelése, rendezése, felemelése és gyakorlatba ültetése. Ez az a kulcs dolog, amivel ki tudod aknázni a fő lehetőségeket, amiket folyamatosan, hónap közben még megosztok veled.

Csodákkal és bőséggel teli hónapot kívánok neked.

Ha kérdésed vagy elakadásod van, akkor bátran kérdezz vagy kérj segítséget tőlem a hello@alkosdmegonmagad.hu e-mail címen.

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára
Önismereti tréner és asztrozófus

 

Így cseréltem le a zárkózottságot önmegvalósításra

Szerző:

Neked is teljesen szürkék, szenvedéssel és félelemmel teliek a hétköznapjaid?

Úgy érzed, hogy csak kötelességeid, feladataid vannak és kiveszett a játékosság és az öröm az életedből?

Vagy csak keresed a benned megbújó kreatív forrást, játékosságot, spontaneitást, bátorságot, örömöt?

Ha ilyen vagy ehhez hasonló problémáid vannak, akkor ez azt (is) jelenti, hogy benső gyermekeddel még nem felhőtlen a kapcsolatotok.

Most megmutatom, bennem milyen folyamatok zajlottak ezzel kapcsolatban. Így tanulva a példámból, neked is lehetőséged nyílhat rendezni saját kapcsolatodat saját gyermeki éneddel.

(Titkon megsúgom, hogy ennek még lesz folytatása is, amiben további értékes információkat, módszereket, technikákat, konkrét lépéseket osztok meg veled, így ne feledkezz meg feliratkozni lentebb a hírlevélre vagy like-olni a Facebook oldalt, hogy tudjalak mihamarabb értesíteni az újdonságokról.)

Bennem még mindig ott él a kislány.

A kislány, aki folyton játszani akar, élvezni az életet és kalandozni. Az a kislány, aki imád fára mászni, bunkert építeni, festeni, rajzolni, tanulni, biciklizni, mindig menni, élni.

Gyerekkoromban sokat voltam egyedül, így számomra a magány lett a természetes állapot.

Gyerekkoromban nem igazán szólhattam bele a dolgokba. És mivel a szüleim voltak az isteneim, az ő szavuk volt a szent. Ha az én véleményem nem egyezett az övékkel, az csakis hülyeség lehetett.

Gyerekkoromban a szüleim voltak a döntéshozók, mindent ők mondtak, ők féltettek, ők aggódtak értem, ők hozták a szabályokat. Így nem volt más választásom, mint ezek szerint élni.

Gyerekkoromban a szüleim adták azt a törődést, figyelmet, szeretetet, amire nekem szükségem volt. Így ha ők azt mondták, most nem jár, mert rossz vagyok, elhittem és igyekeztem inkább jó lenni, hogy szeressenek.

De ezek az ő szabályaik, nem pedig a világ szabályai és legfőképp nem az én valódi szabályaim.

Nem meglepő hát, hogy a magány, az önbizalomhiány, a csendesség, az elbújás, a véleménytelenség, a megfelelési kényszerek és a jó gyerek szerep lett az alap attitűdöm.

Röviden: önmagamat teljesen elnyomtam és az életem csak arról szólt, hogy ezeknek a (sokszor már elavult) szabályoknak megfeleljek.

Nem hibáztatom a szüleimet. Sőt, hálás vagyok nekik, mivel a tőlük telhető legtöbbet tették értem és adták nekem. Ezt köszönöm nekik.

Most már viszont én vagyok a felnőtt,

és most már én vagyok köteles a legtöbbet tenni magamért. Viszont hiába nőttem fel, ha nem fejlődök, nincs változás és még mindig a régi szabályok működnek (hisz ehhez vagyok hozzászokva). És a bennem élő kislány egyre mérgesebb, szomorúbb, elkeseredettebb, hisztisebb. Pedig ő csak játszani akar és megélni az életet.

Felnőttként, ha ki akarom szabadítani ezt a kislányt a börtönéből, szembe kell mennem a régi megszokott szabályokkal.

Nem lehetek tovább jó kislány, nem lehetek láthatatlan, nem bújhatok el és legfőképp most már én vagyok a felelős és meg kell hoznom a saját döntéseimet. Meg kell alkotnom az új önmagam és az új életem. Ehhez pedig a régi nem elég. Változtatni kell.

Meghoztam ezt a döntést, változom.

Ezért az önismeret eszközével mindent megteszek, hogy békét kössek ezzel a kislánnyal, bennem.

Törekszem megadni neki azt a feltétlen szeretetet és figyelmet, amit érdemel.

Törekszem meghallgatni a gondolatait, érzéseit és asszertívan megegyezni vele abban, ami számunkra a legjobb.

Törekszem megadni neki a lehetőségeket a játékra, arra, hogy akár minden perc maga legyen a játék.

Azt akarom, hogy megélje a vágyait, megélje végre az életet.

Ehhez persze néha kezelni kell a hisztijét, a dacosságát is. Hisz az évek során sok fájdalom érte. Puszit kell adnom a sebeire és engednem kell, hogy kisírja a fájdalmát, hogy minden begyógyulhasson és ő felszabadulhasson.

Mert szabad gyermekként lehetek csak szabad felnőtt.

Minden egyes alkalom, amikor ezt sikerül megélnem, az maga a csoda. Amikor önmagamat tudom adni úgy, hogy mások is elfogadnak, figyelnek rám, szeretnek. Mert ahogy magammal viselkedem, úgy viselkednek velem mások is. És mivel egyre szeretettel telibben viselkedek magammal, így ezt is tükröződik vissza másokban.

Már van kivel játszanom. Most már nem vagyok egyedül. Most már nem kell harcolnom a szeretetért és a figyelemért. Most már őszintén elmondhatom a véleményemet és a saját vágyaimat követve, nem vagyok „rossz gyerek”.

Most már egyre inkább képes vagyok játszva, szabadon élni az életem.

Ilyen csodás megéléseket kívánok neked is.

Ha tetszett az írás, oszd meg és iratkozz fel lentebb a hírlevélre is, hogy küldhessem a további hasznos és értékes tartalmakat.

Hogy még több hasznos gondolatot adhassak neked, like-old be a Facebbok oldalamat is itt.

Ha pedig kérdésed, véleményed, elakadásod van, írj hozzászólást vagy küldhetsz levelet nekem a hello@alkosdmegonmagad.hu címre is.

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára

Itt az október legjelentősebb, lényegi üzenete

Szerző:

Te is kíváncsi vagy, mit ígér számunkra az október?

Az októberi csillagállásokat nézve úgy látom, hogy igen aktív hónap előtt állunk.

Szeptemberben egy szempillantás alatt köszöntött be az ősz, aminek köszönhetően elindultunk befelé önmagunkba.

Biztosan te is érzed ezt a mélyülést belül.

Már kint is látszik, hogy egyre sötétebb minden és a levegőnek is már nagyon őszi illata van. Eljött a plédek ideje.

Ez a folyamat pedig most csak még tovább fokozódik.

Egyre nagyobb a sötétség, ami lehetőséget ad arra, hogy egyre őszintébben tudjunk szembenézni a bennünk működő folyamatokkal, elakadásokkal, de ugyanúgy a bennünk lévő szépségekkel és csodákkal is. A kinti fényről átkerül a figyelmünk a bennünk lévő fényre, szeretetre és életre.

Az egyre hidegebb napokon ez adja majd azt a melegséget és világosságot, ami kintről hiányzik.

Röviden: az önismeretünk mélyülése történik.

Így nagy fejlődéseket, változásokat hozhat ez az időszak. Az őszi – téli hónapok mindig mélyebbek, mint például a tavaszik vagy a nyárik és én, mint buzgó önismereti utazó, mindig izgatottan várom, hogy most épp milyen csodákat tartogat a számomra. Remélem, te is így vagy ezzel. :D

Ez az október viszont tartogat újdonságokat, mert

Ez a változások hónapja is

Most a benned lévő szeretet és fény kiárasztásával tudsz olyan állapotba kerülni, ahol kinyílnak a lehetőségek kapui és beindul a sorsfordító változás. (Igen, az a változás, amiért mostanában annyira dolgoztál, amit már annyira akarsz.) Most átugorhatsz abba a vágyott életbe, amit szeretnél élni, de csak ha megteszed azokat a dolgokat, amik célod eléréséhez a fizikai világban szükségesek.

Ha csak a problémákat, félelmeket, gondokat, terheket, hibákat és egyéb negatív dolgokat látod meg a világban és nem cselekszel, akkor eluralkodik a szíveden is a sötétség és egyre ridegebb lesz minden. Akkor a káoszt láthatod és azt érezheted, hogy elmerülsz benne. Elhagy az erőd és bábuként sodor az élet óceánja ide-oda és az is lehet, hogy néha hozzácsap egy-egy sziklához is. Szóval jöhet az az érzés: „Minden és mindenki csak bánt és ellenem van.”

A változás megtörténik, így vagy úgy. A kérdés, hogy te hogyan éled meg? Milyen hozzáállással állsz hozzá? Problémának vagy lehetőségnek, ugródeszkának tekinted az egészet?

Ehhez fogsz további segítséget kapni a következő hetekben itt és a Facebook oldalon is. Ezért ajánlom, iratkozz fel itt lentebb a hírlevélre és like-old a Facebook oldalt is, hogy nehogy lemaradj ezekről a fontos, gyakorlatba ültethető tudás anyagokról.

Én jól akarom megélni és ki akarok hozni ebből az időszakból (is) mindent, amit lehet. Ha te is, akkor most nézzük is meg együtt, hogyan tudjuk „jól megélni”, mi a legfontosabb dolgunk ebben a hónapban.

Így éld meg “jól” a most következő változásokat

Biztosan van egy vágyad, egy célod. Ez a vágyad gyújtja meg a szívedben a szeretetet tüzét. Ez hoz szenvedélyt, ez okoz örömöt. Ez ott volt van és lesz mindig a szívedben. Most is benned van! Csak lehet félelmeid elhomályosítják.

Ha erre a vágyadra irányítod figyelmed, akkor a benned égő tűz egyre nagyobb és nagyobb lesz, mivel egyre jobban meg is tudod valósítani azt. Ezáltal egyre több szépséget tudsz meglátni kint és önmagadban is. Egyszerűen csak azáltal, hogy te jobban vagy. Mert te a helyeden vagy.

Amikor ilyen szeretettel tudod végezni a mindennapi feladataidat (is) és így a szívbéli vágyad felé mész, akkor tudod igazán meglátni azt a sok szépséget, amit ez az időszak hoz.

Csak ha van célod, akkor tudsz haladni előre. Egyébként honnan is tudnád, hogy mikor mész előre, mikor mész kerülő úton, vagy mikor távolodsz a saját életedtől? A cél az, ami segít téged az orientációban. A szívbéli vágyad az, ami iránytűként segít téged, hogy uralkodhass az óceánon és kikerülve a sziklákat átjuss a másik partra, a célodhoz. E nélkül hogyan döntöd el, hogy merre kell menned?

Ezért jó időszak ez arra, hogy bevalld magadnak, mit is akarsz valójában? Miben lelsz örömöt? Mi az a cél, ami fényt gyújt benned?

Nem tudsz rossz célt kitűzni!

Ha jelenleg még egyáltalán nem látod minek az irányába is akarsz menni, akkor nulladik lépésként döntsd el ezt:

„Úgy döntöttem, tisztánlátom és bátran bevallom önmagamnak, hogy mit akarok.”

Ezután pedig nyitott szívvel figyelj és megérkezik hozzád, a válasz.

Ha van szívbéli célod, akkor tudatosan, a jelenben cselekedve eggyé válhatsz a jelképes óceánnal (a történésekkel – eseményekkel), ami így támogató játszótársként segít téged át az akadályokon.

Ekkor tudod, hogy ha jön egy hullám, az csak azért van, hogy megfejlődd és tovább haladj. Ez mind ahhoz segít hozzá téged, hogy végül elérd a nagyobb célodat.

Csak játék az egész.

Csak azért történik minden, hogy meglásd, mi minden rejtőzik benned. Megláthatod a lehetőségeidet és megfejlődni való beakadásaidat is. Te szembe mersz velük nézni?

Igen, van, hogy félünk a lehetőségeinktől is. Egyszerűen félünk az újtól, a változástól. Ez mindenkiben benne van, el kell ezt fogadnunk. Ez az emberségünk része. Épp ezért nem igazán van értelme ellene küzdeni sem. Ha küzdesz a félelmeiddel, csak erősíted, mélyíted ezeket a megéléseket.

E helyett inkább arra törekedj, hogy növeld a bátorságodat. Arra törekedj, hogy bármennyire is félsz, te urald a helyzetet és bátran, magabiztosan meg tudd cselekedni, amit kell.

Ezt úgy tudod megtenni, hogy szépen, apró lépésekben cselekszel és teszed a dolgod. Igen, a gyomorgörcsöt csak a cselekvéssel tudod megszüntetni. Tudom, ez kicsit tyúk – tojás probléma, egy ördögi kör, de ha nem hiszed, próbáld ki és tapasztald meg, hogy így ki lehet belőle lépni.

Tehát ahhoz, hogy ennek a hónapnak a legtöbb kincsét le tudd szüretelni, végig cselekvésre van szükség.

Ráadásul olyan cselekvésre, amivel a céljaidat, vágyaidat építed és közben érzed, ahogy kitölt a szeretet. Olyan cselekvéssel, amivel vágyad felé közelítesz minden pillanatban.

Tehát törekedned kell arra, hogy minden pillanatod, minden perced a legfőbb vágyadat építse. És ami útközben, megoldandó feladatként feljön, azt rendberakod, megfejlődöd és mész tovább.

Nem kell előre mindent kitalálni. Nem kell szét agyalni előre minden cselekvésedet. Sőt. Tapasztalj és menet közben vedd észre az egyre jobban kitárulkozó lehetőségeket. Erős (önmagadba vetett) hittel csak lépj és nézd meg, mi van az egyes döntéseid mögött.

Alkalmazd végig a cél – döntés – cselekvés teremtő isteni egységét:

Tűzz ki egy célt, döntsd el, hogy már megvan és cselekvés közben kitalálod, hogyan oldod meg.

Nem kell, hogy lásd, hogyan jutsz el a célodig. Elég, ha mindig csak a következő lépést látod és azt megléped.

Csak ebben a célirányos, pozitív, nyitott szívű hozzáállásban mutatkoznak meg előtted az aktuális csodák és szépségek. Márpedig ebből rengeteg lesz. Így tudsz olyan változásokat, sorsfordulatokat előidézni, amik örömmel és boldogsággal töltenek el ahelyett, hogy csak a káoszt és a rombolást élnéd meg.

Összegezve tehát amit mindenképpen hagyj most el ebben a hónapban:

  • hagyd el a probléma tudatod (ne a problémára fókuszálj, hanem a célodra)
  • hagyd el a hiánygondolkodásodat (tehát azt, hogy azzal foglalkozol, mi mindened nincs és inkább foglalkozz céljaid elérésével)

Szóval mit kell tenned ahhoz, hogy a legtöbbet kihozd ebből a hónapból?

  • a külvilág helyett önmagadra, befelé figyelj
  • töltsd fel a napjaidat szeretettel és örömmel
  • lásd meg a szép/pozitív dolgokat és fejlődési lehetőségeket az egyre sötétedő külvilágban is
  • ha nincs célod, gyorsan tűzz ki egy olyat, amire most éppen vágysz
  • belső szeretetből és örömből célirányosan cselekedj, függetlenül attól, hogy a külvilágban éppen mi történik
  • belső szeretetből és örömből célirányosan cselekedj, függetlenül attól, hogy te éppen hogyan érzed magad.

Tehát a leglényegibb dolog, hogy mindenáron, mindenen keresztül: CSELEKEDJ. És ennek meg is lesz a gyümölcse.

Csak tedd a dolgod.

Ha bizonytalan vagy a célodban, vagy a megvalósításban vagy ha elakadtál vagy bármilyen kérdésed, véleményed van, akkor bátran írj hozzászólást, vagy üzenetet a hello@alkosdmegonmagad.hu email címre.

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára

 

Így rendezi az érzelmeit a Művész

Szerző:
Így rendezi az érzelmeit a Művész

Egy előző Facebook bejegyzésben arról írtam, hogy miről szól a szeptemberi időszak (ezt itt találod) és hogy miért is fontosak a belső munkák, rendrakások.

Ezután készült egy másik bejegyzés, ami egy olyan önismereti eszköz használatát írja le, amivel leteheted akár a nagyon erős és mély érzelmi terheidet is és eljuthatsz akár a hála állapotáig.

Most pedig menjünk még kicsit tovább az érzéseink kezelésének és felszabadításának témájában.

Az érzelmeink le tudnak téríteni a céljainkhoz vezető útról

Főleg most.

Te is biztosan tapasztaltad már, hogy az érzéseid (akár pozitív, akár negatív), nagyon magukkal tudnak sodorni és akár a figyelmed is elveszhet bennük. Ilyenkor csak az az egy érzés létezik benned és nem tudsz másra gondolni. Lehet ez akár frusztráció, félelem, szorongás, bármilyen belső érzelmi káosz. Ahelyett, hogy a céljaidra tudnál figyelni és belső békében, fókuszáltan, céltudatosan haladhatnál előre.

Továbbá ez az időszak még inkább fel tudja korbácsolni az érzéseidet, amiket nagyon hasznos, ha képes vagy kezelni és ki tudod alakítani azt a képességet, hogy az érzelmi viharok közepén is objektívan tudod szemlélni magad és az eseményeket. Ezáltal láthatod tisztán, hogy mi is történik veled valójában.

Belső békéd és egyensúlyod visszaszerzéséhez hoztam neked egy eszközt

Az itt leírtak mindig használhatóak, viszont most szeptemberben és októberben még hatásosabbá válhatnak és sokkal jobban eshetnek a lelkednek.

Van az úgy, hogy jön valamilyen érzés, de azt nem igazán tudjuk történéshez, eseményhez, emberhez kötni. Lehet ez általános kedvetlenség, vagy az, hogy bal lábbal keltünk fel, vagy hiszti, vagy bármi, ami kizökkent a belső békénkből, esetleg csak azt érezzük, valami nem stimmel.

Vagy az is lehet, hogy pontosan látod, milyen érzések is sodornak jobbra-balra.

Akár melyik eset jellemző rád most, segíthet a rajzolás, a firkálgatás vagy a festés.

Az ekkor történő kézmozdulatok tisztítják az érzéseidet, akár tudatosan próbálod ezeket kifirkálni magadból, vagy csak szabadjára engeded magad és hagyod, hogy kifollyon belőled minden és megtisztulj.

Milyen hozzáállás kell ahhoz, hogy a legtöbbet kihozd a tisztító művészkedésből?

Akármilyen eszközt vagy témát választasz, fontos ilyenkor, hogy ne kontrolláld, ne fogd vissza magad. Bármi, ami ki akarj jönni, hagyd. Nem számít, hogy ha nem lesz szép, mert itt nem ez a lényeg. (Bár sokszor amikor elkészül mégis igen szép és sokatmondó tud lenni.)

Ha van olyan tudásod, hogy például milyen szín/forma mit jelent és ha így vagy úgy festesz, akkor az mit árul el rólad, stb., ezeket tedd félre egy kicsit és engedd át magad az élménynek. Nem kell senkinek sem megmutatni, amit alkottál, ha nem akarod.

Csak hagyd, hogy úgy jöjjön ki minden, ahogy benned van, ne kontrolláld, ne folyts vissza semmit csak azért, mert nem akarsz vele szembenézni.

Épp ez a lényeg, úgy tudod kirakni magadból a gondolataidat, érzéseidet, hogy ezeket nem kell tudatosítani, nem kell fájdalmas szembesüléseken átesned.

De ehhez át kell adnod magad a színeknek és a formáknak és el kell felejtened erre az időre az összes tudásodat és korlátozó gondolatodat és ELVÁRÁSAIDAT.

Mert nem kell az sem, hogy a professzionális alkotások szabályainak megfeleljen a műved.

Konkrét témát rajzoljak/fessek, vagy csak úgy, ami jön?

Választhatsz olyat, hogy csak kezedbe veszel egy eszközt, elkezdesz firkálni/rajzolni és közben majd alakul a kép. Ez nagy szabadságot ad és jobban teret ad tudatalattidnak, hogy kirakd magadból ami ott van és ezáltal megszabadulj tőle.

Választhatod azt is, hogy egy konkrét témában rajzolsz/festesz. Ilyenkor nagyon előrevivő, ha ez a téma illik az aktuális állapotodhoz, vagy az univerzum aktualitásaihoz.

Például, ha nehezen viseled, hogy el kell engedni a nyári bulikat és a pörgést. Ha nem megy, fáj az elengedés, akkor egy őszi tájkép kifestése felszabadító lehet.

Amikor az adott időszakra aktuális témákkal dolgozol, akkor még az univerzum energiáival is össze tudsz kapcsolódni és megélni azokat a tanításokat, energiákat, lehetőségeket, amik éppen adottak.

Ha szívesen alkotnál egy adott témában, de nem tudod, hogy mi illik most éppen hozzád, akkor csak válassz olyat, ami éppen megtetszik és jól esne azzal foglalkozni. (Hisz biztosan az sem véletlen, hogy éppen ahhoz van kedved, sőt, menet közben még az is kiderülhet, miért pont arra volt a legnagyobb szükséged.)

Ebben sem kell lekorlátozni magad.

Adok még pár tippet, hogy hogyan válassz magadnak ehhez eszközöket

Ha például ideges, dühös vagy, esetleg más nagyon erős érzésed van, választhatsz eszköznek akár zsírkrétát vagy olajpasztelt is (vagy bármilyen más eszközt, amit erősen kell rányomni a felületre), mivel ezek használatakor erőt kell kifejteni, ezért az alkotásba bele tudod vezetni ezeket a benned működő erős érzéseket és gondolatokat. (Ahelyett, hogy rombolnád a világodat.)

Ha például akaratodat, kitartásodat, belső erődet, határozottságodat akarod erősíteni, arra is kiválók ezek az eszközök.

Ha pedig békésebb állapotban vagy, esetleg egy ilyen elszállósabb, kellemesebb, lebegősebb, harmonikusabb, relaxáltabb állapotba akarsz kerülni, használhatsz filcet, pasztellkrétát stb. Olyan eszközöket, amelyek lágyabb, finomabb mozdulatokkal is felvihetők.

A ceruza az az eszköz, ami mindkét fenti csoportba beletartozhat. Ha erősebben nyomod, akkor az első, férfiasabb, határozottabb, erősebb csoportba, ha csak lágyan festesz vele, akkor a második, békésebb, nőiesebb csoportba tartozik.

Ha pedig kifejezetten dúlnak benned a női érzések, a hisztik, az érzékenység, stb, akkor fess akvarellel. Mivel hozzá kell a legtöbb víz, így női oldalad ezen kerül tud leginkább megmutatkozni.

Az alkotás pozitív hatásai (akár már az első alkalommal is)

Minél inkább le tudod tenni az alkotás közbeni kontrollt, megfelelési vágyat és elvárásokat, annál több pozitív hatása lehet.

Akármelyik eszközt is választod, egy kis használat után össze tudsz kapcsolódni önmagaddal, belső világoddal és akár flow állapotba is juthatsz. Ebben a koncentrált állapotban elmúlik a stressz és lecsökken minden más negatív érzés.

Amikor olyan állapotba kerülsz, például egy kifestő színezése során, hogy megszűnnek a gondolatok és csak az eszközzel való alkotásra koncentrálsz, lépésről lépésre alakul ki előtted a kép és csak sodródsz, akkor az egy igen pihentető állapot az agyad számára is.

Ez már egy koncentrációs gyakorlattal is felér. Így a koncentrációs képességed is javulhat és ezáltal könnyebben elérheted a belső csendet is. A csend állapota, a belső nyugalom az agy számára pihentetőbb, mint az alvás (hisz ott ő nem pihen, hanem dolgozik), ezért érdemes ezt is gyakorolni, de erről majd máskor.

A rajzolás, festés által nem csak érzelmeidet és gondolataidat csendesítheted le, de fejlődik általa érzelmi önfegyelmed is. Ez pedig alapvető fontosságú ahhoz, hogy érzelmeidet te tudd uralni és tudatosan kezelni.

Önismereti szempontból lehet még egy érdekes eredménye a festésnek, rajzolásnak. Mivel az alkotás közben lecsendesedik a mentális és érzelmi zaj, így könnyebben jönnek fel építő gondolatok, intuíciók, ötletek is. Ezért (főleg ha éppen akkortájt valamire nagyon megoldást akarsz találni) érdemes egy jegyzetfüzetet is a közelben elhelyezni. Ide lejegyezheted a felmerülő gondolataidat, ötleteidet, felismeréseidet.

Így a festés felsőbbrendű énünknek is jó eszköz arra, hogy kapcsolatba lépjen velünk és üzeneteket küldjön a számunkra.

Csak a festés/rajzolás jó módszer erre?

Ebben egyébként más alkotási módok is segíthetnek. Hisz minden alkotás. Lehet ez akár főzés is, ha a megfelelő mentális állapotban és beállítottságban csinálod. Vagy akár agyagozhatsz vagy egyéb kreatív alkotó tevékenységet is folytathatsz.

Ezekkel mind gyakorolhatod a jelenben levés állapotát.

Még előny az alkotás mellett

Ami még az alkotás mellett szól, hogy kiélheted általa benső gyermeked kreativitását, játékosságát is, ami nem hogy elvesz, hanem inkább feltölt energiával és szeretettel.

És a színek pozitív hatásáról még nem is esett szó.

Ezáltal az egész világot színesebbnek, szebbnek, játékosabbnak láthatod. Így még széplátásod és nem utolsó sorban kreativitásod is fejlődhet.

Hajrá, alkosd meg Önmagad.

Ha tetszett a cikk, lentebb fel tudsz iratkozni a hírlevélre, hogy a jövőbeli cikkekről se maradj le.

Ha segítségre van szükséged vagy kérdésed van, akkor bátran írd meg a hello@alkosdmegonmagad.hu email címre vagy itt, lent hozzászólásra.

Hatalmas Szeretettel:
Hajabács Klára

5+1 lépés, amivel végleg lepakolhatod érzelmi terheidet

Szerző:
Érzelmi terhek lepakolása kép

Biztosan veled is történtek olyan dolgok a múltban, amik még most is fájdalmat okoznak. Lehet olyan lenyomatokra is már ráleltél, amiket folyamatosan újra és újra megteremtesz az életedben. Lehet voltak olyan emberek, akik megszégyenítettek, vagy valami miatt bűntudatot, vagy valaki iránt haragot érzel.

Az előző Facebook bejegyzésben arról olvashattál, hogy miről szól a szeptemberi időszak (ezt itt találod) és hogy miért is fontosak a belső munkák, rendrakások.

A következő időszak sok érzelmet felhozhat, sok múltbéli fájdalom, emlék törhet felszínre. Így sok lehetőség nyílik arra, hogy rendezzük a múltat és fejlődjünk érzelmeink karbantartásában. Ez igazi gyakorlópálya, hogy megtanuljuk jól kezelni érzéseinket.

Most az érzelmi terheid lepakolására írok itt le egy jól működő módszert. A leírása hosszú, viszont a gyakorlatban akár 1-2 perc alatt is megvalósíthatod.

A módszer rendszeres használatával nagy változásokat, felszabadulásokat tudsz megvalósítani az életedben.

Ezzel a módszerrel végre kiléphetsz az érzelmi mókuskerékből

Mivel a jelenlegi érzelmeid és gondolataid teremtik a jövődet, így fontos az, hogy megbékélj a múltaddal és begyógyítsd az ott ért sérüléseket. Ezzel tudod elérni azt, hogy már nem a múltbéli helyzeteket fogod újra meg újra megteremteni. Továbbá nem fogsz ösztönösen negatívan reagálni különböző szituációkban, amikor a másik fél véletlenül megnyomta az érzelmileg fájó pontodat.

Mivel már nem fáj.

Ezáltal kitárul előtted a világ és meglátod, hogy minden helyzetben van választásod. Kiléphetsz az érzelmi ördögi körökből, az automatikus reakciókból, érzelmi szokásokból és a leblokkolós helyzetekből. Ezáltal úgy viselkedhetsz, reagálhatsz, kommunikálhatsz, ahogy azt te éppen akkor szeretnéd.

Te mit vetsz ebben az időszakban?

“Két alapvető választás van az életben: elfogadjuk a körülményeket, ahogy vannak, vagy elfogadjuk a felelősséget a megváltoztatásukra.”
(Denis Waitley)

Legelőször ezt a döntést kell neked is meghoznod.

Mivel most vetjük a következő időszak magvait, így a kezedben van a lehetőség arra, hogy változtass.  (Ez egyébként mindig lehetséges, csak ebben az időszakban jobban előtérbe kerül.)

Felelősséget vállalsz az életedért?

Ha igen, olvass tovább.

A felelősségvállalással elismered teremtő erődet és a változtatás képességét. Ne lepődj meg, ha ez mellé odafészkel egy bűntudat is, ami azt sugallja, hogy:

“Már rég változtathattam volna, miért nem cselekedtem hamarabb.”
“Ha elég jó vagyok, akkor az egész meg sem történik”.

Vagy valami hasonlók, amivel hibáztatod saját magad (is).

Ezek miatt fontos, hogy ezt a lenti 5+1 lépést mindig magadra is csináld végig, tedd rendbe a saját magad iránt érzett negatív érzéseket is. Ezáltal tudsz nem meghunyászkodva, nem szégyenkezve, hanem magabiztosan felelősséget vállalni az életedért.

0. lépés: Add ki az érzéseidet

Nulladik lépésként vegyél elő egy tollat és egy papírt és írd ki a fájdalmadat egy adott személlyel, vagy eseménnyel, szituációval kapcsolatban (amit le akarsz rakni). Tedd ki magadból. Írj ki minden érzést, minden gondolatot, írhatsz itt csúnyákat és jól meg is mondhatod mindenkinek, hogy hol a helyük. Ha kell, sírd ki magad közben, csak add ki a fájdalmadat, a dühödet, az érzéseidet.

Írj egy személyre szóló levelet, ahol kiadsz magadból mindent. Persze ezt aztán nem kell elküldened. Sőt, akár meg is semmisítheted. (Ez nagyon jól szokott esni.)

Ennek a módszernek az is a haszna, hogy nem bántasz vele másokat, nem rombolod az életedet, a kapcsolataidat, mégis le tudod pakolni a terheidet.

(Ez helyett kipróbálhatod a rajzolást, a festést vagy más művészeteket is. Nem kell, hogy szép, kifejező alkotás legyen, a lényeg, hogy kiadd az érzéseidet.)

1. lépés: Elfogadás

Ezután pedig fogadd el azt, ami történt. Fogadd el a másik embert, a helyzetet, az elhangzottakat, a tetteket. Fogadd el benne a saját szerepedet, felelősségedet is.

Tudod, hogy nem véletlenül születtél a szüleidhez. Nem véletlenül élted át a különböző szituációkat, bármennyire is szörnyűek. Ezek mind fejlődésedet, evolúciódat segítik. És ha szembenézel a benne lévő leckékkel, akkor sokkal magasabb szintre tudsz kerülni, mint ahol most vagy. Ők mind a te tanítóid.

Most csak fogadd el.

Életed tudatos teremtőjeként fogadd el, hogy történt, ami történt, a múlton nem, viszont a jövőn tudsz változtatni. Itt az ideje továbblépni és nem dédelgetni a fájdalmakat és nyalogatni a sebeket.

2. lépés: Megbocsátás

Következő lépés a megbocsátás. Bocsáss meg magadnak és a történet szereplőinek is.

A megbocsátás soha nem a másikról szól, hanem Rólad. Azzal még nem ismered el azt, hogy a másik jól viselkedett, nem oldozod őt fel. Az, hogy ő milyen, az rá tartozik, azt neki kell megfejlődni, viszont a te érzéseidért te vagy a felelős.

A megbocsátással csak elengeded a fájdalmas érzéseket dédelgetését, szorítását és felengedsz.

Ezért felszabadító a megbocsátás, ezért éri meg törekedni arra, hogy senkivel kapcsolatban se őrizgess haragot, még ha nagy dolgot vétett ellened, akkor sem.

Te már felelősséget vállaltál a saját életedért. Ezért felelősségteljesen azzal teszel magadnak a legtöbbet, ha az összes érzést az adott szituációval kapcsolatban megbocsájtod, majd a következő lépésként: elengeded.

3. lépés: Elengedés

Engedd el az összes érzésedet.

Az elengedés után már egy semleges állapot van jelen. Ekkor már akár meg tudod látni a tanulságokat, a leckéket, a fejlődési lehetőségeket is, mert nem vagy benne érzelmi dobozodban. Eddig a pontig nem érdemes keresni a „miérteket” és az okokat, hogy miért történt az, ami történt.

Sőt, ha most sem látod, sebaj. Csak haladj tovább.

Ha nem megy az elengedés és még mindig dúlnak benned az érzések: valamelyik lépés kimaradt

Amikor már rágondolsz az adott emberre, eseményre, viselkedésre, stb és már nem vált ki belőled negatív érzést, akkor mondhatod el, hogy sikerült elengedned.

Amíg ez nem sikerül, érdemes ismételni az eddigi lépéseket, tehát:

  • elfogadás
  • megbocsátás
  • elengedés

4 és 5 lépés: Szeretet és Hála

Az őszinte elengedés után tudsz csak továbblépni a szeretet, majd a hála állapotába.

Ezekre is megéri törekedni, mivel itt már leteszed új, szeretettel telibb, bőségesebb, boldogabb életed alapjait is.

Ezekben az állapotokban már láthatod és érezheted azt is, hogy kifejezetten szükséged volt az adott történésre, mert nagy dolgot tanított. Ez még tovább emelheti a pozitív állapotodat.

Minél többet vagy a szeretet és a hála állapotában (ami tényleg őszinte és nem pedig az elnyomott érzések feletti felszínes látszatállapot), annál boldogabb életet tudsz teremteni. Mivel amit vetsz, azt arathatsz. Ha szeretetet vetsz, szeretetet is fogsz kapni.

Összegezve a módszer lépéseit

Ezzel a technikával sorra pakolhatod le az érzelmi terheidet. Ezáltal egyre nagyobb béke és szeretet alakulhat ki benned. Elmélyülhetsz a saját csodáidban, jobban meghallhatod intuíciód hangját, nyitottabbá válhatsz az életedbe lépő csodákra.

Így az összes téged felzaklató, bántó múlt és jelenbéli eseménnyel érdemes végig haladni ezen az 5 lépcsőn (ha kell újra és újra, amíg valóban megtörténik a felszabadulás):

  • elfogadás
  • megbocsátás
  • elengedés
  • szeretet
  • hála

De hogyan is valósítsd ezt meg a gyakorlatban?
–  Leginkább döntésekkel, de adok további tippeket is.

Hozz döntéseket, az adott szinteken:

1.szint:

Döntsd el, hogy elfogadod a múltbéli szituációt, elfogadod a saját viselkedésedet, elfogadod a másikat olyannak, amilyen, elfogadod a másik viselkedését, mert akkor ott a legtöbbet hozta ki önmagából, amit tudott.

2. szint:

Döntsd el, hogy megbocsájtasz önmagadnak az akkori hibádért, a teremtésedért, a viselkedésedért, az érzéseidért, a mondataidért és a gondolataidért. Döntsd el, hogy megbocsátasz a másik félnek és az összes szereplőnek mindenért.

Az elfogadást és a megbocsátást a saját önismereti fejlődésed is megkönnyíti a számodra. Mert ahogy önmagadat egyre jobban megismered, úgy látod egyre tisztábban a többi embert is. Ezáltal növekszik emberismereted, jobban tudod, hogy valójában mit miért csinált a másik. Így még könnyebb elfogadni és megbocsájtani az egészet.

3. szint:

Ezután döntsd el, hogy elengeded, hogy elengedsz mindent.

Ennél a pontál rá is erősíthetsz például vizualizációval, hogy az érzéseid, a történések elszállnak mint egy lufi, vagy elégnek, elporladnak, vagy elviszi a víz.

Én volt, hogy konkrétan elégettem a listát, amire ezeket összeírtam, vagy lehúztam a wc-n, vagy elképzeltem, hogy ezek a gondolatok, emlékek, érzések beleszállnak egy kőbe, amit beledobtam a vízbe.

De csinálhatsz papírhajót is, amit elsodor a víz.

Bármivel ráérősíthetsz, légy kreatív, ami éppen jól esik. A lényeg, hogy dönts és engedd el.

4-5. szint:

Ez után hozhatsz döntéseket arról, hogy eltölt a szeretet, szeretetet érzel, szeretsz, majd pedig arról, hogy hálás vagy.

A szeretet és a hála létállapotok. Tehát nem kell, hogy egy bizonyos személyt szeress, vagy legyél neki hálás a valamiért, sőt. Hatásosabb, ha csak úgy szeretsz és hálás vagy a mindenért.

Használhatod ezeket a megerősítéseket: „Szeretek.” „Hálás vagyok.”

Ezeket akár naponta sokszor, „csak úgy” is alkalmazhatod, mert velük tudod emelni a rezgésszintedet és így a kedved, érzéseid szintjét is.

 

Ez a módszer egy folyamat, amin végig kell menni. A lépések nem felcserélhetőek és egyik sem kihagyható. Ha nagyon mély és fájdalmas a seb, akkor szükséges lehet többször is ezen végig menni. Ilyenkor légy türelmes és kitartó és csináld addig, amíg már teljesen elmúlnak a negatív érzéseid.

Ha pedig elakadtál a módszerben, vagy nagyon nem látod az érzéseid mögötti okokat, akkor kérj segítséget és írj a hello@alkosdmegonmagad.hu-ra.

Ha kérdésed van, azt is bátran írd meg.

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára

Már a mindennapjaid részévé váltak a csodák?

Szerző:

Szeretnék most elmesélni nektek egy velem megtörtént csodás és tanulságos eseményt.

Amióta megismerkedtem az asztrozófia rendszerével, törekszem arra, hogy egységbe kerüljek az éppen aktuális energiákkal. Ezt azért tartom fontosnak, mert így tudom a lehető leginkább kihasználni az aktuális lehetőségeket és így tudok tudatosan, a lehető leggyorsabban haladni az életutatom.

Így tudok leginkább fejlődni.

Ez egyszerűen abban segít nekem, hogy tudom, éppen mire számíthatok, mire kell figyelnem. Így megtanultam egyre inkább felismerni az éppen aktuális jeleket, szimbólumrendszereket, ok – okozati összefüggéseket a külvilágban és magamban is.

Ezen a napon volt a nyári napforduló.

Ez a nap az asztrozófia világában Nimród koronázásáról szól.

Nimród, vagy más néven Orion egy Tejúton elhelyezkedő, úgynevezett beavató csillagkép. Ez azt jelenti, hogy abban az időszakban, amikor a Nap itt halad, beavatódhatunk a magasabb minőségekbe, közelebb kerülhetünk a tisztább létállapotokhoz. Szóval amiben épp akarunk fejlődni, ilyen időszakokban minőségi tudáshoz, tapasztalásokhoz juthatunk.

Az, hogy a napéjegyenlőség Nimród koronázása, azt jelenti, hogy ilyenkor a Nap konkrétan a Nimród csillagkép feje fölött, koronaként ragyog. Nimród egy uralkodó és ilyenkor kapja meg koronáját, ilyenkor győz a fény és hág tető fokára a beavatás.

De csak ha hagyjuk és ha észrevesszük.

Ezen a napon régi hagyomány a tűzgyújtás, hogy ez által, a fénnyel és tűzzel minél inkább fel tudjuk tölteni magunkat a következő, sötétebb időszakra. Tehát hogy tápláljuk belső tüzünket, lelkesedésünket, cselekvő erőnket, akaraterőnket.

Nem éppen az valósult meg, amit eredetileg terveztünk

Mivel jelenleg panel lakásba lakom, így a tervezett tűzgyújtási ceremónia az volt, hogy gyújtok pár mécsest a szobába és picit nézem a lángot. A napi feladataim során viszont jött egy fantasztikus ötlet, hogy ismerek egy helyet a Pilisben, egy pálos kolostor romot és jó lenne oda elmenni. Mivel már jártam ott, teljesen tisztában voltam azzal, hogy ez egy nagyon feltöltő hely, ahol lehetőség van tüzet gyújtani és sütögetni. Így mondtam is a férjemnek, hogy mivel úgyis randi estét akartunk tartani, legyen ez az esti programunk.

Pár óra múlva már úton is voltunk.

Ahogy beértünk a Pilis hangulatos, feltöltő, szerpentines útjaira, már sokkal jobban is éreztük magunkat, magasabb rezgésszintbe kerültünk.

Ahogy odaértünk, rögtön nekikezdtünk az ilyenkor szükséges feladat elvégzésének: fát gyűjtöttünk a tűzhöz. Ekkor már kezdett lemenni nap, ami így csodálatos hangulatot varázsolt. Viszont ott elérhető közelségbe nem igazán akadt annyi fa, amennyi nekünk kellett, így be kellett menni az erdőbe. Ekkor megjelent egy félelem a gondolataim között, ami felzaklatta a nyugalmamat: „Egyedül bemenni az erdőbe? Ez félelmetes. Már a fény sem olyan. Mi van, ha eltévedek? Jön egy állat? Rám sötétedik közben? …”

Ahogy észrevettem a félelmeimet, rögtön el is döntöttem, hogy oké, akkor én megyek be az erdőbe fáért.

Ekkor nekiindultam. Közben eldöntöttem, hogy biztonságban és szeretetben vagyok, minden rendben van, könnyen és gyorsan találok fát, amit fel tudunk használni és az egészet élvezem. Játéknak, küldetésnek, felfedezőútnak képzeltem el és bementem a sűrű erdőbe. Egyszercsak elértem egy olyan részhez, ahol a fák teljesen egymásra voltak borulva és így egy kaput alkottak. Csodaszép volt, úgyhogy döntöttem, belépek.

Ahogy bementem a kapun,…

…belül tágasabb volt a tér, a fejem felett és körülöttem mindenhol fák. A lombjaik között itt-ott bejöttek a naplemente sugarai. És sok letört fa hevert ott bent az erdőben.

Gyorsan össze is szedtem annyit, amennyit elbírtam és utána tértem még kétszer, mert annyira élveztem. Aztán a lemenő nap gyönyörű fényeiben meggyújtottuk a tüzet.

Közben egy csorda kecske ért mellénk és ott legelésztek.

Volt hím, nőstény és kiskecskék is. Ott ugráltak a romokon önfeledten, közben ették a friss füvet. Egy pásztor kísérte és terelgette őket.

Sokáig néztem a játszadozó kecskéket és a tüzet felváltva. Tudtam, hogy a kecskéknek szimbolikus jelentése van, de akkor ott még nem értettem, hogy pontosan mi is lehet, csak örültem, hogy ott voltak. El is döntöttem magamban, hogy nem agyalok ezen, csak élvezem a pillanatot és töltődök. Egyre jobban és jobban éreztem magam.

Már teljesen ránk sötétedett.

Épp a lángokra koncentráltam, amikor a pásztor hirtelen elkezdett zenélni a furulyáján. Érdekes volt, mert inkább meditációs zenére hasonlított, mint az eddig általam hallott furulyajátékra, népzenékre. Ez a hely, a tűz, a kecskék és a zene olyan hangulatot idéztek, amit talán még sose éreztem korábban. A bőröm végig bizsergett és teljesen „elszálltam”, miközben a legnagyobb békét és nyugalmat éreztem.

Majd elment a pásztor a kecskékkel, már eloltottuk a tüzet. Ott voltunk, teljesen sötétben, a csillagos ég alatt, közvetlen az erdő szélén és hirtelen eszembe jutott:

„Máskor ilyenkor szoktam félni.”

Ekkor tudatosodott bennem, hogy teljesen mély, 100%-os biztonságot érzek. Csodálatosan érzem magam, elmélyülve, kissé meghatódva. Egyáltalán nincs bennem se félelem, se kétely, se semmilyen negatív érzés, ami kibillentene ebből a belső békéből.

Ez, hogy ezt az állapotot megtapasztaltam és tudatosítottam, egy sorsdöntő pillanat volt, amit mostantól már fel tudok idézni magamban, amikor szükségem van rá. Attól a pillanattól kitűztem célnak, hogy törekszem arra, hogy ezt az állapotot minél többször átéljem és minél hosszabb ideig fenntartsam.

Később megnéztem a szimbólumok jelentését, hogy jobban tudatosítsam, mi is történt.

A kecskék (a hím kecske a bak), a pásztor és a furulya szó is a Bak csillagkép szimbólumai. Ő a szeretet bölcsességének a gyakorlatba ültetője. Ebben a stációban válik a Szeretet bölcsessége Tapasztalati bölcsességgé. Amikor valami szeretet alapú dolog megszületik itt a földön.

Ettől a pillanattól tudtam:

Megtapasztaltam az életemben a valódi szeretetet.

Egyszerűen imádom az önismeretet, mert ennek köszönhetően tudnak ilyen csodák a mindennapjaim részévé válni.

A sztori tanulságai számomra

  • Ha jön egy intuitív ötlet, hallgatni kell rá.
  • A félelem csak alacsony rezgésszinten létezik.
  • A félelmet egy határozott döntéssel könnyen át lehet lépni.
  • A félelem átlépésének megvan a gyümölcse.
  • Nagyon előrevivő, ha emeljük a rezgésszintünket.
  • Rettentő pozitív hatással tud lenni egy feltöltő elvonulás.
  • Megéri a jelenben lenni és befogadni az éppen aktuális gyönyörűségeket.
  • Érdemes figyelni a jelekre, de nem kell elveszni bennük.
  • Minden pillanatban jöhet tanító, sorsfordító szituáció, csak észre kell venni és bele kell lépni.
  • A 100% szeretet mellé 100%-os biztonság párosul. Így teljesen értelmetlen félni a magasabb állapotok elérésétől.

 

Te milyen más tanulságot látsz még benne?
Írd meg például hozzászólásban.

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel hírlevelemre lentebb, nehogy lemaradj a következőről. <3

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára

Hogyan érd el a félelmetesebb céljaidat is játékos könnyedséggel?

Szerző:

Festővé alkotom magam – 3. rész

Neked könnyű vagy nehéz elkezdened dolgokat?

És folytatni?

Tapasztaltad már, hogy összegyűjtöd az energiádat, nekikezdesz valaminek, aztán hamarosan el is fogy a lendület?

Amit elkezdtél, fent tudod tartani?

Tudod táplálni?

Vagy inkább abbahagyod?

Régebben írtam már a védekezési mechanizmusokról, amik ilyenkor bekapcsolnak. Ezt itt tudod elolvasni: Azok a fránya védekezési mechanizmusok

Most nézzünk rá erre kicsit másik szemszögből.

Már rengetegszer ugrottam neki dolgoknak, hol több, hol kevesebb sikerrel. Párszor, nagyon sok erőfeszítéssel sikerült is végigvinni ezeket. Úgy gondolom, ha már korábban tudom azt, amit itt most neked le írok, akkor sokkal több mindent megvalósítottam volna régebben is.

Mit is jelent az, hogy elkezdeni és befejezni valamit?

Amikor elkezdesz valamit, akkor az történik, hogy kitűzöl egy célt és elindulsz felé, megteszed az első lépést. Az elkezdés nem a célkitűzés, hanem az első lépés. Például, beiratkozol egy tanfolyamra. Vagy még előtte: keresel egy tanfolyamot.

A befejezés pedig azt jelenti, amikor elérted a kitűzött célodat. A listádon odateheted mellé a pipát és le veheted róla a figyelmedet.

Amikor kitűzöl egy célt, jó esetben egy távolabbi, félelmetesebb célt tűzöl ki. Ekkor a védekezési mechanizmusaid elkezdenek korlátozni, beindulnak például a félelmek és elkezdheted mondjuk halogatni a dolgot.

Hogyan tudsz benne maradni a folyamatban?

Szedd szét a céljaidat kisebb célokra, részcélokra, feladatokra. A részfeladatokra is tekints célként.

Ezeket beírhatod a naptáradba priorizálva, sorrendbe rendezve. Így fókuszálhatsz a nagy, félelmetes célod helyett az első részfeladatra, ami valószínűleg már kevesebb félelemmel tölt el. (Bár néha azért így is át kell lépni a komfortzónát, csak nem tűnik annyira vészesnek.) Ha ez a cél még mindig nagy, azt is szétszedheted kisebb lépésekre.

Ha ezt megcsináltad, nincs más dolgod, mint a lépéssorodon végighaladni szépen, lépésről lépésre, kipipálva folyamatosan a részfeladatokat és egyszercsak azt veszed észre, hogy el is érted a nagy célodat.

Mindezzel pedig beindítottad és fenntartottad a szinkronisztikus folyamatot is. (A számodra előnyös, céljaid irányába vivő véletlenek sorozatát.)

A folyamat szemlélet

Van egy további előnye annak, ha mindig csak a következő lépésre figyelsz:

Így minden lépésed az első lépés lesz. Ezt kipipálhatod, elérted a célod és mehetsz tovább a folyamatban. A céljaid elérése után pedig még meg is ünnepelheted nagyszerűségedet, hogy elérted azt. (Persze az elért célhoz mérten.)

Tehát mi történik itt?

  • Kitűzöl egy célt.
  • Döntesz, hogy eléred.
  • Megteszed az első lépést.
  • Ekkor meg is jutalmazhatod magad.
  • Majd újra célt tűzöl ki.
  • Most megint döntesz.
  • Megcsinálod az első lépést és kész is vagy.
  • Újra jutalmazhatod magad és így mehetsz lépésről lépésre előre.

Így bár a lépcsőkre fókuszálsz, de mégis emeleteket haladhatsz fel és közben sokkal kevesebbszer jut eszedbe a tériszonyod.

Tehát mi is történik itt? Van egy távolabbi célod. Például mint nekem az, hogy professzionális minőségű képeket festek. Ezt tekinthetném egy nagy célnak, amihez kb 1000, vagy még több lépés kell, hogy elérjem. Ehelyett minden egyes lépésre célként tekintek. Tehát például minden következő rajz egy cél és amikor megvan, örülök, ünneplek annak, hogy megcsináltam.

Ez hozzáállásbeli különbség. Ezzel a szemléletmóddal több sikerélményed lehet. Ezzel erősítheted önbecsülésedet, önmagadba vetett hitedet is, hisz többször van a MEGCSINÁLTAM! érzés és tapasztalat.

Egy cél elérése mindig folyamat, lépések folyamata, bármilyen nagy is legyen.

Mikor hová érdemes fókuszálni?

Amikor álmodozol, célkitűzöl, akkor figyelj távolabbra. Így teremted meg az áhított jövőd és tartod magad az utadon.

Amikor pedig valósítod meg, figyelj csak épp az orrod elé, arra a feladatra, amit még játszva megoldasz.

Így könnyedén, örömben, játékosan, önfeledten tudod elérni az elérhetetlennek tűnő céljaidat is.

Ez segíti a kitartásodat, és az önfegyelmedet is, ráadásul a folyamatos  cselekvés a motivációdat is erősíti.

A cselekvésbe így már nem kell belevinned az érzelmeidet, a félelmeidet sem. Pozitív érzelmeidet pedig használd a képalkotásra, a jövőd vizualizációjára.

Előtted lehet a távolabbi célod, az hívogathat téged úgy, hogy közben a jelenre fókuszálsz, megéled a létezésedet és a cselekvéseidet, félelem nélkül.

+1 tipp

Fogd fel az egészet játékként. Csinálj a feladataidból, a célod felé vezető lépésekből játékot, kihívásokat vagy küldetéseket.

Például:

Én most egy 30 napos kihívást kezdek, ami arról szól, hogy minden nap fogok festeni/rajzolni, vagy digitálisan, vagy papíron. Amikor kimarad egy nap, akkor pedig kezdem elölről.

Az első gyors festős gyakorlásomat a bejegyzés képében láthatjátok.

Ha bármilyen kérdésed van, írd meg hozzászólásban vagy üzenet a hello@alkosdmegonmagad.hu.

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára

Alkosd meg Önmagad
Facebook-f Instagram Youtube Soundcloud

© 2021 - minden jog fenntartva