A befogadás önmagában egy nagyon mély téma. És nem lehet első olvasatra teljes mélységében megérteni, sem elsajátítani.
Így az első dolog, amit kiemelnék, hogy: GYAKOROLD!
Mert ahogy haladsz az utad során, úgy fog ez is mélyülni, tágulni és úgy fogsz tudni egyre több mindent befogadni az életedbe.
Most arra kérlek, ezt az írást ne racionálisan, mindenáron megértésre törekedve olvasd, csak hagyd, hogy hasson rád.
Ne spiri egóból olvasd. Hagyd, hogy átjárjon, még akkor is, ha nem érted.
Hagyd, hogy hasson rád, még akkor is, ha esetleg félelem tör elő belőled.
Csak engedd meg, hogy hasson rád, még ha kételyeid is vannak vele kapcsolatban.
Csak hagyd, bárhogy is érzel, bármit gondolsz, bárhol is vagy, bármikor is olvasod,…
Csak engedd be az infót, még ha azt sem tudod, mihez kezdj vele.
És most eljött az idő, hogy gratuláljak is, mert már most is épp befogadsz.
Szóval azt, hogy “én nem tudok befogadni” törölheted is a szótáradból.
A befogadás, a táplálással és elengedés minősége kéz a kézben jár. És, nem baj, ha nem érted, de hidd el, hogy így van: teljesen egyszerre történnek.
Így megeshet, hogy például azért nem tudsz befogadni, mert épp tele vagy, mert nem tudsz elengedni. És így nincs helye az újnak.
Vagy például az is megeshet, hogy azért nem akarsz befogadni, mert nem akarsz felelősséget vállalni azért, mert: “felelősséggel tartozol a rókádért”. Tehát amit befogadsz, azt “megszelídítetted” és ezáltal hatással van az életedre, hatással van rád és te is rá. Semmit sem tudsz úgy befogadni, hogy ne legyen hatása. És ez néha félelemmel tölt el. Félünk a felelősségvállalástól.
Szóval magát a befogadást is érdemes folyamatban nézni, folyamatban kezelni. Ennek a hármasnak harmóniában kell lennie, együtt kell működniük.
Gondolj bele a levegő vételbe: vajon meddig élnél, ha nem tudnál levegőt befogadni? És ha nem tudnád kifújni a levegőt? És ha lenne levegő áramlás a tüdődben, de az nem adná tovább az oxigént a tested többi részének?
Ez egy rendszer. Minden része pontosan ugyanannyira fontos.
Ha a rendszerrel van a gond, akkor jöhetnek ilyen félelmek: “Nem engedem be, mert ami nem az enyém, azt nem veszíthetem el.” Így az elengedéstől való félelem már a befogadást is meghiúsítja, stb.
Most azért még vegyük szemügyre a befogadást, mert van itt még egy nagy félelem, amit meg kell említeni:
“Nem engedem be, mert félek, bántani fog /mert ez rossz /mert… .”
És itt jön egy fontos összefüggés: Igazából annyira tudsz befogadni, amennyire tisztán, feltétel nélkül, ítélkezés mentesen tudsz SZERETNI.
Mert ahogy megítélsz valamit, hogy ez jó, ez jöhet, de az rossz, az nem jöhet, valójában semmit sem tudsz igazán befogadni. Mert az érme két oldala mindig ugyanaz az 1 dolog. És ha az egyiket kizárod, kizárod a másikat is.
És ezt csak a feltétel nélküli szeretettel lehet feloldani. Amikor már nem skatulyázod be az egyes dolgot jónak vagy rossznak, mert nincs értelme, hisz az csak a te véleményed.
Feltétel nélküli szeretettel tudsz befogadni feltétel nélkül, mindent. És ez a félelemmel teli énnek rémisztő.
Ezért falakat húz és szűrőkkel védi a félelemmel teli egód a szívedet. És minél erősebb a félelem, minél erősebb az a gondolat, hogy a világ egy veszélyes hely, ahol csak bántanak, csalódást okoznak, kést döfnek a szívedbe, hátba szúrnak,… Annál félelmetesebb a befogadás, és annál erősebb a védekezési mechanizmusod, hogy ezt még véletlenül se engedje meg neked.
Így csak azáltal tudsz egyre mélyebben és egyre több mindent befogadni, ha hajlandó vagy megbocsátani és szeretni.
Ez sosem oldozza fel a másik lényt, csak a te belső világodat rendezi, hogy elengedd a romboló, lehúzó érzéseidet.
A befogadáshoz szükséged van a bizalmad és hited erősítésére. Mert ha mindenhol csak a rombolást, a fájdalmat, a támadást látod, automatikusan bezárod szíved.
Továbbá ahhoz, hogy tényleg mélyen tudj befogadni, szükséged van hatalmas mentális és érzelmi önfegyelemre is. Mert, mivel annyira félelmetes ez az egész, nem engedheted meg, hogy a félelem átvegye az irányítást feletted és bemocskolja az egész folyamatot. Mert így bizony még több félelmet fogadsz be az életedbe. Ezáltal szükséged van a te belső harcosodra is (férfi rész), aki képes téged megtartani és vezetni és ha kell, képes meghúzni a határaidat (viszont ezt szeretettel telve!, szeretetből, nem pedig támadásból és aggresszióból).
Persze ezeket mind úgy önmagad, mind a világ felé is meg kell erősíteni.
A befogadásnak tehát egy lényeges titka van: az igazi befogadás feltétel és ítélkezés nélküli.
Mindent befogad, mivel minden energia.
Az igazán nyitott szívű embernek ilyen szempontból nem számít, hogy alacsony szintű energiát (düh, irigység, támadások, stb) fogad be, vagy a legmagasabb szintű szeretetet. Mert ő tudja, hogy nincs különbség. És mivel rendszerben, folyamatban él és erős, szerettel és bizalommal, hittel telt a szíve, örömmel fogadja be ezt a figyelem energiát.
És magas önfegyelmének és tudatosságának köszönhetően ezt saját magában észreveszi és tudatosan (a táplálás fázisában) transzmutálja át szeretetté. Így nincsenek rá belül hatással az alacsonyabb energiák. Ennek köszönhetően annyira stabil, hogy semmi nem tudja belső békéjéből kibillenteni.
Ő ezért soha nem sérül meg belül, inkább tovább emeli rezgésszintjét és az elhasznált energiát elengedi, hogy újabb szeretet-levegőt vehessen.
A férfi rész pedig, mivel magas szintű szeretetben létezik, ezt a szeretetet tudja kisugározni, átadni a világnak. Így teljesedik ki a szeretet adása és befogadása. Ezáltal emeli az egész világot.
De ez mindig belső munkával, önismerettel és kint a célirányos cselekvéssel érhető csak el.
(Példa: Gondolj itt például – a vallási dolgokat félretéve – Jézus keresztre feszítésére – ő nem szenvedte ezt végig, végig szeretett, mindenkit, még kínzóit is. És nem is élte még “rossz”-ként, fájdalomként, támadásként. Csak nekünk tűnik ez az egész szörnyűnek, mert mi még ítélkezünk és a kínzást “rosszként” éljük meg, de ő már ettől magasabb szinten volt.)
A befogadás útja tehát kéz a kézben jár a Szeretet útjával.
Aminek alapja az önszeretet: Szeretni az összes tulajdonságodat, összes múltbéli énedet, szerepeidet, tetteidet, minden múlt-jelen és jövő beli megnyilvánulásodat úgy, ahogy van, feltétel nélkül.
Tehát szeretni önmagad, létezésed minden egyes pillanatát, időtlenül.
Így ha valamit nem tudsz befogadni, ezeket érdemes megvizsgálnod magadban:
→ Mitől félek, ami gátolja a befogadást?
→ Melyik részem (belül és tükörként is) az, akit nem tudok elfogadni feltétel nélkül?
→ Mit akarok kizárni?
Majd ami itt feljött, azt rendbe kell tenni (5 érzelmi lépcsővel, ami nem más, mint a feltétel nélküli szeretet felé vezető út).
Csodákkal teli gyakorlást kívánok.
Csak szépen, nyugodtan, lépésről, lépésre…
