A motiváció – Asztrológia önismereti megközelítéssel: A Kos csillagkép

Nem fogok jósolni, jövendőt mondani, nincs semmi hókuszpókusz. Az asztrológia tudományának és az önismeretnek az ötvözésével igyekszem segíteni a fejlődésed. A csillagképekhez különböző minőségek tartoznak, ezeket nézzük át. Ezúttal a motivációt nézzük meg a Kos csillagképen keresztül!

A Nap útján-tehát a cselekvésünk útján 14 csillagkép található. Ők kört alkotnak, így egy folyamatot képviselnek.
Mindegyik csillagkép ugyanannyira fontos, egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Csak az embertől függ, hogy ezeket az állapotokat hogyan éli meg, illetve mennyire használja ki a benne lévő erőt és lehetőségeket.
A mai írás a Kos csillagképről szól, de mivel nincs kezdet és vég, csak a folyamat van, ami ciklikus mozgásának köszönhetően spirált alkot, így ő sem értelmezhető teljes mértékben a Halak csillagkép nélkül.
A Kos Feje alatt ugyanis ott az Al Risha csillag, ami a Halak utolsó csillaga, ami magát az összegzés fogalmát emeli ki.
Tehát a Kos új szintje, új kezdete magára az összegzésre alapul. Ez alapján tudod, hogy hol tartasz most, illetve ez alapján dől el, hogy mehetsz-e tovább a következő szintre, vagy újra kell csinálnod ugyanazt a szintet. (Tehát, hogy merre indulsz most.)
A Kos csillagképnek két része van. Először van a Kos Feje, utána pedig a Teste.
A Fej rész azt mutatja, hogy a Kos a Tejútra tekint. Felfelé akar törni, kitörni a régiből és új szinten létezni tovább. A magasabb szintek, magas tudás felé törekszik és tele van lendülettel, akarattal. És ezt a változást, megújulást minden szinten el akarja érni.
(Fölötte a Triangulum csillag kép, mint vezérlő elv mutatja, hogy az isteni egység felé igyekszik.)
Itt a Fejnél látja a célt, tudja mit akar és hatalmas szellemi erejével képes meghozni a döntést. És elindul…
A Kos Teste már a fizikai cselekvés beindításának fontosságát jelenti, megteszi az első lépést is! (Elülteti a magot, amit a ciklus során meg akar teremteni.)
Biztos hallottad már, hogy a Kos fejjel megy a falnak. Ez a csillagképnél annak a lehetőségét hordozza, hogy akaratával bármit képes elérni, ezt a folyamatot beindítani. Ha kell, az összes akadályt lebontja, szétzúzza az elme falait körről-körre. Ezek az akadályok pedig saját tudatában vannak jelen.
Mert ahogyan gondolkodunk, amit igaznak, elérhetőnek hiszünk, amilyen kép elménkben létezik, csak azt tudjuk megcélozni.
A Kos látja a fény és árnyék közti különbséget, így pontosan tudja, hogy mi viszi őt előre, illetve mi hátráltatja. Képes tehát tudatosítani, hogy mi az ami csak egó és mi az isteni.
A Kos a mitológiában az áldozati bárány. Tehát őt jellemzi az áldozat fogalma is. Na, de ez nem önfeláldozás, nem mártírság. Az áldozati bárányt a hegyre viszik fel és ott áldozzák fel. Tehát közelebb viszik Istenhez, és ott feláldozzák a régi elavult szokásokat, állatias ösztönöket jelképező részt.
A Kos tehát a “régit” áldozta fel az “újért “, a saját félelmeit, védekezési mechanizmusait, megszokásait, stb. Tehát egó-áldozatokat hoz. (És ezt nem másért teszi, hanem önmagáért, a saját fejlődéséért, a saját haladásáért, céljaiért.)
Ezért bizony az egó itt betámadhat, de a Kos ettől erősebb. Akaratával, lendületével ki tud tartani felemelkedési igénye mellett. Megvan a motivációja és a lendülete, nembeszélve fizikai és szellemi erejéről is. Így meghódítja azt, amit éppen akar.
A Feje felett ott van Androméda. Ő az, aki önként vállalja áldozatát, saját döntést hoz, hogy feláldozza önmagát a népért, de végül Perzeusz megmenti őt és összeházasodnak. Ezáltal királyi családként eljutnak az egységbe.
Minden új kezdet áldozatot kíván, ráadásul önként meghozott áldozatot, máshogy nem megy. Ezáltal megszületik az áldozatból az áldás.
Egyszerűen nem tudsz új eredményeket elérni úgy, hogy nem változtatsz a szokásaidon, a viselkedéseden, a gondolataidon, érzéseiden, stb. Mert ugyanazoknak a külső és belső cselekvéseknek ugyanaz az eredménye.
Egy Kos példával élve: ha az alma helyett szilvát akarsz szüretelni, az alma mag helyett szilva magot kell elültetni és annak megfelelően is kell azt táplálni.
Ez az áldás a Kos egyik vezérlő elve és ez nélkül nincs változás, nincs emelkedés! Meg kell tanulni elengedni az elmúlt ciklus eredményeit, sikereit és kudarcait, mindent a továbblépéshez, az új életbe való behatoláshoz. Új kör, új lap! Ezáltal könnyű új dolgokat behozni életünkbe. (Ha nem engeded el a régit, nincs hely az újnak.)
Ha összhangban rezgünk az isteni akarattal és ezek szerint tűzünk ki célokat, ez a lépés sokkal könnyebben megy.
A másik vezérlő elvet Perzeusz, az égi harcos mutatja, aki a Medúza fejét tartja kezében. Ez hatalmas fegyver, hisz aki rápillant, kővé dermed. Hamis információk és “fekete tanok” ezt úgy jellemzik, hogy ez a fejvesztés állapota és ez a legrosszabb hely az égbolton, így nagyon rossz ómen. Te döntesz, hogyan éled meg! Én inkább azt választom, hogy Perzeuszként kézben tartom ezt a hatalmas, már-már isteni erőt és uralom, felhasználom saját akaratom megvalósításához.
Ez jellemzi a Kos teremtő erejét és ide akar eljutni, felfejlődni, hogy áldozat hozatalai révén ezt az isteni erőt tudja kézben tartani.
Ráadásul Perzeusz a Test fölött van így ez már nem csak szellemi szinten működik. Ez a gyakorlatba beültetett akarat. Amikor valóban úgy is cselekszel, hogy az a célodat építse. És ezért ha kell, konfrontálódsz, kitartasz, harcolsz. Ha kell! (De magas szinten már inkább békés harcos ő.)
Ez leginkább belül, önmagaddal szemben történik, tehát saját magadnak sem engeded, hogy elvedd önmagadtól az álmaidat. Illetve kint is ki tudsz állni saját akaratodért, céljaidért.
A Kos magas minőségben nem valami ellen harcol, hanem valamiért! Mert ahová figyel, azt teremti akaratával. (Ha valami ellen harcol, épp azt teremti, táplálja figyelem energiájával, amit nem akar. Tehát nem hogy csökkentené azt, hanem tovább növeli.)
A Kos tehát az akarat és a figyelem ereje is. Amire figyel, azt tölti fel élettel.
A Kos alatt van a Cet csillagkép. Így az elindulás, kitörés alapját, alapelvét az elvonulás adja. (Több hős is a történetekben 3 napot tölt el a Cet gyomrában és ez segíti hozzá újjászületéséhez) így mindenképp alap ehhez az egészhez, hogy mélyen kapcsolódj magaddal, elvonulj magadba.
A másik “alapelvet” a szintén itt lévő Eridanusz folyó csillagkép adja, ami épp itt tesz egy nagy fordulatot. Így ez a megújulás egy új fordulat, egy sorsfordulat. Épp ezért, mivel ennyire más az új, mint a régi, kell az, hogy ami elmúlt, azt hátrahagyjuk és egy új, tiszta lappal, egy új körön haladjunk tovább.
Így a Kos az önmegvalósítás elindulását és újra és újra magasabb szintre hozását jeleníti meg és mindazt, ami valóban szükséges (és kikerülhetetlen) hogy az új elinduljon és meghódításra kerüljön.
Ha félelem alapú az út, mindez nehéz és terhelt. Ha Szeretet alapú a választott elindulás, akkor megvan hozzá minden erő és magas szinten, szenvedéllyel telien élhető meg. Nem mindegy, milyen alapon indulsz útnak!
A Kos kérdései:
Amikor új dologba kezdesz bele, akkor te mire figyelsz? Miért kezdesz neki? Félelemből, valamit elkerülve – valami ellen harcolva? Vagy szeretetből valamiért, amit szívből akarsz? Mit akarsz elérni, tiszta a cél, az akaratod? Tudatosan ülteted el az életedbe a magokat, vagy a tudatalattid rabja vagy? Könnyen kezdesz neki dolgoknak vagy nem vagy hajlandó meghozni az ezekkel járó áldozatokat és egyszerre akarod a változást és a régi megtartását?
Ahogy elkezdesz dolgokat, az hatással van az egészre. Hiszen az elültetett magban is benne van az egész növény összes tulajdonsága, korlátai, lehetőségei, amit élete során megélhet. A kezdeti hozzáállásodban, gondolatodban az új célodról, új vágyaidról te is rögtön meghatározod a sikered, vagy a kudarcod, a nyereséged vagy a veszteséged.
Ha te 04.22-05.14 között születtél, akkor a te Napod a Kos csillagképben állt a születésedkor.
Ez azt jelenti, hogy te akkor tudsz igazán haladni, cselekedni, kiáradni, kiteljesedni, ha magas szinten működteted a fent leírtakat. (Nálad ez ezért nagyon hangsúlyos.) Ezeknek a gyakorlásával, emelésével sokkal jobban önmagad tudsz lenni. Te így cselekedsz alapból, ezek a mögöttes működések hoznak téged mozgásba és csak tőled függ, hogy alacsony vagy magas szinten éled meg ezt! (Hogy mindezt elszenveded, vagy megéled az előnyeit szenvedélyesen.)
(Ne feledd, az, hogy a Nap hol áll, csak egy pici része az egésznek. Tehát ha a te Napod nem itt áll, önmagában nem jelent semmit. Illetve sokkal több vagy annál, hogy “hol áll a Nap”.)

A későbbiekben foglalkozunk a többi csillagképpel és a hozzájuk tartozó minőségekkel is. Ha kíváncsi vagy a saját “rejtett” képességeidre, hogy azokat ki tudd használni, ugyanebben a stílusban szívesen elkészítem neked a Személyiséged építőkövei elemzést, amelyre ezen az oldalon tudsz regisztrálni. Szeretettel várom a regisztrációdat!

Így kezdtem élni a saját életem + Ingyenes teszt kiértékeléssel

Úgy érzed, hogy az életedben már sokkal előrébb kellene tartanod? Hogy pazarolod az idődet?

Esetleg egyáltalán nem kielégítő a munkád? Többre, másra vágysz és nem tudsz benne kiteljesedni?

Érzed, hogy többre születtél, de még nem tudod, hogy mire, azt pedig még annyira sem, hogy ezt hogyan valósítsd meg?

Ha legalább egyre igen a válasz, akkor ez az írás éppen neked szól.

Megosztok itt veled egy esettanulmányt.

Bevezetlek téged a saját utam egy részébe és megmutatom azokat a szakaszokat, lépéseket, amiken én keresztülmentem. Itt láthatod, hogy én (a csendes, nagyon félénk és zárkózott kislány) hogyan találtam és léptem rá saját utamra és alkottam meg azt az önmagam, aki épp most vagyok.

A történet végén pedig megtalálod az első lépést, ami ahhoz kell, hogy te is a saját, boldog, felszabadult, tartalmas életedet éld.

 

A félelmek világában: a tagadás

Annak idején még az is kihívást okozott nekem, hogy bemenjek egy olyan boltba, ahol addig még nem jártam. Már ez is komfortzóna átlépést igényelt tőlem. Kellemetlen volt, frusztrált, valamiért féltem is tőle.

Zavart, hogy nem tudtam, mire számíthatok bent. Talán önkiszolgálós? Vagy úgy kell kikérni, amire szükségem van és ezért meg kell értetnem másokkal, hogy mit akarok? Féltem attól, hogy lejáratom magam és valamiért szégyenbe kerülök.

Igen, még ilyen kis apróság, hogy bemenjek egy boltba, ez is nagy kihívás volt. Ezért sokszor inkább be sem mentem.

Gondolom el tudod képzelni, hogy ez a szintű félelem hogyan rányomta a bélyegét az egész életemre. Én konkrétan mindentől és mindenkitől féltem. Nagyon szűk volt az a környezet, az az élet, ahol tényleg jól éreztem magam.

Az én alapvető működésem a láthatatlanság volt. Tapasztalatból mondom, ez nagyon jó eszköz a védekezésre, viszont így rengeteg mindenről le is maradtam. Vagy inkább sok mindenből kimaradtam.

Ennek ellenére, mélyen legbelül én is az életre vágyakoztam. Szerettem volna utazni, kalandozni, sok mindent megismerni, mély emberi kapcsolatokat kialakítani és sok pozitív élményt átélni.

Nagyon féltem emberekkel megismerkedni, és mivel nagyon zárkózott voltam, ez rettentően nehezen is ment. Viszont kíváncsi voltam rájuk ezért egész sokat jártam társaságba.

Én lettem a láthatatlan megfigyelő.

Ehhez és az önmagamról addig kialakult képemhez rettentően jól illett az informatikus szakma, annak minden előítéletével együtt. A családunkban is ez valamirevaló munka volt, hisz kell hozzá az egyetem, a diploma és még jól is lehet keresni vele. Mindenekelőtt pedig ki lehet használni benne a családunkban kiemelkedően jelen lévő, öröklődő és nagy becsben tartott logika képességét.

Így még nem is mondhatom, hogy rákényszerítettek, mert saját döntésem szerint indultam el ezen a pályán. És sokáig tetszett is, egyszerűen imádtam. Azt gondoltam, hogy ismerem magam és ez illik hozzám legjobban.

Akkor még nem sejtettem, ez mennyire nem igaz. Érzelmileg nagyon rosszul voltam, leginkább a magány zavart. Nem igazán szerettek és én sem tudtam szívből szeretni. Nem mertem. Féltem.

Megérintett a változás szele: a káosz

Aztán elérkezett egy sorsdöntő pillanat. Lediplomáztam és kb. 5 év munka után arra a pontra jutottam, hogy nem láttam már örömöt a munkámban sem.

Hirtelen felbukkantak bennem vágyak, amik teljesen ellentétesek voltak az addigi képemhez. Valahogy áttörték önvédelmem és önmagamnak tett hazugságaim (önámításom) falát és hirtelen minden értelmét vesztette, összetört az életemről alkotott egész kép.

Minden, amiért addig dolgoztam, hirtelen elvesztette a fényét és melankolikus érzés, fásultság, kiégés, káosz lett úrrá rajtam.

Egyáltalán nem voltam már motivált és fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek. Nem voltak céljaim, egyáltalán nem tudtam, hogy:

  • mihez kezdjek,
  • miben lennék jó,
  • mivel kéne foglalkoznom.

Amiről azt hittem, hogy hozzám való, abban csalódtam, az már egyáltalán nem vonzott. Nem láttam semmit, csak azt, hogy amikor arra gondolok, hogy még így kell leélnem az életem nagyobb részét, akkor azt nagyon nem akarom.

Csak azt tudtam, hogy valamit tennem kell. Váltanom kell, de egyáltalán nem tudtam, merre, mit, hogyan. Szóval semmit.

 

A káoszból kivezető út: Önismeret

Ezután elkezdtem figyelni önmagam, hogy mi tetszik valójában, mit szeretek csinálni, mi okoz örömet és elkezdtem tudatosan ebből egyre többet csinálni. Elkezdtem felfedezni magam és közben belebotlottam az önismeretbe, és ezt mint életformát kezdtem a mindennapjaim részévé tenni.

Egy idő után, ahogy bontottam le magamról, ami nem hozzám való, minél többet romboltam, elkezdtek folyamatosan eszembe jutni emlékek és vágyak a múltamból. El kezdtem emlékezni, mennyi mindenre vágytam régen.

A párom is sokat segített, mert szembesített vele, hogy imádok rajzolni és szerinte ez jól is megy, csak fejlesztenem kéne az alap tehetségemet. Így ennek is nekikezdtem.

Ahogy egyre többet foglalkoztam olyan dolgokkal, amik érdekeltek, egyre többet tapasztaltam, úgy jött fel egyre több minden a múltamból.

 

Egyedül nem megy

Valamikor ekkor találtam rá Mesteremre is, akinek segítségével azóta is folyamatosan mélyítem a saját önismeretemet. Mert beláttam, egyedül ez nagyon nehéz. Egyedül sokkal göröngyösebb és tovább tart. És nem akartam a saját hazugságaim, felelősséghárításaim csapdájába esni. Kellett a támogató közeg és a segítség.

Így muszáj volt átlépnem azon a félelmemen, hogy nem mertem új társaságba menni, idegen emberekkel kapcsolatba lépni.

 

Vágtatva felfelé az úton

Elkezdtem Mesterem tréningjeire járni, megnyílni neki, megfogadni a tanácsait, és sokkal aktívabban foglalkozni az önismeretemmel.

Megtanultam alázatosnak lenni és felfigyelni a problémákban, kudarcokban lévő hatalmas lehetőségekre és ezeket sorban, lépésről lépésre megfejlődtem.

Így aztán sosem gondolt mértékben kezdtem el fejlődni és változni. Sosem gondoltam, hogy ez tényleg ennyire lehetséges. Elkezdtek áramolni felém a csodák.

Önismereti tevékenységeim során pedig egyre jobban erősödött a szeretetem önmagam iránt. Nőtt a bátorságom, az önbecsülésem és egyre több értéket láttam a saját képességeimben. Így egyre pozitívabb képet láttam önmagamról.

Az önismerettel, mint egy igazán hasznos eszközzel, még a felelősségvállalás is egyre könnyebben ment. Ennek köszönhetően egyre több mindent be mertem magamnak vallani, hogy miket szeretnék még.

És már voltak céljaim is, amik folyamatosan egyre tisztábbá váltak.

A céljaim elérése során pedig elkezdtem megtapasztalni, hogy a gondolatoknak és érzéseknek mekkora teremtő ereje van.  Ezeket elkezdtem használni és így tudatosan kezdtem teremteni az életem alakulását, összhangban az univerzummal.

 

Aztán elkezdődött az önfelvállalásom

Rájöttem, hogy szeretek embereknek segíteni a tisztánlátásban, tanulásban, fejlődésben. Eszembe jutott, hogy régen mennyire vonzottak a csillagok és az is, hogy mit hiányoltam a csillagászatban és a régebben tanult asztrológiában is. Rájöttem, hogy vonzanak a régi kultúrák, bölcsességek. És eszembe jutott egy emlék, amikor apukámtól azt kérdeztem, hogy mit gondol, lehetnék-e pszichológus.

Igen, már régóta élt bennem az emberek támogatasának és fejlesztésének vágya, de mégis az informatikát választottam, mivel az illett bele a családomtól hozott összképbe, amit rólam állítottunk fel.

A támogatói, tréneri pályafutás választásával pedig mindennel és mindenkivel szembe kellett volna mennem, amit akkor még nem mertem felvállalni. De legfőképp még bevallani önmagamnak sem.

Az asztrozófiával még nagyobb ellenállásaim voltak (pedig akkor már belefolytam a részleteibe is, ezt is elkezdtem tanulni), mert volt bennem is egy rész, aki elítélte a spiri-ezo dolgokat.

Így egyáltalán nem meglepő, hogy eddig önmagam előtt is titokba tartottam, hogy mire is vágyom valójában. Először ki kellett békítenem a saját szerepeimet.

Így elkezdtem felvállalni, legalább önmagam előtt, hogy mi mindent akarok, milyen emberré akarok válni. Tehát elkezdtem konfrontálódni jobban azokkal a részeimmel, akik nem támogattak engem.

 

Önmagam felvállalása már mások előtt is

Minél több emlékkép vált tudatossá, minél több mindent engedtem meg magamnak, hogy lássak, annál jobban tisztult a kép önmagamról. És mivel már több mindent láttam, több, addig ismeretlen lehetőség is előbukkant és rám talált. Mindig a legjobb időben, akkor, amikor épp szükségem volt rájuk.

Ekkor már a problémám jellege megváltozott. A semmiből hirtelen a mindent akartam és nem tudtam választani. De még mindig ott volt a félelem, hogy kb. 25 évesen, szinte friss diplomásként nem biztos, hogy elölről kéne kezdenem és egy sokkal kockázatosabb, félelmetesebb világba belépni. Hátrahagyva a jól fizető állást és az egész addig kialakult rendszert és életet. Tehát még mindig dúltak bennem a veszteségtől való félelmek, ezért halogattam és sokáig tudat alatt folyamatosan gátoltam, szabotáltam magam a céljaim megvalósulásában.

Szerencsére ekkor már mesteremmel nagyon aktívan dolgoztunk együtt, így előadásaival, személyes tanácsaival, beszélgetéseinkkel, írásaival támogatott. Motivált, tanított és nem hagyta, hogy letérjek az utamról. Nélküle nem sikerült volna, már rég feladtam volna, vagy az is lehet, hogy neki sem kezdtem volnaDe szerencsére ott volt és támogatására mindig számíthattam.

Ekkor eldöntöttem, vállalkozó leszek és felmondtam.

Azt, hogy pontosan mire is építem fel a vállalkozásom, az még mindig homályos volt. Nem tudtam választani, de már nagyon indulni akartam. Ezért felmondtam és elkezdtem felvállalni a külvilág előtt is az életem gyökeres változását.

Színt vallottam.

 

A tisztánlátás pillanata

Volt bennem még egy nagy kérdés. Annyi minden érdekel, hogyan kapcsolódik össze ez a mindenség egy bizonyos gondolatba? Ha egy mondattal kéne megfogalmaznom, hogy nekem mi a szolgálatom, akkor mit mondanék? Mi az a lényegi érték, amit én tudok adni a világnak?

A legnagyobb látszólagos különbözőségek a művészet és az önismeret iránti vágyam között lebegtek. Tudtam, hogy a művészetet lehet önismeretre is használni, de mégsem volt tiszta az egész, inkább még több kérdésem lett.

Majd egyszer rám talált egy magas szintű gondolat, jókor, jó helyen, a mesterem szájából: „Az a legmagasabb szintű művészet, amikor az ember önmagát alkotja meg.”

Akkor (a metrón) könny lábadt a szememben és tudtam, hogy MEGVAN. Ez volt az, amit az elmúlt években kerestem és ebben az egy gondolatban és egy pillanatban ért össze az egész életem, a múltam és a jövőm is. Végig erre szedtem össze azt a rengeteg, látszólag akár egymásnak ellentmondó eszközt, amik mind itt vannak a kezemben.

Így keletkezett az Alkosd meg Önmagad.

 

És azóta is…

Kitartó önmunkámnak, folyamatos változásomnak pedig azóta is egyre több eredménye van. Ahogy változom belül, úgy változik, szélesedik és egyre szebbé válik a külvilágom is.

Most már új, szabadabb, élményekkel telibb, változatosabb, élvezetesebb életet élek, 100%-ban vállalkozóként, ami teljes mértékben az én életfeladatomra épül. Ez pedig az, hogy másoknak is segítsek rátalálni saját útjukra és megalkothassák Önmagukat.

Megtanultam nagyrészt kezelni a félelmeimet, a zárkózottságomat és kibújtam burkomból, hogy tovább adhassam mindezt neked.

De az utam még nekem sem ért véget, sőt, még csak most kezdődik igazán. Mivel a fejlődés végtelen, nem pedig egy kipipálható feladat, így újra és újra jönnek olyan lehetőségek, amik feljebb lépésre ösztönöznek.

Hiszem, hogy ha egyre többen a saját életünket éljük, ezzel egy szebb és boldogabb világot hozunk létre együtt. És ez bizony csak kitartó önismereti munkával lehetséges.

Csak ez tudja megadni azt a stabil, belső biztonságot is, amivel szárnyalva tudod átlépni akár a félelmeidet is és mögöttük meglátni az igazságot. Életed valódi igazságát, amit egy könyvben sem találsz meg, csakis a saját szívedben.

Így remélem te is csatlakozol a bátor utazók körébe, akik valódi (a látszat mögötti) önmagukat felfedezve és önmagukat megélve boldogan teremtik meg felszabadító, tartalmas életüket.

Mert te is okkal vagy épp itt, épp most. Te is fontos és értékes vagy és szükségünk van arra, amit csak te tudsz adni ennek a világnak. (Még ha most még nem is tudod, mi ez, vagy hogyan valósítsd meg.)

 

Mi kell ahhoz, hogy te is rálelj szuper képességedre és saját életed szuperhősévé válj?

Az első és legfontosabb lépés:

Hozd meg azt a döntést, hogy az Életed választod ahelyett, hogy a véges idődet lassú öngyilkosságban, szenvedésben töltenéd és folyamatosan egyre jobban elsorvadnál.

Döntsd, hogy rálépsz a saját utadra és elindulsz az önmegismerésed útján.

MOND KI MOST:

„Úgy döntöttem, az életet választom.”

„Úgy döntöttem, változtatok.”

„Úgy döntöttem, megalkotom valódi Önmagam.”

És amit már biztosan nagyon vártál: A teszt

 
Derítsd ki, Te mennyire éled a saját életedet. A teszt végén találsz egy kiértékelést és az eredményedtől függően találsz tippeket, merre érdemes indulnod, ha fejlesztenéd magad.
 A tesztet e-mailben tudom elküldeni, ehhez kérlek töltsd ki ezt a rövid űrlapot és nyomj az alatta lévő gombra.

A regisztráció ideiglenesen szünetel, addig is szeretettel várom kérdése(i)det a hello@alkosdmegonmagad.hu e-mail címen!

Még keresed az utad? Mutatom az első lépést…

Ott vagy épp egy munkahelyen, de érzed, hogy ez már nem sokáig járható út?

Érzed, hogy váltani kéne (akár más életterületen is), mert valami másra vágysz, de nem tudod, hogy mi is tenne hosszútávon boldoggá?

Nem tudod, hogy merre kéne menned? Melyik a te utad?

Az önismeret az az eszköz, ami válaszokat tud adni a benned lévő kérdésekre.

Miért ennyire fontos az önismeret?

Általában az emberek, amíg nem mélyülnek el gyakorlati szinten a valódi önismeretben, robotpilóta üzemmódban élnek.

Gondolkodtál már azon, hogy vajon te mennyire éled tudatosan az életed? Vagy hogy te mi alapján hozod meg döntéseidet? Az érzéseid után mész?

Biztosan neked is a szokásaid és az érzelmeid befolyásolják a cselekedeteidet. Mivel emberek vagyunk, ez természetes. Önismeret nélkül viszont átadod ezeknek az érzéseknek és automatikus programoknak életed vezetését és a döntéshozás feletti hatalmadat. Lemondasz a felelősségedről és így a változtatási lehetőségedről is. Ezáltal már lehet fel sem tűnik, de robotpilótaként működsz.

“Nem lehet megoldani a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.”

– Albert Einstein

Ezt abból is láthatod, hogy biztosan szívesebben választasz olyan tevékenységeket, amiket ismersz, megszokott, amiket szívesen csinálsz, kényelmesen és biztonságosan érzed magad benne és jóleső érzéssel tölt el.

Tehát általános esetben a komfortzónádon belül élsz.

Ez alapvetően nem gond. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor az ilyen tevékenységek hátráltatnak. A kérdés az, hogy észreveszed ezeket a helyzeteket? Képes és hajlandó vagy átlépni a kényelmi, komfortzóna és érzelmi biztonságod határaid ahhoz, hogy elérd a célod és változtass valamilyen problémán? Vagy meghátrálsz és a könnyebb, a járt utat választod, ami eddig sem vitt téged közelebb céljaidhoz?

Vagy nézzünk egy fordított helyzetet. Vannak olyan helyzetek, amikor épp azért nem teszel meg valamit, mert félsz tőle? Vagy esetleg maga a szorongás és az aggódás érzése teljesen leköt órákra vagy napokra és addig amíg el nem múlik ez a feszültség semmi mással nem tudsz foglalkozni?

Az Önismerettel ezeket a helyzeteket tudod egyre inkább észrevenni, tisztánlátni és megváltoztatni, amikor erre szükség van. Így az önismereted mélyülésével életed vezetésének egyre nagyobb részét tudod a kezedbe venni és így egyre tudatosabb teremtővé válni. Ez rengeteg előnnyel jár, például a döntéshozás is egyre könnyebbé válik.

Az érzéseid rabszolgája vagy, te is.

Manapság szeretünk az érzéseink után menni. És ez azzal jár, hogy ha valami félelmetesnek vagy kellemetlennek tűnik, valami, ami a komfortzónánkon kívül van és bizonytalanságot okoz, azt nem csináljuk meg. Helyette inkább lehuppanunk a kényelmes kanapéra és bekapcsoljuk a kedvenc sorozatunkat. Mert miért ne.

Az az igazság, hogy ezáltal nem te vagy az érzelmeid ura. Helyette inkább az érzéseid uralkodnak rajtad. Ez abból is látszik, hogy a cselekvéseid függenek az érzéseidtől. Tehát az érzés mintha egy magasabb rendű dolog lenne és csak az a jó, ami jó érzéseket hoz. Ami pedig rossz érzéseket hoz, azt messziről el kell kerülni.

Viszont az új dolgok, amik esetleg pozitív változást hozhatnának az életedbe, azok mind komfortzónádon kívül vannak. Mert ha belül lennének akkor csinálnád és nem is lenne meg maga a probléma. Tehát az új, előrevivő dolgok is valójában (legtöbbször) negatív érzésekkel járnak (először, amíg meg nem tanulod). Csak azért, mert új, számodra ismeretlen dolog.

Tehát ha kerülöd a negatív(nak titulált) érzéseket, valójában nem is tudsz tartós pozitív változást elérni.

Az önismerettel, és az ebből adódó tudatos döntéshozással, továbbá azzal, hogy esetenként akár az érzéseid ellenére is megcsinálsz valamit, nagy változásokat érhetsz el és sokkal hatékonyabban érheted el céljaidat.

Most azt gondolhatod, hogy azért te mégis szeretnéd jól érezni magad. Akkor először nézzük meg, mi is az érzés valójában.

Te tudod, hogy honnan jönnek az érzések, amiknek átadod a hatalmad?

Ma már köztudott dolog, hogy az érzések a gondolatok lenyomatai.

Tehát eszedbe jut például a holnapi beszélgetés a főnököddel. Ha ehhez a jövőképhez olyan gondolatok társulnak, mint például „Úristen mi lesz, mit mondjak, hogyan mondjam”. És előjön például egy kis megfelelési kényszer is, miszerint a legjobb arcod szeretnéd neki mutatni, ráadásul még az is eszedbe jut, hogy „mi lesz, ha valamit nem jól csináltam és éppen le akar szidni?„

És te csak agyalgatsz, pörgeted le a fejedben lévő negatív lehetőségeket. Aztán csodálkozol, hogy miért van akkora görcs a gyomrodban, miért izzadsz (vagy esetleg fagysz le), amikor már ott állsz főnököd előtt. Ráadásul így valószínűleg el is rontod a megbeszélést.

Pedig épp azzal generáltad a félelem érzését és ennek következményeit, hogy félelemmel teli történeteket, mumusokat és démonokat alkottál te magad a saját fejedben.

Az érzéseid valójában csak az idegrendszered reakciói a gondolataidra (agyi munkádra). Mégis milyen nagy szerepet adunk nekik.

A félelem, mint bármilyen más érzés is, csak egy gondolattal kezdődik.

A fenti példa szemléletes, bár nem fedi teljesen a valóságot. Az igazság az, hogy maga a gondolkodás nagyon gyorsan történik. Sokkal gyorsabban, mint amit észlelni tudunk belőle. Ez azt jelenti, hogy a gondolataink többségét észre sem vesszük.

A legtöbb gondolatod tehát teljesen automatikus és ezáltal „láthatatlanul” alkotják meg a különböző érzéseidet. Ezért lehet az, hogy néha elkap mondjuk a félelem, de azt sem tudod, hogy mitől félsz.

Tudatos agy és a tudatalatti

Ez azért történik így, mert a tudatos gondolatok lakhelye, a tudatos agy sokkal-sokkal több energiát használ fel, mint az agyad tudatalatti része. Ezért, szimplán a túlélésért, az agyunk szinte folyamatosan robotpilóta üzemmódban működik. Amiről egyszerűen nem tudunk.

Gondolj bele: volt már veled olyan, hogy például reggel hullafáradtan keltél fel és zombimódra csináltad végig a reggeli rituálédat? Mennyit gondolkodtál például a fogmosáson? Vagy például a zuhanyzás mennyire megy neked természetesen? Megszokásból szoktad végre hajtani, vagy figyeled minden egyes mozdulatodat és tudatosan döntesz, hogy mikor minek kell történnie? Vagy már annyira be van járatva az egész procedúra, hogy akár félálomban (vagy máson teljesen elmerengve) is automatikusan végig tudod csinálni?

Az ilyen szokások is mind a tudatalattidba vannak mélyen beépülve, ezért megy automatikusan az egész.

De ilyen tudatalattiba beépült gondolat lehet az is, hogy:

„Én nem vagyok elég jó.”
„Nincs nyelvérzékem.”
„Nem túl jó a memóriám.”
„A pénzért meg kell küzdeni.”
„Én mindig lefagyok.”
„Félős vagyok.”
„Nem tudok jól kommunikálni.”
„A zenélést gyermekkorban kell elkezdeni.”
stb.

Igazából bármilyen gondolat és bármilyen érzelmi reakció beépülhet a tudatalattiba. Ráadásul a tudatalatti jóval több információt dolgoz fel, mint amit mi eltudunk képzelni.

Így gyakorlatilag egy átlagos napon az érzéseid és az ezek által befolyásolt cselekvéseid nagyrésze ezekből a tudatalattiban tárolt mintákból jön létre.

A leglényegesebb ilyen minták még a gyermekkorban épülnek be.

Egy gyerek olyan, mint a szivacs, a ki nem mondott szavakat is érzi és magába szívja. Így gyerekként gyakorlatilag szüleid (nevelőid) összes reakcióját, gondolatát, véleményét, szavát, nézetét, elvét, prioritását, szabályát, hitrendszerét, párkapcsolati, férfi/női mintáját, stb magadba szívtad.

És ez mind ott a mélyben dolgozik benned.

A leírtak alapján nézzük meg újra a folyamatot:

  • A tudatos agyad csak akkor kapcsol be és használja az energiádat, amikor az mindenképpen szükséges, vagy te úgy akarod. Így leginkább a tudatalattidon van a főszerep. Ezért az ott lévő berögzült gondolatok, már meglévő hitrendszerek rendszeresen aktiválódnak.
    (Ezek leginkább szülői mintáidra és az eddigi tapasztalataidra vezethetők vissza. Így önismeret nélkül felnőttként is leginkább a szüleid nézetei vezetnek téged. Hiába “repültél ki a fészekből”.)
  • Az itt tárolt gondolataid, szokásaid, megszokott reakcióid generálják automatikusan az érzéseidet vagy akár automatikus tetteidet.
  • Amikor az „érzéseidre hallgatsz”, valójában a benned lévő mintáid szerint cselekszel.
    (Ugyanez van, ha engedsz a félelmeidnek, aggódsz a jövődtől, szorongsz, stb. Szóval azt érzed jónak, amit szüleid is jónak tartottak gyerek korodban. Jutalmaztak téged érte és például azt érzed negatívnak, amivel szembemész ezzel a hitrendszerrel.)

Ezért is mondja azt a Sydney-i kutatóintézet kutatója Allan Snyder, hogy:

A napi cselekedeteink 90%-át öntudatlanul hajtjuk végre.

Tehát az egész életedet egy robotpilóta üzemmódban éled. Ráadásul olyan programok működnek benned, olyan dolgok vezérelnek tudat alatt, amik egyáltalán nem a te gondolataid.

Szóval mi valójában az Önismeret lényege?

Nem csak az, hogy milyen alap személyiség típusba tartozol. Nem az, hogy mi jellemző a horoszkópodra, vagy hogy milyen vagy. Ezektől sokkal lényegesebb, hogy az egyes problémás területeiden mi van a tudatalattidban, ami ezt az egész helyzetet automatikusan okozza.

Mert csak ha látod, mi van benned, akkor tudsz tartósan változtatni.

Ebből is láthatod, hogy ha tényleg változtatni akarsz az életed bármelyik részén, akkor ennek a változásnak a tudatalattidig kell lehatolnia. A legmélyebb szinteken is végre kell hajtani a változtatást. Mert csak úgy lesz maradandó.

Ráadásul nem elég, ha a gondolataidat megváltoztatod, hanem ha feljönnek a komfortzónádba visszahúzó érzéseid, gondolataid, akkor ezekre nem-et kell mondanod és megcselekedni azt, amit az új nézeted szerint kell tenned.

Mindemellett pedig választhatsz új érzelmi reakciókat az új gondolataidra. Így hosszútávon nem fogod rosszabbul érezni magad, sőt, egyre jobban. Viszont van, amikor a hosszútávú állapot érdekében a jelenben át kell lépned a negatív érzéseiden.

Az ilyen változtatás (tehát a tudatalattid átprogramozása) leghamarabb fél év alatt történik meg, de sok esetben inkább 18 hónap a tényleg tartós változás ideje.

Tehát nem megy egyik pillanatról a másikra, ráadásul egyedül sem megy. Mert egyszerűen kell olyan objektív tükör, aki megmutatja neked, hogy mikor estél újra a tudatalattid rabságába. Mert egyedül elmegy a fókuszod, elfárad tudatos agyad, visszaadod az irányítást és még észre sem veszed.

Visszatérve az eredeti kérdésekhez. Ha nem tudod, hogy merre van a te utad, vagy mire is vágysz valójában,

akkor szintén meg kell ismerned önmagad. Ez nem pályaválasztási tanácsadás, vagy az erősségeid felmérése közben történik. (Bár ez is felismeréseket hozhat, de nem annyira mélyre ható.) Hanem kőkemény önismereti munka, ami által meglátod és lehámozod magadról azokat a visszahúzó, a tudatalattidban lévő berögzüléseket, amik gátolnak téged abban, hogy be merd magadnak vallani az igazi vágyadat.

Csak így megy igazán

A vágyadat és az utadat nem kell keresned. Az mindig megvolt, ott van benned. Csak meg kell látnod, belül.

A Hamupipőke (Disney) mesében a királyfi, amikor megy a Hamupipőkéhez, egy óriási, a kastélyt teljesen körbeölelő, sűrű, szúrós tövisbokrokból álló védelmi falon kell átvágnia magát. Épp ilyen a te tudatalattid is. A vágyad végig ott van, csak nem látod a sok gaztól és félelemtől.

Egy adott szintig mind robotpilóta üzemmódban élünk, szimplán azért, mert emberek vagyunk. Akkor mit jelent a tudatos élet?

Talán a legfontosabb az az, hogy a tudatos embereknek vannak céljaik. Ráadásul komfortzónán kívüli célok. (Tehát ha a céljaikra gondolnak, ők is ugyanúgy gyomorgörcsösek tudnak lenni.) Mert csak ezek adnak teret arra, hogy tényleg fejlődni lehessen.

Ezek a célok mondják meg az irányt. Csak így láthatod, hogy a különböző célok, cselekvések stb előre visznek vagy hátráltatnak. Ez az a stabil pont, amihez tudod mérni saját viselkedésedet.

Most kérdezheted: „Épp azért kezdtem el olvasni ezt a cikket, mert nem tudom, mi legyen a célom. Akkor most mivan?”

Erre csak azt tudom mondani, hogy biztosan neked is van vágyad, csak még annyira rémisztő ez, hogy nem mered magadnak bevallani. Amíg ez így van, addig az legyen a célod, hogy megismerd magad jobban és megismerd, hogy mit is szeretsz valójában. És ezt nem agyalgatva fogod felismerni, hanem csakis tapasztalással.

Csak lépj valamerre

A nemdöntés is döntés. Csak ez káoszban tart. Most az a legjobb amit tehetsz, hogy bármerre elindulsz. Tapasztalj meg új dolgokat, amihez legalább egy kis kedved van, vagy kíváncsi vagy rá. Lépegess szépen apró lépésekben ki a komfortzónádból. Ahogy rakod le így a félelmeidet és növekszik belső erőd, úgy tudsz egyre bátrabban szembenézni a valódi vágyaddal.

Tűzz ki először kisebb (ne pedig egy életre szóló) célokat és valósítsd is meg őket.

Azok, akik tudatosan élnek, hajlandóak a berögzüléseikkel és akár az érzéseikkel is szembe menni, ha azok a céljaikat hátráltatják.

Ez nem egyenlő a harcolással, ez egy folyamatos célirányos önmunka, egy folyamatos átprogramozás.

Például, ha valamilyen célt kitűzök, de nincs kedvem ebbe az irányba cselekedni vagy félek tőle, akkor is megteszem. Minden más csak kifogás.

Mert, ha nem teszem meg, nem megyek szembe a félelmeimmel, nem alakítom át a célommal kapcsolatos gondolkodásomat, akkor nincs változás, nincs „jobbulás”. (Vagy csak nagyon rövid ideig tart.)

Így önmunka (tehát gondolataid és cselekvéseid felülbírálása és reformja) nélkül bármilyen úton is indulj el, azt fogod tapasztalni, hogy idővel ugyanabba a helyzetbe kerülsz, újra. (Erre szokták azt mondani, hogy csöbörből vödörbe.)

A jó hír viszont az, hogy sok gyakorlással a változás is egyre könnyebbé válik. Mert az, hogy „a változás félelmetes, rossz, nehéz” is csak egy minta, egy szokás, ami menet közben átíródik.

És mi van az érzésekkel?

Fentebb nem foglalkoztam annyira az érzelmeid átformálásával, mert igazából az építő gondolatok beépüléséből automatikusan következnek a pozitívabb érzések is. Tehát addig kell nemet mondanod a negatív érzéseidnek, és akár félelmed ellenére is cselekedned, amíg meg nem szoktad az adott új gondolatot és cselekvést. Mert, ha ez megtörténik, akkor már jól fogod magad érezni eközben is.

Tehát:

Amíg az érzelmeidre hallgatsz, az érzéseid uralkodnak feletted. Inkább te döntsd el, hogy milyen érzéssel akarsz rendelkezni és az ezt létrehozó gondolatot tedd bele tudatos elmédbe sokszor, hogy beépülhessen tudatalattidba is. Majd innentől kezdve csakis az új gondolat szerint cselekedj, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban mit érzel, mert az még mindig csak múltad lenyomata.

Csak a jelen változtatásával építheted a jövőt és bizony ez azzal jár, hogy néha akár érzéseiddel ellentétesen kell cselekedned. Erre kell az önfegyelem.

Összegezve:

Ne akard tapasztalás nélkül rögtön a legtökéletesebb döntést hozni. Mert a tudatalatti programjaid miatt úgysem látod az összes lehetőségedet. Csak utólag, a megvalósítás után látod, hogy az adott út mennyire felel meg neked, illetve hol kell még változtatnod rajta.

Csak a tapasztalás által tudhatod meg, hogy tényleg mi tesz téged boldoggá.

Így ne pazarolj több időt arra, hogy ezen rágódsz, inkább dönts (ha kell dobj fel egy érmét) bármelyik út mellett és közben dolgozz azon, hogy mélyüljön az önismereted.

Mert csak menet közben rajzolódik ki, hogy az az út valóban neked való-e.

A járt utat a járatlanért hagyd el, mert csak menet közben, az új impulzusoknak köszönhetően tágul a gondolkodásmódod, és így tudsz egyre több lehetőséget észrevenni az életedben.

 

Csak lépj és kezdj el változtatni a megszokott dolgaidon, tapasztalj.

 

+ Tipp:

Megosztok itt veled pár megerősítő mondatot, amivel el tudod kezdeni a tudatalattid átprogramozását és közelebb kerülhetsz a valódi vágyaidhoz.

Ezeket a mondatokat mondogasd legalább 30 napig, mindennap, legalább egyszer.

„Úgy döntöttem, szeretem a változást, szeretek változni.”

„Úgy döntöttem, be merem magamnak vallani, mire vágyom valójában.”

„Úgy döntöttem, tisztán látom, mire vágyom valójában.”

A tudatalattid bővebb feltárásáért pedig bátran kérhetsz segítséget tőlem, illetve online személyes tréningem is tökéletesen alkalmas az ilyen blokkok és korlátok feltárására és céljaid – jövőképed pontosabb meghatározására.

 

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára
Önismereti tréner és asztrozófus

Így fogod gyorsan és jól csinálni az elengedést

Az elengedés csak egy döntés. Akkor miért is megy ez annyira nehezen?

Az elengedés egy nagyon érdekes és fontos része az önismereti munkának. Mindenkivel megesik, hogy esetenként el kell engednünk valakit vagy valamit. Ez teljesen része a mindennapi életnek. Egy természetes, mindennapi, sűrűn előforduló folyamat.

Ahelyett viszont, hogy ezt a folyamatot könnyen, megszokásból, pár pillanat alatt elintéznénk magunkban (igen, tényleg csak pár pillanat kell hozzá), képesek vagyunk ezen őrlődni, napokig – hetekig, évekig, vagy akár egy életen át is.

Először nézzük meg azt, mi okozza az elengedés nehézségét

Te sírsz azért, ha el kell dobnod a fogkeféd és kell venned helyette újat? Vagy azért mert a vécén ülve engeded el az emésztésed végtermékét? Pedig ezek is ugyanúgy elengedések. Ugyanaz! Akkor mégis miért sokkal nehezebb, ha például egy szeretett személyt kell elengedni? Vagy egy szeretett tárgytól kell megválni? Vagy egy együtt tervezett jövőképtől? Vagy bármi mástól, amit szeretsz?

Most már alakul a kép. Lehet ennek a fájdalomnak inkább ahhoz van köze, hogy egyszerűen nem akarok megszabadulni olyan valamitől/valakitől, amit/akit szeretek?

Szóval igazából az fáj, hogy nem is akarom elengedni?

Bizony. Nem az elengedés fáj. Hanem az, hogy úgy akarod elengedni, hogy közben azért maradjon meg. És ez nagy feszültséget okoz benned és szétszakít.

Nem akarod feltétlenül, teljesen elengedni Őt, mert azért még akarsz vele kapcsolatot, még akarsz vele beszélgetni vagy még akarod, hogy újrakezdhesd vele.

De tudod, hogy el kell engedni, ezért el szeretnéd engedni. Ez a gyakorlatba nem ültetett elméleti tudás kínos annyira.

Nem akarod elengedni 100%-ban a múltat, csak a rosszat, a jó és a szép az pedig maradjon meg.

Félsz attól, hogy mindent elengedj.

Mert ha elengeded Őt, akkor az megsemmisít.

Megsemmisíti a múltadat, mert lehet szembe kell nézned az ott lévő hazugságokkal, látszat igazságokkal, amik csak azért szépek, mert az érzelmek és gondolatok nagy része ott van a szőnyeg alatt, megoldatlanul.

Megsemmisíti a jelenedet, mert már azt sem tudod, te ki vagy és megsemmisíti az egész jövődet, amit eddig úgy gondoltad, majd együtt fogtok átélni. Átalakít, megváltoztat mindent. Egy teljesen új jövőt kell élned, nélküle, magányosan. És ez rémisztő.

Továbbá még dühös is lehetsz, hogy te mindent megtettél, sok mindent feladtál, stb és mégis ezt érdemled? Vagy magadra haragszol, hogy te tehetsz arról, hogy elromlott ez az egész? Vagy esetleg miatta nem akarsz végetvetni teljesen, mert te tartod meg őt? Ezek az érzések még tovább erősítik a félelmed, mert nem akarsz kudarcot vallani és felelősséghárításban is tartanak.

Mindennek a tetejébe, ha nagyobb dologról van szó, ezt fel kell vállalni mások előtt is.

Hoppá. Akkor így ráadásul még mások sértő megjegyzéseinek, véleményezésének, piszkálódásának is ki vagy téve. Jöhetnek az “én megmondtam” és az egyéb (más helyzetben sem kellemes, de most még inkább fájdalmas) “kedvességből mondott” beszólások. Vagy akár “lehülyézések”, hogy miért csináltad ezt?

Ez akkor így behozza a “jógyerek” szerepet és a megfelelési kényszereket is. Hisz mit fognak mások gondolni rólad, ha megtudják, hogy kudarcot vallottál valamiben? Fel kell vállalnod a szüleid és a mindenki más előtt, hogy valami nem sikerült, elromlott. És ez szégyen.

Ez még tovább rombolja önbecsülésed és leválaszt belső erődről.

És ezért kapaszkodsz a múltad minden egyes szép percébe és inkább belehalsz, csak had hozhasd vissza azokat a szép perceket, had élhesd újra megint, vele. Te megtennél bármit, csak maradjon még, legalább egy kicsit, hogy neked ne kelljen felelősséget vállalnod önmagadért és a saját döntéseidért. Ne kelljen ebben az idegen jelenben, magányosan élned. Nem akarsz változni, változtatni és szembenézni a rád váró lehetőségekkel.

És így elzárod magad a szebb jövő elől.

De közben el akarod engedni Őt, elakarod engedni a veszekedéseiteket, vagy bármi mást. Hisz valamiért nem vagy teljesen boldog. Valami nem jó, valami elromlott ott a mélyben, valami másra vágysz, vagy máshogyan akarod csinálni. És ez a kettősség még inkább felőröl.

Kész téboly az egész.

Most már láthatod, nem az elengedés a probléma, hanem a ragaszkodás.

Ragaszkodás a megszokotthoz. Ragaszkodás ahhoz a képhez, amit mások gondolnak rólad, hogy te milyen vagy. Ragaszkodás a sikereidhez és az elért eredményeidhez. Ragaszkodás mindenhez, bármihez, csak ne kelljen változtatni.

Ahogy eltűnik az összes ragaszkodás, az elengedés magától megtörténik. Ennek eredménye pedig a felszabadulást. Az elengedéssel vagy csak képes felszabadulni azoktól a láncoktól, amik még mindig kötnek és elzárnak attól, hogy a szabad és boldog életedet megéld.

Nem tudsz úgy változtatni, hogy közben minden a régi maradjon.

Ha változtatni akarsz, újat akarsz építeni, akkor ahhoz mindenképp az elengedés kell.  Ha ragaszkodsz, felőröl, ha felengedsz, elengeded magad, akkor felfekszel a víz felszínére és könnyedén tudsz együtt úszni vele.

Ha valóban el akarod engedni, akkor engedd el, teljes egészében.

Vállald fel a sebezhetőséged, vállald fel a saját döntéseidet, vállald fel a vágyaidat, vállald fel a fájdalmadat és változtass. Menj szembe az új, félelmetes ismeretlen jövővel.

Ha pedig még mindig ragaszkodni akarsz hozzá, vele akarsz lenni, akkor fogadd el az egészet, tápláld azt, ami van és ne akard elengedni, ne akarj változtatni. Fogadd el, hogy így egyre szarabbul leszel, hisz tudod, hogy ez az egész eddig sem működött, mert ha működött volna, akkor most nem az elengedésen gondolkodnál.

Szóval így egyre jobban beleásod magad a problémáidba. Fogadd el, hogy a változás így is megfog történni, csak külső erők miatt, lehet belép egy harmadik fél, lehet ellopják a szeretett tárgyat vagy a pénzed, vagy bármi mást. Akármi is történik, valószínűleg sokkal jobban fog fájni, mintha szabad akaratodból te döntöttél volna az elengedés és a változás mellett.

Az igazság az, hogy nem látod az igazságot.

Amikor közel a lezárás, közel a változás, akkor mindig feltörnek a régi pozitív képek, emlékek és átírják az összes emlékünket. Tudod, hogy voltak problémák, de mégis olyan jó, hogy most itt van és ezt nem akarom tönkretenni. Majd úgy döntesz, benne maradsz.

Elmúlik a félelem a változástól, visszatér a régi rend és visszatérnek újra a megoldatlan ügye, csak most már kicsit erősebben. Most már jobban jelez, hogy változtatni kéne, így már még jobban fáj. Majd megint eldöntöd, vége van. És akkor megint előbújnak a szép emlékek az eddig eldugott helyről: “De jó lenne megint hozzábújni.”

Egyszerűen nem látod most, hogy milyen vagy valójában te, milyen ő és milyen a kettőtök között lévő kapcsolat valójában. Egy illúzióban élsz, az egód illúziója, mivel meg akar óvni a változás kellemetlenségeitől. És ez az illúzió össze fog törni, előbb-utóbb, így vagy úgy.

Minél tovább vársz vele, annál jobban fog fájni az igazság.

Ez a Te döntésed. Mit választasz?
Ragaszkodsz vagy elengedsz?

Ha továbbra is elengedni akarsz, csak akkor olvass tovább. Mert itt az elengedéshez kapsz tanácsokat.

Gratulálok a döntésedhez!

Nem mondom, hogy könnyű ez az út. Elsőre biztosan nem, de minél többet gyakorlod, minél inkább szokásoddá alakítod ki az elengedés (vagy inkább változtatás) útját, annál gyorsabban, könnyebben, örömtelibben fog veled megtörténni.

Akkor mi is az, amit el kell engedned?

El kell engedned a birtoklási vágyadat és a ragaszkodásaidat

Tehát el kell engedned az abba fektetett erődet, hogy szorítod magadhoz szereteted tárgyát és a jelenlegi megszokott létet, ami már biztosan nem épít téged tovább. El kell engedned a birtoklási vágyadat és azt az illúziót, amit te gondolsz az életetekről.

Tudod, a vizet is ha a kezeddel szorítod, kifolyik az ujjaid között. Minél inkább ragaszkodsz, annál többet veszítesz, mert egyszerűen pont ezért fog távolodni tőled a vágyad.

Engedd meg a szabadságot és a szabad akaratot magadnak és a másik félnek is. Engedd meg magadnak, hogy önfelvállalva saját magad lehess, és had lehessen ő is saját maga, úgy, ahogy van.

Ha a te és a párod szabad akarata, döntései, céljai így már nem egy irányba mutatnak, akkor sokkal jobban jártok, ha felszabadítva egymás életét külön utakon folytatjátok tovább. Mert csak így tudjátok mindketten megélni valóban boldogan önmagatokat. Máskülönben csak korlátozzátok és kalitkába zárjátok egymást. Így teszitek a legtöbbet egymásért.

Ekkor nem őt, hanem a kettőtök között lévő kapcsolódást kell elengedned (vagy úgy is mondhatnám, lerombolnod). Akár úgy döntötök ezután, hogy együtt folytatjátok, akár külön életet kezdtek, ez szükséges lépés a megújuláshoz.

(Ha az a célod, hogy együtt folytassátok, akkor is meg kell tenni pontosan ugyanúgy, ugyanannyira keményen és ugyanannyira mélyen az elválást a régi életetektől, a régi kapcsolatotoktól és így egymástól is. A fizikai távolság is mindenképpen jót tesz ilyenkor. Mert csak így tudjátok azt megcsinálni, hogy két “idegen” emberként új alapra építeni fel egy új kapcsolatot. Ilyen szempontból az eddigi, a “régi” kapcsolatotok valóban lezárul és valóban olyan, mintha szakítottatok volna. Szóval az elengedésben nincs különbség!)

El kell engedned az összes érzésedet és a gondolatodat a kapcsolatotokról és Róla.

Sosem Őt kell elengedned, hanem azokat a gondolatokat és érzéseket, amiket ő vált ki benned. Így tudsz csak új szemmel nézni rá és így megújulni vagy kilépni életedből. Így tudsz csak rálátni az érzelmi vihar mögött lévő valódi igazságra, hogy mi is van köztetek valójában.

Ezeket őszinteséggel és kérdésekkel tudod elérni és tisztánlátni.

Párkapcsolatos elengedésnél például ezeket tedd fel magadnak:

Légy magaddal őszinte. Valóban olyan jó (volt) az a kapcsolat? Kiteljesít? Támogat? Felfelé visz téged? Általa tudod megélni azt a szabad életet, amit szeretnél? Mellette növekszik az önbecsülésed, önértékelésed és önszereteted? A saját utadon haladsz? Ott van a szenvedélyes szerelem és szexualitás kettőtök között? Őszinte lehetsz úgy vele, hogy nem degradál, nem minősít téged érte?

Vagy inkább korlátoz? Lehúz? Degradál? Az orrod alá dörgöl dolgokat vagy zrikál? Csökkenti az önbecsülésed? Megszégyenít? Meg akarja mondani folyton mit csinálj? Okoskodik? Mindig neki kell, hogy igaza legyen? Folyamatosan fájdalmat okoz? Tele van hatalmi drámával, versengéssel, felelősséghárítással, elnyomással, hazugsággal és sumákolással?

És hogy álltok a társadalmi normákkal? Csak azt teszitek, amit egy nőnek/férfinek tennie kell? Vagy megengeditek egymásnak, hogy azt tegye, ami valóban boldoggá teszi és kiteljesíti?

Vannak elvárásaitok egymás iránt? Vagy eltudod fogadni és szeretni őt pont úgy, ahogy most van? Ha semmit az ég világon nem változtatna önmagán, akkor is szeretnéd és mellette maradnál?

Szóval mennyire felemelő a kapcsolatod valójában?

Most már látod, milyen gondolatokat, érzéseket és kapcsolódásokat kell elengedned?
Ettől mind válj meg.

(Ha más témában szeretnél elengedni, akkor arra irányuló kérdésekkel törekedj átlátni illúzióidon.)

Amit még el kell engedned az maga az elengedés vágya.

Mert csak úgy tudsz megszabadulni terheidtől, ha nincs benned görcsös akarás, az iránt, hogy elengedd ezeket. Mert amíg arra koncentrálsz, hogy mi minden rossz, mi mindent kell elengedni, mi mindenen kell változtatni, addig probléma tudatban és hiány tudatban vagy. Ennek pedig az a következménye, hogy ugyanezt a hiányt és a problémát teremted meg újra és újra.

Ezért inkább találd ki, hogy milyen jövőben élnél szívesen. Írd össze vágyaidat, álmaidat és hogy milyen érzésekkel akarsz rendelkezni, hogyan akarsz kapcsolódni például leendő pároddal (akárki is lesz az). És csak erre figyelj, ebbe az irányba tégy lépéseket, ezt akard megvalósítani.

Ami pedig ebben hátráltat, azt hagyd hátra, lépj át rajta és csak menj tovább.

Tehát akkor a lépések:

  1. Nézz szembe az igazsággal, hogy mi is történik valójában. (A fenti kérdések ebben segítenek.)
  2. Döntsd el, hogy elengeded. (Úgy döntöttem, elengedtem a …) Esetleg erre segíts rá vizualizációval vagy tépd szét a papírt, amire összeírtad a listád, stb. Itt engedd el a saját ragaszkodásodat, birtoklási vágyadat, érzéseidet, berögzült gondolataidat, sikereidet, kudarcaidat, mindent is.
  3. Találd ki, ezek helyett mit akarsz. (Találj ki egy jövőképet. Például: Milyen az az új kapcsolat, amit szeretnél?)
  4. Dönts és köteleződj el 100%-ban a céljaid mellett.
  5. Kezd el a megvalósítást, tedd meg az első lépést és innentől kezdve csak a céljaidra és ne a problémákra figyelj. Törekedj arra, hogy elérd őket, minden percben. És ha valaki vagy valami akar ebben korlátozni, ne hagyd magad.

Napi szinten kell kissebb-nagyobb dolgokat elengednünk és folyton megújulnunk. Ezért fontos, hogy ezt a folyamatot minél könnyedebben véghez tudd te is vinni. Ez hozzásegít ahhoz, hogy boldogabb, felszabadultabb, kiteljesedettebb életet élj. Ez hozzásegít ahhoz, hogy a saját utadon járj és hogy ez az út boldoggá is tegyen téged.

Sikeres megvalósítást és elengedést kívánok!

Javaslom tovább lépésnek a 14 napos ingyenes Hangolódj rá Önmagadra sorozatot!

Ha pedig van kérdésed vagy segítségre van szükséged, bátran írj emailt a hello@alkosdmegonmagad.hu címre, vagy jelentkezz személyes online konzultációra.

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára

Itt az október legjelentősebb, lényegi üzenete

Te is kíváncsi vagy, mit ígér számunkra az október?

Az októberi csillagállásokat nézve úgy látom, hogy igen aktív hónap előtt állunk.

Szeptemberben egy szempillantás alatt köszöntött be az ősz, aminek köszönhetően elindultunk befelé önmagunkba.

Biztosan te is érzed ezt a mélyülést belül.

Már kint is látszik, hogy egyre sötétebb minden és a levegőnek is már nagyon őszi illata van. Eljött a plédek ideje.

Ez a folyamat pedig most csak még tovább fokozódik.

Egyre nagyobb a sötétség, ami lehetőséget ad arra, hogy egyre őszintébben tudjunk szembenézni a bennünk működő folyamatokkal, elakadásokkal, de ugyanúgy a bennünk lévő szépségekkel és csodákkal is. A kinti fényről átkerül a figyelmünk a bennünk lévő fényre, szeretetre és életre.

Az egyre hidegebb napokon ez adja majd azt a melegséget és világosságot, ami kintről hiányzik.

Röviden: az önismeretünk mélyülése történik.

Így nagy fejlődéseket, változásokat hozhat ez az időszak. Az őszi – téli hónapok mindig mélyebbek, mint például a tavaszik vagy a nyárik és én, mint buzgó önismereti utazó, mindig izgatottan várom, hogy most épp milyen csodákat tartogat a számomra. Remélem, te is így vagy ezzel. :D

Ez az október viszont tartogat újdonságokat, mert

Ez a változások hónapja is

Most a benned lévő szeretet és fény kiárasztásával tudsz olyan állapotba kerülni, ahol kinyílnak a lehetőségek kapui és beindul a sorsfordító változás. (Igen, az a változás, amiért mostanában annyira dolgoztál, amit már annyira akarsz.) Most átugorhatsz abba a vágyott életbe, amit szeretnél élni, de csak ha megteszed azokat a dolgokat, amik célod eléréséhez a fizikai világban szükségesek.

Ha csak a problémákat, félelmeket, gondokat, terheket, hibákat és egyéb negatív dolgokat látod meg a világban és nem cselekszel, akkor eluralkodik a szíveden is a sötétség és egyre ridegebb lesz minden. Akkor a káoszt láthatod és azt érezheted, hogy elmerülsz benne. Elhagy az erőd és bábuként sodor az élet óceánja ide-oda és az is lehet, hogy néha hozzácsap egy-egy sziklához is. Szóval jöhet az az érzés: „Minden és mindenki csak bánt és ellenem van.”

A változás megtörténik, így vagy úgy. A kérdés, hogy te hogyan éled meg? Milyen hozzáállással állsz hozzá? Problémának vagy lehetőségnek, ugródeszkának tekinted az egészet?

Ehhez fogsz további segítséget kapni a következő hetekben itt és a Facebook oldalon is. Ezért ajánlom, iratkozz fel itt lentebb a hírlevélre és like-old a Facebook oldalt is, hogy nehogy lemaradj ezekről a fontos, gyakorlatba ültethető tudás anyagokról.

Én jól akarom megélni és ki akarok hozni ebből az időszakból (is) mindent, amit lehet. Ha te is, akkor most nézzük is meg együtt, hogyan tudjuk „jól megélni”, mi a legfontosabb dolgunk ebben a hónapban.

Így éld meg “jól” a most következő változásokat

Biztosan van egy vágyad, egy célod. Ez a vágyad gyújtja meg a szívedben a szeretetet tüzét. Ez hoz szenvedélyt, ez okoz örömöt. Ez ott volt van és lesz mindig a szívedben. Most is benned van! Csak lehet félelmeid elhomályosítják.

Ha erre a vágyadra irányítod figyelmed, akkor a benned égő tűz egyre nagyobb és nagyobb lesz, mivel egyre jobban meg is tudod valósítani azt. Ezáltal egyre több szépséget tudsz meglátni kint és önmagadban is. Egyszerűen csak azáltal, hogy te jobban vagy. Mert te a helyeden vagy.

Amikor ilyen szeretettel tudod végezni a mindennapi feladataidat (is) és így a szívbéli vágyad felé mész, akkor tudod igazán meglátni azt a sok szépséget, amit ez az időszak hoz.

Csak ha van célod, akkor tudsz haladni előre. Egyébként honnan is tudnád, hogy mikor mész előre, mikor mész kerülő úton, vagy mikor távolodsz a saját életedtől? A cél az, ami segít téged az orientációban. A szívbéli vágyad az, ami iránytűként segít téged, hogy uralkodhass az óceánon és kikerülve a sziklákat átjuss a másik partra, a célodhoz. E nélkül hogyan döntöd el, hogy merre kell menned?

Ezért jó időszak ez arra, hogy bevalld magadnak, mit is akarsz valójában? Miben lelsz örömöt? Mi az a cél, ami fényt gyújt benned?

Nem tudsz rossz célt kitűzni!

Ha jelenleg még egyáltalán nem látod minek az irányába is akarsz menni, akkor nulladik lépésként döntsd el ezt:

„Úgy döntöttem, tisztánlátom és bátran bevallom önmagamnak, hogy mit akarok.”

Ezután pedig nyitott szívvel figyelj és megérkezik hozzád, a válasz.

Ha van szívbéli célod, akkor tudatosan, a jelenben cselekedve eggyé válhatsz a jelképes óceánnal (a történésekkel – eseményekkel), ami így támogató játszótársként segít téged át az akadályokon.

Ekkor tudod, hogy ha jön egy hullám, az csak azért van, hogy megfejlődd és tovább haladj. Ez mind ahhoz segít hozzá téged, hogy végül elérd a nagyobb célodat.

Csak játék az egész.

Csak azért történik minden, hogy meglásd, mi minden rejtőzik benned. Megláthatod a lehetőségeidet és megfejlődni való beakadásaidat is. Te szembe mersz velük nézni?

Igen, van, hogy félünk a lehetőségeinktől is. Egyszerűen félünk az újtól, a változástól. Ez mindenkiben benne van, el kell ezt fogadnunk. Ez az emberségünk része. Épp ezért nem igazán van értelme ellene küzdeni sem. Ha küzdesz a félelmeiddel, csak erősíted, mélyíted ezeket a megéléseket.

E helyett inkább arra törekedj, hogy növeld a bátorságodat. Arra törekedj, hogy bármennyire is félsz, te urald a helyzetet és bátran, magabiztosan meg tudd cselekedni, amit kell.

Ezt úgy tudod megtenni, hogy szépen, apró lépésekben cselekszel és teszed a dolgod. Igen, a gyomorgörcsöt csak a cselekvéssel tudod megszüntetni. Tudom, ez kicsit tyúk – tojás probléma, egy ördögi kör, de ha nem hiszed, próbáld ki és tapasztald meg, hogy így ki lehet belőle lépni.

Tehát ahhoz, hogy ennek a hónapnak a legtöbb kincsét le tudd szüretelni, végig cselekvésre van szükség.

Ráadásul olyan cselekvésre, amivel a céljaidat, vágyaidat építed és közben érzed, ahogy kitölt a szeretet. Olyan cselekvéssel, amivel vágyad felé közelítesz minden pillanatban.

Tehát törekedned kell arra, hogy minden pillanatod, minden perced a legfőbb vágyadat építse. És ami útközben, megoldandó feladatként feljön, azt rendberakod, megfejlődöd és mész tovább.

Nem kell előre mindent kitalálni. Nem kell szét agyalni előre minden cselekvésedet. Sőt. Tapasztalj és menet közben vedd észre az egyre jobban kitárulkozó lehetőségeket. Erős (önmagadba vetett) hittel csak lépj és nézd meg, mi van az egyes döntéseid mögött.

Alkalmazd végig a cél – döntés – cselekvés teremtő isteni egységét:

Tűzz ki egy célt, döntsd el, hogy már megvan és cselekvés közben kitalálod, hogyan oldod meg.

Nem kell, hogy lásd, hogyan jutsz el a célodig. Elég, ha mindig csak a következő lépést látod és azt megléped.

Csak ebben a célirányos, pozitív, nyitott szívű hozzáállásban mutatkoznak meg előtted az aktuális csodák és szépségek. Márpedig ebből rengeteg lesz. Így tudsz olyan változásokat, sorsfordulatokat előidézni, amik örömmel és boldogsággal töltenek el ahelyett, hogy csak a káoszt és a rombolást élnéd meg.

Összegezve tehát amit mindenképpen hagyj most el ebben a hónapban:

  • hagyd el a probléma tudatod (ne a problémára fókuszálj, hanem a célodra)
  • hagyd el a hiánygondolkodásodat (tehát azt, hogy azzal foglalkozol, mi mindened nincs és inkább foglalkozz céljaid elérésével)

Szóval mit kell tenned ahhoz, hogy a legtöbbet kihozd ebből a hónapból?

  • a külvilág helyett önmagadra, befelé figyelj
  • töltsd fel a napjaidat szeretettel és örömmel
  • lásd meg a szép/pozitív dolgokat és fejlődési lehetőségeket az egyre sötétedő külvilágban is
  • ha nincs célod, gyorsan tűzz ki egy olyat, amire most éppen vágysz
  • belső szeretetből és örömből célirányosan cselekedj, függetlenül attól, hogy a külvilágban éppen mi történik
  • belső szeretetből és örömből célirányosan cselekedj, függetlenül attól, hogy te éppen hogyan érzed magad.

Tehát a leglényegibb dolog, hogy mindenáron, mindenen keresztül: CSELEKEDJ. És ennek meg is lesz a gyümölcse.

Csak tedd a dolgod.

Ha bizonytalan vagy a célodban, vagy a megvalósításban vagy ha elakadtál vagy bármilyen kérdésed, véleményed van, akkor bátran írj hozzászólást, vagy üzenetet a hello@alkosdmegonmagad.hu email címre.

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára

 

Hogyan érd el a félelmetesebb céljaidat is játékos könnyedséggel?

Festővé alkotom magam – 3. rész

Neked könnyű vagy nehéz elkezdened dolgokat?

És folytatni?

Tapasztaltad már, hogy összegyűjtöd az energiádat, nekikezdesz valaminek, aztán hamarosan el is fogy a lendület?

Amit elkezdtél, fent tudod tartani?

Tudod táplálni?

Vagy inkább abbahagyod?

Régebben írtam már a védekezési mechanizmusokról, amik ilyenkor bekapcsolnak. Ezt itt tudod elolvasni: Azok a fránya védekezési mechanizmusok

Most nézzünk rá erre kicsit másik szemszögből.

Már rengetegszer ugrottam neki dolgoknak, hol több, hol kevesebb sikerrel. Párszor, nagyon sok erőfeszítéssel sikerült is végigvinni ezeket. Úgy gondolom, ha már korábban tudom azt, amit itt most neked le írok, akkor sokkal több mindent megvalósítottam volna régebben is.

Mit is jelent az, hogy elkezdeni és befejezni valamit?

Amikor elkezdesz valamit, akkor az történik, hogy kitűzöl egy célt és elindulsz felé, megteszed az első lépést. Az elkezdés nem a célkitűzés, hanem az első lépés. Például, beiratkozol egy tanfolyamra. Vagy még előtte: keresel egy tanfolyamot.

A befejezés pedig azt jelenti, amikor elérted a kitűzött célodat. A listádon odateheted mellé a pipát és le veheted róla a figyelmedet.

Amikor kitűzöl egy célt, jó esetben egy távolabbi, félelmetesebb célt tűzöl ki. Ekkor a védekezési mechanizmusaid elkezdenek korlátozni, beindulnak például a félelmek és elkezdheted mondjuk halogatni a dolgot.

Hogyan tudsz benne maradni a folyamatban?

Szedd szét a céljaidat kisebb célokra, részcélokra, feladatokra. A részfeladatokra is tekints célként.

Ezeket beírhatod a naptáradba priorizálva, sorrendbe rendezve. Így fókuszálhatsz a nagy, félelmetes célod helyett az első részfeladatra, ami valószínűleg már kevesebb félelemmel tölt el. (Bár néha azért így is át kell lépni a komfortzónát, csak nem tűnik annyira vészesnek.) Ha ez a cél még mindig nagy, azt is szétszedheted kisebb lépésekre.

Ha ezt megcsináltad, nincs más dolgod, mint a lépéssorodon végighaladni szépen, lépésről lépésre, kipipálva folyamatosan a részfeladatokat és egyszercsak azt veszed észre, hogy el is érted a nagy célodat.

Mindezzel pedig beindítottad és fenntartottad a szinkronisztikus folyamatot is. (A számodra előnyös, céljaid irányába vivő véletlenek sorozatát.)

A folyamat szemlélet

Van egy további előnye annak, ha mindig csak a következő lépésre figyelsz:

Így minden lépésed az első lépés lesz. Ezt kipipálhatod, elérted a célod és mehetsz tovább a folyamatban. A céljaid elérése után pedig még meg is ünnepelheted nagyszerűségedet, hogy elérted azt. (Persze az elért célhoz mérten.)

Tehát mi történik itt?

  • Kitűzöl egy célt.
  • Döntesz, hogy eléred.
  • Megteszed az első lépést.
  • Ekkor meg is jutalmazhatod magad.
  • Majd újra célt tűzöl ki.
  • Most megint döntesz.
  • Megcsinálod az első lépést és kész is vagy.
  • Újra jutalmazhatod magad és így mehetsz lépésről lépésre előre.

Így bár a lépcsőkre fókuszálsz, de mégis emeleteket haladhatsz fel és közben sokkal kevesebbszer jut eszedbe a tériszonyod.

Tehát mi is történik itt? Van egy távolabbi célod. Például mint nekem az, hogy professzionális minőségű képeket festek. Ezt tekinthetném egy nagy célnak, amihez kb 1000, vagy még több lépés kell, hogy elérjem. Ehelyett minden egyes lépésre célként tekintek. Tehát például minden következő rajz egy cél és amikor megvan, örülök, ünneplek annak, hogy megcsináltam.

Ez hozzáállásbeli különbség. Ezzel a szemléletmóddal több sikerélményed lehet. Ezzel erősítheted önbecsülésedet, önmagadba vetett hitedet is, hisz többször van a MEGCSINÁLTAM! érzés és tapasztalat.

Egy cél elérése mindig folyamat, lépések folyamata, bármilyen nagy is legyen.

Mikor hová érdemes fókuszálni?

Amikor álmodozol, célkitűzöl, akkor figyelj távolabbra. Így teremted meg az áhított jövőd és tartod magad az utadon.

Amikor pedig valósítod meg, figyelj csak épp az orrod elé, arra a feladatra, amit még játszva megoldasz.

Így könnyedén, örömben, játékosan, önfeledten tudod elérni az elérhetetlennek tűnő céljaidat is.

Ez segíti a kitartásodat, és az önfegyelmedet is, ráadásul a folyamatos  cselekvés a motivációdat is erősíti.

A cselekvésbe így már nem kell belevinned az érzelmeidet, a félelmeidet sem. Pozitív érzelmeidet pedig használd a képalkotásra, a jövőd vizualizációjára.

Előtted lehet a távolabbi célod, az hívogathat téged úgy, hogy közben a jelenre fókuszálsz, megéled a létezésedet és a cselekvéseidet, félelem nélkül.

+1 tipp

Fogd fel az egészet játékként. Csinálj a feladataidból, a célod felé vezető lépésekből játékot, kihívásokat vagy küldetéseket.

Például:

Én most egy 30 napos kihívást kezdek, ami arról szól, hogy minden nap fogok festeni/rajzolni, vagy digitálisan, vagy papíron. Amikor kimarad egy nap, akkor pedig kezdem elölről.

Az első gyors festős gyakorlásomat a bejegyzés képében láthatjátok.

Ha bármilyen kérdésed van, írd meg hozzászólásban vagy üzenet a hello@alkosdmegonmagad.hu.

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára

Mi történt, amikor eldöntöttem, hogy elérem az egyik célom?

Festővé alkotom magam – 1. rész

Megszületett a döntésem, mi szerint a rajz és festő képességemet művészire fejlesztem.

Cél – döntés – cselekvés. Ez a kulcs.

Ez nem azt jelenti, hogy kitűzök egy célt, egyszer hozok egy döntést és már sínen vagyok, nem.
Döntenem kell, folyamatosan, mindennap a célom mellett.

Döntenem és aztán meg is cselekedni az első lépést.

Mi az első lépés?
Mindig a következő.
Az, amit ebben a pillanatban meg tudok tenni és előre visz a célom felé.

Megtettem. Oké. És most?
Most újra ránézek a célomra, újra döntök és újra cselekszem.

Persze e közben jönnek fel a múlt árnyai.

Találkozok a rég elfeledett, mélyre rejtett gondolataimmal, amik jót akarva nekem, igyekeznek megvédeni a sérülésektől.
Így próbálnak elbizonytalanítani, hogy inkább meg se próbáljam.

Rengeteg ilyen, hátráltató gondolatom van. Mert hát ha nem lenne, már festő lennék.

Sokukra már az eddigi munkáim során is rátaláltam.
Persze mindig akad valami új, ezen a héten is találtam gyöngyszemeket.
A kedvencem: Annyian rajzolnak, festenek mostanában, nagyon nehéz közülük kitűnni.

De ugyanúgy feltűntek a következők is:
Én nem tudok elég jól rajzolni.
Nem vagyok elég tehetséges.
Biztos, hogy akarom?
Eddig mindig feladtam, most is feladom.
Úgyis megunom.

Eszembe jutottak az eddigi nekifutások, eszembe jutott az a bűntudat és szégyen érzés, amit akkor éreztem, amikor régebben abbahagytam.
Eszembe jutott a gyerekkorom. Abból is az, amikor rajzversenyekre mentem, de mindig sok tehetséges ember volt előttem, akik jobbakat alkottak és aztán ők nyertek.
Eszembe jutottak a szüleim, akik sosem gondolták, hogy ehhez lenne tehetségem.

Ezek a gondolatok mindig érdekes kitekintést adnak, hogy mi is zajlik valójában bennem.

Egy harc. Egy belső harc.
A múlt harcol a jövővel.
A megszokott harcol az újjal.

És tőlem függ, hogy melyik oldalra állok, melyik oldalt erősítem, tudatosan.

Ezért minden egyes alkalommal, amikor feltűnt egy negatív, eltántorító gondolat, azt kicseréltem pozitívra.
Inkább a célomra figyeltem. Bele éreztem magam abba a helyzetbe, hogy milyen lesz majd megalkotni azt a képet, ami a fejemben él.
Inkább azokra az emlékekre figyeltem, amikor bele voltam merülve az alkotó folyamatba és csak élveztem.
Felidéztem azokat a dicsérő szavakat, amiket eddig mások mondtak nekem ezzel kapcsolatban.
Sőt, magamnak is dicsérő, támogató szavakat mondtam.

“Meg tudom csinálni.”
“Hiszek magamban.”

És a legfontosabb, amit tettem:
Rajzoltam.
Tapasztaltam, kipróbáltam, tanultam az új eszközeimet.

Firkálgattam mindenhová és igyekeztem fenntartani a békés kapcsolatot a belső művészemmel, hogy akárcsak pár percnyi firkálás során is ki tudja élni a szenvedélyét.

És imádtam.

Alkosd meg Te is Önmagad.

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára

Ha van kérdésed, bátran írj hozzászólást vagy küldj üzenetet a hello@alkosdmegonmagad.hu-ra.