Még keresed az utad? Mutatom az első lépést…

Ott vagy épp egy munkahelyen, de érzed, hogy ez már nem sokáig járható út?

Érzed, hogy váltani kéne (akár más életterületen is), mert valami másra vágysz, de nem tudod, hogy mi is tenne hosszútávon boldoggá?

Nem tudod, hogy merre kéne menned? Melyik a te utad?

Az önismeret az az eszköz, ami válaszokat tud adni a benned lévő kérdésekre.

Miért ennyire fontos az önismeret?

Általában az emberek, amíg nem mélyülnek el gyakorlati szinten a valódi önismeretben, robotpilóta üzemmódban élnek.

Gondolkodtál már azon, hogy vajon te mennyire éled tudatosan az életed? Vagy hogy te mi alapján hozod meg döntéseidet? Az érzéseid után mész?

Biztosan neked is a szokásaid és az érzelmeid befolyásolják a cselekedeteidet. Mivel emberek vagyunk, ez természetes. Önismeret nélkül viszont átadod ezeknek az érzéseknek és automatikus programoknak életed vezetését és a döntéshozás feletti hatalmadat. Lemondasz a felelősségedről és így a változtatási lehetőségedről is. Ezáltal már lehet fel sem tűnik, de robotpilótaként működsz.

“Nem lehet megoldani a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.”

– Albert Einstein

Ezt abból is láthatod, hogy biztosan szívesebben választasz olyan tevékenységeket, amiket ismersz, megszokott, amiket szívesen csinálsz, kényelmesen és biztonságosan érzed magad benne és jóleső érzéssel tölt el.

Tehát általános esetben a komfortzónádon belül élsz.

Ez alapvetően nem gond. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor az ilyen tevékenységek hátráltatnak. A kérdés az, hogy észreveszed ezeket a helyzeteket? Képes és hajlandó vagy átlépni a kényelmi, komfortzóna és érzelmi biztonságod határaid ahhoz, hogy elérd a célod és változtass valamilyen problémán? Vagy meghátrálsz és a könnyebb, a járt utat választod, ami eddig sem vitt téged közelebb céljaidhoz?

Vagy nézzünk egy fordított helyzetet. Vannak olyan helyzetek, amikor épp azért nem teszel meg valamit, mert félsz tőle? Vagy esetleg maga a szorongás és az aggódás érzése teljesen leköt órákra vagy napokra és addig amíg el nem múlik ez a feszültség semmi mással nem tudsz foglalkozni?

Az Önismerettel ezeket a helyzeteket tudod egyre inkább észrevenni, tisztánlátni és megváltoztatni, amikor erre szükség van. Így az önismereted mélyülésével életed vezetésének egyre nagyobb részét tudod a kezedbe venni és így egyre tudatosabb teremtővé válni. Ez rengeteg előnnyel jár, például a döntéshozás is egyre könnyebbé válik.

Az érzéseid rabszolgája vagy, te is.

Manapság szeretünk az érzéseink után menni. És ez azzal jár, hogy ha valami félelmetesnek vagy kellemetlennek tűnik, valami, ami a komfortzónánkon kívül van és bizonytalanságot okoz, azt nem csináljuk meg. Helyette inkább lehuppanunk a kényelmes kanapéra és bekapcsoljuk a kedvenc sorozatunkat. Mert miért ne.

Az az igazság, hogy ezáltal nem te vagy az érzelmeid ura. Helyette inkább az érzéseid uralkodnak rajtad. Ez abból is látszik, hogy a cselekvéseid függenek az érzéseidtől. Tehát az érzés mintha egy magasabb rendű dolog lenne és csak az a jó, ami jó érzéseket hoz. Ami pedig rossz érzéseket hoz, azt messziről el kell kerülni.

Viszont az új dolgok, amik esetleg pozitív változást hozhatnának az életedbe, azok mind komfortzónádon kívül vannak. Mert ha belül lennének akkor csinálnád és nem is lenne meg maga a probléma. Tehát az új, előrevivő dolgok is valójában (legtöbbször) negatív érzésekkel járnak (először, amíg meg nem tanulod). Csak azért, mert új, számodra ismeretlen dolog.

Tehát ha kerülöd a negatív(nak titulált) érzéseket, valójában nem is tudsz tartós pozitív változást elérni.

Az önismerettel, és az ebből adódó tudatos döntéshozással, továbbá azzal, hogy esetenként akár az érzéseid ellenére is megcsinálsz valamit, nagy változásokat érhetsz el és sokkal hatékonyabban érheted el céljaidat.

Most azt gondolhatod, hogy azért te mégis szeretnéd jól érezni magad. Akkor először nézzük meg, mi is az érzés valójában.

Te tudod, hogy honnan jönnek az érzések, amiknek átadod a hatalmad?

Ma már köztudott dolog, hogy az érzések a gondolatok lenyomatai.

Tehát eszedbe jut például a holnapi beszélgetés a főnököddel. Ha ehhez a jövőképhez olyan gondolatok társulnak, mint például „Úristen mi lesz, mit mondjak, hogyan mondjam”. És előjön például egy kis megfelelési kényszer is, miszerint a legjobb arcod szeretnéd neki mutatni, ráadásul még az is eszedbe jut, hogy „mi lesz, ha valamit nem jól csináltam és éppen le akar szidni?„

És te csak agyalgatsz, pörgeted le a fejedben lévő negatív lehetőségeket. Aztán csodálkozol, hogy miért van akkora görcs a gyomrodban, miért izzadsz (vagy esetleg fagysz le), amikor már ott állsz főnököd előtt. Ráadásul így valószínűleg el is rontod a megbeszélést.

Pedig épp azzal generáltad a félelem érzését és ennek következményeit, hogy félelemmel teli történeteket, mumusokat és démonokat alkottál te magad a saját fejedben.

Az érzéseid valójában csak az idegrendszered reakciói a gondolataidra (agyi munkádra). Mégis milyen nagy szerepet adunk nekik.

A félelem, mint bármilyen más érzés is, csak egy gondolattal kezdődik.

A fenti példa szemléletes, bár nem fedi teljesen a valóságot. Az igazság az, hogy maga a gondolkodás nagyon gyorsan történik. Sokkal gyorsabban, mint amit észlelni tudunk belőle. Ez azt jelenti, hogy a gondolataink többségét észre sem vesszük.

A legtöbb gondolatod tehát teljesen automatikus és ezáltal „láthatatlanul” alkotják meg a különböző érzéseidet. Ezért lehet az, hogy néha elkap mondjuk a félelem, de azt sem tudod, hogy mitől félsz.

Tudatos agy és a tudatalatti

Ez azért történik így, mert a tudatos gondolatok lakhelye, a tudatos agy sokkal-sokkal több energiát használ fel, mint az agyad tudatalatti része. Ezért, szimplán a túlélésért, az agyunk szinte folyamatosan robotpilóta üzemmódban működik. Amiről egyszerűen nem tudunk.

Gondolj bele: volt már veled olyan, hogy például reggel hullafáradtan keltél fel és zombimódra csináltad végig a reggeli rituálédat? Mennyit gondolkodtál például a fogmosáson? Vagy például a zuhanyzás mennyire megy neked természetesen? Megszokásból szoktad végre hajtani, vagy figyeled minden egyes mozdulatodat és tudatosan döntesz, hogy mikor minek kell történnie? Vagy már annyira be van járatva az egész procedúra, hogy akár félálomban (vagy máson teljesen elmerengve) is automatikusan végig tudod csinálni?

Az ilyen szokások is mind a tudatalattidba vannak mélyen beépülve, ezért megy automatikusan az egész.

De ilyen tudatalattiba beépült gondolat lehet az is, hogy:

„Én nem vagyok elég jó.”
„Nincs nyelvérzékem.”
„Nem túl jó a memóriám.”
„A pénzért meg kell küzdeni.”
„Én mindig lefagyok.”
„Félős vagyok.”
„Nem tudok jól kommunikálni.”
„A zenélést gyermekkorban kell elkezdeni.”
stb.

Igazából bármilyen gondolat és bármilyen érzelmi reakció beépülhet a tudatalattiba. Ráadásul a tudatalatti jóval több információt dolgoz fel, mint amit mi eltudunk képzelni.

Így gyakorlatilag egy átlagos napon az érzéseid és az ezek által befolyásolt cselekvéseid nagyrésze ezekből a tudatalattiban tárolt mintákból jön létre.

A leglényegesebb ilyen minták még a gyermekkorban épülnek be.

Egy gyerek olyan, mint a szivacs, a ki nem mondott szavakat is érzi és magába szívja. Így gyerekként gyakorlatilag szüleid (nevelőid) összes reakcióját, gondolatát, véleményét, szavát, nézetét, elvét, prioritását, szabályát, hitrendszerét, párkapcsolati, férfi/női mintáját, stb magadba szívtad.

És ez mind ott a mélyben dolgozik benned.

A leírtak alapján nézzük meg újra a folyamatot:

  • A tudatos agyad csak akkor kapcsol be és használja az energiádat, amikor az mindenképpen szükséges, vagy te úgy akarod. Így leginkább a tudatalattidon van a főszerep. Ezért az ott lévő berögzült gondolatok, már meglévő hitrendszerek rendszeresen aktiválódnak.
    (Ezek leginkább szülői mintáidra és az eddigi tapasztalataidra vezethetők vissza. Így önismeret nélkül felnőttként is leginkább a szüleid nézetei vezetnek téged. Hiába “repültél ki a fészekből”.)
  • Az itt tárolt gondolataid, szokásaid, megszokott reakcióid generálják automatikusan az érzéseidet vagy akár automatikus tetteidet.
  • Amikor az „érzéseidre hallgatsz”, valójában a benned lévő mintáid szerint cselekszel.
    (Ugyanez van, ha engedsz a félelmeidnek, aggódsz a jövődtől, szorongsz, stb. Szóval azt érzed jónak, amit szüleid is jónak tartottak gyerek korodban. Jutalmaztak téged érte és például azt érzed negatívnak, amivel szembemész ezzel a hitrendszerrel.)

Ezért is mondja azt a Sydney-i kutatóintézet kutatója Allan Snyder, hogy:

A napi cselekedeteink 90%-át öntudatlanul hajtjuk végre.

Tehát az egész életedet egy robotpilóta üzemmódban éled. Ráadásul olyan programok működnek benned, olyan dolgok vezérelnek tudat alatt, amik egyáltalán nem a te gondolataid.

Szóval mi valójában az Önismeret lényege?

Nem csak az, hogy milyen alap személyiség típusba tartozol. Nem az, hogy mi jellemző a horoszkópodra, vagy hogy milyen vagy. Ezektől sokkal lényegesebb, hogy az egyes problémás területeiden mi van a tudatalattidban, ami ezt az egész helyzetet automatikusan okozza.

Mert csak ha látod, mi van benned, akkor tudsz tartósan változtatni.

Ebből is láthatod, hogy ha tényleg változtatni akarsz az életed bármelyik részén, akkor ennek a változásnak a tudatalattidig kell lehatolnia. A legmélyebb szinteken is végre kell hajtani a változtatást. Mert csak úgy lesz maradandó.

Ráadásul nem elég, ha a gondolataidat megváltoztatod, hanem ha feljönnek a komfortzónádba visszahúzó érzéseid, gondolataid, akkor ezekre nem-et kell mondanod és megcselekedni azt, amit az új nézeted szerint kell tenned.

Mindemellett pedig választhatsz új érzelmi reakciókat az új gondolataidra. Így hosszútávon nem fogod rosszabbul érezni magad, sőt, egyre jobban. Viszont van, amikor a hosszútávú állapot érdekében a jelenben át kell lépned a negatív érzéseiden.

Az ilyen változtatás (tehát a tudatalattid átprogramozása) leghamarabb fél év alatt történik meg, de sok esetben inkább 18 hónap a tényleg tartós változás ideje.

Tehát nem megy egyik pillanatról a másikra, ráadásul egyedül sem megy. Mert egyszerűen kell olyan objektív tükör, aki megmutatja neked, hogy mikor estél újra a tudatalattid rabságába. Mert egyedül elmegy a fókuszod, elfárad tudatos agyad, visszaadod az irányítást és még észre sem veszed.

Visszatérve az eredeti kérdésekhez. Ha nem tudod, hogy merre van a te utad, vagy mire is vágysz valójában,

akkor szintén meg kell ismerned önmagad. Ez nem pályaválasztási tanácsadás, vagy az erősségeid felmérése közben történik. (Bár ez is felismeréseket hozhat, de nem annyira mélyre ható.) Hanem kőkemény önismereti munka, ami által meglátod és lehámozod magadról azokat a visszahúzó, a tudatalattidban lévő berögzüléseket, amik gátolnak téged abban, hogy be merd magadnak vallani az igazi vágyadat.

Csak így megy igazán

A vágyadat és az utadat nem kell keresned. Az mindig megvolt, ott van benned. Csak meg kell látnod, belül.

A Hamupipőke (Disney) mesében a királyfi, amikor megy a Hamupipőkéhez, egy óriási, a kastélyt teljesen körbeölelő, sűrű, szúrós tövisbokrokból álló védelmi falon kell átvágnia magát. Épp ilyen a te tudatalattid is. A vágyad végig ott van, csak nem látod a sok gaztól és félelemtől.

Egy adott szintig mind robotpilóta üzemmódban élünk, szimplán azért, mert emberek vagyunk. Akkor mit jelent a tudatos élet?

Talán a legfontosabb az az, hogy a tudatos embereknek vannak céljaik. Ráadásul komfortzónán kívüli célok. (Tehát ha a céljaikra gondolnak, ők is ugyanúgy gyomorgörcsösek tudnak lenni.) Mert csak ezek adnak teret arra, hogy tényleg fejlődni lehessen.

Ezek a célok mondják meg az irányt. Csak így láthatod, hogy a különböző célok, cselekvések stb előre visznek vagy hátráltatnak. Ez az a stabil pont, amihez tudod mérni saját viselkedésedet.

Most kérdezheted: „Épp azért kezdtem el olvasni ezt a cikket, mert nem tudom, mi legyen a célom. Akkor most mivan?”

Erre csak azt tudom mondani, hogy biztosan neked is van vágyad, csak még annyira rémisztő ez, hogy nem mered magadnak bevallani. Amíg ez így van, addig az legyen a célod, hogy megismerd magad jobban és megismerd, hogy mit is szeretsz valójában. És ezt nem agyalgatva fogod felismerni, hanem csakis tapasztalással.

Csak lépj valamerre

A nemdöntés is döntés. Csak ez káoszban tart. Most az a legjobb amit tehetsz, hogy bármerre elindulsz. Tapasztalj meg új dolgokat, amihez legalább egy kis kedved van, vagy kíváncsi vagy rá. Lépegess szépen apró lépésekben ki a komfortzónádból. Ahogy rakod le így a félelmeidet és növekszik belső erőd, úgy tudsz egyre bátrabban szembenézni a valódi vágyaddal.

Tűzz ki először kisebb (ne pedig egy életre szóló) célokat és valósítsd is meg őket.

Azok, akik tudatosan élnek, hajlandóak a berögzüléseikkel és akár az érzéseikkel is szembe menni, ha azok a céljaikat hátráltatják.

Ez nem egyenlő a harcolással, ez egy folyamatos célirányos önmunka, egy folyamatos átprogramozás.

Például, ha valamilyen célt kitűzök, de nincs kedvem ebbe az irányba cselekedni vagy félek tőle, akkor is megteszem. Minden más csak kifogás.

Mert, ha nem teszem meg, nem megyek szembe a félelmeimmel, nem alakítom át a célommal kapcsolatos gondolkodásomat, akkor nincs változás, nincs „jobbulás”. (Vagy csak nagyon rövid ideig tart.)

Így önmunka (tehát gondolataid és cselekvéseid felülbírálása és reformja) nélkül bármilyen úton is indulj el, azt fogod tapasztalni, hogy idővel ugyanabba a helyzetbe kerülsz, újra. (Erre szokták azt mondani, hogy csöbörből vödörbe.)

A jó hír viszont az, hogy sok gyakorlással a változás is egyre könnyebbé válik. Mert az, hogy „a változás félelmetes, rossz, nehéz” is csak egy minta, egy szokás, ami menet közben átíródik.

És mi van az érzésekkel?

Fentebb nem foglalkoztam annyira az érzelmeid átformálásával, mert igazából az építő gondolatok beépüléséből automatikusan következnek a pozitívabb érzések is. Tehát addig kell nemet mondanod a negatív érzéseidnek, és akár félelmed ellenére is cselekedned, amíg meg nem szoktad az adott új gondolatot és cselekvést. Mert, ha ez megtörténik, akkor már jól fogod magad érezni eközben is.

Tehát:

Amíg az érzelmeidre hallgatsz, az érzéseid uralkodnak feletted. Inkább te döntsd el, hogy milyen érzéssel akarsz rendelkezni és az ezt létrehozó gondolatot tedd bele tudatos elmédbe sokszor, hogy beépülhessen tudatalattidba is. Majd innentől kezdve csakis az új gondolat szerint cselekedj, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban mit érzel, mert az még mindig csak múltad lenyomata.

Csak a jelen változtatásával építheted a jövőt és bizony ez azzal jár, hogy néha akár érzéseiddel ellentétesen kell cselekedned. Erre kell az önfegyelem.

Összegezve:

Ne akard tapasztalás nélkül rögtön a legtökéletesebb döntést hozni. Mert a tudatalatti programjaid miatt úgysem látod az összes lehetőségedet. Csak utólag, a megvalósítás után látod, hogy az adott út mennyire felel meg neked, illetve hol kell még változtatnod rajta.

Csak a tapasztalás által tudhatod meg, hogy tényleg mi tesz téged boldoggá.

Így ne pazarolj több időt arra, hogy ezen rágódsz, inkább dönts (ha kell dobj fel egy érmét) bármelyik út mellett és közben dolgozz azon, hogy mélyüljön az önismereted.

Mert csak menet közben rajzolódik ki, hogy az az út valóban neked való-e.

A járt utat a járatlanért hagyd el, mert csak menet közben, az új impulzusoknak köszönhetően tágul a gondolkodásmódod, és így tudsz egyre több lehetőséget észrevenni az életedben.

 

Csak lépj és kezdj el változtatni a megszokott dolgaidon, tapasztalj.

 

+ Tipp:

Megosztok itt veled pár megerősítő mondatot, amivel el tudod kezdeni a tudatalattid átprogramozását és közelebb kerülhetsz a valódi vágyaidhoz.

Ezeket a mondatokat mondogasd legalább 30 napig, mindennap, legalább egyszer.

„Úgy döntöttem, szeretem a változást, szeretek változni.”

„Úgy döntöttem, be merem magamnak vallani, mire vágyom valójában.”

„Úgy döntöttem, tisztán látom, mire vágyom valójában.”

A tudatalattid bővebb feltárásáért pedig bátran kérhetsz segítséget tőlem, illetve online személyes tréningem is tökéletesen alkalmas az ilyen blokkok és korlátok feltárására és céljaid – jövőképed pontosabb meghatározására.

 

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára
Önismereti tréner és asztrozófus

Itt az október legjelentősebb, lényegi üzenete

Te is kíváncsi vagy, mit ígér számunkra az október?

Az októberi csillagállásokat nézve úgy látom, hogy igen aktív hónap előtt állunk.

Szeptemberben egy szempillantás alatt köszöntött be az ősz, aminek köszönhetően elindultunk befelé önmagunkba.

Biztosan te is érzed ezt a mélyülést belül.

Már kint is látszik, hogy egyre sötétebb minden és a levegőnek is már nagyon őszi illata van. Eljött a plédek ideje.

Ez a folyamat pedig most csak még tovább fokozódik.

Egyre nagyobb a sötétség, ami lehetőséget ad arra, hogy egyre őszintébben tudjunk szembenézni a bennünk működő folyamatokkal, elakadásokkal, de ugyanúgy a bennünk lévő szépségekkel és csodákkal is. A kinti fényről átkerül a figyelmünk a bennünk lévő fényre, szeretetre és életre.

Az egyre hidegebb napokon ez adja majd azt a melegséget és világosságot, ami kintről hiányzik.

Röviden: az önismeretünk mélyülése történik.

Így nagy fejlődéseket, változásokat hozhat ez az időszak. Az őszi – téli hónapok mindig mélyebbek, mint például a tavaszik vagy a nyárik és én, mint buzgó önismereti utazó, mindig izgatottan várom, hogy most épp milyen csodákat tartogat a számomra. Remélem, te is így vagy ezzel. :D

Ez az október viszont tartogat újdonságokat, mert

Ez a változások hónapja is

Most a benned lévő szeretet és fény kiárasztásával tudsz olyan állapotba kerülni, ahol kinyílnak a lehetőségek kapui és beindul a sorsfordító változás. (Igen, az a változás, amiért mostanában annyira dolgoztál, amit már annyira akarsz.) Most átugorhatsz abba a vágyott életbe, amit szeretnél élni, de csak ha megteszed azokat a dolgokat, amik célod eléréséhez a fizikai világban szükségesek.

Ha csak a problémákat, félelmeket, gondokat, terheket, hibákat és egyéb negatív dolgokat látod meg a világban és nem cselekszel, akkor eluralkodik a szíveden is a sötétség és egyre ridegebb lesz minden. Akkor a káoszt láthatod és azt érezheted, hogy elmerülsz benne. Elhagy az erőd és bábuként sodor az élet óceánja ide-oda és az is lehet, hogy néha hozzácsap egy-egy sziklához is. Szóval jöhet az az érzés: „Minden és mindenki csak bánt és ellenem van.”

A változás megtörténik, így vagy úgy. A kérdés, hogy te hogyan éled meg? Milyen hozzáállással állsz hozzá? Problémának vagy lehetőségnek, ugródeszkának tekinted az egészet?

Ehhez fogsz további segítséget kapni a következő hetekben itt és a Facebook oldalon is. Ezért ajánlom, iratkozz fel itt lentebb a hírlevélre és like-old a Facebook oldalt is, hogy nehogy lemaradj ezekről a fontos, gyakorlatba ültethető tudás anyagokról.

Én jól akarom megélni és ki akarok hozni ebből az időszakból (is) mindent, amit lehet. Ha te is, akkor most nézzük is meg együtt, hogyan tudjuk „jól megélni”, mi a legfontosabb dolgunk ebben a hónapban.

Így éld meg “jól” a most következő változásokat

Biztosan van egy vágyad, egy célod. Ez a vágyad gyújtja meg a szívedben a szeretetet tüzét. Ez hoz szenvedélyt, ez okoz örömöt. Ez ott volt van és lesz mindig a szívedben. Most is benned van! Csak lehet félelmeid elhomályosítják.

Ha erre a vágyadra irányítod figyelmed, akkor a benned égő tűz egyre nagyobb és nagyobb lesz, mivel egyre jobban meg is tudod valósítani azt. Ezáltal egyre több szépséget tudsz meglátni kint és önmagadban is. Egyszerűen csak azáltal, hogy te jobban vagy. Mert te a helyeden vagy.

Amikor ilyen szeretettel tudod végezni a mindennapi feladataidat (is) és így a szívbéli vágyad felé mész, akkor tudod igazán meglátni azt a sok szépséget, amit ez az időszak hoz.

Csak ha van célod, akkor tudsz haladni előre. Egyébként honnan is tudnád, hogy mikor mész előre, mikor mész kerülő úton, vagy mikor távolodsz a saját életedtől? A cél az, ami segít téged az orientációban. A szívbéli vágyad az, ami iránytűként segít téged, hogy uralkodhass az óceánon és kikerülve a sziklákat átjuss a másik partra, a célodhoz. E nélkül hogyan döntöd el, hogy merre kell menned?

Ezért jó időszak ez arra, hogy bevalld magadnak, mit is akarsz valójában? Miben lelsz örömöt? Mi az a cél, ami fényt gyújt benned?

Nem tudsz rossz célt kitűzni!

Ha jelenleg még egyáltalán nem látod minek az irányába is akarsz menni, akkor nulladik lépésként döntsd el ezt:

„Úgy döntöttem, tisztánlátom és bátran bevallom önmagamnak, hogy mit akarok.”

Ezután pedig nyitott szívvel figyelj és megérkezik hozzád, a válasz.

Ha van szívbéli célod, akkor tudatosan, a jelenben cselekedve eggyé válhatsz a jelképes óceánnal (a történésekkel – eseményekkel), ami így támogató játszótársként segít téged át az akadályokon.

Ekkor tudod, hogy ha jön egy hullám, az csak azért van, hogy megfejlődd és tovább haladj. Ez mind ahhoz segít hozzá téged, hogy végül elérd a nagyobb célodat.

Csak játék az egész.

Csak azért történik minden, hogy meglásd, mi minden rejtőzik benned. Megláthatod a lehetőségeidet és megfejlődni való beakadásaidat is. Te szembe mersz velük nézni?

Igen, van, hogy félünk a lehetőségeinktől is. Egyszerűen félünk az újtól, a változástól. Ez mindenkiben benne van, el kell ezt fogadnunk. Ez az emberségünk része. Épp ezért nem igazán van értelme ellene küzdeni sem. Ha küzdesz a félelmeiddel, csak erősíted, mélyíted ezeket a megéléseket.

E helyett inkább arra törekedj, hogy növeld a bátorságodat. Arra törekedj, hogy bármennyire is félsz, te urald a helyzetet és bátran, magabiztosan meg tudd cselekedni, amit kell.

Ezt úgy tudod megtenni, hogy szépen, apró lépésekben cselekszel és teszed a dolgod. Igen, a gyomorgörcsöt csak a cselekvéssel tudod megszüntetni. Tudom, ez kicsit tyúk – tojás probléma, egy ördögi kör, de ha nem hiszed, próbáld ki és tapasztald meg, hogy így ki lehet belőle lépni.

Tehát ahhoz, hogy ennek a hónapnak a legtöbb kincsét le tudd szüretelni, végig cselekvésre van szükség.

Ráadásul olyan cselekvésre, amivel a céljaidat, vágyaidat építed és közben érzed, ahogy kitölt a szeretet. Olyan cselekvéssel, amivel vágyad felé közelítesz minden pillanatban.

Tehát törekedned kell arra, hogy minden pillanatod, minden perced a legfőbb vágyadat építse. És ami útközben, megoldandó feladatként feljön, azt rendberakod, megfejlődöd és mész tovább.

Nem kell előre mindent kitalálni. Nem kell szét agyalni előre minden cselekvésedet. Sőt. Tapasztalj és menet közben vedd észre az egyre jobban kitárulkozó lehetőségeket. Erős (önmagadba vetett) hittel csak lépj és nézd meg, mi van az egyes döntéseid mögött.

Alkalmazd végig a cél – döntés – cselekvés teremtő isteni egységét:

Tűzz ki egy célt, döntsd el, hogy már megvan és cselekvés közben kitalálod, hogyan oldod meg.

Nem kell, hogy lásd, hogyan jutsz el a célodig. Elég, ha mindig csak a következő lépést látod és azt megléped.

Csak ebben a célirányos, pozitív, nyitott szívű hozzáállásban mutatkoznak meg előtted az aktuális csodák és szépségek. Márpedig ebből rengeteg lesz. Így tudsz olyan változásokat, sorsfordulatokat előidézni, amik örömmel és boldogsággal töltenek el ahelyett, hogy csak a káoszt és a rombolást élnéd meg.

Összegezve tehát amit mindenképpen hagyj most el ebben a hónapban:

  • hagyd el a probléma tudatod (ne a problémára fókuszálj, hanem a célodra)
  • hagyd el a hiánygondolkodásodat (tehát azt, hogy azzal foglalkozol, mi mindened nincs és inkább foglalkozz céljaid elérésével)

Szóval mit kell tenned ahhoz, hogy a legtöbbet kihozd ebből a hónapból?

  • a külvilág helyett önmagadra, befelé figyelj
  • töltsd fel a napjaidat szeretettel és örömmel
  • lásd meg a szép/pozitív dolgokat és fejlődési lehetőségeket az egyre sötétedő külvilágban is
  • ha nincs célod, gyorsan tűzz ki egy olyat, amire most éppen vágysz
  • belső szeretetből és örömből célirányosan cselekedj, függetlenül attól, hogy a külvilágban éppen mi történik
  • belső szeretetből és örömből célirányosan cselekedj, függetlenül attól, hogy te éppen hogyan érzed magad.

Tehát a leglényegibb dolog, hogy mindenáron, mindenen keresztül: CSELEKEDJ. És ennek meg is lesz a gyümölcse.

Csak tedd a dolgod.

Ha bizonytalan vagy a célodban, vagy a megvalósításban vagy ha elakadtál vagy bármilyen kérdésed, véleményed van, akkor bátran írj hozzászólást, vagy üzenetet a hello@alkosdmegonmagad.hu email címre.

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára

 

Hogyan érd el a félelmetesebb céljaidat is játékos könnyedséggel?

Festővé alkotom magam – 3. rész

Neked könnyű vagy nehéz elkezdened dolgokat?

És folytatni?

Tapasztaltad már, hogy összegyűjtöd az energiádat, nekikezdesz valaminek, aztán hamarosan el is fogy a lendület?

Amit elkezdtél, fent tudod tartani?

Tudod táplálni?

Vagy inkább abbahagyod?

Régebben írtam már a védekezési mechanizmusokról, amik ilyenkor bekapcsolnak. Ezt itt tudod elolvasni: Azok a fránya védekezési mechanizmusok

Most nézzünk rá erre kicsit másik szemszögből.

Már rengetegszer ugrottam neki dolgoknak, hol több, hol kevesebb sikerrel. Párszor, nagyon sok erőfeszítéssel sikerült is végigvinni ezeket. Úgy gondolom, ha már korábban tudom azt, amit itt most neked le írok, akkor sokkal több mindent megvalósítottam volna régebben is.

Mit is jelent az, hogy elkezdeni és befejezni valamit?

Amikor elkezdesz valamit, akkor az történik, hogy kitűzöl egy célt és elindulsz felé, megteszed az első lépést. Az elkezdés nem a célkitűzés, hanem az első lépés. Például, beiratkozol egy tanfolyamra. Vagy még előtte: keresel egy tanfolyamot.

A befejezés pedig azt jelenti, amikor elérted a kitűzött célodat. A listádon odateheted mellé a pipát és le veheted róla a figyelmedet.

Amikor kitűzöl egy célt, jó esetben egy távolabbi, félelmetesebb célt tűzöl ki. Ekkor a védekezési mechanizmusaid elkezdenek korlátozni, beindulnak például a félelmek és elkezdheted mondjuk halogatni a dolgot.

Hogyan tudsz benne maradni a folyamatban?

Szedd szét a céljaidat kisebb célokra, részcélokra, feladatokra. A részfeladatokra is tekints célként.

Ezeket beírhatod a naptáradba priorizálva, sorrendbe rendezve. Így fókuszálhatsz a nagy, félelmetes célod helyett az első részfeladatra, ami valószínűleg már kevesebb félelemmel tölt el. (Bár néha azért így is át kell lépni a komfortzónát, csak nem tűnik annyira vészesnek.) Ha ez a cél még mindig nagy, azt is szétszedheted kisebb lépésekre.

Ha ezt megcsináltad, nincs más dolgod, mint a lépéssorodon végighaladni szépen, lépésről lépésre, kipipálva folyamatosan a részfeladatokat és egyszercsak azt veszed észre, hogy el is érted a nagy célodat.

Mindezzel pedig beindítottad és fenntartottad a szinkronisztikus folyamatot is. (A számodra előnyös, céljaid irányába vivő véletlenek sorozatát.)

A folyamat szemlélet

Van egy további előnye annak, ha mindig csak a következő lépésre figyelsz:

Így minden lépésed az első lépés lesz. Ezt kipipálhatod, elérted a célod és mehetsz tovább a folyamatban. A céljaid elérése után pedig még meg is ünnepelheted nagyszerűségedet, hogy elérted azt. (Persze az elért célhoz mérten.)

Tehát mi történik itt?

  • Kitűzöl egy célt.
  • Döntesz, hogy eléred.
  • Megteszed az első lépést.
  • Ekkor meg is jutalmazhatod magad.
  • Majd újra célt tűzöl ki.
  • Most megint döntesz.
  • Megcsinálod az első lépést és kész is vagy.
  • Újra jutalmazhatod magad és így mehetsz lépésről lépésre előre.

Így bár a lépcsőkre fókuszálsz, de mégis emeleteket haladhatsz fel és közben sokkal kevesebbszer jut eszedbe a tériszonyod.

Tehát mi is történik itt? Van egy távolabbi célod. Például mint nekem az, hogy professzionális minőségű képeket festek. Ezt tekinthetném egy nagy célnak, amihez kb 1000, vagy még több lépés kell, hogy elérjem. Ehelyett minden egyes lépésre célként tekintek. Tehát például minden következő rajz egy cél és amikor megvan, örülök, ünneplek annak, hogy megcsináltam.

Ez hozzáállásbeli különbség. Ezzel a szemléletmóddal több sikerélményed lehet. Ezzel erősítheted önbecsülésedet, önmagadba vetett hitedet is, hisz többször van a MEGCSINÁLTAM! érzés és tapasztalat.

Egy cél elérése mindig folyamat, lépések folyamata, bármilyen nagy is legyen.

Mikor hová érdemes fókuszálni?

Amikor álmodozol, célkitűzöl, akkor figyelj távolabbra. Így teremted meg az áhított jövőd és tartod magad az utadon.

Amikor pedig valósítod meg, figyelj csak épp az orrod elé, arra a feladatra, amit még játszva megoldasz.

Így könnyedén, örömben, játékosan, önfeledten tudod elérni az elérhetetlennek tűnő céljaidat is.

Ez segíti a kitartásodat, és az önfegyelmedet is, ráadásul a folyamatos  cselekvés a motivációdat is erősíti.

A cselekvésbe így már nem kell belevinned az érzelmeidet, a félelmeidet sem. Pozitív érzelmeidet pedig használd a képalkotásra, a jövőd vizualizációjára.

Előtted lehet a távolabbi célod, az hívogathat téged úgy, hogy közben a jelenre fókuszálsz, megéled a létezésedet és a cselekvéseidet, félelem nélkül.

+1 tipp

Fogd fel az egészet játékként. Csinálj a feladataidból, a célod felé vezető lépésekből játékot, kihívásokat vagy küldetéseket.

Például:

Én most egy 30 napos kihívást kezdek, ami arról szól, hogy minden nap fogok festeni/rajzolni, vagy digitálisan, vagy papíron. Amikor kimarad egy nap, akkor pedig kezdem elölről.

Az első gyors festős gyakorlásomat a bejegyzés képében láthatjátok.

Ha bármilyen kérdésed van, írd meg hozzászólásban vagy üzenet a hello@alkosdmegonmagad.hu.

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára

Mi történt, amikor eldöntöttem, hogy elérem az egyik célom?

Festővé alkotom magam – 1. rész

Megszületett a döntésem, mi szerint a rajz és festő képességemet művészire fejlesztem.

Cél – döntés – cselekvés. Ez a kulcs.

Ez nem azt jelenti, hogy kitűzök egy célt, egyszer hozok egy döntést és már sínen vagyok, nem.
Döntenem kell, folyamatosan, mindennap a célom mellett.

Döntenem és aztán meg is cselekedni az első lépést.

Mi az első lépés?
Mindig a következő.
Az, amit ebben a pillanatban meg tudok tenni és előre visz a célom felé.

Megtettem. Oké. És most?
Most újra ránézek a célomra, újra döntök és újra cselekszem.

Persze e közben jönnek fel a múlt árnyai.

Találkozok a rég elfeledett, mélyre rejtett gondolataimmal, amik jót akarva nekem, igyekeznek megvédeni a sérülésektől.
Így próbálnak elbizonytalanítani, hogy inkább meg se próbáljam.

Rengeteg ilyen, hátráltató gondolatom van. Mert hát ha nem lenne, már festő lennék.

Sokukra már az eddigi munkáim során is rátaláltam.
Persze mindig akad valami új, ezen a héten is találtam gyöngyszemeket.
A kedvencem: Annyian rajzolnak, festenek mostanában, nagyon nehéz közülük kitűnni.

De ugyanúgy feltűntek a következők is:
Én nem tudok elég jól rajzolni.
Nem vagyok elég tehetséges.
Biztos, hogy akarom?
Eddig mindig feladtam, most is feladom.
Úgyis megunom.

Eszembe jutottak az eddigi nekifutások, eszembe jutott az a bűntudat és szégyen érzés, amit akkor éreztem, amikor régebben abbahagytam.
Eszembe jutott a gyerekkorom. Abból is az, amikor rajzversenyekre mentem, de mindig sok tehetséges ember volt előttem, akik jobbakat alkottak és aztán ők nyertek.
Eszembe jutottak a szüleim, akik sosem gondolták, hogy ehhez lenne tehetségem.

Ezek a gondolatok mindig érdekes kitekintést adnak, hogy mi is zajlik valójában bennem.

Egy harc. Egy belső harc.
A múlt harcol a jövővel.
A megszokott harcol az újjal.

És tőlem függ, hogy melyik oldalra állok, melyik oldalt erősítem, tudatosan.

Ezért minden egyes alkalommal, amikor feltűnt egy negatív, eltántorító gondolat, azt kicseréltem pozitívra.
Inkább a célomra figyeltem. Bele éreztem magam abba a helyzetbe, hogy milyen lesz majd megalkotni azt a képet, ami a fejemben él.
Inkább azokra az emlékekre figyeltem, amikor bele voltam merülve az alkotó folyamatba és csak élveztem.
Felidéztem azokat a dicsérő szavakat, amiket eddig mások mondtak nekem ezzel kapcsolatban.
Sőt, magamnak is dicsérő, támogató szavakat mondtam.

“Meg tudom csinálni.”
“Hiszek magamban.”

És a legfontosabb, amit tettem:
Rajzoltam.
Tapasztaltam, kipróbáltam, tanultam az új eszközeimet.

Firkálgattam mindenhová és igyekeztem fenntartani a békés kapcsolatot a belső művészemmel, hogy akárcsak pár percnyi firkálás során is ki tudja élni a szenvedélyét.

És imádtam.

Alkosd meg Te is Önmagad.

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára

Ha van kérdésed, bátran írj hozzászólást vagy küldj üzenetet a hello@alkosdmegonmagad.hu-ra.