„Nagyon akarom, csak most nincs rá pénzem…”

„Nincs pénzem.”

Ez az egyik legegyszerűbb, legegyértelműbb mégis a legkorlátozóbb gondolatunk. És mégis, ez is csak egy gondolat.

És én abban hiszek, hogy ahhoz, hogy egy probléma megoldódjon, először mindig a gondolatot, a mögöttes hozzáállást, az ehhez kapcsolódó érzéseket kell megváltoztatni. Ezután jöhetnek az új gondolatokhoz, új érzéseinkhez illő tettek.

Meg akarod oldani azt, hogy „nincs pénzed”?

Csak akkor olvass tovább, ha igen! Mivel itt hasznos, gyakorlatba ültethető és működő lépéseket találsz.

Szóval, ha te még mindig szenvedni akarsz és kifogásként akarod használni azt, hogy „nincs pénzem” azért, hogy az önsajnálatodban maradhass, mert így kényelmesebb, akkor kérlek ne olvass tovább!

Mert ez csak azoknak való, akik valóban akarják a változást!

Ha úgy döntesz, hogy akarsz pénzt, akarsz változást, akarsz egy bőségesebb életet, akkor olvasd végig és ültesd a gyakorlatba. Én hiszem, hogy könnyen megy ez neked is!

Én hiszem, hogy minden külső eredmény valamilyen belső munka, belső változás eredménye. Épp ezért itt ezekre a belső lépésekre fókuszálunk, mert így tudod sikerre vinni a cselekvéseidet.

Nézzük lépésenként:

  1. Probléma helyett fókuszálj a célra: „Van pénzem”.

Ugyanis ahhoz, hogy megoldj egy problémát, először máshogy kell gondolkodnod róla.

Ezt az szokta megnehezíteni, hogy a tapasztalat eleinte mást mutat. Tehát a fizikai világban mondjuk üres a pénztárcád és ennek teljesen természetes következménye az a gondolat, hogy „nincs pénzem”. De gyakran használod biztos úgy is, hogy ha nem tudsz valamit megvenni: „Most éppen erre nincs pénzem.” (És ezzel le is mondasz az adott dologról, milyen kár. Mindenképpen olvasd végig ezt a cikket!)

Ezért a legelső dolog, amit tudsz tenni, hogy ez változzon, kezdj el máshogy gondolkodni ugyanarról a helyzetről. Fogalmazd át a gondolataidat valami építőbbre, haladóbbra, fejlesztőbbre. Tehát: kezdd el azt teremteni a gondolataiddal, amit tapasztalni akarsz. És ehhez az kell, hogy elkülönítsd a gondolatot a tapasztalattól, az aktuális helyzettől. (Könnyen beláthatod, hogy tényleg nem ugyanaz a kettő.)

Például az, hogy üres a pénztárcád jelentheti azt is, hogy csak kézpénzed nincs, közben meg a bankszámládon van egy rakás pénzed. De ha még ott sincs, akkor is biztosan vannak elszórva apróid a lakásban, a zsebeidben, stb. Szóval könnyű racionálisan bebizonyítani magadnak, hogy az, hogy „nincs pénzem” az kifejezetten hazugság is. Mert általában nincs olyan, hogy tényleg semmi sincs, még valami kicsi sem.

Ezért állítsd át a gondolkodásod arra, hogy „van pénzem”. Mert biztos, hogy valamennyi van!

És onnantól kezdve, hogy arra figyelsz, hogy „van pénzed”, így ebbe fektetsz energiát, ezért ezt növeszted és ezáltal egyre inkább lesz a jövőben is. (Ráadásul még sokkal jobban fogod élvezni is, hogy van.)

Amíg mindig azt gondolod és mindenkinek azt mondod, hogy „nincs pénzem”, addig ne is számíts arra, hogy ez megváltozik. Mert tök mindegy, hogy mennyi pénzed van, úgyis a szegénységet fogod belőle érezni és az a bizonyos pohár mindig félig üres lesz. Mert bizony lehet sok pénzzel is szegénységben élni! Amikor hiába van pénzed, mindig olyan helyzetekbe futsz bele, hogy bebizonyosodik, még az sem elég. Ezáltal sok pénzzel is érezhetedet a nyomort, a korlátokat, hogy nem tudod megvenni magadnak, amit akarsz és ami boldoggá tesz téged.

(Nemrég épp napoztam egy strandon és egy szuper yachttal kötöttek ki mellém. Sajnos elég hangosan beszélgettek ott mellettünk, ezért akaratlanul is meghallottam, hogy pénzügyi gondjaik vannak. Épp ugyanúgy érzi magát az az illető, mint az az ember, aki minimálbért keres és az nem elég neki. Szóval igen, hiába van több pénze, abból ugyanazt a szegénységet tapasztalja és érzi. Nem a pénz mennyiségétől függ, hanem a belső gondolkodástól! Gazdagon is lehet valaki szegény! Fura lehet ez így elsőre, de igaz.)

Állítsd át a gondolkodásod arra, hogy „van pénzem” és erről is beszélj, legalább 3 hónapig és akkor biztosan sokkal inkább bőségben fogod magad érezni. (És innentől már csak következetes kis lépések kellenek ahhoz, hogy ez kint is megvalósuljon és gazdagsággá váljon. De érzésre már így is sokkal jobb és nagyobb boldogságot hoz!)

Mert az, hogy szegénynek vagy gazdagnak érzed magad, nem attól függ, hogy mennyi pénzed van! Ez a szemléletmód váltás egyszerűen kell hozzá!

Használd például ezeket a gondolatokat:

„Van pénzem.”

„A pénz van és mindenhol jelen van.”

„Egyre több és több pénzem van és ezt élvezem.”

 

Ha pedig beleütközöl egy problémába, ahol kell pénz, ott se engedd meg magadnak azt a gondolatot, hogy „nincs”. Hanem csak fogadd el, hogy oké, most ez a helyzet, kell teremtenem pénzt. És helyezd át a figyelmedet a „nincs-ről” a megoldásra, vagy a célra. (Lentebb leírom ezt bővebben.)

Ezáltal gyorsan, sokat fejlődik a pénzteremtő képességed is.

 

  1. A pozitív, „van” központú gondolkodásmódhoz pozitív, felemelő érzéseket társíts.

Figyeld meg magadban, hogy mit érzel egyáltalán, ha a pénzre gondolsz.

A hátad közepére sem kívánod? Haragszol rá, mert nincs? Semmi kedved sincs vele foglalkozni, egy nyűg? Gyűlölöd? Kerülöd? Utálsz róla beszélni? Szégyent érzel vele kapcsolatban vagy bűntudatot?

Ezeket a lehúzó, negatív érzéseket mindenképpen rendezned kell! Mert ha a pénzzel kapcsolatban például undort érzel, akkor a tudatalattid automatikusan szabadulni fog minden pénztől, ami befolyik.

Ezeket a negatív érzéseket írd ki magadból, tedd ki, engedd el.

És kezdj el egy pozitív, emelő érzelmi viszonyt kialakítani a pénzzel: „Szeretlek pénz, jó, hogy itt vagy.”

Az érzéseidre hatással tudsz lenni, szóval gyakorold. Akarj pozitív érzéseket társítani a pénzhez és ahogy bejön valamilyen lehúzó érzés azt cseréld ki valami pozitívra.

Örülj neki, szeresd, légy hálás érte!

Ebben segít az is, ha megnézed, hogy a múltban milyen tapasztalataid voltak a pénzzel, a szüleid mi mindent tanítottak neked a pénzről, a gazdagokról. Tehát, hogy milyen minták, milyen tapasztalatok, milyen érzelmi lenyomatok vannak benned, amik gátolják a pénzáramlásod.

Ezt csak kezd el, aztán egyre tisztábbá válik az egész.

Szóval vegyél elő egy papírt, gondold végig a mintáidat és a tapasztalataidat, a saját érzéseidet és írj ki mindent, amit találsz.

Majd válassz egy pozitívabb beállítottságot, pozitív gondolatokat, pozitívabb érzelmeket.

Fordítsd át őket a gondolataid és az érzelmeid szintjén.

Szóval mi minden van benned a pénzzel kapcsolatban?

Pl: a könnyen jött pénz könnyen megy, a pénz a szükséges rossz, „acch nincs kedvem cashflowt írni, utálom”, a pénz égeti zsebem, …

Gondold végig, szedj össze minél többet és kezdd el beprogramozni magadban (pl megerősítő mondatokkal) ezeknek a pozitív ellentettjét és itasd át ezeket szeretettel, örömmel, hálával.

(Ha kell segítség, kérj bátran.)

 

  1. Cselekedj pozitívan!

Mindig, amikor a pénzről gondolkodsz, használd a fenti pozitívabb és bőségtelibb beállítottságot.

És amikor menedzseled a pénzed, akkor is a szeretet és a hála járjon át a „nincs kedvem” és a „nyűg vagy” helyett. Szeretve foglalkozz a saját pénzeddel.

De ez nem jelent egyben se fösvénységet, se kapzsiságot, se ragaszkodást a pénzhez. Ugye? Gondolj csak bele: ha pl. ragaszkodsz a pénzhez, akkor az is azért van, mert azt gondolod, meg kell tartanod, mert „nincs több”. Szóval már megint a „nincs”-nél járunk.

Szóval akkor, hogy állj hozzá, amikor mondjuk kifizetsz valamit?

Ezt is szeretettel, játszd azt, hogy éppen adakozol, mert egy milliárdos vagy. Egy milliárdos, aki boldog is a pénzétől, vajon hogyan fizeti ki a számláit? Milyen hozzáállással, milyen érzésekkel? Te is tegyél így. (Ez nem azt jelenti, hogy szórni kell a pénzt, mert egy milliárdos is meggondolja, hogy mit akar éppen megvenni és semmit nem vesz meg feleslegesen, csakis önszeretetből, mert örömét leli benne, és céltudatosan, magas pénzügyi intelligenciával használja fel!)

Ha veszel valamit, akkor legyen benne az önszereteted is! Tehát azért vegyél dolgokat, mert szereted magad és az a valami neked jó! Ha csak a rezsit fizeted ki, az is neked jó, érezd közben a szeretetet, a hálát és adakozz abban a cégben dolgozó embereknek pénzt, hogy ezt ők is átélhessék.

Gazdagodj, hogy gazdagabbá tehesd a világot. Ez egy szép, emelő kör, ráadásul egyre jobb és jobb emberré is tesz téged és a világod is szebb lesz általa.

 

  1. Cselekedj céltudatosan!

Mit tegyél, amikor valamit akarsz, de nincs hozzá elég pénzed?

Rendezd az előző lépéseket, majd nézd meg, hogy mennyi pénzre van szükséged hozzá. Ne törődj bele abba, hogy „nincs pénzed”, hiszen van! Szóval maximum csak idő kell, amíg az ide is ér hozzád, amíg megteremted, mert még valahol máshol van, de van!

Ilyenkor tűzd ki egyértelműen a célod, mondjuk, hogy meg akarsz venni egy tréninget, ami 100 000 Ft. Tök jó, akkor ez a cél!

Ezután hozd meg a döntést:

„Úgy döntöttem, megveszem a tréninget! Úgy döntöttem, van rá 100 000 Ft-om, mert megteremtem! Megcsinálom 1 hónapon belül!”

Fontos, hogy ehhez a döntéshez köteleződj el! Állj mögé teljes vállszélességgel, hogy igen, te ezt akarod! AKAROD és ÍGY VAN!

Aztán ott rögtön tedd meg az első lépést!

Például: Regisztrálj be arra a tréningre, válassz átutalásos fizetést és ezáltal van időd megteremteni rá a pénzt.

Majd haladj lépésről lépésre, mindig lépd meg a következő lépést.

Csinálj akciótervet, ötletelj, hogy hogyan tudod ezt megoldani és tedd is őket meg!

És közben legyél nyitott az új, jobb ötletekre, lehetőségekre. Mert általában úgy szokott ez összejönni, ahogyan az elején még nem is számítottál rá. (És tényleg, mindig meg lehet valahogy oldani!)

(És ne engedj annak a gondolatnak, hogy „nincs”, vagy hogy neked ez „nem megy”. Figyelj végig a bőséghozzáállásra: „VAN!” Még véltelenül se add fel menet közben!)

Ami a legjobb ebben az egészben, hogy még úgyis működik, ha a döntésedkor fogalmad sincs, honnan jön össze neked ez az összeg! És akkor is működik, ha csak most kezded ezt használni! Miért? Mert ez a teremtő erő mindannyiunk természetes része, de ez már más téma, most nem kell ezt még értened sem, csak használd, mert működik.

A kedvenc ilyen esetem az volt, hogy nekem is hirtelen, 8 napon belül kellett egy tréningre plusz pénz. Ugyanígy kitűztem a célt, kimutattam az elköteleződésem azzal, hogy beregisztráltam a tréningre, és fogalmam sem volt, hogy hogyan fog ez megvalósulni. Ezért nyitva hagytam az elmém, folyamatosan a célomra figyeltem, ismételgettem a döntésem, pozitívan álltam hozzá, és tudtam, hogy sikerülni fog, hogy megcsinálom.

És pár napon belül, az akkori munkahelyemen, teljesen váratlanul kaptam bónuszt. És szinte forintra annyit, amennyire szükségem volt ehhez a tréninghez.

Nagyon megörültem neki és ott teljesen biztossá vált számomra, hogy ez a módszer működik és bármikor, bármire tudom használni, amit csak meg akarok teremteni. Úgyhogy azóta is sűrűn gyakorlom, használom, mindenre. Már észrevétlen szokássá vált épp ezért erősödött a hitem, az önbizalmam, az erőm, stb.

Ez egy szuper és könnyen használható teremtő játék. Használd az összes lépést és alakítsd ki a saját bőséged!

Vedd meg magadnak, amit meg akarsz! És többé ne legyen kifogás az, hogy „nincs pénzem”, mert most már tudod, hogy hogyan tudod ezt teremtően átírni magadban.

Ha ezek után valamire nem sikerül megteremtened a pénzt, akkor azt valójában nem akartad eléggé, ezért nem tettél meg minden lépést, ami kell hozzá és csak felelősséget hárítasz rá! Szóval ezt inkább hagyd abba és csinálj helyette magadnak inkább több pénzt.

Én tudom, hogy neked is megy!

Én tudom, hogy „van pénzed”!

Csak csináld végig ezeket a lépéseket és ha valahol elakadsz, kérj segítséget és beszéljük meg!

Sok sikert és sok pénzt kívánok neked!

Szeretettel,

Klári

U.i: a pénzről is beszélek részletesebben a 30 napos Első lépéseid az életfeladatod felé sorozatban, melynek az első 5 része ingyenesen elérhető. Regisztrálj itt.

Ez az az egy döntés, ami segített kilépni a szürke hétköznapokból

“EGY ÚJABB SZ@R NAPNAK NÉZEK ELÉBE.”

Minden nap tele terhes „kell” feladatokkal,
robotikus teendőkkel, munkahelyi stresszel, szorongással és félelmekkel, hogy nehogy valamit rosszul csinálok. Egy-két lehúzó kollégáról nem is beszélve.

És ezek után, amikor végre elindulhatna a nap és foglalkozhatnék azzal, amit szeretek (esetleg önmagammal), mert végre otthon vagyok, már nincs erőm és energiám semmire, mert kimerültem.

Persze ez kívülről nem ilyennek tűnik. Kifejezetten jó helyen dolgozom, jó fizetésért, és még vannak napok, amikor szeretem is, csak belül halok el mindennap egyre jobban. Kívül pedig mosoly: minden rendben. Néha még én is elhiszem ezt magamnak, de nem így van. Egyre jobban fáj.

Látom milyen hatással van ez a párkapcsolatomra is, hiszen két leterhelt, fáradt ember együtt nemhogy támogatni nem tudja egymást, de még alig tudunk normálisan szólni is egymáshoz. Így ott is csak a problémák sorakoznak fel, rengeteg elnyomás jött létre. Hiszen szeretjük egymást, ez mégis hogy mehetett így félre? Miért nem tudunk beszélgetni? Hová tűnt a szenvedély és a boldog pillanatok?

Egyszerűen egyáltalán nem vagyok boldog, el vagyok nyomva a saját életemben.

Alig várom mindig a pénteket, végre itt a hétvége, végre pihenés és csinálhatom, amit akarok.

Itt választhatok, hogy semmit sem csinálok, magammal és a párommal foglalkozom, bulizok, vagy a halogatott teendőket mind bezsúfolom erre a két napra és végül itt sem pihenek/töltődök semmit és a valódi vágyaim semmit sem haladnak.

Mégis hol vagyok én a saját életemben?

Jönnek szembe a motivációs trénerek, de ezek a motivációk legfeljebb órákig tartanak. Tudnak adni egy látszatjóságot, de ha kicsit is belülre nézek, érezem, hogy ez így nincs jól.

Jöttek a céltervező guruk, de ha sikerül is egyáltalán célokat leírnom, azok is mind terhelnek. Már belegondolni is rossz, hogy az eddigi teendőim mellé még azokat is pluszban meg kell csinálnom, robotikusan, nagy önfegyelemmel, spontánság nélkül, agyontervezve.

Egyre nagyobb bennem a kiégés és vele együtt az elkeseredés is, mert fogalmam sincs, hogyan lehetne ez másképp.

De nem akarok a saját életem áldozata lenni!

Elmegyek szabadságra, hogy kipihenjem és rendezzem magam kicsit.

De milyen érdekes ugye, hogy a munka-szünetet szabadságnak hívjuk.

Ha az az évi 1 hónap a szabadság, akkor mi a maradék 11?
Mert én nagyon úgy érezem, hogy egy börtön!

Börtön a lelkemnek, börtön a szívemnek, börtön az elmémnek.

De mivel kell a pénz, így önként vállalom ezt a börtönt. És ha már nem megfelelő, váltok egy másikra, ami előbb vagy utóbb hasonló érzéseket kelt bennem….

Pontosan emlékszem, milyen így élni. Pár éve még én is így éltem…

Pedig már akkor is éreztem, hogy ettől többre vágyom: egy szabad életre! Ahol az lehetek, aki vagyok és úgy élhetek, ami valóban boldoggá tesz. Ahol szívből lelkes vagyok és motivált. Ahol a párkapcsolatom is életteli, szenvedélyes, megértjük egymást. Ahol van pénzünk és rengeteg olyan dolgot csinálhatunk amit szeretünk.

Szóval egy szabad, szenvedéllyel teli, hozzám illő, boldog, tartalmas, értékes, kalandos életre vágytam. Még ha nem is tudtam, ez hogyan lehetne elérhető a számomra.

Ott jött el a fordulópont, amikor elegem lett!

Amikor elegem lett abból, ami van!

Én művész vagyok! Élni akarok! Szenvedélyesen, lelkesen kipattanni az ágyból minden reggel, hogy: Juhúú újra egy nagy nap van! És aztán ezt valóban így végig is élni! Csodálatos dolgokat, érzéseket akarok megélni!

Csak boldog akarok lenni, olyan nagy kérés ez?!

Elég a szürke, robot életemből!
Elég a szenvedésből!
Elég a felesleges terhekből!
Elég az áldozatszerepből!
Elég a szorongásból és a félelmekből!

A saját életemet akarom!

Úgy és olyan munkahelyen akarok lenni, ami boldoggá tesz! És azt akarom, hogy a párkapcsolatom is szenvedélyes legyen, önfeledt! És legyen időm magamra, az álmaimra (bármik is ezek). És hogy tűnjenek el a problémák, amik ebben korlátoznak engem!

Persze ez egy sok lépcsős út. 

Az idő viszont ketyeg.

Te meddig vársz még?

Meddig tűröd még a problémáidat, a szenvedést?

Persze ha szenvedni akarsz, oké, azt is lehet. A te döntésed és én elfogadom.

Viszont ha eleged van már a problémáidból, ha megelégelted hogy újra és újra ugyanazokban a helyzetekben találod magad, nézz szét itt, van megoldás.

 

A motiváció – Asztrológia önismereti megközelítéssel: A Kos csillagkép

Nem fogok jósolni, jövendőt mondani, nincs semmi hókuszpókusz. Az asztrológia tudományának és az önismeretnek az ötvözésével igyekszem segíteni a fejlődésed. A csillagképekhez különböző minőségek tartoznak, ezeket nézzük át. Ezúttal a motivációt nézzük meg a Kos csillagképen keresztül!

A Nap útján-tehát a cselekvésünk útján 14 csillagkép található. Ők kört alkotnak, így egy folyamatot képviselnek.
Mindegyik csillagkép ugyanannyira fontos, egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Csak az embertől függ, hogy ezeket az állapotokat hogyan éli meg, illetve mennyire használja ki a benne lévő erőt és lehetőségeket.
A mai írás a Kos csillagképről szól, de mivel nincs kezdet és vég, csak a folyamat van, ami ciklikus mozgásának köszönhetően spirált alkot, így ő sem értelmezhető teljes mértékben a Halak csillagkép nélkül.
A Kos Feje alatt ugyanis ott az Al Risha csillag, ami a Halak utolsó csillaga, ami magát az összegzés fogalmát emeli ki.
Tehát a Kos új szintje, új kezdete magára az összegzésre alapul. Ez alapján tudod, hogy hol tartasz most, illetve ez alapján dől el, hogy mehetsz-e tovább a következő szintre, vagy újra kell csinálnod ugyanazt a szintet. (Tehát, hogy merre indulsz most.)
A Kos csillagképnek két része van. Először van a Kos Feje, utána pedig a Teste.
A Fej rész azt mutatja, hogy a Kos a Tejútra tekint. Felfelé akar törni, kitörni a régiből és új szinten létezni tovább. A magasabb szintek, magas tudás felé törekszik és tele van lendülettel, akarattal. És ezt a változást, megújulást minden szinten el akarja érni.
(Fölötte a Triangulum csillag kép, mint vezérlő elv mutatja, hogy az isteni egység felé igyekszik.)
Itt a Fejnél látja a célt, tudja mit akar és hatalmas szellemi erejével képes meghozni a döntést. És elindul…
A Kos Teste már a fizikai cselekvés beindításának fontosságát jelenti, megteszi az első lépést is! (Elülteti a magot, amit a ciklus során meg akar teremteni.)
Biztos hallottad már, hogy a Kos fejjel megy a falnak. Ez a csillagképnél annak a lehetőségét hordozza, hogy akaratával bármit képes elérni, ezt a folyamatot beindítani. Ha kell, az összes akadályt lebontja, szétzúzza az elme falait körről-körre. Ezek az akadályok pedig saját tudatában vannak jelen.
Mert ahogyan gondolkodunk, amit igaznak, elérhetőnek hiszünk, amilyen kép elménkben létezik, csak azt tudjuk megcélozni.
A Kos látja a fény és árnyék közti különbséget, így pontosan tudja, hogy mi viszi őt előre, illetve mi hátráltatja. Képes tehát tudatosítani, hogy mi az ami csak egó és mi az isteni.
A Kos a mitológiában az áldozati bárány. Tehát őt jellemzi az áldozat fogalma is. Na, de ez nem önfeláldozás, nem mártírság. Az áldozati bárányt a hegyre viszik fel és ott áldozzák fel. Tehát közelebb viszik Istenhez, és ott feláldozzák a régi elavult szokásokat, állatias ösztönöket jelképező részt.
A Kos tehát a “régit” áldozta fel az “újért “, a saját félelmeit, védekezési mechanizmusait, megszokásait, stb. Tehát egó-áldozatokat hoz. (És ezt nem másért teszi, hanem önmagáért, a saját fejlődéséért, a saját haladásáért, céljaiért.)
Ezért bizony az egó itt betámadhat, de a Kos ettől erősebb. Akaratával, lendületével ki tud tartani felemelkedési igénye mellett. Megvan a motivációja és a lendülete, nembeszélve fizikai és szellemi erejéről is. Így meghódítja azt, amit éppen akar.
A Feje felett ott van Androméda. Ő az, aki önként vállalja áldozatát, saját döntést hoz, hogy feláldozza önmagát a népért, de végül Perzeusz megmenti őt és összeházasodnak. Ezáltal királyi családként eljutnak az egységbe.
Minden új kezdet áldozatot kíván, ráadásul önként meghozott áldozatot, máshogy nem megy. Ezáltal megszületik az áldozatból az áldás.
Egyszerűen nem tudsz új eredményeket elérni úgy, hogy nem változtatsz a szokásaidon, a viselkedéseden, a gondolataidon, érzéseiden, stb. Mert ugyanazoknak a külső és belső cselekvéseknek ugyanaz az eredménye.
Egy Kos példával élve: ha az alma helyett szilvát akarsz szüretelni, az alma mag helyett szilva magot kell elültetni és annak megfelelően is kell azt táplálni.
Ez az áldás a Kos egyik vezérlő elve és ez nélkül nincs változás, nincs emelkedés! Meg kell tanulni elengedni az elmúlt ciklus eredményeit, sikereit és kudarcait, mindent a továbblépéshez, az új életbe való behatoláshoz. Új kör, új lap! Ezáltal könnyű új dolgokat behozni életünkbe. (Ha nem engeded el a régit, nincs hely az újnak.)
Ha összhangban rezgünk az isteni akarattal és ezek szerint tűzünk ki célokat, ez a lépés sokkal könnyebben megy.
A másik vezérlő elvet Perzeusz, az égi harcos mutatja, aki a Medúza fejét tartja kezében. Ez hatalmas fegyver, hisz aki rápillant, kővé dermed. Hamis információk és “fekete tanok” ezt úgy jellemzik, hogy ez a fejvesztés állapota és ez a legrosszabb hely az égbolton, így nagyon rossz ómen. Te döntesz, hogyan éled meg! Én inkább azt választom, hogy Perzeuszként kézben tartom ezt a hatalmas, már-már isteni erőt és uralom, felhasználom saját akaratom megvalósításához.
Ez jellemzi a Kos teremtő erejét és ide akar eljutni, felfejlődni, hogy áldozat hozatalai révén ezt az isteni erőt tudja kézben tartani.
Ráadásul Perzeusz a Test fölött van így ez már nem csak szellemi szinten működik. Ez a gyakorlatba beültetett akarat. Amikor valóban úgy is cselekszel, hogy az a célodat építse. És ezért ha kell, konfrontálódsz, kitartasz, harcolsz. Ha kell! (De magas szinten már inkább békés harcos ő.)
Ez leginkább belül, önmagaddal szemben történik, tehát saját magadnak sem engeded, hogy elvedd önmagadtól az álmaidat. Illetve kint is ki tudsz állni saját akaratodért, céljaidért.
A Kos magas minőségben nem valami ellen harcol, hanem valamiért! Mert ahová figyel, azt teremti akaratával. (Ha valami ellen harcol, épp azt teremti, táplálja figyelem energiájával, amit nem akar. Tehát nem hogy csökkentené azt, hanem tovább növeli.)
A Kos tehát az akarat és a figyelem ereje is. Amire figyel, azt tölti fel élettel.
A Kos alatt van a Cet csillagkép. Így az elindulás, kitörés alapját, alapelvét az elvonulás adja. (Több hős is a történetekben 3 napot tölt el a Cet gyomrában és ez segíti hozzá újjászületéséhez) így mindenképp alap ehhez az egészhez, hogy mélyen kapcsolódj magaddal, elvonulj magadba.
A másik “alapelvet” a szintén itt lévő Eridanusz folyó csillagkép adja, ami épp itt tesz egy nagy fordulatot. Így ez a megújulás egy új fordulat, egy sorsfordulat. Épp ezért, mivel ennyire más az új, mint a régi, kell az, hogy ami elmúlt, azt hátrahagyjuk és egy új, tiszta lappal, egy új körön haladjunk tovább.
Így a Kos az önmegvalósítás elindulását és újra és újra magasabb szintre hozását jeleníti meg és mindazt, ami valóban szükséges (és kikerülhetetlen) hogy az új elinduljon és meghódításra kerüljön.
Ha félelem alapú az út, mindez nehéz és terhelt. Ha Szeretet alapú a választott elindulás, akkor megvan hozzá minden erő és magas szinten, szenvedéllyel telien élhető meg. Nem mindegy, milyen alapon indulsz útnak!
A Kos kérdései:
Amikor új dologba kezdesz bele, akkor te mire figyelsz? Miért kezdesz neki? Félelemből, valamit elkerülve – valami ellen harcolva? Vagy szeretetből valamiért, amit szívből akarsz? Mit akarsz elérni, tiszta a cél, az akaratod? Tudatosan ülteted el az életedbe a magokat, vagy a tudatalattid rabja vagy? Könnyen kezdesz neki dolgoknak vagy nem vagy hajlandó meghozni az ezekkel járó áldozatokat és egyszerre akarod a változást és a régi megtartását?
Ahogy elkezdesz dolgokat, az hatással van az egészre. Hiszen az elültetett magban is benne van az egész növény összes tulajdonsága, korlátai, lehetőségei, amit élete során megélhet. A kezdeti hozzáállásodban, gondolatodban az új célodról, új vágyaidról te is rögtön meghatározod a sikered, vagy a kudarcod, a nyereséged vagy a veszteséged.
Ha te 04.22-05.14 között születtél, akkor a te Napod a Kos csillagképben állt a születésedkor.
Ez azt jelenti, hogy te akkor tudsz igazán haladni, cselekedni, kiáradni, kiteljesedni, ha magas szinten működteted a fent leírtakat. (Nálad ez ezért nagyon hangsúlyos.) Ezeknek a gyakorlásával, emelésével sokkal jobban önmagad tudsz lenni. Te így cselekedsz alapból, ezek a mögöttes működések hoznak téged mozgásba és csak tőled függ, hogy alacsony vagy magas szinten éled meg ezt! (Hogy mindezt elszenveded, vagy megéled az előnyeit szenvedélyesen.)
(Ne feledd, az, hogy a Nap hol áll, csak egy pici része az egésznek. Tehát ha a te Napod nem itt áll, önmagában nem jelent semmit. Illetve sokkal több vagy annál, hogy “hol áll a Nap”.)

A későbbiekben foglalkozunk a többi csillagképpel és a hozzájuk tartozó minőségekkel is. Ha kíváncsi vagy a saját “rejtett” képességeidre, hogy azokat ki tudd használni, ugyanebben a stílusban szívesen elkészítem neked a Személyiséged építőkövei elemzést, amelyre ezen az oldalon tudsz regisztrálni. Szeretettel várom a regisztrációdat!

Még keresed az utad? Mutatom az első lépést…

Ott vagy épp egy munkahelyen, de érzed, hogy ez már nem sokáig járható út?

Érzed, hogy váltani kéne (akár más életterületen is), mert valami másra vágysz, de nem tudod, hogy mi is tenne hosszútávon boldoggá?

Nem tudod, hogy merre kéne menned? Melyik a te utad?

Az önismeret az az eszköz, ami válaszokat tud adni a benned lévő kérdésekre.

Miért ennyire fontos az önismeret?

Általában az emberek, amíg nem mélyülnek el gyakorlati szinten a valódi önismeretben, robotpilóta üzemmódban élnek.

Gondolkodtál már azon, hogy vajon te mennyire éled tudatosan az életed? Vagy hogy te mi alapján hozod meg döntéseidet? Az érzéseid után mész?

Biztosan neked is a szokásaid és az érzelmeid befolyásolják a cselekedeteidet. Mivel emberek vagyunk, ez természetes. Önismeret nélkül viszont átadod ezeknek az érzéseknek és automatikus programoknak életed vezetését és a döntéshozás feletti hatalmadat. Lemondasz a felelősségedről és így a változtatási lehetőségedről is. Ezáltal már lehet fel sem tűnik, de robotpilótaként működsz.

“Nem lehet megoldani a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.”

– Albert Einstein

Ezt abból is láthatod, hogy biztosan szívesebben választasz olyan tevékenységeket, amiket ismersz, megszokott, amiket szívesen csinálsz, kényelmesen és biztonságosan érzed magad benne és jóleső érzéssel tölt el.

Tehát általános esetben a komfortzónádon belül élsz.

Ez alapvetően nem gond. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor az ilyen tevékenységek hátráltatnak. A kérdés az, hogy észreveszed ezeket a helyzeteket? Képes és hajlandó vagy átlépni a kényelmi, komfortzóna és érzelmi biztonságod határaid ahhoz, hogy elérd a célod és változtass valamilyen problémán? Vagy meghátrálsz és a könnyebb, a járt utat választod, ami eddig sem vitt téged közelebb céljaidhoz?

Vagy nézzünk egy fordított helyzetet. Vannak olyan helyzetek, amikor épp azért nem teszel meg valamit, mert félsz tőle? Vagy esetleg maga a szorongás és az aggódás érzése teljesen leköt órákra vagy napokra és addig amíg el nem múlik ez a feszültség semmi mással nem tudsz foglalkozni?

Az Önismerettel ezeket a helyzeteket tudod egyre inkább észrevenni, tisztánlátni és megváltoztatni, amikor erre szükség van. Így az önismereted mélyülésével életed vezetésének egyre nagyobb részét tudod a kezedbe venni és így egyre tudatosabb teremtővé válni. Ez rengeteg előnnyel jár, például a döntéshozás is egyre könnyebbé válik.

Az érzéseid rabszolgája vagy, te is.

Manapság szeretünk az érzéseink után menni. És ez azzal jár, hogy ha valami félelmetesnek vagy kellemetlennek tűnik, valami, ami a komfortzónánkon kívül van és bizonytalanságot okoz, azt nem csináljuk meg. Helyette inkább lehuppanunk a kényelmes kanapéra és bekapcsoljuk a kedvenc sorozatunkat. Mert miért ne.

Az az igazság, hogy ezáltal nem te vagy az érzelmeid ura. Helyette inkább az érzéseid uralkodnak rajtad. Ez abból is látszik, hogy a cselekvéseid függenek az érzéseidtől. Tehát az érzés mintha egy magasabb rendű dolog lenne és csak az a jó, ami jó érzéseket hoz. Ami pedig rossz érzéseket hoz, azt messziről el kell kerülni.

Viszont az új dolgok, amik esetleg pozitív változást hozhatnának az életedbe, azok mind komfortzónádon kívül vannak. Mert ha belül lennének akkor csinálnád és nem is lenne meg maga a probléma. Tehát az új, előrevivő dolgok is valójában (legtöbbször) negatív érzésekkel járnak (először, amíg meg nem tanulod). Csak azért, mert új, számodra ismeretlen dolog.

Tehát ha kerülöd a negatív(nak titulált) érzéseket, valójában nem is tudsz tartós pozitív változást elérni.

Az önismerettel, és az ebből adódó tudatos döntéshozással, továbbá azzal, hogy esetenként akár az érzéseid ellenére is megcsinálsz valamit, nagy változásokat érhetsz el és sokkal hatékonyabban érheted el céljaidat.

Most azt gondolhatod, hogy azért te mégis szeretnéd jól érezni magad. Akkor először nézzük meg, mi is az érzés valójában.

Te tudod, hogy honnan jönnek az érzések, amiknek átadod a hatalmad?

Ma már köztudott dolog, hogy az érzések a gondolatok lenyomatai.

Tehát eszedbe jut például a holnapi beszélgetés a főnököddel. Ha ehhez a jövőképhez olyan gondolatok társulnak, mint például „Úristen mi lesz, mit mondjak, hogyan mondjam”. És előjön például egy kis megfelelési kényszer is, miszerint a legjobb arcod szeretnéd neki mutatni, ráadásul még az is eszedbe jut, hogy „mi lesz, ha valamit nem jól csináltam és éppen le akar szidni?„

És te csak agyalgatsz, pörgeted le a fejedben lévő negatív lehetőségeket. Aztán csodálkozol, hogy miért van akkora görcs a gyomrodban, miért izzadsz (vagy esetleg fagysz le), amikor már ott állsz főnököd előtt. Ráadásul így valószínűleg el is rontod a megbeszélést.

Pedig épp azzal generáltad a félelem érzését és ennek következményeit, hogy félelemmel teli történeteket, mumusokat és démonokat alkottál te magad a saját fejedben.

Az érzéseid valójában csak az idegrendszered reakciói a gondolataidra (agyi munkádra). Mégis milyen nagy szerepet adunk nekik.

A félelem, mint bármilyen más érzés is, csak egy gondolattal kezdődik.

A fenti példa szemléletes, bár nem fedi teljesen a valóságot. Az igazság az, hogy maga a gondolkodás nagyon gyorsan történik. Sokkal gyorsabban, mint amit észlelni tudunk belőle. Ez azt jelenti, hogy a gondolataink többségét észre sem vesszük.

A legtöbb gondolatod tehát teljesen automatikus és ezáltal „láthatatlanul” alkotják meg a különböző érzéseidet. Ezért lehet az, hogy néha elkap mondjuk a félelem, de azt sem tudod, hogy mitől félsz.

Tudatos agy és a tudatalatti

Ez azért történik így, mert a tudatos gondolatok lakhelye, a tudatos agy sokkal-sokkal több energiát használ fel, mint az agyad tudatalatti része. Ezért, szimplán a túlélésért, az agyunk szinte folyamatosan robotpilóta üzemmódban működik. Amiről egyszerűen nem tudunk.

Gondolj bele: volt már veled olyan, hogy például reggel hullafáradtan keltél fel és zombimódra csináltad végig a reggeli rituálédat? Mennyit gondolkodtál például a fogmosáson? Vagy például a zuhanyzás mennyire megy neked természetesen? Megszokásból szoktad végre hajtani, vagy figyeled minden egyes mozdulatodat és tudatosan döntesz, hogy mikor minek kell történnie? Vagy már annyira be van járatva az egész procedúra, hogy akár félálomban (vagy máson teljesen elmerengve) is automatikusan végig tudod csinálni?

Az ilyen szokások is mind a tudatalattidba vannak mélyen beépülve, ezért megy automatikusan az egész.

De ilyen tudatalattiba beépült gondolat lehet az is, hogy:

„Én nem vagyok elég jó.”
„Nincs nyelvérzékem.”
„Nem túl jó a memóriám.”
„A pénzért meg kell küzdeni.”
„Én mindig lefagyok.”
„Félős vagyok.”
„Nem tudok jól kommunikálni.”
„A zenélést gyermekkorban kell elkezdeni.”
stb.

Igazából bármilyen gondolat és bármilyen érzelmi reakció beépülhet a tudatalattiba. Ráadásul a tudatalatti jóval több információt dolgoz fel, mint amit mi eltudunk képzelni.

Így gyakorlatilag egy átlagos napon az érzéseid és az ezek által befolyásolt cselekvéseid nagyrésze ezekből a tudatalattiban tárolt mintákból jön létre.

A leglényegesebb ilyen minták még a gyermekkorban épülnek be.

Egy gyerek olyan, mint a szivacs, a ki nem mondott szavakat is érzi és magába szívja. Így gyerekként gyakorlatilag szüleid (nevelőid) összes reakcióját, gondolatát, véleményét, szavát, nézetét, elvét, prioritását, szabályát, hitrendszerét, párkapcsolati, férfi/női mintáját, stb magadba szívtad.

És ez mind ott a mélyben dolgozik benned.

A leírtak alapján nézzük meg újra a folyamatot:

  • A tudatos agyad csak akkor kapcsol be és használja az energiádat, amikor az mindenképpen szükséges, vagy te úgy akarod. Így leginkább a tudatalattidon van a főszerep. Ezért az ott lévő berögzült gondolatok, már meglévő hitrendszerek rendszeresen aktiválódnak.
    (Ezek leginkább szülői mintáidra és az eddigi tapasztalataidra vezethetők vissza. Így önismeret nélkül felnőttként is leginkább a szüleid nézetei vezetnek téged. Hiába “repültél ki a fészekből”.)
  • Az itt tárolt gondolataid, szokásaid, megszokott reakcióid generálják automatikusan az érzéseidet vagy akár automatikus tetteidet.
  • Amikor az „érzéseidre hallgatsz”, valójában a benned lévő mintáid szerint cselekszel.
    (Ugyanez van, ha engedsz a félelmeidnek, aggódsz a jövődtől, szorongsz, stb. Szóval azt érzed jónak, amit szüleid is jónak tartottak gyerek korodban. Jutalmaztak téged érte és például azt érzed negatívnak, amivel szembemész ezzel a hitrendszerrel.)

Ezért is mondja azt a Sydney-i kutatóintézet kutatója Allan Snyder, hogy:

A napi cselekedeteink 90%-át öntudatlanul hajtjuk végre.

Tehát az egész életedet egy robotpilóta üzemmódban éled. Ráadásul olyan programok működnek benned, olyan dolgok vezérelnek tudat alatt, amik egyáltalán nem a te gondolataid.

Szóval mi valójában az Önismeret lényege?

Nem csak az, hogy milyen alap személyiség típusba tartozol. Nem az, hogy mi jellemző a horoszkópodra, vagy hogy milyen vagy. Ezektől sokkal lényegesebb, hogy az egyes problémás területeiden mi van a tudatalattidban, ami ezt az egész helyzetet automatikusan okozza.

Mert csak ha látod, mi van benned, akkor tudsz tartósan változtatni.

Ebből is láthatod, hogy ha tényleg változtatni akarsz az életed bármelyik részén, akkor ennek a változásnak a tudatalattidig kell lehatolnia. A legmélyebb szinteken is végre kell hajtani a változtatást. Mert csak úgy lesz maradandó.

Ráadásul nem elég, ha a gondolataidat megváltoztatod, hanem ha feljönnek a komfortzónádba visszahúzó érzéseid, gondolataid, akkor ezekre nem-et kell mondanod és megcselekedni azt, amit az új nézeted szerint kell tenned.

Mindemellett pedig választhatsz új érzelmi reakciókat az új gondolataidra. Így hosszútávon nem fogod rosszabbul érezni magad, sőt, egyre jobban. Viszont van, amikor a hosszútávú állapot érdekében a jelenben át kell lépned a negatív érzéseiden.

Az ilyen változtatás (tehát a tudatalattid átprogramozása) leghamarabb fél év alatt történik meg, de sok esetben inkább 18 hónap a tényleg tartós változás ideje.

Tehát nem megy egyik pillanatról a másikra, ráadásul egyedül sem megy. Mert egyszerűen kell olyan objektív tükör, aki megmutatja neked, hogy mikor estél újra a tudatalattid rabságába. Mert egyedül elmegy a fókuszod, elfárad tudatos agyad, visszaadod az irányítást és még észre sem veszed.

Visszatérve az eredeti kérdésekhez. Ha nem tudod, hogy merre van a te utad, vagy mire is vágysz valójában,

akkor szintén meg kell ismerned önmagad. Ez nem pályaválasztási tanácsadás, vagy az erősségeid felmérése közben történik. (Bár ez is felismeréseket hozhat, de nem annyira mélyre ható.) Hanem kőkemény önismereti munka, ami által meglátod és lehámozod magadról azokat a visszahúzó, a tudatalattidban lévő berögzüléseket, amik gátolnak téged abban, hogy be merd magadnak vallani az igazi vágyadat.

Csak így megy igazán

A vágyadat és az utadat nem kell keresned. Az mindig megvolt, ott van benned. Csak meg kell látnod, belül.

A Hamupipőke (Disney) mesében a királyfi, amikor megy a Hamupipőkéhez, egy óriási, a kastélyt teljesen körbeölelő, sűrű, szúrós tövisbokrokból álló védelmi falon kell átvágnia magát. Épp ilyen a te tudatalattid is. A vágyad végig ott van, csak nem látod a sok gaztól és félelemtől.

Egy adott szintig mind robotpilóta üzemmódban élünk, szimplán azért, mert emberek vagyunk. Akkor mit jelent a tudatos élet?

Talán a legfontosabb az az, hogy a tudatos embereknek vannak céljaik. Ráadásul komfortzónán kívüli célok. (Tehát ha a céljaikra gondolnak, ők is ugyanúgy gyomorgörcsösek tudnak lenni.) Mert csak ezek adnak teret arra, hogy tényleg fejlődni lehessen.

Ezek a célok mondják meg az irányt. Csak így láthatod, hogy a különböző célok, cselekvések stb előre visznek vagy hátráltatnak. Ez az a stabil pont, amihez tudod mérni saját viselkedésedet.

Most kérdezheted: „Épp azért kezdtem el olvasni ezt a cikket, mert nem tudom, mi legyen a célom. Akkor most mivan?”

Erre csak azt tudom mondani, hogy biztosan neked is van vágyad, csak még annyira rémisztő ez, hogy nem mered magadnak bevallani. Amíg ez így van, addig az legyen a célod, hogy megismerd magad jobban és megismerd, hogy mit is szeretsz valójában. És ezt nem agyalgatva fogod felismerni, hanem csakis tapasztalással.

Csak lépj valamerre

A nemdöntés is döntés. Csak ez káoszban tart. Most az a legjobb amit tehetsz, hogy bármerre elindulsz. Tapasztalj meg új dolgokat, amihez legalább egy kis kedved van, vagy kíváncsi vagy rá. Lépegess szépen apró lépésekben ki a komfortzónádból. Ahogy rakod le így a félelmeidet és növekszik belső erőd, úgy tudsz egyre bátrabban szembenézni a valódi vágyaddal.

Tűzz ki először kisebb (ne pedig egy életre szóló) célokat és valósítsd is meg őket.

Azok, akik tudatosan élnek, hajlandóak a berögzüléseikkel és akár az érzéseikkel is szembe menni, ha azok a céljaikat hátráltatják.

Ez nem egyenlő a harcolással, ez egy folyamatos célirányos önmunka, egy folyamatos átprogramozás.

Például, ha valamilyen célt kitűzök, de nincs kedvem ebbe az irányba cselekedni vagy félek tőle, akkor is megteszem. Minden más csak kifogás.

Mert, ha nem teszem meg, nem megyek szembe a félelmeimmel, nem alakítom át a célommal kapcsolatos gondolkodásomat, akkor nincs változás, nincs „jobbulás”. (Vagy csak nagyon rövid ideig tart.)

Így önmunka (tehát gondolataid és cselekvéseid felülbírálása és reformja) nélkül bármilyen úton is indulj el, azt fogod tapasztalni, hogy idővel ugyanabba a helyzetbe kerülsz, újra. (Erre szokták azt mondani, hogy csöbörből vödörbe.)

A jó hír viszont az, hogy sok gyakorlással a változás is egyre könnyebbé válik. Mert az, hogy „a változás félelmetes, rossz, nehéz” is csak egy minta, egy szokás, ami menet közben átíródik.

És mi van az érzésekkel?

Fentebb nem foglalkoztam annyira az érzelmeid átformálásával, mert igazából az építő gondolatok beépüléséből automatikusan következnek a pozitívabb érzések is. Tehát addig kell nemet mondanod a negatív érzéseidnek, és akár félelmed ellenére is cselekedned, amíg meg nem szoktad az adott új gondolatot és cselekvést. Mert, ha ez megtörténik, akkor már jól fogod magad érezni eközben is.

Tehát:

Amíg az érzelmeidre hallgatsz, az érzéseid uralkodnak feletted. Inkább te döntsd el, hogy milyen érzéssel akarsz rendelkezni és az ezt létrehozó gondolatot tedd bele tudatos elmédbe sokszor, hogy beépülhessen tudatalattidba is. Majd innentől kezdve csakis az új gondolat szerint cselekedj, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban mit érzel, mert az még mindig csak múltad lenyomata.

Csak a jelen változtatásával építheted a jövőt és bizony ez azzal jár, hogy néha akár érzéseiddel ellentétesen kell cselekedned. Erre kell az önfegyelem.

Összegezve:

Ne akard tapasztalás nélkül rögtön a legtökéletesebb döntést hozni. Mert a tudatalatti programjaid miatt úgysem látod az összes lehetőségedet. Csak utólag, a megvalósítás után látod, hogy az adott út mennyire felel meg neked, illetve hol kell még változtatnod rajta.

Csak a tapasztalás által tudhatod meg, hogy tényleg mi tesz téged boldoggá.

Így ne pazarolj több időt arra, hogy ezen rágódsz, inkább dönts (ha kell dobj fel egy érmét) bármelyik út mellett és közben dolgozz azon, hogy mélyüljön az önismereted.

Mert csak menet közben rajzolódik ki, hogy az az út valóban neked való-e.

A járt utat a járatlanért hagyd el, mert csak menet közben, az új impulzusoknak köszönhetően tágul a gondolkodásmódod, és így tudsz egyre több lehetőséget észrevenni az életedben.

 

Csak lépj és kezdj el változtatni a megszokott dolgaidon, tapasztalj.

 

+ Tipp:

Megosztok itt veled pár megerősítő mondatot, amivel el tudod kezdeni a tudatalattid átprogramozását és közelebb kerülhetsz a valódi vágyaidhoz.

Ezeket a mondatokat mondogasd legalább 30 napig, mindennap, legalább egyszer.

„Úgy döntöttem, szeretem a változást, szeretek változni.”

„Úgy döntöttem, be merem magamnak vallani, mire vágyom valójában.”

„Úgy döntöttem, tisztán látom, mire vágyom valójában.”

A tudatalattid bővebb feltárásáért pedig bátran kérhetsz segítséget tőlem, illetve online személyes tréningem is tökéletesen alkalmas az ilyen blokkok és korlátok feltárására és céljaid – jövőképed pontosabb meghatározására.

 

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára
Önismereti tréner és asztrozófus

A november lényegi üzenete

Novemberben több fontos és mély jelentésű esemény is történik. Ezáltal ez az egész hónap a szeretet csodáinak hónapja. A hónap folytán ez ráadásul napról napra egyre erősebben is hathat.

Ez nem azt jelenti, hogy akkor most üljünk le és várjuk, milyen csodák fognak velünk történni. Nem. Most is vannak ugyanúgy feladataink, fejlődési lehetőségeink, amiket meglépve tudunk egyre inkább megnyílni a tiszta szeretet előtt.

Bárhol is tartasz most az életedben, ez mindenképpen hatással van rád is.

Ez a szeretet erő nem válogat, nem feltételekhez szabott, nem ítélkezik. Így mindenkihez eljut. Az viszont előfordulhat, hogy annyira egód rabja vagy, hogy ezt nem veszed észre és egyszerűen elmész mellette.

Belső – tudati tágulás szükséges ahhoz, hogy az új, minőségibb lehetőségek, emberek, kapcsolatok, bőség, vagy bármi, amit szeretnél, be is tudjon lépni az életedbe. Ha nem lépsz magasabbra, nem emeled fel gondolataidat, szokásaidat, hitrendszereidet, akkor viszont csak a régi, megszokott, lehúzó emberek, gátak, korlátok vagy egyéb dolgok fognak bumeráng szerűen visszajönni. Ez is csak akkor probléma, ha te már új életre vágysz, mert akkor ők visszahúznak téged a régi életedbe.

Ha ezt veszed észre, jusson eszedbe, hogy valami még mindig gátol téged abban, hogy megtanuld a leckét. Ezeket pedig észreveheted, a gátló, visszahúzó, korlátozó tényezőket, félelmeket, gondolatokat levághatod önmagadról és felszabadulhatsz általuk.

Ha nem látod, mi gátol, mit kell elhagynod, levágnod, megváltoztatnod vagy csak túl káoszos az egész, hogy tisztán lásd a helyzetet, kérj segítséget.

Nem szégyen, ha nem tudod. Sőt, most a kérdezés és a segítség kérés még fontosabb, ugyanis mélyen, a tudatalatti legmélyebb szintjeiről is törhet fel bármi, amit ha nem látsz tisztán, akkor talán nem is lehet jól helyre tenni.

November első felében a Nap a Mérleg csillagképnél jár. Ő az égi kapu, amin áthaladva beljebb, mélyebb juthatunk önmagunkban.

Ez lehet fájdalmas, de lehet csodálatos is.

Az egyik út, a félelem útja

Ez az egész akkor fájdalmas, ha rengeteg felelősség hárítás, elnyomás lakozik benned. Mert ekkor bizony előfordulhat, hogy szembejönnek veled saját démonaid és rákényszerítenek a szembenézésre.

Belső démonaid mind a félelemben gyökereznek. Minden dolog, ami félelemmel tölt el, frusztrációt, szorongást, aggódást, halogatást kelt benned, abból adódik, hogy egyszer (lehet nem tudatosan) hoztál egy félelem alapú döntést és e szerint törekszel élni az életedet.

A szeretet helyett a félelmet, a könnyebbik, a járt utat választottad. És ennek hatására most belső világodban széthúzás van jelen. Egyszerre mennél több irányba. Mivel választottál már egyet, viszont mélyebben rejtőző vágyaid más úton szeretnének haladni.

Tehát van benned egy szeretet alapú vágy, amit megtagatsz önmagadban. Ezt akarod, erre vágyik minden porcikád, viszont mivel ez a járatlan – ismeretlen út, ez félelemmel tölt el. És a félelemre hallgatva inkább egy másik, könnyebb, ismerősebb, járt úton haladsz.

És ez a káosz még inkább növeli a félelmed, még inkább elgyengít és egyre jobban lefelé húz.

De választhatsz más utat is, a szeretet útját

Ekkor dönthetsz, hogy önszántadból szembenézel saját egykori döntéseiddel, elfogadod és megbocsátod ezt magadnak és rálépsz a szeretet útjára.

Itt nem az a megoldás, hogy elkezdesz harcolni a félelemmel vagy hogy uralni akarod a félelmedet.

“Mint már mondtam, azt hiszed, képtelen vagy uralni a félelmet,… Valójában már maga az a feltevés is csak tovább erősíti a félelmet, miszerint a félelmet uralni kell. A valódi megoldás a szeretet elsajátításában rejlik.” – Csodák tanítása

A félelem ellentéte nem a bátorság. Bátor tudsz úgy is lenni, ha közben félsz. Sőt, igazán csak az tud bátor lenni, aki a félelmei ellenére is képes a cselekvésre. De még itt is jelen van a félelem.

Tehát a bátorság nem a félelem ellentéte. Az igazi ellentét egy vagy-vagy állapot. Ha az egyik van, ott nem lehet jelen a másik. Nem lehet egyszerre mindkettő.

Ilyen kapcsolatban a félelemmel a valódi, tiszta, feltétel nélküli szeretet áll. Ott, ahol jelen van ez a szintű szeretet, nincsen félelem. Ha pedig egy icipici félelem, szorongás, aggódás, halogatás, stb van benned, ott nincs jelen a tiszta szeretet. Ekkor maximum egy birtokló, félelmekkel teli szeretetnek hívott, de inkább ragaszkodáson alapuló, alacsony rendű érzelmet érezhetsz még.

Milyen a valódi, tiszta szeretet?

A valódi szeretet nem birtokló, nem véleményező, nem ítélkező.

Ezt ne úgy képzeld el, mint egy érzést. Mert nem az. Ez minden érzés felett áll. Ez egy állapot, amiben vagy benne vagy éppen az adott pillanatban, vagy nem. Ez a két állapot hullámozhat.

A tiszta szeretetben minden biztonságos és mindenhol rend van.

Ez az állapot tudja csak átvenni a benned lévő félelem helyét. Csak ez lehet a megoldás.

Amire figyelsz, azt erősíted magadban és az általad látott – alkotott világban is.

Amikor tehát azon dolgozol, hogy a félelmet legyőzd, vagy a félelmet urald, valójában az életedben a benned lévő káoszt és félelmet növeled. Ezekben a pillanatokban éppen olyan élményeket teremtesz magadnak, amik arra hivatottak, hogy bebizonyítsák neked, hogy van mitől félned és a félelem erősebb mint te. (Mivel démonaid félelem alapúak, így velük is ugyanez a helyzet.)

Tehát a gondolataid és a hozzáállásod által te magad növeled a saját félelmed. A félelem nem létezik, ahogyan démonaid sem léteznek. Fél – elem. Ez csak a te gondolataidban létezik. A külvilágban lévő események – emberek pedig ezt a benned lévő félelemet tükrözik vissza. Ez csak kivetítés.

A szeretet (vagy szer-elem) viszont létezik. Pont olyan a kapcsolata a félelemmel mint a fénynek a sötétséggel. A sötétség sem létezik önmagában. Ő csak a fény hiánya. Pont úgy, mint a félelem a szeretet hiánya. Ezért nincs is.

A félelem csak egy hiányállapot. És ezt a hiányt csak a szeretettel lehet betömni.

Így ha te is azon munkálkodsz, hogy az életedben kevesebb legyen a félelem, akkor ezt most rögtön hagyd abba. És figyelmedet inkább a szeretet növelésére helyezd át.

Arra törekedj, hogy minél több pillanatban tudd megélni ezt a tiszta szeretet állapotot. És ezáltal szépen, lépésről lépésre elgyengül, majd eltűnik minden, ami félelemből való.

A félelem semmi. A szeretet viszont minden. (Erről a szeretetről szól ez az írásom is.)

Döntsd el most, hogy te melyiket választod.

“Úgy döntöttem, a szeretetet választom.”

A hónap fő feladata, hogy ezt a mondatot jól bevésd tudatodba. És amikor csak lehet, ebből az elvből kiindulva cselekedj. E szerint hozd meg a szembejövő döntéseket, és e szerint válassz lehetőségeid közül. Mert a szeretetből hozott döntések képesek elhozni számodra a vágyott csodákat és a bőséget.

Ezt az elvet kell alkalmaznod ugyanúgy önmagad felett és mások felett is.

Ha emlékszel az 5 érzelmi lépcsőre akkor tudod, a szeretet csak a 4. lépcsőfok.

Ez azt jelenti, hogy ha az előző szinteken el vagy akadva önmagaddal vagy mással kapcsolatban, akkor ezt nem tudod megélni. Nem lépheted át a lépcsőfokokat.

Ekkor tehát az a dolgod, hogy elfogadj – megbocsáss – elengedj. Az, hogy ezt végig csináld, az pedig csakis érted van, érted történik és rólad szól. Ezt az egész folyamatot tehát önszeretetből csináld végig.

(Erről a folyamatról itt olvashatsz.)

Ehhez a szintű szeretethez tartozik a gyermeki szeretet is, ami szintén nagy hangsúlyt kap ebben a hónapban is.

Tehát ha még nem tetted, iratkozz fel ingyenes Belső gyermek oktató sorozatomra. Itt a múlt rendbetételéhez és a belső gyermekkel való kapcsolathoz és önszereteted növeléséhez is kapsz tanácsokat és hasznos eszközöket. Ezek mind segítik könnyíteni a lelked, lerakhatod terheidet és így több szeretetnek lesz helye benned és körülötted.

Így ha már olvastad, de még nem ültetted gyakorlatba a feladatokat, akkor még nincs késő, csak tedd meg.

A tanfolyam végén elérhető megerősítő mondatok pedig tökéletesen támogatnak téged abban, hogy az e havi energiákat egy magasabb szinten tudd megélni.

Összesítve

A hónap fő feladata a szeretettel és önszeretettel való kapcsolatod átértékelése, rendezése, felemelése és gyakorlatba ültetése. Ez az a kulcs dolog, amivel ki tudod aknázni a fő lehetőségeket, amiket folyamatosan, hónap közben még megosztok veled.

Csodákkal és bőséggel teli hónapot kívánok neked.

Ha kérdésed vagy elakadásod van, akkor bátran kérdezz vagy kérj segítséget tőlem a hello@alkosdmegonmagad.hu e-mail címen.

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára
Önismereti tréner és asztrozófus

 

Mi történt, amikor eldöntöttem, hogy elérem az egyik célom?

Festővé alkotom magam – 1. rész

Megszületett a döntésem, mi szerint a rajz és festő képességemet művészire fejlesztem.

Cél – döntés – cselekvés. Ez a kulcs.

Ez nem azt jelenti, hogy kitűzök egy célt, egyszer hozok egy döntést és már sínen vagyok, nem.
Döntenem kell, folyamatosan, mindennap a célom mellett.

Döntenem és aztán meg is cselekedni az első lépést.

Mi az első lépés?
Mindig a következő.
Az, amit ebben a pillanatban meg tudok tenni és előre visz a célom felé.

Megtettem. Oké. És most?
Most újra ránézek a célomra, újra döntök és újra cselekszem.

Persze e közben jönnek fel a múlt árnyai.

Találkozok a rég elfeledett, mélyre rejtett gondolataimmal, amik jót akarva nekem, igyekeznek megvédeni a sérülésektől.
Így próbálnak elbizonytalanítani, hogy inkább meg se próbáljam.

Rengeteg ilyen, hátráltató gondolatom van. Mert hát ha nem lenne, már festő lennék.

Sokukra már az eddigi munkáim során is rátaláltam.
Persze mindig akad valami új, ezen a héten is találtam gyöngyszemeket.
A kedvencem: Annyian rajzolnak, festenek mostanában, nagyon nehéz közülük kitűnni.

De ugyanúgy feltűntek a következők is:
Én nem tudok elég jól rajzolni.
Nem vagyok elég tehetséges.
Biztos, hogy akarom?
Eddig mindig feladtam, most is feladom.
Úgyis megunom.

Eszembe jutottak az eddigi nekifutások, eszembe jutott az a bűntudat és szégyen érzés, amit akkor éreztem, amikor régebben abbahagytam.
Eszembe jutott a gyerekkorom. Abból is az, amikor rajzversenyekre mentem, de mindig sok tehetséges ember volt előttem, akik jobbakat alkottak és aztán ők nyertek.
Eszembe jutottak a szüleim, akik sosem gondolták, hogy ehhez lenne tehetségem.

Ezek a gondolatok mindig érdekes kitekintést adnak, hogy mi is zajlik valójában bennem.

Egy harc. Egy belső harc.
A múlt harcol a jövővel.
A megszokott harcol az újjal.

És tőlem függ, hogy melyik oldalra állok, melyik oldalt erősítem, tudatosan.

Ezért minden egyes alkalommal, amikor feltűnt egy negatív, eltántorító gondolat, azt kicseréltem pozitívra.
Inkább a célomra figyeltem. Bele éreztem magam abba a helyzetbe, hogy milyen lesz majd megalkotni azt a képet, ami a fejemben él.
Inkább azokra az emlékekre figyeltem, amikor bele voltam merülve az alkotó folyamatba és csak élveztem.
Felidéztem azokat a dicsérő szavakat, amiket eddig mások mondtak nekem ezzel kapcsolatban.
Sőt, magamnak is dicsérő, támogató szavakat mondtam.

“Meg tudom csinálni.”
“Hiszek magamban.”

És a legfontosabb, amit tettem:
Rajzoltam.
Tapasztaltam, kipróbáltam, tanultam az új eszközeimet.

Firkálgattam mindenhová és igyekeztem fenntartani a békés kapcsolatot a belső művészemmel, hogy akárcsak pár percnyi firkálás során is ki tudja élni a szenvedélyét.

És imádtam.

Alkosd meg Te is Önmagad.

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára

Ha van kérdésed, bátran írj hozzászólást vagy küldj üzenetet a hello@alkosdmegonmagad.hu-ra.