Önazonosság

Belső utazás a jelenbe

Szerző:

Ha azt tapasztalod az életedben, hogy gyakran elviszi az erőd és a figyelmed a félelem, aggódás, vagy épp rengeteget agyalsz és ez miatt rengetegszer kibillensz és elrohan melletted az életed és nem tudod kiaknázni a benned lévő potenciálokat, akkor ez az írás mindenképpen neked szól.

Itt most nem okoskodni akarok, vagy rengeteg információt átadni neked. Inkább egy olyan írással készültem, ami gyakorlatibb jellegű. Ahogy olvasod, dönthetsz úgy, hogy közben csinálod velem együtt és átéled, megéled a jelentését és jelentőségét. Ezzel pedig rögtön tapasztalatokat szerzel. Vagy dönthetsz úgy is, hogy inspirálódsz belőle és beépíted ezeket a gondolatokat, apró gyakorlatokat a hétköznapjaidba, hogy belül és kívül is békésebb légy.

(Ha még nem olvastad, mindenképp ajánlom neked ezt a blogbejegyzést, ahol leírom, miért nagyon fontos most ennek a blogbejegyzésnek minden egyes sora.)

Úgy döntöttem, most kapcsolódom magammal, befele figyelek.

Érzem a saját jelenlétem és érzem, ahogy figyelmem a belső világomat és belső teremet pásztázza.

Minél fókuszáltabb vagyok, a külvilág annál inkább megszűnik létezni. Egyre halkabbak a hangok, egyre kevesebb a kívülről jövő input, ami nyugodtabbá, békésebbé tesz.

Most csak én létezem, mert egyszerűen ezekben a pillanatokban elfeledkezem mindenről, ami a világban van. Törekszem tudatosan elfelejteni egy kicsit mindent. Nem a menekülés miatt, hanem, hogy sikerüljön belülre figyelni és felvenni magammal a kapcsolatot.

Elfeledkezem a teendőkről, problémákról, a harcokról, a küzdelmekről. Elfeledkezem a megfeleléseimről, megfeledkezem a határidőimről, az elvárásaimról, az ígéreteimről, az emberekről, a munkáról, a háztartásról, … Most épp nem akarok adni semmit senkinek és nem is fogadok be semmit sem kívülről. Elengedtem egy kicsit a külvilágot és az ott élt életemet és csak vagyok.

Lecsatlakoztam a külvilágról és most csak én vagyok és ezt az időt csak magammal töltöm, mert megérdemlem. Szeretem magam.

Ahogy leveszem a figyelmem a külvilágról, a belső világ, a belső történések felerősödnek és egyre inkább kitisztulnak.

Először tovább élesítem a fókuszomat és tisztítom az elmém. Ugyanis feltűnik, hogy be-be kúszik egy-egy gondolat.

Egyszerűen eszembe jutnak dolgok. Most van egy kis terük és rögtön meg is rohamoz minden ötlet, gondolat, feladat, amit az elmémben akarok tartani, vagy korábban elfelejtettem. Az is lehet, hogy elkezdenek ijesztgetni a saját gondolataim és félelmeket keltenek.

Akármilyen gondolatok is jönnek, figyelmem arra fordítom, hogy a fejem, az agyam ellazuljon, szellőssé váljon. Ahol görcsösséget érzek, oda figyelek és elképzelem, átérzem, hogy ellazul a fejem, az agyam és ezzel az elmém is. Közben pedig nem ragadok le egy gondolatnál sem. Csak látom, hogy ott van, de nem kapaszkodom belé, elengedem és hagyom, hadd menjen tovább. Csak eldöntöm, hogy amilyen gondolat érkezik, szóljon az a múltról, vagy a jövőről, arra most nincs szükségem és elengedem. Semmit sem kell most ezekből megtartanom, semmire sem kell emlékeznem, mert tudom, hogy ami fontos, az majd később is az eszembe jut. Most csak a jelenre figyelek és a szél mintha minden más gondolatot csak elfújna.

Most jöhetnek az érzések.

Milyen érzések vannak most bennem? Mit is érzek most? Mekkora a szorongás? Vagy épp ideges, vagy haragos vagyok? Vagy már nyugodt és békés? Felhatalmazom itt magamra, hogy érezzek és tudatosítsam is, hogy épp milyen érzések cikáznak bennem.

Érzéseim a múltról, a jelenről vagy a jövőről szólnak? És milyen gondolatok keltik ezeket az érzéseket?

A jelenben most nyugalom van. Épp csak itt vagyok, megpihenve, megállva kicsit. Bármilyen zűrzavar is van egyébként az életembe, vagy általában a külvilágba, most az nem ér el hozzám. Ezért a nyugalmon, a békén, a szereteten kívül semmilyen más érzés nem tartozik a jelenemhez. Itt és most nincs mitől félnem, hiszen minden félelem és szorongás azt jelenti, hogy elmém épp a jövőben kalandozik. És minden szégyen, bűntudat, harag azt jelenti, hogy elmém épp a múltban jár. Ezért nincs más dolgom, mint eldönteni, hogy a jelenre figyelek és a jelenben vagyok.

Hogyan tudom legkönnyebben lehorgonyozni elmém a jelenbe? Azzal, hogyha arra figyelek, amit éppen csinálok. Legkönnyebb valamilyen mozdulatra, vagy történésre figyelni, mert az könnyebben leköti az elmét, mint a csend és a mozdulatlanság (ez már a haladó szint). Ezért eleinte lélegzetemet figyelem. És törekszem egyre több apróságot megfigyelni a légzésemben. Törekszem magam átadni a lélegzetem átélésének és tudatosításának.

Rengeteg mindent meg lehet figyelni a lélegzetvételben… Lélegzem be és ki. Amikor belélegzem, a mellkasom felemelkedik, amikor kilélegzem, leereszkedik. Megpróbálom változtatni kicsit a légzésem sebességét, vagy épp a mélységét. Amikor tudatosan lassítom, érzem, ahogy a testem enyhe légszomjat kap és vágyik a levegőre, szüksége van rá. Amikor kifújom pedig más-más érzés, ha lassan vagy ha gyorsan fújom ki. Amikor belélegzek, érzem, ahogy energiát vesz fel a testem. Érzem, hogy felfrissít, felpörget. Érzem, ahogy az oxigén elkezd a tüdőmből szétáradni a testemben. És érzem, ahogy kifújásnál elengedem a fáradtságot és megnyugszom. Most elkezdek kísérletezni azzal, hogy milyen, amikor benntartom a levegőt. Érzem, hogy a bent maradt levegő feszít és ki akar törni. Amikor pedig kifújom, várok egy picit, mielőtt újra levegőt vennék és érzem a levegőtlenség csendjét, ürességét és nyugalmát. Az itt keletkező szívó, befogadó erőt, ami aztán a tüdőm mozgásra készteti, hogy újra belélegezzen.

Mindez csak megfigyelés. Minden alkalommal kicsit másmilyen és más dolgokat lehet megfigyelni. És egyre mélyebben, egyre több részletet, egész addig, vagy még azon is túl, ahogy a lélegzet kapcsolódik a lélekkel és az energia testtel és arra is hatással van.

Ez után sokkal inkább a jelenben vagyok, lenyugodva, megbékélve. Az itt érkező, jövő-menő gondolatok és érzések tisztábbak, lassabbak, tudatosíthatóbbak, ha ebben az állapotban maradok.

Ebben az állapotban tisztán látszik, hogy egy-egy gondolat mennyire fel tudja korbácsolni ezt a nyugalmat és kizökkenteni. Hogy a gondolatoknak mekkora hatalma van a jól-létre. Hogy egy-egy gondolat rögtön érzéseket hoz és a különböző érzések máris hatással vannak a légzésre is.

Ebben a jelenben való megfigyelő állapotban kirajzolódnak lépésről lépésre a belső összefüggések, belső kapcsolatok, hogy hogyan épül fel az egész belső világom. És egyre inkább látom azt is, hogy nem csak megfigyelője vagyok ennek, hanem van jogom, erőm és képességem arra is, hogy hatással legyek rá és beleszólja a folyamat menetébe.

Dönthetek például úgy, hogy azt mondom egy aggódó gondolatnak, hogy neked most nem adok teret és időt. Most nincs az aggódásnak helye, mert itt és most egyáltalán nincs miért aggódnom, mert ez csak a jövő bizonytalanságából eredő késztetés. De itt és most biztos lehet a dolgomban. Biztos vagyok abban, hogy most itt vagyok, hogy most itt ülök-állok, lélegzem. Biztos vagyok abban, hogy most élek, létezem, hogy vagyok és ez épp elég ahhoz, hogy biztonságban, stabilan, békében, nyugalomban legyek épp most. Sőt, még arra is elég, hogy ebben a pillanatban boldog legyek, mert itt és most mindenem megvan, amire most szükségem van. Mindenem megvan ahhoz, hogy itt megcsináljam a jelenben az önmegfigyelésemet és ez ebben a pillanatban épp elég, teljes és tökéletes.

Bármi történt is a múltban (akár pár perce is), most itt vagyok és megérdemlem, hogy megéljem a békét. Bármi is várjon rám a jövőben, most itt vagyok biztonságban és megérdemlem, hogy megéljem a békét.

Most, erre a kis időre elfeledkezve a külvilágról, munkákról, feladatokról, emberekről, megérezhetem, milyen úgy lenni, hogy csak én vagyok. Milyen önálló, teljes embernek lenni. Olyannak, akinek itt és most mindene megvan. Nem hiányzik a vágyott szerelem, mert ehhez a gyakorlathoz nincs rá szükség, úgyis csak el kéne most engedni. Nem hiányzik a vágyott munka, életfeladat, elismerés, kívülről jövő szeretet, pénz,… mert itt és most ezekre nincs szükségem. Ehhez a gyakorlathoz nincs. Lehet 5 perc múlva már szükségem van rá, de itt és most nincs, épp ezért megélhetem, hogy most mindenem megvan ehhez a pillanathoz. Most csak én vagyok és ez bőven elég.

Most nem függök semmitől, ami kívül van. Nem függök véleményektől, értékelésektől, reakcióktól. Nem függök válaszoktól, viselkedésektől. Nem függök attól, hogy megkapom-e amit kértem, vagy hogy elérem-e kívül, amit akarok. Mert itt és most csak én vagyok és bőven elég.

Itt vagyok én, önállóan.

Lehet ez nagyon szokatlan. Lehet első pár alkalommal unalmas, vagy akár félelmetes ez az üresség, béke, hogy nem történik semmi. Ilyenkor emlékeztetem magam, hogy ezt csak azért érzem, mert elfeledkeztem arról, hogy milyen is önmagammal kapcsolódni. Ilyenkor félek magamtól, hogy mit fogok találni belül…de ez a félelem is csak egy jövőtől való félelem, aminek itt és most nincs jogosultsága. Hiszen most semmi félelmetes sincs bennem, mert csak vagyok.

Érzem, hogy ez a befele való figyelem erősít, stabilizál. Érzem, ahogy a gerincem kiegyenesedik és érzem, hogy mennyire erős, megtartó, egyenes. Érzem, ahogy áramlik rajta az energia, ami teljes mértékben belülről fakad és független a külvilágtól, másoktól. És érzem azt is, hogy a gyomromból jön ez az erő, onnan sugárzik szét a testembe. (Vagy lehet épp azt érzem, hogy éhes vagyok és ideje feltölteni tápláló étellel ezt az erőközpontot.) Érzem, ahogy ez az erő szétárad a testemben és erőt ad minden mozdulatthoz, tetthez, szóhoz. Erőt ad ahhoz, hogy megtegyem, amit meg kell tennem. Stabil vagyok, erős és energikus. Mert belegyökereztem önmagamba és a jelen pillanatba.

Most már képes vagyok rá, hogy önállóan, teljes egész emberként, erős gerinccel beleálljak az életembe. Mert megvan a saját középpontom, megvagyok én. És erre időről időre emlékeztetem is magam, hogy az én életem csak akkor tud stabilan, kiteljesítően felépülni, ha én ott vagyok stabil tartó oszlopként középen. A saját életem elsősorban rólam szól, hiszen ez az én életem, én vagyok a főszereplője. Ez után jöhet mindenki más. Hiszen amíg én nem vagyok jelen a saját életemben, nem tudom másnak sem igazán odaadni magam.

2023 augusztus – 2024 május: élj úgy, hogy te vagy az életed középpontjában

Szerző:

A Vénusz – Nap – Föld táncában 2023. augusztus 13.-án kezdődött egy új forduló, az élet-alkotásunk új szintje. Ennek részletes elemzése megmutatja számunkra, hogy vágyaink és álmaink megteremtéséhez és megformálásához most milyen speciális lehetőségeink vannak, hol tart a folyamat és mi akar most megvalósulni az életünkben (persze ezek az alap lehetőségek, ezek vannak aztán egyénre szabva és ezáltal mindenkinél más-más dologban mutatkozik meg, de ugyanazt az energiát képviseli).

Bár már augusztus 13 elmúlt, mégis hasznos tudatosítanunk ezeket az információkat, ugyanis ez az élet-alkotás egészen 2024 május végéig tart. Tehát bőven van még időnk és alkalmunk ezeket az igazán csodálatos és felemelő lehetőségeket megélni és kiaknázni teljes mélységében.

Kezdjünk is a jelenlegi életalkotó lehetőségeink részletezésébe:

Ennek a szintnek a legalapvetőbb lényege, hogy megtalálva a saját középpontodat, erős gerinccel beleállj az életedbe, az életed megélésébe és a kiteljesedésed megalkotásának következő lépéseibe. A lehető leginkább megtaláld és megéld, hogy ki vagy, hogyan tudsz teljes egész, önálló, kiteljesedett lenni. Megtalálni magadban a szeretetet, szerelmet, szenvedélyt és ezt akár meg is osztani másokkal úgy, hogy nem mondasz le önmagadról.

Ezért talán az egyik legfontosabb pont az lesz a 9 hónap során, hogy meg tudod-e találni ezt a középponti erőt önmagadban, amiből tudsz töltődni, amit ki tudsz árasztani, amit fel tudsz használni az életalkotásod során. Fel tudod-e venni a kapcsolatot önmagaddal, a saját középpontoddal.

Így az önmagadra való figyelés, az önmagadban való stabilitás az, amire most mindenképp érdemes hangsúlyt fektetned és erősítened. (Mert egyszerűen szeretteidnek is így tudsz a legtöbbet adni.)

Ezek által tudatosodik benned jobban az, hogy ki vagy te, mi mindent szeretsz és milyen életre is vágysz innentől kezdve. Most lehetőséged van tudatosítani és felhasználni még inkább a saját erőd és megélni azt az eszenciád, aki te valójában vagy.

Felfényesítheted most a múltad, ami által minden tanulsággá, értelmessé, felhasználhatóvá tud válni, amik mind-mind segítik élni a saját életedet, ami Rólad szól és meghaladja a szülői mintákat és a múlt korlátozó sebeit, tapasztalatait. Ezáltal ez a Szív és a Szeretet felszabadításának és a kiáradásának 9 hónapja ez.

Most a szívünkben lévő szeretet önt kívül is formát a bátorság, önfelvállalás, cselekvés által. Így most megláthatod és meg is mutathatod jobban, hogy ki vagy te és mi mindenre vágysz szívből.

A saját önmegvalósításod megvalósítása. Ehhez kapsz most beavatásokat, inspirációkat. És a 9 hónap alatt egyre inkább meg is tudod élni, valósítani azt, ami fénnyel, szeretettel teli a te számodra.

Ez tehát egy felfényesítő 9 hónap. Az életörömök, szerelemmel teli alkotások megvalósításának és átélésének ideje. Szuper idő ez minden olyan élmény, tapasztalat, dolog megalkotására, amire szívből vágysz. Bármi is legyen ez, most az a célod, hogy meg akard élni és ehhez megteremteni a lehetőségeket.

Pár sorral lentebb, a piros keret alatt folytatjuk, addig is, ha még nem vagy feliratkozva a hírlevelemre, akkor érdemes itt és most megtenned. Miért?
Ezekbe az e-mailekbe ugyanis nem a máshol megszokott sablon tartalmak kerülnek. Olyan dolgokat találsz bennük, amiket sem a blogon, sem más felületeken nem publikálok. Nálam alap, hogy a feliratkozóim elsők között értesülnek minden újdonságról.
A spam-et olyan messziről kerülöm, ahogy csak tudom, helyette időnként apró ajándékokat csempészek az e-mailekbe, ezért érdemes mindig végig olvasnod őket.
Ha ez így szimpi, csatlakozz ennek a mini űrlapnak a kitöltésével:

A célfelé most a Regulus energiája vezet minket (az Oroszlán Szíve), ami a szív bátorsága, hogy megélje bátran mindazt, amit szeret. Hogy megélje magát a szeretetet és a szeretet túlcsorduljon, kiáradjon bennünk, ami teremtéssé alakul át. Ezáltal szeretettel, szívből, örömből megélni és teremteni a saját életünket. Tehát nem más a célja ennek az formába öntő, alkotó folyamatnak, mint hogy szeress és szeretve légy úgy, hogy a saját középpontodban maradsz stabilan.

Ehhez a szabadság, megtisztulás, felszabadulás és a jelen pillanatban rejlő lehetőségek adják az alapot és a stabilitást. Tehát akkor tud stabil lenni most ezt a teremtés, megélés, ha a jelenben vagy és megtisztítottad a szívedet a múlt és jövő terhei, sérelmei alól. A jelenben tudsz most te és a teremtésed otthonra találni.

Az Oroszlán csillagkép még egy csillaga kap plusz figyelmet most, ez pedig a Denebola csillag. A Denebola pedig arról szól, hogy kiáraszd, ami benned van. Hogy megmutasd a saját gondolataidat, saját nézőpontjaidat, saját akaratodat. (Magas szinten ezt emelően, motiváltan és motiválóan tudod megtenni, együttműködve másokkal.) Segít ő most átadni, megmutatni, kiárasztani a benned lévő információkat, megértéseket. Meg tudod hódítani most az álmaidat és azt az életet, amit élni akarsz.

Egyszerűen most hatással tudsz lenni a saját életedre és másokra is azzal, hogy jobban megmutatod önmagad. Ez segít, hogy támogató közeget szerezz, akikkel együttműködve közösen alkothatjátok meg az életetek következő, kiteljesedettebb szintjét. Fontossá válik tehát a tudatos, önfelvállaló, célzott kommunikáció, ami asszertív is. (Alacsony szinten könnyen az saját gondolatok másra való ráerőltetésébe mehet át, vagy épp az akaratodat akarhatod másokra erőltetni.)

Mindez egy életvezetői attitűdöt is képvisel, amivel tudod vezetni önmagad, az életed és a teremtéseidet. Életed vezetőjévé váltál és most ideje lépni a szíved útján előre, még akkor is, ha járatlan és te alakítod ki itt és most az ösvényt. Itt az ideje kilépni abból az életből, ami nem hozzád illő, nem rólad szól és nem szereted, amitől nem érzed magad teljesnek.

Mindez rendeződik benned. Jobban meg érted önmagad, az életed és jobban a helyedre kerülsz, ha cselekvően mész ezen az ösvényen. Új szokásokat tudsz most kialakítani, amik jobban támogatnak téged.

Ebben az időszakban fejlődik az is, hogy jobban higgy a megérzéseidben és hogy táguljon az „otthon érzem magam” állapot. Így a 9 hónap során egyre inkább otthon lehetsz az életedben, és mindez egyfajta gondviselés érzést és ősbiztonságot is tud adni. Mélyebben érezheted most az univerzum tápláló, támogató, gondoskodó energiáját, amivel a lehetőségek kapuját nyitja ki számodra. Ezekhez a lehetőségekhez vezetnek a megérzéseid most, ezért fontos, hogy higgy bennük.

Ami szintén óriási lehetőség most, hogy a szegénység tapasztalatának programjait, mintáit, érzelmi sérüléseit, lenyomatait is most hátra tudod hagyni és a bőség alapjait le tudod rakni az életedben. Bőségesen tudsz alapozni abból, ami számodra fontos és szeretetből való. (Ezeket céljaiddal és döntéseiddel határozod meg, mert abból lesz most sok, annak a bősége stabilizálódik és mélyül, amire a figyelmedet fordítod: tehát, ha például az akadályokra, nehézségekre figyelsz, akkor ezek válnak erősebbé és ezek tágulnak, fejlődnek.)

Amire figyelsz tehát, az stabilizálódik, az válik az alappá és abból lesz sok. Ezért is érdemes a jelenben maradni, mert a jövő aggodalmai, vagy a múlt történéseinek megismétlései is megsokszorozódhatnak. Fejlődj ebben, fejlődj a céltudatosságodban és hogy mit teremtesz az életedben. Lépd át itt a szegénység, vagy a bármilyen jellegű szűkösség, szükség komfortját és döntsd el, hogy meghaladod azt. Mindezt azért, hogy végre a bőség és a lehetőségek, a szeretet legyen az az alap, amire építkezel. Ezáltal fejlődik most az otthon, család és a múlt területe is.

Az otthonod, családod, alapjaid/gyökereid azok, ahol komfortzóna tágítás zajlik és mindez azért (is) történik, hogy megéld mélyebben és valódibban az Otthont, hogy otthon legyél a saját életedben és ezt ne csak tudd, de tapasztald is meg. Ez folyamatosan szabadul fel és tisztul meg benned és az életedben.

Van még egy nagyon fontos, előrevetített üzenet még ebben a képletben… Ugyanis ez a 9 hónap felkészít bennünket valami nagyobbra, csodálatosabbra, amiket a következő lépések, szintek fognak majd elhozni. És már most érezhető, hogy bár még idő kell a kialakulásához, ez az időszak már előfutára ennek és meghatározza, hogy mennyire tudjuk majd kiaknázni a következő lehetőségeket.

Most épp Jupiter erőteljesen közelít Uránusz felé.

Tehát itt, ebben a 9 hónapban célunk, hogy ez a két energia egyesüljön egymással és egymás mellé kerüljenek, ami nagyjából pont 9 hónap múlva fog megvalósulni az égbolton!

Már most is majdnem együtt állnak, de mindketten augusztus végén és szeptember elején megfordulnak és elkezdenek visszafele haladni. És ennek következtében elkezdenek egymástól is távolodni.

Ebből látszik, hogy most még nincs itt az ideje, hogy megtörténjen itt az egység, ez még a jövő sugallata. Még nem állunk rá most készen, mert valamit még módosítani kell. Alakítani kell hitrendszerünkön, vagy nem vagyunk elég nyitottak, kitágultak hozzá. Lehet nem hiszünk benne eléggé, hogy lehetséges.

Meg kell még valamit látnunk, tanulnunk, még nincs elég bölcsességünk és bőségünk hozzá. Így még nem tud látomásunk teljesen felszabadulni.

DE: már most lehet ebbe valamilyen elő-beavatás. Ami közelebb visz, ami lehet még részlet, de 9 hónap múlvára már beérik és befogadhatóvá, láthatóvá és tapasztalhatóvá válik teljesen, ami új világot nyit ki előttünk.

Így most, ennek tudatában még az a dolgunk, hogy a most beindított új energiával, és ennek tapasztalásával, tudatosságával, céljaival felemeljük a felszabadult hitünket. Hogy megedzük a tudatunkat a tágabb látásmódokra és a magasabb szintű tudásokra, megértésekre. Hogy megedződjön a tekintetünk, hogy 9 hónap múlva már szabadon és tisztán lássunk és tudjuk a bőséget, a bölcsességet, és a tudásunkat szabadon áramoltatni az életünkben.

Ennek megvalósítására kapunk most beindító energiát, ugyanis a most elvetett magok valósítják meg az új, kb. 9 hónap múlvai lehetőségeinket.

Mi az a nagyobb lehetőség, ami felé most tartunk?

A kb. 9 hónapunk tetőződése, amiért most „dolgozni” fogunk, hogy egységbe kerül bennünk a Jupiter és az Uránusz ereje és mindkettő (előbb-utóbb) belép a Szeretet birodalmába. Az pedig, hogy így együtt teszik meg ezeket a fontos és kiemelt lépéseket, megismételhetetlen lehetőség!

Nézzük először, hogy mit is képvisel Jupiter és Uránusz együtt.

Ők ketten teljesen új, váratlan nézőpontokat és tudatossági szintet tudnak kinyitni előttünk.

A látás, gondolkodás, hit, tudás, bölcsesség, példamutatás reformja és felszabadulása. Új távlatok tudnak így megnyílni és a látásunk, megértésünk teljesen új szintre tud érni. Amikor már teljesen tisztán tudunk hinni és látni, letisztítva magunkról a ránk rakódott sallangot, régi hitrendszereket, ideológiákat, amik korlátozták a tudást, bölcsességet, rálátást a dolgokra.

Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk lépni, előszöris ezeket a régi, korlátozó hitrendszereket el kell tudnunk engedni és nyitottabbá válni a tágabb tudatosságra. Másrészt pedig mentálisan nyitottá kell válnunk a hirtelen, váratlan lehetőségekre, a bőség és lehetőségek váratlan megérkezésére és áramlására. Ez a kitágított és felszabadított elme ideje, ami felszabadul a következő szintre.

Ez a hitedben, bőségedben, tudásodban, megértésedben és a kreatív potenciáljaidban, szabadságodban szintén változásokat, megújulásokat hoz.

Erre készülünk fel, nyílunk ki ez alatt a 9 hónap alatt azáltal, hogy most aktívabban éljük meg azokat a lehetőségeket, amik most a rendelkezésünkre állnak és megéljük jobban önmagunk.

Felszabadulnak az eddig rejtett belső potenciáljaid a tudatod tágulásának következtében. Felszabadulnak az Álmaid, amik a megvalósulás útjára is lépnek – vagy lehet párhuzamosan valósulnak meg is valósul nagy részük még menet közben.

Most pedig nézzük meg még a következő dátumokat és további folyamatokat kicsit:

A Jupiter – Uránusz 2024 márciusában kezdenek el együtt állni, április 20-21.-én állnak együtt pontosan (itt a legerőteljesebb az egységük), majd még május végéig vannak együtt, ami után már Jupiter kilép Uránusz energiájából és megy tovább előre.

Tehát együtt állásukat nagyjából 3 hónapon keresztül tudjuk majd kihasználni, így újra, meg újra tágulhat és nyílhat a tudatunk és jöhetnek a hirtelen – váratlan csodák és lehetőségek, kreatív ötletek és energiák az életünkbe a hitünk mértéke és minősége szerint. (Itt májusban lesz igazán izgalmas ez, amikor ideér Nap és Vénusz is, ezzel bekoronázva ezt a 9 hónapos ciklust és itt éri el az aktuális ciklusunk az egyik célját!)

Ami még nagyon izgalmas ebben az állásban, hogy itt együtt fognak fognak haladni Algol csillag mellett. Jupitert pedig a Nap – Vénusz gyakorlatilag átkísérik az Alcyone/Pleiádok terébe, a Szeretet birodalmába. Ekkor fog Jupiter jegyet is váltani, tehát itt lesz vége Jupiter (a hitünk, kitágulásunk, bőségünk) anyagi felszabadult megvalósulásának és lépünk tovább a következő lépcsőfokra, ahol az Ikrek – Jupiter egy új energiaminőséget tesz elérhetővé.

Uránusz és Jupiter kettesben lesz először Algolnál, majd később érkezik a kíséret és a plusz energia a Nap – Vénusz formájában. Így itt, ahogy tágul a tudatunk, erősödik a hitünk és fényesedünk, bővülünk, szabadulunk fel, egyben az Algol csillag által szimbolizált sötétség is képes felszabadulni, megtisztulni, felfényesedni. (Itt jöhetnek „kísértések” és könnyű sikert ígérő álruhás „démonok”, de kitartva önmagad és a saját szabadságod, hited, fényed mellett, ez megugorható.)

Hatalmas lehetőség ez arra, hogy teljesebbé, stabilabbá váljon életünkben a szeretet rezgése, ami által erőinket mind kézbe tudunk venni.

Algol alap üzenete: minden erő, még ha először látszólag ellened is dolgozik, mert szétszakítottság történt, félelemmel – sötétséggel itatódott át, ugyanúgy a te erőd, ugyanúgy fényből való és ha újra felveszed vele a kapcsolatot, fel tudod fényesíteni és onnantól kezdve újra téged szolgál.

Tehát saját látszólag ellenünk dolgozó részeink reformot, felszabadulást, felfényesedést élhetnek át és újra kapcsolatba, egységbe kerülhetünk velük és a részünkké válnak. Azok az erők, amikről eddig azt gondoltad, ellened dolgoznak, itt megzabolázásra kerülhetnek és téged szolgálnak. Azok a hitrendszereid például, amik ijesztgettek, félelemmel telítettek, szeretettel telítődhetnek.

Uránusz és Jupiter együttes ereje által itt minden „sötét erő” és „démon” felfényesíthető, felszabadulunk démoni és sötét erők által a hitünk és fényünk segítségével. Májusra pedig elérkezik az egység és a szeretet, termékenység azokban a dolgokban, amikkel itt megtörtént a felfényesítés.

Itt végleg megszabadulhatunk olyan hitrendszerek alól, amik bármilyen formában korlátozták eddig a bennünk lévő szeretetet, bőséget, kreatív termékeny energiákat. Ez pedig tovább is visz a következő szintre.

Kicsit tovább tekintve még:

2024 júniusában (június 4) jön el újra a Vénusz – Nap együtt állása. Tehát itt kezdődik a következő 9 hónapos folyamatunk.

Ekkorra az Uránusz már egyedül áll az Algolnál és törekszik ő is előre a Pleiádok gyógyító Szeretet birodalma felé. Ez a 9 (vagy inkább 2×9) hónap tehát Uránusz előremeneteléről szól. Elér Alcyonhoz, majd visszafordul még kicsit, valamit még felszabadít, megtisztít bennünk, általunk, hogy szó szerint beleszabadulhassunk a szeretet terébe és szabadon tudjuk már teljesen megélni, alkalmazni és teremteni vele, teljes egészében. Ez már a szeretet felszabadulásának egy következő, magasabb szintje, amihez kellett, hogy előtte hitrendszereink szeretet alapúbbá váljanak.

Ez a szintlépés majd 2026. januári Vénusz – Nap együtt álláskor jön el. Ez itt egy nagyon erős, csúcs energia, ahol (ha most elkezded ezt az utat és tudatosan járod végig) egy nagyon magas beavatottsági fokozaton (tudatosság) tudod megélni!

Csodás utazást kívánok neked!

Szabaduljunk bele a Szeretet és a Csodák birodalmába.

Szeretettel,

Klári

Szabadság vs. párkapcsolat: Ezért nem kell választanod!

Szerző:

Manapság, leginkább a fiatalabbak (vagy inkább fiatalabb gondolkodásúak) körében egyre nagyobb az igény, hogy szabadon önmagunk lehessünk egy párkapcsolaton belül is. Megújulást, változást akarunk, önmagunk akarunk lenni boldogan, miközben megéljük a mély szerelmet is a párunkkal.

Érezzük, hogy egy párkapcsolat nem csak arról szól, hogy legyen valaki fixen mellettünk, vagy legyen kire főzni-mosni és nem is valamilyen érdekről, hanem sokkal többről, a szabad szerelem csodálatos táncáról van itt szó.

És mivel a szerelem egy ilyen alap elemünk, a jelenlegi életünk egyik tartóoszlopa, ezért nagy is a tét.

Szerencsére egyre többen választják, hogy ezt a szerelmet élik és hátrahagyják a régi, korlátozó programokat. Mert egyszerűen mások vagyunk, másra van szükségünk, szabadon akarunk élni és szabadon akarunk szeretni és ezt megosztani a partnerünkkel.

Az y-os generáció egy reformer generáció. Vagy mondhatnám szabadságharcosnak is és annyira jó látni, hogy egyre többen vállaljuk fel a nézőpontunkat, véleményünket, valódi vágyainkat. A y-osok az úttörők, akik levetve a régi láncokat (amik régebben még tökéletesen megfeleltek, de most már, a több lehetőség idejében korlátoznak és megkötik a szabadságot) egy újabb, szabadabb világot alkotnak. És ezáltal a fiatalabb generációk már ebben a szabadabb világban nőhetnek fel (nekik már természetes a szabadság és ezért kitudják teljesíteni azt, amiért ők idejöttek).

Igen, az újítás kissé félelmetes, elsőre, hiszen nincs kitaposva, ezért tele van kockázatokkal. Azért is, mert az elmúlt 2000 évben (de még valószínűleg jóval messzebb sem) biztosan nem élhetett senki meg akkora szabadságot, mint most és itt mi. Egyszerűen nem voltak adottak a körülmények hozzá, muszáj volt lehajtani a fejet és behódolni bizonyos dolgoknak.

A régi dolgok, a régi idők, a régi szokások sem rosszak, csak mások, amik nem erre a világra vannak szabva. Mert most már nem ilyen idő van. De mivel már vannak, akik így élnek, épp ezért nem vagy egyedül ebben.

Változott a világ és épp ezért változnak, fejlődnek az emberek és az emberi kapcsolatok is. Törekszünk mindent egyre szabadabbá és szabadabbá formálni, tágítani.

És mivel a térben itt-ott most pont lehetünk korlátozva még, ezért még fontosabb, még sürgetőbb, hogy otthon, a családunkban, a szerelmünkkel meg tudjuk élni a valódi szabadságunkat. Mert hol máshol, ha ott nem? Nekem nagyon nem lenne elég, ha csak egy nyaraláson tudnám megélni szabadon önmagam (vagy még ott sem).

A tapasztalatod azt sugallja (vagy inkább sugallta eddig), hogy egy párkapcsolat kompromisszumokkal jár, hogy ott le kell mondanod dolgokról (akár az egész szabadságodról), de ez nincs feltétlen így. Ideje levetni a régi, korlátozó párkapcsolati mintákat, amik a szabad és önazonos párkapcsolatodban gátolnak téged.

Gyakran kapok mostanában olyan kérdéseket, hogy „Klári, hogyan kell szabad párkapcsolatban élni?” vagy „Milyen egy szabad párkapcsolat úgy egyáltalán? Nem tudom elképzelni.”

És bizony, amit az ember nem tud még halványan elképzelni sem, akkor azt nem tudja megteremteni. Kell valami kiindulópont, valami inspiráció, hogy egyáltalán észre lehessen venni, hogy lehet egy párkapcsolat ettől sokkal-sokkal jobb is. Hogy lehetünk szabadok együtt is. És persze nem lemásolni a másikat (mert mindenkinek máshogyan igazán jó egy szabad párkapcsolat), hanem inspirálódva, tanulva az ő útjából felfedezni a sajátunkat.

Mert nem kell lemondanod arról, hogy önmagad lehess, hogy megéld az életet azért, mert van egy párkapcsolatod. Tudom, mert már egy ideje egy szabad párkapcsolatban élek.

 

Milyen egy szabad párkapcsolat?

Egy szabad párkapcsolatban valóban önmagad tudsz lenni úgy, ahogy neked jó. Nincs ott az a félelem, hogy mit gondol majd a másik, hogy tetszeni-e fog neki. Elfogad Téged és abban kapsz támogatást, hogy megvalósítsd a szabad céljaid és hogy egyre jobban és jobban önmagad lehess. (És ő is.)

Nem kell a párodtól engedélyeket, beleegyezést kérni. Megmarad teljesen a szabad akaratod. Nemet vagy igent mondhatsz bármire, amit akarsz és ezért nem kapsz büntetést, bosszút, vagy egy hatalmi drámázós „csinálj, amit akarsz”-ot. (És persze a párod is megteheti ezt.)

Azért, hogy mindez valóban könnyen megtörténhessen, a párkapcsolatban maximum már csak nyomokban vannak jelen alá-fölé rendeltségek, elnyomások, érzelmi manipulációk, érzelmi zsarolások, hatalmi drámák. És amikor esetleg előfordul még, azt nagyon gyorsan kezelitek, rendezitek.

Ez a rész a kedvencem! Mert már nem kell soha többet sem kimondatlanul, sem kimondva harcolnod a pároddal. Ehelyett egyenrangúság van és közös megegyezések, tehát az erőtöket a közös célok és a közös csodás életetek megvalósításába tudjátok tenni és nem belső, akár kimondatlan érzelmi harcokba. A nő már nincsen elnyomva és ezért bosszúból már nem is kasztrálja a férfit. Béke, szerelem és egység van.

Egy szabad párkapcsolat őszinte és épp ezért könnyedén lehet asszertívan kommunikálni benne. Mindig meg tudtok egyezni úgy, hogy mindkét félnek kompromisszumok nélkül jó legyen a végkifejlet. Úgy győz a párkapcsolati csapatod, hogy mindkét fél győz benne, te és a párod is.

Ha bármi megoldandó helyzet van, csapatként álltok neki. Mert együtt erősebbek vagytok. Ebbe beletartozik önmagatok felé is és egymás felé is a hit és a bizalom is. Hisztek magatokban, egymásban, a csapatban.

Egy szabad párkapcsolatban semmi sincs, ami kötelező. Mivel csapat vagytok és fontos nektek a saját és a másik jólléte is, így mindent csak addig csinálsz, amíg az neked jó. Amikor pedig már nem tesz szabaddá a dolog, köttök egy új megegyezést és változtattok. (Mivel mindkettőtöknek fontos, hogy a másik fél is jól legyen.) Ezért nincsenek elvárások (főleg nem kimondatlanok), csak az, amiben megegyeztetek. Ráadásul pedig így sosem vagy egyedül, van háttértámogatásod még akkor is, amikor neked kell megcsinálnod dolgokat.

Egy szabad párkapcsolatban a férfi tud férfi lenni és a nő tud nő lenni. A helyeteken vagytok és megélitek a saját nemetek energiáit. Mert csak egy férfi és egy nő tud egy párkapcsolatban igazi szerelmi egységet alkotni. (Ez persze azonos nemű kapcsolatokban kicsit más, de akkor is azt az oldalatokat élhetitek meg, amelyik nagyobb örömöt okoz.) Ezáltal a szexualitás is felszabadult, örömteli, szenvedélyes, több, mint kielégítő.

És persze nincs semmi természetesnek véve, hiszen minden értékes, amit te vagy a párod csinál, mert azzal előre viszi a csapatot. Épp ezért minden értékelhető, minden szerethető, becsülhető. Igazán erőt adó és felemelő kapcsolódás az ilyen, ahol valóban értékesnek, szeretettnek tudod magad érezni és ezt megadni a párodnak is. Szeretitek, becsülitek egymást és a csapatotokat.

Így az egész élet egy nagy és csodálatos közös kalanddá változik!

 

Miért nem él mindenki szabad párkapcsolatban?

A szabad párkapcsolatban élés, tehát hogy úgy élj párkapcsolatban, amire a szíved valójában vágyik, egy teljesen másmilyen élet.

Nem elég levetni a régi mintákat, mert ezek elengedése után jön a sokk: Oké, ez már nincs, ezt már nem szeretem, akkor hogyan tovább? Fogalmam sincs. – És itt, ezen a ponton, mivel nincsenek meg az új lépések, az új módszerek, máris a tudatalatti automatikusan hozza vissza a régit. És ez egyre nagyobb ellentétet szül, mert már tudod, hogy nem így akarsz élni, de mégis ez van. És nem bírsz kilépni.

Ahhoz, hogy egy szabad párkapcsolatot felépíts, kell elköteleződés a részedről önmagad és a saját szabadságod mellett. Ha ez nincs, akkor könnyen elveszel már az elején. Épp ezért fontos az, hogy te valóban szabadon akarj élni és önmagad akarj lenni. Ha ez az akarat megvan benned, ha eldöntötted, akkor te biztosan ki tudod ezt a kapcsolatot alakítani (akár van párod most, akár nincs).

Mert te képes vagy biztosan arra, hogy kifejleszd az új, felszabadító képességeidet, amikkel tudod menedzselni a leendő szabad párkapcsolatod. És közben egyre inkább felszabadítani magad és megengedni a párodnak is, hogy egyre szabadabb legyen melletted.

Az elején teljesen természetes, hogy van benned félelem. Hiszen ez az egész új neked, veszélyesnek tűnik. Viszont valójában nem az! Egy korlátozó, elnyomó, hatalmi drámázós kapcsolat sokkal veszélyesebb rád nézve, hiszen ott egyikőtök sincsen valójában jól és csak bántjátok egymást.

Lehet félelmed attól is, hogy mit fog gondolni a párod, ha te változol.

Nos, először biztosan meglepődik majd, viszont amikor már látja, hogy ez neki is jó, őt is szabadabbá, boldogabbá teszi és egy csomó energiája felszabadul, akkor már nagyon értékelni fogja.

Lehet félelmed attól is, hogy a párodat is szabadon kell engedned, mert félsz, hogy akkor elhagy.

Ettől én is féltem nagyon! Viszont, ez csak abból adódik, hogy nem érzed magad elég értékesnek, hogy a párod teljesen szabad akaratából is melletted maradjon. De a párod, mivel veled van, így nagyrészt biztos, hogy szeret és mivel egyre jobb és jobb önmagaddá válsz a folyamat alatt, valószínűleg egyre jobban és jobban fog téged szeretni.

Mi minél szabadabbá váltunk, annál inkább akartunk együtt lenni. Talán még soha nem szerettük egymást ennyire, mint mos és nem akartunk ennyire együtt lenni, mint most. Mert egyszerűen együtt egyre jobb és jobb lenni. És hiába dönthetnénk bármelyik nap arról, hogy lelépünk, nem akarunk, hiszen nagyon jó együtt lenni.

Folytathatnám a félelmek listáját még, de nem teszem, mert mind mögött ugyanaz a dolog áll: mivel még nem voltál ilyen kapcsolatban, nincsenek kiépítve ezek a belső szokások, nem vagy a szabadsághoz hozzászokva, ezért új, ismeretlen és ilyenkor az egó félelmekkel bombáz.

De a félelmeid legnagyobb része illúzió és a helyzetek nagyon sok esetben megoldhatók. És csak szélsőségesebb esetekben (amikor valamiért tényleg nagyon nem összeegyeztethetőek a dolgok) okoz szakítást. Ilyenkor pedig épp a szakítással tudjátok igazán felszabadítani egymást.

Tehát leginkább eddig az ismeretlentől való félelem gátolt (ragaszkodás a régihez), illetve az, hogy nem tudtad, hogyan is lehetne mindezt elérni. De ha valóban akarod a szabad párkapcsolatot, akkor ezek az akadályok semmissé válnak itt és most.

 

Hogyan tudod megvalósítani a szabad párkapcsolatot?

 

Elsősorban saját fejlődésed, az önismereted növelése szükséges hozzá.

Amiket érdemes fejleszteni:

  • A régi programok, fájdalmak elengedése és feloldása. (Hogy párod egyre kevesebbszer tenyereljen bele a fájó pontjaidba és ne ugyanazokat a szituációkat teremtsd újra meg újra.)
  • Érzelmeid magas szintű kezelése, uralása. (Hogy ne csak automatikus érzelmi reagálásaid legyenek, hanem tudatosan meg tudd élni a magasabb, örömteli érzéseket is.)
  • Kommunikációs képességeid fejlesztése. (Hogy bármit meg tudj beszélni a pároddal, őszinteén és asszertíven.)
  • Önszeretet, önértékelés, önelfogadás, önbecsülés, önbizalom fejlesztés. (Elsősorban neked kell szeretned, értékelned, elfogadnod, becsülnöd magad és bíznod magadban, mert így tud a párod is többet adni neked ebből.)
  • Csapatépítő képességek fejlesztése. (Hogy könnyebb legyen csapatként együtt működni.)
  • A szabadságod égő vággyal való akarása. (Ez a vággyal teli akarat nyitja meg a kapukat.)
  • Önmagadról alkotott pozitívabb kép kialakítása és egyre inkább felismerni, mit is jelent neked a szabadság, hogyan akarsz te szabadon élni.
  • Nőiesség/férfiasság megélése.
  • És persze céltudatosság, hogy legyen közös és egyéni álmok, amik felé lehet haladni, együtt.

Ahogy láthatod, a felsorolásból semmi sem utal arra, hogy meg kell változtatnod a párod, vagy hogy neki is kellene fejlesztenie magát. Nem kell! Ha te ezt az utat járod, akkor az bőven elég, mert a te fejlődésed meghozza az áhított változásokat a párkapcsolatodban is.

Pici apró lépésekkel szinte játszva érhető el egy szabad, kompromisszumok nélküli párkapcsolat.

Ilyen párkapcsolatot akarsz?

Ha igen, akkor most megkapsz hozzá minden külső segítséget!

Egy videós tréningbe összegyűjtjük neked mindazt, amire egy ilyen párkapcsolat kialakításához szükséged lehet:

Tudást: A fentebb említett életterületek fejlesztéséhez szükséges információkat és gyakorlati anyagokat

Inspirációt: Bepillantást nyerhetsz azokba a “titkainkba”, amikkel több mint 10 éve működtetünk egy egyre boldogabb, támogató párkapcsolatot

Válaszokat: A tréning közben biztosan merülnek majd fel kérdéseid, például hogy egy-egy adott dolog  nálad hogy működhetne. Ezeket mind megválaszoljuk.

A tréninget itt találod!

A lustaság ELŐNY!

Szerző:

A lustaság előny!

Egy művészi életben nem „kell” dolgozni, sőt, nem „kell” semmit sem csinálni. Engedd meg, hogy kifejtsem ezt bővebben.

Kezdjük ott, hogy én mindig olyan életre vágytam, ahol nincs olyan, hogy „kell”. Nem kell dolgozni, nem kell reggel 6-kor kelni, nem kell napi 8 órában csinálni ugyanazt míg elmegyek nyugdíjba, nem kell takarítani, nem kell mosni – főzni – takarítani, nem kell lemondanom a filmezésről, nem kell lemondani olyan dolgokról, amiket szeretek csinálni, nem kell harcolni, nem kell veszekedni,…

Viszont mivel annyira tele volt a fejem a „mit kell” és hogy „mit hogyan kell” (mi hogyan „jó” – ezt is pont jól ismered te is) csinálni-val , egyáltalán nem tudtam, hogy mit csinálnék egy olyan életben, ahol semmit sem kell csinálni. Mégis mihez kezdenék?

Azt gondoltam, hogy semmit sem akarok csinálni. Szóval, ha ez esetleg még talán meg is valósulhatna (nagyjából ennyi esélyt láttam rá akkor :D), akkor egész nap nem csinálnék semmit. Csak sorozatokat néznék, esetleg olvasnék, és utaznék, kimennék a természetbe. De ez lustaság, gondoltam, ami miatt még rosszul is éreztem magam, hogy „de én nem akarok lusta lenni”.

Szóval a „semmit tenni”, a „nem kell” élet egy lusta élet lenne? NEM, mindjárt meglátod, csak olvasd tovább… Viszont amit már így is világos, hogy sok olyan ellentétes gondolat, berögzülés van az elménkben, ami (az ellentéte miatt) nem engedi, hogy tisztánláss és meglásd azt, amit tényleg szívből akarsz, mert ha be mernéd magadnak azt vallani, ha meglátnád, akkor az szembe menne egy programnak. Pl itt, hogy az lustaság lenne és én nem akarok lusta lenni.

Akkor még küzdöttem a lustaság ellen és csak az a kérdés járt a fejemben: „Hogyan győzhetném le a lustaságot?”… ez nagy hiba volt. Mert most már tudom, hogy ahol a figyelem, ott az energia (ezt a kvantum fizika, a vonzás törvénye és sok más dolog is már bőven bebizonyította), szóval amire figyelek, amire gondolok, azt növesztem, azt teremtem az életemben. Szóval mit teremtek akkor, ha „nem akarok lusta lenni”? Hát perszehogy a lustaságot! Legalábbis azt, hogy egyre több energia kell a cselekvéshez, az egyre fárasztóbb, egyre fáradtabb vagyok és ezáltal egyre nehezebb otthagyni a kedvenc sorozatomat/filmemet/stb, mert valamit épp tenni „kell”. És ez növelte a bűntudatomat is, és lehúzta az önértékelésemet, önbizalmamat, önszeretetemet és önbecsülésemet is. És ez miatt belső háborút vívtam, hogy kivel? Magammal, a múlttal, a mintákkal, a saját akaratommal, az idővel, a gondolataimmal, az életemmel és néha másokkal is kint.

Egy ördögi kör, ami már egyre inkább tudatosult, hogy nagyon lehúz és sehogy sem jó. Egyik oldal sem jó nekem, egyik oldalon sem vagyok boldog. Ha nem csinálok semmit, az lustaság, ha meg igen, az börtön (legalábbis ezt éreztem). Mi a kiút?

Ezen a ponton mondhatnám, hogy találd meg önmagad, vagy valósítsd meg önmagad, stb. De ez nem sokat segítene, hiszen még mindig ott az a belső feszültség, ami ezt nem engedi. Mégis hogyan valósíthatnám meg önmagam, ha bűntudatom van azért, ha pihenek és épp ezért mindent utállok, amiért meg kell mozdulni és semmihez sincs kedvem?

Szóval még mielőtt azon kezdtem volna agyalni, hogy mit is csinálnék én szívből, fel kellett szabadítanom a szívemet, hogy egyáltalán lássam ezt. Tudatosítanom kellett az érzéseimet (az elnyomottakat, a sérüléseket, és azt is, amit a mostban érzek) és ezeket megtanulni a helyükön kezelni, és végül uralni úgy, hogy az nem elnyomás. És ami még legalább ugyanilyen fontos, megtanulni észrevenni, tisztánlátni ezeket a belső gondolati ellentéteket, egymást akadályozó belső programkódokat. Mert ezek feloldása nélkül az egész élet egy nagy harc és arra, amit szívből akarok, nem marad energia, sőt, meg sem látom, hogy mi az. És én egyáltalán nem akartam harcolni! Nem akartam elpazarolni az időm (mert az a legértékesebb kincsünk) és nem akartam teljesen felesleges harcokba fektetni az energiám, ami csak még több harchoz vezet és egy silány, örömtelen, bezárt, unalmas, teljesen boldogtalan, rabságban tartó életet eredményez.

Ezért úgy döntöttem, lerakom a kardom és valódi, mély önismerettel, belső rendezéssel REND-be rakom az életem, hogy az egy művészi életté váljon. Azért, hogy minden pillanat értékes legyen, minden pillanat örömteli legyen, hogy az összes napom áthassa a boldogság, a szeretet, a szenvedély, a szerelem, a szépség, a művészet és az egész életem egy örömteli pillanatokból álló nagy alkotás legyen, ami így egy művészi életté áll össze. De eddig még sok lépés állt előttem. Ezek a lépések teljesen egyéniek, egyediek, mindenkinél mások. Épp ezért kellett egy „mester”, vagy mentor, egy segítő, egy bölcs tükör, aki segít nekem mindig átlátni azokon a belső gondolati programokon, ellentéteken, amiken egyedül nem tudok (vagy csak sok szenvedős tapasztalat árán látnám meg és hát én már akkor úgy döntöttem, nem akarok szenvedni és a hatékonyabb utat választom, még akkor is, ha egyedül is képes lennék rá.).

Ezért első lépésként azt javaslom, tedd le te is a kardod, hagyj fel a harccal és fogadd el: Lusta vagyok! Meg minden mást is, hogy most épp olyan vagy, amilyen. (Az elfogadás nem beletörődés!)

Ha elfogadtad és már nem harcolsz ellene, akkor meg is nézhetjük, hogy mi minden csodás dologra lehet felhasználni a lustaságot.

Az egyik első nagy felszabadulásom ez volt, hogy rájöttem, a lustaság egy hasznos készség!

Ez talán meredeknek tűnik először, elmagyarázom, miért gondolom ezt:

Az életben a napok, az évek mind ciklusokban működnek. Az ember, ha összhangban van saját magával, tehát egységben van, szinkronban van a belső valódi énjével, akkor olyan, mint egy fa. Ez a szimbólum nagyon mély, sok oldalt lehetne róla írni, ezért itt csak azt veszem ki, ami most ebből nekünk kell: a lomblevelű fák évszak szerint változnak. A fák télen nem csinálnak semmit. Most akkor ők lusták? Erre kapásból mondod biztos, hogy dehogy, hiszen télen épp az a dolguk, készülnek az újjászületésre, megújulnak, hogy tavasszal új erőre kapjanak. És igen, épp ez az! Az embernél is pontosan ugyanígy van!

Az embernek szüksége van a pihenésre, hogy megújuljon az energiája, megújuljon az akaratereje, hogy feltöltődjön és ezáltal sokkal több energiát, sokkal lelkesebben, szenvedélyesebben tudjon beletenni abba, amit csinál. És ez a regenerálódás nem csak az alvás! Az alvás a test pihenése, az elméjé nem. Pihenés nélkül, alvás nélkül és az elme pihentetése nélkül nincs tudatos, előremutató, örömöt hozó cselekvés. Nélküle csak küzdelem és harc van, ami egy egyre sz@rabb és boldogtalanabb élethez vezet.

Ez már nem a szoci, ahol úgy vagy jó, ha folyton csinálsz valamit. A mai világban az a fontos, hogy elérted-e az eredményt. Sokkal inkább a minőségre hajtanak és hogy lelkesedsz-e az iránt, amit csinálsz (és ez már a jobb munkahelyeken is így van – amikor még volt munkahelyem, nálam is ezt nézték: mindegy volt, hogy mit tanultam, mennyi időt dolgoztam, a lényeg az volt, hogy megcsináltam-e a feladatomat és azt kellően jó minőségűre csináltam-e meg. Senkit nem érdekelt, ha két feladat között a saját önismereti fejlődésemen dolgoztam, olvastam, stb. És én nagyon hálás is vagyok nekik ezért. Az, akkor, ott tökéletes volt számomra.)

Akár munkahelyed van, akár a saját felettesed vagy, pontosan jól tudod, hogy így van. Ez már inkább a minőségről szól. És minőségi cselekvést úgy tudsz csinálni, ha jól vagy. És úgy vagy jól, és ez a titok, ha a pihenés és a cselekvés ki van egyensúlyozva!

És ez a lustaság nagy előnye! Akiben van lustaság, az:

  1. A LUSTA EMBER TUD PIHENNI ÉS SZERET IS PIHENNI! Ez lehet nem tűnik annyira nagy előnynek, de rengeteg emberrel találkoztam, aki nem tud pihenni, csak folyton menne, csinálna valamit, agyal, stb. Nekik egy nagy harc, hogy leüljenek 5 percre és ne csináljanak semmit. A leglustábbaknak ez nagyon-nagyon jól megy! És ez egyáltalán nem felesleges – csak arra kell figyelni, hogy ez valóban pihentessen is, viszont így, jó alapokkal, sokkal könnyebb ebben is fejlődni.
  2. A LUSTA EMBER NEM SZERET FELESLEGESEN DOLGOZNI! Tehát mindent a lehető legrövidebb idő alatt, a legkevesebb erőbefektetéssel, a legjobb minőségben akar csinálni (hogy vissza mehessen pihenni és azt csinálhasson, amihez épp kedve van). Épp ezért sokszor a leglustább emberektől származnak a legkreatívabb megoldások, hogy hogyan lehet hatékonyabban tenni dolgokat. (Mert hát ő akar pihenni is, nem csak egész nap robotolni. És ez JÓ!)

És az az igazság, hogy ez a művészi élet stabil alapja, amikor már képes vagy cselekedni is és képes vagy pihenni is, mert egyensúlyban van a kettő! Mert ha bármelyik irányban ki van billenve a mérleg, akkor nincs örömteli élet.

Ha túl sokat cselekedsz: egy örömtelen, fárasztó, robot életed van, tehát annak éllenére, hogy valószínűleg sok sikert érsz el, belül nagyon nem érzed magad jól. És ilyenkor sokall be az ember, ilyenkor vannak a kiégések, stb. És mivel egyáltalán nem vagy összekapcsolódva önmagaddal, fogalmad sincs, hogy mit kéne másképp csinálni, mi okozna örömöt.

Ha meg az ember túl sokat pihen, akkor meg semmi nem halad a külvilágban, nincsenek sikerek és egyre nagyobb a bűntudat, a halogatás, és az húz le.

(A megállás = halál, a pihenés viszont nem megállás, hanem tudatos döntés, hogy feltöltsd az aksijaid. A telódat is időnként fel kell rakni a töltőre, miért lenne ez veled másképp?)

A legrosszabb, amikor ez a kettő váltakozik: sokat lustálkodsz, egyre nagyobb a bűntudat, a halogatás, majd felidegesíted magad, elindulsz cselekedni és mindent egyszerre akarsz megcsinálni, egós nyüzsgésben, és addig tolod, amíg túlhajtod magad, teljesen elfáradsz és nem tudsz már mást csinálni csak pihenni. Aztán innen nehéz visszatölteni magad, ezért sokat pihensz, túl sokat, ami miatt megint bűntudatod van és így tovább…

Mindhárom eset a teljes egó, ami teljesen lekapcsol téged a szívedről! Szóval ideje újra kapcsolódnod önmagaddal és összhangba kerülni vele.

Hangsúlyoznám, nem az arany középút kell! Hanem mindkét szélsőség, de tudatosan és magas minőségben működtetve, uralva. Tehát:

  • Amikor pihensz, akkor nagyon pihenj! Tudatosan. Olyan tevékenységeket választva, amik tényleg feltöltenek, tényleg örömmel töltenek el, lenyugtatnak, belassítanak, békét adnak, stb. Ha ez nem megy, fejleszd a pihenési/feltöltődős szokásaidat és találd meg azt a pihenési módot, ami hozzád illik. És fedezz fel újabbakat és újabbakat akár. Ahogy tapasztalsz, egyre inkább tudni fogod, hogy mikor milyen pihenésre/feltöltődésre van szükséged. (És ez sohasem felesleges dolog!)

  • Amikor cselekedsz, nagyon cselekedj! Nem egóból, gyorsan! Hanem békében, tudatosan, a lehető leghatékonyabban, a legnagyobb önfegyelemmel, a legfókuszáltabban és a legnagyobb lendülettel, lelkesedéssel, szenvedéllyel. (Erről még biztosan fogok írni később.)

  • És ezeket tudatosan váltogasd, hogy egyensúlyban legyél! Ne akkor pihenj, amikor már teljesen lemerültél. Azért pihenj, hogy soha ne merülj le. Mert csak úgy lehetsz tudatos, úgy tudod uralni önmagad, úgy lehetsz önfegyelemben, úgy lehetsz örömben, ha van energiád! Ezért fontos nagyon a pihenés. Ha csak akkor pihensz, amikor már lemerültél, nem csoda, ha nem bírsz utána megmozdulni, miért is lenne kedved hozzá?! (Hiszen tudod jól, hogy utána megint csak szenvedteted magad a teljes kimerülésig, ehhez senkinek sincs kedve. De ha már tudod, hogy megadod magadnak a pihenést és nem hajtod magad túl, ha már megvan ez az önbizalom, akkor sokkal több erővel tudsz elindulni.)

  • Gyomláld ki a csak energiaszívó, de semmit nem adó dolgokat. (Mindent kérdőjelezz meg amit csinálsz! És tedd fel magadnak a kérdést: Miért is csinálom ezt? Mit ad nekem? Megfelelés? Megszokás? Vagy örömöt okoz? Milyen célhoz visz közelebb? Akarom én ezt?)

Eleinte, mivel szokatlan és új szokás, valószínűleg kihívásokkal teli lesz, de ahogy rászoktatod magad erre az új rendszerre, azt fogod észrevenni magadon, hogy:

  • Egyre jobban vagy és mindig van energiád.
  • Egyre jobban szereted az életedet.
  • Egyre nagyobb az önfegyelmed, önuralmad, élesebb a fókuszod és erősebb az akaratod, nagyobb a lendületed és a motivációd.
  • Egyre több olyan dolgot csinálsz, amit élvezel is.
  • Egyre kreatívabb vagy, egyre több ötleted van arra, hogy mit is csinálnál szívesen, mi okoz örömöt és lesz is kedved ezeket megcsinálni.
  • Egyre tisztábban látod önmagad, a gondolataidat és az érzéseidet.
  • Egyre inkább szereted, becsülöd, értékeled önmagad és egyre inkább fogsz bízni is magadban és így másokban is.
  • Egyre több szeretet lesz az életedben.
  • Mivel már sokszor megtapasztaltad, könnyű lesz elindulni cselekedni és csinálni dolgokat és könnyű lesz meg is állni pihenni, mert már jól ismered a körforgást. Ezért nem lesz bűntudatod a pihenés miatt sem.
  • Egyre jobban kezeled a saját idődet, ezáltal egyre inkább látod az értékét és egyre inkább olyan dolgokba akarod befektetni, ami tényleg értékes.
  • Egyre minőségibbek lesznek a kapcsolataid másokkal. (Mivel van energiád, ezért mindenkihez a „jobb” oldaladdal tudsz hozzáállni, ami építő.)
  • Szépen kihull minden, ami „kell” és helyettük jönnek olyanok, amiket szívesen csinálsz. Így egyre tisztábban látod, hogy valóban mit is csinálnál örömmel.
  • … és még sorolhatnám.

Még pár tipp:

  • Csak olyan dolgokat csinálj, ami előre visz, ami jól esik. Ami nem visz előre, csak húzza az idődet, vagy elveszi feleslegesen az energiádat azt cseréld fel valami jobbra. (Viszont vigyázz, sokszor, ami feleslegesnek tűnik, az nem felesleges és ami fontosnak tűnik elsőre, az nem fontos. Legyél szemfüles és gondold át valóban azt, hogy mit miért is csinálsz alójában! Fedezd fel a gondolati programjaid, a mintáid, mert ezzel láthatod tisztán, hogy valóban neked mivel is kell foglalkoznod. Ha találsz ellentéteket, mint ami itt is volt, azokat oldd fel.)
  • Amit mindenképpen „kell”, azt törekedj lecsökkenteni és a lehető leghatékonyabban, legrövidebb idő alatt elvégezni, hogy több időd maradjon a „szeretem” dolgokra.
  • Legyen több olyan tevékenységed, ami jól esik, amit szeretsz. Ha nem tudod, hogy mik ezek, kiindulhatsz a gyerekkorodból is, hogy ott miket szerettél és próbáld ki azokat most is, vagy próbálj ki teljesen új dolgokat.

Szóval milyen egy művészi élet? Ezt a témát még biztosan folytatom, de az biztos, hogy egyensúlyban van benne a pihenés és a cselekvés, ami már önmagában rengeteg korlát alól felszabadít.

Kezdd el gyakorolni te is és fedezd fel, hogy mi mindent képes adni ez az egy szokásváltozás.

Ha elakadnál, vagy segítség kéne, kereshetsz bátran a hello@alkosdmegonmagad.hu e-mail címen, vagy dobj egy üzit Messengeren.

Szeretettel,

Klári

Mi a csuda az az önszeretet?

Szerző:

Jól megtanultuk már, hogy ahhoz, hogy szeressenek mások, először szeretnünk kell önmagunkat. Mégis ez annyira megfoghatatlan, érthetetlen dolog sokszor. Mit jelent ez egyáltalán?

Még mielőtt rátérnénk az önszeretetre, mit jelent a szeretet?

Az ember egyik legnagyobb vágya, hogy szeressen és szeretve legyen. De mi a szeretet? Egy érzés? Egy szokás? Egy cselekvés? Egy nyelv? Nagyon nehéz megfogalmazni…

Állj meg kicsit és gondolkodj el rajta: neked mit jelent a szeretet, amit annyira keresel?

Ismerjük jól, hogy a szeretet mi nem, ezt sokkal könnyebb megfogalmazni: nem ítélkezik, nem féltékeny, nem bíráskodó, nem idegeskedő, … De akkor mi igen, mi a szeretet?

Mert ezt kéne tudnunk ahhoz, hogy tudjuk szeretni önmagunkat és ezáltal tudjuk, hogy mi az önszeretet, ugye? Vagy nem?

A bonyolultabb érzéseket sokszor nehéz megfogalmazni. Amikor sikerül, akkor is az inkább egy vers, egy szép hasonlat formájában mutatkozik meg leginkább, nem konkrét.  Körülírhatjuk, utalhatunk rá, éreztethetjük, de hogy szavakkal 100%-osan le tudjuk írni, ahhoz igazán a szavak művészének kell lenni és még úgy sem biztos, hogy az olvasó/hallgató ugyanazt érti alatta.

Ezt még inkább megnehezíti, hogy amikor a szeretetre gondolunk, érzéseket kutatunk magunkban, pedig a szeretet nem érzés!

A szeretet egy létállapot. Egy tudatállapot, amiben létezel és nem pedig csak egy aktuális érzés, az érzések fölött áll sokkal! (Épp ezért tud nagyon megtévesztő lenni.)

Valójában az érzéseidtől teljesen független dolog ez és ha az érzéseid nagyon kesze-kuszák és uralnak téged, ha tele vagy bűntudattal, szégyennel, haraggal, ha rengeteg benned a félelem, addig a háttérben húzódó szeretet sokszor nem is látszik. Sőt, általában nem látszik, pedig a szeretet ott van mindenben. Nah ez egyre furább, ugye?

Az, amikor fejlesztjük például a saját önszeretetünket, akkor valójában azt csináljuk, hogy összehangoljuk elménk ezzel a szeretetnek mondott állapottal, hogy ebből a szemszögből tudjuk látni magunkat és ezáltal az életünket is. És ha ezt tartósan fent akarjuk tartani, akkor meg kell tanulnunk, hogy ebből az állapotból hozzuk meg a döntéseinket és ezt vigyük bele minden kisebb-nagyobb cselekvésbe, minden momentumba.

Egy-egy pillanatra biztosan tapasztaltad már ezt az állapotot. Fenntartani, na az a nehezebb, de nem lehetetlen! Csak ahhoz, hogy ez valóban tartósan fenn tudjon maradni (magad és a világ felé is) rengeteg mindent ki kell kukázni magadból. Ehhez le kell dönteni az illúziókat. Mert az a sok elnyomott érzés, az a sok csalódás, az a sok negatív érzés, sőt még a saját egód is, mind-mind gátol téged benne és lecsatlakoztat róla.

Először át kell verekedned magad a saját érzéseiden, és azokat megtanulni magas szinten kezelni. Ez az az út (legalábbis az első pár lépése), ami elvisz a valódi szeretethez, ami már nem függ semmilyen külső körülménytől, nem függ mástól. Ami már teljes mértékben feltétel nélküli, elfogadó, megbocsátó, de mégis meg tudja tartani a saját határait, szeretetből. És ez minden pillanatban, mindenben működtetve is van. Mert a szeretet nem kizsákmányolás, nem gyengeség, nem valami finom-puha cuki buborékfelhő, nem egy rózsaszín szemüveg. Ez egy erő, ami sokkal erősebb bármilyen félelmetes dolognál, szörnynél vagy sötétségnél.

A szeretet az maga az egység. Egység benned, amikor egységben a szíved vágyaival, azokat gyakorlatba ültetve, haladva a saját utadon, elfogadva saját szolgálatodat élsz. Tehát hogy azért vagy itt, hogy boldogan, örömben, szerelemben, bőségben éld az életed és minden pillanatban ezt ülteted a gyakorlatba, tehát meg is éled.

Az, hogy a szeretet létállapot, az azt jelenti, hogy az egy olyan valami, ami áthatja az egész aktuális létezésedet. Tehát nem csak az érzéseidet, hanem a hozzáállásodat, a gondolataidat, a tetteidet, a szavaidat, mindent, amit csinálsz, ahogy csinálod és aki te vagy abban a pillanatban.

Így végezetül, ha leegyszerűsítjük a szeretet fogalmát, hogy egy kissé megfoghatóbb legyen, nem egy érzést, hanem inkább egy gondolkodási formát kapunk. És az ezekből a gondolatokból összhangban, következményként, kiinduló egyéb dolgokat.

Ezért a szeretet nem az érzésektől kezdődik, a szeretet érzése inkább már csak következménye a szeretet alapú gondolkodásmódnak. Viszont az érzéseiden keresztül vezet el ide az út.

Az önszeretet az egy hozzáállás, amit ki kell alakítanod önmagaddal kapcsolatban, aminek a szeretet adja a „szabályait”. És ahogy elkezdesz ezen szabályok szerint gondolkodni magadról, és kialakítod ezzel összhangban az új szokásaid, hamar tudnak hozzá kapcsolódni a szeretettel átitatott érzések is önmagad felé. És itt jutsz el arra a pontra, amikor ezek vissza is tükröződnek a külvilágból, tehát mások is jobban tudnak szeretni és könnyebben be is tudod fogadni a szeretetet másoktól.

Akkor mi az önszeretet? Összegezzük kicsit:

Valójában a szeretet mindig van. Az önszeretet az az, hogy mennyire tudsz önmagaddal kapcsolatban ehhez az alap szeretethez kapcsolódni és megélni. Tehát, mennyire tudod megélni önmagaddal ezt a szeretet állapotot.
Az út ehhez: lebontani lépésről-lépésre magadban mindent, ami gátol téged ennek megélésében. Így tágulsz a szeretet felé, egyre nagyobb szinten be tudod fogadni és így fenn tudod tartani vele a kapcsolatot. Mert ekkor képes vagy már könnyedén szeretet alapú új szokásokat felvenni és a szeretet törvényeit alkalmazni. Tehát a szeretet tudatállapotában tudsz lenni (először rövidebb, majd egyre hosszabb ideig).
A lebontás közben jöhet a felfedezés, az egyre nagyobb megértés és a valódi szeretet egyre jobbani megtapasztalása. Ez egy út, egy folyamat, ami folyamatosan egyre nagyobb kincseket és csodákat nyújt neked. Épp ezért jönnek már hamar a kezdeti megtapasztalások.
Itt is gyakorolni kell, menet közben bontakoznak ki a dolgok. Senki sem tudja neked pontosan leírni, mi a szeretet, de amint felfigyelsz rá, tudni fogod, hogy ez az, mert valójában a te szíved is ismeri már.

Első lépés az önszeretethez: saját, önmagaddal kapcsolatos érzéseid rendezése és olyan szokások kialakítása, ami segíti a „rendben vagyok magammal” állapotát fenntartani, hogy ez egyre jobban táguljon.

Huhh, hát ez egy komplex téma.

Hogyan csináld?

Folytassuk ezzel egy következő írásban…

Te mit tennél meg, hogy szeressenek?

Szerző:

„Csak azt akarom, hogy szeressenek…”

Robbant ki belőlem elkeseredetten, de óriási erővel ez a mondat.

„…és ezért megtennék bármit.”
„Bármit? Tényleg? Mi mindent teszel most érte?”
„Olyan ételeket főzök, amiket szeret. Elnézek neki rengeteg dolgot. Igyekszem kényelmessé tenni az életét még akkor is, ha ez nekem lemondással jár. Bármit megteszek neki.”
„És, ha ezekre ő nem reagál semmit? Vagy nem teszi meg azt, amit te vársz el tőle?”
„Hát az természetesen dühít. Fáj. Fáj, hogy annyi mindent megteszek érte, ő meg nem teszi meg ugyanezt.”

„És mit jelent neked a szeretet?”


„A szeretet az, amikor olyan melegség önt el. Amikor kimutatja, hogy fontos vagyok neki. Az olyan feltétel nélküli, amikor például ad valamit csak úgy. Vagy segít nekem. Észreveszi, ha fáradt vagyok. Ha figyelmes. Stb.”
„És te mikor adsz neki valamit „csak úgy”, amikor nem várod el tőle a szeretet viszonzását sem? Vagy: Te mikor tudod befogadni az ő figyelmességeit úgy, hogy közben te sem érzed azt, hogy ezért akkor tartozol neki? Ha „bármit megteszel neki a szeretetért” az már így nem lesz feltétel nélküli, igaz?”
„Hát ebben lehet van valami. De tudom, hogy a szeretet nem ítélkezik, …”
„És te akkor nem ítéled el őt, amikor nem azt teszi, amit szerinted éppen tennie kéne? Vagy amikor a saját ötletét követi ahelyett, hogy rád hallgatna?”
„Hát de. De….”
„Azt mondod, hogy bármit megteszel azért, hogy szeressenek.”
„Igen, bármit!”
„Akkor előszöris kezd el te feltétel nélkül szeretni magad. Majd kezd ezt a feltétel nélküli szeretetet kisugározni mások felé is. Ne kívül akard a változást, hanem csináld meg belül, önmagadban. Ne várd el, hogy szeressenek, csak szeress és akkor szeretni fognak. Ez nem naivitás.”
„És ezt mégis hogyan csináljam?”
„A valódi szeretet nem egy érzés, hanem egy létállapot. Egy állapot, amit egy hozzáállás, egy gondolkodásmód és ezzel összhangban lévő érzések, cselekvések hoznak létre. Mindezt nagy önuralommal, önfegyelemmel, tudatosan.
Épp ezért nem elég, ha csak „melegséget érzel”. Az még önmagában nem az igazi szeretet.
Vagy ha valaki figyelmes feléd, az önmagában még nem szeretet. Eshet jól, igen. De nem a Szeretet az.

A Szeretet egy nagyon mély, bensőséges állapot, amiben, ha valakit szeretsz, átadod magad neki teljesen. Ekkor megszűnnek a falak, a védekezések. Ez egy nagyon őszinte, tiszta állapot. Egy egység állapot (tehát nincsenek titkok). Épp ezért semmilyen sumákolásnak, védelemnek, még a legapróbb rejtegetésnek sincs itt létjogosultsága.
Ez egy nagyon csodálatos érzés, benne lenni, de épp ezért nagyon veszélyes is, mert teljesen védtelen a szíved. Vagy legalábbis nem az eddig megszokott módon vagy védve.
Ezért választják ezt az utat kevesen. Mert bátor, Oroszlán Szív kell hozzá.
Mert csak bátorsággal lehet teljesen őszintén megnyílni a Szeretet előtt. Az előtt is, hogy szeresd magad, vagy szeress mást és az előtt is, hogy megengedd, hogy szeressenek téged.
Ehhez át kell ütnöd az automatikus érzelmi reakcióid védekező falait. Fel kell oldanod a szívedben lévő keserűséget, rég hordozott lehúzó fájdalmakat. És ami talán meglepő, át kell programoznod a gondolkodásmódod! 

Igen, ez is kell hozzá.

Ahhoz, hogy valóban Szeress és Szeressenek, a szó legmagasabb értelmében nézve, ami szavakkal kifejezhetetlen létállapot, sok munkát kell elvégezned. Belső munkát! Az érzelmeid és gondolataid urává kell válnod, magas önfegyelmet kell kialakítanod, hogy ezek már ne szegjék szíved útját és meghalld a Szeretet valódi súgását.
Tiszta elme és tiszta szív kell a Szeretet létállapotához. És ez önmagában is erő.
És ami a legszebb az egészben, sokkal erősebb és stabilabb vagy a Szeretet által, mint bármilyen fal, korlát, védekezés által, ami eddig volt szíveden. Mert ez tesz valóban erőssé, hogy felvállalod a sebezhetőséged. Hogy nem a szíved köré építesz falakat, hanem szíved teszed önmagában erőssé, egy Oroszlán Szívvé!
Mert valójában ilyen a te szíved is. Tele van fénnyel, ami csak azt várja, hogy mikor sugározhat már ki onnan. Az a nyomás, amit érzel a mellkasodban, a kitörni vágyó Szeretet. Mert a falak, amiket felemeltél, nem csak a szörnyeket tartják távol, hanem saját szíved is bezárja. Nem úgy dobog, nem abban a ritmusban, ahogy ő szabadon dobogna.

Engedd meg magadnak, hogy Szeress.
Legyél te az Oroszlán.

Használd az Oroszlán tiszta elméjét és erős szívét, hogy szíved és elméd összhangja, egysége, együtt működtetése, magasan az ösztön erőket megfejlődve és uralva erejét megmutathassa irányod a Fény felé. És cselekedd azt, amit szívből szeretsz, önmagadat kiárasztva, életed uralkodójaként.
A valódi Szeretet állapotában megszűnik minden félelem. El tudod ezt képzelni?
Bátor tudsz lenni félve is. Ezért ez már jóval túlmutat a bátorságon. Ezért ahhoz kell csak bátorság, hogy eljuss a Szeretetig, mert ott már erre sincs szükséged, nincs létjogosultsága ott, abban a pillanatban.
Egyszerűen leírhatatlan, ezért azt javaslom, inkább tapasztald meg te magad! Mert elérhető!
Azt mondtad bármit megtennél a szeretetért.
Ha ez valóban igaz, akkor nézz szembe Önmagaddal és foglalkozz mélyebb önismerettel, mert ez visz el oda!
Mindenki meg tudja csinálni, aki beleteszi a kellő belső munkát és energiát. Aki hajlandó bátor lenni, átlépni pár félelmen, és akár kis lépésekben is, de haladni befele, le a mélyebb szintekre, miközben egyre tudatosabbá válik a külvilágra.

Azt mondtad bármit megtennél a szeretetért! Szóval tudom, hogy képes vagy rá, csak ne azt csináld, amit eddig tettél, mert ez csak arra volt elég, ami most van. Csináld máshogy a dolgokat és nézz szembe a saját Szíveddel.

Sikerülni fog. Hajrá!”

Ez az az egy döntés, ami segített kilépni a szürke hétköznapokból

Szerző:

“EGY ÚJABB SZ@R NAPNAK NÉZEK ELÉBE.”

Minden nap tele terhes „kell” feladatokkal,
robotikus teendőkkel, munkahelyi stresszel, szorongással és félelmekkel, hogy nehogy valamit rosszul csinálok. Egy-két lehúzó kollégáról nem is beszélve.

És ezek után, amikor végre elindulhatna a nap és foglalkozhatnék azzal, amit szeretek (esetleg önmagammal), mert végre otthon vagyok, már nincs erőm és energiám semmire, mert kimerültem.

Persze ez kívülről nem ilyennek tűnik. Kifejezetten jó helyen dolgozom, jó fizetésért, és még vannak napok, amikor szeretem is, csak belül halok el mindennap egyre jobban. Kívül pedig mosoly: minden rendben. Néha még én is elhiszem ezt magamnak, de nem így van. Egyre jobban fáj.

Látom milyen hatással van ez a párkapcsolatomra is, hiszen két leterhelt, fáradt ember együtt nemhogy támogatni nem tudja egymást, de még alig tudunk normálisan szólni is egymáshoz. Így ott is csak a problémák sorakoznak fel, rengeteg elnyomás jött létre. Hiszen szeretjük egymást, ez mégis hogy mehetett így félre? Miért nem tudunk beszélgetni? Hová tűnt a szenvedély és a boldog pillanatok?

Egyszerűen egyáltalán nem vagyok boldog, el vagyok nyomva a saját életemben.

Alig várom mindig a pénteket, végre itt a hétvége, végre pihenés és csinálhatom, amit akarok.

Itt választhatok, hogy semmit sem csinálok, magammal és a párommal foglalkozom, bulizok, vagy a halogatott teendőket mind bezsúfolom erre a két napra és végül itt sem pihenek/töltődök semmit és a valódi vágyaim semmit sem haladnak.

Mégis hol vagyok én a saját életemben?

Jönnek szembe a motivációs trénerek, de ezek a motivációk legfeljebb órákig tartanak. Tudnak adni egy látszatjóságot, de ha kicsit is belülre nézek, érezem, hogy ez így nincs jól.

Jöttek a céltervező guruk, de ha sikerül is egyáltalán célokat leírnom, azok is mind terhelnek. Már belegondolni is rossz, hogy az eddigi teendőim mellé még azokat is pluszban meg kell csinálnom, robotikusan, nagy önfegyelemmel, spontánság nélkül, agyontervezve.

Egyre nagyobb bennem a kiégés és vele együtt az elkeseredés is, mert fogalmam sincs, hogyan lehetne ez másképp.

De nem akarok a saját életem áldozata lenni!

Elmegyek szabadságra, hogy kipihenjem és rendezzem magam kicsit.

De milyen érdekes ugye, hogy a munka-szünetet szabadságnak hívjuk.

Ha az az évi 1 hónap a szabadság, akkor mi a maradék 11?
Mert én nagyon úgy érezem, hogy egy börtön!

Börtön a lelkemnek, börtön a szívemnek, börtön az elmémnek.

De mivel kell a pénz, így önként vállalom ezt a börtönt. És ha már nem megfelelő, váltok egy másikra, ami előbb vagy utóbb hasonló érzéseket kelt bennem….

Pontosan emlékszem, milyen így élni. Pár éve még én is így éltem…

Pedig már akkor is éreztem, hogy ettől többre vágyom: egy szabad életre! Ahol az lehetek, aki vagyok és úgy élhetek, ami valóban boldoggá tesz. Ahol szívből lelkes vagyok és motivált. Ahol a párkapcsolatom is életteli, szenvedélyes, megértjük egymást. Ahol van pénzünk és rengeteg olyan dolgot csinálhatunk amit szeretünk.

Szóval egy szabad, szenvedéllyel teli, hozzám illő, boldog, tartalmas, értékes, kalandos életre vágytam. Még ha nem is tudtam, ez hogyan lehetne elérhető a számomra.

Ott jött el a fordulópont, amikor elegem lett!

Amikor elegem lett abból, ami van!

Én művész vagyok! Élni akarok! Szenvedélyesen, lelkesen kipattanni az ágyból minden reggel, hogy: Juhúú újra egy nagy nap van! És aztán ezt valóban így végig is élni! Csodálatos dolgokat, érzéseket akarok megélni!

Csak boldog akarok lenni, olyan nagy kérés ez?!

Elég a szürke, robot életemből!
Elég a szenvedésből!
Elég a felesleges terhekből!
Elég az áldozatszerepből!
Elég a szorongásból és a félelmekből!

A saját életemet akarom!

Úgy és olyan munkahelyen akarok lenni, ami boldoggá tesz! És azt akarom, hogy a párkapcsolatom is szenvedélyes legyen, önfeledt! És legyen időm magamra, az álmaimra (bármik is ezek). És hogy tűnjenek el a problémák, amik ebben korlátoznak engem!

Persze ez egy sok lépcsős út. 

Az idő viszont ketyeg.

Te meddig vársz még?

Meddig tűröd még a problémáidat, a szenvedést?

Persze ha szenvedni akarsz, oké, azt is lehet. A te döntésed és én elfogadom.

Viszont ha eleged van már a problémáidból, ha megelégelted hogy újra és újra ugyanazokban a helyzetekben találod magad, nézz szét itt, van megoldás.

 

Így függ össze a nőiességed és a szüleiddel való kapcsolatod

Szerző:

Mindannyiunkban él egy női és egy férfi rész is.

De még mielőtt belekezdenénk abba, hogy pontosan mi tartozik a női és mi a férfi oldalhoz, vizsgáljuk meg, hogy pontosan hogyan is alakult ki a jelenlegi helyzeted.
Biztosan rengetegszer hallottad már, hogy a szülőktől hozzuk a mintáinkat. Most ebbe menjünk bele részletesebben.

Ezek mind befolyásolhatták a nőiségedet gyermekkorodban:

Édesanyád hogyan/mennyire/milyen formában élte meg a nőiségét? Milyen nő ő? Mi a véleménye a nőkről? Mennyire tudta elfogadni magát, mint nőt? Mit gondolt a saját nőiességéről?

Ha nő vagy, akkor ezek arra mutatnak rá (ha még nem írtad felül őket), hogy te hogyan/mennyire éled meg a nőiségedet.
Itt nem csak az számít, hogy mennyire festette magát, vagy mennyire öltözött csinin, hanem az ő mintái, gondolatai, kisugárzása, amit már csak a jelenlétével is közvetít feléd. Hisz gyerekként az egész energiarendszerét átvesszük, nem csak azt, amit mond vagy tesz.

Nézd meg: 

  • Mennyire vannak összhangban a tettei azzal, amit mond?
  • Mennyire volt egyenrangú partner, vagy inkább elnyomó, esetleg elnyomott volt?

Megnézheted külön a női szerepeket is: 

  • Az anyaság előtt hogyan élte meg a nőiességét? (mert ha még nem vagy anya, lehet épp ezeket a mintáit éled)
  • Az anyasággal elvesztette a nőiségét vagy sikerült megélnie? (És te ha anya vagy, nálad ez hogyan alakult?)

Nézd meg őt a te korodban vagy helyzetedben, milyen volt ő akkor?

  • Milyen anya? Milyen szerető? Milyen feleség/partner?
  • Hogyan élte meg édesanyád a szexualitását? Hogyan és mire használta? Te mennyit láttál ebből? Mit mondtak neked erről? Mit tanított neked ezekkel?
  • Hallottad, láttad a szüleidet szeretkezni? Láttad őket más intimebb helyzetekben? Ezek milyen érzéseket keltettek benned? Hogyan mutatták ki egymásnak a vonzalmukat?

Édesapád mit gondolt/érzett/sugárzott ki a nőkkel kapcsolatban? Mi a véleménye róluk? Hogyan viselkedett veled, illetve a nőkkel általában?

  • Hogyan kezelték a szüleid a meztelenséget?
  • Édesanyád hogyan viszonyult a saját testéhez? Szerette? Törődött vele, vagy sanyargatta, elhanyagolta? Voltak elvárásai?
  • Édesapád szerint ki a “jó nő”? Milyennek kell lennie egy igazi nőnek? Ő milyen nőket szeret? (És mit érzel, ha esetleg te épp másmilyen vagy – esetleg akarsz lenni?)
  • Édesapád mennyire örülhetett vajon annak, hogy lánya született? (itt sem az a lényeg, hogy mit mondott, hanem hogy valójában hogyan érzett legbelül, amit esetleg el is nyomott. – Ezt valószínűleg racionálisan nem tudod, de lehet róla megérzésed, véleményed, hogy szerinted hogy lehetett.)
  • Amikor elkezdtél fejlődni, nőiesedni, apukád hogyan reagált erre? Tudta ezt kezelni? Esetleg bűntudatot érzett és eltávolodott tőled, nehogy “valami rosszat” tegyen? Vagy esetleg ki mutatta valamilyen formában a vonzalmát? Vagy tök szuperül kezelte és dícsért, támogatott, hogy nőjön a női önbecsülésed?
  • Úgy általánosságban mennyire tette nyilvánvalóvá édesapád azt, hogy jó nő vagy? (Vagy mit tett ez helyett?) Mennyire volt nyitott a társaságodra?

Tudom, elsőre kicsit sok ez a kérdés és talán sok időt is vesz igénybe, de teljesen megéri! 

(És nem is kell egyszerre megválaszolnod az összeset, csak kezd el és bármikor visszatérhetsz.) 

Hiszen ezáltal sokkal tisztábban láthatod saját magadat, egy magasabb szintről, jobban rendszerbe tudod rakni a saját nőiességedet. És onnantól kezdve, hogy valamit látsz, tudsz rajta változtatni is, ha úgy döntesz, hogy mást akarsz helyette.
Tehát nézd meg a válaszaidat és vond le a következtetéseket. Ha nem megy egyedül, bátran kérj tőlem segítséget vagy itt, vagy e-mailben a hello@alkosdmegonmagad.hu-n.

Jah igen: Édasanya alatt a gyerekkorodban lévő női mintát értem, édesapa alatt pedig a férfi mintát. Ha például nevelő apád volt, vagy a nagyszüleid neveltek, vagy a szomszéd nénivel töltöttél rengeteg időt, ő tőlük is vehetted a mintákat.

Említést kell tennem még arról is, hogy alapvetően két csoportba oszthatjuk a “mintakövető embereket”. Vannak szülő másolók (“én ilyen akarok lenni”) és szülő dacolók (“ilyen biztos nem akarok lenni”). A probléma mindkét oldallal ugyanaz: Ha akarod, ha nem, ugyanúgy a szüleidet másolod és így nem úgy éled meg az adott témát, ahogy te valóban szeretnéd.

A szülő dacolók azért vannak kicsit nehezebb helyzetben, mert náluk ez az egész el van nyomva, de ugyanúgy bennük él és tudat alatt dolgozik. Így időnként lehet ki is robban.

Az elnyomással még az a gond, hogy ekkor nem veszed át azokat a kincseket, örökségeket sem, amiket át kell venned. Így “félember” vagy csak. Hisz nem az a lényeg, hogy “nem akarok olyan lenni mint ő, ezért alapból elutasítom.”, hanem szépen felelősséget kell érte vállalni, kezedbe venni az erőd, csak magasabb szinten működtetni, úgy, ahogy te akarod. Mert ez is a részed.
Ha ez a helyzet áll fent, érdemes megcsinálni (ha kell, többször is) az 5 lépést az érzéseid és az édesanyáddal való kapcsolatod rendezésével kapcsolatban: elfogadás, megbocsátás, elengedés, szeretet, hála. Illetve bármikor csináld végig, ha feljön egy új minta.

És ne hagyd ki magad sem. (Tehát csináld meg minden alkalommal saját magadra is.)
Ha nem tudod mi ez a módszer, ebben a bejegyzésben bővebben olvashatsz róla.

Így fogadd el magad nőként és légy egyre nőiesebb

Szerző:

Nőiesebb akarok lenni v.s. Fogadjanak el úgy, ahogy vagyok!

Több nő gondolja magáról, hogy nem elég nőies és hajt arra, hogy egyre nőiesebbé váljon. Ezért edz, szép ruhákat, cipőket, kiegészítőket vesz, sanyargatja a testét mindenféle tápanyag szegényes fogyókúrákkal stb. És kívül, egy látszat nőiességet épít fel magának, a nélkül, hogy a valódi, belső nőiességével foglalkozna és azt kezdené el megélni egyre jobban és stabil női önbecsülésben. Ezért hiába szép, nagyon könnyen kibillen és folyamatosan kapja a külvilágtól azokat a visszajelzéseket, hogy ő még mindig nem elég. És hiába szép, egyre rosszabbul érzi magát, ami elveszi a nőiesség fényét.

És van a másik oldal, aki ugyanezt érzi, csak benne van az a kissé dacos gondolat is, hogy “mindenki fogadjon el így, ahogy vagyok”. Ezért nem tesz semmit, hogy változtasson a saját nőiességén. És ez elmegy egy elvárásba a környezet felé, hogy mindenki fogadjon el ilyennek és bizonyítsa is be , hogy milyen jó nő. És aki nem ezt teszi, az a szemét. De mélyen ez a nő nem fogadta el magát, hanem beletörődött a helyzetébe. Épp ezért a külvilágtól sem tudja megkapni azt, amit annyira akar.


Mit jelent elfogadni önmagunkat?

Az elfogadás nem egyenlő azzal, hogy szeretem magam.

Viszont az elfogadás kell ahhoz, hogy eljussak a szeretethez.

(ezekről bővebben itt olvashatsz)

A saját testem, külsőm, belsőm elfogadása annyit jelent, hogy szembe nézek azzal, hogy mi van most. Bevallom, hogy most épp ez van és leteszem a kardom, nem harcolok ez ellen. Csak elfogadom. Ez egyfajta megengedés. Megengedem magamnak, hogy olyan vagyok épp most, amilyen vagyok.

(Ilyenkor jöhet a bőgés, a dühös, haragos érzések kiírása, mert ez mind-mind segíti az elfogadást.)

Ha pedig megvan az elfogadás, akkor bocsáss meg magadnak, hogy eddig ezt tetted magaddal. Bocsáss meg az önsanyargatásokért, a negatív véleményezésekért, amiket önmagad felé tápláltál, bocsásd meg az önutálatodért stb.

Ez csak annyi, hogy eldöntöd, hogy feloldozod magad a saját bűneid alól és eldöntöd, hogy nem dédelgeted ezeket a sebeket tovább magadban.

Ekkor már könnyű elengedni a harcot önmagaddal, a saját testeddel, a nőiességeddel.


Itt kezdődhet a tested és a nőiességed szeretetének az építése.

Ekkor már van valódi eredménye is azoknak, hogy például a tükör előtt mondogasd magadnak, hogy szeretem a testem, simogasd magad, stb.

Kérdezd meg magadtól, mire is vágysz valójában? Nem az a lényeg, hogy mások szerint, vagy a külvilág szerint mi “jó”, hanem, hogy te hogyan érzed jól magad nőként?


Mi kell ahhoz, hogy szabadnak, felszabadultnak érezd magad?

Ha pedig nem tudod, kezdd el felfedezni, megtapasztalni. De ezt már szeretet alapúan, mert fontos vagy önmagadnak és jót akarsz magadnak. És mivel te egyre jobban vagy, ez természetes módon, automatikusan azt eredményezi, hogy egyre nőiesebbé is válsz.

Hiszen ez a természetes mivoltod.

Ha valóban önmagad vagy, jól vagy, azt csinálod, ami örömmel, boldogsággal tölt el és fel vagy szabadulva, nem tudsz nem nőies lenni!

És itt mindegy mi van rajtad, mindegy hány kiló vagy, stb. Persze ez nem azt jelenti, hogy csak ezért megengedhető az, hogy elhanyagolod a tested. Csak itt már a motiváció más. Mert nem azért teszed, hogy szép legyél, mert szép vagy. Azért teszed, mert neked és a testednek ez a jó, így működik jól és így érzed magam még jobban a saját testedben.

Az őszinte önfelvállalás, az önazonosság és a saját (leginkább női, belső) képességeid felfedezése, megélése, a boldog, örömteli élet tesz valóban kisugárzóan széppé, egyre nőiesebbé és fiatalossá.

Aki nőként nem elég nőies, az le van kapcsolódva önmagáról, nem használja a saját erejét, képességeit.

Az önfelvállalással és az őszinteséggel kezdődik el minden. (Menet közben meg szépen lepakolsz minden plusz múltbéli terhet a válladról, minden sebet, ami gátolja a szabad nőiességed megélését és kifejezését.)


Adj magadnak stabil alapot a fenti tudás elmélyítéséhez!

Szorosan a témával összefügg, ezért ha még nem tetted, javaslom hogy regisztrálj ezen az oldalon a Hangolódj rá Önmagadra sorozatra, ahol 14 napig, minden nap egy apró lépést tehetsz meg azért, hogy jobban megéld önmagad. Ezen felül az Első lépéseid az életfeladatod felé sorozatnak is ingyenesen elérhető az első 5 része. Várlak ott is szeretettel, regisztrálj ezen az oldalon!

Szeretettel várom a véleményed, kérdésed az eredeti Facebook bejegyzés alatt, melyet itt találsz:

A nem működő párkapcsolatok titkai

Szerző:

És a belőlük induló kiút…

A nőiségeden/férfiasságodon dolgozol?

Vagy szeretnéd, hogy kiteljesedettebb legyen a párkapcsolatod? (Vagy hogy legyen párkapcsolatod?)

A fizikai, testi szinten az embereknél nem létezik nemtelenség. Mind vagy férfiak vagyunk, vagy nők. Nincs átmenet és nincs más lehetőség sem.

Így mind az érme valamelyik oldalán helyezkedünk el.

Ennek köszönhetően sok mindenben mások vagyunk, de mégis egy érme két oldalát képviseljük. Így egyszerre, együtt alkotunk egy egészet.

De nemünk mellett ugyanúgy mind elmondhatjuk azt is magunkról, hogy emberek vagyunk.

És mint emberben, mint a teljes egészben, bennünk rejlik egyszerre a teljes kép is. Tehát ott van benned a kiteljesedés lehetősége is.

Hiába vagy nő vagy éppen férfi, belül (programként) benned rejlik a másik oldal is.

Pont úgy, mint a jing-jang jelben, a fehérben is van fekete és a feketében is van fehér.

Ezért érdemes mindig a teljes képet figyelni.

Az Ember

Tehát ha mint emberre, mélyebben, tekintesz önmagadra, észreveszed, hogy nő és férfi oldalad is van egyszerre.

És ami még összezavaróbbá és egyben csodálatosabbá teszi a sztorit az az, hogy csak úgy tudod igazán kiteljesíteni önmagad, ha belül a férfi és női részed harmóniában van.

Ehhez pedig szükség van arra, hogy a női és a férfi minőségekkel is egyaránt foglalkozz és rendbe tedd őket, mert így fogod teljes egésznek érezni magad. Így fogod tényleg szuperül érezni magad a bőrödben. És párkapcsolatod is így tud igazán kiteljesedni.

Ugyanis a világ egy tükör, tehát azzal, hogy a benned élő férfit és nőt rendezed, a fizikai szinten, ez a párkapcsolatodra is hatással van és ezt a rendeződést élheted meg a fizikai világban is.
És így beteljesedhet a hercegnő és a herceg “boldogan élünk amíg meg nem” meséje is. Mert egy igazi, szabad, kiteljesített párkapcsolat nem két félből alkot egy egész kört, hanem két teljes körből a csodálatos végtelent jeleníti meg. És ez igazán szabaddá tud tenni mindkettőtöket. (Úgy kint, mint bent.)

A női és a férfi oldal mintáit is a szüleinktől kaptuk

Biztosan hallottál már arról, hogy programjainkat, beidegződésünket, szokásainkat a szüleinktől vettük át. (Ha tisztában vagyunk vele, ha nem.)
Így van ez a női és a férfi minőségekkel is.
Gyerekként, amikor még “szivacsként működtünk”, láttuk, hogy szüleink hogyan élték meg nőiségüket, férfiasságukat, édesanyánknak milyen véleménye volt a férfiakról és édesapánknak a nőkről. És ezt mind magunkba szívtuk. Abban az időben nem láttunk más példát, nem láttunk más lehetőséget. És mivel a szüleink voltak az isteneink, így teljes mértékben elhittük nekik: ez csak így működik és így van jól. Ezért megkérdőjelezés nélkül magunkba építettük az ő mintáikat, reakcióikat, gondolataikat, véleményüket, programjaikat.

Mi ezzel a teendő?

Most mondhatod azt is: “Láttam szüleim hogyan éltek és én olyat biztosan nem akarok és ezért mindent meg is teszek. Én nem akarom azt!”
És ez teljesen érthető. Ezt nevezzük szülő dacolásnak.
De amíg a puszta gondolat is, hogy másolod szüleidet ellenséges, harcias reakciót vált ki benned, addig biztosra veheted, hogy ezek a minták még mindig aktívan működnek benned, a tudatalattidban. Szóval úgy, hogy valójában észre sem veszed, nem is tudatosítod magát a mintát, csak ha megvizsgálod életed kicsit mélyebben, látod, hogy hasonló életet élsz. Még annak ellenére is, hogy tudatosan nem ezt akarod.
Tehát még ilyen esetben sem éled a saját életed, csak belépd épült mintáid áldozata vagy.
Először nézzük meg, milyen kérdésekre érdemes válaszolnod, ha párkapcsolati vagy férfi/női problémáid vannak.

Nézzük a női oldalt

Nőként ezekkel a kérdésekkel a saját nőiségedre, elvárásaidra, a nőiségről alkotott képedre láthatsz rá jobban. Férfiként a nőkről alkotott képedet, a feléjük támasztott elvárásaidat ismerheted meg.

  • Édesanyád hogyan/mennyire/milyen formában élte meg a nőiségét? Mi a véleménye a nőkről? Mennyire tudta elfogadni magát, mint nőt?

Itt nem csak az számít, hogy mennyire festette magát, vagy mennyire öltözött csinin, hanem az ő mintái, gondolatai, kisugárzása, amit már csak a jelenlétével is közvetít feléd. Hisz gyerekként az egész energiarendszerét átvesszük, nem csak azt, amit mond vagy tesz.
Esetleg megnézheted, mennyire vannak összhangban a tettei azzal, amit mond?

  • Mennyire volt egyenrangú partner vagy inkább elnyomó vagy elnyomott volt?
  • Te hogyan viselkedtél vele? Milyen kapcsolatotok volt?
  • Megnézheted külön a női szerepeket is: 

Az anyaság előtt hogyan élte meg a nőiességét? (mert ha még nem vagy anya, lehet épp ezeket a mintáit éled) 
Az anyasággal elvesztette a nőiségét vagy sikerült megélnie? (És te ha anya vagy, nálad ez hogyan alakult?)
Nézd meg őt a te korodban vagy helyzetedben, milyen volt ő akkor?

  • Édesapád mit gondolt/érzett/sugárzott ki a nőkkel kapcsolatban? Mi a véleménye róluk? Hogyan viselkedett a lányával, a feleségével, illetve a nőkkel általában?
  • Édesapád szerint ki a “jó nő”? Milyennek kell lennie egy igazi nőnek? Ő milyen nőket szeret? (És mit érzel, ha esetleg te épp másmilyen vagy – esetleg akarsz lenni?)
  • (Ha nő vagy) Édesapád mennyire örülhetett vajon annak, hogy lánya született? (itt sem az a lényeg, hogy mit mondott, hanem hogy valójában hogyan érzett legbelül, amit esetleg el is nyomott. – Ezt valószínűleg racionálisan nem tudod, de lehet róla megérzésed, véleményed, hogy szerinted hogy lehetett.)
  • (Ha nő vagy) Amikor elkezdtél fejlődni, nőiesedni, apukád hogyan reagált erre? Tudta ezt kezelni? Esetleg bűntudatot érzett és eltávolodott tőled, nehogy “valami rosszat” tegyen? Vagy esetleg ki mutatta valamilyen formában a vonzalmát? Vagy tök szuperül kezelte és dícsért, támogatott, hogy nőjjön a női önbecsülésed?
  • (Ha nő vagy) Úgy általánosságban mennyire tette nyilvánvalóvá édesapád azt, hogy jó nő vagy? (Vagy mit tett ez helyett?) Mennyire volt nyitott a társaságodra?

Nézzük a férfi oldalt

Nőként és férfiként is érdemes tisztában lennünk azzal, hogy a férfi oldallal mi a helyzet bennünk.

Mert ha épp például egy degradáló férfi rész él benned, akkor az a női részed degradálja, lenyomja és így nem tudod megélni sem a nőiségedet, sem a teljességedet. Arról nem is beszélve, hogy ez az egész hatással van a párkapcsolatodra is. Hisz a benned élő férfi rész tükröződik vissza párodban.

Két dologra hívnám itt fel a figyelmed, amit érdemes megvizsgálnod. Az egyik, hogy nézd meg, édesapád (vagy a gyerekkorodban élő férfikép) milyen férfi volt:

  • Hogyan élte meg a férfiasságát? El volt nyomva, vagy ki tudott teljesedni?
  • Mit gondol, hogyan érez azzal kapcsolatban, hogy milyen egy férfi? Tehát milyen férfiképnek igyekszik megfelelni?
  • Hogyan viselkedik a nőkkel?
  • Milyen volt a kapcsolatotok? Hogyan viselkedtetek egymással?

Másrészt nézd meg anyukád oldaláról is:

  • Szerinte milyen egy igazi férfi? Mi az ő ideálja?
  • Miket gondol/érez/mond úgy általában a férfiakról?
  • Milyen elvárásokat támaszt a férfiakkal kapcsolatban?

A kettejük között lévő kapcsolat

Ha végig nézted mindkettőjüket, érdemes ránézni arra is, hogy milyen volt a szüleid párkapcsolata?

Milyen hatalmi drámát játszanak? Hogyan mutatják ki egymás iránt a szeretetüket? Mennyire állnak támogatóan – szeretettel és elfogadással telve egymáshoz? Vagy folyton meg akarják egymást változtatni? Vagy beletörődtek? Hogyan viszonyulnak egymáshoz?

És te ebből mit vettél át az életedbe?

Most nézd meg magad is.

Te milyen nő/férfi vagy? Hogyan éled ezt meg? Milyen vágyaid/elvárásaid vannak a másik nemmel kapcsolatban?

Milyen a párkapcsolatod?

Mennyire éled ugyanazt, mint amit a szüleid?

Hogyan állasz hozzá szüleid mintáihoz: követő vagy dacoló vagy?

Mit tegyél, ha rájöttél egy-egy új mintára?

Ha most rádöbbentél pár mintára, amik negatív érzelmeket váltanak ki benned, esetleg haragszol mintáidért szüleidre,akkor érdemes megcsinálni (ha kell, többször is) az 5 lépést az érzéseid és a szüleiddel való kapcsolatod rendezésével kapcsolatban: elfogadás, megbocsátás, elengedés, szeretet, hála.
Illetve bármikor csináld végig, amikor feljön egy új minta, aminél azt érzed felborzolta a nyugalmadat vagy hogy nehéz megbocsátani azt.
És ne hagyd ki a gyakorlatból önmagad sem. Tehát csináld meg minden alkalommal saját magadra is a gyakorlatot.

Ha nem tudod mi ez a módszer, már írtam róla blog bejegyzést, azt itt találod:
5+1 lépés amivel végleg lepakolhatod érzelmi terheidet

Majd ha ezzel megvagy, fogalmazd meg önmagadnak:

Mit szeretnél helyette?

Mire vágysz valójában? (Milyen nő/férfi akarsz lenni? Milyen férfit/nőt szeretnél magad mellé? Mit szeretnél tapasztalni a párkapcsolatodban?)

És aztán céltudatos cselekvéssel és gondolkodással kezd el ennek a megvalósítását.

Mit tegyél, ha még ennek ellenére sem látod, mi miért van? Vagy hiába látod, nem tudsz mit kezdeni vele, esetleg folyton ismétlődik?

Az egó sokszor nagy bűvész és képes elrejteni előlünk a nyilvánvaló dolgokat is. Egyszerűen védekezési mechanizmusaid nem engedik, hogy meglásd a fő okot, a teljes képet.

Erre szokták azt mondani: “Nem látja a fától az erdőt”.

Ez teljesen természetes dolog. Egyszerűen egyedül nem megy.

Így arra buzdítalak, a múltad feltérképezésében kérj szakértői segítséget, mert egy objektív nézőpont sokkal-sokkal több mindenre tudja felhívni a figyelmedet és így gyorsabban, hatékonyabban tudsz haladni a vágyott párkapcsolatod felé.

Egy ilyen lehetőség az online személyes tréningem is.

Több tréningesem is már a nőiség, vagy párkapcsolati problémák miatt keresett meg. És velük már csodás eredményeket értünk el együtt.

Remélem te leszel a következő.

Gyere és nézz be erre az oldalra: Klikk/bökj ide.

Alkosd meg Önmagad
Facebook-f Instagram Youtube Soundcloud

© 2021 - minden jog fenntartva