Technika

Belső utazás a jelenbe

Szerző:

Ha azt tapasztalod az életedben, hogy gyakran elviszi az erőd és a figyelmed a félelem, aggódás, vagy épp rengeteget agyalsz és ez miatt rengetegszer kibillensz és elrohan melletted az életed és nem tudod kiaknázni a benned lévő potenciálokat, akkor ez az írás mindenképpen neked szól.

Itt most nem okoskodni akarok, vagy rengeteg információt átadni neked. Inkább egy olyan írással készültem, ami gyakorlatibb jellegű. Ahogy olvasod, dönthetsz úgy, hogy közben csinálod velem együtt és átéled, megéled a jelentését és jelentőségét. Ezzel pedig rögtön tapasztalatokat szerzel. Vagy dönthetsz úgy is, hogy inspirálódsz belőle és beépíted ezeket a gondolatokat, apró gyakorlatokat a hétköznapjaidba, hogy belül és kívül is békésebb légy.

(Ha még nem olvastad, mindenképp ajánlom neked ezt a blogbejegyzést, ahol leírom, miért nagyon fontos most ennek a blogbejegyzésnek minden egyes sora.)

Úgy döntöttem, most kapcsolódom magammal, befele figyelek.

Érzem a saját jelenlétem és érzem, ahogy figyelmem a belső világomat és belső teremet pásztázza.

Minél fókuszáltabb vagyok, a külvilág annál inkább megszűnik létezni. Egyre halkabbak a hangok, egyre kevesebb a kívülről jövő input, ami nyugodtabbá, békésebbé tesz.

Most csak én létezem, mert egyszerűen ezekben a pillanatokban elfeledkezem mindenről, ami a világban van. Törekszem tudatosan elfelejteni egy kicsit mindent. Nem a menekülés miatt, hanem, hogy sikerüljön belülre figyelni és felvenni magammal a kapcsolatot.

Elfeledkezem a teendőkről, problémákról, a harcokról, a küzdelmekről. Elfeledkezem a megfeleléseimről, megfeledkezem a határidőimről, az elvárásaimról, az ígéreteimről, az emberekről, a munkáról, a háztartásról, … Most épp nem akarok adni semmit senkinek és nem is fogadok be semmit sem kívülről. Elengedtem egy kicsit a külvilágot és az ott élt életemet és csak vagyok.

Lecsatlakoztam a külvilágról és most csak én vagyok és ezt az időt csak magammal töltöm, mert megérdemlem. Szeretem magam.

Ahogy leveszem a figyelmem a külvilágról, a belső világ, a belső történések felerősödnek és egyre inkább kitisztulnak.

Először tovább élesítem a fókuszomat és tisztítom az elmém. Ugyanis feltűnik, hogy be-be kúszik egy-egy gondolat.

Egyszerűen eszembe jutnak dolgok. Most van egy kis terük és rögtön meg is rohamoz minden ötlet, gondolat, feladat, amit az elmémben akarok tartani, vagy korábban elfelejtettem. Az is lehet, hogy elkezdenek ijesztgetni a saját gondolataim és félelmeket keltenek.

Akármilyen gondolatok is jönnek, figyelmem arra fordítom, hogy a fejem, az agyam ellazuljon, szellőssé váljon. Ahol görcsösséget érzek, oda figyelek és elképzelem, átérzem, hogy ellazul a fejem, az agyam és ezzel az elmém is. Közben pedig nem ragadok le egy gondolatnál sem. Csak látom, hogy ott van, de nem kapaszkodom belé, elengedem és hagyom, hadd menjen tovább. Csak eldöntöm, hogy amilyen gondolat érkezik, szóljon az a múltról, vagy a jövőről, arra most nincs szükségem és elengedem. Semmit sem kell most ezekből megtartanom, semmire sem kell emlékeznem, mert tudom, hogy ami fontos, az majd később is az eszembe jut. Most csak a jelenre figyelek és a szél mintha minden más gondolatot csak elfújna.

Most jöhetnek az érzések.

Milyen érzések vannak most bennem? Mit is érzek most? Mekkora a szorongás? Vagy épp ideges, vagy haragos vagyok? Vagy már nyugodt és békés? Felhatalmazom itt magamra, hogy érezzek és tudatosítsam is, hogy épp milyen érzések cikáznak bennem.

Érzéseim a múltról, a jelenről vagy a jövőről szólnak? És milyen gondolatok keltik ezeket az érzéseket?

A jelenben most nyugalom van. Épp csak itt vagyok, megpihenve, megállva kicsit. Bármilyen zűrzavar is van egyébként az életembe, vagy általában a külvilágba, most az nem ér el hozzám. Ezért a nyugalmon, a békén, a szereteten kívül semmilyen más érzés nem tartozik a jelenemhez. Itt és most nincs mitől félnem, hiszen minden félelem és szorongás azt jelenti, hogy elmém épp a jövőben kalandozik. És minden szégyen, bűntudat, harag azt jelenti, hogy elmém épp a múltban jár. Ezért nincs más dolgom, mint eldönteni, hogy a jelenre figyelek és a jelenben vagyok.

Hogyan tudom legkönnyebben lehorgonyozni elmém a jelenbe? Azzal, hogyha arra figyelek, amit éppen csinálok. Legkönnyebb valamilyen mozdulatra, vagy történésre figyelni, mert az könnyebben leköti az elmét, mint a csend és a mozdulatlanság (ez már a haladó szint). Ezért eleinte lélegzetemet figyelem. És törekszem egyre több apróságot megfigyelni a légzésemben. Törekszem magam átadni a lélegzetem átélésének és tudatosításának.

Rengeteg mindent meg lehet figyelni a lélegzetvételben… Lélegzem be és ki. Amikor belélegzem, a mellkasom felemelkedik, amikor kilélegzem, leereszkedik. Megpróbálom változtatni kicsit a légzésem sebességét, vagy épp a mélységét. Amikor tudatosan lassítom, érzem, ahogy a testem enyhe légszomjat kap és vágyik a levegőre, szüksége van rá. Amikor kifújom pedig más-más érzés, ha lassan vagy ha gyorsan fújom ki. Amikor belélegzek, érzem, ahogy energiát vesz fel a testem. Érzem, hogy felfrissít, felpörget. Érzem, ahogy az oxigén elkezd a tüdőmből szétáradni a testemben. És érzem, ahogy kifújásnál elengedem a fáradtságot és megnyugszom. Most elkezdek kísérletezni azzal, hogy milyen, amikor benntartom a levegőt. Érzem, hogy a bent maradt levegő feszít és ki akar törni. Amikor pedig kifújom, várok egy picit, mielőtt újra levegőt vennék és érzem a levegőtlenség csendjét, ürességét és nyugalmát. Az itt keletkező szívó, befogadó erőt, ami aztán a tüdőm mozgásra készteti, hogy újra belélegezzen.

Mindez csak megfigyelés. Minden alkalommal kicsit másmilyen és más dolgokat lehet megfigyelni. És egyre mélyebben, egyre több részletet, egész addig, vagy még azon is túl, ahogy a lélegzet kapcsolódik a lélekkel és az energia testtel és arra is hatással van.

Ez után sokkal inkább a jelenben vagyok, lenyugodva, megbékélve. Az itt érkező, jövő-menő gondolatok és érzések tisztábbak, lassabbak, tudatosíthatóbbak, ha ebben az állapotban maradok.

Ebben az állapotban tisztán látszik, hogy egy-egy gondolat mennyire fel tudja korbácsolni ezt a nyugalmat és kizökkenteni. Hogy a gondolatoknak mekkora hatalma van a jól-létre. Hogy egy-egy gondolat rögtön érzéseket hoz és a különböző érzések máris hatással vannak a légzésre is.

Ebben a jelenben való megfigyelő állapotban kirajzolódnak lépésről lépésre a belső összefüggések, belső kapcsolatok, hogy hogyan épül fel az egész belső világom. És egyre inkább látom azt is, hogy nem csak megfigyelője vagyok ennek, hanem van jogom, erőm és képességem arra is, hogy hatással legyek rá és beleszólja a folyamat menetébe.

Dönthetek például úgy, hogy azt mondom egy aggódó gondolatnak, hogy neked most nem adok teret és időt. Most nincs az aggódásnak helye, mert itt és most egyáltalán nincs miért aggódnom, mert ez csak a jövő bizonytalanságából eredő késztetés. De itt és most biztos lehet a dolgomban. Biztos vagyok abban, hogy most itt vagyok, hogy most itt ülök-állok, lélegzem. Biztos vagyok abban, hogy most élek, létezem, hogy vagyok és ez épp elég ahhoz, hogy biztonságban, stabilan, békében, nyugalomban legyek épp most. Sőt, még arra is elég, hogy ebben a pillanatban boldog legyek, mert itt és most mindenem megvan, amire most szükségem van. Mindenem megvan ahhoz, hogy itt megcsináljam a jelenben az önmegfigyelésemet és ez ebben a pillanatban épp elég, teljes és tökéletes.

Bármi történt is a múltban (akár pár perce is), most itt vagyok és megérdemlem, hogy megéljem a békét. Bármi is várjon rám a jövőben, most itt vagyok biztonságban és megérdemlem, hogy megéljem a békét.

Most, erre a kis időre elfeledkezve a külvilágról, munkákról, feladatokról, emberekről, megérezhetem, milyen úgy lenni, hogy csak én vagyok. Milyen önálló, teljes embernek lenni. Olyannak, akinek itt és most mindene megvan. Nem hiányzik a vágyott szerelem, mert ehhez a gyakorlathoz nincs rá szükség, úgyis csak el kéne most engedni. Nem hiányzik a vágyott munka, életfeladat, elismerés, kívülről jövő szeretet, pénz,… mert itt és most ezekre nincs szükségem. Ehhez a gyakorlathoz nincs. Lehet 5 perc múlva már szükségem van rá, de itt és most nincs, épp ezért megélhetem, hogy most mindenem megvan ehhez a pillanathoz. Most csak én vagyok és ez bőven elég.

Most nem függök semmitől, ami kívül van. Nem függök véleményektől, értékelésektől, reakcióktól. Nem függök válaszoktól, viselkedésektől. Nem függök attól, hogy megkapom-e amit kértem, vagy hogy elérem-e kívül, amit akarok. Mert itt és most csak én vagyok és bőven elég.

Itt vagyok én, önállóan.

Lehet ez nagyon szokatlan. Lehet első pár alkalommal unalmas, vagy akár félelmetes ez az üresség, béke, hogy nem történik semmi. Ilyenkor emlékeztetem magam, hogy ezt csak azért érzem, mert elfeledkeztem arról, hogy milyen is önmagammal kapcsolódni. Ilyenkor félek magamtól, hogy mit fogok találni belül…de ez a félelem is csak egy jövőtől való félelem, aminek itt és most nincs jogosultsága. Hiszen most semmi félelmetes sincs bennem, mert csak vagyok.

Érzem, hogy ez a befele való figyelem erősít, stabilizál. Érzem, ahogy a gerincem kiegyenesedik és érzem, hogy mennyire erős, megtartó, egyenes. Érzem, ahogy áramlik rajta az energia, ami teljes mértékben belülről fakad és független a külvilágtól, másoktól. És érzem azt is, hogy a gyomromból jön ez az erő, onnan sugárzik szét a testembe. (Vagy lehet épp azt érzem, hogy éhes vagyok és ideje feltölteni tápláló étellel ezt az erőközpontot.) Érzem, ahogy ez az erő szétárad a testemben és erőt ad minden mozdulatthoz, tetthez, szóhoz. Erőt ad ahhoz, hogy megtegyem, amit meg kell tennem. Stabil vagyok, erős és energikus. Mert belegyökereztem önmagamba és a jelen pillanatba.

Most már képes vagyok rá, hogy önállóan, teljes egész emberként, erős gerinccel beleálljak az életembe. Mert megvan a saját középpontom, megvagyok én. És erre időről időre emlékeztetem is magam, hogy az én életem csak akkor tud stabilan, kiteljesítően felépülni, ha én ott vagyok stabil tartó oszlopként középen. A saját életem elsősorban rólam szól, hiszen ez az én életem, én vagyok a főszereplője. Ez után jöhet mindenki más. Hiszen amíg én nem vagyok jelen a saját életemben, nem tudom másnak sem igazán odaadni magam.

Miért és hogyan alakíts ki új (jó) szokásokat?

Szerző:

Miért nehéz új szokásokat kialakítani?

Vagy elhagyni a régi, lehúzó szokásokat?

 

A Szűz csillagkép segít megértenünk a szokásaink valódi viselkedését.

A Nap most a Szűz jövőbe lépő lábánál halad együtt a Marssal és a Merkúrral. A múltból ellépő lábnál elhagyhattunk olyan dolgokat, amik hátráltatnak, amik már csak a múlthoz tartoznak. Az elmúlt időszakban elléphettünk ezáltal a múlttól és most pedig a jövő felé lépünk.

A Szűz a belső rendezés és az aratás művésze. A Szűz mindig a hétköznapi életünkről szól leginkább, tehát azzal, hogy akik vagyunk, ahogy élünk, az milyen világot és milyen eredményeket teremt. Erre tudunk jobban rálátni, megérteni és rendezni.

És mikor már látjuk, hogy mik azok a szokásaink (akár mentális, érzelmi, vagy fizikai – cselekvési, esetleg kommunikációs, stb.), akkor azokat el tudjuk hagyni.

A Szűz „szokásai” azok, amik függetlenül, hogy mit csinálunk, hogy dolgozunk, pihenünk, otthon vagyunk, vagy nyaralunk, azokat működtetjük. Mert annyira az alapvető részeinket képezik. Olyan részeket, amik mindig ott vannak velünk, bennünk, ezáltal folyamatosan működnek.

Ezek a szokások először a tudatalattinkban lévő régi mintáink és sebeink következményei. Ekkor működünk „robotpilóta” üzemmódban, amikor tudtunkon és döntéseinken kívül ezek a tudatalatti programok teremtik az életünket. És amikor ezeket sikerül leleplezni, akkor már meg tudjuk őket változtatni, átírni.

Na de biztos tapasztaltad már, hogy ez általában nem egy csettintésre működik.

Akármilyen új dolgot is próbálsz elérni (új gondolatokat, új érzéseket, új reakciókat, új tetteket, stb), ahhoz más szokások kellenek. Tehát valójában minden változásnál, belső munkánál új szokásokat alakítasz ki önmagadban. Olyan parancsokat programozol ilyenkor magadba, hogy a régi reakciók helyett valahogy másként csináld, amivel a tudatosan egy szebb jövőt teremtesz magadnak.

Sokan azt hiszik, új szokásokat felvenni és ezáltal változni nehéz.

Sokan azt hiszik, hogy vannak olyan szokások, amiknek a kialakítása nehezebb, mint más szokásoké.

Sokan azt hiszik, hogy nehéz elhagyni régi szokásainkat vagy hogy nem is lehetséges.

 

1. Ne leépíteni akarj valamit, hanem egy újat felépíteni

Az első dolog, ami mindenképp megkönnyíti a dolgod, hogy sose egy régi szokás leépítésén dolgozz.

Helyette mindig egy újjal akard felcserélni azt. Így sokkal könnyebb.

És ez azért is hatékonyabb, mivel figyelmed át tudod rakni arra az új szokásra, így nem probléma tudatban munkálkodsz (nem a problémára figyelsz, nem a problémád erősíted), hanem céltudatosságban (ezáltal az új életed teremted).

Ez akkor működik igazán, ha az az új szokás egy olyan dolog, ami alapból kizárja a régit.

Tehát, ha az újat működteted, akkor az egy teljesen más érzést, más környezeted ad, ahol esélye sincs bekúszni a réginek. Ezért fontos, hogy mindig tudd, hogy mit akarsz a régi helyett, tehát mi az az új dolog, amin dolgozol, ami felé napról napra, rendszeresen lépdelsz.

Ha például alacsony az önszereteted, vagy az önértékelésed, akkor nem visz előre, ha a szeretet hiányt akarod leépíteni, a szeretet hiány ellen küzdesz, vagy folyamatosan azon dolgozol, hogy emeld az önszeretet és önértékelés szintedet. (Amikor „emelni akarod” ezeket, akkor az mögött is sokszor a hiány a motiváció, hiszen akinek már van elég, az nem feltétlen akarja annyira emelni azt.)

Ez helyett például sokkal előrevivőbb, ha azt az állapotot erősítjük magunkban, hogy „Magas az önértékelésem és önbizalmam.” Nem majd, nem akarok dolgozni érte, hanem az van már itt és most, már elértem. És ez az állapot, amikor így érzed magad, automatikusan kizárja az alacsony önszeretet és önértékelés érzését és állapotát, mert vagy az egyikben, vagy a másikban vagy benne.

 

2. Az elején minden új hazugságnak tűnik, mindig!

Amikor eldöntötted ezt a pozitív állapotot, akkor el kell kezdeni törekedni arra, hogy ezt megéld minél többször. Ebben segítenek a megerősítő mondatok, vizualizációk is, de az is, ha bármit csinálsz, azt már ebben az új állapotban csinálod. Kicsit olyan, mintha egész nap azt játszanád, hogy már ebben az új állapotban létezel és ez van, rendelkezel vele, ez vagy te.

Az egód ilyenkor elkezd elbizonytalanítani, ellenállásokat kelt, elkedvetlenít, összezavarja a céljaidat, kétségeket rak eléd, akadályokat, esetleg külső fura szituációkat, vagy fura testérzeteket.

Az egód ilyenkor be akarja bizonyítani, hogy ez az új állapot nem hozzád tartozik, nem te vagy és ez az egész csak egy hazugság.

Ezt az állapotot egy dolog eredményezi csak: a tudatalattidban még a régi szokások vannak és az új állapot még csak a tudatos énedben van jelen. Ezért eleinte „összeakad” a kettő. Ezért tűnik hazugságnak, mivel minden új „hazugság” eleinte, hiszen az még nincs beépülve a tudatalattiba.

Ilyenkor nem hazudsz, csak egy új dolgot teremtesz!

Idő kell, amíg ez az új dolog a tudatalattiban is szokássá válik és beépül az alap programodba, hogy már ne okozzon semmilyen ellenállást.

Mert valójában az nem okoz semmilyen ellenállást, ami be van épülve, ami már a szokásod, amit megszoktál, hogy működteted, hogy ott van. És ehhez gyakorlat, kitartás, folyamatos ismétlés, önmagad emlékeztetése, célirányos gondolkodás és cselekvés kell.

 

3. A régi kitisztul, az életed elkezd változni, jön az elbizonytalanító transzmutáció

Ami még a 2. ponttal párhuzamosan elkezd történni, hogy minél inkább fenntartod az új állapotot, minden, ami a régi programokra épül, elkezd kitisztulni, elengedődni.

Ez további őrületeket tud eredményezni, ugyanis erre az új állapotra át kell állni az egész testednek, a gondolkodásodnak, az érzéseidnek és a cselekedeteidnek is. Ez miatt először kicsit káoszos helyzetek adódhatnak, amikor borulnak, tisztulnak ki a régi programokhoz tartozó lenyomatok.

Ezeket érezheted úgy, hogy nem történt változás. Érezheted úgy, hogy ugyanaz ismétlődik továbbra is. Vagy akár azt, hogy hiába változtattál, nincs eredménye, mert a külvilágban sem történt még változás.

Itt is még kitartás kell, ugyanis az új programok, szokások fenntartásával és az önmagadba fektetett bizalommal, hittel ezek pár hét alatt kitisztulnak és mivel már elkezd beépülni a tudatalattiba az új, kívül is elkezdenek változni a dolgok és egyre természetesebbé válik az új állapot.

Adj magadnak időt, bizalmat, türelmet és engedd meg magadnak, hogy minden szinten átalakulhass ebbe az új állapotba, ahogy élni akarsz.

Ugyanis változás, transzmutáció nélkül, a régi dolgok kitisztulása nélkül nem léphet be az életedben 100%-ban az új.

 

4. A szokások kialakításának a szokása

Sokan azt hisszük, azért nem tudunk változtatni, vagy új szokásokat felvenni, mert mélyek a sebek, mélyek a régi programok.

Az, ha azt hisszük valamilyen szokást nehezebb felvenni, mint egy másikat, valóban nehezítheti a folyamatot. De pusztán csak azért, mert azt hisszük, hogy ez így van.

Valójában egy szokás felvétele mindig nehézkes tud lenni, amíg ki nem alakítod magadban azt a szokást, hogy folyamatosan és rendszeresen új szokásokat veszel fel, mert akkor már ez is természetessé válik.

Ezért az egyik legfontosabb, hogy ki kell alakítani az új szokások felvételének a szokását. Mert így bármilyen új szokást fel tudsz könnyedén venni.

Ezt nyugodtan letesztelheted magadon és megtapasztalhatod, hogy pusztán ennek a szokásnak a hiánya mennyire megnehezíti számodra a változást. Próbáld ki, hogy 1 hétig minden nap húzol egy papírlapra egy vonalat.

Ez nem bonyolult feladat, nem kell hozzá semmilyen mentális, sem fizikai erőbefektetés, egyáltalán nem nehéz napi feladat. Viszont az, hogy egy hosszabb ideig minden nap meg kell ezt csinálni, már rögtön meg is mutatja neked, hogy hol állsz a szokások kialakításának a szokásával.

Ez sok embernek, aki nem szokott hozzá, hogy új szokásokat vegyen fel, kihívást okoz. Pár nap után elfelejtjük, vagy unalmassá, értéktelenné, feleslegessé válik ez a feladat. Elvesztjük a lelkesedést, vagy közbe jönnek dolgok.

Új szokások kialakítása soha nem azért nem sikerül, mert nincs rá időd! Ez is csak ennek az egó elbizonytalanító mechanizmusnak az egyik megnyilvánulása.

Ebből láthatod, hogy a legtöbb erő nem is egy program átírásához, vagy egy seb begyógyításához kell, hanem pusztán ahhoz, hogy ez az új szokás kialakuljon benned.

Magához a rendszerességhez, kitartáshoz van szükségünk a legtöbb önfegyelmünkre, függetlenül a kifejlesztendő szokás nehézségétől.

Ezt gyakorlattal, új szokások gyakorlásával erősítheted magadban.

Minden egyes új szokás bevezetésével növekszik a mentális erőnléted és egyre inkább tudod uralni az egód, az érzelmeid, önmagad. Ezáltal nagyon sokat növekszik az érzelmi és mentális önfegyelmed, ami az életed tudatos és csodálatos megélésének egyik kulcsa.

Márpedig minden tartós változás csak új, előre vivő szokások kialakításával lehetséges.

 

5. Ne csak akkor akarj új szokást kialakítani, amikor már nagyon fáj a régi – nem kell, hogy szenvedj!

Mindezek fényében ezért leggyakrabban akkor akarunk változni és változtatni, amikor már muszáj, amikor van valamilyen külső körülmény, ami rákényszerít.

De ez a nehezebb út!

A kellő gyakorlattal, önfegyelemmel, a szokások kialakításának szokásával ezek a kényszerítő körülmények kihagyhatók és már nem kell megvárni, hogy nagyon fájjon.

Ezért azt gondolom, hogy az önismeret nem csak a szenvedők eszköze. Tehát nem csak akkor kell és érdemes foglalkozni új szokások kialakításával és a változással, amikor már nagyon fáj valami.

Egyszerűen megszoktuk, hogy a kemény dolgokból tanulunk, de mindig vannak előtte kisebb leckék is. Ha már azokat észrevesszük és már ott erőt veszünk magunkon és használjuk mindezt, felvesszük az új szokásokat, elkerülhetők a nehezebb leckék. Egyszerűen nem lesz rájuk szükség.

Ehhez pedig az kell, hogy egyre fontosabbá váljunk önmagunk számára és egyre fontosabbá váljanak számunkra a saját céljaink.

Ha csak akkor változtatunk, amikor fáj, akkor azzal szükségünk van a problémákra a változáshoz. Ez is csak egy szokás, miszerint probléma kell a változáshoz. És ha a változás hívei vagyunk, akkor problémákat is teremtünk magunknak ezzel a szokással.

Viszont, ha már nem a problémáink a változást beindító tényezők, hanem az akaratunk, a céljaink, a vágyaink, akkor már nem lesz a változáshoz szükségünk problémákra. Nem lesznek külső ráerőltető tényezők és ezáltal nem kell „szenvedni” a változáshoz sem.

Ebben segít sokat a céltudatosság fejlesztése, hogy a valódi vágyaid és a szíved motiváljanak, ne pedig a problémák és a nehézségek. Így is – úgyis lehet változni, de te döntöd el, hogy melyik szokás szerint akarsz élni. (Ez a különbség, ha a félelem, a problémák motiválnak, vagy a szeretet és a valódi céljaid.)

Ezekkel sokkal problémamentesebb, céltudatosabb, pozitívabb élet alakítható ki!

Ebből is láthatod, hogy az új szokások kialakításához, ezáltal egy új élet éléséhez időre, apró és rendszeres lépésekre van szükség, hogy az új szemléletek, új érzések, új belső és külső szokások beépüljenek a tudatalattidba és automatikussá, könnyűvé, természetessé váljanak a számodra. ÉS mindez természetesen új eredményeket hozzon létre a külvilágodban is.

Változni lehetséges, viszont a tudatalattidban lévő programokat csak rendszerességgel tudod átalakítani. És ez hozza a valódi eredményeket, és ezt aratja le a Szűz is

Gyakorlatok az újholdhoz: megengedés, csend, szeretet

Szerző:

Az Újhold egy mély, varázslatos kezdetet jelöl, mivel a Nappal és a Holddal most együtt áll a Neptunusz és a Vénusz is, a Halak jegyben és Halak csillagképben.

Ez mély korszakváltásból jön itt az elindulás. Viszont a mélység miatt a befejezés nem biztos, hogy tudatos, vagy hogy egyértelműen tudott/látott dolog. Ha ez a befejezés a felszínre jön, akkor az inkább érzésben nyilvánul meg. Úgy érezhetjük magunkat, hogy valaminek, valami nagynak most vége van, valamit el kell engedni.

Ha ragaszkodunk ehhez a régi, mély valamihez, akkor nem biztos, hogy jön a felemelkedés, akkor a mókuskerékben lehet még ragadni. Viszont aki itt tudatosan és mélyen hagyja, hogy megtörténjen a leválás, nagyot mélyülhet és sokkal inkább a láthatatlan világokból indulhat ki a cselekvés és a mostani új kör. Ezért itt mindenképpen érdemes a racionalitást félre téve a szeretetből és az egyéb magasabb állapotokból elindulni előre.

Itt most nagyon elválik a világ két felé: te döntesz, hogy most az egó világát, a félelem világát látod, hogy ezt hagyod, vagy megengeded, hogy megmutatkozzon a szeretet világa, az isteni világ, ami szintén belőled indul ki.

Az isteni vagy emberi arcodat engeded meg látni most magadnak? A félelem erejét vagy a szeretet erejét látod, használod most? Te döntöd el, hogy melyiknek adsz most teret, ez most nem a külvilágtól függ. Ha még nem tetted, nem késő függetlenedni a külső káosztól, hogy mélyre, belülre tudj most érezni és kincsekre lelj magadban.

A megérzések, intuíciók, érzékelések itt csúcsra lehetnek járatva. Rengeteg üzenet jöhet álmokban, látásokban és minden más formában.

Ráláthatunk olyan dolgokra, amik segítenek lezárni a fent lévő ügyeinket is, ezért, ha van olyan dolog, amit tudatosan lezárnánk, érdemes kicsit ránézni, összegezni, kiírni, mert az is segíti ezt a nagyobb befejezést.

Rendkívüli érzékenységgel rendelkezhetünk itt.

Mivel itt a Vénusz is, mindez összeforr művészünkkel, művészetünkkel, emberi kapcsolatainkkal, itt könnyebben érezhetjük az embereket is, és mélyebben tudunk kapcsolódni saját művészetünkkel, vagy párunkkal is.

Nagyon előre visz most, ha mély szerelemben vagy saját magaddal és ha felnézel magadra.
Ezért mindenképpen érdemes ma elmélyülni, csendben lenni vagy ha csinálsz valamit, azt művészien, szerelmesen csinálni. Nagyon mélyen hat most minden olyan tevékenység, amiben meg tudod élni a kreatív művészt, ahol szenvedéllyel tudsz alkotni, és tudod használni a fantáziád.

Ha nagyon racionálisan akarjuk látni itt a dolgokat, csak azt látjuk, hogy titkokba burkolózik a világ. Ezért kifejezetten fontos az őszinteség, a megengedés és elfogadás, hogy ebben a mélységben is megmaradjon a tisztánlátás. Ne akarjuk erőltetve látni, hogy hova is futnak ki a céljaink, pontosan hogyan fognak megvalósulni, stb. Ne akarjunk ma „tudni”, „érteni”, se harcolni, csak érezzünk, tedd le a kardod, pihenj és csak engedd meg, hogy a vágyaid megvalósuljanak.
Nem biztos, hogy ma fognak megvalósulni a vágyaid, viszont ha most megengeded azt magadnak, hogy megvalósuljon az, amit szívből imádsz, hogy megvalósuljon a szerelemben gazdag életed, akkor egy óriásit léptél előre. És ez lépésről lépésre ki is fog bontakozni (ha nem állsz az útjában és nem szabotálod be később sem).

A célok, vágyak megvalósulása, a segítség sohasem jön „csak úgy”. Mert mivel te vagy a teremtő, a te engedélyed kell hozzá, szabad akaratodból. Ez az engedély pedig most a megengedés! Hogy nem akarsz már küzdeni, nem akarsz már a múltadon dolgozni, nem táplálod azokat a gondolataidat, hogy miért vagy te kevés, hogy miért nem kaphatod meg, amiket akarsz, hanem mindezt félre teszed és azt mondod: Készen vagyok! Megengedem, hogy megvalósuljon az, amit akarok.

Mert nem azt akarod, hogy a múltad rendezve legyen, hanem azt, hogy a rendezett múltadból kifejlődhessen egy boldogabb jövő. És most itt az idő, hogy a múltat végleg zárd le, jelentsd ki: készen van! Rendeztem! És most jöhet a jövő, amit megengedek magamnak, hogy megéljem, mert megengedem.

Mivel ők együtt állnak az MC-vel, ezért ennek a minél magasabb szintű működtetése kell ahhoz, hogy előre haladjunk a céljaink felé. Vezetnünk, uralnunk kell ezt a mélységet és felhasználni a győzelemhez és ehhez kell a bátorság is.

Épp ezért nagyon mélyen rá tudunk érezni a céljainkra, mély szinten tisztán tudjuk látni, ha nyitott és felelősségteli a szívünk. Viszont az is lehet, hogy épp még mindig semmit nem látunk belőle, csak irracionális módon, a szívünkre hallgatva kell művészien előre haladni és ebből indítani az új hónapot.

Engedd meg magadnak ma az Életet! Engedd meg, hogy ráérezz, hogy mi az, ami valóban érték a számodra és csak megengedően, könnyedén hagyj mindent elmenni, ami már nem érték, nem emel téged.

Ezen a hétvégén érdemes a szíved vágyával foglalkoznod, vizualizálva átélni a boldogságot, a bőséget, a szerelmet, az örömöt, a céljaid – vágyaid megvalósulását. Éld ma át ezt a fantáziádban és játszd azt, hogy ennek a képnek te vagy a kreatív alkotója és minden pontosan úgy valósul meg (az elmédben és kint is), hogy neked a legnagyobb örömöt adja. Majd akaratoddal add az áldásod és a beleegyezésedet, hogy ez csodálatos módon megvalósul. Ez a beleegyezés, a mai „teremtő parancs”, amivel bármiben előre léphetsz, az a megengedés.

Ne görcsösen akard, ne akard racionálisan megmondani, hogy pontosan mi hogyan valósuljon meg. Engedd el az irányítást, a kontrollt. Ez a hétvége egy varázs hétvége és az, hogy mekkora csodákat, beavatásokat élsz át, csak attól függ, hogy mennyire tudod picit félre téve az egódat megengedni. Most csak ennyi a dolgod belül: lépj hátra és figyelj.

A megengedés nem beletörődés és nem kompromisszum, hanem egy óriási erő. A hit + megengedés pedig varázserő! Varázserő pedig olyan erő, amivel a saját belső láthatatlan erőiddel (belső mágiáddal) megteremted azt az éned és azt a világot, amit élni szeretnél. („Alkosd meg Önmagad”). Szóval ma engedd át magad annak az énednek, ami mindig ott van benned. Ez az éned tiszta, bűntelen, szeretetre méltó, szeretettel teli, értékes, és egyszerűen ő a legjobb jó részed. Engedd meg, hogy ma megmutassa magát neked, hogy megmutasd Magad magadnak és hagyd, hogy a csodálatos és emelő beavatása által közelebb vigyen téged a Szeretethez és a Szerelemhez.

Mivel ez az egész nagyon mély, nagyon érzékeny lehet, ez matt nagyon jól jön, ha mindig van nálad egy füzet, amibe egész hétvégén írod az érzéseidet, gondolataidat, ötleteidet. Nem kell, hogy most értsd, csak rakj ki mindent, hogy szívedbe és elmédbe is minél nagyobb csend legyen. Mert most a Csend avat be. Vonulj el és légy Csendben. Ebben a természet sokat tud segíteni neked.

Ehhez valószínűleg kell egó áldozat. Ez mit jelent? Nem kell itt óriási dolgokra gondolni, pusztán annyi, hogy kell egy kis határozottság, energia befektetés, hogy csendben legyél és megengedj. Jöhetnek ma kihívások, amik bekapcsolják az egódat, amik halogatásra késztetnek, érzelmileg kibillentenek, elviszik a figyelmed valami másra, vagy nem lesz kedved egyszerűen hozzá. Minden kifogás és minden, ami ma meggátol téged abban, hogy csendben legyél, az egód védekezési mechanizmusa, amitől most el kell tekintened. Csak tedd félre, ne harcolj vele. Nem kell még az sem, hogy megold, csak most ne foglalkozz vele, ne is gondolkozz róla. Ha jön valami kihívás a külvilágban, old meg hétfőn, ezt a hétvégét pedig add meg teljesen magadnak. Ha pedig belül jön valami kibillentés, akkor rendezd azt gondolat/érzés kiírással (ne zúdítsd rá a környezetre, belül rendeződj) és éld meg a csend erejének felszabadulását.

Csak engedd meg! Hétvégén minden kihívásodra ez a kulcsszó, ami a megoldást nyújtja. Engedj meg ma mindent, amit akarsz, hogy legyen. Írj listát, hogy mi mindent engedsz meg magadnak mély önszeretetből.

Mit csinálj, ha nem szeretet önmagad ehhez eléggé? Akkor engedd meg az önszeretetet! Engedd meg magadnak az önbizalmat, az értékességet, engedd meg, hogy nagyra becsüld magad. Most ne legyen semmi kifogás, hogy „oké, de”, se pedig az, hogy „hogyan csináljam?”. Tényleg most ennyire egyszerű: hagyd a „de”-ket és csak engedd meg, ez csak egy belső, szívből jövő elhatározás.

Ez most sokat hozzátesz belső békédhez is!

Egyáltalán ne nézz most semmilyen félelem keltő dolgot és ne is beszélgess olyan emberekkel, mert akkor nem jönnek a beavatások! Ezért is a legjobb az, ha csak simán egyedül vagy.

Uncsinak tűnik? Lehet elsőre az lesz kicsit, igen, de ez is csak az egó ellenállása. Viszont minden, ami ebben a csendben most megengedődik általad (a te döntésed által és beleegyezésed által), az hosszútávú dolgokat képes elindítani, amik mivel mélyek, nagyon stabilak.

Engedd el, hogy minden leváljon rólad, amire már nincs szükséged és csak hátráltat, visszahúz.
Szóval mi a feladat most?

Minden, amit akarsz, amit szeretnél élni, ahogy akarsz élni, aki akarsz lenni, abba egyezz bele, engedd meg, hogy megvalósuljon, add rá az áldásod. Ha nem tudod pontosan mit akarsz, akkor engedd meg, hogy minden úgy alakuljon, hogy neked a legjobb, ahogy téged a legboldoggabbá tesz és leginkább örömöt okoz. Engedd meg magadnak az örömöt!

És ne várd! Ne akard! Csak legyél csendben, éld meg minél jobban a szerelmet, a kreativitást, a csendet, a szeretetet (minden, ami ezt gátolja azt írd ki magadból, hogy ezzel rendezd belül), hogy amit megengedtél, annak első morzsái meg is érkezhessenek mihamarabb hozzád. (Ha nincs csend, nincs hely, akkor nem tud megérkezni, ürülj ki, amint ahogy a Hold is.)

Ha a csend még túl nagy falat, vagy nem tudsz kimenni a természetbe, dolgozol, stb, akkor ezzel a zenével segítheted magadban a fent leírt folyamatot:

https://www.youtube.com/watch?v=zwGyF3hUurI

Ha rengeteg teendőd van, akkor is mindenképp állj meg egy kicsit és adj magadnak időt erre a gyakorlatra.

Bátorság, ha ezeket szívből megengeded magadnak, később nagyon hálás leszel magadnak! Hiszen megengedéseddel minden a lehető legjobban alakul, úgy, ahogy neked a legjobb. Épp ezért egyáltalán nincs mitől félni!

Engedd meg, hogy Önmagad legyél, hogy te legyél a megtestesült béke, a boldogság, a szerelem, a szeretet, az öröm, függetlenül minden külső körülménytől.!

Ezt a 10 kifejezést cseréld le és könnyebb lesz az életed!

Szerző:

A gondolataink, az érzéseink és a beszédünk is mind teremtő hatásúak.

Ma legyen ez a blogbejegyzés gyakorlatias és mutatok pár példát, hogy mit érdemes azonnal kihúznod az aktív szókincsedből és átalakítani, hogy pozitívabb legyen az életed.

Mert ilyen ártatlannak és aprónak tűnő szokásokkal (aminek többségét tényleg csak azért használjuk így, mert „így szokás”, vagy épp sokat hallottuk és belénk égett) sokkal-sokkal nagyobb rombolást vihetsz végbe a saját életedben, és a saját önbecsülésedben, mint azt gondolnád.

Szóval, ha ráadásul te épp azon is dolgozol, hogy növeld az önbecsülésed, az önszereteted, az önértékelésed, az önbizalmadat, a pozitív önképedet, akkor még fontosabb, hogy ezeket felismerd a saját kommunikációdban és elkezdj helyettük használni valami építőt.

(Persze úgy a hatásos igazán, ha ehhez hozzá igazítod azt is, ahogy belül önmagaddal kommunikálsz – gondolatban. Tehát nem is gondolhatod ezeket magadról sem, úgy az igazi!)

 

Kifejezések, amit cserélj le pozitívabbakra:

 

 

1) „Ó hát én milyen buta/ szerencsétlen/ hülye/ stb vagyok.”

 

Ez a típusú mondat/kifejezés akár szavak, akár gondolatok formájában is nagyon romboló hatású. (Ha magadra mondod, magadat rombolod, ha másra, akkor a másik embert és magadat is.)

Amit mondasz, amire gondolsz, azt erősíted. Így, ha azt mondod például (akár észrevétlenül, poénból, vagy bárhogy máshogy – még ha nem is gondolod komolyan), hogy buta vagy, akkor olyan szituációkat teremtesz magadnak, ahol minden okod meglesz arra, hogy butának is érezd magad. Ez által le tudod racionalizálni, hogy igen, ez így van, buta vagyok, nincs mit tenni. És így továbbra is fenntartod és erősíted ugyanezt a teremtést.

Tehát egy ördögi körré, egy szokássá válik, amiből csak úgy tudsz kilépni, ha abbahagyod önmagad degradálását és helyette a pozitív dolgokat kezded erősíteni. Például értékeled, dicséred, elismered magad.

Helyette: Dícsérd és ismerd el magad sokszor.

Például: Ügyes vagyok. Okos vagyok. Szerencsés vagyok. Megcsinálom. Legközelebb menni fog. Stb.

 

 

2) „Bocsánat.”

 

Önmagában a bocsánatkérés jó dolog…. ha valóban van miért bocsánatot kérnünk. Ilyen például, ha valóban kárt okoztunk, esetleg romboltuk a társunkat.

Viszont a mai világban nagyon elterjedt kifejezéssé vált és nagyjából minden 5. mondatunkban benne van az, hogy bocsánat.

Pl: „Bocsánat, arrébb állna?”, „Bocsánat, meg tudná mondani, hogy?”

Vagy bocsánatot kérünk minden apróságért, például tüsszentésért, köhögésért, stb. Ez már szinte olyan, mintha azért kérnénk bocsánatot, mert élünk.

A „bocsánat” már egy elterjedt töltelékszó lett és az illem egyik kifejeződése. De nagyon romboló, hiszen ezáltal azt közvetíted kifelé, hogy baj, ha hatással vagy valakire. És ezáltal olyan helyzeteket is teremtesz, amik valóban okot adnak arra, hogy azt érezd, mások terhére vagy.

Helyette: Inkább legyél máshogy illedelmes, például cseréld le a „bocsánatot” „kérem” re.

Pl. „Kérem megmondaná, hogy?”

 

 

3) „Szegény.”

 

Amilyen szavakat használsz és amilyen érzésekkel töltöd ezeket fel, olyan világot teremtesz magadnak.

Ha azt mondod valakire, hogy „szegény”, akkor ezáltal az ő, és általa a saját szegénységedet erősíted. Szegénységet pénzben mérve, energiában, időben, szeretetben, vagy bármiben. Tehát a sajnálat (akár mások sajnálata, akár önsajnálat) mindig a hiányt erősíti és teremti. És ezáltal nagyon rombol minden célt, amit el akarsz érni.

Tehát ezt a kifejezést mindenképpen érdemes lecserélni a szótáradban és megerősödni annyira érzelmileg, hogy ki tudd iktatni a belső világodból azt, hogy sajnálod magadat, vagy sajnálsz másokat. (A sajnálat az egyik leglehúzóbb erő, ráadásul hatalmi dráma is.)

Helyette: Poénból ilyenkor szoktam mondani, hogy „gazdag”, még ha nem is teljesen odaillő. Hogy ezáltal is a másik ember bőségét növeljem.

Vagy ha tényleg rászorulóról van szó, akkor sajnálat nélkül, objektív érzelemmentességben maradva (tehát semlegesen) áldást, szeretetet adok. Mert tudom, hogy egy olyan helyzetben ezzel tudom leginkább őt támogatni. A sajnálattal nem segítek senkinek sem.

Vagy ha egy-egy ilyen helyzetben nem tudok mit mondani, akkor inkább nem mondok és nem is gondolok róla semmit. Mert ha emelni nem is tudom, legalább ne romboljam.

Ez mellett törekszem arra, hogy másoknak sem engedem meg, hogy sajnáljanak engem. Tehát ha például valamilyen helyzetemre úgy reagálnak, hogy szegény te, akkor ezt ki szoktam kérni magamnak. Megszoktam mondani, hogy én bizony nem vagyok az (még ha éppen valóban pórul jártam, vagy csak 1000 Ft van a számlámon, akkor sem), így szeretettel kérem, hogy ne mondja ezt rám.

 

 

4) „Én ezt szeretném.”

 

Ez a kifejezésre elsőre talán egyáltalán nem tűnik rombolónak, hisz kinyilvánítjuk vele a vágyainkat. Nah igen, viszont a „szeretném” szóban nincs benne a saját erőnk. Nincs benne akarat. Ez inkább egyfajta vágyódás, sóvárgás, ezáltal átadjuk teremtő hatalmunk valamilyen külső erőnek. Tehát én szeretném, de igazából „tőled függ”, hogy megkapom-e. És ez a mögöttes gondolat az, ami romboló. (A benne lévő felelősséghárítás.)

Helyette: Használjuk e helyett bátran az „akarom” szót.

Mert ebben van mozgási, cselekvő erő (a-KAR), így sokkal hamarabb megvalósul az, amit akarunk, mint amit csak szeretnénk. Ráadásul az akarat motivációt is ad, ezáltal könnyebb megtennünk olyan dolgokért a kellő lépéseket, amit akarunk (főleg, ha nagyon akarjuk), mintha csak szeretnénk.

Biztos te is érzed a különbséget.

 

 

5) „Borzasztóan/Rettenetesen/… (pl Rettenetesen jó volt.)”

 

Ez is gyakori kifejezési mód, hogy valamit azzal hangsúlyozunk (hogy például valami mennyire jó volt), hogy egy erős negatív szót teszünk elé.

Igen, biztosan megérti a mondandónk a másik ember, viszont az univerzum felé azt közvetíted vele, hogy neked, ami borzalmas, borzasztó, rettentes, stb az a jó. Egyszerűen a jóval jár együtt.

Vagy például: Elképesztően jó:

Ez mit is jelent? Hogy nem hiszed el, hogy milyen jó volt. És ugye, amit nem hiszel el, azt nem is teremted meg újra. (Sokkal jobban jársz, ha inkább úgy állsz hozzá a jó dolgokhoz, hogy az neked természetes.)

Helyette: Pozitív szavakkal erősíts. Pl. Csodálatos volt.

 

6) „Csak az a baj, hogy…”

 

Ha valaki így kezdi a mondatot, az egyértelmű jele annak, hogy a problémán van a figyelmének a fókusza. Tehát épp azt nézi, hogy például valamit miért nem tud megtenni. Ez önmagában is gátló, hiszen ahol a figyelmed, azt növeszted. Tehát, ha a problémán, akkor a problémát növeszted.

De ez mellett ez a kifejezés még azt is behozza a képbe, hogy mivel a „baj”-ra figyelsz, ezáltal még több „baj”-t teremtesz magadhoz. Ha ezt használod, nem meglepő, ha azt tapasztalod, baj baj hátán történik veled és mindenhol csak a problémákba ütközöl.

Átalakítod a gondolkodásodat és a kifejezéseidet és máris eltűnnek a problémák. Az életed pedig tele lesz lehetőséggel.

Helyette: Az „az van, hogy” már sokkal jobb. Viszont a „van” felerősíti és fixálja azt, amivel ez a mondat folytatódik. Tehát ha itt is egy problémát írsz, akkor ezzel is fixálod a problémádat, de ha levonod mondjuk a következtetéseidet, vagy vágyat, célt fogalmazol meg, vagy éppen azt, hogy mit fogsz most tenni a megoldás érdekében, akkor máris építő.

A problémáid helyett beszélj a lehetőségeidről és a céljaidról. Az a legjobb kivezető út ebből. Hagyd abba a panaszkodást.

 

7) A „de” használata

 

A „de” nem egy rossz kifejezés önmagában, de lehet önbecsülés rombolóan, vagy épp a fejlődésedet megakasztóan használni. És lehet jól is használni. Ezért érdemes rá figyelni.

A „de”-ben az az izgalmas, hogy rögtön megkérdőjelez és semmissé tesz mindent, ami a mondat elején van és azt teszi stabillá, ami a mondat végén.

Használhatod így:

„Tudom, de …”

„Csinálom, de …”

Ugye? Ez így rögtön azt sejteti, hogy ott kifogás van, szépítés, finomítás, stb. Hogy valójában nem tudja (vagy nem akarja tudni), illetve nem csinálja. – Függetlenül attól, hogy mi van a mondat folytatásában. És ez így összeségében a hitetlenséget, bizalmatlanságot erősíti.

Helyette:

A „De”-t használd a problémáid megszüntetésére: „Volt egy kis akadály, de…”. Sokkal jobb, ugye?

 

 

8) Szarkazmus, heccelés (igen, akkor is, ha csak poénból van)

 

Az univerzumnak bár gyakran jó a humora, a kommunikációnkat szó szerint érti. Tehát hiába mondod azt szarkasztikusan és tudod, érzed, hogy valójában mást akar az jelenteni, a teremtésed szó szerint történik. Épp ezért érdemes mindig megválogatni a poénokat és még viccből sem mondani olyat, amit egyébként nem akarnál, hogy megtörténjen.

Most mondhatod, hogy oké, ez csak vicc. De naponta hányszor vannak szarkasztikus megjegyzéseid? Na ezek mindig valami fura káoszt teremtenek az életedbe.

Ráadásul, ha még ezzel valaki más heccelve is van, az már a vallató hatalmi drámába is beletartozik. Ami azt jelenti, hogy a kommunikációval megcélzott személy önbecsülés rombolása zajlik éppen. (Ha magaddal viccelődsz így, akkor is. Szóval csak óvatosan a negatív poénokkal.)

Helyette: Ha már szarkazmus, legyen az pozitív.

 

 

9) „Nagyon vigyázz/Pórul fogsz járni.”

 

Aggódni néha mindannyian szoktunk. De elgondolkodtál már rajta, hogy ez valójában mit teremt az életedben?

Vegyük a „nagyon vigyázz magadra” példát. Mi van ez mögött? Valamitől féltem őt, tehát valamilyen félelem vezérel ezeknek a szavaknak a kimondásában. És mivel félelemmel mondom, egyrészt a saját félelmem erősítem, másrészt annak az embernek a félelmét erősítem, akinek mondom. Szóval magát a veszélyt erősítem így pont az ellenkezőjét érem el, mint amit eredetileg akartam. Hiszen épp az lenne a célom, hogy mondjuk biztonságban hazaérjen az illető.

Mondhatnánk, hogy hiszen ez jó, mert így óvatos lesz.

Na igen, de ha valakinek az elméjében a félelem van benne, fél attól, hogy valami bekövetkezik, akkor előbb-utóbb be is fog.

Épp ezért nagyon fontos, hogy lépésről lépésre megtanuljuk kezelve félelmeinket haladni előre a szeretet útján.

Helyette: A pozitív oldalát fogalmazd meg, amit erősíteni akarsz. Például: Biztonságot utat kívánok. Vagy „vigyázz, nehogy leesel” helyett: kapaszkodj erősen. Stb.

(És ez akkor az igazi, ha belül is sikerül az érzéseidet és a gondolataidat is átállítani a félelemről a szeretettel teli pozitív dolgok támogatására. Tehát ha a mondatot alapból nem a félelem és az aggódás vezérli, mert nem aggódsz. Ez gyakorlás kérdése, csináld és egyre jobban fog menni.)

 

10) „Tök ügyi vagy/Nagyon jól nézel ki/…

 

Ezek a kifejezések akkor hátráltatóak, ha csak illendőségből mondjuk őket és valójában nem úgy gondoljuk. Mert akkor hiába akarunk kedvesek lenni, ez hazugság. (Még ha jó szándékú is.)

A dicséret nagyon fontos, de dicsérj olyat, amit tényleg úgy is gondolsz.

Mert ezzel olyan helyzeteket teremtesz, amiben mások is hazudni fognak neked és ezáltal megnehezíted saját magadnak azt, hogy őszinte, önazonos, önfelvállaló és valóban támogató kapcsolatokat alakíts ki másokkal.

(Ráadásul a másik ember ezt általában érzi is, ha egy ilyen bók nem őszinte, szóval még hiteltelenné is válhatsz a szemében, esetleg még meg is haragszik rád.)

Helyette: Például, ha sarokba szorítanak egy ilyen helyzetben, emelj ki valami olyan részletet, ami tényleg tetszik. (Vagy használd a fent említett „de” kifejezést tompítónak: A fazon nem illik annyira hozzád, de a szín csodásan kiemeli a szemedet.)

Tényleg! Csak olyat dícsérj meg másban, ami tényleg tetszik. De ezt viszont gyakran. (Igen, lehet őszintén is jó fejnek lenni, sőt!)

 

Van még rengeteg ilyen kifejezésünk.

Fedezd fel a saját kommunikációs szokásaidat és alakítsd át pozitívabbá. Ezáltal egy sokkal szebb világban találod magad és még az emberi kapcsolataid is támogatóbbak lesznek.

Segíts másokhoz is eljuttatni ezt a bejegyzést. Itt találod a Facebookon megosztott részt, ha még nem tetted, nyomj rá egy lájkot, szivecskét és oszd meg, vagy írd meg hozzászólásban a gondolataidat, felismeréseidet:

 

Így írd felül a régi hitrendszereidet és változtass az életeden

Szerző:
[kép: 7 lépés a régi hitrendszered felülírásához]

Megesett már veled is az, hogy jött egy erős felismerésed, de nem tudtad, mit kezdj vele?

Ráláttál valamire önmagadban, de nem tudtad, hogyan változtasd ezt meg?

Vagy örülsz egy-egy felismerésnek napokig – hetekig, megjött a felszabadulás érzés, úgy érzed, megvan a szentgrál, de aztán mégsem történik meg a kívánt változás és újra meg újra ugyanazt a szituációt vonzod be?

Sokan kereső üzemmódban élik az életüket.

Keresik a válaszokat az életükben, a múltjukban, hogy mi miért következett be.

Ennek következtében olvasnak rengeteg ezzel kapcsolatos írást, könyvet, gyűjtik az információkat.

Kereső munkájuknak köszönhetően valószínűleg út közben rá is látnak felszabadító, vagy néha fájdalmas belső beakadásokra, gátakra. Ezáltal megjön a felismerés: Hát ezért történt. Itt van az ok, látom.

Aztán itt sokszor kiszabadulnak az érzések, a könnyek, esetleg a könnyes nevetés is. Felszabadul, ami ott a mélyben el volt nyomva idáig. Megjön a megértés.

Majd élik tovább az életüket, és előjön újra, ugyanaz a szituáció. Ekkor már kezd gyanússá válni a dolog és felmerül a következő kérdés: Talán még sem az miatt történt? Talán valami más az oka?

És elkezdenek kutatni tovább. Majd megint jön egy felismerés, és azt érzik: na most már biztosan megvan a szentgrál, EZ AZ!!!

De ezután sem történik meg a kívánt változás...

…és ezáltal nem történik meg a kívánt megértés sem. És a kereső ember még mindig a keresésben él tovább, úgy érzi válaszok nélkül.

Ez odáig “elfajulhat”, hogy rengeteg mindent lát emberünk a múltjában, rengeteg mindent ért, tud. És mégis keres tovább. Keresi azt a felismerést, ami majd gyökerestül megváltoztatja az életét, de már egyik felismerés sem elég kielégítő. Már egyik felismerés sem okoz örömöt, sem felszabadulást. És egyre inkább bizonytalanabbá, reménytelenebbé, kétségbeesettebbé válik. Egyszerre érzi, hogy mindent tud, de érzi, hogy ezzel nem megy semmire sem. Egyre inkább csökken az önbizalma, önszeretete és önértékelése. És egyre inkább azt érzi és látja, innen nincs kiút, nincs menekvés. Hiába kutat, ás le a mélyre, nem történik változás.

Így végül levonja következtetését: Ilyen vagyok. Ez a sorsom.

És beletörődik: Nem lehet változni és változtatni, mert ő már mindent megtett, de nem sikerült. Pedig ő egyáltalán nem így szeretne élni, nem ilyen szeretne lenni, de “ez van, ezt kell szeretni”.

Ekkor már lehet a keresést is feladja. Felad minden próbálkozást, mert elveszett a remény és azt érzi, az eddigi munkája mind felesleges volt, mert nincs semmilyen eredmény.

De nem kell, hogy Te is így végezd, mint Ő. Csak alkalmazd a gyakorlatban azokat a gondolatokat, amiket itt leírok neked.

#1. buktató: TÚLZOTT KERESÉS

Aki élete nagy részében kereső üzemmódban van, az rengeteg információt halmoz fel, de alapvetően nem kezd velük semmit. Mivel a felismerései gyakorlatba ültetése helyett keresi tovább a válaszokat. Cselekvés helyett keres tovább, így végig a problémáira összpontosít és nem hogy javítaná, csökkentené ezt, de inkább még felduzzasztja, növeli. Mivel ahová figyelsz, oda rakod az energiádat és az energia táplál. Tehát ha túl sok időt és figyelmet, tehát energiát fektetsz a problémáid okainak kikutatásába, azzal, mivel a problémáidon van a figyelmed, tovább növeled a problémádat, de nem jutsz közelebb ahhoz, hogy kigyere belőle.

Persze kell, hogy lásd a problémád gyökerét. Ezért a tréningeken is azt csinálom, hogy először közösen megkeressük a probléma gyökerét. De ezt a lehető legrövidebb idő alatt tesszük, hogy minél hamarabb rátérhessünk a megoldásra és a valódi változtatásra.

#2. buktató: RÖGTÖN MINDENT AKARSZ TUDNI

Nem szükséges, hogy az önismereti utad legelején tisztánlásd az egész múltad. Ahogy fejlődsz, ahogy haladsz, ahogy tágul a tudatod és így egyre több és mélyebb információt tudsz befogadni, úgy tudsz egyre több mindent megérteni is. Így már ebből is láthatod, hogy ha csak keresel, de ebből semmit nem ültetsz a gyakorlatba, úgy folyamatosan határokba fogsz ütközni. Ezeket a határokat csak a gyakorlatba ültetett felismerések tudják tágítani.

Így a múlt kutatása nem egy egyszeri feladat, hanem ez az egész egy ciklikus folyamat: rálátsz valamire → gyakorlatba ülteted, megfejlődöd → szintet lépsz → ezen az új szinten újra rálátsz valamire → majd ezt újra megfejlődöd → …

Ahogy látod, ha már az elején megakadsz a keresésnél, gyakorlatilag megakadsz az első lépésnél és nem haladsz semmit, sőt, inkább mélyül a probléma és egyre nehezebb lesz belőle kimászni.

#3. buktató: NEM KÉRSZ SEGÍTSÉGET

Lehet jött egy szuperszónikus felismerésed. De mi van, ha csak az egód akarja ezt a képet mutatni és elhitetni veled, hogy megvan a gyökér probléma? Mi van, ha egy olyan felismerést akarsz épp a gyakorlatba ültetni, ami egyébként a vágyott életedtől hátráltat? Mi van, ha a nem megfelelő konklúziót vontad le a történésekből?

Egy külső szemlélő, aki egyben támogató közeged is (így ő is azt szeretné, hogy haladj előre és ebben segít), ilyenre sokkal könnyebben fel tudja hívni a figyelmed.

A jó időben feltett megfelelő kérdéseknek “varázserejük” van, amivel le lehet hullajtani az egó által észrevétlenül felaggatott hazugság lepleket.

Egyedül szinte lehetetlen tisztánlátni a saját életedet. Így nagyban megkönnyíti a fejlődésedet és a haladásodat, ha a múltad kutatásában, illetve felismeréseid kezelésében kérsz segítséget.

#4. buktató: BEPÁNIKOLSZ ÉS LEÁLLÍTOD MAGAD, HA ÉPP SZINTET LÉPTÉL

Amikor már az úton haladsz, akkor is lesznek olyan időszakok, amikor azt érzed, nem tudsz semmit és azt, hogy az eddigi munkád felesleges volt és nem látsz semmilyen változást az életedben.

Ekkor érdemes megint megkérdőjelezni ezeket a gondolatokat. Tényleg így van? Tényleg nem változtam és nem változott semmi? Objektívan összegezz picit. Mit látsz?

Mivel az önismeret egy spirál formájában egyre inkább táguló folyamat, így érezheted azt, hogy körbe körbe haladsz. Mindig amikor a spirál új szintjére érünk, szintet léptünk, akkor az azt jelenti, hogy az eddig megszerzett tudásod, tapasztalatod nem elég a jelenlegi szinthez. Ekkor jön az a tipikus érzés: Én semmit sem tudok. Én nem vagyok elég.

De ez nem igaz! Rengeteg mindent tudsz már most is, csak az új szint miatt most a már megszerzett tudásodat mélyíteni, bővíteni, tovább fejleszteni kell, hogy meg tudd lépni a következő szint akadályait.

Pont úgy, mint egy játékban. Hiába szereztél meg az előző körben szuper fegyvereket, a kövi körben tovább kell fejlesztened az eszköztáradat és a karakteredet, hogy az új, erősebb ellenségeket is le tudd győzni. És ahhoz, hogy ezt megtedd, haladni kell előre. Ha visszafordulsz, vagy megállsz, akkor a játék elejére kerülsz vissza.

Így ha ezt tapasztalod, ünnepeld meg a szintlépést és haladj tovább előre. Nem reménytelen a helyzet, csak mindig van hová fejlődni és mélyíteni a tudásod.

#5. buktató: HIÁBA ROMBOLTAD LE A RÉGIT, NEM TŰZTÉL KI HELYETTE CÉLT

Ez az egyik legfontosabb dolog, amit mindenképpen tegyél meg, ha van egy új felismerésed.

Amikor rálátsz egy régi mintára, egy beakadásra, elavult hitrendszerre vagy bármire, ami valamilyen formában nem támogat téged, rögtön egy szintig már le is romboltad azt. Ez már nagyrészt rombolás, azért is érzed azt a fájdalmat vagy épp örömöt, amit ilyenkor tapasztalsz. Így ez minden alkalommal egy kis egó-halál.

Viszont csak úgy lesz teljes ez a kör, hogy ha egyben újjászületéssé is alakítod. Ezt pedig úgy tudod megtenni, ha minél hamarabb kitalálod, megfogalmazod, leírod: mit szeretnék helyette?

Sokan abba a csapdába esnek, hogy elkezdenek örömtáncot járni a felismeréssel kapcsolatban, hogy milyen nagyszerűek ők, hogy erre rájöttek. Majd elkezdenek gondolkodni, agyalni azon, hogy mit kéne tenni, közben elbizonytalanodnak, stb és ez az egész egy szinte végtelen agyalásba csap át. Így nem születik meg a végső döntés, hogy: Oké, tudom mit nem akarok, de akkor mi legyen helyette?

Így ha rálátsz bármire, amit át akarsz írni magadban, az első dolog, hogy meghatározod a célt, tehát azt, hogy mit akarsz és ez mellett döntést hozol és el is köteleződsz döntésed mellett, felelősséget vállalva önmagadért és a vágyadért.

Ez után pedig már csak a gyakorlatba ültetés következik a céltudatos cselekvés és gondolkodás által.

#6. buktató: NEM ÜLTETED A GYAKORLATBA

Az 5. pont mellett ez az, ami nélkül még biztosan nem történik változás.

Mert hiába van segítséged, hiába vannak szuper felismeréseid, hiába hoztál döntéseket, tűztél ki célokat és látod tisztán az egész életedet. Ha ezt az egész tudást nem ülteted a gyakorlatba, nem történik változás.

Ekkor nem magát a felismerést kell a gyakorlatba ültetned, mert az még legtöbbször a problémáról szól. Ehelyett kezd el mihamarabb a célod (amit akarsz “helyette”) megvalósítását, minden szinten.

Így a célodat építve írhatsz megerősítő mondatokat, vizualizálhatsz, kipakolhatod a célod a szemed elé, hogy folyton lásd és így a fókuszodban, a figyelmedben tartsd. Ismételd, olvasd át rendszeresen, hogy mit akarsz. Ez a mentális szint, a célodat hozd be a jelenedbe a gondolataid és figyelmed által.

Az érzelmi szinten kezdj el a céljaiddal összhangban érezni. Tehát ha például egy szerelemmel teli párkapcsolat a célod, akkor érezd, hogy már életed szerelme melletted van, függetlenül attól, hogy mi van a valóságodban. Vagy ha például határozott akarsz lenni, akkor tudatosan erősítsd magadban az erő, a határozottság, a magabiztosság érzését, stb.

A fizikai szinten pedig kezdj el a céloddal összhangban cselekedni. Kezdj el úgy viselkedni, mint aki már elérte a célját. Például ha magabiztos akarsz lenni, cselekedj úgy, mintha már magabiztos lennél.Illetve kezd el megvalósítani a célodat, tegyél érte a fizikai világban lépéseket, amik a céljaidat támogatják.

Amikor pedig válaszút elé érkezel, dönts az szerint, hogy melyik építi leginkább a célodat?

#7. buktató: ELINDUL A VÁLTOZÁS, DE MEGIJEDSZ TŐLE ÉS VISSZAHÍVOD A RÉGIT

Egy új cél mindig komfortzóna tágító hatású, így előjöhetnek tisztulós fizikai tünetek, vagy fura fizikai érzetek, miközben a tested épp alakul át az új céljaid szerint (transzmutálódsz, magasabb rezgésszintbe lépsz). Illetve elő jöhetnek félelmek, gyomorgörcsös lehetsz és mindenféle egós védekezési mechanizmus is előtérbe kerülhet (halogatás, “elfelejtettem”, “nincs időm”, “közbejött valami”, …). Ekkor nagyon fontos, hogy kitartasz célod mellett? Vagy engedsz védekezési mechanizmusaidnak és feladva vágyaidat visszarendeződsz a régi rendszeredbe.

Ha visszarendződsz, akkor azzal visszahozod a régi mintákat és nem hogy nem történik változás, de a bűntudat miatt még mélyebbre süllyedhetsz. Így igen fontos, hogy a félelmeid ellenére is tovább haladj és ne visszarendeződj, hanem kialakítsd az új Rendedet, ami előre visz.

Ebben az segít téged, ha tudatosan figyelsz magadra és amint rajtakapod magad, hogy szabotálod a célod megvalósulását, változtatsz hozzáállásodon és viselkedéseden.

Ezen kívül pedig a támogató, szeretettel teli, felemelő közösség, és/vagy egy mentor jelenléte az, ami ki tud emelni az ilyenkor jelen lévő káoszból és a helyes irányba tud állítani.

Végignéztük tehát a 7 fő buktatót, ami akadályozza a változásodat.

Ez alapján láthatod, hogy hol van éppen elakadásod vagy melyik pont az, amin jelenleg nem tudsz túllendülni.

Nem ciki az, ha segítséget kérsz. Ahogy láthattad is, természetes védekezési működéseinkből adódóan egyedül vagy nem megy, vagy sokkal-sokkal lassabban, több felesleges plusz körrel megy az új életed kiépítése, mint támogató segítőiddel együtt.

Így ha bármilyen kérdésed van, ne habozz feltenni a hello@alkosdmegonmagad.hu email címen vagy a Facebook csoportomban.

Vagy ha intenzívebb haladásra vágysz, hogy minél gyorsabban elérd vágyott, boldog, tartalmas életedet, jelentkezz be online tréningemre, ahol minden szükséges információt és támogatást megkapsz  tőlem.

Még keresed az utad? Mutatom az első lépést…

Szerző:

Ott vagy épp egy munkahelyen, de érzed, hogy ez már nem sokáig járható út?

Érzed, hogy váltani kéne (akár más életterületen is), mert valami másra vágysz, de nem tudod, hogy mi is tenne hosszútávon boldoggá?

Nem tudod, hogy merre kéne menned? Melyik a te utad?

Az önismeret az az eszköz, ami válaszokat tud adni a benned lévő kérdésekre.

Miért ennyire fontos az önismeret?

Általában az emberek, amíg nem mélyülnek el gyakorlati szinten a valódi önismeretben, robotpilóta üzemmódban élnek.

Gondolkodtál már azon, hogy vajon te mennyire éled tudatosan az életed? Vagy hogy te mi alapján hozod meg döntéseidet? Az érzéseid után mész?

Biztosan neked is a szokásaid és az érzelmeid befolyásolják a cselekedeteidet. Mivel emberek vagyunk, ez természetes. Önismeret nélkül viszont átadod ezeknek az érzéseknek és automatikus programoknak életed vezetését és a döntéshozás feletti hatalmadat. Lemondasz a felelősségedről és így a változtatási lehetőségedről is. Ezáltal már lehet fel sem tűnik, de robotpilótaként működsz.

“Nem lehet megoldani a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.”

– Albert Einstein

Ezt abból is láthatod, hogy biztosan szívesebben választasz olyan tevékenységeket, amiket ismersz, megszokott, amiket szívesen csinálsz, kényelmesen és biztonságosan érzed magad benne és jóleső érzéssel tölt el.

Tehát általános esetben a komfortzónádon belül élsz.

Ez alapvetően nem gond. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor az ilyen tevékenységek hátráltatnak. A kérdés az, hogy észreveszed ezeket a helyzeteket? Képes és hajlandó vagy átlépni a kényelmi, komfortzóna és érzelmi biztonságod határaid ahhoz, hogy elérd a célod és változtass valamilyen problémán? Vagy meghátrálsz és a könnyebb, a járt utat választod, ami eddig sem vitt téged közelebb céljaidhoz?

Vagy nézzünk egy fordított helyzetet. Vannak olyan helyzetek, amikor épp azért nem teszel meg valamit, mert félsz tőle? Vagy esetleg maga a szorongás és az aggódás érzése teljesen leköt órákra vagy napokra és addig amíg el nem múlik ez a feszültség semmi mással nem tudsz foglalkozni?

Az Önismerettel ezeket a helyzeteket tudod egyre inkább észrevenni, tisztánlátni és megváltoztatni, amikor erre szükség van. Így az önismereted mélyülésével életed vezetésének egyre nagyobb részét tudod a kezedbe venni és így egyre tudatosabb teremtővé válni. Ez rengeteg előnnyel jár, például a döntéshozás is egyre könnyebbé válik.

Az érzéseid rabszolgája vagy, te is.

Manapság szeretünk az érzéseink után menni. És ez azzal jár, hogy ha valami félelmetesnek vagy kellemetlennek tűnik, valami, ami a komfortzónánkon kívül van és bizonytalanságot okoz, azt nem csináljuk meg. Helyette inkább lehuppanunk a kényelmes kanapéra és bekapcsoljuk a kedvenc sorozatunkat. Mert miért ne.

Az az igazság, hogy ezáltal nem te vagy az érzelmeid ura. Helyette inkább az érzéseid uralkodnak rajtad. Ez abból is látszik, hogy a cselekvéseid függenek az érzéseidtől. Tehát az érzés mintha egy magasabb rendű dolog lenne és csak az a jó, ami jó érzéseket hoz. Ami pedig rossz érzéseket hoz, azt messziről el kell kerülni.

Viszont az új dolgok, amik esetleg pozitív változást hozhatnának az életedbe, azok mind komfortzónádon kívül vannak. Mert ha belül lennének akkor csinálnád és nem is lenne meg maga a probléma. Tehát az új, előrevivő dolgok is valójában (legtöbbször) negatív érzésekkel járnak (először, amíg meg nem tanulod). Csak azért, mert új, számodra ismeretlen dolog.

Tehát ha kerülöd a negatív(nak titulált) érzéseket, valójában nem is tudsz tartós pozitív változást elérni.

Az önismerettel, és az ebből adódó tudatos döntéshozással, továbbá azzal, hogy esetenként akár az érzéseid ellenére is megcsinálsz valamit, nagy változásokat érhetsz el és sokkal hatékonyabban érheted el céljaidat.

Most azt gondolhatod, hogy azért te mégis szeretnéd jól érezni magad. Akkor először nézzük meg, mi is az érzés valójában.

Te tudod, hogy honnan jönnek az érzések, amiknek átadod a hatalmad?

Ma már köztudott dolog, hogy az érzések a gondolatok lenyomatai.

Tehát eszedbe jut például a holnapi beszélgetés a főnököddel. Ha ehhez a jövőképhez olyan gondolatok társulnak, mint például „Úristen mi lesz, mit mondjak, hogyan mondjam”. És előjön például egy kis megfelelési kényszer is, miszerint a legjobb arcod szeretnéd neki mutatni, ráadásul még az is eszedbe jut, hogy „mi lesz, ha valamit nem jól csináltam és éppen le akar szidni?„

És te csak agyalgatsz, pörgeted le a fejedben lévő negatív lehetőségeket. Aztán csodálkozol, hogy miért van akkora görcs a gyomrodban, miért izzadsz (vagy esetleg fagysz le), amikor már ott állsz főnököd előtt. Ráadásul így valószínűleg el is rontod a megbeszélést.

Pedig épp azzal generáltad a félelem érzését és ennek következményeit, hogy félelemmel teli történeteket, mumusokat és démonokat alkottál te magad a saját fejedben.

Az érzéseid valójában csak az idegrendszered reakciói a gondolataidra (agyi munkádra). Mégis milyen nagy szerepet adunk nekik.

A félelem, mint bármilyen más érzés is, csak egy gondolattal kezdődik.

A fenti példa szemléletes, bár nem fedi teljesen a valóságot. Az igazság az, hogy maga a gondolkodás nagyon gyorsan történik. Sokkal gyorsabban, mint amit észlelni tudunk belőle. Ez azt jelenti, hogy a gondolataink többségét észre sem vesszük.

A legtöbb gondolatod tehát teljesen automatikus és ezáltal „láthatatlanul” alkotják meg a különböző érzéseidet. Ezért lehet az, hogy néha elkap mondjuk a félelem, de azt sem tudod, hogy mitől félsz.

Tudatos agy és a tudatalatti

Ez azért történik így, mert a tudatos gondolatok lakhelye, a tudatos agy sokkal-sokkal több energiát használ fel, mint az agyad tudatalatti része. Ezért, szimplán a túlélésért, az agyunk szinte folyamatosan robotpilóta üzemmódban működik. Amiről egyszerűen nem tudunk.

Gondolj bele: volt már veled olyan, hogy például reggel hullafáradtan keltél fel és zombimódra csináltad végig a reggeli rituálédat? Mennyit gondolkodtál például a fogmosáson? Vagy például a zuhanyzás mennyire megy neked természetesen? Megszokásból szoktad végre hajtani, vagy figyeled minden egyes mozdulatodat és tudatosan döntesz, hogy mikor minek kell történnie? Vagy már annyira be van járatva az egész procedúra, hogy akár félálomban (vagy máson teljesen elmerengve) is automatikusan végig tudod csinálni?

Az ilyen szokások is mind a tudatalattidba vannak mélyen beépülve, ezért megy automatikusan az egész.

De ilyen tudatalattiba beépült gondolat lehet az is, hogy:

„Én nem vagyok elég jó.”
„Nincs nyelvérzékem.”
„Nem túl jó a memóriám.”
„A pénzért meg kell küzdeni.”
„Én mindig lefagyok.”
„Félős vagyok.”
„Nem tudok jól kommunikálni.”
„A zenélést gyermekkorban kell elkezdeni.”
stb.

Igazából bármilyen gondolat és bármilyen érzelmi reakció beépülhet a tudatalattiba. Ráadásul a tudatalatti jóval több információt dolgoz fel, mint amit mi eltudunk képzelni.

Így gyakorlatilag egy átlagos napon az érzéseid és az ezek által befolyásolt cselekvéseid nagyrésze ezekből a tudatalattiban tárolt mintákból jön létre.

A leglényegesebb ilyen minták még a gyermekkorban épülnek be.

Egy gyerek olyan, mint a szivacs, a ki nem mondott szavakat is érzi és magába szívja. Így gyerekként gyakorlatilag szüleid (nevelőid) összes reakcióját, gondolatát, véleményét, szavát, nézetét, elvét, prioritását, szabályát, hitrendszerét, párkapcsolati, férfi/női mintáját, stb magadba szívtad.

És ez mind ott a mélyben dolgozik benned.

A leírtak alapján nézzük meg újra a folyamatot:

  • A tudatos agyad csak akkor kapcsol be és használja az energiádat, amikor az mindenképpen szükséges, vagy te úgy akarod. Így leginkább a tudatalattidon van a főszerep. Ezért az ott lévő berögzült gondolatok, már meglévő hitrendszerek rendszeresen aktiválódnak.
    (Ezek leginkább szülői mintáidra és az eddigi tapasztalataidra vezethetők vissza. Így önismeret nélkül felnőttként is leginkább a szüleid nézetei vezetnek téged. Hiába “repültél ki a fészekből”.)
  • Az itt tárolt gondolataid, szokásaid, megszokott reakcióid generálják automatikusan az érzéseidet vagy akár automatikus tetteidet.
  • Amikor az „érzéseidre hallgatsz”, valójában a benned lévő mintáid szerint cselekszel.
    (Ugyanez van, ha engedsz a félelmeidnek, aggódsz a jövődtől, szorongsz, stb. Szóval azt érzed jónak, amit szüleid is jónak tartottak gyerek korodban. Jutalmaztak téged érte és például azt érzed negatívnak, amivel szembemész ezzel a hitrendszerrel.)

Ezért is mondja azt a Sydney-i kutatóintézet kutatója Allan Snyder, hogy:

A napi cselekedeteink 90%-át öntudatlanul hajtjuk végre.

Tehát az egész életedet egy robotpilóta üzemmódban éled. Ráadásul olyan programok működnek benned, olyan dolgok vezérelnek tudat alatt, amik egyáltalán nem a te gondolataid.

Szóval mi valójában az Önismeret lényege?

Nem csak az, hogy milyen alap személyiség típusba tartozol. Nem az, hogy mi jellemző a horoszkópodra, vagy hogy milyen vagy. Ezektől sokkal lényegesebb, hogy az egyes problémás területeiden mi van a tudatalattidban, ami ezt az egész helyzetet automatikusan okozza.

Mert csak ha látod, mi van benned, akkor tudsz tartósan változtatni.

Ebből is láthatod, hogy ha tényleg változtatni akarsz az életed bármelyik részén, akkor ennek a változásnak a tudatalattidig kell lehatolnia. A legmélyebb szinteken is végre kell hajtani a változtatást. Mert csak úgy lesz maradandó.

Ráadásul nem elég, ha a gondolataidat megváltoztatod, hanem ha feljönnek a komfortzónádba visszahúzó érzéseid, gondolataid, akkor ezekre nem-et kell mondanod és megcselekedni azt, amit az új nézeted szerint kell tenned.

Mindemellett pedig választhatsz új érzelmi reakciókat az új gondolataidra. Így hosszútávon nem fogod rosszabbul érezni magad, sőt, egyre jobban. Viszont van, amikor a hosszútávú állapot érdekében a jelenben át kell lépned a negatív érzéseiden.

Az ilyen változtatás (tehát a tudatalattid átprogramozása) leghamarabb fél év alatt történik meg, de sok esetben inkább 18 hónap a tényleg tartós változás ideje.

Tehát nem megy egyik pillanatról a másikra, ráadásul egyedül sem megy. Mert egyszerűen kell olyan objektív tükör, aki megmutatja neked, hogy mikor estél újra a tudatalattid rabságába. Mert egyedül elmegy a fókuszod, elfárad tudatos agyad, visszaadod az irányítást és még észre sem veszed.

Visszatérve az eredeti kérdésekhez. Ha nem tudod, hogy merre van a te utad, vagy mire is vágysz valójában,

akkor szintén meg kell ismerned önmagad. Ez nem pályaválasztási tanácsadás, vagy az erősségeid felmérése közben történik. (Bár ez is felismeréseket hozhat, de nem annyira mélyre ható.) Hanem kőkemény önismereti munka, ami által meglátod és lehámozod magadról azokat a visszahúzó, a tudatalattidban lévő berögzüléseket, amik gátolnak téged abban, hogy be merd magadnak vallani az igazi vágyadat.

Csak így megy igazán

A vágyadat és az utadat nem kell keresned. Az mindig megvolt, ott van benned. Csak meg kell látnod, belül.

A Hamupipőke (Disney) mesében a királyfi, amikor megy a Hamupipőkéhez, egy óriási, a kastélyt teljesen körbeölelő, sűrű, szúrós tövisbokrokból álló védelmi falon kell átvágnia magát. Épp ilyen a te tudatalattid is. A vágyad végig ott van, csak nem látod a sok gaztól és félelemtől.

Egy adott szintig mind robotpilóta üzemmódban élünk, szimplán azért, mert emberek vagyunk. Akkor mit jelent a tudatos élet?

Talán a legfontosabb az az, hogy a tudatos embereknek vannak céljaik. Ráadásul komfortzónán kívüli célok. (Tehát ha a céljaikra gondolnak, ők is ugyanúgy gyomorgörcsösek tudnak lenni.) Mert csak ezek adnak teret arra, hogy tényleg fejlődni lehessen.

Ezek a célok mondják meg az irányt. Csak így láthatod, hogy a különböző célok, cselekvések stb előre visznek vagy hátráltatnak. Ez az a stabil pont, amihez tudod mérni saját viselkedésedet.

Most kérdezheted: „Épp azért kezdtem el olvasni ezt a cikket, mert nem tudom, mi legyen a célom. Akkor most mivan?”

Erre csak azt tudom mondani, hogy biztosan neked is van vágyad, csak még annyira rémisztő ez, hogy nem mered magadnak bevallani. Amíg ez így van, addig az legyen a célod, hogy megismerd magad jobban és megismerd, hogy mit is szeretsz valójában. És ezt nem agyalgatva fogod felismerni, hanem csakis tapasztalással.

Csak lépj valamerre

A nemdöntés is döntés. Csak ez káoszban tart. Most az a legjobb amit tehetsz, hogy bármerre elindulsz. Tapasztalj meg új dolgokat, amihez legalább egy kis kedved van, vagy kíváncsi vagy rá. Lépegess szépen apró lépésekben ki a komfortzónádból. Ahogy rakod le így a félelmeidet és növekszik belső erőd, úgy tudsz egyre bátrabban szembenézni a valódi vágyaddal.

Tűzz ki először kisebb (ne pedig egy életre szóló) célokat és valósítsd is meg őket.

Azok, akik tudatosan élnek, hajlandóak a berögzüléseikkel és akár az érzéseikkel is szembe menni, ha azok a céljaikat hátráltatják.

Ez nem egyenlő a harcolással, ez egy folyamatos célirányos önmunka, egy folyamatos átprogramozás.

Például, ha valamilyen célt kitűzök, de nincs kedvem ebbe az irányba cselekedni vagy félek tőle, akkor is megteszem. Minden más csak kifogás.

Mert, ha nem teszem meg, nem megyek szembe a félelmeimmel, nem alakítom át a célommal kapcsolatos gondolkodásomat, akkor nincs változás, nincs „jobbulás”. (Vagy csak nagyon rövid ideig tart.)

Így önmunka (tehát gondolataid és cselekvéseid felülbírálása és reformja) nélkül bármilyen úton is indulj el, azt fogod tapasztalni, hogy idővel ugyanabba a helyzetbe kerülsz, újra. (Erre szokták azt mondani, hogy csöbörből vödörbe.)

A jó hír viszont az, hogy sok gyakorlással a változás is egyre könnyebbé válik. Mert az, hogy „a változás félelmetes, rossz, nehéz” is csak egy minta, egy szokás, ami menet közben átíródik.

És mi van az érzésekkel?

Fentebb nem foglalkoztam annyira az érzelmeid átformálásával, mert igazából az építő gondolatok beépüléséből automatikusan következnek a pozitívabb érzések is. Tehát addig kell nemet mondanod a negatív érzéseidnek, és akár félelmed ellenére is cselekedned, amíg meg nem szoktad az adott új gondolatot és cselekvést. Mert, ha ez megtörténik, akkor már jól fogod magad érezni eközben is.

Tehát:

Amíg az érzelmeidre hallgatsz, az érzéseid uralkodnak feletted. Inkább te döntsd el, hogy milyen érzéssel akarsz rendelkezni és az ezt létrehozó gondolatot tedd bele tudatos elmédbe sokszor, hogy beépülhessen tudatalattidba is. Majd innentől kezdve csakis az új gondolat szerint cselekedj, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban mit érzel, mert az még mindig csak múltad lenyomata.

Csak a jelen változtatásával építheted a jövőt és bizony ez azzal jár, hogy néha akár érzéseiddel ellentétesen kell cselekedned. Erre kell az önfegyelem.

Összegezve:

Ne akard tapasztalás nélkül rögtön a legtökéletesebb döntést hozni. Mert a tudatalatti programjaid miatt úgysem látod az összes lehetőségedet. Csak utólag, a megvalósítás után látod, hogy az adott út mennyire felel meg neked, illetve hol kell még változtatnod rajta.

Csak a tapasztalás által tudhatod meg, hogy tényleg mi tesz téged boldoggá.

Így ne pazarolj több időt arra, hogy ezen rágódsz, inkább dönts (ha kell dobj fel egy érmét) bármelyik út mellett és közben dolgozz azon, hogy mélyüljön az önismereted.

Mert csak menet közben rajzolódik ki, hogy az az út valóban neked való-e.

A járt utat a járatlanért hagyd el, mert csak menet közben, az új impulzusoknak köszönhetően tágul a gondolkodásmódod, és így tudsz egyre több lehetőséget észrevenni az életedben.

 

Csak lépj és kezdj el változtatni a megszokott dolgaidon, tapasztalj.

 

+ Tipp:

Megosztok itt veled pár megerősítő mondatot, amivel el tudod kezdeni a tudatalattid átprogramozását és közelebb kerülhetsz a valódi vágyaidhoz.

Ezeket a mondatokat mondogasd legalább 30 napig, mindennap, legalább egyszer.

„Úgy döntöttem, szeretem a változást, szeretek változni.”

„Úgy döntöttem, be merem magamnak vallani, mire vágyom valójában.”

„Úgy döntöttem, tisztán látom, mire vágyom valójában.”

A tudatalattid bővebb feltárásáért pedig bátran kérhetsz segítséget tőlem, illetve online személyes tréningem is tökéletesen alkalmas az ilyen blokkok és korlátok feltárására és céljaid – jövőképed pontosabb meghatározására.

 

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára
Önismereti tréner és asztrozófus

Így fogod gyorsan és jól csinálni az elengedést

Szerző:

Az elengedés csak egy döntés. Akkor miért is megy ez annyira nehezen?

Az elengedés egy nagyon érdekes és fontos része az önismereti munkának. Mindenkivel megesik, hogy esetenként el kell engednünk valakit vagy valamit. Ez teljesen része a mindennapi életnek. Egy természetes, mindennapi, sűrűn előforduló folyamat.

Ahelyett viszont, hogy ezt a folyamatot könnyen, megszokásból, pár pillanat alatt elintéznénk magunkban (igen, tényleg csak pár pillanat kell hozzá), képesek vagyunk ezen őrlődni, napokig – hetekig, évekig, vagy akár egy életen át is.

Először nézzük meg azt, mi okozza az elengedés nehézségét

Te sírsz azért, ha el kell dobnod a fogkeféd és kell venned helyette újat? Vagy azért mert a vécén ülve engeded el az emésztésed végtermékét? Pedig ezek is ugyanúgy elengedések. Ugyanaz! Akkor mégis miért sokkal nehezebb, ha például egy szeretett személyt kell elengedni? Vagy egy szeretett tárgytól kell megválni? Vagy egy együtt tervezett jövőképtől? Vagy bármi mástól, amit szeretsz?

Most már alakul a kép. Lehet ennek a fájdalomnak inkább ahhoz van köze, hogy egyszerűen nem akarok megszabadulni olyan valamitől/valakitől, amit/akit szeretek?

Szóval igazából az fáj, hogy nem is akarom elengedni?

Bizony. Nem az elengedés fáj. Hanem az, hogy úgy akarod elengedni, hogy közben azért maradjon meg. És ez nagy feszültséget okoz benned és szétszakít.

Nem akarod feltétlenül, teljesen elengedni Őt, mert azért még akarsz vele kapcsolatot, még akarsz vele beszélgetni vagy még akarod, hogy újrakezdhesd vele.

De tudod, hogy el kell engedni, ezért el szeretnéd engedni. Ez a gyakorlatba nem ültetett elméleti tudás kínos annyira.

Nem akarod elengedni 100%-ban a múltat, csak a rosszat, a jó és a szép az pedig maradjon meg.

Félsz attól, hogy mindent elengedj.

Mert ha elengeded Őt, akkor az megsemmisít.

Megsemmisíti a múltadat, mert lehet szembe kell nézned az ott lévő hazugságokkal, látszat igazságokkal, amik csak azért szépek, mert az érzelmek és gondolatok nagy része ott van a szőnyeg alatt, megoldatlanul.

Megsemmisíti a jelenedet, mert már azt sem tudod, te ki vagy és megsemmisíti az egész jövődet, amit eddig úgy gondoltad, majd együtt fogtok átélni. Átalakít, megváltoztat mindent. Egy teljesen új jövőt kell élned, nélküle, magányosan. És ez rémisztő.

Továbbá még dühös is lehetsz, hogy te mindent megtettél, sok mindent feladtál, stb és mégis ezt érdemled? Vagy magadra haragszol, hogy te tehetsz arról, hogy elromlott ez az egész? Vagy esetleg miatta nem akarsz végetvetni teljesen, mert te tartod meg őt? Ezek az érzések még tovább erősítik a félelmed, mert nem akarsz kudarcot vallani és felelősséghárításban is tartanak.

Mindennek a tetejébe, ha nagyobb dologról van szó, ezt fel kell vállalni mások előtt is.

Hoppá. Akkor így ráadásul még mások sértő megjegyzéseinek, véleményezésének, piszkálódásának is ki vagy téve. Jöhetnek az “én megmondtam” és az egyéb (más helyzetben sem kellemes, de most még inkább fájdalmas) “kedvességből mondott” beszólások. Vagy akár “lehülyézések”, hogy miért csináltad ezt?

Ez akkor így behozza a “jógyerek” szerepet és a megfelelési kényszereket is. Hisz mit fognak mások gondolni rólad, ha megtudják, hogy kudarcot vallottál valamiben? Fel kell vállalnod a szüleid és a mindenki más előtt, hogy valami nem sikerült, elromlott. És ez szégyen.

Ez még tovább rombolja önbecsülésed és leválaszt belső erődről.

És ezért kapaszkodsz a múltad minden egyes szép percébe és inkább belehalsz, csak had hozhasd vissza azokat a szép perceket, had élhesd újra megint, vele. Te megtennél bármit, csak maradjon még, legalább egy kicsit, hogy neked ne kelljen felelősséget vállalnod önmagadért és a saját döntéseidért. Ne kelljen ebben az idegen jelenben, magányosan élned. Nem akarsz változni, változtatni és szembenézni a rád váró lehetőségekkel.

És így elzárod magad a szebb jövő elől.

De közben el akarod engedni Őt, elakarod engedni a veszekedéseiteket, vagy bármi mást. Hisz valamiért nem vagy teljesen boldog. Valami nem jó, valami elromlott ott a mélyben, valami másra vágysz, vagy máshogyan akarod csinálni. És ez a kettősség még inkább felőröl.

Kész téboly az egész.

Most már láthatod, nem az elengedés a probléma, hanem a ragaszkodás.

Ragaszkodás a megszokotthoz. Ragaszkodás ahhoz a képhez, amit mások gondolnak rólad, hogy te milyen vagy. Ragaszkodás a sikereidhez és az elért eredményeidhez. Ragaszkodás mindenhez, bármihez, csak ne kelljen változtatni.

Ahogy eltűnik az összes ragaszkodás, az elengedés magától megtörténik. Ennek eredménye pedig a felszabadulást. Az elengedéssel vagy csak képes felszabadulni azoktól a láncoktól, amik még mindig kötnek és elzárnak attól, hogy a szabad és boldog életedet megéld.

Nem tudsz úgy változtatni, hogy közben minden a régi maradjon.

Ha változtatni akarsz, újat akarsz építeni, akkor ahhoz mindenképp az elengedés kell.  Ha ragaszkodsz, felőröl, ha felengedsz, elengeded magad, akkor felfekszel a víz felszínére és könnyedén tudsz együtt úszni vele.

Ha valóban el akarod engedni, akkor engedd el, teljes egészében.

Vállald fel a sebezhetőséged, vállald fel a saját döntéseidet, vállald fel a vágyaidat, vállald fel a fájdalmadat és változtass. Menj szembe az új, félelmetes ismeretlen jövővel.

Ha pedig még mindig ragaszkodni akarsz hozzá, vele akarsz lenni, akkor fogadd el az egészet, tápláld azt, ami van és ne akard elengedni, ne akarj változtatni. Fogadd el, hogy így egyre szarabbul leszel, hisz tudod, hogy ez az egész eddig sem működött, mert ha működött volna, akkor most nem az elengedésen gondolkodnál.

Szóval így egyre jobban beleásod magad a problémáidba. Fogadd el, hogy a változás így is megfog történni, csak külső erők miatt, lehet belép egy harmadik fél, lehet ellopják a szeretett tárgyat vagy a pénzed, vagy bármi mást. Akármi is történik, valószínűleg sokkal jobban fog fájni, mintha szabad akaratodból te döntöttél volna az elengedés és a változás mellett.

Az igazság az, hogy nem látod az igazságot.

Amikor közel a lezárás, közel a változás, akkor mindig feltörnek a régi pozitív képek, emlékek és átírják az összes emlékünket. Tudod, hogy voltak problémák, de mégis olyan jó, hogy most itt van és ezt nem akarom tönkretenni. Majd úgy döntesz, benne maradsz.

Elmúlik a félelem a változástól, visszatér a régi rend és visszatérnek újra a megoldatlan ügye, csak most már kicsit erősebben. Most már jobban jelez, hogy változtatni kéne, így már még jobban fáj. Majd megint eldöntöd, vége van. És akkor megint előbújnak a szép emlékek az eddig eldugott helyről: “De jó lenne megint hozzábújni.”

Egyszerűen nem látod most, hogy milyen vagy valójában te, milyen ő és milyen a kettőtök között lévő kapcsolat valójában. Egy illúzióban élsz, az egód illúziója, mivel meg akar óvni a változás kellemetlenségeitől. És ez az illúzió össze fog törni, előbb-utóbb, így vagy úgy.

Minél tovább vársz vele, annál jobban fog fájni az igazság.

Ez a Te döntésed. Mit választasz?
Ragaszkodsz vagy elengedsz?

Ha továbbra is elengedni akarsz, csak akkor olvass tovább. Mert itt az elengedéshez kapsz tanácsokat.

Gratulálok a döntésedhez!

Nem mondom, hogy könnyű ez az út. Elsőre biztosan nem, de minél többet gyakorlod, minél inkább szokásoddá alakítod ki az elengedés (vagy inkább változtatás) útját, annál gyorsabban, könnyebben, örömtelibben fog veled megtörténni.

Akkor mi is az, amit el kell engedned?

El kell engedned a birtoklási vágyadat és a ragaszkodásaidat

Tehát el kell engedned az abba fektetett erődet, hogy szorítod magadhoz szereteted tárgyát és a jelenlegi megszokott létet, ami már biztosan nem épít téged tovább. El kell engedned a birtoklási vágyadat és azt az illúziót, amit te gondolsz az életetekről.

Tudod, a vizet is ha a kezeddel szorítod, kifolyik az ujjaid között. Minél inkább ragaszkodsz, annál többet veszítesz, mert egyszerűen pont ezért fog távolodni tőled a vágyad.

Engedd meg a szabadságot és a szabad akaratot magadnak és a másik félnek is. Engedd meg magadnak, hogy önfelvállalva saját magad lehess, és had lehessen ő is saját maga, úgy, ahogy van.

Ha a te és a párod szabad akarata, döntései, céljai így már nem egy irányba mutatnak, akkor sokkal jobban jártok, ha felszabadítva egymás életét külön utakon folytatjátok tovább. Mert csak így tudjátok mindketten megélni valóban boldogan önmagatokat. Máskülönben csak korlátozzátok és kalitkába zárjátok egymást. Így teszitek a legtöbbet egymásért.

Ekkor nem őt, hanem a kettőtök között lévő kapcsolódást kell elengedned (vagy úgy is mondhatnám, lerombolnod). Akár úgy döntötök ezután, hogy együtt folytatjátok, akár külön életet kezdtek, ez szükséges lépés a megújuláshoz.

(Ha az a célod, hogy együtt folytassátok, akkor is meg kell tenni pontosan ugyanúgy, ugyanannyira keményen és ugyanannyira mélyen az elválást a régi életetektől, a régi kapcsolatotoktól és így egymástól is. A fizikai távolság is mindenképpen jót tesz ilyenkor. Mert csak így tudjátok azt megcsinálni, hogy két “idegen” emberként új alapra építeni fel egy új kapcsolatot. Ilyen szempontból az eddigi, a “régi” kapcsolatotok valóban lezárul és valóban olyan, mintha szakítottatok volna. Szóval az elengedésben nincs különbség!)

El kell engedned az összes érzésedet és a gondolatodat a kapcsolatotokról és Róla.

Sosem Őt kell elengedned, hanem azokat a gondolatokat és érzéseket, amiket ő vált ki benned. Így tudsz csak új szemmel nézni rá és így megújulni vagy kilépni életedből. Így tudsz csak rálátni az érzelmi vihar mögött lévő valódi igazságra, hogy mi is van köztetek valójában.

Ezeket őszinteséggel és kérdésekkel tudod elérni és tisztánlátni.

Párkapcsolatos elengedésnél például ezeket tedd fel magadnak:

Légy magaddal őszinte. Valóban olyan jó (volt) az a kapcsolat? Kiteljesít? Támogat? Felfelé visz téged? Általa tudod megélni azt a szabad életet, amit szeretnél? Mellette növekszik az önbecsülésed, önértékelésed és önszereteted? A saját utadon haladsz? Ott van a szenvedélyes szerelem és szexualitás kettőtök között? Őszinte lehetsz úgy vele, hogy nem degradál, nem minősít téged érte?

Vagy inkább korlátoz? Lehúz? Degradál? Az orrod alá dörgöl dolgokat vagy zrikál? Csökkenti az önbecsülésed? Megszégyenít? Meg akarja mondani folyton mit csinálj? Okoskodik? Mindig neki kell, hogy igaza legyen? Folyamatosan fájdalmat okoz? Tele van hatalmi drámával, versengéssel, felelősséghárítással, elnyomással, hazugsággal és sumákolással?

És hogy álltok a társadalmi normákkal? Csak azt teszitek, amit egy nőnek/férfinek tennie kell? Vagy megengeditek egymásnak, hogy azt tegye, ami valóban boldoggá teszi és kiteljesíti?

Vannak elvárásaitok egymás iránt? Vagy eltudod fogadni és szeretni őt pont úgy, ahogy most van? Ha semmit az ég világon nem változtatna önmagán, akkor is szeretnéd és mellette maradnál?

Szóval mennyire felemelő a kapcsolatod valójában?

Most már látod, milyen gondolatokat, érzéseket és kapcsolódásokat kell elengedned?
Ettől mind válj meg.

(Ha más témában szeretnél elengedni, akkor arra irányuló kérdésekkel törekedj átlátni illúzióidon.)

Amit még el kell engedned az maga az elengedés vágya.

Mert csak úgy tudsz megszabadulni terheidtől, ha nincs benned görcsös akarás, az iránt, hogy elengedd ezeket. Mert amíg arra koncentrálsz, hogy mi minden rossz, mi mindent kell elengedni, mi mindenen kell változtatni, addig probléma tudatban és hiány tudatban vagy. Ennek pedig az a következménye, hogy ugyanezt a hiányt és a problémát teremted meg újra és újra.

Ezért inkább találd ki, hogy milyen jövőben élnél szívesen. Írd össze vágyaidat, álmaidat és hogy milyen érzésekkel akarsz rendelkezni, hogyan akarsz kapcsolódni például leendő pároddal (akárki is lesz az). És csak erre figyelj, ebbe az irányba tégy lépéseket, ezt akard megvalósítani.

Ami pedig ebben hátráltat, azt hagyd hátra, lépj át rajta és csak menj tovább.

Tehát akkor a lépések:

  1. Nézz szembe az igazsággal, hogy mi is történik valójában. (A fenti kérdések ebben segítenek.)
  2. Döntsd el, hogy elengeded. (Úgy döntöttem, elengedtem a …) Esetleg erre segíts rá vizualizációval vagy tépd szét a papírt, amire összeírtad a listád, stb. Itt engedd el a saját ragaszkodásodat, birtoklási vágyadat, érzéseidet, berögzült gondolataidat, sikereidet, kudarcaidat, mindent is.
  3. Találd ki, ezek helyett mit akarsz. (Találj ki egy jövőképet. Például: Milyen az az új kapcsolat, amit szeretnél?)
  4. Dönts és köteleződj el 100%-ban a céljaid mellett.
  5. Kezd el a megvalósítást, tedd meg az első lépést és innentől kezdve csak a céljaidra és ne a problémákra figyelj. Törekedj arra, hogy elérd őket, minden percben. És ha valaki vagy valami akar ebben korlátozni, ne hagyd magad.

Napi szinten kell kissebb-nagyobb dolgokat elengednünk és folyton megújulnunk. Ezért fontos, hogy ezt a folyamatot minél könnyedebben véghez tudd te is vinni. Ez hozzásegít ahhoz, hogy boldogabb, felszabadultabb, kiteljesedettebb életet élj. Ez hozzásegít ahhoz, hogy a saját utadon járj és hogy ez az út boldoggá is tegyen téged.

Sikeres megvalósítást és elengedést kívánok!

Javaslom tovább lépésnek a 14 napos ingyenes Hangolódj rá Önmagadra sorozatot!

Ha pedig van kérdésed vagy segítségre van szükséged, bátran írj emailt a hello@alkosdmegonmagad.hu címre, vagy jelentkezz személyes online konzultációra.

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára

Így rendezi az érzelmeit a Művész

Szerző:
Így rendezi az érzelmeit a Művész

Egy előző Facebook bejegyzésben arról írtam, hogy miről szól a szeptemberi időszak (ezt itt találod) és hogy miért is fontosak a belső munkák, rendrakások.

Ezután készült egy másik bejegyzés, ami egy olyan önismereti eszköz használatát írja le, amivel leteheted akár a nagyon erős és mély érzelmi terheidet is és eljuthatsz akár a hála állapotáig.

Most pedig menjünk még kicsit tovább az érzéseink kezelésének és felszabadításának témájában.

Az érzelmeink le tudnak téríteni a céljainkhoz vezető útról

Főleg most.

Te is biztosan tapasztaltad már, hogy az érzéseid (akár pozitív, akár negatív), nagyon magukkal tudnak sodorni és akár a figyelmed is elveszhet bennük. Ilyenkor csak az az egy érzés létezik benned és nem tudsz másra gondolni. Lehet ez akár frusztráció, félelem, szorongás, bármilyen belső érzelmi káosz. Ahelyett, hogy a céljaidra tudnál figyelni és belső békében, fókuszáltan, céltudatosan haladhatnál előre.

Továbbá ez az időszak még inkább fel tudja korbácsolni az érzéseidet, amiket nagyon hasznos, ha képes vagy kezelni és ki tudod alakítani azt a képességet, hogy az érzelmi viharok közepén is objektívan tudod szemlélni magad és az eseményeket. Ezáltal láthatod tisztán, hogy mi is történik veled valójában.

Belső békéd és egyensúlyod visszaszerzéséhez hoztam neked egy eszközt

Az itt leírtak mindig használhatóak, viszont most szeptemberben és októberben még hatásosabbá válhatnak és sokkal jobban eshetnek a lelkednek.

Van az úgy, hogy jön valamilyen érzés, de azt nem igazán tudjuk történéshez, eseményhez, emberhez kötni. Lehet ez általános kedvetlenség, vagy az, hogy bal lábbal keltünk fel, vagy hiszti, vagy bármi, ami kizökkent a belső békénkből, esetleg csak azt érezzük, valami nem stimmel.

Vagy az is lehet, hogy pontosan látod, milyen érzések is sodornak jobbra-balra.

Akár melyik eset jellemző rád most, segíthet a rajzolás, a firkálgatás vagy a festés.

Az ekkor történő kézmozdulatok tisztítják az érzéseidet, akár tudatosan próbálod ezeket kifirkálni magadból, vagy csak szabadjára engeded magad és hagyod, hogy kifollyon belőled minden és megtisztulj.

Milyen hozzáállás kell ahhoz, hogy a legtöbbet kihozd a tisztító művészkedésből?

Akármilyen eszközt vagy témát választasz, fontos ilyenkor, hogy ne kontrolláld, ne fogd vissza magad. Bármi, ami ki akarj jönni, hagyd. Nem számít, hogy ha nem lesz szép, mert itt nem ez a lényeg. (Bár sokszor amikor elkészül mégis igen szép és sokatmondó tud lenni.)

Ha van olyan tudásod, hogy például milyen szín/forma mit jelent és ha így vagy úgy festesz, akkor az mit árul el rólad, stb., ezeket tedd félre egy kicsit és engedd át magad az élménynek. Nem kell senkinek sem megmutatni, amit alkottál, ha nem akarod.

Csak hagyd, hogy úgy jöjjön ki minden, ahogy benned van, ne kontrolláld, ne folyts vissza semmit csak azért, mert nem akarsz vele szembenézni.

Épp ez a lényeg, úgy tudod kirakni magadból a gondolataidat, érzéseidet, hogy ezeket nem kell tudatosítani, nem kell fájdalmas szembesüléseken átesned.

De ehhez át kell adnod magad a színeknek és a formáknak és el kell felejtened erre az időre az összes tudásodat és korlátozó gondolatodat és ELVÁRÁSAIDAT.

Mert nem kell az sem, hogy a professzionális alkotások szabályainak megfeleljen a műved.

Konkrét témát rajzoljak/fessek, vagy csak úgy, ami jön?

Választhatsz olyat, hogy csak kezedbe veszel egy eszközt, elkezdesz firkálni/rajzolni és közben majd alakul a kép. Ez nagy szabadságot ad és jobban teret ad tudatalattidnak, hogy kirakd magadból ami ott van és ezáltal megszabadulj tőle.

Választhatod azt is, hogy egy konkrét témában rajzolsz/festesz. Ilyenkor nagyon előrevivő, ha ez a téma illik az aktuális állapotodhoz, vagy az univerzum aktualitásaihoz.

Például, ha nehezen viseled, hogy el kell engedni a nyári bulikat és a pörgést. Ha nem megy, fáj az elengedés, akkor egy őszi tájkép kifestése felszabadító lehet.

Amikor az adott időszakra aktuális témákkal dolgozol, akkor még az univerzum energiáival is össze tudsz kapcsolódni és megélni azokat a tanításokat, energiákat, lehetőségeket, amik éppen adottak.

Ha szívesen alkotnál egy adott témában, de nem tudod, hogy mi illik most éppen hozzád, akkor csak válassz olyat, ami éppen megtetszik és jól esne azzal foglalkozni. (Hisz biztosan az sem véletlen, hogy éppen ahhoz van kedved, sőt, menet közben még az is kiderülhet, miért pont arra volt a legnagyobb szükséged.)

Ebben sem kell lekorlátozni magad.

Adok még pár tippet, hogy hogyan válassz magadnak ehhez eszközöket

Ha például ideges, dühös vagy, esetleg más nagyon erős érzésed van, választhatsz eszköznek akár zsírkrétát vagy olajpasztelt is (vagy bármilyen más eszközt, amit erősen kell rányomni a felületre), mivel ezek használatakor erőt kell kifejteni, ezért az alkotásba bele tudod vezetni ezeket a benned működő erős érzéseket és gondolatokat. (Ahelyett, hogy rombolnád a világodat.)

Ha például akaratodat, kitartásodat, belső erődet, határozottságodat akarod erősíteni, arra is kiválók ezek az eszközök.

Ha pedig békésebb állapotban vagy, esetleg egy ilyen elszállósabb, kellemesebb, lebegősebb, harmonikusabb, relaxáltabb állapotba akarsz kerülni, használhatsz filcet, pasztellkrétát stb. Olyan eszközöket, amelyek lágyabb, finomabb mozdulatokkal is felvihetők.

A ceruza az az eszköz, ami mindkét fenti csoportba beletartozhat. Ha erősebben nyomod, akkor az első, férfiasabb, határozottabb, erősebb csoportba, ha csak lágyan festesz vele, akkor a második, békésebb, nőiesebb csoportba tartozik.

Ha pedig kifejezetten dúlnak benned a női érzések, a hisztik, az érzékenység, stb, akkor fess akvarellel. Mivel hozzá kell a legtöbb víz, így női oldalad ezen kerül tud leginkább megmutatkozni.

Az alkotás pozitív hatásai (akár már az első alkalommal is)

Minél inkább le tudod tenni az alkotás közbeni kontrollt, megfelelési vágyat és elvárásokat, annál több pozitív hatása lehet.

Akármelyik eszközt is választod, egy kis használat után össze tudsz kapcsolódni önmagaddal, belső világoddal és akár flow állapotba is juthatsz. Ebben a koncentrált állapotban elmúlik a stressz és lecsökken minden más negatív érzés.

Amikor olyan állapotba kerülsz, például egy kifestő színezése során, hogy megszűnnek a gondolatok és csak az eszközzel való alkotásra koncentrálsz, lépésről lépésre alakul ki előtted a kép és csak sodródsz, akkor az egy igen pihentető állapot az agyad számára is.

Ez már egy koncentrációs gyakorlattal is felér. Így a koncentrációs képességed is javulhat és ezáltal könnyebben elérheted a belső csendet is. A csend állapota, a belső nyugalom az agy számára pihentetőbb, mint az alvás (hisz ott ő nem pihen, hanem dolgozik), ezért érdemes ezt is gyakorolni, de erről majd máskor.

A rajzolás, festés által nem csak érzelmeidet és gondolataidat csendesítheted le, de fejlődik általa érzelmi önfegyelmed is. Ez pedig alapvető fontosságú ahhoz, hogy érzelmeidet te tudd uralni és tudatosan kezelni.

Önismereti szempontból lehet még egy érdekes eredménye a festésnek, rajzolásnak. Mivel az alkotás közben lecsendesedik a mentális és érzelmi zaj, így könnyebben jönnek fel építő gondolatok, intuíciók, ötletek is. Ezért (főleg ha éppen akkortájt valamire nagyon megoldást akarsz találni) érdemes egy jegyzetfüzetet is a közelben elhelyezni. Ide lejegyezheted a felmerülő gondolataidat, ötleteidet, felismeréseidet.

Így a festés felsőbbrendű énünknek is jó eszköz arra, hogy kapcsolatba lépjen velünk és üzeneteket küldjön a számunkra.

Csak a festés/rajzolás jó módszer erre?

Ebben egyébként más alkotási módok is segíthetnek. Hisz minden alkotás. Lehet ez akár főzés is, ha a megfelelő mentális állapotban és beállítottságban csinálod. Vagy akár agyagozhatsz vagy egyéb kreatív alkotó tevékenységet is folytathatsz.

Ezekkel mind gyakorolhatod a jelenben levés állapotát.

Még előny az alkotás mellett

Ami még az alkotás mellett szól, hogy kiélheted általa benső gyermeked kreativitását, játékosságát is, ami nem hogy elvesz, hanem inkább feltölt energiával és szeretettel.

És a színek pozitív hatásáról még nem is esett szó.

Ezáltal az egész világot színesebbnek, szebbnek, játékosabbnak láthatod. Így még széplátásod és nem utolsó sorban kreativitásod is fejlődhet.

Hajrá, alkosd meg Önmagad.

Ha tetszett a cikk, lentebb fel tudsz iratkozni a hírlevélre, hogy a jövőbeli cikkekről se maradj le.

Ha segítségre van szükséged vagy kérdésed van, akkor bátran írd meg a hello@alkosdmegonmagad.hu email címre vagy itt, lent hozzászólásra.

Hatalmas Szeretettel:
Hajabács Klára

5+1 lépés, amivel végleg lepakolhatod érzelmi terheidet

Szerző:
Érzelmi terhek lepakolása kép

Biztosan veled is történtek olyan dolgok a múltban, amik még most is fájdalmat okoznak. Lehet olyan lenyomatokra is már ráleltél, amiket folyamatosan újra és újra megteremtesz az életedben. Lehet voltak olyan emberek, akik megszégyenítettek, vagy valami miatt bűntudatot, vagy valaki iránt haragot érzel.

Az előző Facebook bejegyzésben arról olvashattál, hogy miről szól a szeptemberi időszak (ezt itt találod) és hogy miért is fontosak a belső munkák, rendrakások.

A következő időszak sok érzelmet felhozhat, sok múltbéli fájdalom, emlék törhet felszínre. Így sok lehetőség nyílik arra, hogy rendezzük a múltat és fejlődjünk érzelmeink karbantartásában. Ez igazi gyakorlópálya, hogy megtanuljuk jól kezelni érzéseinket.

Most az érzelmi terheid lepakolására írok itt le egy jól működő módszert. A leírása hosszú, viszont a gyakorlatban akár 1-2 perc alatt is megvalósíthatod.

A módszer rendszeres használatával nagy változásokat, felszabadulásokat tudsz megvalósítani az életedben.

Ezzel a módszerrel végre kiléphetsz az érzelmi mókuskerékből

Mivel a jelenlegi érzelmeid és gondolataid teremtik a jövődet, így fontos az, hogy megbékélj a múltaddal és begyógyítsd az ott ért sérüléseket. Ezzel tudod elérni azt, hogy már nem a múltbéli helyzeteket fogod újra meg újra megteremteni. Továbbá nem fogsz ösztönösen negatívan reagálni különböző szituációkban, amikor a másik fél véletlenül megnyomta az érzelmileg fájó pontodat.

Mivel már nem fáj.

Ezáltal kitárul előtted a világ és meglátod, hogy minden helyzetben van választásod. Kiléphetsz az érzelmi ördögi körökből, az automatikus reakciókból, érzelmi szokásokból és a leblokkolós helyzetekből. Ezáltal úgy viselkedhetsz, reagálhatsz, kommunikálhatsz, ahogy azt te éppen akkor szeretnéd.

Te mit vetsz ebben az időszakban?

“Két alapvető választás van az életben: elfogadjuk a körülményeket, ahogy vannak, vagy elfogadjuk a felelősséget a megváltoztatásukra.”
(Denis Waitley)

Legelőször ezt a döntést kell neked is meghoznod.

Mivel most vetjük a következő időszak magvait, így a kezedben van a lehetőség arra, hogy változtass.  (Ez egyébként mindig lehetséges, csak ebben az időszakban jobban előtérbe kerül.)

Felelősséget vállalsz az életedért?

Ha igen, olvass tovább.

A felelősségvállalással elismered teremtő erődet és a változtatás képességét. Ne lepődj meg, ha ez mellé odafészkel egy bűntudat is, ami azt sugallja, hogy:

“Már rég változtathattam volna, miért nem cselekedtem hamarabb.”
“Ha elég jó vagyok, akkor az egész meg sem történik”.

Vagy valami hasonlók, amivel hibáztatod saját magad (is).

Ezek miatt fontos, hogy ezt a lenti 5+1 lépést mindig magadra is csináld végig, tedd rendbe a saját magad iránt érzett negatív érzéseket is. Ezáltal tudsz nem meghunyászkodva, nem szégyenkezve, hanem magabiztosan felelősséget vállalni az életedért.

0. lépés: Add ki az érzéseidet

Nulladik lépésként vegyél elő egy tollat és egy papírt és írd ki a fájdalmadat egy adott személlyel, vagy eseménnyel, szituációval kapcsolatban (amit le akarsz rakni). Tedd ki magadból. Írj ki minden érzést, minden gondolatot, írhatsz itt csúnyákat és jól meg is mondhatod mindenkinek, hogy hol a helyük. Ha kell, sírd ki magad közben, csak add ki a fájdalmadat, a dühödet, az érzéseidet.

Írj egy személyre szóló levelet, ahol kiadsz magadból mindent. Persze ezt aztán nem kell elküldened. Sőt, akár meg is semmisítheted. (Ez nagyon jól szokott esni.)

Ennek a módszernek az is a haszna, hogy nem bántasz vele másokat, nem rombolod az életedet, a kapcsolataidat, mégis le tudod pakolni a terheidet.

(Ez helyett kipróbálhatod a rajzolást, a festést vagy más művészeteket is. Nem kell, hogy szép, kifejező alkotás legyen, a lényeg, hogy kiadd az érzéseidet.)

1. lépés: Elfogadás

Ezután pedig fogadd el azt, ami történt. Fogadd el a másik embert, a helyzetet, az elhangzottakat, a tetteket. Fogadd el benne a saját szerepedet, felelősségedet is.

Tudod, hogy nem véletlenül születtél a szüleidhez. Nem véletlenül élted át a különböző szituációkat, bármennyire is szörnyűek. Ezek mind fejlődésedet, evolúciódat segítik. És ha szembenézel a benne lévő leckékkel, akkor sokkal magasabb szintre tudsz kerülni, mint ahol most vagy. Ők mind a te tanítóid.

Most csak fogadd el.

Életed tudatos teremtőjeként fogadd el, hogy történt, ami történt, a múlton nem, viszont a jövőn tudsz változtatni. Itt az ideje továbblépni és nem dédelgetni a fájdalmakat és nyalogatni a sebeket.

2. lépés: Megbocsátás

Következő lépés a megbocsátás. Bocsáss meg magadnak és a történet szereplőinek is.

A megbocsátás soha nem a másikról szól, hanem Rólad. Azzal még nem ismered el azt, hogy a másik jól viselkedett, nem oldozod őt fel. Az, hogy ő milyen, az rá tartozik, azt neki kell megfejlődni, viszont a te érzéseidért te vagy a felelős.

A megbocsátással csak elengeded a fájdalmas érzéseket dédelgetését, szorítását és felengedsz.

Ezért felszabadító a megbocsátás, ezért éri meg törekedni arra, hogy senkivel kapcsolatban se őrizgess haragot, még ha nagy dolgot vétett ellened, akkor sem.

Te már felelősséget vállaltál a saját életedért. Ezért felelősségteljesen azzal teszel magadnak a legtöbbet, ha az összes érzést az adott szituációval kapcsolatban megbocsájtod, majd a következő lépésként: elengeded.

3. lépés: Elengedés

Engedd el az összes érzésedet.

Az elengedés után már egy semleges állapot van jelen. Ekkor már akár meg tudod látni a tanulságokat, a leckéket, a fejlődési lehetőségeket is, mert nem vagy benne érzelmi dobozodban. Eddig a pontig nem érdemes keresni a „miérteket” és az okokat, hogy miért történt az, ami történt.

Sőt, ha most sem látod, sebaj. Csak haladj tovább.

Ha nem megy az elengedés és még mindig dúlnak benned az érzések: valamelyik lépés kimaradt

Amikor már rágondolsz az adott emberre, eseményre, viselkedésre, stb és már nem vált ki belőled negatív érzést, akkor mondhatod el, hogy sikerült elengedned.

Amíg ez nem sikerül, érdemes ismételni az eddigi lépéseket, tehát:

  • elfogadás
  • megbocsátás
  • elengedés

4 és 5 lépés: Szeretet és Hála

Az őszinte elengedés után tudsz csak továbblépni a szeretet, majd a hála állapotába.

Ezekre is megéri törekedni, mivel itt már leteszed új, szeretettel telibb, bőségesebb, boldogabb életed alapjait is.

Ezekben az állapotokban már láthatod és érezheted azt is, hogy kifejezetten szükséged volt az adott történésre, mert nagy dolgot tanított. Ez még tovább emelheti a pozitív állapotodat.

Minél többet vagy a szeretet és a hála állapotában (ami tényleg őszinte és nem pedig az elnyomott érzések feletti felszínes látszatállapot), annál boldogabb életet tudsz teremteni. Mivel amit vetsz, azt arathatsz. Ha szeretetet vetsz, szeretetet is fogsz kapni.

Összegezve a módszer lépéseit

Ezzel a technikával sorra pakolhatod le az érzelmi terheidet. Ezáltal egyre nagyobb béke és szeretet alakulhat ki benned. Elmélyülhetsz a saját csodáidban, jobban meghallhatod intuíciód hangját, nyitottabbá válhatsz az életedbe lépő csodákra.

Így az összes téged felzaklató, bántó múlt és jelenbéli eseménnyel érdemes végig haladni ezen az 5 lépcsőn (ha kell újra és újra, amíg valóban megtörténik a felszabadulás):

  • elfogadás
  • megbocsátás
  • elengedés
  • szeretet
  • hála

De hogyan is valósítsd ezt meg a gyakorlatban?
–  Leginkább döntésekkel, de adok további tippeket is.

Hozz döntéseket, az adott szinteken:

1.szint:

Döntsd el, hogy elfogadod a múltbéli szituációt, elfogadod a saját viselkedésedet, elfogadod a másikat olyannak, amilyen, elfogadod a másik viselkedését, mert akkor ott a legtöbbet hozta ki önmagából, amit tudott.

2. szint:

Döntsd el, hogy megbocsájtasz önmagadnak az akkori hibádért, a teremtésedért, a viselkedésedért, az érzéseidért, a mondataidért és a gondolataidért. Döntsd el, hogy megbocsátasz a másik félnek és az összes szereplőnek mindenért.

Az elfogadást és a megbocsátást a saját önismereti fejlődésed is megkönnyíti a számodra. Mert ahogy önmagadat egyre jobban megismered, úgy látod egyre tisztábban a többi embert is. Ezáltal növekszik emberismereted, jobban tudod, hogy valójában mit miért csinált a másik. Így még könnyebb elfogadni és megbocsájtani az egészet.

3. szint:

Ezután döntsd el, hogy elengeded, hogy elengedsz mindent.

Ennél a pontál rá is erősíthetsz például vizualizációval, hogy az érzéseid, a történések elszállnak mint egy lufi, vagy elégnek, elporladnak, vagy elviszi a víz.

Én volt, hogy konkrétan elégettem a listát, amire ezeket összeírtam, vagy lehúztam a wc-n, vagy elképzeltem, hogy ezek a gondolatok, emlékek, érzések beleszállnak egy kőbe, amit beledobtam a vízbe.

De csinálhatsz papírhajót is, amit elsodor a víz.

Bármivel ráérősíthetsz, légy kreatív, ami éppen jól esik. A lényeg, hogy dönts és engedd el.

4-5. szint:

Ez után hozhatsz döntéseket arról, hogy eltölt a szeretet, szeretetet érzel, szeretsz, majd pedig arról, hogy hálás vagy.

A szeretet és a hála létállapotok. Tehát nem kell, hogy egy bizonyos személyt szeress, vagy legyél neki hálás a valamiért, sőt. Hatásosabb, ha csak úgy szeretsz és hálás vagy a mindenért.

Használhatod ezeket a megerősítéseket: „Szeretek.” „Hálás vagyok.”

Ezeket akár naponta sokszor, „csak úgy” is alkalmazhatod, mert velük tudod emelni a rezgésszintedet és így a kedved, érzéseid szintjét is.

 

Ez a módszer egy folyamat, amin végig kell menni. A lépések nem felcserélhetőek és egyik sem kihagyható. Ha nagyon mély és fájdalmas a seb, akkor szükséges lehet többször is ezen végig menni. Ilyenkor légy türelmes és kitartó és csináld addig, amíg már teljesen elmúlnak a negatív érzéseid.

Ha pedig elakadtál a módszerben, vagy nagyon nem látod az érzéseid mögötti okokat, akkor kérj segítséget és írj a hello@alkosdmegonmagad.hu-ra.

Ha kérdésed van, azt is bátran írd meg.

Szeretettel és Hálával:
Hajabács Klára

Alkosd meg Önmagad
Facebook-f Instagram Youtube Soundcloud

© 2021 - minden jog fenntartva