Változás

A változás hulláma (azaz: KÁOSZ és REND)

Szerző:

Amikor épp változunk, amikor benne vagyunk a változás hullámában, akkor általában nem látjuk, hogy hol is vagyunk a folyamatban, mi van éppen. Olyan, mintha egy szeles, nagyon hullámzó vízben lennél, ahol a hullámok folyamatosan az arcodba csapnak és nem látod azt sem, hogy honnan jösz, sem azt, hogy hová tartasz, a jelenlegi helyzeted pedig egy nagy káosz és valahogy el kéne kezdeni uralni a szituációt, különben megfulladsz.

Épp ezért jó, ha ismered, hogy a változás hulláma milyen állomásokból is áll valójában.

1. állomás: Meghozod a döntést az új életed mellett

Minden változás egy céllal/vízióval (szándékkal) és egy döntéssel (elköteleződéssel) kezdődik. Ez indítja be a változás folyamatát, kiárad belőled és elkezdődik a hullámzás.

(Pl. Eldöntöd, hogy magas önbecsülést akarsz.)

2. állomás: Elindulsz az úton, hogy azzá az emberré válj, aki készen áll a célja elérésére

A következő sok lépésben a szemed a célon tartod és célirányosan lépsz előre újra és újra kitartóan. Minden lépés után megnézed újra a célod, ha kell, javítasz kicsit a belső vagy külső dolgokon, rendezed kicsit a helyzetet, majd újra döntést hozol és lépsz.

Ami ki akar tisztulni, azt közben hagyod hadd jöjjön fel, kitisztul, elengeded, kicsit szabadabbnak érzed magad.

Ez megy egy ideig újra és újra, amíg formálódik az eredmény és te is csiszolódsz, fejlődsz belül, hogy azzá az emberré válj, aki már könnyedén be tudja fogadni (Tehát elérni) a célját.

Ezt az előre haladó állapotot a tudatosságod szintjétől függően sokféleképpen át lehet élni:

– lehet ez játékos, örömteli könnyed haladás

– lehet káoszos

– lehet rendeződős

– lehet szenvedős harcolós, küzdős

– lehet problémákkal teli kitartáspróbás

– lehet lendületes, szinkronisztikus szinte magától megvalósulós

– lehet játékos kihívásokkal és megoldásokkal teli

– lehet szárnyalós, nevetős

– lehet hisztis, egós

– tapasztalhatod, hogy minden melletted van és támogat téged

– tapasztalhatod azt is, hogy minden ellened van és minden vizsga és próba tétel és nehéz.

– stb.

Ami közös bennük: lépésről lépésre finomodsz és lépésről lépésre kerülsz közelebb a célodhoz és könnyebben vagy nehezebben, de ugrod meg a fejlesztő feladatokat, amiket magadnak adsz, hogy felfejlődj a célodig.

Ami még közös bennük, hogy azt érzed: a cél megvalósulás még kicsit odébb van. Még fejlődni, tenni kell, még nem vagy ott, de egyre közelebb vagy, haladsz.

(A példánál maradva: fejleszted az önbecsülésed, lépésről lépésre, napról-napra.)

3. állomás: Visszatekintés az útra

A világ ilyenkor emlékeztet téged arra, hogy honnan indultál, miben is akartál fejlődni. És ez általában úgy történik, hogy megtapasztalod azt a régebbi állapotot, mielőtt bármit is fejlődtél volna. Épp ezért gyakran ez olyan érzés, hogy semmit sem fejlődtél.

Itt kell nagyon résen lenni! Ne engedd, hogy elhidd, nem haladtál semmit. Ez csupán egy visszatekintés, hogy lásd, milyen messzire is jutottál. Segít neked összegezni és tudatosítani, hogy miben fejlődtél, mi mindent csinálsz máshogy, milyen új készségeid, képességeid, nézőpontjaid vannak.

Mindez segít tudatosodnod, illetve felkészít arra, hogy amit összegyűjtöttél, megfejlődtél, innentől kezdve tudatosan tudd alkalmazni.

(A példánál maradva: Már tök sokat fejlődött az önbecsülésed, amikor hirtelen olyan élmények jönnek, ahol újra megtapasztalod, milyen az alacsony önbecsülés. Ebből láthatod, hogy eljött egy nagyobb összegzés ideje. Megmutatkoznak a tanulságok és hogy esetleg még mire kell rágyúrnod.)

4. állomás: A végső vizsga, az „átkattanás”

Aztán egyszercsak bumm jön egy keményebb vizsga feladat. A végső vizsga!

Az utolsó lépés, ami mind közül talán a legnehezebb. Nehéz, mert itt az egész útról mindent össze kell szedned és a gyakorlatba ültetned. Ilyenkor azt érezheted, visszakerültél a pálya legelejére, az eddigi lépéseid semmit sem értek!

Erre készít fel téged a visszatekintés. A végső vizsgán ugyanis tudatosan kell alkalmaznod mindazt, amit megtanultál és kitartani. Mert ha itt fenn tudod tartani a célod és tovább menni, gyakorlatba ülteted mindazt, amit megtanultál: MEGVALÓSUL A CÉLOD!

Ezt vagy megcsinálod vagy tényleg visszakerülsz a kör elejére. Tőled függ!

(A példánál maradva: Jön egy nehezebben kezelhető ember/szituáció, ahol tudatosan kell magas önbecsülésben lenned és úgy lekezelni a szituációt. Itt mindent, amit eddig tanultál, fel kell használni.)

5. állomás: Vedd észre, hogy megújultál

Oké, kész, megvalósult. Vagy mégsem?

Ez a lépés általában nem ennyire egyszerű: előszöris a megvalósult célt észre kell venni! Tehát fel kell emelni a fejed és meglátni: amiért eddig dolgoztál, meg van! Megvan, tehát már nem kell dolgoznod érte. (Gyakran hozzászoktunk annyira a haladáshoz és hogy fejlődni akarunk, hogy nehéz leállni.)

És ami ennél a fázisnál a legérdekesebb: azért nehéz észrevenni egy megvalósult célt, mert már automatikusan működteted! (hiszen megvalósult, tehát beépült!)

Épp ezért ezt a felismerést sokszor olyan felismerések hozzák, hogy ami eddig jól működött, az most valahogy nem működik. Amit eddig szerettél, az most nagyon nem esik jól. Akikkel eddig barátkoztál, most idegesítenek. Amik eddig örömöt okoztak most kifejezetten irritálnak. Többet lehetsz itt hisztis, nyűgös, dühös, ideges és ez még inkább zavar, hiszen arra törekszel, hogy jól legyél. (Ez mellett még az összegzések segítik ezeket a rálátásokat, azért csináljuk olyan sokszor, hogy ne kelljen megvárnunk ezt a hisztis káoszos részt annyira.)

Miért? Mert te megváltoztál belül! Tehát készen állsz arra, hogy megérkezzenek a külső változások is.

Elértél egy belső célt, de a külvilágod/szokásaid/hozzáállásod az életedhez még nem változott! Még nem érted be saját magad.

Tehát itt jön egy nagyobb káosz! De csak addig, amíg észreveszed, hogy már belül más életet élsz, mint ami kívül van.

Ha ilyet tapasztalsz. tehát, hogy valami hirtelen egyáltalán sehogysem jó, akkor ácsi! Történt valamilyen változás! Elértél valamit és ezt először tisztán kell látni. Magad először tisztán kell látnod!

Ez a felismerés egy villám erejével képes lecsapni és a nagy változásoknál képes borítani mindent! És hirtelen egy egész szintet ugrasz és ott vagy tudatosan is az új életed kapujában.

(A példánál maradva: Magas az önértékelésed. Ezáltal minden más ember, akinek alacsony körülötted, idegesít, mert tükröt mutat neked. Fáj, hogy nekik miért nem magas. Nagyon idegesít az is, amikor valaki rombolni akarja az önbecsülésedet. Illetve idegesít az életedben minden olyan dolog, ami a régebbi alacsonyabb önbecsülésedből következett. Ezáltal egyre inkább rombolod le a régit, engeded el azokat a dolgokat és embereket, akikkel csak az alacsony önbecsülésed volt a kapcsolódási pont és innentől értéktelenné vált a számodra.)

6. állomás: Megérkezik a kívül is az új világod

(A példánál maradva: A magasabb önbecsülésedhez híven elkezdesz kívül is máshogy csinálni dolgokat. Nem csak apróságokban más, hanem gyökeresen. Egy olyan élet alakul ki, ami már a magasabb önbecsülésedre épül, ami akár teljesen másmilyen is lehet. Itt már képesek belépni például új emberek, akik már az új énedhez kapcsolódnak, stb.)

Hurrá, ezért dolgoztál! Viszont ez a lépés lehet az egyik legrémisztőbb mind közül. Ugyanis itt történik az, hogy a külső világod is igazodik a belső világodhoz. Beéred önmagad, ami látható, kívül is tapasztalható változásokat hoz. És ez, mivel új, valószínűleg komfortzóna tágítást igényel.

És itt egy fontos döntés előtt állsz:

-> Megijedsz, kihátrálsz, visszafordulsz és visszaépíted a régi életedet, mert az kényelmesebb és elmenekülsz.

-> Benne maradsz a káoszban és egyre rosszabbul érzed magad (ez lehúzó spirálba visz át és előbb-utóbb szintén visszaépíted a régit, mert nem tudod merre van az előre)

-> Kialakítod az új életedhez illő új szokásokat, új hozzáállásokat, új kapcsolódásokat, stb. És mindent olyanná alakítasz, ahol az új személyiségeddel is egy emelkedett, örömteli, szeretettel telibb állapotban tudsz lenni!

Az első kettőt hagyjuk, mert nem ezért vagy itt!

A harmadikhoz ami kell:

-> Lásd tisztán a helyzetet, hogy miben változtál.

-> A megváltozott énedből már sokkal inkább fogod látni, hogy pontosan mit hogyan akarsz, mire vágsz. Ezek szerint határozd meg, hogy merre tovább.

-> Ezekhez igazítva alakítsd ki az új hozzáállásodat, szokásaidat, amik tovább emelnek.

-> Fedezd fel az új világod.

Ilyenkor teljesen új vagy a világodban, szóval teljesen okés, hogy gyerek cipőben érzed magad, hogy olyan, mintha a járást gyakorolnád, hogy azt érzed nem tudsz semmit, nem értesz semmit, stb.

Épp újjászülettél és egy új életben vagy, új emberekkel, új képességekkel, új tulajdonságokkal, egy tágabb, ismeretlen világban.

Ilyenkor tényleg ez van! Amit eddig tudtál és értettél az ezen az új körön már nem működik! Épp ezért kell elengedni teljesen a régi mindent (leginkább a belső dolgokat: mintákat, mi jó – mi nem jó, mit szeretsz – mit nem szeretsz, hogyan állsz hozzá dolgokhoz, mit hogyan kell csinálni, véleményedet a dolgokról, korábbi ítéleteket, stb.)

Ilyenkor az segít, ha azt játszod, hogy egy idegen lényként hirtelen itt termettél ebben a testben. A tested emlékei megvannak, de azok nem a te emlékeid, mert te teljesen új vagy itt, számodra ismeretlen ez a világ, fogalmad sincs mi hogyan működik, nem tudod mi az, hogy szabadság, szerelem, szeretet, kapcsolódás, és semmi mást sem. Az, aki melletted van, akkor látod először, önmagad a tükörben akkor látod először. Nem tudod milyen ételeket szeretsz, hová szeretsz utazni, mit szeretsz a szabadidődben csinálni, mi pihentet, emel, tölt és mi szívja az energiádat. Semmit sem tudsz ezen az új szinten! És itt indul a felfedezés és egy új haladás a célok felé.

Ez hozza el a káoszból az ÚJ RENDED!

És erre tudsz egy új külső világot is felépíteni úgy, ahogy új énedhez leginkább illik.

Attól függően, hogy mekkora változást tűztél ki célnak, ez a folyamat megtörténhet akár pár nap alatt, de évekig is eltarthat. Ha lépésről lépésre haladsz, akkor meglesz ez a folyamat, ha radikálisabban belecsapsz a lecsóba, akkor akár párhuzamosan is történhet mindez. Illetve, ez körbe-körbe tud menni, folyamatosan, ahogy mész előre, ismételve a folyamatot.

De reményeim szerint, most már sokkal jobban érted, hogy amikor azt érzed, káoszban vagy, az nem feltétlenül egy rossz, kerülendő dolog, mert abból, ha a régi rended ledől, meg tud születni az az új élet, amire annyira vágysz.

Minden káosz ezáltal lehetőség arra, hogy jobban kiteljesítsd önmagad és csodálatosabbá váljon az életed.

 

U.i.: hogy az ilyen dolgokon ne egyedül kelljen végig menned, csatlakozz a dobozosok csapatához. Részletek itt.

Miért és hogyan alakíts ki új (jó) szokásokat?

Szerző:

Miért nehéz új szokásokat kialakítani?

Vagy elhagyni a régi, lehúzó szokásokat?

 

A Szűz csillagkép segít megértenünk a szokásaink valódi viselkedését.

A Nap most a Szűz jövőbe lépő lábánál halad együtt a Marssal és a Merkúrral. A múltból ellépő lábnál elhagyhattunk olyan dolgokat, amik hátráltatnak, amik már csak a múlthoz tartoznak. Az elmúlt időszakban elléphettünk ezáltal a múlttól és most pedig a jövő felé lépünk.

A Szűz a belső rendezés és az aratás művésze. A Szűz mindig a hétköznapi életünkről szól leginkább, tehát azzal, hogy akik vagyunk, ahogy élünk, az milyen világot és milyen eredményeket teremt. Erre tudunk jobban rálátni, megérteni és rendezni.

És mikor már látjuk, hogy mik azok a szokásaink (akár mentális, érzelmi, vagy fizikai – cselekvési, esetleg kommunikációs, stb.), akkor azokat el tudjuk hagyni.

A Szűz „szokásai” azok, amik függetlenül, hogy mit csinálunk, hogy dolgozunk, pihenünk, otthon vagyunk, vagy nyaralunk, azokat működtetjük. Mert annyira az alapvető részeinket képezik. Olyan részeket, amik mindig ott vannak velünk, bennünk, ezáltal folyamatosan működnek.

Ezek a szokások először a tudatalattinkban lévő régi mintáink és sebeink következményei. Ekkor működünk „robotpilóta” üzemmódban, amikor tudtunkon és döntéseinken kívül ezek a tudatalatti programok teremtik az életünket. És amikor ezeket sikerül leleplezni, akkor már meg tudjuk őket változtatni, átírni.

Na de biztos tapasztaltad már, hogy ez általában nem egy csettintésre működik.

Akármilyen új dolgot is próbálsz elérni (új gondolatokat, új érzéseket, új reakciókat, új tetteket, stb), ahhoz más szokások kellenek. Tehát valójában minden változásnál, belső munkánál új szokásokat alakítasz ki önmagadban. Olyan parancsokat programozol ilyenkor magadba, hogy a régi reakciók helyett valahogy másként csináld, amivel a tudatosan egy szebb jövőt teremtesz magadnak.

Sokan azt hiszik, új szokásokat felvenni és ezáltal változni nehéz.

Sokan azt hiszik, hogy vannak olyan szokások, amiknek a kialakítása nehezebb, mint más szokásoké.

Sokan azt hiszik, hogy nehéz elhagyni régi szokásainkat vagy hogy nem is lehetséges.

 

1. Ne leépíteni akarj valamit, hanem egy újat felépíteni

Az első dolog, ami mindenképp megkönnyíti a dolgod, hogy sose egy régi szokás leépítésén dolgozz.

Helyette mindig egy újjal akard felcserélni azt. Így sokkal könnyebb.

És ez azért is hatékonyabb, mivel figyelmed át tudod rakni arra az új szokásra, így nem probléma tudatban munkálkodsz (nem a problémára figyelsz, nem a problémád erősíted), hanem céltudatosságban (ezáltal az új életed teremted).

Ez akkor működik igazán, ha az az új szokás egy olyan dolog, ami alapból kizárja a régit.

Tehát, ha az újat működteted, akkor az egy teljesen más érzést, más környezeted ad, ahol esélye sincs bekúszni a réginek. Ezért fontos, hogy mindig tudd, hogy mit akarsz a régi helyett, tehát mi az az új dolog, amin dolgozol, ami felé napról napra, rendszeresen lépdelsz.

Ha például alacsony az önszereteted, vagy az önértékelésed, akkor nem visz előre, ha a szeretet hiányt akarod leépíteni, a szeretet hiány ellen küzdesz, vagy folyamatosan azon dolgozol, hogy emeld az önszeretet és önértékelés szintedet. (Amikor „emelni akarod” ezeket, akkor az mögött is sokszor a hiány a motiváció, hiszen akinek már van elég, az nem feltétlen akarja annyira emelni azt.)

Ez helyett például sokkal előrevivőbb, ha azt az állapotot erősítjük magunkban, hogy „Magas az önértékelésem és önbizalmam.” Nem majd, nem akarok dolgozni érte, hanem az van már itt és most, már elértem. És ez az állapot, amikor így érzed magad, automatikusan kizárja az alacsony önszeretet és önértékelés érzését és állapotát, mert vagy az egyikben, vagy a másikban vagy benne.

 

2. Az elején minden új hazugságnak tűnik, mindig!

Amikor eldöntötted ezt a pozitív állapotot, akkor el kell kezdeni törekedni arra, hogy ezt megéld minél többször. Ebben segítenek a megerősítő mondatok, vizualizációk is, de az is, ha bármit csinálsz, azt már ebben az új állapotban csinálod. Kicsit olyan, mintha egész nap azt játszanád, hogy már ebben az új állapotban létezel és ez van, rendelkezel vele, ez vagy te.

Az egód ilyenkor elkezd elbizonytalanítani, ellenállásokat kelt, elkedvetlenít, összezavarja a céljaidat, kétségeket rak eléd, akadályokat, esetleg külső fura szituációkat, vagy fura testérzeteket.

Az egód ilyenkor be akarja bizonyítani, hogy ez az új állapot nem hozzád tartozik, nem te vagy és ez az egész csak egy hazugság.

Ezt az állapotot egy dolog eredményezi csak: a tudatalattidban még a régi szokások vannak és az új állapot még csak a tudatos énedben van jelen. Ezért eleinte „összeakad” a kettő. Ezért tűnik hazugságnak, mivel minden új „hazugság” eleinte, hiszen az még nincs beépülve a tudatalattiba.

Ilyenkor nem hazudsz, csak egy új dolgot teremtesz!

Idő kell, amíg ez az új dolog a tudatalattiban is szokássá válik és beépül az alap programodba, hogy már ne okozzon semmilyen ellenállást.

Mert valójában az nem okoz semmilyen ellenállást, ami be van épülve, ami már a szokásod, amit megszoktál, hogy működteted, hogy ott van. És ehhez gyakorlat, kitartás, folyamatos ismétlés, önmagad emlékeztetése, célirányos gondolkodás és cselekvés kell.

 

3. A régi kitisztul, az életed elkezd változni, jön az elbizonytalanító transzmutáció

Ami még a 2. ponttal párhuzamosan elkezd történni, hogy minél inkább fenntartod az új állapotot, minden, ami a régi programokra épül, elkezd kitisztulni, elengedődni.

Ez további őrületeket tud eredményezni, ugyanis erre az új állapotra át kell állni az egész testednek, a gondolkodásodnak, az érzéseidnek és a cselekedeteidnek is. Ez miatt először kicsit káoszos helyzetek adódhatnak, amikor borulnak, tisztulnak ki a régi programokhoz tartozó lenyomatok.

Ezeket érezheted úgy, hogy nem történt változás. Érezheted úgy, hogy ugyanaz ismétlődik továbbra is. Vagy akár azt, hogy hiába változtattál, nincs eredménye, mert a külvilágban sem történt még változás.

Itt is még kitartás kell, ugyanis az új programok, szokások fenntartásával és az önmagadba fektetett bizalommal, hittel ezek pár hét alatt kitisztulnak és mivel már elkezd beépülni a tudatalattiba az új, kívül is elkezdenek változni a dolgok és egyre természetesebbé válik az új állapot.

Adj magadnak időt, bizalmat, türelmet és engedd meg magadnak, hogy minden szinten átalakulhass ebbe az új állapotba, ahogy élni akarsz.

Ugyanis változás, transzmutáció nélkül, a régi dolgok kitisztulása nélkül nem léphet be az életedben 100%-ban az új.

 

4. A szokások kialakításának a szokása

Sokan azt hisszük, azért nem tudunk változtatni, vagy új szokásokat felvenni, mert mélyek a sebek, mélyek a régi programok.

Az, ha azt hisszük valamilyen szokást nehezebb felvenni, mint egy másikat, valóban nehezítheti a folyamatot. De pusztán csak azért, mert azt hisszük, hogy ez így van.

Valójában egy szokás felvétele mindig nehézkes tud lenni, amíg ki nem alakítod magadban azt a szokást, hogy folyamatosan és rendszeresen új szokásokat veszel fel, mert akkor már ez is természetessé válik.

Ezért az egyik legfontosabb, hogy ki kell alakítani az új szokások felvételének a szokását. Mert így bármilyen új szokást fel tudsz könnyedén venni.

Ezt nyugodtan letesztelheted magadon és megtapasztalhatod, hogy pusztán ennek a szokásnak a hiánya mennyire megnehezíti számodra a változást. Próbáld ki, hogy 1 hétig minden nap húzol egy papírlapra egy vonalat.

Ez nem bonyolult feladat, nem kell hozzá semmilyen mentális, sem fizikai erőbefektetés, egyáltalán nem nehéz napi feladat. Viszont az, hogy egy hosszabb ideig minden nap meg kell ezt csinálni, már rögtön meg is mutatja neked, hogy hol állsz a szokások kialakításának a szokásával.

Ez sok embernek, aki nem szokott hozzá, hogy új szokásokat vegyen fel, kihívást okoz. Pár nap után elfelejtjük, vagy unalmassá, értéktelenné, feleslegessé válik ez a feladat. Elvesztjük a lelkesedést, vagy közbe jönnek dolgok.

Új szokások kialakítása soha nem azért nem sikerül, mert nincs rá időd! Ez is csak ennek az egó elbizonytalanító mechanizmusnak az egyik megnyilvánulása.

Ebből láthatod, hogy a legtöbb erő nem is egy program átírásához, vagy egy seb begyógyításához kell, hanem pusztán ahhoz, hogy ez az új szokás kialakuljon benned.

Magához a rendszerességhez, kitartáshoz van szükségünk a legtöbb önfegyelmünkre, függetlenül a kifejlesztendő szokás nehézségétől.

Ezt gyakorlattal, új szokások gyakorlásával erősítheted magadban.

Minden egyes új szokás bevezetésével növekszik a mentális erőnléted és egyre inkább tudod uralni az egód, az érzelmeid, önmagad. Ezáltal nagyon sokat növekszik az érzelmi és mentális önfegyelmed, ami az életed tudatos és csodálatos megélésének egyik kulcsa.

Márpedig minden tartós változás csak új, előre vivő szokások kialakításával lehetséges.

 

5. Ne csak akkor akarj új szokást kialakítani, amikor már nagyon fáj a régi – nem kell, hogy szenvedj!

Mindezek fényében ezért leggyakrabban akkor akarunk változni és változtatni, amikor már muszáj, amikor van valamilyen külső körülmény, ami rákényszerít.

De ez a nehezebb út!

A kellő gyakorlattal, önfegyelemmel, a szokások kialakításának szokásával ezek a kényszerítő körülmények kihagyhatók és már nem kell megvárni, hogy nagyon fájjon.

Ezért azt gondolom, hogy az önismeret nem csak a szenvedők eszköze. Tehát nem csak akkor kell és érdemes foglalkozni új szokások kialakításával és a változással, amikor már nagyon fáj valami.

Egyszerűen megszoktuk, hogy a kemény dolgokból tanulunk, de mindig vannak előtte kisebb leckék is. Ha már azokat észrevesszük és már ott erőt veszünk magunkon és használjuk mindezt, felvesszük az új szokásokat, elkerülhetők a nehezebb leckék. Egyszerűen nem lesz rájuk szükség.

Ehhez pedig az kell, hogy egyre fontosabbá váljunk önmagunk számára és egyre fontosabbá váljanak számunkra a saját céljaink.

Ha csak akkor változtatunk, amikor fáj, akkor azzal szükségünk van a problémákra a változáshoz. Ez is csak egy szokás, miszerint probléma kell a változáshoz. És ha a változás hívei vagyunk, akkor problémákat is teremtünk magunknak ezzel a szokással.

Viszont, ha már nem a problémáink a változást beindító tényezők, hanem az akaratunk, a céljaink, a vágyaink, akkor már nem lesz a változáshoz szükségünk problémákra. Nem lesznek külső ráerőltető tényezők és ezáltal nem kell „szenvedni” a változáshoz sem.

Ebben segít sokat a céltudatosság fejlesztése, hogy a valódi vágyaid és a szíved motiváljanak, ne pedig a problémák és a nehézségek. Így is – úgyis lehet változni, de te döntöd el, hogy melyik szokás szerint akarsz élni. (Ez a különbség, ha a félelem, a problémák motiválnak, vagy a szeretet és a valódi céljaid.)

Ezekkel sokkal problémamentesebb, céltudatosabb, pozitívabb élet alakítható ki!

Ebből is láthatod, hogy az új szokások kialakításához, ezáltal egy új élet éléséhez időre, apró és rendszeres lépésekre van szükség, hogy az új szemléletek, új érzések, új belső és külső szokások beépüljenek a tudatalattidba és automatikussá, könnyűvé, természetessé váljanak a számodra. ÉS mindez természetesen új eredményeket hozzon létre a külvilágodban is.

Változni lehetséges, viszont a tudatalattidban lévő programokat csak rendszerességgel tudod átalakítani. És ez hozza a valódi eredményeket, és ezt aratja le a Szűz is

Mi történik akkor, amikor azt tapasztalod, hogy kirántják alólad a talajt?

Szerző:

Mi történik olyankor, amikor azt tapasztalod, hogy kirántják alólad a talajt?

Biztos megvan, hogy mire gondolok. Sőt, valószínűsítem, hogy mivel itt vagy, egy párszor tapasztaltad is ezt idén. Nem biztos, hogy meglépted, lehet ki tudtad kerülni – visszahátrálni, vagy lehet az élet lökött bele a szakadékba.
(Most hozok erre segítséget, olvasd végig az írást.)


A Szaturnusznak ez az egyik legnagyobb próbája, hogy el mered-e hagyni mindazt, ami komfortos, amit ismersz, ami biztonságos és ki mersz-e ugorni az új világba.

Igen, ugorni. Ez mindig olyan érzés, mintha épp egy szakadék szélén állnál. Lenéznél, de még az alját sem látod, feneketlen, épp ezért még félelmetesebb, sötét. És amit nem látunk, nem tudunk, attól az egó nagyon fél, mert veszélyeket rejt.

És igen, rejt veszélyeket is (ezért kockázatos is és egyáltalán nem kényelmes), de annál nagyobb lehetőségeket is, amiket nem tudsz elérni, ha nem ugrasz bele a mélységbe. Tehát az az öröm, bőség, szerelem, amire vágysz, ebben a lehetőségben rejlik.

Ez mindig egy próba, hogy készen állsz-e arra az új életre, amire vágysz, amit törekszel megteremteni. És ha nem ugrasz, ha visszatáncolsz, vagy agyalsz a szakadék szélén és csak az időt húzod, akkor vagy visszamész a régi életedbe, visszarendezkedsz (lemondasz valamiről, ami fontos neked és belül ott ragad az űr érzése – mindig tudni fogod, hogy valami hiányzik), vagy ott ragadsz a régi és az új között.

Ez utóbbi pedig végképp nem tesz boldoggá. Akkor azt érzed, hogy sehogy sem jó, a régit gyűlölöd, az újról semmit sem tudsz, félsz és egyre rosszabbul érzed magad.

Egyszerűen nem lehet úgy egy új életet kezdeni, vagy egy új munkát, új párkapcsolatot, új bármit, hogy közben benne vagy a régiben. Ez fizikailag is nagyon megterhelő, de az energiák és érzések szintjén is ugyanez a helyzet. Sőt, még önmagaddal kapcsolatban is ugyanez a helyzet.

Mondok példát:
Eldöntöd, hogy mostantól az örömöt éled, az örömöt választod. Ebben a pillanatban talán még át is éled, de a következőben visszalépsz a régi életedbe és ugyanazokat a dolgokat, ugyanazzal a hozzáállással, ugyanazzal a szenvedéssel, ugyanazokkal az érzésekkel és gondolatokkal, ugyanúgy csinálod tovább. És várod, hogy valami csoda folytán majd örömöt érezz (amit a külvilág okoz neked), de közben meg csak arra gondolsz, hogy mennyire utálod azt, ami most van.

Amíg ez így van az életedben, sosem leszel boldog, és nem lesz az, amire vágysz. Mert minden, amit akarsz, belőled indul ki. Belülről teremtünk kifelé. Tehát a külvilág csak a belső világunk tükre. Ezért nem tud senki megmenteni. Nincs herceg fehér lovon, vagy tündérkeresztanya, aki megment a szenvedéstől.

Nincs olyan tudás, könyv, vagy Doboz, ami meg tud menteni. Mert csak te tudod magad megmenteni. Nincs olyan körülmény, ami majd ha megtörténik, akkor könnyebb lesz lépni.

Mert egyszerűen egy adott pillanatban vagy a régi életedet éled vagy az újat. Vagy a régi szabályaid és döntéseid játszod az életed, vagy az új döntéseid szerint. És amiben vagy többször, ami az erősebb, az teremtődik meg.

Ezért nagyon fontos az elengedés (a múlt, a régi döntések, a régi szokások, a bekorlátozó mindennek az elengedése, elsősorban belül!)!

És ezért nagyon hátráltató, ha ott a veszteségtől való félelem. Tehát valamit birtokolsz (legyen az a párod, a házad, vagy bármi más), amit meg akarsz mindenáron tartani. És ez a „mindenár” nem más, mint a saját boldog, szabad, örömteli, bőséges életed élése.

Én úgy látom, ez az igazi áldozat. 

De nem a „jó fajta”, amiből áldás lesz, hanem ez a szíved feláldozása, ami egyre nagyobb szenvedést szül. A probléma csak az, hogy azt szoktuk meg, hogy ezt tegyük, ez a „könnyebb” (de valóban könnyebb?).

Nem azt mondom, hogy égess fel magad mögött minden hidat és hagyd ott a párod, a munkahelyed, a családod, a házad, stb.

Elsősorban belül kell elengedni a régi mintákat, szokásokat, régi döntéseket, azt ahogy magad és másokat láttál, a régi tapasztalatokat és egyszer ’s mindenkorra elköteleződni valóban Önmagad mellett.

Az ember egy multidimenzionális lény, nagyon sok szintű! Épp ezért, ha csak az anyagi világban gondolkodsz az életedről, magadról, ha azzal azonosítod magad, amiket csinálsz, amilyen sikereket elérsz, a szerepeiddel, az érzéseiddel, a félelmeiddel, a gondolataiddal vagy a birtokaiddal, akkor nagyon keveset látsz magadból.

Egyáltalán nem látod, hogy ki is vagy valójában. Nem látod magad. És ez is, félelmetes és ahhoz, hogy meglásd önmagad, ahhoz is „ugorni” kell.

Gyakorlatilag mindentől félünk, ez van, ebből kell főzni és nem arra várni, hogy „kész legyél” és amikor nem fogsz félni, akkor lépni. De, fogsz félni. Gyakorlatilag csak attól nem félsz, amit már nagyon-nagyon ismersz, tehát régitől nem félsz, az kényelmes.

Épp ezért, amíg a félelmet kerülöd, le akarod győzni, biztosan a kényelmes, a régi utat választod, amiből épp ki akarsz törni. A kényelem, a nyugodt, kellemes dolgok, amikor egyáltalán nincs ott az a fránya gyomorgörcs, nem visznek előre és nem hoznak fejlődést.

A Szaturnusz folyamatosan olyan helyzetekbe hoz, hogy meglásd a komfortzónádat és lehetőséged legyen azt átlépni. Először pici lépésekben, gyakorlásként, mint amikor ott vagy egy egyetem gyakorlati óráján.

Majd, amikor szerinte készen állsz, amikor itt az idő (amikor te azt érzed, még nem vagy készen, de valójában igen), jön a „záróvizsga”, ahol mindent elengedve (belül!) egy teljesen új világba ugorsz át.

Persze, mivel belül változás van, ez okozhat (sőt okoz is, hiszen amúgyis ez a cél is, ugye? tehát változást akarsz, ez azt jelenti, hogy akarod, hogy megváltozzon a külvilágod is) kint is változásokat.

De ezeknek belülről kell történnie, amit megelőz a belső változás. Viszont, ha csak kívül változtatsz, de belül nem, úgy nem lesz érdemi különbség, még akkor sem, ha látszatra minden más.

A változás sokrétű és nem is kell megismerni, érteni, tudni az egészet (ez is félelmetes és a megértés vágyát is el kell engedni).

Szóval mit is kell elengedni valójában?

Előszöris azt az egós vágyat, hogy maradjon minden ugyanolyan, mint most.

Ugyanolyan kényelmes, megszokott, biztonságos(-nak tűnő), stb.

  • El kell engedni azt, hogy csak akkor akarsz lépni, cselekedni, ha nincs benned félelem. Tehát a félelem kerülését, kitérni előle.
  • El kell engedni azt, hogy várod, hogy kívülről valaki megment (isten, párod, főnököd, stb).
  • El kell engedni a belső berögzült hitrendszereket és korlátozó szabályokat. („Ez jó nekem”, „Ez nem jó nekem”, „Ezt szeretem.”, „Ezt nem szeretem.”, „Ezért szenvedni kell.”, „Ezért meg kell küzdeni.”, „Ez úgy van, hogy és csak úgy lehet, nincs más módja.”, „Én tudom, hogy van és csak úgy van jól.”, „Ez jó amaz meg rossz.” …)
  • El kell engedni a megértés vágyát és a tudás vágyát. (Először biztosan nem fogod érteni, se tudni, hogy mit hogyan kell csinálni.)
  • El kell engedni azt, hogy kívülre helyezed a biztonságod. (Pénzbe, házba, vagyonba, emberekbe, …) Ez mind csak illúzió, amit bármikor kihúzhatnak a lábad alól, és mivel ezt mélyen tudod, félsz is tőle, hogy megtörténik és ragaszkodásokba, érdekkapcsolatokba visz.
  • El kell engedni a régi érzéseket – szégyeneket, bűntudatokat, stb.
  • El kell engedni régi szokásokat, amik már nem támogatnak. (Ezek a szokások lehetnek kívül, belül, lehetnek gondolati szokások, vagy érzelmiek is. Tehát például megszoktad, hogy reggel mindig nehéz felkelni. Vagy hogy a hétfőt utálni kell. Vagy hogy nyáron mindig köhögsz a légkonditól, ősszel pedig mindig megfázol.)
  • El kell engedni mindent, amire úgy gondolsz, hogy „mindig” és hogy „soha”. (Ha belegondolsz, ezek 99%-a amúgysem igazak, ugye?)

És még rengeteg mindent.

Gyakorlatilag el kell engedni azt az egészet, akinek gondolod – érzed magad, és ahogyan éled az életed. Mert minden valamilyen korábbi döntésnek (amit lehet még az életed előtt hoztál meg, vagy más tanított meg rá, hogy csak így lehet) az eredménye.

Az, aki most vagy és ahogyan élsz és ezzel, amit teremtesz kint, csak a korábbi döntéseidnek az eredményei.

Tehát amit igazából el kell engedni, azok ezek a korábbi döntések.

És az ugrás pedig azt jelenti, hogy választasz egy új döntést és onnantól kezdve kitartóan, türelmesen, lépésről lépésre a szerint építed fel az egész világod! (Ezt lehet lépésről lépésre, vagy néha megesik, hogy radikálisan kell, szitutól és embertől is függ.)

Ha én olvasnám most ezt, azt gondolnám, hogy lehetetlen.

De az a helyzet, hogy nem lehetetlen ezt megcsinálni.

Gyakorolni kell és egyre jobban, egyre gyorsabban, egyre teljesebben fog menni. És ez teljesen tökéletesen is van így, viszont haladni azt kell, ha változást akarsz. (A saját tempódban – nem gyorsabban és nem is lassabban.)

Ahhoz, hogy ez a lehető legkönnyebben menjen, sok minden a segítségedre válhat. De van 1 dolog, ami nélkül biztosan nem lehet ezt megtenni. Az eszencia, amit mindenképp fejlesztened kell magadban: ez pedig az ÖNBIZALOM.

Mert a valódi probléma mindezek mögött, ami ezt a rengeteg félelmet okozza és ami nehézzé teszi az elengedést az az, hogy kihelyezted a bizalmad.

Jobban bízol az orvosokban, a pénzben, egy fizikai helyben, a párodban, a fix munkádban, meg az egész külvilágban, mint saját magadban. Ezért kívülről várod a megoldásokat, hogy történjen valami kint, csináljon valaki valamit, hogy jobb legyen az életed.

És mivel te nem bízol magadban, ezért teljesen természetes, hogy olyan emberekkel veszed körbe magad (tükör törvénye), akik szintén nem bíznak magukban. Szóval olyan emberek kezébe helyezed át a te életed felelősségét és életed megoldását, akik szintén ugyanezt teszik a saját életükben. És ez így egy ördögi kör, ami elbutít, bekorlátoz, szenvedést hoz és csalódást okoz.

Most állj meg picit és nézd meg, hol érzel csalódottságot az életedben?

  • Milyen életterületen?
  • Kikkel kapcsolatban?
  • Hol érzel kiábrándultságot?

Ezekben a helyzetekben hol ruháztad át másra azt, ami a te felelősséged? (Hol adtad át életed uralmát?)

  • Hol nincs elég önbizalmad?
  • Miben érzed azt, hogy te nem vagy képes rá?

Az ember multidimenzionális, nagyon sokszintű, sokrétű lény, rengeteg képességgel.

Csak ezt elfeljtetted már, mert sok élete nem ezek szerint élsz és nem használod ki a valódi potenciáljaidat.

Most engedd el azt, hogy nem bízol magadban és csak döntsd el, hogy mostantól bízol magadban. És mindent meg is teszel azért, hogy ez a bizalom lépésről lépésre kifejlődjön, erősödjön – tehát gyakorlod.

Tegyük fel, hogy 100%-os az önbizalmad (tehát elhiszed, hogy tényleg bármire képes vagy, még arra is, amit elsőre lehetetlennek gondolsz), most már könnyű ugorni, igaz?

Minden egyes ugrás (kisebb és nagyobb is), minden valódi sikerélmény (amikor megugorva a félelmed a komfortzónádon kívül érsz el sikert – és ezt sikernek is látod – érzed) növeli ezt a mély önbizalmat. És mivel növekszik az önbizalmad, a külvilág is egyre kevesebb csalódást okoz.

Ez a valódi élet alapja, amikor tapasztalni is akarod az örömöt és boldogságot (nem csak vágyakozni rá, vagy gondolkodni róla).

Lehet nehezek most még Szaturnusz leckéi, de mind ide vezet, hogy bízz magadban, bízz a szívedben, az elmédben, a cselekvéseidben, a testedben, a minden sejtedben és minden energiádban, hogy az életed teljes uraként egy olyan életet tapasztalj és olyan úton járj, amit valóban szeretsz, ami örömöt, bőséget, szabadságot ad.

Mert ez az életfeladatod, ez a legnagyobb szolgálat, amit egy ember tehet.

Ha az önbizalom mellett döntesz elkötelezetten, ha az önbizalmat választod egyre több pillanatban, ez kinyitja a kaput a valódi szabadságba és megkapsz mindent ahhoz, hogy felismerd, mi mindenre is vagy képes valójában!

Ha az elengedés témájában olvasnál tovább, megteheted itt és itt.

A húsvét égi jelentése

Szerző:

Most először mélyültem el igazán a húsvéti ünnepek történelmi és égi jelentéseiben. Az égre tekintve tisztán látszik, hogy miről is szól valójában a húsvét.

Nagyon érdekes a húsvéti ünnepkör, ugyanis húsvét vasárnap, a tavaszi napéjegyenlőség utáni első Teliholdtól számított első vasárnaphoz kötnek. A húsvét tehát egy a Nappal és a Holddal szinkronba hozott ünnep, ami ezáltal évről évre elmozdul, változik.

Ezt a „szabályt” 325-ben, az első niceai zsinaton döntötték el, így a mai formában lévő húsvét 325-ben született és évről évre március 22.-e és április 25.-e között mozog (ehhez igazodik aztán az összes többi mozgó ünnep).

Ez az időszak nagyjából a Kos jegyét teszi ki és 325-ben itt a Kos csillagkép volt (most már el van csúszva). Illetve április vége felé már a Bika jegyben és a Bika csillagkép elején járt a Nap az égen. (És van egy pár nap, amikor mindkét csillagkép, egymással metszésben, van jelen az égen.)

325-ben a nagyhét időszakában a Nap mögött ekkor éppen a Kos és a Bika csillagkép metszete van, tehát mindkét csillagkép jelen volt. A Kos és a Bika csillagkép épp ezért sok húsvéti szimbólumra is fényt derít.

Az időzítésből egyértelműen látszik, hogy a húsvét nem más, mint a tavasz ünnepe, az élet újjászületésének, az új ciklus kezdetének ünnepe, ami a halálból, egóáldozatból, elengedésből születik. (Ami teljes összhangban van az ekkortájt (leginkább) a múltban és a jelenben jelen lévő égi képekkel is.)

Virágvasárnap (március 28) kezdődik ez a tavaszi ünnepkör, ami most épp egybe esett a Teliholddal is. Ekkor vonul be szamárháton Jézus Jeruzsálembe és lábai elé virágokat hintenek. (Szamárháton, mint a csökönyösségen, hisztin, egón való felülemelkedésből jövő alázat a Szívünk felé.) Ezen a napon a templomokban virágokat szentelnek, hogy ezzel védelemhez, szentséghez jussanak egész évre. (Az előző évi megszentelt barkákat tüzelik el hamvazószerdán (most február 17 volt, innen indult a böjt), ami szintén a ciklus váltás, az élet körforgásának természetes ciklusára utal. Mindent elengedünk, hogy új élet kezdődhessen.)

Április 1.-jén épp Nagycsütörtök van. Nagycsütörtökön ünnepli a keresztény egyház az utolsó vacsorát, illetve ezen az éjszakán virrasztanak, mivel Jézus is virrasztott a vacsora után (tanítványai elaludtak a virrasztás alatt).

A tudatos egóáldozatára készülve elbúcsúzik, elengedi az anyagi világot (hálával, szeretettel, megáldva azt), és felajánlja magát hálával, alázattal Istennek, az embereknek, az „örök életnek” (és be is fogadja Istent a kenyér és bor által, ezzel is mutatva az egység szentségét). Ezt követően tudatánál maradva éli át az éjszakát, áthaladva tudatosan a sötétségen (míg tanítványai alszanak).

Jézus tudta, hogy mi vár rá, mint ahogy mi is pontosan jól érezzük most, hogy ahhoz, hogy új ciklusunk beinduljon, el kell engednünk alázattal a régi életünket (mert ekkorra egy ideje belül már ezen dolgozunk – tisztulunk, engedjük el a régit, hogy minél könnyebb szívvel tudjunk átlépni az új életünkbe).

Mivel a csillagképek eltolódtak már egy kissé a korábbiakhoz képest, így ez miatt a Halak csillagkép végső elengedésére még belül április végéig lehetőségünk van, illetve a Kos csillagkép által mutatott belső, új fénymagjainak elvetése is kitolódott inkább már májusra. Épp ezért áprilist és májust is áthatja a Halak és a Kos csillagképek feletti Androméda mondakör szereplőinek fő sugallata, amit Jézus is közvetít, az egóáldozatokból születik egy szent-új állapot.

2.-án, Nagypénteken megy végig Jézus a keresztúton, cipelve földi terheit, amit kifeszítve el is enged, hogy harmadnapra feltámadva új életet kezdjen. Az egyháznál ez a gyász, elengedés napja, a töviskoszorú, a bűnök, rendezetlen érzések, a „szenvedések” szimbóluma, amit itt szintén elenged, hogy eggyé válhasson a Szeretettel.

A paraszti életben nagypéntekhez babonás félelmek kötődnek, épp ezért tiltottak voltak az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkák, illetve nem sütöttek kenyeret, nem mostak, nem fontak. Viszont a víz tisztító szent erejét kihasználva napfelkelte előtt friss kút vagy patakvízzel mosakodtak és az állatokat is kihajtották megitatni és megfürdették őket is. (A hajnali vizet aranyvíznek hívták.) Ez adta meg nekik a védelmet a betegségektől. Szokás volt még ezen a napon a határjárás, határkerülés is, hogy zajkeltéssel elűzzék az ártó erőket a földekről.

2.-án, a mostani nagypénteken, az égen egy érdekes háromszög bontakozik ki:

– Nap-Vénusz támogató kapcsolatban áll a Felszálló Holdcsomópont + Aldebaran – Mars + Rigel együttessel

– A Mars csapata szemben áll a Leszálló Holdcsomóval (akinél egy kis ideig épp elhalad a Hold is, a Hold pályájának ez a legmélyebb pontja.)

– A Leszálló Holdcsomó emelő kapcsolatban van a Nap-Vénusszal.

Ezeket az állásokat még lentebb kifejtem.

Nagyszombaton, 3.-án, ér véget a 40 napos böjt és itt újra megszólalnak a harangok (amik az előző napokban csendbe borultak). Ennek a napnak a legjelentősebb eseményei a víz- és tűzszentelés. Ezt a tüzet viszik aztán be a templomokba, ezzel gyújtják meg a gyertyákat. Ezáltal fellobban belső szentélyünkben is a szent tűz, beindul az élet. A megszentelt tűz itt a világ világosságának szimbóluma.

Húsvét vasárnap pedig feltámad az örök életben Jézus, elkezdődik az új élet, az új kör egy magasabb állapotban. Innentől kezdődően a szokások az új életre, termékenységre összpontosulnak (Kos és Bika jelképek).

Itt kerül az asztalra a sonka, bárány, tojás, kalács, amit a templomban régen meg is szenteltettek. Ez a nap még mindig munkákat tiltó nap, de itt most leginkább a női munkák vannak tiltva a szokások szerint: seprés, főzés, mosás, illetve az állatokat sem fogták be. A megszentelt ételek morzsáiból vittek az állatoknak is, hogy azok is termékenyebbé és egészségesebbé váljanak, a megszentelt tojáshéjából szórtak a földekre, stb. (A csillagképekben a Bika a termékenység jelképe.)

Ezen a napon volt még több szokás is, például a „zöldjárás”, ami a természet megújulását ünneplő énekes játék, a „Bújj, bújj zöld ág…”. (Kos-Bika és Ikrek jelkép is, mivel az Ikrek csillagkép adja azt az aranykaput, ahol átbújhatunk, illetve ebben az égi környezetben van a Szekeres csillagkép is, ami pedig Tejút kapu – ezen átbújva a Tejút fényébe tudunk átlépni.)

Húsvét hétfőn, a locsolkodás napján pedig szintén a víz megtisztító, megújító, megtermékenyítő erejével való szertartást mutatja.

A szimbólumokat nézve még a tojás a termékenységen kívül a belőle kikelő kismadár jelképével az újjászületést is jelöli, a piros szín pedig Krisztus vérének szimbóluma. Ami viszont még nagyon érdekes, hogy a nyúl szimbólum látszólag nem illik bele ebbe a képbe, sokan nem értik, hogy került bele a szimbólum rendszerbe, mások pedig a nyúl nagyon termékeny mivoltának tulajdonítják e jelképet.

Ha viszont az égre nézünk, van egy Nyúl csillagképünk.

Az égi képben a Nyúl, a Bika és az Ikrek csillagképek (amik mind megmutatkoznak a húsvéti szokásokban és jelképekben) egy háromszöget alkotnak, amik az Orion/Nimród csillagképet fogják közre, ami a fény beavatás jelképe.

A húsvéti időszak vége, a húsvét utáni 60.napon, az Úr napjának ünnepén van. Ha április vége felé esik húsvét, mint ahogy 325-ben, akkor ez azaz ünnep nagyjából a nyári napfordulóval esik egybe. (Ebben az időszakban az egyház ünnepli a húsvét utáni 40.napot, Urunk Mennybemenetelét, illetve a húsvét utáni 50.napot, Pünkösdöt – A Szentlélek kiáradásának ünnepét.)

325-ben, a „húsvéti szabály” kitalálásakor a 40. napon, a Mennybemenetelen a Nap épp Nimród felett járt, a Nyilat elengedő kezénél. (Nimród/Orion a fény uralkodója, beavatás jelkép, ahol körről-körre egyre inkább felemelkedhetünk a felettes énünkhöz, ezáltal egy erős, belső uralkodóvá válhatunk.)

Az 50.napon, Pünkösdkor, a Szentlélek kiáradásánál az Ikrek csillagképben Castornál haladt a Nap (és együtt állt a Szíriusszal). Castor, az Ikrekben lévő emberi testvér jelképe, a halandó oldalunkat jelöli. Itt kezdünk el átmenni az Ikrek kapuján és a Szíriusz magas minőségű vezető energiái is segítik ilyenkor az utat.

Ekkor haladt át a kapun. És a 60. napon, a nyári napforduló környékén, a húsvéti időszak végére bújt át teljesen az Ikrek kapuján és állt együtt a Pollux csillaggal, isteni énünk csillagával, az Úr Napján.

Erről szól valójában a Húsvét, eljutni a Kossal jelölt újjászületéstől (amit megelőz a Halak csillagkép elengedése, böjtje), a bennünk lévő Isteni oldallal (Polluxszal) való kapcsolatig a felfényesedésen keresztül. Mindezt úgy, hogy közben végig megyünk nem csak a Kos – Bika – Ikrek csillagképeken, hanem elmegyünk a Nimród és a Nyúl csillagképek felett is, kapcsolódva közben még több fontos csillaggal és jelképpel, amik mind-mind segítenek az új életünk, az új körünk elindításában.

Ez a mögöttes jelentés már kicsit eltolódott mára, viszont mivel kezdetben benne van az egész, így a húsvét még mindig nyomokban tartalmazza ezeket a szent jelképeket, belső feltámadásunkat és belső istenünkkel való kapcsolatfelvételünk lehetőségét.

Az április 2.-án kibontakozó háromszög ezt a felemelkedést támogatja. A Felszálló Holdcsomóponttal és az Aldebarannal tisztább képet kaphatunk arról, hogy merre van a felfele, hogy merre tudunk kilépni a fény felé. A Mars pedig mutatja, hogy döntésünkkel, akaraterőnkkel elindulhatunk az új irányba és megtehetjük az első lépést.

Elindul a fény, a szeretet felemelkedése, újjászületése egyénileg és ezáltal egységben is. A Rigel csillag és az Aldebaran (ami 10.-étől fog igazán elkezdeni érződni, onnan jön a nagyobb tisztánlátás) megmutatja a fény útját. Ez egy globálisan új út. A bátorságunk, a bennünk lévő erő segít beindítani, amit kell. Illetve a Nap-Vénusz, a cselekvő művész, a szerelemből vezérelve képes elhagyni a múltat, hogy egy művészibb, szeretettel átitatottabb útra lépjen.

A Merkúr támogató kapcsolata a Plútóval segíti a rálátás által a változást.

Április 2-án, Jézus keresztre feszítésének elengedés napján a harangok üres csendjében ér csúcsára ez az elindító impulzus. Illetve ekkor a Hold a Leszálló Holdcsomónál együtt áll Antaresszel. Szívünkben, lelkünkben, megengedésünk, befogadásunk és elengedésünk által a Szeretet egyensúlyát tapasztalhatjuk meg, ami segít lerázni szívünkről a láncokat.

Április 4.-én, a feltámadáskor pedig, ahogy a Merkúr átlép a Kos jegybe, elménk, gondolkodásunk, tudatunk, tisztánlátásunk, kíváncsiságunk is új kört kezd és lendületével beindul. Ez alatt kvintil kapcsolatot alkot a Felszálló Holdcsomóponttal, így itt megkaphatjuk az utasításokat, tisztábban láthatjuk a fény útjának aktuális információit, amik most kellenek, hogy felfele haladjunk. Tudatunk erőt kap ahhoz, hogy kiemelkedjen.

És mindez a nyári napfordulóra fog igazán felfényesedni, hogy ezt követően jobban még jobban megélhessük a saját magasabb szintjeinket.

Így függ össze a nőiességed és a szüleiddel való kapcsolatod

Szerző:

Mindannyiunkban él egy női és egy férfi rész is.

De még mielőtt belekezdenénk abba, hogy pontosan mi tartozik a női és mi a férfi oldalhoz, vizsgáljuk meg, hogy pontosan hogyan is alakult ki a jelenlegi helyzeted.
Biztosan rengetegszer hallottad már, hogy a szülőktől hozzuk a mintáinkat. Most ebbe menjünk bele részletesebben.

Ezek mind befolyásolhatták a nőiségedet gyermekkorodban:

Édesanyád hogyan/mennyire/milyen formában élte meg a nőiségét? Milyen nő ő? Mi a véleménye a nőkről? Mennyire tudta elfogadni magát, mint nőt? Mit gondolt a saját nőiességéről?

Ha nő vagy, akkor ezek arra mutatnak rá (ha még nem írtad felül őket), hogy te hogyan/mennyire éled meg a nőiségedet.
Itt nem csak az számít, hogy mennyire festette magát, vagy mennyire öltözött csinin, hanem az ő mintái, gondolatai, kisugárzása, amit már csak a jelenlétével is közvetít feléd. Hisz gyerekként az egész energiarendszerét átvesszük, nem csak azt, amit mond vagy tesz.

Nézd meg: 

  • Mennyire vannak összhangban a tettei azzal, amit mond?
  • Mennyire volt egyenrangú partner, vagy inkább elnyomó, esetleg elnyomott volt?

Megnézheted külön a női szerepeket is: 

  • Az anyaság előtt hogyan élte meg a nőiességét? (mert ha még nem vagy anya, lehet épp ezeket a mintáit éled)
  • Az anyasággal elvesztette a nőiségét vagy sikerült megélnie? (És te ha anya vagy, nálad ez hogyan alakult?)

Nézd meg őt a te korodban vagy helyzetedben, milyen volt ő akkor?

  • Milyen anya? Milyen szerető? Milyen feleség/partner?
  • Hogyan élte meg édesanyád a szexualitását? Hogyan és mire használta? Te mennyit láttál ebből? Mit mondtak neked erről? Mit tanított neked ezekkel?
  • Hallottad, láttad a szüleidet szeretkezni? Láttad őket más intimebb helyzetekben? Ezek milyen érzéseket keltettek benned? Hogyan mutatták ki egymásnak a vonzalmukat?

Édesapád mit gondolt/érzett/sugárzott ki a nőkkel kapcsolatban? Mi a véleménye róluk? Hogyan viselkedett veled, illetve a nőkkel általában?

  • Hogyan kezelték a szüleid a meztelenséget?
  • Édesanyád hogyan viszonyult a saját testéhez? Szerette? Törődött vele, vagy sanyargatta, elhanyagolta? Voltak elvárásai?
  • Édesapád szerint ki a “jó nő”? Milyennek kell lennie egy igazi nőnek? Ő milyen nőket szeret? (És mit érzel, ha esetleg te épp másmilyen vagy – esetleg akarsz lenni?)
  • Édesapád mennyire örülhetett vajon annak, hogy lánya született? (itt sem az a lényeg, hogy mit mondott, hanem hogy valójában hogyan érzett legbelül, amit esetleg el is nyomott. – Ezt valószínűleg racionálisan nem tudod, de lehet róla megérzésed, véleményed, hogy szerinted hogy lehetett.)
  • Amikor elkezdtél fejlődni, nőiesedni, apukád hogyan reagált erre? Tudta ezt kezelni? Esetleg bűntudatot érzett és eltávolodott tőled, nehogy “valami rosszat” tegyen? Vagy esetleg ki mutatta valamilyen formában a vonzalmát? Vagy tök szuperül kezelte és dícsért, támogatott, hogy nőjön a női önbecsülésed?
  • Úgy általánosságban mennyire tette nyilvánvalóvá édesapád azt, hogy jó nő vagy? (Vagy mit tett ez helyett?) Mennyire volt nyitott a társaságodra?

Tudom, elsőre kicsit sok ez a kérdés és talán sok időt is vesz igénybe, de teljesen megéri! 

(És nem is kell egyszerre megválaszolnod az összeset, csak kezd el és bármikor visszatérhetsz.) 

Hiszen ezáltal sokkal tisztábban láthatod saját magadat, egy magasabb szintről, jobban rendszerbe tudod rakni a saját nőiességedet. És onnantól kezdve, hogy valamit látsz, tudsz rajta változtatni is, ha úgy döntesz, hogy mást akarsz helyette.
Tehát nézd meg a válaszaidat és vond le a következtetéseket. Ha nem megy egyedül, bátran kérj tőlem segítséget vagy itt, vagy e-mailben a hello@alkosdmegonmagad.hu-n.

Jah igen: Édasanya alatt a gyerekkorodban lévő női mintát értem, édesapa alatt pedig a férfi mintát. Ha például nevelő apád volt, vagy a nagyszüleid neveltek, vagy a szomszéd nénivel töltöttél rengeteg időt, ő tőlük is vehetted a mintákat.

Említést kell tennem még arról is, hogy alapvetően két csoportba oszthatjuk a “mintakövető embereket”. Vannak szülő másolók (“én ilyen akarok lenni”) és szülő dacolók (“ilyen biztos nem akarok lenni”). A probléma mindkét oldallal ugyanaz: Ha akarod, ha nem, ugyanúgy a szüleidet másolod és így nem úgy éled meg az adott témát, ahogy te valóban szeretnéd.

A szülő dacolók azért vannak kicsit nehezebb helyzetben, mert náluk ez az egész el van nyomva, de ugyanúgy bennük él és tudat alatt dolgozik. Így időnként lehet ki is robban.

Az elnyomással még az a gond, hogy ekkor nem veszed át azokat a kincseket, örökségeket sem, amiket át kell venned. Így “félember” vagy csak. Hisz nem az a lényeg, hogy “nem akarok olyan lenni mint ő, ezért alapból elutasítom.”, hanem szépen felelősséget kell érte vállalni, kezedbe venni az erőd, csak magasabb szinten működtetni, úgy, ahogy te akarod. Mert ez is a részed.
Ha ez a helyzet áll fent, érdemes megcsinálni (ha kell, többször is) az 5 lépést az érzéseid és az édesanyáddal való kapcsolatod rendezésével kapcsolatban: elfogadás, megbocsátás, elengedés, szeretet, hála. Illetve bármikor csináld végig, ha feljön egy új minta.

És ne hagyd ki magad sem. (Tehát csináld meg minden alkalommal saját magadra is.)
Ha nem tudod mi ez a módszer, ebben a bejegyzésben bővebben olvashatsz róla.

Így kezdtem élni a saját életem + Ingyenes teszt kiértékeléssel

Szerző:

Úgy érzed, hogy az életedben már sokkal előrébb kellene tartanod? Hogy pazarolod az idődet?

Esetleg egyáltalán nem kielégítő a munkád? Többre, másra vágysz és nem tudsz benne kiteljesedni?

Érzed, hogy többre születtél, de még nem tudod, hogy mire, azt pedig még annyira sem, hogy ezt hogyan valósítsd meg?

Ha legalább egyre igen a válasz, akkor ez az írás éppen neked szól.

Megosztok itt veled egy esettanulmányt.

Bevezetlek téged a saját utam egy részébe és megmutatom azokat a szakaszokat, lépéseket, amiken én keresztülmentem. Itt láthatod, hogy én (a csendes, nagyon félénk és zárkózott kislány) hogyan találtam és léptem rá saját utamra és alkottam meg azt az önmagam, aki épp most vagyok.

A történet végén pedig megtalálod az első lépést, ami ahhoz kell, hogy te is a saját, boldog, felszabadult, tartalmas életedet éld.

 

A félelmek világában: a tagadás

Annak idején még az is kihívást okozott nekem, hogy bemenjek egy olyan boltba, ahol addig még nem jártam. Már ez is komfortzóna átlépést igényelt tőlem. Kellemetlen volt, frusztrált, valamiért féltem is tőle.

Zavart, hogy nem tudtam, mire számíthatok bent. Talán önkiszolgálós? Vagy úgy kell kikérni, amire szükségem van és ezért meg kell értetnem másokkal, hogy mit akarok? Féltem attól, hogy lejáratom magam és valamiért szégyenbe kerülök.

Igen, még ilyen kis apróság, hogy bemenjek egy boltba, ez is nagy kihívás volt. Ezért sokszor inkább be sem mentem.

Gondolom el tudod képzelni, hogy ez a szintű félelem hogyan rányomta a bélyegét az egész életemre. Én konkrétan mindentől és mindenkitől féltem. Nagyon szűk volt az a környezet, az az élet, ahol tényleg jól éreztem magam.

Az én alapvető működésem a láthatatlanság volt. Tapasztalatból mondom, ez nagyon jó eszköz a védekezésre, viszont így rengeteg mindenről le is maradtam. Vagy inkább sok mindenből kimaradtam.

Ennek ellenére, mélyen legbelül én is az életre vágyakoztam. Szerettem volna utazni, kalandozni, sok mindent megismerni, mély emberi kapcsolatokat kialakítani és sok pozitív élményt átélni.

Nagyon féltem emberekkel megismerkedni, és mivel nagyon zárkózott voltam, ez rettentően nehezen is ment. Viszont kíváncsi voltam rájuk ezért egész sokat jártam társaságba.

Én lettem a láthatatlan megfigyelő.

Ehhez és az önmagamról addig kialakult képemhez rettentően jól illett az informatikus szakma, annak minden előítéletével együtt. A családunkban is ez valamirevaló munka volt, hisz kell hozzá az egyetem, a diploma és még jól is lehet keresni vele. Mindenekelőtt pedig ki lehet használni benne a családunkban kiemelkedően jelen lévő, öröklődő és nagy becsben tartott logika képességét.

Így még nem is mondhatom, hogy rákényszerítettek, mert saját döntésem szerint indultam el ezen a pályán. És sokáig tetszett is, egyszerűen imádtam. Azt gondoltam, hogy ismerem magam és ez illik hozzám legjobban.

Akkor még nem sejtettem, ez mennyire nem igaz. Érzelmileg nagyon rosszul voltam, leginkább a magány zavart. Nem igazán szerettek és én sem tudtam szívből szeretni. Nem mertem. Féltem.

Megérintett a változás szele: a káosz

Aztán elérkezett egy sorsdöntő pillanat. Lediplomáztam és kb. 5 év munka után arra a pontra jutottam, hogy nem láttam már örömöt a munkámban sem.

Hirtelen felbukkantak bennem vágyak, amik teljesen ellentétesek voltak az addigi képemhez. Valahogy áttörték önvédelmem és önmagamnak tett hazugságaim (önámításom) falát és hirtelen minden értelmét vesztette, összetört az életemről alkotott egész kép.

Minden, amiért addig dolgoztam, hirtelen elvesztette a fényét és melankolikus érzés, fásultság, kiégés, káosz lett úrrá rajtam.

Egyáltalán nem voltam már motivált és fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek. Nem voltak céljaim, egyáltalán nem tudtam, hogy:

  • mihez kezdjek,
  • miben lennék jó,
  • mivel kéne foglalkoznom.

Amiről azt hittem, hogy hozzám való, abban csalódtam, az már egyáltalán nem vonzott. Nem láttam semmit, csak azt, hogy amikor arra gondolok, hogy még így kell leélnem az életem nagyobb részét, akkor azt nagyon nem akarom.

Csak azt tudtam, hogy valamit tennem kell. Váltanom kell, de egyáltalán nem tudtam, merre, mit, hogyan. Szóval semmit.

 

A káoszból kivezető út: Önismeret

Ezután elkezdtem figyelni önmagam, hogy mi tetszik valójában, mit szeretek csinálni, mi okoz örömet és elkezdtem tudatosan ebből egyre többet csinálni. Elkezdtem felfedezni magam és közben belebotlottam az önismeretbe, és ezt mint életformát kezdtem a mindennapjaim részévé tenni.

Egy idő után, ahogy bontottam le magamról, ami nem hozzám való, minél többet romboltam, elkezdtek folyamatosan eszembe jutni emlékek és vágyak a múltamból. El kezdtem emlékezni, mennyi mindenre vágytam régen.

A párom is sokat segített, mert szembesített vele, hogy imádok rajzolni és szerinte ez jól is megy, csak fejlesztenem kéne az alap tehetségemet. Így ennek is nekikezdtem.

Ahogy egyre többet foglalkoztam olyan dolgokkal, amik érdekeltek, egyre többet tapasztaltam, úgy jött fel egyre több minden a múltamból.

 

Egyedül nem megy

Valamikor ekkor találtam rá Mesteremre is, akinek segítségével azóta is folyamatosan mélyítem a saját önismeretemet. Mert beláttam, egyedül ez nagyon nehéz. Egyedül sokkal göröngyösebb és tovább tart. És nem akartam a saját hazugságaim, felelősséghárításaim csapdájába esni. Kellett a támogató közeg és a segítség.

Így muszáj volt átlépnem azon a félelmemen, hogy nem mertem új társaságba menni, idegen emberekkel kapcsolatba lépni.

 

Vágtatva felfelé az úton

Elkezdtem Mesterem tréningjeire járni, megnyílni neki, megfogadni a tanácsait, és sokkal aktívabban foglalkozni az önismeretemmel.

Megtanultam alázatosnak lenni és felfigyelni a problémákban, kudarcokban lévő hatalmas lehetőségekre és ezeket sorban, lépésről lépésre megfejlődtem.

Így aztán sosem gondolt mértékben kezdtem el fejlődni és változni. Sosem gondoltam, hogy ez tényleg ennyire lehetséges. Elkezdtek áramolni felém a csodák.

Önismereti tevékenységeim során pedig egyre jobban erősödött a szeretetem önmagam iránt. Nőtt a bátorságom, az önbecsülésem és egyre több értéket láttam a saját képességeimben. Így egyre pozitívabb képet láttam önmagamról.

Az önismerettel, mint egy igazán hasznos eszközzel, még a felelősségvállalás is egyre könnyebben ment. Ennek köszönhetően egyre több mindent be mertem magamnak vallani, hogy miket szeretnék még.

És már voltak céljaim is, amik folyamatosan egyre tisztábbá váltak.

A céljaim elérése során pedig elkezdtem megtapasztalni, hogy a gondolatoknak és érzéseknek mekkora teremtő ereje van.  Ezeket elkezdtem használni és így tudatosan kezdtem teremteni az életem alakulását, összhangban az univerzummal.

 

Aztán elkezdődött az önfelvállalásom

Rájöttem, hogy szeretek embereknek segíteni a tisztánlátásban, tanulásban, fejlődésben. Eszembe jutott, hogy régen mennyire vonzottak a csillagok és az is, hogy mit hiányoltam a csillagászatban és a régebben tanult asztrológiában is. Rájöttem, hogy vonzanak a régi kultúrák, bölcsességek. És eszembe jutott egy emlék, amikor apukámtól azt kérdeztem, hogy mit gondol, lehetnék-e pszichológus.

Igen, már régóta élt bennem az emberek támogatasának és fejlesztésének vágya, de mégis az informatikát választottam, mivel az illett bele a családomtól hozott összképbe, amit rólam állítottunk fel.

A támogatói, tréneri pályafutás választásával pedig mindennel és mindenkivel szembe kellett volna mennem, amit akkor még nem mertem felvállalni. De legfőképp még bevallani önmagamnak sem.

Az asztrozófiával még nagyobb ellenállásaim voltak (pedig akkor már belefolytam a részleteibe is, ezt is elkezdtem tanulni), mert volt bennem is egy rész, aki elítélte a spiri-ezo dolgokat.

Így egyáltalán nem meglepő, hogy eddig önmagam előtt is titokba tartottam, hogy mire is vágyom valójában. Először ki kellett békítenem a saját szerepeimet.

Így elkezdtem felvállalni, legalább önmagam előtt, hogy mi mindent akarok, milyen emberré akarok válni. Tehát elkezdtem konfrontálódni jobban azokkal a részeimmel, akik nem támogattak engem.

 

Önmagam felvállalása már mások előtt is

Minél több emlékkép vált tudatossá, minél több mindent engedtem meg magamnak, hogy lássak, annál jobban tisztult a kép önmagamról. És mivel már több mindent láttam, több, addig ismeretlen lehetőség is előbukkant és rám talált. Mindig a legjobb időben, akkor, amikor épp szükségem volt rájuk.

Ekkor már a problémám jellege megváltozott. A semmiből hirtelen a mindent akartam és nem tudtam választani. De még mindig ott volt a félelem, hogy kb. 25 évesen, szinte friss diplomásként nem biztos, hogy elölről kéne kezdenem és egy sokkal kockázatosabb, félelmetesebb világba belépni. Hátrahagyva a jól fizető állást és az egész addig kialakult rendszert és életet. Tehát még mindig dúltak bennem a veszteségtől való félelmek, ezért halogattam és sokáig tudat alatt folyamatosan gátoltam, szabotáltam magam a céljaim megvalósulásában.

Szerencsére ekkor már mesteremmel nagyon aktívan dolgoztunk együtt, így előadásaival, személyes tanácsaival, beszélgetéseinkkel, írásaival támogatott. Motivált, tanított és nem hagyta, hogy letérjek az utamról. Nélküle nem sikerült volna, már rég feladtam volna, vagy az is lehet, hogy neki sem kezdtem volna. De szerencsére ott volt és támogatására mindig számíthattam.

Ekkor eldöntöttem, vállalkozó leszek és felmondtam.

Azt, hogy pontosan mire is építem fel a vállalkozásom, az még mindig homályos volt. Nem tudtam választani, de már nagyon indulni akartam. Ezért felmondtam és elkezdtem felvállalni a külvilág előtt is az életem gyökeres változását.

Színt vallottam.

 

A tisztánlátás pillanata

Volt bennem még egy nagy kérdés. Annyi minden érdekel, hogyan kapcsolódik össze ez a mindenség egy bizonyos gondolatba? Ha egy mondattal kéne megfogalmaznom, hogy nekem mi a szolgálatom, akkor mit mondanék? Mi az a lényegi érték, amit én tudok adni a világnak?

A legnagyobb látszólagos különbözőségek a művészet és az önismeret iránti vágyam között lebegtek. Tudtam, hogy a művészetet lehet önismeretre is használni, de mégsem volt tiszta az egész, inkább még több kérdésem lett.

Majd egyszer rám talált egy magas szintű gondolat, jókor, jó helyen, a mesterem szájából: „Az a legmagasabb szintű művészet, amikor az ember önmagát alkotja meg.”

Akkor (a metrón) könny lábadt a szememben és tudtam, hogy MEGVAN. Ez volt az, amit az elmúlt években kerestem és ebben az egy gondolatban és egy pillanatban ért össze az egész életem, a múltam és a jövőm is. Végig erre szedtem össze azt a rengeteg, látszólag akár egymásnak ellentmondó eszközt, amik mind itt vannak a kezemben.

Így keletkezett az Alkosd meg Önmagad.

 

És azóta is…

Kitartó önmunkámnak, folyamatos változásomnak pedig azóta is egyre több eredménye van. Ahogy változom belül, úgy változik, szélesedik és egyre szebbé válik a külvilágom is.

Most már új, szabadabb, élményekkel telibb, változatosabb, élvezetesebb életet élek, 100%-ban vállalkozóként, ami teljes mértékben az én életfeladatomra épül. Ez pedig az, hogy másoknak is segítsek rátalálni saját útjukra és megalkothassák Önmagukat.

Megtanultam nagyrészt kezelni a félelmeimet, a zárkózottságomat és kibújtam burkomból, hogy tovább adhassam mindezt neked.

De az utam még nekem sem ért véget, sőt, még csak most kezdődik igazán. Mivel a fejlődés végtelen, nem pedig egy kipipálható feladat, így újra és újra jönnek olyan lehetőségek, amik feljebb lépésre ösztönöznek.

Hiszem, hogy ha egyre többen a saját életünket éljük, ezzel egy szebb és boldogabb világot hozunk létre együtt. És ez bizony csak kitartó önismereti munkával lehetséges.

Csak ez tudja megadni azt a stabil, belső biztonságot is, amivel szárnyalva tudod átlépni akár a félelmeidet is és mögöttük meglátni az igazságot. Életed valódi igazságát, amit egy könyvben sem találsz meg, csakis a saját szívedben.

Így remélem te is csatlakozol a bátor utazók körébe, akik valódi (a látszat mögötti) önmagukat felfedezve és önmagukat megélve boldogan teremtik meg felszabadító, tartalmas életüket.

Mert te is okkal vagy épp itt, épp most. Te is fontos és értékes vagy és szükségünk van arra, amit csak te tudsz adni ennek a világnak. (Még ha most még nem is tudod, mi ez, vagy hogyan valósítsd meg.)

 

Mi kell ahhoz, hogy te is rálelj szuper képességedre és saját életed szuperhősévé válj?

Az első és legfontosabb lépés:

Hozd meg azt a döntést, hogy az Életed választod ahelyett, hogy a véges idődet lassú öngyilkosságban, szenvedésben töltenéd és folyamatosan egyre jobban elsorvadnál.

Döntsd, hogy rálépsz a saját utadra és elindulsz az önmegismerésed útján.

MOND KI MOST:

„Úgy döntöttem, az életet választom.”

„Úgy döntöttem, változtatok.”

„Úgy döntöttem, megalkotom valódi Önmagam.”

És amit már biztosan nagyon vártál: A teszt

 
Derítsd ki, Te mennyire éled a saját életedet. A teszt végén találsz egy kiértékelést és az eredményedtől függően találsz tippeket, merre érdemes indulnod, ha fejlesztenéd magad.
 A tesztet e-mailben tudom elküldeni, ehhez kérlek töltsd ki ezt a rövid űrlapot és nyomj az alatta lévő gombra.

A regisztráció ideiglenesen szünetel, addig is szeretettel várom kérdése(i)det a hello@alkosdmegonmagad.hu e-mail címen!

Így írd felül a régi hitrendszereidet és változtass az életeden

Szerző:
[kép: 7 lépés a régi hitrendszered felülírásához]

Megesett már veled is az, hogy jött egy erős felismerésed, de nem tudtad, mit kezdj vele?

Ráláttál valamire önmagadban, de nem tudtad, hogyan változtasd ezt meg?

Vagy örülsz egy-egy felismerésnek napokig – hetekig, megjött a felszabadulás érzés, úgy érzed, megvan a szentgrál, de aztán mégsem történik meg a kívánt változás és újra meg újra ugyanazt a szituációt vonzod be?

Sokan kereső üzemmódban élik az életüket.

Keresik a válaszokat az életükben, a múltjukban, hogy mi miért következett be.

Ennek következtében olvasnak rengeteg ezzel kapcsolatos írást, könyvet, gyűjtik az információkat.

Kereső munkájuknak köszönhetően valószínűleg út közben rá is látnak felszabadító, vagy néha fájdalmas belső beakadásokra, gátakra. Ezáltal megjön a felismerés: Hát ezért történt. Itt van az ok, látom.

Aztán itt sokszor kiszabadulnak az érzések, a könnyek, esetleg a könnyes nevetés is. Felszabadul, ami ott a mélyben el volt nyomva idáig. Megjön a megértés.

Majd élik tovább az életüket, és előjön újra, ugyanaz a szituáció. Ekkor már kezd gyanússá válni a dolog és felmerül a következő kérdés: Talán még sem az miatt történt? Talán valami más az oka?

És elkezdenek kutatni tovább. Majd megint jön egy felismerés, és azt érzik: na most már biztosan megvan a szentgrál, EZ AZ!!!

De ezután sem történik meg a kívánt változás...

…és ezáltal nem történik meg a kívánt megértés sem. És a kereső ember még mindig a keresésben él tovább, úgy érzi válaszok nélkül.

Ez odáig “elfajulhat”, hogy rengeteg mindent lát emberünk a múltjában, rengeteg mindent ért, tud. És mégis keres tovább. Keresi azt a felismerést, ami majd gyökerestül megváltoztatja az életét, de már egyik felismerés sem elég kielégítő. Már egyik felismerés sem okoz örömöt, sem felszabadulást. És egyre inkább bizonytalanabbá, reménytelenebbé, kétségbeesettebbé válik. Egyszerre érzi, hogy mindent tud, de érzi, hogy ezzel nem megy semmire sem. Egyre inkább csökken az önbizalma, önszeretete és önértékelése. És egyre inkább azt érzi és látja, innen nincs kiút, nincs menekvés. Hiába kutat, ás le a mélyre, nem történik változás.

Így végül levonja következtetését: Ilyen vagyok. Ez a sorsom.

És beletörődik: Nem lehet változni és változtatni, mert ő már mindent megtett, de nem sikerült. Pedig ő egyáltalán nem így szeretne élni, nem ilyen szeretne lenni, de “ez van, ezt kell szeretni”.

Ekkor már lehet a keresést is feladja. Felad minden próbálkozást, mert elveszett a remény és azt érzi, az eddigi munkája mind felesleges volt, mert nincs semmilyen eredmény.

De nem kell, hogy Te is így végezd, mint Ő. Csak alkalmazd a gyakorlatban azokat a gondolatokat, amiket itt leírok neked.

#1. buktató: TÚLZOTT KERESÉS

Aki élete nagy részében kereső üzemmódban van, az rengeteg információt halmoz fel, de alapvetően nem kezd velük semmit. Mivel a felismerései gyakorlatba ültetése helyett keresi tovább a válaszokat. Cselekvés helyett keres tovább, így végig a problémáira összpontosít és nem hogy javítaná, csökkentené ezt, de inkább még felduzzasztja, növeli. Mivel ahová figyelsz, oda rakod az energiádat és az energia táplál. Tehát ha túl sok időt és figyelmet, tehát energiát fektetsz a problémáid okainak kikutatásába, azzal, mivel a problémáidon van a figyelmed, tovább növeled a problémádat, de nem jutsz közelebb ahhoz, hogy kigyere belőle.

Persze kell, hogy lásd a problémád gyökerét. Ezért a tréningeken is azt csinálom, hogy először közösen megkeressük a probléma gyökerét. De ezt a lehető legrövidebb idő alatt tesszük, hogy minél hamarabb rátérhessünk a megoldásra és a valódi változtatásra.

#2. buktató: RÖGTÖN MINDENT AKARSZ TUDNI

Nem szükséges, hogy az önismereti utad legelején tisztánlásd az egész múltad. Ahogy fejlődsz, ahogy haladsz, ahogy tágul a tudatod és így egyre több és mélyebb információt tudsz befogadni, úgy tudsz egyre több mindent megérteni is. Így már ebből is láthatod, hogy ha csak keresel, de ebből semmit nem ültetsz a gyakorlatba, úgy folyamatosan határokba fogsz ütközni. Ezeket a határokat csak a gyakorlatba ültetett felismerések tudják tágítani.

Így a múlt kutatása nem egy egyszeri feladat, hanem ez az egész egy ciklikus folyamat: rálátsz valamire → gyakorlatba ülteted, megfejlődöd → szintet lépsz → ezen az új szinten újra rálátsz valamire → majd ezt újra megfejlődöd → …

Ahogy látod, ha már az elején megakadsz a keresésnél, gyakorlatilag megakadsz az első lépésnél és nem haladsz semmit, sőt, inkább mélyül a probléma és egyre nehezebb lesz belőle kimászni.

#3. buktató: NEM KÉRSZ SEGÍTSÉGET

Lehet jött egy szuperszónikus felismerésed. De mi van, ha csak az egód akarja ezt a képet mutatni és elhitetni veled, hogy megvan a gyökér probléma? Mi van, ha egy olyan felismerést akarsz épp a gyakorlatba ültetni, ami egyébként a vágyott életedtől hátráltat? Mi van, ha a nem megfelelő konklúziót vontad le a történésekből?

Egy külső szemlélő, aki egyben támogató közeged is (így ő is azt szeretné, hogy haladj előre és ebben segít), ilyenre sokkal könnyebben fel tudja hívni a figyelmed.

A jó időben feltett megfelelő kérdéseknek “varázserejük” van, amivel le lehet hullajtani az egó által észrevétlenül felaggatott hazugság lepleket.

Egyedül szinte lehetetlen tisztánlátni a saját életedet. Így nagyban megkönnyíti a fejlődésedet és a haladásodat, ha a múltad kutatásában, illetve felismeréseid kezelésében kérsz segítséget.

#4. buktató: BEPÁNIKOLSZ ÉS LEÁLLÍTOD MAGAD, HA ÉPP SZINTET LÉPTÉL

Amikor már az úton haladsz, akkor is lesznek olyan időszakok, amikor azt érzed, nem tudsz semmit és azt, hogy az eddigi munkád felesleges volt és nem látsz semmilyen változást az életedben.

Ekkor érdemes megint megkérdőjelezni ezeket a gondolatokat. Tényleg így van? Tényleg nem változtam és nem változott semmi? Objektívan összegezz picit. Mit látsz?

Mivel az önismeret egy spirál formájában egyre inkább táguló folyamat, így érezheted azt, hogy körbe körbe haladsz. Mindig amikor a spirál új szintjére érünk, szintet léptünk, akkor az azt jelenti, hogy az eddig megszerzett tudásod, tapasztalatod nem elég a jelenlegi szinthez. Ekkor jön az a tipikus érzés: Én semmit sem tudok. Én nem vagyok elég.

De ez nem igaz! Rengeteg mindent tudsz már most is, csak az új szint miatt most a már megszerzett tudásodat mélyíteni, bővíteni, tovább fejleszteni kell, hogy meg tudd lépni a következő szint akadályait.

Pont úgy, mint egy játékban. Hiába szereztél meg az előző körben szuper fegyvereket, a kövi körben tovább kell fejlesztened az eszköztáradat és a karakteredet, hogy az új, erősebb ellenségeket is le tudd győzni. És ahhoz, hogy ezt megtedd, haladni kell előre. Ha visszafordulsz, vagy megállsz, akkor a játék elejére kerülsz vissza.

Így ha ezt tapasztalod, ünnepeld meg a szintlépést és haladj tovább előre. Nem reménytelen a helyzet, csak mindig van hová fejlődni és mélyíteni a tudásod.

#5. buktató: HIÁBA ROMBOLTAD LE A RÉGIT, NEM TŰZTÉL KI HELYETTE CÉLT

Ez az egyik legfontosabb dolog, amit mindenképpen tegyél meg, ha van egy új felismerésed.

Amikor rálátsz egy régi mintára, egy beakadásra, elavult hitrendszerre vagy bármire, ami valamilyen formában nem támogat téged, rögtön egy szintig már le is romboltad azt. Ez már nagyrészt rombolás, azért is érzed azt a fájdalmat vagy épp örömöt, amit ilyenkor tapasztalsz. Így ez minden alkalommal egy kis egó-halál.

Viszont csak úgy lesz teljes ez a kör, hogy ha egyben újjászületéssé is alakítod. Ezt pedig úgy tudod megtenni, ha minél hamarabb kitalálod, megfogalmazod, leírod: mit szeretnék helyette?

Sokan abba a csapdába esnek, hogy elkezdenek örömtáncot járni a felismeréssel kapcsolatban, hogy milyen nagyszerűek ők, hogy erre rájöttek. Majd elkezdenek gondolkodni, agyalni azon, hogy mit kéne tenni, közben elbizonytalanodnak, stb és ez az egész egy szinte végtelen agyalásba csap át. Így nem születik meg a végső döntés, hogy: Oké, tudom mit nem akarok, de akkor mi legyen helyette?

Így ha rálátsz bármire, amit át akarsz írni magadban, az első dolog, hogy meghatározod a célt, tehát azt, hogy mit akarsz és ez mellett döntést hozol és el is köteleződsz döntésed mellett, felelősséget vállalva önmagadért és a vágyadért.

Ez után pedig már csak a gyakorlatba ültetés következik a céltudatos cselekvés és gondolkodás által.

#6. buktató: NEM ÜLTETED A GYAKORLATBA

Az 5. pont mellett ez az, ami nélkül még biztosan nem történik változás.

Mert hiába van segítséged, hiába vannak szuper felismeréseid, hiába hoztál döntéseket, tűztél ki célokat és látod tisztán az egész életedet. Ha ezt az egész tudást nem ülteted a gyakorlatba, nem történik változás.

Ekkor nem magát a felismerést kell a gyakorlatba ültetned, mert az még legtöbbször a problémáról szól. Ehelyett kezd el mihamarabb a célod (amit akarsz “helyette”) megvalósítását, minden szinten.

Így a célodat építve írhatsz megerősítő mondatokat, vizualizálhatsz, kipakolhatod a célod a szemed elé, hogy folyton lásd és így a fókuszodban, a figyelmedben tartsd. Ismételd, olvasd át rendszeresen, hogy mit akarsz. Ez a mentális szint, a célodat hozd be a jelenedbe a gondolataid és figyelmed által.

Az érzelmi szinten kezdj el a céljaiddal összhangban érezni. Tehát ha például egy szerelemmel teli párkapcsolat a célod, akkor érezd, hogy már életed szerelme melletted van, függetlenül attól, hogy mi van a valóságodban. Vagy ha például határozott akarsz lenni, akkor tudatosan erősítsd magadban az erő, a határozottság, a magabiztosság érzését, stb.

A fizikai szinten pedig kezdj el a céloddal összhangban cselekedni. Kezdj el úgy viselkedni, mint aki már elérte a célját. Például ha magabiztos akarsz lenni, cselekedj úgy, mintha már magabiztos lennél.Illetve kezd el megvalósítani a célodat, tegyél érte a fizikai világban lépéseket, amik a céljaidat támogatják.

Amikor pedig válaszút elé érkezel, dönts az szerint, hogy melyik építi leginkább a célodat?

#7. buktató: ELINDUL A VÁLTOZÁS, DE MEGIJEDSZ TŐLE ÉS VISSZAHÍVOD A RÉGIT

Egy új cél mindig komfortzóna tágító hatású, így előjöhetnek tisztulós fizikai tünetek, vagy fura fizikai érzetek, miközben a tested épp alakul át az új céljaid szerint (transzmutálódsz, magasabb rezgésszintbe lépsz). Illetve elő jöhetnek félelmek, gyomorgörcsös lehetsz és mindenféle egós védekezési mechanizmus is előtérbe kerülhet (halogatás, “elfelejtettem”, “nincs időm”, “közbejött valami”, …). Ekkor nagyon fontos, hogy kitartasz célod mellett? Vagy engedsz védekezési mechanizmusaidnak és feladva vágyaidat visszarendeződsz a régi rendszeredbe.

Ha visszarendződsz, akkor azzal visszahozod a régi mintákat és nem hogy nem történik változás, de a bűntudat miatt még mélyebbre süllyedhetsz. Így igen fontos, hogy a félelmeid ellenére is tovább haladj és ne visszarendeződj, hanem kialakítsd az új Rendedet, ami előre visz.

Ebben az segít téged, ha tudatosan figyelsz magadra és amint rajtakapod magad, hogy szabotálod a célod megvalósulását, változtatsz hozzáállásodon és viselkedéseden.

Ezen kívül pedig a támogató, szeretettel teli, felemelő közösség, és/vagy egy mentor jelenléte az, ami ki tud emelni az ilyenkor jelen lévő káoszból és a helyes irányba tud állítani.

Végignéztük tehát a 7 fő buktatót, ami akadályozza a változásodat.

Ez alapján láthatod, hogy hol van éppen elakadásod vagy melyik pont az, amin jelenleg nem tudsz túllendülni.

Nem ciki az, ha segítséget kérsz. Ahogy láthattad is, természetes védekezési működéseinkből adódóan egyedül vagy nem megy, vagy sokkal-sokkal lassabban, több felesleges plusz körrel megy az új életed kiépítése, mint támogató segítőiddel együtt.

Így ha bármilyen kérdésed van, ne habozz feltenni a hello@alkosdmegonmagad.hu email címen vagy a Facebook csoportomban.

Vagy ha intenzívebb haladásra vágysz, hogy minél gyorsabban elérd vágyott, boldog, tartalmas életedet, jelentkezz be online tréningemre, ahol minden szükséges információt és támogatást megkapsz  tőlem.

Még keresed az utad? Mutatom az első lépést…

Szerző:

Ott vagy épp egy munkahelyen, de érzed, hogy ez már nem sokáig járható út?

Érzed, hogy váltani kéne (akár más életterületen is), mert valami másra vágysz, de nem tudod, hogy mi is tenne hosszútávon boldoggá?

Nem tudod, hogy merre kéne menned? Melyik a te utad?

Az önismeret az az eszköz, ami válaszokat tud adni a benned lévő kérdésekre.

Miért ennyire fontos az önismeret?

Általában az emberek, amíg nem mélyülnek el gyakorlati szinten a valódi önismeretben, robotpilóta üzemmódban élnek.

Gondolkodtál már azon, hogy vajon te mennyire éled tudatosan az életed? Vagy hogy te mi alapján hozod meg döntéseidet? Az érzéseid után mész?

Biztosan neked is a szokásaid és az érzelmeid befolyásolják a cselekedeteidet. Mivel emberek vagyunk, ez természetes. Önismeret nélkül viszont átadod ezeknek az érzéseknek és automatikus programoknak életed vezetését és a döntéshozás feletti hatalmadat. Lemondasz a felelősségedről és így a változtatási lehetőségedről is. Ezáltal már lehet fel sem tűnik, de robotpilótaként működsz.

“Nem lehet megoldani a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.”

– Albert Einstein

Ezt abból is láthatod, hogy biztosan szívesebben választasz olyan tevékenységeket, amiket ismersz, megszokott, amiket szívesen csinálsz, kényelmesen és biztonságosan érzed magad benne és jóleső érzéssel tölt el.

Tehát általános esetben a komfortzónádon belül élsz.

Ez alapvetően nem gond. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor az ilyen tevékenységek hátráltatnak. A kérdés az, hogy észreveszed ezeket a helyzeteket? Képes és hajlandó vagy átlépni a kényelmi, komfortzóna és érzelmi biztonságod határaid ahhoz, hogy elérd a célod és változtass valamilyen problémán? Vagy meghátrálsz és a könnyebb, a járt utat választod, ami eddig sem vitt téged közelebb céljaidhoz?

Vagy nézzünk egy fordított helyzetet. Vannak olyan helyzetek, amikor épp azért nem teszel meg valamit, mert félsz tőle? Vagy esetleg maga a szorongás és az aggódás érzése teljesen leköt órákra vagy napokra és addig amíg el nem múlik ez a feszültség semmi mással nem tudsz foglalkozni?

Az Önismerettel ezeket a helyzeteket tudod egyre inkább észrevenni, tisztánlátni és megváltoztatni, amikor erre szükség van. Így az önismereted mélyülésével életed vezetésének egyre nagyobb részét tudod a kezedbe venni és így egyre tudatosabb teremtővé válni. Ez rengeteg előnnyel jár, például a döntéshozás is egyre könnyebbé válik.

Az érzéseid rabszolgája vagy, te is.

Manapság szeretünk az érzéseink után menni. És ez azzal jár, hogy ha valami félelmetesnek vagy kellemetlennek tűnik, valami, ami a komfortzónánkon kívül van és bizonytalanságot okoz, azt nem csináljuk meg. Helyette inkább lehuppanunk a kényelmes kanapéra és bekapcsoljuk a kedvenc sorozatunkat. Mert miért ne.

Az az igazság, hogy ezáltal nem te vagy az érzelmeid ura. Helyette inkább az érzéseid uralkodnak rajtad. Ez abból is látszik, hogy a cselekvéseid függenek az érzéseidtől. Tehát az érzés mintha egy magasabb rendű dolog lenne és csak az a jó, ami jó érzéseket hoz. Ami pedig rossz érzéseket hoz, azt messziről el kell kerülni.

Viszont az új dolgok, amik esetleg pozitív változást hozhatnának az életedbe, azok mind komfortzónádon kívül vannak. Mert ha belül lennének akkor csinálnád és nem is lenne meg maga a probléma. Tehát az új, előrevivő dolgok is valójában (legtöbbször) negatív érzésekkel járnak (először, amíg meg nem tanulod). Csak azért, mert új, számodra ismeretlen dolog.

Tehát ha kerülöd a negatív(nak titulált) érzéseket, valójában nem is tudsz tartós pozitív változást elérni.

Az önismerettel, és az ebből adódó tudatos döntéshozással, továbbá azzal, hogy esetenként akár az érzéseid ellenére is megcsinálsz valamit, nagy változásokat érhetsz el és sokkal hatékonyabban érheted el céljaidat.

Most azt gondolhatod, hogy azért te mégis szeretnéd jól érezni magad. Akkor először nézzük meg, mi is az érzés valójában.

Te tudod, hogy honnan jönnek az érzések, amiknek átadod a hatalmad?

Ma már köztudott dolog, hogy az érzések a gondolatok lenyomatai.

Tehát eszedbe jut például a holnapi beszélgetés a főnököddel. Ha ehhez a jövőképhez olyan gondolatok társulnak, mint például „Úristen mi lesz, mit mondjak, hogyan mondjam”. És előjön például egy kis megfelelési kényszer is, miszerint a legjobb arcod szeretnéd neki mutatni, ráadásul még az is eszedbe jut, hogy „mi lesz, ha valamit nem jól csináltam és éppen le akar szidni?„

És te csak agyalgatsz, pörgeted le a fejedben lévő negatív lehetőségeket. Aztán csodálkozol, hogy miért van akkora görcs a gyomrodban, miért izzadsz (vagy esetleg fagysz le), amikor már ott állsz főnököd előtt. Ráadásul így valószínűleg el is rontod a megbeszélést.

Pedig épp azzal generáltad a félelem érzését és ennek következményeit, hogy félelemmel teli történeteket, mumusokat és démonokat alkottál te magad a saját fejedben.

Az érzéseid valójában csak az idegrendszered reakciói a gondolataidra (agyi munkádra). Mégis milyen nagy szerepet adunk nekik.

A félelem, mint bármilyen más érzés is, csak egy gondolattal kezdődik.

A fenti példa szemléletes, bár nem fedi teljesen a valóságot. Az igazság az, hogy maga a gondolkodás nagyon gyorsan történik. Sokkal gyorsabban, mint amit észlelni tudunk belőle. Ez azt jelenti, hogy a gondolataink többségét észre sem vesszük.

A legtöbb gondolatod tehát teljesen automatikus és ezáltal „láthatatlanul” alkotják meg a különböző érzéseidet. Ezért lehet az, hogy néha elkap mondjuk a félelem, de azt sem tudod, hogy mitől félsz.

Tudatos agy és a tudatalatti

Ez azért történik így, mert a tudatos gondolatok lakhelye, a tudatos agy sokkal-sokkal több energiát használ fel, mint az agyad tudatalatti része. Ezért, szimplán a túlélésért, az agyunk szinte folyamatosan robotpilóta üzemmódban működik. Amiről egyszerűen nem tudunk.

Gondolj bele: volt már veled olyan, hogy például reggel hullafáradtan keltél fel és zombimódra csináltad végig a reggeli rituálédat? Mennyit gondolkodtál például a fogmosáson? Vagy például a zuhanyzás mennyire megy neked természetesen? Megszokásból szoktad végre hajtani, vagy figyeled minden egyes mozdulatodat és tudatosan döntesz, hogy mikor minek kell történnie? Vagy már annyira be van járatva az egész procedúra, hogy akár félálomban (vagy máson teljesen elmerengve) is automatikusan végig tudod csinálni?

Az ilyen szokások is mind a tudatalattidba vannak mélyen beépülve, ezért megy automatikusan az egész.

De ilyen tudatalattiba beépült gondolat lehet az is, hogy:

„Én nem vagyok elég jó.”
„Nincs nyelvérzékem.”
„Nem túl jó a memóriám.”
„A pénzért meg kell küzdeni.”
„Én mindig lefagyok.”
„Félős vagyok.”
„Nem tudok jól kommunikálni.”
„A zenélést gyermekkorban kell elkezdeni.”
stb.

Igazából bármilyen gondolat és bármilyen érzelmi reakció beépülhet a tudatalattiba. Ráadásul a tudatalatti jóval több információt dolgoz fel, mint amit mi eltudunk képzelni.

Így gyakorlatilag egy átlagos napon az érzéseid és az ezek által befolyásolt cselekvéseid nagyrésze ezekből a tudatalattiban tárolt mintákból jön létre.

A leglényegesebb ilyen minták még a gyermekkorban épülnek be.

Egy gyerek olyan, mint a szivacs, a ki nem mondott szavakat is érzi és magába szívja. Így gyerekként gyakorlatilag szüleid (nevelőid) összes reakcióját, gondolatát, véleményét, szavát, nézetét, elvét, prioritását, szabályát, hitrendszerét, párkapcsolati, férfi/női mintáját, stb magadba szívtad.

És ez mind ott a mélyben dolgozik benned.

A leírtak alapján nézzük meg újra a folyamatot:

  • A tudatos agyad csak akkor kapcsol be és használja az energiádat, amikor az mindenképpen szükséges, vagy te úgy akarod. Így leginkább a tudatalattidon van a főszerep. Ezért az ott lévő berögzült gondolatok, már meglévő hitrendszerek rendszeresen aktiválódnak.
    (Ezek leginkább szülői mintáidra és az eddigi tapasztalataidra vezethetők vissza. Így önismeret nélkül felnőttként is leginkább a szüleid nézetei vezetnek téged. Hiába “repültél ki a fészekből”.)
  • Az itt tárolt gondolataid, szokásaid, megszokott reakcióid generálják automatikusan az érzéseidet vagy akár automatikus tetteidet.
  • Amikor az „érzéseidre hallgatsz”, valójában a benned lévő mintáid szerint cselekszel.
    (Ugyanez van, ha engedsz a félelmeidnek, aggódsz a jövődtől, szorongsz, stb. Szóval azt érzed jónak, amit szüleid is jónak tartottak gyerek korodban. Jutalmaztak téged érte és például azt érzed negatívnak, amivel szembemész ezzel a hitrendszerrel.)

Ezért is mondja azt a Sydney-i kutatóintézet kutatója Allan Snyder, hogy:

A napi cselekedeteink 90%-át öntudatlanul hajtjuk végre.

Tehát az egész életedet egy robotpilóta üzemmódban éled. Ráadásul olyan programok működnek benned, olyan dolgok vezérelnek tudat alatt, amik egyáltalán nem a te gondolataid.

Szóval mi valójában az Önismeret lényege?

Nem csak az, hogy milyen alap személyiség típusba tartozol. Nem az, hogy mi jellemző a horoszkópodra, vagy hogy milyen vagy. Ezektől sokkal lényegesebb, hogy az egyes problémás területeiden mi van a tudatalattidban, ami ezt az egész helyzetet automatikusan okozza.

Mert csak ha látod, mi van benned, akkor tudsz tartósan változtatni.

Ebből is láthatod, hogy ha tényleg változtatni akarsz az életed bármelyik részén, akkor ennek a változásnak a tudatalattidig kell lehatolnia. A legmélyebb szinteken is végre kell hajtani a változtatást. Mert csak úgy lesz maradandó.

Ráadásul nem elég, ha a gondolataidat megváltoztatod, hanem ha feljönnek a komfortzónádba visszahúzó érzéseid, gondolataid, akkor ezekre nem-et kell mondanod és megcselekedni azt, amit az új nézeted szerint kell tenned.

Mindemellett pedig választhatsz új érzelmi reakciókat az új gondolataidra. Így hosszútávon nem fogod rosszabbul érezni magad, sőt, egyre jobban. Viszont van, amikor a hosszútávú állapot érdekében a jelenben át kell lépned a negatív érzéseiden.

Az ilyen változtatás (tehát a tudatalattid átprogramozása) leghamarabb fél év alatt történik meg, de sok esetben inkább 18 hónap a tényleg tartós változás ideje.

Tehát nem megy egyik pillanatról a másikra, ráadásul egyedül sem megy. Mert egyszerűen kell olyan objektív tükör, aki megmutatja neked, hogy mikor estél újra a tudatalattid rabságába. Mert egyedül elmegy a fókuszod, elfárad tudatos agyad, visszaadod az irányítást és még észre sem veszed.

Visszatérve az eredeti kérdésekhez. Ha nem tudod, hogy merre van a te utad, vagy mire is vágysz valójában,

akkor szintén meg kell ismerned önmagad. Ez nem pályaválasztási tanácsadás, vagy az erősségeid felmérése közben történik. (Bár ez is felismeréseket hozhat, de nem annyira mélyre ható.) Hanem kőkemény önismereti munka, ami által meglátod és lehámozod magadról azokat a visszahúzó, a tudatalattidban lévő berögzüléseket, amik gátolnak téged abban, hogy be merd magadnak vallani az igazi vágyadat.

Csak így megy igazán

A vágyadat és az utadat nem kell keresned. Az mindig megvolt, ott van benned. Csak meg kell látnod, belül.

A Hamupipőke (Disney) mesében a királyfi, amikor megy a Hamupipőkéhez, egy óriási, a kastélyt teljesen körbeölelő, sűrű, szúrós tövisbokrokból álló védelmi falon kell átvágnia magát. Épp ilyen a te tudatalattid is. A vágyad végig ott van, csak nem látod a sok gaztól és félelemtől.

Egy adott szintig mind robotpilóta üzemmódban élünk, szimplán azért, mert emberek vagyunk. Akkor mit jelent a tudatos élet?

Talán a legfontosabb az az, hogy a tudatos embereknek vannak céljaik. Ráadásul komfortzónán kívüli célok. (Tehát ha a céljaikra gondolnak, ők is ugyanúgy gyomorgörcsösek tudnak lenni.) Mert csak ezek adnak teret arra, hogy tényleg fejlődni lehessen.

Ezek a célok mondják meg az irányt. Csak így láthatod, hogy a különböző célok, cselekvések stb előre visznek vagy hátráltatnak. Ez az a stabil pont, amihez tudod mérni saját viselkedésedet.

Most kérdezheted: „Épp azért kezdtem el olvasni ezt a cikket, mert nem tudom, mi legyen a célom. Akkor most mivan?”

Erre csak azt tudom mondani, hogy biztosan neked is van vágyad, csak még annyira rémisztő ez, hogy nem mered magadnak bevallani. Amíg ez így van, addig az legyen a célod, hogy megismerd magad jobban és megismerd, hogy mit is szeretsz valójában. És ezt nem agyalgatva fogod felismerni, hanem csakis tapasztalással.

Csak lépj valamerre

A nemdöntés is döntés. Csak ez káoszban tart. Most az a legjobb amit tehetsz, hogy bármerre elindulsz. Tapasztalj meg új dolgokat, amihez legalább egy kis kedved van, vagy kíváncsi vagy rá. Lépegess szépen apró lépésekben ki a komfortzónádból. Ahogy rakod le így a félelmeidet és növekszik belső erőd, úgy tudsz egyre bátrabban szembenézni a valódi vágyaddal.

Tűzz ki először kisebb (ne pedig egy életre szóló) célokat és valósítsd is meg őket.

Azok, akik tudatosan élnek, hajlandóak a berögzüléseikkel és akár az érzéseikkel is szembe menni, ha azok a céljaikat hátráltatják.

Ez nem egyenlő a harcolással, ez egy folyamatos célirányos önmunka, egy folyamatos átprogramozás.

Például, ha valamilyen célt kitűzök, de nincs kedvem ebbe az irányba cselekedni vagy félek tőle, akkor is megteszem. Minden más csak kifogás.

Mert, ha nem teszem meg, nem megyek szembe a félelmeimmel, nem alakítom át a célommal kapcsolatos gondolkodásomat, akkor nincs változás, nincs „jobbulás”. (Vagy csak nagyon rövid ideig tart.)

Így önmunka (tehát gondolataid és cselekvéseid felülbírálása és reformja) nélkül bármilyen úton is indulj el, azt fogod tapasztalni, hogy idővel ugyanabba a helyzetbe kerülsz, újra. (Erre szokták azt mondani, hogy csöbörből vödörbe.)

A jó hír viszont az, hogy sok gyakorlással a változás is egyre könnyebbé válik. Mert az, hogy „a változás félelmetes, rossz, nehéz” is csak egy minta, egy szokás, ami menet közben átíródik.

És mi van az érzésekkel?

Fentebb nem foglalkoztam annyira az érzelmeid átformálásával, mert igazából az építő gondolatok beépüléséből automatikusan következnek a pozitívabb érzések is. Tehát addig kell nemet mondanod a negatív érzéseidnek, és akár félelmed ellenére is cselekedned, amíg meg nem szoktad az adott új gondolatot és cselekvést. Mert, ha ez megtörténik, akkor már jól fogod magad érezni eközben is.

Tehát:

Amíg az érzelmeidre hallgatsz, az érzéseid uralkodnak feletted. Inkább te döntsd el, hogy milyen érzéssel akarsz rendelkezni és az ezt létrehozó gondolatot tedd bele tudatos elmédbe sokszor, hogy beépülhessen tudatalattidba is. Majd innentől kezdve csakis az új gondolat szerint cselekedj, függetlenül attól, hogy az adott pillanatban mit érzel, mert az még mindig csak múltad lenyomata.

Csak a jelen változtatásával építheted a jövőt és bizony ez azzal jár, hogy néha akár érzéseiddel ellentétesen kell cselekedned. Erre kell az önfegyelem.

Összegezve:

Ne akard tapasztalás nélkül rögtön a legtökéletesebb döntést hozni. Mert a tudatalatti programjaid miatt úgysem látod az összes lehetőségedet. Csak utólag, a megvalósítás után látod, hogy az adott út mennyire felel meg neked, illetve hol kell még változtatnod rajta.

Csak a tapasztalás által tudhatod meg, hogy tényleg mi tesz téged boldoggá.

Így ne pazarolj több időt arra, hogy ezen rágódsz, inkább dönts (ha kell dobj fel egy érmét) bármelyik út mellett és közben dolgozz azon, hogy mélyüljön az önismereted.

Mert csak menet közben rajzolódik ki, hogy az az út valóban neked való-e.

A járt utat a járatlanért hagyd el, mert csak menet közben, az új impulzusoknak köszönhetően tágul a gondolkodásmódod, és így tudsz egyre több lehetőséget észrevenni az életedben.

 

Csak lépj és kezdj el változtatni a megszokott dolgaidon, tapasztalj.

 

+ Tipp:

Megosztok itt veled pár megerősítő mondatot, amivel el tudod kezdeni a tudatalattid átprogramozását és közelebb kerülhetsz a valódi vágyaidhoz.

Ezeket a mondatokat mondogasd legalább 30 napig, mindennap, legalább egyszer.

„Úgy döntöttem, szeretem a változást, szeretek változni.”

„Úgy döntöttem, be merem magamnak vallani, mire vágyom valójában.”

„Úgy döntöttem, tisztán látom, mire vágyom valójában.”

A tudatalattid bővebb feltárásáért pedig bátran kérhetsz segítséget tőlem, illetve online személyes tréningem is tökéletesen alkalmas az ilyen blokkok és korlátok feltárására és céljaid – jövőképed pontosabb meghatározására.

 

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára
Önismereti tréner és asztrozófus

Így fogod gyorsan és jól csinálni az elengedést

Szerző:

Az elengedés csak egy döntés. Akkor miért is megy ez annyira nehezen?

Az elengedés egy nagyon érdekes és fontos része az önismereti munkának. Mindenkivel megesik, hogy esetenként el kell engednünk valakit vagy valamit. Ez teljesen része a mindennapi életnek. Egy természetes, mindennapi, sűrűn előforduló folyamat.

Ahelyett viszont, hogy ezt a folyamatot könnyen, megszokásból, pár pillanat alatt elintéznénk magunkban (igen, tényleg csak pár pillanat kell hozzá), képesek vagyunk ezen őrlődni, napokig – hetekig, évekig, vagy akár egy életen át is.

Először nézzük meg azt, mi okozza az elengedés nehézségét

Te sírsz azért, ha el kell dobnod a fogkeféd és kell venned helyette újat? Vagy azért mert a vécén ülve engeded el az emésztésed végtermékét? Pedig ezek is ugyanúgy elengedések. Ugyanaz! Akkor mégis miért sokkal nehezebb, ha például egy szeretett személyt kell elengedni? Vagy egy szeretett tárgytól kell megválni? Vagy egy együtt tervezett jövőképtől? Vagy bármi mástól, amit szeretsz?

Most már alakul a kép. Lehet ennek a fájdalomnak inkább ahhoz van köze, hogy egyszerűen nem akarok megszabadulni olyan valamitől/valakitől, amit/akit szeretek?

Szóval igazából az fáj, hogy nem is akarom elengedni?

Bizony. Nem az elengedés fáj. Hanem az, hogy úgy akarod elengedni, hogy közben azért maradjon meg. És ez nagy feszültséget okoz benned és szétszakít.

Nem akarod feltétlenül, teljesen elengedni Őt, mert azért még akarsz vele kapcsolatot, még akarsz vele beszélgetni vagy még akarod, hogy újrakezdhesd vele.

De tudod, hogy el kell engedni, ezért el szeretnéd engedni. Ez a gyakorlatba nem ültetett elméleti tudás kínos annyira.

Nem akarod elengedni 100%-ban a múltat, csak a rosszat, a jó és a szép az pedig maradjon meg.

Félsz attól, hogy mindent elengedj.

Mert ha elengeded Őt, akkor az megsemmisít.

Megsemmisíti a múltadat, mert lehet szembe kell nézned az ott lévő hazugságokkal, látszat igazságokkal, amik csak azért szépek, mert az érzelmek és gondolatok nagy része ott van a szőnyeg alatt, megoldatlanul.

Megsemmisíti a jelenedet, mert már azt sem tudod, te ki vagy és megsemmisíti az egész jövődet, amit eddig úgy gondoltad, majd együtt fogtok átélni. Átalakít, megváltoztat mindent. Egy teljesen új jövőt kell élned, nélküle, magányosan. És ez rémisztő.

Továbbá még dühös is lehetsz, hogy te mindent megtettél, sok mindent feladtál, stb és mégis ezt érdemled? Vagy magadra haragszol, hogy te tehetsz arról, hogy elromlott ez az egész? Vagy esetleg miatta nem akarsz végetvetni teljesen, mert te tartod meg őt? Ezek az érzések még tovább erősítik a félelmed, mert nem akarsz kudarcot vallani és felelősséghárításban is tartanak.

Mindennek a tetejébe, ha nagyobb dologról van szó, ezt fel kell vállalni mások előtt is.

Hoppá. Akkor így ráadásul még mások sértő megjegyzéseinek, véleményezésének, piszkálódásának is ki vagy téve. Jöhetnek az “én megmondtam” és az egyéb (más helyzetben sem kellemes, de most még inkább fájdalmas) “kedvességből mondott” beszólások. Vagy akár “lehülyézések”, hogy miért csináltad ezt?

Ez akkor így behozza a “jógyerek” szerepet és a megfelelési kényszereket is. Hisz mit fognak mások gondolni rólad, ha megtudják, hogy kudarcot vallottál valamiben? Fel kell vállalnod a szüleid és a mindenki más előtt, hogy valami nem sikerült, elromlott. És ez szégyen.

Ez még tovább rombolja önbecsülésed és leválaszt belső erődről.

És ezért kapaszkodsz a múltad minden egyes szép percébe és inkább belehalsz, csak had hozhasd vissza azokat a szép perceket, had élhesd újra megint, vele. Te megtennél bármit, csak maradjon még, legalább egy kicsit, hogy neked ne kelljen felelősséget vállalnod önmagadért és a saját döntéseidért. Ne kelljen ebben az idegen jelenben, magányosan élned. Nem akarsz változni, változtatni és szembenézni a rád váró lehetőségekkel.

És így elzárod magad a szebb jövő elől.

De közben el akarod engedni Őt, elakarod engedni a veszekedéseiteket, vagy bármi mást. Hisz valamiért nem vagy teljesen boldog. Valami nem jó, valami elromlott ott a mélyben, valami másra vágysz, vagy máshogyan akarod csinálni. És ez a kettősség még inkább felőröl.

Kész téboly az egész.

Most már láthatod, nem az elengedés a probléma, hanem a ragaszkodás.

Ragaszkodás a megszokotthoz. Ragaszkodás ahhoz a képhez, amit mások gondolnak rólad, hogy te milyen vagy. Ragaszkodás a sikereidhez és az elért eredményeidhez. Ragaszkodás mindenhez, bármihez, csak ne kelljen változtatni.

Ahogy eltűnik az összes ragaszkodás, az elengedés magától megtörténik. Ennek eredménye pedig a felszabadulást. Az elengedéssel vagy csak képes felszabadulni azoktól a láncoktól, amik még mindig kötnek és elzárnak attól, hogy a szabad és boldog életedet megéld.

Nem tudsz úgy változtatni, hogy közben minden a régi maradjon.

Ha változtatni akarsz, újat akarsz építeni, akkor ahhoz mindenképp az elengedés kell.  Ha ragaszkodsz, felőröl, ha felengedsz, elengeded magad, akkor felfekszel a víz felszínére és könnyedén tudsz együtt úszni vele.

Ha valóban el akarod engedni, akkor engedd el, teljes egészében.

Vállald fel a sebezhetőséged, vállald fel a saját döntéseidet, vállald fel a vágyaidat, vállald fel a fájdalmadat és változtass. Menj szembe az új, félelmetes ismeretlen jövővel.

Ha pedig még mindig ragaszkodni akarsz hozzá, vele akarsz lenni, akkor fogadd el az egészet, tápláld azt, ami van és ne akard elengedni, ne akarj változtatni. Fogadd el, hogy így egyre szarabbul leszel, hisz tudod, hogy ez az egész eddig sem működött, mert ha működött volna, akkor most nem az elengedésen gondolkodnál.

Szóval így egyre jobban beleásod magad a problémáidba. Fogadd el, hogy a változás így is megfog történni, csak külső erők miatt, lehet belép egy harmadik fél, lehet ellopják a szeretett tárgyat vagy a pénzed, vagy bármi mást. Akármi is történik, valószínűleg sokkal jobban fog fájni, mintha szabad akaratodból te döntöttél volna az elengedés és a változás mellett.

Az igazság az, hogy nem látod az igazságot.

Amikor közel a lezárás, közel a változás, akkor mindig feltörnek a régi pozitív képek, emlékek és átírják az összes emlékünket. Tudod, hogy voltak problémák, de mégis olyan jó, hogy most itt van és ezt nem akarom tönkretenni. Majd úgy döntesz, benne maradsz.

Elmúlik a félelem a változástól, visszatér a régi rend és visszatérnek újra a megoldatlan ügye, csak most már kicsit erősebben. Most már jobban jelez, hogy változtatni kéne, így már még jobban fáj. Majd megint eldöntöd, vége van. És akkor megint előbújnak a szép emlékek az eddig eldugott helyről: “De jó lenne megint hozzábújni.”

Egyszerűen nem látod most, hogy milyen vagy valójában te, milyen ő és milyen a kettőtök között lévő kapcsolat valójában. Egy illúzióban élsz, az egód illúziója, mivel meg akar óvni a változás kellemetlenségeitől. És ez az illúzió össze fog törni, előbb-utóbb, így vagy úgy.

Minél tovább vársz vele, annál jobban fog fájni az igazság.

Ez a Te döntésed. Mit választasz?
Ragaszkodsz vagy elengedsz?

Ha továbbra is elengedni akarsz, csak akkor olvass tovább. Mert itt az elengedéshez kapsz tanácsokat.

Gratulálok a döntésedhez!

Nem mondom, hogy könnyű ez az út. Elsőre biztosan nem, de minél többet gyakorlod, minél inkább szokásoddá alakítod ki az elengedés (vagy inkább változtatás) útját, annál gyorsabban, könnyebben, örömtelibben fog veled megtörténni.

Akkor mi is az, amit el kell engedned?

El kell engedned a birtoklási vágyadat és a ragaszkodásaidat

Tehát el kell engedned az abba fektetett erődet, hogy szorítod magadhoz szereteted tárgyát és a jelenlegi megszokott létet, ami már biztosan nem épít téged tovább. El kell engedned a birtoklási vágyadat és azt az illúziót, amit te gondolsz az életetekről.

Tudod, a vizet is ha a kezeddel szorítod, kifolyik az ujjaid között. Minél inkább ragaszkodsz, annál többet veszítesz, mert egyszerűen pont ezért fog távolodni tőled a vágyad.

Engedd meg a szabadságot és a szabad akaratot magadnak és a másik félnek is. Engedd meg magadnak, hogy önfelvállalva saját magad lehess, és had lehessen ő is saját maga, úgy, ahogy van.

Ha a te és a párod szabad akarata, döntései, céljai így már nem egy irányba mutatnak, akkor sokkal jobban jártok, ha felszabadítva egymás életét külön utakon folytatjátok tovább. Mert csak így tudjátok mindketten megélni valóban boldogan önmagatokat. Máskülönben csak korlátozzátok és kalitkába zárjátok egymást. Így teszitek a legtöbbet egymásért.

Ekkor nem őt, hanem a kettőtök között lévő kapcsolódást kell elengedned (vagy úgy is mondhatnám, lerombolnod). Akár úgy döntötök ezután, hogy együtt folytatjátok, akár külön életet kezdtek, ez szükséges lépés a megújuláshoz.

(Ha az a célod, hogy együtt folytassátok, akkor is meg kell tenni pontosan ugyanúgy, ugyanannyira keményen és ugyanannyira mélyen az elválást a régi életetektől, a régi kapcsolatotoktól és így egymástól is. A fizikai távolság is mindenképpen jót tesz ilyenkor. Mert csak így tudjátok azt megcsinálni, hogy két “idegen” emberként új alapra építeni fel egy új kapcsolatot. Ilyen szempontból az eddigi, a “régi” kapcsolatotok valóban lezárul és valóban olyan, mintha szakítottatok volna. Szóval az elengedésben nincs különbség!)

El kell engedned az összes érzésedet és a gondolatodat a kapcsolatotokról és Róla.

Sosem Őt kell elengedned, hanem azokat a gondolatokat és érzéseket, amiket ő vált ki benned. Így tudsz csak új szemmel nézni rá és így megújulni vagy kilépni életedből. Így tudsz csak rálátni az érzelmi vihar mögött lévő valódi igazságra, hogy mi is van köztetek valójában.

Ezeket őszinteséggel és kérdésekkel tudod elérni és tisztánlátni.

Párkapcsolatos elengedésnél például ezeket tedd fel magadnak:

Légy magaddal őszinte. Valóban olyan jó (volt) az a kapcsolat? Kiteljesít? Támogat? Felfelé visz téged? Általa tudod megélni azt a szabad életet, amit szeretnél? Mellette növekszik az önbecsülésed, önértékelésed és önszereteted? A saját utadon haladsz? Ott van a szenvedélyes szerelem és szexualitás kettőtök között? Őszinte lehetsz úgy vele, hogy nem degradál, nem minősít téged érte?

Vagy inkább korlátoz? Lehúz? Degradál? Az orrod alá dörgöl dolgokat vagy zrikál? Csökkenti az önbecsülésed? Megszégyenít? Meg akarja mondani folyton mit csinálj? Okoskodik? Mindig neki kell, hogy igaza legyen? Folyamatosan fájdalmat okoz? Tele van hatalmi drámával, versengéssel, felelősséghárítással, elnyomással, hazugsággal és sumákolással?

És hogy álltok a társadalmi normákkal? Csak azt teszitek, amit egy nőnek/férfinek tennie kell? Vagy megengeditek egymásnak, hogy azt tegye, ami valóban boldoggá teszi és kiteljesíti?

Vannak elvárásaitok egymás iránt? Vagy eltudod fogadni és szeretni őt pont úgy, ahogy most van? Ha semmit az ég világon nem változtatna önmagán, akkor is szeretnéd és mellette maradnál?

Szóval mennyire felemelő a kapcsolatod valójában?

Most már látod, milyen gondolatokat, érzéseket és kapcsolódásokat kell elengedned?
Ettől mind válj meg.

(Ha más témában szeretnél elengedni, akkor arra irányuló kérdésekkel törekedj átlátni illúzióidon.)

Amit még el kell engedned az maga az elengedés vágya.

Mert csak úgy tudsz megszabadulni terheidtől, ha nincs benned görcsös akarás, az iránt, hogy elengedd ezeket. Mert amíg arra koncentrálsz, hogy mi minden rossz, mi mindent kell elengedni, mi mindenen kell változtatni, addig probléma tudatban és hiány tudatban vagy. Ennek pedig az a következménye, hogy ugyanezt a hiányt és a problémát teremted meg újra és újra.

Ezért inkább találd ki, hogy milyen jövőben élnél szívesen. Írd össze vágyaidat, álmaidat és hogy milyen érzésekkel akarsz rendelkezni, hogyan akarsz kapcsolódni például leendő pároddal (akárki is lesz az). És csak erre figyelj, ebbe az irányba tégy lépéseket, ezt akard megvalósítani.

Ami pedig ebben hátráltat, azt hagyd hátra, lépj át rajta és csak menj tovább.

Tehát akkor a lépések:

  1. Nézz szembe az igazsággal, hogy mi is történik valójában. (A fenti kérdések ebben segítenek.)
  2. Döntsd el, hogy elengeded. (Úgy döntöttem, elengedtem a …) Esetleg erre segíts rá vizualizációval vagy tépd szét a papírt, amire összeírtad a listád, stb. Itt engedd el a saját ragaszkodásodat, birtoklási vágyadat, érzéseidet, berögzült gondolataidat, sikereidet, kudarcaidat, mindent is.
  3. Találd ki, ezek helyett mit akarsz. (Találj ki egy jövőképet. Például: Milyen az az új kapcsolat, amit szeretnél?)
  4. Dönts és köteleződj el 100%-ban a céljaid mellett.
  5. Kezd el a megvalósítást, tedd meg az első lépést és innentől kezdve csak a céljaidra és ne a problémákra figyelj. Törekedj arra, hogy elérd őket, minden percben. És ha valaki vagy valami akar ebben korlátozni, ne hagyd magad.

Napi szinten kell kissebb-nagyobb dolgokat elengednünk és folyton megújulnunk. Ezért fontos, hogy ezt a folyamatot minél könnyedebben véghez tudd te is vinni. Ez hozzásegít ahhoz, hogy boldogabb, felszabadultabb, kiteljesedettebb életet élj. Ez hozzásegít ahhoz, hogy a saját utadon járj és hogy ez az út boldoggá is tegyen téged.

Sikeres megvalósítást és elengedést kívánok!

Javaslom tovább lépésnek a 14 napos ingyenes Hangolódj rá Önmagadra sorozatot!

Ha pedig van kérdésed vagy segítségre van szükséged, bátran írj emailt a hello@alkosdmegonmagad.hu címre, vagy jelentkezz személyes online konzultációra.

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára

Így cseréltem le a zárkózottságot önmegvalósításra

Szerző:

Neked is teljesen szürkék, szenvedéssel és félelemmel teliek a hétköznapjaid?

Úgy érzed, hogy csak kötelességeid, feladataid vannak és kiveszett a játékosság és az öröm az életedből?

Vagy csak keresed a benned megbújó kreatív forrást, játékosságot, spontaneitást, bátorságot, örömöt?

Ha ilyen vagy ehhez hasonló problémáid vannak, akkor ez azt (is) jelenti, hogy benső gyermekeddel még nem felhőtlen a kapcsolatotok.

Most megmutatom, bennem milyen folyamatok zajlottak ezzel kapcsolatban. Így tanulva a példámból, neked is lehetőséged nyílhat rendezni saját kapcsolatodat saját gyermeki éneddel.

(Titkon megsúgom, hogy ennek még lesz folytatása is, amiben további értékes információkat, módszereket, technikákat, konkrét lépéseket osztok meg veled, így ne feledkezz meg feliratkozni lentebb a hírlevélre vagy like-olni a Facebook oldalt, hogy tudjalak mihamarabb értesíteni az újdonságokról.)

Bennem még mindig ott él a kislány.

A kislány, aki folyton játszani akar, élvezni az életet és kalandozni. Az a kislány, aki imád fára mászni, bunkert építeni, festeni, rajzolni, tanulni, biciklizni, mindig menni, élni.

Gyerekkoromban sokat voltam egyedül, így számomra a magány lett a természetes állapot.

Gyerekkoromban nem igazán szólhattam bele a dolgokba. És mivel a szüleim voltak az isteneim, az ő szavuk volt a szent. Ha az én véleményem nem egyezett az övékkel, az csakis hülyeség lehetett.

Gyerekkoromban a szüleim voltak a döntéshozók, mindent ők mondtak, ők féltettek, ők aggódtak értem, ők hozták a szabályokat. Így nem volt más választásom, mint ezek szerint élni.

Gyerekkoromban a szüleim adták azt a törődést, figyelmet, szeretetet, amire nekem szükségem volt. Így ha ők azt mondták, most nem jár, mert rossz vagyok, elhittem és igyekeztem inkább jó lenni, hogy szeressenek.

De ezek az ő szabályaik, nem pedig a világ szabályai és legfőképp nem az én valódi szabályaim.

Nem meglepő hát, hogy a magány, az önbizalomhiány, a csendesség, az elbújás, a véleménytelenség, a megfelelési kényszerek és a jó gyerek szerep lett az alap attitűdöm.

Röviden: önmagamat teljesen elnyomtam és az életem csak arról szólt, hogy ezeknek a (sokszor már elavult) szabályoknak megfeleljek.

Nem hibáztatom a szüleimet. Sőt, hálás vagyok nekik, mivel a tőlük telhető legtöbbet tették értem és adták nekem. Ezt köszönöm nekik.

Most már viszont én vagyok a felnőtt,

és most már én vagyok köteles a legtöbbet tenni magamért. Viszont hiába nőttem fel, ha nem fejlődök, nincs változás és még mindig a régi szabályok működnek (hisz ehhez vagyok hozzászokva). És a bennem élő kislány egyre mérgesebb, szomorúbb, elkeseredettebb, hisztisebb. Pedig ő csak játszani akar és megélni az életet.

Felnőttként, ha ki akarom szabadítani ezt a kislányt a börtönéből, szembe kell mennem a régi megszokott szabályokkal.

Nem lehetek tovább jó kislány, nem lehetek láthatatlan, nem bújhatok el és legfőképp most már én vagyok a felelős és meg kell hoznom a saját döntéseimet. Meg kell alkotnom az új önmagam és az új életem. Ehhez pedig a régi nem elég. Változtatni kell.

Meghoztam ezt a döntést, változom.

Ezért az önismeret eszközével mindent megteszek, hogy békét kössek ezzel a kislánnyal, bennem.

Törekszem megadni neki azt a feltétlen szeretetet és figyelmet, amit érdemel.

Törekszem meghallgatni a gondolatait, érzéseit és asszertívan megegyezni vele abban, ami számunkra a legjobb.

Törekszem megadni neki a lehetőségeket a játékra, arra, hogy akár minden perc maga legyen a játék.

Azt akarom, hogy megélje a vágyait, megélje végre az életet.

Ehhez persze néha kezelni kell a hisztijét, a dacosságát is. Hisz az évek során sok fájdalom érte. Puszit kell adnom a sebeire és engednem kell, hogy kisírja a fájdalmát, hogy minden begyógyulhasson és ő felszabadulhasson.

Mert szabad gyermekként lehetek csak szabad felnőtt.

Minden egyes alkalom, amikor ezt sikerül megélnem, az maga a csoda. Amikor önmagamat tudom adni úgy, hogy mások is elfogadnak, figyelnek rám, szeretnek. Mert ahogy magammal viselkedem, úgy viselkednek velem mások is. És mivel egyre szeretettel telibben viselkedek magammal, így ezt is tükröződik vissza másokban.

Már van kivel játszanom. Most már nem vagyok egyedül. Most már nem kell harcolnom a szeretetért és a figyelemért. Most már őszintén elmondhatom a véleményemet és a saját vágyaimat követve, nem vagyok „rossz gyerek”.

Most már egyre inkább képes vagyok játszva, szabadon élni az életem.

Ilyen csodás megéléseket kívánok neked is.

Ha tetszett az írás, oszd meg és iratkozz fel lentebb a hírlevélre is, hogy küldhessem a további hasznos és értékes tartalmakat.

Hogy még több hasznos gondolatot adhassak neked, like-old be a Facebbok oldalamat is itt.

Ha pedig kérdésed, véleményed, elakadásod van, írj hozzászólást vagy küldhetsz levelet nekem a hello@alkosdmegonmagad.hu címre is.

Hálás Szeretettel:
Hajabács Klára

Alkosd meg Önmagad
Facebook-f Instagram Youtube Soundcloud

© 2021 - minden jog fenntartva